Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1- Biztos? Pedig jó - vontam meg a vállamat, mielőtt ismét beleittam volna, de csak pár pillanatra, nem erőltetem én túl ezt a kávé dolgot. Kinek jó az? Magamnak vettem és nem neki, ha nem így lenne, még érteném, hogy erőltetem, de így nem igazán. - De csak majdnem.
Ezt ki is kellett emelnem, mert nem vagyok egy jótékony alkat, nem Charity a második nevem, a legnagylelkűbb, amit valaha tettem emberekért, az volt, hogy nem hívtam az őrt, mikor a "no touch" szabály ellenére valaki a seggemre markolt. És ennyivel le is tudtam.
- Hol jársz te fejben, kedves? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nagyon is látszott rajta, hogy nem itt, hanem valami jóval kellemesebb helyen. És ezt mondjuk meg is értettem, én is szívesebben lettem volna Hawaiin, mint itt, de ez nem volt opció.
- Nem tudom, csak szexi, baj? A nők buknak az okos pasikra - világosítottam fel, ha ez még nem lett volna a számára teljesen egyértelmű. Akkor majd ez után, én nem fogok kevésbé sztereotípikusan hozzáállni ehhez, a nők nagy része iszonyú szuka és tényleg az tetszik nekik a szemüvegben, hogy a pasi okosabbnak tűnik tőle.
- Nagyon kis rendes vagy - vigyorodtam el, mert általában nem arra szoktak fogadni a pasik, hogy valakinek igazi a dekoltázsa, mikor éppen nagyobb volt a mellbősége. Nem akarok köcsög lenni, de általában igazuk is van, hogy nem bízzák el magukat, a szilikon rulz.
- Nem ígérhetek semmit, lehet, hogy pár hét és valamit elcseszel, én meg elkattanok és hulk lesz belőlem - nevettem fel, de nem tudtam elszakítani a pillantásomat az arcától. Hogy lehet valaki ennyire helyes? Fair ez egyáltalán? Nem hinném! - Hm, és nem kéne ehhez egyeztetni vele? Vagy vannak ilyen VIP jogok, mint bejelentés nélkül érkezni?
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
Az élethelyzetet és az abban rejlő... szépségeket leszámítva valahogy én sem voltam képes elképzelni róla, hogy az a szürke, titkárnő típus lenne. Nem abban kételkedem, hog ne lenne jó a kávéja és tenné magát oda ha kell - nekem aztán bárki elhiheti, oda tudja; inkább abban, hogy ebben ő elélne. Nekem már korábban is úgy tűnt, hogy ő addig marad egy helyen még az motiválja. Legyen fizetség, emberek, az elvégzendő munka. Ez persze mindenkinek kell, de vannak, akik beletörődnek a sorsukba, meg vagyunk mi. Igazából mi csak szenvedünk a szarral, ha jön a büntetés, de egyébként imádjuk csinálni azt, amit.
- A kérdés inkább az, hol járnék most úgy egyébként - mosolyogtam magam elé egy pillanatra, ahogy visszaemeltem rá az elkalandozott tekintetem. Ettől a helytől biztosan elég messze, nem vonzanak hideg vagy meleg helyek különösebben, de van, ahol most én is elüldögélnék egy itallal, negyed ennyi gonddal és csendben. Leginkább körömcipőkoppanás és vernyogás hallása nélkül, ami minden alkalommal megesik, ahogy ebbe a hivatalba beteszem a lábam. Nem igaz, hogy idejön Gabe, hogy kiiktassa, ami nem megfelelő, erre ez a némber azóta is vígan él. Nekem ne mondja senki, hogy nincs köze valami fentihez. De elég szar ízlése lehet, bárki is az.
- Tisztában vagyok az előnyeivel - meg a hátrányaival is, de azok csak személyes kényelmi kérdések. Volt régebben olyanom, ami csak kamu volt, aztán mit ad isten? Nem kell költenem normáltalanra, ha itt van ez kötelezőnek. Van lencsém is, ha kéne, de marhára irritál.
- Maga vagyok a jótékonyság - tártam el a kezem nem túl szélesen, mielőtt oda kerül, ahova nem kéne, ahogy az asztalon elkényelmesedő nőre néztem. Továbbra is elég biztos voltam őt érintően a meglátásaimban. Volt már dolgom olyannal, akiben több volt a mű, mint egy kiállításon. Egészen más.
- Ezen nem aggódnék, ennyit nem vagyok itt, csökken az esélye is - biggyesztettem le az ajkam egy pillanatra. Nem a Hulk részét sajnáltam, de egészen megjött a munkakedvem és úszott el a tevékenykedhetnékem. Létezik ez egyszerre? Már igen.
- Egy helyet mindig fenntart különleges vendégnek - kacsintottam oldalra még csettintve is egyet a nyelvemmel, mielőtt ellökve magam a bútortól visszadugtam az egyik kezem a zsebembe, hogy szemben vele a másikkal mellé támaszkodjak. - Én átgondolnám ezt a lehetőséget.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
|
nyitott lány vagyok, de a játékom nem. Írta: 2018. október 8. 15:30
|
Ugrás a poszthoz
|
Mr HottieWorkday nr 1- Hawaiion - közöltem, majd a nyelvemmel kicsit kitoltam oldalt a pofim, hogy igen, én ellennék ott. De persze, lennék ötleteim, hogy mit is csinálna most szívesen inkább. Nekem is lettek volna elképzeléseim, hogy mit csinálhatnék most inkább a meló helyett.
Aztán ő megállapította, hogy bizony, tudja, hogy jól áll neki, ezek után k.rva élet, hogy én nem fogom arról győzködni, hogy mi illik hozzá és mi nem. Nem stílustanácsadó vagyok, csak egy nő, aki párszor alá rakta magát. Vagy fölé, attól függ éppen milyen napja volt.
- Tény, nem igen kell bárkinek rossz szava legyen rád - állapítottam meg, mert ha olyan kedvében volt, nagyon értett hozzá, hogyan kell adni. Azt hiszem, mintha vigyázott volna arra, hova is ér a kezével, pedig Isten lássa lelkemet, nem voltam az a fajta, aki szexuális zaklatásért perel a munkahelyén, mert megfogták a melleit. Jó dudáim vannak, mit várunk, emberek?
Közben kitértünk egy kicsit arra is, hogy az előző körben kirúgtak, mert lobbanékony voltam, de szerintem ő nem volt éppen veszélyben, szerintem nem tudott volna olyat csinálni, amivel irdatlanul felhúz.
- Elég szomorú, most kinek a seggét fogom stírölni a folyosón? Szégyellhetnéd magad - húztam el kicsit a szám, mielőtt rántottam volna egyet a vállamon, de olyan kis nőiesen csak. Van mikor belefér a majd szétesek vonogatás is, de ez nem az a nap.
Az ajánlatra felvontam a szemöldökömet, majd odébb toltam a lezárt kávésbögrém, mielőtt még _véletlenül_ felborítom.
- Mennyire különlegeseknek? - kérdeztem elmélyítve kicsit a hangom, mielőtt feljebb emelkedve még az ingébe markoltam volna a mellkasán, hogy közelebb húzzam, jóformán az arcát súrolta a leheletem. Kissé feljebb húztam a térdem, így a combom a csípőjét érintette, mielőtt szédítően közel hajoltam volna az ajkaihoz. - Én nem szoktam gondolkozni az ilyenen.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
- Akár - jegyeztem meg elgondolkodva, ahogy a tekintetem a szemeiről az arcára siklott, majd azt a kikívánkozó vigyort le is küzdöttem némi fejingatással. Volt valami állandó figyelmet kivívó az egész nőben. Nem csak a szemei vagy éppen a vonásai, és fogalmam sincs hogy csinálta, de jó volt benne, ez az egy biztos. Nem vagyok egy nyaralás-fanatikus, de az a hely is szóba jöhet, ha jó a társaság. Úgy minden kicsit... szórakoztatóbb.
A divattanácsok hamar lekerültek az érdeklődési körről, ebben mondjuk eléggé biztos voltam mielőtt válaszoltam volna is, de csak sokkal átláthatóbbá tette nekem a helyzetet. Különben sem értettem sokszor, mire fel a nőkben ez az igényesség az észre, mikor nem ezt az opciót és extrát élik bennünk. Legalábbis eddig egy fél karom elég lenne, hogy megszámoljam, hány nő ért el idáig mondjuk az én személyiségemnél. Jó, lehet rossz példa, kib*szottul nem vagyok egyszerű, de törekszem a legjobbra.
- Pedig... van - nevettem el magam kissé keserédesen. Mondjuk azok sem a képességeim firtatják, inkább azt, amiket teszek vagy mondok. Egyesek egészen gerinctelennek, mások számítónak, de vannak akik kifejezetten kegyetlennek tartanak. Majd keresek a határidőnaplómban egy szabad délutánt elmerengeni ezen. Sosem lesz és nem is igazán hat meg a dolog, nem most fogok hirtelen elszámolni magamról bárkinek, eddig sem tettem, a szabályok szerint játszom, egyedi nézőpontból.
