A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

A mai reggel igazán kellemes, van benne egy halvány hűvösség és sok frissesség a tegnap éjjeli nagy eső után. Ilyenkor jól esik lengébb ruhában sétálni, jól esik a kis borzongás, amit a hűvösség okoz.
- Farkaséhes vagyok. - ez az a nagyon rossz poén, amit szerintem sosem unok meg. Valójában az összes farkasosat szeretem, jókat tudok nevetni rajtuk. Azt mondják, hogy az ember egészséges, ha saját helyzetén szívből tud nevetni. Ezek szerint jó vagyok. Finoman terelgetem az úton, noha nem mondtam meg, hogy hol reggelizünk, csak annyit, hogy ma ne nála és ne nálam, hanem sétáljunk, és majd kialakul. Egy kis füllentés, de ennyi igazán belefér. Büszkén, kihúzva magam sétálok mellette, hiszen fogja a kezem, és teljesen hivatalosan a barátnőm. Olyan személy, aki izgul, mert be fog mutatni hamarosan az öccsének. Gondoltam, hogy miért is ne esnénk túl előbb egy régóta esedékesen. Megállva az egyik ablak előtt, közelebb húzom, és megcsókolom, miközben bekopogok rajta, és pár pillanattal később fel is bukkan Manci maffiaasszonyság feje, aki történetesen a nagymamám, és a látványunktól, természetesen kuncorászni kezd.
- Sziasztok gyerekek, éhesek vagytok? - azt nem lehet mondani, hogy nem profi a nagyim, mert olyan természetesen viselkedik, mintha mi sem történt volna a múltban, vagy nem feszélyezné a jelenlétem. De kedves gyerek vagyok, nem lövöm el a farkaséhes mondatot. - Nagyon, kérhetünk egy étlapot? - kérdezem kedvesen, és átvéve tőle a laminált papirost, kettőnk közé teszem, hogy Gitta választhasson, mert én már tudom, hogy milyet kérek. A szemem sarkából látom, hogy a nagyi hátrapillant, és ebből arra következtetek, hogy a nagypapa is itt van és nem éppen cukorkaszerzési körúton. Tökéletes, akkor kettőt egybe intézhetünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879307#post879307][b]Fülöp Máté - 2024.06.05. 05:32[/b][/url]

A mai reggel igazán kellemes, van benne egy halvány hűvösség és sok frissesség a tegnap éjjeli nagy eső után. Ilyenkor jól esik lengébb ruhában sétálni, jól esik a kis borzongás, amit a hűvösség okoz.
- Farkaséhes vagyok. - ez az a nagyon rossz poén, amit szerintem sosem unok meg. Valójában az összes farkasosat szeretem, jókat tudok nevetni rajtuk. Azt mondják, hogy az ember egészséges, ha saját helyzetén szívből tud nevetni. Ezek szerint jó vagyok. Finoman terelgetem az úton, noha nem mondtam meg, hogy hol reggelizünk, csak annyit, hogy ma ne nála és ne nálam, hanem sétáljunk, és majd kialakul. Egy kis füllentés, de ennyi igazán belefér. Büszkén, kihúzva magam sétálok mellette, hiszen fogja a kezem, és teljesen hivatalosan a barátnőm. Olyan személy, aki izgul, mert be fog mutatni hamarosan az öccsének. Gondoltam, hogy miért is ne esnénk túl előbb egy régóta esedékesen. Megállva az egyik ablak előtt, közelebb húzom, és megcsókolom, miközben bekopogok rajta, és pár pillanattal később fel is bukkan Manci maffiaasszonyság feje, aki történetesen a nagymamám, és a látványunktól, természetesen kuncorászni kezd.
