Várj. Akkor van egy húgom.
Nem.
Egyke maradok.

De apu

Ne dugdosd a nyelved *hozza az ollót*

Mikre tanítasz?

*nyelvet ölt rá*

Szeretlek :3

Gyere, játsszunk az esőben *_*

Kolosom
strandviselet

Szeretne emlékezni. Minden egyes pillanatra amit Kolossal tölt, mert olyan kevés van belőle és Zselyke annyira telhetetlen ha a fiúról van szó. Arra mondjuk nincs felkészülve, hogy ilyen gyorsan vízbe fog kerülni, bár...azért nem bánja annyira a dolgot. Mégiscsak pancsolni akart, itt az alkalom.
Ahogy kapaszkodik a fiúba, a vízbe csapódás előtt összeszorítja szemeit és ajkait, nagy levegőt vesz. El nem engedné Kolost, még egy picit szorosabban is öleli a hideg hatására.
Nagy karcsapással löki magát a felszínre, majd hátrasimítja a haját. Aztán meg is áll a keze a feje búbján, hirtelen tekintetével keresni kezd, karjait kitárva forog. Körülötte a fehér átlátszó anyag a víz felszínén lebeg, húzza maga után, mintha fátyol lenne.
- Kapj el ha tudsz - vigyorog Kolosra a válla felett, majd a vízen lebegő kalapja felé kezd el úszni. Ez egyébként könnyen menne neki abban az esetben, ha a ruhája nem tekeredne rá a lábára. Most aztán Kolos biztos jót nevet rajta, hisz olyan, mint egy csapdába esett légy haldokló tánca.
- Megvagy! - diadalittasan kapja el a fejfedőt, s ha a fiú közelebb ér, az ő fejére húzza. - Csinos, szép vagy vele - vidáman mosolyog az Ardai gyerekre. Zselykével könnyű, mindent gondok nélkül kezel, az életet nem veszi még komolyan, annyira nem, hogy majdnem felnőtt létére érettséget mutasson. Persze van amiben tud, amihez úgy áll hozzá, ez azonban a Balaton, a vízben van a leendő férjével...

Kolosom
strandviselet

Egy pár percig elszórakozik magában azzal, hogy a kalapját keresi és a nyomába ered. Még arról is elfeledkezik, hogy nem egyedül van a vízben, meg úgy egyáltalán a világban. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a ruháját egyszerűen felemelhetné, megtarthatná a kezében és akkor nem  akarna legalább háromszor belefulladni a Balaton mélynek nem mondható vízébe.
Önfeledten mosolyog az őt cápaként követő fiúra, de Zselyke nem fél a cápáktól, kalappal látja el a másikat. Abban a pillanatban azonban megszeppen amikor a vízből kiemelkedik egy számára valódi félisten, Ardai Kolos, a félmeztelen, vizes felsőtestével. Egy kisebb bomba robban Zselyke szíve alatt, a pocakjában és végighalad minden végtagján. Még egy apró sóhaj is elhagyja a száját, remélhetőleg az idő közben fejére kerülő kalap eltakarja arcát és tekintetét. Még mindig pislogás nélkül mered a kockákra, lassan pedig a keze is elindul felé, ám időben észbe kap.
- Szaffi - ismétli -, Szaffi, igen, nézzük meg - hebegi és a fátylát maga után húzva immár biztosabb talajjal a talpa alatt lépked kifelé. Egyenesen előre néz, arról próbálja közben meggyőzni magát, hogy simán kibírja majd Kolos mellett. Aha.
- Au au au au auucs - sziszeg és nyekken halkan a kavicsos partra kiérve. Nem vett ő papucsot, mint Kolos, szeret mezítláb rohangálni, de a puha tappancsait bántja ami szúr. Mint egy igazi hős, átverekszi magát a lakóhoz, ahol a fűben megállva lassan lefejti magáról a bőrére tapadt ruhát. Esze ágában sincs átöltözni. Inkább teljesen összekoszolva a lakóautó házverzióját besétál a cuccaiért, a sok kacatért, de első sorban a táska mélyén rejlő nagy plédet keresi. Épp csak kihozza a holmiját, már huppan is le a földre keresgélni.
- Ha sokat vagyok a vízben, éhes leszek. Van ennid? - vigyorog fel kalapja alatt a fiúra. - Elhozhattuk volna a sütiket - de ez akkor nem jutott eszébe, így most csak sóhajt, és lemond a dologról. Helyette kiteríti a plédet, amin mindketten elférnek. Na meg Szaffi is, ha előbújik valahonnan.

Dimi
viselet

Néha betéved a lányka ilyen helyekre. Már járt temetésen is teljesen véletlenül, végighallgatta a templomi búcsút, valamint itt-ott más országokban furcsábbnál furcsább megoldásokat látott a holtakkal való kapcsolattartásra. Azzal viszont nem próbálkozott még, hogy szellemekkel beszélgessen, sőt, szellemet is csak az iskolában látott.
Csendben pislog fel Dimire miközben ő beszél és próbálja menteni a menthetőt. Úgy tűnik, a szellemek megnyugszanak tőle - meg Zselyke is -, a temetőben csend van és béka. Vagyis béke. Esetleg békák is lehetnek.
Mosollyal az arcán bólogat az ötletre, majd hirtelen rémületét eleresztve lép el a férfitól, aki helyes kis virágcsokorral bélyegzi meg a békét. A lány felszusszan, aztán egy buborékfújót halászik elő a táskájából.
- Melyik a kedvenc színed? Nekem az összes - beszél a levegőbe a szellemnek címezve. - És a tiéd, Dimi? Benne van a buborékokban, meg tudod mutatni - vidáman mosolyogva emeli szájához a fújót és a megbűvölt játékszerből egy nagy buborék száll ki, amibe akár egy ember is beleférne. Zselyke pedig azonnal fúj hozzá még piciket, amik belerepülnek a nagyba és ott szállnak tovább. Egy ilyen percekig kitart, közben pedig meglehet nézni rajtuk a szivárványt, ahogy a fény tükröződik.

Mikre tanítod a népet Ombozi?

Előre is mennek a gyógyteákpusziktakarók

Az a legfontosabb

Biztos van rosszabb is

Amikor homok megy a làbujjaid közé

Adri is jót mond

Meg amikor borotvahab megy a szádba

Hátöhm

Mondjad

halóóóó

Megkérte már 13 éve   *meg is mutatja a virágból font gyűrűjét*

Épp most leszek nagykorú, már szabad *_* eljössz?

*csendben felmászik Benire*

*lusta átmenni* Kolooooos
Dimiiiii

Meg fognak enni az oroszlánok

Ardai Kolos - 2018.07.13. 23:00


Nincs is olyanod

Kolosom
naplementézős

Minden csupa víz, csöpög a hajából is, a ruhájából is. Hiába vásárolta Törökországban a fehér fátyolszerű anyagot, egy pillanatig sem sajnálja. Mondjuk abban az esetben, ha abban elakadva orra esett volna, előbb sajnálná a ruhát, mint az orrát.
- Köszi - mosolyog a fiúra, aki a törölközőt hátrahagyva szalad vissza a lakóba ennivalóért. Zselyke egyébként is tudna enni a nap huszonnégy órájában, így nem meglepő, hogy megéhezett a minimális testmozgásban.
- Keverve mindet - vigyorog aztán némi gondolkodási időt hagyva magának. Nehéz döntés, nehéz. De egyszerre a csokis és epres mindig jó, úgyhogy Kolosnak is összekeveri kérdezés nélkül. Mielőtt belekóstolna, kicsit eláztatja a müzlit és ennyi idő alatt a másikhoz hajol és nyom egy puszit az arcára. Ez a hála jele.

Néhány órával később, megszámlálhatatlan pancsolás után, a hőmérséklet lehűlésével ők ketten is úgy döntenek, hogy ideje a partra költözni és ott élvezni tovább, hogy övék az egész partszakasz. A sok iszapos és kevésbé bőrbarát vizezés után Zselyke magára zárja a fürdőszoba ajtaját és néhány perc alatt tisztára varázsolja magát mielőtt még visszatérne a hercijéhez.
- Jól éreztem magam ma - szólal meg Kolos háta mögött és leül mellé a plédre. - Tudom, hogy már nem vagyunk olyan jóban, mint régen, de...barátok? - pislog a nagy boci szemeivel rá, kezét pedig kinyújtja felé és kisujját tartja, mintha letennék az esküt.

Niko elment sírni

Zsombika

Krushnic Dimitri - 2018.07.19. 14:30


én nem akarok de írj be minden jelölésre engem!

Kolosom
naplementézős

Csak sütikészítésre készült, arra nem, hogy majd Kolossal lelépnek és a Balatonon fogják tölteni a hétvégét. Pedig milyen jó, hogy így történt. A mosoly levakarhatatlan az arcáról, egyszerűen úgy érzi magát, mint anno, amikor még kicsiként a játszótér volt a felségterületük. Most a partszakasz az és ők ezt ki is használják rendesen.
Többként tekint rá, mint barátra, de hisz ő a tündérmesékben, ahol a főhős kéri fel táncra a hercegnőt és boldogan élnek, míg meg nem. Zselyke nem emlékszik az italozós este végére, csak részletekre és arra, hogy nagyon jól érezte magát. Másnap már otthon ébredt, tudta, hogy Kolos hazakísérte. Persze ez nem nagy dolog, hisz szomszédok, mégis hálás érte, hogy nem hagyta kódorogni. Mert biztos így volt.
Boldog vigyorral, csillogó szemeivel nézi a fiút, akivel a kisujjaik néhány másodpercre összefonódnak. Barátok.
- Ne nézz így - süti le a tekintetét kicsit, mikor a hercege végignéz rajta. Sokféle divatot követ a lány, most éppen ez az, amit kényelmesnek talál és a szúnyogok ellen is védi.
- Mindig hordtam ilyet, csak te nem láttál - vonja össze szemöldökét elgondolkodva. Ritkán találkoznak, hisz más utakon járnak. Zselyke még csak harmadikos, Kolos pedig már az egyetemen, Pécsen él. - Izé, szóval hát...ez izé...zavar? Átöltözhetek, mert nem akarom, hogy zavarjon, vagy olyan lánynak nézz. Itt meleg van és víz és gondoltam ezt szabad, meg hát csak ketten vagyunk és barátok vagyunk, ugye... Nem, izé, rosszul is néz ki, mert a nagyi varrta a függönyéből, de én szeretem, de átöltözök... - hadarja összevissza, gondolkodás nélkül kiejtve minden szót, talán még összefüggések sincsenek abban, amit összehord, mégis jár a szája megállás nélkül. Aztán már kezd belepirulni, meg zavartan mozogni miközben feláll, hogy a lakókocsiba szaladjon valami többet fedő ruhadarabokért.