Szentesi Alíz Zsófia

Alíz vidáman viszonozza a köszönésem és arrébb ül, hogy letudja mellé ülni. Mivel a futásban elfáradtam örömmel fogadom az ülőhelyet.
Leülök az Eridonos lány mellé és felhúzom a lábaim, a kezemet lazán a térdemen pihentetem. Amíg én elhelyezkedem Alíz elkezdet kérdezősködni.
Enyhén megemelkedik a szemöldökön, vajon honnan jött rá, hogy miért mentem futni?
Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntök megviccelem egy kicsit. Tetet sértődöttséggel fordulok felé.
-Mért, másért nem mehetek el futni?!
Kicsit arrébb csúszok és folytatom, közben pedig magamban mosolygok.
-Képzeld én egész gyakran szoktam futni.
Alig bírom vissza tartani a nevetésem, amikor újra az Eridonos lány pillantok kitör belőlem a nevetésem.
Miután alábbhagy a nevetésem mosolyogva elnézést kérek tőle.
-Bocs, de ezt muszáj volt. Nem hagyhattam ki.
Neki hajtom a fejem a falnak és halványan mosolyogva komolyan felelek az előbb feltett kérdésre.
-Különben a válaszom igen, sikerült.
A futás után a testemben szét árad valamilyen nyugalom szerűség, ezért jutott eszembe megviccelni Alízt, bár lehet, hogy ezt a Piros lány nem vette jó néven.

Tüszőfűi Lilith

Lilith nagyon-nagyon furcsa elsős... Értetlenül nézem a reakcióját és már majd nem rá szolok, hogy hagyja abba a hisztizést amikor, mintha misem történt volna ugyan olyan vidám lesz, mint néhány perccel ezelőtt.
Elgondolkozva nézem a lányt, vajon mitől vannak ilyen gyors hangulat változásai?
Nem is tudom mért, de lepillantok a lábára. Meglepetten állapítom meg, hogy nincs rajta szandál.
A hangulat változásai mellett ez apróság, de így belegondolva nyugodtan lehet egy diliházból szökött lány is aki diáknak adja ki magát előttem.
Magamban elmosolyodom, esélytelen, hogy az legyen, valószínűleg egy elkényeztettet kis kölyök. Csak én szeretném érdekesebbnek látni.
Vissza fordulok a zongora felé és majd nem elkezdek játszani, amikor újra megszólal. Én pedig döbbenetemben félreütöm az első három hangot.
Pen?! Egy ideig csak értetlenül néztem magam elé. Megszólalni se tudtam a döbbenettől.
Aztán, amint túl jutottam az első sokkon egy rövid, de cifra angol káromkodás után gyilkos tekintettel megfordultam.
-Vagy a Keresztnevemen szólíts vagy hozzám se szólj.

Szentesi Alíz Zsófia

Miután "letámadtam" Alíz megpróbál gyorsan témát váltani, de miután bólintottam a kérdésre folytatom amit elkezdtem és magamban nevetek az Eridonos lány értetlenségén. Nem szép dolog hülyét csinálni a másikból, én most mégis ezt teszem.
Szegény lány egyre értetlenebb arccal néz rám, amit én nem sokáig bírok nézni nevetés nélkül.  
Ezzel pedig sikerül meg ijesztenem, miután abba hagytam a nevetést kimagyarázom magam.
Amikor megállapítja, hogy nem kéne többet kocogni mennem rá vigyorgok, de nem válaszolok. Nem szeretném megmondani, hogy csak miatta csináltam ezt.
Aztán mindketten elkezdünk normálisan viselkedni. Alíz megkérdezi, hogy mennyit futottam én pedig elgondolkozva válaszolok.
-Hát nem sokat, csak fél órát futottam.
Igaz máskor sem szoktam többet futni, mivel félóra alatt általában kitisztítanom a fejem és utána mehetek a dolgomra.
Enyhén megrázom a fejem, most nem akarok ezen gondolkozni. Vissza fordulok az Eridonos lány felé.
-Bocsi elgondolkoztam.
Rámosolygok.
-Hogy vagy? Készülsz már a vizsgákra?
Már megint a vizsgák..., úgy látszik nem tudom kiverni a fejemből őket.

Tüszőfűi Lilith

Jeges tekintettel figyelem a lányt.Nagyon idegesít, hogy itt van, nem azért gyakorolok itt, mert társaságot szeretnék, de egyenlőre még nem tudom eldönteni, hogy elküldjem-e a f*nébe vagy kinevessem. Úgy, hogy egyenlőre várok. Közben pedig bosszúsan dobolok a széken magam mellett.
Miután Lilith végre abba hagyja a beszédet bosszúsan kijavítom.
-Állia vagyok, szótagoljam neked?
A nevemet sokan mondják rosszul, mivel rajtam kívül egy Állia sincs a kastélyban sem Bagolyfalván. Ettől függetlenül engem nagyon zavar.
Arra, hogy szerinte jól hangzik a Pen becenév nem reagálok. Már magát a gondolat ott is felháborítónak találom. A rokonaim utáni kérdésre pedig nemet intek. Mikor az álmaim után érdeklődik válaszként elnevetem magam.
Még, hogy álmok..., nekem céljaim vannak és azokat el is fogom érni.
Vissza fordulok a zongorámhoz és amíg a lány reakcióját várom lejátszok néhány egyszerű, de kellemes dallamot.
Közben pedig azon gondolkozom, hogy elmenjek-e és keresek valahol más hol helyet ahol gyakorolhatok.

Hello! *vidám besétál*

Jól *mosolyog* van fagyim.

*eltöprengve néz a fiúra* Hát, ha nagyon szeretnél kaphatsz egy kicsit...

*Lanettára néz egy kanál fagyival* Tényleg dobjam?

*Rámosolyog a fiúra* Ha nálam is kitakarítasz, akkor egy egész doboz fagyit kapsz.

*Lanetta felé nyújt egy kanál fagyit* Tessék.

Ó, köszi Lanetta

Asszem bírni foglak Máté

Én is *rá mosolyog Kamillára* Kafi!

Máté, majd meglátjuk.

Nem.

Jó étvágyat Lali

Nagyon

Leonie

Az egy manó eltűnik a lány mellől, én pedig végre látom, hogy mi történik.
Valamilyen szilánkokat söpör fel az egyik manó, míg egy másik a lány lábát kötözi be. Aki erősen gesztikulálva magyaráz valamit, de azt nem hallom, hogy mit.
Elfordulok a furcsa diáktól, vissza az engem kérdezgető manóhoz, kedvesen megbeszélem vele az étel igényemet. Vagyis csak beszélném...
Mondhatni a semmiből mellém lép a vöröske és ránk üvölt. Értetlenül fordulok felé, de mire megszólalhatnék elkezd hadarni. Engem pedig magával ragad a szóáradat.
Sűrűn pislogva próbálom értelmezni amit mond, de mire mindent megértek már elkezdi megcsinálni a szendvicsem.
Enyhén zöld arccal reagálok a hallottakra.
-Először is hagyd, hogy én csináljam a szendvicset.
Gyorsan kiveszem a kezéből a kenyeret és odébb terelem, aztán megcsinálom a kajám.
Közben folytatom a beszédet.
-Ki vagy te?
Miután megmenekült a szendvicsem, kezdek kíváncsi lenni, mivel emlékeim szerint egyszer-kétszer már láttam a csajt. Amíg a választ várom befejezem a kaja készítést és az egyik közeli székre leülve elkezdem enni, közben türelmesen nézek a lányra.

