37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 202
Írta: 2024. június 18. 18:29 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Igazság szerint a családom csak 1858-ban években költözött ide Kolozsvár mellől. Komolyan eladták, hogy kihalt egy egész ága a családnak, fogták magukat, hagytak egy kastélyt az enyészetnek, és elköltöztek ide... na de azt kezdtem el, hogy igen, a falu annak a csatának a helyén épült és mindjárt el is érünk a hősök sírjáig, de ehhez semmi közünk, hiába számít már szalamantoninak a családunk - magyaráz egészen lelkesen, miközben sikerül többet beszélnie mégia a Bánffy családról, mint a szóban forgó nevezetességekről valahogyan. Már legalább egy órája sétálnak a szülőfalujában, és valami oknál fogva még egyetlen pillanatra sem sikerült kettesben maradniuk, hiába próbálta megtalálni a legfélreesőbb és legcsendesebb helyeit Szalamantonnak. Nem igazán rajong a tényért, hogy folyton tele van turistákkal, ahogy beköszönt a nyár, és mindenhol ott vannak, mint a galambok, ráadásul pont olyan idegesítőnek is találja őket. Amikor pedig nem bámészkodó látogatókba botlanak, akkor valamelyik lakó bukkan fel, lehetőleg családostól. Mentőötletnek persze még ott a tarsolyában, hogy megmutatja a séta végén a birtokot is, noha ott is mindig van valaki. Rémes. Meg is rándul a szája széle kicsit a gondolatra, hiszen eltökélte, hogy megfogadja Médi tanácsát, elvégre unalmas már, hogy Benett láthatóan nem veszi a jeleket. Nem tudja eldönteni, hogy egyszerűen csak akkor se venné észre, ha éppen átesne rajta, vagy ennyire ignorálni akarja, mert abban igazán nem kételkedik, hogy ő meglehetősen egyértelmű a maga részéről. Különben minek leveleznének hónapok óta, és miért is hívta volna el vacsorázni éppen úgy, mint ide? Pedig kifejezetten utál idegenvezetősködni, aztán mégis bűbájosan mosolyogva mutogatja jelenleg a hely minden nevezetességét, mesélve is róluk alkalom adtán, amikor nem a családját hozza szóba. - Ó, és nézd, ott a bíróság épülete. Gondolkodtam, hogy jó lenne itt is gyakorlatozni, de egyelőre megfelel a Minisztérium. Jelentkeztél már oda végül?
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. június 20. 22:51
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 617
Írta: 2024. június 18. 22:16 | Link

Berci
(Szalamanton)

Félméterre tőle követem komótos léptekkel, jobbommal finoman ráfogok a könyökömnél leengedett bal karomra, mintha félig össze akarnám őket fonni magam előtt, csak éppen készenlétben tartom a kezem, ha kérdés esetén mutatni kéne valamelyik irányba. Mert kérdéseim lennének bőven, azon túl is, hogy részletgazdag idegenvezetésben részesít, amihez személyes történeteket told hozzá, hogy még izgalmasabb legyen. Ha nem ismerném eléggé, biztosan unnám, de érdekfeszítően bólogatok minden egyes családjával kapcsolatos kijelentésére. Nem kell kierőltetnem a figyelmet az arcomra, mert tényleg érdekel. Szalamantonra is nagyon kíváncsi voltam már, hiszen ciki vagy sem, varázsló létemre még sosem jártam itt rendesen, valahogy kiesett a Budapest-Bogolyfalva-Pécs-Munkács négyszögből, ahol jellemzően megfordulok.
- És ez az apai ág, vagy az anyai ág? - kérdezek vissza, amint lehetőségem adódik rá. Persze lehet, hogy mindkettő, de legalább azt már tudom, hogy kolozsvári gyökerekkel rendelkezik, nekem meg ugye kárpátaljai van, csak az Ivanichok mindmáig, a nehéz helyzet ellenére is határon túliak maradtak.
