Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

- Hát, talán... talán nem lett a legjobb, de... szerintem ehető - hajolt a füstölgő serpenyő fölé, majd amikor már csípte a szemét, hátradőlt és egy pálcalendítéssel elállította a tüzet, utána pedig kinyitotta vele az ablakot. Amióta felfogta, hog már legálisan varázsolhat otthon, rengetegszer nyúlt a platánpálca segítségéért. Persze ettől nem lett ügyesebb a konyhában és ez a reggeli rántotta állagán is látszott. Bocsánatkérően fordult Kornél és Fanni felé.
 - Oké, kinek van inkább kedve kukoricapehelyhez? - kérdezte óvatosan, bár a húga válaszát már sejtette.
 - Én, én! - visította Fanni, a lelkesedéstől szinte leborult a székéről.
 A Hollósi szülők még tegnap elutaztak az anyai nagyszülőkhöz, így esett, hogy Zalán főzésre kényszerült. Amikor ő volt Athanachkovicséknál, minden étkezést olyan színvonalon bonyolított le a házimanójuk, mintha magát a mágiaügyi minisztert látták volna vendégül. Ennel ellenére nem szégyellte magát, Kornél pontosan tudta, hogy ők valamivel egyszerűbben élnek.
 - Nektek tényleg pónijaitok vannak otthon? - fordult aztán Fanni teljes testével Kornél felé. - És tényleg egy kastélyban élsz? Ha gazdag vagy, miért nem tudsz járn...
 - Elég volt - fogott rá Zalán a húga fejére, hogy visszaforgassa az asztal irányába, ahova már lecsapta a kukoricapelyhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871639#post871639][b]Hollósi Zalán - 2024.01.11. 23:28[/b][/url]

Kilesett a könyvtár ablakán, mert tompán, de hallotta Fanni visítását. Aztán el is húzott az üveg előtt, épp csak elkapta a tekintetével.
 - Hogyne. Figyi nagyapa, az unokád nem a Hollósi, hanem a Szárnyaszegett nevet készül tovább mélyíteni a köztudatban, ugye büszke vagy rám? Vagy netán tudsz valami olyat, amit én nem? Biztos szívesen mesélsz róla magadtól, ha már tizenhét évig vakon tartottál vele! - Pofátlanul nyújtózkodott fel egy polchoz, amit a többihez képest sűrűbben lepett már a por. Nagy valószínűséggel ahhoz nem lett volna szabad nyúlnia. Most mégis az óvatosság minden fogalmát nélkülözve egy ódon könyvet passzolt át Kornélnak. Már attól, hogy ráfogott az ember, érezni lehetett a törékeny, száraz papírt.
 - Tessék. Neked fixen találunk itt hasznos dolgokat - biccentett mellé bíztatón, hogy bátran lehet tanulmányozni. - Nagyanya bagolyköves jegyzetei. - Arcán látszott a felismerés, hogy ennyivel még jószerével semmit nem magyarázott meg. - Elemis dolgok. Aeromágusnak készült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872400#post872400][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 16:15[/b][/url]

Hangosan hümmögök szavai közben, és tényleg elgondolkodom a hallottakon, majd határozottat bólintok.
- Aha, valami ilyesmire gondoltam amúgy én is - vonom meg vállaimat. Mit kell finomkodni, amikor már láttuk a lényeget? Vagyis Zalán látta a lényeget, én csak támogatásként voltam ott, de annak nagyon.
Fél kézzel nyúlok a könyvért, amiről tudhatnám már a méretéből, hogy nem egy könnyű darab, de így is lesüllyed a kezem, ahogy Zalán átadja. Meglepetten lépek az asztalhoz és teszem rá. Kihúzom a széket, mankómat támasztom neki, majd ülök le, hogy akkor nekiállhassak. Bár elképzelésem sincs, miben segítenek nekem a nagymamája jegyzetei, de nem leszek ünneprontó.
Már készülök kinyitni a vaskos kötetet, amikor az vissza is csukódik, ugyanazzal a lendülettel.
- Nagymamád aeromágus volt? - kerekednek ki szemeim. - Hogyan? Mikor jött ki neki? Miért nem mondtad eddig? - választ sem várva csapom fel a könyvet és kezdem el bújni azt. Ha a nagymama aero volt, akkor igencsak hasznos információk lehetnek ebben a könyvben. És valahogy az erkölcsöm is hagyja, hogy elolvassam, nem úgy, mint Ezra naplóját. Az személyesebb volt ennél sokkal. Kezemet felemelve kezdem el rágcsálni hüvelykujjamat olvasás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872420#post872420][b]Hollósi Zalán - 2024.01.20. 18:28[/b][/url]

- Dunsztom sincs - rándított a vállán egyet és egyenként kezdte méregetni a régebbnél régebbi borítókat. - Nem kezdett vele sokmindent, a deffenzív bűbájokhoz nagyobb tehetsége volt. Legalábbis Borisz bá ezt mondta - utalt nagybátyjára, fel sem nézve a kutakodásból. - Vele jobban megértették egymást, mint mondjuk apával, gondolom mert ő sosem tervezett semmit a repüléssel. Azért ez is elég árulkodó. De azt még tudom, hogy amikor nagyapa elkezdte a bizniszt, a Fecske első prototípusát együtt dolgozták ki. És aero-elméletet vettek alapul, hogy tökéletesítsék.
 Halvány mosoly futott át ajkán, mikor az egyik könyvből előhalászott egy régi fotót, ahol még az apjáék fiatalok voltak. Áron nagy büszkén feszített seprűvel a kezében, Borisz pedig pofákat vágva figurázta ki fivérét a háttérben. Aztán az anyjuk úszott be a képbe, fontoskodva előrébb terelte kisebbik fiát. Pálcájával hadonászva magyarázott valamit a fotósnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872426#post872426][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 18:56[/b][/url]

Összeszűkült szemekkel figyelem barátomat, ahogy a vállát vonogatja. Persze, rendezzük le ennyivel!
- De hát... ha lappangott benne, miért nem kezdett vele semmit? - inkább magamnak teszem fel a kérdést hangosan, mintsem Zalánnak. Valahogy soha nem érzem magam elég okosnak ahhoz, hogy elmondjam, mégis milyen érzés felfedezni azt, hogy elemista vagy. Egyszerűen lehetetlen.
Kékjeim zizegnek a sorokon, tematikusan követem a nyilakat és jegyzeteket a mondatok között, előtt és után. Eggyé válás az elemmel. Ne erőltesd! Eggyé válni vele? De bennem van! Múltbéli események lezárása. Ez mondjuk nem is rossz ötlet.
Fejben kezdd el csinálni, aztán a kezeddel segíts rá.
Fejemet kapom fel, meredten bámulom Zalánt.
- Ha a nagymamád most segített nekem, nem tudom mit csinálok - jelentem ki csillogó kékekkel, fel s alá járó lábbal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872432#post872432][b]Hollósi Zalán - 2024.01.20. 19:20[/b][/url]

Halkan elnevette magát, csak utána válaszolt barátjának.
 - Mert nem izgatta. Más volt a terve az életével, nem akart szerintem változtatni, csak mert közölték vele, mit "kéne" vagy "lehetne" csinálnia. Az ilyesmit nem tudják akarattal ráerőltetni senkire sem. - Itt megállt a keze egy pillanatra. Próbálta gyorsan elvonatkoztatni ezt a saját helyzetétől. Hisz a mamája esetében az adottsága nem hivatás és halál közé próbált ékelődni. Csak simán akarat ütközött egy másik lehetőséggel.
 Újabb lényegtelen írások, régi tankönyvek, pergamentekercs a családfájukról. Szinte biztos volt benne, hogy Athanaczkovicsék nem egy polcon dugdossák a sajátjukat és valószínűsíthetően szerteágazóbb volt Hollósiékéhoz képest. Noha nem azért alakult így, mert szégyelték volna a vérvonalukat, csupán... nem ért többet, mint az emlékek, amiket ők maguk éltek át. Inkább azok nyomai voltak prezentálva mind a nagyszülei házában, mind az apjáéknál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872435#post872435][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 19:29[/b][/url]

