Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ritka pillanat, amikor huzamosabb időt töltök a szobámban. Az időtartam alatt órákat értek. Kaptam egy jó könyvet, és azok nagyon le szoktak kötni. Korgó gyomrom emlékeztet arra, hogy enni kellene. Ránézek az órámra, és megállapítom, vacsoraidő van. Összekapom magam, és a nagyterem felé veszem az irányt. Már jócskán a vacsora kezdés után vagyok, így csak reménykedhetek, hogy nem kapkodták el a finomságokat. Gyorsan lépdelek, mert nagyon éhes vagyok. Mindent megkapok, amit szeretek, és jól néz ki. Nincs tumultus a ház asztalánál, ami jó jel a számomra, nem szeretem a tömeget. Van egy rész az asztalnál, ahol csak egy lány ül, arra veszem az irányt. Nehéz lenne azt mondani, hogy ül, hiszen nem tud meglenni egy helyben. Megpróbálom azért, hátha nem zavarom, és társasága lehetek.
- Szia! Leülhetek ide? Remélem nem zavarok? -
 Látom rajta, nem éppen itt van, egész máshol jár agyilag. Remélem nem zavarok, hogy ide mertem jönni hozzá. Nem ismerős a lány, pedig egy házban vagyunk, bár ez nem jelent semmit. Feltűnően ki van öltözve, de ma nem ő az egyetlen lány a suliban. Hát persze, Valentin nap van. Jelenleg nem vagyok kapcsolatban, ezért nem volt az agyamban mi ezeknek az oka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az a gond, hogy hiába látom rajta, mennyire nem díjazza a szövegemet és hogy mennyire rossz véleménnyel van róla, és hiába ad még hangot is neki kérdés formájában, hiszen ez rólam mind teljesen lepereg. Előbb feltételezem valakiről azt, hogy ostoba, műveletlen, nincs ízlése, elmeháborodott vagy akár vak és süket, mint hogy az én megnyilvánulásaimmal lenne akár minőségbeli, akár bármilyen más gond. A lánynál például elkönyvelem, hogy simán butuska és pimaszkodó. Mindkét tulajdonság vonzó tud lenni a számomra, hisz előbbi esetében lehetek én a sokkal okosabb, utóbbiban pedig lehetőség van a játékra.
- Igen - lököm el magam vállammal a faltól, hogy megfelelő tartással viszonozhassam az arcba nézést, miközben magabiztos mosolyomból mit sem engedek.
- Napok óta tervezgetem, mit fogok mondani, ha legközelebb összefutok egy könyvekkel megrakadott, navinés fruskával - bólogatok, aztán még jobban elvigyorodom és egyszerűen magamhoz ragadom az egyik kötetet. Belelapozok, mintha bármennyire is érdekelne annak tartalma.
- Az eszedbe se jutott, hogy befogd a cipekedésre az egyik házimanót? - nézek fel rá a böngészett sorokról, összevont szemöldökkel. Komolyan nem tudom felfogni, a diáktársaim miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy használják a számukra biztosított szolgákat. Ha már a bűbájokat nem tudják normálisan alkalmazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hihetetlen, hogy van ember, aki ilyen határozottan képes kettétörni egy zsemlét. Kviddicsezik? Vagy lehet, valami komoly harcművészetet űz. Sóhajtva könyökölök fel az asztallapra, és tenyeremmel támasztom meg az állam. A pozíciónak kettős funkciója van, egyrészt kényelmesebb így a nyakamnak, hogy ne görcsöljön be a nagy nézésbe, másrészt védem a kajámat, nehogy valaki azt higgye, hogy csak mert nem eszek azonnal, nem is tartok rá igényt.
- Hm?
Nagyjából azzal egy időben, hogy egy széles hátú srác leül vele szemben, és eltakarja a kilátást, szólít meg engem is egy srác. Felpillantok rá, majd a kérdésre megpaskolom magam mellett a helyet.
- Egyáltalán nem.
Mivel pedig a tökéletes kilátást eltakarták, így attól se kell félni, hogy esetlen összenyálazom a környezetemet. Nem könnyű, ha az ember csak úgy szerelembe esik, én pedig ha egyszer megesik, akkor elég mélyen bele tudok habarodni. Andrissal például nem történt semmi, de mégis, mire kihevertem, közel álltam hozzá, hogy mindent és mindenkit kiirtsak a környezetemből.
- Lili vagyok, másodéves.
Nekem sem ismerős a srác, és úgy tippelem, hogy én sem vagyok neki. Ez nem meglepő, hiszen a faluban lakom, a házamban olyan ritkán fordulok meg, hogy nagyon, csak amikor senki sincs otthon. Jövőre már akkor sem kell fenn aludnom, amikor se apa, se a nővérem nincs otthon, és ennek nagyon örülök, ugyanis mostanság egyiküknek sem az erőssége ez. A másodévest meg azért teszem hozzá, mert sokan simán azt hiszik, hogy harmadéves, sőt negyedéves vagyok, de csak mert hosszúra nyúltam és a színházi smink miatt mintha a bőröm is másabb lenne már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szemmel látható, hogy teljesen máshol van, nem itt a reggeliző asztal mellett. Szerintem valamelyik srácot nézi, de ez is csak valami csajos dolog. Amúgy nem is tartozik rám. Ettől függetlenül közvetlen, és maga mellé invitál. Persze, hisz megkérdeztem tőle, ide ülhetek e. Szép lány, tuti mindig van párja, de biztos vagyok abban, hogy állandóan vannak kérői.
- Köszönöm. Ahhoz képest, hogy mindketten másodévesek és Navinések vagyunk, egyáltalán nem vagy ismerős. Mostantól megjegyeztelek, főleg azért, mert csodaszép lány vagy. -
 Bókolok neki, miközben leülök mellé. Tényleg nagyon csinos, egy reggelihez képest talán feltűnően szépen öltözött fel. Idősebbnek néz ki a koránál, de szerintem ez nem gond. Gondolom még számára sem. Nem emlékszek rá, hogy összefutottunk volna eddig, pedig évfolyam és háztársak vagyunk. Ami késik, az nem múlik. Kezdem megkenni a kenyeremet vajjal, miközben a lányhoz intézek egy kérdést. Közben jut eszembe, hogy be sem mutatkoztam neki
- Bocsánat a neveletlenségemért, még be sem mutatkoztam. Partay Alfréd Benedek vagyok, másodéves. Sokat kell készülnöd a vizsgaidőszakra? Nem régen jöttem vissza egy nem kevéske kihagyás után. Szóval van mit bepótolnom az idén, de szerencsére mehetek vizsgázni, és nem kell újra járnom a másodévet. -
 Mesélek neki egy kicsit magamról, miközben szégyellem magam amiatt, hogy elmulasztottam a bemutatkozást. Remélem nem tart bunkónak. És kíváncsian várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Köszönöm.
Egy kicsit belepirulok a bókba, mert fiúk nem nagyon szokták dicsérni a kinézetemet. A színházban van Márti, aki sminkel minket, meg Klára, aki a hajunkat szokta megcsinálni, ők mindig mondják, hogy milyen szép a hajam, vagy a szemem, de ők azt hiszem látják, hogy a határozottnak tűnő kiállásom mögött egyáltalán nem vagyok az. Apa mellett viszont megtanultam, hogy csak el kell adnom magam.
