A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Valami fancy étterem kerthelyiségében ücsörög. Fehér asztalok, pasztell színek, fehérre festett fa-vázakon felkúszó zöld növények - melyek a felettük árnyékot adó boltívet is benőtték, és a zöldet megtörő élénklila orgonák enyhe illata. Ez egy kellemes és romantikus hely..
.. lenne. Ha nem az az ember ülne vele szemben, akivel a legutóbbi veszekedésük után egy percet sem akar tölteni. Ha rajta múlna, nem is ülnének itt: az elmúlt hetekben, mióta kijelentette, hogy "we are done", egyetlen kisujját sem mozdította a Flaviuért. Volt ezer más dolga, lefoglalta magát, többek közt a szülei győzködésével. Megmutatta a veszekedés emlékeit, hogy mit mondtak rá. Megmutatta a beszélgetését Adéllal. Meg akarta értetni az otthoniakkal, milyen egy vállalhatatlan légkör ez, vállalhatatlan emberekkel - és bár látott némi megértést, sőt, valahol a "pondró" résznél némi indulatot is a szülein, megkapta a maga reality checkjét is az egész felfordulással kapcsolatban. Hogy hiba volt elsőre elhinnie és még további következtetéseket levonnia. Hogy a konfrontációja, hogy az anyját idézze: "was not classy at all". Hogy hivatalosan meg sem történt az eljegyzés, és bár ha igaz lenne a történet, valóban nem vetne rájuk rossz fényt, és megértik milyen fontos Charonnak a család, de nem lehet ennyire heves ilyen kevés bizonyítékkal. Összességében a lánynak az volt a benyomása, hogy nem adtak neki igazat, és hogy a jegyesség továbbra is a terítéken van.
Ettől még jobban elment az életkedve. Csak utólag jött rá, hogy akár tudat alatt is, de mennyire akart kapaszkodni ebbe a botrányba. Mennyire jól jött ez volna számára, ha tényleg több időt áldozott volna rá, és talált volna fogást.

Bezzeg most ülhet itt a kerthelyiségben, néma csendben, előtte egy csésze kávéval, amit már korábban rendelt. Az volt az első és egyetlen alkalom, hogy megszólalt itt az asztalnál. Tudja, hogy mit várnak tőle a szülei és a másik fél szülei is, de nem jön a szájára. Nem érzi magát hibásnak annyira, hogy őszintén bocsánatot tudjon kérni. Heves volt? Igen. De okkal volt az! Az ajtót sem sajnálja, kicsit sem, kétszer is figyelmeztette Flaviut.
Száraz érdektelenséggel bámulja a csészét a kezében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877618#post877618][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.27. 22:08[/b][/url]

Valami fancy étterem kerthelyiségében ücsörög. Fehér asztalok, pasztell színek, fehérre festett fa-vázakon felkúszó zöld növények - melyek a felettük árnyékot adó boltívet is benőtték, és a zöldet megtörő élénklila orgonák enyhe illata. Ez egy kellemes és romantikus hely..
.. lenne. Ha nem az az ember ülne vele szemben, akivel a legutóbbi veszekedésük után egy percet sem akar tölteni. Ha rajta múlna, nem is ülnének itt: az elmúlt hetekben, mióta kijelentette, hogy "we are done", egyetlen kisujját sem mozdította a Flaviuért. Volt ezer más dolga, lefoglalta magát, többek közt a szülei győzködésével. Megmutatta a veszekedés emlékeit, hogy mit mondtak rá. Megmutatta a beszélgetését Adéllal. Meg akarta értetni az otthoniakkal, milyen egy vállalhatatlan légkör ez, vállalhatatlan emberekkel - és bár látott némi megértést, sőt, valahol a "pondró" résznél némi indulatot is a szülein, megkapta a maga reality checkjét is az egész felfordulással kapcsolatban. Hogy hiba volt elsőre elhinnie és még további következtetéseket levonnia. Hogy a konfrontációja, hogy az anyját idézze: "was not classy at all". Hogy hivatalosan meg sem történt az eljegyzés, és bár ha igaz lenne a történet, valóban nem vetne rájuk rossz fényt, és megértik milyen fontos Charonnak a család, de nem lehet ennyire heves ilyen kevés bizonyítékkal. Összességében a lánynak az volt a benyomása, hogy nem adtak neki igazat, és hogy a jegyesség továbbra is a terítéken van.
Ettől még jobban elment az életkedve. Csak utólag jött rá, hogy akár tudat alatt is, de mennyire akart kapaszkodni ebbe a botrányba. Mennyire jól jött ez volna számára, ha tényleg több időt áldozott volna rá, és talált volna fogást.

