Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy a mellette ülő is láthatóan lenyugszik és a felé intézett szavak éle is lényegesen enyhül, Csongor feszélyezettsége is alábbhagy lassanként. Felles Dusánra, majd picit előrehajolva a tanárok asztala felé pillant.
– Elsőtől, igen, bár az előző évem nagy részét külföldön töltöttem és a tanári kar viszonylag gyakran frissül. Volkov vezeti az iskolai kviddicset és elvileg a Durmstrangban is edzősködik. Edzősködött? Most, hogy házvezető lett, nem tudom. – Kezdi az alapvetőkkel, hiszen nem tudhatja, hogy az új fiú mennyire tájékozott; és őszintén szólva iskolai vonatkozásban körülbelül ennyiben ki is merülnek az információk, lévén a bolgár jelenléte eddig teljes mértékben a kviddicsre korlátozódott. – A helyettese, a hosszú nevű nőci… ő is idén érkezett, és elég tudományos tárgyai vannak, úgyhogy talán nem minden a látszat. Mutatós páros, az tuti – szórakozottan mosolyogva vonja meg a vállát. Karizmában nem szenvednek hiányt a rellonos vezetők, ez vitathatatlan.
Mosolya elégedetten szélesedik ki Dusán szavaira és a maradék feszültsége is elpárolog; talán nem indult zökkenőmentesen az ismeretségük, de amint az látható, bárkivel jól szót tud érteni, ha egy kicsit is megerőlteti magát.
- Nem is csoda, hogy kirúgták – kezd bele hápogva a színjátékba, aggodalmasan összevonva szemöldökét. – Kényszerített a maradásra, megfenyegetett és láttátok már közelről? Édes Merlin, hát azt hittem, meg fog harapni! – Egy dramatikus szusszanással aztán rendeződnek vonásai az általánosnak tűnő nyitott, mosolygós állapotba. Kétségtelenül véletlenszerűen összehordott bullshit ez csak, pontosan olyasmi, amire a BK-sok vevőek és megfelelő alapként szolgálhatnak kicsit kiszínezett és továbbköltött sztorikhoz a későbbiekben.
A pletyis pizsiparti említésére felnevet, arcán jól láthatóan megjelennek gödröcskéi, szemei összeszűkülnek, az összhatás pedig… csak még fiatalabbnak tűnik.
- Ha tudnád, mit hagysz ki! – csettint nyelvével lemondóan. Már a hamisítatlan kibeszélős körülmények meg nem létére utal. – Bár legalább nassolnivaló bőségesen akad. Szóval… - lopva körbefuttatja tekintetét a helyiségen anélkül, hogy különösebben forgolódna. Épp ihletet merít, kiről beszéljen, a választást követően feltűnésmentesen leheletnyit közelebb húzódik Dusánhoz, mégsem akar a zöldek asztalánál fennhangon híresztelni kétes hitelességű dolgokat. – Úgyis érdekelnek a házvezetőid, nos, azt rebesgetik, egyikük sem veti meg a diákokkal való khm… közvetlenebb kapcsolatot. Állítólag Volkovnak több itteni tanonccal is viszonya van. És még mielőtt nagyon beleélnéd magad a dologba, az a hír járja, hogy Eleanora …néni? Szóval, hogy amikor ráunt, megmérgezte a vőlegényét. Pedig aztán egy „szakítsunk” mennyivel egyszerűbb már… Nők. - Csóválja meg fejét mosolyogva. Könnyed hangneméből egyértelmű, hogy ezeket a szóbeszédeket tényleg pontosan aként kezeli, amik… Persze elsők közt van, akik megrendülten hallgatják az aktuális helyzetjelentéseket, nem alapoz rájuk, már csak annak tudatában sem, milyen rosszindulatúak itt egynéhányan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nincs mese, időnként muszáj volt úgy tennie, mintha valóban iskolába járna ide, és nem csak szórakozni, így tehát Lilinek tanulnia is kellett olykor. Igaz, hogy előző évben jól sikerültek a vizsgái, de csak azért (bár ezt nem nagyon reklámozta), mert nagyon nagy szerencséje volt. De azt azért tudta, hogy mégse bízhatja el magát, mindig nem fog bejönni ez a taktika. Pláne, ha taktikát csinál belőle és szokást.
Szóval készülni akart, főleg, mivel úgy adódott, hogy nem is kell majd egyedül nekiveselkednie, ami azért sokat javított a helyzeten. Társaságban még egy rosszabb program is lehetett élvezetes, és az egyik szobatársával, Karolával meg is beszélték, hogy délután a könyvtárban találkoznak, és belevetik magukat a munkába.
Kicsivel azután, hogy elütötte az ötöt az óra, Lili belépett a fülsértően néma terembe, ahol szinte hallani lehetett minden egyes lapozást, és apró köhintést. Alapvetően irtózott a könyvtártól, hiszen természetével némileg összeférhetetlen volt a közeg, amiben működött. Nem értette, miért nem lehet kicsit vidámabb, üdébb egy könyvtárlátogatás. Ha ő lenne a főnök itt, biztos kevésbé lenne szigorú, bár akkor lehet kevesebb is volna, aki itt tanul, mert bizony úgy tűnt, csak a szőkének van baja az itteni nyugalommal, mindenki más a lapok fölé görnyedve olvasott, illetve jegyzetelt.
Itt-ott könyvek röppentek jobbra-balra, csak persze azzal az óvatossággal, ami azt jelentette, hogy varázslat mozgatja őket, nem egy lendületes dobás, amiért a franc essen bele, ebben a könyvben sem volt semmi hasznos tudnivaló a kákalagok szaporodásáról.
Lili megállt nem messze a bejárattól, és tekintetével a másik levitást kereste. Volt itt persze a kék házból bőven diák, de egyikük se volt elég karolás neki.
Úgyhogy várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem voltam híve a délutáni szunyókának, mert úgy éreztem, hogy ha napközben alszom, akkor azzal rengeteg időt pazarlok el, amit hasznosan is el lehetne tölteni. Ennek ellenére ezen a délutánon valami kivételes oknál fogva mégis eldőltem az ágyamon, de csak egy kicsit, hogy kipihenjem az előző esti éjszakázást. A szundi persze nagyon jól sikerült, hisz a szobatársaim szanaszét lófráltak, szerencsére nem volt senki, aki megzavarjon, így viszont sikerült úgy bealudnom, hogy megfeledkeztem a Lilivel lebeszélt könyvtáras találkáról, s csak miután felébredtem, akkor jöttem rá, hogy már öt perce ott kellene lennem.
Ráeszmélve a késésre, sietve pattantam fel az ágyamból, gyorsan megfésültem a hajamat, bár imitt-amott kicsit még kócos maradt, de ezzel nem törődve már kaptam is magamra a cipőmet, s futva, bő tíz perces késéssel érkeztem meg a teremhez.
- Szia Lili, bocsánat, de bealudtam - egy elnézést kérő mosollyal léptem közelebb hozzá, még ásítottam is egy nagyot, bár igyekeztem tenyerem mögé rejteni a fáradtságom. - Nem szabadna sokáig fönt lennem, mert olyankor ilyen nyúzott vagyok napközben - jegyeztem meg csak mellékesen, miközben közelebb léptem a lányhoz. - Mivel kezdjük? Úgy hallottam, hogy a leghátsó sorban vannak a legrégebbi kötetek, szerintem azokban találhatnánk néhány leírást, amit fel tudnánk használni a tanuláshoz, mit szólsz? - ha benne volt, hogy megnézzük hátul, akkor megindultam, közben oldalra fordítottam a fejem néha, hogy lássam Lilit is. - Mi van veled egyébként, volt valami izgis eddig az új tanévben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

És még egy kicsit várt.
Igazság szerint, mivel épp semmit se tudott magával kezdeni, Karola késése még hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, pedig még Lili sem érkezett időben meg, szóval annyira sokat nem is kellett nélkülöznie a lány társaságát. Amikor azonban végre felbukkant, Lilkó arcára nyomban derűs vigyor költözött, és szinte odaszökkent háztársa mellé.
- Szia, semmi baj! - legyintett. Gyakorlatilag el is felejtette az előbbi pár percet, amíg semmi se történt.
Kicsit tényleg úgy festett Karola, mint akit frissen vertek fel legszebb álmából, attól függetlenül is látszott rajta, ha épp nem próbálja bekapni Lilit egy jól titkolt ásításnak álcázva.
- Most, hogy mondod, nem láttalak lefeküdni, pedig én is sokáig fent voltam, majdnem fél tizenegyig.
Ezért már otthon háromszor is lehordták volna, hogy miért nem alszik már, úgyhogy szinte büszke volt magára. Csak szinte, mivel így is elsőként húzta az orrára a takarót, ahogy látta.
Közben persze elindultak befelé, elvégre könyveket jöttek nyitogatni, és azt a bejáratból nehéz lett volna csinálni.
- Oké, jól hangzik - bólintott Lili, bár nem teljesen volt biztos benne, hogy tényleg így lenne.
Ahogy közeledtek a hátsó sorokhoz, úgy kezdtek egyre kevesebben lenni az emberek is. Azt ugyan nem tudta Lilkó, hogy ez azért van-e, mert félnek ott hátul valami könyvszörnytől, vagy csak egyszerűen ott vannak eldugva a senkit se érdeklő könyvek, mindenesetre mindkét lehetőség kicsit riasztónak tűnt. Csak azt nem tudta, mi a rosszabb, egy unalmas könyv, vagy egy szörny, ami megeszi őket.
- Annál izgibb, minthogy át kellett költöznöm egy másik házba, még nem történt - vigyorodott el a gondolatra, és máris repeső szívvel gondolt az új tapasztalataira és azokra, akiket közben megismert. - Neked milyen volt?
A hátsó sorokhoz úgy tűnt, mintha a fény is kevésbé szívesen ment volna, de persze könnyen lehet, hogy csak a fantáziája játszott vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az a jó abban, hogy ezt a kisnyuszit fogtam ki itt magam mellett, hogy láthatóan szeret beszélni, így bármit, amiről kérdezem, kétszer olyan részletesen fejt ki, mint az ijedős kislányok, vagy hasonlók. Beszélgetőpartneremnek láthatóan nincs baja azzal, ha a saját hangját hallja, én is csak figyelem, mit mond el az itteni személyzetről.
- Azt tudom, hogy nagy kviddicses volt az ibse. - Szúrom közbe. Azért mégiscsak szeretem ezt a sportot, meg az iskolai bajnokságban is játszottam otthon, az ilyesmikkel illik tisztábban lenni - meg persze, tájékozódom, mielőtt új helyre jövök. - Azért jól néz ki a tanárnéni. - Fűzöm hozzá, mikor a rellonos HVH-ra siklik a tekintetem. - Aha. Mit is mondott az igazgató, valami... káros szerek ismerete? Feltétlenül jelentkeznem kell rá, még nem ismerem őket eléggé... - Mondom, majd iszok még egy kis kávét, aláhúzva a szavaim. Tekintetem egyelőre nem szakítom el a tanári asztaltól, lustán figyelem az ott ülő felelős felnőtteket.
- Az igazgatóról meg a helyetteséről tudsz valamit? Milyen róluk a közvélemény? - Elvégre valószínűleg meg fogom őket látogatni egyszer-kétszer, tudnom kell, kinek kell hízelegni, kinek ígérgetni és kinek nyíltan beszélni. Van, ahol az jön be, ha csak elmondom, hogy mit gondolok, ilyen volt a BBT tanárom a Leeuwban, a Mágiatörisnek meg, aki az igazgatónk is volt, csak el kellett mondanom, hogy utálok én rosszfiú lenni, de tudja, olyan rossz a helyzet otthon, és már kész is volt.
Mikor Csongor elkezdi előadni a szövegét rólam, elmosolyodom. Csak olyan halványan. Kedvtelve nézek a gyerekre, aztán visszapillantok a tanárokra.
- Inkább azt mondd, hogy azt hitted, szét fog tépni. A megharap inkább... aranyos. - Javítom ki, illetve teszek javaslatot. Akár még meg is tudnám kedvelni a kölyköt. Egy találkozásból nehéz megállapítani, egyelőre még a motivációit sem értem - ki tudja, lehet, hogy ennyire magányos -, de úgy tűnik, legalább érti, mi erre a módi.
Hallgatom a pletykákat a Rellon vezetőségéről.
- Azt hallottam, egyszer voltak halálfalók a vezetőségben, nem igazán lepne meg, ha mérgezgetnének jobbra-balra - vonok vállat, de azért alaposan megnézem magamnak a házvezetőhelyettest. - Nem sok gyilkossal találkoztam, nemtom'. Lehet. - Ezt szinte csak magamnak motyogom, ahogy figyelem.
- Szóval diákokkal dugnak. Érdekes tanáraitok vannak - jelentem ki. Még az is lehet, hogy megérne egy próbát; elfedett pofával odamenni a PoisonQueenhez. - Gyakori ez errefelé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Aha, meg ragálytan – erősíti meg a fiú szavait és jókedvű kuncogás kíséri a fejcsóválást, amit a kávéval nyomatékosított kijelentés vált ki belőle. Hogy miért is van képben a nénivel, mikor az évnyitó beszéden való figyelés nem feltétlenül kiemelkedő erőssége? Nos, maradjunk annyiban, hogy valósággal mellbe vágta az a meglehetősen szomorú információ, miszerint a tárgyat előzőleg oktató – fiatal és eléggé nagyon jóképű – tanerő leváltásra került…
- Az igazgató úr auror, a lánya az iskola diákja és… igazándiból rosszat nem nagyon hallottam róla. Persze biztosan van, aki nem kedveli, de nem túl gyakoriak a magasröptű pletykák a nevéhez kötötten – megvonja a vállát. Már önmagában a pozíciójával jár a megkérdőjelezhetőség, nyilvánvalóan akadnak, akik élből negatív véleménnyel viseltetnek felé. – A helyettese, Várffy-Zoller viszont egy élő legenda. Nem hallottál még róla? Rellonos volt, és millió történet kering róla, valószínűleg a fele sem igaz. Elég nagyra tartják, nem mintha szüksége lenne az egofényezésre… Nem előnyös nála kihúzni a gyufát. – Személyes tapasztalata egyik férfi kapcsán sincsen, előbbivel is csak egyéni tanrendje egyeztetése kapcsán konzultált néhányszor. Ha pedig esetlegesen kihágáson kapják, az megáll a házvezetők vagy a prefektusok szintjén, de amúgy is ritkán jut büntetésig.
A javaslatra felnéz, és már épp kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ugyan már, mégis hogyan lehetne aranyos, ha valaki megharapja az embert, aztán… Nos, nevermind.
- Erősen kétlem, hogy kedves kis csócsálásra asszociálnának veled kapcsolatban, de rendben, széttép – védi meg az általa használt, egyébként ilyen mélységekig aztán végképp át nem gondolt szavakat, aztán bólogat mosolygósan, ahogy feljegyzi magának fejben a kívánt kifejezést.
- És állítólag van egy kínzókamra az alagsorban, amit aurorok zártak el teljes titokban és rejtélyes körülmények közt – kontráz rá egy kicsit szándékosan rájátszva az erősen ködösített és gyanúsat feltételező kifejezésekre égnek emelt tekintettel. Valaki nagyon utálhatja ezt az iskolát, hogy ilyen pletykák kapnak szárnyra és terjednek még évek múltán is. A gyilkosokkal való találkozás említésére abbahagyja a rágást is, ahogy felnéz Dusánra és pár pillanatig csak bámulja, próbálja leolvasni az arcáról, hogy most… tényleg? Csak szórakozik. Biztosan így van. Ugye?
- Öhm – az újabb kérdés rántja vissza. – Az iskolaújság lényegében mindenkit összeboronált már mindenkivel, úgyhogy ha a szóbeszédekből akarsz kiindulni, igen, a Bagolykő valójában egy jól álcázott hatalmas orgia. – Bár úgy lenne. Mármint mi? – Nem tudom. Próbálj szerencsét, és kiderül? – vonja meg vállát finoman, miközben a főételeket lassacskán leváltó desszertekre pislog. – De nem én mondtam, ha valami rosszul sül el és kirúgnak miatta! – szögezi le mutatóujját feltartva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igen, ez van akkor, ha megjelenik a kedvenc könyved legújabb része. Nem tudtam letenni, míg nem értem a végére - meséltem mosolyogva, s visszaemlékezve igazán megérte ez a virrasztás, mert remek élményt adott az olvasmány. Csak az a rossz, hogy máris a végére értem, és nincs folytatás.
- Az is elég késő már, neked is volt valami halaszthatatlan dolgod? - kérdeztem egy kíváncsi mosollyal, majd célba is vettük a hátsó sorokat, ahol nagyon régi, s különleges könyvek sorakoztak egymás mellett.
- Ja igen, a költözés, ne is mond. Nem volt rossz, de nekem azért nagyon hiányzott a házunk, meg úgy a többiek - ezt kicsit úgy mondtam, mintha amúgy nem találkozhattam volna velük a kastélyban, de tényleg más érzés volt velük együtt lenni a klubhelyiségben, mint mondjuk olyanokkal, akiket annyira nem ismertem.
- Ezt a költözést leszámítva nekem sem volt semmi izgi - megvontam a vállamat, tényleg nem jutott semmi az eszembe, csak az évnyitó. Az nagyon jól sikerült például, és az ételek is ízletesek voltak, de ezzel nem akartam untatni Lilit.
- Nézzük csak, a régi varázsvilágról kéne írnunk valamit, szerintem itt biztosan találunk hozzá jó forrást. Ami díszes, de a széle szakadt, az tuti, hogy régi könyv - szerintem ezzel Lili is tisztában volt, én meg elég sokat fecsegtem, de közben közelebb is léptem az egyik könyvhöz, ami látszólag jó nagy volt, feltehetően sok információval a gyomrában.
- Lehet, hogy ez lesz az..öh, dög nehéz - jegyeztem meg, ahogy két kézzel próbáltam kifelé húzni, ekkor viszont egy kisebb köteg levélhalom hullott le a földre a polcról, ami egy masnival volt átkötve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hosszú volt a mai nap. Legszívesebben csak eldőlnék az ágyon és aludnék, de ma járőröznöm kell. Az egyetlen jó a dologban, hogy Karolával tehetem. Jó lesz újra látni, és valahol jó is, hogy van ilyen közös felelősségünk, mert őszintén nehéz összeegyeztetni most a dolgokat az életemben. Mintha az élet ki akarna velem tolni, pont az utolsó évemre hozták be a tárgyak felét, amik tényleg érdekesek. Nekem meg ugye muszáj volt felvenni mindent, mert fogalmam sincs, hogy mihez kezdek majd jövőre, vagy utána, és hátha most jön majd a merlini megvilágosodás, meg a heuráka, hogy mi is érdekel, úgy igazán. Mert eddig sajnos nem nagyon jöttem rá, és ennek meg van a böjtje. Most már engem is kezd frusztrálni a dolog, de hát ez van.
Szóval ha fáradtan is, de vidáman sietek végig pár folyosón, míg elérek a megbeszélt helyre, ahol most a járőrt kezdjük majd Karolával. A talárom útközben kigombolom, kezd kényelmetlenné válni, a jelvényem is leveszem róla és inkább a pulóveremre tűzöm, hogy azért ha "kell" meglegyen. Míg várok a lányra, le is veszem a talárt és a táskámba süllyesztem. Utóbbit ellátom egy bűbájjal is, hogy több hely legyen benne, meg hogy könnyebb legyen, mert amennyi könyvet manapság magammal cipelek, tarthatnék a gerincferdüléstől, de mindegy is. Leülök az egyik portré alá, és hallgatom, hogy mit kiabálnak a portrék. Ez utóbbi persze nem túl sikeres, mert egybe folyik a sok-sok hang és csak a fejem fájdul meg a hangzavarban.
- Francba... Karola... hol vagy? - Fakadok ki és közben fel is állok, s fel-alá kezdek mászkálni, hátha a mozgástól csillapodik a fejemben lüktető fájdalom. Aztán ahogy fordulok végre feltűnik a lány a folyosó másik felén. Egy kisebb sóhaj után mosolyra húzom a számat, aztán sietve megindulok felé.
- Végre! - adok hangot az örömömnek, hogy láthatom, és ha végre mellé érek, akkor magamhoz is húzom őt egy apró csók erejéig. - Szia Gyönyörű! - köszönök neki végül, aztán ha hagyja megfogom a kezét, hogy elindulhassunk a járőrözésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudtam jól, hogy vele kell járőröznöm ma este, meg is beszéltük, hogy hol találkozunk, de őszintén szólva nagyon is nehezemre esett elindulni, mert még mindig haragudtam rá a buli miatt. Azóta is csak futólag találkoztunk, vagy váltottunk pár üzenetet, de szóba hozni nem tudtam előtte a problémát, mert vagy vele volt valaki, vagy velem. Éppen ezért még mindig ott ücsörögtem az ágyam szélén, bár már indulnom kellett volna, de még az is megfordult a fejemben, hogy mondjuk rosszullétre hivatkozva megkérem Maját vagy Beliánt, hogy váltsanak le.
Végül aztán csak lemondtam erről a lehetőségről, s összeszedve magam, kifújtam a levegőt, majd úgy ahogy voltam tanítás óta, talárban indultam útnak a megbeszélt helyre. A hajam most egy hajgumival volt felfogva, de csak azért, hogy ha fel kéne mennünk a toronyba, vagy ki kéne mennünk az udvarra, akkor ne fújja össze a szél. Indulás előtt még ellenőriztem a pálcámat, magamhoz vettem egy zsebkendőt, majd talárom zsebébe csúsztatva azt, elindultam.
Nem siettem, lassú léptekkel, gondolataimba merülve közeledtem a Harsogó portrék folyosójához, s rákanyarodva ki is szúrtam pillantásommal az ott fel-le járkáló fiút.
- Szia - ejtettem ki számon egész halkan a szót, miközben felemeltem rá a pillantásom. Ő meg csak közeledett felém, meg is érintett, de amikor közelebb húzott, hogy csókot adjon nekem, akkor elfordítottam az arcomat, s tenyeremmel a mellkasánál fogva toltam őt el magamtól. Vele ellentétben nekem nem volt ennyire jó kedvem, még mindig zabos voltam.
- Menjünk, jó lenne minél előbb körbejárni mindent, mert fáradt vagyok - jegyeztem meg, közben elfordítottam a fejem, s összefűztem magam körül a karjaimat. Hogy megharagudott-e rám, vagy észrevette-e a távolságtartásomat? Fogalmam sincs, de abban a pillanatban ez nem is érdekelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Először nem tűnik fel, hogy baj lenne, csak amikor megölelném és megcsókolnám, helyette meg eltol döbbenek meg teljesen. Mi a franc? Mit csináltam? Mi a baj? A magyarázatára felhúzom a szemöldököm. Fáradt? De édes... és még hülyének is néz. Még hogy fáradt. Tudnék vele vitázni a fáradtságról, de nem akarok. Nagy levegőt veszek, és ha már nem kaptam se puszit se ölelést, akkor a mellkasán összefűzött karjait próbálom meg kibontani, hogy legalább a kezem fogja meg.
- Mi a baj? - kérdezem a szemeibe nézve, mert nem, nem vagyok hülye. Pár hónap alatt azért sikerült egy-két dolgot kitapasztalni nála. Egész biztos, hogy bántja valami, különben nem lenne ellenére egy puszi, akkor sem ha fáradt. Főleg akkor nem. Vagy nem értem. Mindegy. A lényeg, hogy érzem, hogy baj van és tudni akarom. Mert nem kellemes úgy járőrözni, hogy közben valami más jár a fejében és köztünk pedig szokatlan csend honol. Na meg én kifejezetten vártam ezt a járőrt, csakhogy egy kicsit együtt lehessünk, így eléggé rosszul esik, hogy ő ilyen.
- Csináltam valamit? Vagy nem csináltam és kellett volna? - próbálkozom, és közben nagyon agyalok, hogy mit ronthattam el, mert hát az is egyértelmű, hogy velem van baja. Elvégre ha a világgal lenne, akkor nem nekem fonná keresztbe a kezeit, akkor hozzám bújna, hogy vigasztaljam meg. Nem? De. Na de akkor... Semmi sem jut eszembe, ha csak az nem, hogy keveset találkoztunk, ami igaz is, de most végre itt vagyunk, szóval örülnie kéne...
Nem indulok el amíg nem tudom meg mi a probléma, és őt is megállítom ha kell. Csak nyögje ki, hogy mit csináltam. Tudni akarom. Meg tudjuk beszélni. Biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Korábban azt hittem, hogy Márkban megbízhatok, mert ő egy rendes fiú, aki soha nem hazudna nekem, de az utóbbi napokban ez megdőlni látszott. Úgy éreztem, hogy nem volt velem őszinte, hogy valamit eltitkolt előlem és ez nagyon rosszul esett. Nem is éreztem jól magam a bőrömben, ehhez a járőrözéshez sem volt kedvem, és már ezerszer meg is bántam, hogy nem kértem fel valakit, hogy jöjjön helyettem.
- Semmi -préseltem ki ajkaim közt a szavakat, s bár látszólag engedtem, mert sikerült lefejtenie a karjaimat, a kezét nem akartam megfogni, s ha próbálkozott, akkor egy kicsit újra hátrébb húzódtam tőle.
- Miért, csináltál valamit? - válasz helyett először visszakérdeztem, miközben kérdően fúrtam pillantásomat a tekintetébe. Talán egy percig azt hittem, hogy lesz számomra mondandója, de nem úgy tűnt, mint aki tisztában lenne azzal, hogy mi is bánt ennyire. Aztán csak legyintettem, ott akartam őt hagyni, de nem tehettem meg két lépést sem, mert megállított.
- Jól van, az a bajom, hogy ott voltál a rellonos buliban, de nekem azon a héten azt mondtad, hogy sok a dolgod. A buliról nem is meséltél nekem, hogy mennél, nem is hívtál, mégis ott voltál ki tudja, hogy kivel - Hogy volt-e bennem féltékenység? Igen, talán az is motoszkált bennem, de leginkább az zavart, hogy nem volt velem őszinte, így már én sem tudtam kiigazodni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Felhúz, amikor ilyen. Amikor egyértelmű, hogy baj van és azt mondja, hogy semmi. A semmi az nem ilyen. És nem értem, miért kell felesleges köröket futnunk? Ez ilyen női logika. Bajom van, de nem mondom el, találd ki, faggass vagy nem is tudom, mit akar ilyenkor. Mindenesetre nem szeretem ezt, szóval nem hagyom annyiban. Viszont ahogy elhúzódik az már tényleg nem tetszik, így egész biztos, hogy valamit csináltam, épp csak fogalmam sincs, hogy mit.
- Nem tudok róla, de biztos, ha ilyen vagy - csattanok fel egy kicsit, de nem moderálom magam, mert igazán nem akarok nagyobb bajt, mint ami már van épp csak frusztrál ez az egész. Az pedig, hogy itt is hagyna vagy nem is tudom, csak még inkább rátesz a dologra. Viszont ahogy megállítom végre enyhül, és megszólal. Egy pillanatra leesik az állam, ahogy hallgatom. Egyrészt nem hiszem, hogy a buli fontos lenne, és azt sem tudom miért lenne baj, hogy lenéztem a rellonba. De ugyanakkor valahol megnyugtató, hogy csak valami apró félreértés az egész. Szóval csak sóhajtok egyet, aztán még mindig a szemeibe nézve válaszolok.
- Karola... te tudod a legjobban, hogy szörnyen rosszul hazudok. Nem mondtam, mert akkor még azt sem tudtam, hogy van ez a buli. - Magyarázom neki nyugodtan, aztán nyelek egyet - Maris említette pénteken az egyik óránk alatt. Tudod őt a rellonba rakták... - mesélem tovább, bár elég rosszul érint, hogy ezt kell magyaráznom a barátnőmnek - Leugrottam egy kicsit megnézni, hogy minden rendben van-e vele. Ettem egy cukrot, meg ittam pár koktélt, aztán leléptem. Ez olyan nagy bűn? - fejezem be a mondatot egy kérdéssel, mert tényleg nem tudom hogy ezzel mi a baj. Aztán persze bennem is felötlik egy kérdés, így nem is maradok csendben - Amúgy meg, honnan tudod, hogy ott voltam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Még mindig nem akartam ott lenni, de egy részem mégis tudni akarta az igazságot, s hallani akartam Márktól, hogyan is történt ez a bulis dolog. Ő persze azonnal talált magyarázatot, ráadásul még volt is benne némi igazság, mert Márk valóban elég rosszul hazudott, ettől függetlenül még mindig haragudtam rá, de most már nem fordítottam el a fejemet, ehelyett inkább kérdően fúrtam pillantásom a tekintetébe.
- Jó, de amikor megtudtad, akkor sem szóltál. Azon a héten nem is találkoztunk, mert nem értél rá. Azt hittem, hogy tanulsz, könyvtáraznod kell, vagy ilyesmi. Tudod, milyen rosszul esett, hogy mégis ott vagy, de engem még csak nem is hívtál? - megeredt a nyelvem, és csak tudtára adtam, hogy mi váltotta ki bennem ezeket az ellenérzéseket. S ugyan próbálta nekem megmagyarázni, ettől függetlenül továbbra sem értettem azt, hogy miért nem szólt róla.
- Nem ez a bűn, csak...szólhattál volna - sóhajtottam rosszkedvűen, azzal viszont nem számoltam, hogy ő is kérdezni fog, így egy pillanatra belém is fagyasztotta a szót.
- Hogy honnan? - nyeltem egyet, hisz én sem voltam ártatlan, bár nem hittem volna, hogy ez a része még szóba jöhet.
- Ott voltam - végül csak kipréseltem magamból a választ, majd néhány másodpercig csak néztem őt, de aztán sietve hozzátettem. - A lányok oda készülődtek este, engem is hívtak, de nem akartam menni. De aztán Bencétől jött egy üzenet, hogy elmehetnék vele, mert már rég találkoztunk, szóval elkísértem őt. Ott voltam, és akkor megláttalak téged - vallottam be végül, így már tudhatta, hogy nem pletykából hallottam róla, hanem a saját szememmel láttam azt, hogy ott bulizott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Pár órával előtte tudtam meg, és nem terveztem menni. Hirtelen döntés volt, és nem nem hívtalak el, mert nem terveztem bulizni meg ott maradni. Csak megnézni, hogy milyen a rellon, hogy Maris rendben van-e... - megvonom a vállam. Nem értem miért olyan nagy bűn ez, de azért megnyugszom, hogy már csak ez a baj, mert hát emiatt haragudni, igazán butaság. Ha hagyja akkor magamhoz is húzom, hogy végre megöleljem. Mert ha zavarja, hogy ilyen régen találkoztunk, akkor most igazán nem kéne ellenkeznie.
- Ne haragudj, na... Hiányoztál, de jobban szeretek kettesben találkozni, mint egy zajos buliban - azt nem teszem hozzá, hogy ha előbb tudom is, hogy van buli őt akkor sem viszem el, mert hát... én emlékszem még, milyen volt a legutóbbi "buli"-ban és nem akartam, hogy az megismétlődjön. Azt gondolnám, hogy ez egyértelmű. De mindegy is.
Végül aztán meg kérdezem, hogy ő honnan hallotta, hogy én ott voltam. Hiszen nem gondoltam volna, hogy az a kis idő, bárkinek is feltűnik. Persze beszéltem pár emberrel, de szinte csak srácokkal nem hiszem, hogy Karola velük "pletykálna".
- Miiii? - akad fent a szemöldököm, ahogy azt mondja, hogy ott volt, és most én lépek el tőle egy lépésnyire. - Várj... Te tudtad, hogy van egy buli... És nekem nem szóltál. És elmentél... és az oké... de hogy én elmentem és nem szóltam az baj? - akadok ki eléggé hangosan ahhoz, hogy a harsogó portrék is inkább rám figyeljenek, mint a saját szócsatájukra. - Elárulnád, hogy ezt mégis hogy gondolod? - nézek rá kérdőn, mert mondjuk engem nem zavarna, ha a barátnőivel, vagy éppen Bencével megy el valahova a tudtom nélkül. Az zavar, hogy engem számon kér ugyanezért. Ebben nincs semmi logika. Neki lehet nélkülem bulizni, nekem meg nem lehet nélküle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem volt különösebben nagy könyvmoly a Süveges lányka, de meg tudta érteni a rajongást, amit Karola átélhetett, a letehetetlen könyv és főképp az izgalom, amit nyújtani tudott nem volt elképzelhetetlen számára.
- Áh nem, nem volt, csak fent voltam a kilátóban - rázta meg a haját. - Nézelődtem, mígnem már nem láttam semmit se.
Tőle kicsit szokatlan volt, hogy ilyen egyhangú tevékenységre fordítsa idejét, de még a múltkorában látott onnan az erdő mellett valami különös mozgolódást, és azóta próbálta megfejteni, mit is láthatott. Remélte, egy vérfarkast.
- Nekem is hiányzott a Levita, de szörnyen izgalmas volt lent a Rellonban! Valamiért úgy képzeltem, tömlöcökben laknak, és kínzópadokon alszanak, meg minden széken van középen egy vastag fémtüske. De nem.
Mintha egy egyész kicsit csalódottan csengett volna a hangja a végén, de persze örült, hogy nincsenek a zöld társai ilyesmiknek kitéve, valószínűleg túl sokáig nem élvezné még ő maga sem, ha ilyen helyen kéne élnie.
Hátraérve aztán Karola magyarázatát követve Lili is elkezdte nézegetni a könyveket, a gerinceken futtatva ujját, és már előre rettegett a mérhetetlen unalomtól, ami majd rá fog telepedni, ha az egyik ilyen furcsa szagú kötetet kinyitja.
- Várj csak, segítek! - mondta, mikor meglátta, hogy mekkora dög nagy könyvvel birkózik szobatársa. Odaugrott, és ő is rámarkolt a kötetre, épp egy pillanattal azután, hogy egy rakás boríték szóródott ki belőle.
- Hát ezek meg?
Sajnos Lilkó azzal a lendülettel meg is feledkezett róla, hogy Karola épp egy fele olyan súlyú könyvvel egyensúlyoz, mint ő maga, és már hajolt is le értük. Tucatnyi, kézzel címett, többé-kevésbé megsárgult papírból készült boríték volt, bennük vélhetően levelekkel, mert üresek biztosan nem voltak a vastagságukból ítélve.
- Ezekből biztos sok mindent megtudunk a régi varázsvilágról! - vigyorodott el, mikor kihúzva egy levelet beleolvasgatott az egyikbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ahogy Márk tovább magyarázkodott, és jobban összeállt előttem a kép a bulival kapcsolatban, úgy kezdett bennem csillapodni az irányába érzett dühöm, s egyben úgy nőtt bennem a bűntudat, ha arra gondoltam, hogy én meg hogy viselkedtem azon a bulin. Még akkor is, ha csak a koktélok, vagy épp a cukorka volt az oka mindennek, akkor is bután viselkedtem. S bár azért az rosszul esett, hogy nem is említette a bulit, így átlátva a sztorit rájöttem arra, hogy én sem szóltam neki.
- Jól van, nem haragszom, csak rossz, hogy nem meséltél erről, mert én tényleg azt hittem, hogy egy másik lány miatt nem szóltál. Már arra gondoltam, hogy biztos a táncos lánnyal akarsz találkozni - vallottam be Márknak aggodalmam egyik okát, s ekkor már megfogtam a kezét is, ám az ölelés elmaradt, mert ezúttal ő kérdezett. A kérdés meg kínos volt, mégis válaszolnom kellett, bár most még inkább bűntudatom volt, mint korábban.
- Ne akadj ki, jó? - látva, hogy fent akadt a szemöldöke, ezt azért gyorsan hozzátettem, pedig még nem is meséltem el neki mindent. Csöndben figyeltem, s hagytam, hogy rám zúdítsa a szavait, legalábbis csak egy pillanatig.
- Hé, nem! Nem tudtam előre, én is aznap este tudtam meg, amikor Bence hívott. Te meg nem kerestél, nem hívtál...- ismételtem a korábbi szavakat, bár most talán én voltam a higgadtabb fél.
- Halkabban Márk - kértem a fiút, mert már az egész folyosó tőlünk zengett, s úgy hallottam, hogy még a képek is összesúgnak a hátunk mögött. - Ti meg csöndben legyetek! - oda is szóltam a portréknak, s ezután fordultam csak vissza Márk felé.
- Márk, higgadj le. Ha keresel engem aznap este, akkor persze, hogy szóltam volna a buliról. De én úgy tudtam, hogy te nem érsz rá. Te viszont tudtad, hogy ráérek, mert unatkoztam. Nekem nem is volt dolgom azon a héten, és elhívhattál volna. Bencével is csak azért mentem el, mert amikor legutóbb találkoztunk, nem volt jól a húgod miatt, és jó ideje nem hallottam felőle semmit, aggódtam érte-meséltem Márknak, miközben a keze után nyúltam, s most én próbáltam meg csitítani őt. - Sajnálom, talán ha többet beszélnénk, és megosztanánk egymással a dolgokat, akkor ilyen nem fordulna elő. Mindketten hibásak vagyunk - vallottam be, de egyelőre még nem tértem ki arra, hogy mit is csináltam, mert bizonytalan voltam abban, hogy elmondjam-e egyáltalán a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Megcsóválom a fejem rosszallóan. Hogy gondolhat ilyet? Milyen másik lánnyal?
- Milyen táncos lánnyal? - kérdezek, nem is értem kire gondol. Aztán leesik, hogy talán Sárira gondol. De hát ebben sincs semmi logika. Vele csak táncoltunk. Olyan mint amikor órán együtt dolgozol egy feladaton valakivel. Semmi. Szóval nem értem. - Te nő! Néztél te már tükörbe? - nézek rá hitetlenkedve, mert valami őrült nagy tévedésben élhet, ha azt hiszi bárki más felérhet hozzá - Én lennék a világ legnagyobb barma, ha más lánnyal akarnék bulizni, amikor a suli legszebb lánya a barátnőm - Ami amúgy néha engem is megdöbbent. Így belegondolva nekem van okom féltékenynek lenni. Mert ugye utána köztudottan többen is futnak. Mégis valamiért meg sem fordult a fejemben, hogy aggódjak, épp ezért nem értem ő miért ilyen féltékeny. Miért nem hisz magában? Miért nincs önbizalma? Vagy én tűnök ilyen csapodárnak? De nem hiszem. Könyörgöm még barátnőm sem volt előtte, miért pont most kezdenék el más lányok után futkosni. Néha komolyan fel nem foghatom, hogy lehet levitás, ha ilyeneket nem tud végig gondolni.
Azért az jó, hogy megbékél és sikerül tisztázni ezt a félreértést, ugyanakkor az már kevésbé tetszik, hogy kiderül ő is "nélkülem" bulizott. Nem tehetek róla, de egyszerűen zavar, bánt, hogy engem le akar korlátozni és más szabályokat állít fel, mint amik rá lennének érvényesek.
Hiába kér, hogy ne akadjak ki. Valószínűleg ha ő nem olyan visszautasító és morcos az elején, most én is máshogy reagálnék, de az, hogy meg kellett győznöm, hogy semmi nem történt. Azt hiszem az zavar, hogy nem bízott bennem, hogy azt az érzést kelti, nem csinálhatok nélküle semmit. Az pedig, hogy ő sem szólt, nem hívott nem javít a helyzeten. Nem leszek nyugodt, sőt.
Ahogy tovább akar csendesíteni, ahogy halkságra int, csak még mérgesebb leszek.
- Hibáztunk? Mi abban a hiba, hogy hirtelen felindulásból elmentünk valahova? Főleg ha nem történt semmi??? - leszek még feszültebb és fel sem tűnik, hogy a levegő mocorogni kezd körülöttünk. Egy apró szellő, mintha csak kinyílt volna egy ablak, meg-meglibbenti a lány talárját, haját - Nem vagyunk összenőve, hogy mindenhova együtt menjünk - nézek rá még mindig hitetlenkedve, bár azt hiszem ezzel kicsit messzire megyek, hiszen kevés időt töltünk együtt, és tudom, hogy ez nem jó, de tényleg bánt, hogy egy ilyen apróság miatt kiakad. Az apró szellő pedig nem szűnik és most már nekem is feltűnik, ahogy meg-meglibben a ruhája - Ööö... nyitva van valahol egy ablak? - kérdezem hirtelen váltással, de ahogy szétnézek rájövök, hogy valószínűleg én kavartam fel a levegőt. Nagyot nyelek - A francba. - Túrok idegesen a hajamba, aztán csak magamhoz húzom Karolát, nem érdekel mi volt, nem akarok ezen rágódni. - Ne haragudj. Lécci... ne... én... szeretlek - motyogom elhalkulva, remélve, hogy hisz nekem, hogy nem fog megint eltolni - Beszélgessünk, az jó - toldom még hozzá, igazat adva neki. Hiszen az is igaz, hogy az utóbbi időben bezárkóztam egy kicsit, talán úgy érezte kerülöm, pedig nem. Jelenleg ő a legjobb dolog az életemben, nem kéne elrontanom azzal, hogy nem töltünk elég időt egymással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem tudom, én csak.. - találgattam? Igen, talán ez lenne rá a legjobb kifejezés, hisz nem volt más magyarázat erre, vagy csak én nem akartam meglátni az egyszerű okokat. Még mindig ott mocorgott bennem az önbizalomhiány, hiába hallottam nem egy-nem két pozitív megjegyzést, s hiába igyekezett Márk is felvilágosítani, ennek ellenére nehezen küzdöttem le magamban a téveszméket, s a negatív gondolatokat. Az mondjuk jól esett,t hogy szépnek talált, egy kicsit meg is nyugtatott a szavaival, bár még mindig nem értettem azt, hogy miért is nem szólt nekem a buliról. De lehet , hogy ebben nem volt semmi hátsó szándék, lehet hogy nem kellett volna ezt ennyire komolyan vennem, mert mondjuk ő fiú, és a fiúk valószínűleg máshogyan kezelik ezeket a helyzeteket.
Szóval, mondhatjuk azt, hogy lenyugodtam, ami őt és a bulit illeti, de a saját bűntudatom továbbra sem hagyott nyugodni. Meg is osztottam vele, hogy én is ott voltam, s ahogy sejtettem, ő is mérges lett.
-  Igen, hibáztunk mert - folytattam volna, de egyrészt közbevágott, másrészt meg a szél belekapott a hajamba, s a taláromba, de egyelőre nem fordítottam erre nagyobb figyelmet, hisz egy kastélyban ez néha előfordult, mindig voltak apróbb rések. Márknak közben sikerült újra megbántania, mert úgy beszélt, mintha állandóan a nyakán lógnék, és mindig együtt lennénk, miközben az utóbbi időszakban alig láttam őt. Össze is préseltem az ajkaimat, mielőtt hirtelen valami olyasmit mondtam volna, amit nem kéne, de ekkor újra meglibbentette a szellő a taláromat, s ezúttal már sokkal erősebben.
-  Nem tudom, de nem tűnik úgy, mintha odakint vihar lenne - az egyik közel eső ablakon pillantottam ki, s ebből vontam le ezt a következtetést, így kissé összeráncolva a homlokomat, értetlenül pillantottam a fiúra. - Mi az? - nem értettem, hogy miért káromkodik, de végül magához húzott, s még az is meglepett, hogy bocsánatot kért tőlem. Ráadásul, amikor azt mondta, hogy szeret, nem nagyon tudtam rá haragudni, pedig alig egy órával korábban még kedvem lett volna apró cafatokra tépni az egyik könyvét. Most meg még nekem kellett küzdenem a bűntudattal, amiért rosszat feltételeztem róla, s amiért nem tudtam megállni, hogy ne igyak azon a bulin.
- Ne...várj, valamit el kell mondanom - megfogva a karjait,  félve pillantottam fel rá, mert nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de úgy éreztem, hogy nem titkolózhatok előtte, s az sem lenne jó, ha esetleg valaki mástól hallaná, hisz itt Bagolykőn még a falnak is füle van.
- Emlékszel, hogy a karácsonyi bál után megígértem, hogy többet nem iszok alkoholt? Ezt a bulin nem tartottam be, mert olyan jól néztek ki azok a koktélok, és finomak is voltak. Aztán meg téged is megláttalak, és nagyon haragudtam rád ott. Szóval...az történt, hogy kicsit becsiccsentettem és adtam egy csókot Bencének. De inkább puszi volt, mint csók, vagyis érted...nem volt benne semmi  - ahogy kimondtam a szavakat, úgy meg is könnyebbültem, hisz elmondtam, s bíztam benne, hogy Márk nem fog emiatt megharagudni, hisz ez csak egy ártatlan dolog volt. Közben úgy éreztem, mintha ismét felerősödne a szél, így értetlenül néztem ismét körbe, de nem tűnt úgy, mintha nyitva lenne az ablak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem értem őt. Soha nem adtam rá okot, hogy kételkedjen bennem. Mégis amióta ismerem, folyamatosan bizalmatlan. Pedig mostanra azt gondolnám, hogy bizonyítottam eleget, hogy csak ő kell, hogy nem érdekel más, hogy nincs nála szebb. Akkor miért? Nem értem, nem tudom megérteni. Kicsit talán fel is adom. Ez is frusztrál, meg úgy minden a helyzetben. Az sem nyugtat meg, hogy szerinte nem kintről jön a huzat, de egyelőre elengedem a dolgot. Engedném, de a bennem nővő frusztrációval együtt a szellőcske is minta kicsit nőne. El is káromkodom magam, de a kérdését egyelőre figyelmen kívül hagyom. Tesztelni akarom a helyzetet, biztos lenni benne, s azt gondolom, hogy egy ölelés, egy pár kedves gesztus megnyugtathat, akkor az elméletem helyességére is fény derülhet. A dolog mintha működne, én legalábbis nem érzem már a szellőt, ahogy őt ölelem és ahogy visszaölel. Bár hiányzik, az "én is szeretlek" tőle, de betudom annak, hogy még morcos, majd később biztos ő is mondja. Gondolom. Rosszul. Megint eltol és már a hanghordozásából érzem, hogy ez olyasmi lesz, amitől nem leszek boldog. Aggódva pillantok le rá, még nyelek is egy nagyot.
- De ezek le voltak védve, hogy kiskorú ne tudjon... - rázom meg a fejem, mert hát ezt mondták. Tesztelni mondjuk nem tudtam, hiszen én már nagykorú vagyok, de akkor is. Bár igazából nem olyan baj, ha valaki iszik. Gondolnám. De aztán tovább megy és amit mond, azt nem tudja feldolgozni az agyam. Ellépek tőle, és csak nézem, ahogy egy újabb szellő, ismét meglengeti a haját meg a ruháját. Már kiabálni sincs kedvem.
- Nem volt benne semmi... értem... Nyilván karácsonykor se volt benne semmi - Elhalkul a hangom a végére. A fejemben pedig millió gondolat kattog, de közben pedig hirtelen rosszul érzem magam. A szellő tovább lengedezik, de már egészen biztos, hogy csak körülöttünk, ahogy a földre rogyok és a hátam meg a fejem a falnak döntve próbálok kiigazodni rajta.
- Mondd Karola... te hogy reagálnál ha azt mondanám, hogy megittam pár koktélt és csak úgy megcsókoltam valakit? - pillantok fel rá. Mert az előbb úgy jött le, hogy már a tény, hogy valahol voltam, nélküle, is főben járó bűnnek számít. Szóval nem tudom, hogy hasonló helyzetben mit kapnék tőle. Épp csak, sosem jutott eszembe megcsókolni senki mást. Most pedig fogalmam sincs, hogy mit vár? Hogy azt mondom, hogy oké? Hogy rendben van, mert a Bence az unokatesód? De hát... kurvára nincs rendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudtam, hogy ezt nem fogja olyan könnyedén venni, és az érzésem be is igazolódott. Nem akartam arról magyarázni, hogy milyen könnyen ki lehetett cselezni ezeket a szabályokat, hisz akkor el kellett volna mondanom azt, hogy Bence kínált meg, s akkor azzal a másik srácnak okoznék kellemetlenséget. Nem, mintha a vallomássommal nem hoztam volna már így is rossz helyzetbe, de míg a csók csak az én hibám volt, addig az italkínálás végett Márk egész biztos, hogy őt is elővette volna.
- Karácsonykor az egész más volt - mondtam halkan, rossz volt azt látnom, hogy ezzel így megbántottam őt, pedig nem ez volt a szándékom. Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom, és nem titkolhatom előtte, mert az sokkal rosszabb lenne, ha mástól hallaná. A diákok olyanok, hogy ha valamit látnak, azt már kicifrázva adják tovább, a hír pletykává lesz, szájról szájra terjedve pedig valami egész más lesz a történet vége. - Mondj valamit, most haragszol? - kíváncsian fürkésztem az arcát, a tekintetét, s ahogy a falnak dőlt. Most még a szellő sem zavart, sokkal inkább az érdekelt, hogy vajon mi járhat Márk fejében.
A fiú persze rögtön nekem szegezte a kérdést, ami egy pillanatra megállásra késztetett, s hirtelen nem is tudtam, hogy mit is mondjak. Éreztem hangjából a csalódottságot, és amint azon agyaltam, hogy fordított helyzetben én hogyan is reagálnék, rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon rosszul.
- Én...én nagyon dühös lennék, rosszul esne és csalódott volnék, de valahogy megpróbálnám megérteni a helyzetet. Tényleg sajnálom, ez nem volt komoly, érted? - ismételtem magam, miközben leguggoltam Márk elé, s ha engedte, akkor megfogtam a kezeit. - Én ott akkor azt hittem, hogy nem bízhatok meg benned, tudom így utólag, hogy hülyeség volt. Talán ha többet beszélnénk, nem fordulna elő ilyesmi - sóhajtottam, bár magam sem tudtam, hogy miért történt meg ez az egész. Lehet, hogy nem volt elég erős a kapcsolatunk.
- Márk...mondj valamit -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem győz meg, hogy más lett volna. Persze el akarom hinni, hogy más volt, egészen mostanáig meg voltam győződve róla, hogy az különleges volt, még ha kicsit hányásszagú és ízű is volt. Amennyire felkavart akkor, annyira tűnt szép emléknek, mint valami mérföldkőnek az életemben, de most? Most elbizonytalanodtam.
Nem tudom mit érzek. Fél perce mondtam neki, hogy szeretem, és azt kapom válaszul, hogy valaki mást csókolt meg. Sírni szeretnék, de nem jönnek a könnyek. Belevágni a falba, de gyengének érzem magam. Nem tartanának meg a lábaim, így a falnak dőlve leülök. A portrék persze megint beszélgetni kezdenek. Nyilván ez a heti legjobb pletykájuk. Jobb ötlet híján megkérdezem, őt mit csinálna fordított esetben. Az elején csak bólogatok, de ahogy a megértés részhez ér, kitör belőlem a hisztérikus nevetés.
- Megérteni? Te? Azt sem értetted meg, hogy nélküled mentem... Szerintem kiabálnál, talán a fejemhez vágnád, hogy nem szeretlek, hogy az egésznek semmit értelme! Én meg lennék olyan hülye, hogy térden csúszva könyörögjek, hogy hallgass meg - Fakadok ki ismét, s érezni vélem, hogy a szellő hűvösebbé válik. Megrázom a fejem, aztán tehetetlenségemben a falba verem.
- Áu! - mondom, ahogy koppanok a kemény falon, de csak megteszem újra, mert nem fájt eléggé. A szívem jobban sajog. Harmadjára már nem ismétlem meg, helyette Karolára nézek - Én bíztam benned. Te viszont nem bízol bennem. Miért gondolod, hogy ha többet beszélünk az változtat ezen? - Próbálom megérteni. Én tényleg próbálom. Mert akármennyire is akarok rá haragudni, nem megy úgy, mint szeretném. Mert ahogy előttem térdel, ahogy néz rám, még mindig csak azt várom, hogy kiderüljön ez csak egy rossz álom, hogy mindjárt megcsókol, és mint valami tündéremsében kiderül, hogy ez nem történt meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Fogjátok be, semmi közötök hozzá, beszéljetek inkább arról, hogy mennyi por lepi a keretetek! - dühösen szóltam oda a harsogó portréknak, amik egy pillanatra mintha abba hagyták volna a fecsegést. Részben talán rajtuk akartam levezetni a feszültséget, mert azért engem is zavart az, hogy ez az egész így történt. Márkot is rossz volt így látni, de megértettem azt, ahogyan reagált, hisz talán én is hasonlóan reagáltam volna. Ezt meg is osztottam vele, amikor erről kérdezett, ám a fiú kifakadt, s elég dühösen vágta arcomba a véleményét, amit némán tűrtem. Nem feltétlenül volt igaza, mert nem tudom, hogy pontosan hogyan is reagáltam volna, ha ő tesz ilyet, de most nem akartam vitát szítani, sem védekezni előtte. Tudtam, hogy sikerült feldühítenem, így inkább hagytam, hogy kiadja ezt magából. - Márk, légyszíves - csitítani próbáltam végül, ám ő ahelyett, hogy megnyugodott volna, inkább a falat kezdte el ütni, ami nagyon meglepett, mert részéről ilyesmire azért nem számítottam. - Hé, mit csinálsz? Fájni fog a kezed! - sietve kaptam a keze után, s le is fogtam azt, hogy nehogy újra a falba bokszolhasson, ehelyett inkább gyengéden simítottam végig a kézfején, miközben pillantásomat a tekintetére emeltem.
- Nem tudom Márk, de a beszélgetés az jó dolog, megoldás lehet. Te most elítélsz, hogy ez történt, és igen igazad van, még akkor is, ha józanul nem is tettem volna ilyet, s ha csak az ital hatására történt. De azért próbálhatnál egy kicsit engem is megérteni, mert azon a héten nem is találkoztunk, végig úgy tudtam, hogy elfoglalt vagy , és azért nincs időd, hogy találkozzunk. Szerinted engem hogy ért az, amikor megláttalak ott a buliban? Rosszul esett, és persze, hogy felmerült bennem a gyanú, hogy miért nem szóltál róla. És ezzel nem mentséget keresek, de akkor is próbálj megérteni.  Légyszives -  közelebb hajolva adtam egy csókot a szájára, s tovább cirógattam a kézfejét, remélve, hogy megnyugszik, amikor balommal véletlenül feljebb csúsztatta karján a pulóvert, s akkor észrevettem a bőrén valamit, ami addig még nem volt ott.
- Hát ez...ez meg micsoda? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Ez itt - húzom a kezét a kezemmel a mellkasom baloldalára - jobban fáj - mert valóban. El akarom én hinni, hogy csak az ital volt, de nem hiszem, hogy rá lehet kenni az alkoholra, ha másokkal csókolózik. Szeretném, de nem megy. Ma nem. De meghallgatom, mert remélem, hogy meggyőz. Hallgatom, próbálom helyre rakni a kockákat. Elképzelni, hogy becsípve másokat csókolgatok. De nem, sosem fordult meg a fejemben, pedig elég sok minden kavargott bennem, azon az estén. Főleg miután megettem az eridonos cukorkát. De másik lány, nem volt sehol. Ha láttam is őket, nem érdekelt egyik sem. Sosem érdekelt más. Meghallgatom és már mondanék valamit, de ekkor közelebb hajol és megcsókol, én meg megragadom, ahogy visszacsókolok. Szerelemesen, kicsit talán vadul, de nem engedem el rögtön, talán így próbálom meg megerősíteni benne, hogy jobb vagyok, mint bárki, mintha ezzel elérhetném, hogy ne legyen legközelebb. Na meg persze tényleg rettentően hiányzott, és akartam az ajkait, amióta csak megláttam felbukkanni a folyosón, de aztán bekúszik a fejembe Bence gondolata, meg hogy ők is... és elfordulok a lánytól. Azt még hagyom, hogy a kezemet cirógassa. Legalább egy kicsit éreztesse, hogy fontos vagyok, hogy szeret. Vagy valami.
- Mi? - pillantok rá kérdőn, aztán követem a tekintetét a bal csuklómra. Gondolkodás nélkül nyúlok oda és húzom vissza a pulcsim ujját, hogy eltakarja a jelet - Semmi - vágom rá elsőre, de rögtön meg is bánom - Elemi mágikus jel... Múlt héten elemi mágus lettem... - mondom halkan, a földet bámulva. Még egy ok, ami miatt kerültem, ami miatt kicsit nyugalomra vágytam. Mert nem tudok magam sem kiigazodni a dolgaimon - Ott hagytam a kviddics csapatot. Szerintem a DÖK-ből kiszállok... Lehet a prefiséget is hagynom kéne, túl sok ez most - magyarázok tovább, bár nem igazán Karolának. Ezek olyan dolgok, amik azóta, hogy a kertben ébredtem járnak a fejemben. Túl sokat vállaltam, és egyértelmű, hogy nem bírom. Csak nehezemre esik elismerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudom, hogy fáj neki, nekem is fájna, valahol meg is értem őt, de akkor sem érzem úgy, hogy ez tényleg valami fordulópont lett volna. Nem, egyszerűen csak kicsit többet ittam, s így esett meg az egész. Lehet, hogy ha más van ott, mondjuk Flóri bá, vagy Dana, vagy Beni, akkor ők kaptak volna tőlem csókot. Szóval próbáltam ezt megértetni Márkkal, hogy ne vegye annyira komolyan, de valószínűleg nem volt olyan egyszerű dolga. Azt gondoltam, hogy ha most megcsókolom, akkor az talán majd elfeledteti vele a történteket, s úgy tűnt, hogy ez talán sikerült is, mert legnagyobb meglepetésemre visszacsókolt, sőt, olyan hév vezérelte, ami eddig talán még egyszer sem.  Már kezdtem belefeledkezni a korábbi problémákba, de ő ezután elfordította a fejét, ami egy kicsit azért rosszul esett, s azt jelezte ezzel felém, hogy még mindig haragszik. - Nem akarom, hogy utálj ezért, ha gondolod, kérdezd meg Bencét a dologról - vagy ne. Lehet, hogy ez rossz ötlet volt, de fogalmam sem volt arról, hogy mi kavaroghat Márk fejében, s nem akartam, hogy rosszat gondoljon rólam. Bár, eszembe jutott, hogy a rellonos cukorka mit hozott ki belőlem, s hogy még a kuzinnal sem sikerült letisztáznom a dolgot, így aztán már bántam is, hogy efféle ötletet dobtam be Márknak.
- Tényleg sajnálom - mondtam őszintén, ahogy fürkésztem az arcát, ezután viszont feltűnt karján az a jel, amit eddig még egyszer sem láttam rajta. - Az a jel ott a kezeden - mutattam rá, ő viszont elég furán reagált, mert először eltakarta előlem, s még tagadta is a jel létezését. Pedig nem vagyok vak, jól láttam azt, amit láttam.
- Hogy micsoda? Te elemi mágus vagy? - végül Márk mégis csak elárulta, hogy mi az, s nem kis meglepetést okozott ezzel. Hallottam már elemi mágusokról, azonban eddig még egyszer sem találkoztam velük. Most meg kiderült, hogy a barátom is egy közülük, hihetetlen.  - Hé, most mi a baj, ez jó dolog, nem? Tök jó lehet, hogy van egy ilyen pluszod - próbáltam jobb kedvre deríteni őt, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy kicsit megemeltem, hogy újra a szemeibe nézhessek. - Mi a baj? - láttam rajta a rossz kedvet, s azon túl, hogy miattam is vacakul érezhette magát, úgy sejtettem, hogy az elemi mágiájával sincsen kibékülve.  - Hogy mit csináltál? De...mégis, miért? Márk, biztos hogy ezeket a lépéseket meg kell hoznod? - nem nagyon értettem, hogy miért kell emiatt ott hagynia ezeket a posztokat, egy kicsit aggódtam is miatta. Lehet, hogy ennyire komolyan felkavarta az életét ez az elemi mágia?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem utállak. Nem tudlak - súgom halkan aztán beharapom a számat. Mert bár szeretném, most nagyon "utálni", amit pár perce mondtam, hogy szeretem, az még most is él. Nem múlt el, csak úgy. Nem is fog. Korábban sem múlt el, pedig nem először bánt meg. De hát ez van. Egy kicsit persze megnyugtat, hogy azt mondja sajnálja. Őszintének tűnik, a hangja s megbánásról tanúskodik, bár ettől még nem fogom elfelejteni. Azt hiszem jobb, hogy én nem láttam őt a buliban. Hogy ezt nem láttam. Valószínűleg nehezebb lenne, ha a saját szememmel látom, mint így, hogy csak említette.
- Jó - mármint nem, de nem tudom mit mondhatnék erre. Valahogy pedig muszáj jeleznem neki, hogy hallottam, hogy sajnálja. Hogy megbocsátom-e azt nem tudom. Jelenleg nem érzem úgy, hogy ez ilyen könnyen megy, még ha állítja is, hogy semmi volt. De nem tudok tovább ezen gondolkozni, mert észreveszi az elemi jelem és igazán nincs értelme titkolóznom erről. Nem is akartam épp csak, nem tudom még, hogy örüljek-e neki, vagy sem.
- Ez a plusz elég sok hátránnyal is jár... csomó bajom lehet tőle. Épp csak még nem tudom mik... - kezdek magyarázni, bár engem nem ez az, ami a legjobban megijeszt benne - Tudod hogy derül ki a legtöbb emberről, hogy elemi mágus? - kérdezem, bár nyilván nem, mert akkor nem így beszélne róla. Vagy nem tudom. Nekem nem ez volt az első reakcióm - Valamilyen trauma, vagy életveszélyes helyzet hatására jelenik meg - mondom neki nem kicsit hangosabban, mert a portrék kezdik visszanyerni a saját hangjukat. Talán kikerültünk a látóterükből, vagy már nem vagyunk érdekesek. Nem mintha zavarna. - A jelek szerint, alva jártam és lezuhantam... Nem emlékszem, de odakint ébredtem fel, a földön, ezzel a kezemen. - Azzal felhúzom a pulcsit és most már megmutatom rendesen a jelet, a levegő jelét, így ha azt felismeri, talán arra is rájön, hogy a korábbi szellőt is okozhattam én. Most már megnyugodtam. Azt hiszem. Bár azért még haragszom rá, és valószínűleg még jó darabig lesz bennem egy kis tüske a dolog miatt, de jobb ha nem emlegetem fel.
Inkább a terveimet veszem sorra, hogy mit kell megváltoztatnom az életemben, mit kell feladnom, hogy ne kattanjak meg teljesen.
- Igen... azt hiszem... nem tudom. Túl sok felelősség az egész, meg túl sok stressz. Amit valahogy sikerült elfojtani eddig, de egyre inkább érzem. Még a VAVtól is félek, pedig az év végén van, és tavaly meggyőződésem volt, hogy gond nélkül meg tudnám írni - magyarázok tovább és tulajdonképpen jó, hogy ezt teszem, mert így legalább kiadom magamból a hetek óta nyomasztó érzéseket. - Éjjel nem tudok aludni, az jár a fejemben, hogy el kéne olvasnom legalább még egy fejezetet, vagy hogy ki kéne vennem a könyvtárból még pár könyvet... Aztán elolvasom a plusz egy fejezetet, és még egyet, meg még egyet, és a könyvvel a kezemben alszom el, de aztán úgy ébredek, mint akit agyonvertek. Közben meg aggódom Maris miatt, meg miattad és a pályaválasztás miatt. Az egész csak... túl sok. - megrázom a fejem. Tényleg sok. Lehet nem hangzik annak, de kicsit úgy érzem, mintha bezártak volna egy dobozba, amibe alig férek el. Ki akarok törni, de gyenge vagyok és nem megy. Mindezek mellé, most nagyon nem hiányzik, hogy valami közénk álljon. Igaza van, többet kellett volna beszélnünk. Talán akkor nem így alakul. Talán. A baj csak az, hogy nem vagyok benne biztos, és nem tudo, hogy el fogom-e hinni neki valaha?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem tűnt túl meggyőzőnek, amikor őszintén bocsánatot kértem tőle, de legalább reagált, s ez annál is több, mint hogy nem szólt volna egy szót sem. Éreztem azt, hogy van benne egy kis tüske, de ez talán így volt rendjén egy ilyen helyzetben. Valószínűleg én is hasonlóan éreztem volna, s bár tudom, hogy hibáztam, azért valahol a lelkem mélyén egy kicsit én is nehezteltem rá, amiért nem is említette nekem azt a bulit. Lehet ezt szeszélynek nevezni, vagy lányos hisztinek, de ettől még nem változott a véleményem.
A beszélgetésünk aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra tért át valami egész másra, nem csoda, hisz olyasmit vettem észre rajta, amit korábban nem. Még mindig hihetetlennek tűnt az, hogy ő is egy elemi mágus, de azért próbáltam pozitívan hozzáállni ehhez a hírhez, vele ellentétben. Szegény inkább meggyötörtnek tűnt, mintha ez csak egy púp lett volna a hátára.
- Hát szerintem akkor lehet belőle bajod, ha nem tanulod meg megfelelően kezelni, de gondolom arra van lehetőséged, végül is, ez mégis csak egy iskola-kedvesen mosolyogtam rá, hogy ezzel nyugtassam őt, s öntsek belé lelket, nehogy már elmenjen a kedve emiatt. A kérdésére viszont nem tudtam felelni, kissé tanácstalanul pillantottam rá, majd érdeklődve hallgattam.
-  Trauma? Te jó ég, mi történt veled ? - egy kicsit megijedtem, mert ha ez múlt héten jelent meg nála, akkor bizony történt vele valami olyasmi, amiről én nem tudtam. Aztán, ahogy mesélt, úgy lassacskán összeállt a kép. - Nem tudtam, hogy szoktál alvajárni. Ez...súlyos? - nem voltam szakértő, de ha alvajáró volt, akkor annak biztos lehetett valami háttere, amit nem ártott volna kivizsgáltatni. Közben alaposabban is szemügyre vettem a karját, amit ekkor már bátran megmutatott. - Szép ez a jel - jegyeztem meg egy mosollyal, s ujjbegyemmel végig is simítottam a felszínén.
- Figyelj, szerintem meg kellene nyugodnod, nem kéne előre stresszelned emiatt. A suliban van elemi mágus tanár, ha jól tudom. Talán kikérhetnéd a véleményét, vagy a segítségét. Ha van is ez a plusz képesség, ezt szerintem valahogy kordában lehet tartani, hogy ne legyen belőle baj, már csak az a kérdés, hogy hogyan. - igyekeztem továbbra is lelket önteni a fiúba, mert rossz volt azt látni, hogy ennyire maga alatt van.
- Huhh, szerintem vegyél egy nagy levegőt, oké? Nem kéne ennyire leterhelned magad, de tényleg nem. Kicsit lazíthatnál, és a feszültséget is le kéne vezetned valahogy, mondjuk sporttal. A gyógyítótól pedig kérhetnél valami nyugtatót, hogy éjszaka tudj aludni, ha gondolod, elkísérlek hozzá - bátorítóan simítottam végig a karján, aztán mellé telepedtem a földre, vállunk összeért. - Maris és miattam miért aggódsz? Nekünk nem lesz semmi bajunk. - paskoltam meg a combját, hátha egy kicsit összekapja magát. A pályaválasztás mondjuk már más kérdés, biztos hogy nehéz döntés előtt állt.
- Van már valami ötleted, hogy milyen irányban tanulnál tovább? - kíváncsian fordítottam felé a fejem, tényleg érdekelt, hogy mit tervez Márk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Megrázom a fejem, és még kicsit fel is nevetek. Néha annyira meglep, hogy aranyvérűként mennyire nem tud dolgokat. Persze nyilván érdeklődési kör függő a dolog, lehet hogy én sem tudnám, ha nem érdekelne minden. De úgy tényleg minden.
- Persze, de tudod mennyi idő megtanulni kezelni? - én nem, de az alapján, amit olvastam évekbe telhet, és még akkor is lehet belőle baj, ha az ember megtanulja kezelni. Mert hát na, mégis csak egy komolyabb fajta vadmágia, vagy mi ez. De lehet jobb, ha nem részletezem neki, járjon utána ő, ha érdekli.
- Én sem tudtam - vonok vállat. Mit lehet tenni. - Nem súlyos, inkább csak veszélyes... - elvégre a jelek szerint lazán kisétáltam az ajtón és leugrottam vagy leestem? az erkélyről. Őrület. - Elvileg elmúlik, ha megszűnik a stressz - De ez is olyan, hogy megszűnik-e? Eddig azt se igazán vettem észre, hogy stresszes lennék. Csak amióta megtörtént a "baj" figyelek jobban magamra, meg töltök napi pár órát azzal, hogy elemzem mit érzek, így jöttem rá, amúgy nem hiszem, hogy feltűnt volna.
- Tényleg? - kérdezek vissza, mert őszintén én nem gondolom, hogy szép lenne. Inkább tűnt egy fajta levakarhatatlan jelzésnek, hogy még véletlenül se tudjam elfelejteni, hogy soha semmi sem lesz már normális. De tulajdonképpen nem csúnya. Nem mondom, hogy magamra tetováltatnék hasonlót, de legalább nem az arcomon virít.
- Persze, hogy van, nem is azzal van a gond. Már elmondtak mindent - magyarázom az elemi mágia kapcsán. Elvégre bejegyeztek, mint friss elemi mágust és elmagyarázták, hogy mit kell tanulnom, kitől. Mondhatni megkaptam a szükséges alap infókat, mostantól "csak" tanulnom kell, meg odafigyelni magamra és megismerni a dolgokat. De nem csak ezek miatt aggódom, hanem minden más miatt is. Mintha egyik-napról a másikra ráébredtem volna, hogy mennyi mindennel jár a felnőtt lét, pedig még nem álltam készen erre.
- Mikor lettél pszichológus? - nézek felhúzott szemöldökkel Karolára, mert hát nem hiszem, hogy ő jobban értene ehhez. De mindegy is. Nem akarok a gyengélkedőre menni és bájitalokat kérni, hogy aludjak. A tüneteim elnyomása nem szünteti meg a problémámat. - Hogy-hogy miért? Lányok vagytok - nézek rá meglepetten, mintha nem lenne egyértelmű - Plusz Maris még kviddicsezik is. Hiába kértem már rég, hogy hagyja abba, hajthatatlan. De legalább nem fogom látni, ha lecsapja egy újabb gurkó - Igaz az engem is csapott már le. De az más, mert én hajtó voltam, ő viszont terelő, ha őt csapja le a gurkó, az nem ér. - Téged meg... - beharapom a számat, hát hogy mondjam ezt? Nem is miatta aggódom annyira, inkább magam miatt, hogy elhagy, hogy egyszer csak nem kellek majd neki - bármikor elcsábíthat valaki... ott van például ez a Dusán... Akárki is az... - magyarázom, mert olvastam ám az Edictumot és nem tetszett. Nagyon nem, de nem említettem. Mert azt hittem, ha nem foglalkozom vele, akkor nem is lesz gond, de most már bánom, mert ez is csak stresszel.
Ahogy a jövő is, amiről kérdezget. Megrázom a fejem.
- Nincs - sóhajtok egyet aztán feltápászkodom - mennünk kéne járőrözni - és már megint ezt csinálom. Elterelem a témát, félresöpröm a problémát, mert nem tudok rá koncentrálni. Bár az is igaz, hogy a árőr valóban egy fontos feladat, és nem olyasmi, amit el lehet halasztani csak úgy. De pár perc nem számítana annyit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem tudom, gondolom, hogy nem egy-két nap - sóhajtottam, mert úgy tűnt, hogy Márk mintha vitatkozni szeretne, mint sem hogy megnyugodna. Jó, megértem azt, hogy még haragudott rám, de azért nem kellett volna ennyire pesszimistán hozzáállnia a dolgokhoz, meg amúgy is, csak biztatni próbáltam és nyugtatni, hogy ne mindenben a negatívumot lássa meg. Közben elmesélte, hogyan is alakult ki nála ez az egész, s még a jelét is láthattam. Ő persze ennek kapcsán sem ugrott ki a bőréből, mintha nem is tetszett volna neki ez az egész, pedig tényleg jól nézett ki az a jel, így bólintottam is a kérdésére.
-  Aha, nekem tetszik - látva így rajta ezt a jelet, magam is elgondolkodtam azon, hogy tetováltathatnék valamit a csuklómra, de egyelőre még nem igazán volt ötletem, hogy mégis mit, s még az elhatározás, és a bátorság is hiányzott belőlem. Márk közben újabb és újabb infókat adott a tudtomra, a stressz kapcsán próbáltam is tanácsokat adni a fiúnak, ő viszont megint olyan furán reagált, mintha az is baj lett volna, hogy megszólalok. Őszintén szólva ez nem tetszett.  - Ajh Márk - sóhajtva engedtem el a kezét, s fel is tápászkodtam mellőle, majd pillantásommal megkerestem a tekintetét. - Nem vagyok pszichológus, csak segíteni próbálok neked, de nem veszed észre. Tudom, hogy haragszol rám, de azért még nem kéne így beszélned velem - össze is fontam magam előtt a karjaimat, tényleg rosszul esett az, hogy nem látta bennem a segítő szándékot, de inkább legyintettem is egyet, mert nem akartam vele vitázni. Olykor tudott úgy szólni, ami igen csak rosszul esett. - Hogy? Dusán? Ó igen, ő már elcsábított. Jajj Márk, el ne hidd, nem is ismerem - nem is tudtam, hogy morcos legyek, vagy inkább nevessek a fiú feltételezésén, mert egyrészt aranyos volt, hogy így aggódott, másrészt viszont felmerült bennem annak a gondolata, hogy vajon előfordulhatna-e ez bármikor is.
- Tényleg ilyen könnyen csábíthatónak tűnök? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, aztán a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem őt a földről. - Masa meg már tizennyolc éves, tud vigyázni magára, szóval szerintem neked most saját magadra kéne vigyáznod leginkább - mondtam egy kedves mosollyal. - Mennünk ám, de ne tereld a témát. Beszéljük át, hogy mi az ami érdekel, és mi az, ami kevésbé. Mond csak, mi lennél, ha nagy lennél? Hm? Átoktörő? Bájitalkészítő, sárkánytudor, esetleg auror vagy gyógyító? Politikai pályafutás? Vagy mi lenne, ha tanár lennél? Gyerünk Márk, biztos van valami elképzelésed - ha engedte, akkor belé karoltam, és úgy húztam magammal a folyosón, miközben próbáltam kiszedni belőle, hogy mi is az, amire igazán vágyik.