A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Páros feladat. Olyan furcsa ez, mert, amikor jó barátokkal csinálod, akkor mókás, de annak az esélye, hogy rendesen el is készüljön, szinte semmi, aztán te vagy az, aki ott áll, és mivel hajt a szellemed, végül megcsinálod egyedül, de mindenki nagyon beletettnek hat, ezzel szemben, amikor idegennel kell, akkor meg az a nagy helyzet, hogy minden kínos. Az is, ha egy csókról beszéltek, amit amúgy mások előtt csinálsz. Mégis, amikor feladattá válik, akkor meg olyan nagyon furcsa, hogy arra már szavak sincsenek. Most persze nem a csókról kell véleményt alkotni, hanem az ideális párkapcsolatot kell megcsinálni, és nem is baráttal, nem is idegennel, hanem a kettő között elhelyezkedő May-jel, ami lehetne akár jó is, mert barátokká is válhatunk, csak kicsit furcsa, hogy pont ez lenne az a téma, ami összehoz minket.
- Kezdjük az elején szerintem, mert ez egy nagyon nagy témakör. Milyen az ideális pár? Mondj mondjuk öt jellemzőt, aztán én is mondok még ötöt.
Az előttünk heverő nagy, három vagy talán négy A/3-asnyi lapot szétterítem, és rajta négykézláb állva, na persze, mielőtt bárki is reménykedne, hogy ilyet egyenruhába csinálok, el kell árulnom, hogy nagyon nem. Szóval a papíron térdelek, és annak a bal felső sarokba felírom, hogy “A Társ”, nem adok neki nemet, valahogy ösztönösen nem jön a tollamra az, hogy bekategorizáljam. Margit ugyan nem tudom, de valahogy, ha megkérdeznének róla, nem tudnám besorolni, pedig én együtt is járok egy fiúval, sőt, más dolgokat is csinálunk, ami tök jó, csak lehet, hogy bennem valami hibásan működik, hogy olyan lagymatagon kezelem ezt, közben meg a másik lehet, hogy egy másik lánnyal jobban ellenne, de azt meg azért nem szeretném, hogy mással legyen. Mit lehet ilyenkor tenni? Kétségbeesni? Ugyan, az nem az én asztalom, inkább hagyom, hogy az idő majd szépen mindent a helyére tegyen, addig meg, sodródom. Ez a legtöbb, amit tehetek, nem igaz?
- Kinézetet is adjunk vajon, vagy csak jellemet? Mondjuk, amiket olvasni lehet a házasságukról... lehet, hogy új férjet keres és mi leszünk a segítők? Mint a nagy ő-s műsorokban. Egyik nyáron muglik között voltam, és elég sok ilyet láttam, ismered?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839338#post839338][b]Andrássy Borbála - 2021.11.24. 13:06[/b][/url]

Páros feladat. Olyan furcsa ez, mert, amikor jó barátokkal csinálod, akkor mókás, de annak az esélye, hogy rendesen el is készüljön, szinte semmi, aztán te vagy az, aki ott áll, és mivel hajt a szellemed, végül megcsinálod egyedül, de mindenki nagyon beletettnek hat, ezzel szemben, amikor idegennel kell, akkor meg az a nagy helyzet, hogy minden kínos. Az is, ha egy csókról beszéltek, amit amúgy mások előtt csinálsz. Mégis, amikor feladattá válik, akkor meg olyan nagyon furcsa, hogy arra már szavak sincsenek. Most persze nem a csókról kell véleményt alkotni, hanem az ideális párkapcsolatot kell megcsinálni, és nem is baráttal, nem is idegennel, hanem a kettő között elhelyezkedő May-jel, ami lehetne akár jó is, mert barátokká is válhatunk, csak kicsit furcsa, hogy pont ez lenne az a téma, ami összehoz minket.
- Kezdjük az elején szerintem, mert ez egy nagyon nagy témakör. Milyen az ideális pár? Mondj mondjuk öt jellemzőt, aztán én is mondok még ötöt.
Az előttünk heverő nagy, három vagy talán négy A/3-asnyi lapot szétterítem, és rajta négykézláb állva, na persze, mielőtt bárki is reménykedne, hogy ilyet egyenruhába csinálok, el kell árulnom, hogy nagyon nem. Szóval a papíron térdelek, és annak a bal felső sarokba felírom, hogy “A Társ”, nem adok neki nemet, valahogy ösztönösen nem jön a tollamra az, hogy bekategorizáljam. Margit ugyan nem tudom, de valahogy, ha megkérdeznének róla, nem tudnám besorolni, pedig én együtt is járok egy fiúval, sőt, más dolgokat is csinálunk, ami tök jó, csak lehet, hogy bennem valami hibásan működik, hogy olyan lagymatagon kezelem ezt, közben meg a másik lehet, hogy egy másik lánnyal jobban ellenne, de azt meg azért nem szeretném, hogy mással legyen. Mit lehet ilyenkor tenni? Kétségbeesni? Ugyan, az nem az én asztalom, inkább hagyom, hogy az idő majd szépen mindent a helyére tegyen, addig meg, sodródom. Ez a legtöbb, amit tehetek, nem igaz?
- Kinézetet is adjunk vajon, vagy csak jellemet? Mondjuk, amiket olvasni lehet a házasságukról... lehet, hogy új férjet keres és mi leszünk a segítők? Mint a nagy ő-s műsorokban. Egyik nyáron muglik között voltam, és elég sok ilyet láttam, ismered?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839342#post839342][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.11.24. 13:29[/b][/url]

Szeretem, ha csoportmunkát kapunk valamelyik órán. Azt sem bánom, ha egyedül kell megcsinálnom a végére, mert legalább az első próbálkozása annak, hogy megcsináljuk együtt, mindig jól sül el. Mondjuk. Vannak olyanok, akik neki sem állnak a csoporttal, persze, de valakik maradnak, próbálkoznak, és a végén még barátok is lehetünk! És bár most páros munka van, valahogy ebben reménykedem most is. Borival amolyan… különösebb a helyzetünk, mert szoktunk beszélgetni, de nem nagyon ismerjük egymást. Ki tudja? Talán ez most változik, ahogy négykézláb mászkál a hatalmas lapokon az ötlete után. Alsó ajkamba harapok.
- Hát… - kezdem nagyon értelmesen. Törökülésbe helyezkedem, bokámra fogva húzom közelebb magamhoz lábaimat a földön. - Nem is tudom. Megfelelő kommunikáció? Hogy meglegyen köztük a… tudod. A kémia - sütöm le tekintetem egy pillanatra. Remekül haladok. - Tiszteljék egymást. Évek után is kedveskedjenek a másiknak, hogy ne múljon el a szerelem. És… hm - maradok csendben pár pillanatra, mert ennyi év távlatából elég nehéz visszaemlékezni a szüleim házasságára. Ők az egyetlen példáim. - Álljanak ki a másikért - fejezem be végül halkan. - Most, hogy így kimondtam ezeket hangosan, elég elcsépeltnek hangzik - húzom el számat, majd előrébb dőlök, térdeimen támaszkodom meg, aminek eredményeképpen kissé eltolódik a súlypontom, és majdnem megfejelem a padlót, de még időben támaszkodom meg. Szusszanva mászok közelebb, Bori mellett állok meg.
 - Szerintem első körben elég a jellem. Utána, ha hiányosnak érezzük, mehetünk a külsőre is - billen félre a fejem, majd bólogatok. - Anya szerette nézni, jókat nevetett rajta. Vicces lenne, ha mi szereznénk Brightmore tanárnőnek új férjet - kuncogok fel halkan, de egyáltalán nem gonoszan. Csak elképzeltem, ahogy férjhez megy ismét a tanárnő, és olyan jelleme van, amit Bori meg én leírtunk. Tényleg vicces lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839343#post839343][b]Andrássy Borbála - 2021.11.24. 15:03[/b][/url]

Mindegyikre bólogatok, és szépen felírom őket egymás alá. Azért jó, hogy ekkora papírt adtak, mert az én betűim olyan nagyok és hurkosak. Nem csúnyák, de az biztos, hogy az elmúlt századokban véresre körmösözték volna az ujjaimat a tanítópálcával, amiért nem tudok kisasszonyos lágysággal írni. Andrássy Borbála betűit mindenki ismeri, olyan, mintha leragadt volna az általános harmadikban, amikor az volt a szép, ha minél pocakosabb a bé, meg kerekdedebb az ó. Egyesek szerint az egoisták írnak így, kettesek, vagyis én szerintem meg azért mondják ezt, mert Andrássy a családnevem. Pedig nem, óóó,de még mennyire, hogy nem.
- Szerinted mi a kémia? Mármint, ez most a feladattól független, tudom, de szerettem volna mindig megtudni, hogy mire mondják, hogy megvan a kémia közöttük.
Nekem is a szüleim a példa, akik jól megvannak együtt, de nem érzem azt a mindent elsöprőséget. Azt tudom, hogy van intim életük, és azt is, hogy egymással van, meg azt is, hogy egyetértenek szinte mindenben és szinte sosem veszekednek. Az én kapcsolatom olyan, mint az övék, és azt hiszem mások ezért hálásak lennének, én mégis azt érzem, hogy nem jó ez így, hogy van valami, amit a szüleim nem adnak meg egymásnak, és amit én se tudok megadni Móricnak, ez pedig nem a legszerencsésebb érzés, valljuk be. De hát ennél még eggyel szerencsétlenebb az, hogy nem is tudok beszélni róluk. Na így oldd meg a helyzetet.
- Szerintem szép gondolatok.
Szólalok meg kicsit csendesebben, mert hát az van, mint mindig, egy picit erősödik a zavarom, ha valaki nagyon közel jön hozzám, és ahogy mellém ül, egy csomó vágy lesz rajtam úrrá. Tapogatni akarom, ami egészen biztos, hogy egy gyerekkori trauma szövődménye, és hogy egyáltalán nem egészséges. Nem tapogathatok minden embert, azért lecsuknának.
- De, ha olyan férje lesz, amilyet mi teszünk össze, akkor koszorúslányoknak kell lennünk. Csak ne rózsaszínbe, de mondjuk neked nagyon jól áll ez a fekete-fehér, bár nem túl esküvőis, de szeretem a stílusodat. Olyan vagány.
Közben meg azt is tudom, hogy ő egy nagyon kedves és tündéri lány, nem olyan, mint mondjuk az a Kátya nevű, aki mindig úgy néz ránk, mintha citromba harapott volna, és mellette még büdösnek is érezne. Jó szagúak vagyunk, mind a ketten, ez biztos.
- Hogyan szerette nézni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839347#post839347][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.11.24. 17:44[/b][/url]

Azért erre a kérdésre nem számítottam. Hümmentve hunyom le szemeimet, talán néha nyammogó hangokat is kiadok, ahogy gondolkodom. Nem is tudom, hogy kellene ezt megfelelően definiálni. Ezt érzed, mint én Ke-... jaj, nem. Nem-nem-nem! Nem szabad ilyeneket még csak gondolnom sem! Fejemet rázom meg, arcomra csapok mindkét kezemmel, és csak remélem, hogy nem pirultam el annál jobban, mint amit érzek, hogy megtörtént.
- Ezt érzed. Amikor a közelében vagy, mintha felpezsdülne a véred, izgatott leszel, és amolyan… kölcsönös vonzalom, ami mindent elsöpör - ennél többre nem telik, és szerintem még így sem valami pontos a meghatározás. Az én szüleim között csak olykor-olykor volt meg érezhetően és láthatóan is a kémia, mégis szerették egymást, és semmi nem állhatott közéjük, de… - Szerintem valami ilyesmi lehet - vonom meg vállamat aprón, mert nem szeretném meglökni Borit, ahogy írja fel az addig elmondottakat, miközben mellé helyezkedem. Elmosolyodom a kedvességére, kicsit dülöngélek balra és jobbra, majd állok meg és pillantok ismét a feladatra.
- Úúú, ez nagyon jó ötlet! Majd meg kell vele beszélni, hogy legyen szíves minket választani. Szerintem jól állna neked egy rózsaszín árnyalat - fürkészem kicsit arcát, majd mérem végig gyorsan. - De ha nincs rózsaszín, akkor nincs. És köszönöm. Szeretem ezt a pulóvert, mert nagyon puha - igazából olyan, mintha semmi nem lenne rajtam. Mint egy felhőcske. Ajkaim ó-t formáznak a további bókra, amikor leesik. Zavartan kapom el róla kékjeimet, alsó ajkamba harapva sütöm le kékjeimet. - Vagány? Hát… köszi. Tényleg - pedig egyáltalán nem vagyok vagány. Kérdezze csak meg Cone-t, aki úgy kinevetne, mint annak a rendje. Gondolatban ki is nyújtottam rá a nyelvem.
- Tévén - pislogok párat rá, majd zavartan elmosolyodom. - Mugli - szakítom el róla kékjeimet, térdeimet felhúzom bakancsom fűzőjét kezdem el piszkálni, mert tudom, hogy vannak olyanok, akik a magamfajtákat nem szívlelik. Bár Bori nem hiszem, hogy olyan, de nem tudhatom, a szülei mit engednek meg neki vagy mit sem, hiszen erre is volt már példa. A szülei eltiltották tőlem, mert mugli származású boszorkány vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839351#post839351][b]Andrássy Borbála - 2021.11.24. 19:58[/b][/url]

Látom a mozdulatait, de nem reflektálok azonnal, előbb meghallgatom, hogy mit mond, és bár ajkaim mosolyra húzódnak, egyszerre vagyok boldog a szép gondolatoktól, és szalad végig rajtam a kellemetlenség, hogy azt elmondani nem tudom, mert van olyan, amit érzek, de valahogy nem ezt. Vajon tényleg rosszul kötöttek be? Tudom, hogy Móricnak elmondhatom, mert ő megértené, de vajon, nem lenne ezek után minden olyan fura? De, mindenbizonnyal. Nem szeretném, hogy megtudja, azt szeretném, hogy boldog legyen, és ha egy nap szakítunk is, akkor is boldogan hagyjuk el a kapcsolatot, és ne úgy, hogy csalódtunk. Vajon ez lehetséges? Van ilyen?
- Szóóóval, te éreztél már ilyet.
Hirtelen vezérelt ötlettől közelebb hajoltam hozzá, de nem akárhogyan, hanem úgy, hogy egy picit bedőltem, és oldalról-alulról közelítettem meg az arcát, amit eltakart, és a vállvonogatás sem állított meg. Ha most hajtó lennék, ez lenne a tökéletes szög ahhoz, hogy elorozzam a kvaffot. Tudom, tudom, de mit csináljak, ha Damyan Volkov a keresztapám? Biztos, hogy a szentelt vízzel jött belém a kviddics, de játszani nem engednek, mert még a végén történik velem valami, és oda a lehetőségem arra, hogy megfelelő férjet fogjak. Szörnyű, nem? Szóval így, ebben a meglehetősen érdekes pózban pillantok fel rá kérdőn, várva a választ. Érdekes páros lehetünk mások számára, és az a vicces, hogy mi ezzel most tényleg a házifeladatunkat csináljuk.
- Tényleg vagány.
Tudom, itt elvileg csendben kellene lenni, de ilyenkor senki sincs itt, ezért is választottam én is ezt a helyet. Pár stréberebb emberke szokott lejönni tanulni, de ők is inkább hét elején meg hétvégén, az ilyen kis köztes napokon egy teremtett lélek se látogatja ezt a helyet.
- Tévén? Apukád színész? Én, nem vagyok nagyon jó a mugli dolgokban, de a tévét és a mozit ismerem, meg a filmeket, és a telefont. Meg a tömegközlekedést, azokat, amik Pesten vannak. Mondjuk megpróbálok nem metrózni, a mozgólépcsők furák, meg egyszer elöntötte a víz a metrót, vagyis befolyt a Duna az alagútba, aztán meg láttam egy nénit pucérra vetkőzni, szóval a metrót annyira nem szeretem.
Egy levegővétellel, de nagyon lelkesen mondom ezeket, de igazából tudom, hogy tök flúgosnak nézhet, és ilyenkor gyorsan befogom, összeszorítom mindig az ajkaimat.
- Nagyon sok kérdésem és szavam szokott lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839385#post839385][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.11.25. 20:19[/b][/url]

Ha eddig zavarban voltam, akkor a kijelentésről még inkább abba jövök. Merlinre, erre nem tudok mit mondani, és ahogy néz, csak még rosszabb. Alsó ajkamba harapva nézek el róla, fejemet telibe elfordítom, mert nem lenne ez olyan zavarba ejtő, ha nem egyetlen ember lebegne a szemem előtt folyamatosan. Aki ráadásul észre sem vesz. Vagyis lehet, hogy észrevesz, de nem úgy, és ez így… nem jó. Félve sandítok Borira, majd vissza előre, míg minden bátorságomat összeszedve fordulok felé teljes testtel, reflexből fogom meg kezeit.
- Oké, rendben van. Figyelj. Tényleg éreztem és érzek is ilyet, de ezt nem szabad elmondanod senkinek, mert félek, hogy megtudja, és azt… hát azt nem élném túl - lehet mondani, hogy drasztikus vagyok, vállalom, de ha ez Kende fülébe jutna valaha, komolyan elásnám magam. Még csak segítség sem kellene, mert ennyi időre lepaktálok az ördöggel, hogy megnyissa alattam a földet. Le sem esik, hogy Bori nem tudja kiről van szó, de nem is baj, legalább addig biztosan biztonságban van a titkom, amit eddig névtelenül mertem elmondani csak Rókának. Aki valószínűleg rájött, kiről beszélek, de nem baj. Nála biztonságban van. Tudom. Végül észrevéve magam, engedem el Borit és fordulok vissza a feladat felé. Egy ideig. Szélesen mosolyodom el, amikor megismétli. Meg kell zabálni ezt a lányt. Miért is nem beszélgettünk mi eddig többet? Pislákolva, elnyílt ajkakkal hallgatom, ahamozva bólogatok minden szavára.
- Húúúúha. Nem baj, ha sok kérdésed van és szavad, csak mondd ki őket - mosolyodom el. - Szívesen meghallgatlak. Szóval… a szüleim muglik, apa egy gyárban dolgozott - mondom ki gyorsan, ahogy elpillantok róla. - Jaj, ezek nem jó élmények. Nem csoda, hogyha nem szeretnél többet metrózni. Tőlem mindig kéregettek, amikor metróztam, és egyszer egy néni elátkozott. Mármint… nem volt boszorkány, de vannak a muglik között olyan nemzetiségűek, akiknél élnek az átkok, és ő használta rajtam - vonom meg vállamat somolyogva. Viccesek ezek a történetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840467#post840467][b]Andrássy Borbála - 2021.12.20. 10:57[/b][/url]

Nem tudom eldönteni, hogy melyik érzés az erősebb a kettő között, ami bennem dúl. Az egyik a szégyen, mivel én nem érzek így, nem tudom, hogy ez normális-e, vagy, hogy én normális vagyok-e. A másik pedig az irigység, mert szeretnék én is zavarba jönni. Lehet, hogy a nemi érésem nem megfelelő stádiumban van? Létezhet ilyen? Hiszen úúúúgy is együtt szoktunk lenni, és nagyon jók is azok az alkalmak, de semmi erős filmes romantika és vágy nem dúl bennem, és nem is jövök olyan zavarba, és nem is tudok olyan okot mondani, amiért ez megváltozna.
- Nyugi, nekem is vannak titkaim, és én se mondhatom el őket senkinek. Titkot titokért? Én is elmondom a legnagyobb titkom és te is, és akkor tudjuk, hogy milyen komoly dolog derülhet ki, ha mi elkotyogjuk, vagyis, biztosak lehetünk benne, hogy senki sem fogja megtudni.
Oké, ezt lehet, hogy egy kicsit csavarosan mondtam el, de tudom, hogy mit szeretnék kihozni ebből a történetből, és remélem, hogy azért érthető. Eláruljuk egymásnak a legnagyobb titkunkat, amit egészen biztosan meg is őrzünk, hiszen a mi titkunk is a másiknál így marad biztonságban. Szimpla és mégis nagyszerű kigondolás ez, amibe simán belemegyek, pedig az én titkom, nos az valami olyan, ami tényleg egy életre megbélyegezne.
- Tényleg? Mivel átkozott el? Nem félsz?
Kérdezem izgatottan, szinte suttogva. Tudom, hogy a roma asszonyok átkai nagyon erősek, és remélem csak, hogy nem valami nagyon rossz dologgal átkozta el. Ha ők jönnek felém, és tudom, hogy pénzt akarnak kérni, nekik mindig adok, mert nem szabad kockáztatni, elég nekem egy vérátok, kettő már kicsit hajmeresztő lenne, így is épp csak hogy elvagyunk egymással én meg a kígyóm.
- A gyár az, ahol összerakják egybe az alkatrészeket, ugye? Nagyon komoly és nagyon felelősségteljes munka, hiszen, ha nem raknák össze a bigyókat egybe, akkor nem lehetne használni őket. Apukádnak nagyon fontos munkája volt ezek szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840554#post840554][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.22. 14:50[/b][/url]

Ahogy Bori arcára pillantok, egy pillanatra mintha nagyon elmerengene valamin. Nem szeretném, ha kellemetlenül érezné magát, így kissé arrébb helyezkedem tőle. Térdeimen támaszkodom, ahogy arcát fürkészem. Megkérdezném tőle mi a baj, de nem merem, hiszen nincs hozzá semmi közöm igazából, ráadásul... nem is tudom. Barátok vagyunk? Ha igen, akkor illene megkérdeznem. Megelőz, mert mielőtt kérdezhetnék bármit, egy őrült ötlettel áll elő.
Láthatóan megszeppenek, alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, abban a reményben, hogy hosszú tincseim elrejtik hirtelen jött zavaromat, de elfelejtem: fel van kötve a hajam. Nem is hangzik olyan rosszul. Soha nem mondtam még ki hangosan, senkinek, még magamnak sem, mert akkor valósággá válik, és nem tehetem tönkre a vele való barátságomat. Túl fontos ahhoz, hogy ez miatt elveszítsem. Térdeimre támasztott kezeim szorulnak ökölbe egyetlen pillanatra, csupán annyi időre, amíg elhatározom magam. Eltökélt tekintettem kapom fel rá a fejemet.
- Rendben. Legyen így - bólintok is mellé egyet. Lassan csúszom hozzá közelebb, elé helyezkedem végül, de a témák visznek minket előre, és akaratlan kuncogok fel halkan a reakcióján.
- Neeeeeem. Ezek nem olyan átkok, mint amik körülöttünk vannak - mosolyodom el végül szélesen, hogy megnyugtassam. Bár elgondolkodtam már azon, hogy egyébként lehet azért vagyok ennyire ön- és közveszélyes, mert rengetegszer el lettem már átkozva, de esküszöm próbálom kompenzálni valamivel az átkokat, csak... ezek szerint nem jön össze. Azért én próbálkozom tovább. Szégyellősen sütöm le tekintetem, ahogy apukámról beszél.
- Igen, nagyon fontos volt - minden fontos volt, amit tett vagy mondott. Minden. Mellkasom egy pillanatra lesz nehéz, ahogy szívem is ugyanennyi időre szorul össze. Nem szabad ezt most. Fejemet rázom meg óvatosan, majd pillantok fel Borira.
- Oké, tehát: titkot titokért - térek vissza a sokkal fontosabb témára, ami talán végre segít megnyugodnom. Talán döntésre is segít jutni, hogy mikor mondjam el neki... vagy egyáltalán elmondjam-e. - Csak egyet mondunk el, vagy többet is? - csillannak meg kékjeim kíváncsian, ahogy még közelebb helyezkedem vele szemben, és fürkészem arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840741#post840741][b]Andrássy Borbála - 2021.12.24. 06:30[/b][/url]

Tudom, hogy ez merész volt, szerintem is, de abban a pillanatban, ahogy kimondom, hogy osszuk meg a titkainkat, tudom, hogy helyesen cselekedek. Senkit sem éreztem soha elég közel magamhoz, és tudom, hogy ez leginkább a kígyó miatt van, aki gátol, akinek a jelenlétét úgy titkolom, mintha valami szörnyűség lenne. Meg kellett tanulnom együtt élni vele, és most meg kell tanulnom azt, hogy másoknak is megmutassam. Ez egy rajtam kívül álló dolog, és mégis, örök életemre a részemmé vált. Egy nap... egy nap nem marad más, csak a kígyó, és nekem tudnom kell majd
elfogadni.
- Egyszer van kedved elmenni? Meglátogatni azt a helyet, ahol dolgozott. Szívesen hallanék róla.
Minden család más és más, a szülők máshogy viseltetnek egymás iránt és máshogy a gyermekeik iránt. A szüleim jól megvannak, bár néha azt érzem, hogy csak az üzlet tartja őket össze. Mégsem tartanak szeretőt, nem veszekednek nyíltan, és amikor egymásra néznek, látom a szemükben a szeretetet, ilyen nagyon sok év után is. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sok pillanat volt, amikor feladták volna egymást, mégsem történt meg. A nővérem az engedélyük nélkül, meghamisítva a papírokat nagykorúsíttatta magát, hogy férjhez mehessen a haldokló barátjához, most pedig egy olyan ember felesége, akit nem tudnak elfogadni, és csak vademberként emlegetik. Tiszta Tarzan érzésem van mindig. A bátyámat pedig megharapta egy vérfarkas, majd ezt követően kiderült, hogy meleg. Az egyetlen reményük én voltam, hogy a család nevét tovább vigyem, de sem a kígyó, sem Móric nem segít ezen, én tudom.
- Kezdjünk eggyel. Mondjuk egy picivel, és ha tetszik a dolog, akkor elmondhatunk többet is, a legnagyobb titkokat is. Kibeszélhetünk mindent, ami a szívünket nyomja. Rendben? Ja igen, és a legfontosabb.
Felemelem a jobb kezem, kettőnk közé, ami nem nagy táv, de nem is zavar a közelsége. Térdeink összeérnek, illataink körülöttünk egyesülnek, mint egy védőburok, egy nagy titkokkal teli, védőmező. Négy ujjamat behajlítom, csak egy marad egyenesen.
- Kisujj-eskü. Nagyon fontos, hogy megígérjük, a titkok titkok maradnak.