Bezzeg most ülhet itt a kerthelyiségben, néma csendben, előtte egy csésze kávéval, amit már korábban rendelt. Az volt az első és egyetlen alkalom, hogy megszólalt itt az asztalnál. Tudja, hogy mit várnak tőle a szülei és a másik fél szülei is, de nem jön a szájára. Nem érzi magát hibásnak annyira, hogy őszintén bocsánatot tudjon kérni. Heves volt? Igen. De okkal volt az! Az ajtót sem sajnálja, kicsit sem, kétszer is figyelmeztette Flaviut.
Száraz érdektelenséggel bámulja a csészét a kezében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877623#post877623][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.27. 23:08[/b][/url]

Természetes volt, hogy elkíséri az apját és még örült is a lehetőségnek. Az is természetes volt, hogy Perte reflektorfényében senki sem kyváncsi rá, így félreeső beszélgetésekben találta meg a társaságát. Az azonban nem volt természetes, hogy egy felkészületlen pillanatban ismerős arcot pillantson meg, ettől pedig elveszítse a gondolatai fonalát.

A buborékok lassan szállnak fel a vizében előtte.
Úriemberként el kell ismernie a csapda kifinomultságát, amibe belesétált. Ez azonban most, a kerthelyiségben ülve a lánnyal szemben csak minimálisan csillapít a szituáció kínosságán. A mutatóujjával matat a telefonja képernyőjén az asztalon, azonban az avatott szemnek feltűnhet, hogy ugyanazt a közösségi appot nyitja- zárja újra és újra anélkül, hogy  bármi értelmeset csinálna benne. A könyökén támaszkodik, lehajtott fejjel és teljes csöndben azóta, hogy megérkeztek - leszámítva, amíg rendelt -, ez pedig a szöges ellentéte annak, ahogy alig egy órával a fogadáson viselkedett.
Nem egészen biztos abban, mennyi idő telt el. Tíz perc? Negyed óra? Újra feloldja a telefonját, majd ismét visszazárja. Ha igazán fülelne, hallaná az ásványvíz felületének pezsgését a kristálypohárban.
   -  Szóval... milyen volt a hét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877624#post877624][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.27. 23:50[/b][/url]

Amúgy is hiányos lelkesedését abszolút nem fokozza jobban, hogy Damian egy olyan mugli ketyerével szórakozik előtte. Pffh. Szánalmas. Legalább senyvedne ő is olyan tétlenségben, mint Charon. (A lány nyilván nem tudja, hogy a sok apró matató mozdulat mögött valójában semmi tevékeny nincs.) Vajon mikor lesz vége ennek? Hátha mindenki megunja ezt az értelmetlen cirkuszt, és hazamennek.  Még csak élvezni sem tudja a helyet, pedig szereti az orgonát és - és amúgy nem utálja ezt a kerthelyiséget. Szép. Jó a levegő, kellemes. El tudná képzelni, hogy Sebastiannal leüljenek itt egy nagyot beszélgetni. A fiú szőke hajában elveszne a levelek között átszűrődő napfénypászma. Előrehajolva magyarázna valahogy, ahogy szokta, lendületesen, meggyőzően, nem pedig egy mugli vackot nyomogatna, hanem a lányé lenne az összes figyelme. És fordítva.
Azonban nem ez történik és a társasága sem az, akitől ezt várná. Mert mégis mit várhatna valakitől, aki számára a mugli ketyerék, és ami rosszabb: sárvérű lányok szórakoztatóak? Nah. Nincsenek várakozásai, de valójában mélyen még hálás is ezért, mert legalább nem inog meg az elhatározásában a már életében jelen lévő fiú irányába.
A suta kérdésre legszívesebben semmit sem válaszolna. Nincs kedve bájcsevejhez, üres szavakhoz. Nem is szólal meg azonnal, csak kínos kelletlenséggel préseli össze az ajkait. Perifériájában megmozdul valami. Épp csak oldalra pillant, el sem fordítva a fejét.. és az ismerős aranyfácán patrónus kissé megborzolja a tollait nem mesze tőlük, kardvirágok és amarilliszok gyűrűjében. Persze, hogy nem hagyják őket felügyelet nélkül, miből is gondolta volna.
Önt még tejet a kávéba, ami cukor nélkül túl keserű, így ezzel oldja a tömény kesernyés ízt.
- Remek hetem volt. - Nem viszi le a hangsúlyt, mert legszívesebben a végére toldaná, hogy "mostanáig", de végül elég egy újabb pillantás a patrónusra és levágja a tervezett véget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877625#post877625][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.28. 00:01[/b][/url]

