Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A figyelmesség, amit a férfi mutat az irányába teljes kontrasztban áll a korábban tanusított viselkedésükkel. Hát miért nem tudnak mindig normálisan állni egymáshoz? Rora megkóstol egy apró falatot, tényleg finom lett, pedig nem is erőlködött annyira. Ezekszerint sokat tanuld odahaza, ha pedif dícsérik, az külön jól esik nekk, na persze az sem mindeg, hogy éppen ki dícséri.
- Ez kedves tőled.
El tudná viselni, ha mindg ilyen konyhában főzhetne. Az meg, hogy a megyjegyzés ígéret a jövőre nézve, megmosolyogtatja, inkább nem foglalkozik vele, még a végén túlságosan beleéli magát, minél magasabban van, annál nagyobbat lehet esni.
- Szóval tervezel megállapodni. Hm..ezt kellemes hallani.
Figyelmét a tányérnak szenteli, cseveg. Egyáltalán nem gondolja végig, hogy Bálint miről is beszél, az pedig végképp nem jut az eszébe, hogy neki ehhez bármi köze lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Majd egyszer biztos megfogok.
Sejtelmesen elmosolyodik, majd bekap még egy falatot. Ezután felkel az asztaltól és tölt mindkettejüknek innivalót, miközben leteszi Auróra elé a poharat, finoman végigsimít a kézfején. Úgy tapasztalta, hogy az ilyen apró érintések sokkal jobb hatással vannak a nőre, mint az, ha rámászik. Ezt pedig kénytelen tiszteletben tartani.
Visszaül vele szemben és némaságba burkolózva elfogyasztja a tányérjára pakolt adagot, majd megtörli a száját és egy csibészes mosollyal néz a nőre.
- Köszönöm drágaság, ez isteni volt.
Őszinte. Nem is emlékszik arra, hogy mikor evett utoljára olyan ételt, amit házilag készített az ő számára valaki. Talán kisgyermek korában, de még ebben sem biztos.
Kitolja a székét, kínzó lassúsággal odalép a nőhöz, majd kinyújtja felé a kezét és segít neki felállni. Egy laza mozdulattal odavonja magához, mélyen belenéz a szemeibe és a kezeire nyom egy csókot.
- Egy ilyen nőt, mint amilyen te vagy, simán el tudnék képzelni magam mellett.
Célja egyértelmű, zavarba szeretné hozni a másikat. El akarja érni, hogy szinte beleolvadjon a karjaiba, közben pedig nem szeretné a tudtára adni, hogy mennyire gondolja komolyan a szavait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ohh az jó.
Válaszol csak úgy mellékesen, de nem néz rá a férfire, helyette a tányérját turkálja szórakozottan. Biztos, hogy szerencsés nő lesz, aki Bálint maga mellé választ. Mert hiába a kemény külső, meg a macsó viselkedés, Rorát eddig a tenyerén hordozta, nem beszélve Hannáról. Minden más pedig a színdarab része. Igaz, néha durván elszalad vele a ló, akkor pedig ketesztül gázol az ember lelkén, de minden embernek vannak hibái.  Alig láthatóan bólogat, mintha zene ritmusára tenné, hosszú haja előre omlik, félig eltakarva az arcát. Az érintésre pillant fel csak, rámosolyog, majd ismét a gondolataiba merül, amiből a szék csikorgása kelti fel, még a megyjegyzést sem hallotta. Nincs vele tisztában, hogy pontosan mi történik, úgyhogy nyújtja a kezét, majd belesimul az ölelésébe, ahogy a férfi szeretné.
- Hát ez nagy hízelgő.
Vannak még olyan lányok mint ő, a gondolat egyszerre bosszantja és hozza zavarba, mert hát mégiscsak ő van itt ma, és nem más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Élete vallomása hagyta el a száját és csak ennyit ért el vele? Ezt nehezen dolgozza fel. Arca elkomorodik, egy picit hátradől és felvont szemöldökkel néz a nőre.
- Ennyi? Rendes tőlem?
Egy mélyről jövő , fájdalmas sóhajt présel ki az ajkai között, majd elengedi a nőt. Nehezére esett kimondani az előző mondatot és valószínűleg többet nem is fogja, senkinek. Lép egyet hátra, poharáért nyúl és egy húzásra eltünteti a tartalmát. A poharat kissé hevesebben csapja vissza az asztalra, mint kellene. Tekintetével elkerüli a nőt. Nem akar egy idegbeteg szerepében tündökölni, bár tisztában van azzal, hogy ezen már régen túl van.  Felkel, két lépéssel a pulthoz kerül. Hátát annak támasztja, ezzel tisztes távolságot felvéve kettejük között. Fejét egy picit oldalra billenti és úgy nézi a szőkeséget, a nőt, aki most olyan butácska szerepben tetszeleg, amely nem igazán nyeri el a tetszését. Ő eddig, mindig azt látta, hogy Auróra mennyire céltudatos és okos. Most pedig egy ennyire egyszerű dolog nem esik le neki egyből, ez teljesen lelombozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán érti, hogy most miről van szó. Általáosságban többször elhangzott már ilyen megjegyzés Bálint szájából, de ha Rora magára akarta húzni, a férfi behúzta a vészféket, így nem csoda hát, ha most nem vette túl komolyan az egyébként semleges megjegyzést. Mert nem tudott vele mi kezdeni. Ha örülne neki, akkor számon lenne kérve, de úgy tűnik ha szolidan áll a dologhoz, az is baj. Mikor Bálint ellép tőle, idegesen rágcsálni kezdi a száját, kezd hozzászokni, hogy nem tudnak normáis keretek között kommunikálni. Miért kell célozgatni? Soha nem fogja megérteni.
- Most mi a baj?
Nem tud kiigazodni rajta, az előbb még semmi baj nem volt. Nagyokat pislogva figyeli a férfit, aztán leesik neki. Pontosan ez az a kettősség, ami megrjíti. A férfi folyamatosan azt bizongatja, hogy ő nem szokott megállapodni, hogy neki nem kell senki maximum egy estére. Erre ost hirtelen minden megváltozik. Mégis honnan kellene tudnia? Nem lát a fejébe.
