Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Rachel Matthews számára ez a nap nem tartogat túl sok újdonságot. Már másodszorra vesz részt ezen a bajnokságon, tavaly is itt volt már, pedig akkor még csak egy gyenge kezdőnek minősült, hiszen néhány hónappal a megmérettetés előtt jelentkezett csak az ereje. Mostanra már egészen erős szélmágusnak mondhatja magát, és van is önbizalma a 18 éves lánynak, nem is kevés. Meg van győződve róla, hogy simán menni fog neki az egész verseny, hiszen már tapasztalt.
Jelenleg a fennsík közepén áll, egészen szilárdan megvetette a lábát a talajon: levegőpajzsot húzott maga köré, és a szél erősségétől függetlenül fenn is tartja azt. Sokan mások is itt vannak még, de nem igazán törődik velük, csak arra koncentrál, hogy minél hamarabb találjon egy jelvényt és lehetőleg elsőként teljesítse a feladatot. Egy nagyobb szikla tetején megpillant egy levegőbuborékba csomagolt jelvényt, már éppen készülne, hogy felmegy érte, mikor valaki nekiütközik. Megbotránkozott arccal néz fel a fiatal fiúra, aki nagyon igyekszik azon, hogy fenntartsa azt a pajzsot, ami neki probléma nélkül megy. Rachel felfortyan magában, de nem szól semmit sem. Gyorsan levegőt kever maga alá, és egy elegáns mozdulattal a kezébe zárja az eddig a szikla tetején levő jelvényt. Miután visszaérkezik a földre, fitymálóan végigméri Julient, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kisebb szélörvényt kavar a fiú alá, aki ennek hatására felröppen az égbe, úgy 5-6 méter magasságig. Ha az Eridonos nem vigyáz, nagyon könnyen megütheti magát zuhanás közben. Rachel pedig elégedetten kacagva távozik a tett színhelyéről.

Úgy tűnik, hogy a sors nem valami kegyes Himato Daisukéval. Alig negyed órája próbálta átpréselni magát ezen az istenverte erdőn, mikor belebotlott. És hogy mibe? Természetesen egy barna-fehér mintázatú Ursus szemelte ki magának szegény gyereket, aki már percek óta teljesen mozdulatlanul áll az erdő talaján, és vár. Igazából ő sem nagyon tudja, hogy mire, de jobbnak látja, ha nem mozdul semerre sem. Még szerencse, hogy sokat meditál és képes egy egész óráig ugyanabban a pózban maradni.
A medveszerű lény horkant egy nagyot, ahogy beleszimatol a levegőbe, Daisukén pedig végigfut a hideg. Őt erre nem készítették fel. Arról nem volt szó, hogy le akarják vadászni, már a verseny legelején. Idén kezdett el terromágiát tanulni, eléggé tapasztalatlan és elesett még szerencsétlen, ha az erejét kell használnia.
Úgy látszik az ursus ráunt arra, hogy csak ácsorognak egy helyben, mert igen határozottan kezd el a japán fiú felé lépdelni. Az ereiben meghűl minden csepp vér, és teljesen lefagyva várja, hogy nekitámadjon a lény. Az egyetlen reménye talán abban a fiatal lányban rejtőzik, aki most épp felette ugrálgat a fákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szakadozottan fújja ki a füstöt, hagyja, hogy annak a helyére hideg, novemberi levegő kússzon. Megvakarja a fejét, összekuszálva a sötét tincseket, a tenyerével ismét visszatámaszkodik a járda szélén végigfutó derékmagasságig érő gránitszerű korlátra. Alatta, az alsó rakparton mugli autók robognak el, röviddel a délutáni csúcs előtt.
Munka után általában egyenesen hazamegy, vagy, ha épp olyan nap van, hopp- hálózattal vissza a kastélyba, hogy kialudhassa magát. Nem sok ideje marad a főváros utcáit róni, mi több, még csak nem is érdekli holmi európai városka. Ám a mai nap kissé más. Ma ki kell fújnia magát, lemozogni a fölösleges feszültséget, kicsit egyedül lenni, kicsit fázni ebben az istenverte hidegben.
Bár hozzászokott a stresszhez, a fegyelmi bíróság nyomása mégis máig felforgatja a gyomrát.
Ismét az ég felé fújja a füstöt, ami kavarogva keveredik össze a lélegzete párájával. A karzaton áthajolva hamuzik az alatta húzódó útra, végül hátat fordít neki, hogy egy elrugaszkodással felüljön a párkányra. A fegyelmi tárgyalások olyan kiemelt események közé tartoznak, melyekre még ő is kénytelen a pólóját szürke ingre és egy sötét nyakkendőre cserélni, bár kelletlenül és feszengve. Annak tetején mindössze szétcipzározott bőr kabátja védi a késő délután egyre beljebb tolakodó, maró hidegétől. Fázik, persze, hogy fázik, ám ez legalább az otthonára emlékezteti, valami olyanra, amit szeret.
Mert ezen az átkozott helyen abból már nincs valami sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak néztem Őt, csak néztem és mindent elfelejtettem egy kis időre, ami a közelmúltban történt. Az arcomról az aggodalom és a szeretet hullámzó vegyesét lehetett leolvasni. Csak nem akartam elveszíteni, ennyi az egész.
 - Mert itt a helyem, azért.
Igen, elmenekültem megint a problémák elől, mondhatni gyáva nyúllá lettem, de mentségemre szóljon, hogy ezt a helyzetet más nők is valahogy így reagálnák le. Vagy mondjuk rosszabbul… de én nem az a típus vagyok.
Ajkaimat egy apró sóhaj hagyta el. Szívesen végigsimítottam volna az arcán nem-lesz-semmi-baj mondókát skandálva, de inkább csak gyengéden megszorítottam a kezét.
 - Minek nézel te engem?
Egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezésem, a tekintetemből ijedtség sugárzott. Át sem gondoltam az egész történetet így egyben, de igaza volt… nyilvánvalóan én lehetek az elsőszámú gyanúsított az ügyben. Nyomozó fejjel már tudtam, hogy szinte semmim sincs, amivel rácáfolhatnék a feltételezésre.
 - Sosem bántanálak, remélem tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába érkeztem meg pontosan a hazai reptérre, ezúttal nem indultam egyenesen haza. Úgy döntöttem, járok egyet, mert rengeteg dolog kavargott a fejemben. Az, hogy ismét iskolaidőben lógtam meg Bogolyfalváról, az igazából nem újdonság, állandóan ezt csinálom, bár csak hétvégén. Most viszont a nyakamba szakadt a családlátogatás is, hála a halottak napjának, így nem elég, hogy az idegesítő húgomat, még a másik két hiperaktív tesómat is el kellett viselnem, ami apám mellett teljesítmény. Az sem volt kedélyfokozó, hogy Daviddel összefutottam a napokban. Nem, ez most így nem igazán pozitív.
A novemberi hidegben, összefagyva sétálok a Duna partján, az autók pedig villámgyorsan húznak el mellettem. Nem szoktam errefelé sétálgatni. Kezeimet mélyen zsebeimbe süllyesztem. Sálam arcom előtt, hogy a csípős fuvallatok elkerüljék a csontjaimat, de ez sem jó így, érzem, ahogy minden lélegzetvételnél lekúszik a tüdőmbe a jeges levegő. Még jobban magamhoz szorítom karjaimat, igyekezvén minél kevesebb felületet hagyni a szélnek. Már épp elgondolkodnék, hogy ennél hidegebb egy őszi hónapban nem is lehetne, amikor – istenemre mondom, ilyen nincs – megpillantom Dwayne-t. Ha lehetséges, márpedig higgyétek el, hogy az, még jobban kiráz a hideg. Pont ő hiányzott a napomból, egyáltalán mi a frászt csinál itt? Minden mindegy alapon odavacogom magam a férfihoz és kellemesen reszketve szegezem rá a tekintetem.
- Nem hiszem el, hogy te inget viselsz. Mondd, hogy csak azért, mert az összes pólód mosásban van – természetesen most sem hagyom ki a magam adagját, cinikusan vágok bele a beszélgetésünkbe, mellőzve a köszönésnek bármilyen formáját. Mi így szoktuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A villamossínek és a járda mellett sorra kigyulladnak a lámpák, reagálva a lassacskán alkonyra forduló időre, elvarázsolt fénygömbökként függenek az lézengők feje fölött. Dwayne a bal kezével maga mellett támaszkodva bámul bele a legközelebbi vakítóan sárga fényébe, hagyja, hogy a világ táncoló fényfoltok masszájává olvadjon össze.
Minden bizonnyal az amerikai kapcsolatainak köszönheti, hogy még egyáltalán auror. Valójában az ő, egyébként viszonylag alacsony beosztásában egyáltalán nem úszhatná meg azokat a kihágásokat, amiket az itteniek szövetségi nyomásra kénytelenek összeszorított foggal elnézni neki. Persze ő teljesen megérti, hogy egy kelet- európai máguskormány kölyökkutya módjára összepisálja magát, már pusztán attól, ha a valódi Nagy kutya közbeszól. Ez így jó, mindenkinek jobb, ha tudja, hol a helye.
A közeledő lépteknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonít, míg azok gazdája meg nem szólítja, fájóan ismerős egérhangján. Teljes testében, riadtan rezzen össze, minta egyenesen a semmiből a fülébe ordítottak volna, szaporán pislogva fordítja felé az arcát, bár a fényfoltok okán hosszú másodpercekig még semmit sem lát.
   -  Na haggyá' lógva, Kisegér, most nincs humorom hozzád - mormolja, ahogy hunyorogva végül ráfókuszál annak fázó arcára. A cigaretta elhagyatottan füstölög az ujjai között a párkányon.
   -   Biztosan van valami árulkodnivalód valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem mondhatnánk, hogy a kellemetlen őszi délutánt felmelegítené a párbeszédünk. Őszintén szólva az amúgy is csípős hangulatot csak még jegesebbé varázsolja, de igazából mi ezt a nyári negyven fokban is gond nélkül elintézzük, úgyhogy nem jelent újdonságot a fennálló helyzet. Kedves köszöntésemre hasonlóan szívélyes választ kapok. Reakcióként, bár legszívesebben felháborodnék, inkább csak gúnyos mosolyra húzom a számat. Ez kell a népnek, egy kis verbális gyilkolászás. Ingerszegény környezet, én mondom.
- Jól van már te Vadparaszt, nem kell játszanod a durcás kislányt. Te is tudod, hogy ha nincs mit elmondanom, akkor most minden rendben lenne - szemeimet megforgatva, abszolút pofátlanul válaszolok neki és, bár a sálam takarásából beszélek, minden szó tisztán érthető, amit kiejtek a számon. Az viszont továbbra is meglep, hogy így kicsípte magát. Már túl is lépett volna Lénán? Mert ha így van, akkor még a végén meg találom taszajtani, hogy egy autóról visszapattanva lubickoljon egyet. Azért a látványért sok mindent megadnék. Talán többet is, mint az etikus lenne, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
- Randid volt, hogy így kinyaltad magad, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, vagy mi van? - véletlenül sem az a kérdés, hogy "miért vagy ilyen elegánsan felöltözve?", az olyan... Hát nem is tudom. Nem vallana ránk ez a kommunikációs forma, valószínűleg Dwayne is előbb röhögne szembe, mint válaszol valami frappánsan bunkót. Nekünk van egyfajta szótárunk, amit az első találkozásunk alkalmával összedobtunk, aztán azóta is azt használjuk. Beválik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Végül a száját elhúzva elfordítja a tekintetét a lányról, lassan felemeli a kezét, hogy ismét beleszívjon a koporszószegbe. A megengedettnél pár fokkal nagyobb a késztetése hirtelen, hogy a helyzetét kihasználva egy bólintással homlokon fejelje Egerentyűt, majd fütyörészve elsétáljon a naplementében. A kapcsolatuk sosem volt épp... stabil vagy különösebben politikailag korrekt, sőt - részéről, ha választhatna, nem pusztán megfojtaná egy kanál ecetes vízben, de jól szemüregen is döfné a nyelével.
Ezen pedig az elmúlt találkozásuk nos, nem sokat javított.
Elsőre egészen úgy tűnik, nem fog válaszolni. Az ismét felgomolygó füstöt nézi az utcai lámpák fényében, végül pedig könnyedén széttárja a karját. A kabátja belső zsebéből hanyagul összehajtott papírok tűnnek ki, fejlécükön a minisztérium hivatalos pecsétjével.
   -  Akár az is lehetne, Egérke, elvégre a közbenjárásodnak köszönhetően olyan szabad vagyok, mint a madár - elfordulva a hamut ismét az autók fölé pöccinti - Oszt' különben sincs semmi közöd hozzá.
A hangja nem maróan ellenséges, épp csak ellenszenves annyira, hogy jelezze: ha még egy fél lépést közelít, már szívesen vállalna felelősséget a tetteiért. Valahol mélyről felrémlik az iroda képe és az a véletlen mozdulat, az addig rejtőzködő agresszivitás, ami miatt majdhogynem valami rosszat tett. Nem ismétlődhet meg, de nem ám. Mindkettejük érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Savanyú a szőlő Warren úrnak, ami nem lep meg. Végtére is magam savanyítottam meg részben. Reménykedtem benne, hogy Léna öli meg előbb és nem a bűntudat, de pechemre életben maradt. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy az én levegőmet szívja és szennyezi, ami csak abban az esetben nem lenne problémás, ha éppenséggel nem akarnám kettéfejelni. De akarom. Annyira égető a vágy, hogy TÁKK, agyhelyen üssem... Csak aztán mindig arra jutok, hogy annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, így inkább hagyom, hadd intézze el magát. Megy az neki nélkülem is.
- Egy társkeresős felhívással megoldhatnám a problémád. "Vadparaszt keresi cowgirl társát. Feltétel az alacsony értelmiségi szint és flegmaság, valamint az agresszióra való hajlam. Ha tetszem, szívj el egy cigit és kiszagollak." - mintha tényleg csak TV reklám hangzana el, igazi főnyereményként hirdetem Dwayne-t, csak a szöveg épp degradáló egy pöppet. De, ha én Egérke vagyok, akkor ez neki jár. Aztán megpillantom a minisztériumi pecsétet kilógni a zsebéből. Összehúzott szemöldökkel vizslatom, majd minden mindegy alapon újra ráemelem tekintetem a férfira.
- Ma volt a fegyelmid. Hogy ment? - még emlékszem, a könyvtárban kérte, hogy fordítsak neki. Innen ugrott be a dátum. A ruhája is illik a képbe. Kérdésem ettől függetlenül halál közönyös. Nehogy azt higgye már, hogy érdekel.. Nevetséges. Ettől függetlenül elböföghetné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A tekintetét egy gyermek konokságával tartja az előtte elterülő, lehullott falevelekkel szennyezett, töredezett aszfalton. Ő nem akart semmit, csak azt, hogy békén hagyják. Egy kicsit. Egy pár órára, netalán egy napra, hogy összeszedje a szétzilált gondolatait, vagy legalább, hogy levegőzhessen egy keveset ebben az átkozott városban. Ó, de nem, az égiek nem olyan hegyesek, hogy ezt megadják neki, helyette idepottyantották neki ezt a kis Egérlányt, mint egy nem kért, célt tévesztett csomagot.
A cigarettát a korlát betonjába dörzsölve oltja el, majd löki le maga mellett az elhaladó autókra. Összedörzsöli a tenyereit, kissé összébb húzza a kabátot magán, ekkor néz ismét a lány szemébe.
   - Milyen jó, ez a leírás pont rád vall. De sajnos hiába az igyekezet, nem foglak hazavinni, hozzád még nekem sincs semmi gusztusom.
Na nem mintha bármi probléma lenne a lánykával kinézetileg, vagy... máshogy, ó, épp ellenkezőleg. A nőkkel folytatott érintőleges beszélgetései során azonban megtanulta, hogy a gyengébbik nem számára a vonzóságuk firtatása olyan, mint a férfiaknál az a bizonyos ágyékon rúgás. Különben ha falhoz szorítanák a kérdéssel, fogalma se lenne, miért érzi ezt az állandó késztetést arra, hogy durván belemarjon, ahol éri. Talán a vélavér miatt. Részben rossz emlékek, részben pedig tudja, hogy a természet egy hülye vicce miatt ő maga különösen érzékeny arra az idióta mágiájukra. Hát jobb elhárítani a veszélyt, amíg lehet.
   -  Tök jól. Nem csuktak le - mutatja fel a kezeit, jelezve, hogy nem csillog rajta rúnázott ezüstbilincs - Te vagy az egyetlen, akit nem nyűgözök le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Válaszára elfintorodom. A hiúságom porba tiprása jó trükk lett volna, ha nem lennék az átlagnál kicsit nárcisztikusabb. A tapasztalat és a vélavér mondatja belőlem, hogy pontosan tudom, hogy nézek ki, az pedig sok minden, csak nem gusztustalan. Épp ezért fel sem veszem a sértésnek szánt valamit, inkább rögtön kattog az agyam, hogyan passzoljam vissza a labdát. Nem könnyű.
- Köztudott, hogy a vélákra buksz, úgyhogy több gusztusod van, mint azt valaha is beismernéd, de addig jó, míg nem utánam csaholsz, kutyuskám - ez a kedvesség minden alkalommal megmelengeti a szívemet. A legzordabb időkben is megolvasztja a rajta ülő jeget. Arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül én rúgok nagyobbat. Hogy honnan veszem? Zója a Lénával való kapcsolatának gyenge pontja, ezzel együtt pedig saját személyének is Achilles sarka. Ha valamivel, ezzel meg lehet fogni, én pedig nem tétlenkedem. Ha a jó öreg Warren egy habkönnyű oldalborda rúgásra vágyik, még csak kérnie sem kell. Számára mindig tartogatok némi instant szeretetet, de csak azért, hogy sose felejtse el, rám számíthat.
- Hülyén is venné ki magát, ha csitri módjára a nyakadba ugranék. Előbb száradnának el a szerveim - még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy nyíltan örüljek Dwayne szabadlábra helyezésének. Magamban azért jót derülök rajta. Lesz kit az őrületbe kergetnem. Persze ez nem publikus indok. Akkor azt mondanám, hogy továbbra is kiváló kezekben marad az iskola, hiszen Dwayne a mi drága és egyetlen defenzorunk. Ezek után pedig hánynék egyet. - Egyébként kétség sem fér hozzá, hogy én lettem volna a leglelkesebb látogatód a beszélőn. Ha jó kisfiú vagy, babletykót is kaptál volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Köztudott, hogy a vélákra buksz - ebben a beszélgetésben bizonyára Nina itt lépi át a közbiztonság érdekében felhúzott, vékonyka határvonalat, ami az ízetlen beszólások és a határozott, vért köpködő sértések között húzódnak. Határozottan összerezzen, mintha a néha meglibbenő szél mart volna az oldalába, a szája résnyire nyílik, kutya módjára oldalra billentett fejjel néz farkasszemet a lánnyal.
A vélák, még mindig a vélák, ez az ő keresztje, bármilyen messzire menekülhet, egy-két vélaporonyt biztosan a nyomában liheg majd, hogy emlékeztesse arra a rég elmúlt botlására. Vagy a családjáéra, ami generációk óta kísérti őt. Szinte már kezdi megérteni, az ősei milyen okokból irtottak ki annyit ebből a nemes fajtából - na persze ezt a nézetét jobb, ha senkinek sem ecseteli a jövőben.
Mindkét kezét megtámassza maga mellett, majd leereszkedik a párkányról. Jó egy fejjel magasabb mindössze a lánynál, így a köztük lévő távolság nemigen csökken.
   -  Nem gondolod, hogy unalmas ez az egész? - kérdi, ahogy összecipzározza a bőr kabátot magán, engedve az egyre karcosabb hidegnek.
   -  Elérted, amit akartál. Ennyi. Én már nem vagyok Léna életének a része - a zsebeibe csúsztatja a kezeit - Sz'al te se légy része az enyémnek. Ha meg akarsz valamit, akkor mondd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A felemelkedő és alászálló Dwayne egy pillanatra megingat, de természetesen nem kezd rogyadozni a lábam, nem kapok szívgörcsöt. Túl nyugodt ahhoz, hogy félnem kelljen tőle, a teli találatom után pedig valószínűleg mást sem akar majd, mint eltűnni. A feltett kérdésre felvonom fél szemöldökömet, de elfojtom a feltörekvő kérdést, miszerint pontosan mire céloz. Netán a szerelmi életére, esetleg az állandó civódásunkra, vagy szimplán csak rám? Mindegy is, a beszélgetésünk szempontjából egyik sem túl üdvös, így tényleg csendben maradok.
A következő mondatok határozottan megdöbbentenek, hiába nem mutatom. Legyőztem, megtört, eltaláltam, enyém a siker, de mégsem olyan kóser az egész. Annyit húztuk egymást, hogy végül egyikünk feladta. Ebbe akkor sem nyugodtam volna bele, ha minden vágyam ez lett volna, maga a szent béke. Mi azért vagyunk, hogy idegesítsük egymást, végre egy férfi a talpán, aki képes az ellenfelem lenni, erre felveszi a nyúlcipőt. Eszem megáll.
- Mivel sikeresen átfagytam, így innék egyet. Jöhetsz, ha akarsz - nem fogom nyíltan meghívni, ezt ő sem várhatja el tőlem. Ez egy ajánlat, amolyan ideiglenes békejobb, amíg össze nem vakarja magát. Több ilyen lehetősége úgysem lesz, én meg nem fogok könyörögni, végtére is elmúltam 3 éves, hogy beüljek valahova inni. Bármily meglepő, nemcsak cumisüvegből megy, így kamatoztatnám tudásomat. Együtt vagy egyedül, ez Dwayne-en áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hosszan pislog kettőt, majd a szemét végül elszakítja a nő szokatlanul napbarnított arcáról. Az ujjai tétován babrálnak a lepedő szélén Léna óvón szorító ujjai alatt. A szája szélét rágja, nehézkesen vesz levegőt, majd fújja ki ismét. Az arcát feljebb fordítja a párnán.
Mert itt a helyem, azért. A lénye egy része helyeselne, könyörögne, hogy maradjon vele addig, amíg véget nem ér ez az egész, vagy így, vagy úgy. Elvégre szüksége van rá, ezt le sem tagadhatná. A másik része azonban - az, amelyik ebben a helyzetben is racionálisan dönt - egészen mást súg neki. Lénának nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene végignéznie ezt.
Nem tudja, nem akarja.
   -  Annak, aminek te nézel engem.
A hangja rekedt és elhaló, nem néz Lénára, a lepedő gyűrődéseit bámulja, mintha semmi érdekesebb sem lenne azoknál. Ismét mély levegőt vesz, megnedvesíti az alsó ajkát.
   -  Én is ezt mondtam neked. Mégse hitted el, hát... - nyel egyet, a kezét pedig elhúzza a nőétől - csak menj el. Simán. Menj innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki. Annyi minden megbeszélnivalónk lett volna - legalábbis szerintem -, de ezeknek akkor és ott nem volt helyük. Ott nem a sérelmeket kellett volna megbeszélni, valahogy mégis afelé sodródtunk és én ezt nem akartam. Nem akartam, hogy esetleg az utolsó beszélgetésünk, az utolsó perceink így teljenek.
De hiába. Ezt elrontottam.
 - Ezt ne. Most ne. Kérlek...
Képes vagyok ilyen totális hangulat- és nézőpontváltásra. Eddig tökéletesen megbántva éreztem magam és nem is akartam tudni róla, most meg olyan vagyok, mint egy meghunyászkodó, szemeivel könyörgő kiskutya. Más ne akarjon kiigazodni rajtam, amikor én magam sem tudok.
Pislogtam, bámultam Dwayne beesett, gyötrött arcát és nem akartam tudomást venni a kéréséről, vagy inkább utasításáról.
 - Nem... - hangom megremegett - Nem megyek el. Én itt akarok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába él már több, mint két éve az országban és a fővárosban, a romkocsmák sajátos élménye eddig valahogy mégis kimaradt az életéből. Persze hallott már róla, hogy ezek az európai emberek szürreális élvezetet lelnek abban, ha szedett- vedett bútorok közt ihatnak egy bontásra ítélt épület gyomrában, na de ennyi információ, úgy érezte, neki bőven több, mint elég. Eddig.
Előre tolakodik egy nagyobb csapat mugli közt, ezzel egyszerre utat törve az őt követő lánynak. Mindkettejük öltözéke egészen negatívan kitűnik a kocsmában kavargó, színes nációk rikító tengeréből, Dwayne életében most először érzi valahogy... kényelmetlenül túlöltözöttnek magát. Az épületet átjáró, felismerhetetlen stílusú, sorait gyakran ismétlő zene már a belépés pillanatában elkezdte bántani a fülét. Nem az ő világa. Minimálisan sem.
   -  De magadnak fogsz fizetni.
Szól hátra Ninának, végül a pulthoz érve, mely leginkább egymáshoz szögelt vasalódeszkák és kiselejtezett bútorlapok tákolmányának tűnik. A fejük fölött groteszk módon törött esernyők és egyéb, öreg használati tárgyak függenek vékony zsinegeken, egészen olyan hatást keltve, mintha mágikusan lebegnének a körfolyosók által határolt térben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az infúziós kezével megmarkolja a lepedő szélét, a vállán ránt egyet, hogy a takarót szenvedve feljebb erőltesse magán, végül eltakarva gézzel fedett csuklóját. Behunyja a szemét, az ellentétes kezét kihúzza az arca alól, hogy a kézfejével megtörölje a homlokát, az alkarját a szemén hagyja eztán.
   -  Nem akarlak látni.
Dehogynem.
   -  Csak menj innen, jó?
Kérlek, maradj.
Hirtelen vesz mély levegőt, a váladék, ami a torkában gyűlt, egyszerre a tüdejére szalad. Görcsösen köhögve könyököl föl, a vesetálat egy ügyetlen rándulással kiborítja maga mellé, az nagyot csattan a padlón, visszataszító tartalma az ágy széléről lefolyik mellé.
Nem akarja, hogy ezt végignézze. Jobb, ha ezt senki sem látja, pláne nem ő. Ha racionálisan végiggondolhatná a helyzetét, biztosan máshogy döntene, ám most ez az egyetlen, amire gondolni tud. Csak ne lássa így senki se.
   -  Menj innen. Most. - a hangja már már agresszív, szaporán hunyorogva bámul föl a nőre - Mondtam valamit. Menj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem járok romkocsmába, vagy ha mégis, mindig van velem férfi kíséret. Nem azért, mert félnék ágyékon találni a tolakodó barmokat, sokkal inkább mihez tartás végett. A „sok lúd disznót győz” alapon nem szívesen kavarogtam soha efféle helyeken. Most viszont Dwayne tört utat és bármilyen elegáns is legyen, robusztus alkatával és a ténnyel, hogy együtt jöttünk, teljesen biztonságossá tette a légkört. A fizetést illetően nem reagálok, akkor sem fogadnám el az italmeghívását, ha térden csúszva könyörögne. Igazából elegendő lenne a látvány is, ahogy vonaglik a kegyeimért, hogy fogadjam el… Vágyálmok.
Az egyik asztalhoz leül Dwayne, én meg odamegyek a pulthoz, hogy leadjam a rendelést. Természetesen nem kérdezem meg, hogy a férfi mit akar, ilyen luxust mellettem nem engedhet meg magának, úgyhogy azt issza, amit én kérek. Én pedig egy jobb minőségű orosz rövidet választok, biztos, ami biztos. Kezdésnek négy-négy arányban. Haha, felesezés. Ez a kedvenc játékom a feleselés mellett, de azt semmi sem überelheti. Elégedetten térek vissza a helyemre és konstatálom, eléggé környezetidegen a megjelenésünk. Mindegy.
- Játsszunk. Kérdezel, válaszolok, iszol, aztán én kérdezek, válaszolsz, iszom. Persze, ha félsz, hogy tovább bírom, nem kell belemenni – felvont szemöldökkel nézek rá halál magabiztosan. Neki is biztos lenne olyan kérdése, amire tudni akarja a választ, meg azért nekem is akad. Azt sem mondhatja, hogy nem kölcsönös, hiszen fordul a kocka. Az ital csak arra kell, hogy a maradék gátlást is feloldja. Ha már itt tartunk, örömmel nyugtázom, hogy a kis pohárkák előttünk díszelegnek. Kísérő nincs. Azok mi vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elenged maga előtt egy feltűnően alacsony, a haját gusztustalan rasztákba rendező lányt, aki egy ezüstözött tálcán legalább hétféle, színes italt egyensúlyozva botladozik tovább. Zaklatottan csúsztatja zsebre a kezeit, ösztönösen védekezve, mintha egyenesen attól tartana, hogy valami megfertőzi ezen a borzasztó, számára annyira idegen helyen. Hagyja, hogy Nina leszakadjon tőle, ő maga behúzott vállakkal gyalogol tovább, egészen a fal mellé, ahol összetákolt, egymással stílusban köszönőviszonyban sem lévő asztalok, székek és fotelek állnak.
Egy kerek, fém kupakos asztal mellett állapodik meg. Félszegen dobja le magát az ósdi, kopott piros huzatú karosszékbe, amit mintha egy öreg néni macskaszagú nappalijából szalasztották volna - talán így is van. A falon absztrakt, zsiráfokat ábrázoló kép függ, azt bámulja, mikor Nina visszatér.
Visszatér, ráadásul meglepően kellemes kísérettel.
   -  Nem értem, hogy ebben mi a játék.
Felvonja a szemöldökét, az ő maga négyesét közelebb húzza magához, majd elegáns oszlopba sorakoztatja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég lepukkant kis lebuj, de jó ez nekünk a célra. Csak inni jöttünk, nem magasröptű beszélgetéseket folytatni, mintha legalábbis valami konferencián ülnénk. Étterembe se mennék vele, hacsak nem muszáj. A pulttól visszatérve könnyedén vetem le magam a Dwayne-nel szemben lévő székre és máris vázolom, amit kitaláltam. Szerencsére közben a húznivaló is megérkezik, így már teljes a kép. Az értetlenségét, miszerint ebben fogalma sincs, mi a játék elengedem a fülem mellett. Majd a harmadik-negyedik pohárka után már érteni fogja. Az esetek többségében ötnél tovább senki sem jut józanul, onnantól pedig csicseregnek, mint a madarak. Na nem mintha államtitkokat akarnék kiszedni belőle, de nem árt, ha biztos vagyok abban, igazat mond.
- Kezdd te. Nehogy aztán azt mondd, még ennyi se jár neked – egy gúnyos mosolyra húzom mellé a számat, majd szépen sorba rendezem magamnak a pici itókákat. Egyrészt így szoktam, ha szoktam, másrészt nem akartam Dwayne-hez hasonlóan csinálni. Ha ő feketét mond, én fehéret, ez teljesen evidens mindkettőnknek. Ebben a leggázabb, hogy ez fordítva is így van, márpedig ő elvileg az „érettebb” felnőtt. Hogyne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Összepréseltem az ajkaimat, próbáltam visszaszorítani az elkeseredettségem és a feltörni vágyó sírást. Nem is tudom, mit vártam a múltkori után... Az kezeimet az ölembe ejtettem és rájuk bámultam. Így könnyebb volt.
 - Én csak...
Minden egyes kijelentése ostorcsapás volt a számomra. Mintha arcon csapott volna újra és újra, és újra.
Az események egy pillanat alatt felgyorsultak. Azonnal felpattantam, ahogy köhögni kezdett és leverte az ágytálat. Felugrottam, hogy segíthessek, ügyetlen mozdulatokkal kaptam a mindenféle váladékkal szennyezett tál után.
Azután már nem szóltam egy szót sem. Először csak egy könnycsepp csusszant ki a szorításmból, aztán egy újabb, a végén pedig csak úgy záporoztak. A torkom teljesen elszorult, küszködtem a sírással, ahogy leraktam a tálat mellé az ágyra.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam a táskám, amit előtte a szék lábához helyeztem és kiviharoztam a szobából a sérelemmel vegyült szerelmemmel együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az asztalra könyököl, mérsékelt érdeklődéssel nézi végig, ahogy Nina csinos csatasort állít fel maga előtt. Meg sem próbálja megkérdezni magától, mégis mit keres egy ilyen lerobbant épületben annak a társaságában, akivel egy zsigere sem kívánja ezt a békemímelő iszogatást. Talán, mert nincs más dolga, talán azért, mert a kelleténél jobban maga alatt van, talán valami egészen más, amit úgysem ismerne be, különben tudni sem akar róla.
   -  Hát nekem ehhez nincs szükségem játékra, de te tudod...
Kékesszürke szemeit az áttetsző poharakról a lányra emeli. Annak hajába színes foltokat és sávokat bűvölnek az emelet korlátjairól függő különböző reflektorok, mintha egy mesebeli tündérke lenne. Vagy egy ronda, gonosz boszorkány, emlékezteti magát gyorsan. Megköszörüli a torkát, a mutatóujját végighúzza a hozzá legközelebb eső pohár peremén.
   -  Hát rendben van - lepillant az asztalra, majd vissza Nina szemébe - Mondd meg, miért utálsz ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintetemet a férfira szegezem és úgy hallgatom a zsörtölődését. Ahelyett, hogy örülne, végre nem csak a vakvilágba szurkálódunk, hanem értelmes programunk van, itt akadékoskodik. Hiába, sosem fog megváltozni, de nekem ez így tökéletes. Ha nem kéne ennyire utálnom, valószínűleg világi barátok lehetnénk, megkockáztatom, nála jobbat nehezen is találnék. Csak aztán találkozunk és sosem jut eszembe egyetlen kedves szó sem, állandóan csak a fránya sértések. Ráadásul ezzel ő sincs másképp.
- Ne hisztizz már annyit, kérlek - sóhajtok fel fáradtan, majd várom az első kérdést. Íriszeimet le sem veszem Dwayne-ről, ugyanis baromira érdekel, mire kíváncsi. Aztán különösebben meg sem lep az első, amit kérdez. Legszívesebben elvicsorodnék, hogy jelezzem, egyszerűen csak jól esik, de ez nem így van. Tulajdonképpen miért is utálom...?
- Részben Léna miatt. Valamiért éreztem, hogy el fogod cseszni a segítségem nélkül is, annak viszont nem örülök, hogy igazam lett. Egyébként szimplán a modorod, meg úgy az egész személyed tesz sokszor ellenszenvessé. Amíg csukva tartod a szádat, könnyen el tudlak viselni - bár sejtem, hogy hasonlóan vélekedhet rólam is, azért egy óvatos mosolyt megeresztek a mondandóm végén. Kész vicc, hogy véresen komoly indok nélkül piszkáljuk egymást. Tekintetem a poharára téved, majd vissza szemeibe, jelezve, hogy igyon. - Egyébként nem utállak. Nem tettél ellenem semmit, így nincs miért - végül megvonom vállamat és kész. Mert nem utálom. Csak ez van köztünk, mert így alakult.
- A labdát visszapasszolom. Te miért nem kedvelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szája széle kissé megrándul, a válasz hallatán lesüti a szemét, akár egy bűntudattal küzdő, különben elképesztően dacos gyermek. Amikor azon a bizonyos napon először leszólította Lénát a minisztérium folyosóján, nem sejtette, hogy ennyi bonyodalmat okoz neki a nő. Akkor talán kitér az útjából, továbbsétál, vagy... vagy mégsem.
Az ujjaival megkocogtatja a legközelebbi feles pohár oldalát, majd a lány jelzésére egy hirtelen mozdulattal húzza le annak maró tartalmát. Az orosz tömény túlságosan erős az ő garázsban párolt szeszekhez szokott amerikai gyomrának, azonnal érzi, ahogy az alkohol melegsége szétárad benne. Ebben a hideg időben ez egyáltalán nem kellemetlen, sőt.
Az üres poharat leteszi a bal keze mellé, megköszörüli a torkát.
   -  Mert jóval fiatalabb vagy mint én és jóval tapasztalatlanabb, mégis úgy csinálsz, mintha egy súlycsoportban lennénk - válaszol végül könnyedén a szemébe nézve - És mert félig véla vagy.
Utóbbit halkan, egy parányit bizonytalanabbul teszi hozzá. Mindkét karjával az asztalra támaszkodik, kissé közelebb hajol.
   -  És miért utálod Lénát? Féltékeny vagy rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Finoman csücsörítek számmal, míg ízlelgetem a férfi válaszát. Sosem vallanám be neki, de még magamnak sem, hogy a lelkem legmélyén, amiben feltételezem van némi racionális értékítélet, meg úgy összességében ítélőképesség, elképzelhető, vagy inkább feltételezhető, hogy igazat adok neki. Jóval kevesebbet éltem meg, mint ő és valójában elvárható lenne az alapvető tisztelet, amit nekem is, mint mindenki másnak, meg kéne adnom. Az viszont, hogy mitől számít valaki azonos súlycsoportnak, abban nem értünk egyet. Egy kompetens nő igenis lehet ellenfele egy nőnek, sőt, akár egy férfinak is. Ami pedig ennél is fontosabb, nem biztos az, hogy kettejük párharcából a férfi fog kikerülni győztesen. Így tehát vegyes érzésekkel fogadtam csak el válasza első felét. A vélaságnál felszaladt a szemöldököm. Óriási, nem csak cowboynak képzeli magát, még rasszista is. Hát az agyam eldobom. Megfogom az első poharat és nemes egyszerűséggel legurítom az italt, majd fejjel lefelé leteszem az asztalra.
- Lénát nem utálom. Sosem tettem. Nincs mire féltékenynek lennem, sosem lesz ugyanolyan az életünk. Mindkettőnknek van olyan, ami a másiknak talán sosem adatik meg. Mi támogatjuk egymást, ezért is léptem a töködre és, hogy a szavaiddal éljek, „beárultalak”. Nem árt, ha tudja az ember, mi folyik a háta mögött – mondandóm vége felé csak és kizárólag Dwayne-t pásztáztam tekintetemmel. Neki címeztem leginkább a dolgot, ami nem meglepő. Léna a barátnőm és nagyon szeretem, ha pedig valaki megpróbálja átverni, azt kettéfejelem.
- Miért nem kedveled a vélákat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak megingatja a fejét, végül elfordítja az arcát a lányról, amíg az válaszol. Mondhat bármit, a szépen felállított teóriáit nem fogja megdönteni, miszerint azon az ominózus napon puszta féltékenységből tette, amit. Különben mi oka lett volna egy huszárvágással az aránylag fennálló nyugalom közepébe piszkítani?
A szemével az egyik elhaladó, csontkeretes szemüveges srácot követi, ami meglepően nevetséges, sárga csokornyakkendőt visel a kantáros nadrágjához. Tudja, hogy van egy szó ezekre, de, hogy pontosan mi, az biztos nem fog eszébe jutni.
   -  Nem utálom őket - válaszol végül lassan, a szeme továbbkúszik a termen - Csak nem kedvelem. Nincs mit kedvelnem rajtuk, eddig csak rosszat tettek velem.
A válasznak mekkora része hazugság, azt csak ő maga tudhatja. Tiszta vérű vélával életében négyszer találkozott, abból mindössze egyszer beszélt az egyik oszlopos példányukkal. Minden más fél- vagy negyedvéla volt, ám számára valahol annyira mindegy, egyetlen kategória az egész. Lények.
   -  A családom el van átkozva - folytatja végül egy flegma vállrántással, ismét a lány szemébe néz - A felmenőim közt volt néhány férfi aki a bizonyos... Sötét Nagyúr alatt így-úgy tevékenykedtek. Leginkább likvidáltak. Lényeket. Vélákat.
A sorban következő pohár után nyúl, egy mozdulattal felhajtja annak tartalmát. Elfintorodva törli meg a száját a kézfejével.
   -  Mihez akarsz kezdeni az iskola után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kapásból szerettem volna visszakérdezni, hogy ha minden véla csak rosszat tett vele, akkor hogy lehet, hogy Zójával nem kis időt lehúzott, no meg azért ott van Mina, az ő vérében is ott csörgedezik az, ami az enyémben. Véla ő is, igaz nem tiszta, de véla. Nem gondolnám, hogy a saját lánya taszítaná, mert az volna a dolog legalja. Engem nem kell szeretnie, de még Zóját sem, sőt, jobb is, ha utálja. De a lánya...? Az túlzás. Egyébként sem sértő véletlenül sem, hogy lényeknek nevez minket. Mivel a választ megkaptam, iszom egyet, de ezúttal már annyira nem kellemes, mint először. A helyiségben normál hőmérséklet uralkodik, a második pohárka viszont kezdi fülledté tenni a kocsmát.
- Valószínűleg megmaradok a fotózás mellett és folytatom az újságírást. Az aurorkodás nem nekem való, pedig egy időben az is felmerült. Hát, végül nem - vonok vállat, majd elkezdem forgatni az egyik poharat az asztalon. Fura, hogy normálisan kommunikálunk egymással. Annyira fura, hogy nem is tudom hová tenni, épp ezért már most leszögezem, hogy ez a nap mostantól piros betűs ünnep. De tényleg. Mint a karácsony, vagy a húsvét. Abszolút belefér.
- Miért engem nevezel féltékenynek, mikor Zója mászott rád? - felvonom fél szemöldököm és mielőtt válaszolna, lehúzom az italt, amivel eddig játszadoztam, hogy a pohár ismét fejjel lefelé landoljon. Összekulcsolom ujjaimat és ráteszem az állam, így figyelem érdeklődve a férfit. Bármit is hisz, tényleg nem vagyok féltékeny. De ha egyszer kiderült volna ez az egész és Léna megtudja, hogy eltitkoltam előle, azt sosem bocsájtotta volna meg nekem. Lehet, hogy Dwayne-nek mindegy, hogy elvesztette, de én ebbe nem tudnék belenyugodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A két feles pohárnyi tüzes víz egy egzotikus táncba kezd a gyomrában és az agya felszínén egyszerre. Dwayne Warrent sosem volt nehéz az asztal alá inni, az efféle kihívásokban általában csúfos, borzasztó és másnap elképesztően fejfájós vereséget szenvedett. Persze ekkora mennyiségnél még nem igazán érzi az alkohol először tompító, majd felszabadító hatását; egy nyolcvan kilós férfinak ehhez többre van szüksége.
A válaszra megrántja a vállát. Okos lány, azon kevesek egyike, aki végül letett az aurorok szórakoztatónak tűnő, ám lényegében lélekzabáló hivatásáról. Okos, okos... vagyis azt hiszi, amíg legközelebb meg nem szólal.
Hátradől, a karjait védekezőn összefonja maga előtt.
   -  Ez egy nagyon idióta egy játék.
Maga elé mormog, miközben a szemét a karcos fém asztallapon tartja. Tény, bizonyos mennyiséget követően közlékennyé válik - ám ez nem volt elég hozzá. A Zójával való kényes kapcsolatát még a legjobb barátainak sem ecseteli sosem, nem hogy annak a lánynak, aki történetesen egyszer már komolyan megszivatta ezzel.
Ő aztán nem válaszol. De nem ám, még hogy ő...
   -  Különben is miért érdekel téged ennyire? Még mindig semmi közöd sincs az egészhez. Felnőtt ember vagyok, felnőttebb, mint te. Azt csinálok, amit akarok. Azzal, akivel akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne megjegyzése egy méretes vigyort csal az arcomra. Ez a játék lényege. Kínosabbnál kínosabb kérdésekre válaszolni. És inni. Elégedetten dőlök hátra, karjaimat keresztbe fonom magam előtt és kérdőn pislogok a férfira. Ezek szerint nem akar válaszolni. Remek. Én viszont már ittam, úgyhogy itt lecövekelünk.
- Azért érdekel, mert baromságokat hordasz össze. És jó lenne tudni, mire építkezel a hülyeségen kívül, Mr. Dwayne "Felnőttvagyok" Warren - idézőjelek rajzolódnak a levegőbe, ahogy gúnyosan kimondom a nevét. Jegesen meredek rá és egyértelmű, hogy nem fogok továbblépni, amíg nem ad épkézláb magyarázatot a kérdésemre. Nehogy már. Beleegyezett a játékba, nincs kiszállás. Vagy van, de akkor mocskosul leitatom. Ez is egy opció, csak ennek nem tudom, mennyire fog örülni.
- Ha nem akarsz válaszolni, hát ne tedd, de akkor idd meg a maradék két itókádat, ami ott díszeleg az asztalon - a két pohárka felé biccentek. Kerülje ki, de ennek ára van. Elégedetten nézek Dwayne-re. Nem értem, minek húzzuk egymást, egyszerűen felfoghatatlan. Pedig már úgy tűnt, hogy most este kibékülünk. Vagy legalább valami kísértetiesen hasonlatos dolog történik. Hát, nem jött be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felhúzza, majd leejti a vállait, konokul összeszorított szájjal néz félre. Hát ez mekkora egy címeres baromság, még hogy őt, Dwayne Warrent egy gyerekes, ivós játékban sarokba szorítja egy egyszerű lány. Most felállhatna és akár fizetés nélkül is távozhatna, igen, joga van hozzá, akár meg is tehetné. Elsétálhatna, sőt, jól be is mutathatna a lánynak előtte, sőt, mondhatna is valami maróan sértőt. Igen, ezt mindet megtehetné most.
És mégsem.
Az Ég se tudja, miért.
   -  Te semmit sem tudsz rólam. És Zójáról sem. Azt hiszed, minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hát, Kicsi Lány, nem az. Persze a hozzád hasonló semmit sem tud erről, nektek minden annyira egyszerű és rózsaszín...
Dohogva böki ki a szavakat, mindegyiket egymás után úgy, mintha különösen nehezére esne. Az akcentusa egy leheletnyit délibbé válik, mint általában, ha sértett vagy épp, nos, enyhén spicces.
   -  Gondolom azt hiszed, hogy ismersz. Ti mindannyian azt hiszitek, hogy ismertek - a pohár után nyúl, hogy a kezébe vegye - Különben meg nem Zója mászott rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kérdőn hallgatom Dwayne-t, mégis mire akar kilyukadni. Meg amúgy elég degradáló, hogy ennyi agyat lát bennem, mikor bizonyítottam elégszer, hogy felül tudok kerekedni rajta. Azt már fel sem veszem, hogy rózsaszín ködnek titulálta az életemet, ami aztán sok minden, csak az nem. Érett már, hogy valaki helyre pakolja a buksijában a dolgokat, mert ez így nem igazán kóser.
- Ha hiszed, ha nem, másnak is vannak problémái, nem csak te gyarapítod egy ideje a szinglik sorát - hangsúlyom, csakúgy, mint az öve, végtelenül lekezelő. Viszont kezd megeredni a nyelve. Rég beszéltünk már ennyit, amit mondjuk nem terveztem most bepótolni, mert nem a legjobb barátnőmmel csücsültem otthon a mensimixünket hallgatva, hanem Dwayne F*cking Warrennel szópárbajoztam egy romkocsmában. Bah.
- Nem? - kérdőn figyelek rá. Tehát, amit eddig enyhítő körülményként nyugtáztam, az nem egészen úgy volt, ahogy reméltem. Hiába, még ettől az egyedtől is a legjobbat vártam, hogy aztán rácáfolhasson. - Akkor, csak a történeti hűség miatt, hogy is volt ez? - ismét biccentek a meglévő, érintetlen pohara felé. Húzóra öcsém, nem málnaszörp ez, hogy elkortyolgasd.