A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Jóslástan tanterem

A Jóslástan számára kialakított tanterem atmoszférája merőben eltér a legtöbb teremtől: mikor a diáksereg belép, megérezheti azt a kellemes és jellegzetes illatot, mely a plafonról lelógó szárított gyógynövény- és virágcsokrokból árad. A teremben kisebb, kör alakú asztalok foglalnak helyet egymás mellett, ahova a diákok kettesével ülhetnek, s a tanári pulpitus mögött nagy üvegvitrin húzódik, tele mindenféle furcsa eszközzel: tarotkártya paklik, gyertyák, különböző méretű és kialakítású kristálygömbök, de még egy sötét lepellel leborított kézitükör is helyet kapott más egyéb furcsaságok mellett. Ez előtt a vitrin előtt helyezkedik el a professzor asztala, ahol a különböző szemléltetőeszközöket mutatja be, vagy jegyzeteit tartja. A teremben általában félhomály uralkodik, így amikor óra kezdődik, a diákságot maguktól az asztalhoz lebegő gyertyák segítik, hogy pergamenjeiket megfelelően láthassák, amennyiben jegyzetelésre adnák a fejüket.

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Az ember nem is gondolná, hogy ilyen nagy az érdeklődés a tanársegédi posztok iránt, én legalábbis nem hittem volna, és mégis beültem egy tizenkét fős sor végére. Kétszer is megszámoltam, hogy tényleg ennyien vagyunk-e, de ennyien. Mindenki körülbelül negyed órát tölt bent, és valójában fogalmam sincs, hogy én mit keresek itt, mivel magát a tárgyat is úgy vettem fel, hogy az opciók közül megnéztem, hogy kinek a leghosszabb a neve, mert mindig a leghosszabb válasz a helyes.
Az igazság az, hogy azt se tudom, hogy ki az oktató, mert akkor sem olvastam el rendesen. A sors akarta így, meg azt is, hogy bepipáljam, hogy érdekel a tanársegédi poszt. A tanulmányistól megkaptam a levelet, hogy ma kell idejönnöm, de a buzsgókkal ellentétben, én az óra és perc híve vagyok, így kerültem a sor végére. De legalább van időm olvasni. Lenne, inkább csak lenne, mert körülöttem azért megy a duruzsolás, hogy miben is jó egyik vagy másik jelölt. Tűpontos teafűolvasók és látomásos álmokkal élők között ott vagyok én, akinek a képessége annyiból áll, hogy érthetően mondja ki a vezetéknevét, és ha ez nem hatásos, akkor hozzáteszi, hogy “A nagymamám, Madlen üdvözli”, nem hiszem, hogy erre a tehetségre posztot ajánlanak, így az agyamban kattog, hogy mégis mit tudnék előhúzni a bent ülő tanárnak.
Még ketten vannak előttem, az egyik bemegy, a másik várakozik, és felém pillantgat, én meg a könyvembe meredek. A tökéletes meditációról szól, de egyetlen sorát sem tudnám most visszaidézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863248#post863248][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.19. 17:11[/b][/url]

Az ember nem is gondolná, hogy ilyen nagy az érdeklődés a tanársegédi posztok iránt, én legalábbis nem hittem volna, és mégis beültem egy tizenkét fős sor végére. Kétszer is megszámoltam, hogy tényleg ennyien vagyunk-e, de ennyien. Mindenki körülbelül negyed órát tölt bent, és valójában fogalmam sincs, hogy én mit keresek itt, mivel magát a tárgyat is úgy vettem fel, hogy az opciók közül megnéztem, hogy kinek a leghosszabb a neve, mert mindig a leghosszabb válasz a helyes.
Az igazság az, hogy azt se tudom, hogy ki az oktató, mert akkor sem olvastam el rendesen. A sors akarta így, meg azt is, hogy bepipáljam, hogy érdekel a tanársegédi poszt. A tanulmányistól megkaptam a levelet, hogy ma kell idejönnöm, de a buzsgókkal ellentétben, én az óra és perc híve vagyok, így kerültem a sor végére. De legalább van időm olvasni. Lenne, inkább csak lenne, mert körülöttem azért megy a duruzsolás, hogy miben is jó egyik vagy másik jelölt. Tűpontos teafűolvasók és látomásos álmokkal élők között ott vagyok én, akinek a képessége annyiból áll, hogy érthetően mondja ki a vezetéknevét, és ha ez nem hatásos, akkor hozzáteszi, hogy “A nagymamám, Madlen üdvözli”, nem hiszem, hogy erre a tehetségre posztot ajánlanak, így az agyamban kattog, hogy mégis mit tudnék előhúzni a bent ülő tanárnak.
Még ketten vannak előttem, az egyik bemegy, a másik várakozik, és felém pillantgat, én meg a könyvembe meredek. A tökéletes meditációról szól, de egyetlen sorát sem tudnám most visszaidézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863588#post863588][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 08:49[/b][/url]

- Ugye nem kell válaszolnom erre a kérdésre? - a vörös hajú srác rágcsálja előttem a száját. Egy kedves mosoly suhan át az arcomon.
- Nem feltétlenül.
Megköszönöm neki és kedvesen megkérem rá, hogy hívja be a következőt. Bíztató mosollyal intek a chiconak, aki eltűri a fekete függönyt és eltűnik mögötte. Ay. Bien. Lehunyom a szemem, és a tenyeremmel megdörzsölöm a szemhéjamat. Nyilván nem fog megtörténni, hogy kinyitom a szemem és pikk-pakk lesz egy tanársegédem, aki meg tudja válaszolni a füst jóslás két fajtája közti legnagyobb különbségeket. Ami nem baj, azért jöttem, hogy megtanítsam nekik, de amilyen lusta vagyok, néha jól jönne valaki aki segít kevésbé annak lennem.
Közel egy tucat diákkal beszélgettem ma. Jófej kölykök nagyon, tök jó hatással van rám amiért ennyire motiváltan kerestek fel. Ahhoz képest mikor levetődtem rá, kevesebb szusszal kelek fel a babzsákról, az asztalok közt az ablakhoz megyek és rámorzsolok a vörös ananászzsálya levelére.
- Foglalj helyet - könnyed hangon mondom ma sokadjára, amikor meghallom belépni a terembe az utolsó diákot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863589#post863589][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 09:00[/b][/url]

Egy életem, egy halálom, maximum azt hiszi majd, hogy egy vicc ez az egész, de nem annak szánom, csak, nem igazán voltam következetes.
- Jó estét.
Köszöntöm csendesen, nem igazán  tudom, hogy mit is tegyek, túl azon, hogy engedelmesen helyet foglalok, magam alá húzva a lábaimat, és az ölembe ejtett kezeimmel pillantok fel az alakra. Férfi, széles vállak, szép hát, és a feneke. Láttam már ezt a feneket.
~ Mi?~
Saját gondolatomba pirulok bele, és hirtelen  sütöm le a szemem, de aztán újra felnézek, és a hangomban bujkáló mosollyal szólalok meg.
- Carlos, um, professzor úr, engem a sors vezérelt ide ma este.
A sors, ha mondom, mert nem igazán terveztem jóslástant tanulni, de most, hogy így látom, nagy kedvem van hozzá. Kékjeimmel vizslatom, remélve, hogy nem akad ki nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863590#post863590][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 09:22[/b][/url]

A gyógynövény illata segít éberebbnek látszanom, mint amennyire egyébként vagyok. A jelenlegi helyzeten az sem segít, hogy tegnap fél tizenkettőkor szólaltam meg és mondtam az öcsémnek, hogy menjünk aludni. Belefutottunk egy prefektus párosba is. Velük még félórát nevettünk a folyosón, szóval valahogy így készültem erre a mai napra. Nem lenne fair ha a sor végére eső diákhoz érve kipurcannék, de még gyűjtöm az erőt amikor behívom a nekifutásra.
Fordultamban magam mellett két oldalt támaszkodom az ablakpárkányra, csak hogy szemben találjam magam Vele. Barna szemem megakad rajta, szélesen elmosolyodom, tekintettem zizzen mikor közli velem mégis mi vezérelte ide. Ha te azt tudnád chica! A menyasszonyom leszel. Como? Menyasszony egy fenét, maximum a diákom. A diákom! Ujjaim görbülnek, alkaromon az izom hosszasan megfeszül és elenged amikor megpróbálom összeszedni magam. Tudja a nevem. Ő miért tudja a nevem? Logikusan azért, mert a tanára leszek. ¡Dios mío!
- Kellemes meglepetés - nyögöm ki végre. Mint egy szerencsétlen. Ettől biztos arra fog vágyni, hogy minden éjjel egy forróvérű spanyol pasast akarjon ölelni. Fejemet billentem félre, hogy a nyakam elgémberedett izmain nyújtsak és hogy ezeket a gondolatokat nagyon gyorsan kiverjem a fejemből. - Nem vagy tanár - közlöm az egyértelműt, miközben felé intek. Ugyanaz a kezem szinte rögtön a tarkómra csúszik, amit megdörzsölök. Nem értem mi történik azon kívül, hogy Merlin nagyon gonosz játékot űz velem és rám állította a hermosát.
- Mesélj még erről a sorsról - kérem meg rá.
Az biztos, hogy éber lettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863591#post863591][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 09:41[/b][/url]

- Ez egy kicsit hiteltelen volt.
Állapítom meg a tényt, mely szerint inkább úgy néz ki, mint akivel most közölték, hogy elevenen fogják elégetni. Ez Vadóc Wendelinen kívül senkit sem hozott még igazán lázba, őt is csak valami negyvennyolc alkalommal.
- Te pedig nem vagy diák.
Ezt meg én sajnálom, de nagyon, és ennek hangot adva, a hangomban szomorúság cseng. Volt ott valami, kettőnk között, vagy, talán inkább az a helyesebb, hogy van, mert érzem, hogy van, mintha egy láthatatlan fonal kötne össze vele, és húzna hozzá. Talán ezért is kelek fel, és lépek mellé, hogy kipillantsak az ablakon a holdfényes tájra. Érezni szeretném a teste melegét, ami őrültség ebben a felállásban.
- Nagykorú vagyok, huszonkét éves, balerina. Nincs végzettségem, de szerencsére elkezdtem kiöregedni ebből, így tavaly visszaültem az iskolapadba. Idén nem maradt elég tárgyam, célirányosan azokat vettem fel, amik kellenek, de kevés volt, így kérték, hogy válasszak még valamit. Nem is néztem a tárgyat, csak azt, hogy milyen hosszú a tanár neve, mert megtanultam, hogy ha nem tudod a jó választ, akkor mindig a leghosszabb válasz a helyes, és nekem te voltál az.
Annyira hihetetlen ez az egész, hogy muszáj elnyomnom a nevetésemet.
- Fogalmam sincs, hogy miért, de bepipáltam a tanársegédit is. Csak nálad. A jósláshoz nem hiszem, hogy értek, kivéve egyhez, amivel gyerekkoromban játszottunk. Megmutathatom. Ha szeretnéd.
Pillantok fel rá érdeklődőn, és azt kívánom, bár csak egy kicsit mozdulna felém, akkor a karunk összeérne egy vékony részen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863595#post863595][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 11:11[/b][/url]

Nem tudom mit mondhatnék neki. Azon kívül, hogy kettőnk közül ő ül a padban, engem pedig megesz a fene. Elevenen fognak elégetni és még csak nem is a látomásom, hanem a gondolataim miatt amiket meg sem cselekedhetek. Pedig a szomorú hangja felbolygat és azonnal késztetést érzek arra, hogy elűzzem belőle ezt az érzést.
- Nagyjából egy éve nem. De professzor sem - rámosolygok. Annak nevezett amikor leült, pedig ott még nem tartok. - A mobilitás programmal jöttem át ide tanítani a Jacinthe sauvageből - vissza támaszkodom a kezemre.
Tekintetemmel figyelem, amint felkel és közelebb jön hozzám. Mi van, ha ő is látnok? Ha látott engem a jövőjében, ahogyan én őt visszapillantani rám azon az esküvőn? Minden erőmet összeszedve fordítom el a fejemet tőle és láthatóan megkönnyebbülök attól, hogy legalább nagykorú. Értem.
Az üres termet vizslatom. Túl jó hallgatni ahogy magáról mesél, és minden második szavától csak jobban meg szeretném ismerni ezt a nőt. Őszintén felnevetek. A hosszú válasz, a helyes válasz taktika! Szóval erre értette a sorsot. Nem ért a jósláshoz, de jóslástan tanársegédnek állna. Ez a mujer… ez a mujer felnéz rám, én pedig elvesztettem az agyam valahol útközben és úgy döntök megmutatom neki miért sajnálhatja még inkább, hogy nem vagyok diák. Szóval lenézek rá elkapva a kék tekintetét. A hozzá közelebb lévő kezemre nehezedek és lassan felé fordulok nem engedve az enyémmel összefonódó pillantást.
- Szeretném, hogy megmutasd - visszafogott mosollyal fürkészem az arcát. De edad, ¿Eh? - Mi más oka lenne, hogy éppen nálam kötöttél ki? - magam sem tudom mire értem.
Ujjam dobol a párkányon. - És rendben, bueno, hülyén hangozhatott, de tényleg kellemes meglepetés, hogy ma besétáltál ide - teszem hozzá. Csak, hogy tisztázzuk mielőtt félreértené az idióta pánikolásomat amiért biztosan a diákom és amiért lehet, hogy egy nap elveszem. Muszáj lesz valahogy előhívnom többet arról a képről, különben nem csak megőrülök, de teljes hülyét is csinálok magamból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863597#post863597][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 12:06[/b][/url]

Elmosolyodom arra, amit mond, nagyon régen nem használtam a szót, amit ő, és ez az egész furcsa helyzet csak még érdekesebb lesz azzal, amit mond. Kiszáradó ajkaimat nyelvemmel lopva nedvesítem meg, ahogy rápillantok.
- Én is a mobilitással jöttem, csak nem tanulni, a színházam cserélt el.
Amit én akartam, azért, hogy közel legyek ahhoz a helyhez, ahol a szüleim megismerkedtek, és diák lettem, tény, hogy a jövőm miatt is, de azért is, hogy keressek emlékeket a múltból, melyek hozzájuk köthetőek.
- A mobilitások lényege a nemzetközi kapcsolatok megszilárdítása, új, szoros együttműködések kialakítása.
A szoros szót kicsit jobban megnyomom a kelleténél, de nem mondom, hogy nem szándékosan teszem. Azonban az elvitathatatlan, hogy ő sokkal jobb ebben a játékban, mint én, hiszen, ahogy felém fordul, ahogy még közelebb kerül, ajkaim akaratlan nyílnak el, és számos kép villan fel előttem, ahogy szeretkezünk az éjszakában, hogy aztán a hajnal fényei közénk szuszakodjanak. Látom, ahogy a szemébe süt a nap, a sötét, mély, vágyat ébresztő szemekbe egy kis világosság költözik a nap által. A kezén feszülő izmokkal játszó ujjaimat látom, azt, ahogy oda hajol, és a haja megcsiklandozza az arcom. Boldogság, izgatottság fog el, csak azért, mert ezek a képek felvillannak előttem, és tudom, hogy ő is vergődik a kalitkában, akárcsak én. Lelki szemeim előtt látom, ahogy közelebb hajolok, ahogy nem ellenkezik, ahogy ajkai az ajkaimra siklanak. Sosem láttam még, igaz nem is néztem, de nem láttam férfit telt ajkakkal, és ez még vonzóbbá teszi. A tekintetem rebben az ajkaira, majd vissza a szemére, és tudom, hogy közelebb hajoltam, észrevétlen lehet másoknak, de én érzékelem, tudom, szinte melegít a testéből aradó hő, nem mintha fáznék.
- Én is örülök neki.
Csakhogy el sem akarok menni. Itt, ebben a szobában, ha kell, az egész életemet leélem, vele, pedig nem tudok róla sokat, még, de előttünk az egész élet, és az, ahogy néz, ahogy érzek, ahogy vágyok rá, ez új, sosem tapasztalt érzés. Az első találkozásunkat követően borzalmas éjszakám volt. Három másik lány szuszogását hallgattam, ami eleve idegesít, de akkor és ott ébren feküdtem, és némán suttogtam magam elé a nevét. Az arca ott volt előttem, a vágy pedig tombolt bennem.
- Gyere, jobb ha leülünk hozzá.
Visszalépve megvárom, amíg leül, és csak utána emelem fel a tisztes távolságban elhelyezett babzsákot, hogy szorosan az övé mellé tegyem és visszaereszkedjek rá, féloldalasan, törökülésben. Milyen szerencse, hogy este már nem kell kötelezően egyenruhát viselni, nem is élek ezzel a lehetőséggel.
- Nagyon régen csináltam, szóval kérlek, légy elnéző, ha elsőre nem sikerül.
Kérlelem, miközben kinyújtom a kezem, jelezve, hogy szükségem van az övére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863599#post863599][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 12:20[/b][/url]

- Honnan jöttél át?
Egyik dolog követi a másikat. Szemtelenül szélesen mosolygok le rá, mikor feszegeti mi is a lényege annak, hogy most itt állunk egymás mellett. Hermosa, én készen állok szorosan együttműködni veled - mondanám, de helyette a testem simul a helyzetbe. Az ablakon átszűrődő holdfénytől még világosabbak kék szemei. Nem is láttam még az övéhez hasonló szemeket. Még jobb az egészben, hogy azokkal engem néz meg magának, mire a számat is felméri, süt a tekintetemből, hogy tudom mire gondol. Mellkasom emelkedik, majd süllyed, mert jelenleg úgy érzem életemben nem fogtam ennyire vissza magam. A fejemben lévő gondolatok lassan elcsendesednek ahhoz képest, ami a testemben tombol. Ajkam elnyílik, de nem tudjuk meg mi lenne a vége, mert ellép.
Újra dobolok a párkányon, mielőtt egy elnyújtott lépéssel követem.
- Ha jobb, hát jobb - pedig ezzel vitatkoznék mujer. Akkor is ha még azt sem tudom mihez kell leülni. - Kíváncsivá tettél - mondom neki, egy tompa puffanással landolok a babzsákfotelben. Hosszú lábaimat kinyújtom és bokámnál keresztezem miközben felső testem oldalasan felé fordul.
Féloldalasan mosolygok rá.
- Te vagy az utolsó áldozatom ma. Ráérünk - nyújtom felé a kezem és azonnal bele is csúsztatom a tenyerébe. Csináljon velük, amit szeretne, én csak rá figyelek. - Valami alter tenyérjóslás lesz? - kezeinkről nézek fel az arcára. Csak találgatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863600#post863600][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 12:50[/b][/url]

- Angliából. A szüleim itt ismerkedtek meg, de nincsenek emlékeim róluk, nagyon kicsi voltam még, amikor elmentek, a nagymamám pedig nem szeret az anyukámról beszélni, így elhatároztam, hogy amint lehetőségem lesz rá, eljövök ide. A szabadidőmben a nyomaikat kutatom.
Amiből nincs sok ugyan, de azért akad, és egy gyereknek, aki őszintén vágyakozik, különösen az édesanyja után, nagyon fontos minden emlék, minden, amibe kapaszkodni tud. A kapott tárgyakat, amiket William adott megbecsülöm, rejtegetem, és titkon nézegetem, de sóvárgok még több esemény, még több történet iránt. És a sóvárgás egy egészen új, ismeretlen oldalát tapasztalom meg most, ahogy rá nézek, ahogy nem lopva mérem fel az arcát, hanem nyíltan, hiszen érzem, tudom, hogy ő is erre vágyik. Ilyen volna ez? Ilyen intenzív, magával ragadó, ennyire ösztönös? Mindig azt mondták, hogy hűvös vagyok, karót nyelt, felsőbbrendűnek tűnő, holott ez nem igaz, de nem ellenkeztem. Most, amikor itt állok mellette, azt érzem, hogy ez vagyok én. A vérem pezseg, a vágyaimnak nincs határa, könnyed vagyok és mégis nehéz, lépni akarok, megérinteni, és egyszerre nem beszélni, csak ölelni, és elmondani minden titkom. Sosem nyíltam meg könnyedén, de vele, olyan, mintha a kimondatlan szavak jelen lennének, és megértené őket. El kell lépnem mellőle, mert ha ott maradok, akkor képtelen leszek megállni, és nem tudom, hogy ő akarná-e ezt így. Én akarom, nagyon akarom.
- Volt egy tippem, hogy vámpír vagy. Megbűvölsz és magaddal ragadsz, azért vágyom annyira utánad. Senkinek a világon nincs olyan sötét szeme mint neked, ezért nem látszik a csábító mágiád, a bűvkörödbe vonssz, és kiszívod a vérem. Pedig racionális és józan gondolkodású ember vagyok.
Miközben beszélek, végig a szemébe nézek, és féloldalas mosollyal ismerem el saját gyengeségemet. Sosem tagadtam semmit, miért most kezdjem el? Közelebb csúszok egy kicsit, hogy a kezét az ölembe tudjam fektetni, amíg a nyakamból leveszem az a nyakláncomat, amire egy karikagyűrűt fűztek fel. Egy pillanatra megjelenik a másik kettő is, a rókás medál és az E betű is, majd ezek visszasüppednek a blúzom alá.
- Csss Carlos, majd nevethetsz a végén. Kint mindenki azzal dicsekedett, hogy milyen jóslásban jártas, én semmilyenben, de gyerekként jósoltunk egymásnak egyet. Csak, ne vedd komolyan, lazíts.
Simítok végig az alkarja belső részén, végig a szemébe nézve. Szabad kezemmel az ajkaimhoz emelem a gyűrűt, rácsókolok, majd végighúzom a bőrén, mielőtt felemelném a láncot fölé.
- Megmondom hány gyereked lesz, és milyen neműek. A könyékhajlatod fölé tartva, ha kileng, akkor fiú, ha körkörösen mozdul, akkor lány, és ha mozdulatlan marad, akkor nincs gyerek. Addig kell csinálni, amíg teljesen meg nem áll, és mindegyik után újra le kell ereszteni.
Ahogy én is teszem, és amint befejezi a rángást, villám sebességgel kezd el kilengni, olyan gyorsan, hogy még én is meglepődöm.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863602#post863602][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 13:30[/b][/url]

El sem tudok képzelni egy beton biztos család nélküli életet. Éppen annak köszönhetően nem fogok soha igazán felnőni, mert mi família mindig ott volt számomra, mint egy védőháló. Szülők nélkül felnőni, nem hallani róluk, nem ismerni őket es terrible. Még nem láthatta olyan komolynak az arcom, mint most ahogy meghallgatom - ami nem nehéz mert csak néhány napja ismerjük egymást, de nem ez a lényeg.
- Ez szép dolog tőled - rekedtes hangom halkabban kúszik a terem falaira. - Remélem segít jobban megismerned őket. Aztán ki tudja? Lehet neked is bejön a hely és javadra válik ez a költözés. Csomó olyan dolog történhet közben, amit kár lenne kihagynod. Még a végén nem tervezett tanársegéd is lesz belőled!  - dobom be az aktuális kártyát, hogy kicsit könnyebbé tegyem a terembe beállt levegőt. Egy bíztató mosollyal bólintok mellé, de ha valaki pár perc múlva nézne a fejemre csak a pislogás nélküli leblokkolást látná. Ay! Álljunk meg egy pillanatra és pörgessük vissza egy kicsit valahova a vámpírok, a kiszívás és a racionális szavak közé. A hermosa azt mondta, hogy vágyik utánam, mert csábító vagyok én pedig láthatóan nem számítottam erre. Ezzel nem segít a dolgokon.
- Látnok vagyok, hermosa, nem vámpír - oldalasan harapok alsó ajkamra. Egy pillanatig csendben maradok. - Csak hogy tudd, így már nem hiszem, hogy olyan megközelíthetetlen lennél, mint egy perce hittem - arcát figyelem, ráérősen, magamat nem zavartatva járom be vonásait. Tudom, hogy a diákom. Tudom, hogy nagyon sok mindent helyre kellene tennem mielőtt kinyitnám a nagy számat, de nem érdekel. Kurvára nem érdekel, mert amit érzek leveri az összes gondolatomat. - De ha szerinted spanyol szívdöglesztő csábító vagyok, akkor csak még inkább szükségünk lesz a józan eszedre - mosolyom még többet elárul, tekintetem fúrom mélyebben az övébe.
Amit mondok csak még több értelmet nyer, amikor a medáljait figyelem a blúza alatt eltűnni. Egy pillanatra el is veszít, ahogy csitít a nevetésem is elhalkul és várom mi lesz ennek a vége.
- Jóslástan tanár vagyok. Ez az egyetlen, amit nehéz nem komolyan vennem - őszintén, de tényleg. Én a hitetlenek helyett is hiszek benne, még olyankor is ha… mondjuk úgy elég sajátos módszernek szalad neki. Aminél szexibbet mutatványt Merlin bassza, nem láttam soha! Ez a nő kizárt, hogy tudja minek van a birtokában, de libabőrbe borult karom egy lépéssel közelebb tereli a valósághoz.
Joder… már meg gyerek? Az ideköltözésem egyre érdekesebb fordulatokkal jár. Nem lehetne inkább azt megjósolni hány sportkocsim lesz? Nem? Kár. Főleg, hogy nem tudok lépést tartani mi van akkor ha mikor-mit csinál a lánc.
- Ez most mi? - kíváncsian jár közte és a sebesen kilengő gyűrű között a tekintetem. Nyomás kerül a tarkómra és valamiért késztetést érzek arra, hogy felkeljek és magam mögött hagyjam ezt a helyzetet. Mégsem mozdulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863605#post863605][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 13:57[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy jó tanársegéd lennék, és szerintem olyat kellene választanod, aki tényleg jó benne. A teafüves lány, ő állítólag nagyon összeszedett és tényleg ügyes. Az egyik lánynak megjósolta, hogy teljesen megváltozik az élete, és tényleg meg is változott teljesen.
Ráadásul a jó irányba, szóval az ilyen dolgokat nem szabad csak úgy félvállról venni. Velem tudom, hogy nem menne sokra, hiába vagyok tanulékony, mégis, azt érzem, hogy teljes kudarc lennék. Képtelen lennék figyelni, és azért ide több kell, mint pislogás nélkül nézni, ahogy az ajkai mozognak.
- Mindenki megközelíthetetlennek hisz, de nem vagyok az.
Mindig olyan voltam, amilyen vagyok, erre neveltek, hogy felszegett állal, némán sugározzam azt, hogy minden rendben van, még akkor is, amikor egyáltalán nem volt minden rendben. Vele mégis másabb vagyok, tudom, érzem, hogy az izmaim nem feszültek, hogy nem úgy állok, mint akibe tényleg beleállítottak egy karót, és ez sokat számít.
- Miért gondoltad, hogy megközelíthetetlen vagyok?
Ez tényleg érdekel, de csak is azért, mert az ő szemszögét akarom hallani. Mások nem érdekelnek, de ő nagyon, és nagyon is szeretném tudni, hogy mit lát bennem, legalább szavakkal mondja el, ha a tettek olyanok, amiket egyikünk sem mer igazán még megcselekedni. Nem akarom, hogy kirúgják, de nem garantálhatom, hogy évekig képes leszek várni, hogy ne érintsem meg jobban, mint jelenleg, ahogy a karján simítok végig, hogy aztán megállapítsam, hogy:
- Az első gyereked fiú lesz. Tudod a kilengés az a férfiassággal azonosított. A kör meg a női megfelelő.
Felemelem, majd újra leeresztem a láncot, ami megint kileng, ami még egy fiút mutat a jövőjében. Nem teszem hozzá, hogy nekem is így kezdődött, aztán jött, ó igen itt is van a lány, amit megint fiú fog követni, már előre tudom.
- Ha besétálnék az ajtón, és azt kérném, hogy jósolj nekem, mit választanál?
Kérdezem, mielőtt ötödszörre is leeresztem a láncot, ami megint fiút mutat, és meg csak sóhajtok egy nagyon, azt motyogva:
- Jaj Carlos, ne tedd ezt velem.
A lánc pedig, mintha erre várt volna, megkegyelmez rajtunk, és végre nem mozdul el semerre, én pedig kifújom a bent maradt levegőt. Megegyezik. Nem is emlékeztem rá, amíg el nem kezdtem csinálni, és ki nem jött nála is az első fiú, de akkor az emlékek bekúsztak, és emlékszem, gyerekként büszke voltam erre.
- Nem valami nagy tudomány, de ennyivel tudok szolgálni, felvételiként.
A kezét mégsem adom vissza neki, de ezt észre se veszem, a láncot magam mellé téve, újra az alkarját kezdem el simogatni, miközben mélyen a szemébe nézek, és a korábban mondott jelzőit még kuncogva hozzáteszem:
- Te spanyol, szívdöglesztő csábító. Hú, ez nagyon furán hangzott az én számból, még sosem mondtam ilyet senkire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863608#post863608][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 14:16[/b][/url]

-Egyetértek. Ő vetekszik egy másodikossal, vele meg hosszasan tudnánk közösen dolgozni - mondom elgondolkodva, majd kapok észhez. - De máshol lehetsz még tanársegéd, a jóslástanhoz viszont fel tudok ajánlani különórákat. Alkuképes vagyok - jobban is, mint azt gondolná. Ha pedig azt a témát boncolgatjuk ki-mit gondol, a szavaira meglepetten pislogok. Nem azért mert nem az, az lejött amikor a chica az első adandó alkalommal elkapott flörtölni. Az a mindenki viszont annál inkább.
- Mert nekem az is vagy. A diákom vagy és abban a pillanatban, hogy ma ide bejöttél tudatosulnia kellett volna, hogy elérhetetlen vagy számomra - lesütöm a szemem amikor elmosolyodok, főleg azért ahogyan teszem azt mielőtt újra ránézek. - A papírforma szerint. Szerintem meg így éreztem, mert túl jó melletted lenni ahhoz, hogy ésszel felfogjam te is erre vágysz - nem tudom mi az az erre. Elég sok lett az opció hirtelen. - Mindenki más pedig megérdemelné, hogy seggbe rúgjam őket.
Aztán csak még több minden jön és a semmiből egyszer egy fiam lesz. Apró bizonytalan bólintás a válaszom és hagyom folytatni. A láncon kívül a kérdése is köztünk leng. Nem igazán tudom most lereagálni amikor a játékos jóslásából nem egy, vagy kettő gyerek lesz akik majd legalább egymással ellennének, de rögtön öt. Négy fiú?! No me creo! Négy fiú. Az még churrosból is sok! Én tudom a legjobban, hogy nem mindenki képes jósolni. Pláne pontosan. Ez a képesség nem tanulható könyvekből, így ezzel nyugtatom magam mire sóhajt. Ne tegyem ezt Vele? Öt gyerek meg egy házasság. Kimondja a szavakat, mintha hallaná a gondolataimat, mintha tudná miért olyan ijesztő számomra a létezése. Torkom szorul össze és az elérhetetlenség érzésének teljes ellentéte telepszik rám. Vegetálva ülök a képfoszlányaimmal és bármennyire igyekszem magamban lerendezni, nem megy könnyen. Nem az ő jóslata miatt, hanem a sajátom miatt ami reálissá teszi az egészet.
- Füst olvasást - sóhajtok hosszasan. - Kristálygömbből jósolnék neked - magasabb fokú füst olvasással kiderülhetne hol keresse a családja újabb nyomait. A szemeibe nézek végre, nem csak meredek magam elé. Érzem rajta, amit mondott arról hogyan látja magát mellettem.
Fontossá válhat valaki egy-két találkozás után? Annyira, hogy… hogy előre utálom magam.
- Ennyit szerettél volna megmutatni? - kezem csúszik, hogy megfogjam az apró, finom ujjakat, amik eddig simogattak. Voltam olyan szerencsés. Aztán azokat az ölébe teszem, ott elengedem és felkelek a babzsákról. - Gracias, elég új volt ez még nekem is. A posztot tényleg nem fogom tudni odaadni, és ami azt illeti… - ácsorogva, zavartan nézek körbe. Bárhova csak rá nem. - Jobb lesz mindkettőnknek, ha ezt befejezzük mielőtt elkezdenénk - mutató ujjam jár köztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863613#post863613][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 15:04[/b][/url]

Elmosolyodva pillantok fel rá, és aprót ingatom a fejem, jelezve, hogy egyáltalán nincs semmi baj azzal, ha nem engem választ a segédjének.
- Nem jelöltem be máshol ezt a pozíciót, valójában arra sem emlékeztem, hogy itt megtettem, csak amikor jött a levél a meghallgatásról, akkor tudatosult bennem. De nem szeretnék tanársegéd lenni.
Talán már akkor is a sors játszott velünk, mint a képtelen kerekes esetnél. Mintha azt mondta volna, hogy jó, ha nem léptek tovább a dologgal, akkor adok egy újabb esélyt nektek, hogy észrevegyétek egymást. És nem azzal van a baj, hogy nem vettük észre egymást, hiszen mind a ketten ugyanazt csináljuk, érzem, ahogy a tekintetével a vonásaimat vizslatja, és pontosan tudom, és én is azt teszem. Minden apró kis változást meg szeretnék jegyezni vele kapcsolatban, amikor pedig nincs itt, felsejlenek ezek az apró részletek. Nem látszik a szembogara, az orra vége finoman lefelé hajlik, a bőre színtónusa melegséget sugároz, napfényt. Szinte teljesen ellentétek vagyunk, és van ebben a gondolatban valami izgató.
- Nekem pedig melletted túl jó lenni.
Tudnia kell, hogy szeretem ezt az egészet, az első alkalomtól az idáig vezető rövid időn át, minden elkapott pillantást szeretek. Nem tudom, hogy miként segíthetnék a helyzetünkön, mert nem akarom feladni a tanulmányaimat, olyan ember szeretnék lenni, aki meg tud állni a lábán, aki, ha egyszer szabad ember lesz, lehetőségekkel rendelkezzen. Most még a Krise név az, ami meghatároz, de érzem magamban, hogy már nem bírom sokáig, hogy egyszer nekik is ki fogom mondani, hogy mennyire utálom ezt csinálni. Gitta minden sikerére büszke vagyok, első sorból tapsolom majd meg a jövőben, mikor már nem leszek ott mellette a színpadon, de nem, képtelen vagyok ennek áldozni az életem.
Érzem, ahogy másként vibrál, mint eddig, a kettőnk között pattogó feszültség eddig izgalmas volt, most viszont a válás szélére sodort minket. Létezik ilyen? Hogy még azelőtt váljon el két ember, hogy egyáltalán elkezdték volna együtt? Ahogy néz maga elé, látom, hogy a kérdésemre igen a válasz. De ez csak egy gyerekjáték, semmi több. Viszont nem érzem azt, hogy ezzel most vigasztalni tudnám, vagy, hogy vissza tudnám hozni ide, és bár megválaszolja a kérdésem, mégis, a mozdulatai megváltoznak, hűvössé válik, elhúzódik. Tudom, hiszen korábban mind a ketten közelítettünk egymás felé, és vágytunk arra, hogy a bőrünk egymásnak simuljon, most viszont, a mozdulataiban ott van az udvarias elutasítás, én pedig nem ellenkezem, csak felkelek, és utána lépek. Nem tudom, hogy miért, de a testem mindig reagál arra, ha valaki fölé tornyosul, így nekem is kompenzálnom kell, legalább annyival, hogy felkelek, és csökkentem a magasságkülönbséget.
- Igazad van, nem lett volna amúgy sem célszerű rám áldoznod a szabadidődet, láthatóan nem értek ehhez. Beszélek Franciskával, hátha át tudok menni még egy másik tárgyra.
Annyira szeretném megérinteni, biztatóan rámosolyogni, sőt, kérni, hogy csak egyszer, egyetlenegyszer csókoljon meg, úgy, mintha ne volna holnap, de mégsem teszem, csak bólogatok arra, hogy nem szabad ezt csinálnunk. Tudom, hogy szomorúnak tűnök, de nem zavar, előtte nem félek kimutatni, hogy mit is érzek, és a szomorúság mellett ott van a hála is, elmosolyodom, mielőtt ellépnék tőle.
- Köszönöm az érzéseket és, hogy létezel.
Valóban hálás vagyok neki, hátat fordítok, hogy kifelé induljak, de mielőtt kilépnék, még egyszer hátrapillantok rá, hogy lássam őt, és csak utána távozom, ha nem tart vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863614#post863614][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 15:21[/b][/url]

Teljesen ellentéteknek tűnünk, tökéletes komplementerének a másiknak. Szeretném jobban megismerni, többet tudni róla, kiismerni a testét amit most úgy rejt el a blúza mint a medáljait. Egy évvel ezelőtt gondolkodás nélkül megszereztem volna, most viszont más a helyzet. Több felelősség, több önuralommal jár. Mi papa rám se ismerne a pillanatban, amikor a saját intenzíven lobogó vágyaimat félreteszem. Ez a chica azért van itt, hogy megismerje a családját, hogy tanuljon és ezeket nem teheti kockára miattam. Mi hermanora is hatással lenne, ha ebbe belekeveredek. Nekem is van veszíteni valóm. Több idő kell, hogy többet megtudják erről az istenverte látomásról, amiben benne van. Úgy viselkedem mint aki tényleg egy huszonhat éves tanár és felkelek mellőle.
Ó, hermosa minden szabadidőmet rád áldoznám. Aztán újra. Menne egész nap, ha végre hozzáérhetnék én is ahogyan akarok. Zsebre teszem a kezeim és lenézek rá. Utálom, hogy szomorú lett, hogy miattam az, hogy le akarja adni a tárgyamat. Újra bebizonyítja, hogy tetőtől-talpig színtiszta  igazság, hogy kívül-belül hermosa. Teljesen az ellentéte Ainoahnak. Megszeppenten nézem őt, alig tudom kontrollálni az arcomat, egy félmosolyra futja tőlem. Kendőzetlen őszinteséggel beszél újra, ettől csak még jobban tudni akarom mi lehetne köztünk. Akkor elfordul. Tanácstalanul billeg tetem jobbra-balra a csípőmet, miközben vacillálok.
-Amiket meséltél… - szólok utána, testem is felé fordul. - Kösz, hogy elmondtad őket - ezek szerint valamiért megbízik bennem és ez pokolian jó érzés. - A neved mondjuk épp kimaradt - tenyérrel felfelé intek az irányába egy halk nevetés mellett. Néhányat lépek utána, a hozzá közel lévő asztalnak dőlök neki. - Addig sajnos nem engedhetlek el, amíg el nem árulod - kizárt. Megígértem Andrésnak és magamnak is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863615#post863615][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 15:34[/b][/url]

Nem akarom elnevetni magam megkönnyebbülésemben, hogy utánam szól, valljuk be, sosem sétáltam még olyan lassan, mint most, én sokkal inkább az a haladó típus vagyok, aki olyan tempóban közlekedik, hogy az idő is bocsánatot kér tőle. Most meg vánszorgok, de hát azt mondták, hogy mindenkinek lehetőséget kell adni a korrekcióra. Ha testvéreimnek képes vagyok ezt megadni, akkor éppen neki ne tenném? Szemen is köpném magam. Visszafordulva felé, arcomon az a mosoly ül, ami akkor érkezett, amikor ő is, abban a pillanatban, hogy a tekintetünk először találkozott, akkor tényleg azt hittem, hogy véget ért az addigi életem. Mondtam már, hogy racionális ember vagyok?
- Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de mindent szeretnék elmondani neked. Még nem adtam fel teljesen a vámpíros-bűvölős elméletemet.
Van benne valami, tudom, hogy van, ami teljesen megrészegít, de egyszerűen nem jövök rá, hogy mi az. A szeme, ebben is biztos vagyok, hogy abban rejlik a titok. Ilyen sötét szemekkel nem élhet ember, képtelenség, egyszerűen lehetetlenség. A nevem említésénél elnevetem magam, őszinte, tiszta, csilingelő nevetéssel, amikor realizálom, hogy tényleg nem mutatkoztam be neki. Ez váratlanul ért, mert nem vagyok illetlen, be szoktam mutatkozni, de neki nem tettem. Ilyen ez, amikor az ember úgy érzi, hogy nagyon régóta ismeri a másikat, elfelejti, hogy ő maga is csak azért tudja, hogy mi a neve, mert hallotta az évnyitón.
- Nem engedhetsz el? Ne csábíts bele ebbe a helyzetbe.
Mert, ha nem engedhet, akkor én vissza is sétálok, leheveredek, és húzom, amíg csak lehet. De nem szabad ilyet tenni, így csak a pilláimat rebegtetem egy picit, ennyit azért szabad még, hiszen nem érünk egymáshoz, de végül engedek:
- Esther. Esther Krise.
Nyújtom előre a kezem, hiszen a hivatalos bemutatkozáshoz jár egy kézfogás is, ugyebár. Csak az illendőség szerint járok el. Na persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863616#post863616][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 15:50[/b][/url]

Résnyire szűkült szemekkel, és egy kételkedő mosollyal billentem félre a fejemet. Még a patrónusom is egy ködfoltos ordas farkas, olyan messze állok a vámpíroktól amennyire csak lehet, de mégis értem mire gondol és szemtelenül elégedettnek érzem tőle magamat.
Számít a név, amit az öcsém mondott az hót ziher, mégsem vagyok türelmetlen. Egészen sokáig el tudnám hallgatni ezt a nevetést. Közben előre esik egy tincse és az ujjam belebizsereg a látványba. Nem szándékosan fogalmaztam úgy, ahogy, de nem mond hülyeséget. Könnyen megtalálta a kiskaput. Vigyorogva túrom hátra tincseimet, amit meg kellene nyírni lassan. Minimum két kilóval lennék könnyebb. Kissé elkalandozom, aztán amikor nem R-rel, hanem E-vel kezdi a nevét sem csalódottság, sem megkönnyebbülés nem jár át. Egyszerűen örülök neki, hogy megtudtam a hermosa nevét. Esther.
Lepillantok a felém nyújtott kézre. Újabb kiskapu. Ez a nő... lezseren ellököm magam az asztaltól és hosszasan kezet rázok vele.
- Szia, Esther - szemeibe nézek a mozdulat közben, pedig ismét itt lenne az ideje, hogy ellépjek. - Találkozunk még - elidőzök az ajkán. Szeretném megjegyezni a vonásait amíg nem láthatom újra. Egy halk szusszanással engedem végül el, elslisszolok mellette a cuccaimért megyek. A tanári asztal mögül már nem fordulok felé, úgy koncentrálok a legkisebb szarságra is, amit el kell pakolnom, ahogyan előtte soha. Az biztos, hogy kivételesen semmit se fogok véletlen itt hagyni. Ritkaság ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863617#post863617][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.25. 16:02[/b][/url]

Nagyon tetszik a haja, imádom a sűrűségét, a színét, a fényességét, imádom nézni most is, ahogy kipirultan felpillantok, és éppen akkor túr belé. Szívesen maradnék így, csak nézve ezt a mozdulatot. Érzem, ahogy a szívem erősebben ver egy-egy mozdulatánál, és annyira szívesen csinálnám én is, annyira, hogy a mozdulat akaratlan is elkezdődik, és gyorsan korrigálva a saját tincsemet tűröm hátra.
- A sors úgy akarja, találkozunk.
Válaszolom pimaszul, alsó ajkamba harapva, de nem ellenkezem, amikor elengedi a kezem, én is elengedem az övét. Nézem, ahogy visszasétál, megengedek magamnak még pár pillanatot, hogy nézzem magamnak hátulról is. Egyszer már csináltam, rögtön az elején, és most újra megteszem, de hát ez csak egy véletlenül ott felejtett tekintet, nincs abban semmi rossz. Mosolyogva lépek az ajtó felé, és olyan csendesen osonok ki, hogy talán meg se tudja mondani, mikor történt. A tényt azonban, hogy akaratlan is ott hagytam nála a láncom, csak akkor veszem észre, amikor zuhanyozni megyek. Furcsa érzés, hogy nincs a nyakamban, de mégsem hiányzik, ami érdekes, hiszen régóta felem van, de végül is egyszer el kellett vesztenem. Talán így kellett lennie. Belépve a forró zuhany alá, remélem, hogy elálmosodom és gyorsan elalszom, de valahogy a gondolataim nem értenek egyet velem.