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Meghalok ebben a melegben...vagy már meghaltam, csak nem vettem észre?
A stég szélén lábbal a vízben fekszem és közben ezen merengek. A mai nap az átlagosnál is melegebb, ezért lejöttem ide úszni egy kicsit. Most pedig napozok, de ezt az öltetett már megbántam. Az első egy-két perc tényleg kellemes volt, utána viszont már vágytam vissza a vízbe.
Amint befejezem, ezt a gondolatot már ugrok is a vissza tóba. Teszek néhány lassú kört, aztán nem messze a stégtől megállok és csak mosolyogva lebegek a felszínen.
Ebben az idilli állapotban még a közeledő vizsgák gondolata sem zavar, bár tudom tanulnom kéne ahelyett, hogy itt úszkálok, de még se tudom meggyőzni magas és vissza menni a kastélyba.
Talán kicsit később...vagy holnap...
Lustán elkezdek háton úszni gondolkozás közben. Sok mindent kéne csinálnom, de most csak figyelem a partot és úszok.
Az egyik pillanatban még a paradicsomban érzem magam a másikban megpillantok egy ismerős alakot és lehervad az arcomról a mosoly. Lilith...
Még frissen él bennem az egy héttel ez előtti találkozás, szóval a lány látványa minden csak nem örömteli számomra.
Vissza fordulok a hasamra és elindulok a stég felé.

Lilith

Csalódottan veszem észre, hogy ő is arra indul, de most már nem változtatok irányt. A lányt figyelve könnyedén szelem a vizet.
Amikor elérem a stég szélét meg állok és egy helyben úszok. Rá pillantok Lilithre és enyhe megrökönyödéssel mérem végig a fürdődresszét. Hát, ez biztos nem mai darab, de ezt egyenlőre nem jegyzem meg neki.
A köszönésre, mosolyt erőltetek az arcomra és vissza köszönök.
-Szia törpe.
Eltávolodom a stégtől és elindulok a tó másik végébe. Körülbelül három méter után lebukok és egy métert a víz alatt úszom, aztán feljövök a felszínre, némi habozás után hátra pillantok, hogy vajon a furcsa elsős is csatlakozik-e hozzám. Aztán csak haladók tovább.

Lilith

Most sokkal normálisabbnak tűnik a lányt. Ha nem nézzük a szörnyű fürdőruhát akkor most olyan, mint egy normális elsős.
Nem sokkal az után, hogy én elindulok a tó másik végébe ő is beugrik a vízbe és meglepő módon könnyedén utol ér.
Mivel ezen eléggé meglepődöm nem reagálok azonnal a szóáradatára, de amint összeszedem magam újra ledöbbent. A nyakamba borul és elkezd bőgni én pedig kővé válva kezdek elsüllyedni a vízben. Mivel a lány nem akart akkor sem elengedni amikor már alig ért a szám a víz fölé eltoltam magamtól és feljebb úszok, aztán amint elég magasan vagyok csak egy helyben tartom magam.
Némán nézem Lilithet és próbálok valami választ kitalálni.
-Izé....
Hirtelen ennyi telik tőlem, zavartan pillantok körül. a közelben lévő part ötletet ad nekem.
-Figyelj, ha ennyire lelkizni akarsz akkor inkább menjünk ki a partra...
Hát ez így érdekes lesz. Egyel talán nem szeretem az érzelmes beszélgetéseket, főleg nem egy idegen csajjal, de más ötletem nem volt. Egyszerűen túl fura nekem ez a helyzet.

Hahó!

Van itt valaki?

Hát....nem igazán

Meg vagyok , te?

Szerintem jó^^

Abonyi Benedek
Ruha

Egyik óráról ki a másikra be és ezt ismételgetni egész délután.
Fáradtan indulok vissza a körletembe az utolsó órám után. A legendás lények gondozása óra az egyik kedvencem, ma mégis legszívesebben kihagytam volna. Az éjszaka alig aludtam, reggel pedig alig tudtam felkelni. Reggelinél megittam két kávét, ami valamennyit segíttet, de a kedvemen nem javított. A rossz éjszaka után elég morcos vagyok. Egyik kezemben a táskámat fogom másik kezemmel pedig a könyveimet ölelem magamhoz. Bár a legtöbbet tankönyvet szívesen eldobnám...
Mintha valaki meghallotta volna a gondolatom, nem sokkal azután, hogy elindulok a Fejetlenség folyosóján valamiben megbotlom és elejtem a könyveim.  Miután vissza nyertem az egyensúlyom és megigazítom a ruhám vetek egy bosszús pillantást a földön szét szóródót holmimra. A táskám szerencsére meg van és nem eset ki belőle semmi. Mielőtt elkezdeném összeszedni őket megnézem, hogy miben botlottam meg. Egy nagyobb kőt találok a folyóson, mérgesen arrébb rúgom, aztán halk káromkodás után elkezdem összeszedni a könyveim.

Taylor Stark
Ruha, Táska

Már megint elaludtam. A változatosság kedvért ma a rúnatan könyvem fölött. Egy sóhajtás kíséretében becsukom a könyvet és bedobom a táskámba. Aztán utána küldök még néhányat, miközben eldöntöm, hogy kimegyek kis friss levegőt szívni. Persze, mivel rengeteg tanulni valóm van, ezt némileg átkorrigálom és a faházba indulok, hogy ott tanuljak, amíg elég fény van, majd miután megnéztem a csillagokat vissza jöjjek. Gyorsan átöltözöm, a jó idő miatt egy lenge fekete ruhát választok, amiben remélhetőleg könnyebb lesz visszaosonni, ha takarodó után jönnék.
Felkapom a táskám, halkan nyögök a súlya alatt, aztán elindulok az erdő felé. Az erdő széléig vezető út elég eseménytelenül telik. A fák közé belépve enyhe félhomály fogad, ami sejtelmessé teszi a faházig vezető utat. Emiatt arra a következtetésre jutok, hogy biztos nem lesz senki a faházban már. Vidáman dúdolgatva haladok át a fák között, majd sétálok fel a lépcsőn.
Ahogy gondoltam, a ház üres. Az egyik babzsákfotel mellé ledobom a táskám és kisétálok az erkélyre. Beszívom a friss erdei levegőt, elmosolyodom milyen kellemes itt. Elnézek az iskola felé és mintha a fák között egy közeledő alakot látnék, de mire jobban megnézném eltakarja néhány testesebb fa. Egy kicsit még figyelem a fákat, aztán vállat vonva besétálok a faházba. Megkeresem a táskám és leülök a babzsákfotelre, találomra kiveszek egy könyvet, miután megnézem mit (Repüléstan) elkezdek tanulni.

Lilith

Az ajánlatomat elfogadja a lány és kiúszunk a partra. Leülök a partól nem messze, aztán némán hallgatom Lilith újabb szóáradatát. Közben magamban szitkozódom, egyszerűen nem tudok mit kitalálni erre.
A bocsánat kérésre nem reagálok, bár nem is tudom mit kéne tennem vagy mondanom. Egyszerűen nem értem őt. Úgy hogy csak értetlenül pislogok a csajra, amíg gondolkozom valami értelmes válaszon, de az agyam leblokkolt ettől a bizarr helyzettől. Pedig meg kellene szólalnom vagy inkább mégsem?
Lilith érdeklő tekintettét látva biztos leszek abban, hogy mondanom kéne valamit. Fejben megpróbálok összerakni egy értelmes mondatott, de nem tudom megfogalmazni, mit is?
Sóhajtok, hát akkor marad az improvizálás.
-Hát...izé...
Legyintek.
-Mindegy.
Ennyi az összes mondandóm. Felállok és elindulok a víz felé, amikor már csap egy lépést választ el a sekély medertől hátra szólok a lánynak.
-Mennem kell, szóval szia.
Begázolok a tó vízébe, aztán amint lehet elkezdek úszni. Megkönnyebbülés végre kikerülni ebből a furcsa helyzetből. Igaz, hogy nem méltó egy Rellonoshoz a megfutamodásom, de ennél jobb ötlettel nem tudtam ellő állni. A suliban nem tudom, hogy hogyan fogom elkerülni a csajt, de majd biztos megoldom.
A stéghez érve gyorsan megtörülközöm, aztán felöltözöm és vissza sétálok a suliba.

Hello! ^^

Rozsos Annamária
Ruha

A nap süt, sehol egy felhő ez a lehető legjobb idő egy kis kviddicsezéshez. Az pedig, hogy egy szerencsétlen másodikost kell tanítanom még vidámabbá teszi számomra. A kérést elsőre furcsának találtam, de örülök neki. Így talán a következő idényben a Navine is játszani fog és ha véletlenül gyengélkedőre kerül meg sem büntethetnek.
Vigyorog sétálok le a kviddics pályára. A délután közepe felé járunk már, de az időjárás egész nap egy forma. Ez a mi szempontunkból jó, Bár erről a sárga lány lehet, hogy más kép vélekedik. Legalábbis nem tűnt boldognak amikor megkért erre. Valószínűleg még ő is emlékszik a korrepetálásra...
Belépek a pályára, de sehol sem látom Annamáriát. Talán meggondolta magát és még sem akar tanulni?
Vállat vonok, nekem aztán mindegy. Ha jön hajlandó vagyok mutatni neki egy-két egyszerű dolgot, ha nem akkor csak repkedek egy kicsit.
Be sétálok a pálya közepére, még egyszer körül pillantok, aztán a lábam közé veszem a seprűm és felszállok. Amint a karikákkal egy vonalba kerülök gyorsítok. Amikor elérem a büntető vonalat lefelé nyomom a seprűm orrát és bukórepülésbe kezdek, aztán nem sokkal a becsapódás előtt fel rántom a seprűm. Mosolyogva szállok vissza a magasba. Hogy hiányzott már ez, jó végre korlátok nélkül repülni.
Amíg a Navinés lányt várom csinálok még néhány cselt.

Kínzás
(prefik és Lolita)
Ruha | Dal

Már csak ez hiányzott...
A büntetés még hagyján, de a Bagolyház takarítása teljesen igazságtalan. Más ír egy esszét vagy felmossa az egyik folyosót. Mi viszont több éves bagoly ürüléket takarítunk. Hol van ebben az igazság?! Ráadásul ebben a melegben, cöh...
A haragom a délelőtt folyamán valamennyit enyhül és kitalálok valami kis büntetés javított is.
Mielőtt elindulok berakok a táskámba egy üveg vizet és egy kis hangszórót amire rá töltöttem néhány dalt. Aztán elindulok a kínzásunk színhelyére. Meglepő módon időben érkezem. Belépve biccentek a prefik felé és köszönök Lolitának.
-Hello!
Körül nézek a teremben, ahogy gondoltam minden mocskos. Egy fintorral megfordulok és lepakolok az ajtóban, mivel az az egyetlen tiszta terület. Előveszem a hangszórót, hátra pillantok a másik Rellonosra. Aztán lenyomom a lejátszás gombot és vissza fordulok a prefikhez.
-Hol vannak a seprűs és egyéb eszközök?

Benedek

Az a néhány könyv ami nálam volt a folyosó egész területén szét szóródót, mintha csak engem akarna bosszantani. Oda sétálok a legközelebbi könyvhöz és szitkokat motyogva fölveszem. Aztán ezt meg ismétlem a következővel, majd az az utánival. Csak tudnám mért kell ennyit sétálnom két könyv között, jobb lett volna ha egy kupacban maradnak....
Ahogy felveszem az egyik könyvet kiesik belőle egy összehajtott lap, kíváncsian nyúlok érte. Rápillantok a könyv elejére, Repüléstan. Szét nyitom a papírt, rövid két soros idézet van benne. "Két ellentétes nézőpont létezése már közös alapot jelent. Minél jobban megismerjük az ütközési felületet, annál nagyobb az esély a konfliktus megoldására."
Értetlenül nézem a szöveget, hát ez meg mit jelent és mért van az egyik tankönyvemben?
Hirtelen ötletöl vezérelve kinyitok még egy könyvet. Ugyan olyan lapot találok benne, csak az idézet más. "Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle,még azokból is, amelyeket elveszítünk..."
Ezen már meg sem lepődöm, az idézet elolvasása után már nyitom is a következő könyvet. "Amint az ember elkezd foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak róla mások, azonnal elfelejt önmaga lenni."
Gondolkozás nélkül nyúlok a következőért. Vagyis csak nyúlnék, de a következő könyvem egy srác kezében van. Meglepetten nézek rá, hát ő vajon mikor jött?
Magamban vállat vonok, mindegy. Rámosolygok a fiúra és elveszem a könyvet, aztán válaszolok a kérdésére.
-Köszi, igen.
Összeszedem a papírokat, majd elfogadom a felém nyújtott kezet.

Taylor Stark

Azt hiszem ezentúl csak késő délután jövök ide, vagy korán reggel. Ilyenkor egy diák se jár ide, szerencsémre. Bár ha ezt tudom, akkor itt kezdtem volna a vizsgákra való felkészülést. Már az első fejezet közepénél tarok és minden fontosat megjegyeztem. Igaz, hogy emiatt legszívesebben elmennék repülni, de most tanulnom kell. Nem mintha olyan szorgalmas lennék, egyszerűen csak nem akarok évet ismételni.
A gondolataimból a lépcső nyikorgása ráz fel. Előveszem a pálcám és az ajtóra irányítom.
- Insidiae!
A varázslat sikeres, néhány pillanat múlva megpillantok egy fiatal fiút a lépcsőtetején. Egy rövid sóhajjal törődök bele, hogy már megint lesz társaságom. Megszüntetem a varázslatot és egy fintorral folytatom a tanulást. Kb. két teljes percig tudok még békében tanulni, aztán belép a srác. A kérdésre felpillantok. Az arcán lévő hülye vigyor láttán enyhén megemelkedik a szemöldököm, de nem kérdezek rá. Ezen kívül nem tűnik fel semmi extra a srácon, a kinézete alapján elsős, talán másodikos lehet.
A kérdésre majdnem rávágom, hogy igen, de végül inkább finomítok a válaszomon egy kicsit.
- Ha csöndben leszel, nem.
Ezzel én befejezettnek nyilvánítom a beszélgetést és folytatom az olvasást.

Taylor Stark

Egy újabb mondat feléig juttok, mire a srác bejön és megköszönni. Nem igazán értem, hogy mit is köszön, de nem érdekel. Valahol beljebb a szobában elhelyezkedik és békén hagy. Ez így szerintem mindkettőnknek jó.Egy oldal elolvasása után felpillantok, a fiú pedig a szemembe néz, aztán gyorsan lesüti a szemét. Értetlenül nézek a néhány babzsákkal arrébb ülő elsősre, mert biztos, hogy nem másodikos ahhoz túl szerencsétlen.
Na, mindegy... Vissza fordítom a tekintetem a lapokra és újra elkezdek olvasni. Persze most sem sokáig tudok tanulni. Hiába mondtam, hogy legyen csendben ő mégis beszél, rá adásul hozzám. Egy fontorral veszem tudomásul a kérdést. Ránézek arra a sorra amit éppen olvastam, aztán fagyos tekintettel pillantok fel a srácra.
-Ha annyira tudni szeretnéd, elég zavaró, hogy bámulsz.
Ezzel én lezártnak tekintem a témát. Remélhetőleg most már nem fog nézni, helyette inkább ő is tanul.
Keresztezem a lábaim, aztán félkézzel lesimítom a szoknyám. Egy utolsó fagyos pillantás erejéig a fiúra nézek, aztán folytatom az olvasást.