A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Ha Bécsben jár, általában reggelizni jár ide. Szereti a világos termet, a csendes és rendezett atmoszférát, amit általában igényel egy Ritzben vagy Imperalban töltött éjszaka másnapján. Most azonban, ahogy kinyúl az asztal fölött, az ujjai nem egy teáscsésze fülére, hanem egy borospohár nyakára kulcsolódnak, a tányérjáról pedig nem a megszokott palacsintája, hanem egy salátaágyon heverő grillezett fogas néz rá vissza. Ismeri a húgát - annyira legalább is mindenképp, hogy már meg se forduljon a fejében, hogy reggelire hívja, vagy bármit tervezzen délután kettő előtt, ahová úgysem érne oda. Tehát marad az ebéd.
Úgy egy órával ezelőtt érkeztek, ő pedig azóta derűsen hallgatja a lányt. Az iskoláról, az életről, az apró-cseprő kis drámáiról, a tanárokról, a kutyáról. Ha jó hangulatban találják, szereti hallgatni, hogy fecseg, akkor is, ha az átadott információk többnyire lenyomat nélkül ki is folynak az agyából.
   -  Hoztam neked különben valamit - szúr közbe egy teljesen váratlan pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879263#post879263][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.03. 23:24[/b][/url]

Ha Bécsben jár, általában reggelizni jár ide. Szereti a világos termet, a csendes és rendezett atmoszférát, amit általában igényel egy Ritzben vagy Imperalban töltött éjszaka másnapján. Most azonban, ahogy kinyúl az asztal fölött, az ujjai nem egy teáscsésze fülére, hanem egy borospohár nyakára kulcsolódnak, a tányérjáról pedig nem a megszokott palacsintája, hanem egy salátaágyon heverő grillezett fogas néz rá vissza. Ismeri a húgát - annyira legalább is mindenképp, hogy már meg se forduljon a fejében, hogy reggelire hívja, vagy bármit tervezzen délután kettő előtt, ahová úgysem érne oda. Tehát marad az ebéd.
Úgy egy órával ezelőtt érkeztek, ő pedig azóta derűsen hallgatja a lányt. Az iskoláról, az életről, az apró-cseprő kis drámáiról, a tanárokról, a kutyáról. Ha jó hangulatban találják, szereti hallgatni, hogy fecseg, akkor is, ha az átadott információk többnyire lenyomat nélkül ki is folynak az agyából.
   -  Hoztam neked különben valamit - szúr közbe egy teljesen váratlan pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879264#post879264][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 00:05[/b][/url]

A gyomrom szinte felzokog ahogy normális ételt érez magában. Nem menthetetlenül szar az, amit a suliban adnak, csak nem ahhoz vagyunk szokva. Én is komfortosabban érzem magam még annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban tisztább aligha lehetnék. Nincs itt semmi megtérés, vagy az életem újragondolása... egyszerűen csak nincs időm. Folyton rohanok és Desgrange-el csatázok, de nem esek kétségbe. Mire végzek vele, azt is megbánja, hogy megszületett, de erről azért jobbnak látom hallgatni. Az irodai dolgok maradjanak is ott.
- Jajj a lényeg - kapok észbe, mert aznap mondtam Daminak, hogy majd akarok neki mesélni valami, de nem gondolom telefon témának.
- Figyelj. Azt pletykálják, hogy Sallow nekiment Charonnak - kortyolok az édes vörösborból, tekintetem végig Damin tartva. Ha valamire, akkor arra nagyon figyelek, hogy rólam ne kelljen szárnyra semmi. Pontosan ezért nem álltam oda Sadie elé megkérdezni, hogy mizu.
- Annak a lánynak alapból van egy rajongó tábora. Mindenki a szájára veszi, szóval nem tudom, mi igaz, vagy mi nem - kecsesen vonok vállat, hisz megtehettem volna, hogy nyomozók, de... annyira nem érdekel. Meg a pletyka sem.
- Igen? Mit? - még nyújtózom is ültő helyében, szemeim is jó kedvűen csillannak. Szeretem a meglepiket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879265#post879265][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 00:24[/b][/url]

Elengedi a pohara nyakát, szórakozottan a zsebébe nyúl és... és ekkor fogja fel a lány szavait.
   -  Várj... mi?
Mentségére szóljon, Elsie dömpingje arra kényszeríti, hogy az agya ne csak szűrje és szelektálja, hanem bufferelje is az információt. Így Charin neve az első, amire tényleg felfigyel aztán, hogy az elmúlt percekben már csak felületesen hallgatta a pletykákat többnyire olyan emberekről, akiket sosem ismert.
   -  Ki az a Sallow? Miért ment neki?
Megrökönyödve és némileg sürgető-irritáltan kérdez tovább, a keze pedig el is engedi a tárgyat, amit így egyelőre nem húz elő a zsebéből. Az, hogy nekiment, tág fogalom és szófordulattól konkrét fizikai agresszióig bármit takarhat. Az pedig, hogy ő történetesen nem is olyan rég a Pubban már összefutott Sadie-vel, egyelőre nem jut eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879266#post879266][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 00:37[/b][/url]

- Sadie, Dami. Sadie Sallow. Végzős, 157 cm, egy bunkó tirpák, és a haja is üvölt egy oxygen kezelésért. Most komolyan, csak azért mert a világ végén vagyunk, már ne is adjunk magunkra? - akadok ki teljesen, nyilván más szempontokat helyezve előtérbe.
- Nem tudom, mi volt. Én csak hallottam, deeee egyikük se érdekel annyira, hogy foglalkozzak vele - ismerem be, hisz maga a tény kellemetlen, mert a kettő közül egyik a leendő sógornőm, de ugyanolyan nyugodtan enném a steaket akkor is, ha kiderülne, mindkettő föld alatt végezte.
- De ha szépen megkérsz, megtudom. Vannak már kapcsolataim - mosolyodok el büszkén, még a hosszú pilláim is megrebegtetem.
- Ki tudja.... lehet, hogy már özvegy vagy - mindig mondják, hogy kellenek a pozitív gondolatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879267#post879267][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 03:09[/b][/url]

Sadie, Sadie... tehát Sadie. Hetekkel ezelőttről felrémlik előtte egy nagyon részeg, nevetgélő lány képe, ahogy az elfekszik a kanapén, mielőtt ő egyedül hagyná a Pub boxában. Összeráncolt homlokkal, rosszallóan dől hátra a székében, azt a kezét, amit eddig a villája mellett pihentetett az asztalon, az ölébe ejti.
Charon nem említette, hogy bárkivel konfliktusba keveredett volna, ámbár... a szűkszavú beszélgetéseik eddig egyáltalán nem terjedtek ki az iskolai mindennapokra. Ő a maga részéről annyiban igyekszik, hogy a szombati találkozók mellett kétnaponta rövid üzenetet ír a lánynak hogy megkérdezze, minden rendben van-e vele, a válasz pedig többnyire szintén velős és semmitmondó. Soha egyetlen félmondat sem sejttette, hogy bárki "nekiment" volna. Ez pedig nem tetszik neki.
Sem maga a tény. Sem pedig, hogy nem tud róla.
Csodálkozva pislog maga elé, de csak pár pillanatig, amíg leküzdi a kognitív zavarát.
   -  Majd inkább beszélek Charonnal én... de köszönöm, hogy szóltál erről.
Lassan válaszol, pedig rá nem jellemző, hogy nem találná a megfelelő szavakat. Az Adéllal és Kamillával történt fiaskó után már egyáltalán nem szeretné, ha bárki a minimálisnál jobban beleártaná magát Charon és a saját magánéletébe, ebbe pedig Elsie és a közismert kendőzetlen őszintesége is beletartozik. Ha már Adél, akiről azt hitte, hogy mindkettejük szövetségese lehet ebben az elátkozott eljegyzésben, sem tudott uralkodni magán és a megjegyzésein, el sem meri képzelni, mi történne akkor, ha Elsie is nekiállnak kérdezősködni. Damian szereti a húgát... de azt is tudja róla, hogy nem a legjobb a diszkrécióban.
   -  De ezt hagyjuk most - folytatja még azelőtt, hogy Elsie bármit közbevághatna, amivel újra kisiklatja a gondolatai vonatát. - Tényleg van nálam valami, amit szeretnék odaadni neked. De mielőtt megkapod, lenne egy kérésem hozzád. Nem is kérés, inkább... nevezzük annak, ami: feltétel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879274#post879274][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 15:09[/b][/url]

