38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 01:53 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad


Hogy őszinte legyek, féltem. Sosem mondanám el másoknak, de az ilyen helyzetekben mindig remegett egy kicsit a lábam. Mégsem tudtam tétlenül üldögélni, míg arra várok, hogy megjöjjön a bátorságom, vagy elmúljon a félelem. Nem, ennél egy kicsivel több büszkeség szorult belém, ráadásul a célért bármire hajlandó voltam. Akár félretenni az érzéseimet, de még meg is változtam volna érte.
Szóval mély levegőt vettem, és bekopogtam Sebastian ajtaján. Nem voltam benne biztos, hogy itthon lesz, de kész vagyok várni rá.
Lenéztem a két óriási bőröndre, és ismét hálát adtam, amiért boszorkánynak születtem. A muglik nem tudom, hogy tudnak elférni ilyen apró helyen. Talán ha két napra ruccannék ki, elég lenne, de egy költözésről beszélünk.
Könnyebb lett volna költöztetőket hívni, nagyon ügyes varázslók vannak ott. Legutóbb is sokat segítettek, de a különbség a két esemény között, hogy most nem tudja az illető, hogy ide cuccolok. Ami azt illeti, azt sem mondtam el neki, hogy felmondtam a tokiói seprű műhelyben.
Csak abbab reménykedek, hogy mint mindent, ezt is meg tudjuk beszélni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. június 29. 01:58 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun


Ha az életem egy rakás romra és törmelékre emlékeztetett eddig, akkor azt hiszem, lassan mondhatom, hogy eszembe jutott a reparo. Nem mintha amúgy annyira rossz varázsló lennék, csak vannak pillanatok, mikor az ember ítélőképessége úgy dönt, felmondja a szolgálatot és csak úgy tesz, mintha nem is ismerne.
Viszont a pandarezervátum óta úgy tűnt, a dolgok kezdenek helyrerázódni. Már nem kerültem azt a bizonyos szőkét, sőt, a müncheni lakásomat is képes voltam rendbe rakni, ismét megszűnt a katasztrófa-turisták kedvenc helyének lenni. Visszakerült rá a hoppanálás-gátló és még kicsit új színezetet is öltött. Ezen kívül mivel is volt gondom? A kezem. Ja igen. Mondhatjuk, hogy az idő tette a dolgát, a kisujjam már nem zsibbadt folyamatosan, sőt, néha úgy is éreztem, hogy meg tudom mozdítani. Szenzációs, nem?
Szóval éppen a szobában próbáltam a tárgyaim kicsit rendezni, mikor a kopogás hallatszott az ajtó felől. Felvont szemöldökkel pillantottam abba az irányba, majd a tükörbe, oldalra túrtam kicsit a hajam, lejjebb rántottam a pólóm és már siettem is. Másokat megvárakoztatni bunkóság.
Aztán ahogy mély levegőt követően kinyitottam az ajtót, bekövetkezett a teljes rendszerleállás. Nagyokat pislogtam a lányra, majd a bőröndökre, majd vissza a lányra és megköszörültem a torkomat, hátha attól visszanyerem a hangom. Nem így történt.
- Öm... Servus, Haru. Hogy s mint? Mi járatban? - kérdeztem halvány mosolyt erőltetve az arcomra, egyik lábamról a másikra állva, közben néha-néha megpiszkálva a szikszalagot a sérült csuklómon.
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:00 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Még a bőröndöket néztem, mikor hallottam az ajtó mögüli neszt. A szívem felkapcsolt egy gyorsabb tempóba, a kezeimet összekulcsoltam a hátam mögött, hogy ne lássa a remegést. Nehezebb lesz szóba foglalni mindent, mint az gondoltam eleinte.
De ha baglyot küldtem volna neki, és egy kicsit is visszakozna, biztosan nem lennék most itt.
- Szia Sebby - szólaltam meg.
A hangom legalább magabiztosnak tűnt, de nem csodálkoztam volna, ha átlát rajtam. Hiába jelentette ki, hogy nem szeret engem, barátként mégiscsak tisztelt engem, ezáltal ismert is.
Ahogy megláttam a szemeit, vissza akartam fordulni. Ő az, akit a legjobban szeretek, és hogy gondoltam, hogy problémát fogok neki okozni?
Nem Haru, koncentrálj - gondoltam komolyan.
- Gondoltam ide költözök - egyszerűen mondtam ki, mintha csak azt mondtam volna, mennyivel kellemesebb az itteni nyár, mint Japánban.
