Az mennyire menő

*ráugrik Zsombira* boldogfélegyet

Pontosaaan *_*

Haló? *bedugja a fejét az üres offba*

Te ne bökdösd az orrom *fel is húzza*

*ráül Dimi cica fejére*



mutasd nekem is! *-*

*Thomast is megölelgeti*

Dimi
viselet


- Mindenki hisz a tündérekben, hisz léteznek - forgatja meg a szemét. Ez tény, olyanok, mint a tündemanók, csak szépek és nem gonoszok. Valószínűleg ők felelnek az évszakok váltakozásáért és a szép virágokért. Meg a hópelyhekért.
- Eszedbe ne jusson, meghalnál! - megrovón vágja azonnal rá, talán kicsit jobban is bízhatna Dimi képességeiben, de jobb félni, mint megijedni. Hagyja inkább csak békén azokat a buta baleseteket, csinálja az, aki ért hozzá. Ebben az esetben Zselyke még a csokibékára való igényét is elfelejtené.
- Tudom ám, hogy porozza be a méhecske a virágot - kacsint erőteljesen a férfira, aztán nem erőlteti tovább a témát. Ő is megkapta már a maga hercegcsókját, a többire viszont még bőven ráér. Alig töltötte be a tizenhatot, elég csak ránézni, hogy az ember lássa; kislány ő még.
- Már hogy ne lehetne. Szeretet az, amikor kézen fogva, együtt haltok meg - válaszolja magabiztosan. Zselykének érdekes elképzelései vannak a szerelemről.
Kíváncsian forgolászik szellemek után kutatva és hagyja ott a sírt. A hátizsákja már a fűben landol amikor Dimi felveti, hogy ha ennyire kíváncsi, mi történt, kérdezze meg. Így is tesz. Csípőre vágva a kezeit a fa irányába fordul. Nézi egy percig, megbizonyosodik róla, hogy meg sem moccannak a levelek, aztán hümmögve felteszi az első kérdést.
- A férjed ölt meg? - erős kezdéssel úgy látszik, beletrafál a dolgokba. A temetőn egy erősebb széllökésbe belerezdülnek a növények, a fa lombjáról nem csak egy, inkább úgy tíz-húsz levél is leszáll. A lány meglepetten, sűrűn pislogva fordul Dimitri felé. - Hupsz...

Don't give up *az égbe mutogat mint az énekes csaj nagy beleéléssel*

*de dől, mert Zselyke ráugrik*

Nem akartam kilapítani

Szerencsére azért én puhára estem

Kolos
csiniben
gramofon

Tésztás fakanalat tart a szájához és bár nincs egy gramofonból szóló énekesnő hangja, kívülről fújja a dalszöveget, melyet énekel is Ardai nagyi nagy örömére. Mármint tényleg, mosolyog és nevet rajta miközben a lány ott pörög és forog a konyhában két tésztakavarás között.
Itt-ott lisztes a haja, maszatos a keze és a szája szélén is csokikrém maradék van a kóstolásból, de ez nem gátolja meg semmiben. Abban főleg nem, hogy a legnagyobb dívának érezze magát a második nagyijával egy sima sütisütés közepette.
- Sweet sugar candyman - énekli tovább, majd egy perdüléssel visszatér a tészta utolsó keveréseihez. Továbbra is táncol, de már a tál fölé hajolva teszi mindezt, hogy megszagolja az alkotást. Hümmög, behunyja a szemét, lassan pedig előkerülnek a muffinpapírok. Ő válogatta és hozta a nagyinak meglepetésül. Szép színesek, van szívecskés is és olyan, amin ananászok vannak. Sokfélét vett, hogy sokat készíthessenek, mindeninek jut majd aki csak szeretne egy igazi Nagyi-Zselyciféle muffint. Vagy inkább cupcake-et, hisz a lány feltett szándéka szép színes díszítéssel ellátni minden egyes sütit.

Adam Kensington - 2018.05.20. 14:48


minden kutyus jóóó, csak néha unatkoznak...meg lököttek  

Nekem kell, hogy játék közben éljen a karakter és ő maga irányítsa a történéseket, Zselyke például mindig fellelkesít, annyira cuki

Kolos
csiniben
gramofon

Rázza a fenekét, rázza a haját, amit egyébként még a sütés előtt felkötött kontyba, de a sok tánctól a fele lehullott és a nyakát csiklandozza. Világjárása alatt szerzett rengeteg olyan zenét, melyek mugliktól származnak és ez már eleve különlegességnek számít, hát még az olyan énekesnő hangja, mint a jelenleg Zselykével éneklőé.
Idő közben az első adag sütit a nagy kiveszi a sütőből és tálcára kerülnek, ahol majd a lány szépen díszítgetheti kedvére. Addig még azonban ki kell hűlniük és a második és harmadik adagnak is be kell kerülnie a sütőbe.
Teljesen lefoglalja, hogy ujjával lehúzza a fakanálról a krémet, majd lenyalja és ízre is megnézze, mit hoztak össze. Szemét behunyva a hirtelen oldalról jövő hangra összerezzen és halálra rémülve, hatalmas boci szemekkel kapja fejét Kolos felé, akit ezzel a lendülettel egy csíkban össze is ken a kezében szorongatott fakanállal. Szerencse, hogy a legtöbb csoki nem azon, hanem a száján van.
Ha nem lenne Kolos az ő első és egyetlenje, akkor most talán megmondaná neki, kit ijesztgessen legközelebb. Így azonban néhány pillanattal később felcsillan a szeme és elvigyorodik.
- Segíthetsz feldíszíteni, jó? De még várni kell, forró. Jaj! - észbe kapva kézbe vesz egy kanalat és a következő adagot kezdi el kimérni a színes papírokba. Sejtése szerint Kolos nem hozzá jött - hisz nem is tudhatta, hogy ott van -, ezért csendben lefoglalja magát ezzel amíg ő a nagyival...csinál bármit.
- Ó a cica bajszát - szisszen fel valamivel később, amikor a forró sütőbe saját kezűleg rakja be a muffinsütőt, az ujja pedig egy pillanat alatt hozzáér a fémhez és megégeti magát. Talán nem volt jó ötlet a nagy nélkül csinálnia.

Kolos
csiniben
gramofon II

Nem is tudja már, hány nap, vagy hány hét telt el azóta, hogy utoljára találkoztak, de régen volt. Épp ezért most néhány pillantással próbálja bepótolni a kihagyott időt, issza a látványát, na de hát a süti fontosabb most, mint holmi fiúk.
- Férfiak - néz össze a nagyival és megforgatja a szemét. Olyan, mintha ő is háziasszony lenne, éppenséggel Kolos felesége és rendszeresen eljátszanák ezt. Az asszony segítséget kér, de a férj csak beül a foteljába és elvárja, hogy invitoval minden az ölében landoljon.
Zselyke tenné a dolgát, ügyeskedik, de a készítés és díszítés inkább az ő asztala, nem pedig a forró dolgokhoz való nyúlkálás. Az ujja bánja, igaz, nem súlyosan. Miközben ajkaihoz emeli a kezét el is mosolyodik a fiú segítségén, aztán odébb lép, mielőtt még más testrésze is találkozna a forró dolgokkal.
- Vigyázz - vonja össze a szemöldökét kissé bizalmatlanul engedve, hogy Kolos a kezébe vegye övét és megvizsgálja. Kicsit olvadozik, mint tejben a vaj, ezt azonban csak a szája szegletében ülő mosoly jelzi. Talán a gyógyítója nem is veszi észre, de a nagy igen, aki megsimogatja Zselyke vállát és úgy tesz, mintha fáradt lenne, ezért átadja a terepet a fiataloknak. Zsely pedig tudja, hogy igazából csak kettesben akarja hagyni kettejüket. Ők ketten még hisznek...a tündérekben.
Bólint, majd ujjáról a virágokból fonott gyűrűjét leveszi mielőtt a csap alá dugná a kezét egészen csuklótól lefelé. Szabad kezével megtámasztja a fejét, tekintetét pedig a folyó vízre szegezi. Türelmetlenül sóhajt fel úgy egy perc után és kikapja a kezét.
- Meggyógyult! - vigyorog Kolosra és felé mutatja a rendesen működő mutatóujját. Ezután a következő dalra mozgatva a csípőjét táncol vissza a kihűlőben levő muffinokhoz, ahol a száját eltátva, lassított felvételben fordul a másik irányába. - Te nem vártad meg, hogy feldíszítsem? Kolos! Ezért most... Lecsap rád a haragom - azzal felkapja a lila habbal megtöltött díszítőt és közeledni kezd felé.

Kolos
csiniben
gramofon II

A gyűrűt még visszahúzza az ujjára miután a ruhájába törli vizes mancsát. Kicsit még érzékeny az elégetett ujja, Kolos gyógyító ereje azonban sokat javított a helyzeten. Nem a víz, természetesen.
Egész idáig azzal volt elfoglalva, hogy az ujja ne essen le a helyéről, szóval sokként éri a dolog. Egy muffinnak lába kélt. A nagyi nem lehetett, Kolos pedig le sem tagadhatná úgy, hogy még éppen az utolsó darabot majszolja. A lány háborút indít és egészen sérti az egóját a Törpilla megnevezés.
- Megbánod, hogy így neveztél, te...te...te mamut! - sűrűn pislogva találja meg a megfelelő jelzőt a fiúra, aki előbb lendül támadásba nála. Ám Zselykének meg sem kell mozdulnia ahhoz, hogy Kolos csúfosan elbukjon. A lábai előtt ér földet a rózsaszín csík. Nézi, nézi, fél szemöldöke felemelkedik és vigyorogva néz az ellenségre.
- Semmi baj Kolos, én is félnék a helyedben magamtól. Nem baj - maszatos fejét ingatva lépi át a földet ért krémet, majd az asztal szélére rakja a kezében tartott fegyvert. A gramofonból szóló zene szövegét kezdi el először csak dúdolni, majd énekelni Kolosnak, és ha ő vevő a dologra, akkor el is kapja mindkét kezét és megtáncoltatja a sütiben úszó konyha közepén. Ide-oda forog, pörög és ezzel együtt külön előadást tart a partnerének. Néhol lábujjhegyre állva lehúzza magához és puszit nyom az arcára, egy-egy résznél pedig a pólójánál fogva húzza magához közelebb. Csak egy szokásos Zselyke, akitől Kolos már elszokhatott, ám...a végére tartogatja a meglepetést. Az utolsó sornál megkapaszkodik a fiú nyakában, majd hátradől, ahogy azt a táncosok szokták. Remélhetőleg Ardai megtartja őt és nem koppan a feje. Ha pedig rendes befejezést kap a dal meg a tánc, Zselyke a tervei szerint lekapja az asztalról a lila krémmel megtöltött díszítőt és megnyomja a közepén Kolos arca felé tartva.

Dimi
viselet

Senki nem tud elfeledkezni a tündérekről. Ezt mindenki tudja. Aki hisz, annak nem jut eszébe két nap után, hogy jaj, ma még nem is hittem. Úgy látszik, Dimi földhözragadtabb, mint Zselyke azt gondolta, de ettől függetlenül még szereti őt.
- A kedvemért válassz kevésbé életveszélyes rekorddöntési kísérletet - lebiggyeszti ajkát, a napsütés ellenére is olyan cukin néz, ahogy csak tud. Ennek pedig ki tudna ellenállni? Senki! Na ugye. Remélhetőleg a férfi szíve is megesik rajta és nem próbálkozik olyasmivel, ami az életébe kerülhet. Zselyke akkor felügyelet nélkül maradna, azt pedig senki nem akarhatja.
Kuncog a férfi meglepettségén, meg a tojáshéjas megjegyzésen. A lányka nem sietteti a dolgokat, várja a hercegét, mert hisz benne, hogy létezik az igaz szerelem. Neki meg is van az igaz szerelme, ott is van a tőle tizenpár évvel korábban kapott eljegyzési virággyűrű, csak hát Kolos mintha egy másik világban élne és nem vesz tudomást a hercegnőről.
- IGEN. Például...példáuuuul piros szívecske formájú marcipánként - vigyorodik el az édességre gondolva. - Úúú és tudod mi csomagolt szeretet még? Jártál már a Mézesfalásban? Csokipocak! - lelkesen mondja el, mi az, ami nála a szeretet egy fajtája. Ez van, ha az embert mélyebben érintik a világ apró dolgai.
A szeretet más formája a temetőben egész...változatos. Zselyke eljátszik a gondolattal, miért fekszik egyedül a sírban a néni, aztán mintha mindketten jártasak lennének szellemidézésben és a velük való kommunikációban, feltesz egy túlságosan személyes és talán sértő kérdést. A válasz nem marad el, ő pedig hirtelen meglepettségében nem is tud mit mondani. Hátralépked a férfihoz és hozzábújik miközben tekintetét az ijesztő fán tartja.

Kolos
csiniben
gramofon II

Nehéz felhúzni Zselykét úgy, hogy annak valami következménye is legyen. Mondjuk sikítson, vagy elküldje melegebb éghajlatra az embert. Ez mondjuk Kolossal nem is fordulhatna elő, ahhoz túlságosan oda meg vissza van érte... Inkább tánccal, mókával vezeti le, hogy a fiú nem hagyja szó nélkül a méreteit. Ha pedig már azt mondta, nem tudja összekenni, hát csak azért is meg fogja tenni.
Élvezi, nagyon is azt, hogy így ugrabugrálnak ketten, kívülről tudja a dal szövegét is, amit nagy beleéléssel énekel is neki. Ilyenkor szerencse, hogy picike és amikor hanyatt dől, táncpartnere és élete hercege könnyedén meg tudja tartani. Zselyke pedig beveti a tehetségét és miközben a fiút leköti a fiússága, ő fegyvert ragad, amit egy diadalittas "há" felkiáltással nyom a másik arcába. Széles vigyor rajzolódik ki arcára, ott kuncog a karjai közt az üres kinyomóval. Azzal viszont nem számolt a tervezés közben, hogy ha Kolos megtartja, akkor utána nem tud majd menekülni.
- Csudába - csúszik ki a száján magasabb, halk hangon miközben egy álma válik valóra és Kolos felpakolja őt a pultra. Annak ellenére, hogy tudja, bosszú következik, csillognak a szemei és mosolyog. Hát még a szíve hogy pörög, hisz a herceg olyan közel kerül hozzá hirtelenjében, ahogy még talán nem is látta. Hisz Zselyke nem emlékszik szinte semmire a buliból, aminek a végén még egy csók is elcsattant. Nyel egy nagyot, állja a másik tekintetét egészen amíg ő el nem lép előle.
Szemeivel a bosszúhoz szükséges eszközöket keresi, ám mire felfedezi, hova igyekszik Kolos, már látja a dőlő mozdulatot és érzi a rántást, amivel ő maga is földre kerül. Azaz egyenes a hideg, cukorhabos járólapon kiterülő Ardai fiúra, akit ezzel a lendülettel sikerül le is fejelnie egy picit.
- Ahhahuuhuuu - nyaffan a homlokát fogva, ami találkozott a másik állával. A fájdalomnál azonban nagyobb a vidámság és mikor a tenyere alatt meglátja az eddig is lila, de most még maszatosabb arcot, nevetni kezd, hogy abba belerázkódik mindene. Elcsukló hangon dől el teljesen a matracul szolgáló fiún, arcát a nyakába temeti. Akaratlanul is magába szívja az illatát.
- Most már kvittek vagyunk szerintem - szólal meg a nevetésből visszatérve a valóságba. Fél kezével félig feltámaszkodik, a másikkal pedig Kolos arcához nyúl. Mutatóujjával szed le valamennyi lila habot róla, aztán megkóstolja, milyen. - Mmmhmmm - bólogat - tökéletes.

hahó?

Kolos
csiniben
gramofon II

- Sok danoninot ettem - jelenti ki büszkén, nevetve, amikor már nem fáj a feje. Ha gyorsabban kapcsolna, akkor ezért gyógypuszit kérne, mert nem az ő hibája volt ez az aprócska baleset, hanem a kemény állú Ardai fiúé.
Együtt nevetnek fetrengve a maszatban, meg a káoszban, amit pillanatok alatt okoztak. Hiába Zselyke volt előbb a konyhában és kelte össze az arcát, a haját és úgy nagyjából mindenét csokimasszával, Kolos még nála is többet visel magán a sütikből.
A felül fekvő bozontos nem csak a süti illatát szereti, hanem Kolosét is, így persze, hogy utóbbi bódítja el kissé, nem a sütőből szálló illatok. A nagy táncolásban teljesen megfeledkezett arról az adagról, amire kicserélte az ujját megégetőket. Talán ideje lenne kivenni, ennél azonban még van fontosabb dolga. Méghozzá meg is kóstolni az élő, lélegző, cukormázas sütijét.
- Maradj így, megeszlek és kvittek leszünk, te sütilopós szörnyeteg - rávigyorog immár az ölében ücsörögve, majd könnyedén előre hajolva kidugja a nyelvét és egy csíkban lenyalja az arcáról a díszítést. Ujja segítségével törli le szája széléről a maradékot amikor már mindkettejük orrába beférkőzik a süti enyhén égett illata. A lány szemei kikerekednek, aztán nagy lendülettel próbál felállni. Így félúton felfelé még talán kétszer át is esik Koloson, háromszor belerúg és ágyékon térdeli, mert elakad a ruhája. Utóbbi egyébként nem olyan könnyű eset, mielőtt elérné a sütőt visszarántja valami, amibe beleakadt az anyag alja. A lendülettől Zselyke fenékre ül nem messze a leendő férjétől.
- Szedd ki! Odaég! - kétségbeesetten néz a másikra, aki az előbb is egy pálcaintéssel megoldotta a helyzetet. Valószínűleg az életmentő, vagyis sütimentő lépés után kap a nyakába egy lelkes tanítványt a bozontos személyében, hogy megtanítson neki olyan varázslatokat, amiket ő már rég tud és megkönnyítik a mindennapi életet.

Kolos
csiniben
gramofon II

Élvezi ő bárki társaságát aki elviseli minden bohócságát, de valahogy Kolosét még jobban. Ez legfőképp azért van így, mert nem emlékszik a buliban és utána történtekre, legalábbis a nagy részére nem. Arra igen, hogy táncoltak, meg mintha érezte volna magát már ennyire közel a fiúhoz, de semmi másra.
Hiába nyávog Kolos, Zselyke élvezettel eszegeti az Ardaikrémet. Talán ez az első és egyetlen alkalom rá, hogy megtegye, főleg, ha azzal a néhány ütéssel-rúgással amit pillanatokon belül rámér, még ki is nyuvasztja szegény embert.
Nagy mákja van, mivel a férfias szenvedésen kívül nagyobb baja nem esik Kolosnak, annál inkább a sütinek, meg az ő fenekének amint rácsüccsen a ruhája okán. Szegény nagy arcát jó, hogy Zselyke nem látja. Háttal van neki és még oda is tartja a kezeit a szeme elé, mintha akkor ő is és az odaégett sütemény is eltűnnének.
- Sajnálom Nagyi - biggyeszti le ajkát szomorúan a kicsi lány a nőre nézve. Aztán miután ő mindent helyrerak - na, talán honnan tudja ilyen jól a varázslatokat? - a hölgyemény odakúszik először az asztalhoz, ahonnan kiszabadítja a ruháját, majd Koloshoz. Bűnbánóan mereszti rá zöld szemeit. Nyúl felé, de nem is tudja, hol kellene megsimogatnia, hogy a fájdalma eltűnjön.
- Hát most már biztos nem kéred meg a kezem - sóhajt fel a vállait felhúzva.

Sziasztok  

Kolos
csiniben
gramofon II

Tényleg nem akarta tönkretenni Kolos testrészeit, főleg a beporzórendszerét nem. Ez világosan látszik az arcán is, bűnbánóan és szomorúan néz férjjelöltjére, akit ezzel a húzásával meggyőzhetett arról, hogy jobb, ha inkább az utcán összeszedi az első lányt, csak ne Zselyke álljon majd az oltár előtt.
Felkapja a fejét a nagyapa említésére. Ő sem látta azóta, hogy elvitték. Annak ellenére, hogy nagyon szereti az Ardai nagyszülőket, meg sem fordult a fejében, milyen lehet bemenni a bácsihoz. Öreges, furcsa szagú helyet képzel el, ahol gyógyszerekkel tömik, ezt pedig nem akarja látni. Megérti Kolos reakcióját teljesen, sőt. Apró koruk óta ismerik egymást, szinte félig-meddig a lány is Ardai, látta, hogy néz a fiú a nagyapjára.
- Mehet máskor a nagyapához Kolos, Nagyi? Már terveztünk valamit együtt mára - hirtelen gondolkodás nélkül, a legangyalibb arcával fordul a nénihez, hogy hátha megesik rajta a szíve és mivel annyira hisz az ő szerelmükben, elengedi vele Kolost. Igaz, nincsenek tervei, de sebaj, majd lesznek. Vagy valami fedősztori, a fiú úgysem akar vele lenni, csak a nagyi elterelésére van szükség.
- Megígérem tiszták leszünk. És a sütiket is befejezzük. Várj! - felpattan a földről és a kissé zilált állapotában odalép a pulthoz, ahol még van pár díszítő eszköz és színe hab. A sütikből kettőt maga elé pakol és kicsit elszöszölve vele szép színes díszítést varázsol a muffinok tetejére. Az egyiken egy Zs, a másikon egy K betű rajzolódik ki. - Ezt küldjük neki.

Olyan jó a hajad is, Kolos?  

Mutasd meg *-*

Zselykének nagyon tetszik,mert ő fonta a koszorút