*karakteréhez illően ignorálja Sharát*

Keeens! <3 Ha Keith is jön, megint keverhetjük egymás neveit, tiszta táboros feeling lesz

Mátészalkára járok hetente úszni, és tök jó, már a tábor előtt is leúsztam 2100 métert egy darab szünettel.

Hát akkor gyere te is, Aniella

A névkeverés is jó, pláne amikor azért történik, mert mind egy légtérben vagyunk

Jé, egy Wolgast-látomás

Mert az olyan, mintha suttognánk

Én is elmegyek lassan úszni, sziasztok!

Lotte, csak úgy nem hallgathatod el az offot! *a rebellis beront*

Sziasztok egyébként

Sziasztok, emberek!

Dió, biztos vagy benne, hogy nem miattad fagyott le?

Egyébként meg lassan tényleg elég lesz a gifekből, bántja a szemem a sok villogás

Brandon: az... az csak egy kísérlet volt!

Most látom, hogy egy Gravity Falls-os gif is volt *_* Abból is lassan meg kéne néznem az új epizódokat.

Hallgassunk egy kis klasszikus zenét, attól hátha mindenki megnyugszik egy kicsit KATT

... Talán nem ez volt a legjobb választás, ennek a végére én mindig bepörgök XD

Viszlát, Kens!

Komolyan? Nahát, akkor nagyon egy rugóra jár az agyunk, nekem ez az egyik kedvencem

Nekem inkább az a furcsa, hogy a Für Elise-t mégis szereted. Miben különbözik az bármelyik másik, híres zongoraműtől?

Én például ezt a mixet szoktam hallgatni hsz írás közben, vagy ha csak Csajkovszkijhoz van kedvem, akkor ezt. Nagyon sokszínű tud lenni a komolyzene, Gwen, csak remélni tudom, hogy még fogsz találkozni olyannal, ami tetszik és nem a Für Elise.

A háziolvasmányokkal én úgy vagyok, hogy mindig megpróbálkozom velük, de van, aminél 5 oldalnál messzebb nem tudok jutni (például az a nyamvadt Bölcső és bagoly)

Brandon Norrey - 2014.08.23. 00:03


Menők vagyunk, Kens

Egyébként meg szép jó reggelt, emberek

Adam Kensington - 2014.08.23. 19:16


Mire gon-... *hirtelen leesik neki és felröhög*

Bálint, azt jól teszed.

Én is szeretek amúgy képeket/gifeket keresgélni, csak Benedictről annyi kedvencem van, hogy nehéz választani

Bence

Amint közeledett a fiú felé észrevette, hogy egy tisztítóbűbáj segítségével éppen lemosta a deszkákat. Nem csak hidrofóbia, obszesszív-kompulzív megbetegedés is. Remek. Talán ha egy kicsit több ideje lett volna átgondolni a helyzetet, kapcsolatba sem lép egy ilyen mentális beteggel. De már túl késő, a büszkesége átvette rajta a hatalmat, és a - következtetéseiből kiindulva - az idegen számára kissé ijesztő szavakat intézett hozzá. Hát az nem kifejezés. A srác állapota rosszabb, mint azt Kinsey gondolta volna, és sikítani kezdett már a sellők említésétől is. Ráadásul nagy ijedtségben meg is csúszott a frissen letisztított stég felszínén. Bár a végzett diák látta az ismeretlenen, hogy bármit megtenne, csak hogy ne kelljen megmártóznia a vízben, a következő mozdulata mégis hirtelen érte. Társa túlságosan rácsimpaszkodott, ezért ő is elvesztette az egyensúlyát, és karját kinyújtva elterült a deszkákon. A felsőteste a víz fölött lógott pár centivel, a karja pedig könyökig a vízben, mivel a srác továbbra is makacsul kapaszkodott belé. Bár nem véletlenül hívták szerencsétlen találkozásuk helyét "kis tavacskának", Kinsey szavai könnyen meggyőzhették a fiút, hogy a tó mélyebb volt, mint gondolnánk. Emiatt a másik valószínűleg meg sem próbálta lábával megkeresni a talajt. A viselkedéselemzőnek tehát nem maradt más választása, ki kellett húznia onnan. Feltérdelt a stégen, a másik karját is a vízbe mártotta, és - reményei szerint - a hónaljánál fogva kihúzta az idegent maga mellé. A deszkákra leülve hosszan kifújta a levegőt, majd pár pillanatnyi csend után a másikhoz fordult:
- Hát én sem ezt a pillanatot fogom látni ezek után Edevis tükrében, az biztos.
Matthew felgyűrte utazóköpenyének ázott ujját, s két tenyerével megdörzsölte az arcát. Szürreális. Ez a legjobb szó erre a helyzetre. Szürreális. Miután eleget hitetlenkedett a történteken, komótosan felállt. Semmi értelme nem volt arra várnia, hogy megszáradjon, hiszen a nap már lemenőfélben volt. Újból végigpillantott a csuromvizes srácon, és egy szikrányi bűntudat rémlett fel benne, de szinte azonnal el is tűnt. A másik jött ide, a félelmeinek helyszínére. Ami történt, az teljességgel az ő hibája.
- Szerintem elég volt a félelmeid leküzdéséből mára - nézett rá jelentőségteljesen. - Szárítkozásra ajánlom a pubot, ott talán nem fázol meg és nincs akkora zaj, mint a csárdában.
Azzal búcsút intett a hidrofóbiás srácnak, és útnak indult az ideiglenes lakhelye felé.

Kensington. Kinsey keserű szájízzel gondolt vissza London elitnegyedére, ahová csak akkor keveredett el párszor, amikor elszökött otthonról egy-egy borús délutánon. "Gyönyörű házak, ronda lelkek" volt az egyetlen benyomás, ami mindmáig megmaradt benne a városnegyedről. A férfi biztos volt benne, hogy nem véletlenül ez a vezetékneve a vámpírnak, hanem valóban London azon részéből származhat. Az is lehetséges, hogy az évszázadok során elfelejtette igazi vezetéknevét, és egy olyan új nevet választott magának, amit biztosan nem fog többé elfelejteni.
Közben a két férfi lassan elindult egymás mellett Bogolyfalva fő utcáján. Kezeit Kinsey továbbra is a zsebeiben tartotta, de feszültsége oldódni kezdett. Ha Adam kárt akart volna benne tenni, már a néptelen utcá elején is megtehette volna. Legfeljebb, hogyha túlságosan aggódott volna amiatt, hogy félbeszakítják majd a lakmározását, meghívta volna a lakására.
Amit a legutóbbi mondatával tulajdonképpen meg is tett.
A viselkedéselemző iszonyatosan lelkesedett a témáért, amiről éppen beszélgettek, és tisztában volt vele, hogy ez látszott is rajta. Nem véletlenül igyekezett legtöbbször közömbösnek mutatnia magát az emberek előtt. Így legalább elkerülhette az olyan helyzeteket, mint amilyenbe most is belekeveredett.
Naná, hogy szeretne internetet a faluba, és naná, hogy ennek érdekében egy vámpírral is szövetkezne. Csak az a gond, hogy ezt maga a vámpír is tudja, ezért nem is kellett kérnie semmit Kinsey-től, csak várnia, hogy magától ajánlja fel. Az exlevitás habozva pillantott a mellette lépdelő alakra, de elméjében közben már kutatott a megfelelő varázsige után.
- Pirocus? - szólalt meg végül, először észre sem véve, hogy hangosan mondta ki a megoldást. Amikor azonban ráébredt erre, gyors magyarázatba kezdett: - Egy varázslat, amivel tüzes jeleket lehet vésni különböző tárgyakba. Szerinted rúnázásra alkalmas lenne?
Csak egy mód van rá, hogy kiderítsük. A viselkedéselemző észrevétlenül sóhajtott, és kivette a kezeit a zsebeiből. Felesleges dolog annyira kapaszkodnia a pálcájába, Kensington szavaitól úgysem tudja megvédeni magát. Befészkelték magukat a tudatába, és már sejti, hogy az egész éjszakáját azzal fogja majd tölteni, hogy a romlott kenyérpirítóját próbálja felrúnázni Pirocus-szal.

Hellóóóó, off!

közben még van két BK-s ablakom nyitva, azokban hsz-t írok, becsszó!

és igen, már csak Kírácskát várjuk. illetve most, hogy meglátott engem, Kens is lelépett... még mindig ennyire haragszol rám, mert Warren egy pillanatra elcsábított?

Kolgiiiiiii <3

Nedra, nekem sem köszöntél

Amúgy tényleg, nekem se tűnt fel, hogy te voltál Ava O.o És a Crimson Peakben is fogsz szerepelni Kens-szel, úgyhogy ti már pajtiknak számítotok.

Lassan 4+1+1+1+1 K leszünk, mert Kumagoro és Kolf Krisztián is jelentkezett

Japp, igazából bárki beléphet, csak tennie kell egy K-t a neve elé, ha még nincsen. Ugye, Kolgi?

Jó, mondjuk a 4K azért mindig 4K fog maradni

A +1 mindig épp az, aki be szeretne lépni Jut eszembe, még egy Radits Krisztián tagunk is van, Kinedrával együtt az már összesen 10K.

Fura bizony, mert én Kins vagyok, Kens az a sötét alak, akivel mindenféle filmekben szerepeltek

Winedra, nem is rossz, lehetnek Winny-nek becézni

Se gáz, néha mi is keverjük őket Kens-szel, sőt, Mr. Coltrane-nel is XD

Na, de most egy kicsit tényleg elcsitulok, hogy haladjak is azzal a hsz-szel

+Kíra, de így van, Inedra

Rentai Bálint - 2014.09.10. 21:15


használd fel a kalandban, Kálint

Boldog éjfélt!

Hellóóóó!

Két nap telt el a legutóbbi találkozásuk óta Viktorral. Ezalatt az idő alatt Kinsey a szavakon kattogott, amiket akkor egymáshoz vágtak, azok közül is leginkább Viktor búcsúszavain. Néha megpróbálhatnád értékelni azt, amid van. Talán nem lennél ennyire keserű. Társa valószínűleg ezt a megszólalását szánta igazi kegyelemdöfésnek, még ha nem is lehetett benne biztos, hogy Kinsey meg fogja hallani, hisz akkor látszólag már rég az elmepalotájában járt. Bár a fiú akkor úgy tett, mintha részéről lezárta volna a beszélgetést, még lehunyt szemekkel is figyelt a vörös utolsó mondataira. Azok pedig annyira belevésődtek az emlékezetébe, hogy munka közben is ismétlődtek a fejében. Végül aztán kénytelen volt bevallani magának, hogy a veszekedésük után benne is megfogalmazódott pár kérdés, amikre szeretett volna választ kapni. Ezért aztán hazafelé beugrott a postahivatalba, és lekörmölt egy üzenetet Viktornak: "Második felvonás? Holnap 4 óra, Boglyas tér. MGK" Miután kivárta, hogy a baglyot a szeme előtt eresszék útnak, nyugodtabb lélekkel tért haza. Nem tudta, hogy ezúttal képesek lesznek-e rendesen megtárgyalni a sérelmeiket, de azt tudta, hogy Viktor biztosan el fog jönni. Már megmutatta egyszer, hogy bizony kíváncsi arra, amit Matthew mondani akar neki, és ezen egy veszekedés sem tudott volna változtatni.
Így hát másnap a megbeszélt időpont előtt tíz perccel lépett ki a házából, és sétált ki a térre. Nem állt meg egy helyben (még a végén valaki megszólította volna, hogy merre van a teaház vagy valami), hanem ráérősen lépdelt a boltok előtt, a Kins&Kens előtt röviden integetve a vitrinen keresztül Szilviának és Ilosvai úrnak. Ügyelt rá, hogy a kastélyba vezető útról könnyen észrevehető helyeken járkáljon, nehogy elkerüljék egymást a fiúval.

A rúnázósegéd az asztala fölé görnyedve dolgozott a mobiltelefonján. Már nem is számolta, hányszor tette tönkre a szerkezetet a kísérletezései alkalmával, és hányszor kérdezte meg kelletlenül Ilosvai urat, hogy hogyan lehetne megjavítani. Ezen az éjjelen is az ő utasításait követve távolított el róla pár elrontott rúnát, és éppen készült feltenni az újakat, amikor megszólalt az ajtó feletti apró csengő. Kinsey természetesen tudta, hogy társtulajdonosa lépett a boltba. Ha nem számított volna a felbukkanására, valószínűleg nem is hagyta volna nyitva az ajtót. És egyébként is, senki más nem tudott annyira csendesen besurranni a boltba, hogy a csengetésen kívül semmilyen más zaj ne legyen hallható az érkezésekor.
Egy pillanatra felnézett a mobiljáról, görbe mosolyával és szintén egy biccentéssel üdvözölve Adamet. Aztán azonnal folytatta a félbehagyott pálcamozdulatot, melynek következtében felizzott a telefon hátlapja egy bizonyos alakzatban, majd elhalványult. Közben a perifériájából látta, hogy társa a vevőpulthoz sétált. Minden bizonnyal azzal a csomaggal kezd majd el foglalatoskodni, amit Gyuri bácsi vett át a délelőtt. A halk papírzörej arról tanúskodott, hogy Matthew-nak igaza volt, és Kens már ott helyben elkezdte bontogatni a küldeményt. Mivel a csomag a bolt címére érkezett, ezért Kinsey csupán arra gondolt, hogy a tartalma talán még az ő érdeklődését is felkelthetné. Talán Adamnek sikerült beszereznie azt az antennát, ami a legutóbbi kísérletükhöz kellett volna? A viselkedéselemző kíváncsiságát palástolva mormogott további varázsigéket a mugli szerkentyű fölött. Lehet, hogy megint csak okosnak hitte magát a következtetéseivel, amikről később majd kiderülhet, hogy hamisak voltak. Ritkán történt ilyen, de azokat az alkalmakat Matthew kifejezetten gyűlölte, ezért is folytatta inkább csendben a munkáját ahelyett, hogy ok nélküli izgatottságával esetleg pofára essen.

Kinsey már messziről felismerte a fiú határozott lépteit, amikből egy idegennél azonnal katonai múltat tudott volna kikövetkeztetni. Viktor esetében azonban erre nem is volt szükség: már az iskolában is minden pályaorientációs beszélgetésen azt taglalta, hogy ő bizony katona lesz, és a Macskabagoly utcai látogatásakor is említette, hogy aurorképzésre érkezett az iskolába. Akkor ugyan Matthew-nak nem volt ideje kellő módon felfogni és lereagálni ezt az információt, az utóbbi két napban azonban bőven ráért.
Amíg ezen gondolkodott, addig a lépteit fokozatosan az út jobb oldala felé irányította, hogy a vörös kényelmesen elférjen majd mellette, amikor utoléri. Ez pár pillanat múlva meg is történt, és ekkor Kinsey is megtapasztalhatta, hogyan hathatott az ő tömör és velős üzenete Viktorra.
- Neked is szia, Lehel - válaszolta neki jellegtelenül. Nem volt sértettség vagy harag a hangjában, hisz ő is hadilábon állt az olyan illemszabályokkal, mint a beszélgetés eleji köszönés. De azért mégis úgy érezte, köteles visszavágnia a fiúnak egy ilyen megszólításért, Viktor utált középső neve pedig tökéletesen megfelelt a célra. Remélte, hogy azért ebből még nem fog kirobbanni egy akkora vitájuk, mint a múltkori, de hát náluk sosem lehet tudni.
Pár percig némán lépkedett társa mellett, látszólag az unalomig ismert bogolyfalvi boltok kirakatait figyelve. Bármiféle beszélgetés, amiben előreláthatóan túl sokat mutathatott meg az érzéseiből, nehezére esett Kinsey-nek. Ezért egy pillanatra még azon is elgondolkodott, hogy elterelésként fűzhetne mindenféle magyarázatot az üzletekhez, amelyek mellett elhaladtak. Ám sejtette, hogy ebben az esetben a vörös simán azt hinné, hogy igazából nincsen semmi mondanivalója, és azonnal otthagyná. Ez a gondolat győzte meg végül arról, hogy lassan meg kellene szólalnia.
- Nagyon örülök, hogy ezúttal meg akarsz hallgatni, de elég sok kérdést tettél fel a múltkor, amikre nem válaszoltam - kezdte tényszerűen. - Szóval nem ártana elmondanod, melyikre szeretnél leginkább választ kapni?
Matthew csak a mondanivalója végén nézett várakozóan a másikra. Az említett kérdéseket már ezerszer átvette magában, de tudta, hogy képtelen lenne mindet megválaszolni. Azonban tisztában volt vele, hogy ha dolgaikat nem tisztázzák most, akkor soha nem is fogják. Ezért is kérte meg a bagolykövest, hogy ugyan tegyen már fel neki egy konkrét kérdést, mert ő bizony nem készült semmiféle beszéddel, csak akkor elküldte az üzenetet és reménykedett a legjobbakban.

Kinsey-nek nem volt szüksége túl sok biztatásra ahhoz, hogy abbahagyja a munkáját. Elég volt pár drámai hangvételű szó, és ő nyugodtan letette a pálcáját, székestől Adam felé fordulva. Kérdően felvonta az egyik szemöldökét, majd az égnek emelve a tekintetét egy pillanatra elfordult.
- Remélem is, hogy nem hiába kerítesz ilyen nagy feneket neki - állt fel végül a helyéről Matthew, és sétált el ráérősen az asztalhoz. Ezek szerint mégsem sikerült annyira palástolnia a kíváncsiságát, mint amennyire szerette volna. Legalábbis Adam időhúzásából nagyon úgy festett.
Amikor aztán nagy sokára előhúzott valamit a csomagból, Kinsey nekidőlt a vevőpultnak, és szemügyre vette a szerkezetet.
- Aha, láttam már párat mugli kertekben. Szabad? - nyújtotta ki a kezét a mugli tárgy felé. Biztos volt benne, hogy vannak még a csomagban ketyerék, de mivel a társtulajdonosáról volt szó, ezúttal a nehezebbik utat választotta, és inkább először engedélyt kért.
- Hm, tudtommal a fénykibocsájtáson kívül csak dekoratív szerepük van, és öhm, napenergiával működnek? - pillantott a társára. - Szimpatikus technológia, bár én még csak számológépeknél használtam.
Nem törte magát azzal, hogy elmagyarázza társának ennek a mugli szerkentyűnek a működését, hiszen úgy is mindketten tudták, miről van szó. Inkább azzal foglalkozott, hogy valamilyen különleges tulajdonságokra utaló jeleket keressen a küldeményen, de semmit sem talált. Márpedig ezt a tárgyat Kens biztosan nem csak azért rendelte, hogy éjszakánként legalább indirekt módon eljuthasson hozzá a napfény. Vagy mégis...?
Nem, ennél többről lehetett szó. Érezte magán társának átható tekintetét, és talán emiatt is érezte magát képtelennek arra, hogy megfejtse a szavait.