Egy rövid pillanatra megijedtem, hogy most fog eljönni a pillanat, amikor bezárja előttem az ajtót és úgy fog tenni, mintha meg sem történt volna az elmúlt pár perc.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. június 29. 02:03 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun


A mai napomat semmiképpen nem arra kalkulálta, hogy majd váratlan látogatók érkeznek, de amint a sors otromba fintora is mutatja, a sors engem sosem szeretett. Rohadt nornák.
Szóval ott állt a menyasszonyom, a háta mögött összefont karokkal és két hatalmas bőrönddel, szinte egyértelművé téve, hogy nem egy blitzbesuchot tervez. Kissé haboztam, de persze, nem terveztem megbántani, csak azért, mert éppen rossz időszakomban kapott el.
- Helló Haru - a hangom még egészen kedvesen is csengett, magamhoz képest legalábbis biztosan. Az utóbbi időben mondhatjuk, hogy hanyagoltam őt kissé, de csak nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson. Érthető, nem?
Már éppen felajánlottam volna, hogy mi lenne, ha megölelne, mert úgysem láttam egy ideje, erre kijelentette, hogy ő ideköltözik. Egy pár pillanatig köpni-nyelni nem tudtam. Mert hát ugye nem túl gyakori, hogy ezzel állnak meg az ember ajtajában. Van, amit jobb elengedni.
- Igazán? És honnét veszed, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem, de aztán csak szélesre tártam az ajtót és az egyik hatalmas bőröndöt bevontattam, mert egyrészt baromi aranyos vagyok, másrészt ő egy nő, harmadrészt nem kell az egész utca tudjon mindenről. Bent letámasztottam a mázsás poggyászt a folyosón és a fejem kissé oldalra biccentve mértem végig a lányt.
- Hogy vagy? Minden rendben?
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:07 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Furcsa, hogy csak akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott, amikor újra megláttam. Nagyon jó volt újra a szemébe nézni, és ha nem lettem volna annyira ideges, biztosan azonnal a nyakába ugrok.
Egyenlőre nem vettem észre rajta semmi furcsát, de vajon ő is így volt ezzel? Mondjuk nem úgy ismert meg, mint aki csak úgy eldobja az eddigi sikereit. Meg is fogom neki magyarázni, de lehetőleg nem az utcán ácsorogva.
- Wie geht's? - kérdeztem, közben az arcát néztem. Az utóbbi időben próbáltam németül tanulni, hátha ezzel imponálhatok egy kicsit neki.
Azzal tisztában vagyok, hogy másoknak nem igazán vonzó a német tudás, de vajon a német férfiaknál másképp van? Ha magamból indulok ki, én imádnám, ha csak értem valaki elkezdene japánul tanulni.
Nem tudtam hova rakni Sebby viselkedését. A szavai valahogy nem egyeztek nekem a viselkedésével. Már épp válaszolni akartam, hogy miért lenne rossz ötlet, amikor megláttam a kezét, amivel a bőröndömért nyúlt. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért némán berángattam a kettes számút, aztán nem törődve semmivel, átöleltem.
- Ki csinálta ezt veled? - A hangom jeges volt, nem tudtam mit tenni, egyre szorosabban fontam köré a kezeim.
Nem tudom, hogyan történt, de egy biztos. Akárki is tette, lassú halál lesz az utolsó ajándéka, és a kínok olyan oldalával ismertetem meg, amiről még csak rémálmaiban sem látott.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. június 29. 02:45 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun

A német kérdésre kénytelen voltam halványan, de őszintén elmosolyodni. Elvégre tudtam, hogy nem könnyű a nyelvet megtanulni, pláne nem úgy, hogy ő előtte nem is próbálkozott ezzel. Szóval nem mondhatja, hogy fel sem tűnt a dolog.
- Danke, mir geht es gut - vontam meg a vállamat lazán, hogy aztán nem sokkal később vissza is kérdezzek. - És te hogy vagy?
Gondolom, hogy valami nagyon nem passzol, ha már egyszer idejött és bőröndök is vannak nála. Összeveszhetett a családdal?
Aztán persze segítettem neki bevontatni a bőröndöket, mert nem hagyhattam csak úgy odakint, hogy jó, ha annyira ide akarsz költözni, csak tessék, vontasd be a cumód. A pandák sírtak volna, mert annyira kegyetlen vagyok, hogy még ebben sem segítek a nőnek, aki a világ a másik feléről érkezett ide, csak hogy velem legyen.
Mikor letettem a pakkot, még eszmélni sem volt időm, már a karjai közt is találtam magamat. Kissé sután álltam ott pár másodpercig, mielőtt a karjaim a törékeny lány köré fontam volna.
- Azt hiszem, az élet - nevettem fel kínosan, de nem zavart az ölelés, igazából egészen megnyugtató volt. Hiszen Haru mégiscsak a még egyben lévő életem része volt, szerves része. - Én. Én voltam. Csak karcolás, hagyd el.
Jóval több volt egy karcolásnál, de nem keltem fölöslegesen a feszültséget, mikor nincsen rá szükség. Most pedig egyértelműen nem volt.
- Beszéljünk inkább rólad. Miért is vonszoltad át ezeket a mázsás rémeket a fél világon?
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:53 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Gondolatban pacsit adtam önmagamnak, ahogy megláttam a mosolyát. Még sem volt olyan rossz ötlet, csak a kivitelezése volt nehéz. Sokszor egész nap a seprűket bütykölném, ezért nehéz elővenni a német könyveket. 
De megérte, mert így Sebastian igazi hangját hallhattam, nem azt, amit a gyűrű generált. Mélyebb volt, ami számomra nagyon vonzó volt. Túlságosan is. 
Ahogy ránéztem a jövendőbelimre, rájöttem, hogy mindent túlságosan vonzónak találtam benne. Ez nem volt fair. 
- Velem is minden rendben - röviden bólogattam, hogy megerősítsem az állításomat. - Csak valami újat szeretnék kipróbálni.
A többit majd bent szeretném neki elmesélni. Jobb lesz, ha előbb leül, bár azt hiszem, a publikus verzió hallatán csak örülni fog. Nincs itt az ideje annak, hogy elmondjam, mik az igazi indíttatásaim. 
Amikor visszaölelt, megnyugodtam. Akármi is történt, ő most itt van, nekem pedig abban a pillanatban csak az számított. 
Várjunk. Ő maga tette?
- Totemo baka dayo. - Nem tudtam megállni, japánul mondtam el, mekkora idióta. De nem kérdeztem semmit, csak motyogás formájában kicsúszott a számon, ezzel még ha nem is zártam le véglegesen a témát, egy időre biztosan. 
Akármennyire is nehéz volt, kibújtam az öleléséből és beljebb mentem. Gyorsan szétnéztem, majd vigyorogva fordultam vissza felé. 
- Belekezdek a saját márkám felépítésébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. június 29. 03:29 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun

Maradhatunk annyiban, hogy értékeltem az erőfeszítést a lány részéről. Tudtam, hogy egyszerűbb, ha a gyűrűt használja, meg is lenne vele oldva minden probléma és ő mégis fordított időt arra, hogy egy nem éppen egyszerű vagy szép nyelvvel bajlódjon. Ha valakinek ez nem esik le, akkor az túl szőke hozzá, hogy életben legyen.
- És úgy gondoltad, Európába költözni az kezdésnek jó? - kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet és még el is mosolyodtam féloldalasan. Mert ugye tipikus női logika, nem hogy otthon vett volna egy lakást valami új helyen, vagy tenne egy két hetes nyaralást, ő átköltözik egy teljesen más kulturális közegbe.
Az ölelés miatt kicsit jobb lett a közérzetem, de azt hiszem, ő is osztja az általános közvéleményt az önbántalmazó tendenciáimról. Mert ha nem is sokat értek japánul ezt köszönöm, már gond nélkül felfogom.
- Hát ezzel nem mondtál újat, csillagom - grimaszoltam, legyintve egyet, hogy én itt részemről most egy időre zárnám is a témát. Nem akartam belemenni a pontos okokba és hogy milyen tudatállapottal rendelkeztem, mikor összenyirbáltam magam.
Ő közben kicsit körbenézett, mielőtt kijelentette volna, hogy belekezd a saját márkájába. Pillanatnyi hatásszünetet követően vigyorodtam el szélesen, őt figyelve.
- Nagyon örülök, hogy legalább erre rávetted magad. Mondtam már korábban is, hogy a helyedben ezt tenném, szóval támogatom az ötletet - közöltem, majd a csuklóját megfogva finoman a nappali felé kalauzoltam, hogy ne ácsorogjunk már egy helyben. A kanapém mégis sokkal kényelmesebb volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 13:33 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad




Nem Európáról szól ez, de ezt neki nem kell tudnia. Azért örültem neki, hogy legalább ezen a kontinensen él, és nem Amerikában. Azokat a varázslókat nagyon, nagyon nem kedveltem. Csak akkor vettem fel a rendelésüket, ha személyesen engem kértek, egyébként meg átpasszoltam őket máshoz. Csak az a baj, hogy a tokiói készítők közül én voltam a legjobb, és nem egyszer engem kértek. 
De szerencsére ez már csak a múlt volt. 
- De hát itt vagy te - kicsit értetlenül néztem rá. 