- Sziasztok gyerekek, éhesek vagytok? - azt nem lehet mondani, hogy nem profi a nagyim, mert olyan természetesen viselkedik, mintha mi sem történt volna a múltban, vagy nem feszélyezné a jelenlétem. De kedves gyerek vagyok, nem lövöm el a farkaséhes mondatot. - Nagyon, kérhetünk egy étlapot? - kérdezem kedvesen, és átvéve tőle a laminált papirost, kettőnk közé teszem, hogy Gitta választhasson, mert én már tudom, hogy milyet kérek. A szemem sarkából látom, hogy a nagyi hátrapillant, és ebből arra következtetek, hogy a nagypapa is itt van és nem éppen cukorkaszerzési körúton. Tökéletes, akkor kettőt egybe intézhetünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879319#post879319][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.05. 21:27[/b][/url]

Fogalmam sincs, mit talált ki éppen, hol szeretne reggelizni, de bízom benne, hogy velem ellentétben ő mégis tudja, hova tartunk. Mosolyogva rázva meg a fejem a megjegyzése hallatán, és csak azért állok meg, hogy lábujjhegyre állva puszit nyomjak az arcára. Szeretem, hogy olyan pozitívan gondolkodik, ahogyan, és még ezt is képes humorral kezelni. Akárki akármit is mond, én szerencsésnek érzem magam, hogy keresztezték egymást az útjaink, és most történetesen éppen kézen fogva sétálunk ugyanabba az irányba. Hosszúujjú, világoskék ruha van rajtam, aminek a fodros szoknyarésze éppen csak takarja a térdem, hozzá pedig kényelmes vászoncipő most éppen, mert úgyis mennem kellene majd még a Pillangóvarázsba is, meg próbára is, és ki tudja, mikor derül ki, hogy mi nincs otthon, amit sürgősen be kell szerezni aztán a vegyeskereskedésből. Nem igazán tudom, miért is állunk meg aztán, de kifogásom véletlen sem lenne arra, hogy megcsókol épp. Gondtalanul karolom át a nyakát, nem zavar az sem, hogy bekopog az ablakon, és még a kuncorászás hallatán is csak mosolyogva döntöm a fejem a vállának.  
- Jó reggelt - köszönök barátságos mosollyal, aztán meglepetten és kérdőn pillantok fel Mátéra. Sose jártam még itt. Nem is tudtam, hogy itt üzlethelyiség van, sőt, nem is gondoltam volna, de úgy tűnik, messze nem ismerem még Bogolyfalva minden titkát, ahogy Máténak is van még mit mesélnie. - Ez ilyen titkos hely? - teszem fel a kérdésemet is, még mindig egyszerre mosolyogva és emelve meg kérdőn a szemöldököm.
- Most megleptél. Hat éve élek Bogolyfalván, és fogalmam se volt, hogy itt bundáskenyeret és kávét lehet kapni. Ugye nincs benne tej vagy kérhetem anélkül? Nem rémlik, hogy szóba került volna, de a szervezetem nem igazán van barátságban a laktózzal... - Ha másért nem, akkor legalább ez bőven magyarázza, miért sündisznó a patrónusom, ugyanis ők is lufivá tudnak változni, egyik sajátosan jellemző betegségük ugyanis. Na pont úgy felpuffadok én is. Inkább kihagynám, ha lehet. - Talán utána kellene kérdeznem, nem találtak-e fel már erre is valami bájitalt, mint azt, ami a pollenallergiámat kordában tartja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879326#post879326][b]Fülöp Máté - 2024.06.05. 22:32[/b][/url]

- Bizony, tök illegális. - legalábbis a nagyszüleim így tudják, valójában azonban be vannak védve azzal, hogy én lepapiroztam mindent az elmúlt hetekben. Az kellene még, hogy a fiuk halála után még börtönbe is csukják őket vagy pénzbírságot szórjanak ki rájuk. De nekik nem mondtam meg, mert tudom, hogy imádják az ilyesfajta izgalmakat. Még hogy az idősek nem huncutkodnak, hát dehogynem!
- Ez volt az első munkahelyem. Bár manapság gyerekmunkának hívnák azt hiszem, de én nagyon élveztem. - a laktózra bólintok párat, és újra bekopogok, most nem a nagyi, hanem a papám nyit ablakot.
