A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839342#post839342][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.11.24. 13:29[/b][/url]

Szeretem, ha csoportmunkát kapunk valamelyik órán. Azt sem bánom, ha egyedül kell megcsinálnom a végére, mert legalább az első próbálkozása annak, hogy megcsináljuk együtt, mindig jól sül el. Mondjuk. Vannak olyanok, akik neki sem állnak a csoporttal, persze, de valakik maradnak, próbálkoznak, és a végén még barátok is lehetünk! És bár most páros munka van, valahogy ebben reménykedem most is. Borival amolyan… különösebb a helyzetünk, mert szoktunk beszélgetni, de nem nagyon ismerjük egymást. Ki tudja? Talán ez most változik, ahogy négykézláb mászkál a hatalmas lapokon az ötlete után. Alsó ajkamba harapok.
- Hát… - kezdem nagyon értelmesen. Törökülésbe helyezkedem, bokámra fogva húzom közelebb magamhoz lábaimat a földön. - Nem is tudom. Megfelelő kommunikáció? Hogy meglegyen köztük a… tudod. A kémia - sütöm le tekintetem egy pillanatra. Remekül haladok. - Tiszteljék egymást. Évek után is kedveskedjenek a másiknak, hogy ne múljon el a szerelem. És… hm - maradok csendben pár pillanatra, mert ennyi év távlatából elég nehéz visszaemlékezni a szüleim házasságára. Ők az egyetlen példáim. - Álljanak ki a másikért - fejezem be végül halkan. - Most, hogy így kimondtam ezeket hangosan, elég elcsépeltnek hangzik - húzom el számat, majd előrébb dőlök, térdeimen támaszkodom meg, aminek eredményeképpen kissé eltolódik a súlypontom, és majdnem megfejelem a padlót, de még időben támaszkodom meg. Szusszanva mászok közelebb, Bori mellett állok meg.
 - Szerintem első körben elég a jellem. Utána, ha hiányosnak érezzük, mehetünk a külsőre is - billen félre a fejem, majd bólogatok. - Anya szerette nézni, jókat nevetett rajta. Vicces lenne, ha mi szereznénk Brightmore tanárnőnek új férjet - kuncogok fel halkan, de egyáltalán nem gonoszan. Csak elképzeltem, ahogy férjhez megy ismét a tanárnő, és olyan jelleme van, amit Bori meg én leírtunk. Tényleg vicces lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839347#post839347][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.11.24. 17:44[/b][/url]

Azért erre a kérdésre nem számítottam. Hümmentve hunyom le szemeimet, talán néha nyammogó hangokat is kiadok, ahogy gondolkodom. Nem is tudom, hogy kellene ezt megfelelően definiálni. Ezt érzed, mint én Ke-... jaj, nem. Nem-nem-nem! Nem szabad ilyeneket még csak gondolnom sem! Fejemet rázom meg, arcomra csapok mindkét kezemmel, és csak remélem, hogy nem pirultam el annál jobban, mint amit érzek, hogy megtörtént.
- Ezt érzed. Amikor a közelében vagy, mintha felpezsdülne a véred, izgatott leszel, és amolyan… kölcsönös vonzalom, ami mindent elsöpör - ennél többre nem telik, és szerintem még így sem valami pontos a meghatározás. Az én szüleim között csak olykor-olykor volt meg érezhetően és láthatóan is a kémia, mégis szerették egymást, és semmi nem állhatott közéjük, de… - Szerintem valami ilyesmi lehet - vonom meg vállamat aprón, mert nem szeretném meglökni Borit, ahogy írja fel az addig elmondottakat, miközben mellé helyezkedem. Elmosolyodom a kedvességére, kicsit dülöngélek balra és jobbra, majd állok meg és pillantok ismét a feladatra.
- Úúú, ez nagyon jó ötlet! Majd meg kell vele beszélni, hogy legyen szíves minket választani. Szerintem jól állna neked egy rózsaszín árnyalat - fürkészem kicsit arcát, majd mérem végig gyorsan. - De ha nincs rózsaszín, akkor nincs. És köszönöm. Szeretem ezt a pulóvert, mert nagyon puha - igazából olyan, mintha semmi nem lenne rajtam. Mint egy felhőcske. Ajkaim ó-t formáznak a további bókra, amikor leesik. Zavartan kapom el róla kékjeimet, alsó ajkamba harapva sütöm le kékjeimet. - Vagány? Hát… köszi. Tényleg - pedig egyáltalán nem vagyok vagány. Kérdezze csak meg Cone-t, aki úgy kinevetne, mint annak a rendje. Gondolatban ki is nyújtottam rá a nyelvem.
- Tévén - pislogok párat rá, majd zavartan elmosolyodom. - Mugli - szakítom el róla kékjeimet, térdeimet felhúzom bakancsom fűzőjét kezdem el piszkálni, mert tudom, hogy vannak olyanok, akik a magamfajtákat nem szívlelik. Bár Bori nem hiszem, hogy olyan, de nem tudhatom, a szülei mit engednek meg neki vagy mit sem, hiszen erre is volt már példa. A szülei eltiltották tőlem, mert mugli származású boszorkány vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839385#post839385][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.11.25. 20:19[/b][/url]

Ha eddig zavarban voltam, akkor a kijelentésről még inkább abba jövök. Merlinre, erre nem tudok mit mondani, és ahogy néz, csak még rosszabb. Alsó ajkamba harapva nézek el róla, fejemet telibe elfordítom, mert nem lenne ez olyan zavarba ejtő, ha nem egyetlen ember lebegne a szemem előtt folyamatosan. Aki ráadásul észre sem vesz. Vagyis lehet, hogy észrevesz, de nem úgy, és ez így… nem jó. Félve sandítok Borira, majd vissza előre, míg minden bátorságomat összeszedve fordulok felé teljes testtel, reflexből fogom meg kezeit.
- Oké, rendben van. Figyelj. Tényleg éreztem és érzek is ilyet, de ezt nem szabad elmondanod senkinek, mert félek, hogy megtudja, és azt… hát azt nem élném túl - lehet mondani, hogy drasztikus vagyok, vállalom, de ha ez Kende fülébe jutna valaha, komolyan elásnám magam. Még csak segítség sem kellene, mert ennyi időre lepaktálok az ördöggel, hogy megnyissa alattam a földet. Le sem esik, hogy Bori nem tudja kiről van szó, de nem is baj, legalább addig biztosan biztonságban van a titkom, amit eddig névtelenül mertem elmondani csak Rókának. Aki valószínűleg rájött, kiről beszélek, de nem baj. Nála biztonságban van. Tudom. Végül észrevéve magam, engedem el Borit és fordulok vissza a feladat felé. Egy ideig. Szélesen mosolyodom el, amikor megismétli. Meg kell zabálni ezt a lányt. Miért is nem beszélgettünk mi eddig többet? Pislákolva, elnyílt ajkakkal hallgatom, ahamozva bólogatok minden szavára.
- Húúúúha. Nem baj, ha sok kérdésed van és szavad, csak mondd ki őket - mosolyodom el. - Szívesen meghallgatlak. Szóval… a szüleim muglik, apa egy gyárban dolgozott - mondom ki gyorsan, ahogy elpillantok róla. - Jaj, ezek nem jó élmények. Nem csoda, hogyha nem szeretnél többet metrózni. Tőlem mindig kéregettek, amikor metróztam, és egyszer egy néni elátkozott. Mármint… nem volt boszorkány, de vannak a muglik között olyan nemzetiségűek, akiknél élnek az átkok, és ő használta rajtam - vonom meg vállamat somolyogva. Viccesek ezek a történetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840554#post840554][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.22. 14:50[/b][/url]

Ahogy Bori arcára pillantok, egy pillanatra mintha nagyon elmerengene valamin. Nem szeretném, ha kellemetlenül érezné magát, így kissé arrébb helyezkedem tőle. Térdeimen támaszkodom, ahogy arcát fürkészem. Megkérdezném tőle mi a baj, de nem merem, hiszen nincs hozzá semmi közöm igazából, ráadásul... nem is tudom. Barátok vagyunk? Ha igen, akkor illene megkérdeznem. Megelőz, mert mielőtt kérdezhetnék bármit, egy őrült ötlettel áll elő.
Láthatóan megszeppenek, alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, abban a reményben, hogy hosszú tincseim elrejtik hirtelen jött zavaromat, de elfelejtem: fel van kötve a hajam. Nem is hangzik olyan rosszul. Soha nem mondtam még ki hangosan, senkinek, még magamnak sem, mert akkor valósággá válik, és nem tehetem tönkre a vele való barátságomat. Túl fontos ahhoz, hogy ez miatt elveszítsem. Térdeimre támasztott kezeim szorulnak ökölbe egyetlen pillanatra, csupán annyi időre, amíg elhatározom magam. Eltökélt tekintettem kapom fel rá a fejemet.
- Rendben. Legyen így - bólintok is mellé egyet. Lassan csúszom hozzá közelebb, elé helyezkedem végül, de a témák visznek minket előre, és akaratlan kuncogok fel halkan a reakcióján.
- Neeeeeem. Ezek nem olyan átkok, mint amik körülöttünk vannak - mosolyodom el végül szélesen, hogy megnyugtassam. Bár elgondolkodtam már azon, hogy egyébként lehet azért vagyok ennyire ön- és közveszélyes, mert rengetegszer el lettem már átkozva, de esküszöm próbálom kompenzálni valamivel az átkokat, csak... ezek szerint nem jön össze. Azért én próbálkozom tovább. Szégyellősen sütöm le tekintetem, ahogy apukámról beszél.
- Igen, nagyon fontos volt - minden fontos volt, amit tett vagy mondott. Minden. Mellkasom egy pillanatra lesz nehéz, ahogy szívem is ugyanennyi időre szorul össze. Nem szabad ezt most. Fejemet rázom meg óvatosan, majd pillantok fel Borira.
- Oké, tehát: titkot titokért - térek vissza a sokkal fontosabb témára, ami talán végre segít megnyugodnom. Talán döntésre is segít jutni, hogy mikor mondjam el neki... vagy egyáltalán elmondjam-e. - Csak egyet mondunk el, vagy többet is? - csillannak meg kékjeim kíváncsian, ahogy még közelebb helyezkedem vele szemben, és fürkészem arcát.