Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

   -  Kösz.
Egy apró biccentéssel nyugtázza a csinos hölgyemény beleegyező válaszát. A tolmácsainak távozása sokkal több fejfájást okoz neki, mint azt eredetileg elképzelte. Hiába külhoni a tanulók nagyobb része és hiába szaladgálnak mindenféle flancos prefektusi jelvényekkel, az egészséges segítőkészség többnyire kiveszik belőlük, ha a férfi szívességet kér. Talán csiszolnia kellene a kommunikáción és kevesebbszer ráijeszteni a gyerekekre. Igen. Az talán segítene ezen.
   -  Hogy érted ezt?
Pillant föl rá értetlenül. Léna elment, lelépett, felszívódott, köddé vált, nagyon köszöni, de a beszélgetés ezen részét szerette volna ennyivel elintézni. Teljesen biztos benne, hogy az a drága barátnője mást is felvilágosított az utazása részleteivel. Bár... összeráncolja a homlokát, lassan hátradől a széken, lehet, hogy egyedül őt tisztelte meg ezzel a gyomortáji rúgással.
   -  Hát el. Indonéziába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ismét biccent egy aprót, óvatosan, elvégre attól tart, a feje komolyabb mozdítása megint felkavarná a gyomra ingatag békéjét.  Minden bizonnyal soha, senkinek sem fogja elmondani és a titkot magával cipeli a sírba, de nagyon hálás annak, hogy Kensington tegnap éjjel épp arra járt, ahol ő. Senkinek sem hiányzott volna, hogy hirtelen felindulásból elcsörtessen Zójához és rajta töltse ki a vállain ülő feszültséget - bármilyen módon is.
Az emberiség ismét megmenekült.
A vámpír távozását követően már pár fölösleges másodpercen át támaszkodik a csapnál, majd ő is tétován ballagni kezd. Esetlenül lép zoknis lábaival, a földön megkeresi a bakancsait, szenvedve rángatja magára. A fájdalom a homloka elülső részére, valahová a szemei mögé költözik, fájdalmassá téve a pislogást. És a fényt. Ó, a fény, igazán hozhatott volna egy napszemüveget magával.
The walk of shame.  
Percekkel később hunyorogva lép ki a házból a kegyetlen napfényre, hogy szédelegve, összehúzott tagokkal induljon a kastély felé. Nincs az az isten, hogy ő most hazamenjen Budanekeresdre, de a kastélyban valahol majd meghúzza magát.
A haja kócos, a ruhái a tegnapi, piszkos és itt- ott elszakadt darabok, a teste és lelke pedig üres és fáj. Ilyen egy férfi élete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A léptei visszhangját elnyelik a szorosan egymás mellett álló házfalak, ahogy kimerülten a kastély irányába ballag. az esték egy ideje hűvösbe fordultak már, ő azonban pólóban sétál a kihalt utcákon, valahogy furcsán lázasnak érzi a testét. a feje enyhén kóvályog, az egyik lábába néha fájdalom nyilall, ha helytelenül lép rá.
Az animágia tanulás szenvedéssel jár. Alexa mindig emlékeztette erre, amikor reszketve borogatta a kificamodott vállát vagy épp ha ezredik alkalommal eredt el az orra vére és folyt végig a ruháján. Most is épp tőle vánszorog hazafelé a beiktatott gyakorlást maga mögött tudva. Kudarcélmény. Ma semmi sem sikerült. Mióta az élete egy rándulással a feje tetejére fordult, az egyébként is gyenge koncentrációs képessége is rengeteget romlott. Nem megy, nem fog menni. Talán hagynia kellene az egészet a fenébe.
Nem egy láncdohányos, azonban egy mélyről jövő érzés azt sugallja, jó lenne egy cigi. Nagy kár, hogy rég nem hord magánál olyasmit, a lakása pedig annyira messze van, fene belé, inkább a kastélyban éjszakázik ma. Egy mordulással lép át egy nagyobb, járdaszéli tócsát, ami a tegnapi esőzés eredménye. Az útját levágni igyekezve sétál be az üres játszótér kapuján, hogy ezzel megspóroljon egy nagyobb kitérőt a kastély irányába.
A lába alatt több évtizedes homokból nő ki a nedves fű. Valaki pedig motyog a közelben. Ezek szerint nem ő az egyetlen, aki még fenn van ilyen későn, bár a nő nem úy fest, mint aki hazafelé tartana. A nő... Zója?
   -  Oszt' Minára meg ki vigyáz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ki tudja, milyen szentimentális vagy épp önkínzó motiváció folytén, de ahelyett, hogy megfordulna és folytatná az útját, nem hogy megáll, hanem egyenesen közelebb is lépdel hozzá. Nem kellene ezt tennie, nyilvánvalóan tudja, hiszen ahányszor a nő (vagy inkább bármelyik nő?) beteszi az életébe a lábát, hónapokkal később hatalmas rumlit hagyva maga után távozik. Ám, ahogy pár pillanatnyi hezitálás után a doboz felé nyúl, egy esti cigi még tényleg nem ártott meg senkinek.
   -  Mit csinálsz te az iskolában?
Gondolkodás nélkül ül le a padra ő is, a kellőnél nagyobb távolságot tartva, mintha a volt barátnője bármelyik pillanatban rátámadhatna. Néha egészen gyerekes, ahogy viselkedik, ennyi év távlatában pedig ideje lenne beforrnia a vélt és valós sérüléseknek is. a pálcája után kutat, hogy azzal gyújtsa meg a szálat. A számára ócska, gyenge európai cigaretta fényesen felizzik a kezében.
