Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Biztos vagyok benne, hogy a sok őrület, ami a mai délelőttön volt, azért történt, mert az időjárás is rendesen a bolondját járatja velünk. Reggel, mint kiderült, elromlott a hopp-hálózat, ugyanis, akik azzal járnak dolgozni más minisztériumokban és egyéb intézményekben kötöttek ki, míg hozzánk is vadidegenek érkeztek. A munkálatokat végző férfi szerint, ha jól emlékszem a neve valamelyik gombafajtához hasonlított, a hiba gyorsan elhárul, ám az első ide tartozó dolgozó csak valamivel tíz után érkezett meg. A nyomtatók se működtek ezen a szinten, így a délelőttöm nagy része azzal telt, hogy a pyromágiám próbálgattam egy kicsit. Apró lángokat tartva a tenyeremben, először karcsúsítottam és hosszítottam őket, majd megpróbáltam úgy mozgatni őket, ahogy a fülesemben szóló zene üteme szólt. Ez nem volt feltétlen sikeres, így délutánra lett két levél, amit írhatok meg újra. Nem tudom, hogy mi van ma itt bent, de valahogy úgy érzem, hogy beletenyereltem én is valamibe, legalábbi volt pár furcsa tekintet ma hajnalban, amikor dolgozni jöttem. Emellett valahogy olyan furcsán feszült a polgármester úr felesége is, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy erre rákérdezzek, nem akarok illetlen lenni. Erika is tíz előtt büntetésben volt már, amiért este vele is lesz egy köröm. Ráadásul hallom, ahogy a folyosón közlekedek, hogy Bözsi néni egy beadott kérvény iránt érdeklődik Ráhelnél, de biztosan tudom, hogy nem volt semmilyen kérelme az elmúlt fél évben. Egy kicsit lelassítom a lépteimet, megvárom, amíg a néni távozik, és csak utána veszem fel újra a gyorsabb tempót, hogy egy mosollyal álljak meg előtte.
- Hoztam neked egy cappuccino-t, amikor kiugrottam ebédért, és mivel a lányom büntetésben van, neked adom a csokiját is.
Ezt a kettőt át is nyújtom neki, szerintem az ő tűrőképessége is a végénél jár, nem csodálnám, ha azt mondaná, hogy most elmegy egy hosszabb szabadságra, de azért remélem nem teszi. Amilyen káosz volt itt reggel, az a sok ismeretlen ember, rendesen a frász jött ki rajtam.
- Ebédelünk együtt? Ha jól láttam, a váltótársad lassan végez az ebédlőben. Nincs bent a mesterem, egyik sem, szóval teljesen szabad vagyok.
Szeretek egyedül enni, de ha Ráhel is és én is szabadok vagyunk, jobban kedvelem, ha van társaságom, mert hosszútávon kínossá válik a nagy csend, és ilyenkor néha nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, szóval csak lapátolok, ami nem egészséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem, nem azt mondom, hogy miattam van, de mégis, picit, egy nagyon halovány esélyt adok neki, hogy mióta itt vagyok, a „szerencsém” annyit engedett, hogy az iskolai vérfarkas diákok körül elnyugodott minden. Már a minisztériumban sem csapkodják miattuk annyira az asztalt, persze, a figyelem még mindig kiemelt és fontos, kicsit lehet szusszanni. Azt nem tudom, hogy máshol hogyan állnak a dolgok, kapunk még néha érdekes híreket, nekem azonban a figyelmem ide koncentrálódik, így, ha azt nem, mást még figyelhetek. Már nem járok a kastélyba és a kastély környékére annyit, mint ahogy az első időszakban, persze a kötelező, rendszeres mértéket tartom, azonban nem akarom, hogy olyannak tartsanak, akit nem lehet kikapcsolni, lerázni, mert mindenre ugrik. Már pedig, mindig van valamire, sosem mondtam és hittem egy pillanatig, hogy minden a lehető legbékésebb. Az egy idilli világ, ahol úgymond az én, a mi munkánk nem is létezik, mert nincs rá szükség, ilyentől nem félek, hogy azért nyugdíjaznak előbb, mert elfogynak a rosszfiúk. Vannak mások, a támadásokon és minden egyeben kívül.
És ez a más is olyasmi, ami talán véletlen ért el hozzám is, én pedig akaratlan kapcsolódtam rá, ha már, „jobb” dolgom nem akadt. Ez téved, mert csak én hiszem ezt, azonban tudom azt, hogy nem én kezdtem el ezen dolgozni. A két férfi munkájába nem akartam beleszólni, azonban most, hogy nem az erdő felé figyelek jobban, hanem a diákságra, valami feltűnt. Mindig van valami, ami felüti a fejét, majd rákapnak és úgy terjed, mint a pestis, mérgez, sunnyog a sorok között. Noha, két kézzel még bizonyítékot nem sikerült szereznem, tapasztalnom, a pletykák léteznek, léteznek olyan diákok, akik készségesen osztanak meg információt, ha szükség van rá, mert vagy arra a pályára készülnek, amin én vagyok, vagy épp mert a lelkiismeretük ezt mondja. Végül, mégsem feléjük, hanem pontosan ahhoz igyekszem, aki a kettő egyikeként, jobb rálátással bír a témában. Sosem árt összedolgozni, így aztán, én nem vagyok rest társulni, tudom, mindenki a maga ura, mindenki egyedül hős, ez valami népbetegség az aurorok között néha, bennem egyelőre nem alakult ki ilyen, nem szégyellem magam, ahogy végül az ajtón kopogva vezetem tekintetem a fiatal növendék felé.
- Helló! Zalán ugye? Zavarhatlak egy kicsit? – csak pár jegyzet van nálam, semmi több, ennyim van egyelőre, így hátha jó a „közösbe”, már ha nem akarja, hogy kívül tágasabb legyen nekem a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Itt volt ez a kedves lány, aki segítőkész volt, amióta betette a lábát, pedig nem lett volna szükségszerű az, hogy kipakolja a könyveket, hisz nem ez volt a feladata. Neki csupán le kellett volna szállítania, s ezzel be is fejeződött volna. Ám őt valami mégis vezérelte, hogy segítsen, éppen ezért volt szimpatikus, s eszembe juttatta a hazai kis egyház közösséget. Ott voltak ilyen lelkes fiatalok, rájuk lehetett építeni, mert szívesen jöttek, szívesen beszélgettek a történetekről, kedvük volt ahhoz, hogy a kisebbeket is szárnyaik alá vegyék, hogy kreatív feladatokban hirdessék Isten igéjét, s hogy énekszóval csaljanak örömet mások szívébe. Éppen ezek az emberek hiányoztak most, s Lillát figyelve arra gondoltam, hogy talán ha jobban ismerné a vallást, akkor neki is lenne kedve ahhoz, hogy egy ilyen közösség része legyen. S ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődik, bár a legutóbbi kérdése igen csak meglepett. Mert a gyónásról kérdezett, de nem úgy tűnt, mint aki szimplán csak kíváncsi, hanem sokkal inkább úgy, mint aki szeretne beszélni valakivel a problémáiról. - Oh...értem. Nézd, nem tudom, hogy mit tettél, de a gyűlöletet sokszor csak a pillanatnyi harag táplálja, a féltékenység, az irigység...na de, ha úgy érzed, hogy el szeretnéd mondani, nekem nyugodtan elmondhatod. Bármi, amit elmondanál, az közted és köztem maradna - mondtam komolyan, ezzel felajánlva lelkészi szolgálataimat is, ha szeretné. - Nekem még...van egy órám , míg megérkezik a kis társaság...öhm, tudom, itt nincs fülke, és látom az arcod, de üljünk egymásnak háttal, úgy talán könnyebb lesz, mit szólsz? - kezemmel két szék felé mutattam, most már csak Lillán állt, hogy elfogadja-e a segítséget és megbirkózik a nehézségeivel, vagy sarkon fordul és elszalad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már több hete állt a nyomozás. Se új nyom, se szemtanú, se újabb fogyasztó. Mintha az árusító fülébe jutott volna, hogy Zalán nyomozni kezdett utána. Ez persze nem állította meg az aurortanoncot semmiben. Újra átfutotta az összes információt, amit csak a tündérporról szerzett, és a többi bejelentést is átnézte, hátha talál bennük valamit, amivel összekapcsolhatja a két ügyet. Zlatan pedig bármennyire is próbálta elterelni a gondolatait az ügyről, nem sikerült neki. Annyi munkával látta el, hogy a munkaidejét kitöltötték, de ezért Zalán az esti órákban kezdett el újra visszanyúlni a tündérporos aktához. Ez volt az első komolyabb nyomozása, és egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy megakadt benne.
Most is épp az egyik rablásos ügyön feküdt az agyon olvasott aktakupac. Zalán hátradőlt a székében, és oldalra fordulva szuggerálta a falra függesztett térképet, amelyen a az átadás helyszínei voltak. Túl véletlenszerű volt ahhoz, hogy bármilyen mintára gyanakodjanak, de valamiért segített a férfinek, ha nézhette agyalás közben. Legalábbis remélte, hogy eredményre jut ilyenkor.
Felnézett a hirtelen hangra, és egy gyors mozdulattal kezdte el arrébb pakolni a drogos esetet, csakhogy végül megnyugodva álljon fel helyéről. Nem Zlatan állt az ajtóban. Egyszerre volt ez jó hír, és igazán aggasztó. Pláne, hogy mióta megkapta az ügyet, egyre kevesebben álltak vele szóba. Sose volt nagy kedvenc, hiszen ő nem barátkozni járt a kirendeltségre, de most elkezdtek féltékenyek lenni rá a nyomozók.
- Üdv, igen, Egervári Zalán – nyújtotta karját a férfi. Ismerős volt számára az alak, pontosan meg tudta mondani a nevét és a kiküldetését is, ám sose beszéltek még szemtől szembe, így ez tűnt a logikus választásnak. – Persze, miben lehetek a szolgálatodra? – kínálta hellyel a férfit azonnal. Még mindig furcsa volt neki, hogy a felette állókat tegeznie kell, de ezen a helyen ez volt a szokás. S ha reményei beváltak, akkor pár hónapon belül már nem csak mint gyakornok kell megszoknia ezt a szokást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hirtelen rátört a menekülhetnék. A vágy, hogy felszívódjon, láthatatlanná váljon vagy egész egyszerűen elnyelje a föld, megszűnjön létezni, vagy bármi. Bármi, csak ne legyen itt, ahová minden logikus, számító gondolata még véletlenül sem sodorta volna, és amiről egyedül agyonrugdosott, magányos lelke tehetett. Nyilvánvalóan nem gondolta át ezt az egészet, mert ha megteszi, fel sem merül benne, hogy ilyesmit kérjen.
És meg volt győződve róla, hogy már ezzel a kérdéssel elássa magát, tönkreteszi a nehezen felépített képet önmagáról, és visszasüllyed abba a gödörbe, ahonnét pár éve kimászott, mikor ideköltöztek Németországból. Az egy fordulópont volt Lilla számára, egy új lap, de most úgy tűnt, csak még nyomorultabb lett. Akkoriban, ha szomorú volt, legalább Sárira számíthatott.
Most meg kénytelen egy idegentől segítséget kérni? Nehezen jutott szóhoz
 végül, mert gombóc ült a torkára.
- Én nem olyan pillanatnyinak érzem - sóhajtotta, és végül minden vívódása ellenére bólintott, elfogadva a felajánlott lehetőséget.
- Rendben.. de.. ugye nem bánja, ha védővarázst szórok ki, hogy ne hallja senki, aki erre jár?
Paranoia, legalább az a helyén maradt, ha az esze nem is. Aztán amint elhelyezkedtek, és minden készen állt, már csak Lillának kellett összeszednie magát. Rendezni gondolatait, és egyáltalán eldönteni, hogy hol és mivel is kezdje. Vagy hogy egyáltalán belekezdjen-e. Még mindig volt visszaút. Még mindig elmehetett.
Nagy levegőt vett, szólásra nyitotta a száját, aztán becsukta. Ezt ugyan Balázs atya nem láthatta, de hallhatta, érzékelhette, ahogy Lilla egész testében küzd magával, és próbál bátorságot gyűjteni.
- Egyszer majdnem megöltem valakit - szaladt ki végül a száján az első gondolat. Az, amelyik talán a legrosszabb volt, és egyúttal az, amit talán a legkevésbé bánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Általában a reggelek lassan indulnak az őrsön. Az ügyeletesek nem tudnak általában sok bűnözőt elfogni éjszaka, hiszen ez Bogolyfalva, a nap indulásakor pedig a kutyának sincs kedve bármit elkövetni. Szóval Zalán teljesen nyugodtan ült le a - most már - állandó helyére, és kezdte el kitölteni magának a szükséges koffeinadagot, hogy az agya legalább elindulhasson még a meeting előtt.
Bodócs sétált oda hozzá bozontos kinézetével, ajkain kaján mosollyal. Zalán sose szívlelte a férfit, és a tündérporos eset óta ez visszafelé is igaz volt. Szóval amikor meglátta közelíteni, már biztos volt benne, hogy ez a reggel nem fog jól indulni.
- Az éjszaka az egyik új tanonc behozott egy nőt prostitúcióért - kezdte minden előzetes bevezető nélkül.
- Prostitúció? Bogolyfalván? - rántotta össze azonnal szemöldökét Zalán, de már látta hova fog kifutni ez a történet. Még csak nem rég lett hivatásos auror, de máris neki kell feltakarítani a tanoncok szarságait. Remek.
- Mindjárt megyek, kérlek vigyétek be az egyik meghallgatóba a nőt... személyt - javította ki magát azonnal a férfi. Hiszen ki tudja milyen nemű volt az ember, ő aztán nem ítélkezik. És nem von le következtetéseket sem.
Bodócs felnevetett rajta, és az asztalára dobta az igen vékony kis aktát. - Zlatan azt mondta nem kell jönnöd a reggeli eligazításra, csak intézd el - hagyta ott a férfi. Zalán elhúzta száját, és kávéja felett belenézett. Remek reggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Éppen csak az első pár mondaton jutott túl, amikor meghallotta a kicsit sem visszafogott üvöltözést, amelyet a nő lezavart. Hát ez aztán zseniális lesz. Tiszta kabaré az egész. Odalépett az egyik tanonchoz, aki ettől szinte azonnal hadba vágta magát. Apró félmosollyal nézte a reakciót, amelyet néha még mindig sajátjának érzett.
- Kérlek nézz utána egy Nadia Rosales nőnek. Minél gyorsabban, és ha megvan kopogj az egyes tárgyaló ajtaján - adta ki az utasítást, és készített még egy kávét. Az aktát a hóna alá csapta, és a szoba felé indult. Az ajtó előtt megállt és egy nagy sóhajt engedett ki. Akkor, kezdődjön a showműsor.
- Üdvözlöm, Egervári Zalán vagyok - fordult a nőhöz komoly, professzionális arccal, és letette elé a másik bögrét. - Remélem szereti a kávét, ilyen korai órán mással nem tudok szolgálni - vallotta be, és az aktát letette az asztalra. Kihajtotta a borítót, és gépiesen beszélni kezdett.
- Az éjjel, pontosan tizenegy huszonnyolckor egy bejelentés érkezett, miszerint Ön a Boglyas tér kivezető útjának egy részén kószált, és idegen férfiakat szólított le. Igaz az állítás? - kérdezte, és először nézett fel az aktából, egyenesen a nő szemébe. Ha megkapta a választ azonnal folytatta is a sorolást akkor is, ha Nadia hozzá akart fűzni valamit.
- Igaz-e, hogy a megjelenése kifogásolható volt, főleg ha az esti órákat tekintjük? Egy szemtanú leírása szerint, idézem: rövid ruhát viselt, megborult volt, látszott rajta, hogy sokat ivott, talán még drogozott is. Pont úgy nézett ki, mint aki a vöröslámpás negyedből szabadult, még a sarka is repedt volt - olvasta érzelemmentesen Zalán, és végre helyet foglalt a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Mellkasom előtt összefűzött karokkal, cseppet sem vidám hangulatban várakoztam arra a bizonyos nyomozóra, aki majd meghozza az ítéletet felettem. Igazából továbbra sem értettem, hogy miért is tartanak fogva, annak ellenére, hogy korábban már elhangzott a prostitúció vádja, amit teljességgel elutasítottam. Lábfejem idegesen járt, ujjaim is fel-le pattogtak már, s mindeközben azon gondolkodtam, hogy vajon anyámék hogy vannak? Vajon mennyire aggódja magát halálra, mit mond a kislányomnak, értesítettek-e valakit az eltűnésemről? Vajon milyen hamar jut el egy ilyen információ a munkahelyemre? Megvan-e még egyáltalán az állásom, mit fognak gondolni rólam az emberek és ehhez hasonlók.
Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, s megjelent benne ez a gyűrött képű nyomozó, akinek feltehetően jó éjszakája volt, legalábbis az enyémnél biztosan jobb.
- Gondolom nekem már nem kell bemutatkoznom - vetettem oda gúnyosan a szavakat, nem is rejtettem véka alá a véleményem erről az egész rendszerről, nagyon is dühös voltam, nem is feltétlenül erre a pasasra, hanem összességében minden aurorra, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe sodortak.
- Szórakozik velem? Nem érdekel a rohadt kávéja, egész éjszaka egy pohár vizet sem kaptam, tegnap este óta semmit sem ettem! - vágtam hozzá ingerülten, ami köszönhető volt a kialvatlanságomnak, az éhségemnek, s ennek a szürreális helyzetnek. - Nem kérek kávét, engedjenek el, haza akarok menni - mondtam, miközben még inkább összehúztam magam előtt a karjaimat, mintha ez védelmet nyújtana velük szemben.
- Hogy mit csináltam??? Nem! Nem igaz…ez hazugság! - teljesen kiakadtam, nem csak a kérdésen, de azon is, hogy a nyomozó képes volt feltenni nekem ezeket a kérdéseket. - Ez…most egy vicc? Maguk szórakoznak velem? Vete a freir espárrágos! - káromkodtam immár spanyolul, ahogy csak este, mikor behozott az a barbár. - Persze, hogy repedt volt! Magának nem lenne repedt a sarka egy hosszú gyaloglás után, ha beakadna két utcakő közé, és hiába rángatná, nagy nehezen sikerülne csak kiragadnia? Amúgy is egy igen értékes Manolo Blahnik darab, szóval még ha repedt is, nem hagynám ott semmi pénzért! De nem vagyok prostituált! Vagy maga szerint úgy nézek ki??? - idegesen pattantam fel az asztaltól, hogy végig nézhessen rajtam a nyomozó. - Mit lát, hm? Maga szerint így néz ki egy prosti? - dühösen fúrtam pillantásom a tekintetébe, s egyáltalán nem volt mindegy neki,hogy mit válaszol. Jó, egy kisestélyi ruha volt rajtam, a harisnyám meg fel volt szakadva, ezt persze észre sem vettem. Smink is volt rajtam, egy kicsit erősebb, mint amit hétköznap viselnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem volt hozzászokva ehhez a korai intézkedéshez. Még csak reggel hét volt, ilyenkor egyáltalán van olyan ember, akinek működik az agya? Ráadásul nem csak hogy a reggeli kávéját nem tudta meginni, de azt is elutasították, hogy másnak adjon. Bár nem teljesen értette a nő logikáját, mert ha tényleg annyira szomjas volt, akkor megitta volna. Legalábbis ő biztosan. Inkább csak figyelmen kívül hagyta a nő mondatait, és elkezdte felolvasni az aktát. Hiszen mindenki így viselkedett volna, ha tagadni akar, és akkor is, ha nincs mit.
- Kérem hölgyem, tartsa meg a hideg vérét - próbálkozott Zalán a megnyugtatásával, de nem sokat ért el vele, azt egyszer biztos. Talán csak még idegesebbé is tette a nőt.
Válaszolta volna ő, hogy hát jobb cipőt kell választani, és akkor nem reped fel a sarok, de nem tűnt etikusnak a válasz a helyzetet eltekintve. Azonban a kérésnek nem mondhatott nemet. Lassan végigmérte a nőt. Bozontos haj, elkenődött smink, szakadt harisnya... nem is úgy nézett ki, mint aki a Ritzben szokott aludni a saját pénzén. Elhúzta a száját, és összeszűkítette szemét. Nem szívesen válaszolt a kérdésre.
- Én csak arra kérem, hogy válaszoljon a protokollkérdésekre. Amíg ezt nem teszi meg, nem tudom elengedni, értse meg - próbált a nő eszére hatni, ha már a szimpla nyugtatgatás nem ment. - Szóval, amikor az aurorok megtalálták, akkor éppen az útpadkán ücsörgött. Akkor is feltették magának a kérdést, de én most megteszem újra, mivel csak folyékony káromkodás hagyta el az Ön száját: várt ott valakire? - kérdezte még mindig nyugalmat erőltetve magára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Tartsam meg, hát persze…milyen egyszerű is ez, nem magát vádolták meg prostitúcióval - morrantam vissza a férfinek azon nyomban, mert még mindig a düh vezérelt, s ezt nem is tudtam volna tagadni. Azért egy kicsit elcsöndesedtem, hogy feltegye a kérdéseit, azok azonban nem kis felháborodást váltottak fel bennem, ismét úrrá lett rajtam a hevesség, s bizony dühösen fúrtam tekintetem a férfi pillantásába, aki azonban ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna, inkább csak elhúzta a száját. - Maga…na jól van! Tehát úgy nézek ki, mint egy prosti, csak azért, mert van rajtam egy csinos ruha, amit egy kellemes vacsorához vettem fel…akkor már biztos, hogy árulom a testem - vetettem oda dühösen a szavakat, nem mintha ez túl sokat számított volna ebben az esetben. - Protokollkérdés…nincs jobb dolguk? Nem találnak semmilyen ügyet a városban, ezért kinéznek valakit, és máris megvádolják? - igen elviselhetetlen lehettem abban a percben, valószínűleg a nyomozó idegeit sikerült felborzolnom, de mentségemre legyen, hogy még mindig nem volt semmi hírem a lányomról, az eljárást sem tartottam megfelelőnek és igen is sértve éreztem magam a vádak miatt. - Jó…mondja már , csak legyünk túl rajta végre - nyögtem be végre, mintegy megadóan, hisz úgy tűnt, addig úgy sem szabadulok, míg nem válaszolom meg ezeket a kérdéseket. Közben visszaültem, s bosszúsan fúrtam pillantásom az auror tekintetébe. - Nem, nem vártam senkire! Már elmondtam, hazafelé tartottam, a cipőm sarka beakadt, egy ideig szenvedtem vele, míg sikerült kicibálnom. Elfáradtam, felhúztam magam, mert tönkre ment a sarka, és elhiheti, hogy tanári fizetésből nem olyan egyszerű ilyen holmikat csak úgy beszerezni. Aztán leültem a padkára, hogy elszívjak egy szál cigit. Ekkor jött az a férfi, nekem nem volt tüzem, ő meg adott. Ennyi történt, ez nem prostitúció! Az aurorok pedig nem igazán kérdeztek! Egyből megvádoltak, még csak a jogaimat sem olvasták fel, berángattak ide, és belöktek abba a cellába. Hiába mondtam, hogy nem igaz, végig úgy kezeltek, mintha az lennék. Nem kaptam vizet, nem kaptam lehetőséget, hogy bárkit is értesítsek. Otthon van a kislányom az anyámmal, még nekik sem szólhattam haza, biztosan aggódnak már…és ne mondja, hogy nyugodt legyek, mert ezt nem lehet nyugodtan elviselni. Értse már meg….én csak egy tanárnő vagyok - mondtam, immár elkeseredve, s csak azért nem sírtam el magam, mert ahhoz erős voltam, hogy ne ilyen alakok előtt gyengüljek el, akik aztán ujjal mutogassanak rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Jó, nem a legelegánsabb válasz volt a hallgatás, ezt Zalánnak is be kellett ismernie. De most inkább mondta volna a nőnek, hogy "bocs, szarul nézel ki"? Azzal se segített volna a helyzeten, szóval inkább csak elnyomott egy nagy sóhajt, és beleivott a kávéjába, miközben a nőt hallgatta. Aztán végül csak megfeszült egy pillanatra az arca, ahogy a "semmilyen ügy" megütötte a fülét. Épp eléggé zaklatta őt a tündérpor, nem kellett, hogy még egy prostituáltnak titulált nő is az orra alá dörgölje, hogy nem halad.
- Nem mi vádoltuk meg önt. Három különböző bejelentést kaptunk, ami miatt az aurorok behozták tegnap este. Volt aki azt állította, hogy nem első alkalommal látja magát ott - magyarázta Zalán, bár nem tudta pontosan miért is ő magyarázkodik, amikor nem a tettes székében ül.
Ahogy a nőt hallgatta egyre feszültebb lett. Nem feltétlenül amiatt, hogy Nadia számon kérte, hanem sokkal inkább azért, mert az ügyeletesek figyelmen kívül hagytak nem egy, de minimum kettő jogot, amely megilleti a vádlottat. Magában meg is jegyezte, hogy ezután majd megkeresi őket, illetve a felügyelőjüket is, bár szinte biztos volt benne, hogy egy Bodócs féle alak lesz az ügy mögött.
- Szóval tanár - morogta maga elé Zalán. - Egy gyerekes anya, aki cigarettázik - foglalta össze a hallottakat, és szemei minden porcikáját kielemezték a nőnek. Kereste a hazugság bármely csöppnyi kis jelét, de eddig nem nagyon tudta beazonosítani. Ez a nő vagy igazat mondott, vagy a legjobb svindler volt, akivel találkozott.
- Igaz-e, hogy Ön... - kezdte, de kopogás hangja szakította félbe. - Egy pillanat - emelte fel hüvelykujját a nő felé, és kinyitotta a reteszt, ahol egy fiatal - még Zalánt is leköröző - srác állt. Láthatóan zavarban volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Három különböző bejelentés? - megdöbbenve hallgattam a nyomozót, s azon gondolkodtam, hogy vajon mégis kinek állhat érdekében az, hogy efféle valótlanságot állítson? Vagy lehet, hogy összekevertek valaki mással, és tényleg működött prostitúció a városban? Ha igen, az nagy probléma a fiatalokra nézve, egy pillanat erejéig el is merengtem ezen, de nem tudtam túl sokat aggódni mások életéért, hisz jelen pillanatban még mindig én ültem odabent, s engem vádoltak meg. - Nézze, nem tudom, hogy ezek a dolgok hogy mennek, hogy elég-e csak egy bejelentés, és máris előveszik az embert, de biztosan állíthatom, hogy nem igazak ezek a vádak, és még bizonyíték sincs ellenem, és már tényleg nagyon ideges vagyok, és ez a bánásmód is szörnyű! - kezdtem elkeseredni, ami felváltotta az idegességet, mert egyszerűen nem értettem, hogy kerülhettem ilyen kellemetlen helyzetbe. Végül megint csak ideges lettem, s így a velem szemben ülő auror szemére vetettem, hogy mégis mit művelt az, aki behozott, vagy épp mit nem tett meg. Ezután nyúltam csak a kávé után, amit először nem is akartam elfogadni, de még mindig jobb volt, mintha nem kapnék semmit. - Igen, mondtam már, hogy tanár vagyok…oh, na ne. Nehogy már el akarjon ítélni, amiért elszívtam egy szál cigarettát. Ha gyerekem van, akkor már nem is dohányozhatom? Amúgy is …csak kocadohányos vagyok, ritkán szívok el egy szálat, és ez pont este történt, ez még nem bűn! - vágtam vissza, rosszul esett, hogy ez a nyomozó is elítélt mindenféle bizonyíték nélkül. - Nem, nem igaz! - vágtam oda, még mielőtt bármit is kérdezett volna, de szerencsére épp kopogtattak, ez szakította meg a feszült hangulatot. Idegesen kaptam pillantásom az ajtó irányába, ahol egy fiatal auror ácsorgott. - Ő ki lenne? A kuncsaftom? Hm? - kérdeztem némi gúnnyal, mert most már tényleg nagyon elegem volt abból, hogy ártatlanul tartanak fogva. Haza akartam menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lehet, hogy túl sokat árult el a nőnek az ügyről, de még mindig nem veszélyeztette a bejelentők személyiségi jogait, szóval nem volt gond. Az viszont egyértelműen aggasztotta, hogy a nő egyik percről a másikra vált stílust. Mintha játszadozna csak vele. Próbálkozik először dühösen, nem jön be. Aztán megpróbált szánalmat kelteni benne, most meg megint dühös. Ez csak két verziót jelenthetett Zalán számára. Egy, tényleg prostituált a nő, és minden lehető módszerrel próbál kiszabadulni a karmai közül. Vagy kettő, épp megvan neki a havija. Olyankor Roxy is mindig össze-vissza mindenhogy viselkedik és még az is baj, ha csak egy helyben ül. Ha pedig utóbbi esetet tekintjük, akkor bizony megértette a nő feldúltságát.
- Eszem ágában sem volt elítélni azért, mert cigarettázik - ingatta fejét Zalán. Ez az egész szituáció egyre reménytelenebbnek tűnt. Mintha valaki ma reggel úgy döntött volna, hogy megvicceli. Ez nem is egy rendes ügy, és a nő is csak színészkedik.
- Azt se tudja, mit akartam - képedt el Zalán, és talán először esett ki igazán a szerepéből. Jó is volt az a kopogás, így legalább egy kicsit rendbe tudta szedni a vonásait. Komolyan, az ember esze megáll mennyire nincs tisztelet mostanában az emberekben.
A férfi néhány papírt hozott oda neki, pár adattal, nem sokkal. A megjegyzésre csak egy sötétebb pillantást kapott a nő Zalántól, aztán vissza is nézett a papírok közé. Átvette őket, és egy köszönöm kíséretében visszafordult a nő felé.
- A beszélgetésünk alatt leellenőriztettem a történetét. Úgy tűnik egyezik minden amit mondott. Már csak egyetlen röpke visszajelzést várunk - jelentette ki Zalán. Bár egészen nehezére esett, az utóbbi percek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Mégis olyan hangsúllyal mondta…hagyjuk - legyintettem egyet, bár nagyon rosszul esett az, hogy eddig minden aurornak volt felém olyan megjegyzése, amiből az jött le, hogy itt egyedül én lehetek a hibás, csak azért mert dohányzom, vagy ahogy öltözködöm, máris mindegyikük megbélyegezett, még akkor is, ha ezt nem merték kimondani a szemembe. Megjegyzéseikből viszont egyértelműen érződött az, hogy nem hisznek nekem. Bezzeg, ha egy férfivel történt volna ugyanez, máris ment volna a hajbókolás, s már legalább ötször elnézést kértek volna tőle a kellemetlenség miatt. Nekem azonban továbbra is tűrnöm kellett, ráadásul a fejem is megfájdult, s lassan már teljesen elkeseredtem, így már épp, hogy csak némi gúnyra futotta belőlem. Végül aztán feladva a küzdelmet, tenyerembe temetett arccal vártam a végítéletet. Az viszont még mindig nem érkezett meg, én viszont már túl fáradt voltam ehhez az egészhez. - Visszajelzést? - keserű mosollyal ráztam meg a fejem, de legszívesebben sírni lett volna kedvem. - Nézze, lehet hogy dühösen reagáltam, de ez igazságtalan. Tényleg nem tettem semmi rosszat, és maguk még csak annyit sem ajánlottak fel nekem, hogy küldjek haza egy értesítést. Mit gondolhat az anyám, és a lányom? Tudja maga, hogy mit élhetnek át? Jogom lett volna ahhoz, hogy üzenhessek, hogy idehívhassak valakit, mert ez az eljárás ez nem méltó senkihez sem. Az egész éjszakát egy kalitkában töltöttem…hogy tehetik meg ezt? - nem kiabáltam, inkább csak kétségbeesve tettem fel a kérdéseimet, mert nagyon is bántott az, hogy ilyesmi megtörténhet egy nővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Higgadtan próbálta végighallgatni a nő egész mondandóját. Természetesen el tudta képzelni, hogy milyen zavaró lehet, hogy itt kell lennie, és ha tényleg van rá esély, hogy nem prostituált - ami valljuk be Bogolyfalván nem népszerű hivatás -, akkor frusztráló is. Zalán azonnal el is engedte volna a nőt, ha csak egy bejelentésről értesültek volna. De a három túl nagy szám volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják.
- Biztosíthatom, a családját értesítettük róla, hogy bent kell tartanunk. Ahogy azt is elmondtuk nekik, hogy óvadék mellett elengedjük Önt, ha azonnal távozni kíván. Azonban az édesanyja hasonlóképp reagált, mint Ön, és ezt mondta, hogy "nem fizetek olyanért, ami nem is igaz". Idézet vége - tudatta a nővel Zalán, és az ajtó melletti falnak dőlt. - Higgye el, hogy nem szórakozásból tartom itt. Ha sikerült igazolnunk az alibijét, mely szerint egy étteremben tartózkodott egy férfivel, és külön utakon mentek haza, úgy el fogjuk engedni - sulykolta a nőbe az információkat. Hiába állította Nadia, hogy ez történt, igazi bizonyítékokra volt szükség ahhoz, hogy végül ejtsék a vádakat.
- Én szeretnék hinni magának. De emellett azt akarom elérni, hogy biztonságos legyen a város mindenki számára - jegyezte meg Zalán, és az asztalhoz lépve újra a bögréjéért nyúlt.
- Milyen tantárgyat tanít? - kérdezte a férfi, hogy oldja egy kicsit a feszültséget, és elterelje a nő gondolatait várakozás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Nahát, ez megnyugtató. Ezt mondta? Nagyon jó - sóhajtva ráztam meg a fejem, nem is tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy anyám ennyire bízott bennem, vagy legyek dühös, amiért nem tette le azt az óvadékot. Mindenesetre egy kicsit bosszantott ez a helyzet, ahogy az is, hogy én magam nem beszélhettem vele. - Tudja, a maga kollégája egyáltalán nem tájékoztatott semmiről, még csak a lehetőséget sem kaptam meg, hogy én magam üzenjek haza. Pedig ehhez jogom lett volna - panaszoltam a nyomozónak, aki valamelyest szimpatikusabb volt, mint az, aki az éjszaka folyamán behozott. - Alibi...most tényleg? - nevetve ráztam meg a fejem, bár ez inkább keserédes mosoly volt, mint sem boldog. Egész egyszerűen nevetségesnek találtam a vádakat, s azt is, hogy bent tartottak. - Szeretne, de mégis megvádol mindenféle bizonyíték nélkül prostitúcióval. Tényleg tőlem kell megvédeni ezt a várost, csakis egy mexikói származású nő űzheti ezt az ipart...- újra elítéltem a rendszerüket, még ha elviselhetetlennek is tűntem, volt elég okom arra, hogy így viselkedjek. Végül sóhajtva hajtottam előre a fejem, hisz nem volt mit tenni, várni kellett, míg elérik az ismerősömet, aki bizonyíthatja, hogy együtt vacsoráztunk. - Tényleg érdekli? - a röpke csöndet az auror kérdése törte meg, némi értetlenséggel emeltem rá a pillantásom. - Mugliismeret - válaszoltam végül. - És a következő órám éppen...öt perc múlva kezdődik, szóval kérem, legalább hadd értesítsem az igazgatót, hogy ma valószínűleg késni fogok - bíztam benne, hogy legalább erre lesz valami mód, mobiltelefonom az akadt, s úgy emlékeztem, hogy Ákosnak is van, így neki üzenhetek erről a kínos incidensről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Érezte Zalán, ahogy a hallottakra megfeszült az állkapcsa, de mégsem mondhatott semmit. Nem ismerhette el, hogy a nőnek igaza volt, nem is háborodhatott fel vele együtt nyilvánosan, hiszen akkor elismerte volna a kirendeltség bűnét. De lássuk be, melyik aurortanonc nem hibázott már legalább kisezerszer? Hisz olyankor már az ember úgy érzi övé a világ, mégse érzi cselekedetei következményeit. De ha végre hazajuttatták a nőt, akkor majd biztosan fogja.
- Én esküszöm magának, fogalmam sem volt a származásáról - magyarázkodott Zalán. Magyarázkodott? Inkább csak megemlítette. Nem szerette, ha rasszistának tekintik. Épp elég volt, hogy a nő nagy feministának tűnt. Mármint abból a fajtából, aki megsértődik azon is, ha Zalán kinyitná előtte az ajtót. Igazából mindegy is volt mit tesz, azzal csak a baj van.
- Mugliismeret, remek - bólintott a férfi komolyan. - Sajnos csak egyetlen telefonkészülékünk van. Azonban az igazgató biztosan ismeretes a helyzetről - szólt megnyugtatóan Zalán, és igazán reménykedett benne, hogy nem nyúl mellé ezzel a kijelentéssel. Ha a tanonc az egész elfogatást ennyire el tudta szúrni, akkor ezt is képes lehetett. Ahogy a felügyelő auror is, aki éjszaka a zöldfülű mellett ügyelt.
Beleivott kávéjába, és az éghez imádkozott közben, hogy végre visszaérjen valami jó hírrel az "asszisztense". - Szóval mugliismeret. Ismeretes is a világukkal, vagy csak érdekli? - kérdezte. Ha már ott voltak, üssék el az időt valamivel.
Aztán újabb kopogás szakította félbe a beszélgetésüket. Zalán úgy lépett az ajtóhoz, mintha minimum fuldokolt volna a bent lévő levegőtől. Suttogott neki valamit a férfi, ő pedig komolyan bólintott.
- Elnézést a félreértésért, Miss Rosales, az egész kirendeltség nevében bocsánatot kérek. Természetesen szabadon távozhat - tárta ki az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Persze, van ezer és egy ügy minden mellett, amivel haladni kell, mert az élet sehol sem áll meg. Attól még, hogy a városka csendes, akad bőven ellátni való, mert igen, azt sem szabad csukott szemmel hagyni és hallgatni, ha valaki éppen a szomszédja miatt perlekedik. Ez kis helyeken megszokott és nem újdonság, újoncként, gyakornokként is nem egyszer kísértem vagy csak vizsgáltam ki pitiáner, vélt vagy éppen teljesen ártalmatlan ügyeket. Voltak, amik megmosolyogtatnak a mai napig, vannak, amiktől csak fáradt a sóhajom. A lényeg, hogy az emberek szeretik egymást gyanúsítani, akár minden alap nélkül.
Ez az ügy azonban más, mert nem mutogat senki és kiabál hangosan. Alattomosan, a sorok között húzódik meg, nem is veszi észre senki sem, csak aki nagyon figyel, aki direkt keresi. Mégis, hallani suttogásokat, mert a lelkiismeret olyan dolog, amely egy idő után feladja a tagadást. Nem egy oldalon, nem egy stócban fog heverni a nyoma annak, amely ma ide vezetett, hozzá, az elhatározás, hogy most már valamit lépni kell, de nem egyedül. Nem tudom, kevés vagyok-e vagy éppen ez a méreg dagadt hatalmasra. Ki kell szúrni.
- Á, nagyszerű. Én Kállay Bertalan – nyúlok felé én is, rövid, tömör, de minden benne van a kézfogásban, amit megejtünk. Hamar elengedem, ahogy azt a látványt is, amely pár pillanattal előbb tárult elém; a sebesen félretolt iratokat. Talán mást várt? Mást hitt? Tőlem nem kell tartania, nem én leszek a hóhér, aki ítélkezik felette. Letelepszem hát, hogy a magammal hozott iratokat egyelőre csak az asztalra tegyem, a mappában pihenve, tekintetem szegezem rá.
- Inkább lehet, fordítva lenne így – mosolyodom el szerényen, mert ez inkább kölcsönös lesz, mint valamelyikünk áldozata. Vagyis, ezt remélem. – Igyekszem rövidre fogni. Mivel, úgymond eredeti célom, a vérfarkas állomány figyelme egyelőre pozitív állást mutat, van időm az iskola és a környék további ügyes-bajos dolgait jobban megszemlélni. De van egy ügy, amiben ritka kevés információm vagy épp hézagos történeteim vannak. Úgy hallottam, te talán többet tudsz és ha nem gond, ha elfogadod, összedolgozhatnánk – nem akarok feljebbvalónak tűnni, nem olyan rég volt az, hogy én ültem ott, ahol ő és én számítottam annak, ami ő. Teljesen megértem és átérzem, milyen csak hajtani és hajtani, nem figyelve senkit sem.
- A Tündérporról lenne szó – azzal felé tolom az anyagom, ami van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Láttam a lány tekintetében a gondterheltséget, érződött rajta az, hogy valóban van valami, amit magában hordoz, s azt hiszem, feladatom volt az, hogy megtudjam, mi az, hogy megpróbáljak rajta segíteni. Emiatt is ajánlottam fel részére a szolgálatomat, de nem erőszakosan, csak lehetőségként, hogy Ő döntsön. S bár ez nem volt egy hagyományos gyóntatófülke, ettől függetlenül könnyíthetett a lelkén, ha akart.
- Nem bánom, nyugodtan szórj szét védő varázslatot - bólintottam, majd helyet foglaltam a széken, s vártam, hogy a leányzó is ezt tegye. Nem láttam őt, csupán a neszekből tudtam ítélni, hogy ott van már-e mögöttem. - Akkor kezdj bele, amikor jól esik , van időnk - tettem hozzá, hogy érezze, nem kell elkapkodnia, nyugodtan összeszedheti a gondolatait.
Vártam csöndben, bár hallottam a küszködését, hogy mondaná is, meg nem is, megfordult a fejemben, hogy kérdésekkel segítsem, ám mielőtt még feltehettem volna egy kérdést, végre hang szökkent ki ajkain. Majdnem megölt valakit. Hangzott elmémben a mondat, ami rövid volt és tömör, mégis sok mindenről árulkodott. - Mi történt pontosan? - nem tettem semmi olyat, amivel azt sugallnám, hogy meglep, vagy elítélem, hangom végig nyugodt volt, érdeklődő. Szerettem volna, ha Lilla megnyílik, s képes beszélni arról, ami ennyire nyomja a lelkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Vannak érdekes és emlékezetes találkozások az életben. Az egyik ilyen Miss Nadia Rosaleshez köt, akivel az elmúlt este véletlenül találkoztam. Őt a randevú partnere ültette fel, engem pedig nagy valószínűség szerint az édesanyám, mert, ahogy megláttam, hogy kivel kíván összeboronálni, gondolkodás nélkül leültem az első asztalhoz, ahol láthatóan egyedül volt a másik. Ez lenne Miss Rosales.
A kellemes estét követően azonban, bármennyire is evidensnek tűnik, nem kísérhettem haza, ugyanis, azonnal jelenésem volt a saját hivatalomban, nem tűrt halasztást a dolog. Ő megértette, elbúcsúztunk, elraktároztam őt az igazán kellemes emlékek között, és nem is sejtettem, hogy pár óra múlva az aurori kirendeltség fogdájában láthatom viszont, tegnapi ruhában, láthatóan megviselten, így hát, ahogy feltárul a cella ajtaja, úgy lépek ki én magam is az árnyékból a fényre.
- Nadia. Sajnálom, hogy csak most értem ide, amint meghallottam, hogy mi történt, útnak indultam.
Kedves, bocsánatkérő mosollyal pillantok rá, remélve, hogy megbocsát majd nekem azért, hogy csak reggelre bukkantak a nyomomra. Nem is értem, hiszen könnyedén tudnának nekem üzenni, az étteremben is pontosan tudták, hogy ki vagyok, nem véletlenül hoztak drága bort, és ugrálták körül kettősünket, mintha mi volnánk a legismertebb celebpár. A kezem nyújtom felé, hogy ha elfogadja, akkor védelmezőn húzzam magamhoz.
- Ne aggódj, jeleztem az iskolában, hogy ma gyengébbnek érzed magad, helyettesítenek. Úgy gondoltam, hogy jól esne egy kiadós reggeli, és egy rendes ágyban való pihenés. Tisztáztam a helyzetet, amivel megvádoltak. Senki sem tud róla.
Nem teljesen igaz, én is tudom, hiszen a családját értesítették, de az iskolába én magam álltam ki mellette, és kértem bocsánatot, amiért a hibámból most a kiváló tanerő gyengélkedik, valamint biztosítottam az igazgatóságot, hogy holnapra kutya baja sem lesz, mert megissza a gyógyfőzetet.
- Remélem, nem esett csorba a hölgy becsületén.
Fordítom a tekintetem kérdőn és sokatmondón Zalán felé, alaposan végignézve rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Nem lep meg…úgy értem, és ne vegye magára, de amit és ahogy a kollégája művelt, az alapján nem vontam le pozitív következtetéseket Önökről, aurorokról. Pedig alapvetően nincs bajom a munkásságukkal - tettem hozzá, ezzel tényleg nem a velem szemben ülő férfit akartam megsérteni, hanem csak próbáltam felnyitni a szemét, hogy valami nagyon nem stimmel itt házon belül, s nem ártana, ha egy kicsit feltérképeznék a saját házuk táját, mielőtt még ártatlanul ítélnének embereket börtönre.
Ezt követően kellett egy-két perc, meg a kávé, s persze egy nagy sóhaj, hogy félretéve a csatabárdot, várakozás közben tudjak értelmesen kommunikálni az aurorral. - Igen, a varázsvilág átka - sóhajtottam, szinte kicsusszant a számon, mert valljuk be, számos hasznos és praktikus mugli eszköz volt, amiből ha több lett volna használatban, az megkönnyítette volna a varázslók életét. Értettem én persze, hogy bagoly, meg varázslat, és a hagyományok, de egy mobillal sokkal könnyedebb volt felvenni a kapcsolatot egy távolabbi ismerősünkkel. - Ajjaj, azt mondta, hogy az igazgató? - elhúztam a számat, aztán sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, volt egy rossz érzésem. Ki tudja, hogyan s mit közölhettek a főnökkel, már előre féltem, hogy kínos beszélgetés vár majd rám.
- Ismeretes, a fél életemet muglik közt töltöttem, nagyon sok kultúrát tanulmányoztam..- kezdtem bele, bár ez a beszélgetés most nem igazán esett jól, pedig más alkalommal talán kedvem lett volna erről bővebben is fecserészni. Szerencsére kopogtattak az ajtón, kicsit még ideges voltam, hogy már megint történhetett. Legnagyobb döbbenetemre azonban végre, mintha csoda történt volna, közölte, hogy elmehetek.  - El sem hiszem, hogyan? - kissé értetlenül pillantottam rá, hisz ezidáig senki sem hitt nekem, de ahogy megpillantottam az ajtóban Benedeket, úgy ezzel együtt egy nagy kő is leesett a szívemről, s így már minden egyértelművé vált. - Benedek, de jó hogy látlak! -  elfogadva a kezét, szinte a karjába szökkentem, s azt hiszem, még ennyire nem örültem egy “randipartner” viszontlátásának sem. Benedek jelen esetben azonban kivételt képezett, s bár csak véletlenül sodorta a sors az asztalomhoz, most mégis a megmentőm lehetett. - Nagyon köszönöm…tényleg? Jajj emiatt aggódtam, annyira kellemetlen ez az egész, hogy is vádolhatnak meg ilyesmivel? Még hogy Bogolyfalván prostitúció…- érezhette a hangomból, hogy mennyire rosszul érintett ez a helyzet. - De nem a Te hibád volt…állítólag három-négy bejelentés is érkezett, pedig én nem - ráztam meg a fejem, kicsit mintha előtte is magyarázkodtam volna, pedig csak nem tartott annak, aminek az a zöldfülű auror. Ezt követően pillantásom a nyomozó felé szökött,  kinek Benedek szegezett kérdést, joggal. Ettől függetlenül egy kicsit sajnálni kezdtem a férfit, hisz nem ő vitt be hanem a kollégája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már kisgyermekkoromban megtanultam azt, hogy egy kis hízelgéssel, kedves mosollyal és némi pillarebegtetéssel kenyérre lehet kenni bárkit, aki önmagán kívül másokkal is törődik. Merlinnek hála nekem pedig megadatott két áldott jó lélek testvér, így nem sokat kellett tennem azért, ha valamit akartam tőlük. Azzal viszont tisztában voltam, hogy drága fivéreim már kellően fifikásak és tapasztaltak voltak ahhoz, hogy egy mosoly kifogjon rajtuk, így bátorkodtam néha az ujjaim köré csavarni a bátyáimat.
Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé.
Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam.
- András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elméjében állóháború alakult ki logikus gondolatai és azok közt, melyek ebbe a helyzetbe sodorták. Amik segítségért kiáltottak. Nem tehetett mást, beletörődött abba, hogy ilyen gyenge, és elesett. De azt nem engedhette meg, hogy ezt mások véletlenül is megtudják. Nem hagyhatta, hogy ismét céltáblájává váljon néhány semmirekellő, érzelmi nulla suttyó számára. Ezért aztán kiszórta a védővarázslatokat a teremre, melyektől azt remélték, hogy gondolatait bent tartják, még ha ki is mondja azokat a papnak. Mindent előkészített, hogy a lehető legnagyobb biztonságban tárja fel a lelkét egy olyan vadidegennek, akiben mégis ösztönösen bízni lehetett, még ha ő maga nem is volt vallásos.
Mert ezeknek a dolgoknak súlya van, ha hisz az ember bennük, ha nem. És Lilla, bár nem ismerte Balázs atyát, mégis érezte, hogy nála biztonságban vannak gondolatai, titkai. Így aztán kimondta az elsőt, ami szorosan kötődött az összes többihez is. Hiszen Sári miatt ölte meg kis híján azt a nyomorultat annak idején. Amiért bántotta a húgát.
Azonban ahogy kiszaladt a száján ez az egy mondat, és próbálta volna összeszedni gondolatait a folytatáshoz, a férfi megszólalt, megkérdezte, mi történt pontosan. És bár semmi vádló, ítélő hangsúly nem érződött szavain, Lilla mégis összerezzent.
- Sajnálom, ez rossz ötlet volt - mondta színtelen hangon, és felpattant, mielőtt még meggondolhatta volna magát.
Mit csinálsz, te hülye? Kérdezte magát, de hiába, már ragadta is meg a kocsit, amin a könyveket hozta, suhintott kettő pálcájával, hogy megszüntesse a gondosan elhelyezett varázslatokat, és már fordult is ki az ajtón.
Mire ő, vagy a férfi észbe kaphatott volna, már ott se volt. Hiába döntötte el magában, hogy megteszi, hiába készítette föl magát. Nem ment. Még nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Könnyed bemutatkozásban le is tudták a kötelező köröket. Egyikük se tűnt olyan embernek, aki kicsit is tudta értékelni ilyen helyzetekben a mellébeszélést vagy a feszültségoldó pár kérdést, mint a "hogy vagy?" és a "szerinted ma esni fog?". Helyet foglaltak és már mehetett is a meló.
Zalán összefűzte ujjait maga előtt, és kényelmesen az ajkai elé helyezte. Minden egyes szót, amit Bertalan kimondott úgy emésztett meg, mintha gumiszerű rágós mangó lenne, pedig még soha nem ízlelte a gyümölcsöt. Agyában futkorásztak a különböző elméletek, hogy vajon ezekhez a dolgokhoz milyen köze lehet. Esetleg valamihez a segítsége kell? Egy régebbi aktával függ össze, amit ő zárt le? Vagy egy egészen más nyomozás.
Aztán elhangzott végre a kulcsfogalom. Tündérpor. Mintha a téma folyamatosan felette lett volna, mint Damoklész kardja. Testtartása is azonnal megváltozott, feszesebb lett, éberebb, mint amilyen volt.
- Csak nem új információd van? - kérdezte izgatottan, mint ahogy egy kisgyerek tenné. Talán nem volt rendjén, hogy egy ilyen ügy miatt legyen boldog, de nem tehetett róla. Valószínűleg az összes aurornak ilyen furcsán működött az agya, máskülönben nem tudták volna felfogni azt a sok szörnyűséget, amellyel nap mint nap szembesülnek.
- Elég sokat tudok az ügyről, de sajnos még mindig nem eleget - vallotta be, és felcsapva az aktát dőlt előre a székében. - Újabb diákok? - nézett rá a képekre elkerekedett szemekkel. - Mikor történtek ezek? - szórta következő kérdését a férfire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már lassan egy órája bent volt a kirendeltségen, még sem érezte úgy, hogy bármi hasznosat tett volna. Ott ücsörgött egy nővel a kihallgatóban, biztosra véve, hogy csak valami félreértés lehet az egész, de mégis muszáj végigmenniük most már az egész procedúrán. Egymással szemben, mind a ketten nyúzottan próbáltam valami beszélgetésfélét imitálni, hol egyikőjük, hol másikójuk jött jobban méregbe. Csak még Nadia temperamentumát három irodával arrébb is hallották, addig Zalán belső forrongását még az őt néző nő se tudta megállapítani.
Egy félmosolyt küldött a nő felé a megjegyzésre. Egy kvibli apával és egy mugli mostohaanyával ő sem mondhatta, hogy sok varázslat volt az otthonukban, mikor felnőtt. Pontosan látta milyen hátrányai vannak a varázslók elittudatának, és tökéletesen egyetértett a nővel. Több telefon kéne. Egy számítógép, belső információs rendszer, de természetesen ők inkább a nehezebb utat választották.
Mielőtt megszólalhatott volna, újabb kopogás szakította fél be őket. Természetesen nem volt rest azonnal bocsánatot kérni, még ha nem is az ő hibájából tartották ott Nadiat. Igazából már az ücsörgés közben kitalálta, hogy mit fog mondani, egyáltalán nem érte váratlanul a feladat.
- Volt egy őrangyala - mosolygott félszegen Zalán. Nem teljesen tudta eldönteni, hogy a hölgy mennyire haragszik rá a történtekért. Azért örült neki, hogy boldog vége lett a dolognak.
- Legjobb tudásom szerint nem jutott ki a hír, egyedül a családhoz és... nos Önhöz - bólintott. - Még egy utolsó megjegyzés erejéig rabolnám az idejét - ráncolta össze a homlokát a férfi, de hát csak nem bírta ki. - Egy ideig talán elkerülném a város idősebb korosztályát. Főleg a hölgyeket. Ha érti mire célzok - vetett jelentőségteljes pillantást Nadiara. - És még egyszer elnézést - indult vissza a tárgyalóba, hogy összeszedje az eszközöket. Fejben már el is kezdte kigondolni a pontos szavakat, amiket majd a tanonc fejéhez fog vágni. Nem lesz kellemes reggele, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Az ott jó lesz. Ideiglenesen.
Édes, amikor érkeznek új dolgok, csak kellemetlen, amikor egyszerűen nem tudja az ember hova eltenni őket, mert a régieket még nem szállították el. Valami nagyon félremehetett a kommunikációban, én pedig csípőre tett kézzel, kissé morcos babának ható arccal nézem, ahogy lepakolják a könyvtár hátsó részébe az új bútorokat. A régieket, amik még teljesen használhatóak, a Kerekinek adjuk, ezzel segítve nekik, és persze az intézményt és a polgármestert is jó színben tüntetve fel. Csak arról volt szó, hogy két nappal a megérkezésük előtt lesz az elszállítás, mi is addigra terveztük be a felszabadításukat, azonban ők, mint kiderült, egy teljes hetet mentek félre a dátumok tekintetében, vagyis, most úgy nézünk ki, mintha mi magunk építkeznénk maradékokból, és persze ez az a nap, amikor nem csak egy, óóó nem, hanem négy új olvasó is érkezik, és beiratkozni szándékozik. Ráadásul egyszerre, mert miért is ne.
Szusszanva pillantok a sorban állókra, majd a két lányra, akik erejükön felül dolgoznak, de hát a rendszert még ők sem tudják megmásítani, ráadásul a pakolás sem éppen csendes, Erzsike is cicceg, hogy sietne. Esküszöm, hogy ma nem hétfő van, de ez a mai nap az új hétfő, sőt, az egész év minden hétfője egybegyúrva, és nem nagyon élvezem, pedig megígértem magamnak is, Ricsinek is, hogy nem stresszelek. Van most elég dolog az életemben, ami miatt a plafonon tudnék lenni, a munkahelynek, különösen, ha az egy közművelődési intézmény, a nyugalom szigetének kellene lennie. Hiszen lássuk be, piszok nagy szerencsém van, különösen a könyvtáros lányokkal, de most mégis úgy érzem, hogy ez a tény se vígasztal.
A kezemet a hasamon tartva, ujjaimmal kicsit dobolok, aztán a sokadik ciccegésre megfordulok, és nem, eszemben sincs Erzsikéhez odasétálni, szánt szándékkal egy nála fiatalabb hímneműt célzok meg, méghozzá olyat, aki előtte volt a sorban, de aztán a néni láttam, hogy befurakszik. Így akad össze a tekintetem Teddy-ével, és mosolyodom el tündérien.
- Szia, Lili vagyok, miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Pályafutásom alatt sokan próbáltak meggyónni sokféle bűntettet, ezek többsége azonban házastársakkal kapcsolatos félrelépést és apróbb hibákat jelentett. Nem volt jellemző az emberekre az, hogy komolyabb vétkeket is felvállaljanak, s azt hiszem, hogy a gyülekezeti tagok közt nem is voltak olyanok, akik bármi nagyobb kihágást tettek volna. Éppen ezért is lepett meg az, ahogy ez a fiatal lány az elején kissé bizalmatlanul, majd lassacskán, mégis nagy nehezen nyílt meg nekem, s olyasmit hozott a felszínre, amivel nem sokan néznének farkasszemet. A halál maga is egy szörnyű tragédia, hát még, ha az egy hibás cselekedet következménye. S bár nem egészen volt egyértelmű még egyelőre, hogy amiről a leányzó mesél, az vajon megtörtént-e vagy csak majdnem, mindenesetre felkeltette a kíváncsiságomat. Nem ítéltem el, de meglepett, viszont segíteni szerettem volna, ezért is bátorkodtam újabb kérdést intézni felé. Azt gondoltam, hogy ha nem lát, s háttal ül nekem, akkor talán könnyedebben nyílik meg, s bátran beszél majd, ám ehelyett úgy tűnt, hogy megijedt. Nem tudom, hogy pontosan mitől, vagy kitől, esetleg bennem nem bízott-e meg eléggé, vagy csak nehéz volt számára a téma, de Lilla hirtelen pattant fel, s mire hátrafordultam, már csak azt láttam, ahogy kiszalad az ajtón. Magam is felpattantam, szaladtam, hogy utána szóljak, de mire a folyosóra értem, már hűlt helyét találtam. - Lilla - magam sem tudom már, kinek is mondtam ezt, nem hiszem, hogy hallótávolságon belül volt. Abban viszont biztos voltam, hogy ez a lány valami nagyon súlyos terhet cipelhet, s csak remélhettem, hogy egy napon majd újra megnyílik, és megosztja azt velem. Segíteni szerettem volna, most viszont nem sikerült, így kissé letörten folytattam tovább a könyvek pakolászását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Senkit sem lep meg, hogy itt van. Vagyis igen, mert ő és a könyvtár valami olyan kettős dolog, amely nemigen emlegethető egy lapon. Csak muszáj. azonban, az nem lep meg senkit, pontosabban szólva, hogy az iskolai helyen nem látják szívesen. Nem éppen olyan helyre való az, akinek nyugodt perce, meg úgy halk hangja sincsen. Vagy mert sikerült belefirkálnia egy könyvbe? Még tavaly volt, idén csak szamárfülezett, azonban mind a kettő felér egy gyilkossággal a papírillatúak körében. Mint bűnelkövető, azonban muszáj teljesítenie a kötelezettségeit és mivel nem szerzett pár tanárnál jó pontot kezdésnek, jobb, ha valós adatokat ír le, mint random gondolatokat. Nem túlbuzgó ő, félre ne értse senki, ahhoz még sokat kellene fejlődnie, amit nem fog megtenni, sokkal több dolog érdekli és mozgatja, amelyhez egyelőre még kell a hely is. Csak most jön bele a mágiába! Hát ha más nem, ez mi menő már?! Ő csinálja, senki más, nem a múlt egy régi, ismerős alakja, csakis ő. Nem kell hozzá kiabálnia, mérgesnek lennie, jön. Csakhogy létezik elmélet is, száraz, unalmas szavak hada, amely miatt megkísérli, hogy hátha itt nem néznek rá azonnal olyan szemmel, akit meg akarnak ölni. Felöltözött hát, útnak indult, harmadszorra meg is találta, mert a drága háztársa rohadtul nem tudta értelmesen elmagyarázni, hogy mi merre van. Ezt még leveri rajta, de előbb elintézi a dolgait. Különös késztetést érez, hogy belopózzon a pub-ba, sört inni, d majd utána. Ráér. Egy-két potyacigi így is belefért, vagyis itt a faluban a kutyát nem érdekli és a sorba már a rágón rágódva áll be. Érdekes hely ez, mintha kicsit káosz lenne, meg minden, főleg az, hogy állnak előtte, majd még elébe is tolakodnak. Felcisszen, karjait tárja szét és ejti le, halkan odanyomva egy-pár keresetlen olasz szót az öreglánynak. Jó, siet, megérti. Százezer évesen biztosan nincs ideje semmire sem. Chh.
Legyint végül, hát akkor vár tovább. Sarkain hintázik, mozog, nem tud egyenesen és totál nyugalomban állni. Így, lábujjhegyen állva éri a pár, kedves szó és a mosoly, amelyre pislog egy nagyot. Ó, hát de szép! Elvigyorodik ő is, csak kevésbé bájosan, annál több foggal. Hajaj, a néni nagyon csúnyán néz feléjük, szinte hallja, hogy rákezd; ő volt itt előbb.
- Helloo – gesztikulál szélesen a köszönéshez. – Theodore vagyok ééés sose voltam itt, de kellene pár könyv – nahát, hogy ilyet kér egy könyvtárban! Jöhet mellé egy diétás üdítő és két szelet pizza, akkor meglepő lenne. – Ühm, sárkányokról kellene valami, meg, meg… meg – nagy szussz, jön is a merész gondolat. – És az elemi mágia. Elemi mágus akarok lenni – mert az csak úgy megy. De neki kell egy olyan állat. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nos, a könyvek már egy nagyon jó kezdet.
És ugyebár a sárkányok meg egy jó folytatás, mert az ember azt tudja mondani, hogy oké, ez jócskán leszűkítette az állományt, de aztán jön a mély víz, vagyis az, hogy ő elemi mágus akar lenni. Óóó, ha így működne, akkor nekem elsőre meglett volna a jogsim, és nem úgy megyek haza a sokadik alkalom után, hogy azt mondhatom Ricsi kérdésére: Igen, meghúztak, de legalább van jogsim. Amúgy nem, mármint tisztességgel levezetett hosszú vizsga után sikerült eme képességemet abszolválnom, nem egyéb szolgáltatásért. Mondjuk azóta is, ha megyünk valahova, ritka az, hogy én vezetek, ez már csak ilyen.
- Oké, kezdjük a sárkányokkal.
Mert nem akarom, hogy a néni belekotnyeleskedjen, inkább intek neki, hogy kövessen, és a pakolódó emberek mellett elindulunk a könyvtár legendás lényekkel foglalkozó szakkönyvei felé, azon a kategórián belül, külön alszámon találhatóak a sárkányok. Nyilvánvaló, hogy ez a könnyebben teljesíthető rész, és hát, ezt miért is ne ott fogjuk fel. De persze nem akarom, hogy hosszan reménykedjen, a célom csupán annyi, hogy tisztes távolságra tudhassam a többiektől, és amikor úgy vélem, hogy már senki sem hallgatózik, akkor teszem hozzá.
- A helyzet az, hogy az elemi mágia sajnos azon mágiaágak közé tartozik, amit nem lehet megtanulni. Úgy is nevezik, hogy vele született képesség. Vagyis, ha nem bukkan fel pár éven belül, akkor nincs meg benned. Azt nem tudom, hogy lehet-e ez valahogy kideríteni, talán Várnai Rafael tudja, ha gondolod, leírom a címét.
Sosem merült fel bennem, még csak elméleti szinten sem, hogy akár elemi mágus is lehetnék, így sosem jutottam arra a következtetésre, hogy ezzel jobban kellene foglalkoznom, vagyis, fogalmam sincs, hogy mérhető-e ez valamilyen bűbájjal vagy csodaszerrel, megvolt mindig is a problémám a túl intenzív mágiámmal, örülök, hogy az féken van tartva.
- Esetleg, nem gondolkoztál még az illúziómágiába? Azzal elég sok mindent lehet csinálni, még ha nem is mozgatod például a vizet, de másokkal elhitetheted, hogy megtetted.
Vetem fel neki a javaslatot, hogy hátha tetszik ez az opció, és akkor legalább valami más vonalon indul el. Azt hiszem, valaki tanít illúziót most is a kastélyban, de hogy ki, azt nem tudnám megmondani.