Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Túl a vizsgákon, végre teljes nyugalomban teszem meg a jól megszokott hétvégi kis túrámat. A délelőtt nagy részét lent töltöttem a faluban, találkoztam Lillával is, megint nagybevásárlást tartottam a cukorkaboltban, pótolni kell a rohamosan fogyatkozó édességkészletet. Bár annak is elfogyott már a fele az együtt töltött idő alatt, de nem számít, ezzel még kihúzom valahogy pár napig, aztán ott van a dugi adag vészhelyzet esetére, és ha még az is elfogy, hát kénytelen leszek befejezni az egész napos hátsó meresztést, és ellátogatni a konyhára a manókhoz, térden csúszva könyörögni nekik némi süteményért.
Hátizsákom pántjaiba akasztott hüvelykujjal, idült vigyorral a képemen dúdolgatok magamban a folyosón, épp visszavonulót fújnék a mai napra, a klubhelyiséget megcélozva. Olyannyira a történtek, és leginkább Lilla hatása alatt állok még így is, hogy nincs a közelemben, hogy teljesen kimegy a fejemből mi is a mai nap jelentősége. A nemzeti ünnepünkön kívül, természetesen. Gondtalanul sétálgatok, azzal szórakozom, hogy a folyosó köveinek vonalán haladjak, aztán hogy csak a kövekre léphetek, néha kibillenve az egyensúlyomból. Elég idiótának tűnhetek egyébként. Egy húszas évei elején járó férfiú, aki olyasmivel játszik, amivel a nála tizenöt évvel fiatalabbak szoktak, körülbelül. Eddig sem törődtem túlságosan azzal, ki mit gondol rólam, pár ember kivételével, ők pedig pontosan tudják, hogy nem vagyok teljesen százas, asszem túl is tárgyaltuk a dolgot.  
Még a sutyorgás sem jut el a tudatomig, ami az épp mellettem elhaladó diákoktól származik, így nem is segítek magamon, hogy legalább valamennyi időm legyen felkészülni az elkövetkezendőkre, pedig ha egy kicsit odafigyelnék, tutira leesne, miről van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476773#post476773][b]Várkonyi Arnold - 2015.03.15. 18:22[/b][/url]

Túl a vizsgákon, végre teljes nyugalomban teszem meg a jól megszokott hétvégi kis túrámat. A délelőtt nagy részét lent töltöttem a faluban, találkoztam Lillával is, megint nagybevásárlást tartottam a cukorkaboltban, pótolni kell a rohamosan fogyatkozó édességkészletet. Bár annak is elfogyott már a fele az együtt töltött idő alatt, de nem számít, ezzel még kihúzom valahogy pár napig, aztán ott van a dugi adag vészhelyzet esetére, és ha még az is elfogy, hát kénytelen leszek befejezni az egész napos hátsó meresztést, és ellátogatni a konyhára a manókhoz, térden csúszva könyörögni nekik némi süteményért.
Hátizsákom pántjaiba akasztott hüvelykujjal, idült vigyorral a képemen dúdolgatok magamban a folyosón, épp visszavonulót fújnék a mai napra, a klubhelyiséget megcélozva. Olyannyira a történtek, és leginkább Lilla hatása alatt állok még így is, hogy nincs a közelemben, hogy teljesen kimegy a fejemből mi is a mai nap jelentősége. A nemzeti ünnepünkön kívül, természetesen. Gondtalanul sétálgatok, azzal szórakozom, hogy a folyosó köveinek vonalán haladjak, aztán hogy csak a kövekre léphetek, néha kibillenve az egyensúlyomból. Elég idiótának tűnhetek egyébként. Egy húszas évei elején járó férfiú, aki olyasmivel játszik, amivel a nála tizenöt évvel fiatalabbak szoktak, körülbelül. Eddig sem törődtem túlságosan azzal, ki mit gondol rólam, pár ember kivételével, ők pedig pontosan tudják, hogy nem vagyok teljesen százas, asszem túl is tárgyaltuk a dolgot.  
Még a sutyorgás sem jut el a tudatomig, ami az épp mellettem elhaladó diákoktól származik, így nem is segítek magamon, hogy legalább valamennyi időm legyen felkészülni az elkövetkezendőkre, pedig ha egy kicsit odafigyelnék, tutira leesne, miről van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476774#post476774][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.03.15. 18:27[/b][/url]

