A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839338#post839338][b]Andrássy Borbála - 2021.11.24. 13:06[/b][/url]

Páros feladat. Olyan furcsa ez, mert, amikor jó barátokkal csinálod, akkor mókás, de annak az esélye, hogy rendesen el is készüljön, szinte semmi, aztán te vagy az, aki ott áll, és mivel hajt a szellemed, végül megcsinálod egyedül, de mindenki nagyon beletettnek hat, ezzel szemben, amikor idegennel kell, akkor meg az a nagy helyzet, hogy minden kínos. Az is, ha egy csókról beszéltek, amit amúgy mások előtt csinálsz. Mégis, amikor feladattá válik, akkor meg olyan nagyon furcsa, hogy arra már szavak sincsenek. Most persze nem a csókról kell véleményt alkotni, hanem az ideális párkapcsolatot kell megcsinálni, és nem is baráttal, nem is idegennel, hanem a kettő között elhelyezkedő May-jel, ami lehetne akár jó is, mert barátokká is válhatunk, csak kicsit furcsa, hogy pont ez lenne az a téma, ami összehoz minket.
- Kezdjük az elején szerintem, mert ez egy nagyon nagy témakör. Milyen az ideális pár? Mondj mondjuk öt jellemzőt, aztán én is mondok még ötöt.
Az előttünk heverő nagy, három vagy talán négy A/3-asnyi lapot szétterítem, és rajta négykézláb állva, na persze, mielőtt bárki is reménykedne, hogy ilyet egyenruhába csinálok, el kell árulnom, hogy nagyon nem. Szóval a papíron térdelek, és annak a bal felső sarokba felírom, hogy “A Társ”, nem adok neki nemet, valahogy ösztönösen nem jön a tollamra az, hogy bekategorizáljam. Margit ugyan nem tudom, de valahogy, ha megkérdeznének róla, nem tudnám besorolni, pedig én együtt is járok egy fiúval, sőt, más dolgokat is csinálunk, ami tök jó, csak lehet, hogy bennem valami hibásan működik, hogy olyan lagymatagon kezelem ezt, közben meg a másik lehet, hogy egy másik lánnyal jobban ellenne, de azt meg azért nem szeretném, hogy mással legyen. Mit lehet ilyenkor tenni? Kétségbeesni? Ugyan, az nem az én asztalom, inkább hagyom, hogy az idő majd szépen mindent a helyére tegyen, addig meg, sodródom. Ez a legtöbb, amit tehetek, nem igaz?
- Kinézetet is adjunk vajon, vagy csak jellemet? Mondjuk, amiket olvasni lehet a házasságukról... lehet, hogy új férjet keres és mi leszünk a segítők? Mint a nagy ő-s műsorokban. Egyik nyáron muglik között voltam, és elég sok ilyet láttam, ismered?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839343#post839343][b]Andrássy Borbála - 2021.11.24. 15:03[/b][/url]

Mindegyikre bólogatok, és szépen felírom őket egymás alá. Azért jó, hogy ekkora papírt adtak, mert az én betűim olyan nagyok és hurkosak. Nem csúnyák, de az biztos, hogy az elmúlt századokban véresre körmösözték volna az ujjaimat a tanítópálcával, amiért nem tudok kisasszonyos lágysággal írni. Andrássy Borbála betűit mindenki ismeri, olyan, mintha leragadt volna az általános harmadikban, amikor az volt a szép, ha minél pocakosabb a bé, meg kerekdedebb az ó. Egyesek szerint az egoisták írnak így, kettesek, vagyis én szerintem meg azért mondják ezt, mert Andrássy a családnevem. Pedig nem, óóó,de még mennyire, hogy nem.
- Szerinted mi a kémia? Mármint, ez most a feladattól független, tudom, de szerettem volna mindig megtudni, hogy mire mondják, hogy megvan a kémia közöttük.
Nekem is a szüleim a példa, akik jól megvannak együtt, de nem érzem azt a mindent elsöprőséget. Azt tudom, hogy van intim életük, és azt is, hogy egymással van, meg azt is, hogy egyetértenek szinte mindenben és szinte sosem veszekednek. Az én kapcsolatom olyan, mint az övék, és azt hiszem mások ezért hálásak lennének, én mégis azt érzem, hogy nem jó ez így, hogy van valami, amit a szüleim nem adnak meg egymásnak, és amit én se tudok megadni Móricnak, ez pedig nem a legszerencsésebb érzés, valljuk be. De hát ennél még eggyel szerencsétlenebb az, hogy nem is tudok beszélni róluk. Na így oldd meg a helyzetet.
- Szerintem szép gondolatok.
Szólalok meg kicsit csendesebben, mert hát az van, mint mindig, egy picit erősödik a zavarom, ha valaki nagyon közel jön hozzám, és ahogy mellém ül, egy csomó vágy lesz rajtam úrrá. Tapogatni akarom, ami egészen biztos, hogy egy gyerekkori trauma szövődménye, és hogy egyáltalán nem egészséges. Nem tapogathatok minden embert, azért lecsuknának.
- De, ha olyan férje lesz, amilyet mi teszünk össze, akkor koszorúslányoknak kell lennünk. Csak ne rózsaszínbe, de mondjuk neked nagyon jól áll ez a fekete-fehér, bár nem túl esküvőis, de szeretem a stílusodat. Olyan vagány.
Közben meg azt is tudom, hogy ő egy nagyon kedves és tündéri lány, nem olyan, mint mondjuk az a Kátya nevű, aki mindig úgy néz ránk, mintha citromba harapott volna, és mellette még büdösnek is érezne. Jó szagúak vagyunk, mind a ketten, ez biztos.
- Hogyan szerette nézni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839351#post839351][b]Andrássy Borbála - 2021.11.24. 19:58[/b][/url]

Látom a mozdulatait, de nem reflektálok azonnal, előbb meghallgatom, hogy mit mond, és bár ajkaim mosolyra húzódnak, egyszerre vagyok boldog a szép gondolatoktól, és szalad végig rajtam a kellemetlenség, hogy azt elmondani nem tudom, mert van olyan, amit érzek, de valahogy nem ezt. Vajon tényleg rosszul kötöttek be? Tudom, hogy Móricnak elmondhatom, mert ő megértené, de vajon, nem lenne ezek után minden olyan fura? De, mindenbizonnyal. Nem szeretném, hogy megtudja, azt szeretném, hogy boldog legyen, és ha egy nap szakítunk is, akkor is boldogan hagyjuk el a kapcsolatot, és ne úgy, hogy csalódtunk. Vajon ez lehetséges? Van ilyen?
- Szóóóval, te éreztél már ilyet.
Hirtelen vezérelt ötlettől közelebb hajoltam hozzá, de nem akárhogyan, hanem úgy, hogy egy picit bedőltem, és oldalról-alulról közelítettem meg az arcát, amit eltakart, és a vállvonogatás sem állított meg. Ha most hajtó lennék, ez lenne a tökéletes szög ahhoz, hogy elorozzam a kvaffot. Tudom, tudom, de mit csináljak, ha Damyan Volkov a keresztapám? Biztos, hogy a szentelt vízzel jött belém a kviddics, de játszani nem engednek, mert még a végén történik velem valami, és oda a lehetőségem arra, hogy megfelelő férjet fogjak. Szörnyű, nem? Szóval így, ebben a meglehetősen érdekes pózban pillantok fel rá kérdőn, várva a választ. Érdekes páros lehetünk mások számára, és az a vicces, hogy mi ezzel most tényleg a házifeladatunkat csináljuk.
- Tényleg vagány.
Tudom, itt elvileg csendben kellene lenni, de ilyenkor senki sincs itt, ezért is választottam én is ezt a helyet. Pár stréberebb emberke szokott lejönni tanulni, de ők is inkább hét elején meg hétvégén, az ilyen kis köztes napokon egy teremtett lélek se látogatja ezt a helyet.
- Tévén? Apukád színész? Én, nem vagyok nagyon jó a mugli dolgokban, de a tévét és a mozit ismerem, meg a filmeket, és a telefont. Meg a tömegközlekedést, azokat, amik Pesten vannak. Mondjuk megpróbálok nem metrózni, a mozgólépcsők furák, meg egyszer elöntötte a víz a metrót, vagyis befolyt a Duna az alagútba, aztán meg láttam egy nénit pucérra vetkőzni, szóval a metrót annyira nem szeretem.
Egy levegővétellel, de nagyon lelkesen mondom ezeket, de igazából tudom, hogy tök flúgosnak nézhet, és ilyenkor gyorsan befogom, összeszorítom mindig az ajkaimat.
- Nagyon sok kérdésem és szavam szokott lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840467#post840467][b]Andrássy Borbála - 2021.12.20. 10:57[/b][/url]

