36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Anna Weißling összes hozzászólása (412 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Le
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. április 22. 22:20 Ugrás a poszthoz

Alteregó

 Valamilyen magyarázatot várt. Valamit, ami kicsit talán rendet tudott rakni az újra kialakuló káoszban. A káosz, ami valahogyan mindig felütötte a fejét maga körül. Vajon ez kölcsönös lenne?
 - Szóval kutattál? - Keresztbe fonta a kezét. Mínusz egy pont ennek a Borinak. Nem tetszett neki, hogy míg Anna semmit nem tudott az idegenről, ő már valószínűleg élete minden lépéséről tudott.
 Felsóhajtott, és leengedte a kezét. A szekrényhez indult, hogy elővegyen belőle két poharat, majd egy üveg whiskey-t.
 - Bocs. Csak a legutóbb felbukkanó rokonról kiderült, hogy őrült... - Próbálta könnyedén kezelni a helyzetet. Kiöntötte az italokat, de nem nézett a másikra. Nagyon furcsa volt magával beszélgetnie. Magával, de mégsem. A hangja más volt. Mintha akcentussal beszélte volna a magyart.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. április 22. 22:34 Ugrás a poszthoz

Alteregó

 Biztos volt benne, hogy kelleni fog ide egy erős ital. Nem is egy pohárral. Ha ilyen tempóban haladnak, talán az egész üveg el fog fogyni. Aztán Niko hazaállítana, ők pedig egymást ölelve énekelnek az egymásra találásról. Nem. Ez még viccnek is rossz lenne.
 - Oké, lassítsunk egy kicsit le, jó? - Emelte fel a két poharat a kezében, majd nyújtotta az egyiket oda hasonmásának. Valamiért nem bízott benne, mégis megjelent egy apró félmosoly az arcán a kérdésre. Ezek szerint nem csak Annát érte meglepetés.
 - Először beszéljünk... erről - mutogatott kettejükre. A hasonlóságról. Erről a rokonságról és arról, ő miért nem tudott róla.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. április 22. 22:54 Ugrás a poszthoz

Alteregó

 Beleivott az italba. A fűszeres whiskey átmelegítette és ellazította megfeszült tagjait. Még egy mosolyt is megengedett magának.
 - Esélytelen.  - Ha van egy testvére, akkor biztos benne, hogy ő az idősebb. Azt persze nem mondhatja, hogy érettebb. Erről egyelőre nem tudott nyilatkozni. - Bár ha jobban megnézem, lehet mégiscsak. Mintha ráncosabb lennél.
 Tartani akarta a távolságot. A három lépést legalább. Hisz nem ismerte, nem tudta, honnan és miért jött most hozzá. Mégis úgy érezte, mintha ismernék egymást. Emlékük nélkül kötődött hozzá.
 Figyelte, ahogyan elővette a dobozt, de nem nyúlt érte. Emlékezett az intézetekre és azokra a papírokra, amiket Dorottya neki adott, mikor beíratta az iskolába.
 Leült szemben a hasonmásával, és felsóhajtott. A dobozról ráemelte zöld tekintetét, mintha az engedélyét várná. Nem is. Inkább azt várta, hogy együtt nyissák ki, és fedezzék fel, ami benne van.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. április 29. 23:09 Ugrás a poszthoz

Krushnic Dimitri - 2019.04.29. 19:26
Csak 14 évvel vagy lemaradva: D mondjuk én is asszem a 4. évadnál szálltam be


Még az első évadnál kezdtem nézni, aztán a 8-9 környékén megálltam. Mondja valaki, hogy érdemes még nézni Cheesy
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. május 19. 22:04 Ugrás a poszthoz

Manó és Bori

 A konyhában dúdolta a rádióból szóló dallamot, miközben az uzsonnájuk maradékát mosogatta el. Manó épp akkor futott be a konyhába, mikor Anna  pulton összehajtogatta magát a konyharuha.
 Először nem akart kettesben maradni unokaöccsével. Látta benne a saját vonásait. Vagyis Bori vonásait. Akár ő is lehetne az. Lénával más volt. Léna inkább az anyjára ütött, de Manó...
 Elmosolyodott, ahogyan a gyerek énekelni kezdte a rádióból szóló dalt.
 - Neked is tetszik, Manó? - hajolt le és fogta meg a két apró kezet, hogy táncra perdüljenek a konyha közepén.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. május 19. 22:28 Ugrás a poszthoz

Manó és Bori

 Táncoltak, totyogtak egyik helyről a másikra, miközben mosolyogva dúdolta a dallamot. Láthatóan Manónak is tetszett a dal. Kacarászott és egyik lábát rakosgatta át a másik helyére, miközben lefelé nézve figyelte a lépéseit.
 - Nézd csak, megjött anya. - Fordított egyet a gyereken, hogy az érkező Borit is lássa a fiú.
 Nem ismerte még úgy, ahogyan azt testvérek közt illett volna. Sok mindent kellett még bepótolniuk, de annyira már kiismerte, hogy felismerje a bajt. Valamit, ami nem volt rendben.
 A pálcával a rádió felé intett, mire az egészen lehalkult. Alig hallatszott duruzsolásként az eddig hangosan éneklő férfi.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. május 19. 22:45 Ugrás a poszthoz

Manó és Bori

 Arra gondolt, hogy valami történt, amíg távol volt. Munkahelyi dolog vagy ilyesmi. Lehalkította a zenét, mert hallani akarta, mit mondott. A közös partijuknak Manóval már vége volt.
 - Az... apja? - Nem emlékezett pontosan a nevére az énekesnek, de az arca rémlett neki. Talán cikkeztek róla az újságnál, talán csak valami plakáton látta. - És a képek? Azzal a férfival? Azt hittem, ő...
 Nem kérdezgette erről a másikat. Nem akarta, hogy tolakodónak tűnjön, és voltak dolgok, amikről ő sem szívesen mesélt. Most azonban kissé összezavarodott.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. május 19. 22:59 Ugrás a poszthoz

Bori

 Borbély, igen. Így már rémlett a név is, meg néhány zeneszám is tőle. Nyári fellángolás. Felsóhajtott és a füle mögé tűrte a haját. Beleharapott alsó ajkába. Akart valamit mondani. Talán annyit, hogy megérti. Vagy hogy nem kell róla beszélnie, ha nem akar. Valami, ami a támogatását fejezte volna ki.
 Elnyíltak ajkai, mikor a vörös haj sötétedni kezdett, a nőies vonások pedig megkeményedtek és megjelent előtte a férfi, akit a fotókon látott.
 - Istenem... - suttogta maga elé, ahogyan megfigyelte az arcot, a szemeket. Nem. Erre ő egyáltalán nem számított. - Én azt hittem... Szóval hogy ő...
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. május 19. 23:11 Ugrás a poszthoz

Bori

 Szerette volna, ha nem lepte volna meg ennyire. De bármennyire is élt már évek óta mágusok között, az ilyen látvány még akkor is ritkának számított. Pláne, ha az illető a saját testvére volt.
 - Légy szíves, különben nem ismernélek fel - mosolyodott el, miközben száján keresztül fújta ki hosszan a benne ragadt levegőt. Sok mindent nem tudott még Boriról. Talán túl sok mindent.
 Manó apró léptei dobbantak a parkettán, ahogyan a rajzolt papírokat emelte anyja felé. Vagy apja. Anna biztos volt benne, hogy mindkét dologról még beszélniük kell. De nem most. Nem a gyerek előtt.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. június 5. 20:27 Ugrás a poszthoz

Martin

 Egészen fellazult a beszélgetés során, ami nem feltétlenül a vajsör jótékony hatásainak tudható be. Martinnal már tényleg régen beszélt is kifejezetten üdítő volt a társasága. Kicsit olyan volt, mintha visszacsöppentek volna a múltba.
 - A Liebhart pár. De Tobi is elég sokat van ott. Szerintem őt te is ismereda suliból. A falu szélén van a menhely, de annyira nem vészes. Meg egyébként tényleg sokat segítenek. - Újságíró volt, mindenkit ismernie kellett, legalább névről, hogy pontosan tudja, kit kell majd keresni, ha valami kérdése lenne. Úgyhogy Martin akármilyen keresztkérdést is feltehetett volna, Anna nagy valószínűséggel tudta volna a választ. Vagy legalábbis úgy csinált volna, mint aki tényleg tudja. Az pedig már majdnem ugyanaz.
 - Hmmm... Például, hogy vigyázz, lassíts, mert ajtó közeledik és nem fér be az arcod - nevetett fel a gondolatra. Nagyon sok mindent tudott volna még tanítani annak a papagájnak, de féltette volna az életét, így inkább nem sorolta tovább az ötleteket.
 Úgy tűnt, sikerült ügyesen rátalálnia arra a pontra, amiről nem szívesen beszélt Martin. Annának kifejezetten tehetsége volt hozzá, hogy beletenyereljen hasonló témákba. Vagyis ez azt jelentette, hogy rendszerint elakadt a beszélgetés. Kivéve az interjúknál. Ott egészen jól jött ez a képessége. Most azonban nem akarta tovább ütni a vasat. Épp elég, hogy elpirult a kérdés hallatán, és bármennyire is kíváncsi lett volna, mi történt vele az elmúlt pár évben ezen a téren, inkább lenyelte a kérdést, mielőtt még jobban belefutott volna valami kellemetlen részbe.
 - Persze, persze, az is nagyon izgalmas lehet. Mármint biztosan van olyan varázslatuk az ilyen csoportoknak olyan varázslataik, amikről még életünkben nem hallottunk. Ki tudja, az is lehet, hogy könnyebben tudnánk az átkokat gyógyítani vagy ilyesmi! De gondolj bele! A Feljegyzések Csarnoka! Nem csak egy új dolgot találnánk, hanem egy egész évezredre valót!
 Kellemesebb is volt ez a téma, és hát bizony a fogyó vajsör is kellően belelkesítette őt a témával kapcsolatban. Végre talált valakit, akivel kellő szakértelemmel tudja majd kibeszélni ezt a témát. Ahhoz azonban kelleni fog még egy korsó.
 - Várj, mindjárt jövök!
 Az üreseket megtöltve tért vissza az asztalukhoz, hogy egy kellően hosszúra nyúló és ígéretes beszélgetés megalapozza.
 - Szóval, mondd, te melyik csoportnál kezdenél.

