38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 44 45 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eszterházy Diána
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 685
Írta: 2017. október 25. 10:19 | Link

Várffy-Zoller Róbert tanár úr

Leejti a vállait, amikor ahelyett, hogy mellé ülnének, vele szemben foglal helyet a férfi.. ám hamar túlteszi magát a megrázkódtatáson. Akkor legyen így. Valóban nem olyan feszült, mint amennyire feszült lehetne valaki, akit épp szabályszegésen kaptak rajta. Talán már csak abból kifolyólag sem, hogy VZR nem tűnik túl idősnek. Mármint nem olyan “oktató-pedagógus-professzor idősnek”. Igaz, ahogy szépen lassan folydogálnak a percek, úgy kezd körvonalazódni az is, nem olyannal sikerült összeakadnia, amilyenekről a némelyik háztársa mesélt neki. Nem úgy volt, hogy ez a suli tele van laza, fiatal tanárokkal, akik még entyempentyemezni is hajlandóak?
Pedig tökre rajta van a bakancslistáján a kavarás egy idősebb faszival.
- De annak úgy mi értelme? Baromi unalmas a szobában egész este… - ő inkább ponthogy valami mondvacsinált indokot keresett (és talált) arra, hogy megmozgathassa magát. Az a baj, hogy ebben az évben túl sok az elméleti tárgya, alig van valami igazán gyakorlati, emiatt pedig sok a felgyülemlett energiája. Bizalmas források, közeli barátok olyasmiről számolnának be, hogy teljesen lényegtelen a tantárgyi elosztás, hatszáz SVK mellett is lenne még ereje mindenféle szükségtelen tevékenységre.
Hosszan hallgatja a másikat anélkül, hogy belevágna a szobába.. és egy pillanatra még azt is lehetne hinni, hogy meg is értette és egyet is ért Várffy szavaival. Nyugalom, ez csak egész addig tart, amíg meg nem szólal.
- Ez így úgy hangzik, mintha lenne súlya.  - Valahol itt van a kutya elásva. A kijárási tilalom szabályát mint olyat nem tartja egetrengetően szükségszerűnek. Természetesen azt érti, mi történne, ha mindenki kijárkálna, az oktatóknak is kell valamikor pihenni, nehéz lenne állandó felügyeletet gyakorolni a diákok felett etc. etc. Ugyanakkor így, hogy csak néhány diák járkál ki, mi olyan nagy dolog ebben? Jaj, kiment a sötétbe, jaj-jaj. Nem az erdő mélyén bóklászott egy “szuicid hajlamaim vannak” feliratú táblával magán, mindössze kijött a konyhába. Dia szemszöge nagyjából ilyen viszonyításból tekint a jelen szituációra. Mintha a dietetikusa (ami nincs) rászólna, hogy ejnye, 11 után nem eszünk édességet.
- Ez csak egy szabály, amit közös konvenciókon alapuló meggyőződéssel sokan betartanak, de amúgy meg csak szavak arról, hogy egy adott időpont után korlátozzuk a saját személyi szabadságunkat egy nem túl nagy térre. Elég lame.
Valahogy nem viszi rá a lélek, hogy annyi energiát belefeccöljön a mentegetőzésbe és trükközésbe, mint amennyit Várffy felvázolt - mindezt olyasmiért, amit ő nem gondol főbenjárónak.
- Svédországban. De egyébként elvoltam ott is, aztán a Durmstrangban meg méginkább. Fura, hogy annyi rosszat meséltek arról a helyről, fele annyira nem volt vészes.
Ennek ellenkezőjéről minden valószínűség szerint többszázan lennének hajlandóak tanúvallomást tenni eskü alatt, főleg fiúk és kevésbé szociális emberek. Dia szerencsés intuícióval találja meg mindig azt a társaságot, azt a közeget, akikkel aztán elütheti az időt. Az, hogy a kviddicscsapattal az érkezése utáni negyedik napon már együtt vizipipázott, nyilvánvalóan nagyban megkönnyítette a dolgát; ha lett is volna konfliktusa, megfelelő emberek mellett állt.
- Nem igazán felvettek, ez egy fizetős suli.  - Persze-persze, vannak ösztöndíjak, de ismerjük be, az iskola fele nem él ezzel, hiszen sokak mögött elég jómódú család áll ahhoz, hogy ne kelljen aggódniuk a tanulmányi átlaguk miatt. Futó pfh hanggal reagál az
újabb kérdésre, miért nyúzzák ennyire? Nem mintha nehéz lenne válaszolni, csak nem érti, mit akar ebből kihozni a férfi.
- Az alkotás, mármint a legkirályabb dolog, hogy mágiával létre lehet hozni akár a semmiből is dolgokat. Vagy már meglévőket alakíthatsz úgy, ahogy akarod.  - Néha félbeszakítja a mondatait, miközben eszik, mostanra viszont kiürül a tányér, így félre is tolja, hogy egy manó elvihesse előle. A leírásával sikerült lefednie a bűbájok egy bizonyos részét, illetve a már említett átváltoztatásokat is.
- Meg hát a legilimencia, mindenki mondja, hogy baromi nehéz, szóval ..  - vállat von - nem hinném, hogy megpróbálnám, de érdekesen hangzik.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2017. október 25. 17:40 | Link

Eszterházy Diána

Hű, de okosnak képzelte magát a lány. Egy sz*ros negyedikes volt, de mintha évtizedek tapasztalata állt volna mögötte, úgy lökte a nagy életbölcsességeit.
- Unalmas a szobában... akkor szerezz magadnak pasit! - már tényleg nem tudtam mit mondani neki, úgyis megkontrázta volna az elfajzott intellektusával. Eldöntöttem, hogy nem fogok leállni vitatkozni vele, és burkolt jó tanácsokat sem próbálok adni, érezhetően nincs erre szüksége.    
- Nincs súlya a lebukásnak, oké. - gonosz vigyor jelent meg az arcomon. Hamarosan meg fogja tudni, hogy minek nincs súlya, azt garantálhatom.
- Hm, a Durmstrangban sem verték beléd a tisztelettudó viselkedést? Úgy látszik már ott is esik a színvonal. Legalább addig hagynád abba az evést, amíg hozzám beszélsz! - volt azért egy minimum, amit elvárhatott az ember. Például, hogy ne csámcsogó, teletömött pofával szóljon hozzá egy diák.
- Ezzel a beletojok mindenbe stílussal még ebben az amúgy egyelőre nem túl neves tanodában sem fogod sokáig húzni. - itt ült előttem egy díszpéldány azok közül, akiket a pénzes szülők kínjukban már csak ide tudtak befizetni. Kirúgtak Svédországból, kirúgtak a Durmstrangból, majd jó lesz akkor a Bagolykő, a varázsló- és boszorkánytanoncok pöcegödre. Csak told be a zsetont, aztán itt szerezhetsz oklevelet. Ennek a híres iskolának lehetek én a tanára, kész főnyeremény.
Felcsillant a szemem, amikor a lány arról beszélt, hogy dolgok elővarázsolása a semmiből, vagy meglévő dolgok mágikus átalakítása az, ami valamelyest érdekli.
- A legilimenciához még édeskevés lennél. Jeleskedj előbb csak bűbájtanból és átváltoztatástanból. 10 pontot mindenesetre levonok a Rellontól a kihágásodért. - azzal elindultam kifelé, de az ajtóból még visszafordultam.
- Jaj, és még valami, majdnem elfelejtettem! - szóltam színpadiasan, mert naná, hogy nem elfelejtettem, csak játszottam a szerepet. Elővettem a pálcámat.
- Hopp, ez elsült. - a hajhullasztó átok telibe trafálta Diánát. Kénytelen volt megválni a zöld hajkoronájától, amit láthatóan nagy becsben tartott, így biztosan érzékenyen érintette a veszteség.
- Úgy látszik, hogy az egyik diáktársad megtréfált egy tartós hajhullasztó átokkal. A kis szemét! - adtam elő a sztorit, mert arról természetesen szó sem lehetett, hogy én átkoztam volna meg őt büntetésképp.
- De figyelj, nézd a jó oldalát! Legalább kísérletezhetsz, hogy visszanőjön. - gyakorlat teszi a mestert, ugyebár.      
- Na puszi! Mentem az unalmas szobámba! - azzal kiléptem az ajtón, és elindultam a lakosztályomba.
                        
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lukács Éda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2017. november 27. 21:46 | Link

Benedeknek


Felhúzom a térdem a mellkasomhoz, majd átkarolom azt. A takaró kényelmetlenül húzódik, mintha túl kicsi lenne. A szobát apró neszelések járják át, talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem tud aludni. Hiába a késő óra, nem jön álom a szememre. Néha úgy érzem, túl meleg van ahhoz, hogy elaludjak, ha kitakarózom majd' megfagyok. Az ablakot nem merem kinyitni, nem csak a zajártalom miatt, amit ezzel okoznék, hanem, nem szeretném megbolygatni ezt a többnyire nyugodt környezetet. Tudom, talán butaság. Ha tehetném, és nem zavarnám a fénnyel a többieket, akkor olvasnék. Azt hiszem a mugli könyveim hiányoznak a legjobban az otthonomból. Annyira hozzám nőttek, ráadásul sikerül néhány nap alatt kiolvasnom őket, anyáék nem fogják sokáig bírni ezt a sebességet. Bár mostanában rászoktam arra, hogy egy-egy ismerős, kellemesen kiszámítható történetet újra előveszek. Az otthon érzését nyújtják egy idegesen helyen.
Még mindig képtelen voltam megszokni az új helyet, hiányoztak az anyukáim, hiába, kettő anyukát otthon hagyni, még is nehezebb, mint egyet, szerény véleményem szerint. Nem kellene az otthonomon töprengeni, mert megint honvágyam lesz.
Hátra dőlök az ágyamon, elengedve a térdemet. A takarót egy hirtelen mozdulattal rúgom le, talán már csak a gondolat fogalmazódik meg bennem gyorsabban, hogy nem tudok tovább nyugton maradni. Halk mocorgás üti meg a fülemet, mikor oda kapom a fejem, egy mérges tekintettel találom szembe magam. Jobbnak látom, ha sietősen veszem a lépteimet.
Mikor rápillantok a kisszekrényemen hagyott karórámon rájövök, hogy még csak kilenc óra van. Bennem az élt eddig a pillanatig, hogy legalább éjfél van. Mintha teljesen elvesztettem volna az időérzékem. Talán még is csak elbóbiskoltam egy kis időre, azért hittem azt, hogy már órák teltek el, mióta az ágyamban fetrengtem.
Felveszem a hanyagul a földön hagyott melegítő nadrágomat, majd elindulok az ajtó felé.  A klubhelyiségben kellemes kép tárult elém. A kandallóban ropog a tűz, a halk beszélgetések kellemes dallammá állnak össze a fülemben. A többség valószínűleg észre sem veszi, hogy valaki éppen kilépett a Gólyalakból. Mezítláb átsuhanok egészen a folyosóig. Nem találkozom senkivel az utamon. De hová is? Természetesen a konyhába. Azt hiszem, a manók lassan csak némán leültetnek, és hoznak egy kis rizstejes kakaót.
Otthon imádtam főzni. Képes voltam akkor is főzni, ha fáradtan értem haza az iskolából, mert megnyugtatott. Teljesen kikapcsolt, csak arra figyeltem, hogy egyenletesen vágjak fel mindent, csak roppanósra főzzem a zöldségeket. Anyu megcsinálta volna helyettem, sőt gyakran meg is csinálta. Így azt hiszem a konyha a második otthonom, legalábbis egyelőre. Remélem, hogy lassan jobban be tudok illeszkedni, de néha olyan nehezen találom a helyemet. Emlékeztetnem kell magamat, hogy ez mindig így volt. Egy picikét nehezen nyílok meg mások előtt, de nem hiszem, hogy ez akkora hiba lenne.
Ezen elmélkedve nyitok be a konyha ajtaján. Meg mertem volna esküdni, hogy rajtam, és manókon kívül nincs itt senki, azonban megláttam egy fiút az asztalán.
Ó, mi járatban? — kérdezem, miközben leülök a fiúval szemben. — Azt hittem az éjszakai falatozás nem olyan népszerű — vonom fel a szemöldököm, és elmosolyodom.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 28. 10:33 | Link

Éda

A konyhában ülök. Csak kilenc múlt, pedig azt hittem, más sokkal később van. Megcsal most időérzékem, nem gond. Nem nagyon volt mit tennem, hát ide jöttem. Mindig a hasamon jár az eszem. Nem tudok elaludni, ha áhes vagyok. Nem kell sokat ennem, hogy el tudjak aludni, nálam az sem jelent gondot, ha teli hassal fekszek le. Kortyolok a teámból, ami nagyon ízletes. Egy lány toppan be, nem gondoltam volna, hogy vannak rajtam kívül olyan emberek, mint én. Örülök a késői érkezőnek.
- Szia. Örülök, hogy jöttél. Van társaságom a késői falatozásban. Lugosy Benedek vagyok, elsőéves Navinés. -
 Mutatkozok be neki, néha ez lemarad az első mondatokban. Fordult már elő, hogy nem jutott eszembe bemutatkozni, és már a beszélgetés folyamán tettem meg ezt. Kicsit ciki, de ami késik az nem múlik, figyelek erre. Már ül a lány, mikor látom, nincs rajta semmi cipő, vagy ilyesmi.
- Nem tudsz elaludni, vagy csak megéheztél? Vagy azért nem tudsz aludni, mert éhes vagy. Nálam az utóbbi áll fen. Soha életemben nem tudtam elaludni éhesen, így mindig úgy fekszek le, hogy eszek előtte. Nem fázik a lábad, így mászkálva meg is fázhatsz. Kastély padlója azért hideg tud lenni. -
 Mondom neki féltően, nem tolakodóan, vagy kioktatóan, ami távol áll tőlem. Okos sincs rá, ezért sem teszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lukács Éda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2017. november 30. 22:44 | Link

Bendeknek


Tiszta zizi vagyok, nem is mutatkozom be! Valahogy eszembe sem jutott, ebben az iskolában mindig arra számítok, hogy valahonnan esetleg már ismerjük egymást. Vagy legalább egyszer összetalálkozott a tekintetünk a nagyteremben, vacsora közben. Vagy talán van egy közös óránk. De ezek szerint, ebből egyik sem igaz, tényleg nem tűnik ismerősnek a fiú.
Helló! Lukács Éda vagyok, levitás, szintén elsős —nyújtok kezet, ha már így hivatalosan bemutatkozunk. Azt hiszem észrevette, hogy mezítláb vagyok, ami nálam teljesen normális, azonban tudom, hogy sokakat kiakasztok vele.
Az első lesz az, nem tudok aludni. Még nem érzem eléggé otthon magam, hiányoznak az anyukáim — vonom meg a vállam. — Jaj, igen, éhesen én sem tudok elaludni, de általában jól lakom a nap folyamán. — Megpróbálok kényelmesebben elhelyezkedni a széken, így felhúzom a lábaim törökülésbe a széken.
Utálom a cipőket és a zoknit, szóval, ahogy tehetem, ledobom őket. De nem kell aggódnod, nem fázom.
Közben egy manó egy tálca friss, gőzölgő sütit hoz felénk, két bögre kakaóval. Megköszönöm őket, majd végig hallgatom, ahogy a manó elmeséli, hogy bevált a tippem és sikerült tojás nélkül elkészítenie a csokis kekszet, és természetesen a kakaóban is rizstej van. Hatalmas mosolyra húzódik a szám, azt gondoltam föl kell majd adnom a vegán létet, ha az ide kerülök, de eddig egész jól megy a dolog.
Elveszek egy ínycsiklandó süteményt a tálcáról, majd belemártogatom a kakaómba, majd a tálcát Benedek felé nyújtom.
Kérsz belőle? Nem hiszem, hogy egyedül el tudom pusztítani. — Majd hozzá teszem. — Téged mi hozott ide?
Utoljára módosította:Lukács Éda, 2017. november 30. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 1. 10:21 | Link

Éda

Veszek a sütiből, biztos finom lehet. Abból ítélve, ahogy Éda eszi, csak finom lehet. Érdekes név, még nem hallottam róla. Szép és egyben nagyon misztikus. Illik rá, a szépségéhez.
- Szép neved van. Görög eredetű? Még nem halottam egyszer sem életemben. Illik hozzád. Megéheztem, ezért is jöttem ide, nem tudok korgó gyomorral álomba szenderülni. Köszönöm a sütit. -
 Mondom neki azt, ami eszembe jut a nevéről, és megválaszolom a kérdését, miért is jöttem ide.
- Vigyázz azért, meddig járkálsz így, ha hidegebb idők jönnek, biztos megfázhatsz a kastélyban. Nem lenne jó, ha az orvoshoz kellene menned. -
 Most jut el a kis agyamig, hogy Léda is elsős. Nem szeretem már annyira, ha a suliról kérdeznek, mert elsőéves vagyok. Valahogy megfertőztek vele az idősebbek, akikkel eddig beszélgettem.
- Milyennek találod a sulit és a kastélyt, ezt a varázslatos világot elsőévesként? Bocsánat, hogy ezt témát hozom fel. Én sem nagyon szeretem felhozni, de minden idősebb diák ezt kérdezgeti, kicsit unalmas, de úgy látszik megfertőztek vele. -
 Mosolygok rá. Úgy látszik, kezdek beilleszkedni a diáktársadalomba, hogy már a megszokott kérdéseket teszem fel. Nem szeretnék olyan ember lenni itt sem, aki beáll a sorba, de szerintem nem ezzel kezdődik. Minden elsősnek ezt felteszik, és szerintem mindenki megkérdezi ezt majd, ha fentebb jut pár évfolyamot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lukács Éda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2017. december 2. 23:51 | Link

Benedeknek


Sokan furcsállják a nevemet, anyukám mániája a különleges nevek felkutatása. Vagy legalábbis azoké, amik csak egy egészen kicsit mások.
Huh... azt hiszem nem — válaszolom, miközben bekapok egy falat sütit. Miután egy nagyot nyelek, folytatom. — Talán germán, de soha nem néztem így utána — vonom meg a vállam. — Jaj, ezt gondolhattam volna, hiszen mondtad is — nevetek egy picit magamon. Tényleg későre jár már, vagy már én felejtek. Mindegy, az agyam nem működik normálisan. Először nem mutatkozom be, majd itt égetem magam. Csak megrázom a fejem.
Ez igaz, akkor majd megpróbálom rávenni magam, hogy fölvegyek valamit. — Próbálom megnyugtatni Benedeket, bár azt kell mondjam, valószínűleg nem fogadom meg a tanácsát. Ha három szülőnek, tizennégy év alatt nem sikerült kiölnie ezt a rossz szokást belőlem, nem hiszem, hogy most egy szinte idegennek menni fog.
Az iskoláról kérdezget, amíg én egy következő süteményt veszek el a tálcáról. Nagyot kortyolok a kakaóból, ami egy kissé túl forrónak bizonyul és végig égeti a torkom. Erre gyorsan bekapom a kekszet, hátha az segít. Természetesen nem így lesz, így miközben mesélek fölállok és töltök magamnak egy pohár vizet.
Tudod, mugli születésű vagyok, így nekem ez az egész új — egy húzásra kiürítem a pohár tartalmát. —, így kicsit idegen. De egyben izgalmas is. Sosem hittem volna, hogy létezik valami ilyesmi. Néha még mindig nem találok rá szavakat. Csak azt kívánom bár otthon lehetnék. Nagyon anyás vagyok, látszik, nem? — engedek meg magamnak egy kis nevetést. — Úgy szeretném, ha mondjuk hazamehetnék legalább minden hétvégén. — Felsóhajtok, miközben újra letelepedem Benedek elé. Az asztalra könyökölök, hogy kényelmesen elhelyezkedhessek, fejemet a tenyerembe teszem.
Na, és veled mi a helyzet?
Utoljára módosította:Lukács Éda, 2017. december 2. 23:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 25. 19:27 | Link

Éda

Végre, van egy olyan ember, aki hasonló hátterű, mint én. Igaz, én is úgy nőttem fel, mintha mugli gyerek lennék, de van benne varázsló vér. Nagyon megtudom érteni Édát. Ez jól esik számomra, hogy nem vagyok egyedül, lehet ugyanilyen érzést kelt majd benne is, ha elmondom neki.
- Képzeld, nagyon is megértem, hogy mit is érzel. Mondhatni én is mugli születésű vagyok, ami nem teljesen igaz. Édesanyám családja varázsló família, de anyu kvibli, aki nem tud varázsolni. Apu normális mugli családból jött. Szóval ezzel a háttérrel én is tiszta emberi világban társadalomban nőttem fel. Semmit sem tudva milyen képességnek vagyok a tulajdonában, de semmiben sem szenvedtem hiányt. Nagyon is boldog voltam, megtudlak érteni, átérezni azt, ami benned van. Nekem is nehéz volt megszoknom a varázslást. A szellemeket és a beszélő, mozgó portrékat pedig kiváltképpen idegen volt számomra. Mostanra változott a helyzet, még mindig furcsa, nem természetes, mint az aranyvérű társainknak. Nem vagy egyedül, ha kell valaki társaságnak, ki hasonló cipőben jár veled ebben a témában, én itt vagyok. -
 Fejtem ki Édának bőben, hogy nincs szomorkodásra való oka. Megtalálta azt a diáktársát, aki hasonló hozzá. Még mindig aggódom, hogy nincs semmi a lábán, de látom, makacs ahhoz, hogy felvegyen valamit rá. Egyszer csak megjön az esze.
- Nem látszik rajtad. Én nem vettem észre, pedig van szemem az ilyenhez. Jól viseled nagyon. -
 Próbálom megnyugtatni Édát, szerintem nem nagy sikerrel. Azt vallom, ha nem próbálkozik az ember, akkor meg sem tudni, sikerrel fog e járni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 1. 19:28 | Link

Soha nem gondolta volna, hogy egy kis praliné fogyasztásból ekkora gondja lehet. Mondjuk ő volt a balga, tudta jól, többek között ezért sem mást, hanem inkább saját magát hibáztatta. De hát imádja a csokoládét, és nem volt kérdéses, hogy ha már úgy otthagyták azon az apró kis asztalkán, nyíltan, mindenki számára elérhető helyen, hogy megkóstolja ezt a fenségesen kinéző finomságot.
Természetesen nem csalódott.
Érzékeit azonnal átjárta a finom, lágyan kesernyés aroma, és a töltelék, mely egyrészt édes volt, másrészről viszont valami egészen furcsa ízzel is gazdagította ízlelő bimbóit.
Először csak próbálta kiköpni, aztán mikor nem ment, inkább gyorsabban próbáltam lenyelni, lehetőleg anélkül, hogy ne fulladjon bele.
Nehezen de túlélte, bár azt már biztosan tudta, hogy nem lett volna szabad elcsábulnia.
Az első gond akkor kezdődött, mikor is felrémlett benne, hogy lényegében kiskutyás mamuszban, és hosszú, Bambis kezeslábasban, összefogott lófarokkal jött ki a folyosóra. Ennél jobban csak akkor esett kétségbe, mikor rájött arra, hogy bár tudja a jelszót a bejárathoz, mégis sikerült elfelejtenie. Pedig mindig is büszke volt magára, az agyára, arra, hogy soha semmit nem felejt el, most pedig mégis. Gondterhelten ácsorgott a kép előtt, nézett maga elé, néha megtörölte kezeslábasának ujjába hatalmas szemüvegét, ám közelebb akkor sem jutott a megoldáshoz.
A kiborulás és a hiszti környékezte, ami nyilván csak azért fészkelte be magát a bőre alá, mert olyan tehetetlen dühvel nem jött a szájára és nyelvére az a francos szó, ami közelebb vihette volna a meleg szobához, és puha ágyikójához.
Fél óra ácsorgás után, és mikor már kellően átfagyott a folyosó kövén indult el útjára, hogy valami melegebb helyen töltse ezt a nem túl kellemes éjszakát.
Kereste a társalgót, azonban most még annak a helyét sem lelte, így tehát feladva mindent, és teljes elkeseredésében a legelső ajtót választotta, ami szembe jött vele, és reménykedett abban, hogy talán, nem valamelyik tanár irodájába sikerült benyitnia.
Szerencséje volt, hiszen a konyhában találta magát, ami jelenleg épp üresen állt. A sürgölődő manóknak ezen a kései órán nyoma sem volt, viszont a hely meghozta a kedvét ahhoz, hogy bánatát forrócsokiba fojtsa.
Így történt, hogy hangos hümmögéssel kísérve emelte le az egyik fém fazekat, és kezdett neki a töprengésnek, hogy vajon mit is akart vele kezdeni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 1. 20:20 | Link