- Te rám gondoltál?
Értetlenül mutogat magára, és megkövülten figyeli. Ha volt is valami halvány remény, most elúszott. Nem tud mit kezdeni a folyamatos váltogatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintetét az égre emeli és számolja a másodperceket, amik addig telnek el, míg a nőnek leesik a dolog. Tudja, hogy kiszámíthatatlan, de nem is igazán szereti, ha az emberek minden lépését tudják előre. Mert ugyan ki lenne az, aki szereti az ilyent? Méregeti a nőt, nézi a mozdulatait, közben arra gondol, hogy ő is szívesen rágcsálná azokat az ajkakat. Majd úgy dönt megkegyelmez és nem hallgat tovább.
- Nem Auróra, a szemedbe nézek és közben a szekrényben bujkáló pucér nőhöz beszélek.
Egy pillanatra ellöki magát, hogy tegyen egy lépést felé, de aztán meggondolja magát, hátát újra neki veti a konyhapultnak és karba font kézzel méregeti a nőt.
- Miért olyan nehéz elhinned?
Nem fogja többször megismételni, hogy eddig bármit mondott a nőnek, azt komolyan gondolta. Eleget bizonygatta már ezt, ha még mindig nem képes hinni neki a másik, akkor feleslegesen nem töri magát. Még, hogy küzdelmet folytasson egy nőért, mikor csak füttyent egyet és bárkit megkaphat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Alig bírja megállni, hogy ne pillantson a szekrény felé. A féltékenység minden porcikáját felemészti, pedig nincs rá joga. Egy ilyen helyzetben ő csak egy lehet a sok közül, vagy legalábbos ezt diktálja az agya. Más az, amit hinni akar. Hogy ő tényleg más, és Bálint érez iránta valamit. Talán tényleg így van, de ez akkor is elég hirtelen jött, jelenleg nem tudja hová tenni ezeket a váltásokat. Egyik pillanatban még ő nyugszik bele a helyzetbe, aztán mire elfogadja, Bálint vált.
- Azért mert te saját magad mondtad azt, hogy nem vagy az a fajta. Lehet, hogy régen volt, de én emlkészem rá.
Legalább egy hónapja húzódik ez a huzavona, ha nem régebben. Felsóhajt, majd elindul a férfi felé, megáll előtte, de nem mer hozzáérni.
- Azóta ezt szeretném, mióta eljöttem a hotelból. De nem akarlak magamhoz láncolni, amíg neked nem az a legjobb...ha azt mondod, hogy tényleg azt szeretnéd...
Akkor ő természetesen belemegy, nagy kegyesen. Vagy legalábbis próbál normálisan lelkesedni az ötletért, nem úgy, mint egy óvodás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha folyton kételkedsz abban, amit mondok, soha nem fogunk eljutni oda, hogy tényleg ezt akarjam.
Komolyan beszél. Nem kell neki más, csak játssza az agyát, mert ez az elvárt szerep tőle. Pedig ő már rég nem akar a szoknyák után futni és más nőket hajtani.  Viszont, ha ezt Auróra nem képes észrevenni, akkor fel is út, le is út. Inkább elengedi, minthogy szenvedjenek valamiben, amire nem képesek.
- Jó. Akkor ne láncolj. Csajozok melletted.
Többet nem fogja hangoztatni kit akar, csak viccel és még mielőtt a nő bármit reagálhatna, megelőzi.  Magához vonja a őt és egy heves csókba kényszeríti. Kezét közben a fenekére vezeti és finoman belemarkol, hogy fel tudja emelni. Elindul vele a hálószoba felé, az ágyra óvatosan lefekteti.
~
Egy csókot lehel a homlokára, majd  betakargatja, hagyja had aludjon ameddig csak akar. Csak akkor hagyja magára a nőt, amikor hallja halk szuszogását, ekkor elmegy lezuhanyozni, elpakolni a munkát, majd végül befekszik a nő mellé és átkarolva őt lassan ő is elszenderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Későn kel. Általában nem szokott sokáig aludni, így furcsa is neki, hogy nem kelti fel senki. Hanna hiánya hirtelen hasít bele, még fel is szisszen. Bár nem ígérte meg neki, hogy hazamegy, a kislány tudta, hová megy és kifejezetten örült neki, de ez még bem jelenti azt, hogy ott kellett volna hagynis őt. Ettől függetlenül azonban nem bánta meg, hogy itt maradt. Igaz, veszekedtek, de a végeredmény mindkettőjük számára kedvező lett. Úgy néz ki elérte amit akart, úgyhogy mondhatni boldog. De nagyln fáradt. Lassan ül fel, körbepillant, de Bálintot sehol nem találja. A takarót maga köré csavarva félig a földön húzva lépdel ki a konyhába, bepillant és mikor meglátja a férfit, halványan elmosolyodik.
- Jó reggelt.
Besétál, utat tör magának a férfi ölébe, és úgy helyezkedik, hogy a nyakába tudja fúrni az arcát, még nincs teljesen ébren, kába a tegnap történtektől.
- Mit olvasunk?
Hangja még kissé reszelős, nem is néz oda, inkább becsukja a szemét, bántja a fény. Szüksége lenne egy kávéra, de arra sincs ereje, hogy felkeljen és csináljon magának egyet, na meg itt sokkal kényelmesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Reggel korán kel, Auróra még vígan szundikál mellette, ezért olyan halkan, amennyire csak lehet, kisurran a szobából. A konyhában nem sertepertél, csak egy kávét tesz fel, amivel leül az asztalhoz és a napi friss híreket szívja magába.
Tekintete lassan végigtáncol az érkező szőkeségen és egy mosoly ül ki az arcára. Még reggel, smink nélkül, kócosan is szép ez a nő, és kifejezetten tetszik neki, hogy az ő szobájából jött elő.
- Neked is.
Belecsókol a másik nyakába és átöleli, miközben még azért elolvassa az utolsó érdekes pontot is.
- Azt írják, hogy egy eseménydús éjszaka van mögötted.
Kaján vigyorral néz rá, kezét végig futtatja a hátán, szorosan és védelmezően öleli magához.  Ismét elfogja az az érzés, hogy ő bizony hozzá tudna szokni mindahhoz, ami Aurórával jár. Előtte napi rendszerességgel járt bulizni, nem látott a jövőjében olyan személyt, aki miatt ezt félretenné. Aztán egyszer csak hopp, jött a két szőke hölgyemény és az addigi világa teljesen felfordult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miközben próbál pihenni, szabad kezét a férfi mellkasán pihenteti, s hogy ne aludjon el, szórakozottan köröz rajta a mutatóujjával. Nem igazán van még jelenleg képben, akár itt is el tudna aludni, ha Bálint elég türelmes lenne hozzá. Pedig ma hosszú napja lesz, de valahogy nem akarja elkezdeni. Pedig játszhatná most a tökéletes barátnőt, süthetne reggelit, körbe udvarolhatná a férfit, de inkább a lustálkodást választja, gondolván, annak is megvan a varázsa, számára legalábbis.
- Az újság is a tiétek?
Kelletlenül nyög fel, igyekszik nem morgós lenni, de mivel a hangja még túl rekedt, nem sikerül maradéktalanul. Nem cikizésből, vagy piszkálásból jegyzi meg, kötekedni sincs kedve, egyszerűen csak túlságosan zavarban van attól, hogy erről beszélnie kell, ezért inkább tereli a témát. Kora reggeli poénnak szája, reméli, Bálint is így fogja fel, mert egy újabb vitához még nem elég éber.
- Menned kell ma dolgozni?
Tudja a választ, hát persze, hogy kell. De azért reménykedik, hogy egy kicsit még együtt tudnak lenni, mielőtt a nap kezdetét veszi, úgy igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Halkan felnevet a kérdés hallatán és egy apró csókot lehet a homlokára.
- Nem utazunk az újságok világában.
Még. Volt már róla szó, tulajdonképpen az ő ötlete volt, éppen ezért nem következett még be. Az apja semmi áron nem ismerné be, hogy milyen jó ötlettel állt elő. Pár hónap múlva kis csavarral majd beállítja a sajátjaként, akkor pedig isteníteni kell.
- Sajnos igen. Túl jó munkaerőnek bizonyultam az elmúlt hetekben. Ez a te hibád.
Elmosolyodik, szabad kezével szájához emeli a kávés csészéjét, majd megissza az italt.
- Addig maradsz itt, amíg csak szeretnél.
Feltessékeli a nőt, hogy fel tudjon állni és az ajtó melletti asztalkához sétál. Kivesz egy kulcsot, majd Auróra elé teszi le az étkező asztalra.
- Ezt tedd el. Akkor jársz ki be ebben a lakásban, amikor csak akarsz. Viszont ha nem szeretnél, akkor ad le a portásnak.
Úgy beszél, mintha egy tárgyaláson lenne. Hangja magabiztos, nemleges választ nem fogad el. Vágyakozva nézi a nőt, képtelen anélkül elmenni, hogy ne érezhetné közelebb. Odalép hozzá és könnyedén felületeti a konyhapultra.
- Enélkül nem indulatok el...
Belesuttogja a szavakat az ajkaiba és ad neki egy csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Legalább még saját lapjuk nincs, remek. Ez azért megjegyzi, meg azt is, hogyha legközelebb számítógép közelben lesz, akkor nézzen utána a családnak, hogy legalább valamit megtudjon Bálintról és a családjáról. A pletykákra úgy döntött innentől kezdve nem ad, a tények érdkelik, semmi mocsok és kitaláció.
- Ouh.
Szomorú fejet vág, miközben összébb szorítja magán a takarót és felkel. Nem tudja megállni, hogy ne nézze meg Bálintot alaposan, az öltöny, az ing...tökéletesen áll neki. Ezért már bőven megérte felkelni.
- Hm...azt hiszem megtartom.
Felrakja a konyhapultra, miközben önt magának egy adag kávét. Végre. Eljut odáig, hogy lelket és egy kis koffeint öntsön magába. Nem szeretne sokáig itt maradni, egyelőre még idegen neki a környezet és végül is nem lakik itt, hiába van kulcsa a lakáshoz. Lassan neki is mennie kellene a dolgára, egy ilyen hatalmas üres lakásban úgyis csak unatkozna.
A bögre kicsúszik a kezéből, csörömplöve törik össze a padlón, mire észbekap, már a pultra van ültetve. Annyi lélekjelenltéte még van, hogy a karjait átvesse a férfi vállain. Meglepődve nevet fel, majd csókol neki vissza. Ez a végszó, ideje lesz menni. Egy hosszabb búcsú után ezt mindketten meg is teszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bólintok. Igen, láttam Zóját is a betegek listáján. Ha végeztem itt barátomnál, úgyis indulok a női részleg felé és mindenképpen elidőzök majd nála is.
Dwayne igazán jól adja elő a felelősségteljes apát, aki ki akarja menteni a gyerekét a rá vigyázó fenevadak karmaiból. Ha nem ismerném őt, talán még el is hinném neki. Vagy nem. Így viszont pontosan tudom, hogy ez sokkal inkább csak arra megy ki, hogy Zója ismerőseit szapulhassa, közben pedig még több okot találjon magának mihamarabb elhagyni az ispotályt. Mondhatnánk erre, hogy kellemest a hasznossal, csak nehéz eldönteni, ebből melyik melyik.
Rendben, hozok majd neki Twixet. Majd. Nem most terveztem elugrani érte. Mindenképpen maradok még, viszont az némi fejtörést okoz, mit meséljek barátomnak. Mi az, ami egyáltalán érdekelheti? Azt reméltem, csöndben hallgathatom majd a panaszkodását. Arra nem számítottam, hogy nekem kell majd beszélnem. De érthető, el akarja terelni a gondolatait. Lássuk, mivel szolgálhatok... nem hiszem, hogy az nagyon lekötné, hogy lett egy új gyakornokunk a ketyerekereskedésben. Az sem igazán, hogy milyen zenéken dolgozom, vagy milyen könyveket olvastam. Járni meg túl sok helyen jártam az elmúlt napokban is, mint általában. Nehéz lenne kiemelni egyet. Ráadásul minden valószínűség szerint ezek a közegek nem túl izgalmasak az aurornak.
- Kíráról levették a rontást, ami a zavart okozta az elméjében - mesélem hát el neki ezt, amit úgyse nagyon mesélek el senki másnak. Hiszen miért tenném? Nem szokásom magamról és az életemben zajló dolgokról beszélni a körülöttem lévőknek. Ha valakivel lelkizni szoktam, az Dwayne. Ami különben -így belegondolva- igazán érdekes. De ez már csak így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Lány.
Ismétli csendesen és hangjában érződik a boldogság és a megnyugvás. Igen, ő fél a terhességétől és bármennyire örül is Seannak, a mai napig ébreszt a terhessége számos kellemetlen emléket. A kislány pedig egyszerre jó és rossz, már amennyiben Mina vetélytársként tekint rá, hiszen ő egy olyan kislány lesz, akivel a szülei mindvégig ott voltak, nem pedig olyan, aki csak tíz évesen ismeri meg az apját.
- Minimum egy keresztapaság, csak szólok.
Pillant rá csillogó szemekkel és leplezni se tudja boldogságát. Szinte ragyog, ahogy elengedi a férfi kezét és a pocakjára helyezi. Kislány. Jól jött, és sok mindent megmagyaráz, például a túrós palacsinta iránti olthatatlan vágyát. Hát ott volt, már akkor is, csak még várta a megfelelő pillanatot, hogy létével előrukkoljon a szüleinek. Nem is sejtette. De így kellett lennie. A bájitalt pont akkor kellett bevennie és pont úgy kellett semlegesítenie. És ami a legcsodálatosabb, hogy Dwayne szereti őt, őszintén. Éppen csak azt a szándékát rombolta le, hogy feleségül akarja venni. De majd ha megtudja, hogy minden rendben van, és hogy a kislányukkal várandós, akkor majd megenyhül, és akkor, ha már megenyhült, akkor bizony ő fogja megkérni a kezét. Nem lenne fura eset. Jó, max egy kicsit.
- Azt kérte, hogy hagyjalak ki. De hát a gyerekünkről van, szó, arról, hogy nem szenved-e. Olyan makacs. Megkérdeztem, hogy féltékeny-e, és azt hiszem erre besértődött. Olyan nehéz eset. Pedig én mindig csak őt szerettem, és úgy érzem, hogy nem hisz ebben.
Bánatosan húzza el a száját, miközben a férfira pillant, ám végül csak megvonja a vállát.
- Ez van. Hálás vagyok neked, Adam, mert ez egy csodálatos hír. Te jól vagy? Nem is kérdeztem. Sajnálom, hogy nem kérdeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kissé elfordul, hogy a párnát puhára püfölje a háta mögött - ezzel össze is keni annak hófehér huzatát -, majd egy mordulással dől vissa.
Ahogy meglátta a férfit az ajtóban, valójában tényleg panaszkodni szeretett volna. Előtte nem kell megjátszania magát: Adam látta már a legrosszabb, de még annál is rosszabb arcát is. Hányt már a padlójára, amikor szerelmi bánat gyötörte, verekedett vele, amikor frusztrált volt, de bámulta is vele a csillagokat éjszakákon át, amikor minden rendben volt. Adam nem legilimentor, mégis többet tud az amerikairól, mint akár a tulajdon anyja.
Ám jelenleg egy dolog van, ami miatt panaszkodni szeretne, ami nem a betegség. Vagy méginkább, beszélne róla - és mégsem. Most nem. Még nem.
Majd, ha eljön az ideje.
Inkább most az ő köre jön a hallgatásban.
   -  Ahh... oh...
Kíra. Nem sok alkalma volt kapcsolatba kerülni vele, azonban mindegyik borzalmas volt. Olyan nagy ívben kerülte el a nőt, mint egy elütött állatot a járdán. Az ajkába harap. Kissé összeráncolja a homlokát.
   -  Akkor amiatt volt ilyen... - száraz vértől mocskos mutatóujját a halántékához érinti - ketyós?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Még egy keresztapaság? Tudom, nem hivatalos, hiszen az én fajtámnál ez kissé nehézkesen menne. A megtiszteltetés azonban ettől még megtiszteltetés. Sean keresztapja vagyok és most egy másik Warrené is leszek? Legyen. Nincs gondom vele. Így is úgy is az lesz, hogy Dwayne a lányával is beállít majd hozzám és amíg ő sörözik, filmet néz, vagy ki tudja, mit csinál, addig én figyelek rá, hogy a gyerek életben maradjon meg esetleg még jól is érezze magát. Ez utóbbi mondjuk nem nehéz az otthonomban. Bőven van mit csodálni, rágcsálni, fogdosni, megmászni. Már most látom, hogy Kíra, Dwayne és Kinsey kedvenc kajái meg a vérkészleteim mellett bébitáp díszeleg majd a konyhámban ismét.
Hallgatom, mi is ez az egész ügy, hogy barátom ki akart zárni engem az új kölyök témaköréből. Nekem is az volt az első gondolataim egyike, hogy esetleg féltékeny. Viszont azt hiszem, koránt sem úgy, mint ahogy ez Zójában merült fel. Ha bármennyire is igaz ez a feltételezés, akkor sokkal valószínűbb, hogy nem rám féltékeny, hanem pont hogy a nőre. De ezt a gondolatomat persze nem osztom meg a betegágyon üldögélővel.
- Megvagyok - rázom meg a fejem. Nem gond, hogy nem kérdezte. Nem is érdekes. Lehetőleg nem szoktam azzal foglalkozni, hogy vagyok. Főleg nem beszélni róla. Hiszen vagy sehogy nem vagyok, vagy pocsékul vagyok. Erről meg nem kifejezetten nagy élmény társalogni.
- Behívtak segíteni. Engem nem fenyeget a veszély, hogy megfertőződnék - térek át inkább arra, mit keresek itt. Hiszen mióta véget ért a gyakorlatom, csak néha napján jövök be az ispotályba egy-egy speciális esethez. Vagy éppen ilyen vészterhes időkben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Direkt fogalmaztam ilyen finoman Kíra eddigi állapotát illetően, hiszen nekem nagyon fontos ő és nem szeretek nyers kifejezésekkel élni vele kapcsolatban. Azonban arra fel voltam készülve, hogy barátom már nem lesz ilyen tapintatos. Ez pedig rendjén van így. Bólintok a kérdésére.
- Igen. Alapvetően is egy elég színes és kiszámíthatatlan egyéniség, de azért nem ennyire, mint amennyire a rontás miatt volt - magyarázom, és lesütöm a szemem, elrévedve kicsit. Visszaemlékszem a beszélgetésünkre a lánnyal. Amikor megvitattuk, tényleg kell-e ez a beavatkozás. Ő attól félt, hogy elveszíti önmagát, én meg attól, hogy úgy már esetleg nem is akar majd velem lenni. Hiszen én már így ismertem meg. Ilyen kettyósan. És ő így szeretett meg engem. Lássuk be, aggodalmam jogos volt. Kevés épeszű ember tart ki egy vámpír mellett úgy, hogy nem a szolgája, megszállottja. Hiszen én állok az időben, míg egy halandónak telik az élete és minél több mindent akar elérni, amiben egy ilyen túlzottan biztos pont csak hátráltatja. Tartok tőle, a lánynál is eljön majd a pillanat, mikor egy célt talál magának, vagy egyszerűen csak tovább akar lépni. Azonban ezen kár rágnom magam. Örülök, amíg velem. Márpedig velem van.
-  Mondjuk ezzel nem lett volna gond, csak elég sok baja volt emiatt. Nyomasztó érzések, sötét képzelgések, amiket nem tudott megkülönböztetni a valóságtól - tárom Dwayne elé, mi is jelentette a fő problémát és mi az, ami miatt végül élt ezzel a lehetőséggel, hogy egy gyógyító megszabadítsa ettől a rontástól, ami egy átkozott ereklyéről került rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Milyen szerencse, ugye? Két ápoló is fekszik itt, akik még talpon voltak, amikor én kerültem be. Szegények.
Egy kicsit le is biggyeszti az ajkait, mert hát nem egyszerű az ember élete, de nagyon szép, hogy annak ellenére, mekkora kockázat volt itt, kitartottak a végsőkig. Persze jól bánnak velük, és ők képesek betegen is segíteni másoknak, látta a folyosón, ahogy - bár, ők maguk is be voltak öltözve pizsamába - segítettek többeknek is eligazodni.
- Én örülök most annak is, hogy a gyerekeim egészségesek.
Kihajolva az ágyból az éjjeli szekrénybe kopog hármat alulról. Nem szeretné, ha ezen múlna a dolog. Nem kéne arra hazaérni, hogy most a kölykök estek ágynak.
- A húgom vigyáz rájuk, meg átköltöztek Valentinékhez átmenetileg, hogy azért mindig legyen velük valaki. Nem mertem teljesen egyedül hagyni őket.
Pedig semmi vész nem lenne. Mina jól gondját viseli az öccsének, és ha ő nincs otthon, akkor a húga biztosan segít. Emellett ott van Ráhel is, aki szintén nagy segítség, úgyhogy egy szava sem lehet ilyen téren.
- Nagyon sok súlyos eset van?
Kérdezi elnyomva egy apró ásítást. Az a baj ezzel a fekvéssel, hogy szinte folyamatosan képes lenne aludni. Persze néha felkel, ám a legtöbbször abba is belefárad, hogy belegondol abban, hogy máris fel kell emelkednie az ágyból. Ilyenkor gyűjti az energiát, és nem kevésszer be is alszik. Ő, aki imád tevékenykedni. Most lehet, hogy éppen az elmúlt húsz év álmatlan időszakát pótolja be a szervezete, mielőtt jön a következő húsz.
- Azt beszélik, hogy ez még csak a felvezetés, az igazi hullám még csak ez után jön. Remélem, hogy nem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mozgológik kissé, a háta teljesen megmerevedett a napok óta tartó fekvéstől. Részben, mert aktív és nyughatatlan ember, részben azonban, mert így a negyvenhez közeledve tényleg öregszik. Talán még nem kellene, ám az életmódja és a szakmája okán is olyan, mint a versenylovak: jóval az idejük előtt használódnak és halnak el.
   -  Ja. Hallottam ilyenről. Mint a poszt-traumás- stressz.
Az állánlévő egyik kiötést vakargatja, azoknak a keveseknek az egyikét, amit még nem kapart sebesre és épp nem fedi a fehér tinktúra. Poszt-traumás stressz. Ilyen szavakat sem hallani gyakran tőle, azonban sajnos ezzel a kifejezéssel közeli ismerősök már. A világ messze túl sok ígéretes fiatalt veszít évente emiatt - ő pedig élete során összesen két, viszonylag közeli barátot. A szakmájában a PTSD egyenlő egy közel halálos ítélettel, jobban óvakodnak tőle, mint a pestistől.
Ő maga alkatilag kevésbé érzékeny rá. De ki tudja - lehet, hogy egy nap szintén leugrik a Szabadság- hídról a rémálmai miatt, mint már előtte annyian.
   -  De milyen akkor, amikor normális? Úgy értem... - ismét az ajkára harap, nem fejezi be a mondatot - Ti most együtt vagytok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Hiába a gyógyítók bűbájai, azok sem nyújtanak teljes védelmet az efféle járványok dúlásakor. Nem csoda, hogy többen áldozatul estek azok közül is, akik csak segíteni akartak. Ilyenkor főleg jó egy vámpír beugrónak.
Valentin. Ismerem, találkoztunk már. Színész. Pont a színház előtt akadtunk össze. Azt viszont nem tudtam, hogy Zójáékkal ennyire közel állnak egymáshoz. Bár ha a világ kicsi, akkor Bogolyfalva főleg. Könnyen összefutnak a szálak.
Komor arccal bólogatok a kérdésére. Pontos számot nem tudnék most mondani, de annyi biztos, hogy túl sokak viselik túl rosszul a sárkányhimlőt. Pedig azt gondolnánk, a 21. században már nem vihet el annyi embert egy ilyen betegség, azonban mégis képes áldozatokat szedni, vagy éppen komoly szövődményeket okozni.
Hallgatom még egy kicsit a nőt, váltunk még néhány szót, aztán búcsúzóra veszem, hiszen bőven akad még páciens, akikre rá kell néznem. Felállok az ágyról, jobbulást és kitartást kívánva a benne fekvőnek. Elpillantok még a többi ébren lévő felé, majd nesztelen lépteimmel kisétálok a szobából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bár tényleg nem mondható mindennapinak, hogy ilyen kifejezéseket halljak az aurortól, azonban szakmájából adódik, hogy számára ez nem is annyira szokatlan vagy bonyolult szóösszetétel. Különben pedig érdekes hasonlat. Valóban olyan, mint a PTSD. Csak ezt szerencsére fel lehet oldani egy mágikus beavatkozással. Más kérdés, hogy utána sem egyszerű, hiszen a páciensnek ép ésszel kell feldolgoznia mindazt, amin addig átment. Vagy így utólag megpróbálni megbocsájtani magának azért, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. Hiszen Kíra magát okolja ezért. Próbálom ezt kiverni a fejéből és támaszául szolgálok ezekben a bizarr időkben, amelyeket most átél. Szerencsére legtöbbször hagyja is, hogy így tegyek.
Odanyúlok és megfogom barátom kezét, hogy fejezze be a sebe vakargatását. Szemöldököm megemelve adok nyomatékot mozdulatomnak, majd elengedem őt, készen arra, hogy megint közbelépjek, ha kell. Tudom, hogy amint kilépek majd ezen az ajtón, ismét úgy teszi tönkre magát, ahogy csak akarja, de amíg itt vagyok mellette, akkor sem hagyhatom.
- Szerencsére nem túlzottan más. Csak nem annyira szeszélyes és mindenképpen kevesebbet szenved - próbálom röviden összefoglalni ezt az összetett kérdést, ami a kedves elmeállapotát illeti. Ez a mostani Kíra már nem eszement őrült, hanem csak kellemesen bolond. Bár valószínűleg még így is sokaknak az idegeire megy. Az enyémekre viszont biztos nem.
Következő kérdésére nem reagálok egyből. Nézem még őt egy pár pillanatig, majd finoman bólogatok. Együtt vagyunk, igen. Nyugodtan mondhatjuk ezt. De szerintem barátomnak is említettem már, hogy nem vagyok oda a címkékért. Hiszen főleg az én halhatatlan életemben nehezen helytállóak. De ha hétköznapi értelemben vesszük, akkor igazából már évek óta együtt vagyunk a lánnyal. Csak éppen nem vagyunk tipikus pár. Nincsenek ígéretek, nincsen elkötelezettség, nincsen számonkérés, nincs nagy felhajtás, nincs fennen hirdetés, nincs sülve-főve együtt levés, nincsenek nagy szavak, nincsenek elvárások. Csak vagyunk, úgy, ahogy vagyunk. Ahogy pedig vagyunk, az teljes, igaz és tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Komolyan valami díjat érdemelne néha szerénysége, amivel segítőkészségét csillogtatja. Olyan felajánlásokra is képes néha, ami a saját felajánlása szerint, több, mint amire a legvadabb álmaikban vágynak. De komolyan. Ő így gondolja. A válaszra már érdeklődve ráncolta össze homlokát, majd a dobozt elvéve villantotta rá a legszebb mosolyát.
- Nagyon helyes, az ajtóm előtted mindig nyitva áll. Kivéve szombaton, aznap jelenésem van a művészemnél...
Mert a tetoválás az, ennyi után meg pláne. Aztán egy kacsintás kíséretében átfutotta a leírás végét, bár igazából csak frissített fejben, hiszen látta mostanra eleget. A lakótársa is elég kocka, be is nyúlta a napokban pár játékát, így nem találkozott minddel, de ugye ami késik, az nem múlik.
Furcsa volt a viszont látás azért, sok mindenkibe futhat az ember, de van, amivel nem nagyon lehet kalkulálni. Az egyetemi érdeklődés is ide tartozik mindemellett. Keve s elhiszi el, amik elhagyják a száját, mert leginkább minden ő, csak nem egyetemre való. De ha másra nem is, még milliomos lesz, addig elüti az egyetemi bulikon az időt és a családnak se lehet egy szava sem. Hiszen éppen semmi nincs a rovásán. Gondolod te, gyermekem.
- Elég szarul hangzik, hogy mondjuk egy hasonlóan véletlen, de igen kellemes összefutást velem tanulásra cseréltél. Párkapcsolatait? Legalább egy időben?
Nevetett fel, komolyan felkeltette az érdeklődését mi is folyik a levitás életében. Bár ez azért viszonylag ritka, jár a szája sokat, de nem feltétlenül mások utáni kíváncsiságból. Közben nem tudta nem észrevenni a méregetést és csak elégedett vigyorral kereste a nő tekintetét, miközben karba tett kézzel várta mi a helyzet.
- Nem tudtam, hogy államtitok - emelgette meg a szemöldökét közben. Szerette elpoénkodni a helyzetet pláne így, Grace amúgy azon kevés emberek közé tartozott, akiket nem csak megjegyzett, de észben is tartott. - És tovább is van? Egyetem? Meló? Világkörüli utazás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem lesz baj.
Ez a mondat nagyjából negyedszerre hagyja el Móni száját, mire Sára hozzávágja az eddig a kezében tartott stressz labdát. Kint ülnek a folyosón, nem messze a szobájuk ajtajától. Másik szobába nem tudtak menni, nincs még mindig hely.
Az egész hajnali fél négy körül kezdődött, a hátsó ágyak felől. A legsúlyosabb beteg felült és gyakorlatilag nekiállt tüzet okádni, amire felgyulladt a takarója. Még szerencse, hogy Zója pocaklakója nem hagyta őt aludni, csak forgolódott és folyton a mosdóba járkált már előtte délutántól fogva. Ahogy belépett a szobába, úgy csaptak fel a lángok és hanyatlott vissza a nő az ágyra. Gondolkodás nélkül rohant oda hozzá, hogy segítsen, Sára és Móni a zajra keltek fel, előbbi Zójához, míg utóbbi a nővérpulthoz rohant, hogy segítséget hívjon. Négy előtt már az összes eddigi gyógyítójuk ott volt, vizsgálták őket, és végül úgy döntöttek, hogy Sára és Móni kijöhetnek. Viszont a tűzgyújtót, a kómásat, a hallucinálót és Zóját, bent tartották, és azóta se jött ki senki, mindenki csak befelé rohangált.
Móni morcosan dobja vissza a Sára felé a labdát, azonban a puha tárgy ahelyett, hogy a lány kezében landolna egy szép ív után, fél úton Dwayne arcának csapódik.
- Hupsz, bocs, nem volt szándékos.
Szegény lány egyből rákvörössé válik és már pattan is fel, hogy felvegye a labdát, amikor újabb fehér köpenyes, maszkos alak szalad be a szobába. A két lány riadtan pillant egymásra, ami nem csoda, most már olyan gyógyítók mennek be, akiket nem ismernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Újabb napok teltek el, ő pedig hivatalosan is jobban van.
Ha jól emlékszik - ebben pedig aligha tévedne -, utoljára kedden köhögött fel füstöt és lángokat, közvetlenül ebéd után. Most csütörtök délelőtt van, egyelőre tűzveszély- és szikramentes csütörtök. A tűzoltókészüléket már csak megszokásból csapja a hóna alá, akár az újságot, amikor vécére megy. Vagy, mivel az ereje is visszatérőben van, amikor sétálni indul a kórházban.
Sötétkék, gombos pizsamában és egy kölcsön kapott gumipapucsban lépked a kényszeresen tisztára súrolt folyosón, kezében a már említett, élénk piros biztonsági eszközzel. A karjait új, a gyógyító főzetektől sáfránysárga kötések borítják, egészen a tenyeréig. Az ujjai, melyek kilátszanak alóla, még mindig zöldek - az arca azonban, amit még mindig sűrűn borítják az apró kelések, már kezdi visszanyerni emberire hasonlító színét.
Állítólag már nem is fertőz, azt mondják, a viszonylag gyors gyógyulását pedig részben szívós alkatának, részben pedig bizonyára annak köszönheti, hogy a sárkányhimlőn kívül az összes, hasonló mugli nyavalyán még gyerekkorában átesett. Bár a légzése még mindig rekedtes, a hányingere pedig szinte állandó a tüdejét és a nyomrát borító hólyagok miatt, így haza sem mehet, meghalni legalább már biztos nem fog.
Meleg, tavaszias jókedvvel üdvözli ezt a tényt.
A női osztály felé sétálva szokatlanul sokan forgolódnak a folyosón. Állítólag nem lehetne itt, bár ezzel a szabállyal eddig senki sem törődött, amíg maguktól a kórtermektől távol tartotta magát. Pizsamája bal zsebéből egy óriás Twix lóg ki, a jobból egy citromos energiaital. Így, a tűzoltókészülékkel együtt olyan, mintha ütközetbe indulna.
Majdnem.
Megtorpan. A labda elpattog a lába mellett.
   -  Ööö... jó.
Megdörzsöli az arcát. Nem fájt, ám tapasztalatból tudja, hogy a hólyagok hajlamosak kifakadni az efféle ütésektől. A szeme az ajtóra téved. Majd vissza a kinn ülő, hálóinges nőkre.
   -  Hát itt mi van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Honnan van a twixed?
Kérdezi azonnal Sára, olyan szinten megbűvölve az édességtől, mintha legalábbis egy amortenciás fiolát lebegtetne felé a férfi. Vannak itt automaták, ám a gyógyítók azt mondták, hogy ne nagyon hagyják el ezt a részt a gyors gyógyulás érdekében, és hát így is tettek. Ezért ide olyan, hogy twix, nem jutott el.
- Az egyik szobatársunk éjjel hányt... tüzet. Elég durva volt. Felgyújtotta a takaróját és ő is elég csúnyán megégett. A másik szobatársunk vette észre, Sára és ő segítettek rajta.
Móni tudálékos hangon közli az éjszaka történéseit és amikor a másik lány nevét mondja, akkor bök felé egyet a fejével.
- Megvizsgáltak minket, mi kijöhettünk, de a többiek nem. Az egyik lány terhes, ő vette észre a tüzet. Ő is megégett egy kicsit, de azt mondták a terhessége miatt kell bent maradnia. Pedig ő szólt az egyik ápolónak, hogy nem szerencsés, hogy együtt vagyunk fertőzőkkel.
A helyére visszaülve pillant az ajtó felé, ami csakugyan nem akar kinyílni. Órák óta kint vannak már, és egyszerűen nem értik, hogy mi tart eddig. Épp csak visszahelyezkedik kényelmesen, amikor nyílik az ajtó, és szürke melegítőben Zója oson ki rajta. Nyúzottan, felfogott hajjal, lassan és megfontolva haladva. És ahogy szembe találja magát Dwayne-nel felsikkant egy aprót.
- Nem számítottam rád.
Ez kellemetlen, így állni vele szemben, de igazából nagyon szerette volna, ha ott van és láss csodát, valóban megjelent ott. Mintha megérezte volna, hogy az a lényeg, hogy ott legyen. Nem is gondolkozik sokat, a poroltós - gumipapucsos alak nyakába veti magát.
- Annyira borzalmas volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lenéz először a Twixre, majd az energiaitalra a zsebeiben, amire a nő úgy bámul, mintha tiltott csempészáru vagy rakéta lenne.
   -  Vettem? Pénzért. A büfében.
Ezek a nők biztos újak a fertőző osztályon még, így nem értik, hogy mennek errefelé a dolgok. Legalább is erre következtet arról, hogy elhiszik, az osztály üvegfalán belüli maradásuk tényleg az ő érdeküket szolgálja. Valójában a gyógyítói gyakorlat a karantént épp, hogy az egészségesek védelmére rendeli el, a fertőző, hólyagos, vért hányó fertőzötteknek rosszabb elvégre már úgysem lehet. Azt azonban egyetlen szabály sem tiltja, hogy a vizitek közti üresjáratban megkérjen egy takarítót, hogy a büféből hozzon neki ezt-azt. Így miután már stabilan megmaradt benne az étel, Dwayne így pakoltatta tele a szekrényét édességekkel, újságokkal, szendvicsekkel és kólával.
Ismét a csukott ajtó felé néz, miközben hallja a magyarázatot. A szája belsejét rágcsálja, egy mondatfoszlánynál azonban félbehagyja a mozdulatot. Behunyja a szemét. Majd a szabad kezét lassan az orrnyergéhez érinti, hogy megdörzsölje azt.
   -  Komolyan nem is ő lenne...
Magának mormogja csak, mindenféle szándék nélkül. A leírás második szavából már sejtette, melyik az a bennfekvő, aki önkényes tűzoltásba kezdett, a végére pedig kétsége sem maradt felőle. Nagyobb összegben merne fogadni benne, hogy ha bármelyik random pillanatban a Nagyterembe egy troll szabadulna be, ki lenne az, aki akár pálca nélkül is szembe szállna vele.
Igen. Az, aki sejtelme szerint pálca nélkül, betegen és terhesen áll neki életet menteni.
Sikkantás. Felsandít. Zója előtte áll, majd a nyakába borul, a hajával tele lesz a szeme és a szája. Félszegen viszonozza az ölelést, a poroltó mindvégig bénán lóg a kezében.
Mindössze másodperceket hagy az örömködésre csak. A vállánál fogva tolja el magától a nőt.
   -  Mit kell hősködnöd, mi?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Höh?
Úgy néz rá, mintha szellemet látna a férfi helyén, még a szája is nyitva marad egy pillanatra, majd az ajtó felé néz, aztán megint vissza a férfire.
- Egy nő égett odabent. Érted, égett. És nekem nincs ilyen menő készülékem.
Ha arról lenne szó, akkor képes lenne egy kismacskát is kimenteni az égő tűzből, csak mert ő egy kicsi cica. Eléggé túlteng benne az az ösztön, hogy másokon segítsen, és ilyenkor nem szokta azt nézni, hogy ő esetleg megsérülhet. Viszont a jelenet, ahogy fogja magát és egy poroltóval telibe fúj egy lángot hányó nőt, elég morbid, és elég, hogy mosolyt csaljon az arcára. Nem, ez egy olyan furcsán beteg gondolat, amit nem szeretne megosztani az emberekkel.
- Nem vészes.
Felemeli a két karját, amit egy kissé ügyetlenül, de bekötöttek. Egy gyakornok lány volt, aki leginkább attól kapott frászt, amit a többi beteg művelt, mondjuk nem is csoda, hiszen elég rosszul fest bent a helyzet.
- Nem tudom, hogy mi lesz még. Szerintem mostanában nem mehetünk vissza.
Ezt a két lánynak feleli már, akik "alig feltűnően" bámulják őket. Valószínűleg meglepődtek, amikor a nyakába vetette magát, de hát jogos, sosem mondta, hogy ki a gyerek apja.
- Beszélnünk kellene.
Nem itt, nem fültanúk hallatára, de kellene, ehhez viszont szeretné, ha a férfi eljönne vele, kényszeríteni azonban nem fogja, ahogy azzal sem fog eldicsekedni még, hogy a combját is sikerült egy kicsit megégetnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Biztos a himlő húzódott Zója agyára és emiatt nem érzi át a helyzet súlyosságát. A világon ugyanis nincs épeszű ember, aki egy tüzet hányó beteget menteni próbálná - legalább is a harctéri protokoll szerint. Nyilván nem arról van szó, hogy hagyná lángolni szerencsétlent, egy kórházan azonban, ahol ő maga is beteg, az emberélet megmentése nem az ő dolga. Ha pedig minden kötél szakad: varázslattal, legalább négy méter távolságról végezné a mentést.
Mindezek ellenére azért hálás, hogy láthatóan semmi baja. Sőt, valójában jobban fest, mint napokkal, majdnem egy héttel korábban, mikor utoljára látta.
   -  Jó.
Egyez bele egyszerűen, a Twixet kihúzza a zsebéből és a nő felé nyújtja. Felfogható ez paratsztsági adóként, amit kénytelen befizetni a korábbi görény viselkedése miatt, vagy puszta jóindulatú gesztusnak is. Mindenesetre, ha a nő elfogadja, követi majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A beleegyezést könnyen megadja a férfi, látszik, hogy jobban van, mintha már neki is csak napjai lennének vissza. Ki tudja, talán a héten ki is engedik őket. Jó lenne, mert már nagyon nem akar itt lenni.
- Csoki!
Csillogó szemekkel néz az arany csomagolásra, miközben átveszi, egy gyors csókot nyom a férfi ajkaira. Láthatóan jól van. A bőre ugyan még szürkészöld, olykor szikrákat köhög még, a szervezete nem erős, de láthatóan nincs nagyobb baja. Mivel a férfi két keze tele van, így csak belekarol és elviszi a folyosó egy csendesebb részére, nem messze a kórtermüktől, de messze a hallótávolságon belül lévő emberektől. Leül, és megvárja, amíg a férfi is csatlakozik hozzá.
- Volt nálam Adam. Megnézte a babát.
Szerencsétlenül, mert az ujja kissé csúszik kezdi el kibontogatni a csokit. Végül természetesen nem ott, ahol a legkönnyebb lenne, sikerül feltépnie, és a férfi felé nyújtja a harctéren elesett csomagolóból kikandikáló csokit. Kettő van benne, így mind a kettejüknek juthat egy.
- Egészséges kislány volt.
Ha elfogadj a csokit, ha nem, ő elveszi a másikat, majd a kimondott mondat után nekiáll a karamellával csatát vívni úgy, hogy ne legyen olyan az álla, és ne képezzen veszteséget se. Nem mer a férfire nézni, így most inkább keres bármit, amivel elfoglalhatja magát. Nagyon érdekes például, hogy néhány járólapot kicseréltek. Próbáltak ugyanolyat szerezni, de nagy valószínűség szerint az itt lévők addigra már látványosan elkoptak. Milyen kár értük.