Kolosom
strandviseletKolos könnyedén levehető a talpáról ezzel a nézéssel. Legalábbis ez Zselyke tapasztalata az eddigiek alapján. Most is beveti, úgy néz rá, mint Csizmás kandúr és a mosolya alapján már tudja is, hogy nyert ügye van.
Megint mint valami zászló,lebeg a fiú után a lakóba, ahol már kötné is be a biztonsági övet, amikor Kolosnak eszébe jut, hogy nagyjából öt perccel ezelőtt robbantották fel a konyhát, meg egyébként sem kellene a cuccaik nélkül menni. Neki persze könnyebb, Zselyke viszont nem tud Kolos fürdőnadrágjában strandolni.
- Jól laktam - vigyorog vissza egy picit elpirulva. Aztán feláll, elgondolkodik és bólogat. Valamit még motyog miközben kiszalad az udvarra és onnan meg sem áll a szomszéd házig, ahonnan már csak egy kérdés a mamájának mielőtt belibbenne a szobájába, hogy néhány pillanat alatt összeszedjen egy táskányi holmit. Koloshoz hasonlóan ő maga is lezuhanyzik, hajat mos indulás előtt, majd némi friss illatot maga mögött húzva immár strandhoz öltözve, felcuccolva sétál át a fiúhoz.
- Kolos! Azt mondták bármeddig maradhatok - arcán nagy mosollyal lép be az autóba, hangja előbb szól, mint hogy meglátná a fiút. Ha megvan, ha nincs, Zselyke elfoglalja a helyét az anyósülésen, ahol lábait felpakolva az egész utat végigbeszéli. Mesél Kolosnak mindenfélét, jósol neki kártyák nélkül, tenyérből, és néha csak úgy elmerengve azon kapja magát, hogy percek óta bámulja őt.
- Tudod mit hoztam? Ide nézz - büszkén húz elő egy üveget a táskájából, amiben olyan lötty van, amit bárhogyan forgat el, a szivárvány színeiben pompázik összekeveredés nélkül. Élete első bulijából annyira emlékszik még, hogy ilyesmit iszogattak. Most pedig szerzett.
