A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863588#post863588][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 08:49[/b][/url]

- Ugye nem kell válaszolnom erre a kérdésre? - a vörös hajú srác rágcsálja előttem a száját. Egy kedves mosoly suhan át az arcomon.
- Nem feltétlenül.
Megköszönöm neki és kedvesen megkérem rá, hogy hívja be a következőt. Bíztató mosollyal intek a chiconak, aki eltűri a fekete függönyt és eltűnik mögötte. Ay. Bien. Lehunyom a szemem, és a tenyeremmel megdörzsölöm a szemhéjamat. Nyilván nem fog megtörténni, hogy kinyitom a szemem és pikk-pakk lesz egy tanársegédem, aki meg tudja válaszolni a füst jóslás két fajtája közti legnagyobb különbségeket. Ami nem baj, azért jöttem, hogy megtanítsam nekik, de amilyen lusta vagyok, néha jól jönne valaki aki segít kevésbé annak lennem.
Közel egy tucat diákkal beszélgettem ma. Jófej kölykök nagyon, tök jó hatással van rám amiért ennyire motiváltan kerestek fel. Ahhoz képest mikor levetődtem rá, kevesebb szusszal kelek fel a babzsákról, az asztalok közt az ablakhoz megyek és rámorzsolok a vörös ananászzsálya levelére.
- Foglalj helyet - könnyed hangon mondom ma sokadjára, amikor meghallom belépni a terembe az utolsó diákot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863590#post863590][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 09:22[/b][/url]

A gyógynövény illata segít éberebbnek látszanom, mint amennyire egyébként vagyok. A jelenlegi helyzeten az sem segít, hogy tegnap fél tizenkettőkor szólaltam meg és mondtam az öcsémnek, hogy menjünk aludni. Belefutottunk egy prefektus párosba is. Velük még félórát nevettünk a folyosón, szóval valahogy így készültem erre a mai napra. Nem lenne fair ha a sor végére eső diákhoz érve kipurcannék, de még gyűjtöm az erőt amikor behívom a nekifutásra.
Fordultamban magam mellett két oldalt támaszkodom az ablakpárkányra, csak hogy szemben találjam magam Vele. Barna szemem megakad rajta, szélesen elmosolyodom, tekintettem zizzen mikor közli velem mégis mi vezérelte ide. Ha te azt tudnád chica! A menyasszonyom leszel. Como? Menyasszony egy fenét, maximum a diákom. A diákom! Ujjaim görbülnek, alkaromon az izom hosszasan megfeszül és elenged amikor megpróbálom összeszedni magam. Tudja a nevem. Ő miért tudja a nevem? Logikusan azért, mert a tanára leszek. ¡Dios mío!
- Kellemes meglepetés - nyögöm ki végre. Mint egy szerencsétlen. Ettől biztos arra fog vágyni, hogy minden éjjel egy forróvérű spanyol pasast akarjon ölelni. Fejemet billentem félre, hogy a nyakam elgémberedett izmain nyújtsak és hogy ezeket a gondolatokat nagyon gyorsan kiverjem a fejemből. - Nem vagy tanár - közlöm az egyértelműt, miközben felé intek. Ugyanaz a kezem szinte rögtön a tarkómra csúszik, amit megdörzsölök. Nem értem mi történik azon kívül, hogy Merlin nagyon gonosz játékot űz velem és rám állította a hermosát.
- Mesélj még erről a sorsról - kérem meg rá.
Az biztos, hogy éber lettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863595#post863595][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 11:11[/b][/url]

Nem tudom mit mondhatnék neki. Azon kívül, hogy kettőnk közül ő ül a padban, engem pedig megesz a fene. Elevenen fognak elégetni és még csak nem is a látomásom, hanem a gondolataim miatt amiket meg sem cselekedhetek. Pedig a szomorú hangja felbolygat és azonnal késztetést érzek arra, hogy elűzzem belőle ezt az érzést.
- Nagyjából egy éve nem. De professzor sem - rámosolygok. Annak nevezett amikor leült, pedig ott még nem tartok. - A mobilitás programmal jöttem át ide tanítani a Jacinthe sauvageből - vissza támaszkodom a kezemre.
Tekintetemmel figyelem, amint felkel és közelebb jön hozzám. Mi van, ha ő is látnok? Ha látott engem a jövőjében, ahogyan én őt visszapillantani rám azon az esküvőn? Minden erőmet összeszedve fordítom el a fejemet tőle és láthatóan megkönnyebbülök attól, hogy legalább nagykorú. Értem.
Az üres termet vizslatom. Túl jó hallgatni ahogy magáról mesél, és minden második szavától csak jobban meg szeretném ismerni ezt a nőt. Őszintén felnevetek. A hosszú válasz, a helyes válasz taktika! Szóval erre értette a sorsot. Nem ért a jósláshoz, de jóslástan tanársegédnek állna. Ez a mujer… ez a mujer felnéz rám, én pedig elvesztettem az agyam valahol útközben és úgy döntök megmutatom neki miért sajnálhatja még inkább, hogy nem vagyok diák. Szóval lenézek rá elkapva a kék tekintetét. A hozzá közelebb lévő kezemre nehezedek és lassan felé fordulok nem engedve az enyémmel összefonódó pillantást.
- Szeretném, hogy megmutasd - visszafogott mosollyal fürkészem az arcát. De edad, ¿Eh? - Mi más oka lenne, hogy éppen nálam kötöttél ki? - magam sem tudom mire értem.
Ujjam dobol a párkányon. - És rendben, bueno, hülyén hangozhatott, de tényleg kellemes meglepetés, hogy ma besétáltál ide - teszem hozzá. Csak, hogy tisztázzuk mielőtt félreértené az idióta pánikolásomat amiért biztosan a diákom és amiért lehet, hogy egy nap elveszem. Muszáj lesz valahogy előhívnom többet arról a képről, különben nem csak megőrülök, de teljes hülyét is csinálok magamból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863599#post863599][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 12:20[/b][/url]

- Honnan jöttél át?
Egyik dolog követi a másikat. Szemtelenül szélesen mosolygok le rá, mikor feszegeti mi is a lényege annak, hogy most itt állunk egymás mellett. Hermosa, én készen állok szorosan együttműködni veled - mondanám, de helyette a testem simul a helyzetbe. Az ablakon átszűrődő holdfénytől még világosabbak kék szemei. Nem is láttam még az övéhez hasonló szemeket. Még jobb az egészben, hogy azokkal engem néz meg magának, mire a számat is felméri, süt a tekintetemből, hogy tudom mire gondol. Mellkasom emelkedik, majd süllyed, mert jelenleg úgy érzem életemben nem fogtam ennyire vissza magam. A fejemben lévő gondolatok lassan elcsendesednek ahhoz képest, ami a testemben tombol. Ajkam elnyílik, de nem tudjuk meg mi lenne a vége, mert ellép.
Újra dobolok a párkányon, mielőtt egy elnyújtott lépéssel követem.
- Ha jobb, hát jobb - pedig ezzel vitatkoznék mujer. Akkor is ha még azt sem tudom mihez kell leülni. - Kíváncsivá tettél - mondom neki, egy tompa puffanással landolok a babzsákfotelben. Hosszú lábaimat kinyújtom és bokámnál keresztezem miközben felső testem oldalasan felé fordul.
Féloldalasan mosolygok rá.
- Te vagy az utolsó áldozatom ma. Ráérünk - nyújtom felé a kezem és azonnal bele is csúsztatom a tenyerébe. Csináljon velük, amit szeretne, én csak rá figyelek. - Valami alter tenyérjóslás lesz? - kezeinkről nézek fel az arcára. Csak találgatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863602#post863602][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 13:30[/b][/url]