- Ricky! - mintha nem vette volna észre, hogy itt vagyok, pedig tudom, hogy tudja és azt is, hogy makacs módon képtelen elfogadni a Mátét. De nem állok neki kijavítani, csak egy halvány mosollyal nyugtázom a dolgot. - Laktózmenteset szeretnénk enni, kérlek. - most rajta a sor, hogy biccentsen és visszacsukja az ablakot. - Hány allergiád van? - kérdezem érdeklődve, mert eddig egyről sem beszélt, most meg kettő is lett. Jobban oda kellene figyelnem akkor takarításkor, mert a por nagyon alattomosan meg tud tapadni mindenhol is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879347#post879347][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.06. 18:48[/b][/url]

- Illegális? Huh, ezt komolyan mondod? - pislogok rá meglepetten. Tényleg úgy érzem magam, mint aki egy teljesen új helyre csöppent, a nyúl üregébe talán, nem is tudom, hiszen Bogolyfalvának ezt az arcát kicsit sem ismerem. A következő mondata aztán csak még jobban összezavar, próbálom összerakni a részleteket, hol az étlapra pislogva, hol meg Mátéra, szinte várva, hogy mindjárt elneveti magát, hogy ezt mind el is hittem, és csak szórakozik velem, de ez nem történik meg egyelőre. Aztán még az a név is elhangzik, és fogalmam sincs, honnan kerül elő a fejemben a gondolat, hogy de hiszen említette, hogy a neve eredetileg Patrik volt, a Mátét ő választotta magának.
- Szent szalamandra... ők a… nagyszüleid? - kérdezem suttogva. Már mondta, hogy be akar mutatni, de valahogy ez eszembe se jutott mégsem, mint lehetőség, amikor ma reggel felvetette, hogy együnk valahol a városban. Manci nénit meg Béla bát mindenki ismeri szerintem a városban is, nem csak a Macskabagoly utczában. Még mindig tátom a szám, válaszra várva, hiszen ez csak egy elég erős tipp azért tőlem, biztos nem vagyok benne, de gyanúsnak tűnik, hogy igazam lehet. Ezért is reagálok némi fáziskéséssel az ő kérdésére, miután kicsit megrázom a fejem és hátra simítom a hajam, mintha bármelyik hajszálam ki is tudna szabadulni amúgy is a szépen összefésült és felcsavart kontyomból. Inkább csak amolyan rutin ez, semmint hasznos mozdulat.
- Öhm... háát… egész pontosan öt, ha a laktózt is odaszámolom, de a pollen meg tulajdonképpen időszakosan jelentkezik csak, és van rá bájitalom, amire meg nincs, az még a kivi, a mák és a mogyoró… de nem vészes igazán egyik sem. Mármint... kerültem már gyengélkedőre, de leginkább csak kellemetlen - magyarázom, mi is a helyzet. - Te allergiás vagy bármire? És... jaj várj, akkor... Annácska az unokahúgod, akiről meséltél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879472#post879472][b]Fülöp Máté - 2024.06.09. 19:17[/b][/url]

- Van engedélyük, csak nem tudnak róla. - suttogom a füléhez hajolva, majd elhúzódva kacsintok is egyet, hogy értse, hogy ez egy olyan titok, amit elmondhatok neki, de nem mondanék el a bent szorgosan ténykedőknek, akik életük kalandjának élik meg azt, hogy mindenki szeme láttára illegális üzletet visznek. Meséltem már, hogy a nagypapám egy köztiszteletben álló cukorkatolvaj exorvos, a nagymamám meg többszörös Boszorkánykonyha bajnok sütemények kategóriában? Bizony, ez a két nagyra becsült személy szó szerint a tér túloldalán álló hivatallal szemközt működteti a töltött bundáskenyerezőjét.
