Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Otthon, édes otthon. Igen, azzal együtt, hogy a nap nagyobbik részében az anyukája vagy hallgatással, vagy ciki megjegyzésekkel büntette őt a korábbi napokért. Volt itt minden és Maja meg merne esküdni, hogy ha mérges is lett, de élvezte a lánya szekírozását. Látta, hogy a lassan felcseperedő szeme fénye mennyire zavarban van, milyen bárgyún mosolyog, vagy éppen milyen lelkesen vallott be mindent. A szavát nem kérdőjelezte meg nyíltan, csak inkább hatni próbált rá, hogy ilyet nagyon nem illik csinálni. Ami azt illeti, ő sem így tervezi a dolgokat általában, na. Valahogy egyiküknek se sikerült feldolgozni, különböző indokokból mondjuk, de estére minden a helyére került, és még a fát is sikeresen beállították, bár még fel nem díszítették, az csak ez után indult, hogy reggelre már ott díszelegjen a nappaliban. Égősor, gyöngysor, majd jöttek a nagy és színes gömbök, a legeslegvégén pedig a székeken egyensúlyozva a csúcsdísz is elfoglalta méltó helyét, ám már hajnal közeledett. Mosolygósan adott egy nagy puszit anyukájának, aki el is ment lefeküdni, Maja azonban még becsempészte a fa alá a saját ajándékait, hogy meglepetésre ott virítson majd délelőtt, mikor felkelnek. Egészen felpörgött, így egy bögre kakaóval, nem valami álmosan vonult be a szobájába, az ajtót becsukva pedig éppen igyekezett az ágyhoz, mikor a szobája kivilágításának villogása egy alakra hívta fel a figyelmét. Kisebb szívrohammal reagálva a kopogásra közelebb is ment.
- Hogy mi?
Nagy szemekkel bámult ki, szembenézve Lewyvel. Egy percre oldalra pillantott az órára, tuti hallucinál. Hirtelen nyitotta ki az ablakot, még mindig ledöbbenve, aztán ahogy feleszmélt ijedten rátapasztotta egyik kezét a hajtó szájára, mielőtt itt nekiáll bármit hangoskodni, majd a másik kezével húzta őt befelé. Szegény cserepes virágok, kültéri égősor...és függöny. Semminek nem kegyelmezett éppen. Magának sem, nem volt elég a napi csesztetés, most még be is sétál a fiú egyenesen... a szobájába.
- Te, te, te... mit csinálsz itt? Hogyan? Miii? - aggodalmasan, mégis mosolyogva szólalt meg. Egy percre újra hitt a Jézuskában. De tényleg. Várta hogy felébredjen, vagy rosszabb, besétáljon az anyja. Bár egyelőre alaptalan félelmeivel méregette, hogy tényleg igazi-e. Aztán végül nem fájdalmasan csípett bele a vállába.
- És tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Olyan kiegyensúlyozott lett az éjjel közepére, amibe már az se zavart be, hogy az elpakolás rá maradt. Miután elbúcsúztak, az ajándékokat szépen, katonás rendben felsorakoztatta, a leginkább látható helyre, majd lekapcsolva a villanyokat még kicsit gyönyörködött a kivilágított fában. Szerette a karácsonyt, minden plusz problémával együtt egyébként. Még azt is jól viselte eddig, mikor ment a vita a családi ebéd felett, vagy ha egy-egy ajándék nem volt a kedvence. Körbenézett még utoljára, majd a konyhából elvette a bögrét és a sütis tányért, azzal vonult be a szobájába. Ott azért akadt egy-egy csomagolópapír darab, masni, meg üres dobozok, de karácsony volt, rend és dekoráció, így úgy volt vele, ráér majd reggel eltenni. Nem számolt vendéggel. Még meg nem közelítette az ablakot el se hitte, hogy szóba jöhet ez. Aztán meg bepánikolt - nem, ő sem tudja miért pont így, csak megtörtént - engedje el mindenki a dolgot, ő is azt teszi majd egyszer. Szerencsétlent átrángatta mindenen, de a jutalma is meglett. Mikor érezte, hogy a fogak finoman az ujjához érnek el is kapta a kezét. Nem akart ő rosszat, de hangoskodást se. Lehet nyitva van a ház másik felén az ablak! Hát kérem, itt nagyobb a probléma, mint a fecsegés, az anyuka a helyi sárkány, aki őrzi a királylányt a toronyszobában… ha értjük a hasonlatot.
- Estét? Éjszaka van, Lewy! - Nem beszélt halkan, de artikuláltan próbálta jelezni kicsit a felháborodott meglepettségét. Nem nagyon tudott mit mondani, a szíve a torkában dobogott, és még a lábai is megremegtek, mi a fene ez. Azért mikor ránézett menten összeszégyellte magát. Lassan, elkerülve, hogy fenyegetőnek vegye emelte fel a kezét kicsit lábujjhegyre emelkedve, hogy vigyorogva kihúzzon a hajából egy égődarabot, majd visszaigazítsa a frizurát. Jó, ennek a dekorációnak érett már a csere, ha nem, akkor is.
- Így is nagyon csinos vagy, a kék égő meg jól ment a szemedhez. - Ajkait harapdálva beszélt, de még mindig a normál hangerőt se ütötte meg. Azt se tudta, ilyenkor hogy, meg mit kell, lehet, akármi. De ez kívülről elég jól volt ezúttal leplezve. Mindaddig, még a lengyel be nem dobta magát, ismét. Pedig már belekezdett volna, miért csinálta az előbbit, ha nem lett volna nyilvánvaló. Helyette azonban olyan közel került hozzá, hogy már csipkednie se kellett semmit. Mint egy rongybabának, olyan könnyedén vezette a fiú vállához Maja kezét. Ő meg még csak fel se mert nézni hirtelen, tekintete csak a felsőtesteik között ingázott. Hogy fogyott el ilyen gyorsan a hely kettejük között? Végül csak ránézett. Csak nézte, és észre se vette, hogy elmosolyodott. Kellett egy kis idő mire aztán komolyan beszélni kezdett.
- Ühüm, elég közelről… nem akartalak összekoszolni, csak nem akarok bajba kerülni. Anya ott alszik a másik szobában, mi van, ha meghallja! – Aggodalmaskodott egy sort, aztán kipillantott az ágyára, majd vissza a fiúra. Jó, kíváncsi volt, arra is miért, arra is mi az. Valahogy egy kis remény felcsillanni látszott benne, hiszen nem szokásuk a sztároknak szimpla rajongókhoz betörni… vagy Maja ismeri rosszul a rendszert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már ott volt a száján a tiltakozás jele, ő meg akart próbálni de egy „Eh…”-n kívül nem jött össze. Tudta, hogy igaza van és az a ciki, hogy most sem zavarja, de valamit mondania kellett, ha nem akart ott bámulni tátott szájjal, mint hal a parton! Zavartan igazgatta inkább az elcsúszkált pizsit, amíg ránézés nélkül is biztos volt benne, hogy a fiú kiélvezi az élcelődést. Nem sértődött meg ezen, vagy vette – legalábbis annyira nem, de azért, nyo – a szívére, mégis tökre úgy érezte nem kellett volna kimondania se. Mikor megunta a látványos semmittevést és mosolygósabban megszabadította a fölös alkatrészektől már egy kicsit fel is lélegzett. Itthon volt, úgy érezte itt azért nincs aggódni valója, talán túl könnyedén is vette ezt az egészet. Öreg hiba, szegény lányka.
- Jó, akkor nem mondok semmit. – Most először szólt úgy igazán vissza, hogy még a szemeit is megforgatta, de ehhez azért már sok alkalom bátorsággyűjtése csúcsosodott most ki. Háh, talán egy év múlva már képes lesz zavarba se jönni! Jó, ezt mi sem hisszük el. Pláne, hogy a kialakult helyzetben is jól lefagyott. A fejében csak tücsökciripelés szólt, a szíve meg úgy visongott neki, hogy maradjon így, nyugton inkább se előre, se hátra, hogy azt hitte kiszalad a mellkasán. Nem baj, mély levegő után még a szemkontaktustól sem esett össze, vagy csúszott ki a karok között, mint a szappan szokott a tenyérből. Ez az kislány, jól haladsz.
- Nincs is tornyunk. – Nem ez volt az egyetlen cáfolandó, de az infók rövidítve dolgozódtak fel, na, és eléggé felülírt mindent az utolsó szakasz. Kicsit meglepődött, majd meg is ijedt. Nem ugyan úgy értelmeznek sok-sok mindent és ez ki is ütközik ebben a pillanatban. Most úgy érzi magát, mint a világ legrosszabb vendéglátója, pláne a korábbi kollégium látogatás fényében. - Én nem akartalak elküldeni, mármint itt tartani se, ha nem akarsz, csak, na, nem azért mondtam, hogy most fogd magad és futás. Akkor ki se nyitom az ablakot… de neked úgy is kinyitom, csak…mindegy. Nem engednélek a pokolba…
Hol kiugrik a bajból, hol bele, megint elfogta az a zavartság, amitől össze-vissza beszél, mondjuk legalább nem vörösen ácsorog és néz ki a szemein át a vakvilágba. A hosszabb csend, ahogy várt azért nagyon kétségbeejtő volt, amikor pedig hosszabban időztek rajta, száján érezhetően Lewy kékségei nagyot nyelt. Aztán visszahúzta a kezeit, miután a csomagért nyúlt a vendége, addigra kicsit a gondolatait is rendezte és nem tudott nem boldogan ránézni.
- Neked is Nagyon-Nagyon Boldog Karácsonyt! – Utána érdeklődve figyelte és figyelmesen hallgatta. Aztán egyszerre vigyorodott el és akart kérdezni, majd percek alatt művészien vágott savanyú pofiba, de tagadni se tudná, hogy nagyon érdekli a dolog, és ha alku kell, hát bele kell menni. Picit billegett jobbra-balra, majd határozottan bólogatott és kinyújtotta karjait a hajtó felé, hogy ha leereszkedik a doboz, megfoghassa. Majd beteszi a fa alá…de a fenébe is, ki akarja bontani, nagyon. És ez rá is van írva.
- Törékeny, vagy hasonló? - Igen, elég átlátszó próbálkozás, de hátha. Huncut mosollyal nézett Lewyre hátha kibök valamit. Könnyű volt Maja figyelmét vezetni, mert nem árult zsákbamacskát éppen mi vagy Ki érdekli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Akarva-akaratlanul, jó kérdés, mert ő sem tudja, de nem volt képes elmozdulni a karolásból. Hazudna, ha azt mondaná saját magának nem esett neki jól, vagy nem okozott pillanatnyi örömet, de itt még tudta, a buksija még valamennyire segítette, hogy nem szabad nagyon sokáig elhinni. De hamar kivonta őt a forgalomból és a szíve vette át az irányítást. Szegény Maja, fogalma sincs, milyen útra vezeti, de bízik benne, amit nem biztos, hogy jól tesz.
- Bár ahol korábban laktunk, ott emeleti szobám volt, az még akár toronynak is elment volna. - Nem tudta, hogy ezzel most megcáfolja magát, vagy csak időkitöltésként fecseg, jobban megnyugtatta őt, ha beszélhet, mintha bármit mutogatnia kell. Amúgy se nehéz olvasni a mimikáját, a testbeszédét, így egy kicsit nyerhetett, ha nem is sokat. És valljuk meg mind, volt nála miből. - Megtenném, hidd csak el, szóval meglátjuk, mire lesz alkalom.
Mosolyogva figyelte, aztán inkább a dobozt, majd az ablak körül került kis felfordulást. Fejben elrendezgette, legalább azt, később el is intézi, de legalább gondolatban hagyta magát szusszanni. Mikor pedig ellépett tőle a fiú, azért nem éppen fellélegzés volt, amit nem is értett teljesen. Figyelmesen hallgatta és végül rá is bólintott mindenre, de fúrta az oldalát a kíváncsiság, aminek hangot is adott. Amikor a csomag a kezeibe került, érezte, hogy nem valami könnyű, meglepetten nézett rá. Először is mennyire ciki már így, hogy ő meg csak odaállított, hívatlanul (!) egy hógömbbel. A többit nem ajándéknak szánta, csak úgy, bár azt is. Jó, inkább lép ezen egyelőre.
- Nagyon fogok, bármi is legyen az. - Biztosította róla, a saját mosolya jóval kedvesebb és vidámabb volt, mint Lewy amit magára erőltetett. Letette a csomagot, aztán kicsit toporogva ment oda hozzá, és lépett kicsit közelebb. Milyen ostobaságról beszélhet? Hezitált, aztán mosolyogva felnyújtózkodott kicsit, és remélte, hogy nem veszi rossz néven, majd adott egy puszit az arcára. Karácsony van, meg illik megköszönni, meg… meg. Annak ellenére, hogy eddig nem felelt arra, amit végül mondott, ott bujkált a fejében. - Kinyírtuk az előbb az 5 éves kaktuszom és anyu kedvenc függönyét, ennél nagyobb baj már nem igazán lehet… Nem muszáj menned.
Nagy vidáman kezdett bele, nem szerette a rossz hangulatot, vagy ha beüt a baj, abból mindig evez kifelé, bár a végére inkább csak szerényen mosolygott már. Ott volt a mondandójában, hogy érti, hogy nem ilyen irányú kijelentés volt, de nem merészkedett ennél jobban a mély vízbe, nem tudta abban mennyire tud úszni. Másfelől ő nagyon örült annak, hogy itt van, de nem tudta kérhet-e ilyet tőle, hogy maradjon. Az olyan furcsa, nem? Nem baj, ez után úgy sem fog tudni aludni, ebben már egészen biztos, addig fogja számolni az órákat, vagy a perceket, még nem lesz ajándékbontás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az emberek többsége el sem tudja képzelni, milyen az, amikor az ígéret és a kíváncsiság vívódik valakiben, hiszen vagy nem bólintanak olyan alkura, amit nehéz vagy nem lehet betartani, vagy nagyon nem a kíváncsiság vezérli őket. Félreértés ne essék, Maja nem bánt meg semmit, és bizony meg sem szegi a szavát, egyszerűen nagyon nehéz napja lesz. Jönnek a rokonok, meglesz a nagy ebéd, ami alatt nagyjából négyszer érdeklődik majd, ha nem többször, mi lenne, ha előbb bontogatnának, hiszen úgy is hamar hazamennek majd az unokatesói, és ő meg szeretné látni, mennyire örülnek annak, amit kapnak. Persze, természetesen csakis ezért rágja majd az anyukája fülét, mi másért tenné? Nagy sóhaj hagyja el a száját minden alkalommal ezek után biztos, mikor valamiért elindul és elsétált a szépen feldíszített, villogó égősorral rendelkező fácska mellett. Ott sorakoznak a becsomagolt ajándékok, legbelül, leghátul pedig az lesz, amire Maja a legtöbbet gondol innentől. Azonban, ha másra nem is, de ezeknek a túlagyalásán átsegíti ami történik. Mintha valami rosszat tenne, kezdi egyre jobban így érezni, és ez maróan szalad végig a gyomrán, görcsbe rándul és reflexből lép ő is egyet hátra, majd zavartan fűzi össze karjai maga előtt. Nem néz fel rá ekkor még, csak jobbra és balra tekintget.
- Nem tudom... s nem történt semmi. – Rendezi le a leszidásnak érzékelt mondatot és a szabadkozást. Nem igazán tud vele mit kezdeni, mert eddig a percig nem is hitte, hogy kéne. Olyan furcsa és most már határozottan kicsit feszülten kínos is minden. Ha eddig össze volt zavarodva, most már tényleg nem tudja mit helyes gondolni, vagy érezni. Felnéz rá, és akkor jut odáig, hogy felismerje, hogy rendes, és ő még mindig csak egy rajongó, nyilván ezért is nem kéne ilyesmiket csinálnia, ha nem is akar vele rosszat. Két lépésből az ágya végében terem, amire lehuppan, felhúzza a lábait maga elé, aztán átkarolva őket dönti rá a fejét úgy, hogy Lewyre tudja emelni a tekintetét. Aztán mosolyogva próbált valamit reagálni, addig sem kell elengednie, mert azt annak ellenére, hogy érezte, meg kell tenni, nem akarta. Nem.
- Azt hittem te nem félsz a bajkeveréstől. És van süti is… - Azért élt benne, hogy nemrég, a kollégiumban még óva intette magától szintén, de úgy nyilatkozott, ahogy. És végül is ha azt veszi, a baj már megvolt, de mindenki megbékélt. Időlegesen biztosan. Aztán csak előjöttek a szomorú, és kicsit sem boldog nagy szemek, amik Lewyt bámulták, aztán egy sóhaj után leengedte maja a lábait és megkapaszkodva az ágyneműben vezette a tekintetét a padlón vissza magához még beszélt. Bár se nem szívesen mondja, amit mond, se nem meggyőződéssel.
- Ha tényleg menni akarsz…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az egyszer biztos, hogy ennél jobban már biztosan nem tudná a navinést jobban összezavarni ez az egész. Egyszer igen, egyszer nem; egyszer jön, aztán meg menne; egyszer ott lehet mellette, egyszer meg „nem jó ötlet”. Legszívesebben rákérdezne, hogy most mit is akar akkor igazából, helyette azonban, mint egy gazdátlanul maradt kiskutya, lekuporodik az ágya végébe. Lehet tényleg igaza van az ismerőseinek, hogy tökre rosszul áll az emberekhez, ezért nincs sok barátja, vagy éppen abban, hogy változnia kéne. Tanácstalan pillanatnyilag, és talán egy hangyányit akaratos is, ha nem is a szavaival.
- De én nem is szórakozom…
Teljesen beleborzongott a szavakba elsőre, és nehezen is ment, hogy ezt a pár szót kiejtse ajkain. Bátortalanul, de teljesen komolyan nézett utána, nem hagyta magát, nem akarta. Olyan volt, mintha teljesen butának lenne titulálva - tény, ami tény enyhén kattant tud lenni, amit hatványozottan hozott ki belőle Lewy – pedig, ha észnél nem is volt, a szíve mindig a helyén van. Eddig egy személlyel vitte csak tévútra, az apjával. De vigyáz ő magára, és nem akar olyan ellen harcolni, aminek bármi is legyen a vége, de most örömet okoz neki. Szereti a társaságát és nem akarja, hogy az óva intő távolságkérések akadályozzák. Jó, talán egy picit makacsabb, mint hitte. Talán, esetleg. Tekintetével követte fel és le a szobában a lengyelt, de nem szólalt meg, ő már így is kezdte inkább tudatosítani, hogy ennyi volt mára.
- Nem is… - De nem fejezte be a halk szavakat, nem tudta bizony. Szemei mellett majdnem száját is nyitva felejtette egy pillanatra, úgy megdöbbent. Aztán nemcsak, hogy ott volt fél entire, elfogyott a távolság teljesen. Ő pedig… nem ellenkezett, egy fél pillanatra sem, szegény lány arra már nem lett volna képes. Az előbb még a puszit se adhatta, most meg… most meg. Teljesen úgy érezte, hogy ott süllyed bele a saját ágyába, önkéntelen mozdulattal nyúlt az arcán lévő kézhez és szorította meg lágyan, még el is mosolyogta magát, de ez elég gyorsan elmúlt. Elhallgattatták. Nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Küzdött Maja, elég rendesen, de nem adta fel persze. A maradék józan esze hajtotta neki, hogy most itt be ne szédüljön, el ne varázsolódjon teljesen és maradjon a talajon, mert nagyot koppanhat, de… de Ész hiába hívja Maját, a lány nem jelentkezik; a szívnél lehet üzenetet hagyni – veszett ügy. Elvesztette a jó és rossz közti határt, és a hormonjai is teljesen támogatólag lökték el a józan ész próbálkozásait. Egy tinilánynak csak ne akarjon megállj táblát rakni az agya maga elé. Pedig kéne. Kellett volna. Kellene. Valami. Egy pillanatra azt is elfelejtette hol is van, úgy kereste a kék szemeket, hogy valamit kiolvashasson, aztán a szavak hallatán csak elcsöndesedett, olyannyira, hogy még a levegővételt is alig lehetett észrevenni. A korábban Lewy kezén pihenő kezét ajkaihoz húzta, ujjával végigsimított rajta, aztán egy sóhaj után hátrébb csúszott az ágyon, nem feküdt el, csak felé fordult még ülve. Zavartan piszkálgatta a pizsamája szárát, majd az ágyneműt, végül megtörte a csendet.
- Én voltam, sajnálom.
Igen, végül is nem csak mert le lett csökönyösözve, hanem mert az, hogy nem mondta ki, csak célzott a tekintetével is provokálhatta a maradásra, ez meg. Hát ezzel nem tud mit kezdeni, nem mer kérdezni, mert nem akar válaszokat. Csak még egy kicsit ringani akar a hitben, hogy valami jó is történik. Az agya újra működésbe lép és folyamatosan pörög, de semmi értelmesre nem jut szerencsétlen. Legszívesebben mit szeretne? Odabújni, megölelni, megcsipkedni magát, hogy ez így van és kész. De mindez csak ott, a fejében történik.
- Ha gondolod, alhatsz itt, én meg kimegyek a nappaliba, ott is szoktam, ha rosszat álmodok, vagy van egy szivacsom is. Vagy…. Ahogy szeretnéd.
Nem akarja elküldeni, de marasztalni sem, nem is tudja mit szeretne, a felajánlást viszont komolyan gondolja. Nem ez lenne az első, hogy az anyukája kint ébreszti őt, ide úgy sem jön csak úgy, másfelől azt sem tudja ezek után akar-e Lewy egy légtérben maradni, mert van egy olyan érzése, hogy nem csak nála van zűrzavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem beszél, abból se jön ki jobban, mintha igen. Legalábbis ez az érzés kerülgeti, ami sajnos nem csak a jelen helyzetre igaz. Fellépéseken és meccseken kívül valamiért mindig olyan, mint aki teljesen szét van esve és erről most is tanúbizonyságot tesz. Csak kapkodja a fejét a visszakérdésekre, aztán nagy szemekkel néz le rá, félrebillenti a fejét, de kivárva a végét szólal csak meg. Bár próbált nem leragadni közben a hallottakon.
- Nem tudom, ha zavarba jövök, összeakadnak a dolgok. De mindenhez két ember kell…
Ezt kicsit halkabban tette már hozzá, egyrészt mert azt csak nem akarta közölni, hogy ugyan Maja nem is tudta mit szeretne, de már tudja, hogy hasonlóra vágyott. Nem akart bénább lenni és még jobban belezavarodni, így nem is beszélt tovább feleslegesen. Nem volt messze, mikor a lengyel karja a derekára került, majd nem is próbálva ellenállni dőlt bele az ágyába, egyenesen mellé.
- Nem akarom, hogy egyedül legyél, főleg karácsonykor.
Elég nyílt kijelentésre sikerült, el is kapta róla a tekintetét, és inkább a saját kezeit figyelte, amikkel nem nagyon tudott mit kezdeni. Ott pihentek kettejük között, de végül közelebb merészkedve bújt hozzá és az egyiket a mellkasára emelve mosolyogva hunyta le a szemeit. Nem, Maját innen ebben a pillanatban kirobbantani se lehetne.
- Boldog Karácsonyt. - Igazából valamiért úgy érezte, hog rossz volt, aki kibontott egy ajándékot idő előtt, de nem volt bűntudata. Reménytelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ideges volt, tördelte az ujjait és fel s alá járkált az öltöző előtti kis folyosón a meccs előtt, miközben fejben számolt vissza annak kezdetéig. Fejben a meccset illetően összeszedett volt, de az ereiben ettől még az érzelmek pulzálása nem hagyta nyugodni. Talán csak akkor sikerült egy picit, mikor a páholyok felé fellógtak az egyik csapattársával, Gergővel és meglátta Lewyt. Ugyan nem volt sok ideje, de annyira örült neki, hogy arra nem voltak kifejezése. A lengyel megint a haját piszkálta, amit ezúttal Maja viccesen meg is jegyzett. Megegyeztek, hogy ha ügyes lesz és nyernek is, akkor bizony kezelésbe veheti azt, de egyelőre menjen csak a dolgára, így is tett. Karon ragadta a terelőjüket és futólépésben szánkáztak le a lépcsőkön, majd tűntek el egy oszlop mögött, hogy a pályáig meg se álljanak. A Viperák nevére nem hozhatnak szégyent.
Hát a meccs, arról sok minden elmondható, de az, hogy egyszerű lett volna nem. Az első negyed órában összeszedtek Majáék egy 60 pontos hátrányt, amitől a csapat fele teljesen el volt kenődve, talán kicsit mindenki el is vesztette a reményt, de a kapitányuk nem adta fel, hajtotta őket, aminek meg is lett az eredménye. Szépen támadtak és érkeztek a gólok is - Maja nagy örömére még neki is sikerült és nem is egy (!) -, bár mindennek ára van ugye. A meccs végére egy hibából a navinés egy gurkótalálatot szedett be, az ellenfél meg nagy kárörvendés közepette a fogóját vesztette kishíján. Azonban a fájdalom és minden könnyes perc megérte, mikor a kapitányuk kezében ott virított a cikesz, magasba emelve és ezzel a Visegrádi Viperák megnyerték, kiszenvedték. Mindent beleadtak.
Az öltözőben nagy volt az öröm, de az évzárós bulira terelte a szót a vezetőjük, és mindenkit pihenésre és felépülésre intett. A legtöbbeket, így Maját is viszonylag helyreraktak a gyógyítók, csak kicsit bicegett a jobb lábára, de egészen elviselhető volt az. Mire átöltöztek, összeszedelőzködtek elkezdtek a lelátók is kiürülni, Maja azonban nem akarta, hogy mindenki távozzon idő előtt. Meg amúgy is, behajtja a nyereményét.
- Hééééé, sikerült! Gyere veleeeem!
Ott libegett a nyakában a lánc, bizony, miközben hevesen gesztikulálva mutogatott Lewynek, bár éppen nem ugrált, az fájt volna neki, hogy jöjjön. A közeli panzióban szállásolták el a csapatot, bár mivel mugli hely csak sima „sportkirándulók” hírében persze, ott van a pihi meg a kaja mielőtt haza mennének. Azzal pedig nem különösebben törődött, hogy ez így normális-e. Más is hozza anyut-aput, kistesót vagy nagytesót, akkor vele mért ne tarthatna valaki? Boldog volt, úgy nagyon, ezt meg szerette másokra is átragasztani. Szóval el is indult az egyik szoba felé, ahol a csapat másik lány tagjával osztozkodott a helyen, de neki se híre, se hamva nem volt már.
- Na? Na? Láttad? Végig? – Éppen csak arra nem kéri, hogy mesélje el újra, vagy hogy mondja el mennyire tetszett, Maja is kihagyná ez utóbbit a vaspuszi miatt. Hiába kapta azt a bájitalt, nem lesz azonnal olyan tökéletes minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amint Luca elkezd fölfelé rohanni, ő is megpróbálja tartani a lépést. A baj az, hogy sem a lelkesedés sem az ereje nem viszi fölfelé. De azért megpróbálja legalább tettetni a lelkesedést, így megszaporázza a lépteit, hiába süpped térdig a hóba, azért kisvártatva felér.
- Komolyan hátra akarsz ültetni? Kicsit sem megalázó.
Hiába, a lelkesedés ma nem jön össze. Csípi a hideg az arcát, még mindig túl sok a bámészkodó és lassan be is sötétedik. Lucát azonban nem állízja meg semmi. Piszok makacs, családi vonás.
Végül csak felér, be is ül Luca mögé, átfoja a derekát, majd a lábával meglöki magukat, hogy lecsúszhassanak a dombon. A  hideg szél csípi a szemét, de az egész nem tart tovább egy percnél, mégis olyan messze siklottak a tetejétől, hogy fájdalmas visszanézni. Ráadásul a végén fel is borulnak, a nyaka és a kabátja ujja telemegy hóval, sőt Luca is rajta landol, de nem számit, puhára estek, csak Luca könyöke ne lenne benne a gyomrába.
- Most komolyan ez mitől élvezetes? Mármint, örülök, hogy hirtelen ilyen közel kertültünk egymáshoz, régebben bármit megadtam volna ezért. De most leköteleznél ha kiszállnál a gyomromból.
Azért gyorsan ad neki egy csókot, hogy ne tűnjön annyira negatívna, biztos ami biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tél van, de se hó, se szél, ami igazán meglepő. Keve nem éppen arról híres, hogy nagyon megülne magában, vagy az ünnepeket élvezné otthon, igazából csak kihasználja a szabadság adta időt. Gondtalanul szív a cigarettába, majd engedi ki a füstöt a hűvös levegőbe. Lassan sötétedik, és ideje lenne indulnia. Komótosan húzza össze a bőrdzsekit, majd a közeli kukánál elnyomva a csikket, megszabadul a bűzforrástól. Lazán kémleli az eget, még gyalogol végig az utcán a célállomáshoz. Csak egy egyszerű este, mert ő ilyen random, semmi több. Magának ezt mondja, közben meg ennél jóval több zajlik le benne. Olyanra készül, amire korábban nem igazán, nagyon komolyan veszi most, amit elképzelt, és nem akar tágítani mellőle, ezért is kérdezősködött, kutakodott és bukkant fel Karácsony után Szalamantonban, egyenesen Nelie lakóhelyénél. Kopogás után pedig egyből ezerwattos vigyorral figyeli a remélhetőleg megjelenő lányt.
- Megjött a Mikulás, bár kicsit késve. - Mondja komoly arcot magára erőltetve, majd a saját nyakához emeli a kezét és zavartan masszíroz bele még össze próbálja szedni a szavakat. Igazából nagyon határozottan elő tudja adni, de nem akar se árulkodó lenni a dolog kapcsán, se pedig túl erőszakos, hiszen célt kellene érni. - Van egy meglepetésem, amit ki kell bontanod, de nem kérdezhetsz és velem kell jönnöd. Most.
Mondja, majd mosolyogva lefejti a sálat, és kezében fogva néz a rellonos bombázóra, mi lesz a következő lépése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Maja remélte a győzelmet, de a meccs elején elvesztette a hitét benne, nem kellett volna, mert sikerült. Ellenben a sérülésmentességgel, no sebaj, azt mondaná magának, hogy katona dolog, de ez akkor fog megtörténni, ha két nap múlva újra gyakorolhat már, mert se a tánc, se az edzések nem várhatnak, bizony, bármilyen szomorú is. Annak ellenére, hogy most mennyire feldobódott, még a fájdalom se volt már olyan erős, lelkileg azért nem volt olyan jól. Még mindig bántotta a Hajnás affér, ráadásul az ajándék óta Lewyvel is most beszélhet úgy igazán először. Nagyon kíváncsi volt már, és csak úgy csillogtak a szemei, mikor elé botorkált, ő meg megemelte kicsit. Mikor a lába a földön volt újra fixen egy gyors ölelést megejtett, aztán megszorítva a kezét indult el, ellenkezve minden egyéb segítség ellen. Máskor se segítik, nem kell fölösleges dolgokhoz hozzászokni. Sétált már ki egyedül szakadt bokaszalaggal bemutató után, és combizomhúzódással is játszott végig meccset. Nem kímélte magát.
- Na, hé, ő kötött belém, valamiért nagyon meg akart ismerni. – Biggyesztette le a száját, aztán valami nevetésféle hagyta el azt. Próbálta a naposabbik oldalt nézni és minden panaszkodást mellőzni, akkor is, ha azért érezhető, hogy motoszkál benne valami. De tudjuk be az izgalomnak, és ne az elmúlt időszak történéseinek. Még Lewy kényelembe helyezte magát a táskájához sétált, a pulcsijától megszabadulva pedig beledobta azt, aztán az ágyra huppant ő is, feljebb csúszott, hogy a lába ne lógjon. Próbált úgy tenni, mint aki nem bámulta meg eközben látványosan, de hát nem lehetett. És nem találta, amit keresett. A kérdésre hamiskásan elmosolyodott, aztán komolyan pillantott rá.
- Azt hittem sosem bonthatom ki, olyan csiga lassan ment a nap. De aztán, annyira, ahj, nagyon tetszett. Bár jó nehéz volt, és hibás… - Jegyezte meg úgy, mintha a világ legkomolyabb dolgáról lenne szó, aztán kihúzta a felsője alá csúszott medált, nézegette kicsi, majd sóhajtva kereste a kék szemeket. - Ugyanis nincs meg a párja…
Nem tudta eldönteni Maja, hogy most reménykednie kéne, vagy felkészíteni magát rá, hogy ennek nincs párja, minden lány kap egyet, aztán legyen vele boldog. De helyette a barna hajat fixírozta, nem felejtette el bizony, mit ígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már az is jól esett neki, hogy itt volt, és a talajon akart két lábbal maradni, így igyekezett is beérni ezzel, ami volt. Most használta a csöpp kis eszét, még egyelőre úgy volt vele, így a jó. Az összefűzött kezeiket figyelgette, ahogy lépdelt, döcögően, de legalább nem volt messze. Még páran szállingóztak el, akik rájuk-rájuk néztek, de ez őt már nem igazán foglalkoztatta. Viszont Lewy válaszán ott kuncogott.
- Ühhüm… azért én is örültem volna, ha távol marad, bár ez legalább csak fizikailag fáj.
Kicsit elhúzta a száját, aztán inkább abba is hagyta a beszédet, mielőtt túlbonyolítja. Be kellett vallja magának, hogy nem csupán csak jól érezte magát a lengyel társaságában, hanem úgy fel volt villanyozva tőle, mint korábban egyszer sem, ez pedig sokszor rossz ütemben indította meg a nyelvét, sajnos.
- Azért te nagyon biztosra mentél. Kerestem a lakatot is, hátha kulcs nélkül jött…
Nevetve mondta, aztán óvatos fészkelődéssel kicsúszott az ágy végére, mert mielőtt kényelembe helyezi magát még van egy fordulója. De ennek ellenére figyelmesen várta, mi lesz ebből. Felvonta a szemöldökét, és még mielőtt bármit kiszúrt volna ujjaival illusztráltan számolt és beszélt - legalábbis a harmadik pontig eljutott, mielőtt vigyorogva a karját nézte volna.
- Na neeem. Egy, megígértetted, hogy vigyázok rá, ugye? Kettő, én, mint mondtam is, mindig betartom a szavam! Három… felejtsd el, ez az enyém, és senki nem mondta, hogy visszaadnám valaha is, bármi okból. A te kérésedet is beleértve ide persze.
Makacskodott, de mindezt teljesen komolyan tette, igen, vannak dolgok, amiket nem szabad elhamarkodni, és éppen a saját mondandója után vált világossá számára, hogy ez nem csak a nyakláncról szól. Vigyorogva állt fel, és végignézve rajta vonult ki, hogy gyorsan kerítsen egy itteni emberkét. Jelezte, hogy ezt még nem fejezték be szemei forgatásával, aztán kilépett az ajtón.
Mugli hely, valahol csak van vagy egy hajnyírójuk, vagy valami alkalmas dolog. Amint pedig sikerült egy takarítót, vagy valami olyasmit kiszúrnia, egyből érdeklődött is, és kisvártatva elvonult a néni. Nem sokkal később egy kicsit poros dobozt nyomott a kezébe, amiben vélhetően ez van. Hát, reméljük működik. Szépen megköszönte, aztán visszatipegett, többet nem igen akar már a hazamenetelen kívül járkálni, nem is tesz valami jót.
- Nem úsztál ám meg! - Ezen felkiáltással jelent meg újra, aztán az ágy melletti éjjeliszekrényre tette a dobozt, majd Lewy mögé ült és a válla fölött átnézve adott neki egy puszit, aztán a dobozt bontogatta. – Miért bántanálak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke