Bevallom, türelmetlenségemben nem csak a sietség, és abbéli meggyőződésem van, hogy ha hagynék időt magunknak átgondolni, mit csinálunk, talán meggondolnánk magunkat, hanem jelentős mértékű vágyódás is. Szükségleteim nekem is vannak, és bár meggyőződésem, hogy akadtam már össze mással is az elmúlt időszakban, valahogy nem tudom felidézni.
Így hát rávetem magam a főnökre, aki nem nagyon próbál ellenkezni. Azt hiszem, már korábban feltűnt volna, ha ellenére lenne a közeledésem, szóval nincsenek illúzióim. Ujjai a hajamba siklanak, én pedig felkapaszkodom a nyakába, és át is vetem lábaim dereka körül, miközben cipőim a földön koppannak. Így belecsimpaszkodva hagyom, hogy vakon vigyen magával hátra, a dolgozók részére kialakított pihenő felé, ahol emlékeim szerint egy kanapé is van. Megakadunk közben egy-egy székben, és asztalban is, tulajdonképpen azt se bánnám, ha tányér helyett én kerülnék fel teríték gyanánt az egyikre.
Közben egy pillanatra sem szakadok le ajkairól, olyan vadul csókolom, hogy közben jóformán fújtatva kell orromon venni a levegőt, hogy elég oxigénhez jussak. De aztán csak be kell iktatni egy röpke pihenőt, mielőtt célhoz érnénk, mert bár a kabátját elhagytuk korábban, van még mitől megfosztanom felsőtestét. Lemászok róla, sietve lerángatom, ami kezeim és bőre közé férkőzhet, majd újból közel lépek hozzá egy csókért, ujjaim pedig már övénél matatnak.

Az ösztöneim azt súgják, folytassam a csókot. Ezúttal semmi nem szakít félbe. Nagyon tompa gondolatként átvillan a fejemben, hogy nem biztos, hogy helyes, amit teszünk. Ráadásul a helyszín sem a legideálisabb. A munkatársaim kinyírnának, ha megtudnák, hogy mi zajlik bent, de hát minden bizonnyal már alszanak ugyebár, és a nyitásig még előttünk az egész éjszaka. Nagyon rég tudtam együtt lenni valakivel, és ennyire extrém helyszínnel még nem is hiszem, hogy dolgom volt. Ahelyett, hogy tovább mérlegelném a tetteim helyességét, az alkohol felbátorít annyira, hogy a hátsó részleg felé vezessem. Ez nem megy zökkenőmentesen, mert ahogy a félhomályban az ajtót keresem, odaütöm szegényt néhány asztalnak, de szerencsére nem verjük le vele a felpakolt székeket. Sadie könnyű testsúlyának hála beviszem őt a közös térbe, ahol a szüneten lévők tudnak lepihenni, beszélgetni. Igen, van itt egy viszonylag kényelmes kanapé, és hát adja magát, hogy azon kössünk ki. Kapcsolok egy villanyt a folyosón, így a nyitva hagyott ajtón beáramló fény kellemes háttérvilágítást varázsol a helyiségben. Nincs túl világos, nem érzem úgy, hogy filmforgatáson lennék, de legalább nem sötétben tapogatózunk. Merthogy Sadie ellenállhatatlan. Szapora lélegzetvételű csókjainktól már most úgy érzem, hogy átforrósodtam. Mindkettőnk szájában keveredik kissé a pizza és a tömény alkohol szaga, de ez most cseppet sem zavar, még annál is inkább elbódítja érzékeimet.
Lekerül rólam a felsőm, ő pedig a lényegre készül térni, amikor a nadrágom övénél matat. Megpróbálom először lefelé húzni a ruháját, aztán felfelé hajtani rajta, de olyan kis testhez simuló a darab, hogy csak a következő másodpercben ugrik be a hátán található cipzár, ami minden bizonnyal a megoldás kulcsa lesz. Elkezdem ügyetlenül birizgálva lehúzni, hogy kibújtathassam belőle, amennyire segít és sikerül. Közben pedig az övvel is segítek, így először a nadrágot, majd az alsót húzom le, s lépek ki belőlük, hogy ne essek el. Magamhoz húzom, hosszasan megcsókolom, aztán elkezdem őt vezetni lefelé, hátha elém tud térdelni, hiszen bár az alkoholtól kissé nehezen, de érzem, hogy idő közben a látványtól odatódult a vér, így mondhatni harcra kész állapotba kerültem.

Kissé lassan sikerül csak felfognom, hogy segítségre szorul a ruhámmal, pedig megtalálja a cipzárt, csak amíg én a nadrágjából próbálnám kifejteni, neki nem sikerül ugyanez az én öltözékemmel. És akkor a melltartóig még nem is jutott el.
De aztán amíg ő hátralép, hogy lerúgja magáról az alsót is, kibújok a ruhából, és fél lábon ugrálva gyorsan a harisnyát is lerángatom magamról, de tovább nem jutok a vetkőzésben, mert újból csókcsatába bonyolódunk, ami azonban most már nem tart olyan sokáig, mert meglepő határozottsággal irányít magán lefelé.
Bőrébe karmolva, de közben egy-két csókot is elhintve ereszkedek térdre előtte, és bár valahol megalázó, főleg a térdepelős része, a feloldott gátlásoknak köszönhetően nem jut eszembe ellenkezni. Romantikusabb alkatnak hittem, aki csak az összeölelkezős szexben hisz, de lám, neki is van egy kicsit perverzebb oldala, és én lehetek az utolsó, aki ezért elítéli.
Kezem lassan rávezetem ágaskodó tagjára, és először csak finoman mozgatni kezdem rajta, tekintetem pedig felemelem, hogy a szemébe nézzek egy pillanatra. De az eddigi lendületünk túl nagy volt, hogy most finomkodni kezdjek, ezért aztán gyorsítok, és egy másodperccel később ajkaim közé vezetem.
Tulajdonképpen jó is, hogy így belevágunk a közepébe, ha gyöngéd összebújásra, negyed órás felvezetésre lett volna szüksége, mialatt csak smárolunk, lehet nem jutunk el a végéig, így viszont jó eséllyel ki tudom elégíteni, és akkor biztosan hálás lesz nekem.

Elmosolyodom, ahogy gólyaként egyensúlyozva szabadítja meg magát a ruhájától, és közben megfogom a kezét, hogy véletlenül se essen el. A friss éjjeli levegő valamelyest már kiszellőztette a fejem az idevezető rövidke út során, de azért még mindig érezhető az elfogyasztott ital kellemes, gátlásoldó hatása. Felszínre hozta azokat a vágyakat, amiket egy ideje elfojtottam magamban, de egyre csak gyűltek, és most már túlságosan elkapott a szenvedély ahhoz, hogy nemet mondjak. Egyszerűen látom rajta, hogy ő is akarja, ami nagyot dob az önbizalmamon is. Végre, a többszöri csalódások után valami jó is történik velem.
Gyengéd, de határozott mozdulatokkal segítem térdre. Annyira erős lett bennem az iránta érzett vágy, hogy úgy érzem, nem tudnék sokáig várni az akcióval. Odalent már nagyon szorított a nadrágom, de most, ahogy tagom szabadon mered Sadie felé, a kísértés felülkerekedik rajtam. Amint ujjaival gyengéden rámarkol férfiasságomra, érzem, hogy az ingertől odatóduló vér hatására kőkeménnyé válok, és mikor a nagy pillanat előtt még egy másodpercre összenézünk, hirtelen libabőrös leszek az izgalomtól.
Nem szólalok meg. Hangos sóhajtozásaimból láthatja rajtam, hogy élvezem a kényeztetését. Egy ideig lehunyva tartom a szemem, aztán úgy döntök, hogy inkább a látványra koncentrálok. Egyik kezemmel a kanapé karfájának támaszkodom, míg másikkal Sadie hajába túrok, hogy aztán a fejét finoman fogva egyre inkább magamhoz húzhassam odalent, elégedett mosollyal konstatálva, hogy az irányításom hatására talán egyre mélyebbre tudja bevenni a farkamat. Olykor kihúzom, és az arcához nyomom, aztán ismét az ajkaihoz tolva várom, hogy kinyissa ajkait. Érzem, hogy túl sokáig nem bírnám, ha ő irányítana. Így aztán kissé előre görnyedek, és szabad kezemmel valami csoda folytán sikerül megszabadítom a fehérneműitől. Ujjaimmal végigsimítok mellein, majd izgatni kezdem a bimbói körül, és óvatosan rámarkolok.

