Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szereted a bejárati csarnokot. Mindig az első napod jut az eszedbe, amikor kisgyermekként, bátortalanul, a mágiáról mit sem tudva léptél be, ebbe az elvarázsolt kastélyba. Valahogy mindig máshogy dobog a szíved ebben a teremben. Most is, de most nem nagyon figyelsz rá. Más dolgod van. Nyomokat kell keresned, hogy megtaláld az elrejtett tárgyakat.
Igen ám, de a bejárati csarnok mindig zsúfolt, túl nagy, úgy érzed, hogy nem lesz könnyű dolgod.
És félelmed be is igazolódott. Már több mint fél órája keresgélsz, de mindhiába. Átnézted a hirdetőfalat, megvizsgáltad a homokórákat, részletesen átböngészted a plafonra festett képeket, de semmi. Már éppen azon gondolkodsz, hogy visszamész a térre, és küldesz egy baglyot a professzornak, hogy segítsen, mert elakadtál, amikor egy futó pillantást vetve a házcímerekre valamin megakad a szemed. Mintha a Főnix szemében tükröződne valami. Talán egy betű. Igen, egy R betű.
- Hát ez meg milyen varázslat? – mondod, majd amilyen közelről csak lehet, átnézed a többi címert is. Kutatásod eredménnyel jár, mert találsz egy M betűt az Unikornis patájában, egy L betűt a Szfinx fejdíszében és egy C betűt a Sárkány egyik pikkelyében.
Négy újabb betű birtokában folytatod az utad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Napnyugta után feljöttem a kastélyba, hogy beugorjak a szerkesztőségbe. Leadtam egy cikket, meg beszélgettem az egyik lektorunkkal egy keveset. Jobban mondva Ő beszélt, én hallgattam. A szokásos. Dolgom végeztével kifelé veszem az irányt a kastélyból, ám mint minden alkalommal, most is elbarangolok. Újra és újra felfedezek olyan tereket, ahol még nem jártam a tanodában. Most a konyhába nyitok be, körbenézve a szorgos házimanókon, akik éppen a vacsorán ügyködnek. Amint észrevesznek, udvariasan kitessékelnek, hiszen igazuk van, nekem aztán tényleg semmi keresnivalóm itt.
Nemsokára a bejárati csarnokhoz érek, ahol eszembe jut valami. Elnézek a hirdetőtábla felé, ahol az iskola különféle programjai, a falu rendezvényei és hivatalos információk kapnak helyet, sok minden más mellett. Pár hete kiakasztottam ide a felhívást az aláírásgyűjtéssel kapcsolatban, ami a vámpíroknak való önkéntes véradományozás törvényessé tételét szorgalmazza. A javaslat már régen elkészült, és idő közben összegyűlt a kellő mennyiségű támogatás. Tegnap adtam be a Mágiaügyi Minisztériumba az anyagot. Gondolom, jön majd néha egy bagoly arról, hol tart az ügy. Remélem, pár hónapon belül döntenek, és azt is nagyon remélem, hogy pozitív elbírálást kap a petíció! Amennyiben törvénybe foglalták, elő kell készíteni a terepet az ispotályokban, megteremtve a szükséges körülményeket, valamint tájékoztatni a varázslótársadalmat és miegymás. Lehet, kissé előre szaladtam, ám tényleg nagy reményeket fűzök ehhez. Elmerengve veszem le a hirdetményemet a falról. Hiszen erre már nem lesz szükség. Most már csak várunk. Elgondolkozva álldogálok nyurga alakommal a bejárati csarnokban, pislogva lefelé a papírra. Sötét hajam kissé belelóg sápadt arcomba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vissza kell mennem a faluba, mielőtt még megint elkapnak valami "igazán sürgős" ügyben. Így aztán kapkodom a lábam, az almaszeletem utolsó falatját nyelem le éppen, miközben a bejárati csarnokon át igyekszem, egyenesen az ajtó felé. Úgy terveztem, hogy csőlátásom lesz, csak előre nézek, amíg meg nem látom a házam ajtaját és elbújok kicsit majd a világ elől. Azonban csak nem bírom ki, hogy ne pillantsak körbe, egyből kiszúrom a szikár alakot, aki a hirdetőfalnál ácsorog és egy papír van a kezében.
Ahogy megyek mellette, nem tudom levenni róla a szemem, egyre lassulnak a lépteim, míg végül megállok. Értetlenül bámulok felé, hiszen ő... nem ember. Túl sok élőt gyógyítok nap, mint nap, hogy tudjam, ez nem olyan sápadtság, amit a téli időszak okozott. Ha az ember odafigyel, könnyedén meg lehet állapítani. Viszont mit keres egy vámpír a kastélyban? Miért mászkál ilyen nyugodtan, olvasgatja a faliújságot?
Óóó, pár perc kell csupán, hogy megvilágosodjak. Nem lehet más, mint Adam Kensington. Hallottam hírét, hogy ő itt a kis idomított házivámpír. Ezt sem tartom jó ötletnek, nagyon nem. De azt még kevésbé, amit kirakott a faliújságra, egyszer le is akartam szedni de biztos valami bűbáj ül a hirdetőn, mert nem engedte. A legnagyobb baromság, amit életemben hallottam. És már meg is indulok felé, tétovázás nélkül, határozott léptekkel, táskám fülét erősebben megszorítva.
- Te raktad azt ki? - Kérdezem tőle, köszönés helyett, mert közelebb érve látom, hogy a petíció hirdetménye van a kezében és most vette le. Szemeimmel közben arcát fürkészem, hátha látok rajta valamit, bármit, bár kötve hiszem. Az túl élő volna egy ilyen... valamihez képest.
- Ugye nem gondoltad komolyan? - Kérdezem tőle, az utolsó szót megnyomva, szigorú vonásokkal, végigpillantva rajta. Már a kérdés is sejteti, hogy akkor jár legjobban, ha csak annyit mond, hogy nem, csak egy vicc volt és elsétál és soha többé nem fordul meg ilyesmi a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bőven járkálnak még a folyosókon tanárok és diákok, hiszen még csak késő délután van. Igaz, már egyre hosszabbak a nappalok, azonban szerencsére még így is kellemes a sötét órák száma. Érzem, olykor felém-felém pillant valaki, de annyira gondolataimba merültem, hogy most nem nagyon törődök velük. Egészen addig, míg egy almafalatozó nőszemély vészesen sokáig rajtam nem legelteti a szemét. Elég pár pillanat és már jön is.
A köszönést és minden udvariasságot mellőzve szól hozzám, elég élesen és felelősségre vonóan. Ó, pompás. Egy újabb ellenző. Az aláírásgyűjtés közben kaptam már jó néhány megjegyzést. Már aki mert olyat tenni. Nagyon lassan sandítok csak le a nőre magam mellé, majd egészen szembe fordulok vele.
- Igen, én. - bólintok, miközben rekedtes baritonomon felelek az első kérdésére, és közben szépen összehajtom a papírt és a bőrdzsekim belső zsebébe csúsztatom. Úgy hiszem, a velem szemben álló csinos teremtés az iskola gyógyítója lehet. Olyan illata van, mintha ispotályban dolgozna. Főzetek, kötszerek, papírok. Ráadásul a nála lévő táska alakja szintén elég beszédes. Egy doktornénivel van dolgom. Ez új. Már ami azt illeti, eddig milyen ellenzőkkel találkoztam. Ő viszont egy olyan, akinek valamivel több köze van a témához, mint másnak, a véleménye pedig elég elkeserítő. Noha nem közölt még semmit, csak kérdez, de már abból mindent értek.
- Parancsolsz? - vonom össze sötét szemöldököm, és használok magam is tegező formát, ha már ő csípőből vette hozzá a bátorságot. Nem kell hozzá túl merésznek lenni, sokan szólnak hozzám így, csak ők általában kedvesen. Különben pedig természetesen értem, mi a kérdése, csak örülnék neki, ha normálisan beszélne hozzám, nem csak az arcomba köpné a magának kikérő faggatózását. Jó, oda nem tudja, mert a vállamig se ér. Persze, mivel képletesen fogalmaztam, ez mondjuk mindegy is. Nyugodtan nézek rá lefelé régi fényű tekintetemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Csendesen, nyugodtan bólintva közli, hogy igen, ő volt. Nem szégyelli magát miatta, vállalja a tettét. Na nem mintha embert ölt volna, mondjuk, ki tudja. Lehet, hogy már tett ilyet régebben, de a kutya se tudja bebizonyítani. Az emberek javában sem bízom, nemhogy vámpírokban, főleg olyanokban nem, akiknek bejárása van az iskola területén. Közöttünk mászkál... és ha egyszer kárt tesz valakiben? Akkor azt mondják, bocsi, tévedtünk? Nem akarom én levadászni őt. De éldegéljen nyugodtan a falu szélén, ahol eddig is, vezesse a boltját, oda az megy, aki akar.
Igazából még azt is lenyelném, tényleg lenyelném, ha csak az iskolában mászkálna. Nem szólnám meg miatta, soha. De az a petíció a legnagyobb arcátlanság az én szemszögemből. Látom, nem tetszik neki a véleményem, összevonja a szemöldökét, úgy kérdez vissza. Ó, szegényem, valószínűleg nem ilyesmit várt, ahogy leszólítottam.
- Nem, parancsolni nem parancsolhatok neked, nem vagyok senkid. Csupán a véleményemet mondhatom el, arról. - Mutatok a papírra és jelenleg nem nagyon hat meg, ha őt tulajdonképpen nem is érdekli a véleményem. Mert valószínűleg fogalma sincs arról, milyen nehéz egy ispotályban dolgozni. A gyengélkedő nem olyan nagyon komoly dolog, bár itt is megizzasztanak néha a diákok. De a Fővárosi Ispotály falain belül olyan erősnek kell lennünk, hogy azt el sem hiszi. És éppen elég teher nekünk, gyógyítóknak, hogy gyakran mágustársaink életéért küzdünk. És ha azért nem tudunk segíteni rajta, mert éppen nincs megfelelő vér, mert elitta egy vámpír? Nevetséges.
- Alapvetően ez az egész petíciós forma nem fair. Hiszen lehetőséget sem adtál az ellenzésre. Biztos vagyok benne, hogy most nagyon örülsz az eredményednek, de jó, mennyien írták alá! Aki ellenzi, nem tehetett mást, mint továbbsétált és ignorálta. Ha egymás mellé állítanád az ellenzők és a támogatók oszlopát, elképzelhető, hogy nem állnál hozzá ilyen pozitívan. - Nem, nem csak a bogolyfalvi dolgokkal van bajom, az egészet nevetségesnek tartom. Hogy országszerte hatalmat ad a rózsaszín szemüveges optimista naiváknak, hogy az aláírásukkal megváltsák a világot. De nem megy az olyan könnyen. Csak, hogy leegyszerűsítsük a helyzetet, nézzük a falut. A falut, ahol én is lakom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tudok szebben fogalmazni: eget verő hülyeségeket beszél ez a kis nő itt előttem. Kezdve azzal, ahogyan kiforgatja a kérdésem formáját, egészen odáig, amit levág arról, mennyire nem fair a lezajlott aláírásgyűjtésem. Minden aláírásgyűjtés ilyen. Mindegyik. Ez nem egy szavazás, hanem megadnak egy támogatószámot, és ha az megvan, be lehet adni a javaslatot, mert akkor már komolyan veszik. Ezt a bizonyos mennyiséget, pedig a lakossági adatok alapján szabják meg. Tehát mikor lead valaki x aláírást, az számukra annyit tesz, hogy a polgárok egy jelentős százaléka támogatja a kezdeményezést. Nekik ez elég. Ez ennyire egyszerű. A bizottság pedig, amely aztán ezt a petíciót elbírálja, ugyanolyan vegyes összetételű, mint maga a nép. Attól még, mert én ezt beadtam, nem biztos, hogy elfogadják. Az aláírásgyűjtés mindössze azt szolgálta, hogy egyáltalán eljusson a megfelelő közegbe, ahol dönthetnek erről. Szóval bár annak tényleg örülök, hogy ennyien a nevüket adták, még koránt sem veszem biztosra, hogy sikerül. Hisze reálisan nézem a dolgokat. Reménykedni viszont nagyon reménykedem. Na mindezt persze nem állok neki taglalni a gyógyítónak. Csak nézek rá rezzenéstelen vonásokkal, olykor pislogva egyet, hallgatva a felháborodott ostobaságait. Azt meg végképp nem kell magyaráznia, milyen sok korlátolt észlény ellenzi a kezdeményezésemet és ágál egyből. Tisztában vagyok vele. Volt már pár száz évem megtapasztalni, az emberek nagy része ilyen. Az, hogy ez a kis nő itt előttem az egészségügyben dolgozik és úgy tépi itt nekem a formás száját, nem tudom, merre billenti a mérleget. Mert bár egy részről talán így több háttértudása van véleményt formálni, más részről viszont aki gyógyító, az jobban átláthatná.
Nem szólalok meg, csak bólintok neki egyet, hogy folytassa nyugodtan. Nincs hozzáfűznivalóm. Tőlem hihet az én elégedettségemről, amit akar. Az meg, hogy ilyen hiányosak az ismeretei az ügymenetekről, az nem az én gondom. Úgyhogy haladjunk tovább, ha van még közölnivalója...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Meg sem próbálod megvédeni magad? Vagy ezt az egészet? Ennyire fontos neked? - Próbálom, most már tényleg, tudatosan próbálom provokálni a szerencsétlent. Nem tudom, volt-e már fordított helyzetben. De iszonyatosan irritáló, ha te éppen a plafonon vagy, és próbálod kiadni magadból a feszkót, a másik meg... csak tűri. Még csak meg sem rezzen az arca, lehet, hogy nem is képes érzelmekre, vagy azoknak kifejezésére. Fogalmam sincs, nem vagyok annyira otthon vámpírtanból, be kell vallanom. De ilyenkor a legrosszabb, amit tehet, ha nem is mond semmit, nem válaszol, csak bólint. Rendben, folytassam. Tépjem a szám, dühöngjek, úgy, ahogy akarok. Erre viszont összefonom karjaimat a mellkasomon, igazán hideg pillantást vetek rá.
- Tudom... illetve, sejtem, hogy te jót akarsz ezzel az egésszel. De fogalmad sincs, mennyire borzasztó, amikor a helyi vérkészletek kiürülnek és választanod kell, ki kaphatja meg a végét. Tény, hogy nem fordul elő gyakran, de megeshet, így is. De vámpíroknak adni belőle? Mit vársz tőle? Majd megjavulnak és nem bántanak másokat? Akik akarnak úgysem vadállatok, akik meg úgy döntöttek, azok lesznek... azoknak meg tök mindegy. - Állapítom meg végül, próbálok kérdéseket feltenni, hátha pár szót sikerül kicsikarnom belőle. Eddig úgy látom, nem nagyon érdekelte, amit mondtam, de mintha kiszúrta volna a táskám elsőre. Biztos tudja, hogy nem csak a levegőbe beszélek. Meg amúgy is, én is itt lakom a faluban, lehet, hogy már hallott rólam. Az is lehet, hogy tudja a nevem is. Ahj... de ez nem is olyan fontos most.
 - Adam, hidd el nekem, hogy ez nem jó ötlet. Lehet, hogy neked, meg pár társadnak kényelmesebb lenne az élete, de a gyógyítókét, a betegeikét könnyedén megkeserítheted vele. Akaratodon kívül. - Próbálok hatni rá. Már mindent próbáltam. Ideges lenni, összeszedett és logikus, most meg megható. Nem tudom, mi mással próbálkozhatnék még. Össze vagyok zavarodva a saját érzéseimtől... nem kicsit.
S lőn, így lesz egy nőből ketyegő bomba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem veszem magamra a provokációját. Szemem se rebben. Ismét végighallgatom az előadást. Szeretem, ahogyan az emberek kiokosítanak engem olyan témákról, amikbe nyilvánvalóan mélyen beleástam magam, ha egyszer aláírásgyűjtés kezdeményeztem és beadványt írtam. Tisztában vagyok az ispotályok és a vérkészletek helyzetével. Tisztában vagyok én a világon mindennel, ami ezt az ügyet illeti. Meg akár bármelyiket. Tudom, milyen a gyógyítók helyzete, és hogy sakkozniuk kell, melyik betegre mi jut. Nos az én a fajtámnak semmi nem jut.
- A vér az egyetlen táplálékunk, és jelenleg csak úgy kaphatunk belőle, ha valaki ad nekünk magából vagy ha elvesszük. A varázstörvények az előbbit nem tiltják, de onnantól, hogy valakibe belemeríted a fogad, egyesek szemében máris bűnös vagy, másokéban meg egy hajszálra vagy tőle. Szerinted rendjén való, hogy egy lényt megvessenek azért, amit és ahogyan eszik, és még csak nem is biztosítanak neki más lehetőséget erre? - teszem fel kérdésem egyenletes, lágy hangon, megemelve közben szemöldökömet. Nem fér a fejembe, mi olyan nehéz ezen. Minden fajnak joga van az egészségéhez. Persze, a vámpír halhatatlan, ám ettől még, ha nem ihat, legyengül és elveszti önmagát. A nő szerint helyes, hogy nekem táplálkoznom vagy törvénytelen vagy megvetendő?
Ha ezt a javaslatot elfogadják, a fajtársaim már végképp nem hivatkozhatnak arra, hogy elkeseredésükben bántottak embereket, támadtak rájuk. Hiszen lenne más módjuk. Akár még szigorúbban lehetne fellépni ellenük. Mondanom sem kell, a többi vámpír pontosan emiatt nem rajong értem és a törekvéseimért. Úgyhogy igazából jelenleg mindenki ellensége vagyok. Viszont a helyzet az, hogy ez csöppet sem érdekel. Egyszerűen azt teszem, amit helyesnek tartok.
- Sajnálom, ha plusz gondot okozunk. - reagálok arra, amit mások életének megkeserítéséről mond. Szavaim félig szarkasztikusak, félig komolyak. Értem én, hogy már így is rengeteg és kaotikus az orvosok munkája. De azért remélem, nem jutunk el oda, hogy a betegeknek bocsánatot kell kérniük, amiért betegek, és a vámpíroknak, amiért léteznek és nem akarnak szomjazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Alina Gonzalez

ennnyi volt, kérem szépen
zárás

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Azt hittem, továbbra is csendben marad majd, nem mond semmit és csak tűri, hogy én dühöngjek neki. Igazából még nincs is vörös köd az agyamon, csak olyasvalaki vagyok, akinek ha nem kell magában tartania a véleményét, nem rest megosztani azt. Még ha heves is voltam eleinte, még mindig úgy hiszem, Adamnek fogalma sincs róla, mennyire borzasztó dologra készül.
- Miért, ha elveszed a vérkészleteket az élőktől, egyesek szemében nem leszel ugyanúgy bűnös? Nem vetnek meg majd miatta? Főleg, ha nyilvánosan csinálod az egészet. - Kérdezem őszinte érdeklődéssel, fejemet oldalra biccentve. Nem vagyok túlságosan értetlen, de mit gondol, ezzel majd eléri az emberek szimpátiáját? Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik a dologról, de speciel engem nem zavar, ha az öribarijából iszik, amíg nem előttem csinálja és nem nekem kell helyrehozni az eredményét.
- Nem muszáj gondot okoznod. Kérlek, Adam, fejezd be ezt! - Válaszolom enyhültebben, mert oké, kicsit naiv húzás, de úgy tűnik, mint aki nem gúnyból kér bocsánatot, hanem valahol tényleg sajnálja. - Az ellentáborról mindig megfeledkezel, pedig akármire böksz, a legeslegjobb ötletet választod ki a világot, annak is lesz ellenlábasa. Márpedig ha ezek között vannak rendszeres véradók, lehet, hogy többé nem jönnek majd, hiszen emberek megmentésére akarják adni a vérüket. Ezzel kizárod a "rasszisztákat" is a véradók köréből. - Vonom fel a figyelmet erre az aprócska tényre. Nem vagyok a vámpírok ellenzője, felőlem meglehetnek, amíg tőlem és a környezetemtől távol maradnak. De szerintem Adam nem mérlegelte eléggé ezt az egészet. Ezek komolyabb dolgok és hiába nézi csőlátással a vámpírok oldalát, nem iktathatja ki azt a sok hátrányt, amit ilyesmi vonzana magával.
- Értem én, hogy a jó ügy érdekében teszed, hogy neked és a társaidnak sokkal jobb lenne, de túl sok hátránya van. Nem éri meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Valószínűleg nem lett sokkal okosabb attól, hogy azt is közöltem meglehetősen szűkszavúan, hogy magyarul a zeppelin tulajdonképpen léghajó. Sokkal többet igazából én sem tudnék hirtelen mondani róla, ha csak azt nem, hogy német találmány és emlékeim szerint nem igazán volt akkora siker, mint várták. Vagy az nem ez volt. Ritkán jegyzek meg mindenféle adatot, aminek számomra nem igazán van gyakorlati haszna, hát ezért sem szeretem különösebben a történelmet. Olvasgatni érdekes, de megtanulni, aztán meg felsorolni ezeregy dátumot és eseményt... nem a kedvenc elfoglaltságom. Inkább nekilátok teát főzni ahelyett, hogy azon törném a fejem, mit is olvastam pontosan az említett léghajóról, majd visszatérve érdeklődve hallgatom tovább, mit mesél még Gareth az általa megálmodott repülő hajóról. Igazán jó ötletnek hangzik, még megvalósíthatónak is, legalábbis azután, hogy kijavítja pillanatnyi, tévesnek mondható elképzeléseimet. Be is vallom ennek eredményeként, hogy a praktikus gondolkodás, amin aztán tényleges megvalósítás, kivitelezés alapulhat, nem igazán erősségem hajnalban. Igazából máskor sem különösebben. Nem vagyok az apám, aki valamikor mérnökként kezdte, és mindenben látja, hogyan lehet összerakni, működőképessé tenni azt az adott tárgyat. Sokkal jobban boldogulok gyors döntésekkel, stratégiával, sakkal, mint ezekkel, de végül is nem érzem bajnak. Egyrészt valamiben legalább anyára hasonlítok, másrészt a változatosság nem hátrány. Bele sem merek gondolni, milyen lenne a világ, ha mindenki ugyanahhoz értene. Igyekszem azért megérteni, amit mondanak nekem és nem hosszas, kimerítő magyarázatokat igényelni mindenhez, de ettől függetlenül még nem tervem mindenbe beleártani magam. Csodálom, hogy Gareth mennyire könnyedén látja, hogyan valósítható meg egy elképzelés, viszont nem irigylem tőle. Nyugodtan kavargatva a teámat - mintha ennek bármi értelme lenne továbbra is a rutinon túl - érdeklődve hallgatom, mit mesél, néha kérdezek. Ennyi. Főleg akkor érzem szükségét egy miértnek, amikor rákérdez, prefektus vagyok-e. A választ hamar megkapom, és máris kíváncsian pillantok a szerkezetekre, amiket előszed. Matthew-nak biztos nagyon tetszenének, ez az első gondolatom.
- Igazán hasznos találmánynak hangzik. A jelvényeket érzékeli valami módon? - kérdezem, másra nem tudok gondolni, mint azonosítható dologra, csak azokra a kis fémből készült házszínű jelvényre, ami hatalommal ruházza fel őket, hogy büntessenek mindenféle kihágást.
- Hű - szalad ki a számon, miközben tovább magyaráz. Csodálatom rövid összefoglalása, és ha már itt tartunk, féloldalas mosollyal figyelem tovább, amint magyarázza, mi mire való, mit jelez. Egy egészen kicsit magasnak érzem, olyasminek, amit én sose tudnék kivitelezni. Még csak türelmem sem lenne összerakni ilyen méretű ketyeréket, és, hogy még működőképes is legyen... nem az én műfajom.
- És ezeket te találtad fel és készíted? Hát... tényleg hűű. Az apám is dolgozott holmi mugli szerkezeteken, néha még ma is összerak ezt-azt. Minden tiszteletem, hogy van ilyenhez türelmed neked is - jelentem ki végül némileg az iménti tömör véleménynyilvánítást is kifejtve, és könyökömre támaszkodva államat tenyeremen nyugtatom, míg elgondolkodom egy fél pillanatra.
- Készítesz megrendelésre is? - kérdezem végül röpke fontolgatás után abban a reményben mondva ki a kérdést, hogy igenlő választ kapok. Már formálódik is a fejemben az ötlet, hogy mit is kérnék, ha lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem érdekel az emberek szimpátiája. Soha nem leszünk szívesen látottak a halandók társadalmában. Nem dédelgetek ilyen elérhetetlen álmokat, nem kergetek hamis ábrándokat. A vérkészleteket meg nem elveszem, ahogy a betévedő sérültek sem. Hanem remélem, részesülhetek belőle, hiszen szükségem van rá. Ahhoz, hogy rendben legyek. Ezt azonban nem taglalom tovább, mert már elmondtam, ráadásul tudom, hogy amiről a nő beszél nekem, az úgy en bloc az emberek hozzáállása. Az meg sajnos ilyen. Nincs vele mit tennem. Csak közölhetem velük, én hogyan látom, aztán vagy egyetértenek, vagy nem. Inkább nem. Ezek után meg nincs más hátra, mint élni tovább világomat, olyan tisztességesen, amennyire csak tudom, még ha mások koránt sem tanúsítanak ilyen magatartást.
Na jó, nem bírok nem elmosolyodni. Sajnálom, nem megy. Még hogy elfeledkeztem meg nem gondoltam át. Annyira helyesek az emberek az ilyen felvetéseikkel. Elképzelése sincs, mennyire körültekintő voltam, ahogy arról sem, hogy a több száz év tapasztalatommal még ha hanyag vagyok is, sokkal több mindent vagyok képes számításba venni, mint ő vagy bárki a legjobb formájában. Apró mosolyom nem lenéző vagy fölényeskedő, csak amolyan rendben, hidd ezt nyugodtan, ha így kellemesebb és jobban igazolni tudod vele magad. Nyilván ő ezt nem így fogja venni.
- Az ispotályban mindenki nyilatkozhatna róla, vámpír kaphat-e a véréből. Az ellenzők egészen nyugodtan bevéshetnek egy hatalmas ikszet a nemhez. Tudom, az átkozódásaikat meg Önök hallgatják majd. Ezt sajnálom. - bólogatok nyugodt szavaim közben, nyílt tekintettel figyelve a harcias kis doktornőt. Döbbenetes, hogy fel sem merül benne, hogy a betegeit ugyanúgy számon kérje a létezésükért, mint most engem. Őket gondolom nem szokta győzködni, hogy nincsen szükségük a vérátömlesztésre vagy a vérpótlásra, és anélkül is tökéletesen meglesznek, és nem kéne itt csinálniuk a gondot a gyógyítónak azzal, hogy idejönnek. Remélem, más kisebbségekkel és kirekesztettekkel nem bánik így azért, hogy a gyűlölőik nehogy kevesebb támogatást adjanak a kórháznak vagy csúnyán nézzenek! Azt hittem, ezeknek az időknek már vége. Jó, nem, dehogy hittem. Ez örök.
- Már beadtam a javaslatot. - közlöm vele csöndes határozottan, hogy szerencsétlen ne könyörögjön itt nekem tovább a semmiért. Persze, akkor sem állnék le, ha még nem nyújtottam volna be a petíciót, így viszont már szinte esélyem sincs. Igazán fölösleges kérlelnie. A döntés immár a Minisztérium kezében van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Huszonkét nap. Volt már, hogy a plüsshód megsértődött Sárára és ezért büntetésből pár napra eltűnt a szeme elől. Volt, hogy egy hétre eltűnt, igen, megesik az ilyesmi, ha a szeszélyes kis akarnokok együtt élnek. De egy hétnél tovább sosem maradt távol. Így Sára már múlt héten elkezdte kiragasztgatni a hirdetését, hogy ha valaki látja Mazsit, az édes drága, hisztis hódocskát, szóljon neki, hogy Sára keresi. Vagy csak kapja fel és hozza oda neki. Azért még hálás is lesz, meg sokkal inkább célravezető, mint győzködni őnagyságát.
Mivel van pár diák, aki nem veszi komolyan a hirdetését és összefirkálják, vagy leszedik, időközönként cseréli. Jó, oké, hogy egy hódot keres, de neki ő a lakótársa, a háziállata. Tulajdonképpen az egyetlen élőlény, akit még sosem sikerült elveszítenie és talán most őt is sikerült elüldöznie. Ám ilyesmire nem gondol most, csak ábrándos tekintettel rakja fel az újabb képet Mazsiról a faliújságra. Úgy szeretné, ha tényleg megkerülne hamar, ábrándos sóhajjal időzik el rajta a tekintete, majd sétálgat még egy kicsit fel-le, hátha valaki, aki erre jár, visszatér az iskolába, megtalálja a kis plüsst. Bár a faluban is rakott ki szórólapokat, nem tudja, Mazsi milyen messzire tud eljutni. Messziről jött amúgy is, egy bagoly pottyantotta az ölébe, ki tudja, lehet, hogy megint feladta magát postán és már egészen máshol van.
De Sára akkor is meg fogja találni, ha törik, ha szakad!

***eközben a kastély bejáratától nem messze***

Egy aprócska, barna alak ül az út mentén, úgy látszik, fűszálakat számol éppen. Vagy egy kavicsot lökdös arrébb és követi. Nem tudni pontosan mi okból, miért csinálja, vagy miért nem, de más is hallatszik arról. Sírás, szipogás, jajveszékelés.
Bizony, plüsshódunk, Mazsika ücsörög itt, már csaknem két napja. Már lassan kezdi feladni, hogy valaha visszajut a kastélyba, pedig annyiféleképp próbálkozott már! De csak nem akar neki összejönni ez alkalommal. Ha egyszer visszamegy, megfogadta, többé ki se jön, vagy csak Sárával. Dacosan jött el, annál szomorúbb most, hogy ki van zárva.
Azonban most ismét itt egy reménysugár, nyugodtan sétál a bejárat felé, látszik rajta, hogy be akar menni.
 - Ahj, hajjajjj! - Sóhajt, majd sírja, és máris üldözőbe veszi, hogy véletlen belefusson, sírós hangon, sopánkodva támadja le szerencsétlen fiatalt. - Kérlek, segíts nekem, nem tudok bemenni a kastélyba! Ott van bent a gazdám, próbáltam én már bemászni, meg besurranni, de a manók is kidobtak egyszer, a bagolyházból pedig kiestem, jajj nekem, szegény fejem! Csak te segíthetsz rajtam, ajajajaj! - Sírja végül szomorú, melankolikus élettörténetét, mit sem sejtvén, hogy egy tindézser fiú szívét ez vajmi kevéssé fogja meghatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Sári
és a legújabb tripem

Épp egy szokásos kinti kirándulásból tér vissza - az ilyen kirándulások alatt általában szépen és gondosan elvonul valami félreeső helyre, ahol semmilyen gyanús defenzor nem kapja el és kobozza el a cuccait, aztán a kedvenc időtöltésének hódol. Ehhez mérten most is úgy sétál vissza a kastélyba, hogy a hangulata mérföldekkel jobb, mint elfelé menet volt, a színek is kicsit élénkebbek és összességében szórakoztatóbbnak tűnik minden. Vagy legalábbis kevésbé unalmasnak.
Viszont az érzékelésén ez a fajta tudatállapot nem sokat javít, annyira nem, hogy amikor a plüssállat beleszalad, akkor majdnem sikerül benne felbuknia, de belerúgni azt biztos.
- Ő, bocsi, nem akartam. - Válaszolja gépiesen és reflexből, ránézve Mazsira, aztán a tekintete továbbsiklik a kastélyra. Ott egy kicsit megreked, egy-két másodpercig ugyanarra a pontra mered, ahogy processzál és felfogja, mit látott az imént. Hirtelen kapja vissza a pillantását a vinnyogó izére.
Megdörzsöli a szemeit.
- B****i, ez még tripnek is durva. - Beszélő plüsshódok, komolyan? Ezt el fogja mesélni Dwayne-nek, meg jobb lesz megmondani neki, hogy hagyja ezt az adag szendvicset, majd szerez másikat, mert túl fura dolgok jönnek elő tőle.
Leguggol a plüss mellé és megböki. Egy dolog, hogy mozog, az annyira nem lepné meg, de ez beszél is, mi a sz*r? Valahonnan ismerősnek tűnik. Fogja és felemeli, hogy megnézhesse közelebbről is.
- Kussolj már el, ajajajajok nélkül is értem, amit mondasz, nem tudsz bemenni, oké. - Sosem okozott problémát beszédbe elegyedni a flash-eivel, nem most fogja elkezdeni a "ha nem veszel róla tudomást, eltűnik" gyakorlatokat. Az emlékeiből sikerül előkaparni néhány plakát képét, amiket a napokban látott kiragasztva.
- Ja nem téged vesztettek el?
Egy plüssállattal beszélget, ó egen.
Volt már rosszabb is. Vállat vonva hóna alá csapja a kis cuccot és besétál vele a főbejáraton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Héééé, csináááá'sz?! - Sírja, nyafogja, nem létező fájdalmainak közepette. De tudja ám, hogy ennek fájnia kéne, ha nem lenne plüss, szóval Kornél gonosz volt, hát belerúgott! Egy plüssel nem így bánnak! A plüssöket szeretgetni és ölelgetni kell.
 - Hogy minek? Milyen nyelven beszélsz te? - Kérdezi értetlenül felülve, maga elé emelve plüssmancsait, oldalra biccentve fejét. Pedig nehéz volt megtanulnia emberi nyelven, most még valami mást is elvárnak tőle?
 - Hát te egy igazán modortalan fráter vaaagy! - Sírja még keservesebben, amikor Kornél csúnyán beszél vele, elkussoltatja. Hát nem szoktak ám vele így bánni!
 - Sárit akarom, vissza akarok menni Sárihoz, ő legalább kedves volt! - Sírja tovább, kapálózik, farkával lapátol a levegőben, vergődik, de Kornél csak felkapja és egyhamar a bejárati csarnokban találja magát.


Főhősnőnk közben már ott tart, hogy feladja. Unottan ücsörög, lógatja a lábát, szó szerint, miközben a homlokzaton egy igazán érdekfeszítő repedést figyelget. Igen, unatkozik. Sára nem szokott ilyesmit csinálni soha. Nem vár senkire, nem unatkozik, ő az a fajta, aki sosem áll meg, mert nem bírja huzamosan. Most is szenved. De ahogy a diákok elmennek Mazsi képe előtt, egyik sem kiált fel, hogy már látta valahol, hogy tudja, hol van.
