*pakol virágkoszorút mindenki fejére, nyom egy puszit Kolos arcára és reppen fagyizni*

Szia Kriszta

Szerintem is úgy lenne helyes. Kolos, ágyba!

*vigyorog a magnumja felett*  

Most kislányoztad le a feleséged, Ardai Kolos. Nem kapsz fagyit *nyelvet nyújt*

Nyau

*befészkel Dimibe*

Ugye te vagy a pótapukám? *_*

Apuci *_*

Apuapuapu lesz rgy kiskutyánk? Cicánk?

És viszem őket sètálni *_*

*ugrál örömében* mikooor?

Azon túl vagyok Apuuuu

Miért félreérthető? O.o

Gyere *csinál neki sütit*

Nagyon remélem, mert én sem látok bennünk semmit XD

Dimi
viselet

Már az első pillantásra beleszerelmesedett a férfiba, de teljesen. Na nem pont úgy, nem akar a felesége lenni - talán -, inkább amolyan lelki társnak találja. Mintha ismerné már ezer éve, egy előző életben talán testvérek voltak. Vagy legjobb barátok. Minden megeshet. Zselykénél legalábbis. Szóval boldog mellette, vidáman mosolyog.
- Azzal veszélyes ám játszani - bólogat nagyokat miközben dumál és hol a pálcára, hol Dimire néz. Látott Zselyke olyasmit, hogy egy varázslat nem úgy sült el, ahogy kellett volna, aztán nagy dirr-durr volt és csúnya vég.
Dimi olvas, ő pedig figyel a szavaira. Mivel elvakítja a napsütés, nem nagyon tud olvasgatni. Néhány képhez azonban közelebb hajol, így tesz egy idősebb nénivel is, aki egy dupla sírban fekszik. A férje még él, még nincs eltemetve.
- Szerinted milyen élete volt? Boldog volt? A bácsi még él. Mi van, ha ő ölte meg a nénit? - homlokát ráncolva bújja a sírkő feliratát, közben próbál néha felpislogni a barátjára, hogy ott van-e még.
- Vannak itt szellemek? - csillan fel a lányka szeme. - Keressük meg a nénit és kérdezzük meg! - lelkesen pattan fel, majd kezd el forogni a tengelye körül. Keres. Csak egyszerűen keresi a bolyongó lelkeket, azokat, akik itt maradtak. Biztos, hogy tele van a temető.

Fúj a szél o.o

Hahh én meg most fedeztem fel, hogy új netkapcsolattal bejön az HBO go... de nem tudom megnézni a Westworldöt, mert nincs időm... *élet nagy gondjai*

Tele van spoilerrel a tumbi!

Én mondjuk szeretem a spoilereket és megtippelni, hogy meg mi történt XD

teljesen biztos

Ugyan már

*Zselyci meg a pillangója*

LÁTOD! Tiszta egyformák vagyunk  

A te sapid nem száll el?

Hozzon valaki nekem...palacsintát *_*

Apu! Mondasz esti mesét?

Dimi
viselet

- Csokibéka-kép! - csillan fel a szeme. - Imádnám. Gyűjteném. Miért nem leszel az? Még lehetsz. Még...még megtérítheted a tavasztündért. Vagy valami olyasmi, nem tudom, mit kell a tündérekkel csinálni. Mármint...gondolom, hogy amit a méhecske csinál a virágokkal, de ééérted, nem úúúgy érteeem - belejön a dumálásba, Dimi talán nem is bírja követni. Zselykét nehéz amikor elkapja a hév. Kötetlenül képes bármiről fecsegni és eszébe sem jut, hogy esetleg illetlenség lehet. - Beporoztad már? - torpan meg egy pillanatra és egész komoly arckifejezéssel várja a választ. Elvégre őket egymásnak teremtették, Zsely pedig a legjobb Cupidoként intézte, hogy létrejöjjön a nagy bumm.
Könnyedén át tud térni más dologra, arra figyel, ami épp az orra előtt van, így jön például a néni sírja. Nézegeti, nézegeti, meg a férfit is néha. Aztán a szemét forgatva legyint, csendre inti.
- Ne. Az túl valóságos - húzza össze szemöldökét, mint a kisgyerekek, amikor az elképzelésüktől eltérő dologról akarják őket meggyőzni. - Alkut kötött? Hmmmm. Te tudnál annyira szeretni? De ez nem önzőség? Meghalsz és nélküled kell tovább élnie a szerelmednek - ajkába harap miközben a nénit nézi. Megrázza a fejét. Ő meg akarná beszélni ezt a szerelmével.
Szeretne szellemeket látni. Beszélni velük. Főként a nénivel és kifaggatni az alkuról. Diminek talán igaza volt. El is pillant abba az irányba, amerre a férfi, de sehol nem lát semmit. Kézen fogja inkább és tovább húzza, méghozzá egy olyan részre, ahol csak sírkövek vannak és mindent vastag fű borít. Kezeit széttárva fordul a másik felé, mintha csak azt mondaná; ez a miénk.

*lecsüccsen középre a szőnyegre és ott eszegeti a joghurtját*

*a maradékot azért kikaparja és a fiú szája elé tolja a kanalat*