Nagyon segítőkész főnököm van. Abszolút támogat, mármint most szó szerint, hisz megfog, míg a harisnyámmal küzdök, és utána sem engedi el a kezem. Mármint de, a szó szoros értelmében igen, de nagyon előzékenyen megmutatja, merre van a lefele. Én pedig követem az irányt, és csakhamar kényeztetni kezdem őt odalent.
Fel-felpillantok néha, hogy lássam, mennyire élvezi, és úgy látom, nem érheti panasz a technikámat. Lendületesen, mélyen számba csúsztatva, és kezemmel sem kímélve a mozgatásban fokozom az élvezeteit. Meg kell kapaszkodnia, ami nem arra ösztökél, hogy esetleg lassítsak a tempón, de azon egyenesen meglepődöm, mikor megérzem ujjait hajamba túrni.
Az iránymutatás lám nem ért véget; a kis szelíd, gyámoltalannak hitt Jankovits a kezébe veszi az irányítást, és szopatni kezd. Nem durván, de egyre inkább felbátorodva húzza fejem magára, úgyhogy kezeimet combjaira téve veszem farkát egyre mélyebben ajkaim közé.
Hagyom, hogy domináljon, amúgy se nagyon tudnék mit hozzászólni az eseményekhez, és közben azon tűnődöm, vajon meddig bírja ezt még. De időnként lassít, kiveszi a számból, hogy aztán ismét bebocsájtást kérjen. Végül is, ha így eldurran, még lefeküdnöm se kell vele. Nem mintha jelenleg nem vágynék rá.
Előrehajol, hogy megszabadítson a maradék textiltől, szóval kicsit megemelkedem, és segítek is neki, hogy mindenből kibújtasson, elvégre ideális esetben ezzel nem csak ő jár jól. Egyből mellem után is nyúl, gyöngéden simogatni, izgatni kezdi, és rámarkol, míg én újból ráfuttatom ujjaim teljes pompájában meredező férfiasságára és folytatom kényeztetését. Incselkedve bekapom a végét, vagy végignyalok rajta, mielőtt újból eltüntetném nagy részét ajkaim között.

Játékosan végighúzom a farkam az arcán, enyhén megveregetve vele a bőrét. Érzem, hogy ha a szájában tartja, ráadásul még a kezével is rásegít, akkor hamar el fogok menni, holott az a célom, hogy még élvezzem egy kicsit ezt az estét. Az ingerektől hamar kijózanodom, és másfajta módon kábulok el. Immár teljesen meztelenül térdel előttem, ami még inkább felizgat. A csípőm felé tolom még párszor a fejét, hogy olyan mélyre nyelje el a tagomat, amennyire csak tudja. Elégedetten csillognak a szemeim a technikája láttán, és az arcomon is megjelenik valamiféle önelégült, elbizakodott mosoly az eredménytől, amiben találom magunkat. A nyelvétől nedvesedni kezd a hegye odalent, egészen sok váladék termelődött már ahhoz, hogy még inkább a tettek mezejére lépjek. Fogalmam sincs, meddig tart pontosan a szájjal történő kényeztetése, de egy idő után elengedem a fejét, és felhúzom magamhoz, hogy elégedettségem jeleként hosszasan megcsókoljam ajkait. Még a nyelvem is átdugom, ha vevő rá, s közben már mindkét kezem a melleivel játszik, melyek előtte több ponton is végigsimítanak a testén. Egyszerűen imádom, hogy bárhol hozzáérhetek, és nincs rajta egy szál ruha sem. Aztán ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy háttal fordítsam nekem, és egy gyengéd, de határozott mozdulattal a kanapéhoz vezessem, miközben harcra készen ingerlem őt a fenekénél a behatoláshoz.

Könnyen lehet, hogy egy pornófilm forgatásra keveredtem, de mivel kótyagos a fejem, amin az ütemes mozgás sem segít, valahogy nem nagyon zavartatom magam jelenleg olyan dolgokon, hogy a főnököm az arcomhoz veregeti a farkát. Viccesnek találom inkább, és mint máskor is, ha ittas vagyok, még el is nevetem magam, amit könnyen értelmezhet úgy, hogy kimondottan élvezem a játékos gesztusát. Aztán pedig újból ajkaim közé zárom, és folytatnám a kézimunkát is rajta, de neki kicsit más elképzelései vannak, továbbra is ő diktálná a tempót. Kezével maga felé húzza fejem, és csípőjét felém nyomja, mígnem a végén már tövig el tudom tüntetni farkát.
Felpislogok rá, várva az arcára kiülő végső elégedettséget, és a számba érkező áldást, de egyelőre csak azt látom, hogy piszkosul élvezi a helyzetet. Kezdem azt hinni, hogy valóban "csak" ennyi lesz, de aztán felhúz magához, hogy melleim markolászva újból lesmároljon. Miközben nyelvét átdugja a számba, kezem továbbra is férfiasságán siklik fel-le, míg a másikkal a nyakába kapaszkodva húzódzkodom fel hozzá még jobban. Hozzásimulok, hagyva, és élvezve kezei érintését libabőrös testemen. Felhevült, izgatott állapotban vagyok, és persze továbbra sem teljesen józan, így időnként mosolygok, vagy aprókat nevetek, mikor elszakad ajkaimtól.
A gyöngédség nem tart azonban soká, mert újabb határozott mozdulattal háttal fordít magának, és egyből tudom, mi jár a fejében. Segítség nélkül is menne, de hagyom, hogy irányítson. Egyik lábammal feltérdelek a kanapéra, kezeimmel pedig a háttámlában kapaszkodom meg, egész ráhajolva, hogy megfelelően ellen tudjak majd tartani.
Meg is érzem egyből fenekemnél, ahogy izgatni, ingerelni kezd, és hátranyúlva segítek neki kicsit lejjebb, ott, ahol már egészen nedves vagyok, betalálni. Ajkamba harapva, szaggatottan sóhajtok fel, ahogy szépen belém csúszik. Az előbbi után nem számítok tőle finomkodásra, úgyhogy jobbnak látom mindkét lábammal biztosan felmászni az ülőalkalmatosságra.

Szolid nevetésétől arcomra fagy a mosolyom. Egy filmben láttam még valamikor, hogy ilyet is lehet, és mindig ki akartam próbálni. Aztán a többi lánnyal nem volt ekkora önbizalmam meglépni, mint most, és hát jó érzés amúgy, de valamelyest kijózanít a gondolat, hogy talán nevetséges vagyok a szemében. Bele se merek gondolni, hány fiúval volt már dolga, de nagyon profinak tűnik a technikája. Kételkedésem megszűnik aztán, amint a torkáig csúszik be a farkam a szájában. Tökéletes gondolatelterelés. Hangosan felnyögök, bent tartom, amíg csak lehet, aztán zihálva térek magamhoz.
- Kibaszott jó vagy - préselem ki fogaim közül szuszogva, és rámosolygok fentről, mielőtt felhúznám magamhoz. Olyan rég szólaltam meg, hogy úgy érzem, egészen berekedtek a hangszálaim. Nem is az én számban van mozgás mostanában...
Összeállunk, mint... két kicsi legó? Vagy mint két rágógumi, úgy tapadunk össze. Na, ennél azért van szebb költői kép is. A csókok közben meg-megállva testrészeire vándorol a tekintetem, kezemmel szabadon garázdálkodom annak több pontján. Érzem, hogy akar, s az előjáték során farkamba tódult vérmennyiség egyszerűen többért kiált.
Háttal fordítom magamnak, hagyva időt a megkapaszkodásához, míg én a derekán találok fogást gyengéden. A legtöbb együttlétem egy ágyban történt, most kicsit fura, hogy így nekiesek, de próbálok elvonatkoztatni attól, hogy mindez az éttermemben történik. És annyira feltüzelt, annyira türelmetlen lettem, hogy böködni kezdem őt odalent, egyre erőteljesebben. Kezeivel lejjebb tolja tagomat, és amint megtalálom a megfelelő pontot, egy lassú és finom mozdulattal behatolok. Érzem, hogy már ő is nedves lett. Nekem is könnyen csúszik be a farkam, mindenfajta segédeszköz nélkül, hiszen alaposan benyálazta már, és az előváladék is bőven kibuggyant a nyelvének hála. Várok egy pillanatot, aztán egyre gyorsuló mozgásba kezdek a csípőmmel. Amikor már kellően nyeregben érzem magam, jobb kezemet elveszem a csípőjéről. Ujjaimmal beletúrok a hajába, megmarkolom tincseit, és magam felé húzva kissé erőteljesebb és durvább lökésekkel nyögök fel. Remélem, bírni fogja a tempót.

