Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

A fehér alapon kék virágokkal díszített ruhát viselem, amit még a karácsonyi bálra vettem anyuval, és amin kinyílnak a virágok, ha megpördülök. Nem is bírtam megállni, hogy meg ne mutassam Máténak, még amikor segített felhúzni a cipzárt, tekintve, hogy ezt átmenetileg nem várhatom Esthertől, aki Carlos családjával ismerkedik éppen Spanyolországban. Megnéztük a kiállítást, ahol az öcsém képeiből is kikerült néhány, most pedig már a Pillangóvarázsban várunk rá, mert még akadt némi elintéznivalója. Az utat már ismeri szerencsére, elhoztam ide is pár napja, bár még messze nem mutattam meg mindent neki Bogolyfalván. Addig is leülök az asztalhoz, amit már jó előre lefoglaltam egy héttel ezelőtt, és nem türelmetlenkedem, mert ide fog érni, amint végzett. Ambrus éppen annyira szeretne megismerkedni Mátéval, mint Máté vele. Már mindkettejüknek rengeteget meséltem a másikról egyébként is, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni.
- Annyira büszke vagyok rá, igazán tehetséges volt mindig is. Remélem, csak még több kiállítása lesz majd idővel - állapítom meg mosolyogva, még mielőtt a másik témára is rátérnék, amin már egy ideje rágódom egyébként is, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna amúgy is.  
- Még nem sikerült meggyőznöm amúgy, hogy lakjon nálunk a panzió helyett. Kicsit egyedül érzem magam, most, hogy Esther elutazott Spanyolországba, és amúgy is... meg egyébként... ha véget ér az idény, több időm lesz majd, mert úgy döntöttem, abbahagyom a táncot - mondom ki végre a körülményes felvezető után azt is, amit napok óta szeretnék már megosztani vele, csak valahogy sose volt olyan az alkalom. Eddig a szalvétámat tűrögettem kicsit zavartan, de most felpillantok rá. Nem szeretném, hogy esetleg úgy érezze, hogy ez azt jelenti, rossz hatással lenne rám, mint amikor kihagytam egy próbát miatta, pedig az is az én döntésem volt, és sokkal fontosabbnak érzem őt, akivel a jövőmet látom, mint a színpadot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879790#post879790][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.22. 22:43[/b][/url]

A fehér alapon kék virágokkal díszített ruhát viselem, amit még a karácsonyi bálra vettem anyuval, és amin kinyílnak a virágok, ha megpördülök. Nem is bírtam megállni, hogy meg ne mutassam Máténak, még amikor segített felhúzni a cipzárt, tekintve, hogy ezt átmenetileg nem várhatom Esthertől, aki Carlos családjával ismerkedik éppen Spanyolországban. Megnéztük a kiállítást, ahol az öcsém képeiből is kikerült néhány, most pedig már a Pillangóvarázsban várunk rá, mert még akadt némi elintéznivalója. Az utat már ismeri szerencsére, elhoztam ide is pár napja, bár még messze nem mutattam meg mindent neki Bogolyfalván. Addig is leülök az asztalhoz, amit már jó előre lefoglaltam egy héttel ezelőtt, és nem türelmetlenkedem, mert ide fog érni, amint végzett. Ambrus éppen annyira szeretne megismerkedni Mátéval, mint Máté vele. Már mindkettejüknek rengeteget meséltem a másikról egyébként is, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni.
- Annyira büszke vagyok rá, igazán tehetséges volt mindig is. Remélem, csak még több kiállítása lesz majd idővel - állapítom meg mosolyogva, még mielőtt a másik témára is rátérnék, amin már egy ideje rágódom egyébként is, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna amúgy is.  
- Még nem sikerült meggyőznöm amúgy, hogy lakjon nálunk a panzió helyett. Kicsit egyedül érzem magam, most, hogy Esther elutazott Spanyolországba, és amúgy is... meg egyébként... ha véget ér az idény, több időm lesz majd, mert úgy döntöttem, abbahagyom a táncot - mondom ki végre a körülményes felvezető után azt is, amit napok óta szeretnék már megosztani vele, csak valahogy sose volt olyan az alkalom. Eddig a szalvétámat tűrögettem kicsit zavartan, de most felpillantok rá. Nem szeretném, hogy esetleg úgy érezze, hogy ez azt jelenti, rossz hatással lenne rám, mint amikor kihagytam egy próbát miatta, pedig az is az én döntésem volt, és sokkal fontosabbnak érzem őt, akivel a jövőmet látom, mint a színpadot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879843#post879843][b]Fülöp Máté - 2024.06.23. 19:52[/b][/url]

A megnyitóra természetesen kiöltöztem, ahogy azt illik. Sötét nadrág, ing, és az ing fölé a nadrághoz illő mellény. Ez utóbbit csak idefelé jövet hagytam el, az inget pedig kicsit lazábbra gomboltam, az ujjait feltűrtem. Mégiscsak meleg van.
- Nagyon jó képeket készített. Arra gondoltam, hogy amikor megyünk majd Carlosékhoz, vihetnénk nekik ajándékba egyet, vagy kettőt. Kettő is tetszett, ami azt illeti, és mind a kettőt el tudom képzelni hozzájuk. - ugyan amikor elindultak azt mondták, ez csak pár hét lesz, egy kis kikapcsolódás, de aztán meghívtak minket is, és én már tudom, hogy a pár hét az pár hónappá válik, amit talán pár év követ majd. Ismerem az érzést, tudom milyen az, amikor valamibe vagy valakibe úgy beleszeretsz, hogy minden elvedet és elképzelésedet feldobod. Nekik Spanyolország, nekem Lónyay Hargita. Mind a két választással szerencsések vagyunk. Épp nyitom a számat, hogy felhozzam, tudok én megoldást arra, hogy ne legyen annyira egyedül, de akkor olyat mond, amivel teljesen ledöbbent. - Mármint végleg? De nem vagy terhes, ugye? Nem tettem semmi olyat, ami miatt kényszerített befejezésnek kell lennie? - kérdezem előre hajolva, fojtott hangon. Félreértés ne essék, egy babának nagyon örülnék, csak annak nem, ha nem közös döntésre születik, hanem azért, mert óvatlan voltam. Azt nem szeretném. Aggódva figyelem őt, és remélem, hogy nem érti félre. Viszont ezzel mindenképpen fel kell gyorsítanunk a folyamatot és találnom kell egy jó indokot, hogy miért kell hamarosan meglátogatnunk a szüleit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879880#post879880][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.24. 20:47[/b][/url]

- Tetszik az ötlet. Szerintem Ambrus is szívesen küldene nekik. Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, kicsit neheztel Estherre, mert elvett tőle vagy nem is tudom, fura volt pár év a Roxfortban, és az sem segített, hogy ő griffendéles lett, de aztán csak elmúlt ez is - mesélem rövidre fogva, panaszkodni erre amúgy sem szeretnék, hiszen megértem én az öcsémet is, hogy miért érezhette így, és a lényeg úgyis az, hogy ez is megoldódott. Mielőtt azonban ideérne, még jónak látom kihasználni ezt a kis időt kettesben, hogy elmondjam Máténak, szeretném abbahagyni a táncot. Nem tudom, milyen reakcióra számítottam, de nem igazán erre a döbbenetre, és bár nem alaptalan a kérdés, lássuk be, erre sem. Ha így lenne, azt ő tudná meg elsőként, és nem így.
- Igen, végleg, de nem... nem, dehogy, szó sincs róla, nem tettél semmit, és nem vagyok... - válaszolom megrázva a fejem, nem fejezve be a mondatot. Érzem, ahogy lassan elönti a forróság az arcom, miközben megfogom a kezét. - Én csak... majd szeretnék azért egyszer, de nem hiszem, hogy így mondanám el... csak arra jutottam, inkább most hagynám abba... és addig is átvenném például az illemtant Esther helyett inkább... - fejtem ki, mi is vezetett ehhez a döntéshez, inkább a kezét bámulva közben, hátha úgy kevésbé zavarodom bele a gondolataimba, csak a végén pillantok fel. Arról már beszéltünk, hogy előbb-utóbb ki fogok öregedni, pár év kérdése csupán, és őszintén szólva, előbb hagynám abba önszántamból, mielőtt lecserélnének vagy nem maradna más választásom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879986#post879986][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.06.27. 23:01[/b][/url]

Túlvagyok életem első kiállításmegnyitóján! Sajnos még nem kizárólag az én képeimet lehet megtekinteni rajta, de már az is elég nagy szó, hogy beválogattak belőlük néhányat. A tárlat a "Természet varázsa" címet viseli, és mágikus fényképeket mutat be. A legutóbbi, dél-amerikai utam során készült fotókból válogatott a zsűri a fiatal felnőtt kategóriában. Nagyon örülök, hogy ez a kis varázslótelepülés lehetőséget adott erre, hiszen Angliában is jól mutat, hogy gyűjtök egy kis nemzetközi elismerést. Nagyon izgultam a beszédek során, de nekem nem nagyon kellett szerepelnem. Megtapsoltak, és pár mondatot mondtam az utazásaimról, mert nem mindenki tudott eljönni az alkotók közül, és gondolom ki kellett tölteni az időt valamivel. Az előkészítő iskola néhány diákja is szavalt aztán, majd egy kis állófogadás keretében az a néhány tucat ember megnézte a képeket. Zömük egyébként nyugdíjas boszorkány volt. De nem is arra számítottam, hogy ez a fiatalokat szólítja meg. Kíváncsi leszek, mit írnak majd a vendégkönyvbe. Az est másik fénypontja, hogy végre megismerhetem Mátét. Már nagyon kíváncsi voltam rá. Amint kiszúrtam Gittát, egyből tudtam, hogy valószínűleg a mellette álló fiúról beszélt nekem eddig olyan sokat. Amikor volt egy kis holtidő, akkor odamentem hozzájuk, kezet szorítottam vele, és kissé rekedtes, remegő hangon, de bemutatkoztam neki. Szerencsére Gitta jelenlétében kevésbé izgultam. Kicsit fura még nekem, hogy van köztünk tíz év korkülönbség, így olyan volt, mintha a bátyám lenne, vagy egy fiatal nagybácsi. Még kellett egy kicsit tevékenykednem a szervezők körül, ezért előre engedtem őket. Legalább nem bukjuk el az asztalfoglalást. Tudom, hogy a nővérem mindenről gondoskodott, és azt akarja, hogy ez egy tökéletes este legyen. Miután megvagyok mindennel, megérkezem az étterembe a fehér ingemben és a világos szövetnadrágomban.
- Sziasztok! - köszönök nekik. - Remélem, nem rosszkor. Csak most tudtam eljönni - magyarázkodom fülig vörösen. Ahogy fogják egymás kezét, lehet, valami fontosról beszéltek éppen. Kínosan elmosolyodom. Máris jön az első dilemma. Melyik oldalra üljek le? Máté mellé, vagy Gitta mellé? Leblokkolok, és tanácstalanul a testvéremre nézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880029#post880029][b]Fülöp Máté - 2024.06.29. 23:05[/b][/url]

- A lány barátságok amúgy is ilyenek, nem? Hirtelen találsz egy nővért, akivel lehet mindenről beszélgetni, és a fiú testvérek a háttérbe szorulnak. - ez látom legalábbis a gyerekeknél. Teljesen megváltozik a dinamikájuk, és egyből a másik lesz olyan, mint akit születésük óta ismernek, a fiú tesók meg nem lesznek többek, mint idegesítő kis vakarékok. Én egyke voltam, Annát nem szívleltem, ő sem engem, így amikor a nagyszüleimhez költöztem, egyke maradtam. Csak más is vett levegőt a házban. Vagy simán besorolódtam vakaréknak én is.
- Jó, oké, nem mintha ne akarnám, ha nem tervezetten jönne, csak azt hittem, hogy hibáztam. - meg, hogy mindent meg kell gyorsítani, amit jelenleg tervezek. De szerencsére nem, és ennek nagyon örülök. Valószínűleg, ha eljutunk a babázásig, akkor sem lesz minden kiszámolva és megtervezve, csak úgy elkezdjük, aztán had szóljon, jön, amikor jönnie kell. Én nem szeretnék ráfeszülni, sokkal inkább szeretném, ha megoldás születne a kis problémámra, történetesen a vérfarkaskórra. Szeretném, ha tudna esküvőt tervezni, ha lenne időm mindenkitől megkérni a kezét, ha össze tudnánk költözni. Most, hogy Esther elutazott, felmerült bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha ezt elkezdenénk. De elég neki egy sokk egyszerre.
- Szia, mi is csak az előbb értünk ide. - engedem el Gittát, hogy kezet fogjak vele, bár nemrég találkoztunk, mégis, így érzem helyesnek. Látom, hogy zavarban van, ezért segítek kicsit a dolgon és a Gitta melletti székre mutatok. - Kérlek, tudom, hogy most sok kérdést kell feltenned nekem, így jobb, ha szemtől szembe ülünk. - én felkészültem mindenre, őszintén kívánok válaszolni neki. Így hát a kis megemelkedés után visszahelyezkedek és intek a pincérnek. - Természetesen ma én fizetek, neked megnyitód volt, neked pedig neki kell állnod spórolni, ha a tanári fizetésből tervezel megélni. - villantom rá a mosolyomat, remélve, hogy az apró szurkálódás még nem olyan egetrengető. Az előkészítő jobban is fizet szerintem mint más helyek, de azért nem lehet királykategóriás bevételnek mondani a havi keresetet. Én is abból élek, de attól még természetesnek érzem, hogy a mai este végén én fogok fizetni. Meg is érkezik a három étlap és a szokásos kérdés a frissítőkkel kapcsolatban. Én a magam részére uborkás- sárgadinnyés limonádét rendelek és figyelem, hogy a többiek mit kérnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880033#post880033][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.30. 00:03[/b][/url]

- Nem volt azért az annyira hirtelen, Estherrel együtt nőttem fel, nem is emlékszem olyan időre, amikor nem volt ott nekem, és sose cserélném le senkivel, de azért az öcsém is nagyon fontos, csak kicsit másképp - válaszolom neki, igyekezve vázolni a tényleges helyzetet, mert nem mondom, hogy a következtetése ne lenne igaz, de a magam részéről tényleg igyekeztem nem elhanyagolni az öcsémet sem. Mindig is úgy neveltek amúgy is a szüleink, hogy az számít, hogy mi ott legyünk egymásnak, ha már a rokonságról ez úgy nem igazán mondható el. Vagy nincs is igazán, vagy ha van, nem nagyon ismerjük őket, vagy inkább semennyire sem, ami anya családját illeti. Megosztom vele aztán azt is, hogy abbahagynám a táncot és meglep a reakciója, és máris igyekszem megnyugtatni, hogy nem várok babát.
- Nem hinném, hogy hiba lenne, csak talán korai... meg őszintén... kicsit tartok tőle, hogy ha tovább folytatom a táncot, a végén nem is lesz olyan egyszerű, és... ahogy mondod, tervezetten inkább családot szeretnék, mint még pár évet a színpadon, ki tudja, milyen áron - fejtegetem tovább, miért is döntöttem így, mert nincs kényszerítő tényező mögötte, csupán látok fontosabb dolgokat is ennél az életemben, és felállítottam a magam fontossági sorrendjét. Rámosolygok még, a beszélgetés azonban itt félbe is szakad ebben a témában, hiszen megérkezik végre az öcsém is.
- Sziaaa - köszönök neki lelkesen, és megvárom, amíg kezet fognak, és mielőtt bármit is mondhatnék, Máté már javasolja, hogy üljön csak mellém, hogy lássák egymást, nekem meg így alkalmam nyílik úgy megölelni, amint leül, hogy fel se kelljen kelnem. Ami, lássuk be, igazán ideális, mert jóval alacsonyabb vagyok nála máskülönben.
