37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 92 ... 100 101 [102] 103 104 ... 112 ... 124 125 » Le
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 5. 00:01 Ugrás a poszthoz

Mikecz Emese

Az utóbbi időben kicsit visszavett a mozgásból, bár ez egyelőre még nem látszik meg rajta, azért figyelnie kellene, mit eszik. De ahogy erre gondolt, rögtön eszébe jutott, hogy most végre képes valami ételt a szervezetébe juttatni. Mióta kiszabadult az apja nem igazán volt képes enni, de Emese jó hatással volt rá. Meg az isteni szakács a Czukorvarázsban.
Nevetve ellop egy falatot a lány elől, még le sem nyelte, amikor válaszol.
- Egyébként nem eszek itt sokat. Általában rengetegen vannak, amikor én vagyok - megvonja a vállát.
Hát igen, nem egyszerű elcsenni bármit is, ha legalább húsz kilométeres sor áll a pult mögött. Persze szokott szünetet is kapni, de akkor inkább olvas, azt meg nem szereti evéssel vegyíteni. Egyszer evett le egy könyvet. Egyetlen egyszer. És amíg értelmes gondolkodásra képes, sosem fogja megismételni.
Amíg Emese beszél, még mindig gyorsan falatozik a sütikből. Egy csokis-kekszeset fogott ki magának, képtelen abbahagyni az evést.
- Neked annyira nem is kell már belógni. Még a mugliknál is nagykorú vagy - mutatott rá, de aztán elgondolkozott a varázsló fesztiválon. - Umm, nem. Tavaly inkább külföldön voltam, mint itthon.
Nem is akart visszagondolni arra a nyárra. Szép se volt, jó se volt, de hasznos aztán végképp nem.
- Idén nem akarok... vagyis nem tudom. Ha neked sorozatgyilkos apád lenne, megszöknél nyárra? - gondolkodás nélkül mondta ki azt, amire gondolt.
Na igen, ezért nincsenek barátai.
- Vagyis... öö... izé. Én még nem gondolkoztam rajta, mit akarok csinálni - hadarta el gyorsan, hátha tud még szépíteni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. szeptember 5. 17:58 Ugrás a poszthoz

Eliza

Nem igazán értem, hogy mi értelme cukrászdában dolgozni, ha nem eszik sokat, de hát ő tudja, meg kell a pénz, meg minden.. értem én. Igazából nekem is kéne valami munka után néznem, hogy teljesen a saját lábamra álljak.
- Ennyire utálnak itt, hogy mindig a legnagyobb tömeghez vagy beosztva? - kérdezem kiszélesedő vigyorral. Vagy oltári munkamániás vagy tényleg megszívatják a főnökei, de mondjuk az is lehet, hogy nem ér rá máskor. Tök logikus lenne.
Hümmögök két sort, mert éppen tele van a szám, és csak aztán válaszolok, hogy lenyeltem a falatot. Na, ezt a jólneveltséget a legelőkelőbb körökben is megirigyelnék, eskü.
- Igen, tudom, csak hát… minek fizessem ki a belépőt, ha ingyen is be tudok menni - vonom meg a vállam ismét, mert a belógást nem egészen arra értettem, amire Eliza. Éppen egy almás pitét veszek magam elé - ami egyébként pont az egyszerűségével nagyszerű -, amikor megfagy bennem a vér is, és egy cseppet lemerevedek. Elég bambán festhetek, ahogy félig nyitott szájjal pislogok Elizára. Hogy mit is mondott?! Nyelek egyet.
- Igen, tutira megszöknék - jelentem ki, majd kínosan pislogok egyet inkább a sütire. Mármint, tulajdonképpen nem tudom, hogy az én apám mivel foglalkozik, lehet akár sorozatgyilkos is…  Talán a tudatlanság néha tényleg áldás. Leporolom a kezemről a porcukrot, iszom még egy kortyot a forró csokiból aztán feltekintek.
- Na jó, most jön a szokásosan elcsépelt kérdés, de ezt most értsd komolyan. Akarsz beszélni róla? - nyilván nem fogom kierőszakolni belőle, hogy ugyan sorold már fel apád áldozatait, de azért egy ilyen elszólás mellett nem megy el az ember csak úgy.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 7. 22:15 Ugrás a poszthoz

Mikecz Emese


Egy pillanatra elgondolkozott a munkatársaihoz fűződő kapcsolatán. Nem volt semmi különleges, mindig csak bejött dolgozni, aztán vissza a kastélyba. Mondjuk nem mintha különösebben érdekelte volna, amíg megkapja a fizuját.
- Szerintem csak a dolgozók miatt van ez. A diákmunkást általában azért tartják, hogy megkönnyítsék a dolgozók életét - mondta, közben vállat vont.
A következő téma már érdekesebbnek tűnt, röviden nevetett is Emese válaszán.
- Nem hiszem el, hogy tényleg rellonos vagyok és nem gondoltam erre - mondta vidáman. - Nem is hibáztatlak. De így már nagyon királyul hangzik.
Újabb falatot szerez a csodasütiből, csendesen rágni kezdi és várja a barátnője reakcióját. Oké, tisztán látszik, hogy ezt túl korai volt bedobni, de tényleg nem gondolkozott. Mostanság túl nagy Lizán a nyomás, ilyenkor mégannyira sem tudja visszafogni magát, mint alapjáraton.
- Én is afelé hajlok. Nézegettem is bentlakásos munkákat néhány helyen, de leginkább csak rezervátumokat találtam - lemondóan sóhajtott, még a szemét is lehunyta.
Nem sűrűn hangoztatta, de nagyon nem szerette az állatokat. A mágikus lények pedig még inkább rá hozták a frászt. Biztos volt benne, hogy meg tudja magát védeni, egyszerűen csak idegenkedett tőlük.
Aztán csak ült, egy darabig csak bámult maga elé. Nem is tudja, mit mondhatna a rellonosnak. Persze, ismerték egymást felületesen, de kitárulkozni más. Általában az emberek tudják, hogy az apja nem éppen mintaszülő, de beszélni az érzéseiről teljesen más.
Így inkább a ködösítés mellett voksolt végül.
- Ja, amúgy nem nagy ügy. Először megijedtem, de szerintem nem is tud rólam - legyintett, mintha tényleg egy kis egyszerű tény lenne az egész. - Nincs semmi különös benne, szerintem mindenkinek kicsit kattantak a szülei. Mármint ez a dolguk, nem? Csak az enyém egy kicsit jobban.
Nem arról volt szó, hogy nem bízott Emesében. Csak ha kimondja az érzéseit, akkor azok már valóságosak lesznek, és ettől jobban félt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 14. 00:15 Ugrás a poszthoz

Eleonore
Kinézetem

A bagolyban megbeszélt helyen és időben várom. Egy visszafogottan elegáns púder rózsaszín ruhában vagyok, hajam pedig lazán megtűztem, tekintettel az igen meleg időre. Míg álldogálok elgondolkozom és arra jutok, hogy nincs abban semmi rossz, ha elcsevegek most egy kicsit vele, hiszen alig van időm effélékre és élek a gyanúperrel, hogy hamarosan még ennél is jobban be kell osztanom perceimet. Munka és oktatás, feltéve, hogy abból valóban lesz valami. Annak ellenére, hogy beadtam az iratokat és elfogadtam a feltételeket még mindig svindlit érzek a dolog mögött. Hamarosan azonban kiderül az igazság. Addig is dolgozom szorgalmasan tovább, s képzem magam. Jelen pillanatban épp gemmológiából, mert az egy olyan non invazív terápia, mely sok helyzetben igen hatásos tud lenni. Emellett persze emésztem magam a Krisszel történtek miatt. Az a fránya ital! Mert ugyebár már akkor kigondoltam, hogy a vajsör jobb bűnbak lesz, mint a saját butaságom. Valahogy nem megy ez nekem, s talán megérné tanácsot kérnem egy olyan nőtől, aki minden valószínűség szerint sokkal jártasabb az ilyesmiben, mint amilyen én vagyok. - Szia! Szép vagy és csinos, mint mindig! -köszöntöm, amint megérkezik az épület elé - Gyere menjünk be és nézzük meg mi jót adnak itt! - mondom kicsit a szokottnál kevésbé tartózkodó hangnemben, melyet csak a hozzám közelállókkal szoktam megütni, majd barátnőmmel együtt belépek a teaházba. Miután megtaláltuk helyünket és rendeltünk is előbb kérdezek. - Azt pletykálták odabenn a betegek, hogy átvetted a Pub vezetését, ez tényleg igaz, vagy csak a banyák szája lepcsesebb a kelleténél? - mosolygok halványan, ám smaragdzöld szemeimben az érdeklődés szikráival nézek rá, hiszen ahhoz a bizonyos vendéglátó egységhez, melyről szó van, most igen eleven emlékeim kötődnek. Eleanore is legalább olyan polihisztor, mint én ha valóban kocsmárosnő lett, hiszen emellett oktat és kutat is és még nőként is rátermetten megállja a helyét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 14. 20:53 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit


Pont időben érkezik, ami nem túl nagy teljesítmény, tekintve, hogy jóformán a szomszédban lakik. Kényelmesen elkészült, semmivel sem kellett kapkodnia. Már épp hozzászokott az új napi rutinjához, nem késett sehonnan, mindent el tudott rendezni, de most újra felborul minden, mivel a Bagolykőbe is be kell járnia.
Kicsit félretette a nem túl derűs gondolatait, addig biztosan, amíg a barátnőjével találkozik.
- Szia! - köszönt rá mosolyogva. - Köszönöm, de te... eszméletlen vagy. Ha több lett a férfi beteged mostanság, magadat okold - kacsintott rá vidáman.
Egy kellemes asztalnál foglalnak helyet, Ellie pedig kivételesen tudja, mit szeretne, ezért nem is húzódik el a rendelés. Mielőtt azonban lefutná a szokásos "hogy vagy" kört, Emerald megelőzi.
Elmosolyodik, ahogy a Pubra gondol. Lehet, hogy egy ideig meg kell húznia a nadrágszíjat, de semmiért sem adná vissza a helyet.
- Igazuk van, de van más is, mondjuk ez nem tudom mennyire titok az új tanév kezdetéig. Nem fogod elhinni, de házvezető is lettem - meséli kicsattanó örömmel.
Az egyetemistákat is szerette, de a kisebbeket még inkább. Nem is bánja, hogy ezzel teljesen feláldozza a fekete mágia kutatására szánt időt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 15. 09:18 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 
Bókját kedves mosollyal fogadom, de nem felelek rá sem elodázón, sem tiltakozón. A betegek jönnek, ha szép vagyok, ha nem. Nincs ennek köze ahhoz, hogy vele most ilyen öltözékben találkoztam. A pincértől megkapjuk rendeléseinket. A magam részéről csak teát kértem, abból is egy "Autumn kiss" névre keresztelt gyümölcsválogatást, mely birsalma darabokat, búzavirág szirmot, hibiszkuszt, és eper darabokat tartalmaz. Az italt mézzel ízesítem épp, amikor megkapom válaszát, még egy fontos információt. Felpillantok rá és elismerően biccentek. - A megfelelő ember, a megfelelő helyen - közlöm ezt mind a pub, mind a házvezetőség tekintetében gratuláció gyanánt - Melyik ház feje lettél? Várj, had próbáljam meg kitalálni! emelem fel kezem, hogy megakadályozzam a szólásban, s közben lelki szemeim előtt egy kék sálas alak képe suhan el - Hm...hm...Levita és azt is megmondom miért erre tippelek - kortyolok egyet a teából, ami kimondottan ízletes - A tudás mindenek felett, különleges jellem mindezek mellett - rámosolygok bögrém felett - Nos? eltaláltam? - kérdezem végül, s míg válaszára várok elmélázom, vajon megoszthatom-e vele a gondomat, kérhetek-e tőle tanácsokat, majd úgy döntök igen. Ő mindig is teljesen másként látott mindent, hátha ez, az enyémmel tökéletesen oppozícióban álló gondolkodásmód majd inspirálólag fog hatni. - Nem szokásom kiönteni a szívem - kezdek bele mélyet sóhajtva - De ha nem haragszol most mégis megtenném - pár pillanat alatt összeszedem mindazt, amit elmondva nem leplezem le előtte Kriszt. Ügyvédként és nővérként is fontos számomra a diszkréció, s ez civilként sincs másként  - Van egy férfi, akivel régen ismertük egymást, s pár napja újra találkoztunk a sors szeszélye folytán. Eltöltöttünk egy kellemes estét együtt. Ittam egy korsó vajsört és tudod mennyire nem bírom az italt, szóval megcsókoltam. Úgy tűnt nincs ellenére, mert viszonozta és míg be nem kísért a patika ajtajáig, olyan érzésem volt, hogy szeretné, ha ez folytatódna, de...- megnedvesítem ajkam és torkom egy korty teával mielőtt folytatnám - Neki a munkája az élete, nekem pedig itt van a nővéri és patikai munkám és mellé most fogadtam el egy vendég oktatói posztot a Sárkányölőben, Tatán. Szóval időnk egymásra nem sok lenne. Ha csak rá gondolok jól eső izgalom tölt el, ám a körülmények aggasztanak. Szerinted van értelme jobban belebonyolódnom ebbe a románcba, vagy inkább várjak, hátha megtalálom, akit nekem szánt az Isten? - nézek á reménytelin és kérdőn, mintha nála volna mennynek és pokolnak kulcsa - Mert hiszek benne, hogy létezik ilyen, csak nem tudom ő-e az a férfi...- hallgatok el, hiszen már így is túl sokat beszéltem magamhoz képest, s ezért titkon szégyenlem is magam. Amióta a faluba érkeztem furcsa változáson megyek keresztül, aminek okát és irányát nem tudom, és pontosan emiatt félek, hogy nem maradok önmagam. A hűvös nyugalom, a rezzenéstelen arc és a pengeéles elme még mindig én vagyok, de melléjük társultak olyan jellemvonások, melyek idegenek számomra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 17. 14:07 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit



Kissé elpirult, ahogy meghallotta Emerald bókját. Nem tagadta, hogy jól esett neki, főleg, hogy ő maga soha nem gondolta volna, hogy eddig eljut. Egyetemi előadásokat tartani teljesen más, mint egy pubot vezetni, vagy akár egy egész diáksereget.
- Igen - bólogatott mosolyogva. - Az egyik legszorgalmasabb ház, aminek nagyon örülök. Legalább nem lesznek olyan bajkeverők, mint amilyen én voltam annak idején.
Még szerencse. Ha saját magát kellene tanítania, azt se tudná, hol kezdje. Mármint a büntetéseknél, vagy az illemóra bevezetésénél.
Figyelmesen hallgatja végig a nőt, néha elmosolyodik, de a végére komor lesz. Ellie határtalanul tiszteli Emeraldot a kitartásáért, a jólelkűségéért, és még sorolhatná a nő pozitív tulajdonságait, így nem érti a szóban forgó férfit. Ha egy ilyen hölgy kopogtat az ajtaján, akkor ki kell tárni, nem pedig munkára hivatkozni.
- Emerald, szerintem, ha ennyire sokat gondolsz rá, az biztos jelenthet valamit - kezd bele. - A nagy Ő-höz még nekem sem volt szerencsém, így nem tudom, milyen érzés lehet, de ha rám hallgatsz, akkor folytatod. Persze mindig benne van a pakliban, hogy megsérülsz; ez esetben nagyon ajánlom hogy az úr jó futó legyen. Na de a lényeg, ha szeretsz vele lenni akkor élvezd ki az időt. De milyen ő egyébként? Kíváncsi vagyok arra, aki képes volt még téged is elcsábítani - fejezi be vigyorogva.
Ha Ellie fejest ugrott minden kapcsolatba, Emerald az ellentettje volt. Bár mindketten hajaztak a karrierista életmódra, a szőke sosem vetette meg a szórakozásnak ezt a módját. Éppen ezért érdekelte nagyon a titokzatos férfi.






VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:19
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 17. 16:50 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 
Elmosolyodom hallgatva egyetlen nő nemű barátomat. Annyira jellemző, hogy magát bajkeverőnek titulálja. Mindig is volt benne tűz, de ez mióta vétek? - Eleven voltál, ennyi az egész - rázom meg ellentmondón fejem - Még most is az vagy. Ez a belső tűz tesz alkalmassá ennyi fajta tevékenységre. Légy büszke rá, hogy nem a könyvek fölé görnyedve teltek el kamasz éveid, mint nekem - iszom ki bögrém tartalmát majd figyelmesen végighallgatom véleményét és tanácsát, miközben a pincér elviszi üres edényeinket és kisvártatva kihozza a süteményt, amit még pótlólag kikértem. Az meglep, hogy az igazit még ő sem találta meg, de talán valahol itt köszön vissza, hogy ő is a hivatását választotta a családalapítási tervek helyett. Másként használta ki szabadidejét. Elbűvölő lénye sok hódolót vonzott, ez is éppoly evidens, mint nálam mindennek az ellenkezője. Visszagondolva a bő pulóveres, szemüveges és visszahúzódó egykori önmagamra ez teljesen indokolt is volt. Most azonban már más vagyok, egészen más. Kérdése, mely Kriszre vonatkozik, nem lep meg. A helyében én is kíváncsi volnék. - Olyan akár egy békés kikötő, egy csendes menedék. Csupa nyugalom, derű és  udvariasság- kezdek bele a jellemzésbe. Szemeim szinte felragyognak, s hangom megtelik lágy bársonyossággal, ahogy róla beszélek. - A haja majdnem fekete, a szeme barna, a tekintete simogató és jóságos. Sokat segít másomon. Mindig is ilyen volt és velem is ennek köszönhetően barátkozott össze - elmém elfutják az emlékek - Elveszett elsős voltam, akihez ő jó szívvel közeledett - villám hegyére tűzök egy falat csokoládés Marlenkát, majd ajkamhoz emelem. Belekóstolva egy pillanatnyi mámort érzek, de arcom rezzenéstelen marad, miután visszazökkentem a valóságba, egyúttal befejeztem a Kriszről való beszámolót.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 20. 08:03 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit



Ezzel tudott volna vitatkozni. A tudatlansága miatt meghalt egy gyerek, ezen pedig sosem fog szépíteni semmit a mostani sikerei. A november elsejei gyertyákkal nem tudja visszahozni, sem jóvátenni a hibáját.
Mint ilyenkor mindig, a seb a bal kezén sajogni kezdett, legalábbis Ellie azt érezte. Valójában sosem fájt, de az ottléte túl nagy pszichikális súlyt rakott rá, ezért is kutatta azóta is a tiltott mágiát.
Sötét gondolatait megpróbálta kiseperni a fejéből, illedelmes mosolyt varázsolt az arcára. A saját gyerekeivel nem fog történni hasonló sem, amíg lélegzik.
- Hidd el, most a fél karomat odaadnám, ha fele annyi tudásom lenne, mint neked - felelte. - De hát fiatalság, bolondság - nevetve megvonta a vállát, ezzel már majdnem megközelítette az őszinte megnyílvánulást.
Az első mondatok után Ellie végre szívből jövő mosolyt villantott fel. Igen, Emerald pont ilyen férfit érdemelt meg. Kicsit gondolkozott, hátha eszébe jut valami hasonló a régi levelezéseikből, de akármennyire kutatott a fejében, nem emlékezett, hogy Mer valaha is írt neki ellenkező neműről.
Ahogy elnézi barátnőjét már biztos abban, hogy szerelmes. De nem akar ünneprontó lenni, ő jelenleg csak a támogató szerepét tölti be.
- Nagyon rendes férfinak tűnik. De hogy keveredtetek össze ismét? Csak nyugodtan, részletesen - játékosan kacsintott a nő felé, majd evett egy falatot a saját sütijéből is. Imádta az ilyen romantikus történeteket, főleg, ha az hozzá közelállókkal esett meg.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 20. 21:25 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 Ellie szemében látom, hogy vitatkozni vágyik velem, ám mégsem teszi. A múlt jótékonyan fedő függönyét fellebbenteni mit ér, ha csak fájdalmat és önvádat hoz magával fénylő emlékek helyett? Ezért is örülök, hogy ennyiben marad a dolog. - Fiatalság bolondság... - ismétlem meg szavait halk visszhangként és bólintok egyetértőn. Ki így ki úgy volt bolond akkor a maga módján esze vagy épp szíve szerint, s mint ahogy az lenni szokott a másik életmódját hiszi helyesebbnek most már. Végül elvonul a vihar, mely elkomorította kedélyünket és barátnőm visszatér jó hangulatú kíváncsiskodásához. Elgondolkozom, hogy van-e igazából valódi okom titkolni ki is az aki ennyire elvette a józan eszem, amire feltétlen büszke vagyok és voltam mindenek felett. Végül arra a döntésre jutok, hogy beavatom, s utánam a vízözön. - Elmentem színházba, kicsinosítottam magam. Felvettem egy elegáns fekete estélyit, feltettem egy kis sminket. Az épület aulájában álldogáltam, amikor megpillantottam. Azonnal felismertem Kriszt - itt tartok némi szünetet és eszem egy falat sütit - Hercegh Kriszpint, a mardekáros diákot, aki szárnya alá vette Emeraldot a rút könyvmoly kiskacsát sok évvel ezelőtt. A fiúból férfi és egykori iskolánk igazgatója, a lányból nő és a falu nővére, míg a régi barátságból... - elpirulok, ami nálam igen szokatlan - Az előadás után beültünk a pubba, a te pubodba és beszélgettünk, majd ahogy mondtam az előbb, kicsit elragadtattam magam és megcsókoltam - fejezem be mondandóm és eszem ismét a Marlenkából, s gondolatban még azzal egészítem ki az elhangzottakat, hogy igazából ugyan csak ennyi történt, de teljesen a feje tetejére állította az életemet. Persze ezt akkor sem vallanám be ha vallatnának. Engem, aki türelméről és megingathatatlan nyugalmáról ismert és a tárgyalótermek jég királynője volt nem eshet újra naivan szerelembe, bár úgy érzem vészesen erre vezet az utam, mintha egy szakadék szélén táncolnék.  Istenem, kérlek, segíts nekem! Könyörögtem már azon az éjszakán elalvás előtt és most is itt az asztalnál szemben ülve a barátnőmmel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. szeptember 20. 22:14 Ugrás a poszthoz

Emerald
az étterem előtt egy hétköznap este

Egész nap az motoszkált bennem, hogy hamarosan itt leszek és ez folyton jóleső mosolyt csalt az arcomra. Nem pont a hely miatt. Nem mondom, nagyon érdekel a kínálat, hiszen a pizzéria neve is csak jóval kecsegtet, azonban sokkal inkább a társaság okozza a derűmet. Egész kellemes az idő, szóval az étterem előtt várok rá. Emeraldra, természetesen. Kezem zakóm zsébe dugva. Be-belesek az ablakon, jókedvűen figyelve, ki hogyan reagál a kedves vendégek közül a nekik kihozott ételre. Nagyon vegyes és kifejezetten mulatságos a látvány. Úgy hallottam, az egyik legkeresettebb itt az a bizonyos Meglepetés pizza, azonban úgy tűnik, elég sokan bánják meg igen hamar a rendelésüket. Így van azzal a fiatal boszorkánnyal is, aki sikítozva rohan ki az ajtón, nem messze tőlem.
- Várj már, az csak megbűvült kagyló! Nem él már! Gyere vissza! - rohan utána egy nála kicsit idősebb srác, próbálva lenyugtatni. Bajszom alatt, visszafogottan nevetek a jeleneten. Nyilvánvalóan a nem létező bajszom alatt. Sajnálom azért szegény lányt, persze. Dehát nem igazán tudom, mire számított.
Míg várom Emeraldot, aki egyébként nem késik (még), csak én jöttem korán... szóval, ahogy várom őt, szugerálom a kifüggesztett étlapot, próbálva előre kitalálni, én majd mit fogok kérni. Szokásom ezeken a választásokon nagyon hosszan elmerengeni. Túl hosszan. Már-már kínosan hosszan.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 20. 22:58 Ugrás a poszthoz

Krisz és az a bizonyos pizzéria
öltözetem

 
Már majdnem a találkozónk - randevúnak hívni még félek - helyszínéhez érek, amikor elrohan mellettem egy lány azt kiabálva válla felett hátra, hogy ő ide többet nem jön az életben. Nos be kell vallanom összeszorul a gyomrom, s az őt követő, engem majdnem fellökő fiatalember sem nyugtat meg azzal a mentségnek szánt strófával, hogy a kagylók nem harapnak. Istenem, csak legyen sima szalámis vagy sonkás-gombás pizza is...mondok el magamban egy imát mielőtt közelebb sétálnék. Mozgásom, mint mindig, erőteljes, határozott, de mindenek felett most nőies. Valamiért könnyebben megy, a szokásosnál, hogy ilyen legyek. Ahogy meglátom Kriszt elmosolyodik a lelkem, másként nem tudom leírni azt a jóleső érzést mely végighullámzik lényemen. Nagyon nézegeti a menüt, ezért lelassítom lépteim, óvatosan mögé húzódom, majd a füléhez a lehető legközelebb hajolok - Látsz valami érdekeset? - suttogom el a kérdést, mely elsőként az eszembe jut, s hangom simogató lágysággal teli. Eldöntöttem magamban, hogy hagyom a maguk útján alakulni az eseményeket, s hallgatva Ellie-re kiélvezni minden percét a férfival töltött időnek, nem ragaszkodva görcsösen semmihez. Vörös ruhám éles kontrasztot alkot majdnem fekete hajammal, amit most nem fogtam össze, valamint smaragdzöld, örömtől csillogó szemeimmel. Lopva végignézek rajta és tetszik, akit látok, szégyenlem bevallani magamnak, de nagyon tetszik. Arcomon azonban ennek semmi jelét nem lehet felfedezni. Komoly és rezzenéstelen, mint általában, s szerencsére most nincs olyan tényező sem, mely feloldaná gátlásaimat és lelepleződhetnék általa.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. szeptember 21. 21:54 Ugrás a poszthoz

Emerald
hétköznap este egy ablak melletti asztalnál

Ahogy látom, van kifejezetten olaszos pizza, dehát azt túl sablonos lenne kérném. A végén még úgy tűnne, a származásommal akarok felvágni. Az olaszok büszkék rá, hogy azok és szeretik ezt mindenkivel tudatni. Részemről alapvetően szerényebb és visszafogottabb ember vagyok ennél. Ettől függetlenül persze temperamentumos is tudok lenni, és szerencsére megtaláltam az életem azon területeit, ahol még az előnyömre is válik ez.
Először csak valami mennyei illatot érzek, aztán egyfajta melegséget, mígnem egy hang a fülembe suttog. Már értem a jelenséget. Megérkezett, akire vártam. Felé fordulok, mosolyogva a szemébe nézek, majd ahogy végigpillantok rajta, szám elnyílik kicsit. Egy pillanatig sem szándékozom titkolni, hogy lenyűgöz, amit látok.
- Inkább valami meseszépet - felelem bólogatva, majd összesimogatom ajkaimat, miközben már mozdulok is, hogy nyissam az ajtót. Nem engedem előre, hiszen nem járt még itt szerintem. Belépek én és tartom nyitva neki az ajtót. Meglátok egy üres asztalt az ablak mellett, amelyet elfoglalhatunk. Egymással szemben ülünk le és már böngészhetjük is az étlapot.
- Azt hiszem, én kipróbálok egy pásztorpitét - árulom el a nőnek, mire jutottam, és várom, hogy ő is meghozza döntését, hiszen akkor mehetek a pulthoz, kikérni a vacsoránkat. Tudom, ez nem egy kifejezetten randihely különben. Elegánsnak semmiképp nem elegáns, de a múltkori -egyébként igen kellemes- esténk után, gondoltam, nem helyeznék még rögtön nyomást rá azzal, hogy valami puccosabb étterembe viszem. Hadd találjunk rá egymásra ilyen lazább körülmények között is, ezúttal mellőzve az alkoholt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 22. 21:38 Ugrás a poszthoz

Krisz

 Bókjától tágra nyílnak hűvös, smaragd színű szemeim. Nem számítottam efféle reakcióra tőle, bár elképesztően jól esik. Mindig is azt hittem, hogy távol áll tőle az udvarlás, ahogy tőlem is az, amit az imént tettem. Udvariassága a régi, előre megy a pizzériába, majd tartja nekem az ajtót és kiválasztja a helyünket. Tetszik, hogy ilyen odafigyeléssel viseltetik a találkozónk részletei és azt hiszem irántam. - A magam részéről maradok a klasszikus gombás-szalámis pizzánál - lapozgatom oldalra billentett fejjel az étlapot, melyen időnként összevonom szemöldökömet, olvasva a "különlegesebb ajánlatokat" felsorakoztató részt. Ezután az én kedves partnerem kimegy, hogy leadja rendelésünket, s mikor visszatér ismét velem szemben helyezkedik el. Ez azonban most egészen más, mint a legutóbbi és egyben első közös esténk. Nincs alkohol, nincs szép ruha, sem jó zene, csupán ő és én oppozícióban egymással. Kettesben vagyunk és enni fogunk. Pizzát, amit én leginkább melegítőben egy pohár borral szoktam magamba tömni otthon. - Nem bántam meg a csókot! - jelentem ki őszintén az igazságot - Lehet, hogy kicsit többet ittam, mint kellett volna, de akkor is minden igaz volt, amit mondtam neked - folytatom és mindeddig hamvas orcámon a pír rózsája kezd kivirágozni. Tartok tőle, hogy alkohol sem kell és a közelében teljesen elvesztem a józanságomat. - Én ezt akarom veled, komolyan és minden mélységében. Azt viszont nem szeretném, hogy casus beli legyen a dolog vége - nézek rá fürkészőn, kutatva vonásaiban, szemeiben, hogy ő vajon mit érezhet irántam és mik a szándékai. A hideg logika itt most nem segít, az egzakt gondolkodás éppúgy csődöt mond. Feje tetejére állt a világom, s titkon remélem az övé is kimozdult a helyéről.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 25. 18:21 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit




Örült neki, hogy ilyen hamar ejtették a témát. Emerald már jól ismerte, valahogy mindig ösztönösen ráérzett, mi az, amiről Elle nem akar beszélni. Mindig is vidám nőnek akart tűnni, ezt pedig csak akkor tudta fenntartani, ha mások előtt nem gondol szomorú dolgokra. Már nem is tudja, mióta élt így; elraktározta a rossz gondolatokat, hogy később, amikor egyedül van, kibonthassa őket. Akkor nem látja senki, mert a legutolsó, amire szüksége van Ellienek az a hamis sajnálat, vagy a szánalom.
Pont az ilyen csajos beszélgetésekre van szüksége, amiben most is részt vett. Mint a karácsonykor ajándékot kapott gyerek, úgy vigyorog maga elé. Egészen addig, míg ki nem derül, hogy az új főnökéről van szó, ekkor egy kicsit elkerekednek szemei.
- Azta, ez nem semmi. Eddig egészen úgy hangzik, mint egy tündérmese.
Szerette volna azt hinni, hogy úgy is fog folytatódni. De tisztában van azzal, hogy egy igazgató élete akkor is elfoglalt, amikor nem épp az egyik iskolai ház robban fel. Amit nem mellékesen Elle örökölt meg.
- És mik a terveid? - folytatta a kérdezősködést. - Fogsz neki baglyot küldeni? Mondjuk szerintem először ő fog lépni, ha eddig nem tette meg - halvány mosollyal az arcán mondja ezt.
Na igen, Kriszpin nem az a fajta, aki lelép a beszélgetés kellős közepén, tiszta szégyenben hagyva ott a nőt. Legalábbis ajánlja neki, mert főnök-beosztott kapcsolat ide vagy oda, Eleonore szíve mindig is a helyén volt. A barátság oltárán képes bármit feláldozni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. szeptember 25. 19:00 Ugrás a poszthoz

Eliza

Részemről lezártnak tekintettem a munka-témát, volt igazság abban, amit Eliza mondott, egy diákmunkásnak sosem igazán könnyű. Már csak azért is rásóznak mindent, mert diák, és hát akkor már szerencsétlen dolgozzon is még meg a kevéske pénzéért. Brr.. tényleg nem sok kedvem lenne dolgozni, de azt el kell ismernem, hogy jól jönne a pénz. Gondolom mint mindenkinek.
- Ha gondolod jöhetsz velem, bár ketten kicsit feltűnőbbek vagyunk, de egészen biztosan megoldható - vonom meg a vállam. Igazán tetszik Eliza lelkesedése, és tényleg nagyobb fun lenne társaságban fesztiválozni, bár nem mondom, hogy ne találnék magamnak fura alakokat akikkel lóghatok.
Ezek után a beszélgetésünk egészen fura és nagy fordulatot vesz, amit egy rövid lefagyás után tudok csak továbbgörgetni, olyan mint egy rosszul előtt kép, amin megakad a mozdulat egy pillanatra. Csendben figyeltem, és rágcsáltam az előbbi almás sütit, amíg a háztársam beszélt. Kicsit fintorogtam a bentlakásos munka gondolatára, valahogy eszem ágában sem lenne végigdolgozni a nyarat. Bár biztos jobb mint konstans bámulni a plafont unalmamban, miközben letűnt korok rockzenéi szólnak a gramofonból.
- Igen, mindenkinek kattantak - erősítem meg kurtán, mert hát valljuk be Eliza nem mondott túl sokat, és ha többet árul el a dologról, szerintem az én családom - az övéhez talán jóval kisebb - problémájáról akkor sem lett volna kedvem beszélni. Nem tudom mi a rosszabb, hogy ijesztő vagy az, hogy nem is tud róla.
- Na, ha gondolod akkor szökhetsz hozzánk a nyárra, majd befogadlak - vontam meg ismét a vállam vigyorogva. Mondjuk nem állítom, hogy nálunk olyan vidám a hangulat, de azért… igazából fogalmam sincs mit csinálok. Már másodszorra ajánlottam fel a társaságomat, pedig valljuk be, mindenkinek jobb ha egyedül vagyok, ezért szoktam csak ideiglenesen felszedni arcokat. Mégis Lizát… megsajnáltam? Nem azt hiszem ez nem jó szó rá, de úgy érzem jót tenne neki egy nyár velem. A végén még én leszek a jótündér.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én lassan kezdek tele lenni - dőltem hátra befejezve az utolsó kortyokat az italomból. Az asztal azonban még mindig eléggé teli volt sütivel, szóval kérdőn emeltem Elizára a tekintetemet. Vagy becsomagoltatjuk vagy addig itt ülünk amíg el nem fogy mind. Nekem mindkét lehetőség egészen csábítónak hangzott, de ha tovább maradunk, akkor lassan szükség lesz valami erősebbre is, mint a forró csoki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 26. 15:31 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 
Nekem is jó okom volt elodázni a szomorú témát, hiszen az én múltam sem makulátlan. Koránt sem. Követtem el olyan hibákat, melyek okán több élet romba dőlése, emberek halála szárad a lelkemen. Nem volt elég bölcs a szívem, hogy szemem meglássam az igazságot. Emiatt nem tudtam tovább dolgozni és élni Horvátországban. A nem rég volt első évforduló nyomát pedig pár napja magamon viselem, s ez épp elég mementó, szavak már nem kellenek. - Sosem hittem a tündérmesékben Ellie! - mondom rosszallóan, de ajkam szegletében halvány mosoly bujkál. Hittem én, oh de mennyire... Aztán megcsaltak és attól a pillanattól kezdve többé nem volt örömöm a romantikában, s egy ideig az életben sem, azt hiszem. Akkoriban még inkább a tanulásba menekültem. Az egzakt tudományok, a jogszabályok, a törvények, az ápolástan és az anatómia töltötték ki napjaimat. - Igen, kivárom, hogy ő tegye meg a következő lépést, nem akarom, hogy azt higgye erőltetem a dolgot - gondolkozom el egy kicsit Marlenkám utolsó falatai között, melyek még a tányéromon várják, hogy villám hegyére tűzzem őket - Kérlek, ez maradjon köztünk! - nézek rá szertelen természetű, de mindenek felett megbízható barátnőmre. Smaragdzöld szemeim hűvösen csillognak, visszanyerve higgadt határozottságomat hangom ismét komoly tónussal csendül. - Ha ez most munka volna, nos a bíró és az esküdtek biztosan elítélnének, kínlódás bűntettében - mondom csendesen, mintha csak hangosan gondolkoznék. Vádlott vagyok a saját peremben és inkább vagyok a magam ügyésze, sem mint védője. Kegyetlen érzés. Senki nem jött rá régen sem és most sem fog, ha rajtam áll, hogy mennyi és milyen mértékű vívódáson megyek keresztül. Kivéve talán a velem szemben ülő szépséges, életteli, erős nőt, akiből azt is kinézem, hogy nyakon vágja Kriszt, ha összetöri a szívem. Az Igazgató érdekében remélem, hogy kerül rá sor.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 27. 21:14 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit




Lágyan elmosolyodott Emerald szavain. A kiábrándító valóság, ami mindenkinek köszön a felnőtt kor határán, egy csapásra eltünteti a mesék utáni áhítozást. Akárhogyan próbálta megőrizni a gyermeki énjét, még Elle is felnőtt, már nem dédelget butuska álmokat.
Mégsem akar egyetérteni barátnője nézeteivel.
- Nem is kell hinned, csak hagynod, hogy valóra váljon körülötted - feleli továbbra is mosolyogva.
Ha bárki megérdemli a boldogságot, az Emerald, ebben biztos volt. Persze, mindenki jogosult az örömteli életre, mégis neki még a sajátjánál is jobban kívánta. Szeretné végignézni, ahogy a nő a rózsaszín felhőkön keresztül szemléli a világot, talán még a gyerekére is szívesen vigyázna.
De azért talán ennyire még nem kellene előrerohanni az időben.
- Szerintem az sem lenne erőltetés - csóválta meg a fejét. - Hidd el, elég céltudatos vagy ahhoz, hogy ne kelljen eljátszanod a nyuszit. Persze a férfi dolga az udvarlás, de egyenrangúak vagyunk. Nem kell a szavukra várnunk, ha lépni szeretnénk.
Komolyan is gondolta, de a kivitelezésben ő maga sem volt biztos. Persze jó, ha a normák szerint mennek a dolgok, az általában megnyugtat mindenkit, de sosem fog fejlődni a társadalom, ha nem változtatnak a dolgokon. Kis lépés egy embernek, nagy az emberiségnek. Valahogy ő is így gondolt erre, bár sosem tudná értelmesen kifejteni a gondolatait.
- Még szép, hogy közöttünk marad. Tudod, hogy utálom a pletykálást - legyintett egyet sóhajtva. Ezt az egyet nem szerette az egyetemben sem; ott sem tudta megúszni. Lényegtelen, hogy róla volt szó, vagy másról, a tett akkor is otromba.
Röviden nevetni kezdett a hasonlaton, megitta az utolsó kortyot is a kávéjából.
- Ez esetben hazudik a vád, majd feljelentem a korruptakat - ment bele a játékba vigyorogva.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. szeptember 29. 22:32 Ugrás a poszthoz

Emerald
hétköznap este egy ablak melletti asztalnál

Valahogy sejtettem, hogy nem fog lecsapni egyik megkérdőjelezhető ajánlatra sem az étlapról. Bólintok a választására és már megyek is rendelni. Nemsokára visszatérek italainkkal és a kis kukoricaszem lényeinkkel. Egyiket magam elé teszem, a másikat elé. Ha minden igaz, ők fogják jelezni nekünk, amikor kész a pizzánk. Ettől már előre tartok egy kicsit. Azt hiszem, nem csak ugrándozással vagy egyéb más, visszafogott cselekedettel adják majd a tudtunkra.
- Egészségedre - emelem narancsleves poharamat, belekortyolok, aztán figyelmesen hallgatom őt. Sötét, sűrű szemöldököm felszökik és mosolyom elszélesedik. Így is maradok végig, miközben őszintén felfedi előttem, miként viszonyul kettőnkhöz.
- A háborúskodás elég messze áll tőlem - hajolok kicsit közelebb, miközben elsőként arra reagálok, ami legutoljára hangzott el, majd átnyúlok az asztalon és megfogom a kezét. Hűs az enyémhez képest, dehát az én kezem mindig kifejezetten meleg. Igen, még télenvíz idején is.
- Reméltem, hogy igaz volt - mondom az esténket illetően, hiszen tény és való, akadtak kétségeim affelől, vajon mennyire játszott közre csak magának az estének a varázsa és egyéb körélményei, és mennyire mi magunk. A saját válaszomat tudtam, az övét viszont csak remélni mertem.
- Azt hiszem... - nyitom a számat, hogy folytassam feleletemet vallomására, amikor az addig csak csöndesen magában motyorgó kis kukoricalényem rikoltozni kezd.
- Elkészült a pásztorpitéd! Hallod?? Valami isteni lett! A legjobb! Rohanj érte, mert forrón az igazi! - kurjongat és még a kezemre is felkepeckedi magát. Arra a kezemre, ami éppen a nő finom, hűs kezét fogja.
- A te pizzád is kész! - száll be a buliba Emerald kukoricaszeme is.
- Gombás, szalámis, nagyon klasszikus! - kántálja táncikálva.
- Köszönöm! Oké, megyek értük - próbálom lehiggasztani őket.
- Egy pillanat és itt vagyok - engedem el a nőt egy kacsintással és indulok a vacsoránkért. A kukoricaszemek éljenezve fordulnak utánam.
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2018. október 2. 00:54
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. szeptember 30. 15:53 Ugrás a poszthoz

I. vezetőségi értekezlet
Alex


A terem közepén ülök, a földön, ölemben az egyik szék pihen, aminek csavarjait húzom meg. Nem varázslattal, az ilyet szeretem magam csinálni. Az ajtó csukva, de nem zárva, ám rajta a felirat jól olvasható: "A mai napon csak kiszállítást vállalunk! Megértésüket köszönjük!" Muszáj egy kicsit rendet raknom itt, egy kicsit - nem nagyon - átrendezem a terepet, hogy logikusabb legyen. Szeretem, ha valami logikus, és persze, ha nem veszélyes.
A hely egyik nagy hiánya, hogy csak a hat év felettieknek nyújt lehetőséget, számtalan szülő a kisebb gyermekét ölbe fogva próbál egyensúlyozni a gyerek és az étel között. Rendeltem jópár olyan ülőalkalmatosságot, mely segíti a családias légkör kialakulását. Szeretném, ha futna ez a hely, mert amikor én voltam itt diák, akkor nem nagyon nyílt erre lehetőség. Imádom, hogy Bogolyfalva fejlődik.
A széket felkelve az új helyére pakolom, éppen akkor, amikor két bagoly is elkezdi kopogtatni az ablakot. Van rajta egy kis ajtó, külön nekik fenntartva, hogy a hidegben is be tudjam majd engedni őket. Két újabb megrendelés, az egyik egy lángnyelv, a másik vajsör pizza, szegény Mei jól megvan dolgoztatva a mai napon, de az biztos, hogy extra pénzt is fizetek neki ezért. Karcsinak, aki az első két hónapra beugrott, adom is a rendeléseket, miközben nekiállok kicsomagolni az etetőszékeket. Mindenképpen be kell szereznünk olyan dolgokat, amiket kisbabáknak is adhatunk, mert egyszerűen a faluba tömegesen érkeznek a kisbabák. Viszont ezt egyelőre még nem cselekszem meg, csak agyam egyik szegletébe vázolom fel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 30. 17:45 Ugrás a poszthoz

Arie


Izgulok, nem is kicsit. Pedig az ilyesmi ritkán történik meg velem. Aztán jött ez az álláslehetőség, én pedig egyre inkább vágyom a változásra, tudniillik a csárdába ritkán térnek be új arcok, s a legtöbbjük megragadt a szokásos vajsörüknél. Lassan külön korsót tartok fenn a törzsvendégek számára. Egy pizzéria ezzel szemben jóval több lehetőséget tartogat. Kevésbé balhés, mert hát láttam én ezt-azt, de persze lehet, hogy az ilyen jellegű adrenalintöltetek miatt kötődöm még a helyhez. Talán búcsút mondhatok a mostanra rendszeressé váló éjszakázásoknak is. Nem akarom magam hitegetni, amíg nem beszéltem az illetékessel. Ha nem jön össze, és megneszelik odaát a kiugrási kísérletemet, nos, könnyen lehet, hogy rohadtul megszívom.
A faluban különösen nehéz feltűnésmentesen elindulni valahova. De most így teszek. Lesz, ami lesz. Legalább megpróbáltam. Önbizalom akad bőven, hisz nem kételkedtem magamban úgy sosem, no meg papírom is van arról, hogy konyítok a vendéglátáshoz. A pizzakészítéshez viszont nem igazán, ellenben imádom zabálni őket. Egy jó rántottát bármikor összeütök bárkinek, meg azért a pultot támasztva meglestem anno, hogy eszik-e vagy isszák a konyházást. Aztán persze lehet, hogy csak a padlót fogom seperni a házimanók társaságában.
Az ajtón található felirat értelmezése nem kis feladat volt számomra, de talán nem vágnak az arcomhoz egy adag pizzatésztát, ha lenyomom azt a kilincset. Remélem a mai rendkívüli állapot nem azt jelenti, hogy az étteremvezető sem tartózkodik az épületben. Szerencsére nincs zárva az ajtó, én pedig ott találom magam egy valahonnan ismerősnek tűnő, pakolászó fickó előtt abban a pizzériában, ahol eddig egyszer, ha voltam, de a kaja az fini volt.
- Hali, bocs, nyitva volt... - előzöm meg az esetleges szidalmakat. - Csak a hirdetés miatt érdeklődnék. Benn van esetleg az étteremvezető?
Nem szeretném feleslegesen húzni az időt, jobb a lényegre térni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. szeptember 30. 18:12 Ugrás a poszthoz

Alex


Elvagyok, mint a befőtt, sőt, azt hozzá kell tennem, hogy nagyon imádom a csomagoló fóliák között a pukkanósat, mert valamiért akaratlanul elmosolyodok, ha egy kipukkan. Azt hiszem, még nem sikerült felnőnöm. A másik gondomat viszont, történetesen azt, hogy valahol itt van egy lány, aki még nem tudja, de az apja nekem adta a kezét, és a sajátom meg rákötelezett, hogy viseljem a gondját is elfeledteti. Persze, csak egy pillanatra. Semmit sem tudok a lányról, azt sem, hogy hány éves, hogy milyen a jelleme, mennyire gondolja komolyan, hogy egy helyettünk megírt és kőbe vésett házassági szerződést valós házassággá kéne tenni. Mi van, ha van valami kigyúrt pasija? Vagy gyereke? Ötletem sincs, hogy mennyi lehet, hogy miért éppen most jutott apámnak ez eszébe. Mondjuk mert éppen most bukkant fel újra az életemben, de ez most mellékes. Az viszont nem, hogy ez miért éppen etetőszékek kicsomagolása közben jut eszembe. Talán családot akarnék? Egy normálisat, mert amelyiket én kaptam, az nem érdemelte ki ezt a címet soha egyetlen pillanatra sem.
- Helló.
Pillantok a belépőre, aki nekem is nagyon ismerős, de meg nem mondanám, hogy honnan. Egyelőre viszont köszönök. A nap nem telhet el anélkül, hogy valaki a zárva tábla ellenére rá ne nyomna a kilincsre, és tessék, bejutott. Amúgy nem nehéz, valahol a futárlánynak is közlekednie kell.
- Szerencséd van, itt van.
Mutatok végig magamon úgy, mintha ez olyan természetes lenne. Nem az. Nagyon nem. Főleg, mert inkább melósnak nézek ki, mint rendes főnöknek. Innentől azt hiszem hanyagolnom kell a borotvát.
- Frank Arie Martin, örvendek.
Nyújtom a kezem köszönésre, remélve, hogy az érkező elfogadja azt.
- Gyere, üljünk le. Valamit inni? Melyik munka érdekel?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 30. 18:59 Ugrás a poszthoz

Arie

Hopsz. Akkor a megtalálás könnyebben ment, mint gondoltam. Csak hát a mai világban melyik étteremvezető áll neki ilyesmikkel bajlódni? Tán kvibli? Vagy annyira fukar, hogy ki nem adná a kezéből a munkát, nehogy perkálnia kelljen? Akkor viszont nem lennének alkalmazottai se. Vagy mind felmondtak, és azért tart zárva a hely, illetve úgy már érteném is, miért tűzte ki hirdetésekkel a falut új alkalmazottakat keresve. Ebbe belegondolni is rossz. Na de ahelyett, hogy egy meghajlással kislisszannék az ajtón, inkább leállok a különböző elméletek gyártásával. Sok lesz mára az agyamnak.
- Zsembery Alex - mormogom el a nevem a főnökjelöltnek.
Egy kissé habozva bár, de elfogadom a kéznyújtást. Azt hittem várakoztatni fognak, vagy valami. Összeszedetlenül vagyok itt, de ezért is hoztam magammal az önéletrajzom. Kézzel írtam, kifolyt a tinta, össze is gyűrődött a séta alatt, egyszóval olyan lett, amilyen, de ha szükség lenne rá a későbbiekben, akkor bármikor elővehetem a zsebemből.
- Jaj, nem muszáj. Hagyd csak - vonok vállat egy halvány mosollyal, pedig szívem szerint ipari mennyiségben lökném le az üdítőket, ha nem lenne pofátlanság ilyenkor. Aztán majd úgyis hoz valamit, ha úgy gondolja. Úgy látom nem sokkal idősebb nálam, ezért is merem tegezni. Maximum nem vesz fel, mi az nekem. Legalább tudom, hogy min buktam el, meg hogy nem kellett volna ellógnom azokat az illemtan órákat.
Miután helyet foglalok az általa kínált széken, bele is kezdek a mesémbe, amit bár elpróbáltam már egyszer, most mégis nehéz előadnom magam.
- Főállásban érdekelne a dolog. Korábban turisztikát tanultam és a vendéglátásba is belekóstoltam már, de igazából a pincérkedés volt a legszimpatikusabb. A konyhán is szívesen besegítek, ha úgy van. Ilyen szempontból szerintem rugalmas vagyok, na meg ráérés tekintetében is - darálom el a helyzetem, majd nyelek egy nagyot a végén.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. szeptember 30. 22:01 Ugrás a poszthoz

Alex


- Biztos? Ha mégis megkívánsz valamit, van ott mindenféle.
Mutatok a falnál álló szekrényre, melyet hőhűtővel kezeltek, és nem tudom, hogy ki, még előttem, volt olyan zseniális, hogy színes lámpákkal díszítette fel. Imádom. Nincs az a pénz, amiért ettől megválnék. A helyre mutatok, ami már készen van, és ha leült, én is helyet foglalok.
- Bagolyköves voltál?
Nekem a legtöbb ismerős arc onnan van, vagy éjszakai bárok hátsó szobáiból, esetleg kaszinókból, de remélem, hogy a kérdésemre igennel felel, mert akkor nem kell attól tartanom, hogy némi extra képességemmel, ami a kártyaszámolás, kiforgattam a vagyonából.
- Turisztika és vendéglátás? Azt hiszem, már most kezet foghatunk a felvételre.
Persze nem kéne ilyen gyorsan, meg eléggé ijesztő is lehet ez így, hogy beszéltünk két mondatot, és gyere hozzám dolgozni. Ez eléggé negatív reklám a helynek.
- Ami azt illeti, tőlem ez az egész távol áll, mágistörténet tanár vagyok, ha a végzettségemet nézzük, de valami mást akartam csinálni, mint eddig.
Azt persze már nem teszem hozzá, hogy nem tanítottam, hanem műtőket takarítottam, és kártyáztam, mert valahogy nem hiszem, hogy nagyon növelném a szimpátiát. Inkább igyekszem elhitetni az emberekkel, hogy a kötelező gyakorlaton kívül is tanítottam, aztán még fiatal vagyok, és keresem önmagam. Pedig nem. Ez nem igaz. Lehet, hogy menne amúgy a tanítás is, de az eléggé egyszerű lenne.
- Szükségem lenne egy olyan emberre, akivel megbeszélhetem az ötleteimet, és aki azon túl, hogy "persze, jó", mondana valami szakszerűt is, hogy miért igen vagy miért nem. Amolyan helyettes félére gondoltam.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2018. szeptember 30. 23:06 Ugrás a poszthoz

Hanatsuki
A félév elején | #panda

Mostanság és az előző év végén is viszonylag gyakran jöttem be repüléstanra, mint vendégelőadó. Ami nagyjából annyit takar, hogy bejöttem Lewy helyett és beszélgettem a diákokkal, néha még csak nem is reptan témában, hanem például arról, ki és milyen tervekkel rendelkezik a jövőre nézve. Az előző év végén is megkérdeztem pár embert, és volt, aki azt mondta, hogy az AMS-re indul, bár a szakokra már nem egészen emlékszem. Annyi biztos, hogy adtam egy-két tippet arról, a környéken hol a legjobb a kávé, a jelerősség vagy éppen a gyors ebéd. Hanatsukit is így ismertem meg, mivel ugye komolyabb érdeklődést mutattam a japán kultúra iránt is. Könyörgöm, több hónapig kint éltem! Mi ebben az olyan nagyon meglepő. Így mikor találkoztam a beiratkozáskor a lánnyal, javasoltam, hogy még az órarendje véglegesítése előtt menjünk el, igyunk egy teát, és elmesélem a tanárokkal, órákkal kapcsolatos ismereteimet.
Besétáltam hát a teázóba és közöltem, pontosan milyen névre is foglaltam asztalt, majd ledobtam magamat mellé, el is kényelmesedve rövid úton. Várakozás közben fújtam egy nagyobb rágóbuborékot, majd lejjebb görgettem a kifotózott hírek között. Hogy mik nincsenek!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 1. 00:23 Ugrás a poszthoz

Arie

Túl erős a kísértés. Hiába ráznám a fejem, tekintetem egyszer csak megakad a kivilágított szekrényen, melynek polcain katonásan sorakoznak a szuper jó üdítők. Ennyire nem lehetek hülye. Ingyen van, most engedték meg. Élni kell a lehetőséggel, mert hát ha másért nem, ezért biztosan megérte átcaplatnom. Persze a legjobb az lenne, ha felvennének ide dolgozni, és nem csak az ajándék szomjoltóval kellene távoznom.
Hümmögve sietek el egy üveg gyömbérért, hogy lehetőleg ne akasszam meg az interjúztatást. Vagy minek is nevezzem pontosan, hisz inkább hasonlít egy kötetlen beszélgetéshez, mármint az eddigiek alapján. Én se gondolnám komolyan, hogy öltönyben kellett volna érkezzek ide, nem egy multihoz keresnek főosztályvezetőt, de persze ki tudja, hogy kinek mi a rigolyája.
- Ja, néhány éve végeztem - bólintok büszkén. Nem ment könnyen, na. Azok a tanárok állandóan szívták a vérem vizsgán, és a legtöbb óra is elég unalmas volt. De amúgy szerettem a sulit, csak jobb már túl lenni rajta. Érdekes, hogy erre így konkrétan rákérdez, mert hát tudtommal a falulakók zömének van némi köze az iskolához, nagyon úgyse lőhet mellé.
Hogy egy tanárral ülnék szemben? Merlin szakállára, úgy látszik sosem szabadulok tőlük. Az előbb még melósnak néztem. Egész érdekes figura, tele van meglepetésekkel. Na de ilyen könnyen felvenne? Hát nyomban lehidalok! Már-már ijesztő, hisz ezek szerint eddig nem nagyon volt más jelentkező. Vagy én vagyok ennyire gyors? A győzelem kapujában érzem magam, csillognak is a szemeim rendesen. Aztán olyannyira meglepődök, hogy félre is nyelek a kortyolgatás közben.
- Hogy mi?! Király! Izé, hát megpróbálhatjuk. Ötletelni éppenséggel tudok. Nagy a konkurencia, fel kell kötni a gatyát, ha azt akarod, hogy rendesen fusson a hely. Van valami konkrét terved a közeljövőre?
Lehet, hogy túl jó képet festettem magamról. A pultozástól nem lett óriási tapasztalatom, de tény, hogy sok jó ötletet át tudok ültetni, meg anno láttam mindenfélét különböző helyeken, mert szeretek utazni. Illetve ja, van egy Felsőfokú Bűbájos Oklevelem, ami klappolna a pozícióhoz, de nem tartoztam a legjobbak közé, néhány tárgyból csak a szerencsének köszönhetően mentem át. Na de ezt neki nem is kell tudnia.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 00:25 Ugrás a poszthoz

Krisz

 
Miután rendeléseinket leadta, s szavaimat meghallgatta koccintottunk, ő narancs én fekete ribizli lével. Okulva első közös esténkből mindketten mellőzzük most az alkoholt. Ezután megfogta balomat és belekezdett válaszába. Keze meleg, tapintása kellemes, ahogy szavai is azok lennének, ha közébük nem óbégatnának a kukoricaszemek. Az ilyen intermezzókat belül igen nehezen viselem, de mindezt ő nem veheti észre rajtam, hiszen arcomra nem ül ki izgalmamnak még a legapróbb jele sem, szinte soha. Talán pillantásom árulhatna el, de mivel a férfi elhagyja az asztalt, hogy ételeinket elhozza nem láthatja a smaragdszín íriszeken átrebbenő sötét hullámokat. - Ssshh! - emelem mutatóujjam ajkamhoz, hűvös, komoly hangon csendre intve a kis gazfickókat, akik, miután asztaltársam visszatér, szerencsére eltűnnek, mintha itt sem lettek volna pár perccel ezelőtt - Jó az illata - jegyzem meg és halványan elmosolyodom, látva, hogy ez valóban egy egyszerű, de annál gusztusosabban elkészített és feltálalt pizza. Az első falattal viszont még várnom kell egy kicsit, mert bizony tűzforró. Míg hűl csendben várok és elmém szobáinak ajtajai mögül megannyi gondolat jön elő. Nem tudom, hogy miket szeretett volna Krisz az előbb mondani, s bár mosolya igen biztató volt, mégis valahogy félek hallani szavait. Olyan régen volt már, amikor szerettem és mi lett a vége...Horribile dictu. Míg így merengek, tekintetem az innivalóm vöröse által az asztalra vetett utolsó napsugár fénypászmáján pihentetem meg, s lelki szemeim elé néhány különös kép vetül. Az igazság ismét, ahogy egy alkalmat kivéve mindig felfedi magát nekem. Látom, mintha fényképek sora vagy film volna. A velem szemben ülő kedves ember erről semmit sem tud, s jobb is ez így mindkettőnk számára.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. október 2. 01:11 Ugrás a poszthoz

Emerald
hétköznap este egy ablak melletti asztalnál

Nagy mosollyal, még elnagyoltabb mozdulatokkal libbenek vissza asztalunkhoz, mint a pincérek a legjobb olasz pizzázókban, könnyedén egyensúlyozva vacsoráinkkal, amik puhák landolnak az asztalon, ahogy lecsúsztatom őket kezemből.
- Parancsolj - hajtok fejet is hozzá derűsen.
- Jó étvágyat - nyúlok a felvágott szeletek után, szétválasztani őket. Nem használom az evőeszközöket. Az a tapasztalatom, hogy sokan kifejezetten szentségtörésnek tartják a pizzához késsel-vilával hozzálátni, én meg szeretek kézzel enni, úgyhogy nem is erőltetem a dolgot. Aztán csak remélni merem, hogy ez Emeraldnak sem gond. Persze, egy igazán puccos helyen azért nem vetemednék ilyesmire.
- Hát a barátaink? - nézek végig az asztalon az első feladat után, derűsen felvont szemöldökkel, hiszen nem látom már a hangoskodó kis kukoricákat sehol.
- Nade... hol is tartottunk? - térek vissza lágyabb hangon a tárgyhoz.
- Ó, igen... - bólintok, ahogy eszembe jut.
- Szóval én sem bántam meg egy pillanatra sem és szeretném folytatni - bólogatok finoman, közben mélyen a nő szemébe nézve, erre a kis időre felfüggesztve a vacsorám fogyasztását. Igazán örülök, hogy elmondta nekem akkor is és most is, mit érez. Szeretem, ha világos a helyzet, főleg egy ilyen teremtménynél, akin nem mindig mutatkozik meg, mi jár a szép fejében. Bár azért én nagyon gyakran látni vélem.
Feleletem után nézem még őt egy ideig, jólesően elmerülve a pillanatban, aztán egy szusszanással nyúlok újabb pizzaszelet után, amit úgy emelek meg felé, mint az ünnepi poharakat szokás. Erre harapni kell!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. október 2. 21:37 Ugrás a poszthoz

A titokzatos idegen
tattoo

Elég hamar kapcsoltam, hogy azt mondta, neki nem kellemetlen ez a helyet, sőt. Bár én nem igazán tudtam, hogy is álljak ehhez az egészhez. Nem igazán szoktam randizgatni, úgy kb senkivel és ezzel elég jól el is voltam, köszönöm szépen. Mármint tényleg, nem vagyok az a tipikus, romantikus alkat. Ezt bárki megmondhatja.
- Ezért még azt hiszem, el kell vele beszélgetnem. Komolyan - sóhajtottam fel, a hajamba túrva, mert nem éreztem úgy, hogy erre van olyan magyarázata, ami elfogadható lenne. Mármint, tényleg, egyszerűen két embert átverni egy randi kedvéért, nem tudom, hogy mennyire tűnik etikusnak. Pika helyteleníti.
- Igen, mondhatni. De csak a suli mellett - vontam meg a vállamat, mert egyelőre még nem végeztem a képzéssel és addig csak mellékes bevétel volt a tetoválás, nem pedig főállás, mint egy évvel ezelőtt. Jobban esett volna, ha még most is csak ezt csinálnám, de majd talán jövőre. - Üm... persze.
Kicsit olyan furán vette ki magát, mert általában nem szoktam hagyni, hogy összetapogassanak, de most tehettem egy kivételt, a bal karomat az asztalra nyújtva. Büszke voltam rá, friss volt még és nagyon élénk, de már túl volt azon a fázison, mikor még fóliázni kell. Az ujja végigkúszott az egyik ágon, mire halványan elmosolyodtam. Aztán mikor felnéztem, kellett realizálnom, hogy előre kellett egy kicsit dőlnöm, elég közel is voltunk egymáshoz. Kicsit fel is nevettem a helyzeten, olyan furcsa volt. - Van, de semmi felnőttes. Csak egy sárkány, meg Pikachu.
Egy pillanatra fent is akadtam ezen az egészen, hogy honnan ismeri Stellát, mert nekem a húgom egy szót nem szólt arról, hogy az előkészítőben csinálna bármit is. Mentális jegyzet: erre is rákérdezni, hogy milyen alapon.
- Jaaa, iiiigen, ez Pikachu, ez olyan... gyerekkori dolog nálunk - vontam meg a vállamat kissé zavartan, egy pillanatra le is szegve az államat, mert tényleg elég zavarban voltam. - Akkor te az előkészítőben tanítasz gondolom. Mit?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 21:48 Ugrás a poszthoz

Krisz

Emlékeimben éppilyen. Nyugodt, kedves és jóságos. Olyan férfi, akiben az ember igazi támaszt talál. Nyoma sincs benne rosszfiús kisugárzásnak, vagy ravaszságnak. Őszinte és tisztességes ember. A magam részéről ezt erénynek tartom, ahogy jóhiszeműségét és segítőkész udvariasságát. Ki az aki késsel-villával eszi az effajta ételeket? Ugyan már? - Jó étvágyat neked is Krisz! - mondom, majd beleharapok a sajátomba és egy pillanatra lehunyom szemem, hogy ezen érzékem híján a többi felerősödjön és még jobban átérezzem az ízeket és illatokat. A pizza nagyon finom. Tésztája megfelelően vastag, a feltét pedig elegendő és mindenütt lefedi, ami igen fontos szempont. Pár falat múltán újra belekezd az imént megszakított mondandójába. Figyelmesen hallgatom, tekintetemben érdeklődés csillan, arcomon érzelmeim nyomot azonban nem hagynak. - Rendben- reflektálok az elmondottakra, bár szívem szerint firtatnám a részleteket. Miként és hogyan oldjuk meg a találkozásokat, készítsünk-e menetrendet, de úgy döntök sutba dobom ezeket a gondolatokat és hagyom sodródni magam az árral, s remélem jó útra vezetnek. Csendben eszünk, mint két jó barát. Ez olyan érzés mely átmelegíti és örömmel tölti el szívemet. A lángolás is el fog jönni, idővel, mint ahogy a kandalló tüze is lassan fellobban zsarátnokából, ha türelemmel várunk. Addig is míg ez köztünk megtörténik élvezem a békét és nyugalmat, melyet a helyzet ad számomra, és igyekszem őt boldoggá tenni.
  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 92 ... 100 101 [102] 103 104 ... 112 ... 124 125 » Fel