- Tudom.
Sok minden mást mondani azonban ezen a ponton túl már nem tudok. Bezsebelem az elismerését, amiért az öklendező reflexem kordában tudtam tartani, és mert az ájulást elkerülendő, sikerült az orromon elegendő levegőhöz jutnom, míg tövig magán tartott.
Szinte csodaszámba megy, hogy még bírja, de így legalább én sem a semmiért jövök izgalmi állapotba annyira, hogy könnyűszerrel bennem találja magát a csókok és a kanapén elhelyezkedést követően. Ennek ellenére óvatosan kezd, elnyújtott sóhajra késztetve engem, miközben lehunyom szemem. Aztán azonban hamar ráérez a dologra, csípőmbe kapaszkodva ütemesen mozogni kezd bennem, egyre kéjesebb, hangosabb nyögéseket csalva elő belőlem.
Kapaszkodom, de nem tudom tartani magam, meg-megbicsaklik a karom, és ekkor érzem meg fürtjeim közé futó kezét. Összefogja hajam egy részét, és hátrahúzva fejem gyorsít még jobban rá. Ütemesen csattog fenekemen, én pedig kendőzetlenül adok hangot az élvezeteknek, amiben részem van. Most már azt remélem, hogy bírja még egy darabig így, mert piszkosul jó érzés.
- Nehogy.. lassíts..! - préselem ki magamból valahogy.
Még most sem gondolkodok józanul, de ha tudnék se nagyon akarnék, és per pillanat nem is azt számolgatom, hogy vajon ez hány százalékot jelenthet majd a következő fizetésemnél. De ha már kurválkodom, természetesen később visszatérek rá.

Gondoltam, hogy tudja. De azért mondom. Bár hab lenne a tortán, ha valami dicséretet én is visszakapnék tőle. Mondjuk a méretemre, mert kíváncsi vagyok, hogy másokhoz képest mekkorának számít az ő megítélése szerint. Vagy arra, hogy most együtt lehetünk itt a hátsó helyiségben. Esetleg a teljesítményemre. Mert bár közeledem a csúcshoz, nem így akartam elmenni. Azzal, hogy felhúzom magamhoz csókolózni, pillanatnyilag le tudom csillapítani ágaskodó tagomat annyira, hogy ne spricceljen még szét. Sajnálom valahol, hogy nem így történik. Nagyon is megnézném az arcán, a mellkasán, de akár azt is, hogy a szájába élvezve mondjuk lenyeli, mert miért ne tenné. Talán majd legközelebb úgy is lesz alkalmam.
Ehelyett behatolok. Ütemesen mozgok, egyre mélyebbre tolva magam benne. Minden egyes lökésemkor hangosan csattan a feneke, én pedig egyre átszellemültebben nyögök. Összefogom a haját, így a fejét kissé hátrahúzva folytatom ritmikus mozdulataim. Az érzéki nyögések másodpercekkel később zihálássá, vad hörgésszerű hangokká változnak, de nem érdekel, úgysem hallja rajtunk kívül senki remélhetőleg. Egyszerűen gyönyörű a látványa így, még hátulról is, és ahogy körbeöleli belülről a farkamat... Úh!
Izmaim teljesen megfeszülnek a nagy koncentrációban. A kissé rozoga kanapé billegni kezd, támlája dübörögve verődik a falnak, de imádkozom, hogy még ne dőljön össze Sadie alatt. Annyira belelendülök a szexbe, hogy nem is veszem észre, én bizony közben a csúcsra értem, és amint rám szól, hogy nehogy lassítani merjek, egyszerre csak eldurranok odalent, tövig az alkalmazottamban.
- Bocsi... azt hiszem, elsültem - sziszegem némi hatásszünetet követően levegő után kapkodva, a kimerültségtől és a szégyentől egyszerre vörös fejjel. Tudom, hogy bírta volna még, és valószínűleg neki nem sikerült elélveznie, nekem viszont annál inkább. Régóta gyűlt bennem a sperma, amivel jócskán telelőttem odalent. És csak most tudatosul, hogy a nagy lendületben védekezni is elfelejtettünk... Lökök még egyet rajta, aztán óvatosan kihúzom belőle a farkam, és kínosan szájhúzva nézek rá.  