- Akkor mind a ketten sokat vagyunk távol.
Felelem mosolyogva, és mivel már végképp megszűnt az esélye, hogy Mr. W tökéletes járomcsontját nézzem, így képes vagyok arra a csodálatos dologra is, amiért idejöttem. Hogy egyek. Az aranygaluskával kezdem, de közben szemmel tartom a magam mellé húzott, szép halomba rendezett, és áfonyalekvárral megbolondított tejberizsemet is.
- Én a faluban lakom az apukámmal és a nővéremmel, így nem sűrűn járok a navinében, és félig magántanuló is vagyok, mert sok edzésem és próbám van, ezért nem tudok mindig beérni.
De azért, amikor itt vagyok, akkor nagyon itt vagyok. Például a holnap kezdődő vizsgaidőszakon minden vizsgámat az első időpontokra vettem fel, hogy legyen időm utána pihenni és még többet edzeni, szóval remélem még a bukást is elkerülhetem.
- Merre jártál? És melyiket szereted jobban, az Alfrédot vagy a Benedeket?
Kérdezem, miután lenyelek egy tervezettnél kicsit nagyobb falatot. Nem gusztustalankodom, mert nem szeretek illetlen lenni, csak az első pillanatban kicsit meglepődtem. Ez megesik.  
- Egy kicsit, de nem baj, mert sokat utazok. Nem szeretem a hopp hálózatot, ezért vonatozok, és olyankor szoktam tanulni is. Neked nem furcsa a sok kihagyás után egyből vizsgázni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem hittem volna, hogy ilyen jól fog kezdődni a társalgás, mivel eléggé el volt gondolkodva, mikor idejöttem. Nagyon is aranyos lány, ahogy ebből a kevéske időből látom, mióta itt ülök mellette. Én is elég sok időt hagytam ki, de látom, Lili sem tartózkodik sokat a kastélyban, bár ő folyamatosan jelen van. Nála érthető, mivel elég sok időt tölt mással.
- Családi okok miatt, meg egy kicsit nem úgy alakult a dolgok, ahogy terveztük. Van persze némi jó is benne, de minél előbb vissza akartam jönni a suliba. Szerintem így jobban jövök ki, hogy vizsgák előtt jöttem vissza, hiszen így megpróbálkozhatok velük, és nem csúszok egy teljes évet. Persze, ehhez át kell mindenből mennem. Sokat kell tanulni, mert felejtettem is, de kevéske azért maradt a kobakomban. -
 Mesélek magamról, meg arról is, miért hagytam ki nem is olyan kevéske időt. Úgy látom, ő neki is van elég más dolga a tanulás mellett. Amúgy nem lenne félig meddig magántanuló. Érintette, hogy edzése és próbája van. Ebből gondolom, hogy kviddicsezik, és színtársulatba jár.
- Te mivel foglalod le az amúgy sem sok szabadidődet? Gondolom kivddics, és színészet a két dolog. Én erre a két dologra tippelek. Benedeket szeretem jobban, így szólítanak otthon is, nekem ez tetszik jobban. Alfréd nekem fellengzős név. Meg nem annyira jön be számomra. Azért jut időd a társasági életre is ennyi elfoglaltság mellett? -
 Ahogy kimondom, már megy is a számba a következő adag. Persze, kíváncsi vagyok Lilire, érdekel mivel foglalkozik, és van e ideje mellette társasági életet is élni. Nagyon aranyos lány, és csinos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ez igaz, meg így van lehetőséged egy kicsit még rákészülni. Jobb is szerintem, ha a tanárok legalább egyszer látják az arcodat.
Mondjuk az se jó, ha többször, vagy ha nagyon megjegyeznek. Tanára válogatja. Én, amikor lehetőségem van itt lenni, szeretek magabiztosan és jól válaszolni, hogy erre emlékezzenek akkor, amikor vizsgázok. Ha valamit esetleg nem tudok, akkor még mindig hihetik inkább azt, hogy csak izgulok, és nem vagyok teljesen buta. Egyszer már bevált a taktikám, és remélem, hogy most is sikerül.
- A család sosem egyszerű.
Nagyon bölcs megállapítást teszek, de nem szeretnék ezen elmerengni, mert néha még most is, mikor eszembe jut, hogy hol lakik a vér szerinti családom, szomorú leszek, főleg azért, mert valahogy a házszámra nem emlékszem, és a szüleim arca is kezd elhomályosodni, csak az öcsém az, akire élénken emlékszem. Ő az, aki hiányzik, és akit valószínűleg sosem fogok már viszont látni, vagy ha mégis, nem fogja tudni, hogy én vagyok én. Viszont hálátlan se lehetek, mert a mostani családom tökéletes, és azt hiszem, a színészet miatt senki sem kérdőjelezi meg, hogy az apukám nem a vér szerinti apukám. Néha bevallom, még én is elgondolkozom a dolgon.
- A színészet talált, de a kviddics nem. Nekem nagyon durva sport. Sokszor nézni se szeretem.
Persze a házamnak olykor kimegyek drukkolni, de ha nem muszáj, akkor nem. Ha van kibúvóm, akkor nyilván arra hivatkozom. Ez talán nem szép dolog, de nem szeretem az erőszakot.
- Korizom.
Elég muglis a kviddicshez képes, tudom, de nem durva, hanem szép, művészi sport, és nagyon szeretem. Persze én még kiscsikó vagyok, de - ha csak hobbi szintén is - szeretném később is megtartani.
- Egy kevés, nincs sok barátom, de nekik mindig ott vagyok. És veled mi a helyzet? Csatlakozol jövőre valamelyik klubhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Végre találtam egy diákot, aki ugyanúgy gondolkodik a kvidiccsel kapcsolatban, mint én. Bár kinek mi a durva sport, a mugli világban is vannak ilyen sportágak. Ebből gondolom, hogy nem a varázslóvilágból jött. Több, mint valószínű, hogy mugli szülők gyermeke.
- Végre találtam egy hasonlóan gondolkodó embert a kviddicsről az iskolából. nekem egyáltalán nem fog meg ez a játék, de itt sokan meg vannak őrülve érte. Ez legyen az ő dolguk Én is sportoltam, mielőtt idejöttem volna. Én vívtam, csak az itt létem alatt nem nagyon tudom megoldani az edzéseket, pedig jó lenne. Sokáig nagyon hiányzott a dolog, de megszoktam, hogy le kellet mondanom róla. Ilyen az élet. Gondolkodtál rajta, hogy profi legyél a koriban? Melyiket szeretnéd komolyabban csinálni, a színészetet, vagy a korit? -
 Fejtem ki neki a dolgaimat, vagyis a sporthoz való viszonyomat. Örülök, hogy ilyen hamar találtunk egy közös témát. Remélem lesz ennél sokkal több, de majd kialakul.
- Még nem vagyok egyik klub tagja sem. Még barátkozok velük, és ha van érdekes, akkor talán belépek. Próbálok visszaszokni a suliba, és nem csak tabulás szempontjából. Van pár dolog, amit még meg kell szoknom, el kell intéznem, de minden rendben lesz szerintem. -
 Még nem tudok mindenről beszélni neki, hiszen nem ismerjük még egymást. Nem akarok elkiabálni dolgokat, mert függőben vannak. Idővel, ha úgy alakul, bármit megtudok vele beszélni. Elég szimpatikus számomra Lili, ha úgy alakul, és ő is szeretné, jó barátság is kialakulhat köztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Benedek

- Vannak páran, akik így gondolkodnak, de szerintem csak azért ennyire menő, mert nincs nagyon más népszerű sport. Vannak páran, akik sakkoznak például vagy köpköveznek, de csak azért tudom, mert van a barátaim között olyan, akinek barátja csinálja, például. Szerintem sokan azért csinálják, hogy menők legyenek. A rellonos fiúk eléggé azok, a többiek meg gondolom megpróbálnak felérni hozzájuk, a lányok meg lehet, hogy csak a népszerű fiúkhoz szeretnének közel kerülni.
Vannak elméleteim még, rengeteg, hogy miért is népszerű ez a sportág, de valahogy ezeket tartom az alapjainak minden további elméletnek. Biztos vagyok benne, hogy ha többféle sport lenne népszerű, akkor nem lenne ennyire menőség a kviddicsezés.
- Színészet, határozottan. Nagyon szeretek különböző karakterek bőrébe bújni, ráadásul kifejezetten sokat fejlődött az önbizalmam is. Régebben kiabálni se tudtam, vagy hangosan, magabiztosan beszélni közönség előtt, mostanra azért már egészen jól megy.
Szeretem látni azt, hogy mennyivel másabb letten hetek, hónapok, majd évek alatt. Nagyon örülök, hogy belefogtam, hogy az életem ilyen irányban halad. Persze még nem tudom, hogy a színészet-e a végállomás, de jelenleg azért eléggé esélyes.
- Szeretnék mindenképpen jobb lenni, és nem szeretném elhanyagolni. De mivel még csak két éve csinálom, ezért még nem vagyok olyan nagyon profi. Legalább most már nem esek annyit, és tudok trükköket is. Most még csak egyéniben gyakorolok, de állítólag a következő szezonban majd már esélyes lesz, hogy kapok egy párt.
Nagyon izgatott vagyok ettől, és éppen ezért szeretnék még jobb és jobb lenni. Ehhez persze az alap a sikeres, és lehetőség szerint gyors vizsgaidőszak.
- Szerintem könnyen fog menni. A nagynéném intézi itt a legtöbb papírmunkát, és ő eléggé penge tud lenni.
Oké, vér szerint nem a nagynénéim, és Francinak is anyai ágon azok, de azt mondták, hogy ne vicceljek, határozottan rokonok vagyunk mi is. Szóval a rokonaim.
- Sehogyan se tudnál tovább vívni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyon örülök annak, hogy ennyire lelkesen tud nekem mesélni a dolgairól, amit mesél. Azt gondoltam, már régebben űzi a korit, de még így is fiatal, és még sok van előtte, akár még ismert is lehet ebben a sportágban. Ha nem is jönne össze neki, akkor még híres színész is válhat belőle.
- Nagyon szorítok, hogy sikeres legyél ebben a két dologban. Gondoltál arra, hogy komolyan csináld őket? Legalább az egyiket, és ebből is élj majd meg. Nem nagyon van lehetőségem itt a vívást űzni. Nincs megfelelő edző, mondjuk egyáltalán nincs edző itt a varázslótársadalomban. Itt a pálca párbajon kívül hasonló sincs. A kviddics annyira népszerű, hogy esélyem nincs ezen a téren. -
 Mondom szomorúan, hiszen még mindig bánt egy kicsit. Elég komoly szinten csináltam, nagyképűség nélkül állíthatom azt, jó is voltam benne. Ezt a versenyeken elért eredményeim támasztják alá.
- Milyen klubbokra gondoltál? Nem tudok nagyon egyről sem itt az iskolában. Bár, ha van olyan, ami felkelti az érdeklődésemet, talán elgondolkoznék a belépésen. Te tag vagy valahol? -
 Kérdezem, mert kicsit érdekel a dolog, mire gondol. Felpiszkálta az érdeklődésemet, hiszen mindig is érdeklődő ember voltam minden dologra. Lehet ő is tag valahol, majd elmondja nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Majd még elválik. Apukámnak eléggé bejött a dolog, a színészet.
Mondjuk sok áldozattal is jár az, hogy ismert és hívják. Ő a szenvedélyének élhet, de pontosan tudom, hogy Franci emiatt nem tapasztalta meg, milyen valahová tartozni, ezért is viselte olyan rosszul Ash távozását, de talán most, majd már boldog lesz, láttam rajta, hogy mennyire ragyog, és amikor megkérdeztem, hogy babája lesz-e, olyan furcsán nevetett, de azt mondta, hogy még nem. Még. Szóval van valami a levegőben. Ma apa névnapját fogjuk ünnepelni, és nagyon remélem, hogy a következő Franci esküvője lesz. Alig várom, hogy koszorúslány legyek.
- Én is a muglik közé járok gyakorolni. Két edzőm van, az egyik mugli, a másik boszi, az egyik az alapokat, a másikuk a mágikus elemeket tanítja. Csak persze ez sok utazással meg kimaradással jár.
Néha én is nagyon fáradt vagyok, és csak aludnék egész nap, de elbizonytalanodni még sosem bizonytalanodtam el. Az első vonattal minden alkalommal elutazom, és sokszor csak az utolsóval érek haza, vagy ha nem érem el, akkor sajnos hopp porral kell megoldani a közlekedést. Viszont szeretem csinálni, boldog leszek tőle, és ez eléggé fontos.
- Meg van itt edzőterem is, hátha lenne rá igény, meg kell hirdetni, szerintem. Van például egy vagy két lány is, akik íjászkodnak. Még nem találkoztam velük, de már hallottam róluk többször, szóval biztos igaz. Az is eléggé muglis.
Mondjuk annyira nem tudom, hogy a belső plusz szakkörök vagy szabadidős tevékenységek mihez vannak kötve, én külsőn vagyok, de elég simán ment. Kriszpin bácsin nagyon kedves volt velem, amikor megkerestem a problémámmal.
- A színjátszóknál. De rajtuk kívül vannak még az edictumosok, ugye a kviddicsesek, a dök, van, azt hiszem sakkör is. A hirdetőtáblán meg az edictumban is láttam a múltkor egy cikket róluk, hogy kit kell keresni, ha csatlakozni szeretnél. De gondolom, lehet alapítani is, csak kell hozzá ember.
Közben lassan elfogy a galuskám, szóval kicserélem a két tányért, de mielőtt még belefognék a következő halom édességbe egyrészt iszok egy kis kajszi levet, másrészt lopva felpillantok, de a széles hátú srác még mindig ott ül, szomorú.
- Milyen tárgyakat vettél fel?
Kérdezem Benedektől, miután végre kikanalaztam az első falat tejberizsemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ami érdekes, hogy mielőtt el kellett mennem, és kihagytam egy kis időt, a navine újságnak írtam pár cikket. Nem voltam egy felkapott, de nem mondanám, hogy nagyon sikertelen lettem volna. Lehet, megpróbálom újra a dolgot, fel fogom őket keresni a közeljövőben.
- Valamikor a navine lapnak írtam pár cikket. Ahogy így mondod, lehet, felveszem velük a kapcsolatot, lehet e csatlakoznom hozzájuk. Az itteni sportok nem nagyon jönnek be. Egy, ami érdekel, én azt akarom csinálni, vagy semmit. Muglik közt nőttem fel én is, így tudom, mivel jár ez a hozzád, és a hozzám hasonló diákoknál. -
 Nem egyszerű, amit Lili csinál, de azt látom rajta, hogy szívesen teszi, és vállalja is érte az áldozatot. Nem sajnálja rá az időt. Én nem tudnám ezt utána csinálni. Pedig, lehet nekem is hasonlóan kellene tennem. Tanulásra tér át. Idén nem vettem fel sok órát, hiszen nemrég jöttem, így nem sok időm van felkészülni. teljesíteni akarom őket. Összesen hat tárgyam van.
- Hat tárgyat vettem fel. Nem akartam túlvállalni magam, hiszen nagyon kevés felkészülési időm van rá. Átváltoztatástan, repüléstan, a mágia elmélete és gyakorlata, mágiatörténet, önismeret és mugli és mágusismeret. Furának hat a legutolsó tantárgy, hiszen muglitársadalomból jöttem, de éppen ezért érdekel, és vettem fel. Te milyen tárgyakat vettél fel? -
 A mugliismereten mindenki csodálkozik, aki tudja honnan érkeztem, milyen háttérrel rendelkezem. Éppen ezért érdekel, hogyan látják a varázslók a varázstalan embereket, mit gondolnak róluk, az életükről, világukról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Néha próbálok csak tényleg rendesen alkalmazkodni egy helyzethez, ez a mostani is valahogy így születhetett, azt hiszem. Mert hát, csak mondtam pár dolgot, ami megmaradt egy előadásról, amire beültem egy ismerőssel anno. Nem voltam teljesen hülye, csak kivételes képességű zseni sem. Nem mintha zavart volna a dolog.
- Nem mintha tudnám - nevettem fel csendesen, de csak nyomatékosítottam vele a dolgokat. Sokszor szoktam ilyet, főleg, mert tényleg nem annyira érdekelt a képregények ezen része. Kicsit elkezdtem megerősíteni a főbb vonalakat a sátorok sziluettjén, majd komolyabban a lányt vázoltam fel a sátor előtt, mert a többi jobb esetben fix tényező, nem kéne elmozdulnia, ő viszont Murphy szerint biztosan fog.
- Mindkettőnek megvannak a maga hibái és szépségei, nem hiszem, hogy bárkinek is kötelező lenne dönteni a kettő között. De ez persze, csak az én véleményem.
Az ismerőseim között is bőven akadt olyan, aki csak ezt vagy azt szerette, én meg jöttem a magam kis fancységével, és közöltem, hogy leszarom, én nem fogok miatta változni. Szomorú.
- Ez legyen a szupererőm? Bekötött szemmel aktrajzolás? Vicces lenne, nem hiszem, hogy túl gyakran hívnának, Batman helyett - horkantam fel, de muszáj volt egy kicsit nevetgélnem, ahogyan magam elé képzeltem a helyzetet. - Akkor valamikor összefuthatnánk... aztán megmutatom őket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ha szeretted, és hiányzik, akkor szerintem érdemes megpróbálnod. Ha lenne időm, biztos, hogy én is belevágnék, mert nagyon jó a csapat.
Nem bánom persze, hogy nem csinálom az Edictumot. Ha különfoglalkozásokról van szó, akkor előtör belőlem a főnix. Mindent ki akarok próbálni, de ami nem fog meg, azzal nem tudok mit kezdeni, egyszerűen nem megy tovább, le kell adnom. Az én mozgásigényemmel egy lapnál nem sokáig húznám. Francinak jól áll az ilyen, de mi eléggé ellentétek vagyunk ebből a szempontból.
- Nem könnyű, tudom.
De azért megpróbálják kihozni a legtöbbet, hogy a mugli világból érkezett diákok is megtalálják a helyüket, és ne legyen olyan nagy sokk a váltás a két világ között. Az én váltásom okozta sokkot persze lehetetlen volt csökkenteni, de Shanes néni kedvesen bánt velem, és olyan új szintjét ismertem meg a szeretetnek, melyet a mugli világban nem biztos, hogy megtapasztaltam volna. Hálás vagyok neki, amikor csak tehetem, meglátogatom, sőt az unokája a szomszédunk, akivel nagyon jó viszonyt ápolok, mivel a családjaink is nagyon jóban vannak.
- Vegyesen vettél fel könnyű és nehéz tárgyakat, szerintem jól kiegyenlítik egymást. Elég sok közös óránk van, például a reptan, az önismeret, a mágiatöri és a mugliismeret. Az elsőnél nem ajánlom, hogy a közelemben légy, mert eléggé béna vagyok, de lelkes, viszont muglin, mágiatörin és önismereten akár lehetnénk padtársak is. Persze ehhez az kell, hogy mind a ketten sikeresen levizsgázzunk.
Ami még egy kihívás lesz, neki is, nekem is, de azért remélem, hogy jövőre már az alapképzés feléhez eljutok. Mondjuk nekem sok tárgyam van, megvárom, hogy jövőre mi marad, és annak szellemében újragondolom az összeállítást.
- Ezen kívül van még bájitaltanom, gyógynövénytanom, legendás lények gondozásám, mitvallom és svk-m. Ha nem színésznő, akkor gyógyító szeretnék lenni, állatorvos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A vívással kapcsolatban azt gondolom, nem biztos, hogy itt a suliban nagy érdeklődés lenne a sportág iránt. Ha meg sem próbálom, akkor nem tudom meg, hogy egyáltalán lenne rá igény.
- Az igaz, ha nem próbálok csapatot verbuválni, akkor nem tudom meg azt sem, hogy egyáltalán van e rá igény. Nem egy olcsó sportág, és attól félek, nem mindenki tudja ezt megengedni magának. Átgondolom ezt még ezért, nem lefutott téma. -
 A vizsgaidőszakot nem szeretem, hiába van nagyon szabadsága a diákoknak, elsülhet ezért is rosszul. Annak viszont örülök, hogy nem szóban kell felelni, hanem írásban. Jobb vagyok, ha le kell írnom. Nem szeretek beszélni, főleg tanárok előtt. Lámpalázas szoktam lenni, és könnyebben belekavarodok. könnyen össze tudnak zavarni.
- Az a szerencse, hogy írásbeli van. Nem szeretem a felelést, mivel könnyen megtudnak zavarni engem. Amikor írni kell, akkor van idő többet gondolkodni, és jobban kitudom így fejezni magam. Te hogy vagy ezzel a dologgal? -
 Ha sikerülnek a vizsgák mindkettőnknek, semmi akadálya sincs, hogy a közös órákon egymás mellett üljünk.
- Én benne vagyok, hogy egymás mellett legyünk a közös óráinkon a következő tanévben. Biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog mindkettőnknek az összes vizsga, egy évfolyammal följebb lépünk. -
 Mindig is magabiztosan kell indulni, hiszen máshogy nem megy. A vizsga kezdetekor mindig van bennem egy kis félelem, de csak egészséges szinten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Benedek

- Pontosan, de amúgy a párbaj szakkör is ehhez hasonló, csak mágikusabb, és eléggé megdolgoztatja az elmét, hogy ember ezredmásodpercek alatt a megfelelő bűbáj vagy átkot mondja, és persze ott van a tökéletes pálcamozdulat is.
Teljesen átszellemülök, amikor erről beszélek, érzem, ahogy a bőröm szinte felforrósodik, és ha nem fedne illő mennyiségű alapozó - elvégre valentin nap van -, akkor most láthatná a másik fél is, hogy mennyire elpirultam, és nem csak azért, mert a széles hátú terelő srác arrébb ült, ezzel újra felfedve előttem a csodálatos látványt, amit Mr. D. jelent. Túl idős hozzám... mindenki ezt mondaná, de engem nem érdekel, mert szerintem igenis ideális a korunk. Csak azt nem tudom, hogy ki az a navinés, akit az Edictum hozzá kapcsolt, akivel olyan nagy a szerelem. Persze nem biztos az sem, hogy igaz, vagy ha igaz is, nem lehet olyan nagy, hiszen ezen a különleges napon itt ül, és egyedül, valamit a haverjaival eszik. Szóval vagy nem igaz, vagy nem fontos. Esélyem mindenképpen van, csak észre kell vennie.
Az igazán nagy ok, amiért ilyen lelkes vagyok, mert vágyok a bájolásra, de én magam nem csinálhatom, csak akkor, amikor Kedves bácsinál vagyok, és csakis szigorúan addig a határig, amíg ő engedi, tovább egy kicsit sem. Túl sok bennem a mágia, és ha nem vigyáznak rám, akkor még a végén felrobbantom az egész kastélyt. Kínos lenne. Kínos most is. Van háztársam, aki azt hiszi, hogy azért nem járok olyan tárgyakra, ahol aktív pálcahasználat van, mert kvibli vagyok, közben meg nem, pont hogy olyan vagyok, akiben vagy tizenkét erős mágus ereje lakik. Megérintem a nyakláncom, és ezzel ösztönösen visszarántom magam a valóságba. Félig van, ideális.
- Nem tudom persze, hogy jövőre lesz-e tanár, aki indít ilyet, de elég sok exauror van a tanári karban.
Meg olyanok is, akik jelenleg aurorok még, de nem tudom, hogy mennyire hangoztatják ezt. Csak a faluban hallottam ez-azt. Állítólag Magnus bácsi kifejezetten büntetésből van itt, bár nem tudom, hogy mit követhetett el, de elég csúnya dolog lehet, ha vagy száz tini őrzése lett a büntetése, ráadásul pont a rellonosok. Sajnálom szegény bácsit, biztos nagyon bánja, hogy csúnyán viselkedett.
- Én inkább felelős fajta vagyok, kidumálom magam, ha szorul a hurok, de persze ha írásbeli, akkor írásbeli, nincs nagyon mit tenni. Olyankor ha nem tudom, rajzolok valami kedveset a lap szélére.
Arra, hogy sikerülni fogna a vizsgáink elmosolyodok és bólintok is, remélem, hogy így lesz, nagyon szeretném azt a harmadik osztályt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fölhozza Lili a párbaj szakkört, ami persze varázslópálcával művelnek. Ez nem az én műfajom, nem ugyanaz, amire én gondolok, vágyok. Azt veszem észre, hogy nagyon hosszú pillantásokat vett a másik asztal felé. Eddig is oda pillantott néha, de nem nagyon vettem figyelembe. Most már értem miért. Az egyik srácot nézheti, aki szemmel láthatóan idősebb, de ez egy srác esetében nem probléma egy kapcsolatban. Számomra az a zavaró, hogy velem beszélget, és oda vett szerelmes pillantásokat.
- Nem az én műfajom az itteni párbaj. Ezt meghagyom a varázsló fiataloknak. Majd utána nézek milyen lehetőségeim vannak vívás területén itt a suliban. -
 Beszél kihatóan a párbaj foglalkozásokról, kitarthatja, ki lehetne rá a legalkalmasabb, de ez nem nagyon érint meg, csak nem akarom megsérteni azzal, hogy szóvá teszem. Most jut eszembe, hogy Valentin nap van, ezért is van Liliben az a plusz indíttatás, érdeklődés a fiú iránt, és öltözött ki ennyire. Nem hiszem, hogy minden nap így jönne le reggelizni.
- Jó kiállású a srác, akit kinéztél magadnak. Van esélyed nála? -
 Kissé rosszindulatú megjegyzést teszek neki a fiúval kapcsolatban. Nem akarok hisztis jelenetet, hogy miért nem rám figyel, beszélget. Helyette a fiút bámulja állandóan. Zavaró tényező, hogy nem arra figyel, akivel beszélget. Én ültem ide, de akkor is megtisztelhet. Nem hiszem, hogy örömmel fogja venni a beszólásomat, akkor csendben folytatjuk a reggelit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Danténál?
Kérdezem egy pillanatra meglepődve, hogy feltűnt neki. Azért arra figyelek, hogy ne bámuljak, és többnyire a nevén se nevezem, de most annyira meglepett, hogy rákérdezett, hogy kicsúszott a számon, csak ilyen simán. Nem nagyon zavar mondjuk, de nem szoktam ezt így hangoztatni. Andrist se mondtam el soha.
- Nem tudom. Nem vetem el a lehetőséget, de egy rellonosnál sosem tudhatja az ember. Ők eléggé rosszfiúk.
Lehet, hogy ő csak a rossz lányokhoz vonzódik, de akkor így járt. Az tuti, hogy én nem leszek feslett, nem illik ahhoz, amit el akarok érni. Sem ahhoz, ha színésznő leszek, sem ahhoz, ha állatorvos. Ezen kívül nyilván egy olyan ismert embernek, mint Révay Valentin sem okozok kellemetlenséget azzal, hogy kisebbik leányát könnyedén szájára tudja venni mindenki. Ki van zárva.
- Mondjuk annyira nem érdekel a dolog, előbb a vizsgáim legyenek meg, meg ma este apa névnapja, aztán amikor majd a nővérem felbolygatja a családi békét, akkor foglalkozom ezzel.
Eléggé esélyes, hogy ez be fog következni, mert eléggé összemelegedtek Farkassal, ha mondjuk terhes lesz vagy házas, esetleg fordított sorrendben, az biztosan hatással lesz, még akkor is, ha apa nem mondja ki, tutira. Szóval majd a totális káoszban eldől, hogy van-e lehetőségem fiúzni vagy sem. Nem akarom kiidegelni én is apát.
- Na és te? Tetszik valaki? Vagy ennyire még nem volt időd körbenézni?
Amúgy nem igazán veszem magamra az ironikus megjegyzést, mivel nem vagyok nagyon egyik házba való se, így ez azt hiszem megintcsak nem a saját házamba illő tulajdonság, de egyszerűen az ilyen dolgok, leperegnek rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jól tudtam, hogy ha valaki nem feltétlen kifiguráz egy tényt, és nem is villog vele, de jókor jegyzi meg, azt értékelni kell. Most is így volt ez, talán ezért is mosolyodtam el, talán csak jól esett, hogy valaki nem közölte velem rögtön, hogy ő inkább csendesen rajzolna tovább. Bármelyik is legyen, de a hely, a gyűlő tömeg ellenére is úgy voltam vele, hogy nem vagyok rossz helyen. Meg legalább az időm sem vesztegetem, annál komolyabb problémám ritkán akad, pedig ez a hirtelen költözgetés elég sok mindent felborított. Persze azért Dávidra nézve nem éreztem magam rossz társaságban, ez pedig elég sokat dobott a hangulatomon is.
- Nem az, csak vannak, akik szilárdan hiszik, hogy a választásuk a jobb és tényszerűbb. Ha logikusan nézzük csak összeeresztve a kettőt, csapat a csapat ellenbe, hogy játsszák le, lehetne ezt eldönteni. Biztos lennének mindkét oldalon, akik elég jól egyben maradnának, meg olyanok is, akik nagy valószínűséggel a perc töredékét sem élnék meg.
Én sosem foglaltam állást, jó, ez sem teljesen igaz, viszont olyat, amivel eldönteném a melyik lehet jobb kérdést, biztosan nem. Nem szoktak kedvenceim lenni, az túl fogalmatlan. Van olyan, akit a legtechnikásabbnak tartok, vagy aki a legnagyobb tetteket viszi véghez, de ez a kategorizálás sokak szerint marhaság. Szerintem meg az észszerűtlenségük az.
- Azt hiszem jobb, ha nem is tudom, akkor képzeletből vagy tapintás utáni érzékeléssel rajzolnál - néztem komolyan magunk elé, mintha elgondolkodtam volna rajta teljesen őszintén, és amennyire zavarba ejtő lett volna belegondolni, olyan gyorsan hagytam a feltételezéseket elsuhanni. Semmi alapja. - Batman helyett? És mi lenne a te hívójeled? És rendben van, úgyis találkozunk órákon is meg a házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rellonosokról mindenki rosszat mond, én csak ezekből tudok kiindulni, mivel nem ismerek egy diákot sem a házból. Régen lehet találkoztam, beszélgettem abból a házból való társammal. Ránézésre sem egy hívogató társaság, de nem is nagyon vágyom rá. Nagyra tartják magukat, pedig nem egy jó benyomást keltő banda, de lehet erre büszkék.
- Nem annyira szimpatikusak a Rellon házból való diákok. Régebben beszélgethettem abból a házból való emberrel, de nem keltettek jó benyomást. Gonoszak, nagyképűek, a többség buta. Az utóbbi nem egy szerencsés dolog, főleg ha párosul a többivel. Ne haragudj, ha megsértettelek, de ez a véleményem róluk. -
 Ha tetszik, ha nem Lilinek, akkor is ezt gondolom róluk. Az meg az ő döntése kivel jön össze, kivel nem. Nekem is megvannak a kiszemeltjeim, de nem akarom kijátszani a kártyáimat, hiszen házbeli is van köztük. Névtelenül is említeném meg neki, biztos vagyok benne, hogy kérdezősködne. Ilyenek a nők.
– Van, aki tetszik, de még az elején vagyunk az ismerkedésnek. Még nem tudni lesz e valami belőle, vagy nem. Persze reménykedek, de nem akarok árnyékra vetődni, ezért nem is akarok sokat beszélni róla. -
 Gyorsan lezárom a témát, mert tényleg nem szeretném ezt a dolgot elkiabálni. Tudom, milyen a női természet, nem akarom, hogy kíváncsiskodjon, és kérdéseket tegyen fel ezzel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Mikor megállapítja a házamat, olyan jól esik a jelzőmet hallani, hogy derűsen bólintok, kihúzom magam és oda se figyelve visszaadom neki az elorozott könyvet, teljes természetességgel. Rellonos vagyok, ez egyértelmű. Ettől még kedves a bók a lánytól. Merthogy én bóknak tekintek mindenféle hasonló ténymegállapítást magamról. Szeretem, ha lesznoboznak, learisztokratáznak, lejóképűznek, lesármosoznak vagy lebelgáznak. Képes vagyok ilyenkor egészen úgy tenni, mintha mindezen tulajdonságaim az én érdemeim lennének.
Horkantva nevetek egyet, amikor a navinés lányka előáll a képtelen szövegével. Egy részről azt nem értem, hogyan hiheti, hogy az ő önálló cselekedeteik végeredményben elvégzettnek vagy -ne adja Merlin- remekül kivitelezettnek lehetne nevezni; más részről felsejlett előttem egy szórakoztató jelenet, amelyben én készítem el a kávémat magamnak, vagy éppen kimosom valamelyik ruhadarabomat. Egészen nevetséges.
- Mit mondtál, hogy hívnak? - kérdezem jókedvűen, mintha már bemutatkozott volna nekem, pedig biztosan nem. Csak hát különben szokásom olyan semmitmondónak találni néhányak nevét, hogy gyakran megkímélem magam az eszembe vésés fáradtságától. De ezzel a lánnyal túl jól mulatok. Meg kéne jegyezzem magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Adrian

A két ujjam között tartott illatos zsebkendőt finoman dörzsölgetem, míg a széken hátradőlve, a könyvtár hatalmas ablakán meredek az ég felé. Olyan kék, olyan más, mint eddig volt. A vizsgaidőszakban észre sem vettem, mikor hagyta el szürkeségét. A tél lassan odébbáll, helyét átveszi a tavasz, megérkeznek az első dalos pacsirták, kirügyeznek a fák, az emberek szerelmesek lesznek, én pedig...
Kiszáradt torokkal fordulok el az ablaktól, hirtelen úgy érzem, a fény bántja a szemem. De hisz ez képtelenség! Elnyíló ajkakkal pillantok le az összegyűrt zsebkendőre, majd eldobva azt, az asztalon fekvő, még érintetlen papírkötegre vezetem kék íriszeimet.
A cikkem még sehol, a határidő viszont már itt liheg a nyakamban. Jonathan baglyai lassan többet időznek nálam, mint gazdájuknál, és szerencsétlenségemre már a kastélyban is összefutottunk. Nem mondott semmit, de a pillantásába bele volt vésve: siess. Jonathan sötét tekintetét magam előtt látva nyúlok a tollamért, szabad ujjaimmal sóhajtva szántok szőke tincseim közé.
Az e havi számban én kaptam a lelkisegély-szolgálatot, amivel életemben először nem tudok mit kezdeni. A szerkesztőségben tornyosuló levelektől libabőrödzöm, és nem azért, mert untatnak. Azért, mert átérzek minden egyes sort. Merlin rágja meg... Mégis hova lett a mindenkinek megmondom a véleményemet és különben sem érdekelnek mások érzései Adél?!
Ez nem vicces. Nagyon, nagyon nem az.
A fejemet finnyás elégedetlenséggel ingatva fújom ki a bent rekedt levegőt. A szék halkan megreccsen, ahogy ismét hátradőlök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Épp a varázspszichológia tankönyvből egészítem ki a jegyzeteim, amit épp a polcról vettem le, mert nem voltam kiadni érte egy zsák pénzt, hogy egy év után fel is rakhassam a polcra. A szépen lefűzött lapoknak úgyis ez lesz a végük, elég nekik szenvedni majd éveken keresztül.
Vagyis hogy jegyzetelnék, ha nem vonná el a figyelmem a napsütés, ami kintről árad be, az üvegnek köszönhetően vagy három fokkal melegebb kiadásban. Bambán pislogva meredek tehát ki, közben lassan, de ritmusosan kopogok halkan a tollam hegyével az asztalon, amit nyilván egyik könyvtáros sem fog megköszönni, ha meglátja. Egy szusszanással fordítom fejem magam elé, egyenesen a velem szemben, pár méterrel arrébb helyet foglaló lány felé - aki szemmel láthatóan ugyanilyen csodálatos lelkesedéssel fordul a saját dolga felé. Na most, megtehetném, hogy odamegyek, hogy szenvedjünk ketten, mert amúgy nem vagyunk teljesen idegenek egymás számára, mindketten eridonosok vagyunk egy évfolyammal jár alattam, de akkor nyilvánvalóan nem csinálnánk semmi hasznosat. Ehelyett én, a csodálatos kis agyammal kitalálom, hogy miért is ne mászhatnék be az ő csodálatos kis agyába kéretlenül? Különben sem hiszem, hogy olyat találnék, amit majd bárkinek is feltétlenül el akarnék mondani, és a gyakorlás is jól jön. Az ember pedig nem akad úton útfélen olyan emberekbe akik azt mondják neki "persze, legilimentálj meg nyugodtan". A szemem sarkában körbenézek magam körül, majd észrevétlenül lejjebb csúszok a széken, ahogy újra a lány felé pillantok. Előcsúszik a pálcám a pulcsim ujja alól, miközben magamban ki is mondom a varázsigét. Egy ideje már ezen a szinten stagnálok, és ki is használtam már, hogy prefektus vagyok: magyarul gyakoroltam olyan kölykökön, akik inkább hagyták, mint hogy szóljak a házvezetőjüknek. Így pedig nem öl meg különösebben, ha nem feltétlenül néz valaki a szemembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Adrian

Mereven figyelem az üres, fakó papírlapot, ujjaim között mozdulatlan áll a toll. Aztán oldalra döntöm a fejem, szemöldökeimet összébb húzom, homlokomat ráncolom, az ajkaimmal pedig pont úgy csücsörítek, mint azok a lányok szoktak, akikkel nem állok szóba. Vagy ha mégis, akkor a történtek után ők nem hajlandóak többet velem beszélgetésbe elegyedni. Szabad ujjaimmal a nyakam felé nyúlok, óvatosan megvakarom világos bőrömet, majd gyászosan felsóhajtva a pergamen fölé görnyedek, hogy annak jobb felső sarkába lejegyezzem a mai dátumot. Csupán egy pillanatig, de valóban elhiszem, hogy ennek jelentősége van, hogy ezután megihletődöm, és egyszeriben képessé válok megválaszolni a legintimebb, legromantikusabb kérdéseket is, amikhez amúgy semmi közöm sem volna. Kiráz a hideg. Ez nekem túl sok. Még akkor is, ha egyébként kíváncsi, sokak szerint minden lében két kanál alkat vagyok, akinek merlini adottsága, hogy mindig a legrosszabbkor legyen a legjobb helyen.
Nyelvem hegyével éppen ajkam jobb szélén szántok végig, mikor a gerincem mentén végigfut a hideg. A sejtelmes, kellemetlen érzés befészkeli magát az agyam egy hátsó szegletébe, mire azonnal felpillantok, és az ujjaim között billegő toll fölött átnézek az asztal túloldalára. A tekintetem találkozik Adrianéval. A testem pillanatnyi habozás nélkül reagál; nyelvemet lassan visszahúzom, a bal szemöldököm ívesen feljebb húzódik, kékjeimben pedig válaszra intő kérdés csillan.
Perverz disznó - villan az első halk gondolat, amit Jonathan visszatérő arca követ. A cikkleadási határidő miatt érzett aggodalom újra megtölti a szívem, viharosan kavargó gondolataim között a legtöbbször a diákok leveleivel találkozni. Aztán, a legvégén, valahonnan, ki tudja honnan, a lelkem mely sötét bugyrából, a nihilli semmiből felbukkan ő is.
Szemeimet, mint akit valami susmuson kaptak, hirtelen sütöm le, és elvörösödött orcákkal nyúlok a pergamen széleihez, hogy azok sarkait gyürkészve szívjam be a könyvtár mindig dohos levegőjét. A sötét szempár csak egy kósza másodpercre tűnt fel, ez mégis elegendő volt ahhoz, hogy megbabonázzon.
Kész, ennyi volt, vége a napomnak, vége az életemnek. Érzem. Meghalok. Itt és most. Adrian szeme láttára. Áh.
A fejemet kínlódva-csóválva teszem le a hűvös pergamenre, és nagyokat szuszogva, az életemről is lemondva kezdem figyelni a könyvtár vastag tölgyajtaját.
Mibe keveredtél, Adél? Hogy jutsz ki ebből? Ez... tilos. Tiltott gyümölcs, érted?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ez máris sokkal izgalmasabb, mint mondjuk az, hogy nulla háttérzaj és a legtisztább körülmények között, hány méterről képes egy egészséges fül meghallani a leghalkabb hangot. Már csak azért is, mert ilyen soha nem fog fennállni, így nem is értem igazából, hogy miért kell nekem mindennél jobban tudni. Ahogy találkozik tekintetünk, szórakozottan elmosolyodva intek neki a tollal a kezemben, miközben visszacsúsztatom pálcám, és felemelem a másik karom is. Így természetesen már minden tisztább. Ha eddig mondjuk 720 pixelben láttam a képeket, amiket felidéz, akkor most hirtelen 1080 full hd-ban virít előttem minden, csak azért, mert rám nézett. Jonathan arcára, és a hozzá társuló, elég egyértelmű képre jókedvűen, halkan felnevetek, mintha épp valaki most mondott volna valami igazán szórakoztatót. A szám elé emelve tetovált öklöm csúszok megint lejjebb a széken, mintha ezzel kompenzálnám az előbbi csendháborítást. De hát tényleg vicces volt, akkor is, ha nekem szánta, akkor is, ha a belga hercegnek. Arcomon marad a széles mosoly, kiül zöldes szemeimre is, ahogy lapozok a könyvemben. Mintha annyira lekötne. Nyilvánvalóan. Húzok pár vonalat a lap sarkába, hogy elhitessem, én itt most nagyon tanulok, és nagyon erre figyelek. A látványos szenvedésre megemelve egyik szemöldököm épp csak felpillantok rá, és ha ő már úgyis lefelé néz, rajta is hagyom tekintetem, leheletnyit oldalra billentve fejem. Összevonva szemöldökeim kezdenek ugrálni szemeim az arcán, nem vagyok egészen biztos abban, amit láttam, részben mert egy homályos villanás volt, részben pedig mert akkora hűhót csap köré, mintha megölt volna egy embert. Halkan megköszörülve a torkom erőltetem meg magam, hogy jobban belelássak, miközben továbbra is kémlelem az arcát. Ehhez azért már eléggé koncentrálnom kell. Kicsit olyan, mintha valamiben kutatnék, csak annál nyilván megerőltetőbb a dolog, figyelnem kell rá, arra, hogy ne zavarjam meg a gondolatait, és ki is szűrjem - esetében meg is találjam -, ami érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Adrian

A szemben ülő nevetésére ismét felpillantok, és a közöttünk húzódó asztal fölött, összeszaladó szemöldökeim alól hunyorgok át rá. Nem értem, hogy mi olyan mulatságos számára, ami miatt még az öklébe is bele kell harapnia, de kérdezés helyett inkább vonásaimmal üzenek. Ajkaim leheletnyire távolodnak egymástól, fejemet a másik oldalra billentem, tekintetemet le sem veszem róla. A toll lassan megáll a mozdulatban, és bár a csend próbál megtelepedni közöttünk, harsogó gondolataim, és az energia, ami még így is, ebben a speciális környezetben, majd' mozdulatlanul ülve is bennem tombol, nem hagy utat neki.
Tekintetem az övét kutatja, gondolataim közben lelassulnak, legtöbbjét elveszítem, mintha soha nem is aggódtam volna az öregedő Van Gogh miatt, mintha nem kellene vizsga után elszaladnom a közértbe vajért, mintha soha nem ismertem volna meg őt.
A szívem máris a torkomban kalapál. Lelki szemeim elé ismét beúszik a fekete szempár, a karakteres orrnyereg és az érinthetetlen ajkak, amelyekre saját magamon túlnőve vágyom. Amelyek afféle tehetetlenséggel töltenek el, amik miatt egyszerre veszek meg és leszek alázatos.
Adél! - sikít fel egy ismerős hang, mire hátradőlök a széken, és fejemet a plafon felé emelve hűs levegőért kapok. A tarkóm bizsereg, olyan érzésem van, mintha valaki figyelne, mintha valaki átlátna rajtam, akár egy olcsó szitán. Érzem, hogy ég az arcom, hogy ég a fülem, hogy...
Óvatosan leteszem a tollat, és reszkető, nyirkos kezeimet lassan lehúzva az asztalról, merev combjaimra teszem. Halk sóhaj. Lehunyom a szemem.
Jonathan, képtelen vagyok rá, nem tudom befejezni a cikket, hiszen még a bevezetőhöz sincs ötletem! Valami, valami... valami baj van velem. Nagyot nyelek, leszegem a fejem. Ő elhomályosodik, hogy az övéi helyett ismét a főszerkesztő szigorú szemeivel találjam szemben magam.
Aztán felpillantok, alulról, sejtetvén-kérdőn, de legfőképpen kíváncsian, hogy Adrian vajon engem néz-e, és ha igen, vajon mit akar?
Mit szeretnél, Adrian? Mi az, amit nem mondasz ki?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ne haragudj - csak halkan motyogom ki a pillantását követően, miközben, továbbra is vigyorogva megcsóválom a fejem. Elég szomorú, hogy már ez is képes kilibbenteni annyira, hogy itt vihogjak magamban. Az életem szomorú. Mindig szeretek olyan emberekben kutatni, akiknek szemetel az agyuk, és akkor sem tudnak teljesen csendben maradni magukban, amikor akarnak. Valahogy szeretem hallani ezeket az apró, igazából teljesen lényegtelen részleteket. Akkor is ott vannak, ha nem figyelsz rájuk, és nem is igazából zavarnak, mert nem erőteljesek, csak így vannak, halványan, aprón. Aztán bevágódik újra az érzés képe, ami el is sepri a többit, nagyjából úgy, ahogy Anderson Silva fog egy újságot, és lecsap egy legyet. Rá kerül a rivaldafény, minden más pedig a háttérbe kerül - én pedig úgy ugrom utána, mint egy kisfiú, aki előtt megzörgették a cukorkás zacskót. Egy pillanatra meg is feszülnek a karomon az izmok, és talán a szemeim is megrezzennek, de ez mindig csak egy másodlagos mozdulat, így mindig csak sejteni tudom, hogy megtörténik.Ha valaki látna, és tudná, mit csinálok épp, gondolkodás nélkül rám vágná, hogy Mardekáros vagyok. Elvégre a bűntudat legcsekélyebb érzete nélkül kutatok valaki fejében, valami után, ami egyáltalán nem tartozik rám, és talán nem is kellene tudnom róla. De ha már ennyire a képembe vágták, miért is ne akarnám tudni?
A hirtelen jövő, teljes mértékben váratlan és kéretlen, intenzív, hangos, vakító akármire összerezzenek akaratlanul is, mintha kirázna a hideg, és inkább elnézek mellette. Nagyjából olyan, mintha valaki két centiről vakuzna bele a teljesen kitágult pupilládba. Nem épp életem legkellemesebb érzése.
Majd, megint Jonathan. Egészen aprót szusszanok türelmetlenül, hogy észre se vegye, ahogy arrébb seprem ezt a gondolatot, mert most nem erre vagyok kíváncsi, és türelmem sincs megvárni a végét. Különben sem szabad nekem előre tudnom, hogy mit fog kiadni az Edictum, meg mit nem. Nem mintha több jogom lenne valószínűleg tiltott szerelmek után keresgélni, de hát shit happens. Úgysem fogok sokat tenni, miután az egyik tanár gyereket csinált a tizenhat éves diák feleségének, úgyhogy lapozzunk.
Ahogy újra találkozik tekintetünk, kisimulnak a vonásaim, és inkább úgy nézek vissza rá, mintha csak bambulnék ki a fejemből, ahelyett, hogy mondjuk a vizsgámra tanulnék. Persze közben nem hagyom abba a megfeszített munkálkodást Adél elméjében. Tudni akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Adrian

Habár elnézést kér, az arcán szétterülő vigyor inkább szemtelenségről árulkodik, mintsem őszinte megbánásról. Egyébként sem teljesen világos, hogy miért bökte ki; a bámulásért, nevetésért vagy az idétlen viselkedésért. Mondjuk nagy jelentősége nincs, meg különben is, hogy őszinte legyek, már annak örülnöm kellene, hogy a szótára egyáltalán tartalmaz bocsánatkérést. Adrian jó fiú, könnyű kedvelni. Az emberek szeretik. Én is kedvelem.
Alig láthatóan - a számszegletében elnéző kis mosollyal - csóválom meg a fejem, gondolataim között most éppen ő tűnik fel. Látom őt a nagyteremben, amint rámosolyog Emilyre, látom őt az Eridon toronyba vezető lépcsőn, amint kezemben a könyveimmel felfelé rohanok, és a következő pillanatban összeütközik a vállunk. Látom őt a barátaival röhögni, este a prefektusi címerére vetni egy futó, kósza pillantást, és látom, ahogy utána sután körbenéz a klubhelyiségben. Nyugodj meg, Adrian, csak én láttam. Senki sincs itt rajtunk kívül.
Az emlékképek hol gyorsabban, hol egészen lassan követik egymást, a szemeim közben az arcán időznek. Ő valaki, akit ismerek, akinek a mozdulatai bennem élnek, amelyeket bármikor előhívhatok, aki hús-vér, aki itt van velem, mégsem tudok róla semmit. Ő felület volt, az, és talán mindig az is marad.
Eszembe jut, hogy Adrian még gyerek. A gondolataim megtelnek hasonló és épp ellentétes jelzőkkel, a szavak, mint fiatal, éretlen, hogy koraérett vagyok, hogy másra vágyom újra pumpálni kezdik a vérem. Az ereim duzzadnak, a szívem máris siet. Érett férfi képe dereng fel. Egy szempár, egy mosoly, egy hang, amely a nevemen szólít. Ismerem, mind ismerjük.
Az előttem fekvő pergamenre pillantok, combomon pihenő kezeim rászorítanak a nadrágromra. Hosszú körmeim végigkarcolják az anyagot, majd az arcom elé emelem őket, hogy egy rövid időre elbújhassak a világ elől. A tenyereim takarják lehunyt szemeim, az orrom és a szám, meleg leheletem végigszánt nyirkos bőrömön. Most sötét van, most nem lát senki.
Ha tudnám, hogy valaki lát... hogy valaki most is, így is, hogy valaki mindent lát... de csak azt tudom, hogy nincs elég erőm legyőzni saját magam.