Szemöldököm szalad ráncba.
- De, ha én nem foglalkozom vele, szétfeszít belülről - markolok rá felsőmre mellkasomnál. Miért volt ennyire egyszerűbb a mamának? Miért ment neki ennyivel sokkal jobban? Miben volt más, mint én?
Hagyom, hogy Zalán békében pakolásszon a polcon, míg én tovább olvasom a sorokat. Olvasás közben fordítom tenyeremet felfelé, szkeptikusan méregetem, majd térek vissza a sorokhoz.
Lazítsd el az izmaidat. Könnyű azt mondani, mama! Ha itt lenne, mennyivel jobb lenne! Mennyit tudna segíteni, és mennyire hálás lennék érte. Ez az izom ellazítás nem annyira egyszerű, mikor még a lábam is fáj.
- Figyelj... - szólalok meg percek múltán. - Szerinted azért nem megy nekem semmi a terroval, mert csinálnom kell?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872439#post872439][b]Hollósi Zalán - 2024.01.20. 19:39[/b][/url]

Combjához csapta aktuális olvasmányát és a plafonra szegezte türelmetlen tekintetét.
 - Azért, mert folyamatosan görcsölsz mindenen! - fakadt ki kicsit hangosabban. - Nézz magadra! Két lábon járó ideggombóc vagy évek óta. És nem csak az elemi miatt. Minden miatt, mindent ugyanolyan súlyosan fogsz fel. Lehet, hogy csak el kéne kezdened elengedni magadat legalább néhány dologban és máris lenne előrelépés.
 Még több könyvet pakolt félre, most már az azok mögötti, elfeledett holmikat méregette. - Lehet nekem is ezt kéne csinálnom. Szarni az egészre. Vagyis... arra, ami éppen kevésbé fontosabb. Talán úgy is lesz jövőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872443#post872443][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 19:57[/b][/url]

A monológ elején már tudom, hogy kár volt rákérdeznem. Még akkor is, ha barátom mondd valamit - tényleg képes vagyok mindenen izgulni és stresszelni, mintha csak egy LLG dolgozat egy szinten lenne azzal, hogy nem megy az elemi. Pedig az utóbbi sokkal fontosabb. Alsó ajkamba harapok.
- Jól van, felfogtam - teszem tenyerembe durcásan arcomat, ujjaim kopognak az asztalon.
- És igen, neked is jót tenne - nem akarom visszaforgatni, mert teljesen egyetértek barátommal. - Ha jövőre is ekkora csődtömeg leszek, megérdemlem a sorsom - vonom meg vállaimat és térek vissza a könyvhöz.
Tenyerem ismét felfelé fordul, szemeimet hunyom le. Szóval először kéz nélkül, majd utána próbálkozzak meg rásegíteni. Csak képzeld el. Az nem olyan nehéz. Elképzelem, ahogy egy sima fűcsomó kel ki a tenyeremből - érzem a csiklandós érzést, fél szememet kinyitva nézek oda, de semmi. Hülye placebo.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872458#post872458][b]Hollósi Zalán - 2024.01.20. 21:01[/b][/url]

- Páros lábbal foglak seggberúgni, ha még akkor is panaszkodni fogsz - egy ütött-kopott robbantós snapszli paklija landolt a tenyerében. Két ujja közé fogta a legfelső lapot és frizbi módjára célzott vele Kornél tarkójára. Remélte, hogy csattanni fog.
 Még egy ódon varázspálcát is talált, amikor Zalán keze valami sokkal érdekesebbe ütközött. A polc mögötti fal egy ponton olyan... homályosnak tűnt. Fejét fordította oldalra, s a napfény pont úgy csillant meg az említett felületen, hogy az mégjobban felkeltse a kíváncsiságát. Vibrált az egészt, mintha...
 Most már könyékig merült el a polcban, hogy mégtöbb helyet szabadítson fel és odaférkőzhessen a platánpálcával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872517#post872517][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 16:13[/b][/url]

Egy könyv érkezik hangos csattanással a földre. Fejemet felkapva nézek Zalánra, aki nyakig van a polcban. És ez tudom, mennyire szürreálisan hangzik, de így van.
Tenyeremet csukom össze, a karfára támaszkodva állok fel és veszem magamhoz azonnal a mankót, hogy ne jussak az előző könyv sorsára.
- Te mit művelsz? - nyújtogatom a nyakam, hogy belássak a válla mellett, de inkább hátrébb lépek egyet, mielőtt orrba talál. Kellemes lenne haza menni törött orral és kitalálni, mi történt. Kihagynám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872521#post872521][b]Hollósi Zalán - 2024.01.21. 17:16[/b][/url]

