Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863670#post863670][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 13:44[/b][/url]

Hétfő éjjel már mindenki alszik, mindenki, kivéve engem, aki az egész konyhát, manómentesen elfoglaltam. Persze ők először tiltakoztak, de, ahogy tavaly is, úgy idén is beletörődtek, hogy nekik is pihenniük kell, mert gyorsan eljön a reggel, és eljön a hatalmas reggelik készítésének ideje is. Sőt, tudják, hogy készítek nekik is finomságot, tavaly is mindenből hagytam nekik is. A hajam szorosan befontam, hogy ne kerüljön az ételbe, és feltekertem a tarkómra. Egy ujjatlan fekete és roppant egyszerű felsőt húztam fel, meg egy rózsaszín melegítőnadrágot, hozzá a kedvenc rókás kötényemmel.
A nagy faasztalt már letakarítottam, és mivel több süteménnyel is készülök, így ezeket képpel megjelöltem rajta. Mindegyikkel fokozatosan tervezek haladni, és ha jól megy, pár óra múlva hétféle süteményt pakolok majd a dobozokba, hogy minden kisgyerek megtalálja a neki legmegfelelőbbet. A születésnapomat mindig adakozásra használom, így hát ez alól a mostani sem lehet kivétel. Kettőnél begyúrtam már a tésztát, azokat pihentetnem kell, hogy szépen megkeljenek, másik kettő esetében a krémekkel kezdtem, azokat hűtöm már, és most, közel az éjfélhez már két másik tésztája sül, én pedig a torta alsó piskótáját vágom fel óvatosan három részre, hogy az első krémmel megtölthessem. A fülemben zene szól, teljesen kizárom a világot, és mivel pont akkor vált a zene, a Vivir mi vida-ra, így cha cha cha alapokkal lépkedek a hűtő felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863673#post863673][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 14:41[/b][/url]

A krémeket kivéve, táncolva indulok vissza, hogy azokat még egyszer átforgassam, mielőtt betölteném őket. Nem szeretek teljesen hideg krémmel dolgozni, így pont lesz időm arra, hogy a bevonatot is előkészítsem. Azonban, a szemem sarkából látom, hogy valaki jelen van még, és már mozdulok is, hogy az engedélyemet elővegyem, amikor meglátom, hogy ki is néz. Maga a művelet nem zavar, észre se veszem, a színpad, az állandó árgus tekintetek teljesen immunissá tettek arra, hogy ezt érzékeljem, így, ha nem fordulok úgy, lehet, hogy végül neki kell szólnia, hogy itt van, de észrevettem, és halvány mosollyal nyújtom ki a kezem felé.
- Táncolsz velem?
A tánc valami olyan, ahol legálisan érhetsz a másikhoz, és beszélgetned sem kell vele. Nekem meg nem kell azon gondolkoznom, hogy már megint egészen lecsupaszítva lát. Azért szeretek sminkelni, mert az arcom idősebbnek tűnik tőle, kicsit jobban megfelel az életkoromnak. Azonban, amennyire biztos vagyok ebben, annyira bizonytalan, hogy táncol-e, nem csak velem, hanem egyáltalán, de a lehetőséget nyilván megragadom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863714#post863714][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.27. 14:25[/b][/url]

Elnevetem magam, amikor belemegy és először megpörget, nem hittem volna, hogy igent mond, a férfiak többsége olyan vonakodó, de nem ő, ő egyáltalán nem az. Kivéve persze, ha kettőnkről van szó, akkor tud ellenálló lenni, még ha határozatlanul is csinálja, de én nem kergetem bűnbe, hanem elfogadom, hogy még nem jó a pillanat. Még nem, de ez nem jelenti azt, hogy sosem lesz az.
Boldogan pillantok fel rá, ügyes, nincs zavarban és nem olyan, mintha kényszerből lépkedne. Szép álomkép, boldog elképzelt jövőkép dereng fel előttem, néhány évvel idősebben, víz mellett, egy olyan konyhában, aminek még a régi padlója van, az a faragott-téglás aminek tudom, hogy van neve is, de most nem jut az eszembe. De látom magunkat, ahogy a napsütésben táncolunk, hasonló nyugalomban.
Ellépve tőle fordulok ismét, és ahogy visszaérkezem, érzem, hogy belepirulok a testhelyzetünkbe, de nem feszélyez, nagyon is akarom, hogy így egymásnak simuljon a testünk. Megbizsergek attól, ahogy kiveszi a fülemből a fülest, mintha az ujja érintéséről több millió hangya zsongott volna be azon a területen. A dúdolására felpillantok rá, közel van egymáshoz az arcunk, érzem, ahogy az illata körbeleng, és elveszek benne.
- Vivir Mi Vida. Ebben az albumban csak latin és spanyol dalok vannak. Imádom az érzést, ami ezekben a dalokban van.
Fejem a nyakához hajtva nézem a kezeinket, amik olyanok, mint mi magunk, teljesen különböznek, mégis jól illenek egymásba.
- Szeretem, hogy táncolsz velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863718#post863718][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.27. 14:57[/b][/url]

- Minden a partnerségen múlik. Jól tudsz vezetni.
Pedig nem igazán vagyok az a párban táncoló típus, sokkal inkább szeretek magam lenni, ahogy az életben is, de ő... tehetek bármit, ő felülírja. Vele akarok mozdulni, függőlegesen, vízszintesen, bárhogy. Létezni mellette, megismerni, megérinteni, megcsókolni. Én, igen én, arra vágyom, hogy megcsókoljam őt. Furcsák az érzéseim, olyanok, amiket korábban sosem éreztem, de tetszik a melegség, ami átjár, ha rá gondolok. Mintha élnék, pedig már egészen elhittem, hogy érzéketlen vagyok. Most pedig, olyan lettem mint a környezetemben élő lányok, és zsongok, bizsergek, és számos olyan jó, meleg érzés jár át, melyek valódiságában kételkedtem. Nem szeretek távol lenni tőle, pedig tudom, hogy muszáj lesz, miatta, hogy neki ne essen baja. De vajon tényleg távol kell lennem? Mi lenne, ha ő és én titok lennénk? Én nem mondanám el senkinek. Ez működhet, tudom, ajkaim szólásra nyílnak, de amit mond, az teljesen kizökkent.
- Ég?
Vonom össze a szemöldökeimet, de azért én is megérzem, hogy valami nem jó, és riadtan szakadok ki a karjai közül, hogy a sütőhöz vessem magam, és mielőtt tönkremenne az alapom, gyorsan kivegyem. Persze a gyorsannal jön az is, hogy megégetem magam, és az ujjaimat szisszegve nyomom a fülcimpámhoz.
- Van engedélyem, az igazgatótól. Holnap lesz a születésnapom, és ilyenkor sütni szoktam az árvaház gyerekeinek, és elvinni nekik, holnap nincsenek óráim, ha neked sincs, van kedved eljönni velem? Nagyon aranyosak, nem lennénk el sokáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=863725#post863725][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.27. 15:50[/b][/url]

- Nehezen veszem rá magam arra, hogy páros táncokat táncoljak, valószínűleg túl önző vagyok ezen a téren.
Valószínűleg igen, de most mégis jó, most ez olyan természetes, és nagyon is jó lenne, ha nem akarna közben odaveszi az egyik sütialapom, ami miatt el kell szakadnom tőle, és furcsa érzés, de hiába érzem, hogy a felsőm még rajtam van, mégis olyan, mintha jeges hideggel vernék a hátam, pont ott, ahol az előbb még nekisimulva voltam. Még jó, hogy az ujjam lefoglal, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból, és riadtan megkérdezem tőle, hogy hol a ruhám. Sosem látott még senki ruha nélkül, fogalmam sincs, hogy mit reagálnék erre, és a kellemetlen az, hogy vele mégis, nagyon szeretnék ruha nélkül lenni. Álmaimban pedig vagyok is, de még mennyire.
- Szóval, így működik ez? Megérzésekkel? Látomásokkal? Tudtad, hogy meg fogom égetni magam? Mennyire látsz messzire?
Sosem szakadt még ki belőlem ennyi kérdés, és nem is biztos, hogy tényleg történt ilyesmi, mert minden ember, aki nem épp menteni próbál gondol rá, hogy meleg lesz, és fog valamit, amit a forró edény és az ujjai közé tehet. Nagy, könnyfátyolos szemekkel nézem őt, ahogy a csaphoz vezet, még pislogni is elfelejtek, amitől persze a szemem szenved, így, amikor megteszem, a könnyeim ki is buggyannak, hogy az arcomon egy pillanat alatt megszáradjanak. Nem csoda, elképzelni se tudom, hogy mennyire forró lehet ott a bőröm.
- Abban mi a kihívás, ha nem kell megmenteni?
Kérdezem mosolyogva, kerülve a tényt, hogy szimplán csak béna voltam, és nem gondolkoztam. Legalább nem égett oda nagyon, éppen csak egy kicsit, amit lehet még jól ellensúlyozni, kivéve a széleknél, azokat el kell távolítanom.
- Tíz felé, de tudod, a tanársegédek arra valók, hogy órát tartsanak, és elvihetnénk az öcsédet is akár, a házat meg elmegyek veled megnézni én, amikor megyek magamnak is házat keresni. Majd kérünk közös időpontot, és akkor megnézzük a házakat. Jobb, köszönöm.
És megint, ahogy ellép mellőlem, érzem, ahogy hűvösebb lesz minden, és biztos vagyok benne, hogy az én hőháztartásom kezd gallyra menni, de azért az eszem a helyén van még, és nevetve lépek oda mellé, hogy a kezére csapjak játékosan.
- A végén megkaphatod a tálat, ha szeretnéd kinyalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866199#post866199][b]Esther Rebecca Krise - 2023.08.18. 15:52[/b][/url]

Figyelmesen hallgatom őt, a gondolataim a hirtelen jött fájdalomról egészen megszűnnek. Sosem érdekelt a jóslástan, mert sosem volt olyan az életemben, aki elhallgattam volna ezzel a témával kapcsolatban. De, ahogy ő beszél róla, tényleg érdekessé teszi, és szívesen kérdeznék még százat, ám helyette elpirultan leszegem a fejem.
- Akkor hallottad, hogy nem engedték, hogy módosítsam.
Ez egy kellemetlen beszélgetés volt, én könyörögtem Francinak, ő nem engedett, sőt, közölte, hogy ha három perccel korábban érek oda, akkor még lett volna esélyem, mert az egyik évfolyamtársam az utolsó pillanatban esett be, hogy elvigye az egyetlen szabad helyet a tárgyak közül. Karma, egészen biztos, hogy karma.
- Nem is ütöttem nagyot, ez férfidráma.
Emelem a plafonra a tekintetem, de közben vigyorgok, aztán egy pillanattal később már gyanúsan nézek rá, mert nem tetszik nekem ez a mosoly. Vagyis de, nagyon is tetszik, csak a jelentése kezdi el megint felforrósítani a bőröm. Mosolyog, mit mondtam, mit válaszolt?
- MERLINRE CARLOS, NEM ÚGY GONDOLTAM!
Sikítok fel riadtan és zavaromban hátat fordítok neki vörös fejjel, hát mit képzel, de tényleg, hogy én azt gondoltam, hogy? NEM! Eddig nem gondoltam azt, hogy, de most már persze előttem van az, hogy de. Hát nem hiszem el! Szerintem életemben nem voltam olyan rákvörös, mint most, és szívem szerint bemosnék neki egyet, mert úgy mosolyog. És még azon agyalok, hogy nekem mi bajom, hát erre hogyan nem lehet reagálni?
- Remek.
Próbálok nem rápillantani, ahogy a muffinokhoz lépek, amikhez habzsákba töltök több színű krémet, és ahogy elkezdem nyomogatni őket kifelé, úgy lesznek szivárványosak.
- Um, egy kérdés, tudtad, hogy Farkasházy az egyik diákjával járt? Most már nem a diákja persze, mert már kijárta az iskolát, de nyílt titok volt, hogy együtt vannak. Nagykorúval nem bűn. Csak mondom. Ha tetszene neked valaki, aki diák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866207#post866207][b]Esther Rebecca Krise - 2023.08.18. 16:59[/b][/url]

Én sem tudom pontosan megindokolni, hogy miért bízom benne. Van valami megmagyarázhatatlan az egész lényében, ami olyanná teszi, mint akire egész életemben vágytam. Így hát, amikor azt mondja, megbízik bennem, olyan otthon érzés fog el, természetes pillanat, így érdeklődve fordulok felé, és bár ne tenném, mert hirtelen olyan szomorúság fog el, amiről nem is tudtam, hogy létezhet.
- Oh…hát…oh. Szóval, az attól függ, hogy mennyire szeretnél vele kettesben lenni.
Ez most komoly? Tényleg képes vagyok erről beszélni? Zavartan piszkálgatok egy muffint, aki sehogy sem akar a többiek közé beférni. Ennyire félreértettem? De ő tudja, hogy hogyan érzek, hiszen kimondtam. Ez annyira kínos!
- Ha olyan hely, ahol ketten lennétek, a csónakház vagy a stég a víznél, mind a kettő meghitt, rejtett. Még nincs olyan meleg, hogy mások oda menjenek. Néha megállok ott, amikor futok, nagyon szép, romantikus. Napközben is, meg este is, csillagleséshez, például. De, ha már csillaglesés, és esetleg a kastélyban bűvölnéd el, akkor a csillagvizsgálónál van egy trükk, amivel ki lehet jutni a tetőre, mivel az a legmagasabb pontja a kastélynak, szinte olyan, mintha elérhetnétek az eget. Én ott szoktam meghozni a nagy döntéseimet, ha gondolod, megmutatom, hogyan lehet kijutni.
A saját vágyaimat mondom neki, hogy elvigyen valakit? Kit? Az agyam pörgeti az arcokat, többeket is kiemel, fogalmam sincs, ki lehet, de nem kérdezhetek rá, az furcsa lenne. Nagyon  furcsa. Nem mintha ez a mostani helyzet ne lenne az.
- Ha emberek közé mennétek, akkor szerintem a Pillangóvarázs. Ott is vannak elbújós részek, de lehet rendelni. A csónakházhoz én mindenképpen piknikre készülnék, itt meg lehet venni a dolgokat. De, um, ha elmondod, hogy milyen a diákod személyisége, talán tudok jobban hozzá illőt ajánlani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866209#post866209][b]Esther Rebecca Krise - 2023.08.18. 17:39[/b][/url]

