Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

- Szóval...- ezen a ponton már túl vannak jónéhány likőrös bonbonon, amit valószínűleg meg fog bánni, de abban az - egészségére nézve roppant előnyös - állapotban időzik, ahol az ilyen holnap-Kati problémája. - Valójában nem történt semmi. Azon kaptam, hogy a szemembe hazudik, ami rohadtul nem új viselkedés az embereket tekintve,- vonogatja a vállát, féloldalas fintorral. A teljes történetet persze nem oszthatja meg, azonban ha lecsupaszítja a dolgokat, valóban ennyi történt. Adódott egy szituáció, megpróbált segíteni, aztán Theo ellentmondásba keverte magát és lebukott. Pár mondattal később meg már gőzsebességgel robogott kifelé a teremből, szal... jah, ennyi.  
- Nem is kellene érdekeljen,- mormogja sértetten. Most már az idegesíti, hogy Ebony görcsösen el akarja simítani az ügyet. A Rellonban átöltöztek, de annyira kint akart lenni valahol a folyosók útvesztőjében, még mielőtt bármelyik HV beléjük botlana, hogy csak mostanra jutott odáig, hogy elmagyarázza Signek a nagyteremben történteket
- Te viszont úgy néztél rá, mint aki kész...késelni,- fordítja arcát Sadie felé, akinek a reakcióját ő sem teljesen érti, csak érezte, hogy mindenkinek jobb, ha le tudják nyugtatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878374#post878374][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.12. 17:27[/b][/url]

- Szóval...- ezen a ponton már túl vannak jónéhány likőrös bonbonon, amit valószínűleg meg fog bánni, de abban az - egészségére nézve roppant előnyös - állapotban időzik, ahol az ilyen holnap-Kati problémája. - Valójában nem történt semmi. Azon kaptam, hogy a szemembe hazudik, ami rohadtul nem új viselkedés az embereket tekintve,- vonogatja a vállát, féloldalas fintorral. A teljes történetet persze nem oszthatja meg, azonban ha lecsupaszítja a dolgokat, valóban ennyi történt. Adódott egy szituáció, megpróbált segíteni, aztán Theo ellentmondásba keverte magát és lebukott. Pár mondattal később meg már gőzsebességgel robogott kifelé a teremből, szal... jah, ennyi.  
- Nem is kellene érdekeljen,- mormogja sértetten. Most már az idegesíti, hogy Ebony görcsösen el akarja simítani az ügyet. A Rellonban átöltöztek, de annyira kint akart lenni valahol a folyosók útvesztőjében, még mielőtt bármelyik HV beléjük botlana, hogy csak mostanra jutott odáig, hogy elmagyarázza Signek a nagyteremben történteket
- Te viszont úgy néztél rá, mint aki kész...késelni,- fordítja arcát Sadie felé, akinek a reakcióját ő sem teljesen érti, csak érezte, hogy mindenkinek jobb, ha le tudják nyugtatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878375#post878375][b]Sadie Sallow - 2024.05.12. 17:30[/b][/url]

Ha lettem volna annyira döntésképes állapotban, és nem fenyegetne a veszély, hogy az amúgy is problematikus megpattanásunkat az évnyitót követő feladatok elől csak súlyosbítaná, javasoltam volna, hogy lépjünk meg Bogolyfalvára. Mert ez a likőrös bonbon nem rossz, de túl sokat kell magamba tömnöm belőle, hogy legyen valami hatása rám, márpedig a mostani állapotomnál sokkal szétcsúszottabbat preferálnék jelenleg.
Próbálok odafigyelni Alteára, hogy inkább az ő Theonyval kapcsolatos problémáján bosszankodjunk együttesen, de nehezen tudom a csokifalást és az érdemi hozzászólást összeegyeztetni. Amúgy is inkább Sigridnek meséli, hogy mi van, és én csak azért vagyok itt, mert konkrétan magukkal kellett cibálniuk. Még átöltözni se tudtam rendesen, csak levetettem a talárt és nyakörvet, de a blúzt már csak kihúzni tudtam a szoknyám derekából, megválni tőle már nem sikerült, hogy valami kényelmesebbet húzzak magamra.
Aztán a hozzám intézett szavakra már csak kell egy nagyot nyelnem, és kissé undorodva félredobni egy újabb csokoládét, mielőtt azt is elpusztítanám. Már fáj a gyomrom is tőle.
- Khrrm.. hmm!? - krákogok először érthetetlenül, majd megköszörülöm a torkom. - Nem kell úgy csinálni, mintha nem ismernétek, én mindenkit folyton meg akarok késelni.
Nem is igazán tudom, mi mondatja velem ezt az egyértelmű hazugságot, ami annyira az, hogy lényegében nem is haragudhatnak rám, amiért kamuzok, mert egy ötéves is látná. De ha őszinte akarok lenni, pontosan tudom. Ha elmesélem, mi zaklatott fel, el kell mondjam azt is, honnan ismerem Yaxleyt, és akkor ezzel együtt talán minden mást is, bezárólag azzal, hogy miért is járok ide a Roxfort helyett.
Nem kéne érdekeljen. Nem is szabadna érdekeljen, hogy mit szólnának hozzá.
De ha tényleg, tényleg őszinte akarok lenni, egész biztos, hogy belepusztulok, ha ezek a lányok is elhagynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878381#post878381][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.12. 18:55[/b][/url]

Alti & Sadie
- az évnyitó estéje -

Tulajdonképpen úgy követi a lányokat, mint egy lelkes bari, mert fogalma sincs egyelőre, hogy kinek mi a problémája, csak azt érzékeli, hogy mindenkinek van valami. Nem is nagyon mer rákérdezni, meglehetősen nehezére esik rávenni magát, hogy mégis megtegye, részben azért, hogy kíváncsiságát kielégítse, és ennél sokkal nagyobb részben meg azért, hogy meg is értse, mi történik éppen az orra előtt. Elvégre nem rossz dolog tudni azt, hogy mégsem az ő esze megy el éppen. Figyelmesen hallgatja is a választ, amikor már ott tartanak, hogy mégsem elküldik őt a lányok a világ végére, hanem választ kap.
- Hmm... ééértem - dünnyögi barátnőjének fejét ingatva közben. Talán ez nem is lepi meg annyira, bár kénytelen belátni, hogy különösebben nem ismeri a fiút ahhoz, hogy megalapozott következtetéseket vonjon le arról, mennyire is lehetett volna ezt előre látni. A szó aztán Sadie-re terelődik, aki meg azt közli, hogy ő folyton megkéselne bárkit, nincs ebben semmi meglepő. Nem is nagyon tudja, mit mondjon, ezért inkább egy muffint töm a szájába az elemelt készletből, elvégre senki nem várhatja, hogy teli szájjal véleményezzen bármit is.
- Ühmm... és ha Theo panaszkodik Várnainál esetleg, hogy ott hagytuk azzal a rengeteg elsőssel, mit mondunk? Csoportosan mentünk pisilni, ahogy a lányok szoktak? - teszi fel végül a nagyon fontos kérdést, ami szerinte teljesen logikus, amint sikerül megrágnia és lenyelnie a muffint. A kérdés is, meg a válasz is értelmes szerinte, bár tulajdonképpen egyikük sem az a csoportban pisilni járós. Ettől viszont még csak elhinné bárki, hogy őrizni kell az ajtót meg társaságot szolgáltatni, vagy mi okból megy bárki kísérettel a mosdóba. Ha elég sok időbe telik a dolog, az még a lenyúlt elemózsiát is indokolja. Jó, nem fűzőben és krinolinban suhannak a folyosón, de azért na. - Muffint? Tényleg finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878396#post878396][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.12. 20:54[/b][/url]

A szemöldöke összefut a válaszra, nem haragosan, inkább a gondolkodástól. Mármint, valóban látott már dühroham-szerű dolgokat, ez mégis sokkal... fojtottabb volt?
- Tudsz undok lenni, de ez másnak tűnt,- rázza a fejét, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert a mozdulattól megszédül. Mondjuk annyira nem zavartatja magát, csak megkapaszkodik Sadie karjában egy pillanatra, aztán ott is felejti magát, őzikeszemeit ráfüggesztve. Hosszan fürkészi, hátha kap másik választ, de ha nem, akkor sem kell Sadienek izzadnia - Kati figyelme egy kicsit csapongó.
- Maszatos vagy!- Derül, amint Sadie arcát nézi, aztán kinyúl és ujjának hegyével megböködi a csokifoltokat, - itt és itt!
- Fogjátok rám,- ránt egyet a vállán, mert őszintén, nem érdekli az egész téma. - Rosszul lettem Ebony látványától és sürgős lelki támaszra volt szükségem,- tárja szét karjait teátrálisan, ami különösen mókás magyarázat annak fényében, hogy lerámolták az asztalt távozás előtt. De na, üres gyomorra nem lehet bevenni gyógyszert. Így, hogy elengedte Sadiet, most a másik lány felé gravitál, főleg, amikor a muffinok szóba kerülnek.
- Adj egyet!- nyúlkál Sig felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878458#post878458][b]Sadie Sallow - 2024.05.15. 16:57[/b][/url]

Annyira a saját fejemben vagyok, hogy egy ideig fel sem igazán fogom, hová tartunk. Egy pillanatra feldereng a tanári ajtaja, és csak könnyedén nyugtázom, hogy bizonyára oda tartunk, hiszen logikus, ha minden tanár épp az évnyitón tömi a fejét, itt senki se lesz, aki zavarhat.
Végül aztán csak a folyosón ragadunk le, bizonyára itt fogy ki a lendület, vagy üt be Altinál eléggé a csoki. Nekem végül is mindegy, ennyi futárkodással a hátam mögött már bárhol lecövekelek enni.
- Ez a csoki undok - nézek a földön heverő, félbe harapott édességre, amit az imént hajítottam el. Nem tudom, mit mondjak prefektustársamnak, mert sajnos igaza van, általában beérem a verbális inzultussal, nem jellemző, hogy török-zúzok magam körül.
Azonban úgy látszik, ő nem veti meg annyira a bonbont, szóval talán nem is kell igazán őszintén megválaszolnom neki a dolgot, mert jobban foglalkoztatja most, hogy az arcomat birizgálja, és hogy muffint kunyeráljon Sigridtől. A szőke pedig szívesen ad, nem undok, mint én, bár tőlem is kapna, de nálam csak valami csokikrémes van. Illetve.. volt.
- Hé, nem láttátok a...? - kezdem, de aztán elharapom a kérdést, mert kicsit távolabb, ahonnét érkeztünk, észreveszek pár elkenődött, sötétbarna dombocskát, a kezemben meg az üres tálcát, amin azok korábban ültek szép rendezetten.
- ...mindegy, semmi. Adj egyet nekem is! - nyúlkálunk immár két oldalról Sigrid irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878462#post878462][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.15. 20:03[/b][/url]

Alti & Sadie

Valami tényleg fura, úgy érzi. Nem csak Sadie feszültebb, de Alti esetében is az az érzése egyébként, hogy nagyon felületes összefoglaló az, amit hallott, viszont esze ágában sincs egyiket sem vitatni. Még az kéne, hogy magára haragítsa a barátnőit. A muffinon nyammogva legalább senki nem várhatja tőle, hogy bármi továbbit hozzá is fúzzön még az elhangzottakhoz, csak jót mosolyog tele szájjal a maszatos Sadie-n. Alti javaslatára pedig vállat von, jelezve, hogy neki aztán így is jó.
- Hmpfh... - indul neki, majd inkább nyel egy nagyot, mielőtt folytatná, mert úgy mégiscsak könnyebbnek ígérkezik a dolog, mint az pillanatokon belül ki is derül. - Azt nem vitathatja senki, hogy vagyunk ilyen jó barátnők, akikre mindig lehet számítani - állapítja meg, azt nem téve hozzá hangosan, hogy mindjárt ráadásnak Sadie-t meg két oldalról támogathatják egészen a körletig. Alti lelkiállapota talán még s sütit is magyarázza, elvégre nem tárolnak a pincében ilyen esetekre fagyit, pedig az mennyi mindent megoldana. Lehet, hogy fel kellene vetni egy házgyűlésen, hogy milyen jó is lenne egy saját kis készlet fagyi minden eshetőségre. Egy kicsit el is bambul a gondolaton, de aztán már ajánlgatni is kezdi a muffint, amihez a talárja csücskét áldozta be, hogy a tálat mégse hozza. Tele is van morzsával máris a bélés, de ez legyen a legnagyobb baj. Hátát a falnak dönti, és ha a lányok vettek a muffinból, egyelőre ismét elrejti a maradékot a talárcsücsökből kreált hevenyészett zsebben, vagy minek lehet ezt egyáltalán nevezni.
- Nem akarjuk inkább megmutatni Sadie-nek a gyűjteményt? Hozzácsaphatjuk a régi Edictumokat is... vaaagy... kitalálhatnánk valami jó kis meglepit Theónak - veti fel, tőle meglepően lazán vonva meg a vállát. Az a likőr kezd nála is elérni valami hatást, főként, hogy nem igazán van szokva semmi ilyesmihez. - Nem is tudom, csempésszünk trolltakony-konfettit a táskájába... vagy...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878561#post878561][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.18. 17:52[/b][/url]

- Hé! A csoki nem bántott senkit!- veszi kacarászva védelmébe szegény bonbonokat. Pont olyan ártatlan szemtanúi ennek a tragikus estének, mint a muffinok, amikből kiválaszt egy teljesen csálét. Egy kicsit mereng az illatán, az édes, fűszeres, sütőtökös aromán, amit gyerekkora óta az iskolai évkezdésekkel köt össze, aztán beleharap. Éhesnek már végképp nem éhes, szóval rágcsálóra emlékeztető módon majszolgatja, lenyalva az ujjára kenődött fahéjas krémet. Közben úgy fest, újabb veszteségeket szenvednek.
- Csórik...- guggol le melléjük, mintha nem az egyik bajtársuk arcát falatozná épp. - Életük egyetlen célját se töltötték be,- jelenti ki komolyan, majd előhúzza a pálcáját és méltóságteljes mozdulattal eltünteti a tetemeket. Aztán a következő pillanatban már Sig javaslatára ugrik.
- Jó! Hfva tfttdm,- a szájába fogja a muffint, hogy mindkét kete szabad legyen, mert szükséges a szütyőjében való turkáláshoz. Mondjuk valszeg nem a legcélszerűbb egy ilyen bizonyítékot magánál tartani, de ha választania kell, hogy egy házimanó találja-e meg véletlenül vagy ez, akkor az utóbbira voksol. Elégedetten a magasba tartja az összehajtott mesterművet, mielőtt átnyújtaná valamelyik lánynak.
- Nem szeretném az időmet rá pazarolni,- közli aztán, amint ismét képes az artikulált beszédre, - inkáááább... csapjunk Signek szülinapot!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878595#post878595][b]Sadie Sallow - 2024.05.19. 09:30[/b][/url]

Magát az évnyitóról való távozást is csak félig-meddig sikerült realizálnom, azt meg végképp nem, hogy tulajdonképpen nekünk ott illett volna még maradnunk. Eljutottak az infók hozzám, csak a feldolgozásukkal gyűlt meg a bajom, most meg már csokifoltosan nem érdekel az egész.
- Engem bántott. Fáj a hasam tőle - jelentem ki kislányos durcival hangomban, miközben azt figyelem, Alti hogy keni össze magát még reménytelenebbül. Az ujjairól még lenyalogatja a krémet, de a szája szélén ott marad egy kevés, és potyog az ölébe is, de ő inkább a földön elkenődötteket takarítja el serényen.
Sig ötleteire lelkes pislogásba fogok, jelenleg ennyi reakciót tud kiváltani belőlem, mert ha kinyitnám a számat, még valami hölgyhöz nem kimondottan illő hanghatás és illat keveredne a közösbe. De én is pálcát húzok, azzal a feltett szándékkal, hogy megtisztítom Alti ruháját, de aztán végül inkább csak leteszem magam mellé a kőre, hogy átvehessem a szütyőből előhalászott, minden bizonnyal nagy becsben tartott gyűjteményt.
- De honnan szerzünk trolltaknyot? - teszem fel a fontos kérdést, miközben a kincset forgatom kezeimben. Nem nagyon érdekel, hogy őszinte legyek, az viszont annál inkább, amit Alti vet fel. - Szülinap? Most van a szülinapod? Csak nem nagykorú lettél?
Tőlem szokatlan vigyor terül el arcomon, ahogy Sigrid arcába bámulok, és a lehetőségeinket kezdem képzeletem szerencsekerekén pörgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878705#post878705][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.21. 21:19[/b][/url]

Alti & Sadie

Nem áll szándékában sütiket gyászolni, de azért néma csendben hallgatja végig Alti meglehetősen komoly bejelentését, mielőtt barátnője eltüntetné a kupacokat. Kifutja az egy perc bőven, ennyit aligha kapott még itt szerencsétlenül járt süti, főleg tőle nem. Témaváltásként viszont a következő pillanatban felveti, hogy Sadie-nek is megmutathatnák a kis gyűjteményüket, amit több Edictum szétvagdosásával alkottak meg, kiértékelve alaposan minden tanárt. Ugyan a tanárnőkről is megvan a véleménye, ők még nem kerültek rá a pergamenre, és egyelőre aligha fognak, úgy véli. Altinak sem kell kétszer mondani, már turkál is a táskájában, hogy amint megtalálta, Sadie át is vehesse azt.
- Majd következő lépésnek még a régi Ediket is átnézhetjük - jegyzi meg, hiszen engedélyt is kapott rá az apjától, hogy felőle még szét is vághatják. Az idősebbik Sjölander egyébként is remekül szórakozott, amikor elmesélte neki, mit alkottak ketten a barátnőjével.
- Megoldhatom, bár kicsit várni kell rá - jegyzi meg kicsit halkabbra véve a hangját, körbe is nézve közben, nehogy véletlen is valaki olyan hallja, akinek nem kellene. A forrásait viszont nem fogja elárulni, főleg nem itt, ezért csak az ajánlat hangzik el, hogy tud erre megoldást, viszont Alti hamar leinti az ötletet, mondván, hogy nincs ehhez kedve, és be is tolja lendületből Siget a reflektorfénybe a születésnapja megemlítésével.
- Uhmm... hát kvázi igen, mármint... augusztusban volt, és otthon már annak számítok. Itt fura a jog valamiért, meg is lepődtem rendesen, de szóval... hát, igen is, meg nem is - jelenti be a fejét ingatva, mint aki nem tudja eldönteni, hogy ezen az abszurditáson mennyire nevessen. Férjhez adná már az anyja, ha az apja nem csapott volna az asztalra nemrégiben, viszont egy pohár bort még biztosan nem kap sehol Bogolyfalván. Röhej.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878931#post878931][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.26. 15:58[/b][/url]

- Ahw. Kérsz rá főzetet?- együttérző, bociszemes szomorúság ül az arcára, ami komikus hatást kelt a lemészárolt muffinnal a kezében. Ugyanakkor a hasfájás-gyomorégés kombóra remek megoldásokat ismer, mint minden rendszeres gyógyszerszedő
- A régi Edictum is ugyanolyan szennylap volt?- kérdezi, mert most fogalmazódik meg benne a kérdés, miért is tartotta meg valaki az iskolaújságot. Minden szentimentalitás mellett kicsit túlzásnak tűnik egy egész gyűjteményt őrizgetni belőle.
- A futóféregnyál olcsóbb és literszám kapható,- mutat rá egy nagy sóhajjal, mert ha már okvetlenül foglalkozni akarnak az ötlettel, akkor olyan kivitelezést javasolna, ami nem kerül egy fél vagyonba.
- A tizenhét akkor is tizenhét!- erősködik, mert - szerencséjére - idén nem igazán nézegette a friss tanárokat, így Dettivel sem szembesült. Még. - Jár neked egy rendes ünneplés!- trappol oda Sighez, mert ölelgethetnékje van, és ő az ideális alany hozzá. A lány vállai köré fonja a karjait, megszottyongatva, mert mindig jó illatú, mint most is... Uh-oh, esik aztán le Katinak, hogy már az előbb, a muffinoknál is érzett illatokat. Elmúlt a bájitala hatása, ami normál esetben rossz hír lenne, korai exodusukat tekintve azonban nem veszi körbe több tucat tini és Vörös-tengernyi kaja.
Akad ellenben egy Sadie. Egy picit összeszűkül a szeme, aztán nekilendül, hogy becserkéssze.
- Sadieee! Ssszerinted...- sompolyog oda mellé, először csak az egyik karját vetve át annak vállán, hogy bizalmasan kérhesse ki a véleményét, őszinte lelkesedéssel a szemében. - Mi lenne a legjobb buli?- Amennyiben nem könyöklik orrba vagy hajtják el teljesen egyértelműen, a másik karjával is megkapaszkodik Sadieben. Kíváncsi arra az enyhe parfümre, amit visel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879025#post879025][b]Sadie Sallow - 2024.05.27. 17:29[/b][/url]

Mintha néhány pillanatra visszazuhannék a gondtalan gyermekkorba, amikor a barátnőimmel az volt a legnagyobb problémánk az életben, hogy a cicink még nem kezdett el nőni, és különben is, miért kell hülye bálokra járni, hülye fiúknak tenni a szépet, miközben hülye zene szól. Az efféle összejövetelek még mindig fárasztanak, de már egész más miatt, mint annak idején, legalábbis már nem feltétlenül akarok helyette a nővéreimtől lopott készletekkel sminkelni vagy bájitalokat hajigálni, azt találgatva, melyik robban fel, vagy hagy olyan nyomot, amit a házimanónk egy hétig vakar.
- Csak ha gumibogyó ízű - motyogom összeszorított szájjal, úgy préselve ki a szavakat ajkaim közül, mintha semmi keresnivalójuk nem lenne odakint.
Émelyegni kezdek ettől a cukiságtól, sok egy kissé most az édesség és Altea tekintete, vagy inkább egész ábrázata, amibe egyszerre lenne kedvem belenyomni egy széttrancsírozott muffint, és pofizacsijait megszorongatni, hisz zabálnivaló.
Ami pedig engem illet, egész biztos megzakkantam, az őrületbe menekülök inkább, minthogy elfogadjam azt a valóságot, amiben Theo az áruló patkányfajzattal smúzol, ahelyett, hogy mellettem lenne. Nem hiszem el, hogy féltékeny vagyok!
Kezd bennem egyébként egy gyanú is megfogalmazódni az elrabolt süteményekkel kapcsolatban, hogy talán van benne valami titkos bájital, ami reakcióba lép azzal a ténnyel, hogy már nincsenek a nagyteremben, és hogy lebuktassák a tolvajokat, egészen látványos hatást gyakorolnak rájuk. Elvégre kizárt, hogy a vezetőség hagyná, hogy a manók tudatmódosító szereket csempésszenek bele! Vagy ez a prefektustársaim dugikészlete lenne? Esetleg Sig nyomott bele valamit, amíg nem figyeltem? Figyeltem egyáltalán bármire is, mióta elhagytuk a nagytermet?
Félre kell tegyem a dolgot, de nem a különféle testnedvek okán, melyeket persze én is szívesen képzelek el Theony hátán végigfolyni, hanem mert olybá tűnik, nagyszerű indokunk van ájulásig inni magunkat. Én legalábbis azt fogom tenni.
- De még mennyire, hogy jár! - bólogatok, megerősítendő a Sigridet átkaroló prefekta szavait, mellszélességben kiállva igaza mellett, támogatva azt tűzön-vizen át, egészen addig, amíg nem kezd el felém közeledni, zavarba ejtő módon.
Illetve nehezen tudom eldönteni, hogy a közeledését találom annak, vagy őt magát, hogy milyen cuki. Áh, meggondoltam magam. Az a zavarba ejtő, hogy eszembe jutott ez a szó!
- Nem tudom - pislogok rá, olyan ábrázattal, mint aki konkrétan egy puszitól tart, ami elkerülhetetlenül az orcáján csattan mindjárt. Van is bennem késztetés, hogy lelökjem magamról karjait, de valahogy egy-két pillanat után elkezd a feszélyezettség apadni bennem, és már-már jól esik közelsége. És az illata is nagyon jó, egész mellesleg.
- De biztos van valami Sigrid bakacsinlistáján, külön erre az alkalomra. UGYE? - Valósággal szuggerálom a szőkét, miközben kezem akaratlanul megkapaszkodik Alteáéban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879117#post879117][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.29. 23:18[/b][/url]

Alti & Sadie

A főzetek inkább Alti szakterülete, ezért bölcsen hallgat addig is. A kevésbé elméleti tárgyak neki többségében egyébként is kisebb kínszenvedéssel érnek fel, mire eléri a K-t, és közben ezerszer kívánja, hogy soha a büdös életben ne kelljen köze legyen az egészhez már. Az Edictumok kapcsán szólal meg ezért csak, addig muffint majszol, mert akad abból még a talárja csücskébe rejtve.
- Nagyjából, szerintem mindig is a pletyka éltette az egészet. Az egyikben van viszont interjú Volkovval, még amikor játékvezető lett. Meg egy csomó egykori tanár, akiknek feléről nem is hallottam - válaszolja röviden és tömören foglalva össze, milyen következtetéseket vont le nagyjából egy évtizednyi átböngészett kiadványból, ha már több Sjölander is járt ide az évek során. Szép kis gyűjteményt sikerült összeszedniük, amit majd most ők szét fognak vagdosni jó eséllyel.
- Ha már futóféreg, Freya még él és mást se termel, csak nyálat. Szüretelhetünk, vagy hogy mondják ezt - közli aztán, elvégre neki tavalyelőtt éppen egy futóférget sikerült bezsebelni a sikeresen letett LLG vizsga után. Fogalma sincs, meddig él az az a lény. Még mindig ott a terráriuma a szobában, és egész fej salátákat zabál fel vígan. A világ legundorítóbb háziállata Sigrid szerint, de ezt mégse volt mersze megmondani Orbánnak azzal egyetemben, hogy nyugodtan tartsa meg a lényt. Hátát közben a falnak támasztja, és egészen jól elvan, amíg mégis szóba nem kerül, hogy már bizonyos tájain a világnak, többek között az otthonában is, nagykorú lett nem is olyan régen.
- Elmehetünk wellnesszezni. Berci biztos tud ajánlani valami jó helyet - veti fel óvatosan, bár úgy érzékeli, nem ez lenne a lányok ínyére való ünneplés. Sadie máris a bakancslistáját hozza szóba, ami tulajdonképpen van is, de azért nem véletlen nem osztja meg senkivel sem, csak a fejében őrzi, mert cikinek érzi némelyik tételt. - Hát én... ni-nincs is... - próbálja tagadni, elég bénán. - Nem tudom. Esetleg akkor... megnézhetjük a kocsmát vagy mi van itt. Én... nem szeretnék nagy őrültségeket csinálni... - motyogja, és csak reméli, hogy ezzel meg most véletlen sem indít el semmiféle lavinát, mert ez mégiscsak a fejetlenség folyosója.