Igaz, hogy elsősorban az volt a szempont, hogy ő elégedetten távozzon erről a randiról, és azzal nem is számoltam, hogy esetleg én is élvezni fogom az együttlétet, most mégsem miatta hajszolom tovább, hanem mert érzem, hogy kinéz nekem egy orgazmus. Olyan kevés hiányzik hozzá, és tudom, hogy még néhány perc ebben az erőteljes ütemben feltenné az i-re a pontot, más semmi nem is számít éppen.
Jankovits pedig szót fogad, nem lassít, nemhogy engem, a bútort sem kíméli, ám egyszercsak kitartva a mozdulatot megfeszül, és hangokból ítélve egy hatalmasat élvez bennem. Felnyögve, majd zihálva borulok a kanapéra, ahogy elengedi hajam, és bár lök még rajtam egyet-kettőt, lényegében ennyi volt. Lenyelem csalódottságom, és megfordulva ledobom magam a kanapéra, hogy lábaim közé nyúlva megállapítsam, hogy bizony nem hazudik.
- Nagyon úgy tűnik - állapítom meg kissé szórakozottan, majd néhány pillanat múlva elsápadok. Nem is annyira a védekezés nélküli szex a baj, hanem, hogy elfelejtettem, hogy az odahaza élő ismerősömtől aligha fogok tudni beszerezni fekete gólyát így hirtelen. A suli gyengélkedőjére kizárt, hogy menjek, a helyi rendelőben pedig nem biztos, hogy névtelenül adnak majd.
Megpróbálkozhatok persze azzal, hogy a saját készletemből elkészítem, de még sosem csináltam, és ha elrontom, azzal csak időt vesztegettem. Rápillantok Jankovitsra aki mintha visszatalált volna önmagához, megint kis szerencsétlennek néz ki, nem olyannak, aki odavan a vad szexért. Rámosolygok - valahogy az arcomra erőltetek egyet -, mielőtt még kétségbe esne, mert semmi baj, ezt is meg fogom oldani. Sőt, hogy nehogy rosszul érezze magát nekem a végére, kézbe veszem még lankadás előtt álló férfiasságát és megtisztogatom. Persze nem varázslattal.

Szorongani kezdek, amiért nem tudtam Sadie-t a csúcsra juttatni. Szerettem volna tovább bírni vele, de sajnos máskor is tapasztaltam, hogy nem bírom olyan sokáig, mint ameddig akarom. Most, hogy előtte ittam, benne volt a pakliban, hogy nem fog felállni a cerka odalent, de végül is olyan volt, mintha felturbózott volna, és egy egészen vad énemet hozta elő. Egy tyúklépésnyivel tovább bírtam az átlagomnál, de emlékszem, hogy ezzel másokkal is mennyire megszenvedtem korábban. Lehet, hogy a póz volt túl kényeztető a farkamnak, vagy Sadie túl jó segge miatt adta meg magát a szerszám. Nem elhanyagolható indok, hogy ezúttal semmivel nem védekeztünk, így sokkal intenzívebbnek éreztem az együttlétet.
- Hát... ez azért elég kemény volt - túrok bele a hajamba, miközben nagyokat és szaporán sóhajtozom. A tekintetéből úgy tűnik, hogy ő is arra gondol, amire én. Baj van. Baj lesz, baj lehet? Bár végül elmosolyodik, és nyelvével megtisztogat a maradék nedvességtől, jelenleg olyan, mintha túlérzékeny lennék a tagomban. Jólesően szemlélem a zárójelenetet, aztán egyre inkább nyomasztani kezd, hogy mi ketten a burgerezőmben szexeltünk. - Egy pillanat! - intek, és meztelenül elsprintelek az öltözők felé, ahonnan pár pillanattal később visszatérek két tiszta törölközővel, egyiket felé nyújtva.
- Azt hiszem nem kellett volna kikérni azt az utolsó pálinkát - nevetem el magam, amint realizálódik az elmúlt néhány óra úgy összességében, majd felhúzom az alsómat, és lehuppanok a kanapéra.

Mialatt elszalad valahova, én azon töröm továbbra is a fejem, hogy mihez kezdjek most. Semmi értelme nem lenne hibáztatnom, hiszen én másztam rá, be is rúgtunk, és ha lebaszom, attól nem leszek kevésbé potenciálisan felcsinálva. Ellenben talán kevésbé lesz boldog, amiért megkapott. És akkor felesleges is volt az egész.
Úgyhogy újból az arcomra elöltetem mosolyom, mikor visszatér két törölközővel, egyet nekem átnyújtva.
- Miért? Nem az volt a legfinomabb? - törlöm meg az arcom, aztán felállok, és gondoskodom róla, hogy lehetőleg ne legyen követhető a nyomom az öltözőkig. - Nekem szükségem lesz egy zuhanyra is.
Egy pillanatra megállok, hogy ha követni akarna, akkor finoman visszatartsam, majd elsietek letusolni. Nagyjából öt vagy negyvenöt perc múlva - ki tudja megállapítani? - visszatérek, felnyalábolom a ruháim a földről és öltözködni kezdek. Tekintetem olykor Jankovits felé fordítom, próbálván kitalálni, mi járhat a fejében, de az együttlétünk után már biztos vagyok benne, hogy egészen félreismertem.

Miután elveszi az egyik törölközőt, a másikkal áttörlöm magam gyorsan mindenhol, de leginkább a fejem és az arcomat, na meg a hátam környékét, ahol leginkább megizzadtam az erőlködések hatására. Mit ne mondjak, igencsak elragadtattam magam. Talán hosszú ideje fojtottam el az ösztöneimet, vagy a tömény hozza ki belőlem, nem tudom. Később még folytathatom a kísérletezést, mert ennek jó lenne utánajárni.
- Inkább, ami utána jött - amint feláll a kanapéról, odalépek hozzá, és egy elégedett vigyorral az arcomon újból megcsókolom őt, miközben mutatóujjammal végigsimítok a testén. - Ja persze, menj csak - bólogatok aztán egyetértően. Felhúzom az alsót, leülök kicsit megnyugodni, és amikor a szívem már nem kalapál olyan hevesen, akkor úgy döntök, hogy a többi ruhámat is visszaveszem. A kabátomat például valahonnan a vendégtérből kell összehalásszam. Remélem, senki nem leskelődött be az ablakon közben, bár kétlem... Mivel még elhúzódik a zuhanyzása (nők...), arra is van időm, hogy töprengeni kezdjek a történteken. Mégis, egyelőre túl friss az élmény ahhoz, hogy most leüljek vele ezt megbeszélni. Még saját magam is teljesen össze vagyok zavarodva, úgyhogy ülepednie kell az emlékeknek. Addig meg hozok két pohár vizet a konyháról, és amikor már visszaért, felé nyújtom az egyiket, ha igényt tart rá. A másikat meg felhajtom, jólesik most a folyadék.
- Nos... Egy élmény volt - mosolyodom el szórakozottan. - Gondolom, nem itt terveztél éjszakázni. Visszaérsz még gond nélkül a kastélyba? Vagy csempésszelek fel hozzánk? - utóbbira nem hiszem, hogy nyitott lenne, de végül is megoldható. Aludni kevésbé feltűnő, ha nem horkol, mintha "ruhapróbát" tartottunk volna. És könnyebb is kimagyarázni.