Megint olyan képek villanak be a lelki szemeim elé, amiknek nem kellene, mert sem az idő, sem a hely, sem a tény, hogy van a közelben egy lány, aki tetszik neki, nem alkalmasak arra, hogy én róla ábrándozzak. Nem is szoktam ábrándozni, biztos, hogy ez valami bűvölet, valaki a bolondját járatja velem, nekem pedig józan gondolkodásúnak kell maradnom. Pontosabban józan gondolkodásúnak kellene lennem, de már eddig sem ment, most pedig, ahogy közelebb lép hozzám, biztos vagyok benne, hogy végleg elvesztem. A térdeim megremegnek, és nem hittem, hogy ez valóban létező jelenség, azt gondoltam, csak a regények főszereplőinek túlzó reakciója, de most nagyon szerencsés, hogy van itt egy masszív faasztal, amire észrevétlen tudok támaszkodni.
Nem csak közelebb lép, de meg is érint, és érzem, ahogy az érintése nyomán egyre libabőrösebb leszek, a végén már a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig érzem, ahogy átjár az érzés, és nem tudok nem rá nézni, a szemeibe. Az ajkaim valahol a mozdulatsor elején elnyíltak már, és amikor a hajamhoz ér, amikor ujjai a fülemet érintik, egészen biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utolsó dolog az életemben, mert a szívem olyan hevesen ver, mintha a következő pillanatban felrobbanna, és azzal bevégeztetne. De nem, szerencsére utána is lélegzem még, ez fontos, hiszen a következő mondata leleplezi, én pedig lassan, de biztosan fel is fogom, hogy mit mondott, és megkönnyebbülésemben, szégyen, vagy sem, de ahogy elmosolyodom, a szemeim is párásabbá válnak. Ez nem volt szép dolog.
Most rajtam a sor, hogy viszonozzam mindazt, amit nekem okozott, és bár nincs sok közöttünk, én is teszek egy lépést felé, így a felsőtestünk összeér. Ujjammal az ajkára simítok, lassan végighúzom, majd elemelve onnan, megmutatom neki a bizonyítékot, mely odatapadt, és amely elárulja, hogy egy komisz kölyök, aki beleevett a pisztáciás krémbe. Az ujjamról a kis krémet lenyalom, úgy, hogy közben végig a szemébe nézek, majd lassan megingatom a fejem.
- Rá, de csak egy feltétellel. Mivel holnap olyat csinálunk, ami nekem fontos, ezért csak akkor mondhatok igent, ha a hétvégén olyat csinálunk, ami neked fontos, ami rólad szól. Szeretnélek megismerni, és nem csak kívánni téged. És szeretnék türelmes lenni, nem butaságokat csinálni, mert elveszítenélek, ezért szépen kérlek, hogy most menj el.
Mert ha nem teszi, akkor bizony baj lesz, akkor nem fogok tudni távolságot tartani, hiszen most is érzem a forró leheletét az arcomon.  
- Holnap találkozunk.
Ígérem, és gyorsan puszit nyomok az arcára, mielőtt teljesen elpirulva elfordulnék tőle, hogy folytassam a süteményeket, és reggel ne egy karikás szemű nő várja őt. Érzem, ahogy mozdul, és mivel engedelmesen elsétál, megengedem magamnak azt a luxust, hogy amíg el nem tűnik a szem elől, a fenekét fixírozzam. Ha esetleg visszanéz, amit remélem, hogy nem tesz, akkor nem láthat mást, mint azt, ahogy kiskutyásan oldalra billentett fejjel, az alsó ajkamba harapva nézem őt.