Még ha el is mondta, hogy nem szeret engem, akkor is jó kapcsolatban voltunk. Az egy dolog, hogy erről csak én tudok, de Japánban mindenki furcsán nézne rám, ha a férjem a világ másik oldalán lakna. Mármint... most tényleg elpirultam a gondolatra? 
Felnevettem, mikor válaszolt, de a grimaszolása még jobban tetszett. Határozottan nem kellemes témáról volt szó, de ha valami gondja volt, az azt jelentette, hogy nincs elég vidámság az életében. Ha másban nem is, ebben mindenképp megpróbálok segíteni neki. 
- De tanulnom kellett, ráadásul muszáj volt kiépítenem egy biztos vevő bázist. Senki nem venné meg egy névtelen japán lány seprűit.
Imádtam a hazámat, semmi pénzért nem születtem volna máshova, ha választható lenne. De tisztában vagyok a negatív oldalával is, és még ha el is fogadom, akkor sem fog megváltozni. Hiába van bajnok csapatunk, még csak időpontot se kaptam volna, nem hogy esetleg valaki kipróbálja a seprűimet. Még apám kapcsolataival sem. 
Míg vezetett, lenéztem oda, ahol fogta a csuklóm, közben lágy mosolyra húzódott a szám. 
- Azt akarom, hogy mindenkit megelőzve megnyerd a meccseket - mondtam sokkal inkább magamnak, mint neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 8. 05:00 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun

Talán egy egészen kevés közöm nekem is volt a költözéshez, elvégre egy kviddicscsapatban játszom, a német válogatott szerves része vagyok és elvileg nemsokára elveszem feleségül. De az agyam nagy része akkor is próbálta nyomatékosítani, hogy nem, a fő ok mégiscsak a munka. Több-kevesebb sikerrel.
- Nem mindig. Egyetemre járok és nemzetközi szintű játékos vagyok. És ha a jövő szezonban eligazolok mondjuk Manhattenbe? - kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet. Nem mintha ennek lenne realitásértéke, de azért mégis meg kellett fontolni. Mi lesz, ha...
Azért azt túlzásnak éreztem, hogy egy névtelen japán lánynak nevezte magát, de ahogy érzi, nem én leszek az, aki úgy érezteti vele, hogy még most sincs minden rendben. Ha én nem támogatom, akkor ki fogja? De komolyan. Szóval ismételt grimasszal rántottam egyet a vállamon.
- És most úgy érzed, hogy felkészültél? Ez egy jó hír. Meg a japán csapat amúgy is furi, ha vesztenek, elégetik a seprűiket. - Még bólintottam is párat, mintegy nyomatékosítva, hogy rendben van a részemről.
A csuklóját elengedve végül ledobtam magamat a kanapéra és várakozó pillantással figyeltem, a karjaimat összefonva a mellkasomon. Már erre is képes voltam, anélkül, hogy szenvedtem volna.
- Akkor bizony még van időd, ha minden igaz, majd talán a jövő hónap végén állhatok vissza játszani. Az edzéseket rendesen csak két-három hét múlva csinálhatom. Rehabilitáció alatt állok - bólintottam párat ismét, összepréselve az ajkaimat. Szívás. De legalább Helmut még szeret.
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 9. 01:12 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



A kifogásai megleptek. Tényleg ennyire rossz ötlet lett volna idejönni? Pedig én csak azt akartam, hogy szép házasságunk legyen. Esetleg egy kicsit önző is voltam, és magamnak akartam őt, de tényleg csak esetleg. Egy ici-pici részem csak, nem több.
- Ma-Manhatten? - Nem szokásom dadogni, de menthetetlen vagyok. Az amerikai várostól még a hideg is kirázott. - Azt hiszem, ott is képes lennék dolgozni.
Csak nem túl sokáig. Pár hónap esetleg még menne, de egy egész szezon? Vagy még annál is több? Biztosan nem. Szeretem Sebbyt, és én akarom a legjobban, hogy megszerezze a kviddics kupát, de nem ilyen áron.
- Te képes lennél amerikai mezben játszani? - A hangszínem akaratlanul is megváltozott, mikor kimondtam a nemzet nevét.
Összeszűkítettem a szemeimet, hangosan szívtam be a levegőt. Nem akarom hogy ez megtörténjen. Kényszerből gyártottam már amerikai seprűket, de az nem neki volt. Mindenki meglepődött, amikor a japán csapat helyett a németnek szurkoltam inkább, de egy olyan csapatnak sosem lennék képes kalimpálni. Még meccsre se mennék ki.
Összeszorítottam a számat az elégetett seprűim gondolatára. Nem egy végezte már a tűzön, én pedig mindet megsirattam.
- Nem számít. Ha nem nyertek, azt jelenti, hogy a seprűim nem voltak elég jók. - Az asztal mellett foglaltam helyet a földön közben, kezeimet megszokásból összefűztem az ölemben. - Én mindig is készen álltam. Most már a világ is rám talán - szélesen elmosolyodtam, az arcát figyeltem.
- Ebben tudok segíteni - elkötelezetten bólogattam. - A kézsérülések specialistája vagyok.
Nem volt teljesen igaz, de tény, hogy többet értettem hozzá, mint egy átlag ember. A seprű készítés nem móka és kacagás, többször megsérült az én kezem, de a kollégáimé is. Ha nem akartam otthagyni a munkámat - amire sosem lettem volna képes -, gyorsan meg kellett tanulnom az ilyesfajta gyógyítás csínyját-bínját.
- Ez azt jelenti, hogy akkor többet leszel itt?
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 16. 01:29 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun

Talán szőke vagyok, de még én is láttam rajta, mennyire rajong az ötletért, hogy Manhattanben kelljen dolgoznia. Őszintén, én elismertem az amerikaiak játékát is, de sokkal többre tartottam a saját nemzetemet és a csapatomat annál, hogy csak gondoljak egyet és ellibbenjek más országok felé. Ameddig nem küldenek el, addig maradok, mint a Golden Retriver az Up!-ban.
- Néha azon gondolkozom, hogy túl sokra lennél képes miattam - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. Végül is az ő élete, nem szólhattam bele, hogy mit tesz vagy nem tesz.
A hangszínéből sütött, hogy unszimpatikus számára majd az egész kontinens. Én nem éreztem ilyet, vagyis de, de csak fellángolás szerűen, mint mikor bántották az állatvilágot. Meg a meccsek előtt, de azt hiszem, hogy az inkább a lelkesítő beszédek eredménye szokott lenni.
- Mint válogatott? Dehogy! Egy normál csapatban? Nem tudom. Ha itt kiraknának, képtelen lennék más német csapathoz leszerződni. De azt hittem, ez egyértelmű - néztem rá sokatmondó pillantással, mert az, hogy én bajor vagyok, épp annyira volt kézenfekvő tény, mint hogy a pandák bambuszt esznek. Nem tudtam volna elmenni egy másik csapatba és úgy tenni, mintha soha nem is játszottam volna a sárkányoknál. - De ez csak egy példa volt.
A magát okoló gondolataival viszont sosem tudtam azonosulni, ebből a szempontból egy olyan értékrendet képviselt, ami nagyon messze állt az én felfogásomtól. Én is szoktam okolni magam, de csak olyanokért, amiről tényleg tehetek részben. Részéről egy vereség, amiben a seprűi nem játszanak végzetes szerepet, nem ilyen volt.
- Igen... nos, ha gondolod, vethetsz rá egy pillantást. Eddig is készen állt, hogy búcsút mondjon nekem. Talán most már nekem is van elég lélekjelenlétem, hogy elengedjem - Haru után szabadon fogalmaztam a sérülésemről, ami részben egyfajta menekülőút is volt a számomra a felelősségek, a józanság, a keserűség alól. Talán aznap úgy éreztem, túl nagy rajtam a nyomás és a tudatalattim elintézte, hogy szabadságoljam magam, amit amúgy sosem tettem volna meg.
- Nos, kénytelen vagyok. Visszaköltöztem a koleszból... hosszú történet, egy kicsit elharapództak a dolgok - nyújtottam felé a kezem végül, miután leszedtem a szikszalagot. Nem volt már olyan rémesen ocsmány, mint pár héttel ezelőtt, de amatőrként lehet, hogy kipakolt volna a pandapoci.
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 16. 16:50 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Komolyan elgondolkoztam azon, amit mondott. Sebby előtt azt is nehezen képzeltem el, hogy elköltözök Japánból, most pedig itt vagyok, a jövőmet is itt terveztem el. Ijesztő, hogy mennyire képes befolyásolni egy ember.
- Miért, te úgy gondoltad, hogy külön fogunk élni? - tettem fel a nagy kérdést.
Persze, reménykedtem abban, hogy ki fogunk alakítani magunknak normális családi légkört, de tudtam, hogy az ő gondolatai között ez nem szerepel. Pedig én csak annyit szerettem volna, ha egy családi házat találunk, ahol mindig vacsorával várhatom, ha hazajön.
Ugyanakkor én is tisztában voltam vele, hogy ez nem szerelmi házasság. Ha nem is ragaszkodnék ahhoz, hogy olyan vizekre evezzünk, akkor is szeretnék összeköltözni vele. Ha másért nem is, de az álca kedvéért.
- Persze, hogy példa volt - legyintettem, mintha nem is gondoltam volna komolyan. - Sosem lennének olyan buták, hogy kiraknak téged. A legjobb hajtójuk vagy.
Kérdőn néztem rá, talán csak akkor értettem meg, hogy miért nem ment el azonnal gyógyítóhoz. El sem tudtam képzelni, mi történhetett, ami ennyire megrázta a mindig vidám pandát. Kicsit rosszul is éreztem magam, amiért nem voltam mellette, még ha nem is tudtam volna sokat segíteni.
Egy bólintással nyugtáztam, amit mondott, közben közelebb csúsztam hozzá, hogy kellemesebb legyen, míg megnézem, mit tehetek érte.
- Ez nagyszerű! - Nem tudtam magamban tartani a lelkesedést, nagyon megörültem neki. - Mármint, hogy többet leszel itt. Az nem, hogy valami baj történt ott... de azért gond nélkül tudod folytatni az egyetemet, ugye?
Nem mintha érdekelne, hogy lediplomázik-e, vagy sem. Sebastian nevét már most ismerik világszerte, eleve feleslegesnek tartom, hogy oda jár.
Alulról megfogtam a karját, ahol pedig a seb volt, hozzáérintettem az ujjam hegyét. Még az ajkaim is elnyíltak, akaratlanul is élesen szívtam be a levegőt. Nem sokszor láttam ilyen csúnya sérülést - mármint ami nem a kviddics közben történt -, de azt hiszem, tudom kezelni.
Elengedtem, hogy elő tudjam venni a pálcámat a táskámból. Igazi gyógyító varázslatokat nem tudok, de az elsősegély doboz valamelyik bőröndben lehet, amit természetesen nem fogok megkeresni. A varázsige kimondása után pár másodperc elteltével az ölembe pottyant az aprónak tűnő dobozka. Pontosan tudtam, hol találom, amit keresnem kell, így ahhoz már nem kellett a pálcám, amit le is raktam.
- És mi van a szőkével? - kérdeztem, miközben belekezdtem a fertőtlenítésbe.
Persze tudtam, hogy Hannahnak hívják, de valahogy sosem akaródzott kimondani a nevét. Jobb volt szőkének hívni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 28. 19:24 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun

Szinte már ijesztő volt, hogy mennyi dolgon változtatott azóta, hogy megkértem a kezét és az, hogy fogta magát és átcuccolt Európába, elég kiemelkedő helyet töltött be ezen a listán. A kérdésére csak álltam ott, zsebre vágott kézzel és próbáltam épeszű választ megfogalmazni. Nem tudom mit gondoltam, az is lehet, hogy nem futottam át a dolgot fejben elégszer.
- Nem tudom, hogy gondoltam. Lehet, hogy sehogy - köszörültem meg a torkomat, mert kezdett ez a beszélgetés kínos színezetbe váltani. Hiába vagyok nagyon aranyos, ha az ilyen fel sem merül a kicsi fejemben. Sosem laktam együtt nővel, aki nem volt családtag és őszintén, nem is bántam a dolgot különösebben.
Megjegyezte, hogy hát nem raknának ki, mert a legjobb hajtójuk vagyok, mire halkan felsóhajtva a hajamba túrtam.
- Azért ez nem egészen így működik. Ha nem teljesítek, akkor nem lesz meghosszabbítva a szerződésem - rántottam meg a vállamat, de nem terhelt le ez a lehetőség lelkileg. Teljesen jogosan raktak volna ki, ha romlik a precizitásom, ez anno a szerződésbe is bekerült. Így a lehetősége mindig fennállt.
Kissé közelebb csúszott hozzám a kanapén, én meg a szám elhúzva nyújtottam felé a kezemet, hogy megnézhesse közelebbről. Nem mentem vele gyógyítóhoz, mert akkor magyarázkodni kellett volna, megint dilidokihoz küldenek, egyből rendbe raktak volna. Kellett az a kis idő, hogy fejben összepakoljam magam, még akkor is, ha ez így most hülyén hangzik.
- Iiiigen, persze. Az egyetemmel nincs baj, csak a kolesz lett egy kicsit... sok nekem - vontam meg a vállamat, mert nem volt kedvem erről pontosabban kiteregetni a dolgokat. Már megbeszéltem a dolgot Hannahval is, legjobb tudomásom szerint már ő sem lakott ott, szóval... nem nyomta a lelkem a dolog.
A seb láttán felszisszent és nem ő volt az egyetlen, aki szerint durva volt. Nekem a gyomrom akart kifordulni a helyéről, mikor először megláttam, aztán jó volt, mert ha érzelmi válságom volt, pánik, vagy hasonló, csak belenyúltam a sebbe és a fájdalom általában kilábaltatott belőle.
- Ehm, nagyon semmi... A múltkor elmentünk pandákat nézni, hogy kicsit helyretegyük a dolgokat - vontam egyet a vállamon, felszisszenve, ahogy a fertőtlenítő a sebhez ért. Au-au-au?
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 25. 00:30 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Az a fajta nő vagyok, aki szereti, ha meg vannak tervezve a dolgok. Persze a spontaneitás is a repertoáromban szerepel, de ha fontosabb kérdésekről van szó, akkor jobb, ha azért le vannak fektetve a szabályok.
Kiismertem már Sebbyt, ezért nem is kellett volna várnom mást. Hirtelen rosszul éreztem magam, amiért jóformán a falhoz állítottam.
- Ne is figyelj rám, nem akartam butaságot mondani.
Elgondolkoztam, miért is mondtam igent Sebbynek. Jól tudtam, hogy nem szerelmes belém, az is elég nyilvánvaló volt, hogy soha nem is lesz. Halványan rémlett, hogy vissza akartam vágni Shigenek, aki folyton előttem menőzött a furábbnál furább nőivel. Aztán jött Sebby, én pedig szerelmes lettem. A Shige iránti érzelmeim emellett már olyan gyengének érződtek.
Azt tudom, hogy a német felesége akartam lenni. Kitörni otthonról, meg hát élveztem a vele töltött időt is. Aranyos, vicces srác, akinek talán a világon a legszebb lelke van. Most komolyan, van olyan, aki nem szeretne bele?
Mindegy is, nem ez a megfelelő idő, hogy ezen gondolkozzak. Főleg, hogy olyan butaságokat mond, amiket nehezen tudok elhinni.
- Úgy beszélsz, mintha a tehetséged egyik pillanatról a másikra eltűnhetne. Jó az összhang a csapatotokban, így megnyeritek a meccseiteket, ezt pedig a vezetőség is látja.
Az ilyen csapatokat Japánban a seprűkészítők imádják. Volt olyan barátnőm, aki a legtöbb gólt dobó hajtóhoz hozzá is ment, persze csak azután, hogy leküzdötték a távolságtartási végzésből adódó problémákat. Vicces lány, az egyszer biztos.
Ahogy közelebb kerültem hozzá, próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy gyorsabban dob a szívem. Nem, nem, nem, nem kell a felesleges dráma.
Miről is volt szó? Ja igen, a kolesz. Sok volt? Vajon mit ért ezalatt? Összeráncoltam a szemöldököm, de nem kérdeztem rá. Reméltem, hogy majd elmondja, ha már készen áll rá.
A sebére koncentráltam, nehogy valami rosszat csináljak. Mondjuk, ami azt illeti, itt már nem lehet elrontani semmit sem. De azért megpróbáltam minél kevesebb fájdalmat okozni neki.
- Szóval akkor szent a béke, ez nagyon király. - Mosolyt erőltettem magamra, nem akartam keserű lenni. Még nem találkoztam soha a szőkével, de valamiért nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. - Merre néztetek pandákat? - kérdeztem érdeklődve.
Otthon sokan imádják a pandákat, szinte az összes állatkertben megtalálhatóak. Még sosem néztem meg őket személyesen, de legtöbbször azt hallottam, hogy kihagyhatatlan élmény.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. szeptember 4. 15:18 | Link
Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun

Az ilyen beszélgetések alkalmával mindig megfordul a fejemben, hogy vajon jó ötlet volt-e egyáltalán ez az egész eljegyzés. Egy biztos: akkor annak tűnt, mert megértett, a szüleim pedig nem hagytak volna nyugtot nekem, míg meg nem kérem egy lány kezét. Noha, ők egy német politikus lányára gondoltak és nem egy japán seprűkészítőre, ez külön kis odaszúrás volt a részükre is.
A megjegyzésére elég érdekesen néztem, de aztán inkább nem mondtam semmit, sokkal könnyebb volt ez így.
A kviddics viszont olyan téma volt, amiről nem hallgathattam hosszú távon, hiszen az életem szerves alkotója volt és igen, a mindennapi életemet is gyakran befolyásolta.
- Azért nem egyszerű a dolog. Mindig jönnek nálam fiatalabbak és tehetségesebbek, a sérüléseim pedig egyértelműen nem a javamra billentik a mérleget - jegyeztem meg kissé elgondolkozva, de ez a szünet most kellett. Még akkor is, ha ez újabb feketepont volt a számlámon. De úgy tudtam együtt dolgozni Matssel és Lewyvel, ahogyan csak nagyon kevesen és ezért megérte nekik várni rám. Arról nem is beszélve, hogy ha én nem voltam elég bajor a klubnak, akkor senki. Ez pedig még mindig fontos volt a vezetőségnek.
Szóba került még pár dolog, mint a kolesz és a sérülésem, de ezekről igyekeztem hamarabb ellapozni. Ő lassan elkezdte kezelni a sebet, amit nem is értem, miért hagytam neki, de így volt.
Tudtam, hogy Hannah miatt nem olyan "lelkes", mint amennyire annak akar látszani, de nem dörgöltem az orra alá a dolgot. Mert hát, a szőke nem különösebben volt enyhítő tényező a "kapcsolatunk" terén.
- Nos, igen, mondhatjuk így is. Bár nem... vesztünk össze, csak... kommunikációs problémák akadtak - korrigáltam a kis elméleti hibát, mert hogy itt inkább arról volt szó, hogy képtelen voltam megbeszélni vele a dolgokat. - Öm, a szecsuáni rezervátumban.
És már kint is volt a dolog. Gyorsan akartam leszedni, mint a ragtapaszt, mert ha nem, ez is nyögvenyelős lesz. Elvégre elmentem Hannahval ázsiába, pandákat nézni.
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 22. 12:12 | Link
Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Azt hiszem nem túlzó kijelentés, ha azt mondom, hogy értek a kviddicshez. Nem csak seprűket készítek, már fiatalabb korom óta rendszeresen járok meccsekre, csak én nem voltam jó játékos. Bár nem is értem, hogy annak idején miért terelőnek raktak be... Mindegy, az már a múlt, és én most határozottan boldog vagyok, amiért a seprűkkel ennyire jól kijövök. Mármint nem egy nyertes szériába segítettem, azt hiszem ez egész jó arány, tekintve, hogy csak pár éve dolgozok.
A játékosokkal kapcsolatban is megvolt a saját véleményem. Persze, a tehetség is nagyon jó ha van, viszont a profi mezőnyről van szó - itt már mindenki tehetséges. Az, ami különbbé teszi a versenyzőket, az a tapasztalat.
Nem adtam hangot a véleményemnek, mert nem akartam vitázni. Úgy tűnik, elég érzékenyen érintette az érkezésem, az pedig végképp nem szerepelt a terveim között, hogy még fel is bosszantom. Mielőtt rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé, barátok voltunk. Úgy éreztem, bármiről tudunk beszélni, és ez volt a legfontosabb, ezt nem akartam elveszíteni.
A másik nő valahogy mindig ott volt, még ha nem is fizikai valójában. Sebby szeretett róla beszélni, ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy több is van mögötte, mint kedves baráti törődés. Bár nem kellett ehhez sherlocki érzék, a srác nem tud titkolózni, főleg, hogy nem is nagyon akart előttem.
- Kommunikációs problémák? - ismételtem meg értetlenül.
Elképzelni sem tudtam, hogy mit ért ezalatt. Nem tudtak beszélni? Beteg lett valamelyikük baglya? Vagy eltévedtek a levelekkel? Sosem hallottam még ilyen esetről, össze is ráncoltam a szemöldököm.
Ahogy a szecsuáni rezervátum hallatán is. Sebastian előtt sosem ismertem a féltékenység fogalmát, azóta viszont rendszeresen gyakorlom, már nem mintha akarnám, vagy ilyesmi. Csak azt akarom, hogy ez az egész probléma egy csettintésre megoldódjon, semmi több.
Ahelyett, hogy kiakadtam volna, bólogattam. Kicsit úgy éreztem, mintha még soha ilyen nehéz nem lett volna, hogy megfékezzem az érzelmeimet.
Elengedtem a kezét, már nem tudtam többet tenni érte. Hátrább is húzódtam tőle, kicsit kellett a tér.
- Biztosan fantasztikusan éreztétek magatokat, gyanítom felejthetetlen élmény marad.
Nem néztem a szemébe, így is nehéz volt kimondani. Néha nem is értem, miért erőlködök ennyire, olyan kilátástalannak tűnt a helyzet.
- Nem zavar, ha csinálok kávét?
Sosem szerettem azt a barna löttyöt, de már feltűnt, hogy a panda inkább annak a keserű italnak hódol, mintsem a teának. Azt nem mondom, hogy átszoktam rá, de többet ittam, mint amennyit eddig. Rengeteg kávéfőzőt vettem, hogy a legjobb babokból finom legyen maga az ital is.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek