Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Soha nem gondolta volna, hogy egy kis praliné fogyasztásból ekkora gondja lehet. Mondjuk ő volt a balga, tudta jól, többek között ezért sem mást, hanem inkább saját magát hibáztatta. De hát imádja a csokoládét, és nem volt kérdéses, hogy ha már úgy otthagyták azon az apró kis asztalkán, nyíltan, mindenki számára elérhető helyen, hogy megkóstolja ezt a fenségesen kinéző finomságot.
Természetesen nem csalódott.
Érzékeit azonnal átjárta a finom, lágyan kesernyés aroma, és a töltelék, mely egyrészt édes volt, másrészről viszont valami egészen furcsa ízzel is gazdagította ízlelő bimbóit.
Először csak próbálta kiköpni, aztán mikor nem ment, inkább gyorsabban próbáltam lenyelni, lehetőleg anélkül, hogy ne fulladjon bele.
Nehezen de túlélte, bár azt már biztosan tudta, hogy nem lett volna szabad elcsábulnia.
Az első gond akkor kezdődött, mikor is felrémlett benne, hogy lényegében kiskutyás mamuszban, és hosszú, Bambis kezeslábasban, összefogott lófarokkal jött ki a folyosóra. Ennél jobban csak akkor esett kétségbe, mikor rájött arra, hogy bár tudja a jelszót a bejárathoz, mégis sikerült elfelejtenie. Pedig mindig is büszke volt magára, az agyára, arra, hogy soha semmit nem felejt el, most pedig mégis. Gondterhelten ácsorgott a kép előtt, nézett maga elé, néha megtörölte kezeslábasának ujjába hatalmas szemüvegét, ám közelebb akkor sem jutott a megoldáshoz.
A kiborulás és a hiszti környékezte, ami nyilván csak azért fészkelte be magát a bőre alá, mert olyan tehetetlen dühvel nem jött a szájára és nyelvére az a francos szó, ami közelebb vihette volna a meleg szobához, és puha ágyikójához.
Fél óra ácsorgás után, és mikor már kellően átfagyott a folyosó kövén indult el útjára, hogy valami melegebb helyen töltse ezt a nem túl kellemes éjszakát.
Kereste a társalgót, azonban most még annak a helyét sem lelte, így tehát feladva mindent, és teljes elkeseredésében a legelső ajtót választotta, ami szembe jött vele, és reménykedett abban, hogy talán, nem valamelyik tanár irodájába sikerült benyitnia.
Szerencséje volt, hiszen a konyhában találta magát, ami jelenleg épp üresen állt. A sürgölődő manóknak ezen a kései órán nyoma sem volt, viszont a hely meghozta a kedvét ahhoz, hogy bánatát forrócsokiba fojtsa.
Így történt, hogy hangos hümmögéssel kísérve emelte le az egyik fém fazekat, és kezdett neki a töprengésnek, hogy vajon mit is akart vele kezdeni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Imola

Év elején ugyan még eltévedtem párszor - kellett nekem a Navine konyhaszintje után a Rellon picéjébe mennem, tudom, de ilyen a viszonzatlan szerelem -, mostanra viszont már sikerült belőnöm az útvonalat, így félig még álmomban, de elkerülve a legnagyobb fényforrásokat, sikerül eljutnom a konyhába, mire felébredek.
A mai éjszaka egy kicsit neccesebb volt, mint a többi, valaki felfűtötte nagyon a hálókat, mert mire eljött az esti nasi ideje, már nem volt rajtam se takaró, se a pizsama felsőm, és így még az álmaimba se tudtam mást tenni, mint az első kezembe akadót - egy sima fekete trikót - felhúzni. Ehhez jön a zöld és szürke kockás nadrágom. A zoknimat már nem kíséreltem meg visszahúzni, de mire a klubhelyiségbe értem, azért már eléggé fázott a talpam, így hát belebújtam az első ott lévő papucsba, ami mint mostanra kiderült, egyrészt kicsi, másrészt élénk citromsárga, harmadrészt meg pálmafák úszkálnak rajta valamilyen lében.
Valószínűleg már megint elraboltunk egy navinést. Szívás csórinak. Mire az utolsó sarokra érek, már igencsak korog a gyomrom, így kikerülöm a járőröző - valószínűleg szintén alvajáró Mr. Warrent -, és amikor már tisztes távolságra ér, kinyitom, majd gyorsan visszacsukom az ajtót. Nem akarom, hogy a benti fény eláruljon.
- Szia Kinkli.
Már tudom fejből, hogy ki jön oda fogadni, és mosolyogva megsimogatom a manó fejét. Csípem őket, a nagy füleiket, a gülü szemüket, meg a kedves lelkességüket.
- Csinálnál nekem olyan isteni szendvicset? Kettőt, meg egy kis kakaót. Tudod, abba a nagy bögrébe, ha szépen kérlek.
Nem is kellene elmondanom, mert már tudja, hogy mit akarok, másrészt ő örül, ha ilyet csinálhat. Ásítva és kissé fázósan elbotorkálok az asztalig, lehuppanok a szokásos helyemre, és szembe nézek... egy lánnyal.
- Óóó... hello, lány.
Nem tűnik sem idősnek, sem prefektusnak, szóval nem nagyon félek tőle.
- Marci vagyok, és te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kezében még mindig a rézből készült edényt forgatja, és nem tud napirendre térni afölött, hogy valamit szeretett volna vele csinálni, azonban hogy mit, az egyáltalán nem jut az eszébe.
Nem jellemző rá ez a szeleburdiság, bár jelen helyzetben egyre biztosabb abban, hogy itt már nem vele van a gond, és az elméjével, hanem köze van ahhoz a gusztusos kis csokihoz, melybe úgy beletorkoskodott.