Noldi
#megtalállakkicsinállak #igenteott #grrr

Megjelent az Edictum. Ez másoknak egy egyszerű nap, olyan, mint bármelyik másik, gondolná a mezei diák. Egy, csak egy ember robban fel az idegtől, ahogy az újságot kinyitva szembe találja mágát egy interjúval. S hogy miért ok mindez arra, hogy vérben forgó szemekkel induljon a nyomorult alany felkutatására, az bizony csak később derül ki. Egy kín szenvedés látni, ahogy furán néznek rá és hallani, ahogy összesúgnak mögötte. Itt ma valakinek meg kell halnia, s mivelhogy ez a valaki Várkonyi elvtárs, így Michelle félig nehéz szívvel indul küldetésére. Márpedig a levitásnak vesznie kell, ez egyértelmű és tagadhatatlan tény.
Mint a mérgezett egér, úgy randalírozik, hogy megtalálja legjobb barátainak egyikét, legbelül pedig az ideg hevíti ezres fokozatra. Mit is mondhatna? Egy hamis szerelmi vallomás az Edictumban. Nem, ha eléáll és az osztály előtt csinálja, belefér. Kiáll a rét közepére, hát tegye, üvöltse. Na de az Edictumban?! Hát van ennek tökéletes esze? Nincs és sose volt. Épphogy ez a gondolattöredék átszáguld agyán, megpillantja a srácot. Ennyi, kész, az a bizonyos bomba felrobban benne, s hangjába belerázkódik a Banya folyosója. Ajjaj.
- VÁRKONYI ARNOLD - nem, a fiú össze sem tévesztheti senkivel és, ha csak egy kevés esze is maradt, nem ingerli tovább a rellonost. Tudniillik Michelle idegei kötélből vannak, ha a hozzá közelállókról van szó, de van az a pont, amin még ők is jobb, ha megállnak. Nos, Noldi mindezt nem tette meg. Akkor viszont viselnie kell a következményeket. Már csak azért is, mert mielőtt meglóghatna a fiú, Michelle két lépéssel mellette terem és olyan vasmarokkal ragadja meg annak felkarját, hogy onnan csak kitépni lehetne. Villámló szemek, jól látható és mérhető idegállapot. Van kérdés?
- Mondd, neked teljesen elmentek otthonról? - mindketten érezhetik, hogy erre nem adható jó válasz. Valamelyikért úgyis le lesz ütve, csak üthetné már. Szörnyű egy nap, szörnyű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476775#post476775][b]Várkonyi Arnold - 2015.03.15. 18:29[/b][/url]

Nos, a kellemes békeidőknek hamar lőttek, kis híján orra bukom, amikor meghallom a hátam mögül érkező éles hangot, amint határozottan a nevemet kiáltja. Egy pillanatra sem kell elgondolkodnom azon, kihez tartozhat, és már azelőtt tudom, hogy kivel fogok szembetalálkozni, amint megfordulok, mielőtt a szemem sarkából megláthatnám a szőkét, dühösen lépdelni egyenesen felém.
 És igen, ebben a minutumban hatalmasat koppan, amint leesik, miről is van szó és a fogaim között szűrve átkozom magam egy sort, amiért ennyire figyelmetlen voltam. Kicsit sem leplezve a szándékomat lesek körbe menekülő utat keresvén, persze esélyem sincs a lány ellen, no meg, a halogatás nem sokat segítene ezen a beszélgetésen. Mintha egy felvételen nézném, úgy tudatosul sorban minden külső tényező, ami mellett vakon elhaladtam az elmúlt pár percben. Ó, én idióta! Sejtettem, hogy túllövök a célon az interjú Mich-ről szóló részével, de eddig is túléltem valahogy.
Meglepetten szisszenek fel a bicepszemet szorító ujjak nyomán, és nézek a lányra hatalmas, ártatlan kiskutya szemekkel. Hogy ezután mi jön, azért nem vállalom a felelősséget, és tudom, hogy a lehető legrosszabb reakció, amit jelen esetben produkálhatok, és valóban elbúcsúzhatok az életemtől. Hm, szép volt, köszönöm a lehetőséget! Mindenkit szeretek, viszontlátásra! Ja, hogy mit reagálok? Biztos, hogy tudni akarod? Felröhögök. De olyan jóízűen, nem kínomban, tehetetlenségemben vagy attól, hogy tényleg berezeltem. Persze ezek közül mind érvényesül valamilyen mértékben, de nem. A nevetésem abszolút szívből jön, szinte még be is könnyezek.
- Ugyan már, Mich, ez csak egy cikk! És elengednél? Kezd fájni… - nézek a még mindig a karomat szorongató kezére, ami apró méretéhez képest elismerésre méltó erőt tud kifejteni. Az persze, hogy a lehető legjobb helyen kerítünk sort erre a kis konzultálásra, szintén csak most realizálódik. Remek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476776#post476776][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.03.15. 18:30[/b][/url]

Noldi
#azthiszedmegúszod #nemszabadulsz #lehetneviccesebb

A kellemes békeidőknek bizony valóban lőttek. Hogy képzelte mégis, hogy majd ilyesmiket írnak róluk? Kérdezhetnénk, miért is zavarja a szőkénket a cikk, hiszen alapjáraton pont nem érdekelné, hogy Arnold miket hord össze abba a szennylapba. De akkor mi verte ki a biztosítékot...? Hát amit még ő nagysága se tudna kimondani, hogy bizony Vasil miatt. Nem akarja, hogy a navinés egy ilyennel találja szemben magát, főleg azután a bizonyos csók után. Mintha Michelle hobbija az lenne, hogy minden srác fejét elcsavarja, lesmárolja, majd útjára engedi őket. Teljesen olyan. Pedig a valóság sokkal szimplább és menőbb ennél: bomlanak utána a férfiak. Jó, ez talán így ebben a formában kissé egoistán hangozhat, de Michelle egy szemernyivel sem tesz többet azért, hogy észrevegyék, mint mondjuk egy másik nőstény. Csak éppenséggel ő jobban csinálja.
Na és ezzel meg is érkezünk ismételten a helyszínre, hogy tudósítsunk hőseink felől. A bal sarokban Várkonyi Arnold a kék színt viseli, számításba vehető, hogy ő lesz a vesztes. A jobb sarokban azonban az utánozhatatlan Saint-Venant ácsorog, zöld színt viselve, KO-ra készülve. És indul az összecsapás egy üvöltés kíséretében és folytatódik egy karon csípés keretében. Fogadni ér.
A nevető Arnold láttán szinte meghűl ereiben a vér. Ez szerinte vicces? Na de sebaj, ha jobban meggondoljuk, rellonosunk is tud mókás dolgokat mondani, de csinálni is. Amennyiben visszavágásról van szó, csajunk nem ismer tréfát, így is rugaszkodik neki a legújabb válaszának. Ami sejthetően nem lesz kellemes.
- És vajon a te drága Lillád mit szólna hozzá, ha én vallanék szerelmet neked az Edictumban? Vagy ne adj isten itt és most adnék egy legkevésbé sem baráti csókot? - felvonja fél szemöldökét, mert tisztában van vele, hogy a levitásnak nagyon is tetszik az eridonos lány és valószínűleg nem vágyna rá, hogy amit elkezdtek, azt most Michelle keresztbe harapja. És hogy fenyegetés-e ez? Ugyan. Egyelőre még nem áll úgy Noldi szénája, hogy bármilyen személyesebb fizikai kapcsolatot létesítsenek, de Venantunk magasra törő pumpáját elnézve még mindig jobban jár így, mint mondjuk ha itt lenne a késkészlete. Kicsipkézné a fülét, az egyszer ziher.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476802#post476802][b]Várkonyi Arnold - 2015.03.15. 19:30[/b][/url]

Talán meggondolatlanul ejtettem ki a számon azokat a bizonyos szavakat az interjún, bár a túlélési esélyeimet azért sikerült közben kikalkulálnom, és a legkevésbé sem váratlan, hogy drága szőkeségünk totálisan kiakadt. Csak jó lett volna mondjuk a mai napot négy fal közt tölteni, és kivárni, amíg kicsit csillapodnak a kedélyek, esetleg még tükör előtt gyakorolni a védőbeszédemet, de hát, ember tervez...
Abba kéne hagynom a nevetést, amint Mich arckifejezése változik egy hangyányit harsány hangom hallatán. Micsoda alliteráció! Khm, szóval… igen, kellene, mégsem megy. Ismeritek az érzést, nem? Amikor tudod, hogy nem szabad, de egyszerűen képtelen vagy visszafogni magad. Nos, valami hasonló játszódik le éppen bennem, de nézzük a jó oldalát, életem utolsó perceit is jó hangulatban töltöm. A lány ujjai alatt egyre inkább lüktető eret, meg a fokozatosan egyre zsibbadóbb karomat leszámítva, kellemetlen érzés és a szabadságérzetem sincs a magaslatán a vasmaroknak köszönhetően. Ki gondolná, hogy ilyen erős...
- Az én drága Lillám…? Hogy… mi…? Itt miért tud mindenki minden olyasmiről, amiről még én sem tudok, he? – akadok fent ezen egy pillanatra, mintha a mondandója második felét meg sem hallottam volna, és valóban, a tudatomig nem egészen jutott el. Sőt, mi több, az eredeti témáról is megfeledkezem egy kicsit, bosszankodok magamban egészen addig, amíg valami erőteljesen meg nem kocogtatja a tudatom szélét, ráébresztve valamire, ami miatt megint széles vigyorra húzódnak az ajkaim, és még egy kis kuncogás is belefér.
- Te aggódsz valaki miatt. Csak nem...?! – izgatottan nézek a lányra, és bár tudom, hogy semmit sem fog mondani, villámgyorsan hárítani fog, talán fel sem veszi a megjegyzésemet, mint ahogy én is tettem a csókos résszel, mindenesetre minden vonását fokozott figyelemben részesítem, hátha észreveszek valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476842#post476842][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.03.15. 20:05[/b][/url]

Michelle mindenről tud, vagy majdnem mindenről, de amit még nem tud, azt holnap már tudni fogja. Most pl. elkésett ezzel, az információáramlás nem volt megfelelő, ez okozhatta azt, hogy túl későn jár most Arnold nyakára emiatt az interjú miatt. A nevetés pedig csak nem csillapodik, pedig itt volna már az ideje. Talán a hahotázás időtartamával egyenesen arányosan a szorítás erőssége is a felkaron, pedig meg kell jegyezni, azért Arnold nem kis gyerek, akinek simán körbe lehet érni a bicepszét. Mégis, ha egy dühös Michelle-t varázsolunk, rosszabb, mint egy véreb. Lásd most is.
- Akkor az a csók a korcsolyapályán meg sem történt, igaz? - felvonja fél szemöldökét és jellegzetes csücsörítésre áll a szája. Hogy honnan tudja? A pletykák gyorsan terjednek, főleg, ha egy farkast szemel ki magának az ember. Szőkeségünk ismerősi köre - bármennyire is ezt hisszük -, nem merül ki három-négy emberben, ez pedig arra enged következtetni, hogy nagyon jó kapcsolatai vannak. Hogy Bagolykövön belüli-e a forrás, az sajnos titok, de mindenki jobban jár, ha nem packázik a Venanttal. Ebben a kastélyban még a falnak is füle, pláne szeme van.
A következő kérdésre igyekszik elrejteni minden reakcióját. Szeme sem rebben, szája nem rándul, orra nem mozdul, teste nem merevedik meg, csak a szorítás még erősebb, ha ez lehetséges. Nem elég, hogy szerelmet vall az Edictum közepén ez a nyomorult, még a Banya folyosójának kellős közepén meg is kérdezi, hogy ugyan van-e valaki Michelle látóhatárán belül. Na mert majd pont az orrára köti és pont itt. Zsenitojás.
- Nem aggódom senki miatt Arnold drága, esetleg a te testi épséged rohamos romlása lehet némileg ijesztő jövőkép - megint egy kicsivel közelebb húzódik, hogy a jeges kék szemek teljes bizonyossággal beleégjenek a fiú tudatába. - Arnold, ne szórakozz velem, nem vagy abban a helyzetben, hogy jól gyere ki a dologból - baráti figyelmeztetés némi sziszegés formájában, de még mindig jobb, mintha tőből tépné le a karját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476908#post476908][b]Várkonyi Arnold - 2015.03.15. 21:01[/b][/url]

És mindezt feltétlenül ezen a folyosón kell megbeszélnünk? Igen, időközben a remek helyszínválasztás is eljut a tudatomig, lopva körbe is futtatom a tekintetem a folyosón, bár tök mindegy, az iskolának igen kevés szeglete van, ahol a titkok nem jutnak illetéktelen fülekbe, és hát, ez a legkevésbé sem az. Ezzel nyilván a Saint-Venant lány is tisztában van, de ahogy látom, nem igazán foglalkoztatja. Jó, engem nem zavar különösképpen a kamuvallomásom vonzata, hogy újabb pletykaalapot adjunk kapásból, szóval nem teszek megjegyzést erre vonatkozóan.
A vigyorom helyét egy pillanat alatt morcosan összepréselt ajkak veszik át, na nem, mintha akkora titok lenne, ami a pályán történt, a büfé környékén lézengők közül minden bizonnyal jó páran láthatták a csókot. Ettől függetlenül kiakasztó, hogy előbb kezd terjengeni az információ arról, hogy együtt vagyunk, mint hogy én magam megbizonyosodhatnék erről, ugyanis… nem, kimondva nincs köztünk semmi.
- Akarom tudni, mégis honnan tudsz te erről? Mindegy, inkább ne gyere a „megvannak a kapcsolataim” szöveggel – meglepően jól utánzom a hangszínét és az említett szöveghez illő arckifejezését, közben ujjaimmal mutatva az idézőjelet. Nincs miért letagadnom az állítását, így nem is teszem. Tessék, Bagolykő, újabb csámcsognivaló kis falatka. Mindenkinek ez kell, tudom én.
A karomon tovább szoruló marok nekem már bőven elég árulkodó jel, még ha a kisasszony tökéletes pókerarca meg sem rezdül a szavaimra. Nem engedheti meg, hogy hibázzon. Az a kifejezetten idegesítő vigyor Mich minden egyes szavával egyre szélesebb lesz, és az elvetemült gondolat, ami most még formálódás alatt van a fejemben, tutira a vesztemet fogja okozni, ha eddig még meg is úsztam volna egy kis karszorongatással.
- Nem- e? – harapok az ajkamba, hogy elfojtsam a vigyorom, majd kihasználom minden előnyét a meglepetés erejének. A kezem szorosan a lány derekára simul, nem épp óvatos mozdulattal nyomom a hozzánk közelebb eső falhoz, a másik kezem, amit eddig szorított pedig valahol a válla, nyaka vonalában támaszkodik a falnak, nem hagyva túl sok lehetőséget a menekülésre egyik irányból se. Mindeközben pedig olyan szenvedéllyel csókolom meg, ahogy az csak telik tőlem, derekán lévő kezemmel végigsimítok az oldalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=476980#post476980][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.03.15. 21:51[/b][/url]

Noldi
#elegemvanbelőled #eznemisrossz #leszamilesz

Már a helyszín sem érdekli, csak hadd kaparja ki a szemét. Muszáj. Akarja. Bele akarja tenni egy üvegbe és otthon azt nézegetni minden alkalommal, mikor eszébe jut, mekkora barom. De tényleg, ez nem vicc. Amúgy is az a hír járja a Venantról, hogy szervkereskedő, most már szemgolyókereskedő is lesz! Mi menő már, nem?
- Ugyan kérlek, elég rosszul utánozol - villant egy vicsort a fiú felé és tudja, ha most csak egy csepp víz lenne nála, abba is belefojtaná Arnoldot. Nem fér be a haja alá, hogy lehet valaki ennyire pofátlan és tapló és úúúúristen, mennyi más jelző. De most erősek vagyunk, főleg én, és ha a halál árnyékában járunk is, nem félünk a gonosztól. Aki Várkonyi elvtárs. Muhahaha. Csak figyeli, ahogy Arnold elharap egy mosolyt, az elhangzó kérdés pedig megnyomja nála a vészcsengőt. De nagyon csúnyán elkezd ám vijjogni az a valami, de mielőtt szőkeségünk csak megkísérelhetné a menekülést, hirtelen érvényesül a levitás erőbeli fölénye.
Érzi a derekára csusszanó kart, érzi, ahogy a fal hűvöse a hátának feszül, miközben az éhes férfi ajkak megtalálják. Az első gondolata az, hogy ez nem lehet igaz. A második az, hogy el kéne innen menni, de villámgyorsan, de hogyan, ha egyszer ide van szorítva? A harmadik pedig az, hogy ez nem is rossz. Valahol itt történhetett meg, hogy Michelle "csakazértis" enged az erőszaknak és ugyanolyan szenvedélyesen csókolja meg Noldit, ahogy a fiú teszi vele. Már nem teljesen mindegy, hogy mit csinál? MIndenki látja, hogy itt mi történik, akkor legalább élvezze is ki, ami valljuk be, annyira nem nehéz. Jobb keze, amivel eddig a levitás karját szorította, felcsúszik annak hátára és magához húzza. Köhömm. A folyosó kellős közepén édeseim? Igen, ez végül Michelle-nek is leesik, így elszakad Arnoldtól, vagyis eltolja magától, de továbbra is tartja. Mélyen a szemébe néz, kékjei veszettül csillognak.
- Nem is csókolsz rosszul - jegyzi meg nevetve, majd mivel úgysem gondol senki semmit és igazából béke van, meglendíti a lábát és amilyen kegyes, csak gyomorszájon rúgja a fiút. De azt viszont istenesen. Ahogy ez megtörténik, el is engedi. - Bocs, hogy ejtelek bébi, de csalfa fiúkkal nem kezdek - kiölti a nyelvét és gyorsan arrébb megy pár lépést, nehogy kárát lássa az akciónak. Jó, igazából úgy dönt, hogy nem csak hátrébb kéne lépni, hanem menekülni kéne, így dob egy csókot a levegőben Arnoldnak - úgysincs harag - és megszaporázza lépteit. Talán sikerül meglógnia előle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=477069#post477069][b]Várkonyi Arnold - 2015.03.15. 23:10[/b][/url]

Mennyi esély van arra, hogy a lány most már dühösebb, mint amikor meglátott a folyosó másik feléről, és utánam kiáltott? Márpedig eléggé úgy tűnik, hogy eléggé kihúztam a gyufát. Heves vérmérséklet ide vagy oda, gondolta volna a franc, hogy ennyire a bögyébe kerülök egy hülye interjú miatt! Hiszen mindennapos, hogy ugratjuk egymást ilyesmivel, már önmagában az is csoda, hogy nem boronáltak össze minket. Pedig fiú-lány még csak nem is találkozhat anélkül, hogy ne kiáltanák ki őket rögtön szerelmeseknek, ehhez képest pedig mi röhögünk, ugratjuk egymást, Mich-en tesztelem a csajozási praktikákat, amijeim egyébként nincsenek és soha nem is használok ilyesmit, de jó buli szokott lenni, ezért mindig kitalálok valami hülyeséget.
- Ha így lenne, nem akarnál menten felrobbanni. Vagy engem felrobbantani. Mindegy, ismerd be, hogy született tehetség vagyok! – legyintek a beszólásra, és fényezem még kicsit magam, ugyanakkor tudom, hogy ezzel még inkább szétkapná az arcom, ha tehetné. Túlságosan csinos az hozzá, hogy bántson, tudom én… huh, még jó, hogy ezt nem mondtam ki hangosan.
Hiába erősebb, mint amit kinézne vékony, törékenynek tűnő alkatából az ember, mégiscsak egy fejjel magasabb és kétszer szélesebb vagyok nála, így nem nehéz akarata ellenére sakkban tartanom. Bár nem is tiltakozik különösebben, leginkább valami rúgkapálásra számítottam, arra nem igazán, hogy viszonozza a csókot… _így. Meglepettségem max egy pillanatra érezhető csak, aztán már egész testemmel a lánynak simulva folytatjuk, egészen bele is feledkezem az egész hirtelenségébe.
- Felmerült benned ilyesmi? – már épp kikérném magamnak, hogy én, a levitás Don Juan – igen, olvastam – akár csak képes lehetnék arra, hogy rosszul csókoljak, miután eltolt magától. Aztán a térde szép ívben lendül, és pontosan ér célt. Összegörnyedek, a hasamra szorítom a kezem, küszködök, és nem tiltakozom, ahogy tesz pár távolodó lépést.  – Durván szereti… - nyögöm az épp elhaladó, leplezetlenül bámészkodó diákoknak, meg a közelben lévő döbbent portrénak, aztán amint járásképessé válok, elsántikálok a tetthelyről.