- Durva mi? Pedig ők azok. A gének pedig ugranak egy generációt. Gondoltam elhozlak és megmutatom, hogy mi várna rád, ha nem ölne meg a farkas addig, amíg még szép vagyok. - nem, amúgy messze vagyok én a sármos meg idealizált férfiaktól, de nem is akarok ott lenni, nekem csak az a lényeg, hogy Gitta akarjon engem.
- A mákot utálom, a kivit szeretem, de kicsípi a számat, a mogyoró meg olyan, amivel meg kell tanulnom együtt élni. Nem foglak kinyírni vele. - ezt megígérhetem, és amikor megkérdezi, hogy én allergiás vagyok-e valamire, enyhén elhúzom a számat. - Allergiás nem éppen, de technikailag gyógyult függő vagyok, a nagyapám anno kicsit túltolt pár dolgot nálam, még a kór legelején, így sajnos van pár növény, amikkel óvatosan kell bánnom, ugye? - sandítok fel a nagypapára, aki csak zavartan mosolyog és motyog valami olyat, hogy a nagyi sütött süteményt tegnap, csomagol el. - Anno ráfüggtem a kenderre és volt egy kis fekete üröm túladagolásom. Ezek a farkasölőfű összetevői. De nem vészes, csak okosoan kell bánni vele. - allergiáról nem tudok, és remélem, hogy nem is lesz a jövőben. A kérdésére bólintok, és halványan elmosolyodom. - Óóó igen, Annácska az unokatesóm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879483#post879483][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.09. 23:11[/b][/url]

- Óh - veszem tudomásul a válaszát, és nem kérdezek vissza egyelőre a részletekre. Csak gyanítom, hogy ezek szerint valamit intézkedhetett ő talán, ha már a következő pillanatban megerősíti azt a gyanúmat, hogy Manci néni meg Béla bácsi tulajdonképpen a nagyszülei, de majd ha el nem felejtem, otthon visszatérek erre is. Bólintok arra párat, hogy ez tényleg durva. Nem is álmodtam volna róla, amikor a nagyszüleiről mesélt, hogy tudom, kik azok.
- Tudod... őket még viszonylag kedvelem is, bár tény, hogy közelebbről nem ismerem azért egyiküket sem. A farkas meg csak hagyjon, ha lehet, mert én veled szeretnék megöregedni - válaszolom neki mosolyogva, még mielőtt megcsókolnám. Ez a gondolat kicsit még mindig aggaszt, mióta Esther először megemlítette, de igyekszem inkább arra koncentrálni, hogy most itt vagyunk, és aztán még mindig nem tudni, mire jutnak éppen a bájitalkészítők meg a kutatók az előttünk álló évek alatt. Azt pedig tartom, hogy akkor is itt lennék, ha pontosan tudnám, hogy esetleg csak napjai lennének hátra, ahogy a legjobb barátnőmnek ezt már kijelentettem. A családomnak még nem tudom, hogy fogom ezt elmondani, mert biztos, hogy aggódni fognak, ez viszont még legyen egy másik nap megoldandó problémája. Felsorolom aztán az allergiáimat, ha már így szóba kerül, és arra is rádöbbenek, hogy erről még sosem beszéltünk valahogy.
- Azért annyira nem vészes, hogy kinyírjon, csak kiütéseim lesznek tőle meg hányingerem, egyszer előfordult az is, hogy nehezen kaptam levegőt, de tulajdonképpen akkor derült ki, hogy gond van, mert olyan sütit ettem - mesélem, majd érdeklődve hallgatom, mit oszt meg ő velem a téma kapcsán.
- Óh, értem - felelem, és nyomok egy puszit az arcára. Ha csak okosan kell bánni a főzettel, az szerintem igazán megoldható meg túlélhető, aggodalomra pedig semmi ok. Béla bácsi közben meg valami sütiről motyog, ami kedves dolog, mosolyogva biccentek is felé.