// Köszi a játékot!  Pirul //
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. július 23. 17:37 Ugrás a poszthoz

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 - Máris hozom - fordult a csapolt sörök felé Anna, miközben kerülte a szemkontaktust a vásárlóval.
 Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Niko nem ugrik be váratlanul a csárdába. South azt mondta, valami tárgyalása van, vagy valami hivatalos ügyet intéz. Azok sokáig tartottak. Pláne ha a német barátaival folytatta ezeket.
 Leemelte a korsót a polcról és a csap alá tette. Nem voltak sokan, így ráérősen megvárta, míg az aranyló sör a pohárba csurgott. Végigfolyt az átlátszó üveg oldalán, míg el nem érte az összegyűlt kis patakon a korsó alján.
 Hetek teltek el, mióta nem hallott róla. Már nem is tudta számon tartani, mikor látta őt utoljára. Ideje nagy részét a kastélyban töltötte, és ha lenézett a csárdában, Niko nem volt sehol. Egy ideje már itt sem járt. South-tól olykor megkérdezte, mi van vele. Vajon sikerült valakinek rendbehozni a vállát? Vajon most is valami életveszélyes dolgot csinál? Miért hazudott neki?
 Elzárta a csapot és megvárta, amíg a maradék ital is kifolyt a korsóba. Letörölte az oldalán kiserkent habot, majd a vendég felé sétált.
 - Egészségére! - Nem nézett rá, csak a feladatát végezte. Megvárta, míg az apró előkerül a zsebéből, és kiszámolta az összeget és odaadta neki. Aztán a kassza felé fordult.
 Vajon miért félt attól, hogy soha többet nem fogja látni?
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. július 29. 19:08 Ugrás a poszthoz

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 A pénztárgéppel babrált, mikor nyílt az ajtó. A felakasztott csengő dallamára figyelt fel, nem is a köszönésre. Csak felpillantott, még a fejét sem emelte fel. Niko ott állt az ajtóban. Pont úgy, ahogyan hetekkel ezelőtt. De valami más volt mégis. Valami sötétség, ami eddig nem lengte körbe őt. Valami, ami miatt Anna gyomra görcsbe rándult. Szeretett volna odamenni hozzá, átölelni és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, csak térjen végre észhez. De csak ott állt a pult mögött, a félbeakadt mozdulattal. Kezében az apróval, miközben azt is elfelejtette, hogy valaki a távolban feltett neki egy kérdést.
 Aztán ő elindult. Bármiféle érzelem nélkül az arcán. Az irodába ment, hova máshova ment volna! Talán valami üzleti dolog. Talán a rossz arcú német ia megjelenik nemsokára.
 Anna becsukta a kasszát és a konyhába lesett, hátha akad valami munka ott.
 Niko nem jött vissza akkor. Ott hagyta őt, és azóta sem hallott felőle. Nem akarja, hogy a közelében legyen. Mégis minek kellene utána mennie? Mit mondhatna neki? Csak kérdései vannak. Sérelmei. És az égető hiánya.
 Megköszörülte a torkát és az iroda ajtaja felé pillantott. Levett egy poharat a polcról, és elkezdte törölgetni. Újabb pillantás az ajtó felé. Mintha azt várta volna, hogy behívja majd. Valaki. Ő. Hogy mosollyal az arcán üdvözölje és magához ölelje. Pont úgy, mint azelőtt.
 Felsóhajtott. A pohár keményen koppant a pulton. Egy pillanatra habozott, mielőtt mozdult volna. Bekopogott, mintha valami idegen lenne. Várt rgy kicsit, nem volt biztos benne, mit mondhatna, ha válaszol. Ha egyáltalán válaszol. Megrázta a fejét, és benyitott az irodába.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. július 30. 21:33 Ugrás a poszthoz

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 Már egyáltalán nem próbálta elhitetni magával, hogy minden rendben. Levette a szemüveget, amivel eddig torzította a képet. Nem tudhatta teljesen biztosan, de gondolta, hogy South is benne van a dologban. Persze, hogy nem lepődött meg, mikor bent találta az irodában.
 Két lépéssel állt arrébb, hogy ne állja el South útját kifelé menet. Niko megváltozott. Nem tudta pontosan megmondani, mi, de valami határozottan változott. Olyasmit látott rajta, ami eddig megkülönböztette ikertestvérétől. Noah-hoz hasonló a tekintete.
 Amikor elindult felé, egy pillanatig azt hitte, üdvözölni fogja. Egy öleléssel vagy egy csókkal, ahogyan azt majdnem minden nap tették ezelőtt. Érezte a mellkasában ütemesen verő szívét, ahogyan egyre közelebb ért hozzá. Aztán mintha hideg zuhany érte volna. Mintha a papírok helyett egy hordónyi jeget kapott volna az arcába.
 - Hogy mi?
 Sok minden végigfutott a fejében az elmúlt hetekben, de egyik sem közelítette meg azokat a szavakat, amiket Niko kimondott. Gyűlöli. Ráébredt, hogy ez az igazi énje. Hogy ez hiányzott az életéből és most talált egy másik nőt, aki jobban passzolt ebbe a képbe.
 - Nem írom alá! - Végig sem gondolta a mondatot. De abban biztos volt, hogy ő vele ezt így nem játszhatja el. Magyarázatok kellenek. Indokok. És az, ami erre az útra vitte őt. - Hetek óta azt sem tudom, mi van veled, aztán csak annyit tudsz mondani, hogy váljunk el?
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. augusztus 9. 22:20 Ugrás a poszthoz

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 Nem értette. Kezdett egyre jobban összezavarodni. Először a válási papírok, most a levelek és a virágok. Na meg a testvére. Neki mégis mi köze van hozzá? És miért nem kereste meg személyesen? Miért költözött akkor el otthonról? Miért kerülte ennyire?
 Az első pár napban biztos volt, hogy nem akart vele beszélni. Aztán hazament, majd a kocsmába. De ő sehol sem volt. Sosem volt ott, ahol Anna, és a nő így biztosra vette, hogy nem akarja látni.
 - Milyen virágok? - Széttárta a karját, miközben az előtte álló arcát figyelte. Valószínűleg pontos tükörképe volt az ő arcának, ahogyan értetlenül bámultak egymásra. Mint akik egy történetben szerepelnek, mégis mintha csak minden második oldalt olvasnának el.
 - Azt hittem, szándékosan költöztél el otthonról. Bori meg nem mondott semmit és egyébként is volt az a bájitalos eset a kastélyban és káosz volt a rellonban is és... - A fejéhez kapott és beletúrt a hajába. Úgy fogta a fejét, hogy ujjai közt csúsztak ki a vörös tincsek. Felhördült, ahogyan a gondolatok egymásba ütközve próbáltak utat zörni maguknak. Miért nem mondott Bori semmit? Hiszen látta rajta. Látnia kellett rajta.
 - Hol voltál? - A hangja már kicsit sem volt számonkérő.  Halkan beszélt, kezeit maga mellé ejtette és úgy nézett ra zöld szemeivel, mintha most látná őt utoljára. - Miért nem jöttél vissza?
 
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. szeptember 29. 21:08 Ugrás a poszthoz

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 Hetek teltek el, ő pedig abban a biztos tudatban próbálta túlélni a napokat, hogy az a férfi, akihez az életét hozzákötötte, már nem az övé. Hogy ez a férfi egy olyan útra lépett, egy olyan életet élt, amiben ő, Anna nem fért bele. Úgy élt, mintha kiszakítottak volna egy darabot belőle. Elvesztette a részét.
 Egyszerre mozdultak Nikoval. Úgy ölelték egymást, mintha bármelyik pillanatban elszakíthatnák őket a másiktól. Szorosan kapaszkodott bele. Beszívta az illatát, érezte kezei alatt a megfeszülő izmokat. Abban a pillanatban minden rendben volt. Abban a pillanatban megszűnt az elmúlt hetek gyötrő bizonytalansága.
 Úgy csókolta, mintha ez lenne az utolsó csókjuk. Megálltak az addig cikázó gondolatok a fejében. Nem volt más, csak ő. Ő, aki kitöltötte azt az ürességet, ami egyre csak nőtt benne. A kétely és a tudatlanság emésztette a határait. Aztán jött Niko, és csak egy pillanatába, csak egy mosolyába, egy apró lépésébe és mozdulatába került, hogy a haldokló részeit újra élettel töltse meg.
 Az asztal felé hátráltak. Nem akart beszélni. Nem akarta tudni, hogy mi történt vele. Csak érezni akarta. Annyi idő után végre érezni akarta ismét őt.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. szeptember 29. 21:34
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. szeptember 29. 22:05 Ugrás a poszthoz

