Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Az utóbbi hónapokban nem igen mozdultak ki Lena miatt a lakásból, és ha igen, az is csak a munka miatt volt. Ám most, hogy Noah visszatért a lányához, kissé lazított a szoros láncon, ami Bogolyfalvához kötötte. Rennek persze csak azok után szóltak, miután Noah teljesen felépült. Kissé zavarta, hogy eltitkolják előle az igazságot, de az ő érdekét tartották szem előtt. Legalábbis erre gondolt mindig, mikor mardosni kezdte a bűntudat.
 - Ne viccelj, tök jól viselted! - legyintett egyet a kezével, miközben bekanyarodtak jobbra a macskaköves utcára. - Láttál volna Kolumbiában. Majdnem leájultam a székről... - Nem volt kellemes, de lehet egy kicsit túlzásba vitte. Most is inkább próbált vele csevegni, elvonni Ren figyelmét a tű élességéről. Bár ő már jól ismerhette a fájdalmat.
 - Megünnepelni a tetkót? - Széles mosollyal az arcán bólintott. Jobb is, hogy nem a Vértesbe mennek. Pláne, hogy Niko még nem is tudott az új szerzeményről. - Már elintéztem mindent az újságnál, szóval akár maradhatunk egy-két körre.
 Kikért két rövidet meg két korsó vajsört kísérőnek. Ettől még nem lesz nagyobb bajuk, aztán majd meglátják.
 - A fotózásra! - emelte magasba a poharat. Nem akart tósztot mondani, felesleges lett volna. Mindketten tudták, mennyit jelentett ez a kép.
 - Mielőtt elfelejtem. Arra gondoltam, szervezhetnénk egy kiállítást a képeidből. Csak ilyen mezei valamit. Csaphatnánk egy kis hírverést meg megírhatnám a programajánlóba az újságnak. Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Jó kedve volt, hisz minden nyugodtan és békésnek tűnt. Mintha minden a helyére került volna. Noah vissza Lenához, Ren az iskolába, Niko meg ő végre ismét kettesben. Különös és mégis furcsa érzés volt.
 Egy kissé fintorgott az erős italtól. Amióta Lena náluk volt, nem igen engedhették meg maguknak az ilyen estéket, így egészen elszokott már az alkohol égető érzésétől. Jóleső melegség kezdett szétterjedni egész testében a mellkasából kiindulva, ami újabb mosolyt csalt az arcára.
 - Oké, lehet nem ezzel kellett volna kezdeni, de most már mindegy - kommentálta mindkettejük arcát az ital hatására.
 Visszarakta a pultra a kis felespoharakat, majd a korsót felmarkolva nézett körül a tömegben. Fejével egy kissé távolabbi, látszólag üres asztal felé bökött. Nem volt benne biztos, sok ember állt a pult körül, de talán szerencséjük lesz.
 - Miért ne lennének kíváncsiak. A művészet elég tág, nem baj, ha olykor kiégett vagy homályos. Majd azt mondod a koncepció része volt. Vagy ami még jobb, meg se szólalsz, és az emberek meg majd elkezdenek okokat és miérteket keresni rá. És majd ők találnak helyetted. - Egészen hangosan beszélt. Megfogta Ren kezét, és húzta maga után, hogy nehogy elveszítsék egymást a tömegben. Élvezte a nyüzsgést és az életet, felpezsdítette maga körül a sok ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Még ellenkezett a pultosnak, hogy hát ez bizony nem az övéké volt, nem is akartak kikérni satöbbi. De minek is ellenkezni, ha már kihozták és Ren amúgy is előbb magához vette a poharat, mint Anna.
 - Hát akkor nincs mit tenni - emelte magasba a poharat, majd húzta le az italt. Aztán ivott pár korty sört is, hogy elvegye a tömény ízét a szájából. Kevésbé marta, ahogyan a gyomrát is. Talán a szerkesztőségben evett utoljára egy szendvicset.
 - Mi? - kiabált vissza a tömegben, ahogyan a kihangosított gramofonban valamelyik vendég a legújabb slágert rakta be maximum hangerőn. Még meg is állt egy pillanatra és visszafordult Renhez, hogy meghallgassa. Arcára újabb mosoly kúszott, ahogyan próbálta Ren összeszedni a gondolatait. Kissé megfogta az ital, Annának meg csak melege lett tőle. Egyelőre.