Imola

Év elején ugyan még eltévedtem párszor - kellett nekem a Navine konyhaszintje után a Rellon picéjébe mennem, tudom, de ilyen a viszonzatlan szerelem -, mostanra viszont már sikerült belőnöm az útvonalat, így félig még álmomban, de elkerülve a legnagyobb fényforrásokat, sikerül eljutnom a konyhába, mire felébredek.
A mai éjszaka egy kicsit neccesebb volt, mint a többi, valaki felfűtötte nagyon a hálókat, mert mire eljött az esti nasi ideje, már nem volt rajtam se takaró, se a pizsama felsőm, és így még az álmaimba se tudtam mást tenni, mint az első kezembe akadót - egy sima fekete trikót - felhúzni. Ehhez jön a zöld és szürke kockás nadrágom. A zoknimat már nem kíséreltem meg visszahúzni, de mire a klubhelyiségbe értem, azért már eléggé fázott a talpam, így hát belebújtam az első ott lévő papucsba, ami mint mostanra kiderült, egyrészt kicsi, másrészt élénk citromsárga, harmadrészt meg pálmafák úszkálnak rajta valamilyen lében.
Valószínűleg már megint elraboltunk egy navinést. Szívás csórinak. Mire az utolsó sarokra érek, már igencsak korog a gyomrom, így kikerülöm a járőröző - valószínűleg szintén alvajáró Mr. Warrent -, és amikor már tisztes távolságra ér, kinyitom, majd gyorsan visszacsukom az ajtót. Nem akarom, hogy a benti fény eláruljon.
- Szia Kinkli.
Már tudom fejből, hogy ki jön oda fogadni, és mosolyogva megsimogatom a manó fejét. Csípem őket, a nagy füleiket, a gülü szemüket, meg a kedves lelkességüket.
- Csinálnál nekem olyan isteni szendvicset? Kettőt, meg egy kis kakaót. Tudod, abba a nagy bögrébe, ha szépen kérlek.
Nem is kellene elmondanom, mert már tudja, hogy mit akarok, másrészt ő örül, ha ilyet csinálhat. Ásítva és kissé fázósan elbotorkálok az asztalig, lehuppanok a szokásos helyemre, és szembe nézek... egy lánnyal.
- Óóó... hello, lány.
Nem tűnik sem idősnek, sem prefektusnak, szóval nem nagyon félek tőle.
- Marci vagyok, és te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 2. 08:55 | Link

to; Marci


Kezében még mindig a rézből készült edényt forgatja, és nem tud napirendre térni afölött, hogy valamit szeretett volna vele csinálni, azonban hogy mit, az egyáltalán nem jut az eszébe.
Nem jellemző rá ez a szeleburdiság, bár jelen helyzetben egyre biztosabb abban, hogy itt már nem vele van a gond, és az elméjével, hanem köze van ahhoz a gusztusos kis csokihoz, melybe úgy beletorkoskodott.
Nagyot sóhajtva és félig lebiggyedő szájjal teszi le a kezében lévő edényt a sparheltra, majd nagyot sóhajt, mintha csak a világ összes gondja a vállát nyomná. Hülye csokoládé, és hülye kívánósság!
Önmarcangolásából egy hang szakítja ki, na meg a manó, amelyik biccentve elszalad mellette. Eddig nem volt itt egy házimanó se! Vagy csak nem akartak elé sietni, mert akkor még konkrét céllal érkezett és hitt abban, hogy bármit meg tud csinálni? Vagy itt volt, csak már erre sem emlékszik?
Szemöldökét rosszallóan összevonja, ajkát ismét elhagyja egy lemondó sóhaj, majd mielőtt teljesen belesüllyedne az önsajnálatba egy lágy orgánum szólítja meg, ami aztán már végképp fura.
Fejét felkapja, úgy néz a fiúra, és egy másodperc erejéig elveszik annak tekintetében. Megszemléli kissé kócos haját, fura szerelését, de leginkább a papucsot a lábán, majd ha végzett saját magán is akaratlanul végignéz, és annak tudatában mit is visel, rögvest bele is pirul.
Hát, soha nem tervezte, hogy majd az alvós kis kezeslábasában ismerkedik meg emberekkel, vagy hogy azért fog egy konyhában szobrozni, mert elfelejtette a jelszavát a hálókörletének. Az élet vicces játékot játszik vele, és sajnos, akármennyire is szeretné előre tekerni az időt, hogy túlessen ezen az egészen, ez nem lehetséges.
- Molka. A nevem Molka. - mondja lemondóan, és így is érzi. Neki már úgyis minden mindegy, úgyhogy mit sem törődve azzal, hogy hívták - e vagy sem, az asztal felé veszi az irányt, majd leül a fiúval szemben. Hatalmas szemeivel a másik arcát fürkészi, próbál felfedezni pár kellemes vonást, és mikor azokat megtalálja, akkor egy megadó sóhajjal igazítja meg a szemüvegét, majd helyezi kezét az asztalra, és fonja össze ujjait.
- Véletlenül nem vagy Levitás? - teszi fel a költői kérdést, persze mindezt csak azért, hogy még utolsó mentsvárként rákérdezzen arra a szóra, ami talán a boldogságba vezethetné.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 2. 08:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 9. 20:40 | Link

Imola

- Molka? Külföldi vagy, vagy a szüleid rém humorosnak találták, hogy furcsa nevet adnak neked?
Vannak szülök, akik konkrétan nem normálisak, és olyan kifacsart neveket adnak szegény kölyköknek, hogy azzal egy életre megbélyegzik őket. Én biztos vagyok benne, hogy egy nap majd átlagos nevet adok a srácaimnak. Viszont vannak olyanok, akik tényleg nem ismernek határokat, és csak mert éppen felkapott, belesulykolják a gyereket egy Márcsellóba például, hát az agyam eldobom. Aztán persze az is lehet, hogy éppen csak egy becenevet mondott, elvégre én is azt mondtam. Nincs kizárva egyáltalán.
- Levitás?
Megemelkedik a szemöldököm egy kicsit, és csodálkozva nézek rá. Szegény, eléggé el lehet veszve, ha azt feltételezi rólam, hogy én levitás vagyok. Sok mindennek voltam már titulálva, de hogy valaki szegény levitásokat azzal sértegesse, hogy közéjük tartozom, na azt még nem.
- Nem, én inkább a zöldek felé húzok.
Mekkora kamu! Egészen pontosan _egy_ rellonos felé húzok, de amúgy navinés vagyok, aki egy tanév után is kétségbe esik néha ha zöldek veszik körül. Nem mintha engem valaha is bántottak volna, Kamilla velem volt, és mivel Kamilla barátkozott velem, nem nagyon akartak bántani. Meg aztán mackós alkat vagyok, eléggé kevesen kötöttek belém.
- Áh, kaja, köszönöm.
Egy széles mosollyal nyugtázom, hogy lesz valami, ami a gyomromba kerül, és kivételesen nem Felhőcske egyik szarva lesz, hanem rendes étel. Csupa boldogság a mai este. Egy nagyot harapok és lelkesen megrágom, ám nyelés közben gyanakodva pillantok a velem szembe ülő lányra.
- Molka... Molka... te viszont nagyon levitásnak tűnsz. Egy levitásnak, akit kizártak, vagy aki kizárta magát. Eltaláltam?
Szegény kislány, valószínűleg elsős, és tényleg jól kizárta magát. Egy kis mosolyra fakadok, de nem gúnyolom ki.
- Tudok pár helyet, ahol eltűnhetsz a prefektusok és a tanárok elől és még ki is alhatod magad, de visszajuttatni nem tudlak sajnos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 21. 18:00 | Link

- Imola a becsületes nevem, ami egy régi magyar név.. - okoskodik elvarázsoltan és közben fogalma sincs arról, hogy mit is akart kezdeni magával a konyha közepén. Ami azért is furcsa, mert hát nem egyedül van itt, hanem egy-egy házimanó is körülötte sertepertél, mégsem segít neki valójában senki, és ez igazán kétségbeejtő a számára. Idegesen harapdálni kezdi a szája szélét, majd a fiú egekbe emelkedő szemöldökét látva már sejti is, hogy mellé lőtt. Mondjuk nem tippelte volna ugyanazt a házat, mint a sajátját, egyszerűen csak reménykedett abban, hogy talán van akkora szerencséje az életben, hogy pont egy háztársat sodor az élet szembe vele. Megkönnyítette volna a dolgokat, és nem kellett volna egy ilyen helyen töltenie az éjjelt, abban bízva, hogy talán reggelre eszébe jut az a fránya... mi is? Ja, jelszó!
Az érkező szendvicsre felkapja a fejét, hasa hangosan megkordul, és kissé nagyot nyelve nézi a fiú szájában eltűnő falatot.
- Én is kérhetek egy ilyet? - kapaszkodik bele a manóba, mikor az épp el akar menni mellette, majd kedvesen megsimogatja annak hatalmas fülét is, mintha csak egy kutya tartozéka lenne mindez. Még mindig nem igazán érti ezt a rendszert, és mivel náluk soha nem volt otthon cseléd, szolga, vagy épp hívják is bárhogy, és irtózik a rabszolgaságtól is, mint fogalomtól így ez a manó dolog is elszomorítja.
- Egy kakaót is kérhetnék mellé még? - nyögi ki nagy nehezen és próbálja megértetni magával, hogy itt minden dolgos kéz jól érzi magát, és ő egyáltalán nem úgy bánt ezzel a manóval, mintha egy úrinő lenne.
- Volt valami csoki egy kis asztalon... Azt hiszem az a ludas. Olyan finom volt! - mondja a fiúnak, majd tekintete ábrándozóvá válik, ahogy felidézi azt az édes ízt ajkai között és az érzést, mennyire szereti a csokit.
- Azóta semmit nem tudok... - mondja egy lemondó sóhajjal, majd kezére támaszkodva megadóan rogy az asztalra és mérhetetlen csalódottságából még a fiú jó híre sem rángatja ki.
- Aludni... arra sem emlékszem milyen az az érzés...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
INAKTÍV


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
Írta: 2018. március 24. 10:36 | Link

Carolina

Nem hiszem el, hogy megint lekéstem a vacsorát. Frusztráltan túrok a hajamba, miközben a folyosón ácsorogva próbálok visszaemlékezni a konyhába vezető útra, lévén üres a hűtőm és semmi kedvem kotyvasztani. Már így is szédelgek, ami nem könnyíti meg a dolgom. Melyik szárny? Melyik emelet?
Egyáltalán, elérek addig, mielőtt éhen halnék?
Azt homályosan sejtem, hogy a nyugatiban van, szóval arra indulok el. Útközben aztán nagy nehezen eszembe jut, hogy vannak portrék is a világon, úgyhogy szerzek magamnak egy túlbuzgó kalauzt. Egy részem sejti, hogy ez végzetes ballépés volt, mert az épületben előforduló képkeretek mennyisége és elhelyezkedése sztalker-paradicsommá változtatja a folyosókat. Azonban mostanra elkezdtem émelyegni is, úgyhogy ideje rendbe rakni a vércukromat.
Alig lépek be, megrohamoznak és kivételesen hihetetlenül hálás vagyok a manóknak. Egy bögre kávét és valami egyszerűt kérek, mielőtt lerogynék a legközelebbi székre, az asztallapot bambulva.
Nem poén, hogy nem emlékszem, mikor ettem utoljára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. március 31. 16:02 | Link

Riley

Mivel a manóknak be szoktam segíteni, így mindig tudom előre a menüt. A mai annyira nem jött be, így nekiállok főzni. Ma estére is olasz kaja lesz, hát mi más. Bár igazából nem hagyományosan olasz, csak egy hasonló ízvilágú. Csilis csirkecomb készül sajtos spagettivel. Nemrég találtam ezt a receptet, úgyhogy most ki is próbálom. A csirkecombokat már tegnap este bepácoltam, így már csak ki kell sütni és a spagettit frissen megcsinálni. A manók szorgoskodnak körülöttem, de nem zavarjuk egymást. Hoznak nekem egy tepsit, amibe belefér a sok csirkecomb, és ki is kenem pár pálcaintéssel egy jó adag kacsazsírral. Szerencsére pont volt a konyhán, így ezt használom. Ráteszem a fóliát és újabb varázslattal a sütőben landol. Beállítom 180 fokra, innentől fél óráig sül, majd még egy 10 percet. Miközben beállítom a sütőt, valaki bejön a konyhába és lecsüccsen az asztalhoz. Ha jól tudom, a pszichológus az, de a nevére nem emlékszem. Oda is megyek hozzá, hátha kérne enni. Szívesen adok, ezért hagyok mindig egy adaggal az Eridon hűtőjében. Rendszeresen elfogy, úgyhogy valaki mindig rátalál.
- Szia! Most kezdtem neki a főzésnek. Csilis csirkecomb lesz sajtos spagettivel, kérsz? A spagettit most kezdem főzni - mondom neki, majd közben a manók hoznak is egy edényt, amit nélkülözni tudnak és kezdem is a tésztafőzést. A vizet felteszem, és kapok egy jó adag durum spagettitésztát. Pár pálcaintés, és a spagetti kibontva, egy jó nagy tál előszedve és kezdem is a szósz elkészítését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
Írta: 2018. március 31. 23:49 | Link

Carolina

A manók szorgalmának hála pillanatokon belül kezem közé kapom az életmentő koffein-nedűt, aminek jó harmadát rögvest fel is hörpintem, amint kellő mennyiségű cukrot és tejszínt öntöttem bele. Ez elég lesz ahhoz, hogy a kajám elkészüléséig kibírjam - nyafogásnak tűnhet, de sajna nem az. Megesett már velem, rosszabb időszakaimban, hogy elájultam az éhségtől, vagy hogy a szédelgés miatt tettem kárt magamban. Megint túl sokat dolgozom, úgy tűnik, és mostanában nincs, aki rám szóljon.
A telefonom után nyúlok, de a mozdulat megáll félúton, ahogy egy lány üget oda hozzám. Nem ismerem látásból se, valószínűleg itteni diák lehet, szóval egy barátságos, bár kissé vérszegény mosollyal fogadom.*
- Helló. Ha gyorsan kész, akkor lehet róla szó, de miattam ne siess. A manók összeütnek egy pirítóst és jó vagyok,-*igazából a küszöböt is elrágom, ha attól elmúlik a rosszullétem, szóval egyre megy, mit raknak elém. Addig is folytatom megkezdett kávémat, hogy a szoba - és benne én - ne kóvályogjunk már, mert ez kibírhatatlan.
Ugh. Épp mire felelős felnőttnek hinné magát az ember...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. április 28. 14:12 | Link

Riley

Szegény már nagyon éhesnek tűnik, így a kávékészítő manót magamhoz hívom és a kezébe nyomok egy receptet. Már régóta kérte, most jutott időm odaadni. A pirítós készítését is átveszem és inkább összedobok egy gyors szendvicset. Frissen sült ciabatta, saláta, feketeerdei sonka, majonéz és kaliforniai paprika kerül bele. Ezt gyorsan összedobom, majd eléreptetem és lassan landol az asztalon. Remélem ízleni fog neki, előételnek megteszi.
- Tessék, csináltam addig egy gyors szendvicset. A kajának még kell idő, a szósz még most lesz elkészítve - mondom neki, majd neki is állok, míg a tészta fő. Vaj és liszt, kicsit világosra pirítom. Mehet bele egy kis tej, laktózmentest teszek bele, hogy kissé édeskés legyen. Kellemesen sűrű lett, mehet a fűszerezés. Só, őrölt bors, szerecsendió, és hogy még jobb legyen, egy kis csipetnyi csili mehet ebbe is. Egy gerezd fokhagymát belereszelek majd mehet bele a már lereszelt füstölt és mozzarella sajt. Kicsit többet teszek bele, hogy jó sajtos legyen. Kicsit megfő, míg bugyog, megszórom bazsalikommal. Az idő meg csak telik, így a tésztát már meg is kóstolom, pont al dente. Egy apró varázslat, és a szűrő már elő is kerül és szűröm is le a tésztát. A forró vízből egy kanálnyit teszek a szószba, kicsit lazább legyen. A tésztát beleforgatom, kellemesen nyúlik a sajt, a számban összefut a nyál, mert az illata is isteni. Összeforr kicsit, majd a gázt lejjebb csavarom. Közben rápillantok a húsra, jól alakul, lassan csak pirulnia kell. Nagyot szusszanok, majd leülök a látogatómhoz, aki remélhetőleg már megette a szendvicset.
- Na ízlett? Mi is a neved? Nem emlékszem, hogy mondtad volna. Én Carolina Bellini vagyok, eridonos mestertanonc. Imádok főzni, ahogy látod - mutatok a konyha felé, majd még üldögélek kicsit. A gyomrom nagyot kordul, elég éhes vagyok már. Közben kicsit elbambulok, mert elfáradtam azért, az elmúlt félórában pörögtem elég rendesen. Közben a husinak már itt az ideje, úgyhogy felpattanok és odamegyek a sütőhöz, Az illata isteni, így már nem sok kell neki. Fogok egy kesztyűt a tepsihez meg konyharuhát, kinyitom a sütőajtót és leteszem a pultra a husit. A pácból maradt még, azt a hús alól és hidegen is ráhalmozom. Ezután visszateszem a sütőbe.
- Na már nem sok kell neki, kis türelem és kész is - rámosolygok, majd újra melléülök.
- Te szeretsz főzni? Vagy enni? Mert lehetnél az, akin letesztelem a kajákat. Jobbnak kéne lennem, de ha lenne egy kóstoló, könnyebb lenne gyakorolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
Írta: 2018. április 29. 10:45 | Link

Carolina

- Hálám üldözni fog,-*emelem égnek a szemem, nem is nagyon nézve, mit kaptam (ilyenkor mérhetetlenül megnyugtató, hogy semmiféle ételallergiám sincs), csak rávetve magam. Éhesen sok ember nem szalonképes, nekem évek erőfeszítésébe telt megtanulni úgy enni, hogy ne emlékeztessek óriáskígyóra. Magyarán rágjak is, ne csak nyeljek. Engem a szendvics, a leányt a főzés köti le, úgyhogy kellemes hallgatás telepszik le közénk, amit az edények és eszközök hangjai színesítenek. Megszokásból követem szememmel mozdulatait, ha fel-felnézek a tányérból.
A kérdés idejére maradt még pár falatom, szóval kezemmel mutatom, hogy príma.*
- Riley Meyers, iskolapszichológus és időszakos éhezőművész, szolgálatodra,-*mutatom be magam, amint a beszédhez szükséges levegőhöz is jutok, bólogatva, hogy ja, elég evidens abból, ahogy sürgölődik. Nem is ül túl sokáig mellettem, mire a morzsák összecsipegetéséig jutok, már megint a tűzhely körül nyüzsög.
- Is-is. Hétközben nincs rá időm, szóval inkább csak hétvégén, meg egyébként is jobban szeretek sütni.-*Ahogy visszahuppan mellém, már nem rondózik a szoba, szóval beszédesebb vagyok. Fontolóra veszem ajánlatát, megdörgölve kevéske szakállamat (nem, én nem szeretem, ha tele van kajamaradékkal, szóval nem azokat rázom épp ki).*
- Tehetünk éppen egy próbát? Viszont akkor hagy viszonozzam majd valamivel; vacakul érezném magam, ha folyton csak te dolgoznál,-*jellemző, hogy nem kérdőjelezem meg szándékait és akkor sem méregetném gyanakvóan, ha esetleg a hírhedt Rellonosok egyike lenne. Nem olyan a kisugárzása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. május 6. 15:54 | Link

Riley

Elkészül a szendvics, a férfi pedig hálálkodik. Elmosolyodom, pont ezért imádok főzni, szeretem, ha jobb kedvük lesz a főztömtől az embereknek. Mondjuk ez még csak egy szendvics, de néha ez is életmentő tud lenni.
- Hát nagyon szívesen, ezt szoktam összedobni, ha nagyon éhes vagyok - válaszolom, majd folytatom a pörgést. Ha finomat akarok az asztalra tenni, muszáj. Végre van egy kis időm pihenni, így lehuppanok mellé és kérdezek párat. A válaszokra bólogatok, az éhezőművészre elnevetem magam.
- Hát ha többet találkoznánk, mellettem biztos nem éheznél, mert mindig van nálam kaja - válaszolom, majd szaladok a husihoz, kiveszem és jó bőven teszek rá a pácból. Úgy a legjobb, ha teljesen átveszi a húst a pác ízét és jó szaftos. De a pirult bőrért is odavagyok, ezért teszem még kicsit vissza. A spagetti már csak takarékon megy, keverek egyet rajta és lekapcsolom. Ha kihűlne, max még felmelegítem és pont jó lesz. Közben válaszol Riley, én pedig bólintok egyet, hogy lássa, hogy hallottam. Tudok többfelé figyelni, ezt is sokat gyakoroltam, mert tanulás közben is eszegetek. Néha éhes se vagyok, csak úgy könnyebb koncentrálni. Még jó, hogy olyan jó a genetikám, hogy bármit eszek, nem hízok. Ha híznék minden falat kajától, már gurulnék.
- Hát van pár sütireceptem is, ha gondolod, odaadhatok párat - ezután csüccsenek vissza mellé.
- Hát oké, akkor van pár ötletem a viszonzásra. Mondjuk én elmondom a lelki bajaimat, te meg tanácsot adsz, ez az egyik. A másik, hogy eszel a kajáimból és kíméletlenül véleményezed őket. Az utóbbi meg kissé bonyolultabb... - elhúzom a számat, nem tudom, hogy pofátlanság-e ezt kérni, végülis először látom. De egy próbát megér, mert most nincs túl sok barátom és Marcival se tudom, hogy hogy vagyunk, szóval egy nagyot sóhajtok, majd a szemébe nézek.
- Hamarosan elutazok Franciaországba, Madame Gassario főzőiskolájában fogok tanulni. És tudom, hogy nagy kérés, de el tudnál jönni meglátogatni? Csak párszor, mert most nem túl sok barátom van, aki meg van, az vagy megnősül, vagy nem beszélek vele, vagy túl sok dolga van a BK-ban. Na mit szólsz? - kiskutyaszemekkel és egy apró mosollyal pillantok rá, és remélem igent mond. Hoppanálási pont közel van és hátha akadna egy-két szabad hétvégéje. Ott gondolom a tanoncok is profik, én nem tudom, hogy kerültem be, nem is nagyon főztem híresebb családoknak, csak a testvéreim és szüleim egy-két nagyobb rendezvényén. De úgy tűnik, híre ment, így meg tud valósulni az álmom, a saját étterem. Mennyivel könnyebb lesz főzősulival a hátam mögött, azonnali nyereség lesz, ez biztos. Michelin-csillagban nem reménykedem, de lesz, ami lesz. De odáig még el kell jutnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. május 21. 21:58 | Link

Millának szeretettel

Éhes voltam. Annyira felhúztam magam azon a nyamvadt tananyagon, hogy a végén falhoz csaptam a könyvet, s inkább lemásztam ideúgy, ahogy voltam, cica-mintás pizsibfelsőben és szürke pizsinadrágban, hogy megtömjem a gyomromat. Ugyan megtehettem volna, hogy az Eridon Kuktasarkában összedobok valamit, de az olyan snassz lett volna. Túl jó kislányos. Én meg nem az a fajta vagyok, aki olyan könnyen ellenáll a csábításnak, ha arról van szó, hogy veszély, ismeretlen, kaland. Ez a szótrió pillanatok alatt képes arra, hogy az én gyenge akaratomat gond nélkül földre terítse, még csak fekete öves szintű tudomány sem kell nekik hozzá.
A folyosókon csendben osontam, halvány Lumos-fénynél, és igyekeztem nem felhívni a portrék figyelmét magamra. Azért ennyire kamikaze-jelölt nem vagyok, azok az ostoba festmény-lakók biztos nyakamra csalnának pr tanárt, hogy megkoronázzák az estémet. Így se tudtam rendesen aludni se, azért kezdtem olvasni, miután rávett a gólyalakos társam, hogy akkor inkább tanuljak, de csendben, és dobolás nélkül.
Van nekem ugyanis egy olyan rém idegesítő szokásom, hogy amikor ideges vagyok, hajlamossá válok minden elképzelhető és nem kínos felületen dobolni, amit érek, az ujjaimmal. El lehet hinni, ettől már csak az álmomban való csámcsogásom irritálóbb.
A konyhába érve a manók amint megláttak, azonnal szorgoskodtak körülöttem, mintha valami meséből idecsöppent királylány lettem volna. Kicsit úgy is éreztem magma, mint Lucy Pevensie, amikor a Gyügyük körberajongták a Hajnalvándor-kötetben.
Ha már ennyire segítőkésznek mutatkoztak, rendeltem magamnak egy hatalmas adag sült hasábkrumplit meg két szelet rántott camambertet áfonyaszósszal. Nyamm.
Ahogy megérkezett a mennyei pót-vacsorám, neki is láttam a falatozásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hamvasi Kamilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 23
Írta: 2018. május 21. 22:16 | Link

Edina

Egész nap szinte semmit nem ettem, szóval ideje lenne, lelátogatni a konyhába valami kis nasiért.
Lassan osontam végig a folyosókon nehogy valaki meghalljon és beköpjön.
Fekete kapucnis pulcsi volt rajtam ami vagy 2 mérettel nagyobb volt mint én, így a kapucni a fejemre húzva úgy nézhettem ki mint valami betörő.
A konyhába sok manó rohangált össze vissza.
Mikor az ajtón beléptem egy lányt is meg láttam miközben sültkrumlit falatozott.
Én is fel kaptam egy jó pár darab csokis és epres muffint majd az egyik pultra fel ültem.
- Milyen szidást fogunk kapni ha rajta kapnak minket
Halk nevetés szökött ki belőlem, miközben az egyik muffint falatoztam.
Annyira finoom~
Ezzel sose fogok betelni.
Annyira finomak itt a sütik.
Lehet többször kéne ide lejönnöm éjjel nasizni.
Utoljára módosította:Hamvasi Kamilla, 2018. május 21. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hamvasi Kamilla a királynőtök Tongue
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. május 21. 22:30 | Link

Millának szeretettel

Váratlanul nyílt az ajtó. A falatot jó alaposan sikerült félrenyelnem, annyira nem figyeltem oda, hogy mit csinálok. Ennyit erről, Dina, igazán szépen bemutatkoztál.
Miután az egyik manó kegyesen egy kis tea segítségével megmentett a további fuldoklós-köhögős jelenettől és az ezzel járó önégetéstől, kicsit jobban megnéztem az a kék hajú idegen lányt. Igen, kék a haja! Jé, kék hajjal még nem láttam senkit. Az én mugli gimimben tilos a smink és a hajfestés, ott is balhé volt az egyik osztályban, amiért egy lány csak sima kimosható színezővel egy tincset pinkre mázolt. Eh, nem értem ezt a maradiságot, pedig tök jól állt neki.
Ennek a csajszinak is jól áll ez a türkizes árnyalat szögegyenes fazonnal.
Én nagyon elégedett vagyok a saját hajszínemmel, a világért se változtatnék a vörösön, de egyenesen kipróbálnám azért, hogy állna nekem. Kár, hogy nincs hajvasalóm. A szüleim azt írták, hogy kivasaltathatom – bűbájjal, de nem rendes mugli hajvasalóval, mert a gőze roncsolja a szép hajam. Ebben egyetértünk, szerencsére. A szeplőimet már kevésbé szeretem, de ha már vannak, akkor így is jó, különösebben nem zavarnak úgy, mint a pattanások a jobb lapockámnál. Még jó, hogy nem a képemet tarkítják, az foglalt, tettek róla a szeplőim.
- Jó étvágyat, és ja. Kösz a megnyugtatást, örülök, hogy nem prefektus vagy. A tanévem első hetét így is büntimelón töltöttem. Bodza Edina Gyöngyvér vagyok, úgy hívsz, ahogy akarsz, mindkét nevemre hallgatok. Téged hogy hívnak? Ja, és menő a séród.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hamvasi Kamilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 23
Írta: 2018. május 21. 22:43 | Link

Edina

-Hamvasi Kamilla vagyok, hívj Kaminak vagy Millának, tök mindegy, és köszi, jó étvágyat neked is!
Egy kedves mosoly kúszott az arcomra miközben lelöktem magamról l a kapucnimat és lábaimat kezdtem lóbálni, le se érnek a földre... De idegesít, hogy ilyen pici vagyok...
Alig érem fel a polcokat és mindig meg kell kérnem valakit hogy segítsen levenni ezt azt..
Gondolat menetem egy kis manó zavarta meg amikor is egy kedves, de félő mosollyal egy bögre meleg kakaót nyújtott felém.
Hmmm kakaó~ nyamiii~
Imádom a kakaót, nem tudom ki az aki kitalálta, de istenítem az a férfit vagy nőt.
- Melyik házba tartozol?
A lány irányába fordultam törökülésben miközben a forró bögre kakaómat szürcsölgettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hamvasi Kamilla a királynőtök Tongue
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. május 22. 21:04 | Link

Millának szeretettel<3

Olyan jól esett ez az esti nasi, és az adrenalin, hogy jaj, el ne kapjanak a tanárok. Na, igen, én kicsit más jelentettel hajtom végre azt a bizonyos viccet a SZPI-től. Én nem az erdésztől tartok, hanem a tanártól. Végül is, valamilyen szinten a tanár is erdész, hiszen minket, csemetéket igyekeznek jó irányban oktatni. Én úgy vagyok ezzel, mint azok az egyének, akiknek mániájuk, hogy minél veszélyesebb helyzetekbe rántsák magukat, aztán onnét másszanak ki.
Azért én még ennyire nem untam meg az életemet, csak aprócska csínyek formájában éltem ki magam.
- Eridonos bajkeverő-fióka vagyok. Pályázom az Év Tréfamestere címre, bár kicsit le vagyok törve, túl sok a jelentkező, ahogy tapasztalom. És te?
Annyira, annyira jó lenne, ha nem a stréberek között végezném. Kell a fenének az a sok magolás, úgysem az a lényeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hamvasi Kamilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 23
Írta: 2018. május 22. 21:13 | Link

Dinának <3

- Navinés lázadó, ha nevezhetem magam annak, én igazából én csak azt akarom hogy tiszteljenek az emberek, egy vezető egyéniség vagyok akinek kellenek a követők
kicsit se vagyok egoista ááá dehogy, csupán nagyon nagyon szerény.
- Kell pár diák akik behódolnak nagyságom előtt és fejet hajtanak, vagy az lesz velük mint ezzel a muffinnal.
Az említett epres sütemény amit össze roppantotta nevetve.
Szegény süti....most meg kellett halnia...pedig meg is ehettem volna, és akkor most nem lenne csupa eper pudingos a kezem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hamvasi Kamilla a királynőtök Tongue
Jeong Woo Jin
INAKTÍV


Nagy J | ISTP
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 121
Írta: 2018. május 22. 23:24 | Link

Bajkeverők
Trouble Maker - Trouble Maker

Az egy dolog, hogy nappal kell járőrözni, meg figyelni a szabályszegőket, de, hogy ezt éjszaka is, az kissé felháborító. Lenne elég dolgom enélkül is, szívesebben aludnék, vagy írnám a következő dalszöveget, esetleg készülnék a holnap utamra, vissza Koreába.
A megfelelő időben elindulok, sem előbb, sőt legszívesebben később tenném, azonban minél előbb végzek, annál előbb hajthatom álomra a fejemet. Eddig minden unalmas, nem történik itt semmi sem. Ez volt a gondolatom, legalábbis addig, amíg meg nem láttam egy kisebb fénysugarat, ami a folyosón igyekezett. Ha nem szintén kint járó prefektusról van szó, akkor nagyon megüti most a bokáját. Távolról követem, és figyelem, merre sétálgat. Az utolsó sarkon befordulva a konyha felé indulok. Jobban örülnék, ha enni tévedtem volna ide, viszont remélem, gyorsan lerendezhetjük ezt a kis incidenst, és a megfelelő büntetés után visszaterelem a körletükbe. Belépve nem csak egy diákot pillantok meg, rögtön kettőn akad meg a tekintetem. Az egyiknek hasonló kékben pompázik a haja, mint nekem, de ennyitől nem enyhül meg a szívem. Megállok az ajtóban, ahonnan jól láthatnak, és a falnak támaszkodva figyelem a duójukat. Nem szólalok meg, egészen addig, míg valamelyikük a jelenlétemet nem észleli. Ekkor a köszönést teljesen mellőzve, kezdek bele a prefektusi dolgokba, megvillantva a jelvényem, hogy ne is akarjanak tiltakozni, ellenkezni.
- Nem érdekel mit kerestek itt, nevet, házat, évfolyamot, de gyorsan. Minél tovább húzzátok annál rosszabb büntetés vár rátok – az arcom teljesen érzelemmentes, nem jó nekem, ha büntetést szabok ki rájuk, mert azt is nekem kell ellenőriznem, viszont elengedni sem szabad őket. Pillantásommal siettetem őket, valamelyikőjük belekezdhetne már. Még nem ismernek, azonban nem vicceltem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Best F*cking B*tches with Funny | "A romok alá szorult hercegnőd pedig ölel és imád"
Hamvasi Kamilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 23
Írta: 2018. május 23. 05:17 | Link

Bajkeverők

- aha, és?
Azt hiszi csak úgy idejön, én meg bocsánatért esedezve rohanok vissza a szobámba? Álmodban haver.
Csak nyugodtan ettem tovább az utolsó muffinom, és fel kortyolt a maradék kakaóm.
Ez a gyerek hiába áll itt es vár, nehogy már azt higyje, hogy csak mert ő prefektus én szót is fogadok neki.
Isten ments, inkább szabjon ki egy büntetést, de nem fogok szót fogadni.
Végülis, mégis csak egy lázadónak hívom magam.
Akkor viselkedjünk is úgy.

Nem tudom Dina mit fog tenni, de ha szót is fogad én nem fogok.
Ha ő nem akar bűntit megértem.
De ha nem is kapok legalább tudom idegesíti a kék elvtársat, ami nekem pont elég.
Utoljára módosította:Hamvasi Kamilla, 2018. május 23. 23:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hamvasi Kamilla a királynőtök Tongue
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. május 23. 23:12 | Link

Milla&Jeong

- Ha adhatok egy jó tanácsot, akkor ne így kezdd. Ha mindenáron vezető-típus szeretnél lenni, Várffy-bá't ajánlom mesternek. Tőle tanulhatsz, de jobb, ha nem húzod végletekig az agyát. És ha azt szeretnéd, hogy tiszteljenek – neked is kell tiszteletet mutatnod – feleltem a bemutatkozására
két falat között. Ú, ez a menü isteni, valamit mindenképp adok a manóknak ezért a gyors éjjeli életmentésért.
Talán valamikor szabadidőmben lejárhatnék segíteni nekik, vagy valami hasonló szívesség...nem rossz társaság ők, a sipítozás ellenére sem. Sokkal kellemesebb, mint egy durva, ormótlan gurkó, amelyik lépten-nyomon földbe akar döngölni.
- Ezt jól elkiabáltad, Milla - forgattam a szemem, miután egy prefektusnak sikerült elkapnia minket. Ha prefektus, és nem csak szórakozik velünk, tapasztalatlan gólyákkal.
- Előbb szeretném látni a jelvényed, ha valódi prefektus vagy, kell lennie nálad ilyennek. – Apám, a színes haj valami őrületes divat lehet mostanában a varázsvilágban, elég sok ilyen őrült színválasztást látok a kastélyban. Nekem elég a vörös is, kifejezetten örülök neki, hogy ezt örököltem az őseimtől. - Megköszönném, ha megmutatnád.
Eh... Milla most rontott el mindent. Tőlem, ha ennyire unja az életét, legyen, de látszik a másikon, hogy hulla fáradt. Most én se vagyok éppen agynyúzós, tréfálkozós hangulatban, kezdtem érezni, hogy a menta-tea, jól átmelegítve, megteszi a hatását, és nyugiban fogok szunyálni, ha végre az ágyamba kerülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeong Woo Jin
INAKTÍV


Nagy J | ISTP
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 121
Írta: 2018. május 24. 20:59 | Link

Bajkeverők
Trouble Maker - Trouble Maker

Semmi kedvem pisisekkel foglalkozni, akik nagynak képzelik magukat, és éjszaka kilógnak kajálni. Legszívesebben az ágyamban aludnék, hogy holnap reggel korán kelhessek, azonban a munka az munka.
Először a nagyszájúra nézek, majd a másik. Lazán felmutatom azt a bizonyos P betűt, ami a tisztségemet jelenti. Ha ennél könnyebben venném a dolgokat, már szétesnék, ami nekik csak kedvező lenne, mégsem adom meg nekik azt az örömöt.
- A barátnődnek igaza van, ha azt akarod, hogy tiszteljenek, neked is azt kell tenned másokkal, például a feletted állókkal. De azt hiszem, már tudom is milyen büntetés szabok ki neked – ennél többet még nem beszéltem idegenhez, viszont ha a lány ennyire nagyra van magával, hát legyen. Nem teszi zsebre, amit tőlem kap.
- És akkor most nevet, házat, évfolyamot, ne mondjam még egyszer – itt már jobban megnyomtam a szavakat. Nem jó velem fáradtan kikezdeni, akkor sokkal ingerültebb vagyok, mint kipihenten, gyorsabban elveszítem a türelmemet. Pillantásomból is pont ezt olvashatják ki, innentől nem vicc az egész. Eddig sem volt, bár akkor még annyira nem akartam az ágyban lenni. Két kiscsaj ne pattogjon nekem.
- És most szépen visszamentek a hálótermetekbe. Egy-kettő gyorsan, nehogy elővegyem a varázspálcát. És te mész vissza először – mondom a kék hajúnak címezve.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Best F*cking B*tches with Funny | "A romok alá szorult hercegnőd pedig ölel és imád"
Hamvasi Kamilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 23
Írta: 2018. május 24. 23:17 | Link

Jeong&Dina

Halál nyugodtan fel kaptam még pár sütit majd a kék hajúra néztem.
- Én csak azokat tisztelem akik megérdemlik, nem csak egy sima prefektust, hiába vagy feljebb való, akkor se foglak tisztelni, csak ha kiérdemled.
Nem nagyon érdekel ez a gyerek, azt hiszi, majd pont ő lesz akit tisztelni fogok? Pfff ne viccelj.
Vissza vettem a kapucnimat és el indultam az ajtó felé.
- Hamvasi Kamilla, első éves Navine lázadó, a büntetést pedig szeretettel várom.
Azt hiszi megijedek egy kis büntetéstől? ugyan kérlek, felőlem a wc-t is felsikáltathatja velem.
- Ha én most ezen az ajtón kilépek, honnan veszed biztosra hogy vissza megyek a hálótermembe?
Kíváncsi vagyok, mi lett volna ha a pálcát előveszi, átkot szór rám vagy mi?
Bár azt erősen kétlem.
Viszont nagyon is érdekel milyen büntetést szab ki rám.
Takarítanom kell? Remélem nem mosogatni, azt utálok.
A wc pucolást is inkább passzolnám, az túl undorító.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hamvasi Kamilla a királynőtök Tongue

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 44 45 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint