A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Miután Damian lement a medencéhez, Charon még lehuppant az ágyon heverő bőröndje mellé. A vele szemben, a szoba másik felében lévő ágyat bámulta, mellette a tele bőrönddel. Akármennyire akarta elkenni a hétvége és bátyja feletti lelkesedéssel a dolgot, de be kell ismernie, hogy így, a szoba magányában, ismeretlen szagokkal (jellemzően maszkulin illatok) körbevéve azért rázuhan kicsit ez az egész. Hogy itt van és nyilvánvalóan hirdeti a közös szoba, hogy a szülei, a másik család felnőttjei és mindenki elhatározta, hogy hozzá fog menni valakihez.
Lenéz az ölébe ejtett kezeire, és csak még mélyebb húzást érez a gyűrű gondolatára rajta, holott még csak épp felmerült a terv maga. Mindig úgy képzelte, hogy a Roxfort elvégzése után majd Rosier elviszi valami különleges helyre, és egy gyönyörű zöld gyűrűt húz majd az ujjára, ami illik a nyakláncához, amit ötödikben kapott tőle. Akarja, hogy a Flaviu valami ordenáré undorító gyűrűt válasszon neki, legalább gyűlölhetné a gyűrűt is. Miért nem lehet Rosierrel itt a lengyel helyett? Nem kellene kényelmetlenül éreznie magát az átöltözéssel, csipkelődnének kicsit egymással, aztán lehet le sem mennének a medencéig egy ideig, mert..
Nyomorultul érzi magát. És nyomorultul érzi magát, amiért nyomorultul érzi magát, holott ez a nyaraló és ez a szoba másnak több havi fizetésébe kerülne ennyi éjszakára. Mert mindenki azt mondja, hogy hálásnak kéne lennie és örülnie, merthogy Flaviu mekkora fogás, de miért örülne egy jó fogásnak, amikor ő már réges régen készen állt a vízbe ugrani egy másikért! Tompa puffanással érkezik az ökle az ágy végi párnába, de a gesztusnak pont annyi értelme és haszna van, mint ennek az önsajnáltatásnak.

Pontosan, igazán abbahagyhatná ezt a szenvedést. Tiszta szánalmas vagyok. Ezzel a gondolattal nyitja ki a bőröndöt inkább és halássza elő a fürdőruháját. Ebből nem szabad rendszert csinálnia, még a végén meglátná valaki. Nem akar olyan síró-picsogó lány lenni, akiket annyiszor szólt már le korábban. Most lemegy és kurva boldog lesz. És kibaszott vidám. És csakazért is jól fogja magát érezni. Kibújik a rövidujjú felsőből, a nadrágból és egyéb ruhákból, majd felkapja a fürdőruhát.
Mire a szobát elhagyja, már összeszedi magát, arcán a szokásos pökhendiség, ami hamar derűre vált, mikor meglátja a medence szélén Amont és a menyasszonyát, Siennát. Felgyorsítva a lépteit baktat oda a pároshoz, nyilvánvaló lelkesedéssel - az ismerős otthoni arcok enyhítenek azon a belső feszültségen, amit nem tudott teljesen elengedi még.
- Látom, ti is átöltöztetek. Mázli, hogy jó időre érkeztünk.
- Itt már csak te voltál ilyen lajhár az átöltözéssel, na, mi a helyzet? - Amon a maga huszonnégy évével a legidősebb testvér a családban és mondhatni még a legérettebb is. Ez mondjuk nem akadályozza meg, hogy az első ösztönös mozdulattal összetúrja a húga haját. A "mi a helyzet" kérdés hangsúlya viszont a szokásos semmitmondó "miújságnál" több kíváncsisággal és.. némi óvatossággal szólal meg.
Ismeri Damiant és határozottan szükségesnek érzi rácsekkolni a húgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876071#post876071][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.02. 22:58[/b][/url]

Miután Damian lement a medencéhez, Charon még lehuppant az ágyon heverő bőröndje mellé. A vele szemben, a szoba másik felében lévő ágyat bámulta, mellette a tele bőrönddel. Akármennyire akarta elkenni a hétvége és bátyja feletti lelkesedéssel a dolgot, de be kell ismernie, hogy így, a szoba magányában, ismeretlen szagokkal (jellemzően maszkulin illatok) körbevéve azért rázuhan kicsit ez az egész. Hogy itt van és nyilvánvalóan hirdeti a közös szoba, hogy a szülei, a másik család felnőttjei és mindenki elhatározta, hogy hozzá fog menni valakihez.
Lenéz az ölébe ejtett kezeire, és csak még mélyebb húzást érez a gyűrű gondolatára rajta, holott még csak épp felmerült a terv maga. Mindig úgy képzelte, hogy a Roxfort elvégzése után majd Rosier elviszi valami különleges helyre, és egy gyönyörű zöld gyűrűt húz majd az ujjára, ami illik a nyakláncához, amit ötödikben kapott tőle. Akarja, hogy a Flaviu valami ordenáré undorító gyűrűt válasszon neki, legalább gyűlölhetné a gyűrűt is. Miért nem lehet Rosierrel itt a lengyel helyett? Nem kellene kényelmetlenül éreznie magát az átöltözéssel, csipkelődnének kicsit egymással, aztán lehet le sem mennének a medencéig egy ideig, mert..
Nyomorultul érzi magát. És nyomorultul érzi magát, amiért nyomorultul érzi magát, holott ez a nyaraló és ez a szoba másnak több havi fizetésébe kerülne ennyi éjszakára. Mert mindenki azt mondja, hogy hálásnak kéne lennie és örülnie, merthogy Flaviu mekkora fogás, de miért örülne egy jó fogásnak, amikor ő már réges régen készen állt a vízbe ugrani egy másikért! Tompa puffanással érkezik az ökle az ágy végi párnába, de a gesztusnak pont annyi értelme és haszna van, mint ennek az önsajnáltatásnak.

Pontosan, igazán abbahagyhatná ezt a szenvedést. Tiszta szánalmas vagyok. Ezzel a gondolattal nyitja ki a bőröndöt inkább és halássza elő a fürdőruháját. Ebből nem szabad rendszert csinálnia, még a végén meglátná valaki. Nem akar olyan síró-picsogó lány lenni, akiket annyiszor szólt már le korábban. Most lemegy és kurva boldog lesz. És kibaszott vidám. És csakazért is jól fogja magát érezni. Kibújik a rövidujjú felsőből, a nadrágból és egyéb ruhákból, majd felkapja a fürdőruhát.
Mire a szobát elhagyja, már összeszedi magát, arcán a szokásos pökhendiség, ami hamar derűre vált, mikor meglátja a medence szélén Amont és a menyasszonyát, Siennát. Felgyorsítva a lépteit baktat oda a pároshoz, nyilvánvaló lelkesedéssel - az ismerős otthoni arcok enyhítenek azon a belső feszültségen, amit nem tudott teljesen elengedi még.
- Látom, ti is átöltöztetek. Mázli, hogy jó időre érkeztünk.
- Itt már csak te voltál ilyen lajhár az átöltözéssel, na, mi a helyzet? - Amon a maga huszonnégy évével a legidősebb testvér a családban és mondhatni még a legérettebb is. Ez mondjuk nem akadályozza meg, hogy az első ösztönös mozdulattal összetúrja a húga haját. A "mi a helyzet" kérdés hangsúlya viszont a szokásos semmitmondó "miújságnál" több kíváncsisággal és.. némi óvatossággal szólal meg.
Ismeri Damiant és határozottan szükségesnek érzi rácsekkolni a húgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876076#post876076][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 23:59[/b][/url]

Miután bezárta maga mögött az ajtót, hátrált pár lépést, zárkózottan a zsebébe süllyesztette a kezeit - a diplomatikusan semleges arckifejezése egy zsigeri sóhajjal olvad le. Remek. Remek. Újabb erős kezdés, Damian, csak, hogy mindenki kellőképp befeszüljön a hétvégére.
Azonban csak másodperceket ad az illékony, tépelődő gondolatnak, míg még farkasszemet néz az ajtóval, majd kinyúl, letépi a felragasztott papírt a nevekkel, gombócba gyűri és sarkon fordulva az ablak felé dobja. A galacsin a nyitott ablakkeretnek ütközik és szomorkásan a fal tövébe pottyan. Majd felszedi, akinek kedve van hozzá.


Mindenkihez van pár szava. Sosem esett nehezére a társasági mingling vadidegenekkel szemben sem, azonban a nyaraló gondosan elzárt - és muglik és kutató szemek elől tényleg elzárt - kis világában érzi magát mégis elemében. Így a medencéhez rkezve viszonylag hamar túlteszi magát az iménti beszélgetés kínosságán, ami pedig megmarad belőle, inkább félreteszi későbbre, amikor lesz ideje rágódni rajta.
A vízben fehér, éjjel világító, jelenleg azonban inkább hógolyónak tűnő gömbök lebegnek, a nyugágyakon színes pokrócok és törölközők, amik naplemente után hivatottak melegen tartani őket. Nem tudja, ki választotta a zenét, de a barátaiban ismét nem csalódott, ahogy egyelőre a mára felbérelt cateringben sem. Az első útja a bárpulthoz vezet; ennek a taktikai hibáját az azonnal rátukmált fireballal a kezében ismerte fel. Újabb erős kezdés - bár nem azért érkezett, hogy józan maradjon, de úgy tervezte, este nyolc előtt nem fog a medencébe hányni. Idén nem.
Míg a két koktélra vár ("egy aviation martinit és valami nem túl édes, alkoholmentes szart, ha van", az ujjai türelmetlenül dobolnak a grániton. Mivel huszonketten jönnek és egynéhány plusz egy, nyilván idejében kiszúrja Amont, ami... amire minden normális helyzetben egy derűs intéssel reagálna. A helyzet azonban bizonyos okokból nem normális - és mivel látja, hogy a bizonyos ok épp a villából vezető lépcsőn sétál lefelé, mielőtt a tekintete találkozhatna a férfival, inkább visszafordul a pult felé, míg az itala elkészül.
Ugyan már! Igazán összeszedhetnéd magad. Mi a legrosszabb, ami történhet? Neheztelni fog? Előfordulhat. Fordított esetben mumusként élne Amon ágya alatt, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy a húgai "becsülete" nem olyasmi, ami rá tartozik.
A poharak koppannak előtte a pulton. Egy biccentéssel emeli fel őket, az iménti fájdalmas arckifejezésének pedig már nincs sok nyoma akkor, amikor az italokat rutinosan az egyik kezében egyensúlyozva ismét végigsétál a medence partján ls megáll a rögtönzötten összeverődött társaság mellett.
   -  Oi, Amon. Örülök. Ezer éve - mivel balkezes, így legalább nem esik nehezére az, hogy anélkül nyújtson kezet, hogy a poharakat idő közben ne borítaná magára -  És... Sienna? Megvan a szobátok, minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876080#post876080][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.03. 00:35[/b][/url]

A "mi a helyzet" kérdésre egy egész regényt tudna itt helyben elmondani, de azt még Charon is felismeri, hogy talán nem itt és így van a helye ennek. Amíg idegeneket és számára nem számító embereket nem gond kínos helyzetbe hoznia (illetve hát önmagát), a testvérével nem szívesen tenné ezt. Érte még erőfeszítéseket is hajlandó tenni.
- Hát, figyu.. az egész rohadtgáz. - Mármint semmi újat nem mond Amonnak, de nem is kell, mert a srác homloka máris baljóslatúan meggyűrődik. Melyik idősebb fiútestvér akarná azt hallani a húgától, hogy "rohadtgáz" van, mikor egy szobán osztozik egy fiúval? Charon válla felett ekkor látja meg a közeledő alanyát a beszélgetésnek, mire a lány is elfordulva követi a tekintetét. Aztán visszanéz Amonra meg Siennára.
- De majd mesélek később. - tervezi kipanaszkodni magát ugyanis. Még igaz nincs sokmindenre, azonban a megérkezés alapján valószínűleg, mire eljutnak odáig, bőven lesz.
- Ja, ezer éve. - érkezik a kurta válasz, és ilyenkor látszik az, hogy a húga és ő azért mégiscsak közös apán osztoznak, van mindkettejük rövid válaszaiban valami meghatározhatatlanul hasonló. Kivéve, hogy Amonnak van önuralma és józan megfontolása. Valami, amit Charon nyugodtan elkezdhetne lassan gyűjtögetni a felnőtt életre. Sienna az, aki az egész összegyűlt csapatukban először próbál feszültséget oldalon.
- Damian! Még mindig fantasztikus minden, különösen tetszik az új berendezés tavalyhoz képest. - A lány barackszínű szájfénnyel kihúzott szája kedves mosolyra húzódik, bár ez csak a szokásos egyébként barátságos bájcsevej.
Ez az, amire Charon nem képes. Helyette megszabadítja Flaviu kezéből azt a poharat, amit úgy ítél, hogy az övé lehet. Elveszi, beleszagol, nem facsarja az orrát semmilyen tömény alkohol, szóval legalább a tipp jó volt. Mivel amúgy is nagy beszélgetésekben van, nem szakítja őket félbe egy köszönömmel (jó indok szerinte). Amúgy is olyan hülyén nézett ki a srác két pohárral a kezében.
- Hallottam a híreket otthon. Gondolom, jónéhány korábbi hobbiról leszoktál, ha eljegyzésre adtad a fejed. - Ez már Amon, majdhogynem belevágva Sienna csevegésének utolsó szavaiba. Eleget laktak együtt a Roxfort alatt és eleget jártak együtt szórakozóhelyekre, hogy legyen némi fogalma Damian.. well, szépséghibáiról. Ahogy egyébként a jobb oldaláról is - ez utóbbi miatt állnak ilyen viszonylagos nyugodtságban a medence mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876082#post876082][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 01:03[/b][/url]

Noha úgy tesz, mintha semmit sem érzékelne a helyzet kínosságából, tudja, hogy Amon tudja, hogy ő tudja, hogy mindenki tudja, hogy...
Hagyja, hogy a lány kivegye a kezéből a koktélját, és ez az első pillanat, amikor kívülről is tudomásul veszi a jelenlétét. Ahogy azonban a saját poharát most már kényelmesebben átveszi a másik kezébe, nem néz rá vagy szól hozzá. Ugyan barátok közt van és annak a medencének a partján, ami az évek során szavakba nem önthető cselekedetek tanúja volt, egyszerre kínosan tudatában kerül annak, hogy a lány fürdőruhában van, ami magában nem lenne bűn, de...
Félmosolyra húzza a száját, amit azonban a szeme nem követ.
   -  Kinek van kedve az iskolás éveken rágódni? Eeeezer éve volt - lesüti a szemét és kihalássza a fogpiszkálóra szúrt fekete olivabogyót a püspöklila italból - Senki sem kíváncsi rég elfeledett botlásokra és históriákra, igaz, Sienna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876148#post876148][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.04. 01:37[/b][/url]

Négy személy vesz részt közvetlenül a szituációban, és eddig ebből a négyből legalább volt egy, aki nem érezte magát feszültnek vagy kellemetlenül: Sienna. A lányról tudni kell, hogy bár nem a világ legkiemelkedőbb boszorkánya, és nem is az a fajta személy, aki egy könyv főszereplője lehetne jellemvonásai alapján, de... decent. Még Charon is kedveli, pedig eleinte aztán tényleg a fogait csattogtatta a család dobermannja. Sienna jelenléte azonban nem.. fenyegető. Sőt, ahogy most is tette, jobbára igyekszik oldani a feszült helyzeteket, ami hála a Yaxley gyerekek well, színes személyiségének, volt már bőven korábban is.
Épp ezért érkezik egész kéretlenül és váratlanul Damian .. utalása? Igen, utalhatott valamire, még ha blöff is volt (vagy t'án tényleg tud valamit), mert Sienna mosolya először értetlenné válik, majd zavartan feszengővé. Tekintete futólag Amonra rebben, mint aki ellenőrzi a reakcióját.. és reménykedik is valamiféle
- Elveted a sulykot, Damian.
segítségben.
Rövid mondat és a szavak alapján passzívnak hangzik, de a tónus nagyon is indulatos, amellyel Amon megszólal. Sőt nem csak szóban, de fizikailag is előrébb lép, mintegy a tényleges testtartással is emelve egy gátat kettejük közé, jelezve: eddig és ne tovább.
- Ilyen underhanded módszerekre számíthat majd a húgom is, hm? - Így is nehezen engedte el a helyzet kínosságát, de megtett mindent, mert tetszik vagy sem, nincs beleszólása. És azért valahol mégiscsak meggyőződése volt, hogy az alapján, amit a két szemével látott: a Flaviu a kisebbik rossz a másik "fenyegetéssel" szemben. Tudja ő, hogy a húga nagyon messze áll a tökéletestől, főleg az utóbbi pár évben, de az, hogy mennyire megy az ő agyára testvérként a mániáival, az egy családon belüli, testvérek közötti dolog. Az, hogy ő mennyiszer mossa meg Charon fejét, nem befolyásol semmit abban, hogy mennyire aggasztja, mások hogy bánhatnak vele.

Charon maga az egész jelenetet némi feszengő érdeklődéssel figyeli. Eleinte iszonyúan idegesítette, hogy ignorálják, és őszintén: már készült valamiféle hangzatos elégedetlenkedésre, de a beszélgetés egy-két mondaton belül eszkalálódik valamibe, ami neki is új. Egyrészt látta már Amont mérgesnek, de általában rá az, nem másra. Másrészt még ha érzékeli is az utalást, számára a bátyja, Sienna és Damian iskolai dolgai teljesen ismeretlenek, szóval ezek az alattomos becsúszás is inkább tűnik "misztikusnak" a tudás hiányában.
- Hagyd, Amon meg tudom védeni magam, ha parasztok velem. - Egyrészt a büszkesége mondatja vele ezt, másrészt.. valahogy tényleg nem szereti nézni, hogy a bátyja kardoskodik így érte. Neki is rohadt kínos lenne, ha itt a barátságuk miatta menne szét vagy ilyesmi, hogy néz az ki mások előtt?
- Te meg... - És márpedig megböki annyira Damian vállát, hogy az kénytelen legyen ránézni. - Hagyd békén Siennát, ha nem tűnt volna fel, ő volt az egyetlen, aki próbált rést találni a kibaszott tesztoszteronbombátokon keresztül, erre itt basztatod mindenféle utalással. - Többes szám, igen, mert Amon bátyuskodása így mindenki szeme láttára is kéretlen volt. Egy dolog, hogy akart neki panaszkodni, de ebben a formában ez neki is ultragáz.
- Sienna most megmutatja nekem a házat, addig verekedjétek le vagy fojtsátok egymást vízbe vagy amit akartok. Jesus fucking christ.
Látványos szemforgatással kerüli meg a bátyját, lép Sienna mellé és karol bele a lányba, hogy elhúzza a csatamezőről, magukra hagyva a srácokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876149#post876149][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 02:01[/b][/url]

Amikor ötödikben először megidézte a patrónusát, az állat pedig először kirajzolódott a tejfehér ködből a lefüggönyözött bűbájtan teremben, hátrahőkölt a meglepetéstől. Damiané micsoda, görény? hallotta valahonnan maga mögül a hugrabugos évfolyamtársa horkantását, aki percekkel korábban grizzly medvét idézett és láthatóan roppant elégedetté tették ezek a fejlemények.
Hogy miért releváns az évekkel ezelőtti, esős délután, azt ebben a pillanatbann mindössze a beszélgetés résztvevői érezhetik át.
Amon már-már fenyegetően lép közelebb. Az ő arcáról nem olvad le a semleges félig vigyora, a szeme azonban összébb szűkül, az ujjai pedig valamelyest megfeszülnek a poharán. Irritált szusszanással nyitja a száját, a mutatóujját elemeli a poharától, hogy visszavágjon - a bökés a vállán azonban megbillenti a lendületét.
Kelletlenül így ő az, aki hamarabb kénytelen megszakítani a farkasszemet és Charon felé fordítani az arcát.
   -  Nem történt semmi, csak beszélgetünk. Fine, sajnálom.
Nem leplezi a szabadkozás őszintétlenségét, hiszen a frázis nem annyira bocsánatkérés, mint elismerése annak, hogy talán túl hirtelen és hevesen reagált az egyelőre még leplezett provokációra.
Ahogy Charon és Sienna ellép mellette, megvárja, hogy legalább pár lépéssel hallótávolságon kívül kerüljenek. Akkor fordítja a figyelmét ismét Amonra, ekkor pedig már hagyja eltűnni az arcáról a korábbi kifejezést. Kissé halkít a hangján, amikor megszólal, de a szavai így is feszültek.
   -  Mi bajod van mégis? Hobbik? Ha mondanivalód van, akkor még most essünk túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876238#post876238][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.05. 20:25[/b][/url]

Bár nem a legjobb emberismerő, de annyira blatant és nyilvánvaló mindenféle őszinteség hiánya, hogy nehéz nem észrevenni. Dehogy sajnálod te - gondolja magában, és már csak azért nem dobja Damian arcába ez utóbbi mondatát felháborodva, mert azzal van elfoglalva, hogy elvezesse Siennát.
Végül a két srác egyedül marad a medence szélén, legfeljebb egy-két monstanra már leszivárgott ismerősük figyeli a helyzetet távolról. Nem nehéz kitalálni, mi a feszültség tárgya, nem is szól bele senki.
- Ne tettesd, hogy nem is sejted, mire gondolok. Az sosem ment jól. - Épp elégszer lebegtette Damiant a gyengélkedőig a roxforti éveik alatt, pusztán azért mert rosszkor, rossz emberek előtt bukott le valamivel.
- Hadd ne kelljen örömöt tettetnem, miután éveken át néztem, hogyan váltogatod a lányokat. Mi a terv akkorra, mikorra megunod az eljegyzés gondolatát? Majd szépen húgomra fogod.. just to save face?
Hányszor, tényleg hányszor látott elkámpicsorodott hollóhátasokat, hugrásokat.. még mardekárosokat az iskolai pályafutásuk alatt, főleg az utolsó években. És ha Charon nem is az a sírós fajta, de tudja ő, hogy itt a húga is bőven sérülhet.
- És egy dolog, hogy nem bírsz elviselni egy napot, sőt egy interakciót sem tündérpor vagy kokain nélkül.. pontosabban egész eddig egy dolog volt. - Végigméri a poharat Damian kezében, mint aki azt fontolgatja, hogy vajon ebbe is szórt-e már valamit.
- De tudok még, ha hallani akarod, miért nevetséges ez az eljegyzés. - Általában nem ilyen igazság bajnoka Amon sem. Még ha nem is tetszik neki valami, számára kényelmesebb az ignorancia - és így volt el legtöbbször az iskolában is. De ez most más. Ezúttal személyes érintettsége van, így oldalra nézni sem olyan könnyű. Ha netán úgy alakul, hogy Damian árt Charonnak, a nekik, a családjának kell majd összeszednie vagy lenyugtatni a lányt. Egyáltalán nem érzi biztonságosnak a tizennyolc éves kistestvére számára ezt az érzelmi manipulátort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876251#post876251][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.05. 22:04[/b][/url]

Számított valamiféle feszülésre Amon részéről, hiszen ő is érzi a szituáció kínosságát, azonban reménykedett benne, hogy ezt később, valamennyire több ital és valamivel kevesebb tapintatos távolságból figyelő - de így is figyelő - szemtanú előtt kell megejteniük. Nem érzi magát fehér lovagnak, de azt igen, hogy kinőtte már, hogy nyilvánosság előtt tárgyalja meg a magánélete ügyeit. Márpedig, ha tetszik Amonnak, ha nem, Charon jelenleg abba a vödörbe került.
Az olivabogyót, amivel a fogpiszkálónál fogva eddig az italát kevergette, visszaejti a pohárba.
   -  Úgy teszel most, mintha te szent lettél volna az iskolában. Őszintén örülök neki, hogy tizennégy évesen megtaláltad az életed szerelmét és bárcsak mindenkivel így lenne. De nincs így, és ha öt-tíz éves történeteket szeretnél felhánytorgatni, legyen. De én nem hazudtam senkinek. Pláne nem csaltam meg senkit.
Ezzel iszik be a lila koktélba, pontot téve a mondata végére. Ha Amon le szeretné dobni a kesztyűt itt a medence partján, ő is szívesen megteszi és ha kell, mindezt Sienna és a többiek előtt. Míg Amonnal néz farkasszemet, a szerekkel kapcsolatos megjegyzésre épp, hogy kicsit összehúzódik. How rich from you!
   -  Ha ennyire félted, akkor aludj a szobánkban a padlón, bánom is én. De elfelejted, mit mondtunk azokra a lányokra, akiket körbevett családi a túlféltés. És különben azt is, mit csináltunk velük.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876262#post876262][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.05. 23:46[/b][/url]

De fogsz! Ez kívánkozna először Amon szájára, de még annyi józansága neki is van, hogy felfogja, milyen nevetséges lenne egy ilyen visszavágás. és még ha nem is a megcsalás miatt aggódik. Az dühíti már most, hogy ismeri Damiant és tudja, mennyire semmibe tudja venni a lányokat, pláne azokat, akikkel összeszűri a levet. A gondolat, hogy az ő húgáról is így gondolkodjon, felforralja a végét. Sőt, ez még rosszabb, mert Char a szülei elvárásai miatt ment ebbe bele, még választása sem volt  - milyen undorító tévképzetekben élhet most Flaviu? Látni, ahogy Amon állkapcsa dühösen megfeszül.
- Nem voltam szent, de pontosan ezért tudom, te miket tettél. - Mert némelyik ügyben együtt voltak benne többedmagukkal. Aztán Damian beleiszik az italába, majd a következő mondatok igazán átlépnek egy bizonyos határt. Gondolkodás nélkül lép még egyet előre fenyegetően Damian fölé magasodva. Sosem volt az a fajta, aki szeretett volna verekedni, de egek, milyen nehéz most visszafognia magát. Függetlenül attól, milyen erős lenne az ütés, csak szeretné megtenni.
- Csak amit a saját húgodnak kívánnál. Charon az én húgom. És take my word, ha azt látom vagy hallom, hogy úgy bánsz vele, mint a volt kalandjaiddal, az a családunk felé tanúsított testamentumod lesz.
Mugli világhoz szokott szemmel még furcsán körmönfont fenyegetés is lehet ez, szokatlan megfogalmazásban, de a Yaxley-k hosszú generációk és évszázadok óta varázslócsalád, Amon pedig a legidősebb fiú. Ez tartja vissza az erőszaktól is, és ez sarkallja egy végül is a társadalmukban komolyabb figyelmeztetésnek számító kijelentésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876266#post876266][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 00:10[/b][/url]

Amon közelebb lép - neki pedig minden izma megfeszül. Hallja, hogy a medence túlfelén a beszélgetés félbeszakad. Ugyan sosem ő üt először, nem idegen számára a fizikai agresszió. Így beleáll a fenyegetésbe, még a poharát is leereszti a kezében passzívan jelezve ezzel, hogy nem szarta magát össze a provokációtól.
   -  Most a te húgod de az én feleségem lesz, szóval örülnék, ha még most kiszállnál a magánéletéből és az enyémből is. Az pedig, hogy ezt a státuszt összemosod a kalandokkal, inkább rólad árul el dolgokat és nem rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876270#post876270][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 01:02[/b][/url]

Tényleg kész arra, hogy elkenje Flaviu arrogáns kifejezését az arcán. Sőt, úgy az egész arcát elkenje. Le kéne nyugtatnia magát, mert amennyit papolt az évek alatt Charonnak arról, hogy az erőszak nem megoldás, most aztán szép példát mutatna.
Lehetne olaj a tűzre az utolsó mondat, ha olyan ing lenne ez, amit fel tud venni magára. Így azonban mindössze céljavesztett vadgalkozásnak hat. Ellenben a másik, azt megelőző mondattal.
- Lesz. Még nem az. Meglátjuk, milyen csontvázak esnek majd ki a szekrényből, semmi sem biztos. - Ami azt illeti, náluk sem üres a szekrény, Charon messze van a problémamentes fiatal lánytól. Ugyanakkor, ahogy eddig tapasztalta a húgától, inkább "all bark, no bite". Amikor épp harap, az is hat inkább csócsálásnak. Inkább csak odakap. Még nem elég idős, tapasztalt és megkeseredett ahhoz, hogy igazán marcangolni tudjon, hogy elég mélyre tudja mélyeszteni a fogait. Őszintén szeretné, hogy ez így maradjon: a világ érdekében is, de azért is, mert az azt jelentené, hogy nem érte elég csalódás a testvérét.
Néhány másodpercig még csendben és továbbra is veszélyesen közel áll Damianhoz, majd kényszerűen ellazítja a vállait. Nem egy állat, na. És nem mutathat rossz példát.
Addigra már a megfagyott levegő és jeges hangulat végett bátrabbak közelebb merészkedtek hozzájuk, eleinte azért, hogy alkalomadtán szét tudják szedni a két srácot. Most végül az egyikük taktikusan megveregeti Amon hátát és "amúgy mondani is akartam..." felcsapással elvonja a potenciális háborús zónából a srácot, míg a másikuk újabb koktélt nyom Damian kezébe, szintén valami figyelemelterő, felszínes témával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876273#post876273][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 01:38[/b][/url]

A nyugágyban fekve oldalra billentett fejjel, elgondolkodva nézi a feszített víztükör tetején lebegő, színesen világító gömböket. Halkan szipog - a törölközőt pedig, amit hosszú ideje már csak megszokásból szorít az arcához, átveszi a másik, rászáradt vértől maszatos kezébe. Tudja, hogy Amon valahol egy ugyanilyen nyugágyon, közel ugyanilyen állapotban, a szemöldökén felhasított bőrrel lábadozik, ez a gondolat pedig egész cseppet lendít a mentális állapotán.
Nem volt kérdés, hogy ha párbajra kerül a sor, veszíteni fog. De az sem, hogy ahogy a társaság leért a tágas borpincébe, majd pedig a nehéz vasajtó becsukódott mögöttük, ő és Amon lesz az elsők, akik szinte egyszerre jelentkeznek majd résztvevőnek. A nap előrehaladtával bár elfoglalta magát és nem foglalkozott a sráccal, néha akaratlanul is érezte magán annak a sértődött, vádló tekintetét, a feszültség pedig mindketten tudták, hogy nem maradhat feloldatlan.
Barbár? Talán. Ám hiába vesztett, amikor kézrázásra került a sor, jobban és majdnem megkönnyebbülve érezte magát? Elvitathatatlan. Senki sem vonhatja kétségbe a vér látványának felszabadító erejét, származzon az bárkitől. Noha nem hiszi, hogy a nézeteltérés megoldódott, de mielőtt hátat fordított volna neki, hogy kisétáljon a sebeit nyalogatni, a tekintete még elkapta a tűzszünet néma biccentését. Ez pedig egyelőre elég.
Újra szipog, a törölközőt végre elveszi az arcától. A szemgödrétől a szájzugáig nem kifejezetten mély, éles szélű vágás húzódik, a ball orrlyukából pedig érzi, hogy valamelyest még mindig szivárog a vér. Egy zaklatott szusszanással gyűri gombócba a törölközőt, majd hajítja a medence felé.
Halk csobbanás, a vízben lassan feloldódó vér. Összefont karokkal fordítja a fejét a csillagok felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876276#post876276][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 02:21[/b][/url]

Kíváncsiságból ő is elkéreckedett a többiekkel a párbajokat megnézni. Nem mindenkinek tetszik ez a fajta program a vendégek közül, ezért néhányan levonultak a pincébe, ami az elrendezés és berendezés alapján már nem először adott helyszínt ilyen soron kívüli varázslópárbajoknak fiatal varázslók és boszorkányok között. Izgatott lelkesedéssel tartott a többiekkel, mert ez olyan program, amit ő is igazán élvezni tudott. Sienna azt ajánlotta, ezt az estét még hagyja ki, és hogy lesz még a többi napon is ilyesmi, mert vannak, akiknek kifejezetten jó feszültség és energialevezetés. Ezt Sienna némi értetlenkedő hangsúllyal mondta, érezhetően nem érezve át ennek a gyökerét. Charon viszont kifejezetten tudta, honnan jön a késztetés. Sok éve már, hogy először megmutatta magát a varázsereje, és annak is sok éve, hogy tizenegy évesen belépett a Roxfort birtokának kapuján, de még mindig örömteljes csodálat járta át, ahányszor ráfogott a fehér eperfa markolatára. Az érzés, a mágia bizsergető érzése a bőre alatt, hogy szavainak és mozdulatainak nyomán átalakít vagy teremt, alkot - tárgyakat, érzéseket, színeket, szagokat.. és igen, alkalomadtán fájdalmat. Hogy hatalma van érintés és fizikai erőfeszítés nélkül hatni másokra. Mi ez, ha nem csodálatos? Hiába veszi körbe mágia születése óta, valahogy mindig újra és újra elönti a büszkeség.
Tehát mikor varázslatközpontú programot dobtak fel, rögtön felcsillant a szeme, és végtelen figyelemmel hallgatta valamelyik vendég összefoglalását, hogy is szokták, milyen szabályok mentén csinálni ezt. Elmondás alapján ez egy laza program szokott lenni, csak "funolnak", semmi különös - nehogy berozsdásodjanak így, a Roxfort elvégzése után. Ezért is lepte meg máris a legelső párbaj hevessége. Igazából... nem aggódott. Mármint felnőtt férfiak, tudják mit csinálnak(?), Amonnal már számtalanszor párbajozott és soha egyszer sem nyert (szóval minden bizonnyal Amon egy zseni) - Damian pedig. Hát, vele nem nyitották túl jól a napot, így hát nem vérzett a szíve túlzottan, ha őszinte akar lenni. Ettől még az "ez csak fun" felvezetés után egy komoly, és bár nem életre-halálra, de konkrétan vérre menő párbajt látni váratlan volt. Két dolgot vett észre ezalatt: 1. Amon még mindig olyan gyakorlott és ügyes, hogy sok évig kell még gyakorolnia neki is 2. Damian bár kevésbé proficient, pótolja alattomos taktikákkal. Ami alattomos vagy sem, de mégiscsaj taktika - és ha működik, hát működik.
Annyira azért nem működött, hogy ne egy emelt hangú "OKÉ, AMON, NYERTÉL" feladásban végződjön, ezzel megelőzve további fájdalmasnak ígérkező átkokat.

Utána még lement néhány párbaj. Úgy látszik, nem az az első eset, hogy egy ilyen párbaj volt egy éppen húzódó ellentét outletje. Igazi, varázslókhoz illő megoldás - gondolta ezt Charon még akkor helyben. Ő maga is gyakran adta ki a feszültséget hasonló módszerekkel. Damian nagyon hamar eltűnt, nem is maradt a többire, és Amon is elvonult Siennával. Először a bátyját kereste meg a birtok egyik végében Charon, de mielőtt még hallótávolságon belül ért volna feltűnt neki, hogy a menyasszonyával beszélget, miközben a lány a szemöldöke környékét tisztogatja egy nedves ruhával. Az egész miliő és hangulat olyan meghitt volt még távolról is, hogy inkább sarkonfordult. Aludni még nem volt fáradt, viszont az emberek más elkezdek elszivárogni a szobáikba, így nem sok program vagy beszélgetőtárs akadt. Utoljára azzal a sráccal akadt össze a nappaliban, aki a szabályokat magyarázta neki a pincébe menet. Ő nyomta a kezébe a kis fiolát is, azzal a felkiáltással, hogy "mostmár nem buzis" - és ha találkozik Damiannal, adja neki oda. Whatever.
Megnézte a szobában, nem volt. Megnézte még egy-két helyen: ott sem volt. Úgy döntött tehát, hogy nem érdekli, akkor majd előkerül, mikor előkerül, addig kimegy és élvezi kicsit az esti levegőt. Törvényszerű volt, hogy akkor találjon rá Flaviura, amikor már nem is érdekli a holléte - a srác kint ejtőzött a nyugánynál. Legfoglalhatja a lábadozás, mert semmit sem vesz észre a lány jelenlétéből, csak akkor, amikor tisztes távolból, de fölé hajol.
- Szóval itt vagy. - Semleges hanglejtés, semmi különös. Nem lelkes, de nem is gúnyos. Felmutatja a kapott fiolát a srác előtt. - Neked küldik, azt üzenik, "mostmár nem buzis", akármit is jelentsen ez.
Ha Damian elveszi, odaadja, ha nem, nyúl érte, akkor az ölébe pottyantja, mielőtt ő maga is leülne a nyugány melletti napágyra.
- Szarul nézel ki - közli egyszerű egyértelműséggel a sebek láttán, de különösebb szünet nélkül hozzáteszi azt is, hogy...
- De egész jól megdolgoztattad a bátyám. Ritkán lovallja bele magát ennyire egy párbajba. - Persze ennek az érzelmi hátterét nem tudja, de kivételesen nem is erről beszél. Inkább arról, hogy Damian egyik trükkös faint-je után Amon elég frusztráltnak érezze magát egy olyan átokhoz, aminek hála úgy néz ki a Flaviu srác arca, ahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876277#post876277][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 02:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876278#post876278][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 02:58[/b][/url]

- Ja, feltűnt, hogy egymásnak feszültetek. De ha mégsem vettük volna észre, valamikor az izomsorvasztó átoknál egyértelművé vált. - Még jó, hogy az nem talált el senkit, aljas egy varázslat. Egyszer két napig nem tudott járni tőle és baromira fájdalmas mellékhatása volt az összes főzetnek, amivel kezelték. Elnéz a medence felé, mert ebben a sötétben/félhomályban aligha lenne értelme a szomszéd heverőt vizslatni.
Nem is néz ki ez a hely olyan rosszul. Mármint adná magát, hogy végigpanaszkodja a hétvégét, milyen prosztó a nyaraló, és fú, így akarja majd elvenni meg minden, de nem lenne túlzottan hiteles. Talán a medence közelgése miatt, a víz hangja, a lebegő fények és az esti levegő olyan kifejezetten nyár-érzést ad, április ellenére. Kinyújtóztatja a lábát a napágyon.
- Ami azt illeti, de. - Hallani a visszafojtott és lelkesedést, hogy szabályosan direkt kurtán fogalmaz, mert az felnőttesebb és komolyabb, mint az a lelkes óda, amit a varázslópárbajokról tudna zengeni.
- A holnapiba be is szállok majd. Meglátjuk, mennyire rozsdás az alumni. A legtöbb volt évfolyamtársamnak elkentem a száját, de ez izgalmasabb. - Valószínűleg az itt párbajozók többsége össze tudná hajtani a lányt, ugyanakkor az is tény, hogy ő még frissen végzett, neki még inkább kezében vannak a párbajok és összetűzések - tehát legalább a győzelmet nem adná könnyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876279#post876279][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 03:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876280#post876280][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 03:49[/b][/url]

Tényleg nem is válaszol a kérdésre. Már csak azért sem, mert.. nem igazán tudja. A bátyja máskor is védte már meg, ha arról van szó - de általában nem igényli ezt tőle. Nem ment még soha oda egyik testvéréhez sem, hogy "bántottak, verd meg őket". Mert általában ő szanaszét átkozta azt, akivel baja volt. Vagy fordítva. A lényeg, hogy legtöbbször a saját konfliktusait saját maga szereti elrendezni.
Nem veszi észre, hogy nézik, viszont hallani hallja a felfelé görbülő szájsarkat Damian szavaiból. Magabiztosan elmosolyodik.
- Nembaj, jöjjön csak, inkább legyen izgalmas és legyen benne a pakliban, hogy összehajtanak. De ha azt mondod, hogy ez ma még csak bemelegítő volt, akkor majd én is beleadok többet.
Najó, nem mindent, talán a családi- és üzeleti titoknak számító kísérleti varázslatokat nem kéne.
- Max holnap én leszek olyan szépséges, mint most te. - Ez már csak ilyen, a párbaj velejárója, annyira nem is freakoutol. Most sem Damiantól, meg majd akkor sem, amikor esetleg az ő arca lesz összevadgalva. Lassan kifújja a levegőt, ezzel is csillapítva magát. Ma már úgy is majdnem mindenki aludni ment, felesleges ennyivel előre túráztatni magát. Lehetne ennél méltóságteljesebb.
- Eddig jobb, mint amire számítottam. - Azért ne bízza el magát Damian, ez csak annyit jelent, hogy nagyon alacsonyak voltak az elvárásai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876281#post876281][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 04:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876323#post876323][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 16:42[/b][/url]

Pedig már egész beleélte magát, hogy holnap úgy párbajozhat, mint ahogy a bátyjaival szokott. De ha ez a mai tényleg csak bemelegítés volt, akkor holnap nyilván lehet majd komolyabb varázslatokat használni.
- Nem kell aggódni, legrosszabb esetben Amon összefoltoz. - A reakciója mindenféle meggondolás nélküli - tényleg azt szokta meg, hogy ilyen esetekben a testvérei azok, akikre számíthat. Szürreális is lenne bármilyen gyors váltás, és hirtelen Damiant venni, mint valami szilárd sarokkő.
A strandkendő csomójával szórakozik a derekán mellékcselekvésképp - nem szokott hozzá ezekhez a chill beszélgetésekhez. Jobbára mindig csinál valamit, vagy olyan hamar eszkalálódnak, hogy az indulatok eléggé lefoglalják.
- Mert nincs szükségem rá. Láttam elég embert lealjasodni tőle, hogy ne irigyeljem az állapotot. Meghagyom a hányást, fetrengést, sírást meg az összes ilyet másoknak. - Olyan szánalmas tud lenni egy teljesen részeg ember, azok az összemosódott szavak, elkent mondatok, hogy egyben sem bírják tartani a gondolataikat. Nem, nem akar ilyen képet mutatni másoknak magáról. És ha ehhez az kell, hogy ne igyon számára megkérdőjelezhető ízű italokat, ezt az áldozatot meg tudja hozni.
- Nyilván, amikor muszáj, ünnepekkor meg ilyenek, akkor ráveszem magam. De fordítsuk meg, te amikor iszol.. miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876328#post876328][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 16:59[/b][/url]

Amon összefoltozza. Nyilván így lenne. Hiába a korábbi közjátékuk a medence mellett és hiába a teátrális faszméregetés átvitt értelemben a lány tulajdonjoga felett, zsigerből egyelőre benne sem merül fel, hogy neki kellene védelmezőként fellépnie, ha valaki összevagdossa a lányt. Gyakorlatba átültetve talán másképp élné meg a szituációt, most azonban a lány válaszára az egyetlen gondolata az, hogy ha holnap a lány tényleg kiáll akkor Amont fogja javasolni partneréül. Nem hiszi, hogy annyira eldurvulna a helyzet, hogy Charon megsérüljön - hiszen a mai párbaj nem volt egészen normális -, de ha mégis megtörténik, könnyebb lesz Amont felelőssé tenni.
A törölközőt még egyszer végighúzza az arcán égelenkedő seben, majd ahogy korábban a másikat, ezt is összegyűri és a medencébe dobja. A kioldódó vér a textil törül halvány rózsaszínre színezi a megvilágított vizet.
   -  Csak akkor iszom, ha oka van. Az alkohol hülyévé tesz. Néha pedig felszabadító hülyének lenni - válaszol a második kérdésre először. Ezt nyomatékosítva pedig le is nyúl a napágy mellett a kövön álló poharáért, amit még mindig félig tölt a soha el nem olvadó jégkockák körül maradt kevéske, rozsdabarna koktél. A sötétben nehéz lenne kiszúrni a tündérpor enyhe, fénylő kavargását, legfeljebb akkor, amikor feljebb ülve a szívószálával megkavarja az italt.
   -  Ha nem iszol, szedsz valamit? - A kérdés provokáció vagy sértés is lehetne, az ő férfoltos arca azonban csak kérdőn fordul a lány felé. - Tudod, nekem azt mondták, rossz társaságba keveredtél. Ehhez képest eddig alulteljesíted az elvárásokat, mint családi szégyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876332#post876332][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 17:22[/b][/url]

- Na ez az, amit sosem fogok megérteni. - Ennyi, aztán nem spilázza túl a témát. El sem tudja képzelni, mi lehet felszabadító abban, hogy az ember szándékosan alkoholba fojtja az agysejtjei nagy részét. Soha semmi gondját nem oldotta még meg az, hogy nem foglalkozott velük. Igaz, alkalmanként az sem, ha foglalkozott, de az más kérdés, mert legalább tudja, hogy megpróbálta. Könnyebb elviselnie a kudarcokat, mint a "mi lett volna ha" kérdést.
Az ezt követő kérdésre felvonja a szemöldökét, és igazából kezd nem tetszeni neki, hogy faggatják erről. Nem megmondta, hogy nem szeret magán kívül lenni? Mostmár oldalra is fordul és felül, inkább törökülésbe helyezkedve.
- Mivan? Nem, kurvára nem, és nem is tervezek. Szeretek tudni magamról, meg arról, mit csinálok. Szánalmas mentegetőzés tud lenni, hogy "jaj csak részeg voltam" meg "a kokain volt, nem én", mikor valami elbaszódik. És valahogy mindig elbaszódik valami, ha drogok vagy alkohol kerül a képbe. - Szabályos gúny színezi a hangját, bár inkább ez még csevegő, mintsem aktív ellenségesség. Ugyanakkor eszébe jutnak olyan alkalmak, mint amikor Rosier azzal próbált mentegetőzni hatodikban, hogy hát sok volt a lángnyelv whisky a roxmortsi fesztiválon.
- Ez csak a szüleim felesleges mániája. Elkapta őket a para, hogy fiúhoz van közöm, szóval mivel nem a kedvencük, nyilván rossz társaság. - Megforgatja a szemét, mert nevetségesnek találja. Csak azért, mert ők elfelejtették, hogy kell kiállni magukért ebben a mai túlzóan negédes társadalomban, másoknak nem kellene így tennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876334#post876334][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 17:32[/b][/url]

   -  Oké, okkké, csak kérdeztem. Te tudod - hárít a pohara fölött. A lány heveskedő válasza sejteti számára, hogy némi feszegetéssel találhat valamit, ami az alkoholhoz vagy drogokhoz köthető. Ő azonban most nem keres aktívan támadási felületet, hogy ráharapjon a témára. Így mindössze, amíg kiissza a koktélja maradékát és visszateszi a poharat a földre, agyban feljegyzi magának a részinformációt.
A napágyban heverészve a lányt nézi, amíg az beszél. Pótcselekvésként a hüvelykujjával az ellentétes kézfejére száradt vért kapargatja.
   -  Mesélj Rosierről - veti fel hirtelen. A rossz társaságon keresztül Charon végeredményben magától hozta szóba a témát, így az átvezetés természetesnek hat és talán nem tűnik fel az előző pár kérdésének taktikussága.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876340#post876340][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 18:00[/b][/url]

Éppen lefelé nézett, miközben a strandkendővel matatott, de a hirtelen kérésre, meg arra, hogy valaki más szájából hallja a Rosier nevet, felkapja a fejét. Miért kéne mesélnie, semmi köze hozzá. Vagyis de, valamennyi köze van, mégiscsak pillanatnyilag, átmenetileg a vőlegénye vagy mi. Gondolom adja magát, hogy akar róla tudni - fut át a fején, majd képzeletben megvonja a vállát. Azt hitte, ez egy nagyon kellemetlen téma Damiannak, de ha ő maga kérdez róla...
- Két évvel felettem járt a Mardekárban. Az a fajta ember, aki köré automatikusan odagyűlnek a többiek. Már most a minisztériumban van gyakorlaton, és amilyen, biztos vagyok benne, hogy később vezetői pozícióban lesz.
Már most olyan büszkén beszél róla, mintha pillanatnyilag is a férje lenne, és arról dicsekedne, milyen accomplished csodás ember is a párja.
- Vannak hibái, de apámék teljesen felnagyítják ezeket. Legalább ő nem szépeleg és bizonygatja, hogy a varázslóknak be kéne feküdnie a mugliknak, csak mert azok többen vannak. - Elhúzott szájjal közli ez utóbbit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876352#post876352][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 19:05[/b][/url]

Elfordítja a tekintetét a lányról, a fejét visszadönti a nyugágyra és inkább ismét fölnéz a csillagokra. Kellemetlen a téma? Abszolút, mármint... érti, hogy kellemetlennek kellene lennie és mióta beszélt Charonnal a pubban, az agya hátsó polcára el is tette a problémát, amit egy név és arcnélküli idegen jelent. Érzelmileg azonban egyelőre nem érzi át igazán a kínosságot. Nem tud és nem fog féltékenykedni olyasvalakik miatt, akiknek a létezéséről hetekkel ezelőtt még csak nem is tudott.
Tehát Mardekár. Minisztériumi gyakornok. Jövendőbeli vezető. Beharapja az alsó ajkát, töprengve ráncolja össze a homlokát, míg hallgatja a leírást, ami... ami a köreikben egyáltalán nem meglepő. Ha a születése pillanatában nem lett volna lefektetve már, hogy a családi Estate székébe kerül, minden bizonnyal ő is a Minisztériumban tologatná a papírokat. Így Charon szavai még csak nem is hagynak benne igazán nyomot, közvetlenül az utolsó mondatig.
Ekkor azonban a keze abbahagyja a kézfeje piszkálását.
   -  És te sem hiszed, hogy a varázslóknak be  kéne feküdnie a mugliknak, csak mert azok többen vannak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876360#post876360][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 19:54[/b][/url]

Úgy néz Damianra, mintha valami furcsát kérdezett volna, de legalábbis valamit, ami teljesen magától értetődik.
- Ez nem arról szól, hogy én mit hiszek. Egyszerűen csak tény. Nekünk ott a mágia, ami nekik nem hozzáférhető. Még a világ működése is bizonyítja azzal, hogy nekünk többet ad, mint nekik.
Nem is tudja, miért kell ezt mindig bizonygatnia, mikor felmerül. Lehet itt úgy tenni, hogy a muglik egyenrangúak, de egyszerűen csak nem azok. Ha azok lennének, akkor nem lennének elzárva a világ egyik legfontosabb erőforrásától, a manától.
- De ja, a válasz nem. - Ugye nem valami csőszt találtak neki a szülei? Csak most, hogy ez a téma felmerült jut eszébe, hogy tulajdonképpen még nem volt szó erről. Mi van, ha Flaviu is ez a new wave "jaj egyenlőséget a majmoknak" irány?
Ennyi, akkor itt sincsen. Addig fog sztrájkolni, míg valaki fel nem bontja az eljegyzést, kukába a türelmes "érjük el, hogy adja fel" tervekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876367#post876367][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 20:25[/b][/url]

A beszélgetés pedig egy különös és nem várt fordulatot vesz.
A félig feltámasztott napozóágyon fekve a lány felé fordul és maga előtt összefonja a karjait. Bár az arca részben árnyékba borul, részben pedig még mindig rászáradt vércsíkoktól maszatos, elgondolkodó kifejezést vesz fel. Mintha csak egy felületes csevegésben venne részt és tényleg érdekelnék a lány szavai. A szeme az egyedüli, ami kutatóbb, mint korábban.
   -  Ezzel nehéz vitatkozni. De szerintem senki sem állította, hogy a muglik egyenrangúak, mindössze hasonlóak hozzánk.
Mielőtt válaszolna, egy pillanatra elpillant a lány válla fölött, hogy biztos egyedül vannak-e, de ez talán nem észrevehető a félhomályban. A legtöbb ember valószínűleg felülne és felháborodottan visszakérdezne most: arra célzol, amire gondolok? Mások csak kínos félrepillantások közt rántanának vállat és terelnék el a témát ráérezve arra, milyen témát kerülget a lány.
Damian azonban más. Nem tudja, mibe tenyerelt bele, azt sem, hogy egyáltalán beletenyerelt-e bármibe: hiszen csak beszélgetnek, idegenkednek egymás előtt, így bőven előfordulhat, hogy Charon szavai csak rosszabbul hangzanak, mint ahogy azt tervezte. Rákérdezhetne? Abszolút.
De nem fog.
   -  De ezek manapság kényelmetlen gondolatok. Senki sem mer beszélni róluk. Megértem, hogy anyádék befeszültek tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876373#post876373][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 20:47[/b][/url]

- De, elég sokan állítják, és ez éppen elég baj. Mármint amúgy azt én is tudom, hogy a háború.. well, egyik háború sem volt oké. - Már csak azért sem, mert egy rakás aranyvérű hagyta, hogy egy istenkomplexusos sárvérű igazgassa őket. Ha őszinte akar, azzal a részével nem annyira rezonál, hogy a mulgiknak el kellene tűnniük a föld színéről: ahogy a majmokat és állatokat sem kívánja, hogy megszűnjenek létezni, csak mert nem emberek.
- Viszont a varázslótársadalom azóta is túlkompenzál, pedig évtizedek teltek el, és veszítjük el az identitásunkat, mint varázslók és boszorkányok.
Többek közt a Yaxley-k is, például nem normális szerinte, hogy a családi vagyon egy része minden évben jótékonysági eseményekre megy el, meg sárvérű diákok tanulmányainak a támogatására. És mindez miért? Azért, mert harminc évvel ezelőtt a szüleinek a szülei úgy döntöttek, rossz módszereket használnak majd jó cél érdekében. Mert azt igazán senki sem róhatja fel nekik, hogy meg akarták védeni a varázsló tradíciókat! Mégis azóta mindenki azt várja, hogy leszegett fejjel járjanak.. mindenki alatt leginkább az ilyen sárban fetrengő szabadságharcos wannabeket érti. Sok ilyen gondolatot hallott Rosieréktől és az idősebbektől a társaságban, és minél többször, minél meggyőzőbben hallotta, minél inkább olyanoktól, akiket szeret vagy felnéz rájuk, annál több valóságtartalmat tulajdonított az elhangzottaknak.
- Legyen is csak kényelmetlen gondolat, mert kényelmetlen, ami történik. És nagyon is probléma, hogy mindenki csak elnéz mellette. A szüleim is csak beleragadtak ebbe a kényszerbizonygatásba. És épp elég baj, hogy úgy érzik, bizonygatniuk kell. Nem kell nekünk bizonyítani semmit, senkinek.
Kifejezetten beleéli magát a mondandójába és igazán elmélyült lendülettel beszél a témáról, ami kétséget kizáróan valóban aggasztó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876388#post876388][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 21:18[/b][/url]

Charon tovább beszél. Háborúkról, kompenzációról, identitásról. Tudja, hogy elmúlt tizennyolc éves, ám alig; ezek pedig nagy szavak és még nagyobb gondolatok valakitől ennyire kevés élettapasztalattal. Damian nem sokkal idősebb nála - bár ebben a korban még súlyosnak tűnhet a szakadék -, de nincsenek ilyen szélsőséges nézetei.
A szavak azonban ismerősek számára. Ő is a Roxfortba járt. Ő is volt tizenpár éves. Organikusan ő is megtalálta azt a társaságot, akikkel osztozott abban a bizarr élettapasztalatban, hogy a nevüket a születésük pillanatában a könyvtárszoba falára hímezték. Tehát ő is hallotta a frázisokat, bár a baráti társasága összekacsintva és gyáván az asztal alatt dédelgette a forradalmár gondolatait. Nevettek a sárvérűeken, visszaböfögték az idősebbektől hallott, bántó vicceket, de gyávábbak voltak ennél továbbmenni. Az időszak pedig hamar elmúlt és mint annyi másik kínos, tinédzserkori emlékké fakult.
Tűnődve nézi és hallgatja a lányt. Nem szeretné levonni a következtetéseit, most még legalább is. Rossz társaságba keveredett - azt mondták. Ezzel pedig az elsumákolt, félrenéző kifejezés új értelmet kezdett nyerni benne.
Először feltámaszkodik a kezén, majd ő is felül a lánnyal szemben az alacsony napozóágyon.
   -  Mit értesz identitás alatt? Mugli tárgyakat, mugli módszereket vagy mugli gondolatokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876411#post876411][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 01:00[/b][/url]

- Is. Igen. Elfelejteni értékelni a mágiát az életünkben, helyette ezeket az ócska eszközöket használni. Folyton figyelni és alkalmazkodni hozzájuk, rejtőzködni. Egy csomó varázslóakadémia átvette a mugli egyetemek felépítését is. Vannak, akik napokig nem használnak semmiféle mágiát, csak úgy élnek, mint a muglik. Nem azért van a birtokunkban, hogy csak úgy megfeledkezzünk róla. Az igazán izgalmas és érdekes varázslósportok is már csak ritka látványosságok sok helyen, a kviddicset leszámítva.
Minden, ami az ő életét izgalmassá és színessé tette fiatal gyerekként, amiket az apja és bátyjai mutattak neki vagy ahova közösen eljártak.. a roxfortba menetel után, mikor a világ joban kinyílt, akkor jött rá, hogy ezek kuriózumok. Hogy egy csomó vele egykorú azt a buta telefont nyomkodja, meg azokban a hangos autókban zötykölődnek hoppanálás, zsupszkulcs vagy seprű helyett.
Az ébreszti rá, hogy egyszerre mennyit beszélt, hogy érzi, kiszáradt a szája, ígyhát megköszörüli a torkát.
- És még lehetne sorolni. A lényeg, hogy azért születtem boszorkánynak, hogy boszorkányként éljek, nem azért, hogy a muglikat utánozzam.
Abszolút kiforratlan kis vélemény, még ha némi alapja van is. Pontosabban inkább érthető, honnan jön, miből táplálkozik a téves meggyőződése. Ha már itt tartanak, már egy ideje a perifériáján úszkál két véres törölköző a medence vizében, és eddig tudta csak úgy figyelmen kívül hagyni. Az egyik első dolga volt megjegyezni néhány manó nevet, elvégre ők fogják kiszolgálni a következő napokban.
- Canpy! - Emeli meg a hangját épp csak annyira, hogy a megszólított manó egy pukkanással megjelenlen mellettük. - Szedd ki kérlek azt a két rongyot a medencéből és hozz egy nedves ruhát. - Nem a végtelen jóindulat dolgozik benne, inkább csak hosszú évek berögződései, illetve az, hogy ahányszor a félhomályban ránéz Damian arcára, az még mindig száradt vértől maszatos. Nem, nem fogja gondoskodóan ő letisztogatni, de legalább a cselekvéssorozatot magát belökheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876412#post876412][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 01:15[/b][/url]

A szája mosolyra húzódik. Nem vidám, a gesztus, hanem elgondolkodó. Az éles és szinte riasztó kezdést követően ugyanis abban, amit a lány mond, nos... elvitathatatlanul van ráció. Elfogadja és betartja a rejtőzködési szabályokat, hiszen ellenkező esetben megbüntetnék - azonban nem ért egyet velük. A mugli tárgyak használata azonban gyerekkora óta az élete része, hiszen az apja kviblinek született és a varázsvilágban él ugyan, de meg kellett tanulnia nélkülözni az eszközeiket. Damian így abban a sajátos helyzetben szocializálódott, amiben közelről tapasztalta mindkét világ előnyeit és hiányosságait.
Válaszra nyitja a száját, a manó érkezése azonban egy pillanatra belefojtja a szavakat. Összekulcsolja a kezeit maga előtt, hogy a térdei közt lógatva őket nézzen vissza a szedelőzködő állatról a lányra.
   -  Vetkőzz le - felel könnyedén -. Ezekben úgy nézel ki, mint egy mugli, Charon. Vedd le a ruháid.