Egy újabb vállvonás, hisz pontosan erre gondoltam én is. Majd Dami intézi, vagy kezd vele amit akar, én a részemről teljesítettem a - szerintem - kötelességem azzal, hogy megemlítettem neki. Másrészt a Charonnal való kommunikációm kimerül egy "Hello"-ban a klubhelyiségben, és ez annyira jól működik, hogy nem is érzek semmiféle késztetést a szint lépésre.
Meg aztán valljuk be, két csitri hajtépése minden, csak nem nagy dolog. Már ha volt egyáltalán hajtépés.
- Feltétel - persze, hogy grimaszolok, ahogy azt az aprócska szót ízlelgetem. Meg is lepett volna, ha Dami úgy hoz nekem bármit is, hogy cserébe nem kér semmit. Még egy falatot eszek, de végig a bátyámon tartom a tekintetem közben, rajtam is látszik valami lelkesedés, de mivel nyilvános helyen vagyunk, nem tervezem túltolni. Szava nem lehet különben, teljesen odafigyelek magamra.
- És mi lenne az a feltétel? - ha azt mondaná, hagyjam ott azt a nyamvadt ügyvédi irodát, már küldeném is az üzit Desgrangenek, hogy fulladjon bele a sok dolgába, csak sajnos nem hiszem, hogy Dami erre kérne engem, én pedig túl makacs vagyok ahhoz, hogy hagyjam, megint nekik legyen igazuk apuval.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879283#post879283][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 18:10[/b][/url]

Igen, feltétel. Nem ismétli meg a szót, de kurtán bólint, hogy a lány is értse - még akkor is, ha valójában a szándéka ennyire véresen komoly. Ő azonban úgy fog tenni, mintha az lenne, ami pedig már a hosszútávú stratégiája része.
Elsie nem gyerek már. Ezt a családnak sokkoló felismernie, ahogy azt is, hogy a gyermeteg viselkedésének oroszlánrészét valószínűleg pont az okozta, hogy sokkal tovább kezelték kvázi csecsemőként, mint a testvéreit. Elsie a legkisebb, Elsie-re vigyázni kell, Elsie nem tud gondoskodni magáról... ennek azonban ideje véget vetniük.
Lassú, óvatos léptekkel ugyan, de ideje, hogy a lány is a saját lábára álljon. Ennek pedig a legelső mozzanata volt az ügyvédi irodában intézett munkája. A második pedig ahhoz a lakáskulcshoz fűzhető, amit végül előhúz a zsebéből és kettejük közé félúton leteszi az asztalra.
   -  Kéthetente egy vasárnap, ebéd anyádékkal vagy a birtokon, vagy a faluban. Ez a feltétel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879287#post879287][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 20:11[/b][/url]

Nem érzem én igazságosnak feltételeket szabni úgy, hogy még csak azt se tudom, mi az, amit hozott.
Felsóhajtok. Igazából ennek olyannak kellene lennie, hogy utána következik a kérdés: "csak ennyi?", de nem jön a kérdés, helyette lehetetlenül tekintek a velem szemben ülő bátyámra.
- Komolyan Dami. Miért erőlteted? - a kérdés halk, talán kicsit megtört is, és a poharam is egyből érdekesebb lett, mint a bátyám barna szemei. Ez van. Vannak témák, amik felett könnyedén elsiklik, mint a leendő felesége, és vannak témák, amik újra és újra előkerülnek, mint... mint a család. Sose fogom megérteni.
- Mégse kell a varsói lakás? - teszem fel a kérdést óvatosan, ahogy meglátom a kulcsot. Még a homlokom is ráncolom, meg sem próbálva leplezni az értetlenségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879292#post879292][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 21:34[/b][/url]

Aprót von a vállán a kérdésre, ő pedig nem fordítja el a tekintetét. Az, hogy mit miért csinál, legyen az ő dolga és problémája, akkor is, ha a motivációja meglehetősen egyszerű.
A vasárnapokat szinte mindig a családjával tölti. Hol az anyját viszi ebédelni, hol az apját kíséri el a pályára, hol pedig a szőlőligetben találkozik a nővéreivel, ha azok szintén hazalátogatnak (bár, mivel a másik három testvére egy ideje házas és a legidősebb nővérének két gyereke is van, ez utóbbi már viszonylag ritka). Ezekről a hétvégékről azonban Elsie hiányzik - ő pedig évek óta látja a tekintetekben a hiányt, különösen az édesanyjukéban.
   -  Mi? Dehogy.
Könnyedén elneveti magát.
   -  A lecsonkolt kezem merev ujjaiból sem fogod kicsavarni a varsói lakás kulcsát. Nem, Elsie, ez a sajátod, a faluban. Amit megígértem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879298#post879298][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 22:20[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem értem a motivációt. Nem mondom azt sem, hogy mikor ódákat zengtek az én anyámról, nem dagadt büszkén a mellkasom, és nem játszottam el a gondolattal, hogy lehetünk mi akár normális család is. Aztán újra és újra rájövök, talán sose leszünk. Annak viszont határozottan örülök, hogy a bátyámból nem vesztek még ki az idealista nézetek.
- Havi egy - váltok nyelvet hát, és természetesen alkudozni kezdek. Kezem is a boros pohár után nyúl a kulcs helyett, és a szemöldököm is felvonom.
Lehet nem kezelem túl jól, hisz normális esetben most a bugyimból kellene kiugranom, de örülni azt tudok később is.
- Karrierista dolgozó nő lettem, Damian. Nincs nekem annyi időm - húzom ki magam, noha ez a mondat beillene viccnek is tekintve, hogy az én jelenlétem abban az irodában inkább hátráltató tényező.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879299#post879299][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 22:27[/b][/url]

Látja, hogy a lány a kulcs után nyúl, pontosabban... pontosabban először úgy tűnik, a mozdulat azonban a pohár üvegén fejeződik be. Ő ezzel egyidőben vonja fel a szemöldökét, nem rosszallóan, de tényleg meglepődve. Azon nem csodálkozik, hogy a lány alkudozni kezd, hiszen abban jó, azt megszokta tőle. Azonban hogy honnan jön ez a különös, szinte tárgyilagos hűvösség? Fogalma sincs.
   -  Els, nem. Ebben nem vagyok rugalmas. Anya és apa szeretnek téged, te pedig nem fogsz belehalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879300#post879300][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 22:58[/b][/url]

- Annyira magabiztosan állítod, de.... Miből gondolod? - soha nem tettem még fel ezt a kérdést. Mindig csak a szándék volt meg, de letudtam egy horkantással. Persze, tudom én. Megkérdőjelezni a szülői szeretetet baromi hálátlan dolog, de Merlin bocsássa meg, hogy ez az évek után már felmerül bennem.
Oldalra biccentem a fejem, miután kortyoltam a borból, hisz tényleg érdekel, de persze megvannak a magam érvei is, amikkel meg tudom cáfolni azt a kijelentést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879301#post879301][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 23:10[/b][/url]

Az eddig derűsen semleges kifejezés az arcán, ha nem is sötétül el, de eltűnik. Hátradől a székén.
   -  Nem kell elhinned nekem, én pedig belefáradtam, hogy megpróbáljalak meggyőzni. Ha könnyebb, akkor fogd fel így: a lakás ára az, hogy időt töltesz velük. Na ennyire nem vagy képes azokért, akik felneveltek, akkor nekem úgy is megfelel. A te döntésed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879302#post879302][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 23:18[/b][/url]

A kulcsért nyúlok, nem veszem el, csak magam felé húzom, mert amúgy ki a franc ne akarna kiszabadulni abból a nyamvadt toronyból, vagy... vagy egy fürdőt, amin nem kell osztoznia.
Igen. Itt tartunk, kérlek. Ennyire alacsonyak lettek az igényeim, de... Damian Flaviu mesterien játsza ezt, és tudja, mivel adjon nekem sakkot.
- Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg.... Ők nem akarnak velem időt tölteni? - én jogosnak tartom a kérdést. Miért kellene olyanokkal lennem, akik lábujjhegyen lépkedve várják azt, hogy mikor robbanok, vagy csukódik be mögöttem az ajtó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879303#post879303][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 23:44[/b][/url]

Irritáltan szusszan egyet és a tekintetét a plafon felé emeli.
   - Igen, pontosan, Els, téged mindenki gyűlöl.
A mondata nem igazán a lánynak szól, helyette inkább türelmetlen sóhaj. Úgy érzi, évek óta futják ezeket a céltalan köröket, neki pedig kezd őszintén és maximálisan elege lenni belőle. Az anyja minden hétvégén őt faggatja Elsie mindennapjairól, a lány pedig szintén őt fárasztja ezekkel az önbizalomhiányos kérdésekkel.  
Szeretett volna egy könnyed délutánt eltölteni a húgával. Úgy tervezte, hogy odaadja neki a kulcsot, utána pedig, ha Elsie szeretné, el is kíséri a faluba, hogy megmutassa neki a lakást, amit ő választott ki és Alexandra kezeskedett a berendezéséről. De ez nyilván naiv elképzelés volt, hiszen most itt ülnek egymással szemben, az ebédje lassan kihűl, de már étvágya sincs igazán ahhoz, hogy befejezze.
   -  Ha nem kell a lakás, add vissza a kulcsot. Ha kell, akkor ez a feltétele. Nem akarom ezt tovább ragozni és őszintén szólva, elegem van belőle, hogy villámhárító legyek a viszonyotokban. Nem most, de hamarosan döntened kell róla, hogy a család taja akarsz-e lenn, vagy nem. Én örülnék, ha úgy döntenél, hogy igen. Mert ha nem, abban én nem fogok asszisztálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879304#post879304][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 23:57[/b][/url]

Én teljesen nyugodtan fejezem be az ebédet. A hasam pedig végtelenül hálás Daminak, hogy jut bele normális étel, nem is fogom veszni hagyni.
- Senki nem mondta, hogy villám hárítónak kell állnod. Végtelenül szomorú ez az egész helyzet. Jó, legyen a két hét - ezzel pedig zsebre vágom a kulcsot, épp csak az örömittas mosoly marad el, noha... tényleg örülök.
- Miről beszélsz? Miért kéne ilyesmiről döntenem? - ezen a ponton rendesen ráncolom is a homlokom. Ha valamit tudok, akkor az az, hogy Dami elejtett megjegyzései mögött mindig áll valami. Valószínűleg most egy eljegyzés, amibe szintén nem akarok belemenni, mert ezzel én is szélmalom harcot vívok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879305#post879305][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.05. 01:44[/b][/url]

Jó, legyen két hét.
Egyetlen ártatlan, rövid mondat. Bármilyen más beszélgetésben súlytalan lenne, sőt, már-már pozitív, hiszen Elsie a mozdulattal, amivel a zsebébe ejti a kulcsokat, beleegyezett a Damian által szabott feltételekbe.
Mégis most kénytelen szaporán pislogva a pohara után nyúlni, hogy a fehér borral leöblítse azt a hányingert, amit ez az egyetlen mondat hagyott. Mintha nem csak abba egyezett volna vele félvállról és vonakodva, hogy találkozik a szüleikkel és mintha nem egy komplett lakást kapott volna cserébe érte, mint kenőpénzt.
Nem válaszol azonnal a kérdésére. Rövid ideig az asztal túloldaláról még Elsie szemébe néz és megpróbálja felidézni azt a lányt, akire gyerekkorából emlékezett és akit évek óta egyre nehezebb megtalálni ebben a tekintetben.
   -  Mert már nem vagy gyerek. És nem lesz örökre ingyen ebéd.
Étvágytalanul a kezébe veszi a villáját, amit még azelőtt tett le a tányérja mellé, hogy először megszakította volna a lány szavait azzal, hogy felhozza a lakás témáját.
   -  Szívesen különben. Remélem tetszeni fog a lakás. De most örülnék, ha összeszednéd magad és elmennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879306#post879306][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.05. 02:59[/b][/url]

Egyre sűrűbben esik meg, hogy már Damival se találom meg a közös hangot, ami talán nem is baj. Mindig voltak súrlódások, mindig sikerült összevesznünk valamin, amin aztán könnyedén túlléptünk.
Talán tényleg velem van a baj, hogy egyszerűen nem tudom megjátszani se a hálát, vagy nem kenőpénzként tekinteni a kulcsra, ami immár a zsebemben van.
- Köszönöm Dami. Tényleg hálás vagyok. És biztos eszméletlen, ha anyu keze is benne van - felsóhajtok, és szerelődzködni kezdek, aztán felállva egy ponton mégis ránézek.
- Még ki is ugrottam volna a bugyimból, ha feltételek helyett, azt kapom, hogy nem is tudom... "Tudjuk, hogy mennyire rossz neked ott..." Igen, az úgy tényleg nagyon jól esett volna. De kezdem belátni, tényleg velem van a baj, hogy csak egy kis figyelmért pitizek, mert tudod Dami... Ahhoz, hogy engem boldoggá tégy, nem kellenek kulcsok, aláírt számlák sem feltétlenül. Igazán boldog akkor voltam, mikor felhívtál, hogy együnk itt. Vagy mikor mondtad, hogy nézzük meg azt az új klubbot.... Sajnálom, hogy ezt nem értitek meg. Jó ha van pénz, de az valahogy még jobb, mikor Blanka küld valami holt unalmas cikket, vagy Alina egy screent valaki sztorijából.  Vagy amikor apu felrobbantja a közös csoportot a hülye mémjeivel - megvonom a vállam, ennél jobban már tényleg nem tudom kifejteni, mi az ami boldoggá tesz, amire vágyom és amit Aidentől meg is kapok. Magamra veszem a blézerem, majd odalépek hozzá, és puszit adok az arcára nem foglalkozva azzal sem, H esetleg elhajol, vagy fintorog.
- Akkor majd vasárnap - veszem fel a táskám, aztán kilépve az étteremből, megyek is a hopp állomásig.