El sem tudok képzelni egy beton biztos család nélküli életet. Éppen annak köszönhetően nem fogok soha igazán felnőni, mert mi família mindig ott volt számomra, mint egy védőháló. Szülők nélkül felnőni, nem hallani róluk, nem ismerni őket es terrible. Még nem láthatta olyan komolynak az arcom, mint most ahogy meghallgatom - ami nem nehéz mert csak néhány napja ismerjük egymást, de nem ez a lényeg.
- Ez szép dolog tőled - rekedtes hangom halkabban kúszik a terem falaira. - Remélem segít jobban megismerned őket. Aztán ki tudja? Lehet neked is bejön a hely és javadra válik ez a költözés. Csomó olyan dolog történhet közben, amit kár lenne kihagynod. Még a végén nem tervezett tanársegéd is lesz belőled!  - dobom be az aktuális kártyát, hogy kicsit könnyebbé tegyem a terembe beállt levegőt. Egy bíztató mosollyal bólintok mellé, de ha valaki pár perc múlva nézne a fejemre csak a pislogás nélküli leblokkolást látná. Ay! Álljunk meg egy pillanatra és pörgessük vissza egy kicsit valahova a vámpírok, a kiszívás és a racionális szavak közé. A hermosa azt mondta, hogy vágyik utánam, mert csábító vagyok én pedig láthatóan nem számítottam erre. Ezzel nem segít a dolgokon.
- Látnok vagyok, hermosa, nem vámpír - oldalasan harapok alsó ajkamra. Egy pillanatig csendben maradok. - Csak hogy tudd, így már nem hiszem, hogy olyan megközelíthetetlen lennél, mint egy perce hittem - arcát figyelem, ráérősen, magamat nem zavartatva járom be vonásait. Tudom, hogy a diákom. Tudom, hogy nagyon sok mindent helyre kellene tennem mielőtt kinyitnám a nagy számat, de nem érdekel. Kurvára nem érdekel, mert amit érzek leveri az összes gondolatomat. - De ha szerinted spanyol szívdöglesztő csábító vagyok, akkor csak még inkább szükségünk lesz a józan eszedre - mosolyom még többet elárul, tekintetem fúrom mélyebben az övébe.
Amit mondok csak még több értelmet nyer, amikor a medáljait figyelem a blúza alatt eltűnni. Egy pillanatra el is veszít, ahogy csitít a nevetésem is elhalkul és várom mi lesz ennek a vége.
- Jóslástan tanár vagyok. Ez az egyetlen, amit nehéz nem komolyan vennem - őszintén, de tényleg. Én a hitetlenek helyett is hiszek benne, még olyankor is ha… mondjuk úgy elég sajátos módszernek szalad neki. Aminél szexibbet mutatványt Merlin bassza, nem láttam soha! Ez a nő kizárt, hogy tudja minek van a birtokában, de libabőrbe borult karom egy lépéssel közelebb tereli a valósághoz.
Joder… már meg gyerek? Az ideköltözésem egyre érdekesebb fordulatokkal jár. Nem lehetne inkább azt megjósolni hány sportkocsim lesz? Nem? Kár. Főleg, hogy nem tudok lépést tartani mi van akkor ha mikor-mit csinál a lánc.
- Ez most mi? - kíváncsian jár közte és a sebesen kilengő gyűrű között a tekintetem. Nyomás kerül a tarkómra és valamiért késztetést érzek arra, hogy felkeljek és magam mögött hagyjam ezt a helyzetet. Mégsem mozdulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863608#post863608][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 14:16[/b][/url]

-Egyetértek. Ő vetekszik egy másodikossal, vele meg hosszasan tudnánk közösen dolgozni - mondom elgondolkodva, majd kapok észhez. - De máshol lehetsz még tanársegéd, a jóslástanhoz viszont fel tudok ajánlani különórákat. Alkuképes vagyok - jobban is, mint azt gondolná. Ha pedig azt a témát boncolgatjuk ki-mit gondol, a szavaira meglepetten pislogok. Nem azért mert nem az, az lejött amikor a chica az első adandó alkalommal elkapott flörtölni. Az a mindenki viszont annál inkább.
- Mert nekem az is vagy. A diákom vagy és abban a pillanatban, hogy ma ide bejöttél tudatosulnia kellett volna, hogy elérhetetlen vagy számomra - lesütöm a szemem amikor elmosolyodok, főleg azért ahogyan teszem azt mielőtt újra ránézek. - A papírforma szerint. Szerintem meg így éreztem, mert túl jó melletted lenni ahhoz, hogy ésszel felfogjam te is erre vágysz - nem tudom mi az az erre. Elég sok lett az opció hirtelen. - Mindenki más pedig megérdemelné, hogy seggbe rúgjam őket.
Aztán csak még több minden jön és a semmiből egyszer egy fiam lesz. Apró bizonytalan bólintás a válaszom és hagyom folytatni. A láncon kívül a kérdése is köztünk leng. Nem igazán tudom most lereagálni amikor a játékos jóslásából nem egy, vagy kettő gyerek lesz akik majd legalább egymással ellennének, de rögtön öt. Négy fiú?! No me creo! Négy fiú. Az még churrosból is sok! Én tudom a legjobban, hogy nem mindenki képes jósolni. Pláne pontosan. Ez a képesség nem tanulható könyvekből, így ezzel nyugtatom magam mire sóhajt. Ne tegyem ezt Vele? Öt gyerek meg egy házasság. Kimondja a szavakat, mintha hallaná a gondolataimat, mintha tudná miért olyan ijesztő számomra a létezése. Torkom szorul össze és az elérhetetlenség érzésének teljes ellentéte telepszik rám. Vegetálva ülök a képfoszlányaimmal és bármennyire igyekszem magamban lerendezni, nem megy könnyen. Nem az ő jóslata miatt, hanem a sajátom miatt ami reálissá teszi az egészet.
- Füst olvasást - sóhajtok hosszasan. - Kristálygömbből jósolnék neked - magasabb fokú füst olvasással kiderülhetne hol keresse a családja újabb nyomait. A szemeibe nézek végre, nem csak meredek magam elé. Érzem rajta, amit mondott arról hogyan látja magát mellettem.
Fontossá válhat valaki egy-két találkozás után? Annyira, hogy… hogy előre utálom magam.
- Ennyit szerettél volna megmutatni? - kezem csúszik, hogy megfogjam az apró, finom ujjakat, amik eddig simogattak. Voltam olyan szerencsés. Aztán azokat az ölébe teszem, ott elengedem és felkelek a babzsákról. - Gracias, elég új volt ez még nekem is. A posztot tényleg nem fogom tudni odaadni, és ami azt illeti… - ácsorogva, zavartan nézek körbe. Bárhova csak rá nem. - Jobb lesz mindkettőnknek, ha ezt befejezzük mielőtt elkezdenénk - mutató ujjam jár köztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863614#post863614][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 15:21[/b][/url]

Teljesen ellentéteknek tűnünk, tökéletes komplementerének a másiknak. Szeretném jobban megismerni, többet tudni róla, kiismerni a testét amit most úgy rejt el a blúza mint a medáljait. Egy évvel ezelőtt gondolkodás nélkül megszereztem volna, most viszont más a helyzet. Több felelősség, több önuralommal jár. Mi papa rám se ismerne a pillanatban, amikor a saját intenzíven lobogó vágyaimat félreteszem. Ez a chica azért van itt, hogy megismerje a családját, hogy tanuljon és ezeket nem teheti kockára miattam. Mi hermanora is hatással lenne, ha ebbe belekeveredek. Nekem is van veszíteni valóm. Több idő kell, hogy többet megtudják erről az istenverte látomásról, amiben benne van. Úgy viselkedem mint aki tényleg egy huszonhat éves tanár és felkelek mellőle.
Ó, hermosa minden szabadidőmet rád áldoznám. Aztán újra. Menne egész nap, ha végre hozzáérhetnék én is ahogyan akarok. Zsebre teszem a kezeim és lenézek rá. Utálom, hogy szomorú lett, hogy miattam az, hogy le akarja adni a tárgyamat. Újra bebizonyítja, hogy tetőtől-talpig színtiszta  igazság, hogy kívül-belül hermosa. Teljesen az ellentéte Ainoahnak. Megszeppenten nézem őt, alig tudom kontrollálni az arcomat, egy félmosolyra futja tőlem. Kendőzetlen őszinteséggel beszél újra, ettől csak még jobban tudni akarom mi lehetne köztünk. Akkor elfordul. Tanácstalanul billeg tetem jobbra-balra a csípőmet, miközben vacillálok.
-Amiket meséltél… - szólok utána, testem is felé fordul. - Kösz, hogy elmondtad őket - ezek szerint valamiért megbízik bennem és ez pokolian jó érzés. - A neved mondjuk épp kimaradt - tenyérrel felfelé intek az irányába egy halk nevetés mellett. Néhányat lépek utána, a hozzá közel lévő asztalnak dőlök neki. - Addig sajnos nem engedhetlek el, amíg el nem árulod - kizárt. Megígértem Andrésnak és magamnak is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=863616#post863616][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.25. 15:50[/b][/url]

Résnyire szűkült szemekkel, és egy kételkedő mosollyal billentem félre a fejemet. Még a patrónusom is egy ködfoltos ordas farkas, olyan messze állok a vámpíroktól amennyire csak lehet, de mégis értem mire gondol és szemtelenül elégedettnek érzem tőle magamat.
Számít a név, amit az öcsém mondott az hót ziher, mégsem vagyok türelmetlen. Egészen sokáig el tudnám hallgatni ezt a nevetést. Közben előre esik egy tincse és az ujjam belebizsereg a látványba. Nem szándékosan fogalmaztam úgy, ahogy, de nem mond hülyeséget. Könnyen megtalálta a kiskaput. Vigyorogva túrom hátra tincseimet, amit meg kellene nyírni lassan. Minimum két kilóval lennék könnyebb. Kissé elkalandozom, aztán amikor nem R-rel, hanem E-vel kezdi a nevét sem csalódottság, sem megkönnyebbülés nem jár át. Egyszerűen örülök neki, hogy megtudtam a hermosa nevét. Esther.
Lepillantok a felém nyújtott kézre. Újabb kiskapu. Ez a nő... lezseren ellököm magam az asztaltól és hosszasan kezet rázok vele.
- Szia, Esther - szemeibe nézek a mozdulat közben, pedig ismét itt lenne az ideje, hogy ellépjek. - Találkozunk még - elidőzök az ajkán. Szeretném megjegyezni a vonásait amíg nem láthatom újra. Egy halk szusszanással engedem végül el, elslisszolok mellette a cuccaimért megyek. A tanári asztal mögül már nem fordulok felé, úgy koncentrálok a legkisebb szarságra is, amit el kell pakolnom, ahogyan előtte soha. Az biztos, hogy kivételesen semmit se fogok véletlen itt hagyni. Ritkaság ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866685#post866685][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.09.05. 22:21[/b][/url]

Bereggeliztem. Miután végre sikerült találni egy házat, ahová beköltözhetünk az öcsémmel a família kapott is az alkalmon és ránk küldték a bácsit meg a fonott kosarát. A hétvégén meglátogatott minket tío Valerio, annyi mindent hozott otthonról, hogy nem tudtam abbahagyni az evést. De Andrés sem!
Az étvágyamat nagyon, a honvágyamat minimálisan csillapította, pedig az utóbbira nagyon szükségem van mert még csak a tanév fele telt el és legközelebb a tanév végi szünetben utazunk Mallorcára, mi hermanoval karöltve. Jó ez az új ház, de hatod annyira sem hangos, mint odahaza. Ellentétben az osztályteremmel, ahova belépve azonnal elhajolok egy röptetett papírgalacsin elől. Pletykálnak, nevetnek és élik a diákok önfeledt életét, meg ott van az a csendes gyerek is, aki rögtön szemetszúrt: egyedül ő viszakozik hátraülni a babzsákfotelekhez. Mindenki más már tudja és mellette szereti is a szokást az óráimon.
- Ay-ay-ay! - táskámat teszem az asztal mellé, barnáimmal nézek végig a diákjaimon, de szemeim szem jókedvűek annyira, mint alattuk széles mosolyom. - Látom mindenki nagyon eleven ma. Remélhetőleg ahhoz pont eléggé, hogy beszéljünk az álomfejtés és a jóslástan kapcsolatáról - elhalkulnak és fele annyira tűnnek aktivizáltnak, mint amikor bejöttem. A fele nem rossz arány, láttam őket önismeret előtt is.
Bele is kezdek a tananyagba, időközben pedig én is hátrakeveredek közéjük: felülök az egyik asztal tetejére és onnan diktálom a fontosabb információkat mielőtt kitérek az izgalmasabb esetekre és példákra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867001#post867001][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.09.12. 22:06[/b][/url]

Az álomfejtés jövendölési formáját mi mama megszenvedte velem. A mai napig szikla szilárdan és büszkén hiszem, hogy ő volt a legjobb a szakmában. De mivel nekem eleinte vagy rövid látomásaim vagy önkívületi állapotba jóslatok jöttek elő, az álmok teljes mértékben hidegen hagytak. Eltartott egy darabig, hogy észrevegyem magam. Sosem felejtem el mi mama arcát, amikor megkértem vegyük át újra az egészet, mi köze van az álmokhoz a jövőnek és legfőképp: a valóságnak. Nagyon is sok. A sors fintora, hogy megálmodtam a szüleim elvesztését. Andrés és én is. Azóta ha akarnék, sem tudnék szkeptikus lenni az álmokkal, ezért beszélek róla most is nagy átéléssel, minden részletet próbálok átadni a diákoknak, hogy tudják hol lehetnek kapcsolódási pontok. Veszélyes kombináció az érzelmektől túltengő spanyol vér és a jövőbelátás keveréke. A tájékoztatón nincs rajta, de könnyen hadarást eredményezhet.
Kezeimmel mutogatok közben, azokkal próbálom nyomatékosítani a mondandómat. Végignézek a gyerekeken, mindenféle kifejezés tükröződik vissza, így hol egy-egy mosolyt kapnak, hol igyekszem elkapni a tekinteteket, hogy a kalimpálásom helyett a szavaimra figyeljenek. Sok értelme nincsen, mivel két levegővétel helyett egyenesen egy módszertani kifejezés közepében sikerül belefagynom. A kék tekintet felerősíti homloklebenyemnél a bizsergést, amit hetek óta érzek az osztályom előtt. Felismerem mi jön, hirtelen és erősen. Kívülről annyi látszik, mintha éppen gyomorszájon vágtak volna, csak éppen a számat mintha egy bűbáj húzná össze mindössze egyetlen vonallá. Barna szemeimre árnyék borul, az elmémben kitárul a világ.
Borzongató érzés társul a mély lélegzetek mellé, szinte már zilálok olyan súlyos a levegő. Nem csillapodik, de mögötte visszhangot ver valami éles hang, mint amikor a pálca fémet karistol. A homályos kép, a foltok tisztulni látszanak, így a hinta nyikorgó hangja mellé formák is társulnak. Fókuszálva próbálok körülnézni, de nem mozdulok arra amerre akarok, kívülről nézem. Egy játszótéren állok, valaki mégis csoszog. Egyre ütemesebb a hang, mint a szívverés és a légzés, ami mellé társul. Ahogy pedig egyre és egyre gyorsabb lesz, én kizökkenek és meg kell kapaszkodnom az asztalba nehogy leessek róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867095#post867095][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.09.16. 13:12[/b][/url]

Minden jóssal előfordul, hogy szkeptikussal kerül egy társaságba. "Humbug" - tegnapi idézet a tanáriból. Engem elég sokáig elkerült. Mi mamá környezetében felnőve tökéletes buborékot kaptam, iskoláskoromig meg sem fordult a fejemben, hogy létezik aki nem hisz a jóslásban. Addigra olyan magabiztosan kezeltem, mint kőbevésett tényt ami felhatalmazott egy jó kis verekedésre. És attól, hogy a szülői csevely utána már nem volt olyan jó, teljesen megérte. Még jó, hogy azóta felnőttem és nem fogom szó szerint beleverni a Bagolykövesekbe, hogy a világunk egyik legkényesebb képessége nem csak létezik, de rengeteget jelent. Yo sussuro, nem is így terveztem mint a mai, dehát benne van a pakliban.
Sűrűn pislogva, elfehéredett ujjakkal kapaszkodok a fába, a kép lassan tisztul. A gyakorlatnak hála a légzésem és szívverésem képes vagyok kordában tartani, utórengésnek a szokásosat élem meg: zsibog a halántékom. Egy hosszú pillanatra van szükségem, hogy kiegyenesedjek és végigpillantsak a termen teli zsibongó gyerekkel. Legilimentorok hallhatják, ahogy cifrán káromkodok az anyanyelvemen, miközben megerőltetem magam, hogy ne nézzek a chico felé. Ay.
- Nyugi, minden rendben van, csak volt egy látomásom - biccentek is egyet, bíztató mosollyal. - Üljetek vissza ti is - mutatok rá a rellonosra meg a navinés barátjára és mivel érett, felnőtt ember vagyok nem a pálcámmal hadonászok feléjük. Csak utána nyúlok a cseresznyéért. Automatikusan túrok hosszú hajamba, talán többször is amíg elbambulok egy percre. Hogy kellene ezt most kezelnem?
- Beszélgessünk kicsit barátaim. Nyugodtan elpakolhattok - pálcám hegye moccan, a füstölők elalszanak. Az ablak felett lógó szárított gyógynövények közül néhány csokor halkan rezegni kezd, azzal a levegőbe járatva nyugtató, kissé bódító hatásukat. Tovább mozgatom a pálcám, és amíg a diákok elpakolnak észrevétlen lebegnek el mellettem a porszem méretű gyógynövény morzsák, azok fogják formálni a chico előtti padon az üzenetet: délután 4; vízesés.