William

Miután hangos gyomorkorgással leül mellém William, egy időre felfüggesztem az evést. A kérdő pillantásomra kurtán bocsánatot kér.
Halvány érdeklődéssel vizsgálom a srác nyúzott arcát. Olyan, mint akin most ment át egy úthenger...
A gyengélkedős megjegyzésemre sejtelmesen válaszol. Egy picit felé fordulok és kíváncsian nézek rá.
-Átok, bájital vagy valami más?
Nem mintha értenék a gyógyításhoz, én inkább a gyengélkedőre küldök embereket, nem ki onnan. De azért érdekel, hogy mi történt vele. Amíg a választ várom elgondolkozom, nem jut eszembe semmi, ami csak ezt váltja ki.
Közben megkérdezi, hogy mit ajánlok. Válasz közben elé tolok egy tál varázstekercset. Ez talán segít rajta egy kicsit..
Amíg ő a kajájával foglalkozik, én is folytatom az evést, végül is mindjárt mennem kell vissza órára, nincs időm a félhulla háztársaimmal foglalkozni.
Ebből a gondolatmenetemből a következő kérdése ráz fel. Egy félmosoly jelenik meg az arcomon.
-Nem rossz, most épp Sárkánytanról jövök és Mineropathológia megyek. Aztán ma nincs több órám. Úgyhogy mehetek dolgozni.
Miközben én beszélek, ő elkezd enni, bár elég vontatottan teszi...

Éjkerti Csermely
Ruha

Mért kell ilyen messze lenne egymástól ennek a két órának, ha egy más után vannak?!
Ráadásul most tovább is tarot az óra mint szokott...
Sietős léptekkel vágok át a fejetlenség folyosóján. Körülbelül a közepénél járhatok amikor füst jelenik meg és pillanatok alatt beterít mindent. Egy pillanatra megállok, mivel nem láttok semmit aztán jobb ötlet hiányában vakon tovább sétálok. Egy ideig nem történik semmi, már épp kezdeném azt hinni, hogy probléma nélkül elérhetem a folyosó végét. De ekkor belesétálok valaki és a saját lendületemnek hála hátra esem.
A földön ülve kémlelek magam elé a lassan ritkuló füstben. Pár pillanat után feladom és inkább megszólalok.
-Hello.
Elég hülyén hangzik, de mindegy. Ha eltűnik akkor úgy is megyek tovább. Az pedig akibe beleszaladtam így járt.
Amíg én ezen morfondírozom valamicskét javulnak a látási viszonyok. Így már kitudok venni egy kicsi alakot. Ez mondjuk nem igazán segít....

William

Egy időre felhagyok az evéssel és William felé fordulok. A pocsék kinézete miatti érdeklődésemre röviden válaszol. Aztán egyszer csak odébb tolja a tányérját és elkezd mesélni. Elsőre egy kicsit meglepődöm, utána viszont érdeklődve hallgatom.
A monológ végén elgondolkozva bólintok. Most már értem, miért ilyen nyúzott. Bár azt nem, hogy miért nem beszélik ezt meg. Hisz látszik, ahogy egyre jobban szenved...
Ezt végül rövid gondolkozás után meg is mondom neki.
– Hülye vagy....
Itt megakadok és kicsit át kell gondolnom a mondandóm. Amint összeszedtem a gondolataim, folytatom.
-Hívd el valahova és beszélj vele.
Egy félmosollyal folytatom.
-Ne legyél nyuszi.
Ezzel én befejezettnek tekintem a szerelmi tanácsadást és visszafordulok a kajámhoz. Kb. három falatot tudok enni a következő kérdésig. Mosolyogva válaszolok.
-Czukorvarázsban.

Cameron
Ruha

A ma nap a késésesek napja úgy látszik. Reggel elaludtam és elkéstem óráról, délután egy dolgozat miatt munkából, most pedig randiról fogok.
Na mindegy, legalább elmondhatom magamról, hogy nem készülődtem órákat...
Miután haza értem gyorsan zuhanyoztam és hajat mostam, aztán sminkeltem és felöltöztem. Ezzel pedig új egyéni rekordot állítottam fel, mivel röpke egy óra alatt elkészültem. Bár így is két perccel késve vagyok...
Egy kisebb sóhajjal veszem tudomásul, hogy újra elkéstem. Kényelmes tempóra váltok, most már úgy is mindegy. Megigazítom a hajam és a tükör előtt megszemlélem magam. Annak ellenére, hogy siettem elégedett vagyok a külsőmmel.
Felkapom a dzsekim és a táskám. Öt percnyi késéssel elindulok végre. Szerencsére csak pár percre lakom az étteremtől, úgyhogy kevesebb, mint tíz percet késve megérkezem.
A Hangulatos helyre belépve leadom a kabátom, majd rövid nézelődés után meglátom a partnerem. Egy fintorral reagálok az unott arcú srácra, ennyit azért nem késtem.
Pár pillanattal később már lágy mosollyal az arcomon indulok el az asztal felé.
Cameron mellé érve, mintha nem is késtem volna egy percet se vidáman köszönök.
-Helló!
Helyet foglalok vele szemben és mosolyogva folytatom.
-Remélem nem várattalak meg nagyon.

Cameron

Nem sokkal azután, hogy elindulok a srác felé észre vesz. Az arc kifejezés változása enyhe elégedettséggel tölt el. Rezzenéstelen mosollyal sétálok oda hozzá. A köszönésemre egy hűhával válaszol, ami egy kicsit meglep. Aztán mielőtt bármit reagálhatnék folytatja a beszédet én pedig újra elmosolyodom.
-Köszönöm.
Közben leülök, a rövid szemkontaktus alatt megállapítom, hogy igazán szép szeme van. Aztán a tekintetem a srácról az itallapra vándorol és elkezdem végig nézni a különböző koktél különlegességek listáját. Ebből a cselekedetemből a kérdése zökkent ki.
Enyhe meglepettséggel nézek újra rá. Én mint modell? Az ajkamba harapva mérlegelem a kérdést néhány pillanatig. Majd újra elmosolyodom, de mielőtt válaszolhatnék megjelenik mellettünk a pincér. Gyorsan vettek egy utolsó pillantást az italok nevére.
-Egy Black Russian-t kérek.
Vissza fordulok Cameron felé és vállat vonok.
-Mért is ne?
Ezután amíg az italokat várjuk átlagosabb témákra terelődik a szó.
-Auror és sárkánykutató szakon vagyok.
Egy picit elgondolkozom mielőtt felteszem a következő kérdésem.
– Te pedig, ha jól emlékszem az Edictum-nál dolgozol, igaz?
Halvány emlékeim vannak arról, hogy az újságban láttam a nevét.