Vali

 Hangosan felnevetett a Samu által előadott viccre. Nem is volt sok dolga, egyedül ácsorgott a pultban, miközben próbálták valahogy elütni az időt a nagydarab munkatársával.
 - Nem, biztos vagyok benne, hogy a másik csajjal lépett le múltkor... - közölte fennhangon véleményét, miszerint Mr. Pénzeszsák melyik alkalmi partnerét vitte el legutóbb. Volt néhány jól bejáratott nő is, akik azért többször megfordultak, de az utolsó szőke biztosan nem volt köztük.
 - 10 galleon rá, hogy nem fogjuk azt a csajt még egyszer látni a csávóval - már emelte a kezét a fogadásra, mikor berobbant az őrült srác. Anna csak megdermedt egy pillanatra, majd széles mosolyra húzódtak ajkai, ahogyan figyelte azt a csípőmozgást. Legalább olyan kimeredt szemekkel bámultak rá a korai törzsvendégek is.
 Felnevetett, miközben karbatette a kezét és várta, hogy közelebb érjen a pulthoz.
 - Nahowsky Valentin. Te már megint mit vettél be, hogy ilyen bolond vagy? - Tény, hogy jól kijöttek egymással. Az őrült feje folyton nevetésre késztette Annát. Olyan jókedv sugárzott belőle, hogy azt képtelenség lett volna nem átvenni.
 A srác kapott pár füttyöt és tapsot a vendégektől, miközben produkálta magát. Anna is tapsra emelte a kezét. Szépen lassan érintette össze a tenyerét, miközben mosollyal az arcán várta, vajon most mit tervezett a másik.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. szeptember 30. 18:45 Ugrás a poszthoz

Vali

 Nevet és szemével figyeli, ahogyan táncol be a pult mögé. Nem, lehet nem kellene engedni, de hát ki állítaná meg ezt az őrült figurát? Ha Samu beállna a pult mellé,ő még képes, és átmászik hozzá. Anna simán elhitte volna.
 Egészen furcsa volt hallani a nevét. A leánykori nevét. Talán Boritól hallotta utoljára, mikor megjelent az ajtajában.Az is lassan már egy éve volt.
 - Nekem is kell abból a gombából, amit szedsz - állította talpra a meglehetősen romantikusra vett férfit. Vicc ide vagy oda, azért a határokat meg kellene tartania még neki is.
 - Na kifelé a pult mögül, ez itt az én helyem - tessékelte ki a diákot, de a virágot még a kezébe vette, mielőtt nyúlt volna a söröskorsóért. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Ha tényleg ilyen sületlenségeket hord össze, akkor legyen is indoka a lovagnak.
 - Egyébként is, már régen nem használom azt a nevet. - Csapolta az arany levet, miközben rásandított a pultra leejtett virágra. Elmosolyodott és már nyújtotta is a sört a váratlan vendégnek.
 - A virágért cserébe.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. november 13. 21:27 Ugrás a poszthoz

Niko

 Sietett, hogy még időben hazaérjen vacsorára, de a lektornak ez sem tetszett meg az sem tetszett és "egyébként is Anna, valahogy más a stílusod, nem ehhez szoktak hozzá az olvasók". És hogy ez mit is jelentett? Újraírni, újrafogalmazni az egész cikket, ami majd másnap indul a nyomdába.
 - Megjöttem - kiáltott be a lakásba, miközben betolta lábával maga mögött az ajtót. Egy fáradt sóhaj közben lehúzta a cipőt a lábáról és ledobta  táskát a kisszekrényre, hogy a jókedvű hangok irányába induljon. - Bocs a késésért, de rengeteg... - kezdett volna bele a mondatba, mikor a konyha bejáratnál megállva telibe nem találta volna egy nagy adag paradicsomos tészta.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. november 13. 21:42 Ugrás a poszthoz

Niko meg a lurkó

 Elakadt a szava, megdermedt a mozdulata és még a szemét is csukva tartotta. Nagyon, nagyon remélte, hogy ha újból kinyitja majd, egy szép és tiszta lakást lát. Azonban érezte, ahogyan a fél arcán elkezdett a tészta lecsúszni, szép paradicsomos nyomot hagyva maga után.
 Hallotta a nevetést, érezte az ölelést, ő azonban csak a leesni készülő tésztacsomó felé kapott, mielőtt az a földön végezné, és szépen rá nem pakolta volna drága férje feje tetejére.
 - Ja, egészen illik hozzád is - bólogatott, majd mellé lépve felmérte a károkat. - Nagyon remélem, hogy számoltatok a következményekkel, mikor ezt elkezdtétek...
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. november 13. 21:56 Ugrás a poszthoz

Niko meg a lurkó

 Figyelte, ahogyan a szék sarkáról lecsúszó tésztaadag a földön végezte, mire Csizma boldogan rohant felnyalni a maradékot a földről. Anna felsóhajtott, és a lehető legszigorúbb pillantását próbálta valahonnan előkotorni, mikor a két bajkeverőre pillantott.
 - Tudjátok, mi a szerencsétek? Hogy van egy beépített takarítóbrigádunk - mutatott rá a lábuk körül ólálkodó kutyákra. Kalóz orrán még a paradicsomfolt is odaszáradt. Azt próbálta lenyalogatni róla, de a Manó kezében lévő szaftos tészta elvonta a figyelmét. A nyalogatásra Manó felsikkantott és felnevetett, Anna pedig kénytelen volt hátrahagyni az addig sem túl szigorú tekintetét.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. december 15. 20:56 Ugrás a poszthoz

Elloptam Annát  Evil
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2020. szeptember 10. 23:08 Ugrás a poszthoz

Petronella

 Rápillantott az órájára. Ötvenkilenc perc. Ötven. Kilenc. Pontosan ötvenkilenc perce és harmincegy... harminckettő, harminchárom, harmincnégy... másodperce.
 Lógatta az orrát is a sorban. Szó szerint. Ahelyett ugyanis, hogy a ránctalanító bájital frissé és üdévé tette volna az arcbőrét, megereszkedett. Konkrétan a komplett orra lógott egy kicsit. Még nem ért el a felső ajkáig, de nem sokon múlt. Pedig az ispotályban már kapott is ellenszert, csak abban nem volt biztos, hogy még időben hatna. Mielőtt lepottyan az orra. Vagy csak elérné az ajkait. Az nagyon kínos lenne.
 Meg is kellene írnia a cikket a termékről. Veszélyes, forgalomba kerülése pedig erkölcsi aggályokba is ütközik. Mondjuk ez már nem az ő asztala, ennél kicsit tényfeltáróbb és oknyomozóbb irányba mozdult el, de simán átpasszolja a témát egy megfelelő embernek.
 - Édes Istenem, annak a hülye ebédszünetnek, már biztos vége van! - Hatvanhat perc. Hatvanhat perce várakozik a bájitalkereskedés és zárt ajtók előtt. Egy kendőt húzott magára, hogyha esetleg valaki túl közel sétálni hozzá, el tudja takarni lógó orrát, de ahogy végignézett az utcán, nem az övé volt az egyetlen problémás bájital a kereskedésből.
 - Csak nehogy megpróbálják beadni, hogy valami ügyetlen gyakornok készítette őket, és nem is az ő hibájuk... - Hallott már sztorikat. Elvégre újságíró volt, és mindenki tudja, hogy a szerkesztőségekben a legfurcsább és leghihetetlenebb történeteknek is van alapjuk.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2020. december 9. 16:42 Ugrás a poszthoz

Sébastien Lafayette Béliveau
Holdfény utcza, Társasház

 Kerülte Bogolyfalvát, mióta  visszatért az országba. Persze tisztában volt vele, hogy élete végéig képtelen távol maradni a falutól, de úgy érezte ezúttal, jobb később mint előbb. És hát ő volt a legjobb.
 Magabiztosan sétált el az ismerősök házak mellett, hogy aztán rákanyarodjon a Holdfény utcára, és megálljon a társasháznál. A francia nevet kereste a lakók listáján, kimondani sem merte. Kész szerencse, hogy a Sébastien még talán menni is fog neki. Nagyon remélte, hogy tegezheti, mert azt a sok magánhangzót egymás mellett bizony képtelen lenne kimondani.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2020. december 9. 16:42
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2020. december 9. 17:22 Ugrás a poszthoz

Sébastien Lafayette Béliveau
Holdfény utcza, Társasház

 Tágra nyílik az ajtó, szinte nem is kellett várnia, és mit ad' Isten, tegezi őt. Így szerencséjére nem kell a vezetéknevén szólítania.
 - Igen, én lennék, üdvözlöm! - Durr bele, ennyit a magázás-tegezés problematikájáról.
 Egy gyors pillantást vet körbe a lakáson, majd a mutatott irányba indul. Lakályos kis apartman, kellemesen berendezett. Nyilván rendkívül elfoglalt lehet, hisz mégiscsak ismert országszerte, miközben pedig a Bagolykőben tanít.
 - Igen, egy kávé jól esne, köszönöm!
 Leült a kanapéra, miközben ölébe vette a táskáját. A tégla borítású falak a régi otthonára emlékeztették, ami egy kicsit kényelmetlenné tette a látogatást.
 - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan tudtál fogadni. - Plusz egy pont a magázásnak. Remélhetőleg kijavította ezzel a saját hibáját.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2020. december 9. 19:54 Ugrás a poszthoz

Sébastien Lafayette Béliveau
Holdfény utcza, Társasház

 Magához vette a kávét, majd rakott bele némi cukrot. Belekortyolt, majd bólintott. Sébestiannek teljesen igaza van. A  minőség mindennél fontos.
 - Pont ezért jöttem én is hozzád. - A dohányzóasztalra tette a csészét, és a megbűvölt táskájában kezdett kutatni. - Na várj, mindjárt itt van. Sok helyre megyek ma, tudod milyen, mikor tele van a táskád mindennel... - magyarázkodott, miközben már vállig a táskában turkált, hogy aztán egy még nagyobbat húzzon ki belőle.
 - Szóval ezt kellene valahogy biztossá tenni. Mármint a dolgokat, amiket belerakok. Nem tudom, mi a menete. Hogy megátkozódik, aki belenézne, vagy egyszerűen csak nem látja a holmikat... - megpaskolta a kopott bőrt. Maga a táska jelentéktelennek tűnt, irattartó volt.Olyan, amit az ügyvédek hordtak magukkal. Körülbelül az ötvenes években.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. március 17. 21:20 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 Megírta a levelet, elküldte a baglyot, aztán... Meg is bánta. Meg nem is bánta. Széthasadt a feje, annyit gondolkodott azon, miért is küldte el végül. Elvégre, nem életbevágóan fontos a dolog és egyébként is, ez még jelentheti azt, hogy pont ő intézte el az ügyet, tehát...
 És csak folytak és folytak a gondolatok, hosszú napokon és órákon keresztül. Úgy tett, mintha minden rendben lenne, megpróbált összeszedett maradni, vagy legalábbis a látszatát fenntartani. Ahogyan a madárkái csicseregték, a pletykák még mindig nem róla szólnak a szerkesztőségben, ami jót jelenthet.
 A füle mögé simította a haját, ami továbbra sem mozdult bejáratott helyéről. Az elmúlt öt percben legalább tizedszerre tette ezt. Zöld tekintetét tíz másodpercente a kilincsre szegezte, miközben pennájával játszott a kezében. Mégis miért hozta magát folyton olyan helyzetekbe, amiket messziről kerülnie kellene?
 - Igen! - Még be sem fejezték a kopogást, már ki is szólt az illetőnek. Fejben jó nagyot koppintott magára, de letette pennáját az asztalra, és mintha nem tudná, érdeklődve az érkezőt figyelte.
 - Weißling - mutatott az ajtó mellett elhelyezett táblára. Az elmúlt időben egészen jó pozíciót sikerült kiharcolnia magának. - Ha jól tudom, nem váltunk el. - Átrendezte egyik papírhalmot a másikra, miközben felállt az asztal mögül. Abban az egy évben megannyiszor eszébe jutott a lehetőség. És a kérdés egyaránt. Hogy miért? Miért nem történt meg a végleges búcsú? Miért nem merült fel köztük sosem?
 - Kávét? - Meg sem várta a választ, már indult is el a bekészített kancsó felé. Nem, nem várta az érkezését. Az a kancsó természetesen állandóan ott várja az esetleges vendégeket a szerkesztőségi irodájában. - Sajnos szolgálatban vagyok, úgyhogy mással nem tudlak kínálni - szólt hátra a válla felett, miközben már öntötte is ki a fekete lét.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. április 2. 22:39 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 Ismerte a férfit. Olykor szerette azt hinni, talán jobban is, mint ahogy ő ismerte saját magát. Abban azonban biztos volt, hogy attól nem kell tartania, hogy kényelmetlenül érezné magát. Így a helykínálás helyett, csak arra fókuszált, hogy még egy röpke pillanatig másra tudjon koncentrálni. Még egy röpke pillanatig tudja húzni az időt, amíg felé nem kell fordulnia, és az arcáról le nem olvasná, mennyire mondvacsinált indokkal hívta el őt, csak azért, hogy lássa.
 - Persze, de ha mégis szükséged lenne egy kis rumra a kávéba, Erzsinél mindig van egy flaska... - a bögrét a férfi elé rakta az íróasztalra, és egy tétova mozdulat erejéig majdnem leült mellé a sajátjával, de aztán józan esze időben utasította a testét, és ült le vele szemben az asztal másik oldalára.
 - Beszéltem az egyik forrásommal a parancsnokságról... - Adta meg az egyenest választ. Úgy csinált, mintha fontos információról lenne szó. Talán tényleg fontos volt ez a férfi számára, de valamiért úgy gondolta, a másik tökéletesen tisztában van azzal, amit mondani szeretne. - Leállították a nyomozást veled kapcsolatban.
 Átnyújtott egy paksamétát, amit a táskája egyik rejtett zugából vett elő. Talán ez mind az ő műve volt. Talán lefizetett pár aurort, talán emellé még az utcára küldte az embereit, hogy eltereljék a figyelmet. Akárhogyan is, ha mindezen sötét üzletekre gondolt, összeszorult a szíve. Gyűlölte, egyre jobban gyűlölte, hisz ez volt az oka mindennek.
 - Valami tündérporra fókuszálnak most. Egy új drog, ami elég gyorsan terjed... - Hozzá akarta tenni, hogy reméli, neki ehhez nincs köze. Talán a tekintetéből ezt is ki tudta olvasni, de nem szólalt meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:04 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 Az nem az én bizniszem. Finoman engedte ki a bent tartott levegőt. Talán mégsincs minden veszve. Nem az övé. De ismeri, akié. Ezek alapján legalábbis az feltételezhető. De nem szólt, csak bólintott, talán egy félmosoly is megjelent az arcán, ahogyan legördült egy újabb sziklahalom a mellkasáról.
 A szájához emelte a bögrét, és éppen a kávéba kortyolt, mikor Niko feltette a kérdését. Majdnem félrenyelt, ahogyan meghallotta. Mégis mit gondol, mik ők egymásnak? Mit gondol, miért járt egyáltalán utána Anna? Miért követi mindig fél szemmel a rendőrségi híreket, hátha meghall valamit, ami bajba keverheti? Mit gondol, miért tartja a kapcsolatot Zalánnal és miért segít neki ebben a tündérporos ügyében is?
 A kelleténél egy kicsit erősebben koppant a kemény faasztalon a bögre talpa. A felcsapó kávé pár cseppje a mellette elterülő jegyzetpapírt színezte be barnára. Összeszorította a száját és vett egy mély levegőt, mielőtt válaszolt volna.
 - Nem. Én csak a híreket szállítom. - Kihúzta magát, és felállt az asztaltól. A mellette álló ablak felé fordult és karba fonta a karját. - Csak tudni akartam, hogy hogy áll a nyomozás ellened. - És tudni akartam, biztonságban vagy-e. - Azt hittem, te intéztél valamit.
 Gyűlölt. Tele volt gyűlölettel azóta, hogy elváltak. Sokáig a gyűlölet a férfi felé irányult. Mostanában azonban kezdett átcsapni csak a körülményekre. Az apjára, Noah-ra, az alvilági alakokra, akik megkörnyékezték őt. Akik belevitték ebbe az egészbe.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:13 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 Gyűlölni akarta őt, gyűlölni a helyzetet, minél távolabb kerülni tőle. Tőle, aki emlékeztette, mit vesztett el. De mégsem gyűlölte, és mégsem tépte szét a levelet, ami idehívta őt.
 Visszafordult, hogy valami csípős megjegyzést tegyen az ő szenvtelen és rideg hangvételére, de végül csak összehúzta magán a kardigánját és bólintott.
 Fogalma sem volt, mit várt tőle, mit várt ettől a találkozástól. Csak látni akarta őt, hallani a hangját és a közelében lenni. De ettől éppen hogy gyengének érezte magát. Sebezhetőnek. És pontosan ez a sebezhetőség rémítette őt halálra.
 - Szép napot? - pillantott vissza a kijelentésre. Csak úgy kicsúszott a meglepett kérdés a száján, és egy lépést még tett is előre, mielőtt meggondolta magát és megtorpant.
 Ismét összeszorította a száját, egész kis vékony vonallá. De végül csak leengedte a kezét, és felvette az asztalról a mappát, amit előzőleg még a férfinak adott.
 - Ezt ne hagyd itt. Nekem nincs rá szükségem, de neked talán még jól fog jönni - nyújtotta felé a megsárgult papirost, és tett egy pár bizonytalan lépést felé.

Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:15 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 Mintha hideg zuhany érte volna egy forró nyári napon. Csak állt egy egészen hosszú percig, miközben várta, hogy közölje, csak viccel. De nem tette, ő pedig úgy érezte, a maradék föld is kicsúszik a lába alól.
 - München... - lehelte szinte hangtalanul, ahogy elismételte a szót a férfi után. Németország. Oda, ahol végleg elvesztené őt. Egymást. Talán sosem kellett volna elhívnia. Sosem kellett volna elmennie a Vértesbe akkor, és talán sosem kellett volna visszajönnie Magyarországra.
 Mintha újra kiszakítottak volna egy darabot belőle, és képtelen volt uralni az arcára ülő érzelmeket. Minden megjelent rajta. A döbbenet, a veszteség, és a kétely. A kétely, hogy vajon ebben a helyzetben mi lenne a helyes. Az, amit a szíve diktál, vagy az, amit az eszével próbál védeni?
 - Mit fogsz kint csinálni? - közelebb lépet hozzá, és még inkább összehúzta maga körül a kardigánt. Átölelte magát, mintha az megvédeni az újabb elválás fájó eseményétől. - Mi lesz a csárdával? A Vértessel? - Azzal, ami közösen felépítettek.
 Úgy érezte, egy pillanat alatt leomlott a védfala. Egyetlen mondat volt szükséges ahhoz, hogy lyukat üssenek a védvárba, ami az elmúlt években megvédte az összeomlástól.
 - Miért költöznél mégis vissza?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Anna Weißling összes hozzászólása (412 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Fel