Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

Kiderült, hogy lánynak nem volt ideje alaposan átnézni az aláírást.
- 17 évesen úgyis nagykorúvá válsz, akkor már szabadon hozzáférsz az okmányaidhoz. Szerintem édesanyád is tisztában van ezzel, és akkora időzítette, hogy elmondjon mindent. - megint a legegyszerűbb lehetőséget vázoltam fel, persze sejtettem, hogy Fruzsina nem akar addig várni.
- Akik féltve őrzik az aranyvérűségüket, azok számára egy kvibli születése felér egy halálos ítélettel, hiszen bizonyítja, hogy a családban vannak mugli ősök. Az ő felfogásuk szerint csak az a lehet a varázsvilág teljes jogú tagja, aki képes a mágiahasználatra. Utóbbi érthető is, hiszen mi másért is neveznénk magunkat varázstársadalomnak? A mágiahasználat képessége különböztet meg minket. - ebben a kérdésben én is olyan álláspontot képviseltem, amiért a mugliimádók lehurrogtak volna. Nyíltan viszont nem hangoztathattam ezt, mert tuti fegyelmi eljárást indítottak volna ellenem. Nagyon vissza kellett fognom magamat, amióta tanár lettem.
- Ha neked úgy könnyebb, akkor képzeld el úgy. Nem szeretek párhuzamokat vonni a muglikkal. - válaszoltam a lány felvetésére.
- Nem baj. Azt fontos szem előtt tartanod, hogy a gyerekeid modern értelemben már lehetnek aranyvérűek, mert a te részedről akkor már a nagyszüleik is varázshasználók lesznek. - ennyit tudtam hozzátenni, de ez már nem változtathatott azon, hogy Fruzsina félvérű marad, bármennyire is büszke az apai örökségére.
A bájitalos felvetésemet kétkedve fogadta, hiszen édesanyja bájital készítéssel foglalkozott. Szerintem meg pont ez lett volna a szép, a saját fegyverével legyőzni őt. A türelmem is kezdett fogyni, úgy véltem ennyi javaslatból már lehetett volna boldogulni.
- Nagyon kockázatos lenne a kicsempészés. Biztosan erős bűbájokkal van védve az okirat, ezek feltörése pedig egyelőre meghaladná a képességeidet. Én például egy korhatárvonalat húznék. - egy ilyenen való átjutásra egy másodikos nagy valószínűséggel képtelen lett volna.
- De te hogyan gondolnád mégis mindezt kivitelezhetőnek? Milyen használható varázslatokat ismersz? Miket tanultatok bűbájtanon, átváltoztatástanon vagy egyéb más órán, amit bevethetnél? - az odáig rendben volt, hogy egy elképzelés megszületett, de a konkrét megvalósíthatóságát is rögtön ezután vizsgálni kellett. Kíváncsi voltam rá, hogy Fruzsina hogyan oldaná meg mindezt a jelenlegi tudásával. A lemásolás talán menne neki, egy egyszerű duplázó bűbájjal találkozhatott valamelyik órán. De az anyakönyvi kivonat kicsempészése már nehezebb feladatnak tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

A Trófeaterem az egyik kedvenc helyszínem volt a kastélyban, gyakran betértem nosztalgiázni kicsit azon a sok-sok dicsőségen, amit az iskolának szereztem diákként. A díjaimmal, kitüntetéseimmel egy külön vitrint lehetett megtölteni, amit én csak Várffy-Zoller Róbert-szentélynek neveztem. Ide zarándokolhattak el a jelen diákjai, hogy inspirációt meríthessenek maguknak. Ki volt például állítva az iskolaelsőségemért járó hatalmas kupa, ami még egy stréber levitásból is elismerést és tiszteletet válthatott ki irántam. Roppant büszke voltam a kviddicses díjaimra, különösen az év hajtója címre. Az a félpályáról szerzett gólom az Arany Főnixek ellen! Még ma is ódákat zengenek róla a szurkolók. Nem is csoda, hogy a Rellon mostanában mindenkit lemosott a pályáról, hiszen szerény személyemben igazi példakép állt előttük, amikor leraktam a verhetetlenné vált csapat alapjait csapatkapitányságom alatt. Röviddel tanulmányaim befejezése előtt - amolyan életmű díjként - természetesen megkaptam a legrellonosabb rellonos kitüntetést, ezzel adózva mindazért, amit a házért tettem.
Elmerülten nézegettem a vitrint, és ebből csak az zökkentett ki, hogy lépteket hallottam, valaki más is belépett a terembe. Egy nő volt, aki nem tűnt ismerősnek, jobbnak láttam kideríteni ittléte célját. Mivel megzavart a meditációban, meggyőző indokkal kellett előállnia, ha jót akart magának.
- Jó napot! Segíthetek? Talán eltévedt? - szólítottam meg a nőt udvariasságot erőltetve magamra. Elképzelhető, hogy egy mestertanonc, alapképzéses diáknak már túl idősnek tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bálint Fruzsina Ingrid

- A türelem rózsát terem, nem véletlenül tartja a mondás. - szóltam biztatásképp, mert úgy gondoltam, hogy jobban tenné Fruzsina, ha megvárná, hogy édesanyja önként kitárulkozzon.
Számítottam arra, hogy lány nem fogja megjegyzés nélkül hagyni a kviblikről tett megjegyzésemet. Volt igazság abban, amit mondott, csak ő máshonnan közelítette meg a dolgokat, mint én, de ennek kifejtésére most se időm, se kedvem nem volt.  
- A család valóban fontos, és tényleg vannak olyan munkák a varázsilágban, amiket egy kvibli is könnyedén elvégezhet. Mint ahogyan vannak is erre példák a gyakorlatban. Egyáltalán nem olyan rossz a helyzetük, mint sokan hiszik, nem kell őket sajnálgatni. - zártam le a témát igazat adva a lánynak.  Többet nem kívántam a kviblikkel foglalkozni.
- Az anyai szeretet, és általában a szeretet ereje hatalmas. Hatalmasabb minden mágiánál. Örülök, hogy ennek jelentőségét már most átérzed. - dicsértem meg Fruzsinát, amiért felhívta a figyelmet arra, hogy egy anya számára a gyereke a legdrágább kincse.
- A Felix Felicis elkészítése rendkívül bonyolult, ráadásul hosszú is, hat hónap. Szóval ha mégis a használatára vetemednél, jobban megérné készen beszerezned. Felagund professzor úrnak talán van is készleten... - feleltem, tippet is adva, hogy honnét szerezhetné be a bájitalt. Jót szórakoznék azon, ha egy diák elcsenne némi folyékony szerencsét a vénembertől. Persze erről nyíltan nem beszélhettem.
- Ez a mugli megoldás a másolásra. De te boszorkány vagy, használj boszorkányhoz méltó megoldást! A duplázó bűbáj nem is olyan nehéz. Geminio! - szóltam a második szótagot megnyomva, miküzben az előttem lévő pergamentekercsre pöccintettem a pálcámmal. A varázslat hatására megjelent a tekercs mellett a tökéletes mása. Ha a lány figyelt, elleshette a mozdulatot, és akár önállóan is gyakorolhatja majd, szerezve egy kis előnyt bűbájtanból. Egy okiratnál mondjuk simán csődöt mondhatott ez a varázslat, de nem is ez volt a lényeg, mert egyrészt ezt a bűbájt máskor is használhatta, másrészt leginkább arra akartam rámutatni, hogy gondolkodjon egy mágiahasználó fejével.  
- Úgy gondolom, hogy amiben tudtam, segítettem. Remélem, hogy megoldódik a helyzet. További szép napot, szia! - elköszöntem Fruzsinától, majd távoztam a teremből. Ma is megvolt a napi "én vagyok a legkirályabb tanár" tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

Gyanús volt ez a nő, de mivel azt mondta, hogy csak nézelődni jött, nem volt mibe belekötnöm. Nézelődni szabad. Hagytam is volna ennyiben a dolgot, de pont egy olyan vitrint kezdett el bámulni, amihez éppenséggel volt némi hozzáfűznivalóm.
- Áh, a levitások szeme fényei. - léptem oda a nő mellé, és a vitrinre mutattam.
- Elnézve ezt a sok-sok trófeát és kitüntetést a szemlélőben könnyen hamis kép alakulhat ki a díjazottakról. Mintha tökéletes emberek lennének, már-már kisebbség érzést keltve az egyszerű földi halandóban. - kezdtem bele egy kis önkéntes tárlatvezetésbe.
- Pedig, ha tudnák, hogy kik ők valójában! Jó néhányat ismertem közülük. Vegyük például Merkovszky Nikolettát. Kétszeres iskolaelső, sőt még a kviddicsben is jeleskedett. - mutattam rá a lány díjaira.
- Senki nem gondolná, hogy valójában egy pökhendi, erőszakos, sunyi boszorkányról van szó. Volt alkalmam párbajozni vele, és amikor már érezte a vesztét, csaláshoz folyamodott! Illegális segédeszközt vetett be, és ezzel az alattomos húzásával döntetlenre mentette a párbajunkat. A levezető tanár persze neki kedvezett, mint regnáló iskolaelsőnek. - osztottam meg az élményeimet. De volt még itt pár jómadár.
- Aztán itt van László Dalma. Miután Merkovszky Nikolettát legyőztem az iskolaelsőségért folyó harcban, az egész Levita összefogott ellenem, hogy megfosszanak a jogosan megszerzett címemtől, és minden vizsgán Dalma alá dolgoztak, hogy begyűjtse a kiválókat. Ez végül össze is jött neki, egyetlen kamu kiválónak köszönhetően. Ugyanis úgy kapott kiválót, hogy a tárgyból a tanárt egész évben nem is látták az iskolában! Dalma később persze nem is bírta a nyomást, állítólag egy idegroncs lett belőle, és azóta valamelyik szanatóriumban vegetál. - hihetetlen összefogás ment annak idején ellenem a Levita részéről, de utólag bele is rokkantak ebbe. Megérdemelték!
- Végül Yarista Palarn. Hát ő akkora levitás volt, hogy egyenesen rellonosként kezdte! Aztán kisírta magának a házváltást, mert a Rellon kviddicsapatából nem tudott kiemelkedni, pedig ő akkora sztárnak képzelte magát. Vakok között félszeműként már király lehetett. Bármekkora sztár is lett belőle, szerintem nem több egy középszerű tucatjátékosnál, csak jól menedzseli magát. - zártam le a monológomat. A nézelődés mellé külön élményt nyújtottam a kis ismertetésemmel, igazán szerencsés volt a nő, hogy éppen itt talált.
- Ismeri talán valamelyiküket? Ezért keltette fel az érdeklődését ez a vitrin? - kérdeztem meg, hogy ne csak én beszéljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszterházy Diána

Hű, de okosnak képzelte magát a lány. Egy sz*ros negyedikes volt, de mintha évtizedek tapasztalata állt volna mögötte, úgy lökte a nagy életbölcsességeit.
- Unalmas a szobában... akkor szerezz magadnak pasit! - már tényleg nem tudtam mit mondani neki, úgyis megkontrázta volna az elfajzott intellektusával. Eldöntöttem, hogy nem fogok leállni vitatkozni vele, és burkolt jó tanácsokat sem próbálok adni, érezhetően nincs erre szüksége.    
- Nincs súlya a lebukásnak, oké. - gonosz vigyor jelent meg az arcomon. Hamarosan meg fogja tudni, hogy minek nincs súlya, azt garantálhatom.
- Hm, a Durmstrangban sem verték beléd a tisztelettudó viselkedést? Úgy látszik már ott is esik a színvonal. Legalább addig hagynád abba az evést, amíg hozzám beszélsz! - volt azért egy minimum, amit elvárhatott az ember. Például, hogy ne csámcsogó, teletömött pofával szóljon hozzá egy diák.
- Ezzel a beletojok mindenbe stílussal még ebben az amúgy egyelőre nem túl neves tanodában sem fogod sokáig húzni. - itt ült előttem egy díszpéldány azok közül, akiket a pénzes szülők kínjukban már csak ide tudtak befizetni. Kirúgtak Svédországból, kirúgtak a Durmstrangból, majd jó lesz akkor a Bagolykő, a varázsló- és boszorkánytanoncok pöcegödre. Csak told be a zsetont, aztán itt szerezhetsz oklevelet. Ennek a híres iskolának lehetek én a tanára, kész főnyeremény.
Felcsillant a szemem, amikor a lány arról beszélt, hogy dolgok elővarázsolása a semmiből, vagy meglévő dolgok mágikus átalakítása az, ami valamelyest érdekli.
- A legilimenciához még édeskevés lennél. Jeleskedj előbb csak bűbájtanból és átváltoztatástanból. 10 pontot mindenesetre levonok a Rellontól a kihágásodért. - azzal elindultam kifelé, de az ajtóból még visszafordultam.
- Jaj, és még valami, majdnem elfelejtettem! - szóltam színpadiasan, mert naná, hogy nem elfelejtettem, csak játszottam a szerepet. Elővettem a pálcámat.
- Hopp, ez elsült. - a hajhullasztó átok telibe trafálta Diánát. Kénytelen volt megválni a zöld hajkoronájától, amit láthatóan nagy becsben tartott, így biztosan érzékenyen érintette a veszteség.
- Úgy látszik, hogy az egyik diáktársad megtréfált egy tartós hajhullasztó átokkal. A kis szemét! - adtam elő a sztorit, mert arról természetesen szó sem lehetett, hogy én átkoztam volna meg őt büntetésképp.
- De figyelj, nézd a jó oldalát! Legalább kísérletezhetsz, hogy visszanőjön. - gyakorlat teszi a mestert, ugyebár.      
- Na puszi! Mentem az unalmas szobámba! - azzal kiléptem az ajtón, és elindultam a lakosztályomba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Semmi közbevetés vagy megjegyzés, a monológomat türelmesen végighallgatta a nő. Nem erre számítottam, azt hittem, hogy közbe fog vágni. Aztán kisült, hogy egyik szóban forgó személyt sem ismerte, így utólag nem volt meglepő, hogy nem próbálta megvédeni őket.
- Hm, érdekes, hogy egyiküket sem ismeri, még csak hallomásból sem. - ezek alapján nem lehetett régóta az iskolában, de mint megtudtam, a trófeateremben már járt korábban.      
- Más lenne az elrendezés? Mikor járt itt utoljára? - tettem fel a kérdést. Engem a saját vitrinemen kívül más nem is igazán érdekelt, fel se tűntek az esetleges változások.
Végül a nő is megkérdezte azt, amire sokan kíváncsiak, amikor először találkoznak velem. Tény, hogy az ellenfeleimről kíméletlen stílusban tudtam beszélni, de legalább kétszer meggondolta magát mindenki, hogy ujjat merjen húzni velem.
- A legnagyobb baj nem is velük van. Hanem az iskolával, hogy ilyen emberek példaképekké válhattak, piedesztálra emelték őket. Ez egy szegénységi bizonyítvány a tanodáról. Önnek például mi a véleménye a Bagolykő Mágustanodáról? Mestertanonc, nemdebár? - most már kíváncsi voltam, hogy diákkal beszélek-e vagy sem. Engedély nélkül ugyebár nem császkálhatnak itt külsősök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Olive Thalia Belmonte

Rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jó móka az éjszakai járőrözés. Sokkal könnyebben álomba szenderül az ember, ha előtte megbüntethet egy vagy több szabálysértő diákot. Ráadásul ezzel még a köz hasznáért is tehetek, hiszen úgyis ráfér a fegyelmezés erre a sok nagypofájú anyuci-apuci kedvencére, akiket ide hordott össze a szél. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyesek, néha úgy éreztem, hogy nem is iskolában, hanem egy putriban vagyok. Úgy véltem, hogy már csak a fizikai fenyítés segíthet a helyzeten, és hogy, hogy nem, az általam büntetett diákokat valamiért mindig megtalálta egy csinos kis átok, természetesen teljesen véletlenül. Komolyan gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy a kínzókamrát rendeltetésszerű használatba vegyem.
Az őrjárataimban semmiféle rendszeresség nem volt, más időpontokban, más útvonalakon járkáltam. Pontosan tudtam, hogy ez a fajta kiszámíthatatlanság a szabálysértők legnagyobb ellensége. A prefektusok beosztott őrjáratait nevetségesen könnyű volt kijátszani, ráadásul lebukás esetén őket még megvesztegetni is sokkal könnyebb volt. Én azonban igazi nagypályás voltam, gyakorlatilag lehetetlen volt átverni, és kegyelmet sem ismertem, ha büntetésről volt szó.    
Hajnali fél kettő körül járt az idő, és éppen a Fejetlenség Folyosóján baktattam, amikor is közeledő léptek hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik ajtónál a beugróba, és pálcámat előkészítve vártam arra, hogy a megfelelő pillanatban előugorva rátámadhassak a közeledőre. Cseppnyi kétség sem volt bennem, hogy egy rendbontóval lesz dolgom.
- Locomotor Mortis! - ugrottam elő magabiztosan, hangosan kimondva a varázsigét, hogy ezzel is ijedelmet keltsek. A lábbilincselő átokkal terveztem megállásra kényszeríteni az illetőt, hogy aztán jól elbeszélgethessek vele a házirendről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

Mint kiderült, 4-5 éve járt a trófeateremben utoljára a nő. Ez már gyanúra adott okot, hogy talán mégsem diákról van szó. Főleg úgy, hogy a csókkirály Yarista Palarn-t sem ismerte. Hiszen Yar annak idején jóformán minden nőneműt lesmárolt. Meg szerintem néhány fiút is.
Aztán csak bevallotta a nő, hogy nem mestertanonc.
- Óh. Még én is tévedhetek néha. Ha szabad tudnom, mi célból van itt? Feltételezem, az engedélye megvan. - mi mást is feltételeztem volna, hiszen nyugodtan sétálgatott, nézelődött a trófeateremben.  
Ezután kérdőre lettem vonva, hogy mégis mit keresek itt, ha ennyire negatív véleménnyel vagyok a Bagolykő Mágustanodáról. Hát ez az! Pont azok miatt, akik azt hiszik, hogy mindig bele kell ülni a tutiba vagy minimum el lenni a langyosban, és ez az igazi élet. Ezen a hozzáálláson akarok változtatni!
- Azért vagyok itt, hogy felemeljem ezt az intézményt a világ élvonalába! - nagy levegőt véve kidüllesztettem a mellkasomat. Küldetésem volt, amit bármi áron teljesíteni akartam.
- Hamarosan a Bagolykő Mágustanoda lesz a mágusvilág leghíresebb oktatási intézménye. Ez egy nemes cél, számomra pedig egy leküzdendő kihívás, ami feltölt. Nem vagyok olyan típus, aki csak teng-leng, és menekül az akadályoktól. Értéktelen, semmirevaló élet az olyan. Szomorú, hogy sok diák és felnőtt mégis ezt találja vonzónak. A diákokon még lehet segíteni. - adtam elő az eszmefuttatásomat.
- Most már óvatosabb vagyok a feltételezésekkel, de esetleg Ön itt végzett? Gondolom azért járt már korábban a trófeateremben. - nem volt ismerős a nő, pedig lehet, hogy anno együtt voltunk diákok. Mindenkire persze nem emlékezhettem, és igazság szerint amúgy is alig volt néhány volt diáktársam, akik számot tarthattak a megtisztelő érdeklődésemre. Sok volt a selejt akkor, most is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

Biztos alapos oka volt az igazgatónak arra, hogy nem adott engedélyt a nőnek az itt tartózkodásra. Pedig felettébb érdekesnek tűnt a kastély helyén álló esetleges régi épület feltárása. Annyira érdekesnek, hogy akár én is kitalálhattam volna. Halottam persze én is a legendáról, hogy állítólag a sámánizmusnak valamiféle központja lehetett itt annak idején, de ennek sose adtam igazán hitelt, hiszen jóformán semmi sem bizonyította, csak egy kőtábla, amit személyesen még sosem láttam. A korábbi épület romjai sem voltak már láthatók. Még azt se tartottam elképzelhetetlennek, hogy az egész sztori csak simán az iskola alapítójának PR-fogásaként született meg.
- Engem is érdekelne, hogy maradt-e valami  régi épületből. A feliratos követ látta, ami bizonyítja, hogy itt működött a Bagolykő Sámántanoda? - kíváncsi voltam rá, hogy tényleg létezik e a kő. Mert akkor tényleg lehet alapja a történetnek, hacsak nem gyártottak egy hamisítványt, hogy alátámasszák a fikciót.
- Furcsa, hogy az igazgató nem támogatott egy ilyen előremutató kezdeményezést. A múlt megismerése, a hagyományok ápolása fontos. Minden magára valamit is adó intézménynél tisztában vannak ezzel. - kötöttem össze a nő meghiúsult tervét az én célommal, hogy a tanodát a világ élvonalába emeljem. Mellesleg a sámánizmus emlékei az engem felettébb érdeklő pálca nélküli mágia szempontjából is kiemelt jelentőségűek voltak. Talán segíthetnék a nőnek, hogy jobb belátásra bírjam az igazgatót, az viszont nem tetszett, hogy a szavaimon nem igazán lelkesült fel, mintha még magában ki is nevetett volna. Meg még navinés is volt, a navinések közül pedig sokan kimondottan lusták voltak, ha a tényleges munkára került sor. Az igazgatónak valami nyomós indoka kellett, hogy legyen az elutasításra.
- Mondja csak, mivel indokolta az igazgató az engedély iránti kérelmének elutasítását? Talán rábírhatom, hogy változtasson az álláspontján, mert jómagam is szívesen részt vennék a régi épület feltárására irányuló projektben. - kérdeztem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Olive Thalia Belmonte

- Hupsz. - szóltam, miután kiderült, hogy kolléganőmet hittem rendbontónak.
- Várffy-Zoller Róbert. - válaszoltam komolyan az első kérdésére, a hatás kedvéért jó hangosan, és lassan tagolva a nevemet, majd rögvest hatalmas nevetésbe törtem ki, akkorába, hogy már a hasamat kellett fognom. Nagyon mókásnak találtam ezt a szituációt.        
- Ne haragudj, de hát ez kész. - töröltem meg a könnyeimet, régen nevettem egy ilyen jóízűt.
- Mindenkire ilyen szépen tudsz nézni, vagy csak rám? - mérhetetlenül ártatlan tekintettel fordultam a nő felé. Elvégre nem történet katasztrófa, én viccnek fogtam fel ezt az egészet, és reméltem, hogy a kollegina is kicsit fel tud szabadulni, és felhagy a szigorú magatartással.
- Rendbontónak véltelek, nem kísérletezésnek szántam, különben valami erősebbel próbálkozom. Amúgy szép volt a hárítás. - a dicsérettel próbáltam elterelni arról a figyelmet, hogy talán senkit sem sem kellene rögtön leátkoznom. Pontosan tudtam, hogy a módszereim könnyen visszatetszést kelthetnek a tanári karban, Olive-től is ilyesmire számítottam.
- Már itt sem vagyok amúgy, nem akarok megzavarni semmilyen éjszakai légyottot, vagy ilyesmit, folytatom az őrjáratomat. - kacsintottam. Most esett le hogy a szigorúság oka talán éppen az lehet, hogy beleköptem a nő levesébe, és a titkos hódolója valahol itt várja a közelben. Mi másért vett volna fel az éjszaka közepén, egy ilyen csinos, feszülős fehér ruhácskát? A gondolatmenetem közben persze alaposan, és valószínűleg túl feltűnően végigvizslattam a tanárnénin. Nekem bezzeg nem ilyen elemi mágia tanár jutott anno. Tuti, hogy az ő óráin extra motivált lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kicsit oldódott a hangulat, úgy tűnt, hogy már a kollegina se veszi annyira komolyan ezt a valójában ártatlan szituációt.
- Áh, az üvegház. Klasszikus… helyszín. Meg se merem kérdezni, hogy min kaptad rajta a párocskát. - az üvegház hivatalosan csak a gyógynövénytan tanár külön engedélyével volt látogatható. De szerintem az ott megfordulók 90%-ának nem volt ilyen engedélye.
Olive szükségét érezte, hogy ugyan játékosan, de azért kicsit fitogtassa ez erejét. Nem tudtam, hogy mi a célja ezzel, talán figyelmeztetni vagy kóstolgatni próbált, én mindenesetre nem éreztem magam kényelmetlenül ettől, pontosan tudtam, hogy kivel állok szemben. A mozgó kövektől sem jöttem zavarba, alig észrevehető levitációba kezdtem, így nem volt közvetlen kapcsolatom a talajjal. A hajam megborzolása meg egyenesen izgatóan hatott rám. De valószínűleg jobb lenne megfogadnom a tanácsát, és vigyáznom magamra…
A beszélgetés egyre derűsebbé vált, kiderült, hogy a kollegina is őrjáraton van, felajánlotta, hogy tartsak vele, erre pedig nem tudtam nemet mondani.
- Lássuk hát azokat a lépcsőházakat! - kacsintottam. Kettesben, pláne egy gyönyörű nő társaságában sokkal szórakoztatóbb az éjszakai őrjárat. Nehéz lesz visszafognom magamat, úgymond hiába kaptam figyelmeztetést, ez csak ösztönzőleg hatott rám, kihívásnak tekintettem.    
- Valamire való rendbontókat sem találni már manapság. Annyira kisstílű és földhözragadt a diákok többsége. Az elemi mágia tanoncokra ez nyilván nem igaz, de szerintem nagyon kevés a gyakorlatias tanuló. Néha már úgy érzem, könyörögnöm kell, hogy varázsoljanak. - panaszkodtam egy sort, hogy fenntartsam a beszélgetést. Kíváncsi voltam, hogy vajon Olive mit gondol erről, ő milyennek látja az oktatás helyzetét a tanodában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Olive Thalia Belmonte

Nagyon úgy tűnt, hogy a kolleginának volt tapasztalata a rendbontókon történő rajtaütéseken. Végre valaki, aki próbál figyelni a fegyelemre!
- Megütni egy tanárt? Hogyan lehet idáig süllyednie egy rellonosnak? Tiszta szégyen. Remélem azóta már máshol rontja a levegőt az illető. - annak idején nekem bőven elég volt, hogy kedvemre nyaggathattam a nyomi levitásokat, de az eszembe se jutott volna, hogy fizikai erőszakot alkalmazzak egy tanár ellen.
- A nyers agressziónál primitívebbet el sem tudok képzelni. A leleményesség, a ravaszság teljesen kiveszni látszik a diákokból. - sóhajtottam egyet. Ezen szeretnék változtatni, de nagyon nehéz lesz.  
Az oktatás helyzetéről is egyezni látszott a véleményünk, Olive kimondta azt, ami engem is a legjobban zavart: a végzett diákokat felkészületlenül engedjük ki a világba. A kastély védett falain belül persze még elbohóckodnak, képzelik magukat valakiknek, de ez kint édeskevés.          
- Teljes mértékben egyet tudok érteni veled. Örülök, hogy vannak olyanok, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. - most vált egyértelművé számomra, hogy Olive nemcsak észvesztően dögös, hanem emellett még intelligens nő is, aki nagyon jó látja a tanoda problémáit. Veszélyes, ám számomra felettébb vonzó kombináció.
Mikor az egyik lépcsőbeugróhoz értünk finoman megfogtam a kezét, és gyengéden magammal húztam a falhoz. Egyik kezemmel a feje mellett megtámasztottam a falat. Reméltem, hogy nem támad rám rögtön. Kockáztattam, mert az volt az érzésem, hogy a rámenős pasik jönnek be neki.  
- Valahogy így csinálják az enyelgő diákok? - mélyen, közelről a szemébe néztem, a lehető legsármosabb arckifejezésemet felvéve. Ha elhajt, valószínűleg akkor sem hagynám annyiba, hiszen felcsigázott annyira, hogy bepróbálkozok máskor, máshogyan. Feltéve, ha most élve megúszom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kálnoki Norina

Nem igazán kedveltem Bogolyfalvát, egy kicsinyes és lepusztult hely volt a szememben. De néha muszáj volt lejönnöm, például most, hogy feladjak egy nemzetközi levelet a bagolypostán. Ha a tanodában rendet tettem, lehet, hogy a faluval is kezdek majd valamit. Már  a neve is közönséges. Mennyivel jobban hangozna mondjuk az, hogy Várffyfalva. Egyelőre azonban még a kastélyban is bőven volt tennivalóm, pláne ilyenkor, a vizsgaidőszakban. Az elsőseimre figyeltem oda a legjobban, hiszen ők abban is elsők, hogy a kezdetektől nálam tanulhatnak. A felsőbb évfolyamosok már nehezebben formálhatók, és ez olykor a vizsgán adott válaszaikon is meglátszott. De talán még közülük sem mindenki menthetetlen.
A postahivatalban egy csomó időmet elcsesztem a várakozással, hihetetlenül lassan haladt a sor. Ezt persze szóvá is tettem, és amikor felismertek, már rögtön szabadkoztak, hogy elnézést Várffy-Zoller úr, meg hasonló talpnyaló szövegek, de hiába adhattam fel a levelemet soron kívül, rossz pontot szereztek nálam. Miért is nem a tanársegédemet küldtem el magam helyett?
Kilépve a postáról megcsapott a hideg, zsebre tettem a kezemet, és összébb húztam magamat a kabátomban. Igazán jöhetne már a jó idő! A tér kihalt volt, alig lézengtek páran. A szökőkút előtt megálltam egy pillanatra. Az egyik bagolyfigura hiányzott. Amit még én törtem össze, rögtön azután, hogy először Bogolyfalvára érkeztem. Azóta se javították ki. Ennyire igényesek itt a falusi parasztok a környezetükre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kálnoki Norina

Valaki szólított, rögtön felismertem régi csapattársamat.
- Te jó ég, ezer éve! Szia! - megöleltem és megpusziltam a lányt, jobb kedvre derültem a postai incidens után.
Norinát még anno én szerveztem be a kviddicscsapatba, aki rövidesen az iskola legjobb őrzőjévé vált, alig kapott gólt egy-egy szezonban, amihez persze azért a kiváló védelem is hozzájárult, velem a soraiban.
- Kinn voltam múltkor az Eridon-Levita vegyes csapat elleni meccseteken, hogy-hogy nem te védtél? - nagyon meglepett, hogy nem Norina kezdett, de gondolom a fiatalabbaknak is lehetőséget akartak biztosítani. Az én csapatkapitányi időszakom alatt nagy hangsúlyt fektettem az utánpótlásra, előfordult, hogy még saját magamat is csak a kispadra neveztem, hogy épüljön a jövő csapata. A tudatos építkezésnek meg lett az eredménye, a Rellon zsinórban nyeri azóta a bajnokságokat, hála annak a filozófiának, amit én teremtettem meg.
Még pontosan emlékeztem arra a kislányra, akivel a klubhelyiségben futottam össze először iszogatás közben, a bárpultot támasztva, és megtanítottam neki, hogy a kék színű italból ne igyon, ha jót akar magának. Most már egy érett nő állt előttem, és ha jól számoltam, végzősnek kellett lennie.
- Hé, most fejezed be a mesterszakot, nem? Mik a terveid? - valami rémlett, hogy talán a Visegrádi Viperáknál kviddicsezik, de majd kiderül, hogy pontosak-e az értesüléseim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kálnoki Norina

- Nagyon helyes, ezek szerint még mindig tudatosan folyik a csapatépítés. És milyenek a mostani hajtók a Rellonban? - kíváncsi voltam egy belsős véleményére, Norinának volt összehasonlítási alapja. A legjobb hajtósora akkor volt a háznak, amikor még én is játszottam, ez persze egyértelmű.
- Itt hagyhatod végre ezt a porfészket. Én legalábbis így éreztem. Nincs itt semmi, amit a nagyvilágban is elismernek. De ha rajtam múlik, ez meg fog változni, ezért jöttem vissza. - fejtettem egy kicsit ki azt, hogy miért lettem tanár, de Norina kviddicses karrierje jobban érdekelt.
- Már két éve? Látszik, hogy nem igazán követtem a magyar csapatokat mostanában. A Viperák egy igazán patinás együttes, gratulálok! Szívesen megnézném majd az egyik meccseteket. - örültem, hogy volt csapattársam megtalálta számításait a pályán.
- Sok lehetőség van a kviddicsben akkor is, ha nem játékos vagy. Mindjárt itt vannak a seprűk. Jól jövedelmező üzletág, nekem elhiheted. - vetettem fel egy lehetséges opciót a lány előtt.
- Nem történt velem semmi érdekes. Bejártam a világot, a pálca nélküli mágia mestere lettem, elagyabugyáltam pár nyomoroncot, aztán kiadtam egy könyvet a kalandjaimról. Csupa ilyen, hétköznapi dolog. - igyekeztem szerény maradni. A könyvem igazi bestseller lett, arról Norina is hallhatott, még ha nem is olvasta. A diákjaimnak természetesen kötelező olvasmány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Varga Nóra

Összességében meg voltam elégedve eddig a diákjaim vizsgaidőszakban nyújtott teljesítményével. De azért arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan készülnek fel. Ezért úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanulószobába, és kicsit elvegyülök a vizsgára készülők között.
A tanulószoba egy kiváló hely volt arra, hogy az ember megtanulja, rosszabb esetben bemagolja az elméletet. Gyakorlásra viszont teljesen alkalmatlan volt, pedig az lenne igazi, ha a tanultakat rögtön a gyakorlatba is átültethetnék a diákok. Ezen még valahogy túllendültem, de a falak ocsmány kék színén már nem tudtam. Gyorsan le is huppantam egy zöld fotelba, hogy valahogyan feldolgozzam ezt az emberiség elleni merényletet. Biztos valami levitás döntött a színről. Ekkor vettem csak észre, hogy velem szemben Nóra ül, az egyik diákom, aki igazán ügyesen szerepelt a vizsgán. Egy vaskos bájitaltan könyvet bújt éppen, amit ezer közül is felismertem volna.
- Van, ami sosem változik. Bájitaltan vizsga Felagundnál? - kérdeztem rá fennhangon, nem érdekelt, ha megzavarom a lányt. Az öreg generációkat tanított bájitaltanra, tegyük hozzá, hogy véleményem szerint nem valami eredményesen. Nekem mindig olyan érzésem volt az óráin, hogy egyszerűen nem tudja átadni azt az állítólag fene nagy tudását. És akkor tanév végén menetrend szerint jöttek a szívatós, maratoni hosszúságú vizsgák. Úgyhogy csak részvétet tudtam érezni Nóra iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Varga Nóra

- Egészségedre! - szóltam, miután tüsszentett a lány.
- Százszor inkább egy megfázás mint egy vizsga annál a vén fa*... akarom mondani Felagund tanár úrnál. Szigorú egy ember. - majdnem csúnyát mondtam az öregre, de hát sok pletyka keringett úgyis róla a diákok között.
- Na, és megtaláltad már a megoldást? Mehettél volna a gyengélkedőre is. - én persze tudtam egy hatásos bájitalt, de kíváncsi voltam, hogy mire jutott eddig Nóra egyedül. Olykor megéri egyedül végigszenvedni valamit, mert annál édesebb a siker. Gondolom Nóra gyakorolni szeretett volna azzal, hogy magától próbálkozik. Remek hozzáállás!
- Ha nagykorú lennél, a lángnyelv-whiskyt ajánlanám, nekem be szokott válni- nevettem fel hangosan. Amire persze néhány levitás pisszegésbe kezdett, hogy fogjam csendesebbre, itt egyesek tanulni szeretnének. Micsoda stréberek! Nem láthatták, hogy én nevetek, különben fülüket-farkukat behúzva kussoltak volna. Odamentem hozzájuk, és szépen tudtukra adtam, hogy húzzanak át a könyvtárba, ha valami nem tetszik. Öröm volt nézni, hogy mennyire be voltak tojva! Aztán visszamentem Nórához, és újból elhelyezkedtem a zöld fotelban.
- Mit meg nem engednek maguknak egyes diákok. Tiszta szégyen! Egy darabig most tuti nem jönnek vissza. - foglaltam össze a történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Varga Nóra

- A bájitaltannal foglalkozó könyvek sajátossága, hogy áttekinthetetlenek. Valamiért így alakult ez ki, és ragaszkodnak a hagyományhoz. - egyetértettem Nórával, hogy hagyományos úton nem könnyű megtalálni hatás alapján főzetek receptjét. Nem marad más, mit átnyálazni a teljes könyvet, de addig is tanulhat új dolgokat az ember, talán éppen ez a rendszerezetlenség oka.
- A Kalapkúra-bájital az, amit keresel. - azzal intettem egyet, és a lány kezében a könyv kinyílt a megfelelő oldalon. Imádtam, amikor pálca nélküli mágiával menőzhettem.  
- De nem tanultatok még erről? Nem egy bonyolult főzet. Talán a bikornisszarv-őrlemény a legnehezebben beszerezhető hozzávalója. A bikornisokról remélem azért csak tanultatok Legendás Lények Gondozása órán. - az itteni oktatás csődje, hogy egy ilyen igazán hasznos, de mégsem bonyolult bájitalról fogalma sincs egy harmadikos diáknak. Jobb helyeken már az előkészítősöknek van némi fogalma a Kalapkúra-bájitalról.
- A hozzávalók mellett persze ott van még varázslat is, ami kell a főzet elkészítéséhez. A mumusátok ellenátkáról van szó. Maga a mumusátok mond neked valamit? - ez a csínytevők egyik kedvenc varázslata, ami rögtön kellemetlen náthát és csöpögő orrot idéz elő a célszemélyben. Én is sokat szórakoztam vele még kölyökként. Gondolom hivatalosan nem tananyag, de felsőbb évesektől, idősebbektől elleshette akár Nóra is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kálnoki Norina

- Ki lesz a Viperák következő ellenfele? - érdekelt a csapat, Norina miatt talán még a szurkolójuk is leszek.  
Úgy látszik a lány jól érezte magát Bogolyfalván, vőlegénye volt, közös házuk, és nem vágyott ennél többre. A tanodába nevelték belé ezt a szűklátókörűséget, az fix. Ha kicsit világot látna, lehet rájönne, hogy ez kevés, és még rengeteg mindenben fejlődésre lenne szükség. Na mindegy, a negatív véleményemet a faluról egyelőre megtartottam magamban.
- Ez esetben sok boldogságot! Ki a szerencsés férjjelölt? - kérdeztem rá, igyekezvén elterelni a témát a különböző véleményünkről, hiszen nem láttam értelmét vitába szállni.
Leültünk a szökőkúthoz, bár ebben az időben nem akartam sokáig itt üldögélni. A kalandjaimról azonban mindig szívesen meséltem.
- Szívesen adok a könyvemből egy dedikált példányt. Két edzés között beleolvashatsz, tökéletes kikapcsolódás. - ajánlottam fel nagylelkűen a régi ismertségünkre való tekintettel.
- Nem lenne jó ötlet, ha itt lelőnék mindent, tényleg el kell olvasni, úgy az igazi. Elmesélem például, hogyan küzdöttem meg a Kviddics Világkupa döntője alatt elszabaduló inferusokkal. Több százan köszönhetik nekem az életüket. - ezt a sztorit az óráimon is fel szoktam emlegetni, egy igazi hőstett volt, amit rögtön felkapott a világsajtó.      
- Azóta is magamon viselem a küzdelem nyomát. - megmutattam a bal karomon a heget.  
- Mivel mágikus sérülés, valószínűleg már nem fog soha teljesen begyógyulni. De nem bánom, ez volt az ára, hogy életeket menthettem. - no meg a hőstettemmel járó hírnév bőven kárpótolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Varga Nóra

A Bájitaltan oktatás elszomorító helyzetén csak csóváltam a fejemet. Felagund maga volt az intézmény az intézményben, gondolom senki sem merte szembesíteni azzal, hogy a módszerei felett már rég eljárt az idő.
- Állandóan csak az a fránya magolás. - jegyeztem meg, hogy mennyire nem értek egyet a tanodában általánosan meglévő gyakorlatiatlan szemlélettel.
- Remek, hogy anyukád megismertetett veled ennyi mindent. Gondolom, hozzád is közel áll a magizoológia. - a szülők támogatása, a családi háttér rengeteget számított, pláne olyankor, ha az iskolában még az alaptudás átadásában is súlyos problémák mutatkoztak.
- Az átoknak a neve ellenére sok köze nincs a valódi mumusokhoz. Márpedig a Comikulissimus a valódi mumusok elűzésére szolgáló varázslat. - mosolyodtam el.
- De becsülendő, hogy logikusan gondolkoztál. - dicsértem meg a lányt, a mai diákok többségéből sajnos ez az alapvető képesség is hiányzott.
- Tudod mit? Bemutatom neked az átkot és az ellenátkot is, és akkor tudod gyakorolni. Már csak kísérleti alany után kell nézni. - körbetekintettem, és ki is szúrtam egy bambuló navinést.
- Hé, te! Gyere csak ide! Legalább hasznossá teheted magadat, és nem csak a levegőt szívod el mások elől. - szóltam a fiúhoz, akinek kicsit nehéz volt a felfogása, de lassacskán azért megértette, hogy mit akarok.      
- MU-cus ad NAU-se-am! - tisztán, jól érthetően, a hangsúlyokra különösen odafigyelve ejtettem ki a varázsigét, miközben pálcámat a célszemély felé irányoztam, és egy csepp alakot írtam le az óramutató járásával ellentétesen. Szerencsétlen navinésen rögtön megmutatkoztak a tünetek, és akkorát tüsszentett, hogy taknya-nyála egybefolyt. Rövid hatásszünetet tartottam, hadd szenvedjen még egy kicsit a fiú, mielőtt bemutatnám az ellenátkot.
- Mu-cus EX Nau-se-am! - szólt az ellenátok, a pálcamozdulatban csupán annyi volt az eltérés, hogy a csepp alak felfelé nézett, az irány pedig az óramutató járásával megegyezett.  
- Ilyen egyszerű. Most te jössz! - adtam át a terepet Nórának. Ki kell használnia, hogy a navinés ilyen készségesen rendelkezésünkre állt a gyakorláshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Varga Nóra

- Nagyon helyes! Az arra érdemeseknek a varázslást nem lehet elég korán elkezdeniük. - bőszen helyeseltem arra, hogy a lány már kiskora óta varázsolgat, és a szülei is segítik. Rendes családoknál ez így megy, én is így nőttem fel, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma az vagyok, aki.
Egyáltalán nem tartottam reménytelennek Nórát, a vizsgájával bizonyított, máskülönben szóba se álltam volna vele. Valószínűleg több biztatásra lenne szüksége, hogy nagyobb legyen az önbizalma, mert a tehetség amúgy megvan benne véleményem szerint. Az apró dicséretem érezhetően jól esett neki.
Az átkot, majd az ellenátkot is szépen kivitelezte a lány, elsőre legalábbis túlzó lett volna ennél jobbat elvárnom.
- Bravó! Szép volt! - elégedetten tapsoltam meg a teljesítményét, ez is mutatta, hogy micsoda remek tanár vagyok.
- Ha egy kicsit jobban odafigyelsz az átok hangsúlyozásra, még durvább náthát tudsz majd okozni az ellenfeleidnek. - kacsintottam.
- Most már megpróbálhatod elkészíteni a Kalapkúra-bájitalt. De arra számíts, hogy a bájital mellékhatásként egy ideig füst fog szivárogni a füleidből, ez sajnos elkerülhetetlen. Sok sikert! - köszöntem el, és elindultam kifelé.
- Még egy dolog! 5 pont jutalmat ítélek meg az Eridonnak, amiért ilyen ügyesen helytálltál. Gratulálok! - fordultam vissza még, hogy utána már aztán tényleg továbbálljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

Várffy-Zoller Róbert Levita házvezető-helyettes. Még szoknom kellett ezt a groteszk kombinációt. Végül csak elvállaltam, gondoltam, miért ne? Az iskola problémáit a gyökerénél kell kezelni, a Levitánál pedig súlyos problémák vannak, amelyek már akkor is megvoltak, amikor diákként jártam a tanodába. Elvileg az iskola legokosabb diákjai járnak ebbe a házba, mégis elfecsérlik a tehetségüket, mert a többségükből csupán picsogó okostojás lesz, nem pedig a világunk jobbításáért tenni tudó, felelősségteljes mágiahasználó. Igen, ide tényleg egy olyan ember, kell, mint én, aki kezébe kezébe veszi a gyeplőt, és nem riad vissza attól, hogy kemény fegyelmezésben részesítse az eltévedőket. Talán még nem menthetetlenek, talán még lehet belőlük valaki, ha én most hajlandó vagyok tenni értük az iskola érdekében. Megszeretni valószínűleg soha nem fogom a Levitát, de a közös, magasztos cél miatt képes vagyok félretenni az ellenérzéseimet. A levitásokat a nem megfelelő közeg rontotta el, amikor még idekerültek, még bármi lehetett volna belőlük. De most végre ráhatással lehetek erre a közegre, és megfordíthatom a rossz irányba tartó folyamatokat. Akik meg nem állnak be a sorba, és már tényleg menthetetlenek, azokat legalább főállásban csicskíthatom. Őket majd Vivi pátyolgatja. Vagy nem.
Egy könnyed sétára indultam a kastély körül, de annyira elmerültem a gondolataimban, hogy csak most tűnt fel, hogy egészen a bogolyfalvai vasútállomásig jutottam. Nem szerettem ezt a helyet, a vasúti szolgáltatás minőségéről megvolt a magam véleménye. Bár a büfében ár-érték arányban egész jó vajsört kínáltak, és a mindenes boltjában is rá lehetett akadni olykor figyelemreméltó termékekre. Úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor megtekintem a bolt aktuális kínálatát, nézegetni kezdtem hát a kirakott árukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

A főzőüstök egész jó minőségűnek tűntek, erősen gondolkoztam rajta, hogy veszek egyet.  
- Mi a f..? - jött ki a számon, amikor valaki váratlanul belém rohant, majdnem fel is lökött.  
- Hová ez a nagy sietség? - mordultam rá a tettet elkövető lányra, akiről erősen valószínűsítettem, hogy a tanoda diákja. Láttam rajta, hogy elszégyellte magát, így némiképp én is megenyhültem, megúszta, hogy rögtön leátkozzam. A lány megsérülhetett az esésben, legalábbis fájdalmas ábrázattal fogta a könyökét.
- A tanoda diákja vagy, igaz? - kérdeztem meg tőle. Eléggé szétszórtnak és elveszettnek tűnt, mint akinek nagy szüksége van a segítségre, nekem pedig munkaköri kötelességem volt, hogy a diákokat segítsem.      
- Tudsz valami gyógyító varázslatot? - böktem a könyöke felé, ráfért volna az ápolás. Ha esetleg nem tudja magát ellátni, akkor lehet, hogy megkönyörülök rajta és enyhítek a fájdalmán egy varázslattal. Lassan jársz, tovább érsz, tartja a mondás, ha így tett volna a lány, most megspórolhatott volna magának egy sérülést. Meg egy számára kellemetlennek ígérkező beszélgetést velem, mert azok után, hogy durván belém jött, nem fogja megúszni az elszámoltatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

Illedelmesen bocsánatot kért a lány. Mint kiderült elsős, sőt még azt is bevallotta, hogy sárvérű, ezért nem igazán tud varázsolni. Ritka, hogy ezt így kijelentse valaki. Értékeltem az őszinteségét, nem akarta leplezni előttem a tisztátalan származását, tudta, hogy hol a helye. Persze nem szabad megkülönböztetni származás alapján a varázsvilág tagjait, de én speciel büszke voltam az aranyvérű örökségemre.
- Akkor nem csodálom, hogy tehetetlen vagy. De azért jársz most majd az iskolába, hogy megtanulj varázsolni. - jelentettem ki hűvösen, de igazából nem volt semmi ok elkeseredésre, szegény sárvérű, hát ez van.    
- Na, hadd nézem a könyöködet. - szerencsétlen lány teljesen maga alá került, el is sírta magát. Felsegítettem, és leültettem egy közeli padra, a szétszórt cuccait pedig egy gyors varázslattal összegyűjtöttem.
- Nem szép látvány, és biztosan fájdalmas is. De szerencsére könnyen gyógyítható. Hippokrax! - a varázsige hatására a sérülés eltűnt.
- Ma még azért tartsd pólyában a karodat. Ferula! - szóltam, és egy csinos kis sínkötés jelent meg a lányon.      
- A iskola egyik tanára vagyok, a nevem Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be. A sárvérűsége miatt valószínűleg még nem hallott rólam, hiába voltam a varázsvilágban ismert személy.
- Most akkor már beszélhetünk a büntetésedről, amiért másokat is veszélyeztetve, ész nélkül rohangáltál. Melyik házhoz tartozol? - kérdeztem meg, mikor már kissé megnyugodott a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

- Levita... gondolhattam volna. Történetesen én vagyok a Levita házvezető-helyettese. - nem állt szándékomban nagyon leszidni a lányt, épp elég baja volt már így is, hiszen sárvérű és levitás egyszerre. De mivel elsős volt, és csak most érkezett az iskolába, legalább próbára tehettem az elméletemet, miszerint ha már a kezdetektől megfelelően neveljük a levitásokat, akkor vihetik valamire az életben.
- Hogy hívnak? - kérdeztem meg, mert még nem is tudtam a lány nevét.
- Sokat kell még tanulnod a varázsvilágról. Azt hiszem, már tudom is, hogy mi legyen a büntetésed. Szeretsz olvasni? - a levitások szinte kivétel nélkül szerettek olvasni. Azt terveztem, hogy egy könyvből kell olvasónaplót írnia, egy olyan könyvből, amiből rengeteget tanulhat a világunkról.
- Amúgy hogyan derült ki, hogy mágiahasználó vagy? - érdekelt a története, a sárvérűeknél egészen mókás sztorik szoktak lenni erről, főleg akkor, ha galibát okoztak ezzel a mugliknál. Muglik, fúj. Mindig kerülget a hányás, ha belegondolok, hogy még mugliismeretet is kell tanulni az iskolában. A legfeleslegesebb tárgy a világon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

Kaela még mindig a történtek hatása alatt volt, nehezen tudtam szóra bírni. Bár ebben nyelvi problémák is közrejátszhattak.  Azt viszont jól sejtettem, hogy ő is szeretett olvasni. Nevelő célzattal szabom ki rá a feladatot, de a büntetését így akár még jutalomként is felfoghatja.
- Írtam egy könyvet Barangolásaim a mágusvilágban címmel. Elmész a könyvtárba, kiveszed, elolvasod, és írsz egy olvasónaplót. Röviden ismerteted a fejezetek tartalmát, saját véleményt is írhatsz, ilyesmi. - ez lett volna a nagy büntetés.
- Kapsz két hetet. Szerintem menni fog. Ráadásul hasznodra is fog válni, sokat tanulhatsz a könyvből. - nem kértem lehetetlent, abszolút teljesíthetőnek véltem a kiszabott büntetőmunkát. Ráadásul így még előnnyel is indulhat az óráimon, hiszen amúgy is kötelező olvasmányról van szó.
- Azok ott a te cuccaid? - csak most tűnt fel a gazdátlanul álló poggyászhalom.
- Szólok valakinek, majd segítenek elvinni. - úgy döntöttem, hogy ide fogok küldeni egy felsőbb évest, úgy is szerettem ugráltatni őket.
- Nos, megbeszéltünk mindent. Szia! Még találkozunk! - köszöntem el, enyhe szigorral a hangomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

- Szívesen megnézném azt a követ. De miért rejtegetik? Itt lenne a helye a Trófeateremben. - személy szerint fontosnak tartanám, hogy a tanoda megfelelően ápolja a hagyományokat.
- Egyébként Várffy-Zoller Róbert vagyok. És szerintem tegeződjünk. - ajánlottam fel a pertut. A nő érezhetően sokat tudott az iskola múltjáról, ez a téma pedig engem is felettébb érdekelt.
- Nem tartotta tudományosnak a terveidet? Mi okot adtál erre? - az intézményben uralkodó begyöpösödött szemléletnek tudtam be, hogy nem támogatták a kezdeményezést. Ha már valami kicsit is más, gyakorlatiasabb lenne, mint a megszokott, egyből furcsán néznek. Ki se állhattam ezt a maradiságot.
- Olyat is hallottam, hogy boszorkányüldözések idején is működött itt egy iskola, amíg a muglik el nem pusztították. Erről még kevesebbet beszélnek, mint a sámánizmussal meglévő esetleges kapcsolatról. Te mit tudsz a témáról? - reméltem, hogy akár új ismereteket is szerezhettek. Ha pedig megpuhítom az igazgatót, még akár közös kutatásokat is kezdhetnénk újdonsült ismerősömmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

Az elsősök óráira mindig különös alapossággal felkészültem, hiszen ők még formálhatók voltak, belőlük még lehetett valaki. Éppen ezért fontosnak tartottam, hogy megfelelő példaképeket láthassanak maguk előtt. És ki más lehetne ideálisabb példakép számukra, mint én? Intelligens vagyok, művelt, világlátott, és még jóképű is, hogy csak a legalapvetőbb pozitív tulajdonságaimat említsem. A diákok közül persze nem mindenki értette meg rögtön, hogy itt a jövőjükről van szó, és én mindent megteszek azért, hogy ne maradjanak olyan noname kis csicskák, mint amilyenek örök életükre lennének, ha nem tanítanám őket. A fegyelmezetlenséget ezért nem tűrtem az óráimon, de azért mindig volt egy-egy diák, aki nem fért a bőrébe. Főleg az impulzív természetű eridonosoknak okozott gondot, hogy csöndben és nyugton maradjanak. Most is kiszúrtam persze, hogy ketten éppen levelezgetnek egymással, de azt se játszhattam be, hogy minden ilyen után megállok, és megszakítom a gondolatmenetemet, hiszen akkor követhetetlenné válna az óra. Úgyhogy egyelőre megúszták a fegyelmezést, de azért egy szúrós pillantást vetettem feléjük, és a szemem sarkából továbbra is odafigyeltem rájuk. Ha kedves az életük, ennyiből is értenek, és inkább rám figyelnek, nem pedig egymásra.