- Igazán büszke vagyok rád, és nagyon örülök, hogy itt vagy - mondom neki közben széles mosollyal, aztán fejemet kicsit féloldalra döntve pillantok Mátéra.
- De hát te is... csak elmondtam neki is, hogy abbahagynám a táncot. Huh, Jutka néninek kell majd szépen adagolni, anyuék nem hiszem, hogy problémát csinálnának belőle - közlöm az öcsémmel, dióhéjban összefoglalva, hogy mi is a helyzet éppen, természetesen a beszélgetés csak minket érintő részét hanyagolva. - És milyen érzés a rivaldafény? Nagyon jók lettek a képeid. És... mit kértek? Vagyis... ma nem dolgozom, de mindjárt utánanézek, mennyire elfoglaltak, akiknek ma kellene bent lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880072#post880072][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.01. 00:09[/b][/url]

Erősen megszorítom Máté kezét, és majdnem sikerül neki újból bemutatkoznom, de az utolsó pillanatban sikeresen elharapom a szavakat. Ezerszer hallhatta már a nevem szerintem. A nővéremből kinézem, hogy még a családi fényképalbumot is elmutogatta neki, és csak én indulok hátrányból a ma estére. Ami végre az ünneplésé. Hatalmas kő esett le a szívemről a megnyitó után. A tanáraim nagyon büszkék rám azért, amiért ilyen fiatalon lehetőséget kaptam erre.
Máté hangjában van valami kedvesség. Nagyon megnyugtató számomra, egyből oldódni kezd bennem az izgatottság. Olyan természetességgel magyaráz nekem, mintha nem is idegenek lennénk egymásnak. Azt se tudom megállapítani egyelőre, hogy izgul-e. Irigylem, hogy az ő arca legalább nem piros.
- Jó! - kérése számomra parancs. Esetlenül leülök vele szemben, Gitta mellé. Közben ide-oda kapkodom a fejem, hogy melyikükre is kell néznem. Gitta átölel, én félig felpattanok, és úgy ölelem vissza. Aztán odapillantok Mátéra, hogy eközben engem nézett-e, és hogy milyen arcot vág éppen. Később is elmélyült pillantásokat vetek rá, ha már vele szemben foglaltam helyet. Kihasználom az alkalmat, és tanulmányozni kezdem őt, legalábbis deréktól felfelé, ami az asztaltól is látszik. Megfigyelem a bőrét, a szemeit, a hajszálakat, de még az orra formáját is. Aztán átvándorlok a ruhájára majd végig egészen az ujjai hegyéig, hogy megnézzem, mikor vághatta le a körmeit utoljára.
- Jaj, azért nem akarom, hogy ez egy rendőrségi kihallgatásra hasonlítson - rázom meg a fejem, miközben felkuncogok. - Sokat hallottam már rólad. Jókat. Úgyhogy... ne aggódj - mutatom felé a bal hüvelykujjamat egy kacsintással, bár az se biztos, hogy aggódik. A hangom remeg és rekedt, de remélem, elmúlik hamarosan.
- Tényleg? Nagyon kedves vagy! Köszönöm! - hálálkodom a meghívására, aztán Gittára pillantok, hogy szabad-e elfogadnom. - Szívesen fizetek pedig én is, ha kell - teszem azért hozzá. Kint jobban fizetnek, mint egy magyar előkészítőben. Ezt olvastam az újságokban.
- Köszönöm. Igazán semmiség. Ez még csak nem is egy önálló kiállításom - szerénykedek, miközben lejjebb süllyedek a székben. - Mikor lesz az utolsó fellépésed? Még szeretnélek látni a színpadon, mielőtt visszavonulsz. És szerintem apuék is... De megértem, hogy így döntöttél - ennyi év után tudom, hogy minden művész életében eljön ez a nap. Ebbe nem szólhatok bele.
- Nagyon furcsa érzés volt olvasni a nevemet a képek alatt - árulom el nekik az élményeimet. - Ti esztek levest is? Én gyömbért szeretnék kérni először is. Vagy itt teát kell inni? - teljesen bizonytalanul kérdezek vissza, hogy segítsenek.