 - Pont ez a lényeg. Látod? Lehet mások is színesben szeretnék látni a világot. Biztos vagyok benne, hogy sok a szürke meg a fekete a világban. Talán nem fogják teljesen érteni, de nem ér meg egy próbát? Abba belegondoltál, mi van, ha esetleg tetszik az embereknek?
 Ismét elindult a kiszemelt asztal felé. Kikerült néhány hangosan éneklő embert, és kénytelen volt kissé kerülőúton megközelíteni a szabad helyet, hogy aztán mire odaérjenek Rennel és a fél-fél korsó vajsörrel a kezükben, elfoglalják azt.
 - Basszus! - csattant fel hangosan és fordult vissza Ren felé, hogy szemével ismét szemügyre vegye a terepet. - Oké, találunk valami asztalt. Vagy tudod mit? Rakjunk be zenét mi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Még káromkodott volna egy kört, de mindegy volt, mikor ott volt  a kezükben az ital, és éppen a gramofon felé tartottak. És amint hallható, talán még sikerült is meggyőznie Rent, hogy érdemes a kiállításra.
 - Tudod mit? Csak azért, hogy megünnepeljük a leendő kiállításodat! - A vigyor nem tűnt el az arcáról, és seperc alatt ott is termett a gramofon előtt. Hümmögve böngészte a listát, ami elérhető volt a lemezeken, miközben ide-oda ringatta a csípőjét.
 - Oké, a felét nem is ismerem, úgyhogy berakom az egyiket - előbányászott pár knútot a zsebéből és bedobta az érmegyűjtőbe, hogy aztán egy nagyobb levegő után kiigya a korsóból a vajsört.
 Majdnem sikerült. Meg kellett állnia kétszer, mire sikerült lehúznia a maradékot. Elvégre korsóval a kézben mégsem állhattak színpadra.
 - Ez lesz az, azt hiszem - kiabált bele a zenébe, mikor a gramofonban cserélődött a lemez, a hangszórókból pedig szólni kezdett a zene.
 Kis lökdösődés, egy-két taposás és ugrálás után a táncparkett közepén voltak. Már egészen régen járt ilyen helyen, és most, hogy ott voltak, esze ágában sem volt időben hazamenni. A csípőjét ringatta, a fejét rázta, kezét a magasba emelte, úgy járta át a zene ritmusa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Olyan volt, mintha a zene üteme uralná az egész testét. Mintha nem is ő mozgott volna, de nem is különösebben zavarta ez. Csak táncolt. Egy ritmusra a tömeggel. Együtt dobogott a szíve és száguldott a vére az ereiben a lüktetéssel.
 - Még nem láttál igazán semmit! - Őszintén meglepte, mennyire jól csinálta Ren. Na meg hogy mennyire nyitott és vidám.
 Nem sok időt töltöttek még együtt. Mióta visszaérkezett Bogolyfalvára, elsősorban, de Anna mégis úgy érezte, még nem ismeri eléggé őt. Ahogyan a családjuk bizonyos részei is rejtélynek számítanak neki.
 Felemelte a kezét, hogy megforgassa Rent, mikor hátulról valaki belé ütközött. Csak annyit érzett, hogy valami hideg folyadék csurog végig a hátán, amitől még a szőr is felállt a karján.
 - Basszus. - Éppen csak maga elé szűrte ki a szót a száján, majd fordult meg a tettes felé. Lehúzta a vékony pulcsit magáról, hogy felmérje a károkat, miközben az tizennyolcév-forma gyerek hangos szabadkozásba kezdett. Aminek természetesen a felét sem értette, úgyhogy csak hátrakiáltott Rennek, hogy mindjárt jön, csak lerendezi a gyerekkel a a pulcsi árát. A vörösbort mégsem olyan könnyű kiszedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Az órájára pillantott, és a körmével kopogott az asztalon, miközben a főszerkesztő kiselőadását hallgatta. Az értekezlet jóval tovább tartott annál, mint ahogyan előre betervezték, köszönhető annak az okoskodó Leventének. Minden egyes újabb felvetéssel szabályos gyilkosságot folytatott le Anna, aminek egyetlen, ámde kellő brutalitással meggyilkolt áldozata a vele szemben ülő, feltűnési viszketegségben szenvedő zöldfülű újságíró.
 Ismét az órájára lesett. Már legalább öt perce Bogolyfalván kellett lennie. Martin már biztosan várt rá. Végülis ismeri, nem? Az iskolai években is folyton elkésett az órákról.
 A körme kopogását a kemény faasztalon a főszerkesztő egyre hangosodó beszéde sem tudta elnyomni. Néhány megrovó pillantás után pedig végre szélnek eresztette az egész szerkesztőséget. Anna pedig az elsők között távozott az irodából.
 A bogolyfalvi hoppanálás kissé szétszórta sikeredett, meg is sínylették a kezében tartott papírok, amiknek egy kis része pár századmásodperccel később ért a helyszínre.
 Szinte berontott a csárdába, és csak egy lihegő intésre futotta a többieknek, szemével már a megfelelő asztalt kereste.
 - Bocs a késésért, tényleg! Ezeknek esküszöm nincs időérzékük. Később kezdenek, és még annál is később fejezik be ezeket az értekezleteket. - Lepakolt maga mellé, a papírokat és mappákat az asztalra dobta, és lehuppant Martinnal szemben a székre. - Nem iszol még semmit? Várj, ne is mondd! Vajsör, igaz? - Már pattant is fel, hogy mindkettejüknek hozzon egy-egy korsó italt. Addig legalább Annának is lesz ideje rendbe szedni szabálytalan légzését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Kérdés nélkül hozta a söröket, Martin a vendége volt. Egyébként is még érezte a lendületet és az adrenalint a késés okozta rohanásból, kicsit le kellett nyugodnia, és egy kör a pulthoz meg vissza éppen elégnek bizonyult.
 - Egészségedre! - A korsót Martin elé pakolta, miközben sajátját még az asztalra sem tette le, már kortyolt is belőle párat.
 A megjegyzésre a mellette sorakozó mappákra lesett és elhúzta a száját. Na igen, újságírás ide vagy oda, nem túl gyakran rohangált ennyi papírral a kezében. És mindez egyetlen cikk kedvéért! A főszerkesztőnek is elment a józan esze, ebben biztos volt.
 - Na igen, általában azért ennyi minden nem kell a munkához. - Visszafordult Martin felé és megejtett egy gyászos félmosolyt. - Úgy látszik, engem ért ezúttal a megtiszteltetés.
 Felsóhajtott és egy fél pillanatra még egyszer felmérte a borzasztóan soknak tűnő papírt, amiben - és ebben majdnem teljesen biztos volt - a fele önismétlés volt.
 - Na igen! Anno bezzeg simán el tudtunk volna lógni egy órát, hogy lejöjjünk - mosolyodott el a gondolatra. Milyen szép világban élnének, ha ilyen egyszerűen tudnák azt mondani, ma inkább egy korsó sör mellett szeretne dolgozni.
 - Áh, csak a szokásos. Most az az új mániája a főszerkesztőnek, hogy komolyabb cikkeket adjunk le. "Szintlépés" kell - rajzolt macskakörmöket a levegőbe magyarázás közben. - Ezért ilyen tesztként adott egy témát. Oknyomozás. Valami műkincs vagy ereklye nem is tudom. Igazából még nem néztem bele. Azt mondta, ezekben minden benne van - bökött fejével oldalra. Inkább rá se nézett már. Elég lesz akkor, amikor neki kell ülnie átbogarászni őket.
 - Na és milyen a hivatali élet? Bírod még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Hosszú napjai voltak, és fárasztó volt a két kutyára is vigyázni. Vágyott egy kis nyugalomra és Niko közelségére, de férje mostanában túl sokáig maradt bent. Hosszabb ideig, mint ameddig Anna dolgozott. Néha egyedül aludt el, Niko csak aztán ért haza.
 Aznap azonban együtt dolgoztak. Anna kint a pultnál szolgált ki. A vendégek már egészen hozzászoktak a jelenlétéhez, ő pedig legalább ennyire otthonosan mozgott már a csárdában.
 - A szokásos, igaz? - mosolygott az egyik éppen leülő vendégre, és már töltötte is ki neki a csapolt sört, mikor belépett az idegen.
 Már a látványától, a tekintetétől kirázta a hideg. Valami rossz érzés fogta el, de nem igazán tudta megmagyarázni, hogy pontosan mitől. A régi idők ugrottak be neki. Még a bagolyköves évei előtt. Mikor még Józsival...
 - Persze, már adom is. - Elvette a galleonokat, és mikor visszapillantott, már az idegen férfi már Nikoval együtt sétált ki a hidegbe.
 Biztosan valami üzleti dolog. Más nem lehetett. Vagy egy régi ismerős, akivel már évek óta nem találkoztak. Mindenesetre Anna addig lefoglalja magát, amíg Niko vissza nem ér. Mosogatni kezdett, amíg a vendégek cseverésztek. Lopva azonban folyton az ajtó felé pillantott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Bízott a férjében, azonban ez az újonnan érkező férfi felkavarta az állóvizet. Kézzel törölgette el a poharakat, hogy teljen az idő, miközben próbálta lefoglalni gondolatait.
 Eszébe jutott az első találkozása Józsival. A peronon. Akkor még azt hitte, rendes ember. Aztán azok az alakok az irodájában... Igen, ez a férfi pontosan azokra az alakokra emlékeztette.
 Az üveg megrepedt a kezében, ahogyan kissé jobban rászorított. Káromkodott egy kört, miközben előhúzta a pálcáját és megjavította. Lopva az ajtó felé pillantott. Még mindig semmi. Hosszú beszélgetés.
 Kezébe vett egy újabb poharat. Figyelt rá, hogy ezt ne kelljen megjavítania. Talán csak elugrottak cigit venni. Azt tarthatott ilyen sokáig.
 Összerezzent az érintésre. Csak egy századmásodpercbe telt, míg rá nem jött, hogy Niko az. Elmosolyodott, és jólesően simult hozzá.
 - Aha, a rendelés... - A mosoly gyorsan lehervadt az arcáról, mikor újra bevillant neki az a tekintet. Biztos volt benne, hogy nem a hordónyi sörök megérkezéséről társalogtak odakint.
 - Niko! - Letette az üveget a pultra, és férje felé fordult. Látni akarta a tekintetét, mikor felteszi a kérdést. - Ugye elmondanád, ha van valami? Ha bármi baj történne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Felnevetett, ahogyan Martin csak vállat vont a mondata végén. Hát persze, ilyenkor ezt szokás mondani, de mindketten azt hitték, hogy az úgynevezett nagybetűs élet azért mégis mást tartogat majd a számukra.
 - A legolvasotabb női magazin. Biztosan élvezni fogod a sok baba-mama cikkeket - vigyorgott szélesen Martinra. Ha nem elég elrémítő maga a női magazin tudata, hát a gyerekes téma már annál inkább. Anna próbálta távol tartani magát ezektől a cikkektől. Elsősorban a múltban történtek miatt. - Egyébként a Modern Boszorkányba írok. De csak besegítek. Külsősként alkalmaznak. Tudod, "nincs keret újakat felvenni" - rajzolt macskakörmöt a levegőbe, miközben újabbat kortyolt a vajsörből.
 Hagyta, hogy Martin belenézzen egy-két aktába. Jócskán kopott a tudása az iskola óta, és nem ártott, ha van valaki, aki tud majd neki segíteni. Persze hivatalosan nem éppen szabadna ezt megtennie, de úgyis leírja majd a cikkben, bármiről is legyen szó, nem igaz? Martinnak pedig - hiába telt el annyi év - bízott eléggé abban, hogy ne húzza messzebb az aktákat, mikor feléjük nyúlt.
 - Akkor remélem nem bánod, ha megkereslek, miután mindezt átnyálaztam - hálásan mosolygott rá. Tényleg nem gondolta, hogy képes lenne külső segítség nélkül egy jó sztorit kihozni belőle, és Martin kapcsolatai a minisztériumban mindig jól jöhetnek. Meg egyébként is. Ennek a cikknek tényleg jónak kell lennie. Reménykedett benne, hogy talán majd ez segíthet neki végre eljutni a ranglétra következő fokára.
 Talán azt kellett volna csinálnia, mint Martinnak. Ragaszkodni a szakmához, amit kitanultak. Talán Nikoval együtt kiköltözhettek volna Angliába, mikor Jack felajánlotta neki azt az állást.
 - Gondolom elárasztanak munkával. Te vagy ott az egyetlen tényleg hozzáértő? - Nem puhatolózni akart. Szó se volt erről. Egyszerűen csak érdekelte, milyen lehet Martin élete. Jól nézett ki. Kiegyensúlyozottnak.
 - Tudom. Ne is mondd. Mikor visszajöttem Egyiptomból, minden annyira fura volt. Pedig csak három hónapra mentem el, nem évekre, ahogyan te - nevetett fel ismét, és kortyolt bele az italba. - Komolyan nem hittem volna, hogy ennyi idő alatt képes az ember új szokásokat kialakítani és elfelejteni a régieket. Az első héten, mikor visszajöttem, szabályosan fáztam éjszakánként, pedig akkor még csak éppen beköszöntött az ősz itthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Muszáj volt megkérdeznie. Valami nem hagyta nyugodni. Beharapta alsó ajkát, miközben Niko mosolyát figyelte, majd élesen kifújta a levegőt. Ez nem az a mosoly volt, amit annyira szeretett. Ez most valami más volt.
 - Nem tudom. Bármi. - Nem nézett férjére. Behunyta a szemét, miközben ő a hajtincseivel játszott. Próbálta megnyugtatni és elcsendesíteni a fejében szóló vészharangokat. Minden egyes porcikájában érezte azt a menekülési kényszert. Mintha lábai azt kiáltották volna, hogy fuss, agya pedig készülj vagy tartsd nyitva a szemed mondatokat kiáltotta volna neki.
 Felsóhajtott. Ő azonban hinni akart Nikonak. Hinni benne és a szavaiban. Hinni abban, hogy nem titkolna előtte el semmit.
 Kinyitotta szemeit és zöldjeivel felnézett férjére. Hosszan figyelte arcának minden vonását. Halványan elmosolyodott, és mielőtt még eltávolodott volna, megfogta kezét, majd baljával végigsimított az arcán.
 - Nagyon szeretlek. Ugye tudod? - Nem tudta, miért mondta ki. Persze, hogy tudta! Mindketten tudták. Egyszerűen csak úgy érezte, ki kellett mondania akkor.
 Lábujjhegyre állt, hogy egy finoman megcsókolhassa. Aztán végigsimított a kézfején, mielőtt még visszatért volna a vizes poharakhoz.
 - Elég nyugis napunk volt ma, úgyhogy igen. Szerintem maradt még egy kevés hátul a konyhában. Hacsak a manók nem hasznosították újra. - Eltette az utolsó eltörölt poharat is a helyére, hogy a ruhát a pult szélére dobva ismét Nikora fügessze tekintetét. - Hozzak neked valamit? Nem néztem, vittek egyáltalán enni neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Elmosolyodott arra a magabiztos válaszra. Nem. Ő nem hazudna neki sosem. Csak a különös alak kapcsolta be a vészjelzőt a fejében, semmi másról nem volt szó.
Túl sok emlék és érzés kavarodott fel benne. Csupán ez okozta a pillanatnyi kételyt.
 Nagyot szusszant, mikor eltávolodtak egymástól, és vissza kellett térnie a munkához. Mostanában megint kevesebb idő jutott egymásra. Hiányzott a férje, mikor úgy aludt el, hogy Niko még valamelyik csárdában a rendeléseket javította ki és a papírmunkát intézte. A férfi ezzel az üzenetével küldött mostanában egyre gyakrabban baglyokat.
 - South egy órán belül érkezik. Ha annyira nem sürgős, elmegyek veled. - Elé állt és karba fonta a kezét. - Amúgy is be akartam a napokba ugrani a Központi Levéltárba anyagért a cikkhez.
 Őt is lefoglalta a kutatás a témához, sok anyagot nézett át már, de még mindig nem állt össze teljesen a kép. És ha Niko is dolgozik, akkor legalább kihasználja a lehetőséget.
 - Utána hazamehetnénk együtt. Megvacsoráznánk, aztán... elfoglalnánk magunkat. - Egy széles mosoly jelent meg az arcán, úgy nézett fel Nikora, miközben tálalta a felvetését.
 Igazán megérdemelnének egy kis időt együtt a hálószobájuk meghitt magányába húzódva. És valahogy úgy gondolta, ez az ötlet férjének is igen csábító lesz.

//Köszönöm! //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 A vállát vonogatta, miközben bólogatott és magához emelte a korsó sört. Ez van, lassan mindketten megtanulják, hogy a világ bizony így működik, és az élet nem éppen habostorta.
 - Félre ne érts, tök jó volt cikkeket írni nekik, mikor még frissen végeztem a Bagolykőn. De azért most már tényleg jó lenne, ha látnék valami előrelépést is. - Ismét megvonta a vállát, miközben belekortyolt a sörébe. Aztán még egyet és még egyet. Hogy húzza az időt, mielőtt még válaszolnia kellene a következő kérdésre.
 - Nikoval jól megvagyunk. Mondjuk a kutyákkal kellően meggyűlik a baja szegénynek, de látom rajta, hogy azért szereti őket. - Elmosolyodott a mondat végére, és egy kicsit még közelebb is hajolt Martinhoz, mintha egy titkot akarna megosztani vele.
 Megpróbálta kikerülni a gyerek témát. Martin nem olyan rég jött vissza, de még akadhatnak olyan emberek, akik beszélnek a velük történtekről. Az ispotálylátogatásokról és a hngos vitákról. Nem beszélt senkinek erről. Ha hallott Martin bármit is a faluban, akkor remélte, hogy nem fog belemenni ebbe a témába.
 - Majd átugrok egy-két unalmas szerkesztőségi között egy kávéval - emelte korsóját Matin felé. Vehette ezt egy ígéretnek is akár, anélkül, hogy kezet ráztak volna rá vagy ilyesmi.
 Tényleg egészen kiegyensúlyozottnak tűnt Martin, ami akaratlanul is mosolyt csalt Anna arcára. Még fel is nevetett. Anno az órák alatt néha az őrületbe kergette a tudálékossága. De ami tény, az tény, valóban jobban tudta az anyagot, mint Anna.
 - Persze. Mindenki más elmehetne újrajárni a mesterképzését, nem igaz? - Belekortyolt a sörbe. Egészen gyorsan fogyott, már több mint a felén túl jártak mindketten. Ha így haladnak, kelleni fog még egy újabb kör.
 - Hohohó, ácsi - nevetett fel, ahogyan a kérdések elkezdtek záporozni felé. - Akkor most ki is az újságíró? - Tudta, hogy Martin imádta a munkáját, de azért erre a hirtelen kitörő lelkesedésre nem számított. - Hát tudod nem volt az igazi. Eléggé összevesztünk Nikoval, mikor kimentem. Nem is beszéltünk majdnem egy hónapig, úgyhogy nem igazán tudtam odafigyelni. Egyébként csak a katalogizálást bízták rám. Viszont azt pletykálták az ottaniak, hogy találtak valamit, amiről nem tudták megállapítani, micsoda. A feletteseim persze nem mondtak semmit, de olyan pletykát is hallottam, hogy valami nyomra bukkanhattak a Feljegyzések Csarnokának bejáratáról. - Egészen lelkes lett ő is, ahogyan elkezdett róla mesélni. Talán annyira, mint Martin a kérdései során. - Persze ez csak pletyka.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

 Talpa keményen csattant minden egyes rohanó lépésnél a földön. Siettek, de nem értette merre. Nem értette, miért most. Elég volt, hogy vel együtt élje meg férje feszültségét. Már akkor érezte, mikor otthonról elindultak, de itt, országhatárokkal közelebb a múlthoz olyan volt, mint egy fal, amely beborította mindkettejüket.
 Fájt Niko szorítása, de egy szót sem szólt. Vele akart lenni, ha ennyi idő után kénytelenek voltak visszajönni ide. El sem tudta képzelni, milyen lehet újra ezen a helyen lenni. Anna messziről elkerülte az intézetek körüli helyeket is.
 Megtorpant a kapu előtt, és figyelte, ahogyan gyakorlott mozdulatokkal tárta fel a bejáratot. Óvatosan lépett be, mintha a föld is mérgezett lett volna.
 - Ki lakik most itt? - Halkan tette fel a kérdést, miközben végighúzta ujját a portalan szekrényen. Nem úgy tűnt, mint ami már évek óta lakatlanul állt. Hisz Noah és Emma sem tette be a lábát ide azóta, hogy mindketten új életet kezdtek. Tiszta életet.
 Megtorpant, mikor a nappaliból egy manó lépett elő. Hályogos tekintetével Nikolai-t figyelte, Annnára csak egy pillantást vetett csupán. Látszólag nem lepődött meg a férfi megjelenésén. Talán értesítette, hogy jönni fognak. Talán már várt rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

 Mintha egy téglát szorítottak volna a mellkasához, amit megátkoztak, hogy minden egyes lépéssel csak egyre nehezebbé és nehezebbé váljon. A rend és tisztaság súlya a házban olyan volt, mintha nem is egy otthonba, sokkal inkább egy múzeumba léptek volna be.
 Niko gyorsan beszélt. Németül. Anna pedig hiába kezdte egyre inkább elsajátítani a nyelvet, nem értette a mondatokat. A manó is csak pár szót intézett férjéhez, mielőtt még elindultak volna az emeletre.
 Ugyanolyan ajtók sorozata a hússzú, végeláthatatlan folyosón olyan volt, mint egy kilátástalan ösvény, ami csak egy irányba vezetett. A sötét fát és a még annál is sötétebb falakat a gyertyák bizonytalan fénye tette kísértetiessé.
 Aztán megálltak, az ajtó pedig kitárult. Egy ideig az ajtóban állt, mielőtt óvatosan lépett volna rá a szőnyegre. Anna zöld tekintete úgy siklott végig a szobán, mintha az bármelyik pillanatban eltűnhetne. A portalan íróasztalon, az ágyon fekvő takarón és a monogrammon. Aztán a könyvespolc előtt álló férfira tévedt és a kezében tartott albumra. Nem sokat beszéltek a múltról. Mindketten maguk mögött akarták hagyni gyerekkoruk emlékeit.
 Most pedig itt álltak egymással szemben és ott volt minden emlék képeben.
 - Biztosan akarod? - A csendben alig volt hangosabb az ő szava a suttogásnál. Anna sem volt teljesen bizonyos abban, hogy látni akarta. Ismerte a múltjukat. Vagy legalábbis azokat a részeit, amit a család megosztott vele. Ilyenkor volt, hogy kifejezetten szerencsésnek érezte magát, mert nem ismerte a szüleit.
 Tett egy lépést Niko felé, és óvatosan az albumért nyúlt. Csak akkor vette magához, mikor megbizonyosodott róla, hogy a férfi tényleg elhatározta magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Vészesen fogyott a korsóból a vajsör. Jól esett neki a fárasztó szerkesztőségi után. Pláne ha belegondolt, milyen melóval fog még majd járni a kutatómunka a cikkhez.
 - Ha nem változik semmi, esküszöm élni fogok a lehetőséggel! - Egészen fellelkesítette Martin hozzáállása. Sőt, ami azt illette, még egy pillanatig el is tudta volna képzelni magát a félrevezetésin. Csak mindenféle vicces és semmilyen történést kellene kitalálnia, hogy a gyanú minden apró szikráját eloltsa a naiv muglikban. Az egyedüli probléma ezzel az volt, hogy hazudnia kellene. Azóta nem szeretett hazudni, mióta megtudta, hogy az apja az ELMÉben raboskodott. A túl sok titok megmérgezi a kapcsolatokat és az életet. Ez volt az elve.
 - A menhelyről hoztuk őket. Karácsonyra akartam adni Nikonak, erre ő is ugyanezzel készült. Úgyhogy vissza akartuk őket vinni, de nem vitt rá a lélek. Kalóz és Csizma is nálunk laknak már egy ideje. - Vállat vont a kijelentésre, mintha nem lenne nagy ügy. Holott néha úgy érezte, mintha háromgyerekes anyuka lenne. Nem sok mindenre maradt idejük, és kettesben sem tudtak maradni. Legutóbb bezárták a háló ajtaját, de a kutyák addig ugattak és nyüszítettek, amíg kénytelenek voltak kitárni az ajtót.
 - Hmm... Neked? - hátradőlt a széken. Szépen lassan végigjáratta tekintetét Martinon, mintha felmérné az adottságait. Aztán megállapodott az arcán, és széles vigyorral az arcán válaszolt. - Egy lajhár. - Várt egy kicsit, majd felnevetett és a korsót az asztalra rakva heves gesztussal kezdett magyarázni. - De most tényleg. Vicc nélkül. Képzeld el! Nem fogyaszt sokat, nem gond, ha sokáig dolgozol, mert úgyis végigaludja, és még csak babusgatásra sincs szüksége.
 - De egyébként meg nézz be a menhelyre. Biztosan találsz valakit magadnak te is ott. Aranyosak, úgyhogy tudnak majd neked segíteni. - Anna is tanácstalan volt, mikor bement. Aztán Csizma egyszerűen kiválasztotta őt. Ahogyan mondani szokás.
 - Vaaagy vegyél egy papagájt, hogy az egódat kordában tartsa. Majd én megtanítom pár jól bevett mondatra - ismét szélesen vigyorgott rá. Szerette piszkálni, egészen könnyen is ment neki, az volt az igazság. De Martin ismerte már annyira, hogy ne keveredjenek sértett beszélgetésekbe.
 Jólesően sóhajtott fel, ahogyan letette a már majdnem kiürült korsót. Igen, féltékenység. A távolság nehéz volt. Nekik eg pláne. Mióta csak megismerkedtek, ragaszkodtak egymáshoz. Talán túlzottan is. Anna biztosan. Niko volt a pont, amire számíthatott. A stabilitás.
 - Persze egyébként érthető volt. Csak nehéz. - Felsóhajtott, és Martinra nézett. Jóvágású férfi volt, bár egy kissé gyanúsan fiatal arcvonásokkal. Nem is nagyon értette, hogyhogy nem talált még magának senkit. - Na és veled mi újság? Van kivel randizgatnod?
Ha Martin válaszol, legalább elvonja Anna figyelmét az egyiptomi párkapcsolati dolgairól. Nem mintha haragudott volna Nikora. Talán egy kicsit. De nem ment volna el még egyszer, ebben biztos volt. Nélküle nem.
 - Tudom, hogy lehetetlenségnek tűnik megtalálni. Meg mi van, ha csak legenda satöbbi. De tényleg. Képzeld el, hogy megtaláljuk és voilá, egy csomó elfeledett tudás az ülönkbe hullana. Én tudom, érzem, hogy tényleg létezik, csak talán annyira egyszerű a megoldás, hogy nem is gondolnánk rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

 Mióta kiléptek a bogolyfalvi lakásból, úgy érezte magát, mintha rá akarna szakadni az ég. A házba belépve pedig az ég közelebb került hozzá, fenyegetve azzal, hogy agyon nyomja.
 Elvette a fotóalbumot, és óvatosan fellapozta. Dátumok voltak a képek mellett, arany betűkkel felírva. Az egyiken még két csecsemő pihent egy nő karjában, a következőn pedig már gyerekek rohangáltak a kertben, miközben az előbbi nő egy kislánnyal a karjában pihent a karosszékben. Aztán a családi fotó. Az egész família.
 - Gyönyörű. - Egészen földöntúli szépségű hölgy volt, minden mozdulatában elegancia. Még azokon a képeken is, ahol arca már megfakult. Még az apró ráncok a szeme környékén is olyan előkelőn ültek, hogy senki meg nem kérdőjelezte volna korukat.
 Aztán Anna tovább lapozott. A család megkurtítva állt a kamera előtt. Nem volt játék, nevetés. Csak fájdalom. Dac.
 - Hiányzik néha? - Boldognak tűntek mellette. Az ikrek, Emma és az édesanyjuk is. A boldogságot pedig nehéz magunk mögött hagyni. Anna semmi pénzért nem hagyta volna magára Nikot. Vagy a leendő gyermeküket. Milyen ember volt az, aki egy szörnyetegre hagyta a legnagyobb kincseit?
 Egyre gyorsabban lapozott és egyre gyorsabban futotta át a képeket. Fájdalom. Elnyomás. Keserűség. De a leginkább fájdalom. Fájdalom a gyerekek részéről és fájdalom a férfi részéről.
 Becsukta az albumot, de a kezében továbbra is a kezében tartotta. Fogta, szorította.
 - Miért most mutattad meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

 Élesen szívta be a levegőt, a kérdésre pedig összeugrott a gyomra.
 Más életet. Mellette. Érezte a gombócot a torkában, ami nem engedte lélegezni és ami mindig megjelent azokkal a különös alakokkal együtt, akikkel mostanában Niko összefutott. Eszébe jutottak az esték, mikor a két kutyával együtt kellett nyugovóra térnie férje nélkül. Szerette volna azt hinni, hogy csak túl sok dolog volt a csárdákkal. Hogy ez csak ideiglenes lesz.
 Hazudott volna, ha azt mondja, nem nyugtatta meg a férfi kijelentése. Képtelen lett volna megmagyarázni, de a gyomrában szorító érzés csak nem akart múlni. Mintha az agya hátsó részébe száműzött gondolatai folyton kiszivárogtak volna az ajtó résein, és nem hagyták volna nyugodni.
 - Milyen másik életről beszélsz? - Tett pár lépést az ágy felé, ahol leguggolt a földre, miközben az albumot az ágy szélére rakta.
 Lezárták a múltat. Anna azt hitte, erről megegyeztek, mikor megnyíltak egymásnak. Mikor megismerték egymás múltját. Hogy onnantól kezdve már nem kell ezzel a sötétséggel foglalkozniuk.
 - Nem kell idejönniük. Soha többet nem kell meglátogatni ezt a helyet. Sem nekik, sem neked! - Felült Niko mellé az ágyra, és jobbjával végigsimított az arcán. - Mi hozott most mégis vissza?