Vörös Laura
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
|
LiliA szünet csak most kezdődött, de már alig várom, hogy hazamehessek. Kicsit eltolódik az ünnep, bár nekem csak pár nappal, szóval egyelőre semmi problémám sincs.
Az ablakban ácsingózva nézem az udvart, a havat, ami remélem, fehér karácsonyt fog okozni, és azon gondolkodom, mennyire fogom teletömni a bendőm mézeskaláccsal, forró csokival, és anya imádott halászlevével. A többi meg nem számít.
El is bambulok, elég rendesen, és arra eszmélek fel, hogy nagyon melegem van, na meg hogy kint épp épül egy jókora hóember, amit valaki egyedül épít. Engem meg kihagy a buliból. Pf. Eh.
Nem kell ám nekem se sok, rohanok öltözni, sapka, sál, kabát, bakancs, kesztyű, mindezt négy körben, mert mindig elfelejtek valamit magamra húzni, így közel 10 perc múlva tudok csak rohanni a szabad levegőre.
Lili szenved szegény szoborral, így rögtön segítek.A hatalmas gombóc másik oldalára sietek, és együtt próbálom vele emelni, felette vagy mellette kikukucskálva, és vigyorogva.
- Sok kicsi sokra megy.
Picik vagyunk, kicsit talán erőtlenebbek is, mint egy nagy, iskolás "felnőtt", és nekünk össze kell tartani. Na meg pont neki ne segítenék? Ugyan...
Remélem, együtt emeljük rá az utolsó testrészt, összeütöm a két kezem, lepaskolom a kesztyűmről a havat, és máris kezdhetjük a díszítést. Orr, szemek, száj, sál, gombok, minden, ami kell. Önállósítani magam viszont nélküle nem akarom, mégiscsak az ő kútfőjéből származik a mostani program.
|
|
|
|
|
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
|
LauraÉppen feladni készülök a küzdelmet a hatalmas hókupaccal szemben, amikor hirtelen segítségem akad, és Laurám széles mosolyát pillantom meg a másik oldalon. Szavak nélkül, de hálás pillantásomból egyértelműen kivehető, hogy nagyon hálás vagyok neki azért, hogy most itt van, és segít nekem. Igazán jó barátnőm már vagy két éve, jobbat nem is kívánhatnék, így hát mikor az utolsó rész is felkerül, lelkesen megölelem, amitől lehet, hogy szegény frászt kap, én viszont örülök, hogy itt van velem. Bár nem biztos, hogy a kirohanásaimmal tud mit kezdeni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szuper, hogy segítettél!
Lelkesen nézek rá, majd a következő pillanatban már perdülök is, és elröppenek a hinták felé, ahova lepakoltam a díszítőket. Először a lyukas lábost, meg a benne lévő répát és régi sálat hozom oda, letéve Laura elé, majd visszalépve a seprűt is elhozom.
- A nagy iskolában te fogsz kviddicsezni?
Ez a seprű persze nem alkalmas rá, nincs megbűvölve, és ha meglenne, akkor is életveszélyessé kellene nyilvánítani, mert ahány szála csak van, annyi felé állnak jelenleg. Nem biztos, hogy ezzel profi kviddicses is messze jutna, vagy éppen de, de biztos, hogy nem oda, ahova jutni szeretne. Én nem hiszem, hogy fogok, eléggé félek a durvaságoktól, és a nagyok mindig azt mesélik, hogy veszélyes sport, meg, hogy tele vannak kék – zöld foltokkal. Én olyanokat nem szeretnék szerezni, úgyhogy nem is nagyon kísérleteznék.
- Szerinted melyik házba kerülünk majd?
Csacsogok tovább, miközben kiveszem az edényből a sálat, és a nyaka köré igazítom úgy, mint ahogy mostanában a nagyfiúk hordják, olyan bedugósan. Azt mondjuk nem tudom, hogy a seprűt miként juttatjuk még át a testén, de majd kitaláljuk, nem vagyunk mi olyan elveszettek.
- Nem kéne kezed meg lábakat csinálni neki?
|
|
|
|
|
Vörös Laura
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
|
Vigyorgok a hókupac mögül, immáron a kész golyóhalmaz másik oldaláról, és lihegek, mintha most futottam volna le egy teljes kört a suli körül. Kipirult orca, csillogó szemek, izgatottság. Így jó. Az első hó...
Felveszem a répát és feldobálom a fejre, középre, és néhány követ is túrok, hogy szép, mosolygós szájat, meg nagy szemeket is tudjak neki adni, hogy kis híján megszólaljon.
- A-a. Nem hiszem. Inkább táncolok és zenélek, de ez nem lehet újdonság.
Sosem vonzott a seprű, bár repülni majd szeretnék megtanulni. Izgalmas lehet szelni a levegőt, és olyan szabadnak lenni, mint a madár. Fordulok, perdülök néhányat, a kezeimet úgy legyezve, mintha a repülő szárnyai lennének, és futok két kört a művünk mellett.
- Még sosem gondoltam ebbe bele. Mindegyik jó lesz. Nagyok között leszünk, aztán mi is nagyok leszünk egyszer, mellettük, és akkor ránk fogják azt mondani majd, hogy "Húú, nézzétek, ott vannak a nagyok. Olyan akarok lenni, mint ők...".
Megvonom a vállam, vigyorgok továbbra is, majd jöhet a lábas. Kicsit ferdén, a feje búbjára. Olyan kis elegáns azzal a sállal.
Nekiállok Lilivel kezet, meg lábat gyártani, bár inkább hasonlítanak hatalmas hurkákra, semmint végtagokra, ezeket viszont könnyebb a helyükre igazítani.
- Mit gondolsz, ha megkérnénk valamelyik felnőttet, hogy csináljon bele életet, segítene nekünk?
Teszem fel még izgatottabban a kérdést, majd Lili mellé állok, és vele csodálom azt a remekművet, amit megalkottunk alig egy fél óra-óra leforgása alatt.
|
|
|
|
|
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
|
Laura
- Nem valóban nem az.
Mostanában mondjuk mindenkitől megkérdezem, hogy fog-e. Nem tudom miért, hiszen engem pont nem érdekel a kviddics, de a nagyok, akiket hallok, mindig a kviddicsről beszélgetnek, és olyan, mintha minden nagy kviddicsezne. Én csak nem akarok kilógni a sorból, azt akarom, hogy majd ha felkerülök a nagy iskolába, ne tudjanak rám ujjal mutogatni, mert én nem csinálok valamit, pedig mindenki más igen. Viszont egyre többen mondják, hogy nem fognak kviddicsezni, és ennek titkon nagyon örülök, hiszen nem én leszek az egyetlen.
- Engem elkezdett érdekelni a színészkedés. Szerinted jó lennék benne?
Végre eljutottam arra szintre, amikor a minden érdekel helyet ott tartok, hogy vannak dolgok, amik jobban érdekelnek, mint mások. Ez azért nem rossz. Azt hiszem elkezdett kiforrni a személyiségem. Saci néni használta ezt a múltkor, és annyira tetszett, hogy megjegyeztem. Mindig magam elé képzelek egy nagy adag bugyogó húslevest, persze rendre éhes is leszek tőle.
- Alig várom már, hogy valaki olyan akarjon lenni, mint én! Képzeld el, milyen menő lesz, mi leszünk a példaképek. Nagyok leszünk, okosak, és mindenki tudni fogja, hogy kik vagyunk. Persze előtte nem lesz könnyű, hiszen a gólyákat mindenki csúfolja meg megvicceli, de amikor már másodikosok leszünk, az nagyon jó lesz.
Érzem is a zsigereimben, hogy jó lesz, és bevallom, bármennyire is szeretek itt lenni, azért várom már azt is, hogy a nagy iskola diákja legyek. Bár az első év eltelhetne gyorsan, és jöhetne tényleg a második, mert nagyon félek attól, hogy nevetség tárgyává tesznek. Tudom, hogy másokat is, de nem akarom, hogy nagyon rossz legyen.
- Biztos, kit kérjünk meg szerinted?
Nézek a tanárok csoportja felé, egy páran kint állnak, felügyelik a kintieket, de nem látom rendesen az arcukat, mert teljesen be vannak burkolózva.
- Szerinted, ha megkérjük, a hóember megijeszti Botit? A múltkor meghúzta a hajam és megdobott pogácsával.
|
|
|
|
|
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV
Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
|
 Pörögnek az események körülötte mostanában. Pontosabban vagy jó fél éve. Onnantól, hogy rávették arra az expedícióra, ami természetesen nem volt egy unalmas kirándulás, egészen idáig, hogy hazaérkezett. Még aznap este a bestiáriumában volt is egy vészhelyzet, egy aranyos diáklánnyal, és egy édes furkásszal. Másnap pedig a Szalamantoni kirándulás... nem sok ideje maradt kipihenni az utazást. De igazából... most, hogy újult erőre kapott, és lendületben van végre... miért is kéne? Majd pihen a sírban. Addig pedig jobb élni, mint... megijedni. Mondjuk így. A mai reggelen újabb elhatározásokkal ébredt. Benézett a bestiáriumba, összeírta, hogy mire van szükség, ellenőrizte, hogy Rosa jól végzi e az őt helyettesítő munkát - még egy pár napig marad a nő - fogadta a gratulációkat a rendelőben a szokásos pácienseitől - pontosabban a gazdáiktól - megköszönte, hogy olyan boldogan üdvözlik őt viszont, aztán hazament, hogy feltöltse a hűtőjét, és letakarítsa a port. Bastet és Szörmók visszakerült a lakásba, Nikita alaposan vigyázott rájuk, mielőtt elment Angliába. Megfürdette és megetette őket, szépen rendbe rakta, majd megebédelt... és egy doboz keksszel a kezében útnak indult. Mondhatjuk, hogy véletlenül téved az Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda mellé, de akkor hazudnánk. Főképp, mivel ebből a tévedésből az lesz,. hogy határozott léptekben besétál az udvarra. De innen azért nem tovább. Csak megáll, a keksszel a kezében, és nézi a bejáratot. Ha minden igaz, csak vége van már mostanra a tanóráknak és egyéb foglalatosságoknak. Na jól van, itt vagyok... és most hogyan tovább? És mégis hogyan képzeltem ezt? Nem is tudom mit gondoltam... most itt fogok várni? Esetleg ne adjak szerenádot is? Tiszta idióta vagyok... Menjek be? Persze, az nagyszerű lenne... egyáltalán nem égetném le magam... talán jobban át kellett volna gondolnom ezt az egészet. Na jó. Nagy levegő! Fő a határozottság!És Nessa ott marad, ugyanúgy, ahogyan eddig is állt. Szürke farmerjában, fekete magassarkújában, a fekete szövetkabátjával, és horgolt, francia stílusú sapkájával... na meg persze a doboz keksszel a kezében.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Nessa Őszintén szólva, a mai nap olyan volt, mint egy káosz, és mikor véget ér, rendesen meg kell néznem, hogy a fejem a helyén van - e még, és amikor megállapítom, hogy igen, akkor azért ellenőrzöm, hogy a többi testrészem is meg van - e, mert ma nem egyszer éreztem azt, hogy menten három felé szakadok. Távozó tanárok, akik különböző okok miatt a távozás mellett döntöttek, aztán diákok, akik munkát keresnek, meg diákok, akik szakkört csinálnának, meg hát akkor már lehetne ez a szakmai gyakorlatuk is, meg aztán ott vannak az új tanárok. Mellette ott vannak a téli kirándulási tervek, a hiányzások, az elballagni készülő gyerekekkel kapcsolatos papírmunkák, a szülőkkel vagy gondviselőkkel való egyeztetés. Aztán, amikor az ember azt hiszi, hogy már minden megvan, akkor kiderül, hogy nem hozott ebédet, így rendelnie kell. Ez mind szép és jó, de ahogy kilépek az ajtón, nem találom semerre se Heddát, pedig ő az, aki mindig tudja, hogy épp mit ennék. Valljuk be, ha rajtam múlna, akkor három nap múlva is csak állnék, és nézném a sok papírt. Korgó gyomorral kötök ki a konyhán, ahol ellopom a lány ebédjét, szégyen vagy sem, megeszem az ő nevével ellátott dobozke tartalmát, majd mikor felfedezi a hiányát, hát felajánlom, hogy meghívom, rendeljen magának valamit. Be nem vallanám, hogy én voltam, nem, nem. Fogalmam sincs, ki lehetett az a galád.
Ezek után jön a délutáni sokk. Óracserék, vírusos megbetegedés a kollégiumban, a még tünetmentesek kivizsgáltatása és áthelyezése a helyi családokhoz, akik vállalták, hogy egy - két éjszakára befogadnak gyerekeket, értesíteni a szülőket, hogy mi a helyzet, közben a beteg gyerekek ellátását is elintézni. A mai nap, határozottan az egyik legfárasztóbb az év első fél hónapjában. Amikor végre végzek, el sem hiszem hogy tényleg elfogyott a káosz. Már csak az van hátra, hogy a saját bevállalt gyerekeimet is elvigyem. Franci volt olyan kedves, hogy szintén bevállalt pár kisebb kölyköt, így most teljes menetfelszerelésben nyolc hét és tizenkét év közötti fiú és lány, csomagokkal és egy darab Franci, aki kint szórakoztatja őket, várják, hogy végre én is leoltsam a villanyt, és elinduljunk haza.
Éppen csak kilépek az ajtón, a sok törpicsek és a szőke lány nyomában, amikor is meglátom a kint toporgó nőt. Széles vigyorra húzom a számat, és intek felé egyet.
- Nocsak, az Amazonas királynője!
Kiáltom, majd a mellettem álló lányra pillantok.
- Hazavinnéd őket, kérlek? Ash otthon van, segít majd, már tudja, hogy mennek, legyetek addig együtt, nálatok. Hamarosan én is megyek.
A lány bólint, én meg hálásan egy puszit nyomok a fejére, amire a gyerekek úúú-zni kezdenek, én meg rendesen zavarba jövök, pedig semmi okom rá. A másik fél csak nevet, és mint egy jó tanító, párosával sorba állítja a gyerekeket és elindulnak a Macskabagoly utcza felé, én pedig közelebb sétálok kedves barátom felé, aki csak úgy lelépett expedíciózgatni.
- Örülök, hogy krokodilfogak nélkül sikerült visszatérnie hozzánk, Ms. Baako.
|
|
|
|
|
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV
Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
|
Még egy ideig elácsorog ott, és azon vacillál, hogy menjen vagy ne menjen. És ha megy, akkor be menjen, vagy el menjen? De szerencsére mégsem marad olyan sok ideje ezen gondolkodni, mert ekkor nyílik az ajtó... és egy sereg gyerek jelenik meg benne. Hát igen, erre gondolhatott volna. Itt nem nagyon tud csak úgy "titkos" dolgokat művelni, egy csapásra ezer szem fog rá szegeződni. Ám ekkor megjelenik Thomas is. Nessa nagy levegőt vesz, és szélesen elvigyorodik. - Jó estét Mr. Everett! - köszön is nyomban, majd ugyanígy a számára ismeretlen nőnek és a gyerekeknek is, szokásához híven kedvesen és mosolyogva. Amazonas királynője?Tetszik neki az elnevezés, ám ekkor gyermeki hujjogás közepette a férfi arcon csókolja a lányt, aztán még látszólag zavarba is jön. Ennek hatására pedig kicsit a teljes határozottsággal ideérkező Nessa is. Ó, te jó ég... tiszta idióta vagyok... nem is tudom mit keresek itt... biztosan van már valakije... amúgy sem tudom mit is gondoltam pontosan...A gyerekek és a lány ekkor elsétálnak, Thomas pedig elindul felé. Nessa egy kicsit hintázik a lábán, egyikről a másikra, a kekszet szorongatva, és kissé zavart mosollyal az arcán. - Hát akkor ön is hallotta...Csend. Legalábbis a részéről. Ez annyira tipikus. Mikor az ember végre elhatároz valamit, legalább százszor végig pörgeti magában a dolgot, hogy mit és hogyan fog tenni, mit és hogyan fog mondani... aztán az első bukkanónál - mert, hogy mindig, de mindig van bukkanó - leblokkol a dolog, megáll, és nem marad más, csak a bamba bámulás. - Öhm... tegnap előtt érkeztem haza, és most épp erre jártam...Na, hát ez szuper kezdés.- Na jó, ez így nem teljesen igaz. - vigyorodik el végre kissé őszintébben és kevésbé zavartan a nő. Határozottság, Nessa! Határozottság!- Vagyis valóban tegnap előtt érkeztem, de... nem véletlenül keveredtem ide. Annyira hirtelen jött, ez az egész expedíció... és... nem volt alkalmam megköszönni önnek a múltkori segítséget...Ami több, mint fél éve volt...- Ezért...Azzal előre nyújtja a doboz kekszet. És kedvesen mosolyogva pislog a férfira a továbbiakban. - Ezt magának hoztam... Mangó és narancsos kávé krémes, meg tejszínnel töltött... Brazíliából... Hát ez remek... teljesen jó indokot találtál ki, Nomusa, ennél szuperebb magyarázatod nem is lehetne rá, hogy mit keresel itt... - gúnyolódik magán közben gondolatban. Tény, hogy kissé sántít a dolog. Habár több igazság van benne, mint ködösítés. - Én... sajnálom, hogy nem sikerült az iskolai programot sem összehoznunk, az én hibám... - süti le a szemeit kicsit elkomorodva a végén.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Nessa- Ki nem hallotta? Bogolyfalva fejlődik, de nem olyan ütemben, hogy a hírek ne érjenek el az emberhez három perc alatt, még a legtitkosabbak is. Na jó, most már kell nekik öt perc is.
Egy kis poént is belecsempészek a mondandómba. Sajátos, angol humor, amiért szörnyen szégyellem is magam. Pedig általában a humorom nem szokta tükrözni a származásom.
- Nekem? Ez igazán kedves, de nem kellett volna fáradnia. Köszönöm.
Pillantok rá hálásan, miközben átveszem a kekszet, és udvariasan veszek is belőle egyet. Ebéd óta nem ettem, és amennyi stressz ma ért, most jövök rá, hogy igencsak éhes is vagyok, ezt persze nem mutatom ki, hiszen még nem tartok ott, hogy képes lennék lelegelni az örökzöldeket, addig meg rajtam nem is látszik nagyon sok mindent.
- Ugyan, ne szabadkozzon, hiszen előttünk az egész élet, ez pedig ahogy hallottam nagy lehetőség volt önnek. Elég sok nyitott alkalmunk van, amikor csinálhatunk közös programokat, sőt akar a kalandjairól is mesélhet nekik, úgyis páran felfedezők és ereklyekutatók akarnak lenni.
Persze még gyerekek, ebben a korban még elég sok minden szeretne lenni minden gyerek. A kislányoknál a Kviddicsjátékos hercegnő tanár a legmenőbb, amiért a kollégáim külön dicséretet érdemelnek, mert akkor ezek szerint nem végzik rosszul a munkájukat.
- Nagyon finom ez a sütemény. Nem kér belőle?
Bár az is lehet, hogy ő maga már tele van ezzel az édességgel, de azért az udvariasság úgy kívánja, hogy megkínáljam, meg aztán milyen már, hogy csak itt eszegetem, ő meg nézi. Nonszensz.
- Behívnám az iskolába, de nem ajánlatos. Épp fertőtlenítő varázsokat küldenek rá, vírusos megbetegedés. Akit egészségesnek találtak, családoknál alszik ma, a betegeknél pedig extra felügyelet van fent a kollégiumban. Mi is elszállásolunk nyolc kiskölyköt, kicsit legalább élettel telik meg a Macskabagoly utcza 26 – 28.
Nem is tudom, ezt miért mesélem el, talán mert még mindig kicsit zavarban vagyok amiatt, mert egy ösztönös reakciót félreértelmeztek. A gondolatra nyelek egy nagyobbat, zavarban vagyok, talán mert egy kósza pillanatig belegondoltam abba, hogy ez mennyire természetellenes lenne. Főleg mert… főleg…
- Amúgy, a lány, Franciska, ő a legjobb barátom lánya, mintha a sajátom is lenne. Együtt nevelkedett a fiammal, már amikor nem úton voltak. Gondolom hallott már Révay Valentinról, ő a lelkiismerete.
Bökök a fejemmel arra, ahol még egy pár perce a lány és a gyereksereg állt. Jobbnak érzem tisztázni ezt az egészet, mielőtt még arra a következtetésre jut, hogy én ezzel az ifjú lánnyal bensőséges viszonyba lennék.
- Meséljen inkább az útról, milyen volt?
Terelem a témát inkább rá, hiszen most minden címlapon ő mosolyog vissza, hőssé vált.
|
|
|
|
|
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV
Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
|
- Túl gyorsan terjednek itt a hírek. - poénkodik egy kicsit ő is, hogy a hirtelen rátörő zavartságot le tudja küzdeni. De a férfi tréfáját is érti ám, és fel is nevet rajta. - Már öt perc? Az haladás. Amikor ide költöztem, csak tüsszentettem egyet, és a falu végén mondták rá, hogy egészségemre. - száll vissza egy hasonlóan emelkedett szintű poén. Ha valaki hallaná őket, biztosan jókat nevetne a remek humorérzékükön. Érdekesen festhetnek itt kettesben tréfálkozva, a sötétedő előkészítő udvaron. Inkább nem is gondol ebbe bele, mielőtt saját magát hozza zavarba, és átadja a kekszet. - Nem volt fáradtság...Mégis csak zavarba hozza magát. A saját gondolataival! Hát micsoda dolog ez, kérem szépen! Gyorsan meg is ragadja a témát, persze alaposan kikerülve azt a részt, hogy "előttünk az egész élet". - De, azért mégis csak... hirtelen mentem el, tudom. Úgy érzem valami magyarázattal csak tartozom. Szeretem az ígéreteimet betartani... de... tudja, kicsit zűrös volt az életem, és ez egy túl jó lehetőség volt...Túl sokat árul el... nem kellene. Inkább átvált. - De nagyon szívesen segítek a pótlásban! Persze, ha még valóban áll a lehetőség, és vannak elegen kis felfedezők a köreiben... - mosolyog. - Szólnom kellett volna, hogy ne számítson rám az elkövetkezendő hónapokban, szörnyen restellem... de ígérem, ezúttal nem megyek semmilyen expedícióra! - próbálja ismét poénosra venni a figurát, hogy azért ő se érezze annyira kínosnak a dolgot. A kérdésre csak megrázza a fejét. Tényleg elég süteményt evett már, de ha nem is evett volna, ezt akkor is Thomasnak hozta. Ő csak túl kedves ahhoz, hogy ne kínálja meg belőle. Már első pillanattól kezdve túl kedves volt. Ez pedig annyira, de annyira szeretetre méltó dolog a számára. - Ó, ugyan! Láttam is, hogy már bezárt, és nem is akarom feltartani! Hideg is van, esteledik... és ha tényleg annyi gyerkőc van most magánál akkor...Pedig valahol reménykedett benne, hogy nem lesz ilyen rövid ez a találkozás. De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. - Nagyon kedves öntől, hogy ennyire figyel a gyerekekre. Felajánlanám én is a segítségem... de félek, hogy még nem sikerült tökéletesen visszahoznom a lakásom régi befogadhatóságát... na meg... nem csodálnám, ha ezek után nem is bízna meg bennem...Egy kis hallgatás. Nessa remekül ért ahhoz, hogy saját magát tudja ostorozni. Közben pedig neki is éppen eszébe jut a lány. Ismét kissé kellemetlenül érzi magát, és megszólal egy vékonyka hang a fejében, hogy lépjen le, még mielőtt csúnya kosarat kap, de a férfi mintha csak a fejében olvasna, valahogy ösztönösen magyarázni kezdi a dolgokat. Nessa arcán pedig valamiért most olyan szinten megfigyelhető a lassú megkönnyebbülés, hogy annál már csak a Nap világosabb. - A barátja lánya?Miért sikeredett ez a kérdés ilyen szánalmasan vékony és örömteli hangon? Meg is köszörüli gyorsan a torkát. És próbál úgy tenni, mintha ez a téma igazából nem is érdekelné, és egy pillanatra még az elhangzott névre sem figyel fel. Aztán mégiscsak. - Révay Valentin? Az a Révay Valentin? - kérdezi őszinte csodálkozással... és talán egy hangyányi rajongással is a hangjában. Mert ha az akire gondol... nos, hát akkor mondjuk úgy, hogy Magyarországra költözése óta ő az első számú híresség, akiért azonnal odalett, és ez a dolog azóta is lankadatlanul tart. Kell egy kis idő, mire az utolsó elhangzó kérdés eljut a tudatáig. Nyomban próbálja leküzdeni látens tinilány viselkedését. - Az út?Visszakérdez azért, hogy önmagában is megerősítse az elhangzottakat. - Hosszú. - mosolyodik el. - Sokat tudnék róla beszélni... de tényleg nem akarom feltartani.Most vagy soha... most vagy soha... most vagy soha!- Esetleg... megihatnánk egy kábé... akarom mondani, kávét vagy egy teát valamikor, ha volna hozzá kedve... Uramisten...- Persze... csak... csak szakmailag...Mi ez a hülyeség? Nincs is közös szakmánk!- Akarom mondani, barátilag! - helyesbít rögtön. Aztán megköszörüli a torkát. - Vagy... vagy nem......barátilag...Na jó... lehet, ez nem a legjobb célzás volt, és nem is így kellett volna. De ha Thomas erre így most igent mond, akkor ezt még évekig emlegetni fogják az égiek.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Nessa- Igen, sajnos ez ilyen biztonsági előírás volt. Mindenkivel alá kellett írattatnom a papírokat, meg elindítani a gyerekeket, ellenőrizni, hogy nincs bent más az épületben. Elég bonyolult. A hétvégén megcsinálják az alsó szinteket, vasárnap reggel a felsőket is, ha minden jól megy, kedden már vissza is költözhet mindenki. A hétfő még egy kicsit mókás lesz.
Mondjuk oda még hatalmas havat is mondanak, ami egyrészt nehezen fogja a diákokat az iskolapadban tartani, másrészt csoda, ha eljutnak odáig. Mindenesetre pozitívan állok a dologhoz, hiszen ezt az elszállásolást is milyen szépen megoldottuk pár óra alatt. Hát akkor már egy hétfői iskolába jövetel, meg egy keddi visszaköltözés már nem lesz nekünk semmi sem.
- Megbízok magában. Teljesen feleslegesen emészti magát, én nem hibáztatom egy fél percig sem, amiért a hivatását választotta inkább. Én is azt választottam volna az ön helyében.
Szegény nő, nem is értem, hogy miért veszi ennyire a szívére a dolgot, hiszen egy remek lehetőségre mondott igent. Ostoba lett volna, ha holmi előadás miatt, amit akármikor, de tényleg akármikor megtarthat, lemondja ezt a nagyszerű élményt, mely láthatóan a karrierjében is szép változást mutat, nem utolsó szempontból pedig remek fejlődési lehetőség a szakmájában.
- Igen, ééés igen. Az a Révay Valentin.
Muszáj elmosolyodnom a reakcióján, be kell vallanom, imádom ezt a reakciót. Amikor kiderül, hogy Valentin a barátom, mindenki ilyen arcot vág. Egy kicsit emberibbé teszem a Révay jelenséget, ő meg egy kicsit istenibbé varázsolja az Everettet. Jó párosítás vagyunk mi ilyen szempontból.
- Közel harminc éve viselhetem a megtisztelő titulust, mely szerint hozzá tartozom. A legjobb barátom, a testvérem, na persze nem vér szerint, de együtt nőttünk fel.
Együtt akartak kicsapni minket vagy harminc alkalommal, együtt nevettünk, együtt aggódtunk, együtt voltunk gyerekek, önmagukat kereső fiatal felnőttek, együtt voltunk házasságban, válásban, temetésben, együtt a gyermekeink születésében és növekedésében. Együtt mindig, és remélem mindörökké.
- Nem rossz gondolat.
Húzom mosolyra a számat. Szegény, eléggé bizonytalan magában, pedig tényleg nem haragszom azért, mert elment, hiszen ez tényleg egy nagy lehetőség volt neki. Ha kihagyja, csak emészti magát. Legalábbis szerintem. Amikor hallottam a híreket, örültem, hogy egy ilyen jó lehetőséget kapott.
- Ugyan Ms. Baako, legyeb baráti – szakmai. Megiszunk egy teát, vagy kettőt, mesél az útjáról, beszélgetünk az elképzeléseiről, hogy milyen órát tartana, én pedig mesélek magának arról a sok mindenről, ami itt történt, amíg távol volt. Kedvelem önt, szívesen veszem a meghívást. A pillangóvarázs alkalmas helynek bizonyul. Mondjuk jövőhét pénteken? A hét eleje sűrű lesz, de pénteken már mindenképpen ráérek.
|
|
|
|
|
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV
Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
|
Próbál nagyon oda koncentrálni, hogy véletlenül se tévesszen el egyetlen szót sem, és képes legyen értelmes választ adni. De hát közben izgul amiatt, amire készül, és olyan közel is áll hozzá a férfi, hogy ismét olyan nagyon aprólékosan megfigyelheti azokat a kék szemeket. Még mindig különös érzése van tőlük. Mintha az összes múltja keveredne benne, valami egészen egyedi jövőképet formálva előtte. Zavarba ejtő. - És addig önnél lesznek? Van segítsége? Esetleg... az étel terén... mindig nagyon sokat főzök, tudja... egy kicsivel több vagy kevesebb, már nem oszt nem szoroz. - mosolyodik el, ahogyan a férfi belemelegszik a magyarázatba. És tényleg, ha másképp nem is, ezzel szívesen segítene, ha tud. - Nem lenne fáradtság. - teszi még hozzá gyorsan, hogy Thomas értse, tényleg nagyon szívesen csinálná. És jól is esik neki, hogy a férfi megbízik benne azok után, hogy csak úgy eltűnt. Pedig voltak ám tervei akkor is... de nem tudta mire vélni a férfit, nem látta, hogy közeledne felé, ő pedig nem mert nagyobbat lépni. Sokszor megütötte a bokáját az utóbbi időben. Csak mosolyog inkább, amíg Valentinra nem terelődik a szó. Akkor aztán megint vissza kell fognia magát. - Ó, én igazán nagy rajongója vagyok!És most elég ostobán is érzi magát ettől a kijelentéstől. Ha nem kezdene szürkülni az ég alja, talán még az is észrevehető lenne, hogy kicsit elpirul. - Ah, bocsásson meg, biztosan ezren mondták már ezt önnek, és a barátjának is... - szabadkozik egy kissé. Aztán mosolyogva vállat von. - De hát ez van. Azóta szemmel követem a pályafutását, hogy Magyarországra érkeztem. Egy barátnőmnek hála ismertem meg. Na persze nem személyesen. De igen nagyra tartom. Bár... igazából magát is. Így belegondolva, ha ezt nézzük... egészen magától értetődő lenne, hogy két ilyen ember ismerje egymást.Egyre furcsább dolgokat mond. Talán vissza kéne térnie a jó öreg Nessás, előbb gondolkodom, aztán szólalok meg stílushoz. Ráadásul a saját fejére tetézi a bajt azzal, ahogyan lányos zavarában felteszi "a nagy kérdést" is. Vagyis burkoltan azt, hogy... Thomas lesz e a randipartnere. Thomas pedig... lesz? Nem lesz? Mi is pontosan a válasza? - Oh... én... remek. Persze, az nagyon jó lenne.Kicsit elszomorodik. Bár csak annyira, amennyire azt értelmezi, hogy Thomas baráti-szakmai beszélgetést szeretne. Egy másik része pedig rettentően boldog, mert hát mégis csak benne van a férfi! De ha értette, hogy tulajdonképpen randevúra célozgatott, akkor miért menne bele egy nem randevúba? Vagy ez egy randevú mégis? De akkor meg nem baráti-szakmai. Mi a franc történik egyáltalán?- Én is kedvelem önt. A Pillangóvarázs pedig nagyon jó lenne. - mosolyog. Nagyon is kedvelem önt...- És mikor? Estefelé? Vagy csak egy gyors teára napközben?Nem akarna ilyen kérdést feltenni, mint az utóbbi, de már kezd letenni a randi gondolatáról. - Ott találkozzunk?Most vette egyáltalán a lapot?Elkezd azon gyötrődni, hogy a férfi vajon mit és hogyan gondolhat. Mert hát ahhoz mérten kellene neki is viselkednie... meg egyáltalán úgy öltöznie... és reagálnia a dolgokra... meg miegymás. Aztán még az is eszébe jut, hogy a Pillangóvarázsban tett legutóbbi látogatása milyen régen volt, és kivel volt ott, mi lett a következménye... és még fancsalibban érzi magát ettől. Jaj már Nessa, verd ki a fejedből ezeket az ostobaságokat!Száguldani kezdenek a gondolatai. Igazából megragadná valahol a lehetőséget, hogy csak egyértelműsítse a dolgot. Mondjuk megspékelhetné egy "na és egy vacsora utána?" kérdéssel, vagy egy "később jöjjön fel hozzám és nézze meg a fotófalamat" - bár ez utóbbi igen közönséges volna - jelzéssel, de talán ezzel mindent elrontana. Talán csak örülnie kéne a teázásnak. Még akkor is, ha igencsak rövid lesz. Meg... talán akkor több minden ki is derül. Amúgy sincs értelme olyan szekér után futni, ami már félig elment. Talán jobb, ha egészen biztosan kiderül, egyáltalán élvezik e hosszasan egymás társaságát, és nem csak az ösztöneire hagyatkozik, amik azt súgják, hogy csapjon le hamar, amíg nem késő. Talán csak kapuzárási pánik. De él a gyanúperrel, hogy ennél jóval többről lehet szó. Különben minek hozott volna neki kekszet Brazíliából fél év után? De látszólag Thomasnak ez sem okoz semmilyen fejtörést. Talán tényleg csak semleges. Ne kombinálj már!
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Nessa- Ami azt illeti, az étel mindig jól jön, ha van felesleges, csak ugorjon be, örömmel vennénk. Elzargattam a fiamat boltba, de nem nagyon tudom, hogy mennyire járt sikerrel, elméletileg Francival mentek volna, csak ő meg két órával később ért haza.
Amikor gyerekek voltak, mindig azon gondolkoztam, hogy mikor fognak a gyerekeink egymásba szeretni, és milyen szép lesz majd, amikor Ash és Franci összeházasodnak, és mennyire fogunk ennek örülni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem a legjobb ötlet, egyrészt mert totálisan nem illenek össze, másrészt meg nem szeretném, ha Valentin megölné a fiam, mert ránézett a lányára, harmadrészt pedig láttam, hogy milyen testvériesen viselkednek egymással. Bele kellett törődnöm, hogy bizony egy nap más lesz majd a menyem.
- Feleslegesen ne fáradjon, de ha esetleg túlzásba esik, jöjjön nyugodtan, otthon leszünk vagy nálam, vagy Valentinéknél. Ki tudja, még össze is futhat vele, de vigyázzon, ha így alakul, nagyon szoknyapecér.
Ezt félig mókázva, félig komolyan mondom, csak, hogy tudja, mi a helyzet, nehogy az legyen, hogy én áthívom ártatlanul, aztán meg hirtelen úgy ébred, hogy összekavart Valentinnal, megesik és volt is már rá nem egy precedens. Felnőttek végül is, csak aztán meg ne engem hibáztasson, ha így alakul, kedves barátomnak van egyfajta különös vonzereje, amivel megfogja a nőket. Még a végén elkezdem komolyan venni, hogy nem is csak a Mácsai család büszkélkedik véla vérrel.
- Ez kedves öntől, bár inkább ő kapja az elismeréseket. a pályaválasztás a titka, meg valószínűleg az, hogy ő mindezt aranyvérűként csinálja. Nem semmi kitagadottnak lenni. Én mondjuk nem bánom, beérem a tanítással.
Tény, hogy volt egy időszak, amikor vonzott az egész színészkedés, de kiderült, hogy nem nekem való, így hát mit tehettem mást, szépen továbbléptem, és rátaláltam az utamra. Viszont amit mond, az hízelgő, de nem igaz teljesen.
- Óóó, nem ezért ismerjük egymást. A közös roxforti éveknek köszönhetjük. Elég öhm mély nyomot hagytunk a tanáraink emlékezetében.
Milyen szépen meg tudja fogalmazni az ember, ha akarja, hogy égetni valóan rossz kölyök volt gyerekként. Nem hinné el rólam senki, de tényleg, legalább harmincszor kockáztattuk meg a kicsapást. Talán a legvészesebb az volt, amikor egy amúgy bravúros átváltoztatástani folyamatot elsajátítva beosontunk a lányok öltözőjébe, és hát a lényeg, hogy minden büntetést megért a dolog. Akkor, most már azért nem tenném meg újra.
- Hm, jó kérdés. Azt hiszem az lenne a legcélszerűbb, ha ide jönne, mert nem tudom, hogy pontosan mikor végzek. Mondjuk négy és fél öt között? Sosincs itt időben megállás, azt pedig nem szeretném, ha feleslegesen várna rám. Ez így megfelelő?
Kérdezem, mert hát azért lehet, hogy elmenne az ember kedve attól, ha csak úgy odaül egy asztalhoz, sorra issza a teákat, amíg vár, végül, mire a másik fél beesne, már haza is megy sértetten. Ezt semmi esetre se szeretném.
|
|
|
|
|
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV
Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
|
- Ó, rendben, nagyon szívesen segítek. Mit szeretnek a leginkább enni? Persze az édességen kívül. - mosolyog, és örül neki, hogy sikerült megragadnia ezt a lehetőséget. - Ma este is beugorhatok valami gyors étellel, ha gondolja. Mondjuk egy kis hagymaleves, az hamar megvan... párolt zöldség... - gondolkodik. - Sült hússal, áfonya mártással...Gondolatban már egy egész menüt összerak, miközben nem is sejti, hogy Thomasnak mennyire másfelé járnak a gondolatai. - Hová is kellene vinnem? Bocsásson meg... de hajlamos vagyok hamar elfelejteni a címeket... néha a neveket is... - előkotor a zsebéből egy pergamen cetlit és egy varázspennát. - Inkább felírnám a címet, vagy több címet ha több van...Közben felfigyel ám arra, hogy "vagy Valentineknél". Fel is pillant a pergamen felől a férfira. - Akkor hát ő is fogad gyerekeket? Hogy szoknyapecér? - nevet fel röviden. - Nahát, ezt nem is gondoltam róla. De miattam cseppet sem kell aggódnia.Megsértődhetnék, hogy olyannak néz, de bizonyára nem úgy gondolta... Thomas túl kedvesnek tűnik ehhez... na meg, anélkül sem tennék olyat, ha kevésbé lennék erkölcsös... mi értelme volna itt törnöm magam miatta, ha beadnám a derekát a barátjának?Ha kész a jegyzeteléssel, elteszi a cetlit, miközben hallgatja a férfi meséjét. Szélesen mosolyog, még a szemei is mandulavágásúbbak lesznek, ahogyan nézi a férfit. Egy boldognak ható nő mindig sokkal szebb, mint egy komor. Tapintatosan nem kérdez rá az aranyvérűségre és a kitagadottságra, habár érdekli azért a dolog. De inkább máshol ragadja meg a témát. - Nem mondja? - nevet fel. - Nem is gondoltam volna, hogy maga is kis rosszcsont gyerek volt. - mondja, és reméli, hogy nem értette félre a férfit, és erre utalt. - Én folyton csak tanultam, néha még csúfoltak is miatta... persze... kaptak el engem is illegális varázshasználatért... egy mugli falu felett elrepülni seprűvel fényes nappal... - kuncog. - De hát minden gyereknek vannak ilyen pillanatai.Na de valóban nem akarja feltartani, így rá is terelődik a téma... a nem randira. Az, hogy valóban nem randi, egyre bizonyosabbá válik azáltal, hogy a férfi itt akar vele találkozni - vagy csak nő létére ő gondolja úgy, hogy ez úgy működne, hogy érte menne - és ráadásul még a délutáni órákban. Talán ostoba női feltételezés, hogy egy randevú így működne, ráadásul este kell tartani - de miért? - ám mégis olyan kis egyszerű találkozónak tűnik a dolog. Végső soron... ennek is örül ám. Csak nem ez volt a célja. Na mindegy, majd elválik, ha odajutnak. - Persze, remek lesz. - mondja, kicsit talán röviden, és szolidabban mosolyogva. - Akkor... én nem is tartom fel tovább. Örülök, hogy beszéltünk Mr.Everett. Ugye szólíthatom Tomnak? Bocsásson meg, nem emlékszem már rá mit beszéltünk meg. - mosolyog. - Sok dolga lehet még ma, és én is neki állnék a főzésnek. Aztán pedig átviszem, ahova kell.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Nessa - Számomra nem hangzik rosszul, de tudja milyenek a gyerekek. A zöldség ebben a korban nem mindenkinek a barátja, ilyenkor a pizza meg a gyros a nyerő. Na nem mintha a gyros ne lenne tele zöldséggel, csak menőbb a neve. De tényleg, ne fáradjon vele, megoldjuk ám.
Rendes tőle, hogy ilyen nagyon segítő kész, pedig szegény még csak most ért vissza. Biztos ő is szeretne pihenni, kicsomagolni és felvenni a ritmust. Milyen rendes tőle, hogy például az egyik első dolga volt kekszet hozni nekem. Eléggé a szívére vehette azt, hogy el kellett mennie, és nem tudott előadást tartani, pedig erre igazán nem lenne semmi szüksége.
- Ha mégis van kedve, de tényleg csak akkor, akkor a Macskabagoly 28 – ba, nagy valószínűség szerint ennyi kiskölyökkel inkább a Révay házban leszünk, az sokkal nagyobb, mi Ash-sel igazi legénylakásban lakunk, be se férünk ilyen sokan.
Kezdetben még vicceltünk is, hogy egyszerre csak egyikünk hozhat haza valakit, a másiknak meg kell várnia, amíg felszabadul a plusz egy főnyi hely. Persze ez nem igaz, de Valentinéknél tényleg sokkal, de sokkal nagyobb a hely, jobb a szobák elosztása és tele van üres terekkel, a gyerekek kirohangálhatják magukat, én meg addig legfeljebb átcuccolok oda, nekem nem nagy dolog egyik házból a másikba átvinni a fogkefémet, meg néhány ruhámat. A művész úr nem is biztos, hogy otthon lesz.
- Fogad, pontosabban ketten vittünk nyolc gyereket, Franci is besegít, Ash is valamennyire, így mindenkire jut két gyerek, persze ez attól függ, hogy otthon van – e, ha nem, akkor változik a felállás, na meg persze a gyerekeknek is tanulniuk kell, nem akarom, hogy leromoljon az átlaguk így az év végi vizsgák előtt.
Nem könnyű dolog egyedül nevelni a kölyköket, de eddig mind a ketten jól helyt álltak. Mind a két gyerekük sikeresen felnőtt, nem lett sem elkanászodott, sem bűnöző, sem valami furcsa begubózott példány, így a neveltetésüket egész sikeresnek lehet mondani.
- Persze, engem a lányöltözőben kaptak el, meg még vagy harminc alkalommal, de hát nem tehettem, hogy nem követem a legjobb barátomat. Viszont a fényes nappal seprűn közlekedés sem kutya, kész csoda, hogy nem kapták el.
Jegyzem meg mosolyogva. Na igen, a felnőttek korholhatják a gyerekeiket, de csak addig, amíg ők maguk nem voltak olyan csibészek, mint most ők. És láss csodát, meglett a magukhoz való eszük. Aurorok, kutatók, tanárok váltak belőlük, a csíny csak egy kis útkeresés volt.
- Persze, sőt akár tegeződhetünk is, Ms. Baako, ha önnek az a kényelmes, elvégre nem idegenek vagyunk, igaz – e?
Újra szélesen elmosolyodom, majd megértően biccentek.
- Persze, mégiscsak nyolc gyerek, nem igaz? Nagyon hálás vagyok a segítségéért. Akkor úgy vélem, hogy hamarosan találkozunk.
Biccentek még egyet felé, majd gyors léptekkel elindulok a kapu irányába, átvágok a téren, és igyekszem minél gyorsabban hazajutni, jön a második műszak.
|
|
|
|
|
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV
Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
|
Hallgatja Thomast és elgondolkodva, szaporán bólogat közben. - Igen, teljesen igaza van... képzelje, nem régen olvastam egy érdekes mugli kutatást, amely szerint azért nem szeretik a gyerekek a zöldségeket, mert sokkal kifinomultabbak az ízlelő bimbóik, mint a felnőtteknek, és ezért számukra a zöldségnek kesernyés az... - elhallgat és majdnem sikerül újra elpirulnia. - Ó, elnézést, fecsegek itt mindenről jobbra balra... - szégyenkezik egy kicsit amiatt, hogy ilyen felesleges tudálékossággal kezdte elárasztani szegény férfi. Majd lassan felderül az arca. - Megvan! Spagetti! Azt minden gyerek szereti! Spagettit fogok főzni, és egy kis gyümölcslevest, amit el lehet tenni másnapra. Gyorsan is készen van, és ezek sokkal jobbak lehetnek... örülhetnek neki, és még lakatóak is. - mondja, miközben látszólag elégedettnek tűnik a nagyszerű tervével. - Na jó... lehet, hogy még egy kis csokis és fahéjas keksz is befigyel majd, természetesen csak vacsora utánra. - vigyorodik el. Felírja a címet, miközben ismét csak bólogat. - Persze, hogy van kedvem, hogyne lenne... - motyogja mosolyogva írás közben. - Imádok főzni, és minél több emberre, annál jobb. A főzés ugyanannyi munka, csak egy kis sokszorozás kell hozzá, ennyi a praktikája. - kanyarítja le a cím végét, majd széles mosollyal arcán pillant vissza Thomasra miközben zsebre vágja a pergamencetlit. - Szóval Révay ház. -mondja eztán. - Igazán megtisztelő lesz odamennem, köszönöm. De a legénylakásnak is megvannak az előnyei. - von vállat. - Csak kevesebb gyerek fér el benne. - mondja kissé tréfásan. - Ó, igen a tanulás. Igyekezni fogok a vacsorával, hogy még bőven legyen arra is idő, ígérem! - emeli fel bal kezét, miközben jobbját a szívére teszi, mintha csak esküdne rá. Aztán felnevet. - A lányöltözőben? Nahát, Mr.Everett! Mik ki nem derülnek itt, az előkészítő udvarán! Nem tudtam, hogy ilyen sok izgalomban lesz itt részem, gyakrabban fogok erre járni. - vigyorog. Aztán megvonja a vállát. - Igazából elkaptak... életemben először kaptam a fejemre a nagyanyámtól érte. - mondja. - Szerencsére még jóval iskola előtt történt, így nem tudtak semmi komolytól eltiltani. De rejtegettem már vérfarkast is a szekrényemben. Egyszer majd elmesélem, ha érdekli.Közben egészen rájuk esteledik. Tényleg nem ártana Tomnak mennie. És igazából lehet már neki sem, ha valóban még ma este szeretne főzni. Márpedig megígérte, és most semmi nem tántoríthatja el attól, hogy betartsa az ígéretét! - Igen. - válaszol aztán a férfi kérdésére, miközben előre nyújtja a kezét felé. - Akkor hát... üdv Tom... Nessa vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - egyezik bele a tegeződésbe, ily furcsa mód. Talán kicsit viccelődni akar ezzel, hogy ne legyen annyira hivatalos. Hát... vagy sikerül, vagy nem. Aztán ha minden igaz, egy jó kis kézfogással érvényesítik a dolgot. - Habár... pertut is ihattunk volna. Csak mindkettőnknek van még ma dolga, sajnálatos módon.Egy kicsit azért feloldódott. Úgy tűnik jó hatással van rá a férfi társasága. Ez ismét csak egy plusz pont, és pozitív jelnek veszi. - Igen, hamarosan találkozunk. - búcsúzik aztán, ha a feltételezhető kézfogás után el tudja engedni a férfi kezét. Hogy ne legyen nagyon égő, hogy ott ácsorog egymaga az udvaron, még követi a férfit a kapuig, aztán a boltok felé veszi az irányt. És valahogyan csak nem fagy le az a fránya mosoly az arcáról. De talán... végre így van ez jól.
|
|
|
|
|
Vörös Laura
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
|
Lili
- Lóbáld meg a hajad, és megmondom. Olyan nőcisen.
Biztatom, anélkül úgysem mondom meg neki, hogy mennyire megy neki a színészet. De az, amikor a mugli tévében is meglendítik a hajukat a nénik, és azt mutatják, mennyire egyenes és szögegyenes a hajuk minden szála, abból úgyis megmondom neki, legalábbis azt mondom, ami az én véleményem.
A hóember lassan épül, lassan a végéhez közeledünk, és a nagyokon gondolkodunk, mert 13 éves fejjel ők még a nagyok. A felnőttek.
- Már az is jó lesz, ha elsősök leszünk. Gondolj bele. Akik itt maradnak, nekik már nagyok leszünk.
Fel is csillannak a szemeim, és nevetek, mintha muszáj volna, nekem már csak így megy.
A remekművünk pedig most már teljesen készen van, így már csak keresni kell valakit, aki életre kelti. És aki megvicceli Botit.
- Evana néni vagy Kirill bácsi tuti segíteni. Vagy ha Lilith jön, akkor ő segítene nekünk szerintem.
Kinyitom a tenyerem, amire éppen akkor hullik le egy hópehely. Megint havazni fog.
Vigyorgok, nem is figyelek semmi másra, hanem annyira megvizsgálom azt a csodát, hogy minden egyes részlete a fejembe vésődik.
- Nézd, de gyönyörű. Még egy jó dolog, amit csak úgy kapunk.
A szám a fülemig él, a kezem viszont Lili felé nyitom, megmutatva neki is, hogy mennyire szépséges kis csoda, amit ott tartok, és ha megnézi, vagy ha nem, megpróbálom megreptetni egy kicsit. Nem sokra, csak pár centire a tenyerem fölé, hogy ne olvadjon el a kesztyűmön.
- Szerinted csinálnak nekünk havazást, és hópihéket, ha megkérjük őket? Akár Kirillt vagy Evana-t, vagy igazából mindegy. Nekem még nem megy. Csak véletlenül, de most túlságosan akarom, szóval úgysem fog menni.
Reménykedve nézek Lilire, ha neki megy, annál jobb, nem kell segítséget kérni, de ha neki sem sikerül, akkor biztos, hogy kelleni fog a segítő kéz. És pálca...
|
|
|
|
|
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
|
Laura
- Háát jó.
Leveszem a sapkámat, kiengedem a hajamat, egy kicsit megrázom, hogy ne úgy álljon, mint az összehúzott szénakazal – mert ugye ha beletúrok, akkor olyan, mintha szegény szénakazalt eltalálta volna egy western filmes széllökés. A sapkámat simán ledobom a hóba, rá a hajgumikat, mert azért azokra még szükségem van, így is folyton elszöknek. Lépek két lépést hátra, majd háttal fordulok Laurának. A kezemet csípőre teszem, a következő pillanatban pedig jobbra meglendítem a fejem. A rengeteg hosszú hajam csak úgy repül, én pedig előbb a bírálómra nézek, igyekszek „áthalló pillantást” – ezt olvastam a múltkor Katinka néni könyvében – vetni rá, bár fogalmam sincs milyen az, majd elvigyorodva felpillantok az égre, és csücsörítek a számmal, mint a nénik a plakátokon.
Pár pillanatig úgy maradok, de utána nem tehetek róla, kitör belőlem a nevetés. Nem is értem, hogy a felnőttek hogy tudják ezt olyan komolyan csinálni. Nekem muszáj nevetnem. Egy pillanat alatt már térdelek a hóban, és úgy érzem, hogy sosem fogom tudni abbahagyni a nevetést. Már fáj az oldalam, és igyekszem nagy levegőket venni, hogy egy kicsit csökkenjen a fájdalom, de csak rosszabb lesz. A Szememből is folyik a könnyem, így azt is törölgetem.
- Na?
Ennyit tudok csak kinyögni egy nagyobb levegővétellel, elfúló hangon. Ez a nevetés igazából már nagyon kellett. Fáznak a füleim, így gyorsan magamhoz húzom a sapkám. A két hajgumit zsebre vágom, a sapkámról pedig lesöpröm a havat, mielőtt visszahúznám.
- Őket nagyon szeretem, biztos csinálnak nekünk havazást. Bár, ahogy ezt a kis pelyhet elnézem, hamarosan sokan jönnek még. Nagyon szeretem a hópelyheket, tudtad, hogy nincs két egyforma? Olyan különleges, hogy nincs. Szeretném tudni, hogy ez hogyan lehetséges. Annyira sok titok van a természetben.
Én mindig is természet közeli voltam, otthon is, ha tehettem, mindig kint voltam az udvaron, néha csak órákon át ültem, és néztem a természetet. Ahogy hullnak a levelek, vagy éppen kinyílnak a tulipánok. Képes voltam hajnalban kiülni a kertbe, és figyelni a folyamatot. Először lassan indul, majd hirtelen már ki is nyíltak, estére pedig újra becsukódtak.
- Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
Kérdezem az eget vizsgálgatva. Jeleket keresek arra, hogy elkezdődik a havazás. A nagy nézésben teljesen elveszítem az egyensúlyom, és hátraesek, mint egy zsák krumpli. Nem fáj, nevetnem kell.
- Csináljunk hóangyalt!
Kiáltom lelkesen Laurának, és én el is kezdem megvalósítani a sajátomat.
|
|
|
|
|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
 Flóra|kinézetNyakamban a fodros ruhába és meleg kis kabátkába bújt, csinos, göndör hajú szőke kis angyal éppen szórakoztatónak találja, hogy eltakarja a szemem apró kis kezecskéivel. Meg is állok, fél kézzel tartva a lábát, így a másikkal máris ütemesen rugdosni kezdheti a vállam, és felnyúlok a jobbommal a pici kis praclijaiig. - Jól van, tündérkém. Viktor orra fog esni, ha most nem hagyod szépen, hogy lássam, merre is megyünk. Ha meg én elesek, akkor koszos lesz a te szép ruhácskád is a végén, és azt ugye nem akarjuk? Azt ígértük anyunak, hogy ilyen szépen mész haza, mint ahogy elengedett otthonról - mondom neki, a fal mellé lépve, hogy a folyosón az éppen az udvarra igyekvő gyerekeknek ne legyek útban. Flóra el is engedi a szemem, úgy tűnik, elég meggyőző voltam, a következő pillanatban azonban máris a hajamat markolva kapaszkodik. - Aucs... ez fáj - jajdulok fel kissé drámaiabban a kelleténél. Ám mégiscsak megkopaszt a végén, ha ilyen lelkesen kapaszkodik, és úgy meg hogy néznék ki? Szeretem a hajamat, éppen ilyen hosszúnak, mint amilyen. Voltam már kopasz is, nem hiányzik újra. Ismét megfogom a lábát, legalább nem rugdalózik tovább, inkább kacarászva kapaszkodik a tincseimbe, nem kímélve őket, majd egyszer csak mutogatni kezd lelkesen. - Néni, néni - magyaráz, miközben én azt próbálom felfedezni, merre is találom a tanári szobát, vagy az óvónénik irodáját, vagy bármit, ahol érdeklődni lehet a felvételi körülményekről, iratkozásról, ilyesmiről, ez a kis sózsák ugyanis lassan éppen ideális korban lesz ahhoz, hogy a nap felében egy szakavatott óvónéni idegeit gyámbássza az anyja vagy az enyéim helyett, és vele egykorú pöttömökkel játsszon. - Hol néni? - kérdezem felpillantva, mire előre mutat, én meg majdhogynem nekiütközöm a lánynak. Velem egyidős lehet legfeljebb, vagy nálam fiatalabb, és Flórának láthatóan rendkívül tetszik, abból ítélve, hogy elengedi a hajamat, valószínűleg éppen integet neki. - Oh, bocsánat. Üdv. A bölcsiről szeretnék érdeklődni, esetleg meg tudná mondani, kinek tehetem fel a kérdéseimet? - igyekszem máris legalább útbaigazítást kérni tőle.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- külcsín -Sóvárgó tekintettel bámultam az órát, miközben a csapatnyi óvodás, akik pillanatnyilag az én és másodmagam gondjaira voltak bízva szétszedni készültek a termet. Néha úgy éreztem, bár nem töltök itt olyan sok időt, hogy nekik nem felügyelőkre, hanem nevelőkre lenne szükségük, rendre és fegyelemre emellett. Aztán mindig eszmélek, hogy csak eltúlzom. Évekig engem kezeltek és nevelgettek így, elvesztem a fényben, pompában és a pénz világában, ahol közel a legfiatalabb én voltam. Sokszor fordul meg a fejemben, hogy ezt jól átgondoltam-e, de visszakozni biztosan nem fogok, egyszerűen bele kell még ebbe szokni. Kezdetnek mondjuk végre a látványos várakozáson túl cselekedhetek is. Heves fejrázás és mutatóujjam felmutatása mellett próbáltam az egyik kisfiút rendre inteni, aki csak nevetve rohant el mellettem a kezében egy műanyag ollóval. Arcom a kezembe temettem, amikoris végre meghallottam a jelzőhangot, szünet jön. Szerencsére, avagy sem, ez nem rám várt már, hiszen eddig tartott számomra a mai nap papíron. Lelkesedésemnek igencsak híján voltam már, amikor sikerült az aprócska székeket visszatennem a helyükre, eltakarítani a papírmaszatokat és a szemetet. Egy grimasz kíséretében engedtem ki a tüdőmben ragadt levegőt, majd megigazítva a ruhámat sarkon fordultam, hogy elhagyjam a helyet a holmimmal együtt.
Egy modell mindig modell marad. Bármennyire is érezhető ezen a helyen, hogy az ember addig maradhat tiszta, higgadt és szép, még ajtón kívül van, én igyekszem sorozatosan rácáfolni, természetesen sikeresen. Széles mosollyal az arcomon tűrök el egy tincset, miközben a blúzomon ragadt papírdarabot próbálom eltávolítani ügyesen. Fel sem nézek pár pillanatig, csak a „néni” jelzőre, és még éppen időben állok meg, hogy ne történjen ütközés. Komoly arccal bámulok a férfire és a kislányra pár pillanatig, majd visszaintegetek kicsit egykedvűen a leányzónak. Aztán egy pillanatra elakad a nyelvem a német köszöntésbe, de gyorsan sikerült ezt korrigálnom.
- Szép napot nektek is. Ami azt illeti, éppen szünet van, így nem nagyon ér rá senki nálam okosabb, de talán valamennyit én is segíthetek. Tegeződhetnénk?
Oldalra billentem egy kicsit a fejem, ajkaim mosolyra húzódnak, még se tűnjek már olyan komolynak. Tulajdonképpen kételkedem abban, amit kijelentettem, igen kevés személlyel találkoztam itt, aki okosabb lenne, de az előkészítő ügyeit illetően többnyire fedi a valóságot. Ám ez maradjon az én titkom. Belenyúltam a táskámba, hogy kihúzzam a legfrissebb prospektus egyikét, és át is nyújtottam, amiben beiratkozási és konzultációs időpontok, valamint egyéb alkalmak dátumai szerepelnek.
- Ebben benne vannak a legalapvetőbb infók. Szeretnétek esetleg benézni milyen is a csoportszoba, a játékok?
|
|
|
|
|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Flóra vígan elvan a vállamon, élvezi, hogy mindent belát, és még csak totyognia sem kell mellettem - ami valljuk be fárasztó is lenne, tekintve, hogy nekem nem erősségem a lassú séta -, kitartóan kapaszkodik a tincseimbe, és még a lányt is előbb veszi észre, akinek majdnem sikerül nekimennem hirtelen. Közel s távol ő az egyetlen, aki a maga "néni" státusával legalább útbaigazítással szolgálni tud, ahogy elnézem, hát meg is kérdezem gyorsan, hogy merre kaphatok választ a kérdéseimre. - Persze, sőt. Ő Flóra, és lehet, hogy továbbra is nénizni fog, de makacsul tegez mindenkit, én meg Viktor vagyok. Örvendek - mutatkozom be máris széles vigyorral az arcomon. Segítőkész és kedves, ez már egy egész jó pont így indulásból az intézménynek. Még egy prospektust is elővarázsol a táskájából, szóval felkészült is az ilyen helyzetekre, mint ez is, amikor valaki jómagamhoz hasonlóan járatlan illető érdeklődik a lehetőségek iránt. Ez egészen tetszik eddig. Jegyezgetem is gondolatban az információkat. Talán Budanekeresdre már el sem megyünk, ha itt elég alaposan meggyőznek, hogy jó hely lesz ez az én kis tündérkémnek. - Köszönöm - veszem át a prospektust, egyelőre csak gyorsan a zsebembe dugva, nem merem elengedni különösebben hosszú ideig a leányzó lábát, még megpróbál hintázni, vagy valami, és nem örülnék neki, ha lepottyanna a nyakamból. - Persze - vágjuk rá aztán egyszerre a kérdésre, pöttömke ugyan sejtpítve, de annál aranyosabban, úgyhogy le is veszem végül, és kénytelen vagyok görnyedni, hogy a pici kezecskéjét fogni tudjam, ahogy elindul mellettem. Követjük a lányt, amerre vezet, majd elengedem Flóra kezét, hadd nézzen szét. Kezembe is nyomja öntudatosan a sapkáját, majd elindul felfedezni a helyet, én meg nekitámaszkodom az ajtófélfának, előhúzva zsebemből a prospektust végre, és gyorsan átfutom. - Hát az iratkozásról már nincs kérdésem, mindenre itt a válasz, és eddig egészen tetszik, de... hm, mit mondanál, miért érdemes ide hozni egy gyereket? Sokan vannak? Milyenek a csoportok? - érdeklődöm a lány felé fordulva. - Mondjuk ahogy elnézem, Flórának is nagyon tetszik. Megnéztünk még egy ovit Pesten is, de varázslók a szülei, és jó eséllyel ő is, a mugli környezet talán nem a legelőnyösebb, Pestseholsén meg a színvonal hagy kívánnivalót maga után - fejtegetem hangosan az eddigi tapasztalatainkat.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- külcsín -Rövid időn belül sikerült túllépnem a tényen, hogy távozni készültem és még holmi mosoly is bujkált a szám szegletében, miközben érdeklődtem. Örömmel vettem, hogy a tegeződés nem lesz gond, hihetetlenül öregíti az embert, ha még a „néni” mellé kap pár magázó szót is. Rólam pedig sok dolog elmondható, de az, hogy ehhez korban lennék a legkevésbé. Flóra és Viktor – ismétlem meg magamban, hogy memorizálhassam a neveket, mióta itt dolgozom talán ez lett a legnagyobb feladat. Sok itt a gyerek, akiknek furcsábbnál is furcsább nevei vannak sokszor, a származásukról nem is beszélve. Nemzetközi a hely, az egyszer biztos.
- Hannah vagyok, én is örvendek. És semmi gond, a gyerekektől már igazán megszoktam.
Mondom felnevetve egy pillanatra, igazság szerint egyáltalán nincs így. Nehezen viseltem a helyzetet és a nyelvbe is bele-bele botlottam, de szerencsére annyi türelemmel engem és a munkatársaimat is megáldották, hogy ez ne okozzon nagyobb bajt. A gyerekek között amúgy is sok a nem magyar anyanyelvű, van olyan, akivel németül is remekül szót tudok érteni, élvezem is ezt.
Csak bólintok egy aprót, hogy igazán semmiség, mert ez is a helyzet. Nekem nem fáradtság ezeket átadni, vagy megmutatni. Igazság szerint azért volt nálam, mert kell az egyik gyakorlati beszámolóhoz, de most a legkevésbé sem zavar, majd hozok egy másikat. Körülnézek, és a felajánlásra azonnal arrébb is lépek, hogy mutassam merre megyünk, majd a bölcsisek szobájába vezetem őket, a kislányra közben többször is. Aranyosnak és lelkesnek tűnik nekem, annak ellenére is, hogy nem egyből gyerektömegeket, inkább egy üres és felfedezésre váró játékbarlangot talál. Általában azért nagy a zsibongás, most viszont viszonylag kiürültek a termek.
- A lehetőségek miatt, bár gondolom ezt a legtöbb intézmény elsüti, mint választ. Sok olyan felkészítőtanár foglalkozik már a nagyobb bölcsisekkel is, akik az iskolásokat oktatják. Nagy figyelmet kapnak, főleg most, mert elég sokan vagyunk segítők is akik gyakorlatot teljesítenek például.
Avatom be némi kulisszatitokba is, ahogy lassan válaszolgatni kezdek, azonban a figyelmem többnyire a kishölgyre irányul, akinek kinyitom a bezárt játékos szekrényt idő közben, mert mára már elpakoltunk, de oda se neki. - Egyébként kislétszámú csoport van, így mindenkire oda lehet figyelni, meg ők is könnyebben barátkoznak egymással. Nem tudom, Flóra hogy viseli a többi gyereket?
Mikor a mondatom befejezem, felegyenesedve a szekrénytől visszalépdelek a férfihez, hagyva, hogy a kislány maga kalandozzon, a legnagyobb baj úgy is csak az lehet, hogy elmerül a plüsstengerben. Mosolyogva hallgatom az okfejtés, bár igazság szerint fogalmam sincs a helyzetről a többi helyet illetően. A Shanes az egyetlen, amit az országban ismerek, bár megkockáztatom európai szinten se egészül ez ki kettő másiknál többel, nem a profilom, na.
- Érdemes lehet olyan környezetbe íratni akkor, ahol hasonló a helyzet, néha segíti is őket a hirtelen megmutatkozás feldolgozásában, ha hasonló gyerekek veszik őket körül. Mikor kezdene pontosan, a következő tanévvel?
|
|
|
|
|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
- Szerencsére a kicsik azért még idővel kinövik. Még mindig jobb, mint amikor a huszonéves diákjaid akarnak makacsul magázni és professzor úrnak titulálnak - közlöm elvigyorodva, vállamat megvonva. Nekem épp a magázódás esik nehezemre, úgyhogy puszta illemből törekszem rá, ha éppen úgy adódik - most meg Flórának kell példát mutatni, ha már a gondjaimra bízták -, de jelen esetben is megkönnyebbülök a ténytől, hogy nincs rá szükség. Ismerek velem egykorút, aki kötné az ebet a karóhoz, de Hannah máris szimpatikus a közvetlenségével és segítőkészségével. Mondom én, pluszpont ennek a bölcsinek. A hatvanat közelítő, kissé morcos Éva néni feleennyire sem nyerte el a tetszésemet a pestseholsei intézményben, miközben azon jajdult fel alkalom adtán, hogy jaj, ezek a gyerekek milyen rendetlenek meg zajosak. Flórát leteszem közben a nyakamból, hagyva, hadd fedezze fel a helyet, mégiscsak neki kell tetszednie, én addig is megtámasztom az ajtófélfát, ki ne dőljön véletlenül, és felteszem a hirtelen eszembe jutó kérdéseket. - Hm - gondolkodom el nagyon bölcsen egyetlen hangfoszlánnyal fejezve ki, hogy éppen alakulóban a véleményem. Szóval a lehetőségek miatt megéri, na és oda is figyelnek a gyerekekre. Megdörzsölöm az államat, mintha az bizony kulcsfontosságú mozdulat lenne, hogy jobban átlássam az egészet, pedig csak amolyan megszokás. Tekintemmel követem közben, merre totyog éppen a leányzó, el ne veszítsem szem elől, ha lehet, időnként viszont mégis vetek egy-egy pillantást a mellettem ácsorgó lányra is, figyelve a szavaira. - Értem. Eddig egész jó, sőt ez tűnik a legjobb helynek számára. Nagyon kis barátkozós, közvetlen természet - válaszolom. A kiskirálylány közben mindent megnézeget, ami csak elébe kerül, ezt-azt végig is taperol - mázli, hogy a nyálazós, mindent megkóstolós korszakán már túlesett -, és a terem végéből még integet is kacarászva, felmutatva egy színes játékot. Azt hiszem, kijelenthető, hogy a terem elnyerte a tetszését. - Valóban, és igen, az új tanévvel kezdene, már ha nem akadály, hogy egy hónappal a tanévkezdés után tölti be a hármat. Okos kislány, és kár lenne még egy évet várni, főleg, ha itt még jó társaság is lenne számára, és kitűnő oktatók. A húgom csak az előkészítőbe járt egy évet, még mielőtt bekerült volna az Eridonba, de nagyon jó véleménnyel van róla minden tekintetben - magyarázok, figyelve a közben már felénk trappoló leányzót. Le is guggolok, hogy felkapjam, amikor odaér. - Na, tetszik itt? - kérdezem tőle, mire heves bólogatás a válasz "ühüm"-mel kiegészítve. - Miben is egyeztünk meg, Flóra? Azt mondjuk, hogy igen, ugye? - pislogok rá, megcsóválva a fejem, de nem is figyel rám, a kezében tartott plüsst nyújtja Hannah felé. - Tessét. Te leszel itt a Tatinta? - kérdezi bájos mosoly közepette, kíváncsi tekintettel mérve végig a lányt. - Te is mesélsz majd kijálylányokról, ugye? És jajzolhatunt is? És ude lehet majd sotat játszani? - kérdezi pöszén. Fél kézzel tartva igazítom hátra közben a haját, ami félig az arcába lóg. - Azt hiszem, sokkal fontosabb kérdései vannak a kishölgynek, mint nekem - jegyzem meg széles vigyor kíséretében. Tudja ő, hogy mi érdekli igazán, és mik a legfontosabb szempontok az ovi megválasztásakor. Okos gyerek, mondom én, és tudja, mit akar.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- külcsín -Egy percre gondolkodóba estem, mennyire volt jó ötlet belefolynom ebbe, de szerencsém, hogy igen könnyen feltalálom magam, még az ilyen helyzetekben is. A legnagyobb meggyőződéssel bólogattam a tegeződős meglátásaihoz, mintha legalábbis magam is ilyen problémával küzdenék, pedig szó sem volt róla. Világ életemben nagy emberek között mozogtam, jóval idősebbek vettek körül, de természetesnek vettük ezt a bensőséges viszonyt, a magázódás tényleg erős tiszteletkifejezésnél merült fel, na meg speciális esetekben, mint szülők és köreik. Mindig illemtudó voltam, így ehhez hozzászoktam, a kisgyerekektől is inkább csak furcsán vette ki ez magát, hiszen hirtelen jött minden. Én akartam ide letelepedni, kicsit elülni a fénytől és pompától, mégis nehéz volt ettől még.
- Illetve, bár kinek és mi előny, talán az is lehet jó, hogy lévén nem egy nyüzsgő, városi környezet ez, a gyerekeknek is könnyebb, ki lehet velük mozdulni bátran az intézményen túl is, van egy nagyobb játszótér ugye a faluban is, meg azért itt tényleg elég családiasan fogják ezt föl, ahogy láttam.
Igen, őszintén meg kell vallanom, hogy inkább észlelem mindezeket, nem vagyok valami régi és nagy szakértő ennek ellenére én se szereznék túl sok jó pontot, ha azzal kezdtem volna, nem tudok segíteni. Inkább áttértem a kislányra, hátha valami fontos felett elsiklanék információ hiányában. Aranyosnak és lelkesnek tűnt, ami elég jó, vannak nagyon nehezen megnyíló és közösségtől irtózó gyerekek, akikkel valóban nehéz is. Reménykedve figyeltem, ahogy felfedez, hogy az utóbbiakból semmit nem fedezek fel benne, még bátorító mosolyt is küldtem felé, mikor éppen ránk nézett.
- Nicht… ez nem lehet gond. Legjobb tudomásom szerint volt már példa ilyenre, és az első pár hétben annyira a beszokás és összeszokás van terítéken, hogy észre sem venni. - Pillanatra természetes reflexként csúszott ki a német tagadás, de aztán mintha mi sem történne folytatom, bár érzékelhető sajnos, hogy vannak ilyen botlásaim.
A tények általában megnyugtatóan hatnak a szülőkre, akik jönnek és érdeklődnek, leginkább ezért is mondom, meg mert így tűnik az egész logikusnak. Másfelől most is vannak kisebbek és nagyobbak a csoportban, biztosan Flóra is hamar beilleszkedne, nem tűnik nekem így ránézésre nagy gonddal járónak. Aztán a kérdésekre csak ajkaim görbülnek felfelé majd leguggolok a törpikéhez és elveszem a plüssöt csak pár pillanatra figyelve arra a hölgyike helyett.
- Néha én is jövök majd, de egy nagyon kedves lány vezeti a jövőre induló csoportot, vele lesztek többet - mondom végig lágy hangon, részletezve kicsit, mi is várható, bár sejtem, hogy a többi kérdés jóval nagyobb prioritást élvez. - Vannak ilyen mesék sokszor, bábozás is akad mellé. Rajzolni, festeni, hajtogatni… vannak közös játékok, de lehet csak a legjobb barátoddal vagy barátnőddel is, arra is van mindig idő, meg mindig jön új nap, nemigaz?
Végigsimítok az arcocskán, aztán a mellettünk lévő szekrényig lépek párat így törpejárásban, kihúzva pedig kiveszek pár színezőt. Majd visszafordulva odaadom neki. Ezek különlegesek, mozgolódnak már most is a papíron, de kiszínezve még szebbek. - Addig is, míg eljön a nagy nap, ezekkel is jól lehet szórakozni.
Felegyenesedtem, majd nevetve legyintettem Viktor megjegyzésére. Igazából tényleg ő fog ide járni, kinek lehetnének fontosabb kérdései? Idő közben két kislány integetve futott be „Csókolom” és „Szia Hannah néni” kíséretében, majd Flórának is mosolyogva köszöntek. Ők most lesznek másodévesek a bölcsiben, de nem látszik meg ez a különbség.
- Réka és Janka is nagyon szeretnek rajzolni, szerintem ezért is jöttek be előbb a szünetről.
|
|
|
|
|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
- Itt valóban kellemes a hangulat, nyugodt, családias környezet, kis csoport, nekem tetszik. Flóra amúgy pesti gyerek, szokva van a nyüzsgéshez, bejárni viszont már Budanekeresdről fog, vagy az is meglehet, hogy innen, hamarosan kiderül, amennyiben az anyját is sikerül meggyőzni arról, hogy ez a legjobb intézmény közel s távol a lányának - válaszolom, miközben a tekintetemmel a leányzót követem. Ahogy egy hosszú percre elhallgatok, még az elméjébe is bekukkantok egy pillanat erejéig, védelem híján meglehetősen könnyedén mérve fel, hogy bizony neki nagyon is tetszik már a hely is önmagában, és ismerve őt, kisemberekkel tele csak még jobban fog. - Az nagyszerű - jelentem ki mosolyogva, amint visszafordulok Hannah felé, hogy arról beszéljünk, gond-e, ha Flóra még nem tölti be a hármat, és úgy kezd. Találkoztam már óvónénvel, aki nagyon is akadékoskodott e tekintetben, de nagy megkönnyebbülésemre ez esetben csak megnyugtató szavakat kapok válaszul, miszerint jó eséllyel fel sem fog tűnni senkinek ez az apróság. Mégiscsak egy hónapról van szó, nem egy évről. Prücsök közben visszatér, és máris ajándékozós kedvében van, még ha a berendezés egy darabját is hozta ehhez éppen, egy plüssállatot. Lelkesen kérdez is, miközben átnyújtja, hogy csak mosolyogni bírok rá. Bizony feltesz ő mindent kérdést, ami csak fontos lehet a jövőt illetően. Mondtam én, hogy okos gyerek, tiszta anyja lánya. - Deje te is - adja ki a parancsot máris, amint elhangzik a válasz, arcán olyan aranyos és őszinte, széles mosollyal, hogy nem lehet rá haragudni, még ha követelőzésnek is érezné netán szavait az ember. Ha egyszer szimpatikus neki valaki, hát szimpatikus és kész. Büszkén simogatom meg a gubancos tincseit, ilyen keresztlányom is csak nekem van, ebben biztos vagyok. - Egyet ajszom és attor majd jöhetet ide. Ugye Vittor? Hányat tell ajudni addig? - tesz fel egy olyan kérdést, hogy csak tanácstalanul vakargatom az állam válasz helyett egy pillanatig, aztán szerencsére megment a beérkező két kislány a kínos felsüléstől, hiszen nem tudok neki számot mondani. Kap egy puszt a hajába, és leteszem, hadd menjen, most már a többiekkel fedezni fel a világot. Ismerkedjen. Pillanatokon belül színeznek is már egy asztalnál, és a virágokról beszélgetnek kacarászva, meg arról, hogy ki milyen színű szirmokat fest. - Már most maradna, ha lehetne - jegyzem meg röpke fürkészést követően, már ami a leányzó elméjét illeti, mégiscsak egyszerűbb ez, mint félbeszakítani a tevékenységet, amibe annyira belemerültek. - Tulajdonképpen... van bármi akadálya? - kérdezem. Szívesen maradok is, megvárom, amíg kiismerkedi magát, úgysincs ma órám, és bölcsi-terepszemlére szántuk napot. Akár még mesét is olvasok, ha kell.
|
|
|
|
|
Vörös Laura
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
|
Lili
Nem hosszú a bemutató, de annál izgalmasabb. Csak nevetek, amíg Lili produkálja magát, és olyannyira magával ragad, hogy azt hiszem, innentől még jobb lesz a kedvem. Sőt! Nem is csak jobb, de kirobbanóan tökéletes a mai délutánhoz.
- Tökéletes. Azt hiszem, bármelyik színdarabban szívesen látnak téged, miután kicsit beletanulsz.
A havas ötletet nem csak kitalálom, máris rohanok, hogy megvalósítsák nekünk, így két perccel később már a pihéket nézhetjük, amik a fejünk fölül esik, hogy a sapkánk és sálunk is ékként viseljék a különböző darabokat.
- Akkor olyanok, mint mi vagyunk. Nincs két egyforma ember sem. Szeretek kint lenni. A színek, és minden más is olyannyira vonz a természetben, hogy jujj. Ott vannak az állatok is, amik ott élnek, és igen. Hát... Szóval, azt hiszem igazad van. Olyan varázslatos.
Minden harmónikus, vagy ha nem, akkor előbb utóbb az lesz. Ott van a nagyon meleg nyár, aztán a hűvösebb ősz, a hideg tél, a kellemes, langyos tavasz, és ismét a nyár. Amit a tél elvesz, azt a nyár újra megadja. Imádom.
Lilivel együtt nézem az eget, miközben elgondolkodom a szavain.
- Hát, felnőtt.
Ránézek, és megint nevetnem kell. Ennél gagyibb válasz nem is lehetett volna a kérdésére. De azért kicsit komolyra fordítva (hehe, jó vicc) a szót...
- Apával szeretnék majd együtt dolgozni. De előtte még nagyon sokat kell tanulnom, hogy mellette lehessek.
Az állatkert a mindenem, minden nap hiányzik, a szüleimmel együtt. Itt is jó, de velük a legjobb. Mindegy, hogy hol vagyunk. De azért a kert lakói is hiányoznak, nagyon sok időt töltöttem velük, és nem tudom, mikor látom őket újra.
Mire feleszmélek, Lili kidőlt, és kalimpál a hóban a lábával, meg a kezével, nekem pedig nem kell több, fogom magam, és nekiállok hógolyót gyúrni, hogy hozzávághassam. Csak a dereka köré, elvégre nem lenne szép, ha az arcán csattanna, erre pedig megint nevetnem kell, szóval a melankólia, ami a honvággyal párosult, kicsit alábbhagy. Nem múlik el, de kicsit eltereli a hideg és a formálódó angyal a figyelmem.
- Lili. Én félek.
Mondom egyszer, hirtelen a semmiből, mert kezd bennem körvonalazódni, hogy nemsokára itt hagyom ezt a helyet, és fent leszek. Fent a nagyok között. Izgulok, és nagyon várom, de nem akarok megint váltani, és új környezetbe kerülni. Most jó itt nekem. És ez az arcomra is kiül. Fuccs a jó kedvnek.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- külcsín -Hagytam, hogy az általam adott információkkal meggyőzze magát, vagy legalábbis dűlőre jusson, a szösszenet végére pedig elmosolyodtam. Hát igen, az édesanyák befolyása, az mindent felül tud írni, elég egy apróság, és hirtelen változik a sorrend, mit is tart jobbnak a gyermeke számára. Ismertem azt, mikor egy anya a maga szerint legjobbat döntve rángatja bele a lányát az életbe, iskolapéldája voltam ennek, viszont úgy gondoltam se ő, se más nem hozhat feltétlenül rossz döntést. Csak kinek jobb, kinek rosszabb út vezet onnan tovább. Én a magamrészéről megadtam a kellő segítséget, de nem voltam hívatott senki helyett dönteni, ezért is láttam jobbnak a kislányt figyelni, ahogy felfedezi a helyet kicsit. A kérdései pedig nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Hamar el lehet nálam érni, hogy megkedveljek valakit, ez ennek a tündérkének is gyorsan ment.
- Még lehet, hogy aludni kell pár nagyobbat és kisebbet, de gyorsan el fog ám jönni. Viszont… - elgondolkodva egyenesedtem fel mondandóm közben, nem csak az érkező kislányok miatt. Rájuk mosolyogtam, miközben valami olyat próbáltam kipréselni magamból magyarul, ami hirtelen nem jött a számra. Problémás, ha ritkán folytatott idáig hasonló beszélgetést az ember. – Esetleg érdemes lenne személyesen, vagy levélben felkeresni az igazgatót, mindig igyekszik segíteni és jó megoldást találni, előfordulhat, hogy eseti jelleggel addig is beugorhatna néha Flóra.
Ezt már Viktornak mondom, míg magunk között maradtunk, mint egy javaslat. Ha tényleg ennyire szeretné a kislány, én megpróbálnám. Ráadásul így az intézmény is kiismerhetőbb lehet még előbb akár. Kész ötlettárnak érzem magam ettől hirtelen. Persze tekintetem csak ideiglenesen képes nem a kislányokon ragadni, a felelősségérzetem magasabb a csevegési kényszernél, érthető okokból. Az órámra néztem, aztán a falon lévő beosztásra, ki is érkezik hamarosan utánam felügyelni.
- Én nem látom akadályát, de úgy fél óra múlva váltás lesz, pont a jövő évi nevelő lesz egyébként, nekem ugyanis vissza kell mennem Pécsre, mert még van egy esti előadásom.
Míg elmondom a lehetőségeket teljes testemmel a leányzók felé fordulok, akikhez elkezdenek lassan a többiek is beszállingózni az udvarról. Közben a normál méretű oldalt lévő székekre mutatok, hogy Viktor nyugodtan üljön le, mert ahogy elnézem nem egy-két percet kell majd várnia.
- Egyébként, ha nem vagyok indiszkrét, csak felmerült ez a hely, vagy itteni vagy és ismerted már?
|
|
|
|
|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Úgy érzem, Kingát sem fog kelleni hosszasan győzködni arról, hogy a budanekeresdi előkészítő lesz a legjobb a lányának. Elég csak Flórára nézni, milyen lelkesen masírozik körbe és érdeklődik máris az iránt, hogy mennyit is kell aludni, vagy éppen ki lesz az óvónéni, mit fognak majd együtt csinálni. Eddig is kíváncsi volt mindenhol, de ez az első hely, hogy maradni is szeretne, meg látni, hogy a gyerekekkel is jól elvan. – Az egy megfontolandó ötlet. Köszönöm - közlöm egy félmosoly kíséretében, elgondolkodva bólogatva a felvetésére, hogy felkereshetnem az igazgatót. Nem is tudom, miért nem gondoltam erre, hiszen még ismerem is. Bizonyára csak azért nem gondolok rá elsősorban az intézmény igazgatójaként, mert a fia a diákom, még ha nem is az a fajta, szerencsére, aki miatt aztán folyton zargathatom levélben vagy személyesen az apját, mert már megint bajt csinált. Most viszont éppen ideje lesz akkor felkeresnem Flóra ügyében, lássuk, mit mond majd, jöhet-e pöttömke előbb is, mint ahogy hivatalosan ideje lenne. Hannah nagyon is segítőkész, és ami azt illeti, tetszik, amilyen szívélyesen ajánlja az intézetet, igyekezve felsorakoztatni minden részletet, ami érvnek számíthat az előkészítő mellett, és mégsem támad az az érzésem, hogy csak meggyőzni akarna mindenáron, mert Flóra egy újabb fő egy statisztikában. Elnézem a kis szöszit, milyen élvezettel csacsog meg színez közben, azt osztva, hogy melyik virág miért milyen színű és pontosan micsoda is. Arra majd én is kíváncsi leszek, mi is az a libanyom például, ha jól hallom, amit mond éppen, és el nem felejtem, de azért a beszélgetésükbe nem szólnék bele. – Á, értem. Nos amennyiben nem teszi ki a szűrünket, nekem nem gond. Akár mesét is olvasok szívesen, abban már nagy gyakorlatom van - ajánlom fel, hogy mégse csak a helyet foglaljam, ha már Flórácskámon látszik, hogy maradna még, nekem meg nincs szívem visszacipelni a toronyba, hogy nézze, ahogy éppen szorgalmikat javítok. A többiek is elkezdenek szép éassan beszállingózni, én meg helyet foglalok az egyik széken, hogy ne legyek éppen az útban a kis pöttömöknek. – Szegedi vagyok, de itt voltam aurortanonc a Bagolykőben, aztán maradtam tanítani, szóval mondhatjuk, hogy ismerem már a helyet, lassan már öt éve vagyok így vagy úgy a környéken, de azért felmértük a teljes kínálatot, még ha sejtettem is, hogy ez a legjobb. Nem akartam túl elfogult lenni Bogolyfalvával - válaszolok a kérdésére, fél szemmel a lányokat figyelve közben. – Neked hogy sikerült ide kerülni, ha megkérdezhetem?
|
|
|
|
|
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
|
Laura- Jaaaj, annyira nagyon jó lenne Laus! El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó lenne. Annyira remélem, hogy Valentin úr még nem akar majd nyugdíjba menni. Szerintem mondjuk még elég fiatal is hozzá, hogy megtegye. Én úgy, de úgy szeretnék vele egy színpadon szerepelni. Mondjuk a Szépség és a Szörnyetegben! Én lennék Belle, ő pedig a Szörny. Énekelhetnék vele a színpadon és minden. Jaj, soha többet nem kérnék semmit, ha ez teljesülhetne.
Amióta csak láttam a színpadon, azóta vágyok rá, hogy ott álljak vele a színpadon, és a múltkor beszélhettem vele, sőt a hajamat is befonta. Olyan jó ember, jó a szíve és kedves. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. A lánya biztos nagyon szerencsés, hogy ő az apukája, és persze Thomas bácsi is, hogy ilyen jó barátja van, mint ő.
- Szerintem lesz legalább egy közös óránk a nagy iskolában.
Pillantok rá vigyorogva. Biztos vagyok benne, hogy a Legendás Lények Gondozását mind a ketten fel fogjuk venni, így minden órán együtt ülünk majd és a csoportmunkákat is együtt csináljuk majd végig.
- Nem baj, hogy nincs, milyen unalmas lenne, ha mind ugyanolyanok lennénk. Neked például olyan szép a szemed, tök nagy kár lenne, ha nem lenne ilyen szép, hanem egyforma lenne, mondjuk Bende szemével. Neki gomb szeme van, olyan izé. Kicsi.
Pedig minden második lány szerelmes ám belé, de nekem nagyon nem tetszik a Bende. Olyan furcsa és nyálas, olyan bleee. Nem járnék vele akkor sem, ha kötelező lenne. Nem, nagyon nem.
- Szerintem te nagyon jó lennél benne. Ígérem, hogy minden héten egyszer elmegyek majd. Tudod, a színházban nagyon nagy a hajtás, de ha majd gyerekeim lesznek, akkor úgyis kevesebbet fogok dolgozni, és akkor mindennap elmegyünk majd, mert egészen biztos, hogy a gyerekeim is szeretni fogják a természetet.
Már látom is magam előtt. A férjem öltönyös lesz. Mindig aktatáskával fog járni, és borostás lesz az arca, de jól fog neki állni, a gyerekeink, mert kettő lesz mindenképpen, pont olyanok lesznek, mint a reggelizőpelyhes reklámokban a gyerekek. Mindig mosolyognak majd. Persze tudom, hogy ez sokszor nem megy ilyen könnyen, de álmodozni szabad, ugye.
- Ne féééélj!
Felpattanok, és szorosan átölelem a derekát. Én is félek, de nem mutatom ki, mert ha kimutatom, akkor az ő félelme se fog elmúlni. Ez pedig nagyon rossz lenne. Miatta erős leszek.
- Figyelj, én is megyek veled, ott leszünk, együtt. Lehet, hogy más házba járunk majd, de a szünetekben és az órákon találkozni fogunk. Majd megbeszéljük, hogy milyen tantárgyakat vegyünk fel, és padtársak leszünk, meg együtt megyünk enni és délután együtt tanulunk majd. Laus, én sosem hagylak el téged! Megígérem!
Elengedem, a jobb kezem a szívemre teszem a másikat pedig felemelem, mint a filmekben.
- Én, Iványi Lili Athalie, születtem Eszterházy Lili Athalie, szentül fogadom neked Vörös Laura és egyúttal megesküszöm az életemre és a nagy álmomra, hogy Révay Valentinnal együtt szerepeljek a Szépség és a Szörnyetegben, hogy soha, de soha nem hagylak el, és ha kell, akkor még nagy fiúkkal is veszekszem érted, hogy ne bánthassanak. Ha ezt a fogadalmamat megszegném, akkor változzak rút kelésekkel teli, rezgő csontú banyává.
|
|
|
|
|
Manipuri Hugella
INAKTÍV
RPG hsz: 9
Összes hsz: 17
|
Vörös LauraAz ember nem tanulhat állandóan, pihenésre is van szüksége; ezzel győzködi magát, amint kilépve a suli kapuján, Bogolyfalva felé veszi az irányt. Vizsgaidőszak ide, vizsgaidőszak oda, egy ilyen szép napon kint van a helye az embernek. A falut meg már úgyis régóta meg akarja látogatni. Magát is megijeszti, amikor az úton magában a mágiatörténet-anyagot kezdi felmondani. Nem lehet ennyire stréber! Hogy elterelje a gondolatait, szaladni kezd az úton, meg sem állva a falu főteréig. Néhányan ugyan elég furcsán néznek rá közben, de sebaj, legalább szerzett nekik egy boldog percet. A főtérre érve megáll, és elgondolkozik rajta, hogy most merre tovább. Körülnézve megpillant egy impozáns épületet - Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda. Nem is tudott róla, hogy van ilyen. Óvoda varázslóknak? Elmosolyodik a gondolatra, amint elképzeli, milyen lehet. Ezt mindenképpen meg kell néznie. Már ha lehet. Mintha tilosban járna, odasettenkedik az ajtajához, és próbálkozásképpen lenyomja a kilincset. Az ajtó nem áll ellen, így gyorsan belép a kinti világosság után elég homályosnak tűnő előtérbe. Körbenéz, hogy van-e itt valaki, de nem lát senkit. Tesz még egy lépést előre, és még mindig nem akarja senki sem megállítani. Felbátorodva továbbhalad, míg el nem érkezik egy kereszteződéshez. Bár tudja, hogy nem ezt illene tennie, enged a kísértésnek, és elindul balra. Közben be-bepillant a nyitott ajtókon.
|
|
|
|
|
Vörös Laura
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
|
A darab említésére már indul is a jól ismert dallam a fülemben, az elmémben, mert az tényleg álomszép. A mesét nagyon szeretem belőle, bármelyik változatról legyen szó.
- Majd ha felnősz, és egy színpadon leszel vele, megnézlek.
Mondom vigyorogva, mielőtt újra a suli lenne a téma...
- És ha ugyanazokat az órákat vesszük fel? Vagy legalábbis sokat közülük?
Legalább lenne egy pont az órán, ami fix lenne. És tök jó lenne, mert lenne segítségem. Meg én is tudnék segíteni neki. Tiszta haszon.
A Bendés megjegyzésén megint csak vigyorogni tudok, mint a tejbetök, és a jó kedvem még nem hagy alább. Olyan minden jóban és rosszban együtt ez az egész. Bár szobatársak lehet, hogy nem leszünk, sőt, elég valószínűnek tűnik, de majd kiderül. Ettől is, megy egyébként is kezd kicsit szorongós érzés lenni a lelkem mélyén, ami fel is tör, amit csak a kimondott szavak tudnak egy cseppet enyhíteni. Na meg Lili vallomása és ígérete, ami a legjobbkor jön.
- Ha rút banya leszel, akkor is ott leszek melletted. Én is ígérem.
Kicsit jobb lesz a kedvem, így a hópelyhek megint átveszik az uralmat a gondolataim felett. Mindegyik más. Most mondta Lili. És igaza van. Ilyenekbe nem is gondoltam még bele, egészen eddig, de milyen jó már.
Visszakanyarodom a mesékhez, és halkan nekiállok énekelni.
- Hol volt, hol nem volt...
Az előbbi dallam cseng, persze csak ő hallhatja, és várom, hogy folytassa, ha nem, akkor majd én, vagy együtt.
- ... régi nóta száll...
Felnézek rá, és megnyugszom. Nem leszek sem egyedül, sem magányosan, se elhagyva.
- A szünetben van kedved eljönni hozzánk? Tudnék neked mutatni egy csomó érdekes állatot, mindegyiket a saját élőhelyén. Kis kaland a suli előtt. Az utolsó felhőtlen napjaink. Mit szólsz?
Én mindenképp megyek haza, és ha már úgy van, miért ne. Anyáék úgysem ismernek senkit innen, csak a tanárokat, vagyis közülük is maximum egyet-kettőt, így ők is megnyugodhatnak végre, hogy nem leszek én olyan elszigetelt, mint amennyire gondolják.
- Persze csak ha nincs más programod. A családdal töltött időbe én sem szeretnék belerondítani, és elrángatni.
|
|
|
|
|
