Dwayne Warren
- elemi mágia vizsga után, késő este, kötelező találkákon kívül
Megjelenés
- elemi mágia vizsga után, késő este, kötelező találkákon kívül
Megjelenés
Odabentről valami hihetetlenül rossz minőségben szól valami hihetetlenül fura zene, amit így ajtón kívül biztosan nem fog felismerni. Valójában odabentről sem, hiszen még soha nem hallott mugli zenét, egyetlen együttesről sem tud, és ha már itt tartunk, rádiót sem látott. Warren hangját azonban felismeri; a jelenlétének határozottan és szívből örvendő hanglejtését és megszólítását, ó igen, jól ismeri.
Elvigyorodik, majd a zár élesen kattanó hangjára kiegyenesedik, és már löki is be az ajtót, hogy minél hamarabb kiordíthassa magából a jó hírt. Csakhogy bentről a recsegő mugli ketyere még rémesebben szól, mint küszöbön kívül, Warren pedig úgy döglik a kanapén, mintha csak otthon lenne.
Noel megtorpan, keze a kilincsen marad. A férfit körbelengő cigifüstön át, hunyorogva keresi vele a szemkontaktust.
- Az előbb még lángolt az egész hivatal - fájón ráncolt homlokkal dünnyögi, míg pillantása a magnóra vándorol. - Hát ez retek sz*r. Nem hallja, hogy mennyire recseg?
Összehúzott szemöldökökkel csóválja meg a fejét, majd becsukja maga mögött az ajtót, és közelebb lép a gumilabdáját szorongató aurorhoz. Az arcán terpeszkedő vigyor kiszélesedik.
- Átmentem a vizsgán! Bejegyeznek! - a kelleténél hangosabban beszél, hiszen még az ordító zenét is túl kell harsognia. - Az egész szoba lángolt, és gyönyörű volt, fantasztikus és olyan erővel éreztem, Borbála olyan erővel táplálta, amit én még soha nem éreztem... csodálatos volt.
A szemei ragyognak, Warren talán még soha nem látta őt ilyen izgatottnak. A hangja remeg, felemelt kezeivel beszéd közben végig teste mellett kalimpál.
*büszke magára*
Jól esik, hogy most én röhögök rajtad. 