Furcsa és különös, hogy most Berci mellett sétálok. Nem hittem volna, hogy tényleg lesz valami a pécsi ígéretből, pedig kezet ráztunkk annak idején, amit persze én mindig komolyan veszek és nem felejtek. Azóta sok minden történt. Leveleztünk, a vártnál többet, na meg találkozni is elhívott, amit úgy fogtam fel, hogy a múltkori ebédet viszonozta, meg amúgy is ajánlott éttermeket korábban, úgyhogy ha valamit tudok róla, akkor az a szavatartósága. Jó tulajdonság. Az esküvőjével kapcsolatos fejlemények is teljesen váratlanul értek, valahol nagy kő esett le a szívemről, de valahol meg jól megkavarta a dolgokat.
- Mármint a Rejtélyügyire? Oda továbbra se hiszem, hogy jelentkezni kell, sokkal inkább megkeresik az embert. Ami esetemben még nem történt meg - harapom el az utolsó mondatot. - Viszont a Hoppanálási Vizsgaközpontban bármikor meglátogathatsz, ha ráérsz. Gondolom, te elfoglaltabb vagy, de akkor is... - mondom, majd a bíróság épületére nézek.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 202
Írta: 2024. június 20. 23:08 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


Időnként rápillant Benettre, kicsit még végig is méri alkalmanként, bár nem túl feltűnően, tekintve, hogy mégiscsak Szalamanton utcáin sétálnak, és folyton az útjukba akad valaki, legyen az ismerős vagy éppen ismeretlen. Frusztrálja is a dolog, ami azt illeti, de mindezt egyelőre még egy gáláns mosoly mögé rejtve megtartja magának, és arra törekszik, hogy olyan helyet próbáljon találni, ahol kisebb az esélye annak, hogy nagyközönség akad minden lépésük mellé.
- Apai. Anya ágon a von Hessen-Darmstadt családból származom, ők Németországban élnek, részben Götterbergben, részben Darmstadt mellett, de akad rokon szerte az országban. A nagyanyám pedig Mikes lány, ő erdélyi, ha így érted az anyai ágat - magyarázza rögtön a származását, amire egyébként is roppant büszke, mintha csak az ő érdeme lenne, hogy nem csak csupa aranyvérű, de rengeteg arisztokrata felmenővel is bír, hiszen még az anyja és a nagyanyja is grófi családból származik. Kitér aztán még a falu alapításához kötődő csatára is röviden, ha már az említett hősök sírja lesz a következő állomása a szalamantoni sétájuknak, de a távolból látszó bíróság épületére is felhívja a másik figyelmét, amikor éppen alkalma nyílik erre.
- Azért érdeklődni sosem árt. Ne várd meg, amíg a sült galamb repül a szádba. Nem lehetetlen, ezért vagyunk mágusok, de mégsem olyan gyakori dolog, mint az ember szeretné - feleli nagyon bölcsnek érezve magát, és azért feljegyzi gondolatban a képzeletbeli teendőlistájára, hogy Leonárddal sem ártana két szót váltania, a kedves Linzenbold rokon ugyanis már második éve húzza a rejtélyügyin az igát. Még mindig nem is tudja, min dolgozik, csak hogy valami kísérleti területet vizsgálgat és alkalmanként annyi kérvényt nyújt be, hogy csoda, hogy nem kezd a magánéletében is mindent hivatalosan kérvényezni. - Ó, ezt vehetem meghívásnak? Kicsit sűrűek a mapjaim, amikor éppen ott vagyok, Alexander nem hagy unatkozni, de egy ebédre csak tudok időt szakítani. Még mindig a kastélyban laksz egyébként?
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 617
Írta: 2024. június 24. 00:08 | Link

Berci
(Szalamanton)

Ha tudnám, hogy merre van pontosan Götterberg, vagy Darmstadt, akkor nem pislognék rá ennyire zavartan, de... ha nem is vagyok rossz földrajzból, azért vannak településnevek, amik kifognak rajtam. A Mikes név még mond valamit az irodalom- és történelemkönyvekből, már ha valóban arról a családról van szó. És miért ne lenne reális, amilyen büszke rá Berci, és ezt jól is esik tőle hallgatni mindig, csak azért nem szeretném, ha folyamatosan a máját dagasztanám a nyitottságommal. Persze ahogy elismerően hümmögök a családfáját érintő tájékozottsága miatt, ennek nem mutatom jelét. Mégis, alapvetően rá vagyok kíváncsi, meg Szalamantonra, ha már eljöttem végre.
- Hát... Örülök, ha bizonyítani tudok majd a vizsgaközpontban. Ha esetleg kiderülne, hogy egy másik részlegre kacsintgatok... Nem akarok két szék közé esni - rázom meg a fejem, határozottan elvetve a gondolatot, hogy bárminemű magánakcióba kezdjek. Túl veszélyes. Nem tudom, ki kivel van jóban, és a kapcsolati hálókon keresztül valakinek a fülébe jutna, hogy ott akarom őket hagyni, amikor összetehetem a két kezem, hogy lett egy második munkahelyem. Mert hát jelenleg nincs annyi órám a kastélyban, hogy tisztes fizetést kapjak. Ezért kényszerülök lakótársként élni, még ha látok is esélyt arra, hogy kitörjek a pénztelenségből. Na de milyen áron...
- Legrosszabb esetben munka után ülünk be valahová - vonok vállat, hátha tetszik neki az ötlet. A munkahelyen tényleg nem mindig olyan kényelmes a helyzet, és látványosabban tudna zavarba hozni, szóval lehet, jobb ezt az egészet diszkréten kezelni. Az utolsó kérdésétől egy pillanatra lefagyok, és érzem, hogy nem fogok jól kijönni a válaszból.
- Adódott egy lehetőség, hogy a faluba költözhessek, de lakótársként. A kastélynál jobb lesz remélem - ez úgyis csak hosszú távon derül ki. - Közel van innen a vízpart? - terelem vissza a témát az idegenvezetésre.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 202
Írta: 2024. június 24. 19:27 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Nem tartod azért kicsit kevésre magad? A legfontosabb dolog az önbizalom, aztán ha már eladtad magad, utána még pótolni lehet az esetleges hiányosságokat - folytatja az eszmefuttatást a minisztériumi munkakörök témájában, mint aki nagyon jártas ebben az egészben. Egyet s mást tényleg tud, ami azt illeti, hiszen a családja jelentős része ott dolgozik valamelyik részlegen, többnyire elég magas beosztásokban. Ugyan nem kezdték teljesen alulról sem, ez tény, de nem is a legtetején landoltak a ranglétrának, ez sem elfelejtendő, Berci pedig alkalmanként társalog erről is, nem csak udvariasságból, hanem őszinte érdeklődéssel, hiszen a maga jövőjét is itt képzeli kiépíteni egészen a létra csúcsáig, végtére is egyszer majd miniszter szeretne lenni, még ha ezt nem is híreszteli. Felmerül aztán a közös ebéd lehetősége is, bár a munka utáni beülésre sem lenne kifogása. Az még lazább is, különösebb időkorlátok híján.
- Nagyszerűen hangzik - állapítja meg elégedett mosollyal az arcán. Egy munka utáni találka amúgy is ki tudja, hol és hogyan ér véget, ő pedig meglehetősen nagy reményeket táplál jelenleg a Médi által megosztott információkra építkezve. Már csak azt kellene megtudni, hogy Benett ebben mennyire van benne, mert a célozgatást nyilván ignorálja vagy éppen nem érti, ha hisz Médinek. Kénytelen lesz meglehetősen direkt lenni, ha választ szeretne, már csak egy nem annyira látogatott helyet kellene találni még a ma különösen forgalmasnak tűnő faluban. Frusztrálja is ez az utóbbi dolog, ám ezt igyekszik megtartani magának.
- Óh... és ki lesz a lakótársad? Vagy lakótársakra lehet számítani? - érdeklődik tovább. Ő nem igazán élvezi ezt az osztozkodós dolgot, de már valamennyire képben van azzal, hogy van, amikor egyesek kénytelenek visszafogottabban élni, például lakótársakkal, az anyagi körülményeikből adódóan. Hihetetlen.
- A vízpart? Csak nem úszni szeretnél? Nincs egyébként annyira, kisétálhatunk, ha megnéznéd a Balatont. Azt ne mondd, hogy még azt sem láttad. Ha csak a kilátás érdekelne, a birtokunkról gyönyörűen rálátni a vízre, sőt még egy olyan partszakasz is oda tartozik, ahol nagyszerűen lehet fürdőzni.
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. június 24. 19:27
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 617
Írta: 2024. június 26. 15:52 | Link

Berci
(Szalamanton)

Nem értem, miért nem érti az én helyzetemet egy kicsit jobban. Illetve de, csak attól szomorú és csalódott leszek, hiszen megint oda lyukadunk ki, hogy túlságosan különbözik a családi hátterünk, legalábbis a befolyásosság szempontjából. Kérdésétől felszalad a szemöldököm, de nem válaszolok egyből. Szerintem összekever két dolgot. Az egyik az önbizalmam, amit valóban aláírok, hogy nincs valami sok. Lehet, hogy másik szakra jelentkezem, és teljesen máshol tartanék, ki tudja. A másik viszont a munkahelyi íratlan szabály, amit sejtek, hogy létezik, de pályakezdő vagyok, ezért olyan óriási tapasztalatom nincs benne. Mondjuk neki sincs, szóval...
- Büszke vagyok arra, amit elértem - és ezt tényleg így gondolom. Határozottan, némileg felháborodott hangon válaszolom neki vissza. - Odateszem magam a vizsgaközpontban. Elhivatott vagyok. Pont emiatt nem merem őket otthagyni, mert akkor azt hinnék, hogy elárultam őket. És mindenki haszonlesőnek fog gondolni, akit a pénz meg a pozíció motivál - vezetem le neki az álláspontomat. Nekem fontos a stabil munkahely, a kiszámítható jövedelem. Ha a fülükbe jut, hogy át akarok onnan menni, és esetleg következménye lesz, akkor nem vagyok abban a helyzetben anyagilag, hogy be tudjam vállalni. Kész. Remélem, megérti ezt a részét. Az önbizalom csak utána jöhet.
Sejtettem, hogy értékelni fogja a vacsora-lehetőséget, emiatt én is elmosolyodom. Azonban a lakótárs témánál ismét csak az önbizalmam az ellenségem, mert nem akarok egy életképtelen csődtömegnek tűnni a szemében, aki se a karrierjét, sem a lakhatását nem tudja megoldani.
- Az egyik tanár kollégám, és elvileg társulna hozzánk egy kedves régi évfolyamtársam is. De sok még a kérdőjel - én lennék a legnyugodtabb, ha pont kerülne végre ennek az egész költözősdinek a végére, de ahogy hallom, ez sosem egyszerű. Azért legszívesebben az ember egyedül költözik, vagy a párjával, de most ez van - vonok vállat, próbálva beletörődni a sorsomba.
- Hát, nem hoztam fürdőruhát - vakargatom meg a tarkómat nevetve. - Már voltam Tihanyban és Siófokon. Kíváncsi lennék, milyen itt a vízpart, ha nem bánod. Jól hangzik bármelyik lehetőség - adok neki szabad kezet, hogy oda vezessen, ahova szeretne.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 202
Írta: 2024. június 27. 20:36 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- De édes, hogy hiszel még a munkáltató iránti hűségben. Ugye tudod, hogy ez fordítva nem mondható el igazán? - kérdezi meg, és bár nem szándéka, féloldalas mosolya akár rosszul is értelmezhető, ahogy fejét kissé oldalra biccentve, némileg megemelt szemöldökkel pillant Benettre. Nem igazán akar ítélkezni, de mégsem sikerül úgy reagálni erre, hogy ne tűnjön annak. Komolyan aranyosnak tartja a másik naivitását, hogy úgy hiszi, a hűség kifizetődő, a minisztérium bugyraiban pedig a meritokrácia uralkodik. Olyan kis ártatlannak tűnik, a végén még nagyot fog esni, ha úgy alakul, állapítja meg gondolatban, hiszen úgy véli, mégiscsak látta, mekkora jelentősége van ott a kapcsolatoknak, legalábbis bizonyos részlegeken határozottan komoly érvként lehet felhozni, hogy ki kinek a rokona is pontosan. Úgy dönt azonban, hogy egyelőre nem tart erről sem kis, sem nagy előadást, talán jobb, ha inkább bemutatja majd a másikat egy-két ismerősnek, aki hasznára lehet mégis, ha előrébb szeretne lépni egyszer. Vagy éppen akik megkérdezik, nem érdekli-e a rejtélyügyin valami izgalmas beosztás. A vacsora lehetőségére eszébe se jutna nemet mondani, hiszen még több lehetőséget lát benne, mint egy ebédben, mondjuk úgy bármire is, főleg a lehetséges folytatás tekintetében. Érdeklődve hallgatja aztán, hogy hová is költözik éppen Benett, de nem igazán érzi át a helyzetet. A maga részéről nem szeret osztozkodni, csakis akkor teszi meg, ha nem marad más választása.  
