Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

 Későn ért vissza a lakásba. Most, hogy Viktor még meg is bízta ezzel a prefektusi dologgal, még kevesebb ideje volt. Először is be kellett pótolnia a szabályzatot, amit valamiért iskolai évei alatt még egyszer sem forgatta. Aztán ott volt ez a jelentéses dolog, meg a járőrözés, meg miegymás. Nem igazán maradt ereje mindenre, így hálásan gondolt arra az időre, amikor végre leér a lakásba és Niko mellett nyugodtan elaludhat. Ám a férfi helyett csak egy levél várta. Egy időpont és egy helyszín.
 Sejtette, hogy Niko a csárdában van, de abban már cseppet sem volt biztos, mit akarhat tőle pont a stégen. Mindenesetre volt még pár órája, így megpróbált pihenni egy keveset a találka előtt. Álom azonban nem jött a szemére.
 Tudta, mikor zárnak, és azt is, mennyi idő a lakástól a falu széle. Magára kapott egy vastag pulcsit, és már kint is volt a kihalt utcán. Szokásától eltérően most nem késett.
 Már messziről kiszúrta az egyetlen mozgó személyt. Mosolyogva közelítette meg, ám nem akarta megtörni a hajnali csendet köszönéssel. Inkább leült mellé, és megpuszilta az arcát.
 - Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

 Mintha sötét felhő telepedett volna meg a férfi körül. Érezte ő, hogy valami nem volt a helyén. Valami már akkor összeszorította a mellkasát, mikor a levelet olvasta. A csókjuk keserédes volta pedig nem nyugtatta meg.
 A könyvekben ilyenkor ezernyi teória, elmélet és lehetőség suhan át az ember agyán. Vajon mit akarhat a másik? Felesége van? Netán három is? Embert ölt és halálfaló volt?
 De Annának akkor csak egyetlen dolog töltötte ki gondolatait. Ez pedig a félelem volt. Nem volt benne biztos, hogy hallani szeretné, amit a másik mondani akar. Most jó volt. Most boldog volt. Nem akarta, hogy bármi változtasson ezen.
 Keményen szorongatta az üveg nyakát, mintha éppen meg akarta volna fojtani. Ő sem kapott könnyen levegőt. Ideges volt és zavart.
 A szüleit sem kellett volna akkor megismernie. Vagyis az apját. Korai volt. Úgy hitte, a tudatlanság sokszor áldás.
 Mégis. Szerette volna, ha Niko végre megszabadul ettől, bármi is volt benne. És ő is tudni szerette volna. Mert fontos volt a férfinak.
 Tartott tőle, hogyha egy hang is elhagyja a száját, a másik talán visszakozni fog. De talán pont ezt kellett volna tennie. Azonban inkább csak követte a másik mozdulatait és ő is ivott néhány kortyot. Csak aprókat. A torka összezsugorodott az idegességtől.
 - Niko, ne viccelj! - mosolyodott el halványan. Szerette volna hinni, hogy az egész egy tréfa. - Mi történt? Kezdesz összezavarni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

 Hallgatott, és a másik egyre sötétülő tekintetét figyelte. Hallott már ilyen történetet. Árvaházban nőtt fel. Látott már embereket jönni-menni. Kék-zöld foltokkal, törött kezekkel. Ilyenkor úgy érezte, örül, hogy nincs családja. De biztos volt benne, hogy Niko beszámolója nem csak itt ér véget. És igaza volt.
 Nem mindenki végezte úgy, mint a szülei, vagy éppen a környezete. Annát az iskola mentette ki abból a környezetből. Vagyis Dorottya. És ezért örökké hálás lesz neki. De Niko... Nikonak vajon volt valami vagy valaki? Aki mellette állhatott? Aki a helyes irányba terelte?
 A lélegzetét is visszatartotta, ahogyan a férfi végre ráemelte tekintetét. Nem akarta hallani a folytatást. Abban a pillanatban tudta ezt, hogy belenézett azokba a sötét szemekbe.
 Zúgott a füle. Érezte, hogy ez a történet nem a megszokott módon fog folytatódni. Hallotta Niko érdes hangját, és értette a szavakat, de mégsem jutottak el hozzá.
 Elfordult. Az üveget tudattalanul emelte a szájához, és ivott belőle. Ezúttal hosszan. Ide több kellett volna, mint puszta sör. Valami erősebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

 Kórház. Nevelőintézet. Auror. A szavak, amik a férfi száját elhagyták egy nagy felhőben keringtek Anna körül. Olyan volt, mintha ködöt képeztek volna körülötte, és a világ körül. Mintha a felkelő napot ismét éjszakába sötétítették volna.
 A csalódás vagy a döbbenet - nem is igazán tudta megkülönböztetni - gombócot képezett a torkában. Egyfajta kinövést, ami nem engedte beszélni őt. Nem is akart. Túl sok volt ez az információ. Túl sok minden. Túl fontos ahhoz, hogy ugyanúgy nézzen a másikra, mint eddig. Minden, az elmúlt idő emlékei új színezetet kaptak. Elkoptak és besötétedtek.
 Érezte a mellette ülő Nikolai megbánását, megvetését önmaga iránt, de a saját magában dúló érzések elnyomták a másikét. Vagy éppen felerősítették, ami lavinaként indult el benne.
 Valami mintha égetni kezdte volna a szemét. Talán könnyek, talán csak a kimerültség, talán a felismerés. Hónapokig úgy volt együtt ezzel az emberrel, hogy igazából semmit sem tudott róla. És ez nagyon fájt.
 Nem nézett a másikra, a kezében lóbált üvegre próbált fókuszálni. Aztán meghúzta az üveget, és megköszörülte a torkát.
 - Na és a kocsma? Egy jó alibi, semmi más? Én is? - Abban a pillanatban úgy tűnt, látja, mi történik. Mi történt. Hogy Anna tökéletes bizonyságot adott arról, hogy az intézetes gyerek végre jó útra tért. Hogy akár a kezét is elengedhetik. Csupán alibi. Egy eszköz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

 A gondolat, hogy nem más, mint egy bizonyíték, egy normális és szabad élet útlevele, még jobban összefacsarja a szívét. Olyan volt, mintha nem kapott volna levegőt. A mellkasa ólomsúllyal járt fel és alá, ahogyan az éltető oxigént próbálta magába szívni. Nem kell neki sem. Nem kell senkinek sem.
 Felsóhajtott, és felállt. Nem ment el. Nem tudott. De érezte, hogy reszket. Az idegességtől, a feszültségtől. A hirtelen súlytól, ami most rászakadt. A felismeréstől.
 Az ujját tördelve kezdett el járkálni a stégen. Menekülni akart, de nem tudta, hova. Már nem próbálta megállítani a könnyeit. Vékony patakokban csordogált le az arcán. Éppen csak egy kevés. Mintha a könnycsatornáit is elzárta volna valami erő, mint a torkát. Most nagyon jól esett volna neki egy szál cigaretta.
 Megtorpant, mikor a férfi kimondta. Ha elhagyja... Igen, talán azt kellene tennie.
 Ráemelte tekintetét. Legalább annyira rosszul nézett ki a másik, mint ahogyan ő érezte magát. És akkor úgy érezte, oda akar menni hozzá. Érezni akarta. Hogy vigaszt nyújtsanak egymásnak. De nem tudott megmozdulni. Nem tudott annyit mondani, hogy nincs baj. Hogy a múlt nem számít. Hisz hogyan mondhatna olyasmit, amiben nem hitt. Ami a saját életét is meghatározta, és hosszú éveken keresztül az álmaiba kúszott.
 - Sajnálom. - Ez nem csak neki szólt, hanem önmagának is. - Nikolai, úgy sajnálom! - Akkor törtek elő a könnyek. Már nem volt ura a testének, magától mozdult, és magától keresett vigaszt a férfinál. Szüksége volt rá. Az érintésére, az illatára. És abban a pillanatban nem számított, mit tett korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Hogy miért is szereti ezt a helyet? Mert az ilyen tökmagoknak ő a kedvence. Persze semmi diszkrimináció nincs ebben. Vagyis de. De az pozitív és jelenleg ő ezt nagyon élvezi.
 - Akkor egy Pali-féle dobostorta rendel - bólintott vidáman, és már lépett is be a pult mögé, hogy kivegye a hangoskodó édességet. - A kólát még majd megdumáljuk, jó?
 Amíg Ráhel az asztalnál várt, addig Anna elkészítette a kávét, jó nagy adag habot és vanília fagylaltot belerakva, szigorúan koffeinmentes változatban. A tortával már kissé meggyűlt a baja. Pali nagyon örült, meg az egész kávézó a sikerének, de felszolgálni a mozgó, doboló tortaszeletet egy külön cirkuszi mutatvány volt. Fel kellett jegyeznie magának, hogy legközelebb szóljon Palinak, hogy kevésbé virgonc tortákat készítsen.
 A tálcán azonban már egészen lenyugodott az édesség, így egy két plusz sasszélépés beiktatása mellett egészen könnyedén sikerült kivinnie a kért rendelést Ráhelnek. Egy újabb akrobatikus mozdulattal aztán az asztalra is lerakta, majd sóhajtott, és megigazgatta kötényét.
 Körbenézett a cukrászdában. Ma nem voltak túl sokan, úgyhogy talán megengedhet magának egy kis szünetet Ráhel társaságában.
 - A kávéd... - rakta elé a tejes-habos csodát. - Van benne egy kis fahéj, meg fagyi meg minden különlegesség. De ez titkos. Csak néhány embernek készítek ilyet... - jelentette be, majd leült vele szemben a székre.
 - Hol van Zója? Mindig vele szoktál jönni... - támasztotta fejét az asztalon. Közben fél szemmel folyton a vendégeket leste, hátha kellene valakinek valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

 Tény, hogy egyáltalán nem ápolt jó kapcsolatot az apjával. Hogy úgy mondja, szinte egyáltalán nem ápolt kapcsolatot. Bár Nándi határozottan próbálkozott ezzel, Anna inkább elutasította. Egyrészt persze a múlt, másrészt a férfi nem volt százas. Úgyhogy nem igazán könnyítette meg a helyzetet, hogy igazi apa-lánya kapcsolatot alakítsanak ki.
 Persze azért vannak olyan dolgok az ember életében, amiket nem árt személyesen elmondani, még akkor is, ha nem mondható még az sem, hogy havi rendszerességgel látogatná meg. Mindenesetre az esti beszélgetésük Nikoval eszébe juttatta apját. Talán nem ártott volna elmondani neki, hogy megházasodott, nem?
 Úgyhogy felszerelkezve egy nagy adag lelki fröccsel, és a gyűrűvel az ujján elindult a vadőrlak felé. Mikor máskor, mint a járőrözés időpontjában? Senki sem panaszkodhat arra, hogy túl szigorúan venné az iskola szabályait, még így délelőtt sem.
 Karba tett kézzel állt meg az ajtó előtt, és egy hatalmas sóhaj után kopogott csak be. Kellemetlen beszélgetés lesz, de Pici és Poci majd enyhítik a kényelmetlen helyzetet.
 Amíg várt, körbenézett a két állat abraxan után, ám azoknak a karámja üresen állt.Összevont szemöldökkel lesett a másik irányba, hátha arra leli a jószágokat. Tényleg, hol vannak az állatok? Meg az ablakban díszelgő szemét-madárkák?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Ráhel néha annyit tudott beszélni... Nem, nem igazán tudta volna, mihez vagy kihez hasonlítani. Mindenesetre a rádió dögunalomig hallgatott zenéi, és a munkatársai szokásos történetei után kifejezetten üdítő volt hallgatni a navinés csacsogását.
 - Arlen? Várj, az a pasi, akiről már múltkor is meséltél, nem? - Szép lett volna, hogyha akkor szólalt volna meg a rádióban az egyik daluk, de sajnos ez nem az a történet, így Annának névről csak annyira volt ismerős, mint amennyit Ráheltől tudott. Valami pasi, aki híres. Ennyi.
 - Jaj hát így már megértem. A hivatalnokok folyton csak akadékoskodnak és csak a gond van velük. - Még jól emlékezett, mennyi papírmunkával járt a tanulmányi körútja, és hányszor visszadobták a kérvényeit. - Szerintem ezt tanítják náluk. Hogyan szólj bele olyasmibe, amiről fogalmad sincs? Legalább egy éves tantárgy lehet...
 Gyors pillantást vetett a cukrászda vendégeire, de egyelőre senki sem szenvedett hiányt semmiben. Mint már említette, egy laza nap végre, egy kis fecsegéssel a vendégekkel. Ádi igazán büszke lehet rá, amiért ilyen szépen építi és biztosítja a stabil kuncsaft körét.
 - Csak az elrontottakat - nevetett fel, amint Ráhel elé tolta a torta felét. Tény, hogy azoknak a nagy része olyan borzalmas volt, hogy ki kellett dobni a kukába még nekik is. Volt, amelyik még a szájában is dobolni akart, és az bizony nem volt kellemes sem a fogainak sem a nyelvének. Ha jól emlékezett, az volt az egyetlen, amit kénytelen volt kiköpni. - Jól van, de csak megkóstolom. Csak, hogy biztosra mondhassam majd Palinak, hogy van még hova fejlődnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

 Néha attól félt, hogy Ádám ki fogja rúgni, annyiszor kellett már szabadnapot kérnie tőle. De nem tehetett róla, mindig izgatott lett, ha Niko előrukkolt valami új ötlettel, hova menjenek és mit csináljanak.
 Első utuk persze a büfébe vezetett, amit Anna is nagyra értékelt, tekintve, hogy aznap még egy falat sem ment le a torkán. A hajó felé embert ember után kerülgetve jutottak csak el. Kellett neki a biztos pont, Niko, akit ha elvesztett volna a tömegben, bizony nem kis pánik kapta volna el.
 Szélesen elvigyorodott a mondatra, és már szándékában állt a bejárat előtti sort feltartva megállni, mikor a másik utat engedett neki a lépcsőn. Kissé kelletlenül, ám felindult a hajóra. Lesz még bőven alkalmuk a fesztiválon, ha minden úgy megy, ahogyan tervezték. És hát miért ne mehetne úgy?
 - Odanézz - ragadta meg Niko kezét meg sem hallva a figyelmeztetését és kezdte befelé húzni a tömegben. Valahol messzebb szappanbuborékokat fújt a levegőbe. De nem olyan normál méretűeket. Óriásokat. Akkorákat, hogy ha nem pukkanna szét, akár egy ember is elférne benne. Körülöttük meg kicsinyített másokként keringtek a kisebbek, akár a bolygók a nap körül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

 Teljesen lekötötték a buborékok, ahogyan átnézve rajtuk eltorzult a világ. Már megfordult a fejében, hogy megpróbál belelépni az egyikbe, mikor Niko másra irányította a figyelmét. Ahogyan odakapta a fejét, copfja az arcába csapott, így nem látott semmit még akkor sem, mikor férje váratlanul felkapta. Aprót sikkantott, és a nyakába kapaszkodott. Nem talált kellő fogást, így mire a medencéhez értek, Niko könnyedén bele tudta dobni.
 Teljesen elmerült a víz alatt, átáztatva rövidnadrágját és világos pólóját. Egy pillanat múlva kint volt a vízből, és nézett fel vigyorogva a másikra.
 - Nikolai! - Elkezdett a medence széle felé gázolni. Teljesen libabőrös lett a hűvösebb víztől. - Vállald a felelősséget! Ha már bedobtál, gyere utánam.
 Szélesen mosolygott, mikor odaért a peremhez. Kissé felnyomta magát, ahogyan egyre halkabban beszélt. Reméltem, hogy Niko leguggol majd hozzá, hogy aztán maga után tudja húzni a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

 Egy dolgot volt nehéz megszoknia Ninkoval kapcsolatban. Mégpedig hogy nem kevés figyelmet fordított rá az ellenkező nem. Néha úgy érezte, természetellenesen sokat. Most is, ahogyan levetette pólóját, minden közelben lévő női szem rá szegeződött. Ez pedig sosem fog neki tetszeni. Ellenben férje látványa... Egy aprót sóhajtott, és újra meg újra feltette a kérdést, hogy lehetett ilyen mázlista.
 Esze ágában sem volt megfordulni, mikor látta, hogy nem akar hozzá guggolni. Bár terve nem sikerült, ezt azért korántsem élte meg kudarcként. Érezte, amint Niko vizet ért, és egy nagyobb hullám a nyakát és tarkóját is befedte. Felhúzta a vállát, mintha ezzel védekezhetne ellene.
 Lehunyta szemét az érintésére.
 - Mindenki szeme láttára? - mosolygott, miközben lassan szembefordult férjével. Egy finom csókot lehelt az ajkára. Lesz még bőven idejük kipróbálni mindent, de jelenleg nem ártana átgondolniuk, mit csinálnak.
 Kissé elhúzódott, majd nevetve fröcskölte a vizet Nikora. Talán az arcára is ment. Bár évek óta kviddicsezett, a célzás ilyen figyelemelterelő körülmények között határozottan nehezen ment neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

 Szusszanásnyi ideje sem volt. Sőt, ami azt illette, válaszolni sem igen tudott egy pár pillanatig a csók után. Szeretett volna ő ezek után igen sok mindent még, amit ilyen körülmények között sajnos nem lehetett.
 Még mindig csak egy bólintásra futotta válasz gyanánt a kérdésre. Szíve szerint vele indult volna el a pulthoz, de valamikor neki is le kellett hűtenie magát.
 Egy apró fintort vágott az egyik nyálcsöpögtető leányzó felé, ahogyan szemérmetlen módon végigmérte férjét. Mindenki szeme láttára történt az előző, nem igaz? Akkor mindenkinek tudnia kell, kivel van Niko. Legalábbis nagyon remélte, hogy mindenkinek világos volt az üzenet.
 Kinyomta magát a vízből, és a peremre ült, hogy lábát továbbra is a hűs vízben áztathassa. Még mindig az egyre gyűlő rajongótábort méregette, mikor Niko visszatért az italokkal.
 - Azt hiszem, hozni kéne pár tűzoltót a biztonság kedvéért... - jegyezte meg az italba kortyolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

 Vágott egy fintort. Féltékeny? Még hogy ő? Ugyan! Csak nem szerette, ha mások ennyire leplezetlenül bámulják a férjét. Tény, hogy azért volt mit nézni rajta, de nem árt, ha tudják, hol a helyük. Grimaszba torzult arca azonban gyorsan mosolyba szelídült, mikor Niko biztosította őt a neki járó kiváltságokról. Helyes. Ennek így kellett lennie. Pont.
 Felnevetett, ahogyan Niko kijavította saját magát, majd magasra emelte poharát, és összeérintette az üvegeket.
 - Hadd csorgassák a nyálukat! - Szélesen mosolygott a kijelentésre. Teljesen igaza volt Nikonak, de azért tartsák csak meg a távolságot. A poharak nem csengtek hangosan, tompa volt a hang a sűrű italtól bennük. Annának viszont legalább olyan jól esett az ital, mint a hűsítő vize a medencének most, hogy csak a lábát érte.
 Pár korty után maga mellé rakta a poharat, és a másikra emelte tekintetét.
 - Amúgy? - tette fel a kérdést csak úgy mellékesen, és finoman megbökte csupasz oldalát. Bár sejtette, hogy Niko akkor is folytatná a mondatot, ha éppen nem szólt volna közbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

 Nagyon szélesen elvigyorodott, és ismét úgy érezte magát, mint egy kamasz az első csókja után.
 - Sejteni sem sejtettem - jegyezte meg ironikusan válaszként, majd egy könnyű csókot nyomott az arcára. - Remélem azt azért tudod, én mennyire szeretlek.
 Ha Niko kevésszer, Anna még ritkábban foglalta szavakba azt, mit is érzett igazán. Inkább apróságokban, tettekben próbálta tudtára adni a másiknak, mennyire fontos neki. Mert az volt. A legfontosabb az életében.
 A melegben még forróbbnak érezte Niko leheletét a nyakán. Mosolygott, de a józan eszét még nem vesztette el, ellenben férjével.
 - Azt hiszem, lázas vagy...ok - suttogta a másik fülébe, és csókolta meg a tövét, majd egy újabb sóhaj kíséretében egy mozdulattal próbálta beleborítani a férfit a kellemesebb hőmérsékletű medencébe.
 - Nem árt, ha kicsit lehűtöd magad - vigyorgott szélesen a medence pereméről, miközben a mellette lévő italt magához véve kortyolt itta meg az ital nagy részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

 Lesz még bőven idejük a fesztivál alatt annak a tervnek a kivitelezésére, amit Niko az érkezésükkor megosztott vele. Nem akarta elkapkodni a dolgokat, ráértek, és bizony szerette volna élvezni azt is, amit nem csak Niko, de a fesztivál is kínált a számukra. Így nevetve vette tudomásul, hogy sikerült a férfit beborítania a vízbe, és bár nagyon nem volt szép dolog a részéről, határozottan szórakoztatónak találta Niko arcát is.
 A majdnem üres poharat maga mellé rakta, mikor a férfi felé közeledett. Mosolyogva nyomott csókot vizes homlokára, majd bújt ki felsőjéből, és dobta kicsit távolabb a medence szélétől.
 - Már jövök is - válaszolta végigsimítva az arcán. Sosem gondolta volna, hogy valaha is ismerni fogja azt a boldogságot, amit most érzett.
 Felguggolt, aztán már kiegyenesedve hátrált egy kicsit, és bújt ki a rövidnadrágjából, hogy alig pár másodperc után ismét a vízbe mártva magát élvezze a nap további részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő