ZoéVállat von, semmi szándéka sincs rá, hogy bántsa a lányt, legalábbis jelenleg nincs. Ha inni akarna belőle, vagy akár meg akarná ölni, már régen halott lenne, azonban egyrészt a bizonyos ígérete, másrészt a szürkeségben való megmaradás iránti vágy megakadályozza benne, hogy ilyet tegyen. Volt már rá példa, nem lenne tőle újdonság, és a lelkiismeretének sem okozna nagy gondot, azonban éppen semmi oka rá. Nem éhes, a lány jelenleg nincs az útjában, és annyira még nem is táncol az idegein, hogy esetleg türelmetlenségében megkárosítsa az egészségét. Számára is kezd unalmassá válni az egész beszélgetés, remélte, hogy a lány legalább valamilyen izgalom miatt hívta ide, azonban, mint kiderült, csupán kíváncsi volt. Nem szeretett cirkuszi állatként mutogatva lenni, éppen ezért azt sem szerette, ha valaki a kiléte, azaz mi léte felől kíváncsiskodott. Márpedig Zoé, ha nem is annyira nyíltan, mint egyesek, de ezt tette.
- Nem tartozik a Halloween a kedvenc ünnepeim közé, szóval nem. - Hiába volt angol származású, az ő gyerekkorában még nem tartották az egész jelmezes rituálét túl nagy ünnepnek, na meg abban a helyzetben lehetőségük sem nagyon volt a jókedvre, és a csokit vagy csalunk játékra, tekintve, hogy a legtöbb szomszéduknak a háza romokban hevert - már amikor egyáltalán Angliában töltötték az ünnepet. Többször volt a többi európai országban a költözések során, mint otthon, alapból nem is Nagy-Britanniában született. Utazásuk során inkább mindig csak érintőlegesen jártak a szigetországban.
- Nem tudom eldönteni, hogy azzal okoznék neked nagyobb bosszúságot, ha tanársegéddé választanálak, vagy azzal, ha nem - feleli egy fáradt nyögés kíséretében. Az igazat megvallva semmi kedve és szüksége nincs tanársegédre, de úgy gondolja, hogy ha már ezt az egész tanár dolgot csinálja, akkor csinálja rendesen. Na meg jól jöhet egy személy, akit kénye-kedve szerint ugráltathat, ha éppen szüksége van rá, és még jobb, ha az a személy Zoé, aki nyilvánvalóan nem szívleli annyira a társaságát. Egyáltalán nem bánja, nem barátokat keresni jött ide.
- Ilyet illetlenség kérdezni. - Bár inkább nőkkel szemben mondják ezt, ő most kibúvóként használja. Eszében sincs elmesélni neki, hogy valójában hány éves, és, hogy ki ő, vagy mi ő. Rájöhet Zoé, amire rájön, de ő nem fog asszisztálni neki benne. A tantárgyról alapból nem nehéz kitalálni, hogy miféle szerzet is Asher. Mivel számára a beszélgetés kifulladt - köszönhetően mindkettőjük makacsságának -, lassú és halk léptekkel sétál az ajtó felé, hagyva Zoét visszatérni a rajzoláshoz.
- Akkor gondolom, találkozunk az órámon, Czettner kisasszony - szól még vissza egy félmosollyal a bejárattól, majd a folyosókon visszaindul alagsori lakrészébe.