32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dolánszky Alex összes hozzászólása (695 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 » Le
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. november 18. 14:48 Ugrás a poszthoz

A **** ****** *******
Még tavaly, vizsgaidőszak előtt

- Vigyázz! Vigyázz! Félre! - Amúgy nem szoktam ilyen durván arrébb küldeni az embereket, ahogy kerülgetem őket a klubhelyiségben. Vége az óráknak, mindenki itt lebzsel, és - ÚTBAN VAN!
De most az agyamat vörös köd lepi el. Végre eljutok a portrélyukig, kitaszítom a szfinxfestmény hátulját, majd lehuppanok a folyosókőre, és megkerülve a képkeretet visszalököm azt.
Aileen megígértette velem, hogy nem átkozom szét azt a rohadékot. Tulajdonképpen nem is fogom. Annyira nevetséges, amikor az emberek egy vékony kis vacak bottal próbálják elintézni az ügyeiket. Kábé, mintha lekártyáznák. Nem fogom megátkozni. Felállok, és kiverem a szart is belőle.
Erős lökésekkel hajtom magam előre, és újra-újra lejátszódik előttem, mint egy filmszalag. Lin könnyáztatta 'semmiértelmeazéletnek' arca, és ahogy elzokogja a történteket. Én mindig tudtam. Már a legelején sem tetszett az a kis takonypóc, aki olyan nagyra van magával meg a késeivel. De mit mondjon az ember Linnek, amikor az azzal jön szempillákat rebegtetve, ó Mihael nem olyan, korcsolyáztunk, táncoltunk, tök cuki. *.* Ennyit erről a görényről. De most bántotta meg utoljára...
Azt hittem, az alagsorból kell kirángatnom, de meglepetésemre még egy emeletet sem mehetek, egy sarokra megpillantom az átkozottat.
- Hé! - kiáltok oda, és gyorsítok a tempón. Odaérek hozzá, és hirtelen semmit nem tudok mondani, ahogy belenézek abba az önelégült képébe. Nincs értelme bármit mondanom. És igazából nem is akarok. Megszorítom a karfákat, és kilépek a lábtartókból, álló helyzetbe lököm magam. Jó ideje foglalkozik velem Rubya prof, nem is a felállással van gond, hanem úgy maradni.
Hátrahúzom a karom - igazán nem mondhatja, hogy figyelmeztetés nélkül jött - és minden mérgemet az arcába zúdítom az öklöm által.
A lendülettől az egész testem előre dől, és előrelépni kevésbé jön reflexből, mint belekapni a gallérjába, és rázuhanni. Nem érdekel, újabb és újabb csapásokra emelem a karom.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. november 19. 01:11
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. november 19. 02:24 Ugrás a poszthoz

Udvariatlan fiatalember
egy igen rövid hozzászólás

Nem kenyerem a verekedés. Általában túlságosan flegma vagyok ahhoz, hogy annyira felbosszantsam magam, hogy megüssek bárkit. No meg nem is igen provokált még ki senki egy nyaklevest. Magam is meglepődöm, mennyire egyszerű beverni ennek a mocsokládának a képét úja és újra. Felbuzog bennem az ártás öröme. Annyira megérdemli. Jóformán meg sem érzem, ahogy a kemény arccsontok találkoznak az öklömmel. De sajnos ha az ember ádámcsutkáját vissza igyekeznek egyengetni a torka síkjába, egészen más dolgok kezdik érdekelni. Például hogy mennyire hiányoznak az akadálymentes légutak. Odakapok fél kézzel, próbálok enyhíteni marka szorításán. Persze hiába. A másikkal izomból belevágok a könyökhajlatába, hogy elengedjen végre.
Magam nem vagyok kreatív csépelő. Az egyetlen célom jelenleg, hogy fájdalmat okozzak, hát úgy ütöm és akkor, ahogy és amikor érem, nem válogatva a testrészeket. Ha pedig magam bekapok egy ütést, majd... jól ráfolyatom a vérem!

Bocsánat a végéért. Marha álmos vagyok már így fél 3-kor...XD Tongue
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. november 19. 02:27
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. november 20. 13:39 Ugrás a poszthoz

Láttad már, milyen fogaim vannak? Nem kéne őket kiverni.

Ki foglalkozott azzal, mi újság a rellonos térdével? Hát én biztos nem, egészen addig, míg durván bele nem helyezte a gyomromba. Összerándultam, és így már nem volt nehéz lelöknie magáról. Krumplis zsákként terültem el a földön, de rögtön meg is feszültem, ahogy a keze ismét a nyakamra kulcsolódott. Átsuhant az arcomon a rémület, amikor arra gondoltam: kész, vége, így végzem be. Aztán a dac. Engem nem fog legyőzni egy ilyen gyökér!
Kár, hogy nem ugrott be a varázspálcám, akkor hamar véget vethettünk volna a küzdelemnek. Vagy talán nem kár: ha maradandó sérülést okozok neki, még a záróvizsgáim előtt kicsapnak. Akkor lettem volna igazán anyu kis büszkesége!
Hiába kaptam én is az ő nyaka felé, fölényben volt. Márpedig, ha nem rázom le magamról...
A bordái közé ütöttem, de igazából nem néztem, pontosan hová. Csak guruljon végre le rólam. Most először fordult meg a fejemben, hogy megbízhatatlan lábakkal nem érdemes verekedésbe bocsátkozni. Míg agyam másik fele olyasmiken zakatolt, hogy "megölöm, széttépem, nem érdemli meg..."
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 20. 23:34 Ugrás a poszthoz

Kopognak. Meg sem próbálok osztozkodni a nővéremmel, nyissa ki ő az ajtót, akkora munkában van éppen. Kiballagok az előszobába, és feltárom a bejáratot a lábtörlőnkön álló jól beöltöztetett hóembernek. Aki Lin, de ezt nem rögtön, csak egy kis segítséggel sikerül megállapítanom, ugyanis kábé semmi sem látszik belőle. Két tálcával és más csomagokkal egyensúlyoz, úgyhogy legelőször is megszabadítom a holtsúlytól.
- Helló! - vigyorgok rá meglepetten, de nagy örömmel. - Bújj be!
Nyúlok a két tálcáért, és jobb híján belépek a folyosóról nyíló első helyiségbe, a szobámba, és egyelőre ott teszem le őket az ágyra.
Amíg karácsonyi meglepetésem lefejti magáról a ruharétegeket, a folyosó falának dőlök, és mikor végez, végre megölelhetem őt. - Hát te? - kérdezem lehajolva a hajába bújva. Még egy puszi is jut az arcára.
De nem vagyok irigy, a többieknek is adok belőle. Behívom a konyhába, ahol nem sok változott, mióta ott hagytam családom tagjait.
Szilvi a konyhaasztal fölé hajol, előtte egy szakajtónyi fehér habbal díszített mézeskalács, mellette még íratlan formák. Az én helyem mellette volt, rendes öcsként segítek ugyanis idén a mézeskalács-gyártásban. Vagyis a gyúródeszka felém eső részén kissé szerencsétlenebb, illetve széttrollkodott darabok nyugszanak, de azokat minden szeretetemmel csináltam, tényleg.
Anyám a konyhapultnál franciasalátát kever holnapra. Huszonnegyedikén az egész napos programja halászléfőzés és halsütés, úgyhogy ilyenkor előkészül az ebéddel, amennyire lehet.
Apám szintén a konyhaasztalnál ül, ő nem veszi ki a részét a kreatív munkából, amikor kimentem, épp a politikán morgolódott.
- Nézzétek, kit találtam a küszöbön! - tolom a derekánál fogva finoman beljebb Lint a konyhába.
- Megtarthatom? - pislogok sűrűn angyali mosollyal anyukámra.
- Szia Lin! - köszön anyám.
- Üdv! Nem lesz Camaro féltékeny? - kommentálja kérdésemet apám.
Nővéremet a legkönnyebb meggyőzni, felnéz, és integet barátosnémnek a kezében lévő  fehér habbal teli nejlonzacskóval.
- Ha jön mézeskalácsot díszíteni! Még vagy ezer van vissza - morgással vegyes sóhajtást produkál.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. december 21. 13:36
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 21. 21:05 Ugrás a poszthoz

A szokásosnál hosszabban ölelem a lányt. Olyan rég találkoztunk, bár legalább a levélváltásaink sűrűbbek, mióta a Bagolykőre is jár. Tanítani! Ez annyira fura. Ő tanár. Én meg tavasszal érettségizem.
Meghökkenek magamon, de sikerül nem lefagynom, ahogy félredöntött fejjel lehelek egy puszit az orcájára. Visszaadja, és leesik, hogy ez igazából normális köztünk. Csak nekem volt másmilyen.
Napirendre térek a dolog felett, és betolom magam előtt a lányt a konyhába, ahol a család közvetlenül fogadja - persze. Egy nyaraláson már túl vagyunk együtt, és azóta gyakran kérdezgetnek is Linről.
- Nem kérsz előbb valamit enni, inni? - szakítja félbe anyám Szilvi önmegváltó tervét barátomhoz címezve a kérdést.
- Kamit lekenyerezzük majd - válaszolok én meg apámnak vigyorogva, és nővérem fölé állok, hogy megnézzem, hol tart. Már előre látom, jövőre fele ekkora adag mézeskalácstésztát fog begyúrni.
- Nem kell ám most nekiállni - ajánlok fel menekülési lehetőséget Linnek magam mögé, a szobám felé bökve. - Be is mehetünk.
Ha mégis feláldozza magát, Szilvi könnyen megoldja a zacskókérdést: a kezébe nyomja az én elhagyatott darabomat. Mindenkinek jobb lesz ez így. Az én kalácsaim nem nyernének versenyt.
Addig nekem eszembe jutnak a hozott sütemények, hát behordom őket a konyhába.
- Ezeket Lin hozta - leteszem anyu mellé a pultra, és le is vámolom a csokisabbikat afféle munkadíj gyanánt.


De macerás ennyi ember irányítaniiii. >.< Képzeld úgy, hogy normálisan reagáltak rád.:D
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 23. 20:00 Ugrás a poszthoz

Lin nem él a neki dobott mentőövvel, és valahol kicsit büszkén is gondolok rá: miért is húzná ki magát a kreatívkodás lehetősége alól? A keze arany. Még ha a lehetőség a karácsonyi répa, karácsonyi gomba, karácsonyi csiga, karácsonyi macska és ilyesmi sütiformák cukorhabbal való kidíszítésére is korlátozódik. Igen, a mi mézeskalácsformáink kissé rendhagyóak. Szeretjük a változatosságot. A kedvencem a karácsonyi medve a bojtos farkával, illetve a karácsonyi répa igazából hal, csak én festem mindig répának, mert tökre úgy néz ki, és sokkal viccesebb. Vannak helyénvaló mintáink is amúgy: mikulás, angyalka, szívecske, harang meg ilyenek. Túl sok szó a sütemények formájáról, ugye? Bocs.
Nem tudja a lány még, mibe vágta a fejszéjét. Egy ideig a székére támaszkodva hajolok át a válla fölött, nézem, ahogy dolgozik. Anyám közben megköszöni a süteményeket, apám pedig érdeklődik, mizu otthon náluk, a munkával és a Bagolykőn. Én leginkább hallgatok, mert ezt a sztorit már ismerem, egy kis idő múlva pedig el is tűnök a szobámban. Az öreganyó, Camaro kipurcanva fekszik a szőnyegemen, megdögönyözöm a lábammal, és leülök a géphez. Amikor megunom és visszatérek a konyhába, már csak egy-kettő mézeskalács van hátra.
- Na, kéremszépen - nyúlok Linke megcsappant habos zacskójához, és magam elé húzva egy csillagot "összefirkálom" kacskaringós vonalakkal.
- Absztrakt - magyarázom, ha bárki kételkedne abban, hogy ez díszítésnek minősül. Aztán meglátom Szilvi karja mellett  a féltucat további díszítetlen formát.
- Aaargh - morgok, és további festegetés helyett lezuttyanok az idő közben eltűnt apám helyére. Karomra támasztott állal szenvedem végig a maradék pingálást, és felpattanok, mikor végre tényleg az utolsó darabok készülnek el. Nem értem, Linnek hogy van még kedve nevetni az idegőrlő meló után (csináltam én ezt tavaly is, és egyáltalán nem vicces, mikor már a tizedik bárányformára próbálod a tizedik különböző mintát kiagyalni).
- Szuper, menjünk - lelkesedem, és kiterelem a lányt a konyhából - végre - a szobámba.
- Tettem ágyneműt a székre! - kiált utánunk anyám.
Az első utam a gépemhez vezet, kattintok egyet a jobb alsó sarokba, és meg is jön a válasz hangosan fel nem tett kérdésemre.
- Letöltöttem A beavatott című filmet, megnézzük majd? - kérdem és ott hagyom az egeret, lehuppanok a kanapészerepet is betöltő ágyamra.
Néhány napja nem váltottunk már levelet, így a legfrissebb eseményekről még én sem vagyok naprakész. Igazából egy dolog, ami igazán érdekel.
- Milyen volt a karácsonyi bál? Lecsapott már a kezemről egy jóvágású mestertanonc úriember? - mosolygok feszülten.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 28. 03:19 Ugrás a poszthoz

Olyan szerényen ül az ágy szélén, mintha kényelmetlenül vagy feszélyezve érezné magát.
- Érezd magad otthon - bátorítom, ahelyett, hogy rákérdeznék, van-e valami baja. Kicsit talán más itt, mint a Bagolykőn, ahol tényleg mindketten otthon voltunk. De már máskor is volt itt, úgyhogy nem egészen értem a tartózkodást.
A film zöld utat kap. Ennek örülök, mert lelkes filmfaló vagyok, másfelől csak magamat fogom kínozni a közelségével a sötétben. Amúgy pedig egy barom vagyok, amiért nem akartam tönkretenni a barátságunkat, most ennek ellenére mégis tönkremegy, csak nem annyira direktben, mint ahogy akkor menne, ha egyszerűen közölném vele, hogy mi a helyzet.
- A filmezés a két dolog közül az egyik, amiben a Bagolykő elbukik az itthonnal szemben - bököm ki elkalandozásom miatt egy kicsit hosszabb ideig késve a reagálással, mint az indokolt lenne.
Nem egészen az a válasz jön a báltémára, mint amire számítottam. Vagy inkább reméltem. Állkapcsom megfeszül nevezett Anthony említésére, és Aileen hiába próbálja elmismásolni, elhatározom, hogy bagolyfordultával kiszedem Bálintból az infókat róla.
Vagy mondjuk most szépen befejezem a hőscincérkedést - hűtöm le magam, mielőtt jobban felfújódnék olyan dolgon, amihez vajmi kevés közöm van.
Hátamat a falnak döntöm, próbálok közömbösnek tűnni.
- Semmi extra, szokásos. Kockulás, kutyasétáltatás, lógás Noémiékkel. A karácsonyi szünetre engedélyeztem magamnak a tankönyvek félretolását, de járok külön tanárhoz is, hogy felkészítsen az érettségire - megvonom a vállam.
Indiszkrét kérdésem alatt feszülten figyeltem Lin arcára, ezért kerülhette el a figyelmem, de most, ahogy lefelé nézek, észreveszek a csuklóján egy mozgó valamit, ami elsőre karkötőnek tűnt. De nem az. Odanyúlok, és magam veszem magam elé.
- Hát ez meg? - hőkölve nézek fel a lányra, nem is tudom, mit mondjak, annyira nem jellemző rá. Vagy csak nem hittem, hogy jellemző, de mit tudok én?
- Nem gondoltál rá, mit mondasz majd az unokáidnak a... - itt jönne a szöveg a szottyadt bőrről és az aszott pillangókról, de tőlem nem várt módon időben kapcsolok. - És különben is, ezek meg hogy tudnak mozogni?
Ámulva hajolok még közelebb a csuklóhoz, és azon a szárnyukat lebegtető lepkékhez.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 29. 01:16 Ugrás a poszthoz

- Az itteni barátaim - felelem a kérdésére, mi a két dolog közül a másik, amiben a Dembinszky-lakás veri a Bagolykövet. - Egészen jól el tudja feledtetni velem az ottani brigád, de most, hogy itthon vagyok, azért örülök, hogy velük is lehetek kicsit. Most meg persze te...i hiányoztok.
Lin eztán mit sem sejtve kérdez rá az unokákra. Ő akarta, szinte követeli, hogy előrukkoljak a mániámmal. Mosom kezeimet. Höhö.
- Amikor majd szottyos bőrű nagymama leszel, és arra nevelnéd őket, hogy ne drogozzanak, ne lövessenek piercingeket és ne tetováltassanak... na ezzel nem leszel hiteles - magyarázom holt komolyan.
Nem értem őt, engem tuti nem varrhattak volna össze. Ha valaki odajön ezzel hozzám, megmondom neki, hogy hülye vagy. De nem akarom sokat firtatni ezt a dolgot, úgyhogy csak hümmögök, mintha megérteném, pedig nem.
Az azért viszont tényleg menő, hogy tud ilyet csinálni.
- És kidekorálod majd a diákokat a BK-n? - kérdem nevető szemekkel. Mondjuk amúgy is van ott már egy pár elvetemült kisgyerek, aki széttetováltatja magát, nem kell nekik bátorítás. - Aztán indítják a fegyelmi eljárást a "pank" tanárnő ellen. Hehe.
Közben rájövök, még van kérdésem. Az egyik némileg aggasztó, ugyanis azt hallottam, ha valaki tetováltat egyet, onnantól nem tudja abbahagyni. Élvezik, vagy nem tudom. Noén igazolódni is látom ezt. Az Alice csodaországban macskával kezdte az egyik alkarján, aztán került Tim Burton - Jack a másikra, azóta a vádliján is van már egy, és készül a lábfejére a következő, közben meg szárnyakat tervez a hátára... jó, hozzá mondjuk úgy-ahogy illik. A nagymamás moralizálást meg már ő is megkapta. Így hát aggódva kérdezem:
- Tervezel még többet is...?
Még forgatom kicsit a csuklót.
- És meg van oldva, ugye, hogy a muglik ne lássák mozgónak?
Teljesen kifaggattam a telefon... tetoválástémáról. Bocs, megzavart, ahogy váratlanul megsimított. Reflexből nyúlok a leejtett keze után és visszateszem a helyére, az arcomra, amit amúgy nem tennék meg, ha épp nem ment volna szünetre az agyam, de valahogy a szemei fogva tartják az enyémeket, és olyan, mintha a szivárványhártyámon átsurranva egészen a fejem belsejébe jutna, és lekattintotta volna a főkapcsolót, minek okán egy egyre hosszabb értelmetlen mondatot fogalmazok belül, amit most jobb is lesz, ha befejezek.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. január 15. 19:20 Ugrás a poszthoz

"Hogy micsoda?!" - Na, tessék, most magamnak csináltam a bajt. Sejtem, mit kutat, így szolgálatkészen hátradőlök a kispárnámért, és a keze ügyébe helyezem, hogy fejbe vághasson, vagy amit akar.
Deehogyis. Lovagiasan eltakarom előle a kispárnát, amit a képembe nyomhatna, és közben keresem azt a fokozatát a vigyorgásnak, ami kifejezi, milyen jól szórakozom, de nem teszi sértővé, hogy az imént szottyos nagymamáztam le. Nehéz pálya.
Elgondolkodom amit mond arról, hogy a tetoválás azért nem lépcsőfok a drogok felé. Igaza van, és talán mostanság már annyira nem nagy szám, ha valakinek tetkója vagy piercingje van. Mégis, ha az én gyerekemnek lenne... ugyanúgy kiakadnék, mint az én famíliám, ha Szilvi vagy én állítanánk haza ilyennel. Bár Szilvi... ki tudja... valami titkos helyen... simán el tudom képzelni róla.
- Na jó, a rózsaszín hajat megnézném - adom a lovat a punk tanárnő tervei alá. - Egy Trullus és el van intézve.
De azért titkon reménykedem, hogy nem tervez megválni a mostani hajszínétől. (Lehet, hogy én vagyok nagypapa! Már most!)
A tetoválásveszély nagyjából elhárult, de a beszélgetés amúgy is valami egészen váratlanba torkollt. Valahol. Igazából már nem tudom, mi volt az utolsó, amit mondtunk...
El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik - miután kikavarodom a fura örvényből, és visszatérek a jelenbe -, de az arcunk egyre közelít egymáshoz. Ez tényleg megtörténik!
Á nem. Pont mikor elszántam magam, hogy beveszem az utolsó centiket, és meg fogom csókolni. ROHADT ELEFÁNTOK CSÖRTETNEK A FOLYOSÓN!
Elmúlt a pillanat. Hallom, hogy az említett elefánt a nővérem szobájába igyekezett, mivel csak egy fal választ el minket egymástól. Lin töri meg a csendet.
- Nézzük meg a filmet! - improvizálok, és mintha rugóról pattannék, felállok, hogy odamenjek a gépemhez, hogy benyomjam a lejátszóba A beavatottat.
Anyám kopog.
- Holnap karácsony, és még mindig nincsenek felkötve a szaloncukrok! - sopánkodik és törtet be az ajtón egy kis szünet után. - Szilvi is kapott egy zacskóval, tiétek ez a kettő. Vágtam cérnát.
Letesz két tescos zacsit tele szaloncukrokkal, a következő pillanatban pedig már itt sincs.
- Nálunk ilyen a karácsony - magyarázom bocsánatkérőn, vállat vonva.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. február 11. 20:52 Ugrás a poszthoz

Táboros játék^^

Elküldtek játszani. De most komolyan.
Még érettségi előtt gondoltam egy utolsó alkalommal meglátogatom Lint itthon, ha már ő sosem jön hozzám, mert lefoglalja a tanítás meg a tetoválás. Amit amúgy tökre megértek. Nos, a Mókus éppen valami kézlenyomatos, láblenyomatos, mindencsupafestékes dologban volt benne egy csapat elsős lánykával. Invitáltak engem is. Jó mókának tűnt, de a zajszint már meghaladta azt, amit még ép ésszel el bírok viselni, ezért sajnos hárítanom kellett a lehetőséget. Amíg viszont Lin befejezi a kézműves óráját és kimosakszik, nekem keresnem kellett valamit, amivel elütöm az időt. A Levita toronyig jutottam, ahol a szfinx valami pultról meg főnökről magyarázott. Úgy tűnik, berozsdásodtam, mert fogalmam sem volt a megoldásról, így lepattantam az ajtóról. Ott kapott el Arslí na Fírinne professzorunk, és propellergyorsasággal elkezdett magyarázni fejtörőről meg táborról meg játékról, meg hogy én a halloweeni játékban is milyen jól szerepeltem két éve, úgyhogy - közben már taszigált is a BCs irányába - tekerjek szépen le a Boglyas térre, és oldjam meg a rejtélyt és különben is tábor. Az ember nem vitatkozik a házvezetőjével, még akkor sem, ha kábé tíz évvel fiatalabbnak néz ki, és egy kék plüssmackóval alszik. (Igen. Tudom. Mindenki tudja.)
Órákon át bolyongtam. Lin már rég végzett, de én meg nagyon belemelegedtem a feladatba, és nem akartam a felénél abbahagyni. Majd kiengesztelem valamivel - döntöttem vállat vonva az órámnak, és folytattam az utamat fel-alá a kastélyban. Ki az a hülye, aki azért felmegy a faluból a kastély második emeletére, hogy azután szétnézzen a bogolyfalvi barlangfürdőben (a néninek elismerésem!), minekutána lebattyog a suli alagsorába, hogy rögtön onnan spurizhasson a boglyas téri telefonfülkéhez? Nem tudjátok? Hát Alex! És nagyon remélem, hogy a többi kis ügyefogyott kalandor is jól beszívta. Oké, hogy néhány évig kerekesszékben ültem, de azért a maradék 15-ben gyalogoltam, mint minden normális ember, és megesküdnék rá, hogy életemben nem jártam még ennyit, mint ma! Köszi az edzést, 'Stone prof!
A számsorozatos példánál, bevallom, szükségem volt némi segítségre, mert gyökér vagyok, és nem sikerült teljesen értelmezni a feladatot, utoljára pedig a szfinx addig nyomatta a szövegét, míg csak rá nem jöttem a feladványra. Most itt állok, hónom alatt az USA államainak mérhetetlenül vastag törvénykönyvével. (Az egyik a fejemre esettek közül. A vörös kötet pont annál az oldalnál nyílt ki, amilyen számú piros kulcs volt nálam. Ez nem lehet véletlen.) Van még két fiolám, az egyikbe a pókhullákat is beleraktam. Meg 7 galleon. Na jó, ezt csak úgy zsebre vágtam a bagolyházban. Ki hagyta volna ott?
A huhogásnak nem, talán inkább csak huhhantásnak nevezhető hangokat kiadó bagoly tényleg vár rám a fán, ahogy Livingstone professzor ígérte. (Egyáltalán ki ez az ember? Nekem nem tanított semmit, az tuti. Biztos valami új tanár tele buzgósággal, hogy megfogja a diákok érdeklődését valahogy. Tábort is szervez, beszarás. Bezzeg én már tavaly elballagtam...)
A már nem emlékszem hol olvasott tanácsra megsimogatom a madár jobb szárnyát, amit valóban üdvözült fejjel fogad. Azután útjára indítom a válaszaimmal, és elhatározom, hogy az áltsuliban skippelt kötelező olvasmányokat előveszem érettségi után...
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2015. február 11. 20:57
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. február 21. 10:47 Ugrás a poszthoz

Ha előbb kezdjük, hamarabb túlesünk rajta. Így nem annyira sikerült koncentrálni a filmre, de a szaloncukrok ütemesen készültek, ahogy összeérő karokkal, combokkal egymás mellett ülve csomóztuk a cérnákat.
Aileen kérdése eszembe juttatta, hogy kis koromban duplán is kötöttük a szaloncukrokat, de már olyan régen, hogy alig emlékszem rá. Így most úgy egyeztünk meg, hogy ő duplákat köt, én meg szimplákat. Egybe öntöttem a két zacskót, hogy változatosabbak legyenek a színek. Olyan uncsi, amikor két csomag piros szaloncukrot kell egyhuzamban, végeláthatatlanul kötözgetni.
Még a szakadékos megmerénylős résznél sem jártunk, amikor elkészültünk a rabszolgamunkával. A kész szatyrot az ágy végébe raktam, a robot közben levámolt szaloncukrok papírjai a kukába kerültek. Innentől nyugiban (és zavarba ejtő közelségben) nézhettük meg a film hátralévő részét.
A stáblista végére már benne jártunk az estében, szóval elvetve az éjszakai séta gondolatát, inkább elszállingóztunk fürdeni. Egyenként, mármint. Pedig anyám - próbálta nem mutatni, csak szarul - majdnem sokkot kapott, mikor megkérdeztem, szabad-e a fürdő, mert mennénk zuhanyozni, lol.
Az éjszaka további felében válogatott Pop Cap játékokat játszottunk a gépen. A legnagyobb sikert a tárgykeresős aratta, amikor a felsorolt tárgyakat kell egy nagyon zsúfolt helyiségben megtalálni, de szállítottunk pizzát, lövöldöztünk kulcsokat egy hajóról Velencében, és visszavertünk kerti növényekkel zombitámadásokat is, szóval fárasztó egy éjszakánk volt. Cheesy
Tervben volt, hogy felfújom magamnak a matracot, de csak pillanatnyi elmezavar lehetett, mert aztán Lin rávilágított, hogy a BK-n is képesek voltunk egy ágyban aludni, és azok az ágyak sem voltak szélesebbek. True. Ő talán nem vette észre, mennyivel más most az egész. Talán csak az én fejemben.
Most itt fekszünk az ágyamban két takaró alatt, és nem jön álom a szememre.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 8. 00:37 Ugrás a poszthoz

Itt a rövid.:) Tündér <3

Igyekeztem annyira kihúzódni az ágy szélére, hogy egy kicsit se kelljen hozzáérnem. Lehet, hogy mégis keskenyebb ez az ágy egy kicsit, mint az azerothi. Ott mintha jobban elfértünk volna. Mondjuk ott félig egymáson feküdtünk, tudjátok, pusztán helytakarékossági célzattal. Höhö.
De hogy most átöleljem, hozzám bújjon, összegubancolódjunk? Nope. Kényes helyzetet szülne, ahogy a fülembe szuszogna minden lélegzetvétellel megbirizgálva a pihéket a nyakamon...
Bűnös gondolataimért elnyerem a méltó büntetést, a következő pillanatban a fejemet irtózatosan bevágva a éjjeli szekrénybe landolok a földön. Nagyon fájt.
Kótyagos fejjel fekszem kiterülve, a koponyámhoz nyúlok, ömlik-e a vérem, de fura mód nem. Viszont ha hozzáérek, csak rosszabb. Meghalok. Készvége. Aztán máris érkezik Aileen - nem számolom, de - két centivel elkerülve legérzékenyebb pontomat egyenesen beletérdelve a combomba, ami majdnem annyira jól esik, mint az előbbi "ne is kezdj disznó gondolatokba, Alex" büntim. Egy mély torokhanggal üdvözlöm a fájdalmat, ami legalább eltereli a figyelmem a lüktető fejemről. - Pont eddig, ameddig ezt ki nem jelentettem. Összerándulás közben karjaim elérik Lin derekát, így lepakolom magamról, és visszahanyatlok a földre.
Egyébiránt nem szitkozódom, nem szólok semmit. Most már senki nem esik lejjebb - bár még ránk dőlhetne a szekrény -, nem mozdulok, próbálok magamhoz térni.
Aileen ellenben propellergyorsaságban kezd bocsánatkérésekbe, míg én a csillagokat nézem elsuhanni a szemeim előtt, vúú, vúúú. Sajnos a lánynak még várnia kell néhány percet, míg meg merem kísérelni, hogy felemeljem a fejem a földről. Felülök és háttal fordulok az ágynak, oda támaszkodom. Fájok.
- Na jó, mit szólsz hozzá, ha felfújom a matracot? - kérdezem mély hangomon, éjjeli időponthoz mérten halkan, bár az előző akcióval ha anyámékat nem is, Szilvit valszeg felvertük.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2015. március 8. 23:38
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 9. 00:37 Ugrás a poszthoz

De milyen gyorsan írtál rá *.*

Nem sejtettem, hogy egy matrac említése ilyen erővel fog hatni. Mindenesetre higgyétek el, egy síró lány szépen meg tudja ölni a korábbi hangulatot s a tiltott gondolatokat. Ez éppen kapóra jön, mert ha ideiglenesen is, áttöri a gátat, ami miatt nem érhettünk egymáshoz... nos, a majdnem csókunk és a pillanatot buldózerként leromboló anyám óta, aki szerintem csak örökbefogadott, mégpedig azért, hogy azt az egy életeseményemet tönkretegye. Nagyon agyafúrt, anyu.
A besütő hold kevés fényénél éppen látom az ezüstös csillogást az arcán, ami megerősít abban, amit a hangján amúgy is látok hallok: sír. Hogy miért? Halvány fogalmam sincs. Kis híja volt, de azért nem haltam meg, nem kell temetni. Tán csak feltolult benne mindenféle gond, ami úgy a nőkben általában. Imádnám megérteni Aileent, elvégre ő Noé és Bálint mellett a legjobb barátom, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem ez a jó alkalom arra, hogy megértsem, miért van ez a kitörés.
- Na - csitítónak szánt hangon, már alig lüktető fejjel tárom ki a karom, amiből fogalmam sincs, mennyit lát a sötétben, így inkább megérintem egyik kezemmel a vállát, hogy magamhoz vonjam. A szokásos fegyveremhez nyúlok:
- Tudom, mindenki velem szeretne aludni, de te ezért ne sírj. Megnyerted.
Simogatom a haját, és azon gondolkodom, mennyire képtelen ez az egész helyzet. Romantikus filmekben megy el az ilyen, és ezen a ponton, a szőnyegen ülve, az ágynak dőlve szentül megfogadom, hogy ha hasonló jelenetet látok legközelebb egy filmben, nem fikázom, hogy milyen durván mű.
Egy puszit is nyomok a feje búbjára, és megint visszatér a kellemetlen érzés, hogy tilosban járok. Már majdnem ott tartok, hogy fckit, megcsókolom most, este van, besüt a hold, minden milyen békés (ha Szilvi nem most hívja ránk a TEK-et), ilyenkor jobbak az esélyek. De aztán Lin megszólal, én pedig - bebizonyítva, hogy hidegvérem van - nem rándulok össze, mint akit rajtakaptak. Kicsit helyre rázom a gondolataimat azért, mielőtt válaszolok tündérlényemnek.
- Enyém a megtiszteltetés - mosolygom a feje búbjába. - De mit szólnál, ha ezúttal egyből a földön indítanánk?
Az ötlet hamar elvetődik, szőnyeg ide vagy oda, nincs elég takaró és hálózsák a szobámban, hogy kényelmessé lehessen varázsolni - igen, ez nem jutott akkor eszünkbe - a talajt. Visszacihelődünk hát az ágyra, ezúttal összeér az oldalunk. Persze nem hagyom, hogy ő feküdjön a szélén, de mert nem szeretnék még egy kupán verést, beljebb teszem magam én is. Lapjával fekszem, tenyerembe támasztott fejjel, amíg beszélgetünk. Valami vidítóról, hogy felszáradjanak a könnyei, például, hogy hogyan fogom levakargatni az Aileen-matricát a falról, amivé reggelre válik, meg ilyenek.
Aztán elcsendesedünk lassan. Engem pedig nem hagy nyugodni a gondolat a holdról és a békéről meg az esélyekről. Ebben az állapotban még az is egészen hihetőnek tűnik, hogy a filmezés és szaloncukrok előtt mind a ketten ugyanarra gondoltunk. Már nem aggaszt, hogy kényelmetlen helyzetet teremtek, olyan természetesnek tűnik, hogy a közvetlenül előttem, a hátán fekvő barátosnémnek hintsek egy csókot az arcára. Aztán felfelé, halántékára, homlokára, lefelé a csukott szemére és a másik orcájára. A szája sarkára, csak úgy próbaképpen, vajon mi történik.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2015. március 16. 09:57
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 9. 10:11 Ugrás a poszthoz

Abigél, szünet
(Levitás feladat^^)

"Keverő előtt" - ennyit pötyögök SMS-ben a telefonomon (ez az egyik jó dolog abban, ha az ember itthon van, a mugli világban, nem a BK-n), ezt küldöm az Abiból újonnan kicsikart telefonszámra.
Hülyeség volt konkrétan a koncert helyszínére megszervezni a találkozót, de ezt a tanulságot most már csak a következő alkalommal kamatoztathatom. Legalább nem a verdában ülve kell megpróbálnom feltűnőnek lenni, mondjuk így sem vagyok valami magas. Lábujjhegyen állva lesem Abigélt. Végigfuttatom a szemem a színpad felé forduló arcrengetegen, barna, hosszú haj libbenését és valami bohókásat remélek. Mondjuk buborékokat minimum.
Áh, ott van! - néhány ácsorgó koncertváró között elsuhanok, és beérem barátosnémat.
- Megvagy, végre! Legközelebb valami kevésbé zsúfolt helyen verődjünk össze - javaslom, és a zsebembe csúsztatom a telómat.
A lányra hagyom, hogy eldöntse, előre menjünk inkább a zsufiba, vagy maradjunk hátul, ahol szellősebben állnak az emberek. Hamarosan a koncert is megkezdődik, Tibi rögtön bele is vág a közepébe, az egyik szeretemszám indul! Ütemesen bólogatok az elején, de a szövegét igazából csak a refrénnek tudom:
- Neki megadom magaam, neki megadom magaaam!
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 17. 23:29 Ugrás a poszthoz

Lassan haladok, és lesem a reakcióit, ám azok jobbára elmaradnak. Az arca békés, kedves, de lehet, csak képzelem, mert az ablakon beszüremlő kevés fényt is takarom. Viszont nem alszik, hallom a légzésén.
Se tiltakozásra utaló jelek, de különösebb biztatás sem történik. Már az éppenhogycsak a száját érintő csók is afféle megkönnyebbüléssel tölt el. Itt vagyok, végre!
Nyilván nincs így, de abban a másodpercben úgy érzem, megőrültem volna, ha csak egy pillanatig is tovább kell színlelnem, hogy Aileen csak a barátom, és úgy szeretem, mintha a húgom volna. Várok kicsit, de néhány pillanat múlva beteljesítem a célt: ajkaimmal az övéit célzom, olyan puhán, ahogy csak lehet. Nem akarok túl heves lenni, pedig az agyam egy zugában egészen más elképzelések is vannak erről a jelenetről. De nem siethetem el: még nem eldöntetett, hogy rendben van-e ez így, vagy a következő pillanatban fejbe vág-e egy bendzsóval.
Egy lassú csók után hamar eltávolodom tőle, és a csekély megvilágításban kutatom, mit szól a történtekhez. Bennem van a félsz, hogy rosszul sül el, de egyelőre nem gondolok erre. Még van egy percem, mielőtt elvesztem a magabiztosságom, és elkezdhetek agyalni a mentőötleten. (Nincs olyan. Vagy majd... azt mondom, alvajárok.)
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 22. 10:26 Ugrás a poszthoz

Bzzz:)

Zipzár felhúz, én fordulok egyet, majd rálépek a puha kis gombra a padlón, a csapból pedig csordogálni kezd a víz, hogy megmoshassam a kezem. Kilépek a vonat vécéjének ajtaján, kikerülöm az utánam a helyre igyekvőt. Egy másik felsőbbéves, aki már rájött, hogy szeptember elsején a vonat végében érdemes mosdót keresni, ha nem akarsz várni. Az arcát köd és egyéb foltok tarkítják. Az ingem alá nyúlok, kiszabadítani egy falatot a pólómból, amibe a szemüvegemet kezdhetem törölgetni.
Még vagonok választanak el a saját fülkénktől, amin többek között Ágoval és Abival osztozom, meg néha a kis prefektus Bálinttal, ha nem szólítják el fontos teendői. Nem érek azonban oda, kiszúrom hamar az egyik fülkét, amiben egy hosszú hajú, lila folton kívül senki nem ül. Hát csak bemegyek már!
- Helló! - dugom be a fejem az ajtón. - Bejöhetek?
Várok egy kicsit a válaszra, de tulajdonképpen akár beinvitál, akár nem, én már eldöntöttem, hogy kicsit faggatózom, mire fel az antiszockodás. Lehuppanok vele szemben, és miközben próbálom kivakarni a szemüvegemből a gedvát a lencse és a keret találkozásánál is, beszédbe elegyedek a lánnyal.
- Miért vagy egyedül? - kérdem. - Nálunk még van hely előrébb...
(Nincs, de majd csinálunk.)
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 25. 00:31 Ugrás a poszthoz

Szemüveg nélkül még nem látom rendesen a gesztusait, de a minimális mennyiségű szavaiból már most leszűröm, hogy új, még nem mozog valami otthonosan a Bagolykőn. Hangjából pedig azt, hogy nem azért, mert elsős volna.
Miközben ülést ér a seggem, már el is könyvelhetem, hogy nehéz dolgom lesz vele. Levitás voltam, vagyok, szóval nem idegen a zárkózottság fogalma a befordultak táborában, de a lányról süt, hogy nem akar barátkozni. Azért nem fújok visszavonulót ilyen könnyen.
Azt nem veszem észre először, hogy pálcát vett elő, csak a matatást. Azután egy kis pólóba dörgölés után ellenőrzöm, mennyit látni a szemüveggel, és meglepődve tapasztalom, hogy "sose' volt még ilyen jó". Meglátom a kezében a varázspálcát, és összeáll a kép.
- Ehh, kösz? - kérdem inkább, mert meglep, hogy egy idegen kérdés nélkül varázslást gyakorol más cuccán. Tényleg jó tiszta - állapítom meg ránézve a szemben lévő ülések mintáira, majd az ablakon ki. Miért nem jutott ez nekem soha eszembe? Áh, ezt meg is osztom, hogy addig is beszéljünk valamiről.
- Még soha nem jutott eszembe pálcával tisztítani a szemüvegemet. Biztos mert... - ezen a ponton kiszippantódik a fejemből minden értelmes gondolat, mert végre eljutok odáig, hogy az arcára nézzek - immáron többet látva homályos foltnál.
- Öhh - lehelem önkéntelenül és valahol ugyan realizálom, hogy már pofátlanul hosszan bámulom, de mégsem tudom róla levenni a szemem. Nem tudom megmondani, mitől gyönyörű, de az. Egyszerűen vonz.
Nem meglepi, hogy a fajankó viselkedésem elriasztotta attól, hogy átjöjjön a mi fülkénkbe. Semmi értelmes nem jut eszembe ezen felül, pedig lenne kényszerem a fejemben megforduló minden hülyeséget ráontani, de nem akarom leégetni magam. Továbbra is szemérmetlenül bámulom, el kéne szakítanom a tekintetem. Vagy meghívni randira.
Aileen.
Lekapom a szemüvegem, így hiába is nézném. Még mindig tisztában vagyok vele, hogy milyen természetfelettien igéző, és soha életemben nem fogok vonzóbb nőt látni, mint... öhm...
- De hülye vagyok, be sem mutatkoztam. Dolánszky Alex vagyok, most kezdem a mestertanonc éveimet a Levitában.
Nem akarom megérinteni (de), úgyhogy csak intek egyet köszönésképpen, és a gondolataimat szépen visszaterelgetem Linre. Ott vár a kastélyban. A Nő.
Lehet, le kéne lépnem, fészkelődöm kicsit.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 2. 00:16 Ugrás a poszthoz

Bumm, egy oltás! Szeretem, ha valakinek van humora, és ez a beköpés is segít abban, hogy magamhoz térjek a kábulatból.
- Ü-hümm - helyeslek magyarázatára, de csak hogy reagáljak valamit, amúgy a saját széthullott gondolataimat próbálom sorban visszapakolgatni a polcokra. Eljut a tudatomig, hogy évfolyamtársak leszünk. Kábé egyidősek lehetünk, vagy csak pár évvel vagyok idősebb nála. De mi ütött belém? Megfogtam az Isten lábát Linnel. Mit akartam ettől a lánytól? Miért?
Babrálok a szemüvegemmel, és egy pillanatra, valami másnak álcázva a mozdulatot a szemem elé tartom. Nem néz rám, jobb is, hogy nem égeti a tekintetét az enyémbe. Így is mintha valami tündéri fény lebegné körül, ilyen nincs.
Sóhajtására lekapom a szemüvegem a szemem elől. Áldott vakság.
Nem akarok így elmenni. Valami nem stimmel itt, és elképzelésem sincs, mi történne, ha lelépnék. Kommentár nélkül hagyom ajánlatát.
- Van benned valami... - próbálom szavakba önteni, ami megfordult a fejemben. - Tudod, ugye?
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 2. 17:00 Ugrás a poszthoz

Ennél jobban nem sikerül összefoglalnom, hogy miféle különlegességet fedeztem fel benne. Azzal meg nem akartam megsérteni, hogy természetellenesnek titulálom. Aztán mikor reagál, eljut a tudatomig, mit mondtam, és hogy ez bizony leginkább csajozós szöveghez hasonlít, semmint egy meglőtt férfi oknyomozó riportjának első kérdéséhez. Na hagyjuk, mert csak rosszabb lesz.
Talált - megint. Felnevetek frappáns válaszán. Az ilyen poénok, pláne egy idegentől csak otthonosabbá varázsolják a szituációt és szimplatikusabbá az embert.
Kényelmesen hátradőlök, a szemüvegem magam mellé teszem, és nem firtatom tovább a "napra lehet nézni, de rá nem" problémát, túl nagy illetlenség volna. Ettől viszont még megismerhetem ezt az egyértelműen humoros, és láthatóan magányos új lányt.
- Bocs az eddigiekért, nem vagyok retardált, esküszöm - vigyorgok rá. - Ne kergess el!
Ha nem hívja fel nyomatékosan a figyelmem újra, hogy jobb lenne, ha visszahúznám a belem a barátaimhoz, azt engedélynek veszem arra, hogy - ezúttal normálisabb - csevegést kezdeményezzek vele.
- Szóval milyen szakon kezded a mesteréveket? Vagy folytatod? Hogy van ez? Eddig hova jártál?
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 3. 19:36 Ugrás a poszthoz

Viccemre nem reagál olyan derűvel, mint vártam. Nem akarok rögtön ítélni, de ha el kéne döntenem, melyik házba jár, azt mondanám, a Rellonba. No mindegy, nem veszem zokon a dolgot. Viszont nem kerüli el a figyelmem az sem, hogy lógva hagyta egyik kérdésemet, csak a felére válaszolt.
- Négy év a tanári? Hm, Lin jó sokáig elhúzza akkor - tűnődöm el, majd visszaterelem a figyelmem az előttem ülőre. - És mit akarsz tanítani?
Már csak fél óra, és érkezünk Bogolyfalvára. Úgy tűnik, izé... Zoé is tud valamit.
- Nem kell túlspilázni, sokan nem tartják az öltözködési előírást, elég ha magadra veszed a talárt - vonom meg a vállam. Van egyenruha a Bagolykőn, de nem mindenki veszi komolyan.
- De persze, jó benyomás, meg minden... hagylak öltözni.
Feltápászkodom és az ajtóhoz lépek. Onnan még intek egyet a lánynak, és elhagyom a fülkét, behúzva magam mögött az ajtót.
Gondolataimba mélyedve sétálok előre a vonaton, ezért egyelőre nem tűnik fel, hogy a szemüvegem az ülésen maradt.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 09:33 Ugrás a poszthoz

Helló!

A húgom is a takaró alá menekült a szódás szifon elől. Nem értem az ilyet. Cheesy

Pohár nyulak *.*
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 11:18 Ugrás a poszthoz

Fülöp Félix

Próbáltam elkerülni ezt a folyosót, de már egy éve nem voltam a Bagolykőn, kijöttem a gyakorlatból, hogyan kell megtalálni a megfelelő (lehetőleg rövid, nem zsúfolt és biztonságos) utakat A-ból B-be. Na meg összekeveredtek a fejemben a régi és új útvonalak. Mióta nem kerekesszékkel kell átvergődnöm a kastélyon - akkoriban, lebegő kerekek ide vagy oda, igyekeztem hanyagolni a lépcsősorokat, amennyire csak lehetett -, új utakon járok.
Nos, egyszer csak arra lettem figyelmes itt a sarkon (azt hiszem, ez a fejetlenség folyosója terjeszkedhetett is azóta), hogy egy fal elkezdett közelebb araszolni hozzám. Ránéztem, és megállt. Elfordultam, és esküszöm, közelebb került. Persze mindig csak akkor, ha nem rá figyeltem. És hogy a fenébe kerülj ki egy falat, ha nem őt bámulod, hanem a kiutat keresgéled körülötte? Ugye? Sehogy. Szóval betolt ebbe a folyosóba, és amint ráléptem az első kőkockára, hatalmas csörömpöléssel eldőlt előttem egy páncéllovag.
Pálcámat azon nyomban előrángattam. Ezen a folyosón bármi megtörténhet, ezt elég hamar megtanultam, jobb felkészülni. Óvatosan átléptem a fémszobron, mire az rámarkolt a bokámra.
- Aznyáááád - rántottam el a lábam és küldtem egy ártást a páncélkesztyű felé, mire az visszavonulót fújt.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 13:05 Ugrás a poszthoz

Még a biztonság kedvéért rátapostam egyet a fémcsuklóra, mire az kigurult a lábam alól, ennek következtében teliháttal érkeztem a vértezetre. Isten nem ver bottal.
Csak éljem túl ezt a folyosót - fohászkodtam Merlinnek, Fortunának vagy bárkinek, aki meghallgat, és a derekam masszírozva feltápászkodtam, miközben elgurult pálcámat is ismét magamhoz vettem. Tettem egy óvatos lépést, majd összerándultam az ekkor felharsanó kiáltásra. Nem jöttek vele együtt festékes lufik, így körülnéztem, és a folyosó végén egy felálló hajú gyereket pillantottam meg. Ja, vágom, Fülöp 1 vagy Fülöp 2. Volt egy év, amikor évfolyamtársak voltunk, asszem.
- Öhm - válaszoltam értelmesen, mikor előadta a tervét. Az első gondolatom az volt, hogy ez átver engem. Ugyan mivel bizonyítaná, hogy tényleg rávett valakit az ugrabugrára?
Aztán miközben húzott a folyosó közepe felé, gyanús lett nekem, hogy őt miért nem próbálta megmerényelni egyetlen lovagi szobor, miért nem esett el semmiben és egyáltalán, hogy bír két lépést tenni anélkül, hogy bármi fura történne vele ezen a folyosón?
Na jó - döntöttem. Ha így bevéd az aurájával, és különben is, verseny és plusz pontok... én már csak tudom, milyen a pontvadászat. Nem lát senki. (Erről azért még egyszer megbizonyosodtam, de ezt a folyosót tényleg mindenki elkerüli, akinek van egy kis esze.)
- Oké-oké - egyeztem bele. - Hogy kell?
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 17:36 Ugrás a poszthoz

- Ó, anyám, mire vállalkoztam? - kérdezem magamtól (vagyis ugye anyámtól), miközben a srác odalent prezentálja, hogy ugrik egy vérbeli nyúl. Elteszem a pálcám, leguggolok, és arra gondolok, hogy tulajdonképpen örülök, hogy képes vagyok erre a mozdulatra, és hogy ő és az ikertestvére milyen fáradhatatlanul igyekeztek felvidítani, mikor szakítottunk Dalmival és magam alatt voltam.
Ekkor már nevetek. Magamon, a helyzeten, mindenen.
- Versenyezzünk, hát!
Igen, már többen az Eridonba akartak rakni.
- Gáncsolni ér? - kérdezem ravaszul, és most, hogy anyu felhajtotta a taláromat, semmi sem tarthat vissza, hogy diadalmas vereséget szenvedjek a legalább 17 éve magabiztosan járó, futó és ugrándozó diáktársamtól nyusziügetésben.
A Fülöp-srác adta a puskalövést, és megindultunk a folyosó túlvége felé.
Fárasztó ez a nyúlélet. És természetesen ahogy sejteni lehetett, a nálam vagy 10 centivel magasabb srác (a haját nem számítva) pürévé alázott a magasztos sportban, viszont - öröm az ürömben - semmi sem szakadt rám, és nem is törtem ki a nyakam egy elhagyott gumicsirkén, miközben elértem innen a folyosó végéig. Őszintén mondtunk egymásnak hálás köszönetet a közös produkció után.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 6. 19:11 Ugrás a poszthoz

Én ma 9 hsz-t írtam, ha nem számítom a hajnali 1-kor írtat, amit a tegnaphoz sorolok.:D De ezek a mocskok mindig visszaírnak! ^^

Szomorú húsvéti kutya:D
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2015. április 6. 19:12
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 7. 00:08 Ugrás a poszthoz

Zoé megint:)
Előzmény itt, utózmány itt.

Egy újabb évnyitó. Eddig úgy érzem, semmi nem változott a Bagolykőben az egy éves kihagyásom alatt sem. Talán csak annyi, hogy totálisan bele vagyok zúgva az egyik tanárnőbe. Muhaha.
Az említett sajnos a professzorok emelvényén foglal majd helyet, pedig mesterképzésben is részt vesz, miközben óraadó tanárként működik. Majd hagyunk neki egy széket a Levitánál, hátha az igazgatói beszéd után lejön.
Vakvezető barátosném, Abigél oldalán lépek be a nagyterembe. Jó, túlzás, hogy vakvezető kéne mellém. Látok én szemüveg nélkül is, csak szarul.^^
Jobban bosszant az, hogy ott hagytam a bizonyos Zoénál a szemüvegemet, mint amennyire mutatom. Most még elvagyok nélküle: nem ismerem fel az embereket, csak ha közelről látom az arcukat, na bumm. De ahogy elkezdődnek az órák, szívni fogok. Sem a tanárok szemléltetését, de pláne a táblát nem fogom látni.
Már csak a saját fülkénkben jöttem rá, hogy nincs meg a szemüvegem. Visszamentem volna érte, de lassan érkeztünk az állomásra, és kint tolongtak az emberek, esélyem sem volt időben odaérni a vonat túlfelébe. Nem is értem. Mire benyitottam a fülke ajtaján, amiben elvileg a lánynak kellett volna lennie, hűlt helye volt.
Zoé, mestertanonc. Ennyit tudok róla.
Abi már a holnapi hirdetésünk formáját tervezgeti. Kitalálta, hogy ki fogom plakátolni a kastélyban, hogy az elvesztett, szeretett szemüvegemet keresem. Fénykép is lesz mellé, meg jutalom a megtalálónak.
Hagyom, hadd pörögjön az agya, de én inkább azt tervezgetem, hogy körbekérdezősködöm a mestertanoncok tornyában Zoé felől. Senki sem látta rajtam kívül a lányt, én meg most nem látok, így nincs értelme a nagyteremben nézelődni utána.
A kékek asztalához érve letelepszünk Bálinttal szembe, aki épp egy elsősnek magyaráz. Jobbomon Abi, a bal oldalamon egy hely kihagyva a páromnak, hátha...
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2015. április 8. 15:57
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 7. 20:31 Ugrás a poszthoz

Zoé

Portnipper éleslátásáról tanúbizonyságot téve előbb hagy minket táplálkozni, mielőtt belekezdene az általában kínosan hosszú beszédbe. Éhen halok!
Amint a ketem ügyébe kerül a kanál, lapátolok is mindenből a tányéromba, ami éppen megtetszik. Abigél mellettem nyuszit formáz a bébi répáiból és más zöldségekből. Én nem tökölök ilyenekkel. Amikor megkérdezi, én mit alkottam, azt felelem, kiborult ruhásszekrényt.
Aztán egyszer csak fölég magasodik valaki, és a mondottak alapján egyértelműen hozzám szól. Túl nagyot nyelek az igyekezetben, hogy gyorsan eltűnjék a számból a falat. Zoé az, nem kell holnap felkajtatnom!
- Ahh, kösz - fogadom el megkönnyebbültem a szemügém, mikor bemérem azt a tenyerében. Azután meglátom a kék szegélyt a talárján.
- Na, Levita? - mosolygok rá, és a szemüveget egyszerűen a tányérom mögé teszem az abroszra. - Ezt elhallgattad a vonaton.
Túl közel van. Nyelek egyet, pedig már lement a falat.
- Öhh... izé... megvan a helyed? - kérdem sután, és magam sem tudom, miben reménykedjek. - Itt van egy...
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2015. április 7. 22:12
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 8. 00:50 Ugrás a poszthoz

Z
jól eljátszottam itt magamban meg az NJK-mmal, bocsi. XD

Bírom ennek a csajnak a humorát.
- Akkor szerencsém van - vigyorgom, koccan a szemüvegem a tányérhoz. A Levita-kérdésre adott válaszától azonban elkezdem hülyén érezni magam. Már, ha nem érzem még elég hülyén magam attól, hogy annak ellenére is, hogy barátnőm van, túlságosan érdekelni kezd ez a lány, amint felbukkan. Vérciki, hogy le kell vennem a szemüvegem ahhoz, hogy viszonylag normálisan tudjak vele kommunikálni, és ne döntsem asztalnak rögtön.
...Gondolj másra!!!
Önmagammal vívott csatám hatására elkések a felelettel. Ja, és hogy miért éreztem (a jelenlétében már "megszokottnak" tekinthetőnél is) hülyébben magam? Mert addig, amíg nem mondta, eszembe sem jutott, hogy mikor és hogyan kerülnek beosztásra azok, akik nem elsősként jönnek az iskolába. Most totál hülyének néz. Teljesen idiótának. - Mert az is vagyok!
Kényelmetlenül fészkelődöm ülésemen. Ő pedig visszautasítja, hogy hellyel kínáljam. Az egyik felem megkönnyebbül ettől.
Amíg nem mondja, nem figyelek fel rá, de most már érzékelem, hogy a fejek felénk (felé) fordulnak. Felmarkolom és az arcomra illesztem a szemüvegemet. _Mindenki _bámulja a távolodó lányt.
Ahogy tüzetesebben szemügyre veszem, igazából leginkább csak a fiúk... meg ott, az a csaj... Ez elképesztő!
- Te, mi van itt...? - böködöm meg kézfejemmel Abigél vállát, és fejemmel a többiek felé intek, akik továbbra is szemérmetlenül követik a titokzatos Zoét tekintetükkel.
Volt osztálytársam felém fordul, és olyan dolgokat mond el nekem, amikre magamtól szerintem nem jöttem volna rá. Mert gyökér vagyok, hej, de nagy gyökér!
Abigél szerint a csajnak véla felmenői lehetnek, azért reagál rá így mindenki. Gyorsan vázolja is, mit kell tudni ezekről a vélákról, és óva int attól, hogy esetleg bestiának tituláljam Zoé akárkicsodáját. Szomorú, hogy Abi ennyit néz ki belőlem... De nem teljesen alaptalan. Mindig vágytam egy "Tapintat mesterfokon: Hogyan ne sértsd vérig hölgyismerőseidet" könyvre, de sosem kaptam... szerintem nem létezik. Tildát kéne megkérdezni.
Ezen felül Abigél még azt a meglátását is megosztja velem, hogy a lány feltehetőleg épp most sírja ki a szemét a klotyóban, mert marha nehéz lehet így élni, pláne egy új közegben kezdeni új életet, miközben a srácok szeme kocsányon lóg, és lépten-nyomon rád másznak az emberek, vagy legalábbis ontják rád szexista megjegyzéseiket. Szerinte utána kéne mennem.
- De Abi, én fiú vagyok... - nyöszörgöm kibúvót keresve. - Én sem vagyok jobb, mint a többi.
Szeretettel pislogok a tányérom felé, amin ott az a finom ragu...
A mérsékelten flúgos barátosném persze pont akkor avanzsál élő lelkiismeretté, amikor szeretnék békében megvacsorázni, és nem depressziós vélalányokat üldözni "én megértelek téged" és "hadd segítsek" táblákkal.
Nyert.
Még sebtében két-három villányit eltüntetek a kajámból, és megadóan, valamint lehetőség szerint feltűnésmentesen kikászálódom a helyemről, hogy Zoé után siessek. Menet közben leveszem a szemüvegem. Aztán visszateszem, nehogy nekimenjek egy páncélszobornak.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 8. 01:13 Ugrás a poszthoz

Bzzz:)
Előzmények itt és itt.

Kellemetlen az évnyitó lakoma közepén kicsattogni a nagyteremből. Próbáltam feltűnésmentesen lelécelni, de próbáljon meg más is 400 nyugiban a seggén vacsorázó diák és 20-30, a teremre egy emelvényről tökéletesen rálátó tanár előtt egyetlen mozgó célpontként kisprintelni észrevétlenül.
Na ugye.
De Pethő Abigél hatására (aki alapjáraton túl cuki ahhoz, hogy kimutassa, de valójában nagyon okos; és nem hinnéd, de meglehetősen erőszakosan tud ragaszkodni az álláspontjához, csak ezt is olyan cukin teszi, hogy nem tudsz rá haragudni) kijöttem, és szerencsére az üldözött vad, Zoé nem bújt el valami hülye helyre, így az ünnepi órákat nem kell hasztalan keresgéléssel töltenem a több ezer négyzetméteres kastélyban. Már csak az aggaszt, mit szólhatott odafent Aileen a jelenetünkhöz Zoéval.
Majd gyónok neki holnap.
A kísértésbe vivő nőszemély háttal áll nekem hál' égnek, így van lehetőségem - közben átkozva gyengeségem - megint csak levenni a szemüvegem, mielőtt megszólítanám. Így is marha nehéz a közelében lenni, én mondom.
Nem érintem meg a riadt kis őzikét, megköszörülöm a torkom, és előveszem a vidám Alexet, nem firtatva a benti bámulós dolgot.
- Ha nem jön be a tömeg és a tucatkaja, a Levitában is van konyha, én pedig messze földön híres vagyok a hamburgeremről - hordok össze valami sületlenséget, hogy megkezdjem a beszélgetést.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 8. 01:14 Ugrás a poszthoz

Nem boldog nulla óra egy percet akartál mondani, Laucs? ^^
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dolánszky Alex összes hozzászólása (695 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 » Fel