Nagyot sóhajtva és félig lebiggyedő szájjal teszi le a kezében lévő edényt a sparheltra, majd nagyot sóhajt, mintha csak a világ összes gondja a vállát nyomná. Hülye csokoládé, és hülye kívánósság!
Önmarcangolásából egy hang szakítja ki, na meg a manó, amelyik biccentve elszalad mellette. Eddig nem volt itt egy házimanó se! Vagy csak nem akartak elé sietni, mert akkor még konkrét céllal érkezett és hitt abban, hogy bármit meg tud csinálni? Vagy itt volt, csak már erre sem emlékszik?
Szemöldökét rosszallóan összevonja, ajkát ismét elhagyja egy lemondó sóhaj, majd mielőtt teljesen belesüllyedne az önsajnálatba egy lágy orgánum szólítja meg, ami aztán már végképp fura.
Fejét felkapja, úgy néz a fiúra, és egy másodperc erejéig elveszik annak tekintetében. Megszemléli kissé kócos haját, fura szerelését, de leginkább a papucsot a lábán, majd ha végzett saját magán is akaratlanul végignéz, és annak tudatában mit is visel, rögvest bele is pirul.
Hát, soha nem tervezte, hogy majd az alvós kis kezeslábasában ismerkedik meg emberekkel, vagy hogy azért fog egy konyhában szobrozni, mert elfelejtette a jelszavát a hálókörletének. Az élet vicces játékot játszik vele, és sajnos, akármennyire is szeretné előre tekerni az időt, hogy túlessen ezen az egészen, ez nem lehetséges.
- Molka. A nevem Molka. - mondja lemondóan, és így is érzi. Neki már úgyis minden mindegy, úgyhogy mit sem törődve azzal, hogy hívták - e vagy sem, az asztal felé veszi az irányt, majd leül a fiúval szemben. Hatalmas szemeivel a másik arcát fürkészi, próbál felfedezni pár kellemes vonást, és mikor azokat megtalálja, akkor egy megadó sóhajjal igazítja meg a szemüvegét, majd helyezi kezét az asztalra, és fonja össze ujjait.
- Véletlenül nem vagy Levitás? - teszi fel a költői kérdést, persze mindezt csak azért, hogy még utolsó mentsvárként rákérdezzen arra a szóra, ami talán a boldogságba vezethetné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Molka? Külföldi vagy, vagy a szüleid rém humorosnak találták, hogy furcsa nevet adnak neked?
Vannak szülök, akik konkrétan nem normálisak, és olyan kifacsart neveket adnak szegény kölyköknek, hogy azzal egy életre megbélyegzik őket. Én biztos vagyok benne, hogy egy nap majd átlagos nevet adok a srácaimnak. Viszont vannak olyanok, akik tényleg nem ismernek határokat, és csak mert éppen felkapott, belesulykolják a gyereket egy Márcsellóba például, hát az agyam eldobom. Aztán persze az is lehet, hogy éppen csak egy becenevet mondott, elvégre én is azt mondtam. Nincs kizárva egyáltalán.
- Levitás?
Megemelkedik a szemöldököm egy kicsit, és csodálkozva nézek rá. Szegény, eléggé el lehet veszve, ha azt feltételezi rólam, hogy én levitás vagyok. Sok mindennek voltam már titulálva, de hogy valaki szegény levitásokat azzal sértegesse, hogy közéjük tartozom, na azt még nem.
- Nem, én inkább a zöldek felé húzok.
Mekkora kamu! Egészen pontosan _egy_ rellonos felé húzok, de amúgy navinés vagyok, aki egy tanév után is kétségbe esik néha ha zöldek veszik körül. Nem mintha engem valaha is bántottak volna, Kamilla velem volt, és mivel Kamilla barátkozott velem, nem nagyon akartak bántani. Meg aztán mackós alkat vagyok, eléggé kevesen kötöttek belém.
- Áh, kaja, köszönöm.
Egy széles mosollyal nyugtázom, hogy lesz valami, ami a gyomromba kerül, és kivételesen nem Felhőcske egyik szarva lesz, hanem rendes étel. Csupa boldogság a mai este. Egy nagyot harapok és lelkesen megrágom, ám nyelés közben gyanakodva pillantok a velem szembe ülő lányra.
- Molka... Molka... te viszont nagyon levitásnak tűnsz. Egy levitásnak, akit kizártak, vagy aki kizárta magát. Eltaláltam?
Szegény kislány, valószínűleg elsős, és tényleg jól kizárta magát. Egy kis mosolyra fakadok, de nem gúnyolom ki.
- Tudok pár helyet, ahol eltűnhetsz a prefektusok és a tanárok elől és még ki is alhatod magad, de visszajuttatni nem tudlak sajnos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Imola a becsületes nevem, ami egy régi magyar név.. - okoskodik elvarázsoltan és közben fogalma sincs arról, hogy mit is akart kezdeni magával a konyha közepén. Ami azért is furcsa, mert hát nem egyedül van itt, hanem egy-egy házimanó is körülötte sertepertél, mégsem segít neki valójában senki, és ez igazán kétségbeejtő a számára. Idegesen harapdálni kezdi a szája szélét, majd a fiú egekbe emelkedő szemöldökét látva már sejti is, hogy mellé lőtt. Mondjuk nem tippelte volna ugyanazt a házat, mint a sajátját, egyszerűen csak reménykedett abban, hogy talán van akkora szerencséje az életben, hogy pont egy háztársat sodor az élet szembe vele. Megkönnyítette volna a dolgokat, és nem kellett volna egy ilyen helyen töltenie az éjjelt, abban bízva, hogy talán reggelre eszébe jut az a fránya... mi is? Ja, jelszó!
Az érkező szendvicsre felkapja a fejét, hasa hangosan megkordul, és kissé nagyot nyelve nézi a fiú szájában eltűnő falatot.
- Én is kérhetek egy ilyet? - kapaszkodik bele a manóba, mikor az épp el akar menni mellette, majd kedvesen megsimogatja annak hatalmas fülét is, mintha csak egy kutya tartozéka lenne mindez. Még mindig nem igazán érti ezt a rendszert, és mivel náluk soha nem volt otthon cseléd, szolga, vagy épp hívják is bárhogy, és irtózik a rabszolgaságtól is, mint fogalomtól így ez a manó dolog is elszomorítja.
- Egy kakaót is kérhetnék mellé még? - nyögi ki nagy nehezen és próbálja megértetni magával, hogy itt minden dolgos kéz jól érzi magát, és ő egyáltalán nem úgy bánt ezzel a manóval, mintha egy úrinő lenne.
- Volt valami csoki egy kis asztalon... Azt hiszem az a ludas. Olyan finom volt! - mondja a fiúnak, majd tekintete ábrándozóvá válik, ahogy felidézi azt az édes ízt ajkai között és az érzést, mennyire szereti a csokit.
- Azóta semmit nem tudok... - mondja egy lemondó sóhajjal, majd kezére támaszkodva megadóan rogy az asztalra és mérhetetlen csalódottságából még a fiú jó híre sem rángatja ki.
- Aludni... arra sem emlékszem milyen az az érzés...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem hiszem el, hogy megint lekéstem a vacsorát. Frusztráltan túrok a hajamba, miközben a folyosón ácsorogva próbálok visszaemlékezni a konyhába vezető útra, lévén üres a hűtőm és semmi kedvem kotyvasztani. Már így is szédelgek, ami nem könnyíti meg a dolgom. Melyik szárny? Melyik emelet?
Egyáltalán, elérek addig, mielőtt éhen halnék?
Azt homályosan sejtem, hogy a nyugatiban van, szóval arra indulok el. Útközben aztán nagy nehezen eszembe jut, hogy vannak portrék is a világon, úgyhogy szerzek magamnak egy túlbuzgó kalauzt. Egy részem sejti, hogy ez végzetes ballépés volt, mert az épületben előforduló képkeretek mennyisége és elhelyezkedése sztalker-paradicsommá változtatja a folyosókat. Azonban mostanra elkezdtem émelyegni is, úgyhogy ideje rendbe rakni a vércukromat.
Alig lépek be, megrohamoznak és kivételesen hihetetlenül hálás vagyok a manóknak. Egy bögre kávét és valami egyszerűt kérek, mielőtt lerogynék a legközelebbi székre, az asztallapot bambulva.
Nem poén, hogy nem emlékszem, mikor ettem utoljára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mivel a manóknak be szoktam segíteni, így mindig tudom előre a menüt. A mai annyira nem jött be, így nekiállok főzni. Ma estére is olasz kaja lesz, hát mi más. Bár igazából nem hagyományosan olasz, csak egy hasonló ízvilágú. Csilis csirkecomb készül sajtos spagettivel. Nemrég találtam ezt a receptet, úgyhogy most ki is próbálom. A csirkecombokat már tegnap este bepácoltam, így már csak ki kell sütni és a spagettit frissen megcsinálni. A manók szorgoskodnak körülöttem, de nem zavarjuk egymást. Hoznak nekem egy tepsit, amibe belefér a sok csirkecomb, és ki is kenem pár pálcaintéssel egy jó adag kacsazsírral. Szerencsére pont volt a konyhán, így ezt használom. Ráteszem a fóliát és újabb varázslattal a sütőben landol. Beállítom 180 fokra, innentől fél óráig sül, majd még egy 10 percet. Miközben beállítom a sütőt, valaki bejön a konyhába és lecsüccsen az asztalhoz. Ha jól tudom, a pszichológus az, de a nevére nem emlékszem. Oda is megyek hozzá, hátha kérne enni. Szívesen adok, ezért hagyok mindig egy adaggal az Eridon hűtőjében. Rendszeresen elfogy, úgyhogy valaki mindig rátalál.
- Szia! Most kezdtem neki a főzésnek. Csilis csirkecomb lesz sajtos spagettivel, kérsz? A spagettit most kezdem főzni - mondom neki, majd közben a manók hoznak is egy edényt, amit nélkülözni tudnak és kezdem is a tésztafőzést. A vizet felteszem, és kapok egy jó adag durum spagettitésztát. Pár pálcaintés, és a spagetti kibontva, egy jó nagy tál előszedve és kezdem is a szósz elkészítését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók szorgalmának hála pillanatokon belül kezem közé kapom az életmentő koffein-nedűt, aminek jó harmadát rögvest fel is hörpintem, amint kellő mennyiségű cukrot és tejszínt öntöttem bele. Ez elég lesz ahhoz, hogy a kajám elkészüléséig kibírjam - nyafogásnak tűnhet, de sajna nem az. Megesett már velem, rosszabb időszakaimban, hogy elájultam az éhségtől, vagy hogy a szédelgés miatt tettem kárt magamban. Megint túl sokat dolgozom, úgy tűnik, és mostanában nincs, aki rám szóljon.
A telefonom után nyúlok, de a mozdulat megáll félúton, ahogy egy lány üget oda hozzám. Nem ismerem látásból se, valószínűleg itteni diák lehet, szóval egy barátságos, bár kissé vérszegény mosollyal fogadom.*
- Helló. Ha gyorsan kész, akkor lehet róla szó, de miattam ne siess. A manók összeütnek egy pirítóst és jó vagyok,-*igazából a küszöböt is elrágom, ha attól elmúlik a rosszullétem, szóval egyre megy, mit raknak elém. Addig is folytatom megkezdett kávémat, hogy a szoba - és benne én - ne kóvályogjunk már, mert ez kibírhatatlan.
Ugh. Épp mire felelős felnőttnek hinné magát az ember...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Szegény már nagyon éhesnek tűnik, így a kávékészítő manót magamhoz hívom és a kezébe nyomok egy receptet. Már régóta kérte, most jutott időm odaadni. A pirítós készítését is átveszem és inkább összedobok egy gyors szendvicset. Frissen sült ciabatta, saláta, feketeerdei sonka, majonéz és kaliforniai paprika kerül bele. Ezt gyorsan összedobom, majd eléreptetem és lassan landol az asztalon. Remélem ízleni fog neki, előételnek megteszi.
- Tessék, csináltam addig egy gyors szendvicset. A kajának még kell idő, a szósz még most lesz elkészítve - mondom neki, majd neki is állok, míg a tészta fő. Vaj és liszt, kicsit világosra pirítom. Mehet bele egy kis tej, laktózmentest teszek bele, hogy kissé édeskés legyen. Kellemesen sűrű lett, mehet a fűszerezés. Só, őrölt bors, szerecsendió, és hogy még jobb legyen, egy kis csipetnyi csili mehet ebbe is. Egy gerezd fokhagymát belereszelek majd mehet bele a már lereszelt füstölt és mozzarella sajt. Kicsit többet teszek bele, hogy jó sajtos legyen. Kicsit megfő, míg bugyog, megszórom bazsalikommal. Az idő meg csak telik, így a tésztát már meg is kóstolom, pont al dente. Egy apró varázslat, és a szűrő már elő is kerül és szűröm is le a tésztát. A forró vízből egy kanálnyit teszek a szószba, kicsit lazább legyen. A tésztát beleforgatom, kellemesen nyúlik a sajt, a számban összefut a nyál, mert az illata is isteni. Összeforr kicsit, majd a gázt lejjebb csavarom. Közben rápillantok a húsra, jól alakul, lassan csak pirulnia kell. Nagyot szusszanok, majd leülök a látogatómhoz, aki remélhetőleg már megette a szendvicset.
- Na ízlett? Mi is a neved? Nem emlékszem, hogy mondtad volna. Én Carolina Bellini vagyok, eridonos mestertanonc. Imádok főzni, ahogy látod - mutatok a konyha felé, majd még üldögélek kicsit. A gyomrom nagyot kordul, elég éhes vagyok már. Közben kicsit elbambulok, mert elfáradtam azért, az elmúlt félórában pörögtem elég rendesen. Közben a husinak már itt az ideje, úgyhogy felpattanok és odamegyek a sütőhöz, Az illata isteni, így már nem sok kell neki. Fogok egy kesztyűt a tepsihez meg konyharuhát, kinyitom a sütőajtót és leteszem a pultra a husit. A pácból maradt még, azt a hús alól és hidegen is ráhalmozom. Ezután visszateszem a sütőbe.
- Na már nem sok kell neki, kis türelem és kész is - rámosolygok, majd újra melléülök.
- Te szeretsz főzni? Vagy enni? Mert lehetnél az, akin letesztelem a kajákat. Jobbnak kéne lennem, de ha lenne egy kóstoló, könnyebb lenne gyakorolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hálám üldözni fog,-*emelem égnek a szemem, nem is nagyon nézve, mit kaptam (ilyenkor mérhetetlenül megnyugtató, hogy semmiféle ételallergiám sincs), csak rávetve magam. Éhesen sok ember nem szalonképes, nekem évek erőfeszítésébe telt megtanulni úgy enni, hogy ne emlékeztessek óriáskígyóra. Magyarán rágjak is, ne csak nyeljek. Engem a szendvics, a leányt a főzés köti le, úgyhogy kellemes hallgatás telepszik le közénk, amit az edények és eszközök hangjai színesítenek. Megszokásból követem szememmel mozdulatait, ha fel-felnézek a tányérból.
A kérdés idejére maradt még pár falatom, szóval kezemmel mutatom, hogy príma.*
- Riley Meyers, iskolapszichológus és időszakos éhezőművész, szolgálatodra,-*mutatom be magam, amint a beszédhez szükséges levegőhöz is jutok, bólogatva, hogy ja, elég evidens abból, ahogy sürgölődik. Nem is ül túl sokáig mellettem, mire a morzsák összecsipegetéséig jutok, már megint a tűzhely körül nyüzsög.
- Is-is. Hétközben nincs rá időm, szóval inkább csak hétvégén, meg egyébként is jobban szeretek sütni.-*Ahogy visszahuppan mellém, már nem rondózik a szoba, szóval beszédesebb vagyok. Fontolóra veszem ajánlatát, megdörgölve kevéske szakállamat (nem, én nem szeretem, ha tele van kajamaradékkal, szóval nem azokat rázom épp ki).*
- Tehetünk éppen egy próbát? Viszont akkor hagy viszonozzam majd valamivel; vacakul érezném magam, ha folyton csak te dolgoznál,-*jellemző, hogy nem kérdőjelezem meg szándékait és akkor sem méregetném gyanakvóan, ha esetleg a hírhedt Rellonosok egyike lenne. Nem olyan a kisugárzása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elkészül a szendvics, a férfi pedig hálálkodik. Elmosolyodom, pont ezért imádok főzni, szeretem, ha jobb kedvük lesz a főztömtől az embereknek. Mondjuk ez még csak egy szendvics, de néha ez is életmentő tud lenni.
- Hát nagyon szívesen, ezt szoktam összedobni, ha nagyon éhes vagyok - válaszolom, majd folytatom a pörgést. Ha finomat akarok az asztalra tenni, muszáj. Végre van egy kis időm pihenni, így lehuppanok mellé és kérdezek párat. A válaszokra bólogatok, az éhezőművészre elnevetem magam.
- Hát ha többet találkoznánk, mellettem biztos nem éheznél, mert mindig van nálam kaja - válaszolom, majd szaladok a husihoz, kiveszem és jó bőven teszek rá a pácból. Úgy a legjobb, ha teljesen átveszi a húst a pác ízét és jó szaftos. De a pirult bőrért is odavagyok, ezért teszem még kicsit vissza. A spagetti már csak takarékon megy, keverek egyet rajta és lekapcsolom. Ha kihűlne, max még felmelegítem és pont jó lesz. Közben válaszol Riley, én pedig bólintok egyet, hogy lássa, hogy hallottam. Tudok többfelé figyelni, ezt is sokat gyakoroltam, mert tanulás közben is eszegetek. Néha éhes se vagyok, csak úgy könnyebb koncentrálni. Még jó, hogy olyan jó a genetikám, hogy bármit eszek, nem hízok. Ha híznék minden falat kajától, már gurulnék.
- Hát van pár sütireceptem is, ha gondolod, odaadhatok párat - ezután csüccsenek vissza mellé.
- Hát oké, akkor van pár ötletem a viszonzásra. Mondjuk én elmondom a lelki bajaimat, te meg tanácsot adsz, ez az egyik. A másik, hogy eszel a kajáimból és kíméletlenül véleményezed őket. Az utóbbi meg kissé bonyolultabb... - elhúzom a számat, nem tudom, hogy pofátlanság-e ezt kérni, végülis először látom. De egy próbát megér, mert most nincs túl sok barátom és Marcival se tudom, hogy hogy vagyunk, szóval egy nagyot sóhajtok, majd a szemébe nézek.
- Hamarosan elutazok Franciaországba, Madame Gassario főzőiskolájában fogok tanulni. És tudom, hogy nagy kérés, de el tudnál jönni meglátogatni? Csak párszor, mert most nem túl sok barátom van, aki meg van, az vagy megnősül, vagy nem beszélek vele, vagy túl sok dolga van a BK-ban. Na mit szólsz? - kiskutyaszemekkel és egy apró mosollyal pillantok rá, és remélem igent mond. Hoppanálási pont közel van és hátha akadna egy-két szabad hétvégéje. Ott gondolom a tanoncok is profik, én nem tudom, hogy kerültem be, nem is nagyon főztem híresebb családoknak, csak a testvéreim és szüleim egy-két nagyobb rendezvényén. De úgy tűnik, híre ment, így meg tud valósulni az álmom, a saját étterem. Mennyivel könnyebb lesz főzősulival a hátam mögött, azonnali nyereség lesz, ez biztos. Michelin-csillagban nem reménykedem, de lesz, ami lesz. De odáig még el kell jutnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Éhes voltam. Annyira felhúztam magam azon a nyamvadt tananyagon, hogy a végén falhoz csaptam a könyvet, s inkább lemásztam ideúgy, ahogy voltam, cica-mintás pizsibfelsőben és szürke pizsinadrágban, hogy megtömjem a gyomromat. Ugyan megtehettem volna, hogy az Eridon Kuktasarkában összedobok valamit, de az olyan snassz lett volna. Túl jó kislányos. Én meg nem az a fajta vagyok, aki olyan könnyen ellenáll a csábításnak, ha arról van szó, hogy veszély, ismeretlen, kaland. Ez a szótrió pillanatok alatt képes arra, hogy az én gyenge akaratomat gond nélkül földre terítse, még csak fekete öves szintű tudomány sem kell nekik hozzá.
A folyosókon csendben osontam, halvány Lumos-fénynél, és igyekeztem nem felhívni a portrék figyelmét magamra. Azért ennyire kamikaze-jelölt nem vagyok, azok az ostoba festmény-lakók biztos nyakamra csalnának pr tanárt, hogy megkoronázzák az estémet. Így se tudtam rendesen aludni se, azért kezdtem olvasni, miután rávett a gólyalakos társam, hogy akkor inkább tanuljak, de csendben, és dobolás nélkül.
Van nekem ugyanis egy olyan rém idegesítő szokásom, hogy amikor ideges vagyok, hajlamossá válok minden elképzelhető és nem kínos felületen dobolni, amit érek, az ujjaimmal. El lehet hinni, ettől már csak az álmomban való csámcsogásom irritálóbb.
A konyhába érve a manók amint megláttak, azonnal szorgoskodtak körülöttem, mintha valami meséből idecsöppent királylány lettem volna. Kicsit úgy is éreztem magma, mint Lucy Pevensie, amikor a Gyügyük körberajongták a Hajnalvándor-kötetben.
Ha már ennyire segítőkésznek mutatkoztak, rendeltem magamnak egy hatalmas adag sült hasábkrumplit meg két szelet rántott camambertet áfonyaszósszal. Nyamm.
Ahogy megérkezett a mennyei pót-vacsorám, neki is láttam a falatozásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Váratlanul nyílt az ajtó. A falatot jó alaposan sikerült félrenyelnem, annyira nem figyeltem oda, hogy mit csinálok. Ennyit erről, Dina, igazán szépen bemutatkoztál.
Miután az egyik manó kegyesen egy kis tea segítségével megmentett a további fuldoklós-köhögős jelenettől és az ezzel járó önégetéstől, kicsit jobban megnéztem az a kék hajú idegen lányt. Igen, kék a haja! Jé, kék hajjal még nem láttam senkit. Az én mugli gimimben tilos a smink és a hajfestés, ott is balhé volt az egyik osztályban, amiért egy lány csak sima kimosható színezővel egy tincset pinkre mázolt. Eh, nem értem ezt a maradiságot, pedig tök jól állt neki.
Ennek a csajszinak is jól áll ez a türkizes árnyalat szögegyenes fazonnal.
Én nagyon elégedett vagyok a saját hajszínemmel, a világért se változtatnék a vörösön, de egyenesen kipróbálnám azért, hogy állna nekem. Kár, hogy nincs hajvasalóm. A szüleim azt írták, hogy kivasaltathatom – bűbájjal, de nem rendes mugli hajvasalóval, mert a gőze roncsolja a szép hajam. Ebben egyetértünk, szerencsére. A szeplőimet már kevésbé szeretem, de ha már vannak, akkor így is jó, különösebben nem zavarnak úgy, mint a pattanások a jobb lapockámnál. Még jó, hogy nem a képemet tarkítják, az foglalt, tettek róla a szeplőim.
- Jó étvágyat, és ja. Kösz a megnyugtatást, örülök, hogy nem prefektus vagy. A tanévem első hetét így is büntimelón töltöttem. Bodza Edina Gyöngyvér vagyok, úgy hívsz, ahogy akarsz, mindkét nevemre hallgatok. Téged hogy hívnak? Ja, és menő a séród.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Olyan jól esett ez az esti nasi, és az adrenalin, hogy jaj, el ne kapjanak a tanárok. Na, igen, én kicsit más jelentettel hajtom végre azt a bizonyos viccet a SZPI-től. Én nem az erdésztől tartok, hanem a tanártól. Végül is, valamilyen szinten a tanár is erdész, hiszen minket, csemetéket igyekeznek jó irányban oktatni. Én úgy vagyok ezzel, mint azok az egyének, akiknek mániájuk, hogy minél veszélyesebb helyzetekbe rántsák magukat, aztán onnét másszanak ki.
Azért én még ennyire nem untam meg az életemet, csak aprócska csínyek formájában éltem ki magam.
- Eridonos bajkeverő-fióka vagyok. Pályázom az Év Tréfamestere címre, bár kicsit le vagyok törve, túl sok a jelentkező, ahogy tapasztalom. És te?
Annyira, annyira jó lenne, ha nem a stréberek között végezném. Kell a fenének az a sok magolás, úgysem az a lényeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az egy dolog, hogy nappal kell járőrözni, meg figyelni a szabályszegőket, de, hogy ezt éjszaka is, az kissé felháborító. Lenne elég dolgom enélkül is, szívesebben aludnék, vagy írnám a következő dalszöveget, esetleg készülnék a holnap utamra, vissza Koreába.
A megfelelő időben elindulok, sem előbb, sőt legszívesebben később tenném, azonban minél előbb végzek, annál előbb hajthatom álomra a fejemet. Eddig minden unalmas, nem történik itt semmi sem. Ez volt a gondolatom, legalábbis addig, amíg meg nem láttam egy kisebb fénysugarat, ami a folyosón igyekezett. Ha nem szintén kint járó prefektusról van szó, akkor nagyon megüti most a bokáját. Távolról követem, és figyelem, merre sétálgat. Az utolsó sarkon befordulva a konyha felé indulok. Jobban örülnék, ha enni tévedtem volna ide, viszont remélem, gyorsan lerendezhetjük ezt a kis incidenst, és a megfelelő büntetés után visszaterelem a körletükbe. Belépve nem csak egy diákot pillantok meg, rögtön kettőn akad meg a tekintetem. Az egyiknek hasonló kékben pompázik a haja, mint nekem, de ennyitől nem enyhül meg a szívem. Megállok az ajtóban, ahonnan jól láthatnak, és a falnak támaszkodva figyelem a duójukat. Nem szólalok meg, egészen addig, míg valamelyikük a jelenlétemet nem észleli. Ekkor a köszönést teljesen mellőzve, kezdek bele a prefektusi dolgokba, megvillantva a jelvényem, hogy ne is akarjanak tiltakozni, ellenkezni.
- Nem érdekel mit kerestek itt, nevet, házat, évfolyamot, de gyorsan. Minél tovább húzzátok annál rosszabb büntetés vár rátok – az arcom teljesen érzelemmentes, nem jó nekem, ha büntetést szabok ki rájuk, mert azt is nekem kell ellenőriznem, viszont elengedni sem szabad őket. Pillantásommal siettetem őket, valamelyikőjük belekezdhetne már. Még nem ismernek, azonban nem vicceltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ha adhatok egy jó tanácsot, akkor ne így kezdd. Ha mindenáron vezető-típus szeretnél lenni, Várffy-bá't ajánlom mesternek. Tőle tanulhatsz, de jobb, ha nem húzod végletekig az agyát. És ha azt szeretnéd, hogy tiszteljenek – neked is kell tiszteletet mutatnod – feleltem a bemutatkozására
két falat között. Ú, ez a menü isteni, valamit mindenképp adok a manóknak ezért a gyors éjjeli életmentésért.
Talán valamikor szabadidőmben lejárhatnék segíteni nekik, vagy valami hasonló szívesség...nem rossz társaság ők, a sipítozás ellenére sem. Sokkal kellemesebb, mint egy durva, ormótlan gurkó, amelyik lépten-nyomon földbe akar döngölni.
- Ezt jól elkiabáltad, Milla - forgattam a szemem, miután egy prefektusnak sikerült elkapnia minket. Ha prefektus, és nem csak szórakozik velünk, tapasztalatlan gólyákkal.
- Előbb szeretném látni a jelvényed, ha valódi prefektus vagy, kell lennie nálad ilyennek. – Apám, a színes haj valami őrületes divat lehet mostanában a varázsvilágban, elég sok ilyen őrült színválasztást látok a kastélyban. Nekem elég a vörös is, kifejezetten örülök neki, hogy ezt örököltem az őseimtől. - Megköszönném, ha megmutatnád.
Eh... Milla most rontott el mindent. Tőlem, ha ennyire unja az életét, legyen, de látszik a másikon, hogy hulla fáradt. Most én se vagyok éppen agynyúzós, tréfálkozós hangulatban, kezdtem érezni, hogy a menta-tea, jól átmelegítve, megteszi a hatását, és nyugiban fogok szunyálni, ha végre az ágyamba kerülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Semmi kedvem pisisekkel foglalkozni, akik nagynak képzelik magukat, és éjszaka kilógnak kajálni. Legszívesebben az ágyamban aludnék, hogy holnap reggel korán kelhessek, azonban a munka az munka.
Először a nagyszájúra nézek, majd a másik. Lazán felmutatom azt a bizonyos P betűt, ami a tisztségemet jelenti. Ha ennél könnyebben venném a dolgokat, már szétesnék, ami nekik csak kedvező lenne, mégsem adom meg nekik azt az örömöt.
- A barátnődnek igaza van, ha azt akarod, hogy tiszteljenek, neked is azt kell tenned másokkal, például a feletted állókkal. De azt hiszem, már tudom is milyen büntetés szabok ki neked – ennél többet még nem beszéltem idegenhez, viszont ha a lány ennyire nagyra van magával, hát legyen. Nem teszi zsebre, amit tőlem kap.
- És akkor most nevet, házat, évfolyamot, ne mondjam még egyszer – itt már jobban megnyomtam a szavakat. Nem jó velem fáradtan kikezdeni, akkor sokkal ingerültebb vagyok, mint kipihenten, gyorsabban elveszítem a türelmemet. Pillantásomból is pont ezt olvashatják ki, innentől nem vicc az egész. Eddig sem volt, bár akkor még annyira nem akartam az ágyban lenni. Két kiscsaj ne pattogjon nekem.
- És most szépen visszamentek a hálótermetekbe. Egy-kettő gyorsan, nehogy elővegyem a varázspálcát. És te mész vissza először – mondom a kék hajúnak címezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Senki, egyszerűen senkit sem találtam. Molka szerintem beteg, hetek óta nem láttam. Falkomnak valami dolga akadt, Hédit, Dinát és Sárát sem láttam sehol. Szerintem lemaradtam valami Bagolyköves rendezvényről. Pedig egy jó kis csokibékát most úgy befalnék. A vész-vész-vésztartalékom is kifogyott már, feltúrtam az összes cuccom. Kár volt, mert így csak rendetlenséget hagytam magam után, ahogy bevágtam mindent a ládámba vissza. Remélem a tinta nem folyt ki... biztos nem. Hát nincs más hátra, mint előre, elindulok a konyha felé. Úgy hallottam, hogyha sikerül átcsusszanni az őrségen (tanárok+prefik), akkor a manók boldogan adnak valami kaját. Persze ezt egy Rellonos mondta, lehet, hogy nem kéne mindent készpénznek vennem, amit a zöldtalárosok mondanak. Legalább az útvonallal tisztában vagyok, mert már jártam arra többször is, egyszer követtem két manót. Vagy nem akartak észrevenni, vagy igazi "niddzsa" vagyok, ez ilyen mugli valami. Úgy néz ki, hogy Nóriék most máshol posztolnak, pedig ő biztos tudna segíteni is, és talán meg se büntetne. Pár perc telik el, már nagyot sóhajtva álldogálok itt a konyha előtt. Még pár lélegzetvétel és berontok, majd meg is torpanok. Egy aprót meglepődve/megrémülve fordul felém egy elsős leányzó, akit tudom, hogy nem Eridonos, mert akkor már ismernék. Szinte az összes elsős Eridonost ismerem már, szóval... Ő nem az, ha minden igaz Navinés, a nevére már nem emlékszem, de járunk közös órára. Mivel meglepődött, talán ő is tilosban jár. Habár az ide vonatkozó szabályokat nem  ismerem... a konyha tiltott terület lenne? Mindenesetre egy manó toppan elém, mielőtt köszönnék a csajszinak.
- Lóránt úrfi, de jó, hogy itt van. Kíván egy forró csokit, meg némi sütit? - csillognak a szemei, ahogy mondja. Máris elvigyorodom és finoman meghajolok.
- Kedves manó úr, mi a  neve?
- Hívjon csak ahogy akar úrfi. De ha nagyon kíváncsi, Győző vagyok, a jól főző - felkuncogok a nevén, és ő is velem, mintha valami tréfa lenne.
- Akkor kérem ezeket, amit mondtál, és a hölgyet is illene megkérdeznünk, nemde? - kérdezem, mire ő nagyon elszomorodik.
- Jaj, mit tettem - és már rohan is a lányhoz. Körbeugrálja, majd meghajol, és szégyenkezve kérdezi a lányt is.
- Mit hozhatok önnek Rashel kisasszony - no,m akkor a vezetéknévcserét elintézte a manó, szóval én is közelebb orientálódok a pároshoz.
- Szia, Bence vagyok, leülünk? - kérdezem, miután megegyezett valamiben a manóval. Nagyon kíváncsivagyok, hogy milyen lesz a forró csoki... de mikor hozza már? Addig pedig szemrevételezem az uzsitársnőmet

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Azonnal elmosolyodom, ahogy kiejti a nevét. - Szóval még csak véletlenül sem Kaja, igaz? - szerintem körbeértek a fejemen az ajkaim, ahogy szépen lassan elmondom, hogy inkább én hogy hívnám. Annyira igyekezett pedig, de ezt a ziccert nem lehetett kihagyni. Apropó, mi az a a ziccer?
- Csak viccelek ám... és köszönöm Győző! - villámsebességgel érkezik a manó, a forró csoki ott gőzölög, illatozik, betelíti az összes pólusomat. Szerintem még a fülem is forró csoki illatú lesz, szívom be, mint egy izé... szivattyú, asszem. Közben én azért leülök, persze előtte elveszem az italt.
- Szóval Kaia, mi szél hozott a konyhába? - érdeklődöm, és próbálom helyesen kiejteni a nevét közben. Aztán kortyolok a forró italból. Igaz, éget, de annyira finom, hogy félő, szétégetem szándékosan a torkom és a nyelvem. - Hú, ez igazán finom! - kiáltok a közben elloholó manó után, aki kisvártatva egy nagy tál vegyes sütivel érkezik.
- Örülök, ha ízlik úrfi. Önnek is, kisasszony? - teliszájas vigyorral próbálja a bókokat kihúzni Kaiából, és ez nagyon tetszik. Azonnal lenyúlok egy pár sütit, de mintha kifogyhatatlan lenne, majdnem oldalra kell hajolnom, hogy a halomtól lássam Kaiát. A süti is nagyon finom, ha egyedül lennék, biztos kioldanám a gatyám, hogy több kaja férjen a gyomromba, és elterülhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Én még mindig éhes vagyok - gondolkodom el, hiába itt ez a sok finomság. Valahogy úgy érzem minden kaját meg kéne most azonnal ennem, ami van. Talán beteg lennék?
- És hova igyekeztél, ha eltévedtél? - faggatom kicsit, miközben a manó meghozza sütiket is, amit mint kiderül, Kaia nem csíp. Jaj, az egészséges életmód az emberek agyára megy.
- Te mugliszületésű, vagy félvér vagy? - csakis tőlük hallottam még erről, hiszen szerintem mindenre van varázslat. Majd ha elhízok, elmegyek az ispotályba és kérek egy fogyasztós bájitalt. Így kell ezt kérem szépen! Győző viszont nagyon szemfüles, hoz egy kis gyümölcsöt és láss csodát Kaia meg is köszöni neki. Na, akkor senki sem marad éhen!
- Nem tudok amellett elmenni, hogy milyen  barna vagy. Melyik vidékről jöttél? - kérdezem és újabb falattól szabadítom meg a tálat. Kinyúlok, mint egy béka és közben halk pusmogás üti meg a fülemet. Valamin nagyon vitatkoznak a manók. Jó lenne, ha nem rontanák el ezt a délutánt veszekedéssel. gondolom az lehet a nagy kérdés, hogy egy vagy két csepp ketchupot tegyenek rá valamire, vagy valami hasonló fontos dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszem megáll, ez a lány teljesen elmebajos, vagy mi? Na, pont az beszél, aki Robi bát használta próbababának... Komolyan, most mi ellen lázadozik, de tényleg?
- Milla, ne csináld ezt. Mivel prefektus, valószínűleg többet lepakolt már az asztalra, mint te, vagy én, vagy bármelyik elsős társunk. Ha odamész valahová, neked kell beilleszkedni, nem fog mindig mindenki hasra esni előtted, mert te te vagy. Ha bunkón állsz másokhoz, ne várd, hogy szeressenek – próbáltam jobb belátásra téríteni, komolyan, kellően kimulattuk magunkat a plusz vacsoraadagunkkal, minek kell még húzni a másikat? Muszáj megvárni, amíg a hálókörletbe átkoz minket? A kék haja alapján Levitásnak tűnik, egy levitással pedig jó óvatosnak lenni, mert okos.
- Én Bodza Edina Gyöngyvér vagyok, elsős és Eridonos. - tettem eleget a prefektusi felszólításnak.
- Jó éjt, Milla – köszöntem el tőle, és jó lett volna a sráctól is. - És jó éjt, őőő...
Ja, igen, név híján ezt nehéz megoldani. - Hogy szólíthatlak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Aranyos vagy, de szükségtelen,-*kezemmel szinte elhessegetem a gondolatot, derűsen mosolyogva a leányzóra. Bűntudatom lenne, ha visszaélnék a kedvességével, elvégre boldogulok magam is - mindössze néha kicsit több erőfeszítés és kapaszkodó kell nekem.  
Közben sürög-forog, ebből szed, abból hozzátesz, mielőtt végre leülne. Az ember szinte beleszédül vagy -fárad a nézésébe, bár rám inkább üdítően hat - tenyerembe támasztott állal figyelem, kávémat kortyolgatva két mondat között.
Egy kicsit tűnődöm a javaslatán, mert nagyon hirtelen a felvetés, ám nem szokásom helyből felugrással elutasítani semmit. Az egy másik dolog, hogy a kezdeti megérzéseim általában beigazolódnak, függetlenül attól, alá tudom-e támasztani őket.
- Csereberélhetünk, persze. Nem sokat tudok az európai konyháról,-*vallom be töredelmesen, bár a kiejtésem miatt egyébként is evidens, hogy másik kontinensről jöttem. Ha vannak is errefelé gyökereim, azok még az első világháború előttre nyúlnak vissza és egy-két anekdotát leszámítva semmit sem tudok róluk.*
- Nincs kifogásom ellene, de nem lehetek egyszerre a terapeutád és a kuktád,-*szusszanok, nem rosszallóan, csak túl sokszor kell elmagyaráznom, hogy a barátság és a szakmai tanácsadás kizárják egymást. Nem jó keverni a személyeset a hivatásossal, én pedig tartom magam ehhez a szabályhoz.*- Szóval be kell érned a baráti javaslatokkal, a komolyabb dolgokkal pedig máshoz fordulni,-*foglalom össze dióhéjban, kényelmesen hátradőlve a széken - bár ez nem igaz, majdnem két méterrel lehetetlen úgy elhelyezkedni, hogy pár percnél tovább jó legyen.
Aztán bedobja a következő felvetést, amire alighanem egy átlagos halandó köpni-nyelni nem tudna. Részemről pislogok egy-kettőt, ábrándozva pár pillanatot Párizsról és Franciaországról. Végülis, nem ártana kimozdulni...*
- Szerintem megoldható lenne. Mármint, mindig odázom az utazást, pedig tök kíváncsi vagyok egy csomó helyre,-*morfondírozom hangosan.