Nem tudom eldönteni, hogy melyik érzés az erősebb a kettő között, ami bennem dúl. Az egyik a szégyen, mivel én nem érzek így, nem tudom, hogy ez normális-e, vagy, hogy én normális vagyok-e. A másik pedig az irigység, mert szeretnék én is zavarba jönni. Lehet, hogy a nemi érésem nem megfelelő stádiumban van? Létezhet ilyen? Hiszen úúúúgy is együtt szoktunk lenni, és nagyon jók is azok az alkalmak, de semmi erős filmes romantika és vágy nem dúl bennem, és nem is jövök olyan zavarba, és nem is tudok olyan okot mondani, amiért ez megváltozna.
- Nyugi, nekem is vannak titkaim, és én se mondhatom el őket senkinek. Titkot titokért? Én is elmondom a legnagyobb titkom és te is, és akkor tudjuk, hogy milyen komoly dolog derülhet ki, ha mi elkotyogjuk, vagyis, biztosak lehetünk benne, hogy senki sem fogja megtudni.
Oké, ezt lehet, hogy egy kicsit csavarosan mondtam el, de tudom, hogy mit szeretnék kihozni ebből a történetből, és remélem, hogy azért érthető. Eláruljuk egymásnak a legnagyobb titkunkat, amit egészen biztosan meg is őrzünk, hiszen a mi titkunk is a másiknál így marad biztonságban. Szimpla és mégis nagyszerű kigondolás ez, amibe simán belemegyek, pedig az én titkom, nos az valami olyan, ami tényleg egy életre megbélyegezne.
- Tényleg? Mivel átkozott el? Nem félsz?
Kérdezem izgatottan, szinte suttogva. Tudom, hogy a roma asszonyok átkai nagyon erősek, és remélem csak, hogy nem valami nagyon rossz dologgal átkozta el. Ha ők jönnek felém, és tudom, hogy pénzt akarnak kérni, nekik mindig adok, mert nem szabad kockáztatni, elég nekem egy vérátok, kettő már kicsit hajmeresztő lenne, így is épp csak hogy elvagyunk egymással én meg a kígyóm.
- A gyár az, ahol összerakják egybe az alkatrészeket, ugye? Nagyon komoly és nagyon felelősségteljes munka, hiszen, ha nem raknák össze a bigyókat egybe, akkor nem lehetne használni őket. Apukádnak nagyon fontos munkája volt ezek szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840741#post840741][b]Andrássy Borbála - 2021.12.24. 06:30[/b][/url]

Tudom, hogy ez merész volt, szerintem is, de abban a pillanatban, ahogy kimondom, hogy osszuk meg a titkainkat, tudom, hogy helyesen cselekedek. Senkit sem éreztem soha elég közel magamhoz, és tudom, hogy ez leginkább a kígyó miatt van, aki gátol, akinek a jelenlétét úgy titkolom, mintha valami szörnyűség lenne. Meg kellett tanulnom együtt élni vele, és most meg kell tanulnom azt, hogy másoknak is megmutassam. Ez egy rajtam kívül álló dolog, és mégis, örök életemre a részemmé vált. Egy nap... egy nap nem marad más, csak a kígyó, és nekem tudnom kell majd
elfogadni.
- Egyszer van kedved elmenni? Meglátogatni azt a helyet, ahol dolgozott. Szívesen hallanék róla.
Minden család más és más, a szülők máshogy viseltetnek egymás iránt és máshogy a gyermekeik iránt. A szüleim jól megvannak, bár néha azt érzem, hogy csak az üzlet tartja őket össze. Mégsem tartanak szeretőt, nem veszekednek nyíltan, és amikor egymásra néznek, látom a szemükben a szeretetet, ilyen nagyon sok év után is. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sok pillanat volt, amikor feladták volna egymást, mégsem történt meg. A nővérem az engedélyük nélkül, meghamisítva a papírokat nagykorúsíttatta magát, hogy férjhez mehessen a haldokló barátjához, most pedig egy olyan ember felesége, akit nem tudnak elfogadni, és csak vademberként emlegetik. Tiszta Tarzan érzésem van mindig. A bátyámat pedig megharapta egy vérfarkas, majd ezt követően kiderült, hogy meleg. Az egyetlen reményük én voltam, hogy a család nevét tovább vigyem, de sem a kígyó, sem Móric nem segít ezen, én tudom.
- Kezdjünk eggyel. Mondjuk egy picivel, és ha tetszik a dolog, akkor elmondhatunk többet is, a legnagyobb titkokat is. Kibeszélhetünk mindent, ami a szívünket nyomja. Rendben? Ja igen, és a legfontosabb.
Felemelem a jobb kezem, kettőnk közé, ami nem nagy táv, de nem is zavar a közelsége. Térdeink összeérnek, illataink körülöttünk egyesülnek, mint egy védőburok, egy nagy titkokkal teli, védőmező. Négy ujjamat behajlítom, csak egy marad egyenesen.
- Kisujj-eskü. Nagyon fontos, hogy megígérjük, a titkok titkok maradnak.