Semmi más nem kell, csak az, hogy emlékezetes legyen, és az is, tényleg az. Pont olyan, amilyennek egyetlen alkalomnak, egyetlen menetnek lennie kell, gyors, pontos, és ami a legfontosabb, kielégítő. Hát kell ennél több? Egyáltalán nem. Ez így csodálatos. Nincs olyan pillanat, amire azt mondanám, hogy megbánnám, vagy ne lenne jó, és aki hiú ábrándokat akarna kergetni, hogy itt most elindul majd valami, azt ki kell ábrándítanom, nem fog. Ez valóban csak szex, valóban csak egy régi vágy teljesülése. Neki jó, nekem jó.
Elégedetten és mosolyogva teszem én is rendbe magam, miután végeztünk, nem érzek zavart, azt se, hogy bármit is nagyon meg kellene beszélnünk. Elnevetem magam a búcsúzásnál, és szintúgy szépen zárom, egy “ez egy élmény volt” kifejezéssel, majd intek, ahogy távozik, és csak ezek után emelem az égre a tekintetem. Esküszöm, ha egyszer az ilyen dolgaim kiderülnek, engem kirúgnak, szóval valójában nagyon elgondolkodtató az, hogy a saját és diákjaim védelme érdekében, és mert valójában sokkal jobban szeretem, én csak az előkészítőben legyek jelen, és ne osszam meg a figyelmem. Hümmögve veszem a vállamra a táskám, és mintha tényleg mi sem történt volna, kisétálok, és ezt a néhányszor felmerülő gondolatot alaposabban megfontoljam. Ki hitte volna, hogy így zárjuk az évet. Igazán érdekes, és valóban élményteli.