Zója az iskolában. Volt idő, hogy erre ingerülten fejezte volna ki a véleményét, ám most túlságosan csüggedt ehhez. Szuper. Nem elég neki, hogy először a minisztériumban támadja meg azzal, hogy szereti - hahaha, mekkora marhaság! -, ráadásul a környékre költözik, még az iskolába is beeszi magát. Mormog valamit, fölnéz az égre, kifújja a füstöt.
Dwayne, kelj föl és állj tovább, minek állsz szóba vele?
   -  Ja. Gondoltam rá - oldalra pillant a nőre - Elvégre az enyém, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megütközve bánul rá, a fejében újra és újra ugyanaz visszhangzik. Egy év. Indonézia. Tudja, hogy az messze van, ahogy azt is, hogy ez rengeteg idő. A súlyát, ami eddig a karjain nyugodott, áthelyezi, előre dől, a térdein támassza meg a könyökét.
Kiabálhatna, kiakadhatna, toporzékolna, ahogy mindig szokott. Akár meg is üthetné.  Felállhatna, elcsörtethetne, hogy aztán este az ajtaján dörömböljön és számon kérje rajta ezt az egészet. Mindezt megtehetné és igen, lenne kedve hozzá, hiszen hiába állítja a nő az ellenkezőjét, számára az egy év távollét egyszerűen az elhagyását jelenti.
Ehelyett azonban valami sokkal rosszabb és rémisztőbb dolgot tesz. Elbámul a tó felé, hosszú ideig nem szólal meg. Még csak felé se pillant.
   -  Biztosan tök jó lesz. Megértelek - a hangja idegenül cseng, az utolsó kavicsot elgondolkodva forgatja a kezében - Elvégre fordított helyzetben én is azonnal itt hagynálak egy évre, hogy világot lássak. Megértelek. Teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hosszasan figyeli a fölfelé kavargó füstöt, az érzékelését próbálja inkább arra összpontosítani a sajgó végtagjai helyett. ma ismét kificamította a vállát, Alexa tette helyre, a nyoma azonban lüktet, fáj és zsibbad. Mindez azért, hogy e felejtse el a mai fontos leckét: ha nem figyel, az akár az életébe is kerülhet.
   -  Tanár...
Halkan ismétli meg a szót, a fejét a nő felé dönti, végül elvigyorodik. Tanár. nyilvánvaló, mi más is lenne az ő mindig akaratos, céltudatos Zójája. Emlékszik, majdnem másfél évtizeddel korábban, egy nagyon, nagyon meleg nyári napon egy rozoga, piros kocsi platóján elhangzott egy hasonló beszélgetés. Igen, komolyan aurornak tanultam, bizonygatta akkor némileg kihúzva magát, most végeztem, egy hónap múlva kezdek. Akkor Zója nevetett rajta úgy, mint ő most, ezen a képtelen elképzelésen.
A tekintete visszakúszik a felhőkkel szabdalt, ám csillagos ég felé.
   -  Elvégre az egyetlen gyerekem. Nem is nagyon hiszem, hogy lesz több. Valakinek meg csak tovább kellene vinni a nevet - megvonja a vállát, mintha tényleg csak ilyen praktikus okok motiválnák - De aztán nem tudom, hogy megy ez. Gondolom kell egy halom papír. Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Biztosan jó tanár lesz a nőből. Ezt már akkor megmondta volna, amikor röpke ideig pszichológusként dolgozott a kastélyban. A tantárgyra azonban nem kérdez rá, valahogy ebbe bele se gondol. A gondolatai leragadtak a ponton, hogy minden nap egy épületben fognak lófrálni, ki tudja, ne adj' Isten még találkozniuk is kell. Sokat. Sokszor.
Férfiember legyen a talpán, akinek ez nem okoz valamilyen problémát, különösképp akkor, ha a hivatalos barátnője egy fél világgal arrébb tartózkodik. Talán vissza se tér soha.
   -  Miért mondod most ezt?
Hirtelen, megrettenve kérdez vissza. A szál füstölög a mozdulatlanná vált kezében, ő pedig megütközve bámulja a nőt. Tessék, ő mindent megtett. Békejobbot nyújtott, hiszen idejött beszélni vele, Zója pedig veszi a bátorságot és ezzel a témával hozakodik elő. Hát tényleg semmiből sem tanul?
Tényleg nem érzi, hogy ez mennyire kényes és fájó?
Lesüti a szemét, félszegen szív bele a cigarettába. A hamu a cipője mellé hullik a homokba.
   -  Jól. Kissé... hát Léna elment. Dolgozni. Messzire. Kicsit úgy... - hiányzik? De egy férfi nem mond ilyet - furcsa még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindkét kezével az asztalra könyököl a papírhalom mellé és Nina könyvei mellé. Furcsa. Valahogy úgy képzelte el, Léna neki szólt utoljára, elvégre napokkal később már úton is volt az ismeretlen felé, ez a teória ezek szerint, a lány tányérméretű szemeit elnézve megbukott. Lehajtja a fejét, csak bólogat: igen, igen, tényleg elment, ne nézz így rám, mintha én tehetnék róla.
   -  Valami munkát kapott - vontatottan beszél, az ujjaival szórakozottan kapargatja a felpattogzott lakkot az asztalon - Egy év gyakorlat. Nem rég ment el... egy hete. Azt mondta, haza fog járni meg ír meg minden. De kell neki a munka. Vagy mi. Ne tőlem kérdezd, nekem is csak úgy mondta.
Fáradtan megvonja a vállait. Igazán örömére szolgálna, ha Nina nem rajta töltené ki a feszültségét vagy megrökönyödését, mert még a végén találja tarkón vágni őt.
   -  Hogyne próbáltam. Mármint...