- Akkor ilyen társasági... nem is tudom, minek lehet ezt nevezni... de azt hiszem, értem - közli, bár ez egy illedelmes hazugság csupán. Nem érti, miért ne akarná valaki a maga saját terét, legyen bármilyen kedves ismerős, barát vagy éppen családtag a másik. Az ő privát szférájába csak ne sétáljon be senki csak úgy. Itt ugyan a házon elég sok családtaggal osztozik, de mégis megvan a maga lakrésze, ami most már egészen az övé is, hogy Dorka a férjéhez költözött Hollandiába.
- És az számít? Mintha nem lettél volna olyan szégyenlős azon a tavalyi bulin, amit Médi rendezett. Vagy csak az alkohol tette volna meg a maga hatását? Mert ha az segít, megoldhatjuk. Az unokabátyáim egyike különleges borokat készít hobbiból... - veti fel, szeme sarkából pillantva csak a másikra, aztán elnéz a víz irányába. - Na? Elég meggyőző voltam?
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 617
Írta: 2024. június 30. 18:20 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Csak azt gondolom, hogy a minisztériumon belül óvatosan kell taktikáznom. Nekem nincs hátszelem, ezért nagyobb a kockázat - forgatom meg a szemeimet, miközben próbálom megállni, hogy ne bosszantsam fel magam a kelleténél jobban ettől az eszmefuttatástól. Berci nyeregben érzi magát, mert neki adottak a lehetőségei. Rokonok, családi barátok gondoskodnak arról, hogy hátradőlhessen. Jó anyagi háttere van, ezért attól sem kell aggódnia, hogy egyik napról a másikra utcára kerül. Én nem szívesen költözöm vissza a budapesti lakásba. Apám családjánál sem érezném magam otthonosan. Ezért marad a küzdés. Nem feltétlenül a lojalitásról és az elvekről van itt szó, szimplán nem akarok magyarázkodni, kínos helyzetekbe kerülni az első munkahelyeimen.
- Valószínűleg nem nagyon fogok tudni látogatókat fogadni - nevetem el magam kínosan, mert két másik emberhez alkalmazkodni művészet lenne, és sem a vendéggel, sem a lakótársakkal nem akarnék kiszúrni. Felnőttek vagyunk már, bulikat nem nagyon hiszem, hogy szerveznénk, de akkor is. Aztán lehet, hogy az egészből nem lesz semmi, és mégiscsak egyedül kell kiköltözzek a kastélybeli lakrészemből. Remélhetőleg heteken belül kiderül végre, mert már kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Ennyire jól emlékszel? - sandítok rá, egy leplezetlenül huncut mosollyal a számon. Gyakorlatilag az volt az az este, amikor mi ketten először megismertük egymást, de akkor még nem nagyon tudtunk kettesben beszélgetni, csak egynek gondoltam őt Médi haverjai közül.
- Mondjuk ha elkezdünk inni... akkor nem biztos, hogy utána jó ötlet bemenni a vízbe... De... elég csábítóan hangzik... Nincs valamelyik rokonodnak elfekvőben egy fürdőgatya otthon, ami jó lehet rám? Akkor fürödhetnénk is, és a bort is megkóstolhatom valamikor. Előbb csak sétáljunk el a vízparthoz, aztán rád bízom, hogy merre menjünk, én úgysem ismerem a járást felétek - döntöm el nagy nehezen, hogy mit is akarok. Vontatottan, többször elkalandozva válaszolok, miközben már meg is teszem az első lépéseket a víz irányába.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok