Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

Baglyom érkezett, amelyben a kézírás nem, de az aláírás annál ismerősebbnek rémlett. Óvári... Ha jók az értesüléseim, idéntől a Bagolykőben is tanít, de egyébként ő volt az a tehetséges ereklyekutató, aki alattam járt, és aztán úgy éreztem, hogy mindenhova követett. Mert régész- és ereklyekutatónak tanult, a magyarok szűk táborát erősítette a svédeknél, aztán később Pécsett is feltűnt a látókörömben, majd a faluban, és ezek szerint a minisztériumban sem kerülhető meg. Hát, végül is szűk ez a piac. Mindig is tudtam róla, hogy elhivatott, és sokra fogja vinni, de nem gondoltam, hogy a riválisomként kellene rá tekintenem. Én azóta a tárgybűvölésügyin sajátos ügykörökre specializálódtam, és a párkapcsolatom mellett nehezen tehetem meg, hogy alkalmanként a szabadúszó vágyaimnak is élve terepre menjek, de nem mondtam le róla teljesen. Ő meg, ahogy hallom, még maradt az ereklye vonalon. A lényeg, hogy újból keresztezni készültünk egymás életútját, bár úgy sejtettem, hogy a múltkori anyaggal kapcsolatban lesznek kérdései. Az aurorok ugyanis találtak az egyik helyszínelés során egy tárgyat, amit mi vizsgáltunk be, s mint később kiderült, ereklyére bukkantunk, ezért áttettük az ügyet. Nem olyan régen alakult meg az Ereklyegyűjtemény, ők foglalkoznak vele. Fene ebbe a sok átszervezésbe... Így is néha lehetetlen megjegyezni ezt a sok hosszú nevű szervezeti egységet. Egy biztos, a beosztottjaim nem aktakukacok, hanem érdemi munkát végeztetek velük. Nincs helye a lazsálásnak.
Szóval Detti találkozni akart velem. Én a megadott időpontban már az irodámban nyugtalankodva bámultam ki az ablakon. Bekészítettem teát, kávét és vizet, meg egy kis rágcsa is mindig akad, úgyhogy azt is. A poharak a tálcán pihentek. Elhelyeztem az asztalon minden szükséges előzményt, ha kell, s utána gondosan átlapoztam őket, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877772#post877772][b]Martin Romberg - 2024.04.29. 19:50[/b][/url]

Baglyom érkezett, amelyben a kézírás nem, de az aláírás annál ismerősebbnek rémlett. Óvári... Ha jók az értesüléseim, idéntől a Bagolykőben is tanít, de egyébként ő volt az a tehetséges ereklyekutató, aki alattam járt, és aztán úgy éreztem, hogy mindenhova követett. Mert régész- és ereklyekutatónak tanult, a magyarok szűk táborát erősítette a svédeknél, aztán később Pécsett is feltűnt a látókörömben, majd a faluban, és ezek szerint a minisztériumban sem kerülhető meg. Hát, végül is szűk ez a piac. Mindig is tudtam róla, hogy elhivatott, és sokra fogja vinni, de nem gondoltam, hogy a riválisomként kellene rá tekintenem. Én azóta a tárgybűvölésügyin sajátos ügykörökre specializálódtam, és a párkapcsolatom mellett nehezen tehetem meg, hogy alkalmanként a szabadúszó vágyaimnak is élve terepre menjek, de nem mondtam le róla teljesen. Ő meg, ahogy hallom, még maradt az ereklye vonalon. A lényeg, hogy újból keresztezni készültünk egymás életútját, bár úgy sejtettem, hogy a múltkori anyaggal kapcsolatban lesznek kérdései. Az aurorok ugyanis találtak az egyik helyszínelés során egy tárgyat, amit mi vizsgáltunk be, s mint később kiderült, ereklyére bukkantunk, ezért áttettük az ügyet. Nem olyan régen alakult meg az Ereklyegyűjtemény, ők foglalkoznak vele. Fene ebbe a sok átszervezésbe... Így is néha lehetetlen megjegyezni ezt a sok hosszú nevű szervezeti egységet. Egy biztos, a beosztottjaim nem aktakukacok, hanem érdemi munkát végeztetek velük. Nincs helye a lazsálásnak.
Szóval Detti találkozni akart velem. Én a megadott időpontban már az irodámban nyugtalankodva bámultam ki az ablakon. Bekészítettem teát, kávét és vizet, meg egy kis rágcsa is mindig akad, úgyhogy azt is. A poharak a tálcán pihentek. Elhelyeztem az asztalon minden szükséges előzményt, ha kell, s utána gondosan átlapoztam őket, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877889#post877889][b]Óvári Bernadett - 2024.04.30. 22:21[/b][/url]

A bagolyban ígért időponthoz képest még korán is érkezik. Ez azonban nem csoda, sokkal inkább szokása, mert kevés dolgot utál jobban a késésnél. Haját kócos kontyba fogta a feje tetején, a tincsek ezerfele igyekeznek szabadulni a hajgumi alól, de csak kevés jár belőlük sikerrel. Detti ezúttal is a tőle megszokott módon farmert visel, ezúttal szürkét, és egy fekete-fehér kockás inget egy ujjatlan, testhezálló fekete felső fölött. A kellemesen felmelegedő idővel magyarázható, hogy bakancs helyett már csak sportcipőt húzott ezúttal. Az iroda ajtaja elé érve nem is húzza az időt fölöslegesen. Határozottan kopogtat az ajtón, jó hangosan, háromszor, majd megismétli még egyszer a műveletet, aztán a kilincset is lenyomja. Előre egyeztettek, mikor lesz jó, így ő a maga részéről csak ehhez tartja magát. Talán mégsem találja szembe magát semmivel, amivel nem kellene, ha ilyen előzékenyen előre kommunikált, nem csak berontott szó nélkül, mintha csak otthon érezné itt magát.
- Romberg - szólítja a nevén köszönés helyett a férfit, akire inkább emlékszik a Svédországban töltött évekből, semmint itthonról, noha megvan valahol a fejében a tény, hogy Martin már akkor idekerült mestertanoncként, amikor ő még éppen a VAV előtt állt még. Utána pedig Stockholmban találkoztak a későbbiekben, bár azt nem mondhatja el, hogy különösebben összebarátkoztak volna valaha is, inkább csak ismerősök. Becsukja maga mögött az ajtót, és egyből a téma közepébe is vág, közben kényelmesen elhelyezkedve, mintha csak kínálták volna hellyel is. Bal lábát keresztbe rakja a jobbon, hátra dőlve, olyan magabiztosságot árasztva, mintha legalább a paradicsom kulcsát jött volna átnyújtani.  - Van neked egy ajánlatom, szerintem érdekelni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877976#post877976][b]Martin Romberg - 2024.05.02. 00:49[/b][/url]

Hallottam, amint valaki a folyosón az irodám felé közeledett, majd megállt az ajtaja előtt. Micsoda hatásszünet... Kopogott hármat, először azt hittem, csak kettőt fog, és már nyitják is, mert ugye ki milyen jellem. Itt nagyon nincs mire rányitni, semmi olyat nem csinálok az irodámban, amit titkolnom kellene, talán csak arra vagyok allergiás, ha valaki az irataimat olvasgatja. Na meg, azért ne mászkáljon itt senki, ha nem vagyok bent, de olyankor meg működnek a riasztóbűbájok, mert reflexből szórom ki őket munkaidő után, és meg már azon is elgondolkodtam, hogy rúnáztatnom kellene a szobát, vagy valami időszakosan aktiválódó varázskört keríttetni rá. Aztán már szólni akartam, hogy nyitva, jöjjön, de kopogott még újabb hármat. Fel is mordultam, hogy akkor vajon harkály költözött-e ide, vagy valóban egy belépni készülő látogatóm akadt. Túlságosan sok ideig persze nem tudtam bosszankodni ezen, mert bár éppenséggel erélyes hangon engedélyt adtam a belépésre (magyarán közöltem, hogy szívesen látom, mi másként is tehettem volna, ha már meg volt beszélve az időpont), az ajtó mögül feltűnt Detti, és elterelte a gondolataim a megszólalásával.
- Óvári? - feleltem vissza. Kissé felvittem a hangsúlyt, mert ennyire hivatalos indítással nem számoltam, azt inkább a nagyon formális delegációk érkezése során szoktam meg. Olyan volt, mintha valami halasztást nem tűrő ügyben jött volna. Egy kissé bevallom, feszélyezni is kezdett a viselkedése. Baljósan helyet foglalt az egyik széken, meg se várva, hogy hellyel kínáljam. Nem sértődtem meg ezen, mert nem a dolgozószékemben ült le. Amint az ajánlat szó elhagyta a száját, felcsillantak a szemeim, és a bejáratra néztem, hogy nem maradt-e nyitva az ajtó. Mintha valami titkos és tiltott dolgot hoztunk volna fel, pedig még fogalmam sem volt, hogy mire akart célozni. Érdeklődően leültem vele szemben a dolgozószékemben, s ha már ennyire köntörfalazás nélkül a lényegre tért, nem akartam, hogy tovább tartsa magában az ajánlatát.
- Ezek szerint nem a múltkori ereklyéről lesz szó. Hallgatlak... - ráérősen rendezgetni kezdtem magam előtt a papírokat, elkezdve elpakolni őket a mappájukba, de igen sűrűn pillantottam fel Dettire, jelezve figyelmem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878335#post878335][b]Óvári Bernadett - 2024.05.11. 19:50[/b][/url]

Nem zavartatja magát, helyet foglal, mielőtt még lehetősége lenne Martinnak egyáltalán azzal kínálni, majd a téma közepébe vág minden köntörfalazás és felvezető nélkül.
- Nem arról - közli megrázva a fejét, bár tény, hogy nem gondolkodik rossz irányba a másik, valójában mégiscsak onnan indul az egész történet. Viszont a legkevésbé sincs kedve Ádámtól és Évától kezdeni a mesét, ez ugyanis csak felesleges bevezető lenne, amikre amúgy sincs ideje sem. Ujjait beletúrja a hajába, majd az egészet hátra is tűri, körbe hordozva tekintetét az irodában.
- Kényelmes kis iroda... ez nem biztos, hogy lenne, na de... a lényeg az, hogy ugye te is tudsz a Nemzeti Ereklyegyűjteményről, nem kell bemutatnom. Amikor idekerültem, még eléggé gyerekcipőben járó, frissen alapított háttérintézmény volt csak, gondolom, ez is megvan, nem is untatnálak vele különösebben. Azóta kinőtte magát, és most munkatársakat keresünk. Még elég sok ereklye akad, aminek nyoma veszett vagy éppen magántulajdonban van, ezeket kellene visszaszerezni meg levadászni... a kurátor szeretne egy egész csapatot erre, és gondoltam, hátha érdekel. Mondjuk, ha ragaszkodnál az irodához, van más nyitott pozi is éppen, de valamiért úgy gondolom, hogy inkább érdekelne téged is a kaland - magyarázza, mit is keres itt. Amint a végére ért a kis beszédének, kérdés helyett csak felfele tartott tenyérrel int a férfi felé, átadja a szót, ha éppen kérdése vagy kommentárja lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878559#post878559][b]Martin Romberg - 2024.05.18. 16:58[/b][/url]

Hagytam, hogy előadja nekem a monológját, amit minden valószínűség szerint többször elszajkózott már a potenciális jelölteknek ebben az időszakban, főleg azért, mert azt mondta, vannak más nyitott pozíciók is. Nem tudom, hogy ennyire bajban vannak-e, és hogy neki mennyire érdeke a felvétel, vagy valamelyik felettese sózta rá a toborzást, ha van egyáltalán neki olyan. Nem szakítottam félbe, még az arcmimikám is változatlan maradt. Mondandója felénél megtorpantak ujjaim az egyik akta fölött, és csak a végén eresztettem le azokat az ölembe. Nem először kaptam állásajánlatot. Hogy váratlanul ért-e? Egy kicsit, mert másra számítottam. Hogy elfogadjam-e? Ennyi információból biztos, hogy nem. Először szeretném ezt a dolgot jobban körbejárni, más forrásokat is megkérdezni, aludni rá néhány napot. De azt gondolom, mindenképpen több izgalom lenne benne, mint a mostani osztályvezetősdiben, amit nem is feltétlenül akartam, csak kineveztek jobb jelölt híján. Amint végzett, arcom kisimult, és egészen hízelgőnek kezdtem érezni, hogy megkeresett a lehetőséggel. Mindig nagy öröm számomra, ha valaki emlékszik még arra, hogy az első felsőfokú végzettségem a régész és ereklyekutató volt.
- Hallottam róla, természetesen. Érdeklődve figyelem a tevékenységüket, mert szerintem is fontos cél, hogy az ereklyéket megfelelően tartsák nyilván, és hogy minél több feketepiacon keringő ereklyét begyűjtsenek - vezettem fel a válaszomat. - Jól sejtem, hogy ez egy beosztotti munkakör? A vezető-koordinátor pedig a kurátor lenne? Egyébként hány fős csapatról van elképzelés? - tettem fel kérdéseimet, aztán a kancsóért nyúltam, és töltöttem magamnak forró vizet az egyik bögrébe, egy filter citromfüvet elvéve. Közben Dettinek is intettem, hogy ha nem is kell szóvá tennem, kért-e bármit az asztalról enni-inni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878598#post878598][b]Óvári Bernadett - 2024.05.19. 10:34[/b][/url]

- Milyen kis... nem is tudom, mi a jó szó... mindig ilyen körülményesen udvarias szoktál lenni? Vagy csak a minisztériumi munka hozta? - kérdezi meg. Nem sértésnek szánja, inkább egyszerű ténymegállapítás, szűrő nélkül, aztán majd Martin úgyis eldönti, miként szeretné fogadni és esetleg reagálni rá. Az ilyen extra köröket Detti egyébként is feleslegesként éli meg, hiszen pontosan tudja, miről szól a munkája és mi a jelentősége, ahogy azt is, hogy ezt a másik is tudja, hiszen időről időre már működött együtt velük az elmúlt három évben.
- A kurátor a tényleges munkába terepen nem szól bele, amíg tudunk eredményt felmutatni. Eddig is békén hagyott, csak végezzem a dolgom - közli, mielőtt némi fejszámolgatásba kezdve előre dőlne ültében, és bal bokáját a jobb térdére helyezve rátámaszkodik a lábszárára. - Nos... mivel legalább egy képzett átoktörőre is szükségünk van, legalább három emberes csapat kellene kezdetnek, de ez idővel bővülhet még a keret és a projektek függvényében. A koordinációt és az adminisztrációt pedig szívesen átengedem, nem vágyom ilyen babérokra, nekem pont elég a biztonságért felelni. Szóval?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878616#post878616][b]Martin Romberg - 2024.05.19. 18:58[/b][/url]

Szemöldököm felszaladt kommentárjára. Úgy látszik, semmi se jó soha. Ha az ember próbálja megadni a tiszteletet a másiknak, akkor azt teszik szóvá, míg ha maradok a szokásos nyers stílusomnál, akkor azt fogják kifogásolni. Azt hiszem, a jelenlegi munkahelyemen valóban túl sok időt töltöttem emberek között, és a kifejezésmódomban sokak által mondott javulás volt tapasztalható. De ezek szerint, erre még mindig nincs mindenhol szükség. Megforgattam a szemem, miközben a válaszon gondolkodtam, aztán végül úgy döntöttem, hogy nem rejtem véka alá a véleményemet.
- Értékelem a kíváncsiságodat, de azt tartsd meg inkább a terepmunkára, pláne ha még te jössz ide megkeresni valamivel. Nem szeretek finomkodni egyébként, de amennyire ismersz, ezt neked is tudnod kellene már - feleltem arrogánsan az elemezgetésére, amit gondolom nem sértésnek szánt, ha már azt akarja, hogy dolgozzunk együtt, s megkeres, mint egy porszívóügynök. Védekezően összefontam magam előtt a karjaimat, és úgy hallgattam tovább.
-  És átoktörői vagy ereklyekutatói mivoltomban számítanátok rám? Esetleg mindkettő? - szóval, szóval, persze, majd azt várta, hogy én itt kész tényeket fogok neki mondani, stílus ide vagy oda. Derült égből villámcsapásként ért az ajánlata, és nem tudom hol élt, ha azt hitte, hogy az életemet ennyire könnyen felforgatom fenekestül. Azért itt másra is gondolni kell. Mérgesen pillantottam fel rá, aztán a bögrémre. Kortyolni akartam a teámból, de még túl forró volt, így aztán ajkaimat kissé megégetve kaptam el onnan az italt, ami miatt csak még mérgesebben pillantottam vissza Dettire.
- A papírmunkától könnyen szabadul az ember. Egy vezetői széktől már kevésbé - persze mindennek megvan az ára, mint mondják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878748#post878748][b]Óvári Bernadett - 2024.05.22. 21:29[/b][/url]

- Te kezdted - válaszolja szenvtelenül, karjait összefonva a mellkasa előtt. A maga részéről ennyivel le is tudva a témát jelen pillanatban. Ő igazán nem az udvarias köntörfalazásért jött, és nem is azért, hogy itt vázolgassák neki, kinek is dolgozik, mintha nem tudná. Sosem szerette ezt ezekben a hivatalokban és főleg a hivatalnokokban, hogy meglehetősen gyakran ilyen sajátos stílusban kommunikálnak, mintha nem lehetne azonnal a lényegre térni. Elhangzó szóban fizetik őket, vagy mi a szösz? A körülményeskedés a munkaköri leírás része? Nyugodtan megtarthatják maguknak, neki ez a sallang nem kenyere.
- Képzett átoktörőnek számítasz több évnyi tapasztalattal terepen? - teszi fel a kérdést, fejét kissé oldalra döntve, sandán méregetve a férfit. Bár emlékei szerint Martin inkább az ereklyekutatásban rendelkezik gyakorlattal és alapos tudással, azért megvárja a kérdésére a választ. Úgy véli, kiegyeznek gyorsan egy nemleges válaszban és majd vagy megpróbálja megkörnyékezni Ákost, bár túl nagy reményeket nem fűz a dologhoz, vagy kér ajánlást az ismerősei körében, hátha valaki ismer valakit, akit ez érdekelne.
- Ereklyekutatói minőségben merült fel a neved, de ha tudsz átoktörőt, az se jönne rosszul. Nem tudom, Kállay mennyire akarna visszatérni terepre, hiába gondoltam rá - válaszolja aztán, és vállat von az adminisztráció kapcsán. - Akkor majd meghagyjuk a harmadiknak, nekem belefér. A vezető beosztásról meg nem engem kell meggyőzni, hanem a kurátort, de felőlem azt is csinálhatja más teljesen nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=879496#post879496][b]Martin Romberg - 2024.06.10. 22:01[/b][/url]

- Rendben, akkor mostantól semennyire nem leszek veled udvarias - mintegy megkönnyebbülve vontam le a következtetést a válaszából. Egy hölgynek rosszabbul áll, ha nyers, de különösebben nem érdekel, mert se a barátnőm, sem a közvetlen munkatársam, így teljességgel ráhagytam, hogy milyen képet fest magáról a külvilágnak. Jómagam is sajátos stílussal rendelkezem, ami puhult valamennyit a Minisztériumban töltött éveknek köszönhetően. Kénytelen voltam ugyanis kompromisszumot kötni, hiszen ha emberek között dolgozom, az automatikusan kihat a szociális kapcsolataimra. Az pedig, hogy tárgyalóképesebb lettem, végtére is előnyömre vált. Megjegyzem, előtte se voltam rossz kommunikátor, szerintem.
- Nem - ez egy kicsit zavart, de ki kellett mondanom. Mit szépítsek rajta? Ez van, viszont ha nem kezdek el benne dolgozni valamikor, sosem lesz benne tapasztalatom. - Viszont van tapasztalatom varázstárgyakon lévő sötét varázslatok semlegesítésében - tettem hozzá, hogy szépítsem a kissé talán hirtelen felindulásból tett válaszomat. Kevés olyan projekt volt, ahol a frissen szerzett átoktörői végzettségemet kamatoztathattam. Talán túlságosan féltettek ahhoz, hogy kockáztassanak velem, vagy csak egyszerűen így dobta a gép. Messze vagyok attól, hogy átoktörőnek gondoljanak inkább, mintsem varázstárgyvizsgálónak és régész-ereklyekutatónak.
- Meglátom, mit tehetek - ígérni nem szeretek, nem is akartam. Azért pedig, mert valakik tőlem teljesen függetlenül munkaerőt kerestek, még nem ugrottam egyből, hogy potenciális jelöltek után kutassak. - Ki a kurátor? Természetesen nyitott vagyok egy megbeszélésre - szándékosan mellőztem az interjú szót. Ha nem Dettivel kell beszélnem, miért őt küldték a nyakamra, és mik a konkrétumok az állással kapcsolatban? Sok a nyitott kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=879635#post879635][b]Óvári Bernadett - 2024.06.16. 15:24[/b][/url]

Vállat von. Őt igazán nem zavarja, ha valaki nem udvarolja körbe, hanem azonnal a lényegre tér, legyen szó bármilyen témáról. Martin körülményeskedése pont annyira idegesíti egyébként is, mint amikor Balázs véletlen sem azt mondja el, mi baja, csak tereli a témát meg körbejárja. Detti számára nincs nagy különbség a kettő között, bármennyire más is a helyzet. Lehet nyersnek tartani, sőt, valahol ő maga is tudja, hogy az, de mindig is úgy vélte, hogy ez csupán az eredményes munka velejárója. Ha egész nap cirkalmas mondatokban vezetné fel, mit szeretne mondani, hivatalnokokhoz méltóan, soha nem jutna el sehova, főként, hogy már rég kitépte volna amúgy is a haját és kiugrott volna egy ablakon, amit semmiféle mágia nem véd azzal a céllal, hogy megakadályozzon bárkit is ebben.  
- Maradjunk akkor az ereklyekutatásnál, és kell egy szakavatott, tapasztalt átoktörő. Hogy aztán akarsz-e kísérletezni közben, netán tanulni tőle, vagy besegíteni, helyettesíteni, ami szíved vágya, azt majd egyeztesd vele - válaszolja nem túl kíméletesen, bár igyekszik szépíteni ezen egy leheletnyit egy ferde mosollyal. Ő biztos nem bízná magát senkire, akinek nincs a háta mögött legalább több évnyi tapasztalat terepen, saját magát is beleértve. Bár elismerésre méltó lehet ennyi önbizalom, némileg zavarja is Martin makacssága, holott ez nem az az állás, ahol majd az ember beugrik a mélyvízbe és megtanulja menetközben. Esetleg a saját bőrén. Látta, mi történt Ákossal például, és ő már akkor is tapasztalt átoktörőnek számított, amikor elintézte az az átok. Mindezt azonban egyelőre bölcsen megtartja magának, majd még beszélgethet Martin a kurátottal a részletekről.
- Minárovits Gábriel - válaszolja, hitetlenkedő pillantást vetve közben Martinra, mintha most jött volna egy másik bolygóról. Kizártnak tartja, hogy ezt ne tudja, hiszen még dolgozik is velük alkalmanként, ha éppen kikérik a véleményét. - Ha minden igaz, itt dolgozott korábban. Szóval... intézzek akkor egy időpontot vele? - érdeklődik, aztán még megvárja a választ és ha több kérdés nem akad, ő már ott sincs. Martin úgyis tudja, hol találja, ha kérdése van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=879661#post879661][b]Martin Romberg - 2024.06.17. 21:18[/b][/url]

Kívülről nézve élvezetes volt a színjáték. Megkeresnek, felvázolnak egy álláslehetőséget. Nem a szokásos toborzót, vagy mondhatni házaló-porszívóügynököt kaptam, de biztos vagyok benne, hogy meg lehetnek szorulva az álláshelyeket tekintve, ha egy ennyire "diplomatikus" egyént küldenek tárgyalni. Annyiból övön aluli, hogy történetesen ő is képben van a velejárókkal, érti a dolgát, ha szakmázunk, akkor tud rá reflektálni, és ezáltal szakmai alapon felmérni a hozzáértésemet. Valószínűleg erre van szükségük, és nem a mézes-mázas körítésre, ami már a kommunikáció része. Nekik szakember kell. Lehetett nyers stílusa, vonogathatta itt a vállát, igazából valahol tetszett is, hogy nem könyörög, nem árul zsákbamacskát, hanem a kendőzetlen igazságot próbálva felmutatni villant meg egy járható utat. És hát, nem lennék Romberg, ha nem dagadna ettől a májam, hogy egyáltalán felmerült a nevem. Meg kellett fontolnom.
- Ahogy a kurátor jónak látja - feleltem, mint egy szekta frissen agymosott tagja, majd gúnyos mosollyal az arcomon bólintottam egyet. Rendben van. - Emlékszem rá - állapítottam meg a név hallatán, s már kissé sürgetett is az időpontokkal. Végtére is, még nem készültem elígérkezni. Ha időt kérek, alszom rá, és az újabb részleteket már vele beszélhetem meg. Ez a terv jónak hangzott.
- Igen. Jövő héten valamikor... Megpróbálok alkalmazkodni - jelentettem ki. Úgy tűnt, ez nem az a hosszúra nyúló, teázós megbeszélés lesz, de legalább több maradt nekem a következő vendég fogadására. Felálltam a székből, megköszöntem a lehetőséget, és amint minden kérdést tisztáztunk, elköszöntem a kolleginától, és folytattam teendőimet.