Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Hétfő éjjel már mindenki alszik, mindenki, kivéve engem, aki az egész konyhát, manómentesen elfoglaltam. Persze ők először tiltakoztak, de, ahogy tavaly is, úgy idén is beletörődtek, hogy nekik is pihenniük kell, mert gyorsan eljön a reggel, és eljön a hatalmas reggelik készítésének ideje is. Sőt, tudják, hogy készítek nekik is finomságot, tavaly is mindenből hagytam nekik is. A hajam szorosan befontam, hogy ne kerüljön az ételbe, és feltekertem a tarkómra. Egy ujjatlan fekete és roppant egyszerű felsőt húztam fel, meg egy rózsaszín melegítőnadrágot, hozzá a kedvenc rókás kötényemmel.
A nagy faasztalt már letakarítottam, és mivel több süteménnyel is készülök, így ezeket képpel megjelöltem rajta. Mindegyikkel fokozatosan tervezek haladni, és ha jól megy, pár óra múlva hétféle süteményt pakolok majd a dobozokba, hogy minden kisgyerek megtalálja a neki legmegfelelőbbet. A születésnapomat mindig adakozásra használom, így hát ez alól a mostani sem lehet kivétel. Kettőnél begyúrtam már a tésztát, azokat pihentetnem kell, hogy szépen megkeljenek, másik kettő esetében a krémekkel kezdtem, azokat hűtöm már, és most, közel az éjfélhez már két másik tésztája sül, én pedig a torta alsó piskótáját vágom fel óvatosan három részre, hogy az első krémmel megtölthessem. A fülemben zene szól, teljesen kizárom a világot, és mivel pont akkor vált a zene, a Vivir mi vida-ra, így cha cha cha alapokkal lépkedek a hűtő felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863670#post863670][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 13:44[/b][/url]

Hétfő éjjel már mindenki alszik, mindenki, kivéve engem, aki az egész konyhát, manómentesen elfoglaltam. Persze ők először tiltakoztak, de, ahogy tavaly is, úgy idén is beletörődtek, hogy nekik is pihenniük kell, mert gyorsan eljön a reggel, és eljön a hatalmas reggelik készítésének ideje is. Sőt, tudják, hogy készítek nekik is finomságot, tavaly is mindenből hagytam nekik is. A hajam szorosan befontam, hogy ne kerüljön az ételbe, és feltekertem a tarkómra. Egy ujjatlan fekete és roppant egyszerű felsőt húztam fel, meg egy rózsaszín melegítőnadrágot, hozzá a kedvenc rókás kötényemmel.
A nagy faasztalt már letakarítottam, és mivel több süteménnyel is készülök, így ezeket képpel megjelöltem rajta. Mindegyikkel fokozatosan tervezek haladni, és ha jól megy, pár óra múlva hétféle süteményt pakolok majd a dobozokba, hogy minden kisgyerek megtalálja a neki legmegfelelőbbet. A születésnapomat mindig adakozásra használom, így hát ez alól a mostani sem lehet kivétel. Kettőnél begyúrtam már a tésztát, azokat pihentetnem kell, hogy szépen megkeljenek, másik kettő esetében a krémekkel kezdtem, azokat hűtöm már, és most, közel az éjfélhez már két másik tésztája sül, én pedig a torta alsó piskótáját vágom fel óvatosan három részre, hogy az első krémmel megtölthessem. A fülemben zene szól, teljesen kizárom a világot, és mivel pont akkor vált a zene, a Vivir mi vida-ra, így cha cha cha alapokkal lépkedek a hűtő felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863672#post863672][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.26. 14:26[/b][/url]

Hétfő miatt korán visszaérünk a városból Rudolffal, aki sietősen elköszön miután az Eridon körletbe hívják. Sürgősnek és váratlannak tűnik, de ahelyett hogy kéretlen katasztrofaturistának állnék teszek egy kört a kastélyban. *ide még lehet később írok valamit*
Valami visszhangzik a folyosó végéről. Mintha fémhez ért volna valami, élesen kúszik az irányomba. Dudorászva lépkedek arra, bárki is van ott én esélyt adok lelépni neki, de a résnyire hagyott konyhaajtó nem mozdul. Amíg be nem lököm. Meglepődve mérem végig Esthert, majd ráérősen a keretnek dőlök. Karomat és bokámat kereszteztem, ahogy szórakozottan nézem minden mozdulatát. A világ nyugalmával várom ki, hogy ő is észrevegyen engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863673#post863673][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 14:41[/b][/url]

A krémeket kivéve, táncolva indulok vissza, hogy azokat még egyszer átforgassam, mielőtt betölteném őket. Nem szeretek teljesen hideg krémmel dolgozni, így pont lesz időm arra, hogy a bevonatot is előkészítsem. Azonban, a szemem sarkából látom, hogy valaki jelen van még, és már mozdulok is, hogy az engedélyemet elővegyem, amikor meglátom, hogy ki is néz. Maga a művelet nem zavar, észre se veszem, a színpad, az állandó árgus tekintetek teljesen immunissá tettek arra, hogy ezt érzékeljem, így, ha nem fordulok úgy, lehet, hogy végül neki kell szólnia, hogy itt van, de észrevettem, és halvány mosollyal nyújtom ki a kezem felé.
- Táncolsz velem?
A tánc valami olyan, ahol legálisan érhetsz a másikhoz, és beszélgetned sem kell vele. Nekem meg nem kell azon gondolkoznom, hogy már megint egészen lecsupaszítva lát. Azért szeretek sminkelni, mert az arcom idősebbnek tűnik tőle, kicsit jobban megfelel az életkoromnak. Azonban, amennyire biztos vagyok ebben, annyira bizonytalan, hogy táncol-e, nem csak velem, hanem egyáltalán, de a lehetőséget nyilván megragadom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863711#post863711][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.27. 13:58[/b][/url]

Madre mía… ki gondolná, hogy egy balerinának ilyen csípőmozgása van? Annyira leköt a látvány, pillanatokon át le sem esik, hogy amúgy tilosban süt. Sokkal jobban foglalkoztat hol lehetne még hasznosítani a mozgását. Elárulom, úszok az opciókban, amikor felém nyújtja a kezét. Ha ő nem is dobta volna be, elkapom és megtáncoltatom én, ha már vízszintesen nem lehet. De megteszi, egy széles mosollyal felélépek, elkapom a kezét és gyorsan forgatok egyet rajta. Táncolok vele. Nem megy rosszul, néhányat meg is tanultam mert mi mama gyerekként behúzott a csőbe, aminek az lett a vége, hogy megszerettem. De úgy nehezebb ha nem hallom a zenét.
Hátrébb lépek, karomat emelem, hogy újra forgassak a könnyű, apró testen, de mielőtt újra szembekerülnek háttal nekem megállítom. Ezúttal kevésbé udvariasan és gyengéden kapom el a darázsferekát, majd hajolok le a vállához. Egyik kezem még az övét fogja, másik végül elengedi a testét, hogy kivegyem a füléből a fülest.
-Mire táncolunk? - nevetős, mély hangon kérdezem és hallgatok bele a zenébe, amit aztán dudorászni kezdek. Nem veszem észre, hogy kezemben még mindig elveszik Esther jóval kisebb keze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863714#post863714][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.27. 14:25[/b][/url]

Elnevetem magam, amikor belemegy és először megpörget, nem hittem volna, hogy igent mond, a férfiak többsége olyan vonakodó, de nem ő, ő egyáltalán nem az. Kivéve persze, ha kettőnkről van szó, akkor tud ellenálló lenni, még ha határozatlanul is csinálja, de én nem kergetem bűnbe, hanem elfogadom, hogy még nem jó a pillanat. Még nem, de ez nem jelenti azt, hogy sosem lesz az.
Boldogan pillantok fel rá, ügyes, nincs zavarban és nem olyan, mintha kényszerből lépkedne. Szép álomkép, boldog elképzelt jövőkép dereng fel előttem, néhány évvel idősebben, víz mellett, egy olyan konyhában, aminek még a régi padlója van, az a faragott-téglás aminek tudom, hogy van neve is, de most nem jut az eszembe. De látom magunkat, ahogy a napsütésben táncolunk, hasonló nyugalomban.
Ellépve tőle fordulok ismét, és ahogy visszaérkezem, érzem, hogy belepirulok a testhelyzetünkbe, de nem feszélyez, nagyon is akarom, hogy így egymásnak simuljon a testünk. Megbizsergek attól, ahogy kiveszi a fülemből a fülest, mintha az ujja érintéséről több millió hangya zsongott volna be azon a területen. A dúdolására felpillantok rá, közel van egymáshoz az arcunk, érzem, ahogy az illata körbeleng, és elveszek benne.
- Vivir Mi Vida. Ebben az albumban csak latin és spanyol dalok vannak. Imádom az érzést, ami ezekben a dalokban van.
Fejem a nyakához hajtva nézem a kezeinket, amik olyanok, mint mi magunk, teljesen különböznek, mégis jól illenek egymásba.
- Szeretem, hogy táncolsz velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863715#post863715][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.27. 14:42[/b][/url]

Azonnal felismerem a zenét. Elég sok emléket hoz elő a gimis évekről, közben ritmusra javul a mozgásom is.
- Azok a legjobbak - vita nélkül. Asere he, ha, de he, de hebetune hebe… az is egy nagyon jó dal! Vajon ismeri? Mindenkinek ismerni kell. Asere he, ha, de he… a puha tincsek érik nyakamat. Oldalasan lepillantok Estherre, szélesen mosolygom azon ahogy a kezeinket nézi. Sokkal nehezebb távol tartanom magam tőle, mint azt én elsőre gondoltam. Szóval a “miért ne tenném?” nem egy valid visszakérdezés.
- Jó vagy benne - lépek oldalasan és vezetem magammal. Nem akarom elengedni, beleülök a helyzetbe ahol a teste mellkasomhoz simul. Szóra nyílik a szám, de…
- Valami ég? - kérdezem, csak utána szimatolok a levegőbe, hogy az illata helyett tudjak arra is figyelni, ami gyanúsan kokszolódik. - Tilosban jársz és felgyújtod a kastélyt, hermosa?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863718#post863718][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.27. 14:57[/b][/url]

- Minden a partnerségen múlik. Jól tudsz vezetni.
Pedig nem igazán vagyok az a párban táncoló típus, sokkal inkább szeretek magam lenni, ahogy az életben is, de ő... tehetek bármit, ő felülírja. Vele akarok mozdulni, függőlegesen, vízszintesen, bárhogy. Létezni mellette, megismerni, megérinteni, megcsókolni. Én, igen én, arra vágyom, hogy megcsókoljam őt. Furcsák az érzéseim, olyanok, amiket korábban sosem éreztem, de tetszik a melegség, ami átjár, ha rá gondolok. Mintha élnék, pedig már egészen elhittem, hogy érzéketlen vagyok. Most pedig, olyan lettem mint a környezetemben élő lányok, és zsongok, bizsergek, és számos olyan jó, meleg érzés jár át, melyek valódiságában kételkedtem. Nem szeretek távol lenni tőle, pedig tudom, hogy muszáj lesz, miatta, hogy neki ne essen baja. De vajon tényleg távol kell lennem? Mi lenne, ha ő és én titok lennénk? Én nem mondanám el senkinek. Ez működhet, tudom, ajkaim szólásra nyílnak, de amit mond, az teljesen kizökkent.
- Ég?
Vonom össze a szemöldökeimet, de azért én is megérzem, hogy valami nem jó, és riadtan szakadok ki a karjai közül, hogy a sütőhöz vessem magam, és mielőtt tönkremenne az alapom, gyorsan kivegyem. Persze a gyorsannal jön az is, hogy megégetem magam, és az ujjaimat szisszegve nyomom a fülcimpámhoz.
- Van engedélyem, az igazgatótól. Holnap lesz a születésnapom, és ilyenkor sütni szoktam az árvaház gyerekeinek, és elvinni nekik, holnap nincsenek óráim, ha neked sincs, van kedved eljönni velem? Nagyon aranyosak, nem lennénk el sokáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863722#post863722][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.27. 15:27[/b][/url]

- Pár évig táncoltam. A pasodoble nagyon megy - hogy mi ment kevésbé azt nemes egyszerűséggel hallgatom el a táncos előtt. Fél karommal ringatom tovább, testünk összeérve csiholja a szikrákat, bár már nem tudom hova tovább. Annyira azért nem melegedünk bele, hogy mi füstöljünk. Visszakérdez és én bólintok: ég. Gyanakodva nézek a sütő irányába, amerre Esther is, akit egy kelletlen morranással engedek útjára. Hagyom menni mert nem kellene felgyújtani a helyet. Csak nemrég érkeztem, kicsit még élvezném a kastélyt.
- Óvatosan, ne égesd meg magad - oda sem nézek, már szisszen mire befejezem a mondatot. Későn nyögtem ki, de amíg ő pakolászik, addig megközelítem a krémeket. A pultra támaszkodva hajolok föléjük, szemügyre veszem milyen ízek lehetnek. Hirtelen jó sok infót kapok, de még mindig nem beszél olyan gyorsan, mint odahaza, tudom tartani az ütemet. És mellette kitalálni melyik lehet a pisztáciás.
Tekintetem szakadozva engedi el a lehetőséget egyelőre, mert odalépek mellé és megfogom kezét. Megnézem mennyire piros, majd oldalra nyúlva a hideg felé tolom és nyitom fel a csapot. Az alá engedem kezeinket.
- Először is, ez nagyon rendes tőled, de mi lenne ha a nap végére egyben maradnál? - előrébb hajolok és úgy nézek le rá egy apró mosollyal. - Másodszor, holnap délelőtt lesz órám, és későbbre megígértem az öcsémnek, hogy megnézünk egy házat - oldalasan harapok az ajkamba. Ay, madre mía… - De van kedvem, mondd mikor mennél és kitaláljuk - felegyenesedek. Szabad kezemmel, a hermosa másik oldalánál nyúlok ki és zárom el a csapot. - Harmadszor, nem büntetlek meg ha engedéllyel gyújtod fel a kastélyt - nevetek jókedvűen, közben elengedem a kezét. - Jobb? - fordulok és teljes nyugalommal lépek hátrébb, hogy belemásszak a pisztáciás krémbe. Muszáj megkóstolnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863725#post863725][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.27. 15:50[/b][/url]

- Nehezen veszem rá magam arra, hogy páros táncokat táncoljak, valószínűleg túl önző vagyok ezen a téren.
Valószínűleg igen, de most mégis jó, most ez olyan természetes, és nagyon is jó lenne, ha nem akarna közben odaveszi az egyik sütialapom, ami miatt el kell szakadnom tőle, és furcsa érzés, de hiába érzem, hogy a felsőm még rajtam van, mégis olyan, mintha jeges hideggel vernék a hátam, pont ott, ahol az előbb még nekisimulva voltam. Még jó, hogy az ujjam lefoglal, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból, és riadtan megkérdezem tőle, hogy hol a ruhám. Sosem látott még senki ruha nélkül, fogalmam sincs, hogy mit reagálnék erre, és a kellemetlen az, hogy vele mégis, nagyon szeretnék ruha nélkül lenni. Álmaimban pedig vagyok is, de még mennyire.
- Szóval, így működik ez? Megérzésekkel? Látomásokkal? Tudtad, hogy meg fogom égetni magam? Mennyire látsz messzire?
Sosem szakadt még ki belőlem ennyi kérdés, és nem is biztos, hogy tényleg történt ilyesmi, mert minden ember, aki nem épp menteni próbál gondol rá, hogy meleg lesz, és fog valamit, amit a forró edény és az ujjai közé tehet. Nagy, könnyfátyolos szemekkel nézem őt, ahogy a csaphoz vezet, még pislogni is elfelejtek, amitől persze a szemem szenved, így, amikor megteszem, a könnyeim ki is buggyannak, hogy az arcomon egy pillanat alatt megszáradjanak. Nem csoda, elképzelni se tudom, hogy mennyire forró lehet ott a bőröm.
- Abban mi a kihívás, ha nem kell megmenteni?
Kérdezem mosolyogva, kerülve a tényt, hogy szimplán csak béna voltam, és nem gondolkoztam. Legalább nem égett oda nagyon, éppen csak egy kicsit, amit lehet még jól ellensúlyozni, kivéve a széleknél, azokat el kell távolítanom.
- Tíz felé, de tudod, a tanársegédek arra valók, hogy órát tartsanak, és elvihetnénk az öcsédet is akár, a házat meg elmegyek veled megnézni én, amikor megyek magamnak is házat keresni. Majd kérünk közös időpontot, és akkor megnézzük a házakat. Jobb, köszönöm.
És megint, ahogy ellép mellőlem, érzem, ahogy hűvösebb lesz minden, és biztos vagyok benne, hogy az én hőháztartásom kezd gallyra menni, de azért az eszem a helyén van még, és nevetve lépek oda mellé, hogy a kezére csapjak játékosan.
- A végén megkaphatod a tálat, ha szeretnéd kinyalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866197#post866197][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.08.18. 15:19[/b][/url]

Elmosolyodom amikor túl önzőnek nevezi magát a nő. Én tudom, hogy képes vagyok az lenni, nem is kicsit. Az elsőszülött gyerek kártya a kedvencem, mégis csak majdnem egy évtized szorult közém és az öcsém közé. Egy pocsék és sivár évtized, de attól még ott van. Az önző jelzőt könnyen magamra veszem, a hermosára nézve pont nem jutna eszembe. Semennyit sem értek a baletthoz, egyszerűen csak elhiszem neki, hogy azon a terepen önző, de éppen egy rakás árvának süt két cukrászdányi süteményt. És kérdez. Sokat.
- Változó mennyire látok messze. Apróságok gyakrabban jönnek, rövidebb intervallumokon belül. Ami jelentősebb, az előfordul, hogy többszörös köröket lefutva forrja ki magát. Esetleg észre sem veszed, amíg benne nem vagy a helyzetben - biztosan nem fogom tudni megválaszolni neki az összes kérdést.  - A többit majd az órámon meghallgatja Senorita Krise - főleg mert egyszerre egy valamire tudok figyelni. Néha arra is nehezen. Ez a valami most a megégetett keze.
Tincsek mozdulnak ahogy megingatom a fejemet. Bőven gurult elénk elég kihívás, ha tovább tetőzzük ledobom a láncot és csak lefekszem aludni. Szélesedő mosollyal hallgatom, ahogy tervezget és átforgatja a napomat, hogy vele menjek.
- Tízre vége az órámnak - emelgetem rá a szemöldökömet, mert ez akkor meg van oldva. Amúgy sem szívesen lógnám el az első óráim egyikét. Egy hét múlva már egészen mást fogok mondani. Halkan hümmentek. - Attól elmehetünk együtt lakást keresni - mindkettőnknek szüksége van rá, pontosabban mindhármunknak. Ha Andrés nem is tud velünk jönni, mielőtt végleg rábólintok és aláírom a szerződést majd elrángatom magammal. Hirtelen rántom vissza a kezemet, meglepetten pislogok a mujerra.
- Ay… - rázom le az ujjaimat, pedig szinte meg sem éreztem. A szavai végén fél szemöldököm emelkedik, vigyorom terpeszkedik el. - Szeretném - csípőmmel dőlök a pult szélének. - Jó fiú leszek, kivárok addig - bólintok is mellé. Azért a krém még kap tőlem egy oldal pillantást. Na, majd ha elfordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866199#post866199][b]Esther Rebecca Krise - 2023.08.18. 15:52[/b][/url]

Figyelmesen hallgatom őt, a gondolataim a hirtelen jött fájdalomról egészen megszűnnek. Sosem érdekelt a jóslástan, mert sosem volt olyan az életemben, aki elhallgattam volna ezzel a témával kapcsolatban. De, ahogy ő beszél róla, tényleg érdekessé teszi, és szívesen kérdeznék még százat, ám helyette elpirultan leszegem a fejem.
- Akkor hallottad, hogy nem engedték, hogy módosítsam.
Ez egy kellemetlen beszélgetés volt, én könyörögtem Francinak, ő nem engedett, sőt, közölte, hogy ha három perccel korábban érek oda, akkor még lett volna esélyem, mert az egyik évfolyamtársam az utolsó pillanatban esett be, hogy elvigye az egyetlen szabad helyet a tárgyak közül. Karma, egészen biztos, hogy karma.
- Nem is ütöttem nagyot, ez férfidráma.
Emelem a plafonra a tekintetem, de közben vigyorgok, aztán egy pillanattal később már gyanúsan nézek rá, mert nem tetszik nekem ez a mosoly. Vagyis de, nagyon is tetszik, csak a jelentése kezdi el megint felforrósítani a bőröm. Mosolyog, mit mondtam, mit válaszolt?
- MERLINRE CARLOS, NEM ÚGY GONDOLTAM!
Sikítok fel riadtan és zavaromban hátat fordítok neki vörös fejjel, hát mit képzel, de tényleg, hogy én azt gondoltam, hogy? NEM! Eddig nem gondoltam azt, hogy, de most már persze előttem van az, hogy de. Hát nem hiszem el! Szerintem életemben nem voltam olyan rákvörös, mint most, és szívem szerint bemosnék neki egyet, mert úgy mosolyog. És még azon agyalok, hogy nekem mi bajom, hát erre hogyan nem lehet reagálni?
- Remek.
Próbálok nem rápillantani, ahogy a muffinokhoz lépek, amikhez habzsákba töltök több színű krémet, és ahogy elkezdem nyomogatni őket kifelé, úgy lesznek szivárványosak.
- Um, egy kérdés, tudtad, hogy Farkasházy az egyik diákjával járt? Most már nem a diákja persze, mert már kijárta az iskolát, de nyílt titok volt, hogy együtt vannak. Nagykorúval nem bűn. Csak mondom. Ha tetszene neked valaki, aki diák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866205#post866205][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.08.18. 16:42[/b][/url]

Ujjaimmal hajamba túrva bólintok egyet. Annak ellenére, hogy úgy volt leadja a tárgyamat, ebédszünetben egy pletykás ügyintézőtől kellett megtudom, hogy erre a tanévre a diákom marad. Annak ellenére, hogy abban egyeztünk meg távol maradunk egymástól most annak ellenkezőjét űzzük. Pedig nem kellene, aztán még csapkodni kezd és a szemtelen megjegyzésem után szinte várom a második csapást. Helyette viszont édesen elvörösödik, a hangjából süt az ártatlanság én viszont kihasználom, hogy zavarában elfordul is rámegyek a pisztáciás krémre. Egy teljes másodpercig tudtam jófiú lenni. Még jó, hogy nem ígértem csak kamuztam. Oldalra nyúlok, ujjammal kanalazok a tetejére és egy gyors mozdulattal, mielőtt összkenem a cuccomat, a számba kapom. Az ízek és a habos könnyedség miatt, a munkálkodásától alig hallhatóan hümmentek. Bármennyire kívánok többet, nem nyúlok bele ismételten, ennek a legfőbb oka a téma amibe a Hermosa lendületesen és borzasztóan átlátszóan vág bele. Két oldalt támaszkodom magam mellett, fejemen mosoly ahogy kissé lehajtott fejjel, tincseim mögül figyelem Esthert a barnáimmal amíg beszél, és utána is egy jó hosszú pillanatnyi csendben.
-Tudok róla, igen. Nem beszél róla sokat, de tudtam - tekintetem az finom kezeire eresztem, amikkel precízen mozdul, hogy a süteménye úgy nézzen ki ahogyan szeretné. Nagyon különbözünk egymástól, mégis hasonló dolgokra vágyunk. - Esther, valamiért megbízom benned, szóval elmondom, de maradjunk köztünk. Tényleg tetszik egy diákom - hiába rezzen ajkam sármos mosolyra, hangom selymes és komoly. Arrébb lépve nézek végig a már kész, színes, szebbnél szebb süteményeken. - Egyelőre még semmi komoly, de megbeszéltük, hogy a héten találkozunk. A hétvégén elviszem egy rendes randira mert nem érdemel kevesebbet… tényleg, bueno, te jobban ismered a várost - fordulok felé mintha csak patrónus villant volna a fejem felett. - Szerinted minek örülne, ha hova vinném? - ajkamba harapva méregetem tovább a süteményeket pedig fejben erősen gondolkozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866207#post866207][b]Esther Rebecca Krise - 2023.08.18. 16:59[/b][/url]

Én sem tudom pontosan megindokolni, hogy miért bízom benne. Van valami megmagyarázhatatlan az egész lényében, ami olyanná teszi, mint akire egész életemben vágytam. Így hát, amikor azt mondja, megbízik bennem, olyan otthon érzés fog el, természetes pillanat, így érdeklődve fordulok felé, és bár ne tenném, mert hirtelen olyan szomorúság fog el, amiről nem is tudtam, hogy létezhet.
- Oh…hát…oh. Szóval, az attól függ, hogy mennyire szeretnél vele kettesben lenni.
Ez most komoly? Tényleg képes vagyok erről beszélni? Zavartan piszkálgatok egy muffint, aki sehogy sem akar a többiek közé beférni. Ennyire félreértettem? De ő tudja, hogy hogyan érzek, hiszen kimondtam. Ez annyira kínos!
- Ha olyan hely, ahol ketten lennétek, a csónakház vagy a stég a víznél, mind a kettő meghitt, rejtett. Még nincs olyan meleg, hogy mások oda menjenek. Néha megállok ott, amikor futok, nagyon szép, romantikus. Napközben is, meg este is, csillagleséshez, például. De, ha már csillaglesés, és esetleg a kastélyban bűvölnéd el, akkor a csillagvizsgálónál van egy trükk, amivel ki lehet jutni a tetőre, mivel az a legmagasabb pontja a kastélynak, szinte olyan, mintha elérhetnétek az eget. Én ott szoktam meghozni a nagy döntéseimet, ha gondolod, megmutatom, hogyan lehet kijutni.
A saját vágyaimat mondom neki, hogy elvigyen valakit? Kit? Az agyam pörgeti az arcokat, többeket is kiemel, fogalmam sincs, ki lehet, de nem kérdezhetek rá, az furcsa lenne. Nagyon  furcsa. Nem mintha ez a mostani helyzet ne lenne az.
- Ha emberek közé mennétek, akkor szerintem a Pillangóvarázs. Ott is vannak elbújós részek, de lehet rendelni. A csónakházhoz én mindenképpen piknikre készülnék, itt meg lehet venni a dolgokat. De, um, ha elmondod, hogy milyen a diákod személyisége, talán tudok jobban hozzá illőt ajánlani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866208#post866208][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.08.18. 17:15[/b][/url]

A pisztácia íze még ott van az alsó ajkamon, amikor szemem sarkából nézek a hebegő nőre. Jobban felé fordulok, nagy, sötétbarna szemeimmel kíváncsian vizslatom mi lesz a folytatás. Szélesen elvigyorodom, miközben közbeszólok:
- Mucho. Nagyon is kettesben lennék vele hermosa - ez az infó nem veszhet el miközben magamban világi jól szórakozom rajta és a muffinon amit piszkálgat. Nagyjából négy romantikus regényre való muníciót terít elém, hogy még akkor választhatok is. Ismét rájövök, hogy még nem találkoztam olyannal, mint ő és ettől a vigyorom visszafogottabb mosolyra vált.
- Még én is csak most kezdem kiismerni, de szerintem ez mind totalmente illik hozzá. Hozzám kevésbé, de miatta bevállalom ha már folyamatosan okot ad rá, hogy egy baromnak érezzem magam, mert lassan hagyom kicsúszni a kezeim közül - közelebb lépek Estherhez, az előtte lévő muffinokat arrébb tolom. Ujjbegyemmel simítok végig a puha, porcelán színű bőrön egészen végig a karján, végül az egyik megszökött, össze lisztezett tincsét simítom a füle mögé. Kezemet visszahúzva támaszkodom a pultra, ahogy a hermosa felé dőlök, tekintetemet az övébe fúrva és arcomon játékos mosollyal kérdezem. - Akkor a hétvégén ráérnél? Ha tetszene neked valaki, aki nem diák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866209#post866209][b]Esther Rebecca Krise - 2023.08.18. 17:39[/b][/url]

Megint olyan képek villanak be a lelki szemeim elé, amiknek nem kellene, mert sem az idő, sem a hely, sem a tény, hogy van a közelben egy lány, aki tetszik neki, nem alkalmasak arra, hogy én róla ábrándozzak. Nem is szoktam ábrándozni, biztos, hogy ez valami bűvölet, valaki a bolondját járatja velem, nekem pedig józan gondolkodásúnak kell maradnom. Pontosabban józan gondolkodásúnak kellene lennem, de már eddig sem ment, most pedig, ahogy közelebb lép hozzám, biztos vagyok benne, hogy végleg elvesztem. A térdeim megremegnek, és nem hittem, hogy ez valóban létező jelenség, azt gondoltam, csak a regények főszereplőinek túlzó reakciója, de most nagyon szerencsés, hogy van itt egy masszív faasztal, amire észrevétlen tudok támaszkodni.
Nem csak közelebb lép, de meg is érint, és érzem, ahogy az érintése nyomán egyre libabőrösebb leszek, a végén már a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig érzem, ahogy átjár az érzés, és nem tudok nem rá nézni, a szemeibe. Az ajkaim valahol a mozdulatsor elején elnyíltak már, és amikor a hajamhoz ér, amikor ujjai a fülemet érintik, egészen biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utolsó dolog az életemben, mert a szívem olyan hevesen ver, mintha a következő pillanatban felrobbanna, és azzal bevégeztetne. De nem, szerencsére utána is lélegzem még, ez fontos, hiszen a következő mondata leleplezi, én pedig lassan, de biztosan fel is fogom, hogy mit mondott, és megkönnyebbülésemben, szégyen, vagy sem, de ahogy elmosolyodom, a szemeim is párásabbá válnak. Ez nem volt szép dolog.
Most rajtam a sor, hogy viszonozzam mindazt, amit nekem okozott, és bár nincs sok közöttünk, én is teszek egy lépést felé, így a felsőtestünk összeér. Ujjammal az ajkára simítok, lassan végighúzom, majd elemelve onnan, megmutatom neki a bizonyítékot, mely odatapadt, és amely elárulja, hogy egy komisz kölyök, aki beleevett a pisztáciás krémbe. Az ujjamról a kis krémet lenyalom, úgy, hogy közben végig a szemébe nézek, majd lassan megingatom a fejem.
- Rá, de csak egy feltétellel. Mivel holnap olyat csinálunk, ami nekem fontos, ezért csak akkor mondhatok igent, ha a hétvégén olyat csinálunk, ami neked fontos, ami rólad szól. Szeretnélek megismerni, és nem csak kívánni téged. És szeretnék türelmes lenni, nem butaságokat csinálni, mert elveszítenélek, ezért szépen kérlek, hogy most menj el.
Mert ha nem teszi, akkor bizony baj lesz, akkor nem fogok tudni távolságot tartani, hiszen most is érzem a forró leheletét az arcomon.  
- Holnap találkozunk.
Ígérem, és gyorsan puszit nyomok az arcára, mielőtt teljesen elpirulva elfordulnék tőle, hogy folytassam a süteményeket, és reggel ne egy karikás szemű nő várja őt. Érzem, ahogy mozdul, és mivel engedelmesen elsétál, megengedem magamnak azt a luxust, hogy amíg el nem tűnik a szem elől, a fenekét fixírozzam. Ha esetleg visszanéz, amit remélem, hogy nem tesz, akkor nem láthat mást, mint azt, ahogy kiskutyásan oldalra billentett fejjel, az alsó ajkamba harapva nézem őt.