Megpróbálkozott egy Revelioval, ami részben működött is. A fal látszata szertefoszlott és egy bemélyedést fedett fel a könyvek mögött.
 - Azt hittem, nagyapa már az összeset megtalálta - mosolygott elégedetten a felfedezéstől. - Nagyanya telebűvölte a házat ilyenekkel.
 Megpróbált átnyúlni, és mégha számított is kicsit arra, hogy nem lesz ilyen könnyű dolguk, azt nem vette számításba, hogy egy láthatatlan erő hangos durranás kíséretében fogja hárítani az érintést. Zalán felszisszent és kezét rázva tántorodott hátra.
 - Jószagú trolltakony...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872526#post872526][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 18:25[/b][/url]

- Utálom, amikor ignorálod a kérdéseimet - morgom bajszom alatt, de pontosan úgy, hogy Zalán is tökéletesen meghallja. Tényleg nem válaszol? Jó lábamra támaszkodva igyekszem lábujjra állni, hogy jobban lássak bármit is, de semmi...
- Mi az? - támaszkodom vállára, hogy közelebbről láthassam mi történik. Valószínűleg nem túl baráti dolog úgy odanyomulni, hogy Zalán füle súrolja arcomat, de ez van. Érdekel mi van ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872528#post872528][b]Hollósi Zalán - 2024.01.21. 19:09[/b][/url]

- Ugyanannyit tudok, mint te - fordult rá Kornélra, de csak amíg az ujját fújta, hogy ne égesse annyira. Mikor már kevésbé fájt, visszatért a fő problémához.
 - Védőbűbáj. De van valami mögötte - nyújtózkodott megint fel, beszippantva egy adag porfelhőt és amíg barátja is odadugta a fejét, járt az agya. Megfogta azt a pálcát, amit azelőtt a könyvek mögött talált - a sajátjával mégsem mert kísérletezni - és megböködte a láthatatlan fátylat. Megint fülsértő pukkanás az eredmény.
 - Na majd adok neked durrogást - felelte hirtelen felindulásból. És egy újabb lapot húzott a robbantós snapszliból. Kornélt hátrébb terelte a könyökével és ő is visszább lépett egyet, majd a kártyát hasonló mozdulattal, mint az előbb, nekidobta az szóban forgó pontnak.
 A megbűvölt játék szinkronban hányt szikraesőt a felhúzott bűbájjal és olybá tűnt, hogy repedés keletkezett rajta. Mintha csak üveg volna csupán. Még jó, hogy nem a platánnal próbálkozott, ki tudja, az mekkorát robbant volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872529#post872529][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 19:21[/b][/url]

- Ne mondd - nézek rá hülyén. Rá nem jöttem volna abból, hogy robbant valami, barátom meg fújdogálja az ujját. Összeszűkült szemekkel igyekszem kitalálni, mit lehetne csinálni, de...
A noszogatásra tántorgok hátrébb, kíváncsian figyelem mire készül a másik. Mutatóujjam már emelkedik felfelé, hogy elkezdjem, ezt miért nem tartom jó ötletnek, de a robbanás ismétlődik sokkal hangosabban.
- Persze, gyújtsuk fel a házat. Remek ötlet - bólintok párat, de remélem Zalán érzi, mennyire csöpög az iróniától minden szavam. Közelebb lépek, hogy szemben találjam magam a repedésszerű bármivel.
- Mi a terved egyébként? Csak azért, mert ha robbantgatni akarsz, mondj oda egy Reductot és nagypapád előbb rak ki minket. Szárazon megúsznánk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872534#post872534][b]Hollósi Zalán - 2024.01.21. 20:11[/b][/url]

- Mit mondtam arról, hogy mindenen agyonaggódod magad? - kérdezte szórakozottan, amint egy második kártyalappal is betalált. Izgatottan mérte fel az ereményt. - Van ott egy doboz - közvetítette halkan. Sikerült lyukat ütnie a burkon, hogy lássa de épp csak akkorát, hogy...
 - Ezen az én kezem nem fér be - tartotta elé a tenyerét, hogy hozzámérje a szélességét, majd mindenféle megjegyzés nélkül, de jelntőségteljesen nézett rá Kornél ujjaira. Mi több, kíváncsian ragadta meg barátja csuklóját és tartotta a szilánkos réshez. - A tiéd lányosabb. Mármint kissebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872536#post872536][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 20:47[/b][/url]

Faarccal nézek rá a kérdésbe burkolt megjegyzésre. Ez nem aggodalom, csupán summáztam a dolgokat kis szarkazmussal átitatva. Nekem mindegy, nem az én nagypapám. Az enyém már rég leátkozott volna minket. Sőt... be sem jöhettünk volna.
Elégedetlen nyögéssel nézem, ahogy rángatja a kezem.
- Kezded kihúzni a gyufát - morgom. - A hajam jobb - szögezem le a fészekkel a fejemen, amit hajnak tudok nevezni. Ha másom nem, az jobb, mint Zaláné. - Engedj oda, mielőtt meggondolom magam - cserélek helyet barátommal, hogy végre nyúlhassak a rés felé. Út közben állok meg a mozdulatban és kezdem el vizslatni a kezemet. Nem is sokkal kisebb, mint Zaláné.
Káromkodva nyúlok be a résen és igyekszem kitapogatni a dobozt.
- Ha lerobban a kezem, a tiedet kérem helyette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872556#post872556][b]Hollósi Zalán - 2024.01.22. 14:45[/b][/url]

Tekintetét végiszántotta Kornél sörényén, ami még az övénél is kuszább volt.
 - Lehengerlő - jegyezte meg lenyűgözetlenül. Akár csak két fivér, csípkelődtek egymással. Kicsit oldotta a rejtély szülte feszültséget Zalánban, szóval valahol legbelül még örült is ennek.
 Ajkába harapott és az ablakot mustrálta újfent, amíg Kornél a dobozzal szórakozott.
 - Lehet, hogy nagyapa direkt hagyta így. Az is lehet, hogy az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872558#post872558][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.22. 14:50[/b][/url]

Az okfejtésre áll meg a kezem a mozdulatban. Mutató- és középsőujjam áll meg a doboz tetején, ahogy próbáltam magunkhoz közelebb varázsolni, hogy rendesen rá tudjak fogni.
- Ez most jut eszedbe? - nézek rá jelentőségteljesen. Ha nem tűnt volna fel neki, félig eggyé váltam a fallal. Várakozóan tekintek rá, de végül én hozom meg a döntést: ha eddig eljutottunk, már biztos nem visszakozok.
A doboz fedele alá csúszik be ujjam véletlen. Tehát nyitva van. Felnyitva a dobozt kezdek el benne kutatni, amíg valami hideg és aprót nem érzek ujjaim között. Óvatosan fogok rá és húzom vissza kezemet.
- Tessék - nyújtom azonnal Zalán felé a fiolát. Amiben egy emlék tekeredik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872569#post872569][b]Hollósi Zalán - 2024.01.22. 17:25[/b][/url]

Nem foglalkozott a nyafogással, hiszen ebben az esetben ez nem számított. Nem tudta egészen pontosan mit keres, hát hülye lett volna nem számba venni minden opciót.
 Óvatosan vette el az üvegcsét és döntött rajta párat, hogy megnézze mi van benne. Először valami bájitalnak hitte, de ahhoz túl... illékonynak tűnt.
 - Ez az, amire gondolok? - kérdezte bizonytalanul. - Mert ha igen, akkor... Hogy a fenébe tudom megnézni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872572#post872572][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.22. 18:09[/b][/url]

- Az - bárhonnan felismerném egy emlék foszlányát, ami üvegbe van zárva. Apám egyik szekrénye tele van ilyenekkel - gyerekként Maxim sokszor próbálkozott megnézni őket a szobában levő mere-.
- Nálunk - kapom el barátom tekintetét. - Apám merengőjében - mondom ki gondolkodás nélkül. Egyelőre nem gondoltam bele, hogy ez nem annyira egyszerű, mint amilyen jól hangzik. Haza kell vinnem valahogy Zalánt.
Innentől pedig a napok gyorsabban teltek, mint bármikor máskor barátom mellett. Ha nem az apám irodájába való betörési terven gondolkodtunk, az elemi mágia könyvet bújtam vagy Fannival voltunk.
Túl hamar eltelt.