Ahogy nincsenek szavai, úgy gondolatai sem igazán. Teljesen... üresen nézi a vizében a buborékokat, még akkor is, amikor ő az, aki megtöri a hosszúra nyúlt, kényszerű csendjüket. Miért nem ültök le és beszélitek meg a történteket? Ezzel bocsátotta útjára az apja, az atyai vállszorítás azonban érzékeltette, hogy ez nem kérdés, nem is kérés, hanem egyelőre még barátságos parancs. Akkor ő elnézett az épület előtti liget fái felé, és lehet, hogy képzelte csak a pillanatot, de amikor a tekintete összeakadt Mr Yaxley pillantásával, ugyanazt a derűs, de kérlelhetetlen utasítást olvasta le az arcról.
Beszéljék meg, remek vicc. Miért mondana bármit neki? Ő teljesen ártatlan, nem ő kezdte a vitát, sőt, nem ő volt, aki kirobbantotta az ajtót a keretéből, mielőtt leesett volna a térképről hetekre.
A képernyőzár halk, mechanikusat imitáló kattanással zárul ismét vissza a keze alatt. Ő nem veszi észre a madarat, aminek forrását eleve nem tudná azonosítani.
   -  Az nagyszerű - hagyja rá.
Te vagy az érettebb, akkor viselkedj is úgy - mondta az anyja.
Mély levegő.
   -  Különben ki lett cserélve az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877627#post877627][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.28. 00:13[/b][/url]

Legszívesebben felhorkantana nem túl nőiesen a válaszra. Ja, nagyszerű. Ennyi erővel ehelyett a beszélgetés helyett foghatna egy A4-es lapot, a szájába tömhetné és megehetné. Még annak is több íze lenne.
- Az király - közli színtelenül, mert bár a lelkére kötötték, hogy ennél elegánsabban is megoldhatta volna a dolgot, valójában nagyon is elégedett a saját módszerével. Biztos egy életre megtanulta Damian, hogy rá aztán ne zárjon semmilyen ajtót.
Nem erőlteti tényleg ezt a gyér reakciót, tényleg nincs mit mondania. Tudja, hogy bocsánatot kéne kérnie, mert azt mondták neki, de.. nem akar. Vagy legalábbis biztosan nem ő lesz az, aki először meghajtja a fejét, akár ténylegesen, akár jelképesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877628#post877628][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.28. 00:41[/b][/url]

Most elnézést kérhetne, felállhatna, kimehetne a mosdóba és... mivel nem hozott magával semmi illicitet, amivel legalább a saját részről elvehetné a szituáció élét, felakaszthatná magát a nyakkendőjével. Mivel pedig ez azt jelentené, hogy nem kell visszatérnie az asztalhoz, életében először komolyan elgondolkodik ezen a csábító opción.
Az király. Azt mondja: az király. Ő konokul nézi a poharát, majd elveszi a kezét a telefonjáról és megpöccinti a poharat, hogy felpezsgésre kényszerítse az üvgre tabadt, dagadt buborékokat. Egy pillanatra beharapja az alsó ajkát. Fucking shit.
   -  Azt akartam mondani különben...
Akarta a halál.
   -  ...hogy legutóbb, amikor átjöttél...
Amikor rám törted az ajtót te kibírhatatlan fasz.
   -  ...azt hiszem, kicsit messzebbre mentem...
Mentél.
   -  ...mint szerettem volna. Olyanokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan. Ezért pedig bocsánatot kérek tőled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878087#post878087][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 00:03[/b][/url]

Kényelmetlen az egész, és bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt.  Oda sem kell néznie, érzi magán az aranyfürj patrónus - és azon keresztül Evangeline tekintetét. Nem segít az egész kínosságán, hogy a szüleik tényleg bent ülnek a másik helyiségben.
Damian megszólal és elmormol egy végül is tisztességesen kifejtett bocsánatkérést. Mint általában, Charonban most sem merül fel a gondolat, hogy a bocsánatkérés igazságtartalmát és mélységét latolgassa. Az ő szájából elhangzó bocsánatok ritkán igazán őszinték - meg többnyire nem is hangoznak el. A szociális körökben, amelyekben felnőtt, a "bocsánat" inkább egy verbális manőver, stratégia, mintsem valódi mélységgel bíró, őszinte gesztus. Már önmagában egyfajta megalázkodásként tekint arra, hogy valaki bocsánatot kér, mert azt jelenti, hogy egy adott szituációban (Charon olvasatában legalábbis) az az illető áll vesztésre, akinek előbb kell meghajtania a fejét.
Szóval ha úgy igazán invesztált lenne ebben a veszekedésben meg a Damiannal való viszonyában, ezt most egyfajta győzelemként élné meg, mögöttes tartalomra való tekintet nélkül. Egyébként sem jó az emberek olvasásában, minek erőltette. Nem lehet mindenki mindenttudó pszichiáter és lélekbúvár már fiatalon, ugye.

Nem válaszol azonnal, mert.. nem tudja hirtelen, mit mondjon erre. Merthogy az előző veszekedésük után nem számított erre a verbális megalázkodásra. Azt hitte, hogy Damian is kitartóan kötni fogja az ebet a karóhoz. Kényelmesebb lett volna, mert így illene neki is.. engedményeket tenni. Illene, de fizikai tüneteket produkál (megfordul a gyomra a kelletlenségtől), mennyire nehezére esik a "bocsánat" kimondása.
Kínos csend áll be kettejük között, és a lány nem olyan összeszedett nagyasszony, hogy ezt a szünetet akár kávézással töltse ki. Csak... ül. Ülnek.
- Én is bocsánatot kérek, amiért azonnal vádaskodni kezdtem ... - és itt kéne abbahagynia, ha nem egy tizennyolc éves lány lenne, önérzettel.
- ... de az ajtóért nem kérek bocsánatot, mert semmikor máskor sem fogom hagyni, hogy bezárjanak valahova. - Nem, az ajtóért nem kér bocsánatot, mert szerinte nagyon is jogos volt arra a reakciója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878088#post878088][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 00:33[/b][/url]

Ha olyan viszonyban, nem is... ha beszélő viszonyban lennének, akkor most rámutathatnának a szituáció humorosságára azzal, hogy valójában egyetértenek abban, amit a bocsánatkérésről gondolnak. Damian számára a gesztus csak kellemetlen, ám kötelező töltelék. Sosem gondolta komolyan, valójában pedig nem is igazán érti, hogy az emberek mit értenek az alatt, amikor bocsánatért esedeznek. De tudja, hogy muszáj megtennie. Ha pedig érzelmileg eltávolítja magát a saját szavaitól, annyira talán nem is nehéz.
Általában.
De nem most.
Charon hosszúnak tűnő hallgatás után nyitja válaszra a száját és egy hozzá hasonló frázissal felel. Ő a mondat legelején néz csak a lányra, a második felénél azonban már ismét a vizében felfelé törekvő buborékokat figyeli.
   -  Nem, teljesen jogos. Igazából csak nem akartam, hogy elmenj, hátha meg tudjuk beszélni a dolgot. Hiba volt.
Zavartan megdörzsöli a tarkóját. Nem, különben nem tartja hibának azt, hogy Charonra zárta az ajtót, legfeljebb azt, hogy nem vette el a pálcáját tőle. De nem kell félteni, levonta a következtetéseit.
Technikailag most megtehetné, hogy feláll innen, hiszen mindketten megtették, amit a haza megkövetelt. Ugyan nem tudhatja, Charont az apja milyen paranccsal ültette le ehhez az asztalhoz, de sejti, hogy ugyanabból az okból, mint őt. Ebből kifolyólag így hátra is húzza a székét, elnéz a kijárat felé, és... meggondolja magát.
   -  Beszéltem mindenkivel, akivel kellett. Adéllal is. Vele is. Tisztáztam a dolgokat és senki sem fog beszélni. Ellenben nekünk kellene, többször, mint ahányszor az anyánk rákényszerít. Mert ez így anélkül nem fog működni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878089#post878089][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 01:33[/b][/url]

Felvonja a szemöldökét erre a magyarázatra. Szóval ilyenkor az a megoldás, hogy rázárják az ajtót - mondjuk ha egészen őszinte akar lenni, egyszerű kérésre sem hallgatott volna. És annyi józan ész még benne is van, hogy ne hozakodjon elő az "egyszerűen meg kellett volna kérni" kijelentéssel. Az ő világában, mivel ő távozni akart, az egyetlen kimenetele a helyzetnek az volt, hogy távozik.
- Igen, az volt. - Ezzel zárja le a témát magában is, kár erre több szót pazarolni. Különben sem ez volt az egyetlen problematikus pontja annak a veszekedésnek.
Végre felenged annyira, hogy ismét a csészéért nyúljon. Mostmár nem annyira feszült, hogy összeroppantsa a kezében, főleg a megerősítést hallva abban, hogy Damian végül kezdett valamit a helyzettel.
- Rendben, ha ez valóban biztosítva lett, akkor nincs kifogásom. - Mert tényleg nincs. Az egyetlen, ami fontos számára ebben a kifejezett szituációban, hogy ne kerüljön kínos helyzetbe itt az új közösségben emiatt. Hogy a saját viselkedése esetleg abba sodorja majd? Legyen, azért felelősséget tud vállalni. De tudni, hogy mások miatt történik ugyanez.. egész más.
"Mert ez így anélkül nem fog működni." Az első gondolata erre, hogy miért, kell, hogy működjön? Nem is egészen érti, hogy Damiannak miért jó ez az egész, miért ragaszkodik ennyire a házasság gondolatához vele. Nyilvánvaló, hogy nem kedvelik egymást. Igen, ahogy azt a fiú a fejéhez vágta, van egy hangsúlyos üzleti oldala az egésznek, de nem mintha a Yaxley-k lennének az egyetlen varázstárgy kereskedők, és a Flaviuk az egyetlen bányatulajdonosok. Nem mintha nem lenne mindkét félnek más opciója. Ordított vele, rivallót küldött neki, kitörte az ajtaját, és Damian még mindig lehetőségekről beszél. Meg arról, hogyan működhetne ez.
Egyszerűen nem érti. Nem tudja hová tenni ezt a számára megmagyarázhatatlan ragaszkodást - és nincsenek illúziói, tudja ő is, hogy ez nem neki szól. Ha nem tudta volna, a "pondró" megnevezés elég árulkodó. De még ha üzleti súlya is van az egésznek, az emberek nem ragaszkodnak ennyire valamihez, ami nyilvánvalóan diszfunkcionális. Charon is azt hitte, hogy elég pár kitörés, elég csak.. well. Saját magának lenni, és a Flaviu oldal hamar bedobja a törölközőt. Elgondolkodva nézi az asztal fölött a másikat, vajon mit mondhatna erre.
A fenébe is, kár ezen törnie a fejét, amikor akár rá is kérdezhet.
- Miért ragaszkodsz ehhez az egészhez ennyire? De tényleg. És ne az üzlettel gyere, mert mindketten tudjuk, hogy senki sem tart pálcát senki fejéhez a szüleink közt. Szóval mi ez egész? Mi van neked ebben az egészben benne, hogy megérje az ajtót, a hajcihőt, a bocsánatkérést a pondrótól meg ezt az erőltetett menetet.
Tényleg nem érti, és ezen a ponton eljutott oda is, hogy nem tud több teóriát felállítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878090#post878090][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 01:50[/b][/url]

Tehát részéről lezártnak tekinti a Kamillával folytatott, kérészéletű viszonyának botrányát. Mivel úgy fest, a lány végérvényesen megszakította vele a kapcsolatot, így szíve szerint nem is pazarolna több szót a történtekre. Valójában szerencsés, hogy ennyire hamar kiderült, aminek ki kellett, mert később ezerszer kínosabb szituációba sodorhatta magát - mondja ezt úgy, hogy nem tudja, Charon apja mit és mennyit hallott, és milyen lesz a közhangulat akkor, amikor legközelebb beszélnie kell vele.
Charon folytatja. És most először... mi több, talán az ismeretségük alatt legelőször feltesz egy kérdést, ami már-már úgy tűnik, túlmutat a semlegesen udvarias érdeklődésen.
Ha Charon számára felfoghatatlan az ő előző kijelentése, ő ugyanezt érzi a kérdést hallatán. A töprengően semleges arckifekezés mögül csodálkozás bukkan elő, ahogy kutya módjára oldalra billenti a fejét. Nem érti. Tényleg nem érti. Hiszen annyira egyértelmű, ugyanis...
   -  Mert téged választottak, ami azt jelenti, hogy szerintük tökéletes vagy nekem.
Ők - névtelen és arctalan részei a Rendszernek. Damian szereti a Renszert. Mert a Rendszer nem téved, pontosan tudja, hogy mit csinál és ha Charont gondos kezek kiválasztották arra, hogy a felesége legyen, akkor neki nincs oka felülbírálni ezt.  
   -  Másrészt pedig - folytatja felrázva magát az értetlen elgondolkodásból -, szerintem nem vagy borzalmas ember. Csak igyekszel úgy tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878106#post878106][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 16:32[/b][/url]

Valami érdemleges válaszra számít, valamire, amiből tud dolgozni, de Damian érvelése annyira merev és megfoghatatlanul távoli neki, hogy olyan érzés, mintha falba ütközne. És Charon nem szeret falakba ütközni.
- Szerintük. Miért, te közeli viszonyban vagy ezzel az Andrássyval? - Valahogy így hívják a nőt, aki a leendő eljegyzésüket instruálta. És annyira biztosan tud, hogy ő személy szerint még csak soha nem is találkozott vele. Mi alapján mondja meg valaki, hogy ki kinek tökéletes? A szülei elmondása alapján? A szülei egy csomó mindent nem tudnak róla meg az életéről! Abban is biztos, hogy Damian sem olyan nyitott könyv, szimplán azért, mert lehetetlen valakiről mindent tudni, ami alapján kijelenthető, hogy "tökéletesek lesztek egymásnak". Még ha valami varázstárggyal, ereklyével állapítanának meg kompatibilitást. De még az sem.
Csak egy rakás unatkozó öreg nő, kerítőt játszik, mert azt képzeli, hogy még mindig a 18. században vannak.
Próbálja nem felkapni a vizet, mert tényleg szeretné kideríteni, hogy mégis mi a fene folyik az asztal másik oldalán ilyenkor. Az utolsó mondatra gyanakvón-hitetlenül összehúzza a szemeit, mert ez a mondat túl szépen cseng ahhoz, hogy őszinte vagy igaz legyen. Meggyőződése, hogy nagyon is borzalmas ember mások szemében, csak azért, mert más ideákat követ mint a mai mugliknak smúzoló hópihe társadalom. És azért, mert nem marad csendben és nem tűr el semmit szolgamód, amit rá akarnak erőltetni. Mert felemeli a hangját vagy mert pálcát ránt, hogy elérje az igazát. Ez mind olyan, ami miatt kapott már elmarasztaló szavakat, de soha nem sértődött meg ezeken igazán, mert érti, honnan jönnek ezek - és egyszerre pont ezért büszkén is hordozza ezt a stigmát. Mondván, hogy "ha a büszkeség és tettrekészség borzalmas emberré tesz, akkor szívesen lesz borzalmas ember".
- Ne legyenek félreértéseid, tényleg borzalmas ember vagyok sokak szemében. És okkal. Szóval ha ez a tévképzet is valamiféle pro-érv, akkor lehúzhatod a listáról.
Nem szomorú, ahogy mondja, nem is kifejezetten vidám - mivel nem jó színész, nyilvánvalóan visszhangzik a szavaiból némi tanácstalanság. Nem rossz érzés azért ilyesmit hallani, de ezt a benyomást igyekszik beárnyékolni némi gyanakvással. Azért na! Egyetlen szép szótól nem fog megenyhülni, főleg, mivel nem is igaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878109#post878109][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 16:58[/b][/url]

   -  Nem, nem találkoztam vele soha.
Amellett, hogy a mondatot gondolkodás nélkül és teljesen őszinte egyszerűséggel mondja ki, a legutolsó szónál egy cseppet mintha megtorpanna. Mert egyébként... egyébként tényleg csak hallott Andrássyról, aki láthatatlan kézként részese az életének, ő pedig egész egyszerűen mindössze elfogadta a tévedhetetlenségét. De ez nem csak Andrássyról szól, hessegeti el mentálisan a hirtelen támadt kognitív kételyt, hanem arról a tapasztalatról, ami mögötte áll. Az apja, az anyja, a nagyanyja, a nagyapja és az összes nála több élettapasztalattal rendelkező rokon véleménye összecseng a kérdésben és egyetértenek azzal, hogy ez a házasság márpedig remek ötlet. Pont ő bírálja ezt felül? Olyan nevetséges baromságok miatt, mint hogy a hideg rázza a gondolattól, hogy négyszemközt maradjon Charonnal?
   -  Ühümm. Szerencse, hogy azok a sokak nincsenek itt és nem nekik kell elvenniük.
Ez elsőre már majdnem romantikus vallomásnak is tűnhet. Már majdnem. Azonban...
   -  De egyáltalán nem ismerlek és te sem engem. Igazad van abban, hogy senki sem tart pálcát a fejemhez és a tiédhez sem és tudod mit? Lehet, hogy nem vagyunk kompatibilisek és az is lehet, tényleg lehet, hogy borzalmas ember vagy. De ezt szeretném én eldönteni, azt pedig nehéz úgy, hogy nem állsz velem szóba. Apropó. Szerintem nem tudom a számod se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878111#post878111][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.04. 17:14[/b][/url]

"Nekem sem kell."  Ez az első gondolata, mert tényleg, Damian is bármikor mondhatna nemet az eljegyzésre. Charon minden okot megadott rá, már igazából a legelső találkozásukkor, mikor kiterítette az asztalra a viszonyát Sebastiannal.
A fiú szavai nyomán az a benyomása, hogy ha kiderül, hogy borzalmas és nem kompatibilisek, akkor felbontja az eljegyzést, pontosabban beleegyezik ő is abba, amit Charon már maga is kezdeményezett a szüleinél.
- Rendben. Négy, a szerencseszámom, de nem egészen értem, ez hogy jön most ide.
Mármint egyébként tudja, hogy mi az a telefon, annyira azért nem él kő alatt, és különben is, tudnia kell arról, mit kell utálnia. Szóval annak ellenére, hogy nem él mugli ketyerékkel, így a 21. század derekán felismeri mi micsoda - és mit kell elkerülnie büszkeségből.
Azonban nem ismeri a telefonhoz tartozó "szlenget", hogy önmagában a "számod" erre vonatkozik, szimplán, mert ő a barátaival sosem használt ilyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878113#post878113][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 17:22[/b][/url]

A kezét az időközben képernyővel lefelé az asztalra tett mobiljára teszi, hogy a terve szerint majd odacsúsztassa a lánynak, aki bepötyögi a számát és ezzel le is tudják a tranzakciót, ekkor azonban Charon válaszol. Ez a válasz pedig kérlelhetetlenül kisikatja a gondolatait, annyira, hogy a csodálkozás annak a teljes, palástolatlan formájában kiül az arcára.
   -  Mi?
Ez az első, ami elhagyja a száját és kevésen múlott, hogy ne legyen belőle "mi van?". Pislog egyet. Majd még egyet.
   -  Telefonszámod. Mondd, hogy van telefonod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878277#post878277][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.09. 21:25[/b][/url]

Amikor Damian értetlenül visszakérdez, hogy mi - Charon is némi hirtelen jött zavarodottsággal ösztönösen válaszol.
- Mi? - Ó, hogy telefonszám! Ehh. Hogy telefonszám. Kelletlenül elhúzza a száját és összefonja maga előtt a kezeit, mint általában mindig, mikor nem komfortos számára egy beszélgetés - de nem elég felzaklató ahhoz, hogy szélesen gesztikuláljon vagy pálcát rántson.
- Nincs. Miért lenne ilyen mugli ócskavasam? A Sendpaper pont elég, ha beszélgetni akarok valakivel. - Ami egyébként szintén nem egy olcsó mulatság, mivel viszonylag intricate varázstárgy, aranyárban mérik, hasonlóan a jobb minőségű mugli okostelefonokhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878280#post878280][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.09. 21:56[/b][/url]

A megütközéssel határos csodálkozással nézi a lányt, pedig a válasz, ha jobban végiggondolna mindent, amit eddig Charon-ról megismert, egyáltalán nem meglepő. Bár egy levelezőlapon összefoglalhatna mindent, amit a lányról tud, a muglikkal szembeni, ellenérzéseit azonban ismeri. Mégis, hogy manapság egy fiatal boszorkánynak vagy varázslónak ne legyen telefonja, annyira abszurd gondolat, hogy nem fordul meg a fejében. Részéről a kvibli apja mellett az élete nagy részét mugli technológiával körbevéve töltötte és tudja, hogy képtelen lenne életben maradni nélküle.
   -  De ha mondjuk veszek neked egyet, hajlandó lennél kipróbálni?
Nagyon óvatosan szólal meg, mintha aknamezőre lépne. Még ha a kérdés formaság is, hiszen ezek után nem kérdés, hogy vez neki egy olyan szart. De a szabad akarat illúzióját mégis szeretné megtartani a lányban, hiszen mégiscsak cilinderes úriember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878294#post878294][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.10. 23:30[/b][/url]

Olyan jól megvoltak egymás nélkül hetekig. Biztosan Damian is fesztelenebb és boldogabb, ha nem kell ezeket az überkellemetlen jeleneteket erőltetni. Miért is kellene akkor ez a telefon? Arra jó, hogy távolról kommunikáljanak egymással, de... még akkor sincs sok mondandójuk, mikor itt ülnek szemben. Nem tudja elképzelni, hogy oldalakat írogasson oda-vissza a Flaviuval.
Elhúzza a száját, mert semmi kedve a mugli holmit kipróbálni. Nem érdekli, és ... szükségesnek sem tartja.
- Inkább veszeked neked én egy Sendpapert, ha ennyire fontos, hogy közvetlenül és gyorsan elérj.
Nem tetszik neki a gondolat, hogy "lekenyerezzék" azzal, hogy költenek rá. Persze, bedobta, hogy a legdrágább gyűrűt akarja, de csak azért, mert Damian felhúzta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878299#post878299][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 00:21[/b][/url]

Maximálisan megvan a lány nélkül? Abszolút. Felfogja azonban, hogy talán illene tíznél több összefüggő mondatot váltaniuk egymással azelőtt, hogy összeházasodnak? Szintén. Az ismeretségük óta először pedig mintha Charon is egyetértene ezzel, legalább is egy némán elrebegett hálaimával együtt ezt veszi ki a telefont ugyan elutasító, de mégis alternatívát kínáló szavaiból. Mi ez, ha nem haladás!
   -  Szerintem találok egyet otthon - válaszol végül. Venn fog neki egy telefont, ezt eldöntötte már azelőtt, hogy a kérdését kimondta volna, azonban jobban értékeli a békének ezt a törékeny illúzióját annál, hogy a saját igazát erőltesse. Az anyja is megmondta neki, hogy abba kell hagynia a kapkodást és elkezdeni értékelni azokat a pöcsnyi engedményeket, amiket Charon tesz felé. Bármennyire idegesítő is ez.
   -  De ebben az esetben - a szavai nyimatékosításaképp hátra is tolja a székét, majd a vize maradékát érintetlenül hagyva feláll - akkor írok majd. És örülök - nem örülök -, hogy sikerült - sikerült? - a legutóbbit megbeszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878301#post878301][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.11. 00:32[/b][/url]

- Jó utat. - Ezzel az üres frázissal engedi utjára a fiút, mert akkora hazugságra őt viszont nem viszi rá a lélek. Merthogy szerinte kicsit sem beszélték meg. Egy egy üres oda-vissza fegyverszünet inkább az ő szemében, ami Charon részéről csak a figyelő szemeknek szólt.
Annak sem érzi szükségét, hogy bármilyen egyéb kerítést fűzzön az elköszönéshez, és emiatt nem is érzi magát rosszul. Hülyeség formaságokon izzadnia. A Damian távozása után ellazulva hátraveti magát ültében a szék támlájának, miközben a közelbe somfordáló aranyfürjre pillant.
- Most elégedettek vagytok? Tessék. - Nem esett a torkának. De csak azért, mert okot sem adtak rá, így nehéz lett volna. A patrónus lehajtva a fejét oszlik semmivé, ahogy a mana szövedéke fellazulva formáját veszti a távoli utasítás hatására, a lány pedig szintén összeszedelődzködve visszatér a kint várakozó szüleihez.