- Ez egy jó kérdés, talán néha megejthetem a jelenést itt is - gondolkodtam el kicsit a plafonra emelve a tekintetem, majd fel is keltem, hogy egész fölé magasodva támaszkodjak félkézzel. Fel is ajánlottam közben pontosan érthetően azt a bizonyos lehetőséget, így nem is ragoztam túl, csak a fejem oldalra döntve néztem rá, hogy szerinte? Erre közelebb is rántott, mire kénytelen voltam elvigyorodni. Aztán beszélni is.
- Ejnye, kisasszony. És a munkahelyi etikett? - kérdeztem félig felvonva a szemöldököm, mielőtt még a zsebemből időközben kihúzott kezem a felvágott szoknyarészen végigsiklott a mutatóujjam hegyével, egészen, még az anyag engedte.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1A kijelentésre elégedetten mosolyogtam és bólintottam. Sosem jártam Hawaiion, sőt, ha őszinte akarok lenni, nem is igazán utaztam életem során, így egy kicsit olyan valószerűtlennek tűnt nekem az összes létező szigetország, meg a szédítően kék tengereik.
Lehet, hogy sokan nem igazán azzal voltak elfoglalva, egy pasi mennyire okos, mert előbb merült fel bennük, hogy milyen vastag a tárcája, vagy a f.rka, de attól én még értékeltem ezt a kis pluszt.
- Igen, ezt mintha már említetted volna - jegyeztem meg kislányos elégedettséggel, mert bizony, nem az első alkalom, hogy ezt hallom tőle, és azt hiszem, hogy nem is ok nélkül küldték ide az Isten háta mögé dolgozni sem. Az osztályán lévő nők tuti gyászolják, én legalábbis megrabolva éreztem volna magam.
- Nem kötelező, legfeljebb majd keresek mást. Ha megteszed, azért tedd, mert akarod, ne azért, mert én azt akartam - néztem rá szinte már-már kiábrándult fejjel, összepréselve az ajkaimat, de aztán valahogy csak fölém hajolt, én pedig az ingébe markolva rántottam közelebb, hogy velem ne szórakozzon. Az egyik kezemmel még mindig az ingét szorongattam, holott tudtam, hogy el kéne engedni és mondjuk kipakolni helyette.
- Szarom az etikettre. Csókolj meg, de úgy, hogy érezzem! - nevettem fel egy pillanatra, mielőtt még elengedtem volna a felsőjét, a tenyeremet a mellkasára simítva, majd lassan az oldalára csúsztattam.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
Nem kezdtem volna sztereotipizálni, valahogy amióta ismerem őt eszembe se jutott egy sem, ami ráhúzható lenne maradéktalanul. Mindenhez tudott egy kicsit másként állni, mint az átlag, talán ezért is élveztem ezt annyira újra meg újra. Fogalmam sincs, de biztos nem a szemüveg miatt lett volna olyan segítőkész korábban sem. - Csak egy párszor - mondtam mindezt úgy, mintha teljesen meglepő lenne, pedig nem volt. Kifejezetten sokszor tértem ki rá az életemben, hogy velem nem egyszerű és sosem járt még jól vele senki. Könnyebb volt így, aztán lassan elkezdtem barátkozni (?) és voltak dolgok, amikre tényleg nem lehetett panasz. Például válóperes ügyvédként brillírozni tudok, ha arról van szó. Ettől még hiányzott is a terep, nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna és továbbra sem értek eget a dologgal. - Nem tudom, ez mire is vonatkozik - vigyorogtam nagyon szélesen rá, mert minden amit mondtam, közel sem fedte a valóságot. Túl jól is értettem, de ő is tudta, hogy az életem többnyire a hihető és valóságba épült kifogásokról szólt. A miért kötöttem ki a privát szobán mondjuk egy kiadós alvás helyett 48 óra világjárás után is kapott anno, miért ne kapna az, miért vagyok itt annyit. Ott akkor azt hiszem nem voltam elég fáradt; itt csak végezném a munkám, amit elvárnak.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Az asztallapra nyomódó tenyeremre nehezedtem, ahogy nem volt egyszerű megállni, hogy olyan közel is van és mégsem tudtam eleget. Legalábbis így éreztem. A szavak kimondásával szinte az ajkai az enyémek voltak egész kellemes mosolyt is csalt elő belőlem, semmi gúny vagy szórakoztató nem volt mögötte. Kicsit elhúzódtam, éppen csak annyira, hogy a karom a hátához csúsztatva felülésre kényszerítsem, majd a lábait eltolva léptem elé és rántottam magamhoz még egy vigyorral megelőzve azt a bizonyos csókot.
- Pontosan három pontot szegtem meg éppen, nekem ne is emlegesd - ingattam meg a fejem, ahogy a kezem lejjebb csúszott a derekáról és a fenekébe markolva elégedetten morrantam a nyakhajlatába.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1- Csak párszor - ismételtem utána, bár nem hittem, hogy ez igaz lenne. Mert tényleg említette, de szerintem többször, mint az szükséges lett volna. De persze én nem fogok neki szentbeszédet tartani, hozzám nem azért járt, hogy kioktassam, csak hogy szórakoztassam a legjobb tehetségem szerint.
- Mire nem? - kérdeztem vissza gyorsabban is, mint az szükséges lett volna, de attól még igaz volt. Persze, szerettem mikor az embereket a puszta létemmel tudtam motiválni erre, vagy arra, jobban ismertem az érzést, mikor a fehérneműd és a bőröd közé csúszik a bankjegy és szerettem is. A munkám része volt és nagyon jól is kerestem vele, köszönöm. De most éppen nem ezt a mesterséget fejlesztettem tökélyre.
Azt hiszem, hogy talán próbált meggyőzni róla, hogy amit csinálok az helytelen és nem kéne, de ezen gondolkozhatott volna akkor, mikor fölém hajolt, miközben az asztalomon tespedtem. Túl kevés, túl későn.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Elégedetlenül morrantam fel, mikor elhajolt, de csak a hátam alá csúsztatta a kezét, majd arra kényszerített, hogy felüljek. Széttolta a lábaim, a szoknyám pedig ezt a pillanatot választotta, hogy megadja magát, ő nem erre van kitalálva, felcsúszott jóformán a derekamra, akár övnek is beillett volna. Hirtelen szorosabban is simultam hozzá, mint azt eredetileg terveztem. De arra a csókra akkor is szükségem volt és oh, de mennyire jól is esett.
- Hidd el, nem én fogok panaszt tenni rád - közöltem sokatmondó pillantással, miközben az egyik kezem bejárta a mellkasát, a másikkal végigsimítottam a tarkóján, a hajába markolva végül. A tenyere nagyon is jól illett oda, így csak elégedett dorombolás szerű hangot hallatva mosolyodtam el.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
Szinte már éreztem a tarkómtól felfelé égnek meredő hajszálaimban az ismétlésének hanglejtésén mindent, amit valaha kiejtettem a számon. Kísértetiesen emlékeztet a helyzet valami olyanra, amibe nem tértem volna vissza. Sosem tagadtam, ha valakinek igaza volt, de nem különösebben éltem a direkt szembesítéseket, vagy csak nehezen viseltem. - Nem hiszem, hogy az akaratomra általában panasz lehetne - vagy inkább bármikor, de ne essünk túlzásokba. Eléggé inspiráló tudott lenni, még arra is, amire engem ritkán lehet. Sok határt léptem át korábban is, de az első alkalom óta, hogy besétáltam abba a bárba, túl sokat is. És milyen sajnálatos, hogy azóta se léptem át ezeken és húztam fel erkölcsi normákat, vagy hoztam helyre régieket. Már mikor megtámaszkodtam és fölé magasodtam tudtam, hogy ez nemhogy szar, egyenesen nagyon szar ötlet. Csak nem érdekelt. Pedig próbáltam úgy tenni, mint akit igen. Hangosan és halkan is.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Ahogy magam felé rántottam leginkább az asztalon visszahúzva ülésbe, mikor már ott volt se lazítottam ezen, a csók közben pedig egész követelően csúszott a jobbom a tarkójára megtartva a fejét és nem is hagyva elhúzódni, egészen addig még én nem éreztem levegő szükségét is. Legalábbis többét.
- Ebben én is biztos voltam - csóváltam is meg a fejem, mintha meg akarnám róni érte, de aztán csak széles mosollyal húztam végig a jobb kezem élét a hátán, hogy a tarkójától levezetve csatlakozzon a balhoz. Az a fenék már könyörgött a kezeimért. Aztán le is pillantottam egész felmorogva magunk közé. - Ezt a ruhád sem rám tervezték - közöltem kifejezetten vidáman, ahogy a combjaira előrehúzva a kezem a nyakába csókoltam előbb csak egy-két helyen, majd a szőke fürtöket az arcommal félretolva egész addig, még a felsője ebben az állapotában engedett.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1- Eddig nekem nem is volt - rántottam egyet a vállamon, vigyorogva. Nem igazán lehetett rá soha, semmilyen panaszom, úgy bánt velem, mint egy úriember. Aki hevesen szereti és egy ideje már magányos is. De attól még úriember. Most viszont nem igazán ezt éreztem rajta, ahogyan fölém magasodott, kicsit talán provokáltam is, mert én húztam közelebb... de mentségemre szóljon, hogy kellett az a csók. Jobban, mint gondolnák. A keze a tarkómra csúszott, ahogy egészen közel húzott. Talán még egy pár másodperccel tovább is húzta a csókot, mint ahogyan én tettem volna, de kellemesen bizsergető érzés volt a határozott érintése. Hangosan kaptam levegő után. - Oh, most mégis kéne, csak azért, hogy ne bízd el magad túlságosan - kuncogtam fel, aztán belülről az ajkamra haraptam, ahogy a keze lassan végigsiklott a hátamon, egészen a seggemig. Ott jó. - Ez téged zavar? Az iménti hang alapján mintha nem bánnád...Mert ezt már hallottam egy párszor és a tekintetébe is biztosan belepirultam volna, ha nem lettem volna ennyire... tapasztalt.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- De nem, tényleg nem... Túl széles a csípőd hozzá... - jegyeztem meg szórakozott vigyorral, miközben a lábaim összekulcsoltam a háta mögött. Az apró csókokra éreztem, hogy felgyorsult a légzésem, kicsit közelebb is simultam hozzá. Biztos, határozott mozdulattal nyúltam az inge gombjai után, legalább hármat lejjebb gombolva, mielőtt még közbeszólhatna. Szerettem ezt a látványt. - Mintha túl lennél öltözve...
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
- Eddig? - vontam fel a szemöldököm kérdőn tekintve rá, egy pillanatra már majdnem felháborodást is mímelve, hiszen ki akarná ezt hallani? Nem mintha láttam volna valós alapot rá, hogy hirtelen találjon olyat, amire bizony nem kis problémázást vághasson le. Megvoltak a magam bajai és hibái, de ezek sosem ütötték az adott helyen és időben a matchingeim. Akivel mégis, az már futólag sem volt az életem része. Nem volt feltétlen jó hatással a munkamorálomra, és nem a motiválási készségeit lehetne ezért méltatlanul lehúzni, sokkal inkább az egyéb adottságait. Szerencsére egész kontrollált férfi vagyok, így nem okoz gondot tartani a szemkontaktust, ellenben az öntürtőztetéssel, mikor centikre vagy a nőtől. Attól, aki már egy szobával arrébbról is dobja magából általában az ösztrogént és különösebb segítség se kell, hog rávezesd magad. Nem csak az irányára, úgy eleve rá. Ezt éreztem a csók közben is, és valahogy azt is tudtam, meddig mehetek, hol van az, amikor már elégedett lehetek, mert ő is kifogyott az erőből. Legalábbis átmenetileg.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- És utána kellene megsértődjek? - kérdeztem széles mosollyal, ahogy a kezeim a seggére találtak, én meg elégedetten húztam az asztalról magam felé még közelebb. Kicsit jobban is ráfogtam, mint az előbb, ahogy a fülcimpájára haraptam. - Hm? Ó, rólam szó sincs, csak egy kis kajaszünet.
A ruhájának már olyan mindegy volt, szinte igyekeztem tudomást sem venni róla a megjegyzés után, nem különösebben remegett meg tőle a kezem. Nem vagyok se tíz éves, sem pedig a magazinokban ragadt tinifiú. Azt hiszem ennél kicsit erősebb képzettségem van és ezt nincs hova magyarázzam. A csókokról egészen jól tudtam, hol lesznek a legtökéletesebbek, mégis a nyakhajlatában elidőztem még végig is lehelve egy csíkban mielőtt kicsit elhajoltam volna. Még csak meg sem rezzentem a tényen, hogy már félig lebontotta az ingem csak elvigyorodva lazítottam ki a nyakkendőm majd hajítottam a székére az asztal mögött, hogy aztán a kezeim a térdétől vezessem felfelé a combjain, egész véletlenül jóval beljebb csúsztatva, viszont inkább csak idegborzolásnak tettem, ahogy inkább a szoknyája foszlányai alól kiszedve a blúza szélét benyúltam alá úgy húzva vissza egy csókra.
- Imádom az illatod - morogtam még az ajkai közé egy levegővételnyi szünetbe beleiktatva.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1- Ne nézz így, nem vagyok jövendőmondó - tartottam fel a kezeim megadóan, de csak egy pillanatra, mert azért én nem esek túlzásokba, nem vagyok egy túlzottan teátrális alkat. Ha engem felidegesítettek, jóval egyszerűbb formát találtam rá, hogy bemutassam a feszültségem. Most azonban nem a stressztől feszültek be az izmaim, egész egyszerűen csak adta magát a helyzet és kénytelen voltam őt közelebb húzni, ahogy fölém hajolt. Akartam, kellett, szükségem volt arra a csókra, ahogy az ingébe markolva húztam közelebb.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- Utána akár meg is sértődhetsz, ha olyan kedved van, igen - bólintottam aprókat felnevetve, de aztán élesen beszívtam a levegőt, ahogy az ujjai határozottabban szorítottak a hátsómra, majd finoman megharapott. - Érdekesen töltöd a szüneteid.
A ruhámnak annyi volt, egyelőre arról sincsen fogalmam, hogyan fogom megjavítani, ha neki kell állnom dolgozni, de annyira azt hiszem, nem is érdekelt egyelőre. Főleg nem, mikor a leheletét a nyakamon éreztem. Szóval inkább az utolsó pár gombot is végérvényesen kiiktattam, miközben ő odébb dobta a nyakkendőjét.
Az érintése felvándorolt a térdeim vonalából a combomon, még egészen halkan fel is nyüszítettem, mielőtt még a blúzomra terelődött volna a figyelme. Vele ellentétben nem igazán ragaszkodtam a gombos dolgokhoz, így ez is csak egy belebújós sztreccs volt. A kezei pár pillanattal később csúsztak alá, én pedig követelőzőn tapadtam az ajkaira, mielőtt pár kisebb harapást ejtettem volna meg a nyakán.
- Tudom - nevettem fel, miközben az utolsó gombot is kigomboltam, végighúzva a körmeim a mellkasán. Aztán ismét az ajkai közt felejtkeztem egy pár pillanatra.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
A felvont szemöldököm még tartotta magát, ahogy meredtem a mozdulatára, de végül csak a szemem megforgatva engedtem meg magamnak egy féloldalas mosolyt. Nem hiányzott az életemből egy állandó spoilerező, egyrészt akkor most biztos nem itt lennék, vagy nem így - magam ismerve túl sok dolgot húznék keresztbe. Másfelől nem is igazán akarom tudni, volt idő, mikor jól jött volna, de most s e a közeli, se a távoli nem érdekel. Igazából már hónapok óta csak élem magam napról napra. Pont, mint ezt a csókot - nem spóroltam belőle semmit, minek az? - Élem a béküléseket - jegyeztem meg kicsit talán kapkodással a hangomban, de ez inkább annak szólt, hogy abban a pillanatban a szám jobb elfoglaltságnak örvendett volna.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Aztán meg csak megtörtént. Túlságosan szeretek beszélni, és beszéltetni is, nem mindig alkalmas időkben, így csak belemorrantam nevetve a nyakába, ahogy elhajolva féloldalra húztam a szőke haját, kicsit talán erősebben, ami nem volt szándékos éppen, a másik kezem továbbra is a fenekén időzött. - Tudod mi a legjobb benne? Feddhetetlen vagyok. Minden nem munkaórának számító perccel csak magamnak tartozok elszámolással, úgy töltöm, ahogy akarom - már-már olyan széles vigyorral közöltem mindezt, mintha karácsony lenne én meg max tizenkettő. Pedig ez nem tegnap volt utoljára.
Ahogy lassan az ingem gombjai teljesen feleslegessé váltak, az ő hát ruhafoszlányai - mert másnak nem mondanám alap állapotában sem - pedig megsemmisülni látszottak még pár akaratosabb csók után visszatértem az ajkaira. A kezeim lassan új utat találtak a felsője alatt, éreztem a tenyereim alatt a meleg bőrét, mire még a csók közben is kikívánkozott egy kis mosoly.
- De ez felesleges - közöltem egyszerűen, ahogy a kezeim kicsit elhúzva az oldalaitól nyújtottam egyet a felsőn és felfelé lehúztam róla, nem is érdekelt nagyon a további sorsa.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1Vannak pasik, akiknek nem áll jól, ha mosolyognak, mert idiótán néznek ki tőle és csak letörölném az arcukról, mikor meglátom. Mert ne legyél már retardált, gyerek, nézzél már ki úgy, mint egy valódi férfi. Légyszíves. Tedd meg nekem ezt a szívességet, hogy húzol a fejedbe egy mekis zacskót. Köszi, édes vagy.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- Jó is vagy bennem? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben a hajába túrtam egy pár pillanatra. Mintha odatévedt volna egy kósza hang a szó végére, aminek nem kellett volna ott lennie. De csak mintha. Közben ő a hajam fél oldalra húzta, rántva is egyet rajta, ami miatt lehet, hogy más már hisztériáznak, de én megszoktam. Nem mindenki bánhat veled törékeny virágszálként. - Jogtárat ilyen szépen mosolyogni még nem láttam.
Még el is nevettem magam, az orra hegyéhez érintve egy pillanatra a mutatóujjamat, de aztán csak visszatértem az inge utolsó gombjaihoz és éppen csak le nem szabtam, hogy tűnjön már az útból, nem hiszem el.
Szinte biztos voltam benne, hogy a borostájának hála marad majd pár folt a nyakamon, de csak az ajkamba harapva húztam végig a kezem az álla vonalán, mielőtt visszatért volna az ajkaimhoz arra a csókra. A tenyere megnyugtatóan simult a bőrömre, de aztán csak elengedett, hogy levegye rólam a felsőt.
- Nem tetszett? Pedig passzolt a lelkedhez. - biggyesztettem le az ajkamat, miközben lelöktem az asztalról a fekete anyagkupacot, majd egy határozott mozdulattal letoltam az inget és a zakót egyben a válláról, az arcom pedig a nyakába temettem egy pillanatra. A vádlim a hátsójának simult, ahogy a lábammal húztam kicsit közelebb, a nyelvem pedig végigsiklott a nyakán egy kis részen, mielőtt pár apróbb harapást ejtettem volna a kulcscsontján. A kezem mindeközben bebarangolta a felsőtestét.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
- Mindig - közöltem szinte gondolkodás nélkül a választ, és ez úgy is igaz volt, bárhogy is tegye fel a kérdést.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Én figyelek, ez az, aminek ellenkezőjével engem aztán senki nem vádolhat meg, most sem kerülte el a dolog a gondolataimat, de csak a hajába fogva csókoltam, az sem zavart különösebben, mennyire illik vagy sem akaratosnak lenni ebben. Bár hamar fel is világosítottam, hogy egyébként - nem mintha készülnék én ilyenekkel - az egyetlen gond, ami tulajdonképpen felmerülhet, hogy éhes maradok. Vagy megjön Márta és még kimenni se lesz hajlandó. Értem én, hogy üres az élete, de azért inkább összedobunk neki itt egy előfizetést felnőttfilmekre.
- És nem csak ez az erőssége - mondtam, ahogy közelebb is húztam magamhoz a derekát karolva és a hátát megtámasztva félkézzel. Lassan haladtam, majdnem jutott minden centiméterére a nyakán a csókokból, talán még ki is több helyen sikerült szívni, mint azt eredetileg terveztem, de csak belevigyorogtam, mikor az ingem végleg feladta hála a kezeinek. Bár visszatértem az ajkaira a figyelmem már a kezeimmel tartott végig a selymes bőrön majd egy türelmetlen és igen sürgető mozdulattal lehúztam róla a felsőt. Egy kelletlen fintort elengedtem a megjegyzésre, majd nem felejtek el ezen később megsértődni. Túl deep lennék, ha a lelkem is fekete lenne. Belülről mindenki rózsaszín, csak ugorjon le bárki a patológiára vagy a kicsit buggyant kutatókhoz az igazságügyön, bemutatják.
Elhúztam tőle a kezeim, bár nem volt ez egyszerű, követelte szinte minden porcikája, hogy de azt ott tartsam, így viszont merőben egyszerűbb volt engednem le az inget meg a zakót, majd az az asztal másik felén ért véget nem is különösebben foglalkoztam vele tovább.
Jóformán a nőre hajoltam a közelségben, amitől meg is dőlhetett, ha nem figyelt, a kezem pedig a combja külső felén indulva egyre feljebb és beljebb siklott, ahogy az ajkait elhagyva a kulcscsontjához majd egyre lejjebb értem a csókokkal.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1- Én is így gondolom - bólintottam széles vigyorral, mivel soha nem volt egy pillanatig sem panaszom rá.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Jól bánt velem, annak ellenére is, hogy nem volt neki kötelező, elvégre nem én voltam kettőnk közül, aki tetemes mennyiségű pénzt hagyott ott egy kis szórakozásért. Néha már égett is az arcom miatta, így inkább csak megadtam a címem, hogy ugorjon be oda, én épp nem dolgozom. De esetleg rá szakítok egy kis időt és összekapom magam. Aztán utána ő szét engem. Mint most is, ahogy a hajamba kapott, hogy oldalra rántsa, miközben a nyakam minden centijét csókokkal lepte el. A borostája jólesően karcolta végig a bőröm.
- Nem? Miben jó még? - kérdeztem már kissé reszketegebb hangon, még egész halkan fel is nyögtem, mikor a nyakam kiszívta pár ponton. Még jó, hogy garbóm volt. A keze bebarangolta az oldalaim, majd lassan eltévedt addig a pontig, hogy lerángassa rólam a felsőmet és gyorsan odébb is dobja. Talán még be is szóltam, hogy sötét a lelke, de annyira nem lehetett az, akkor velem sem így bánt volna.
Szinte megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mikor az inge az asztal másik felére került, le róla. Az ajkába haraptam, nem éppen lágyan, miközben az ujjaim a csípőjébe mélyedtek egy kicsit. Nem durván, csak hogy érezze, hogy igenis, itt vagyok. Egész kicsit még meg is billentem hátrafelé, mert lássuk be, Ben nem éppen egy törékeny darab. Ahogy egyre lejjebb haladt azokkal a csókokkal, levegő után kaptam, a lábammal kicsit közelebb is húzva.
- Milyen türelmes lett valaki...- nyúltam a keze után, feljebb húzva azt. Nem magamról beszéltem.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
Tudtam értékelni a magabiztosságot a nőben, akkor is, ha voltak pillanatok, mikor már gyanúsan próbált az maradni. Én egy percig se bántam, mikor kiesett ebből és azt sem, mikor nem igazán akarta kedvelni a parancsnak hangzó kéréseket. Na persze ezt sem tőlem, de volt szerencsém más munkahelyén belefutni, ahogy valaki még próbának sem nevezhető tettekkel közeledett és muszáj volt lepattanjon. Rendesen sajnálnom kellett volna a pasast, de... nem jött meg a dolog.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- Elkezdhetnél listát vezetni, mintha megkopott volna a memóriád - néztem a szinte élesen rikító szemeibe ahogy egy enyhe szemöldökfelvonással még el is hitettem, hogy ideje ezen segítenem. Na nem mintha alapvetően gondban lennénk, sőt. Én igazán szívesen emlékeztetem arra, amiben biztos vagyok, hogy már elég jól a képzeletébe égett.
Nem volt könnyű dolgom, minden második csóknál nagyjából kénytelen voltam az állammal eltornázni a felsőjét, de igazán megérte az áldozatot. Még utoljára elég közelről éreztem a bőre illatát, mielőtt elhajoltam volna a beszólásra. Meg mert gy nem lehet megszabadulni és szabadítani őt attól, amire már nincs szükség.
A gátlása nem tartozott ide, az nem része a ruhatárának és ezzel pont elég örömet szerzett már korábban is. A hátát támasztva hajoltam fölé, így mikor megdőlt sem ingott ki senki a helyzetből, fő a biztos tartás, igaz? A leheletem súrolta a legtöbb porcikáját a derekáig, ahogy több helyen talán még a fogaim is, mielőtt elvigyorodtam volna a kezét az enyémen érezve.
- De van ami nem változik - nem mintha ez zavarna. A kezem feljebb is vándorolt, egészen a fehérnemű szegélyéig, ami mentén végig is siklott a hüvelykujjam párszor mielőtt még egy csókra megint birtokba nem vettem az ajkait határozott mozdulattal rántva egyet azon a csipkehalmazon ezzel alóla már kihúzva, de még mindig igencsak útban volt.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1Sok dologgal megvádoltak már életem során. Hogy nem vagyok normális, hogy jeges szívű, kegyetlen liba vagyok; hogy a borravalóm talán nem véletlenül magasabb, mint a többi lánynak. De azzal, hogy a memóriám ne lenne elég pontos és mindenre kiterjedő, az nem tartozott ezek közé. Kivételesen jól emlékeztem a részletekre, főleg, ha érdemes volt. Mint a mosoly íve az emberek arcán, az érintése, vagy a szeme pontos árnyalata. Az ördög a részletekben rejlik.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- Szerintem elég sok dologra emlékszem - grimaszoltam kicsit, de nem szakítottam el a tekintetemet az övétől, csak kicsit megnyaltam az ajkam szélét. A csókjai éppen elég hevesek és vágyakozók voltak hozzá, hogy rám is átragassza a lelkesedését, de ahhoz nem, hogy visszahúzzam a vetkőzés helyett.
Ahogy felém hajolt kicsit még inkább, ugyan kibillentem az egyensúlyomból, de épp elég határozottan nyúlt a hátam mögé és tartott meg, hogy véletlenül se kerüljek tőle messzebb. Tetszett a határozottsága és ahogy az izmai megfeszültek, volt benne valami egészen izgató. Talán kicsit túlságosan is zsánerem volt. A lehelete forrón súrolta a bőröm, teljesen bele is reszkettem egy pár pillanatra.
- Van, ami nem - nevettem fel egészen halkan, miközben a tekintetem az övét kereste, majd a kezét ahogy a fekete csipkét érte. Előbb egészen lágyan, az ajkamba is haraptam, majd a csípőjére markoltam finoman. A csókot lelkesen viszonoztam, mielőtt még felnyögtem volna. - Hé, ha elszabod, veszel egy másikat!
|
|
|
|
|
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
|
 Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap- Hidd el, éreztem már olyan szagokat, amiket egy kis higító nem tud überelni. - Három hetes, rothadó hulla for life. Akkor mondjuk be is hánytam, azt hiszem, az a szag nem nekem való. A látvány már nem lepett meg, egyben volt, már amennyire egy testre ezt lehet mondani. De ennyi, csak az a szag... Hát.
- Nem gondoltál még rá, hogy ez nem véletlen? - Nem azt akarom mondani, hogy ez a hely ordít a normális munkaerő után, de... így van. Ezen a helyen az sem segítene, ha felgyújtanánk, de legalább így már nem akkora a hiszti, kontroll alatt van, hogy ki és merre, mit próbál meg sumákolni. Már amennyire ezt lehet felügyelni, anélkül, hogy kiganéznád a jelenlegi személyzetet. - Ja, azt szoktam, hivatásos bélyeg-nyálazó vagyok. Mer szeretem.
Mert ez az egyetlen magyarázat arra, hogy miért csinálom azt, amit. Szeretem, mert úgy érzem, hogy a jó ügyet szolgálom vele, és közben a felgyülemlett stresszt is le tudom vezetni ezzel-azzal.
- Te mindig ilyen kis agresszív vagy? - érdeklődöm, felvonva a szemöldökömet, miközben elkényelmesedek a székemben, meg szemügyre veszem a gyűrűt is alaposabban. Az biztos, hogy jó zúzódásokat tud okozni, olyan barázdált a felülete és széttrancsírozza a hajszálereket is. Hm. Inkább a kávéba kortyolok, ami meglepő módon nem is rossz. - Nem, csak nem vagyok túl nagy bizalommal az emberek felé. De nem rossz. Határozottan nem rossz.
|
|
|
|
|
Wittner Stella
INAKTÍV
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
|
- De azért nem cserélném le Mártiéra a parfümöm, ha nem baj. Szerintem annak a néninek a szagát még a borzocskák se csípik, pedig ők sokat élnek - bólintottam is párat csak úgy magamnak, hogy végül el is engedjem. Elég élénk nem csak a vizuális képzeletem, sajnos ilyenkor a szag is megcsap, az magam nincs mindig a helyén gondolom. De legalább okosabb vagyok, mint a többség. Mondjuk nem ilyen Bogna szinten, de biztos hogy az átlagba nem kell belesimulnom, hogyha meg akarok valamit érteni.
- Őszintén? azt sem értem Erik mit keres itt - vontam meg a vállam, hogy végül a lábaim megállítsam, már engem is zavart, mikor néha koppant az asztal lábán a cipőm. Meg összecseszni se akartam, csúnya csíkokat hagy a pipellőn az ilyen undi és koszos bútor. A fenekemmel már amúgy is elég szépen letakarítottam az asztalát. Már majdnem meg is kéne köszönje! - Edzett egy nyelved van biztosan - szorítottam össze a szám mielőtt elkezdek nevetni. Olyan nagyon hangosan és ilyenkor szoktam a legtöbb helyen beállítani a kínos csendet és még csak nem is zavar a legtöbbször, rá is néztem oldalra billentve a fejem, de bárhogy veszem, továbbra se tűnt postásfiúnak. Változnak az idők gondolom, és ha apánk lehet polgármester, más is bélyegfelrakó. Vagy valami ilyesmi.
- Agresszív? Fogalmam sincs mire gondolsz - feleltem csinos kis mosollyal a pofimon, ahogy a szívószállal az iszimbe szürcsöltem. Igazság szerint nem vagyok az, de vannak helyzetek, amikor a hangom, a nemem, a méretem vagy az igazam fizikai hatással kompenzálni kell. Meg vannak, amikor nem, de én éppen bátorra tequilázom magam. Az vicces, Dávid legutóbb felvette videóra, ahogy összevesztem egy szelektív kukával. Konkrétan a sárgával és timnek hívtam. Nem fontos.
- Azt látom. Mondjuk nem is szabad mindben, de hosszú távon így nem lesznek barátaid, mondjuk azt a helyedben nem itt keresném. Undi emberek mászkálnak. Van aki nem hord zoknit az öltönycipőben. A portán az egyik aurorőr az ingét betűri hátul, elől meg nem és olyan, mint egy otthontalan, pocakos lajhár. Leginkább, és nem aranyos fajta. Három irodával tőled van egy nő, aki szerintem sosem mos hajat és a fülbevalójából egy felet szinte minden nap elhagy. Nem tudom kinél, de ha engem kérdezel - tártam el a kezem és forgattam is meg a szemem. Vannak dolgok, amiket csak úgy észreveszek. Leginkább az emberek ruházkodásából, ehhez értek picit. - Te se úgy nézel ki, mint ők...fura vagy. De lehet csak túl új.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
Nem hittem, hogy elbutult volna, sőt, ami azt illeti fogadni mertem volna, hogy több a rejtett tartaléka, mint eddig kiderítettem. Legyen szó itt bármiről, nem is kell nagy dolgokra gondolni és semmi olyanra, ami emberek többségét is érdekli. Nem az anyagiak, a tulajdonai voltak terítéken sosem. Csak Ő.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Milyen szomorú, hogy elméletben ezekről se kéne tudnom. És milyen idegesítő, mikor Gabe jön a faszságokkal minek ez nekem meg ki ez a nő és miért van ő általa aláírt dokumentumkikérés. Nem értem mi baja.
- Helyes - morogtam jóformán a nyakába egy utolsó csókkal, ami után még egész finoman bele is kóstolta a bőrébe, de végül csak elhúzódtam. Bár vannak pillanatok az életben, mikor ha akarsz se tudsz már tovább várni, azért néha mégis kell. A legjobb eredményhez mindenképpen.
A vigyorom kimaxolta a létező szélességi koordinátákat, ahogy végignéztem a nőn már gyakorlatilag alig valami takarásában. Bár a haja ez tudta öltöztetni, szó se róla. Gyakorlatilag olyan voltam vele, mint akit elsőre nyűgöz le, de teljes rohammal, pedig erről nem beszélhettünk. A szó szoros értelmében biztosan, mégis valahogy minden alkalommal, mikor újra láttam csak egy kicsit még több kellett és ezt akkor még elég rendjén valónak is tartottam. De változott a felállás. A leheletem a bőrét szántotta, a borostám se maradt ki a buliból, és ahogy felpillantottam csak egyre elégedettebb voltam. A kezem lassan végigsiklott a felsőtestén a nyakától indulva, a melleinél kicsit finomabban időzve pár pillanatot mielőtt azt a nagyon zavaró anyagot is megleltem volna.
- Kettőt is, ha ezen múlik a sorsa - azzal a lendülettel sikerült is az oldalát a varrás mentén kettérántanom és az egyik lábán lifegve tűnt el a szemem elől. Nekem ennyi bőven elég volt. Még egyszer az alsó ajkába kaptam majd a jobbom a tarkójára csúszva billentettem meg a fejét már a hátát nem támasztva és borzoltam tovább a kedélyeit csókokkal. A másik kezem pedig a combján araszolt egyre feljebb, de mindig kihúzva addig a pontig egy-egy helyen, még éreztem, hogy megremeg vagy legalábbis felnyög.
|
|
|
|
|
Wittner Stella
INAKTÍV
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
|
 december 6. reggel koránSietős volt a dolgom, ahogy a nagy csomaggal magamnál összekaptam a cuccaim a szobában és még mindenki előtt kisurrantam a társasházból. Jó, majdnem mindenki. Én nem akartam senkit felébreszteni, de még pár jó reggelt puszi pont belefért, mielőtt elsiettem "suliba". Csak nem pont így történt. Ismerem Mártit, tudtam, hogy ő már jó egy órával előbb bent van, mert undin szeret hallgatózni, látni ki és mikor és be, meg még apus elé is tolni az undi lötyijeit. Nem igen értettem a nőcikét, nagyon nem voltak szépek a ruhái, a tekintetétől megrémülnek a pasik és a körömcipőitől szegényeknél még tuti az impotencia is elébb lép fel, mint a természet hozhatná. És amúgy az se tetszett, ahogy egyes munkatársaira különös figyelmet fektetett. Vagy szeretett volna, és nem Erikre gondolok! De lássuk a mackót!
Kapkodósan, de azért nagy mosollyal beléptem a hivatalba és a recepción átlibbenve egyből elindultam a megfelelő iroda felé, és ahogy sejtettem hamar meglett a titkárnő is.
- Szép napot Mártika néni - köszöntem széles mosollyal ő meg csak fintorgott, pedig még boldog mikit is kívántam ám! Nem értékelte, elém is állt, hogy ma úgysem járok túl az eszén - ő csak hiszi ezt, jövök én még, hát mikulás van. Fújtattam egyet majd az órára néztem.
- Tessék ezt odarakni az apus asztalára, van rajta kis kártya, meg egy Mikulást is rajzoltam rá, látja? És itt sem vagyok, nem jövök többet hozzá, becsület szó - tettem csuriba az ujjaim és pislogtam is szépen. Igaz, ami igaz, nem hazudtam. Szerintem elé amúgy se akarok ma kerülni, de nem azt mondtam ide nem teszem a lábikóim.
Megvártam, még beviszi az irodába és az asztalára teszi, majd fogtam magam és kisurrantam, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem kéne lekésni a reggeli Mikulást a faluban és az órát se!
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Mikulás napján.
Az utóbbi napokban eléggé elúsztam, ahogy közeledik a karácsony és az év vége, egyre többen akarnak valami olyat elérni, ami egész évben lehetetlen volt. A sokadszorra visszautasított szökőkutat minden ház elé ötlet tegnap megint az asztalomon landolt, azt otthagyva indultam haza, hogy ennek köszönhetően egy elárasztott faluval álmodjak. Most reggel, amikor befelé tartottam, arról gondolkoztam, miként lehetne megírni úgy, hogy meg is értse a jóember, ez nem az a szint, amit meg lehet itt valósítani.
Amint a megfelelő közelségbe érek, Mártika fontoskodva toppan be elém, és már adja is át a fontos dokumentumokat, és teszi hozzá, hogy a lányom hozott egy csomagot, eléggé sietett, de azt azért itt hagyta. Cserébe az információért, és mert amúgy is Mikulás van, adok Mártinak egy illetlenül nagy csomagot, tele minden finomsággal, amit ő nagyon szeret. Lássa, kivel van dolga. Az államat vakarva lépek az irodába, meg kéne borotválkozni már, főleg mivel Mártika arra is felhívta a figyelmemet, hogy így nem igazán fognak már megfordulni utánam az asszonyok. Nem mintha most még egy nőre is lenne időm, arra se volt, hogy ennyi idő alatt ne egy bérelt lakásban éljek.
A csomagot először félreteszem, fontosnak tartom, hogy előbb megírjam a választ a jóembernek, aki annyira akarja a szökőkutakat, ráadásul télen, tiszta felelőtlenség, csak miután azzal végeztem, veszem magamhoz végre a arany dobozkát. Először a bodyt veszem a kezembe, és elmosolyodok, hiszen belegondolva, hogy mindegyik innen indult, elfog a nosztalgia. Emlékszem, Dávid volt a legkisebb hármuk közül, Gergely pedig golyófejűként született, szinte csík volt a szeme. Aztán megszületett Laura. Az a sok haj, azok a tündéri vonások, a harcias tekintet. Csodáltam őket, mindegyiküket. Nagyapa. Nem bánnám, ha nagypapa lennék, Gergőnek időszerű lenne családot alapítania. Nem is értem, miért nem teszi, csak van egy olyan kislány, akivel hosszabb távra tervezve.
Így kerül a kezembe a második dolog, egy terhességi teszt. Egy csík, két csík, pozitív. Pozitív? Most kezd kitisztulni a fejem, és kezdek el tovább látni, mint ameddig a ködös tekintetemen át az emlékek engednek. Egy terhességet akarnak bejelenteni nekem. De nem lehet a gyermekeim anyja, hiszen nem találkoztunk már jó ideje úgy, hogy közöm legyen a terhességéhez, és nem lehet más sem, legalábbis nagyon remélem. Gyorsan kutatni kezdek a dobozban, de az elmémben már ott a válasz: Laura. A kislányom, a hercegnőm, az életem. Jött valaki, akárki, nem is érdekel, mert nem méltó hozzá, és a kicsikémben kárt tett. Ő az én kislányom, még gyerek. Az én szememben az az öt éves, aki koronával a fején, durcásan magyarázott, hogy miként szeretne zsúrt. Ő nem várhat gyereket. Még nem tartunk ott. Soha nem is fogunk.
Nézem a csomagot, nézem a nevét a cetlin, már csak az van a kezemben, csak a cetlit nézem, ahogy a székembe roskadok. Nem lehet. Ez nem lehetséges, ez nem igaz. És mégis. Ott van, láttam, ott van minden.
Nem tudok itt maradni, úgy érzem, ez az egész hely megfojt. A kis rugdalózót és minden egyebet ott hagyva, monoton léptekkel indulok meg az ajtó felé, majd lépek ki rajta.
- Hazamegyek, ma már senkinek se vagyok elérhető.
Felelem csendesen Mártának, aki nem szól semmit, valószínűleg látja rajtam, hogy most jobb nem csacsogni, vagy csak tele van tömve a szája csokoládéval. Mindenesetre én elindulok, és fogalmam sincs hogyan, de valahogy haza is keveredek. Egy üveg olcsó bor társaságában. A lényeg az volt, hogy üssön. Az ajtót mágikusan zárom be, és igyekszem mindent és mindenkit kizárni a fejemből. Ez nem lehet igaz. Ez nem valós.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1Jobban állt ez neki. A tény, hogy vidám, meg az, hogy hol van és éppen mit is csinál. Majdnem annyira jól, mint az a szemüveg, amit egy óvatos mozdulattal veszek le az arcáról és teszek biztonságos helyre, behajtva a szárait. Erre nem lesz szüksége.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
A tekintete bebarangol mindent, amit látni érdemes, ha kicsit prűdebb vagyok, biztos, hogy fülig pirulok, de csak elvigyorodom. Ismeri már minden egyes részletemet, nincs mit ezen szégyelleni. A lehelete a bőröm éri, ahogy a borostája lassan végigkarcol ugyanezen a nyomvonalon, én pedig érzem ahogy a gyomrom öklömnyi méretűre zsugorodik és mindent akarok. Őt, ebben a pillanatban, mindenestől, csak a létező legkisebb közelségben. Szint beleremegek az érintésébe. Még egy egészen ártatlan sóhaj is elhagyja az ajkaim, ahogy a tenyere a mellemre simul. De elég hamar tovább is áll, egészen a bugyim vonaláig, miközben én apró harapásokkal borítom be a kulcscsontját, a nyakát. - Majd benyújtom a számlát. - jelentem ki, nem sokkal az után, hogy kicsit meg is ugrottam, ahogy oldalt eltépte a varrást. Nem egészen erre számítottam, de belőle ez kitelik, elég akaratos hozzá. Hagyom, hogy a fejem kissé oldalra billentse, miközben a kezem ismét végigvándorol az oldalán, néha elhaló sóhajokkal megszakítva az egészet. Egyszerűen még mindig tudja, hogy és hol érjen hozzám, hogy elveszítsem az eszem. Egy óvatlan pillanatban még egy nyögés is kint van, olyan igazi, amitől a pasi pontosan tudja, milyen jól is végzi a dolgát. Türelmetlenül, kissé talán kapkodva is nyúlok a nadrágja felé, hogy az alhasán végigsimítva pattintsam ki azt a bizonyos gombot, majd - már kissé óvatosabban - húzom le a sliccét, hogy a kezem becsúsztassam. Egyelőre az alsógatya anyagán keresztül simítok csak végig a férfiasságán, egy elhaló nyögés kíséretében, mert éppen abban a pillanatban túl jó helyen is járnak az ujjai. Nem tudom, hogy nem törte ránk Márti az ajtót, talán csak szerencse, de életem legjobb munkahelyi ki hágásán vagyok túl. Hogy jutottunk idáig...? //  //
|
|
|
|
|
Szervezői Mesélő
DÖK tag
DÖK mesélő
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
|
"Hozd el a házi kedvenced" nap
 A falu művelődési háza már péntek délután szorgos kezeknek hála teljesen átalakult. A fehér falak most babakékben pompáznak, a korábbi szín csak párnákba, lufikban és a bútorzatban jelenik meg, mindemellett pedig rengeteg vörös apróság is kihelyezésre került. Állatos plédek, amin kényelmesen elheveredhet állat és gazdi, hasonló díszpárnák, alacsony asztalok, hogy így is elérhetőek lehessenek és magasabbak, amikre az ételeket helyezték ki, valamint az italokat. Muffinok, kekszek, mugli és varázsló édességek, mind hírül adják az eseményt, a tiszteletet, amivel a házikedvenceket akarják a DÖK tagjai felruházni. Legyen az kicsi vagy nagy.
Az eseménynek más célja is van, ahogy már korábban is, most is úgy határoztak, hogy valami jót szeretnének cselekedni, és mivel a bálon nem jött össze még a kitűzött cél, ismét kikerült egy adományos persely, mellé pedig egy nagy doboz, amibe tárgyakat gyűjtenek az otthontalanoknak.
Mikre is van lehetőség? A bejárati fal mellett kapott helyet kis plüssök formájában minden menhelyi állat szóvivője. A nyakörvükön lógó kis biléták a gazditlan jószágok neveit viselik, mindegyik máikat. A megvásárlásukkal az adott kis állatkát tudja mindenki támogatni. Az ő különleges orvosi ellátásait, játékait, esetenként különleges tápjának beszerzését. Ezen kívül az udvar is a rendelkezésre ár, aminek három pontját különböztethetjük meg. A terasz két végét, valamint az udvaron kialakított, kör alakú területet. A kiugró két végében a menhely ebjei gyűjtenek maguknak, az egyiken különböző kutyusok hatalmas puszijai a tétek, a másikon pedig kutyákat lehet felszabadítani némi apróért a délután folyamára. A kialakított terepen pedig a lovarda támogatásával pacis sétalovaglásra, valamint simogatásra van lehetőség. Különlegességként a lovarda tulajdonában lévő minikornist is kisétáltatták és irányítottan, nem tömegesen őt is meg lehet babusgatni.
Mik várnak azokra, akik kiskedvencükkel emelik az esemény fényét? Szórólap hirdeti már napok óta, hogy a gazdiknak, akik beöltöznek az állatkájuknak, külön oklevéllel és egy különleges fotóval kedveskednek majd a szervezők! Valamint egy gazdi és állata szépségversenyen is részt vehetnek [erre várjuk a jelöléseket a hírben kitettek szerint]. Játékokon vehetnek részt, mint a kedvencek egyes érzékszerveit becsapva meg kell találni a gazdit, vagy éppen a jutifalatot. Kié a legügyesebb? 
//A játék kezdőposztja ez a hozzászólás, az egész egy szál legyen, azaz mindig az utolsó eseményhez posztolóhoz szálazzatok!
Szerepjátékos időpont: január 26. 10:00-tól 20:00-ig
Álmodói időpont: január 24-től február 8-ig//
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomasmég a nyitás előtt Természetesen hozzám is eljutott a nagyon is figyelemfelkeltőre sikerült szórólapból, miszerint állatos napot tartunk ma. Fel is csillant a szemem azonnal, majd a következő órám termébe érve a lap aljára odakörmöltem egy egyszerű kérdést. Repülővé hajtogattam a lapot, de a címzetthez jutását már nem bíztam a véletlenre, inkább odareptettem a több paddal arrébb ülő fiúhoz. Ez pont neki való dolog, így nem is meglepő, hogy rögtön ő ugrott be róla. Hogy ki mit gondol erről az egészről, nos nem különösebben foglalkoztat. Én nagyon élvezem Thomas társaságát, még a legrosszabb napjaimat is fel tudja dobni, és látszólag neki sem kényszer vagy teher az egész; ennyi. Szerencsére elfogadta a meghívásomat, így ezen a szépnek induló szombat reggelen a szokásosnál jóval korábban keltem. Nem mintha sokáig tartana elkészülni nem, csupán biztosra akartam menni, hogy tényleg fel is ébredek időben és nem kések majd le semmiről. Dankáék is megmondhatják, hogy szokásom sokáig aludni hétvégén. Gyorsan magamra kapom az este kiválasztott nadrágot, pólót, pulcsit, majd jöhet a mellény, sál, csizma, és igen, a lényeg: a sárkányleopárd. Őt nem veszem fel, valószínűleg nem venné jó néven, de gyengéden bökdösöm, hogy ideje elindulni a faluba. Még ő is tudja, hogy ez a reggel más, mint a többi, nem is kezd el morgolódni, hanem azonnal az ajtóhoz siet, várva az indulást. Szinte futva hagyom el a kastélyt, és vágtázok a faluba vezető úton, csupán a térhez közeledve lassítok le, nehogy elgázoljak pár falusit. Kicsit csípős a reggel, amit csak most kezdek el észrevenni, ahogy közeledem a nagy ódon épülethez. Elég egy gyors pillantás, hogy meggyőződjek arról, én értem ide előbb. Már nagyon várom, hogy bemehessek és szétnézhessek, de nem akarom kihagyni Thomast a jóból. És amúgy is, szerintem még nincs is nyitva. Igazából azt sem tudom, hogy hány óra, lehet hogy várnom kell egy ideig. Egy közeli fát választok ki „őrhelyemnek”, szimpatikus és remekül neki lehet dőlni. Beni a fa tövébe kuporodik, csupán a farka végét rezegteti úgy figyel, hogy mikor pillantja meg a fiút.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
|
LAURA
szombat délelőtt a kisállatos napra tartva | x
 Ruganyos léptekkel, jókedvűen sétálok át a hivatal folyosóján. Igen, én már bent vagyok, hiszen a kandallón át érkeztem. Viszont az esemény még tényleg nem nyitott meg ténylegesen. Meg Laurával úgyis kint találkozunk, ha jól emlékszem. Nagyon örülök, hogy meghívott erre a dologra. Nehezen tudok elképzelni ennél csodásabb eseményt. Kisállatok mindenütt, viccelsz? Fantasztikus. Kilépek az ajtón és körbenézek. Hamar észreveszem a helyes párost a fánál. Mosolyogva odaintegetek nekik és már lépdelek is feléjük tornacsukás, sötét nadrágos, kék hoodies, barna dzsekis, navinés sálas valómban. - Sziasztok - pillantok egyikükről a másikukra. - Nagy már benn a készülődés, de szerintem van még pár perc a nyitásig - mutatok el hüvelykujjammal vállam fölött a hivatal épülete felé, ahonnan érkeztem. - Ti nem vesztek részt a jelmezversenyen? - kérem számon a lányon, miért nincs sárkányleopárdnak öltözve. Utána elvigyorodom, hiszen ez persze nem kötelező. Viszont, ahogy körbenézek, jól látható, hogy sokan várnak még az esemény kezdetére rajtunk kívül és hogy mások igen komolyan vették a maskarás felhívást. Mindenféle érdekes fazonok vesznek körül bennünket a cuki állataikkal. Mi mást kívánhatna az ember egy szombat délelőttre? - Hogy vagy, pajtás? - guggolok le a csodacicához, nyújtva felé a kezem, hogy megsimizzem. Ugye senki sem hitte, hogy meg tudom állni?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomasszombat délelőtt, kisállatos nap Thomas nem onnan érkezik ahonnan számítok rá. Vagyis igazából fogalmam sincs, hogy honnan kéne érkeznie, hiszen nem sikerült megjegyeznem, hogy a kandallók hol is vannak, ahonnan jönnek-mennek az emberek. Mindenesetre a nagy nézelődésem közepette egyszerre két dolog történt: kilépett az épületből egy ismerős alak, és Benito azonnal feltápászkodott, egy nagy nyújtózás kíséretében, és furcsa hangon felmirnyogott. Komolyan, nyávogás és doromboláshang egyszerre, nem tudok rá mást mondani mint, hogy mirnyog. Széles mosollyal az arcomon figyelem a felénk igyekvő fiút, aztán felocsudok, és elindulok én is felé. Oda megyünk, ahonnan ő jön, szóval igazából nekünk kellett volna odamenni hozzá. Sebaj. Persze a kisállatkám megelőz, neki könnyű, négy lábbal gyorsan oda lehet vágtázni a fiúhoz. Ha én tennék ilyet két lábon, hát tuti fellökném, nagy lendületből a megállás sose volt az erősségem. Még jó, hogy itt nem kell rövidtávfutásból vizsgázni, fel is kenődnék mindenre. - Szia! – köszönök rá vidáman, amikor a köztünk lévő távolság leredukálódott pár lépésre. Már most jó ez a nap, hiszen találkoztam vele és csak még jobbnak ígérkezik. Jövünk, megyünk, állatokat simogatunk, nagyjából az egész napot együtt töltjük. Egész napos endorfin-áradat, ez kell nekem. - Nem tudtam, hogy be lehet-e menni az épületbe előtte. – árulom el a kinti találkozás okát leleplezvén tudatlanságomat. Nem szégyenlem a dolgot, azon a ponton szerencsére már régen túl vagyunk, hogy az ilyenek egyáltalán felmerüljenek. Semmi aggódnivaló azon, hogy mit szól a másik, tökéletes. Mondtam már, hogy milyen remek nap is lesz ez? - Öhm, nem. Ezeket a tüskéket és szarvakat nehéz mesterien kivitelezni, ha meg varázslattal csinálom, akkor meg mi van ha elrontom és örök életemre ilyen lesz a fejem? – hökkenek meg egy kicsit a számonkérésen. Az igazat megvallva akartam én beöltözni, de egy jelmezt megcsinálni nem pár napos munka. Legalábbis szerintem nem. Össze lehet dobni valamit, ha meg könnyű az, aminek cosplayezni szeretnék akkor meg pláne…de könyörgöm, nekem egy sárkányleopárdom van, nem egy sima házicicám. - De ha te ennyire cicának öltözve szeretnél látni megoldható a dolog. Van cicafülem meg farkam a szobámban, harisnyám is. Csupán sminket kell felraknom és már dorombolhatok is az úrnak. – évődök vele huncutul mosolyogva. Nem hiszem, hogy élne a lehetőséggel, ha meg igen, akkor nem fogok viszakozni. Bár furcsa érzés lenne egy rakás ember előtt teljesen testhez simuló kihívó ruhába mászkálni. - Elég sok jelmezes van. Oda nézz! Az ott nem egy Jobberknoll?? – álmélkodok egy gyönyörű kék madárra mutatva. Régebben szerettem volna egyet, még Benito előtt. Mondjuk ő nem kifejezetten háziállat, ő speciális. Egyelőre nem is látok másikat belőle. De elég szép számban vannak cruppok, kneazlek meg puffskeinek. Na meg persze sima macskák is akadnak. - Jól van, igyekezett minél inkább az idegeimre menni. Hiányoztál neki. – válaszolok az állatkám nevében, aki csoda hogy eddig tudott türelmesen várni arra a simogatásra. Igaz, hogy már nézni is szédítő volt, ahogy a fiú lába körül tekergett, hozzá-hozzá dörgölőzve. Most, hogy végre megkapta a simijét, és a fiú is elérhető közelségbe került, mellső lábaival a térdére támaszkodva az arcához tolta a pofiját. - Ahogy nézem nyitnak, bemegyünk?
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
|
LAURA
szombat délelőtt a kisállatos napon | x
 Csak megértően bólogatok. Igaz, végülis kockázatos mutatvány sárkányleopárddá varázsolgatni magadat. Nem mintha ne lenne tök menő, ha valaki így fest akár örökre, viszont nyilvánvaló, hogy Laurának kinézni is van olyan menő, ha nem még menőbb, szóval kár lenne ezt bárkinek eldobnia magától. Mikor szóba hozza, hogy van ám neki cicajelmeze, egy ideig érdeklődve mosolygok, ám aztán elkezd harisnyáról és sminkről beszélni meg nekem dorombolásról, amivel igen másfelé tereli a fantáziálásomat, ami először teljes mértékben ártatlannak indult. Így viszont a végére finom eltátott szájjal pislogok csak rá, szemöldököm enyhén megemelve, hogy aztán egy zavart kis nevetés szökjön ki belőlem meg egy idétlen vigyor költözzön az arcomra. Még szerencse, hogy témát váltunk. - De... tényleg, annak tűnik - nézem meg jobban a jelmezt, amire mutat. Meg ha már itt tartunk, jól megszemlélem a többieket is. Kitettek magukért páran rendesen. - Igazán? Te is hiányoztál nekem - dögönyözöm tovább odaadóan a csodamacsekot, és vigyorogva hunyom le a szemem, ahogy arcomnak nyomja pofiját. Elolvadok. - Mehetünk, persze - nézek el a bejárat felé, simítok még párat Beniton, aztán felegyenesedem és odanyújtom a könyökömet a lánynak, hogy belém karolhasson, ha szeretne. Úgy látom, sok az érdeklődő, jó lesz közel maradni egymáshoz. Hamarosan már sétálunk is be a főbejáraton. A hivatal most egészen más képet fest, mint általában. Színek, lufik mindenütt. Szemezek kicsit a kényelmes plédekkel meg párnákkal, aztán a menhelyes plüssöket kezdem mustrálni. - Kimegyünk az udvarra is? - bökök fejemmel a kijárat felé. - Ha úgy jó nektek, szerintem először körbenézhetnénk, hogy lássuk, mik vannak, aztán visszatérhetünk azokhoz, amik tetszenek - vázolom neki a tervemet, magam is kissé meglepve ezzel a határozottsággal. Csak van valami hatása, hogy a suliújság főszerkesztője lettem és nekem kell összefognom több ember munkáját. Megtanít egyre, s másra.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas
szombat délelőtt, kisállatos nap Amire számítok az körülbelül az, hogy hümmög egy sort, esetleg viccelődve visszavág, vagy hogy megkerüli a témát. Ez utóbbi nagyjából meg is történik, de a többi reakciójára, hát nos nem számítottam. Sikeresen zavarba hoztam a témával, még az is lehet, hogy megpróbálta vizualizálni a dolgot. Nem tudom eldönteni, hogy most vállon veregessem-e magam, hogy de ügyes vagyok, vagy inkább szidjam magam, hogy de buta; mindenesetre nagyon örülök, hogy másfelé terelődik a figyelme, és az enyém is. A szép madaras jelmez annyira nem nyerte el a tetszését, mint nekem, de Benito annál inkább. Annyira boldogan és önfeledten adja át magát a cica szeretetének, hogy hirtelen látom magam előtt hogy ha ez a fiú egy alomnyi kiskutya közé kerül, akik hasonlóan elhalmozzák, hát tuti hogy a küszöb alatt fog kifolyni. Cuki, annyira cuki. - Awwh – adom ki az egyezményes hangot, amit általában egy cuki állat, vagy kisgyerek vált ki az emberből, vagy bármi, amitől egy rajzfilmben csöpögne a karakter. Én ugyan nem a cicám reakciója miatt, hanem a cicát dögönyöző fiú miatt teszem ezt. Hát lehet valaki ennél boldogabb, mint ő most? - Azt ugye tudod, hogy ha a navinében laknál akkor rengetegszer átszökne hozzá éjszaka? – ebben százszázalékosan biztos vagyok. Így, hogy messze van a fiú, így ezt nem tudja megtenni. És mivel órákra nem viszem magammal amióta megette az átváltoztatástanon a feladatomat, nos azóta tényleg elég van lehetőségük találkozni. Lehet, hogy kénytelen leszek ezen változtatni, na nem mintha akkora nagy kényszer kéne, hogy órákon kívül is eltöltsek némi időt a társaságában. A mozzanat tőle annyira természetesen jön, bennem azért van egy csöppnyi szorongás, ahogy elfogadom azt a felkínált kart. Rövid ideig várom, hogy az a vészcsengő felhangozzon bennem azt kiáltozva, hogy ’túl közel, túl közel’, de amikor ez elmarad megnyugszom. Az egész egy pillanatig tartott, nem hiszem, hogy ebből feltűnt volna bármi is neki. - Köszönöm. – így illik nem? Ő udvarias volt, hát akkor én is az leszek. Főleg, hogy majdnem fellökött valami nagy kutyaszerű, ahogy haladunk előre. A díszítés nagyon tetszik, főleg a kicsi asztalka. Szeretek a földön ülni és úgy enni is jó, olyan piknik jellegű úgy, de ami igazán de igazán belopja magát a szívembe így elsőre az a nasis asztalka. A szokásos varázsló édességek mellett, igen, ott határozottan van egy snickers! - Dunakavics is van! – sikkantok fel lelkendezve. Annyira imádom! Vajon Thomas már evett olyat? Ha nem, akkor most lesz lehetősége a dologra. Rápillantok, hogy megkérdezzem tőle, de ekkor meglátom, hogy ő mit fedezett fel. Mivel a plüssök az ő oldalán vannak felsorakoztatva így takarásban voltak nekem, eddig. - Istenem de cukik! – sóhajtok fel, és már finoman terelem is arrafelé Thomast. Nem, nem engedem el a karját, így sokkal nagyobb biztonságban érzem magam a tömegben. Csupán akkor szabadítom fel a másik kezem is, amikor már odaérünk a kiállított darabokhoz. Na most én olvadok el. - Nézd, mekkora szemek! – markolok fel egy cuki cicás plüsst, magamhoz is szorítom, belefúrva az orrom a buksijába. A biléta szerint Gyömbér a neve az igazinak. Még erősen szemezek Coco és Kahlua kutyus plüssévvel is, de ennyit nem tudok egyszerre magamhoz ölelni. Sajnos nem tudok annyi időt itt tölteni, amennyit szeretnék, hiszen akkor egész nap itt lennék a plüssökbe bújva. Thomas elő is áll egy tervvel, ami eléggé logikusnak tűnik. - Persze, kíváncsi vagyok oda miket raktak! Hű, ja persze, persze. Nézzünk szét. – mondom bólogatva és kicsit elpirulva rakom vissza a plüsst a helyére. Igen, persze, nem kéne rögtön leragadni az első dolognál, akkor lemaradunk minden másról. De egy kis kislányos viháncolás a plüssöknél még nekem is belefér, nem? Engedelmesen visszacaplatok a fiúhoz, majd elindulunk kifelé az udvarra. Rögtön kiderül, hogy az ötlet fenomenális volt, hiszen itt kint élő állatok is vannak! Kutyusok puszikat osztogatnak és ó jaj ne, ott börtönbe vannak zárva. Ez ismét fogva tartja a figyelmemet egy időre. A kutyapuszis stand nem annyira, elég egy pillantás, hogy eldöntsem, oda beállok párszor. - Ha kiváltjuk őket, akkor utána egész délután a mieink lesznek? Vagy csak időre aztán visszazárják, hogy más is kiválthassa őket?
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
|
LAURA
szombat délelőtt a kisállatos napon | x
Elképzelni sem tudom, hogy lehetne bárki annál boldogabb, mint amilyen boldog én vagyok most. Vagy bármelyik pillanatban, amikor egy állatka hozzám bújik. Hogy lehetnek ilyen csodálatosak? Fel sem tudom fogni. - Akkor még jó, hogy nem lakom ott. Biztos megijednél, hol van ennyit. Vagy hiányozna neked - vonok vállat feltételezésem közben. Soha nem akarnék semmilyen kis fenevad és a gazdája közé állni. Az más dolog, hogy engem is bír meg nekem is örül és hogy néha agyonszeretgethetem, azonban elcsábítani nem akarnám. Egy együttalvás pedig eléggé elcsábításnak minősül. Nem tudom, hogy illik. Mármint szerintem nem kell feltétlen megköszönnie, hogy felkínáltam a karomat. De végülis megteheti. Mosolyogva bólintok rá neki és mehetünk. - Mi az a Dunakavics? - kérdezem, azonban egy részt talán túl halkan ahhoz, hogy meghallja, másfelől éppen elterelik figyelmét az édes plüssök. - Elég nagyok - mosolygok a dolgon és megtapogatok én is egy játékot. Utána indulhatunk kifelé, ahol nekikezdhetek kedvenc foglalatosságomnak: az ámuldozásnak. Hűhák és nahátok sorra követik egymást. - Nem tudom, szerintem egész délutánra - fixírozom én is a kitett tábla szövegét, ami a raboskodó kutyusok kiszabadításának feltételeit ecsetelgeti. Én így értelmezem legalábbis. Akárhogy is, legszívesebben most rögtön kiengedném az összeset. - De majd megkérdezhetünk valakit - jutok végül erre. - Na? Kezdjük azzal, hogy beállunk a sorba? - bökök fejemmel a kutyapuszik irányába, hiszen ott már most elég szép kis tömeg alakult ki. Amíg pedig eljutunk az imádnivaló élvezetekig, kitalálhatjuk, miket csináljunk.
|
|
|
|
|