Mármint bólintottam, majd megsértődtem, mint egy idióta, utána pedig leittam magam és duzzogtam, amíg el nem ment. A tekintetét az asztalon tartja, sokára pillant föl. Megköszörüli a torkát.
   -  Akkor segítesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Köhög, elfordítja az arcát a nőről. Régen volt és elmúlt az, ami köztük történt, kár rágódni rajta,, úgysem lehet megváltoztatni már. Ez persze nem jelenti, hogy a férfiúi makacssága nem késztetné arra, hogy minden bizonnyal az élete végéig látens mód utálja Zóját emiatt, mindössze csámcsogni nem akar róla többet. Még, hogy több gyerek. Ez az egy is bőven túl sok.
Beleszív a cigarettába, ingatja a fejét. Rég nem dohányzott, talán a múlt hónapban vagy azelőtt, sosem volt kifejezetten a függője ennek. Néha jól esik, ám maga sem tudná megfogalmazni, miért. A gyermekkora szagát juttatja az eszébe, ahogyan az apja pöfékelt mindig a fotelében, miközben az újságot olvasta.
Ahogy Zója hozzáér, összerezzen kissé. Anélkül, hogy ránézne, ő is elhúzza a kezét, úgy tesz, mintha semmi, de a világon semmi sem történt volna. Valójában tényleg így van.
   -  Azt mondta, visszajön. Remélem. Itt hagyta a házát meg minden, sz'al muszáj lesz.
A pad deszkáján végighúzva nyomja el a csikket, majd dobja le maga mellé a homokba. Összedörzsöli a tenyereit, végül feláll.
   -  Elkísérhetlek egy darabon. Úgyis arra megyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mintha... mennydörögne, majd valaki fölkiált.
Fölemeli a fejét a keskeny ösvényről, a léptei lassulnak, kutya módjára fülel a levegőbe, majd fölsandít az égre. Ó, hogy azok a kis nyavalyások... A legkényelmesebb az lenne, ha kategorikusan süketnek tettetné magát és folytatná a járőrözést a birtok peremvidékén, mintha semmit sem hallott volna. Ezek a hibbant, hormonzavaros kölykök minden másnap felrobbantanak valamit a birtokon, az első két- három hónap eszeveszett rohangálása után azonban megtanulta, hogy ezeknek a felét sem kell komolyan vennie. Amíg nem sérül meg valaki, vagy omlik le egy emelet, felőle  aztán azt csinálnak, amit akarnak. Egyszerűen ennél jobban le se tudná sz...
Újabb durranás, egy még nagyobb ordítás, majd valamilyen, számára a visszhangtól artikulálatlannak tűnő bömbölés.
Magában csalódottan konstatálja, hogy az eset átlépte a három kiáltásos küszöböt. Tehát hivatalosan is az ő asztala.
Letér az ösvényről, a hangok irányába csörtet tovább a ritkásan növő cserjék és apró bogyókat termő bozótosok között. Valami mintha roppanna, vagy inkább... ez egészen olyan, mint a füst.
   -  Óhogyaza...
Az apró tisztásféle, ahol az egyébként is omladozó faház áll, feketén kavargó füsttel telik meg, közepén groteszk máglyaként pedig fényesen lobog az építmény. A tetejéről egy nagyobb deszka szakad le, fényes pernyét szórva a levegőbe. Dwayne sűrűn pislogva torpan meg, a szája kissé elnyílik, a  jobbja a pálcája után nyúl. Ekkor azonban meglátja őket.
A kék hajú és Ombozi. A füst és az általános riadalom ellenére pillanatokon belül azonosítja mindkét jómadarat, hiszen talán méterekre ácsorognak tőle. Némán formál egy ismeretlen, valószínűsíthetően szitokszót, a tekintetében azonban bőven benne van minden.
Na most oltári bajban vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alig pár órával ezelőttig a Dunántúlon teljesített szolgálatot - a késése így, legalább is saját maga számára bocsánatos bűn. Normális esetben ilyen fáradtan meg sem jelenne az ünnepséget, hiszen ezer jobb és hasznosabb dolga is lenne annál - például átöltözni az aurori egyenruhából valami kényelmesebbe. Ez azonban valamennyire más, mint az eddigiek, hiszen megígérte egy apró gyereklánynak, hogy akár az élete árán is, de eljön.
Minának pedig úgy fest, nagyon fontos ez az egész.
Valahol a Navinének szóló taps magasságában oldalog be a hátsó ajtón a nagyterembe. Tömbe van, mint mindig, így kissé elhúzza a száját, a lehető legkevésbé feltűnően dobja le magát egy tetszőleges székre valahol a tanári asztal szélén. Hivatali egyenruhájának hála - mely igen erősen faszén füstjének szagát árassza jelenleg - eléggé kilóg a komor sorból, ám jelenleg ez a legkevesebb, ami foglalkoztatja. Mindössze fél füllel hallgatja a diribá beszédét, míg felkonferálja  győztes házat, kifújja magát, fél kézzel megtörli a homlokát, aztán dől hátra, hogy a tekintetét az asztalokra emelje.
Keres, keres, keres, keres... végül pedig kiszúrja a lelkének oly' kedves törpét a kékek asztalánál. Minden bizonnyal büszkének kellene lennie, ám az érzés inkább... nyugodt. Nagyon jól tudja, hogy a levitás házvezető oltalmazásában jó sora lesz és kisebb eséllyel válik olyanná, mint azok a... többiek.
A piszkos tenyerét újra és újra a nadrágjába törli, néha felpillant, valójában azonban inkább a tálak mágikus megtöltését várja igazán. Végre ehetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem oké. Tényleg nem oké. Csak megrázza a fejét, lesütött szemmel, tovább piszkálgatja a lakkréteget. Távolról sem mondhatnánk, hogy ő és a zöldek jelenlévő gyöngye puszipajtások lennének, sőt. Eddigi ismeretségük leginkább sértésekből és köpködésből állt, még ha ő maga nem is emlékszik, miért. Valaki elkezdte, a másik pedig visszaütött. Van ilyen.
Bólint, magában mormog valamit, jelezvén, így már megérti a papír tartalmát. Egy újabb fegyelmi tárgyalás... szerencséje, hogy a szövetségiek nem szeretik bemocskolva látni a külhonban állomásozó embereiket, így minden bizonnyal megint érkezik egy dörzsölt ügyvéd, aki tisztára mossa a nevét. Ha nem lenne amerikai állampolgár, valószínűleg már öt éve rács mögött csücsülne.
Éljen Amerika!
Mivel megkapta, amit szeretett volna, a papírokat kiveszi a lány kezéből. A beszélgetést ezen a ponton be is rekeszthetné és mehetne a maga dolgára . ahogy azt eredetileg tervezte -, felpillantva a tekintete azonban ismét találkozik Nina vádló arckifejezésével.
   -  Komolyan megpróbáltam megállítani - bizonygatja ismét, lehalkítva a hangját, ahogy egy diáklány elhalad mellettük - Szerinted nekem jó, hogy nincs itt? Nem tehetek róla. Nem tettem vele semmit, amiért el kellene mennie. Tökre jól viselkedtem meg minden. Mit tehettem volna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik mindenki meglepődve - a lánya pedig látható megkönnyebbüléssel - vette tudomásul ma reggel, hogy Dwayne Warren is képes emberhez méltóan felöltözni. Az általános megrökönyödést akár sértésnek is vehetné, hiszen nyilvánvalóan képes rá, elvégre a fegyelmi tárgyalások során sem árt, ha összekapar valami elegánsabbat a szekrény mélyéről. A mai napnak pedig különösen nagy tétje van, ezt tudta ő is, ahogy nyűgösen nyakkendő után kutatott egy kartondobozban, eleget téve a Minának tett ígéretének. Apa, kötötte a lelkére az előző nap a lánya, ma jól nézz ki, oké?
Oké.

Lesüti a szemét, ahogy kilép az égető napfényre. Egyik kezét a zakója zsebében nyugtatja, a másikban a hivatalos határozat fekete mappába rejtett változatát fogja. A passzív, nyomasztó félelem, ami napok óta mardosta, csak lassan oldódik föl, magában pedig annyit szoktatta magát a negatív ítélet gondolatához, hogy a tudtáig lassan jut el a hír. Az apaság elismerésébe persze a bíróság nem köthetett bele, hiszen mindkét jelenlévő fél egyetértésben állította a dolgot, a gyermek felügyeleti jogának elbírálása azonban már az asztalok mögött ülő véneken múlt. Az életvitele és állampolgárságának problémái miatt pedig ő személyesen nem is számított semmi jóra. Különösen nem közös felügyeletre.
Aminek a bizonyítékát a kezében szorongatja.
Mármint abban, amibe nem csimpaszkodik bele a most-már-hivatalos lánya. Az ő kérésére csak bólint, ha kajálni akar, hát kajálni fognak, mint egy furcsa család. A szeme Zójára siklik, közben igyekszik elintézni, hogy az ugráló lányka ne ficamítsa ki a bal vállát.
   -  Akkor így oké minden, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elengedi a lánya kezét, hogy az előrerohanhasson. Buzgó kis energiamócsing az a gyerek, az eredendő hiperaktivitását biztosan az apai ágról örökölte. Mélyen fájó belegondolni, hogy ebből a cserfes lánykából évek múltán felnőtt nő lesz, ki tudja, milyen hibákkal. Talán elköveti mindazt, amit a szülei - vagy a felét, az is bőven elég lenne. Dwayne tudja, hogy aggódnia kellene. Tisztában van vele, hogy egy valamirevaló szülőnek ez lenne a dolga, az állandó páni félelemnek kellene mozgatnia ebben az időszakban.
És mégse. Papír ide vagy oda - érzelmileg közelebb áll egy közeli baráthoz vagy nagybácsihoz, mint aggódó apához. Ez bizonyára örökre így is marad.
A másik kezét is a zakója zsebébe csúsztatja, a napfény ellenére csípős az  őszi levegő. A tekintete a lányáról a volt barátnőjére siklik, kissé megemeli a szemöldökét jócskán túlnőtt tincsei alatt.
   -  Rúnázott medál, eh? Az amit én adtam gondolom már nincs meg. Ja. De különben megnézem, hozd be valamikor az irodába. Valamennyit még tudok róluk, azt meg tudom mondani, hogy meg van-e átkozva mondjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meghökkenve bámul rá a túlzottan heves reakcióra, még egy fél lépéssel távolabb húzódik a járdán, amíg az a nyavalyás szegély engedi. Nők. Kérnek valamit, aztán egy ártatlan - és szempontjából véve teljesen logikus - kérdés kapcsán pedig kiborulnak és lám, máris a férfiemberben keltenek mardosó bűntudatot. Dwayne nem felel, csak megrántja a vállát, magában elkönyveli, hogy Zója biztosan azokat a napokat éli, tehát jobb úgy kezelni, mint egy élesített gránátot.
   -  Hát bocsássá' meg, megígérem többé nem szólok Őfelségéhez, ha ilyen tüskés.  
Hiába, a lányka mellé érve meg sem próbál úgy tenni, mintha nem épp sértették volna vérig. Konokul a zsebében tartja a kezeit egy ideig, majd a jobbját előhúzva a karórájára pillant. Hiába minden próbálkozás a baráti jobbra, az elfojtott indulatok és kimondatlan gondolatok feszültsége közöttük nem engedi, hogy huzamosabb ideig elviseljék egymást. Még Mina érdekében se.
   -  Nekem asszem inkább mennem kellene. Csak dél napra engedtek el, meg hát...
Meg hát sajnálom, Mina, de az anyád kikészíti az idegeimet, ha pedig nem törli le ezt a kifejezést az arcáról, szájon fogom vágni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

BUMM.
Egy élénkzöld mappa puffan az asztalon, majd továbbcsúszik, hogy leessen a túloldalon, a benne tárolt papírokat szétszórva a földön. Dwayne szitkozódva emelkedik föl, otthagyja a nyitott szekrényt, megkerüli az asztalt. A szétszóródott iratokat néhány türelmetlen rúgással söpri össze a padlón, némelyiken poros lábnyomot hagyva, aztán hajol le értük, hogy visszadobja őket az asztalon növekvő kupac tetejére.
Nyavalyás bürokrácia.
   -  Gyere be.
Hallja a kopogást a fán, mivel megbeszélték, nem okoz meglepetést, hogy ki érkezik. Hosszas csevegésre nem számít, hiszen a legtöbb átadni való papírt már poros, dülöngélő halmokba szedte. Léna távollétében neki kell elintéznie ezt, aminek cseppet sem örül, hiszen annyi más, halaszthatatlan dolga lenne. Enni és aludni. Ehelyett a szekrényben nyeli a port.
Mikor as férfi belép már ismét négylézlábra állva pakolászik a szekrényben, maga mellé dobálva az aurormágia tantárgyának fecnikre szedett óraterveit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hallja, hogy mögötte becsukódik az ajtó, a behatolásjelző törpekuvik is halkan csipog valamit azon az észveszejtően magas hangján. Még utoljára benyúl a szekrény legmélyére, lassan kibetűzi egy mélykék mappa kézírással felkarcolt feliratát, majd azzal a kezében mászik először térdre, majd áll föl.
   -  Oszt' egy kispárnát ne hozzak-e, hogy kényelmesen legyél?
Leporolja a térdeit, a mappát a kupacra teszi, ami ettől ismét erőteljesen megbillen. A torony hosszú, veszélyesen unalmas oldalakat tartalmaz olyan diákok adatairól, akikből Dwayne szerény véleménye szerint ebben a büdös életben bizony nem lesz auror. Vagy ha mégis, idejekorán mennek az aprítóba, akkor pedig eleve pazarlás állami pénzen taníttatni őket.
Ám ez, kérem szépen, többé nem az ő baja. De nem ám. Minden nyűggel, bürokráciával és a küszöbön különóráért zokogó diákokkal együtt a mai napon ezt Antonra hagyományozza. Szegény pali, biztosan fogalma sincs még, mire vállalkozott, amikor otthagyta a vallatók kellemes, izzadtság- és félelemszagú atmoszféráját.
   -  Nem. Ez úgy a fele. Vagy egy kupac a közös tanáriban meg itt-ott. Meg ott - a szobából nyíló ajtóra mutat, ami most résnyire nyitva áll - Na ott is van egy nagy halom minden. De át kell válogatni, mert egy csomó már nem aktuális, aztán vannak kölykök akik abbahagyták a tanulást meg meghaltak meg nem t'om.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A könyökét az asztalra támasztva hallgatja az igazgató beszédét, ahogy újabb és újabb kölyköket szólít föl, hogy a mondandója vége minden alkalommal tapsba fulladjon. Az első két diáknál ő is vette a fáradtságot erre, a harmadiknál a tenyerei épségét féltve inkább felhagyott ezzel. A szemét az asztal lapján tartja, néha pillant föl, leginkább igyekszik magát módszeresen láthatatlanná tenni, amíg teljesen kifújja magát. Hiába a mágikus utazás minden előnye, mit sem ér, ha a gyomra gyenge a hopp-porhoz, így minden kandallóból való kilépést fél óra reszketve görnyedezés követ.
Az egyik szék nyikorogva kihúzódik mellette, fölpillant az érkezőre. Nem igazán ismeri, egyszer- kétszer látta magában bandukolni a kastélyban, de esze ágában sem volt megszólítania őt. Valójában gőze sincs róla, mivel is foglalkozik az idegen, szinte biztos, hogy nem tanár. Talán valami pénzügyi mágus vagy hasonló.
A magyar nyelvű kérdésre, bár sejti, mi lehet, pislog párat, majd egy mély levegővétellel kimondja a két mondat közül az egyiket, amit ezen a nyelven ismer:
   -  Én nem beszélem a magyarot. - majd már drága anyanyelvén teszi hozzá - De üljé' le azér'.
Ezzel nyilvánvalóan le is tud mindennemű további társalgást. A legközelebbi, előzékenyen kikészített száraz süteményes tálkáért nyúl, hogy kiszolgálja magát belőle, csillapítva kissé háborgó gyomrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az igazgató a következő diáklányt szólítja. Lustán összeütögeti a tenyereit párszor, hiszen történetesen látásból ismeri a lánykát, majd a kezeit visszaejti az asztalra. Számára ízetlennek és száraznak tűnő linzeren rágódik, letörli a morzsákat az arcáról - legalább is annak legnagyobb részét, hátradőlve a zsebébe csúsztatja a kezeit.
   -  Tök jól - anélkül felel, hogy felé nézne, a szemét fürkészőn végighordozza a diákok tömegén - és baromi éhesen.
A zsebéből először a telefonját veszi elő, azt a felrúnázott darabot, amit a minisztériumtól kapott, majd az oly' jellegzetes aurori jelvényt. Mindkettőt kiteszi maga elé az asztalra, ezzel téve kényelmesebbé a hosszasnak tűnő lakomát. Mármint a konkrét lakoma hosszával neki tényleg semmi baja sincs, ám a szófo... khm, szóáradatot igazán fékezhetné már mélyen tisztelt igazgatójuk. Könyökkorából emlékszik, ő maga is mennyire utálta ezt az értelmetlen sorolgatást, no nem mintha fél óra múlva bárki emlékezne rá, ki milyen kitüntetést kapott.
Persze lehet, hogy azért van így vele, mert ő sosem kapott egyet sem.
   -  Úgy hallottam, a zöldeknél páran feldühítették a manókat - maga sem tudja miért, talán az unalom előzése reményében kezd fojtott hangon beszélni a kollégához -  Nem lennék a helyükben, biztos lesz a tálakban néhány kis... meglepi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összedörzsölve leporolja a tenyereit, szembefordul a székről épp hogy le nem folyó férfival. Ahogy az felugrik, hátrébb lép egyet, hogy a réi-új kollégája nyugodtam szemrevételezhesse a papírmennyiséget. Ó, drága ifjú Padawan, de tényleg nem tudod, mire vállalkoztál ezzel a sok nyűggel...
   -  Nincs igazán.
Flegmán megvonja a vállát, összefonja a karjait maga előtt. A nyitott szekrény szinte teljesen kiürült, csak a Léna által itt hagyott tantervek és óravázlatok hevernek az alján. Így elnézve Dwayne még csak el sem tudja, képzelni, egyedül hogy volt képes ennyi fölösleges iratot termelni a röpke két- három év alatt, mióta az iskolában tevékenykedik. A legnagyobb része bizonyára szemét, szerencséjére - és Anton legnagyobb bánatára azonban - ezt már nem neki kell kiválogatnia.
   -  Nem lesz sok kölyök, akikkel foglalkoznod kell, de mindegyik egyformán idegesítő. Javaslom, hogy az első órán reszeltesd le a csajok köreit, ilyen színes cuccok vannak rajta meg minden, aztán összekarmolásszák maguk és bőgni kezdenek meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ismét visszakönyököl az asztalra. A mellette ülő szellemesnek szánt válaszára csak felhorkan, ő nem nagyon tart tőle, hogy azok a hibbant állatkák elcseszik a felosztást. Kezdetben, amikor idekerült utálta a gondolatát is annak, hogy manók apró mancsai tapogatják az ételét a konyhában, fokozatosan azonban megszokta, majd egyenesen megkedvelte őket. Ahányszor arra jár, legyen akár az éjszaka közepe, mindig tartogatnak valami vacsorafélét neki. Nagyon praktikus.
   -  Maj' meglátjuk, milyen fejük lesz a zöldeknek.
A tenyerén megtámassza az arcát, az ujjaival unottan bökdösi a jelvényét az asztalon, amíg az igazgató a kviddicsesek műmájer főmuftiját konferálja fel. Ellenszenvesen méregeti túlnőtt tincsei alól. Nem kedveli, még a legkevésbé sem, annyira.. tenyérbemászóan imponáló.  Különösképp Lénának.
A megjegyzéseit pedig ezek szerint most is képtelen visszatartani. Fölkapja a fejét, összeszorított szájjal rábámul, majd nagyon, tényleg nagyon lassan felemeli a kezét. Hogy teátrálisan megmutassa neki jobb keze középső ujját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kastély üres és csöndes ilyenkor. A folyosókat nem népesíti be a szünetről visszatért kölykök zaja, nem repkednek a feje fölött megbűvölt papírrepülők és galacsinok, egyetlen elsős sem varázsol véletlenül mágikus takonytócsákat a kövekre. Most nyugalom van, mozdulatlanság és sötét. Pont, ahogy szereti.
Ma éjjel ő van ügyeletben a tanári karból - na nem mintha nem tartozna minden egyes nyomorult nap az ő ügyeleti rendjébe. Ám ezen az estén az oly' egyoldalú járőrözés is rá hárult, így két- három óránként körbejárja a kastélyt, ezzel biztosítva a gyerekek álmát.
Egy farmer kabátot vett szürke, kapucnis pulóvere tetejére, a kezeit a zsebébe süllyeszti, így ballag emeletről emeletre, ahogy pedig azt remélte, szinte semmi sem mozdul. A néha az árnyak között elillanó, tilosban járó szerelmesekkel egyáltalán nem törődik - ugyan, hisz' ő is volt fiatal, pontosan tudja, hogy megy ez egy bentlakásos, koedukált iskolában. Hadd tegyék. Az ő felelősségük.
Jack álmosan huhog egyet a vállán ülve, aprót csíp gazdája fülébe, aki egy türelmetlen legyintéssel hessegeti arrébb. Éjjelente gyakran hozza magával a baglyot. kihasználva az állat jólátását és hallását, amivel olyat is észrevehet, amit az ő emberi érzékszervei nem. Még. Elnyom egy ásítást, elhaladva biccent az ismerős sakkozó portréalaknak, léptei visszhangzanak, ahogy befordul az irodájára vezető folyosón.
Majd megtorpan.
Jack felborzolja a tollait, Dwayne is egészen hasonló mozdulatot tesz, ahogy felismeri a padlón kuporgó alakot.
   -  Ki fog fagyni valamid úgy. Baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Jack okos madár.
Pár pillanat némaság után végül int neki, majd odalép, hogy kinyissa az ajtót a nő előtt. Ez nem udvariasság, mindössze az irodájának ajtaja semmilyen más módon nem nyitható, csak ha annak a tulajdonosa ezt így akarja.
A szobában félhomály van, az íróasztali lámpa azonban én, mint mindig. Nem szereti a teljes sötétséget, az a paranoiás érzete támad, mintha a sarkokból az általa elpusztítottak bámulnának rá, arra várva, hogy magukkal ragadják. Egyetlen aurornak sem tiszta a lelkiismerete.
   -  Tökre nem ér rá holnapig...
Az orra alatt morogja mindössze, miközben becsukja az ajtót maga mögött. A bagoly rekedten huhog egyet, majd szárnyra kap, hogy a válláról pár tollat elhullatva az ülőrúdra röppenjen. Ismét fölborzolja a tollait, idegesen összecsattintja a csőrét Zója felé.
Dwayne fáradt és merev mozdulatokkal veszi le a kabátját, hogy az egyik szék támlájára dobja. A mozdulata pár pillanatra áll meg, amíg a szeme elidőzik a nőn, megütközve állapítja meg, hogy a kabát alatt minimum pucéran, maximum pizsamában van. Tagadhatatlan, hogy nem hagyja hidegen a gondolat - de hát férfi, hogy hagyná? Nyel egyet, leül a bőr kanapéra, az egyetlen díszpárnát hanyagul ledobja a földre.
Átveszi az apró csomagot, ügyetlenül bontja ki, amíg hallgatja a nő szavait.
   -  Egyszer sem jött hozzám a nagyfaterod. Egyszer láttam, amikor elmentem hozzátok. De ja. Asszem akkor mondtam neki egy pár dolgot.
A csomagolásból a vékony, szinte folyékonynak tetsző aranylánc az ölébe hullik. Óvatosan veszi a kezébe, hogy a fény felé tartsa, nézze, ahogy az vibrálva megcsillan a finom véseteken.
Hogy mennyi ideje nem látta ezt.
   -  Tőlem - szárazon közli, fölpillant a nőre - Azt hittem, már nincs meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Persze, hogy voltam.
Hátradől, a láncot a tenyerébe folyatja, majd rákulcsolja az ujjait. A fém alig érzékelhetően megremeg majd megmelegszik a kezében. Szórakozottan nézi végig Zója magánszámát a madárral, nyűgösen megdörzsöli a szemét, hagyja, hogy a nő nyugodtan leüljön mellé, bár mindezt kellő távolságban.
Túlságosan késő van már számára ahhoz, hogy azoknak a helyén érzékelje és értelmezze a dolgokat. A múlt, megint az a nyavalyás múlt... a nő társaságában néha úgy érzi, mintha másfél évtizeddel korábban egy mocsárba gabalyodott volna, az pedig nem engedi, akárhogy kapálózik. Felejtene. Már nagyon rég, Zója mégsem engedi. Gonosz boszorkány, a méregfogait újra meg újra belé kell fúrnia.
Ma is.
   -  Nem kaptam semmilyen levelet. Mármint tőled nem.
lejjebb csúszik, a fejét megtámassza a háttámlán. Ismét kinyitja a tenyerét, a lánc égén ringatózó medált bámulja, ami meg- megrezzen a szíve ütemére. Furcsa félmosolyt csal az arcára a látvány. A fáradtság beletörődő mosolyát.
Különös pillanat ez a mostani. Itt van a nő, akit utálnia és megvetnie kellene, mégsem megy, eljött hozzá az éjszaka közepén szinte egy szál semmiben. Ajtót kellene mutatnia neki, tudja, hogy az lenne a helyes. Mégsem teszi. Helyette tompa, rekedt hangon magyarázni kezd.
   -  Minának szereztem. Ezek a rúnák itt benne - az ujjával a vésetre mutat, ami csak haloványan látszik a gyér fényben - megvédik őt. Régi varázslat. Erős varázslat. Családi varázslat. Az apa mindig megvédi a gyerekeit, vagy így, vagy úgy. Nálunk így szokás - oldalra billentett fejét a nő felé fordítja - a nagyapád megígérte, hogy odaadja majd. Azt mondta, te nem akarsz látni, de talán ezt elfogadod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összeszorítja az ajkait, a száját kezdi el belülről rágcsálni, mint mindig, amikor ingerült vagy zavarban van. Most azonban leginkább... nyűgös és nyomott, valamilyen megfoghatatlan oknál fogva pedig ellökné, ám át is ölelné a mellette ülőt. Az érzés pedig megrémíti és elborzasztja őt.
A láncot még egyszer átveszi a másik kezébe, majd a nő felé nyújtja, hogy a tenyerébe eressze. A keze hűvös, ahogy a nőéhez ér, épp csak egyetlen pillanatra.
   -  Csak simán add oda neki. Biztonságban lesz tőle.
Nagyon rövid ideig állja a tekintetét. Zavartan elpillant, megköszörüli a torkát, feljebb tornássza magát ültében. Mondania kellene valamit, érzi, tudja, ám nem csak a szavak, maguk a gondolatok sem jönnek. Ha a lelke legmélyére néz, még csak meg sem lepte az, amit most hallott. Úgy kellene éreznie, hogy az élete egy elcseszett, kiforgatott hazugság, az egész mögött pedig egyetlen ember áll, aki kicsivel több, mint tíz éve a megfelelő szavakat adta a megfelelő emberek szájába. Mégsem lepődik meg.Túl sok gennyes igazságtalanság van már ebben az egész történetben, túlságosan sok ahhoz, hogy feldolgozza és megeméssze. Így hagyja, hogy az információk átlebegjenek a feje fölött.
Behunyja a szemét.
   -  Most pedig menj el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mintha bármit is meg kellett volna vizsgálnia ezen a medálon. Megnézte, felbolygatta azokat az emlékeket, amiket nem kellett volna, végeredményben pedig elcsüggedt és elálmosodott a kanapén. Csukott szemmel a szeméhez emeli a kezét, összeráncolja a homlokát, majd végül teljesen felül.
Zója arca nagyon közel van az övéhez. Érzi, ahogy kiszárad a szája, arrébb húzódna, mégsem mer. Szólni készül, ám nem teszi. Összerezzen, ahogy a nő ajkai az arcához érnek, majd a bőre az övéhez simul.
Hallja a saját mély lélegzetvételét és valahonnan messzebbről azt, ahogy a bagoly rosszallóan csattogtatja a csőrét, kora hajnali reggeli reményében. Ökölbe szorítja, majd elernyeszti az ujjait, a tenyere végül nagyon óvatosan siklik a nő derekára, mintha az törékeny üvegből lenne.
A húsz éves Dwayne az állánál fogva emeli föl a lány arcát, bizonytalanul néz bele azokba a szép szemekbe, zavarodottan neveti el magát, a bátorsága egy pillanatra ismét az inába szál, mint előtte annyiszor. Hiszen semmit sem tapasztalt, ha mégis, az nem volt kellemes. A kietlen határban egymást túlharsogva ciripelnek a tücskök, őket leszámítva a tó partján egy lélek sem jár...
Megcsókolja. Nem kellene. Mert nem szabad. Megígérte. Nem is akarja. És mégis. Tíz év ide vagy oda, van, ami bizonyára sosem változik meg, ő pedig egyre valószínűbb, hogy semmiből sem tanul.
A világ pedig négy halovány falra szűkül hajnalig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Napok teltek el a bizonyos... incidens óta. Hosszú, unalmas, magányos óráiban bűntudattal és kínos zavarral megtöltött kora őszi napok. Talán kétszer vagy háromszor látta Zóját a folyosókon, ő azonban ekkor mindig rövidebb utat választott, vagy konokul bámulta a szemközti falat, amíg el nem haladt mellette.
Nem akarja látni, pláne nem akar beszélni vele és végképp nem akar gondolni rá.
És mégis.
Morogva satírozza át az utolsó sort, ingerülten dől hátra, hogy megmasszírozza a halántékát. Utál. Órákat. Írni. A papír és a toll nem az ő fegyverei, idegenül mozog az asztal mögött, a listák és névsorok pedig összefolynak a szeme előtt. Ebben az évben azonban úgy fest, sokkal több alkalma lesz papír fölött görnyedni - már ha az Eridon büszke házának diákjai bőségesen szolgáltatnak feladatot neki. Büntetések, kitüntetések, elbeszélgetések...
Szegény feje.
Az ajtó váratlanul csapódik ki, összerezzen. Jack a szárnyát csapkodva visítozik párat, mielőtt megnyugszik a hirtelen zajra.
   -  Vagy esetleg kopoghatnál is. Bakker, neked se volt gyerekszobád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Elhúzza a száját. Ledobja a tollát a papírokra, összefont karokkal dől hátra. Tényleg, őszintén csak Ninára volt szüksége most. Léna legjobb barátnője, egyben szinte biztosan a lelkes kis besúgója is... bár utóbbival eddig sosem volt probléma, hiszen Dwayne semmit sem rejtegetett elvándorolt barátnője elől.
   -  Gondolom jól van. Visszament. Ennyi. Tegnap felhívtam.
A tekintetét a félkész jegyzetein tartja, az ujjai idegesen dobolnak az alkarján. Az incidens előtt sem szívesen beszélt Lénáról annak a távollétében, hiszen csak erősítette benne az egyébként is komoly hiányérzetet. Nem egyszerű elhinni először, hogy valaki vele van, utána pedig hetekre elengedni valahová, ahol ki tudja, mit csinál.
Talán ő is épp ugyanannyira bűnös.
Talán jobban.
Talán.
A tekintete a kanapéra siklik, majd kisvártatva vissza a lányra.
   -  Olyan két hét múlva jön megint vissza. Az az Andor... vagy Anton átvállalta a tárgya nagy részét. Különben tök jól érzi magát kinn. Kaland meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Dehogy van fasírt. Csak hiányzik.
Ebben nem hazudik. Hiányzik az, hogy hozzá megy haza, a főztje, a közelsége, minden. Bármit tett, ez letagadhatatlan és teljesen őszinte érzés - bár férfiként nem mondaná ki soha. A tiszta hiányt azonban most kínos bűntudat árnyékolja be. Ha rá gondol vagy vele beszél akaratlanul is az eszébe ötlik valami egészen más.
Visszakönyököl az asztalra, Jack a mozdulatára odarepül mellé, leszáll a papírokra, majd bizonytalanul a lány felé totyog. Dwayne inkább azt bámulja ahelyett, hogy Ninára nézne.
   -  Üüüü-hümmm...
Összeszorított szájjal megrázza a fejét. Nem, nem beszélt vele azóta. Távolról hallotta, hogy azt a boszorkányt megválasztották a Rellon védanyjának, olyan posztra, amit ő ott soha, de soha nem vállalt volna el. Azok a kölykök egyszerűen hibbantak.
Megvakarja az orrnyergét, arrébb hessegeti a madarat az asztalon.
   -  Különben egy hét múlva jön Léna vissza, akkor találkozhatsz vele. Elég elfoglalt mostanában, én sem sokat tudok beszélni vele. Akkor is max tűzön át vagy telefonon. De jól van tényleg. Mást nem tudok mondani. Kérdezd őt.