Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Vicceltem csak. Már régen meg se érzem, ha szúrnak. Csak azért nem vagyok tele ékszerrel, mert egy: nekem speciális kell, kettő: ízléstelennek tartanám magamon, ha mindenhova minden szúrva lenne. Szóval nyugi, ha együtt megyünk, nem fogok sírni - somolyog, hogy ezzel csak viccelt, de azzal nem, hogy szívesen tart Regivel, ha menni akarna ékszerért vagy úgy bárhova. Mondjuk tetoválásból nem tervez újat, így is több van, mint valaha képzelte, de mindegyik jelent valamit, nem csak azért halmozza, mert jól néznek ki. Alapvetően megérti a másik félelmét is, ameddig nem váltott havonta bundát, még egy oltás is kellenetlen volt számára és olyan, amit csak muszájból kell megtenni, de nem élvezi. Ez a félelem kikopott belőle, hiszen sokkal rosszabbat kap havonta.
- Sok értelmeset is olvasok, csak van, amikor erőm nincs hozzá vagy éppen elfogy és még nem szereztem be újat. Simán néha csak jól esik a sok mocskot lesni és csak röhögni. De ja, tudom én, hogy csak hülyébb leszek ezektől - szerencsére még mindig több regényt olvas és keres, mint mondjuk netes dolgokat, csak ilyenkor ütközik ki, no meg olyannak, aki mondjuk sosem vagy ritkán csöppen bele ilyesmibe. Az már sokkalta kellemesebb, hogy fejlődik Regi karrierje, felfelé méghozzá, ami mindig jó. Egy házat vezetni még helyettesként is nehéz, pedig neki csak prefektusként jutott belőle akkor, mikor idejött tanulni és kialakult egy kis káosz a vezetés élén. Fura, hogy mennyire régi már az az emlék is eleve, amiben diák volt és nem tanított vagy úgy dolgozott bármit. Aztán tessék, hova jutott.
- Aaaz elég sokszor van, de olyankor kicsit elszámolok tízig és akkor válaszolok. De nem hiszem, hogy gondod lesz ezzel - menni fog, mert érzi és akkor nem is kell aggódni ezen, persze könnyen beszél az, akinek nincsenek ilyen feladatai. Itt alapoz inkább arra, amilyennek a lányt ismeri és képzeli, hogyan fog ebből a helyzetből dolgozni.
- Nem hiszem, még ez is sok. Meg vagyok, meg arról is, hogy elátkoztak és bárkit szeretnék, az eltűnik. Nem tudom ki volt, de talán egyszer elmúlik. A többi meg... nem tudom. Ez ilyen, már megbékéltem vele - kegyes hazugság, vagy inkább csak füllentés, hiszen nem, nagyon is szeretne változást, azonban az már igaz, hogy elfogadta a sorsát is. Nem akar panaszkodni vagy ezzel elrontani a hangulatot, amit a mai napra terveztek, így aztán nem is megy bele jobban és kezd bele, csak futólag érinti a dolgot, majd ejti is el egyelőre, hogy ne ezen kell rágódni. Szimplán csak válogat, keresgél és néha egy-egy darabot tesz bele a kosarába. A nevetésre vigyorog, hiszen valóban neki se sok alkalom van, amikor kiöltözik, de azért nem is olyan ritka, hogy ne legyenek olyan ruhadarabjai, amiben meg lehet jelenni is valahol.
- Nem a vádlimmal van a gond, hanem ezt alig lehet felhúzni, főleg ha váltás után kicsit meg is dagad, ollóval kell levágni rólam. Meh, nem értem én ezt - persze, nem egy nagy darab most sem, annál jobban kidolgozottabb vádlija van, ami ezekbe belefér, mert azért futni még a mai napig eljár, vagy ha belföldön utazik, sokszor bérel bicajt és teker.
- Milyen a szép szoknya? Fekete vagy színes? Eddig ér vagy az alá? - érdelődik, miközben comjánál húz egy vonalat, hogy addig érjen vagy se. Nem ért a szoknyákhoz, de majd nyitva tarja a szemeit és nézelődik. Végül a kezét emeli meg és mutat előre. - Ott látok sokat, gyere. Abban biztos van szép - már indul is meg, nem siet, így van idő keresgélni. Vigyorgva áll meg és akaszt le egy rózsaszín, eléggé rövid darabot. - Na ebben tuti jól nézne ki a vádlim, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Más a Bagolykőben dolgozni és más itt. Ott nemigazán ragaszkodnak a diákok a jelenlétéhez, vagy kapaszkodnak bele a kezébe, hogy menjen velük játszani valamit a szünetben. Amolyan kis pótlék arra, hogy sajátról nem álmodik és nem is tervez, bőven beéri és lelke békés. Töretlenül oktatja őket arra, ami éppen az óra tárgya vagy épp vállal be helyettesítést, ha úgy adódik. Persze, nem minden tárgyat ismer jól, de van amelyik még egyszerű vagy ha nem, akkor megoldja valahogy, valami kreatívval. Ma persze nem jutott neki igen, csak egy adag témazáró, amivel hóna alatt lassan ballag vissza a tanáriba, hogy előkészülhessen a következő órára vagy belenézzen pár beadandóba, amit még a nagyok írtak odaát, csak még nem volt ideje belenézni. Ha már lyukasóra van, legalább hasznosan tölti. Belépve nem is fogadja tömeg, nem is gond, hiszen kényelmesen pakolhat szét akkor. Végül persze egyedül sincs, Gitta gubbasztó alakja bontakozik ki nem messze, ahogy mosolyog egy lap felett, amin nem is látja mi van.
- Hali! - zárja be maga mögött az ajtót, majd közelebb lépkedve les finoman arra, amit néz. - Na, valaki vicces dolgot írt az egyik kérdésre? - kérdezősködik, hiszen mosolyog, úgy hiszi, valami móka van a dologban. Sosem űz gúnyt egy dolgozatban előforduló ilyen válaszból sem, de nem tagadja, néha otthon - vagy épp itt - hangosan röhög egy-egy megoldáson. Amikor ő volt középiskolás, nem egy hasonló megoldást adott ki egy társa vagy épp saját maga egy kérdésre, amin később csak vihogtak. Egy akkori jó barátja végül valami esszés dolgozat közepéra valami sütireceptet írt és le sem bukott, mert ezzel ritka terjedelmes lett az az iromány, amire a tanár is azt hitte, rendesen kidolgozta. Közben persze a kis megszokott helyére megy, lepakolva telepszik le és sóhajt fel, hogy a kávét elfelejtette, így csak vágyakozva néz a gép és a bögrék felé. Na majd.
- Mi újság feléd, ha nem zavarok épp? - nyújtózkodik, miközben kikeres egy csokit a táskájából és kibontva eszegetni is kezdi.