- Azt hiszem, akkor már elég sok mindent értek - jegyzem meg aztán Annácska kapcsán. - Úgy értem, amit meséltél, az alapján egyikőtöknek sem volt könnyű - teszem még hozzá halkan. Én Annácskát is szeretem, mint minden gyereket az előkészítőben, és mindig is sejtettem, hogy bizonyára nem csak úgy a semmiből viselkedik úgy, ahogyan, most pedig hirtelen többet tudok és értek ebből, mint amennyit valaha is gondoltam, hogy fogok. - Ha szeretnéd, egyszer szervezhetünk egy családi vacsorát. Nem fogok ragaszkodni hozzá, nyugodtan meg is vétózhatod - vetem fel, bár nem biztos, hogy jó ötlet. Remélem, hogy tudják, milyen nagyszerű unokájuk van, de talán nem kellene ebbe beleártanom magam, úgyhogy inkább nyitva hagyom, hadd döntse el Máté, szeretne-e bármi ilyen családinak nevezhető összejövetelt. - Az öcsém június elején jön majd amúgy, kiállítják pár képét. Arra is elmehetnénk majd, ha már kiderítettem a részleteket, levélben elég szűkszavú, aztán meg majd kitalálhatjuk, mikor férne bele egy londoni út. Talán a nyári szünet ideális lehet rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879607#post879607][b]Fülöp Máté - 2024.06.15. 06:20[/b][/url]

- Én is. - vallom be félszegen, mert bár sok minden történt közöttünk, sok olyan, ami nem kellemes, összességében ők a nagyszüleim, az egyetlen élő rokonaim. Jó Anna is él, meg az anyja, de őket még annyira sem érzem közel magamhoz. A két idős embert viszont igen, és szeretném, ha szépen rendeződne az életünk, mivel nagyon úgy néz ki, hogy egy helyen fogunk lakni. - Remélem, hogy még időben kitalálnak valamit, hogy ez lehetséges legyen. - tudom, hogy már van egy kísérleti bájital, amit tesztelnek erre a célra, de még nincs itt az ideje, hogy alany legyek. Egyelőre elég erős és elég motivált vagyok az élethez, és bár tudom, hogy ennél több kell, hiszem, hogy most jók vagyunk.
- Megbeszélem velük. Apró lépésekként haladjunk az irányukba. Te vagy az első lány, akit hivatalosan is bemutatok. Ez elég sokat jelent, és szerintem tudják, hogy te vagy az, akivel le szeretném élni ezt az életet. Mára ennyi is elég lesz, aztán jön majd a többi. - vissza fogok jönni hozzájuk beszélgetni. Vagy, inkább meglátogatom őket pár nap múlva, de tudom, hogy azt egyedül kell megtennem, mert tiszteletben szeretném tartani azt, hogy ők mások előtt nem konfrontálódnak, nekem viszont pont arra van szükségem, hogy megtegyék.
- Mindenképpen menjünk el, ez különleges dolog, akkor is, ha az ezredik képkiállítása valakinek és akkor is, ha az első. Úgyis kíváncsi vagyok rá, szeretem a fotózást. - máris van közös pont bennünk, aminek nagyon örülök, mert ha úgy is érezzük majd, hogy nincs miről beszélnünk, akkor is lesz. A nagyi újra megjelenik az ablakban, és átnyújt két újságpapírba csomagolt, forró kenyeret, amit átveszek, míg a nagypapa nyomában érkezik és egy dobozt nyújt Gitta felé, tele süteményekkel. - Köszönöm, valamelyik nap átviszem a dobozt. - mosolygok rájuk, és ők is rám egy "rendben, várunk" kíséretében, majd ellépve visszacsukják az ajtót. - Az ott a kedvenc padom volt mindig is, megesszük ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879640#post879640][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.16. 17:08[/b][/url]

Az arcára simítom a jobb tenyerem, hüvelykujjammal cirógatva, miközben biztatóan mosolygok rá. - Minden rendben lesz - mondom ki, és bár ebben nem vagyok száz százalékig biztos, hiszen az képtelenség, mégis optimistán állok hozzá. Úgy érzem, mindennel szembe tudunk nézni mi ketten és kihozni a helyzetből a legjobbat, és ez a legfontosabb. Bólogatok a válaszára, ezt mégiscsak neki kell tudnia, meg éreznie, hogy lesz jó és működőképes, ha van rá esély, és bármit is dönt, bármire is jut velük, én mellette állok. Ebben azért határozottan biztos vagyok, éppen annyira, mint abban, hogy vele szeretném leélni az életem, bármi is vár ránk. Válasz helyett puha csókot nyomok az ajkaira, mielőtt még szóba kerülne az én családom is. Ők könnyebb esetnek ígérkeznek véleményem szerint. Talán aggódni fognak majd a vérfarkaskór miatt, de kétlem, hogy ne tartanák tiszteletben a döntésem. Egyikük sem olyan, aki mindent jobban szeretne tudni másoknál, és ismerve őket szerintem hamar megszeretik majd Mátét egyébként is.
- Szerintem jól ki fogtok jönni egymással, ő is szeret utazni is, meg apu mellett tanult ezermesterkedni - egészítem ki gyorsan azt a listát, mosolyogva még mindig. Nem aggódom ezen a legkevésbé sem. Az pedig igazán tetszik, hogy így gondolkodik a kiállításról, és nem fog kelleni győzködnöm, hogy de jöjjön már el velem vagy ilyesmi. Nem lep meg azért, mert már tudom, hogy igazán kedves és figyelmes ember. Az lepne meg, ha egyszer valami undok dolgot mondana, mert azt nem nézem ki belőle. Közben viszont újra felbukkan Manci néni, majd őt követi Béla bácsi is a beígért süteménnyel.
- Nagyon szépen köszönjük - veszem át a dobozt egy hálásnak szánt, barátságos mosoly kíséretében, amit erőltetnem sem kell Máté kedvéért, pedig bevallom, számítottam rá, amikor először felhozta, hogy bemutatna a családjának. Hamarosan eltűnik aztán az öreg házaspár az ablak mögött, Máté pedig felveti, hogy maradjunk még a téren. - Tökéletes. Nem is tudtam, hogy van kedvenc padod. Ki kellene derítenünk, mit nem tudunk még egymásról. - Sok mindent tudok már, és bízom benne, hogy a legtöbb fontos dolgot már egyébként is elárulta, az utazásairól például rengeteget mesélt, ahogy a kórról is egyre többet tudok meg.  
- Szeretnél kimenni a szüleidhez is? Vagy mára ennyi elég volt és azt majd máskor? - kérdezem meg leülve a már említett padra és nyomok egy puszit az arcára. Erőltetni ezt sem szeretném. A doboz sütit leteszem magam mellé, és ha megkapom tőle a bundáskenyeret, el is kezdem kibontogatni. - Az illata mennyei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879705#post879705][b]Fülöp Máté - 2024.06.20. 18:33[/b][/url]

- Jól hangzik, ha meg tudunk osztozni a feladatokon, akkor egész jó dolgok is kisülhetnek belőle. Például az a kiülő, amit Esther többször megjegyzett már. Megnéztem, és lehet, hogy tudok hozzá szerezni alapanyagot. - ha pedig együtt tudnánk csinálni az öccsével, úgy vélem, az építő lehetne akár ránk nézve is. Véleményem szerint nincs nehéz személyiségem, de csak remélni merem, hogy nem játszom majd túl a szerepemet. - Nem is kérdeztem még, hogy ő a párjával jön, vagy egyedül most ide? - vagy, hogy van-e párja, van-e egy olyan lány vagy fiú, aki megérintette annyira, hogy elköteleződjön mellette. Nézem a nagyszüleimet, ahogy figyelmesen szemlélik a lányt, aki mellettem áll, és biztos vagyok benne, hogy mind a kettejük arcán ott van egy halvány mosoly. Sok év telt el, ki tudja, talán rendezni tudjuk a viszonyunkat, én semmiképp sem vagyok ellene, de megértem, ha ők inkább megmaradnának a tisztes távolságnál. Azonban most először érzem azt, hogy ez talán még működhet is, pedig előtte egymás mellett álltunk a temetésen, sőt, együtt voltunk színházban is. A gondolatnál a nagyira pillantok, akinek talán ugyanaz jár a fejében, mint nekem. Emlékszem rá, ahogy kicsit előre dőltem, amikor megláttam Gittát a színpadon és mielőtt belegondoltam volna, megkérdeztem a mellettem ülő nagyimtól, hogy ki ő. Most pedig itt áll mellettem. Ő abban a pillanatban tudta, hogy ez most más, talán jóval, előbb is, mint, hogy én rádöbbenhettem volna.
- Egy egész életünk lesz ám rá, hogy ezeket kiderítsük, ha most gyorsan elsorolunk mindent, lehet, hogy unatkozni fogunk a következő hatvan évben. - nyilván nem, és igaza van, sok minden nem tudunk még, de nem hiszem, hogy lenne bármi is, ami megváltoztatná az érzéseinket. - A legjobb bundáskenyér. - húzom fel a lábam, és fordulok féloldalasan felé, törökülésben, hogy a sajátomat kezdjem el bontogatni és egy jó nagyot harapjak belőle. - Mikor játszod legközelebb Violát a Vízkeresztben? - kérdezem mellékesen, mint aki kicsit terelni szeretné a témát a szüleiről, ám valójában ez a terelés, így mielőtt túljátszanám, bólintok. - Kimehetünk hozzájuk, csak akkor a virágbolt felé menjünk előbb, beugrok virágért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879718#post879718][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.20. 22:45[/b][/url]

- Ó, tényleg? Az igazán nagyszerű lenne, és szerintem Ambrus meg szívesen segít majd - válaszolom neki mosolyogva, bizakodón. Igazán nem kételkedem egy percig sem abban, hogy remekül ki fognak jönni ők egymással. Sok közöst látok bennük, és úgy látom, már Máté is, ami igazán jó kezdet. Megrázom aztán a fejem a kérdése hallatán, mielőtt megszólalnék.
- Nincs senkije, amennyire tudom. Lekötötte az utazás és a fotózás, de remélem, majd azért lassan ő is megtalálja az igazit. Bár még csak huszonegy éves, nincs is lekésve semmiről - felelem, ezzel egyelőre le is tudva ezt. Azt nem tudom, hogy esetleg alkalmi kapcsolatai voltak-e vagy úgy bármi, de olyan mérvadó, akiről beszámolt volna, biztos, hogy nem akadt. Ezeket mégiscsak mondjuk egymásnak, bármilyen szűkszavúak is néha a leveleink. Tudott ő is Daniról is, sőt Mátéról is elsőként számoltam be neki, ha Esthert nem számoljuk, de az amúgy is más, ő már inkább a lelkem másik fele egyébként is. Akkor is tud mindent, ha nem is mondom. Közben megkapjuk a bundáskenyeret, és még sütit is csomagolnak mellé Manci néniék. Igazán kedvesek, pozitív csalódás kicsit számomra ilyen szempontból Máté családja, bár azt továbbra sem értem, és szerintem soha nem is fogom megérteni, hogy hogy képes bárki lemondani róla vagy hátat fordítani neki. Én nem tudnám megtenni.
- Igazad van - hagyom helyben a válaszát széles mosoly kíséretében. Azt máris tudom legalább, hogy van kedvenc padja a Boglyas téren, és éppen ez az, amire leülünk. - Azt elmesélhetnéd viszont, hogy miért éppen ez a kedvenc padod. Minden mást meg majd felfedezünk abban a hatvan évben. - Ezen nem fogunk összeveszni. Kétlem mondjuk, hogy unatkoznánk valaha is, el se tudom képzelni magunkról, hogy ne találnánk valami érdekeset, de nem vitatom, hogy még bőven felfedezhetünk mindent, nem kell most azonnal, főleg, ha hosszútávra tervezünk egymással. Márpedig a hatvan év elég hosszú idő ilyesmire. Kibontom közben a bundáskenyeret, és én is beleharapok, hogy aztán hümmögve helyeseljek arra, amit mond. Örülök, hogy elhozott ide. Nem csak a bundáskenyér miatt, hanem azért is, mert így lassan csak egyre jobban része leszünk egymás életének, hiszen már a fél családja ismer is.
- Hmm... évadzárónak kerül műsorra majd még, úgyhogy tulajdonképpen hamarosan. Júniusban. Majd bevihetlek próbára is, ha szeretnéd - válaszolom némi gondolkodás után, közben jóízűen rágva a kenyeret addig is, féloldalasan fordulva felé, egyik lábamat magam alá húzva, a másikat meg a pad mellett lóbálva. - Rendben, igazán nem nagy kitérő - mondom rámosolyogva. Aranyos tőle, hogy virágot visz, és nagyon szeretem, hogy ilyen. Nekem is virágot küldött hónapokkal ezelőtt, és valójában még azelőtt levett a lábamról, hogy tudtam volna ki is ő. Azóta is ott virul mindkét csokor a nappaliban, mert bűbájt szórtam rájuk. Nem akartam, hogy elszáradjanak vagy elhervadjanak. Megeszegetem lassan a kenyeret közben, időnként rajta felejtve a tekintetem. Ez a reggel is igazán tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879774#post879774][b]Fülöp Máté - 2024.06.22. 19:28[/b][/url]

- Nagyon várom már, hogy találkozzak vele, meg a szüleiddel is. - tudom, hogy azt egy kicsit bonyolultabb lesz megszervezni, de nem akarom sokáig halogatni. Főleg, mivel hagyományos úton szeretném megkérni a kezét. Előtt az édesapjával beszélnék, aztán az édesanyjával, végül pedig, ha megkaptam az áldásukat, akkor vele. Sőt, az öccsét is meg fogom kérdezni a dologról, ha végre megismerhetem.
- Bőven ráér még, jobb ez, megélni mindent és úgy révbe érni, hogy azt mondhatod, nincs benned hiányérzet. - én legalábbis így érzem magam, mint majdnem olimpikon, nagyon vérfarkas világjáró. Nekem minden megvolt, ami szerettem volna, és álmomban sem hittem volna, hogy az út végén ő vár majd.
- Az egész téren ez az egyetlen olyan pad, amit úgy helyeztek el, hogy mindent láss. A többinél szinte mindenhol van egy zavaró tényező. Itt ülve viszont látsz mindent. Szeretem csak nézni az embereket, látni a hétköznapi arcukat. Emellett szemmel tudtam tartani a nagyszüleimet is, hogy minden rendben van-e velük. - két igen fontos tényező, és azt hiszem, ők is örültek, hogy szemmel tudtak tartani. Talán még most is örülnek, mert látom, ahogy meg-meglibben a függöny. Néznek minket, de nem zavar, mert ez azt is jelenti, hogy fontos vagyok nekik.
- Igen, meg elmennék az utolsó előadásra is. - ha már egyszer lezárják vele az évadot, mi éppenséggel megnyithatnánk valami újat. Sűrű hetek jönnek, sok rokonlátogatással, sokszor feltéve ugyanazt a kérdést, és remélve, hogy három áldás után egy igennel is gazdagabban megkezdeni a következő hónapot. Egyszerűen tudom, hogy őt akarom. Most is, holnap is, örökre. Amikor végez, elveszem tőle a szemetet, és az enyémmel együtt dobom ki, hogy utána a kezéért nyúljak, és a virágbolt felé vegyük az irányt, majd ki a temetőbe. Nem éppen szokványos kellemes reggel, mégis, én nyugodtnak érzem magam ettől.