Nem-nem   A Salvatore a keresztneve és kicsit z-nek ejtik az elejét  

Most megint róla fogok pofázni mindenkinek két napig? XD

Ja, hogy az a keresztneve. XDDDDDDD Így már mindjárt más.  

Az miért baj? Egy ilyen "adoniszról" szívesen hallgatunk meséket, éjjel-nappal.  

Bizony, a keresztneve... nekem tetszik  

Amúgy kicsit magányosnak tűnt végig, amíg itt voltak a diákok és nem is nagyon mertem leállni beszélgetni vele, mert ilyen félénkebbnek, zárkózottabbnak tűnt. De aztán sétáltunk Baján, a Sugó partján, mocskos-trutyis-esős-hidegszeles időben és akkor ő is egyedül ment, meg én is és akkor odamentem hozzá és beszélgettünk és kiderült, hogy az egyik legkedvesebb ember, akit ismerek *_*

Nekem is bejön. Olyan... nem mindennapi.

De végül nem is olyan zárkózott és félénk, nemde? Szerintem előbb is oda mehettél volna hozzá, drága Lorel, lelkem. Próba cseresznye.  

Ha visszajelöl facebookon istenbizony, hogy írok neki egy kis levélkét, hátha tartjuk a kapcsolatot  

Nagyon helyes! Nehogy elszalaszd.   Ha ilyen jót beszélgettetek biztos tök jó fej meg kedves.  

Az a helyzet, hogy nem is tudtam beszélni vele, mióta beszélgettünk a Sugó parton, séta közben, pedig szerettem volna...

Hogy-hogy nem tudtatok azóta beszélgetni?  

Hát mert az utolsó nap volt, az itt tartózkodásukból, amikor beszélgettünk és este meg nem mentem a buliba mert fáradt voltam és fájt a fejem... meg amúgy is ő volt az egyetlen okom menni ^^
És akkor ez volt pénteken és szombat reggel már mentek Horvátországba.

Kár, hogy nem mentél abba a buliba. Pedig szerintem ott is jót beszélgettetek volna, de hát majd facebook-on keresztül tartjátok a kapcsolatot.  
Értem. Hát akkor beszéljetek face-en. Az a legegyszerűbb, ha ennyire a szívedhez nőtt már.  

Na hát na, nincs más választásom  

Behalok..  

Ha egy srácnak küldök baglyot, akkor a bagoly biztos lusta, mérges, vagy szárnyakat csapkod.

De ha lánynak akkor örömmel viszi..  

Nekem ma szinte egész nap morcos Rossz napja van.

az enyém estére elfáradt, és morcos..

kéne valami nevet adjak neki.

Zoknyussz Zawinak mindig tök lelkesen meg jó kedvűen viszi a levelet, másnak meg nem.

Yarnak sose vitte még lelkesen..

Yarnak? Ugyan már Liszi...

most mi van..? lelkesen elküldöm a baglyot, erre ő mérges.. -.-

Hát a baglyod a belső érzéseidet tükrözi.

dehogyis.

nevezzük el a baglyomat..

Nevezzük. Milyen nevet szeretnél?

Lisziset. *.*

//szó.szó//

Jelly, Liszmisz, Nem tudomka.

Mira^^


Majdnem két hét telt el azóta, hogy a csinos Amira Loveguarddal összefutottam a kis tavacskánál. Jól elvoltunk ott. Megbeszéltünk mindent, amit csak akartunk, ám pár perc múlva a leányzó a tóba esett. Én utána ugrottam, s kimentettem a nem túl mély állóvízből. Ezek után gyorsan besétáltunk a kastélyba, s a Monsters felé vettük az irányt, ahol azon az éjszakán csak mi voltunk. Mira szépen lezuhanyzott, én pedig átöltöztem pizsamára. Miután a lány végzett, kijött a fürdőből, s adtam neki egy nagy pólót, hogy abban tudjon aludni. Aztán pedig... megcsókoltam. De nem úgy mint mikor Pécsen voltunk. Ott érzelmek nélkül csináltam mindent. Most itt más volt a helyzet. Amira nem állt ellen a dolognak, s visszacsókolt, de aztán hátrébb lépett, s megkérdezte tőlem, hogy mégis mi a francot csinálok. Mire én elmondtam neki, hogy talán többet érzek iránta, mint eddig. Végül azt mondta, hogy kiélvezhetjük az éjszakát, de most nem hagytam magam. Semmi kedvem nem volt vele tovább társalogni. Elegem lett abból, hogy én csak egy bábuja vagyok a lánynak, és ha akar velem játszani, akkor elővesz a kis dobozóból, ha pedig nem, akkor visszadob oda. Szóval másnap reggel már nem volt a szobában Mira. Eltűntek a vizes holmijai, a cipője sem volt az ágyam mellet. Csak egy levél volt az éjjeliszekrényemen. Olyan epres illata volt a pergamennek, éppúgy, mint Mirának. Kibontottam, s elolvastam. Ez állt benne:
Drága Zawi!
Én visszautaztam Olaszországba, de 30-án, vasárnap este hat órakor visszajövök az iskolába.
                                                                          Puszil: Mira

Oké, mindjárt kész vagyok, és még van tíz percem.
Ezalatt a két hét alatt nagyon nem  csináltam semmit. Még kiélveztem az utolsó napokat a szünetből. Elmentem a pubba, sétálgattam a faluban, vagy olvastam a Monstersben. Örültem, hogy nem kell még a tanulással foglalkoznom. Pedig holnap már a nagyteremben a tanévnyitó/záró ünnepség lesz, amire illik megjelennem. Végre hivatalosan is harmadéves lehetek. Aztán még azon is gondolkodtam, hogy mi legyen Mirával meg velem. Végül arra a döntésre jutottam, hogy csakis barátok legyünk. Tehát nincs többé nyakra-puszi, meg ilyenek. Bárcsak újra ismerkedhetnék a lánnyal. Jó lenne ezt az elmúlt két évet elfelejteni. Bár a jó pillanatokat meghagyhatnánk.
Na, indulni kell!
Felhúzom az új tornacipőmet a lábamra, s elindulok a vasútállomáshoz. Gyors léptekkel haladok a folyosókon nem szeretnék leállni beszélgetni senkivel. Meg kell beszélnem ezt a dolgot a lánnyal, míg nem vagyunk a suliban. A falu pedig tökéletes lesz egy kis beszélgetésre. Átvágtatok a nagy tisztáson, kilépek a kapun, s már a falu macskaköves utcáin lépkedem. Határozottan haladok a vasútállomáshoz, ahova pár perc alatt megérkezek. Pont időben, ugyanis épp most áll meg a vonat.

*Ezer éve nem jártam erre, na jó, azért olyan régen nem, elvégre nap mint nap elmegyek a helyiség ajtaja előtt, hiszen nem egyszer kell járőröznöm meg ilyesmik, de valahogy mostanság sohasem jöttem be, maximum takarodó után benéztem, hogy van-e idebent valaki. Általában nem találtam itt senkit, persze volt egy-két alkalom, hogy szabályszegőkre akadtam. Nem büntettem meg őket, elég büntetés volt, hogy elkísértem őket a hálókörletükig. Hogy most mit csinálok itt? A kandalló elé kuporodva, teásbögrét szorongatva melegszem és bámulok a tűzbe. Nincs valami meleg odakint, s nekem ki kellett szaladnom egy pár percre, ami azt jelenti, hogy sikeresen átfagytam. Ezért ülök most a kandalló előtt. Idehoztam magamnak egy párnát is, csak hogy puhább legyen a talaj, na nem mintha olyan nagyon kemény lenne. Jó itt. Senki nincs rajtam kívül, így csak a tűz pattogását lehet hallani a szobában.*
~Nem szeretem a rossz időt.~*Vajon van olyan, aki szereti? Az esővel semmi bajom, addig, amíg egy kellemes nyári zápor keretein belül esik, elvégre felfrissíti a levegőt, és olyankor az illatát is szeretem. A hóval is ki vagyok békülve, mert olyankor annyira szép a táj, viszont az ilyen nyálkás,hűvös, szeles, szeszélyes környezet nagyon el tud nyomni. Ez egyszerűen borzasztó. Persze a kedvem azért még jó, most is dúdolászva ücsörgök itt, az élet szép dolgain elgondolkozva. Ruházatom az évszakhoz egyezik, olyan szinten, hogy már hosszú ujjú felső és  hosszú nadrág van rajtam. Muszáj, mert nem szeretnék máris beteg lenni.*
~Merre lehet mindenki...~*Pár diákot láttam odakint, a Nap sugaraiban fürdőzni, de már volt egy kis szél is, így egy vastagabb pulcsiban, vagy egy vékonyabb kabátban ajánlatos kimenni. Rajtam ugye egyik sem volt, ezért is siettem annyira vissza. Néha belekortyolok a vegyes gyümölcsös, mézes teámba, ami már langyosra hűlt, de még így is melegít picit.*


Összeállítás

Liszmisz. *.*

ez marad..na szóval Liszmisz nem szereti YarYart..xD

Zawi-bogaram

Táskákkal, ládával, és a háziállatokkal felpakolva utazott vissza az iskolába Amira, a rellonos feketeség. Amilyen rossz volt az első egy-két nap otthon, utána annyira be is lendült. Mivel Mirát meglátogatta Yarista, volt társasága, és egészen jól elvoltak. Aztán ő hazament, meg lassan el is kúszott az idő, és a lány már csak azt vette észre, hogy a vonaton csücsül, és kezdetét veszi az új tanév.
Már korábban írt egy levelet Zacharynek, hogy menjen ki elé a vasútállomásra. A szünetben visszautazott hozzá, és akkor egy eléggé fura estét töltöttek együtt. A lány még mindig nem tudta eldönteni, hogy hányadán állnak, de úgy döntött, hogy ideje lenne kicsit jobb hírnevet szerezni, mint ami eddig volt, és nem a pasis ügyeiről szeretne elhíresülni. Prefektus létére nem túl jó példát mutat.
Mivel tudta, hogy a barátja már nagyon szeretne egy kis állatot, egy kis ajándékkal együtt utazott. Ecset és Leo mellett egy kis kalickában csendesen ücsörgött a kicsi bagolyfióka, aki a Loveguard-család birtokán született. Két testvére még nem talált gazdára, de Mira mikor meglátta a tollas kis csodát, tudta, hogy nagyon jó gazdája lenne Zach.
Már nagyon várta, hogy megérkezzen, és visszaköltözhessen a Sárkányfészekbe a barátnőihez. A szöszi kviddicsest is szerette volna üdvözölni, de első sorban Zawira gondolt, mert már biztosan várta, hogy beérjen a vonat az állomásra.
Mielőtt megállt a vonat, összeszedte a holmiját, és nagy nehezen, a kis oroszlánon és Ecseten majdnem átesve kikászálódott a fülkéből. Megpróbálkozott az egyedüli leszállással, de ez magassarkúban nem jött neki úgy össze, ahogy elképzelte, szóval a közelben álló fiút megkérte, hogy segítsen neki, és egy perc alatt már a táskáit és a ládáját maga után húzva sietett a barátja felé. Egy kis körbenézés után kiszúrta a tömegben. Sokan voltak ott azért, hiszen sokan tértek vissza ugyanebben az időpontban.
-Megjöttem! -mosolygott rá miközben közelebb tipegett hozzá. Egy puszival üdvözölte, és még mielőtt a fiú bármit mondhatott volna, a kezébe vette a kalickát.
-A bébink -nyújtotta felé a pici baglyocskát, és csillogó szemekkel várta a reakciót.

bagolyka

Szegény Yari, úúúgy sajnálom.

Majd megszeretgetem, aztán szeretni fog

Szegény bagoly   ( bocsi, ezt nem hagyhattam ki)