Lehet talált magának másik gazdát? Sóhajtva áll fel, amikor is hall valamit. Ismerősen vékony, síró hangot, ami átharsogja a bejárati csarnokot. Ahogy arra fordul, látja, hogy Mazsi van ott, az ő kis Mazsikája, méghozzá egy srác kezében. Sára fejében pedig egyből megfordul a legrosszabb gondolat: vajon már mindig vele akar majd lenni? Vagy esetleg visszahozza?
Minden esetre határozott léptekkel indul meg felé, próbál küzdeni a szét-szétterülő, örömteljes mosollyal az arcán, de nem megy neki.
- Mazsi! - Kiáltja oda örömtelien, miközben az egyik elsőst könnyedén löki arrébb az útból, mert most bizony semmi nem állíthatja meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Sári
és a legújabb tripem

- Jaaa, jaa, jaa, igen, igazi modortalan fráter, egyetértek, igazad van. Igazi viselkedéselemző veszett el benned, hódolatom neked, fejet hajtok tehetséged előtt.
Ugyanazon a rezignált hangszínen, szinte oda sem figyelve kommentálja a nyifogást, nyavalygást és hisztit, amit az állatka levág, egyszóval minden együttérzést és beleélést teljes mértékben nélkülöznek a szavai.
Sára, aha, szóval egy Sárát kell keresnie, vagyis előtte egy plakátot, korábban nem igazán nézte meg figyelmesen, szóval az elérhetőség sem rémlik neki, hogy a megtaláló kit és hol keressen fel.
- Maradj már nyugton, a farkad a hátamat verdesi, rohadtul zavaró. - Esetlenül meglapogatja a cucc fejét. Na nem azért, mert hirtelen szeretetroham tör rá, hanem abban reménykedik, hogy ettől majd megnyugszik.
- Visszaviszlek a gazdádhoz. Jó csaj?
És ekkor hangzik fel a bejárati csarnokba érve a kiáltás a terem másik oldaláról, miközben egy fakószőke hajú, csinos lány indul meg felé, illetve, hogy pontosabbak legyünk, a kezében lévő hód felé.
- Jó csaj.
Jegyzi meg magának mellékesen, az előző vaktában elsütött kérdésére válaszolva. Megfogja Mazsit rendesen, készen arra, hogy hős megtalálóként vigyorogva a gazdája kezébe nyomja majd, amikor az odaér hozzá.
- Hali, akkor gondolom a tiéd, már épp készültem keresni egy plakátot, hogy hova vigyem. Odakint szaladgált elhagyatottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Tényleg? Visszaviszel Sárához? De jó! Alig várom! - Még ha a simogatás-szerű mozdulat nem is hatott, ez a varázsmondat máris elmulasztotta a síró- és hisztirohamot, amit Kornél olyan hősiesen tűrt eddig, bár valljuk be, csinálhatta volna jobban is. A kérdésre pedig értetlenül néz csupán, nem tudja, hogy tulajdonképpen mitől lenne jó csaj. Mármint, szép, okos, ezt el tudná róla regélni, de nem tudja, hogy Kornél erre kíváncsi. Bár nem akkora probléma, hiszen a fiú hamar megválaszolja a saját kérdését.
- Sára! - Lelkendezik Mazsi szintén, amikor meglátja a rellonos szőkeséget, ahogy végigbaktat a bejárati csarnokon. Egy szerencsétlen elsős az útjába kerül, de nem sok vizet zavar, hamar arrébb kerül, akaratán kívül. A megkönnyebbült, elégedett mosoly ott ül az arcán, ahogy Mazsi hangját hallja tovább. Most már biztosan ő az, méghozzá egy srác kezében van, aki vigyorogva nyújtja neki. Ő pedig elégedetten öleli magához a plüsst, mint egy kislány, aki most kapta vissza a játékát... de hát pont erről van szó, nem? Na jó. Beszélő játék, személyiséggel, kicsit irritáló, de hűséges személyiséggel.
- Köszönöm, hogy visszahoztad. - Villant rá bájos mosolyt, de egyelőre mással kellene foglalkoznia. A kedves, zöld szempár pillanatok alatt változik szívdermesztően jegessé, ahogy a plüssre pillant és valahova a bájos mosoly is eltűnik.
 - Ne merj még egyszer ilyet csinálni. - Nem, nem kell fenyegetés, elmondani, különben mi lesz. Pontosan ez az a tekintet, amitől nemhogy a hős férfiak, de még  a plüsshódok szíve is megremeg, bátorsága inakba száll. De nem tart sokáig, a kis plüss máris szabad utat kap ismét. Sára ugyan nem fogja kisbabaként hordozni, bár Mazsinak kicsit ellenére van a padló, nem szól semmit. Nem mintha nem tudna, magában morog, hisztizik, de inkább nem mer most Sárával ellenkezni.
- Mivel tartozom neked? - Kérdezi végül, hiszen tök hálás, meg minden, annyira még ő sem szívtelen, hogy ne hálálja meg. Jön Kornélnak eggyel, ez tény. Márpedig ez a helyzet, sokkal, de sokkal jobb, mintha fordítva lenne és Kornél tartozna Sárának. Sárának sosem jó tartozni, jegyezzétek meg.

Kinézet ami elmaradt tegnap este