25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 29 30 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 19:49 | Link

Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)


Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta kínálata is. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére.
Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melynek hozzád közelebb eső – jobb – oldalán vár téged mosolyogva az, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket.
Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el.
A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt.


Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz!


Nyitva tartás:
H – Cs: 7:30 – 21:00
P – Szo: 7:30 – 23:30
V: 7:30 – 22:00


Munkatársak:
Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Három műszakos rendben dolgoznak, hogy a diákok időben visszaérhessenek a kastélyba. Csúszás esetén egy alkalmazott kíséri vissza őket.


Üzletvezető:
Lasch Ervin Balázs

Diákmunkások:

Andrássy Tamás Milán - Cukrász (H-CS: 16:30 - 21:30, P-SZO: 19:00-00:00)
Csonka Márton - Konyhai kisegítő (H-V: 16:30-19:30)
Reissner Eliza - Pultos (H-CS: 16:30 - 21:30, P-SZO: 19:00-00:00)
Slivovics Lily - Konyhai kisegítő (H-V: 16:30-19:30)
Scarlett Conroy - Cukrásztanonc (H-CS: 16:30 - 21:30, P-SZO: 19:00-22:00)
Tüszőfűi Lilith - Pultos (H-CS: 16:30 - 21:30, P-SZO: 19:00-00:00)
Utoljára módosította:Sárközi Norbert Dorián, 2018. április 28. 10:41
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 8. 12:43 | Link

Széles Veronika;

Átmentem a vizsgán! Na persze, nem erőltettem meg magam olyan nagyon, de hát végül is mestertanoncként mit veszíthettem volna? Elsős vagy másodikos, a lényegen úgy sem változtat semmi. Másodikos lettem, de fura: ha jobban belegondolunk, akkor duplán vagyok az, tehát negyedikesként simán bemutatkozhatok. Haha.
Inni kéne egy kávét. Meg akkor már egy sütemény? A könyvet is el kéne már olvasni. Ilyen és hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, úgyhogy nem állítom meg őket, inkább eléjük megyek. A gondolataim azért vannak, hogy megmutassák a jó irányt, ezek után miért ne engedelmeskednék nekik? Tényleg innom kell egy kis koffeint. Magamra veszek egy farmert, pólót, rá egy pulóvert, sapka ami alól csak pár szem göndör hajfürt kunkorodik ki és amiben olyan vagyok, mint egy frissen mosott elsős gimnazista aki éppen az első napját tölti az iskolában. A kakukktojás? Egyértelműen a szakáll. Nem is tudom, hogy miért növesztem: talán így akarok nagyfiúnak tűnni, vagy talán azért mert ennyire elhanyagoltam magam az utóbbi időben, hogy egyszer csak már az arcomon volt és integetett felém. Ki tudja, soha senki sem tudja, csak én. Én meg nem árulom el, helyette a farmerzsebembe dobom a pénztárcám, a kezembe meg felveszem a könyvet, amit már illene elolvasnom. Aldous Huxley: Szép új világ. Nem tűnik olyan rossznak, csak ide-oda repkedtem a vizsgák között és amit olvastam belőle egy-egy lopott percben, az is összekuszálódott a fejemben a festészet, a reformkor, és az önismereti jegyzettel együtt. Szétszedegethettem volna őket, hiszen már lenne rá mód, de hát eléggé hosszadalmas lenne, meg amúgy is. Úgyhogy inkább újra kezdem olvasni, és ehhez melyik hely is lenne a legalkalmasabb, mint a Czukorvarázs Cukrászda a faluban? Na ugye, hogy ez egy tökéletes helyszín! Ha a régi reneszánsz korban éltem volna (mert ugye hol máshol?!), akkor ugyanilyen cukrászda helyiség lenne a törzshelyem. Mindenkinek a kávézók azok, nekem a cukrászdák. Vannak különféle sütemények, még nagyobb választékban kávék, halvány barna falak ami mellesleg a kedvencem, egyedi képek és ábrák a falakon, a modern kereszteződése a régivel (még ha nem is eléggé feltűnő, akkor is ott van). Imádom.

Így lépek be az emlegetett helyre. Alig vannak még, de hát hétfő, háromnegyed egy van, így igen csak megengedett a kevés "nézősereg". Köszönök, mert megtanítottak rá kiskoromban, hogy ha bemegyek valahová, akkor hangosan és érthetően kell köszönni: ezt még nem vedlettem le, jó gyerek vagyok. Beülök a sarokba, az ablak menti asztalhoz. A könyvem az asztalra. Már tudom is, hogy mit fogok rendelni, így a pulóver levétele után el is kezdem szépen olvasni Aldoust. Most már jöhet is a kiszolgáló!
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. november 12. 12:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 8. 12:56 | Link

A végzősséggel járó legjobb dolog, hogy kevesebb órája van, csak azok, melyekből vizsgát is kíván tenni, így hirtelen rengeteg szabadideje lett. Az egyik nagy előnye ennek, hogy van szabadideje, a másik, hogy ezt munkára fordíthatja, így, amikor éppen nincs sok órája korábban is bejöhet dolgozni, ez pedig azt eredményezi, hogy az unikornisos perselye, hamar meg fog hízni, hiszen sokkal több pénzt eszik majd meg, és sokkal gömbölydedebbé válik majd ez által. Most, amikor nincs sok vevő, vagy aki van, az is már fogyasztja a rendelését a pult alatt rejtegetett illúziómágiáról szóló könyvét forgatja, és igyekszik minden lényeges dolgot megjegyezni. Egy kicsit le van maradva, így pótolnia kell, ha még a félév előtt szeretne eredményeket elérni a témában.
- Szép napot!
Köszön ő is a belépőnek, gyorsan behelyezi a könyvjelzőt, majd a könyvet becsukva, kis jegyzetfüzetét és tollát magához véve indul el a sarokban helyet foglaló, nagyon göndör hajú srác felé, aki - éppen emiatt - kicsit hasonlít is az unokatesójára, Adorjánra. Odaérve kihúzza magát, és mosolyogva végignéz a betérőn.
- Ajánlhatom a napi ajánlatot, vagy esetleg határozott elképzeléseid vannak, hogy mit szeretnél ma fogyasztani?
Érdeklődik a fiútól, akit igyekszik belőni korban. Biztos, hogy felette van, de nem biztos, hogy mestertanonc. Nem jár ő annyit a kastélyba, hogy mindenkit ismerjen, néha még a navinéseket is nehezen ismeri fel, nemhogy egyéb házba járókat. Viszont a faluban már lehet, hogy látta, kis gondolkodási idő azért még kell neki, mondjuk amíg elkészíti a rendelést. Most először van egyedül az egész cukrászdában. Mindenki beteg, most aztán igazán övé a felelősség. Ez pedig nagyon érdekessé teszi az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 8. 13:33 | Link

Nem ülök sokáig egyedül, hiszen éppen hogy a kezembe veszem a könyvet, hogy akkor most elkezdek olvasni, felbukkan egy leányzó, hogy felvegye a rendelést. Ezt szeretem a cukrászdákban! Itt mindenki gyors, körültekintő, míg a kávézókban minden olyan lassan folyik, hogy az ember néha már beleőrül. Talán tudat alatt megvan írva egy szabály, hogy a kávézókban társasággal jó és érdemes menni, a cukrászdába pedig egy könyvvel. Tényleg így van. Pesten például alig ültem be kimondottan ilyen helyre, Szegeden viszont imádtam, itt meg ismét a törzshelyemmé vált. A Képző sok mindenben különbözik a Bagolykőtől: rengeteg mindenben másabb, és persze ez akár logikusnak is lehetne mondani, de egyáltalán nem az. Nem az emberek különböznek egymástól, hiszen ők túlságosan is egyformák is, hiába tagadnák: minden ember ódzkodik attól, hogy hasonló embert találjon, mint ő maga, pedig az utcán sétáló személyek közül minden második ugyanolyan. Beismerni nehezebb, mint észrevenni. Ha valamit észreveszünk, attól még nem is biztos, hogy beengedjük a tudatunkba és el is fogadjuk. Mint például most azt, hogy mit is rendeljek: észrevettem már, amit szeretnék inni, de nem vagyok benne biztos, hogy az elég jó lesz-e.
- Döntésképtelen lettem. Mi a napi ajánlat? - kérdezem meg, majd hirtelen eszembe jut, hogy a sapka még a fejemen van, így egy gyors mozdulattal lekapom a fejemről, és a mellettem levő ablakpárkányra vagy patkára dobom, vagy mi is a szokványos magyar neve. Nem vagyok jóba az ilyen egyszerű szavakkal, haha. Mogyorós macchiato, vagy erdei gyümölcsös banánnal a tetején frappuchino, vagy egy sima mezei cappuchino? Érzem, hogy melyiket kellene, csak nehéz beismerni, hogy tényleg azt szeretném-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy képzelet, amit gondolok, egy rossz mágikus képzelet, és amikor kikapom a rendelést, akkor rájövök, hogy tulajdonképpen nem is azt akartam. Smucig vagyok én ehhez, hogy csak úgy szórjam a pénzt; meg milliárdos sem vagyok. Ez csak egy kávé, na de két kávé amiből az egyiket nem ittam meg, de azért ki kell fizetnem?! Inkább agyalok előtte, mintsem így járjak!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 09:22 | Link

Bálint ^^

Aranyos, ahogy ott ül, a fején a sapkával és amikor eljut a tudatáig, hogy még fent van, de lehet, hogy csak a lány nézte meg túl sokáig, akkor leveszi és oldalra dobja. Muszáj, hogy elrejtsen egy halvány mosolyt. Csak egy egészen picit, hiszen nem illendő szórakozni a vendégeken, de nagyon aranyosan viselkedett. Amikor aztán nincs döntés, akkor jön ő vagyis a napi ajánlat, mert hát mégsem a lányt lehet hazavinni, hanem az ajánlatot meginni és megenni.
- A mai napon a mogyorónak hódol a cukrászda, így a mogyorós macchiato mellé bármilyen süteményt lehet választani ajándékba. Emellett még tudom ajánlani, hogy ha csak desszertre vágysz, akkor egy nagy adag somlóit kérsz, igaz jár hozzá forrócsoki, de ha nem kéred, én alkuképes vagyok és beválthatod másra is.
Nem is olyan rossz dolog, hogy most ő van itt egyedül, hiszen így övé az egész bolt, övé a felelősség, ő az, aki alkuképes lehet, ő szabhatja meg, hogy mit mivel és ki és merre. Ez nagyon tetszik neki. Ha így folytatja, még a végén lemond az első és a második álmáról is, és inkább átáll a cukrászdatulajdonosok táborába, hogy ő is kialakítsa a saját vevőkörét, cukrászdáját, szokásait, csak éppen azt nem tudja, hogy hol, hiszen jószerével csak ezt a helyet ismeri azóta, hogy az eszét tudja, ami felvet némi problémát.
- Bagolyköves vagy ugye? Mestertanonc. Ha ráérsz nem szeretnél nekem mesélni a mestertanoncságról? Végzős vagyok, és nem nagyon tudom, hogy mit csináljak, nem tudom, hogy megéri-e tanulni.
Közben persze meghallgatja a rendelést is, és fel is írja, hogy mit szeretne a fiú, majd elröppen, hogy elkészítse, szépen összepakolja egy tálcára, és visszasétáljon a fiúhoz. Közben persze nagyon agyalt, hogy ki is lehet ő, de valahogy nem jutott el a tudatáig, egészen addig, amíg eszébe nem jutott, hogy ma otthon is egyedül lesz, az otthonról az utca, az utcáról a ház. Az a bizonyos ház.
- Húúú, te laksz abban a fura, kocka alakú, nagyon üveges házban, ugye? Nagyon király az a ház, de komolyan. Nagyon jól néz ki.
Persze, mielőtt elejteni nagy örömében a rendelést lepakolja a fiú elé, hiszen nem lenne szerencsés, hogyha éppen most kezdene el romlani a teljesítménye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 10:12 | Link

Szendrődy professzor úr
Valamikor estefelé, de még aznap

Este mindig pörögni szokott az élet, kivéve, amikor hétköznap van, olyankor nem pörög az élet, sőt, ami azt illeti sok mindent nem csinál még. Nem mintha bántani kellene szegényt, de történhetne valami. Még négy óra van a zárásig, ami azt jelenti, hogy mivel most minden az ő nyakában van, legalább öt és fél-hat óra, mire ténylegesen el is jut odáig, hogy bezárhat. Egy órája nincs nagyon forgalom, így a kész sütiket vagdossa szépen és díszíti tovább, hogy aztán tálcára pakolva szépen a helyükre csúsztassa őket, hátha látja valaki a kirakatból, hogy milyen szépen néznek ki az új sütik és betér, hogy elfogyasszon néhányat. Jó lenne, ha tényleg így lenne, az egyetlen érdekesség ma Karsa Bé Bálint volt személyesen, aki nem mostanában volt itt, így kezd kicsit leereszteni és az új keletű vágyát, mely szerint egy nap cukrászdája lesz, hátrébb sorolni, hogy a minisztériumi szóvivő és a fotográfus visszatérjenek az első két helyre.
Épp a gyümölcsös sütiket pakolja befelé, amikor aztán megtörténik az első - és valószínűleg utolsó nagyobb áttörés, ahogy az óra lassan eléri a fél nyolcat. Sosem lesz vége a napnak. Mindenesetre Völgyessy bácsi, a talárszabászatos betért hozzá, hogy süteményt vegyen, de mivel egy óra múlva itt vannak a gyerekek és az unokák, de még a dédunokák is, hogy Völgyessy néni sokadik szülinapján megköszöntsék, így most gyorsan beosont, hogy amíg a néni az új iskolai talárokhoz vesz méretet egy halom elsőéves Levitástól, addig ő megvegye és hazavigye a sütiket, aztán visszaoson, bólogat néhány sort, majd megint ki, hogy beengedje a rokonságot a házba, majd megint vissza, hogy hazakísérje a nénit. Nem semmi az öreg, szép dolog a szerelem, meg a kitartás, hiszen a néni sokszor próba elé állította a bácsit. A lényeg azonban, hogy gyakorlatilag a fél készletet megvette, így többet kaszált, mint amennyit egész nap, és persze még adott egy kis ajándékot, az egyik pici, szép virágokkal díszített tortát is becsomagolta. Teljesen az ő munkája, így ő ezt adja a néninek szülinapja alkalmából. Örült neki, hogy Völgyessy bácsi bejött, mert olyan szépeket tud mondani ilyenkor, és fel is szabadult egy nagy hely, így a többi süteményt is bepakolhatja.
Amikor végre készen van, elégedetten szusszan egyet, és előre sétál, hogy megnézze, ami hátulról jól néz ki, az elől is király-e. Hát nem. Nagyon nem, sőt annyira nem, hogy ijedten néz végig az elrendezésen. Nem talál benne semmi szépet vagy jót. Ez így nagyon, de nagyon nem király. Három süteményt kicserél, de még úgy sem jó. Valami egyszerűen nem jó az elrendezésbe, csak arra nem jött rá, hogy mi. A pult előtt áll, karjait idegesen összefonva, alsó ajka szélét harapdálva, zavartan egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt. Minden kis apróságra figyelnie kell, de ez így szerinte nem vendégcsalogató. De mi lehet benne a rossz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. október 10. 22:27 | Link

Verocska

Nem gondoltam volna, hogy már most a falu felé fogok baktatni, de valamiért éreztem, hogy ennek a hírnek a közlése nem várhat. Elvégre is, igen, felvettek! Nem hiába az a sok munka, és fáradtság, pedig voltak olyan pillanatok, ahol majdnem feladtam, ahol inkább úgy döntöttem, mégse. De megérte. Az a sok diák, aki ott nyüzsög, mosolyog, egyszerűen engem is boldoggá tesz. Vannak köztük kivételek, de az én koromban is voltak, mégis felüdülés látni őket. Mintha megint diákként mennék végig a folyosón, élném a mindennapokat, izgulnék, hogy miből nincs kész a házim, vagy melyik órán nincs jó kedvébe a tanár. Ugyan egy kissé más szemszögből látja így az ember, főleg, hogy holnap lesz az első órám, de kibírom, várom már. Igaz, egy kicsit feszültebb vagyok, hiszen nem tudom, mire számíthatok saját magamtól, ami elég nagy probléma, akárhogy is nézem.
A faluba lefelé beugrottam az egyik sarki kisboltba, ahova mindig jártam, és vettem egy tábla csokit Veronikának. Elvégre, ma ünnepelünk, nem igaz? Tovább sétáltam, már több volt, mint félhomály, amikor a cukrászda elé értem, de nem adtam fel, mert eldöntöttem, hogy én most akkor is odamegyek, ha esik, ha fúj, ha szakad, ha nem tudom. Én most elújságolom neki a hírt. A kirakat előtt megálltam, végignéztem rajta, majd semmiféle jel nélkül besétáltam, és elmosolyodtam, ahogy a  gyanútlan lányka háttal álldogált, és nézegette a sütiket. A csokit útközben zsebre tettem, így nem látszott, hogy van nálam plusz dolog, mintha csak én lennék, egy bőrkabátban.
- Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet. - mosolyogtam, miközben leültem a pulthoz legközelebbi asztalnál, és onnan is szemügyre vettem a sütiket Megvártam a kávémat, majd amikor Veronika mellém ért, lehúztam a mellettem levő székre. - Beszélnünk kell! - néztem rá csillogó szemekkel, izgatottan, mint ahogy a kisgyerekek szoktak, amikor kapnak egy új játékot, vagy amikor teljesül a vágyuk, és épp egy idegennek, vagy éppenséggel egy barátjuknak mesélik. Sajnálom, hogy ezek a dolgok kimaradtak fiatal koromból, de most mégis van egy barátom, aki ugyan nő, mégis jó, hogy van nekem. Valakivel megtudom beszélni, mi történik, aki nem az apám. Ez azért haladás.
- Ó, ezt neked hoztam. - mosolyogva nyomtam oda neki a csokit, miközben vártam, hogy megkérdezze, vagy kimondja, hogy mi történt. Az sem baj, ha rögtön rájön, és tudja, és mondja, csak kéremkérem. Tudom én, hogy könnyű dolgom lehet vele. Ja, apropó, a kérésemről még nem is tud semmit. Muhaha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 11. 21:45 | Link

Árcsu prof. - Sajnálom <3

Próbálja kitalálni, hogy mi éppen a rossz, de nagyon nem akar neki sikerülni. Csak ne most toppanjon be valaki, aki felette van és szúrja le nagyon, amiért nem olyan szép a dolog. Nagyon kétségbe van esve és naná, hogy ilyenkor szólal meg egy hang a háta mögül, akit majdnem fel is pofoz, pedig nem szándékosan tette. Nyílván nem hitte, hogy a lány ennyire el van merülve.
- Jó.
Szólal meg csendesen, nem kell, hogy a férfi meghallja, hogy kis híján kifutott a szíve az üzletből. Hülye szokás az ember háta mögé lopózni, akkor is, ha történetesen onnan nyílik az ajtó. Gépiesen elindul, hogy a rendelést legyártsa és csak amikor a süteményekhez fordul, akkor gondol bele abba, hogy mit is mondott a férfi.
~ Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet.~
Milyen édes,őt akarja, ez olyan szép. Ilyet se mondott még neki senki. Felpillant rá és elmosolyodik, majd vissza a kávé szép díszítéséhez. Ha már egyedül oldja meg az üzletet, akkor lehet egy kis plusz benne. Egy szépen formázott feliratot kap ugyanis a tetejére, semmi extra, csak annyi, hogy "Vercsutól" és ha már ilyen "romantikus" a hangulata, akkor még egy nagyobb süteményt is tesz mellé, ami szivárványszínű krémmel van töltve, a tetején pedig egy kiskutya fekszik. Ezeket, két villával - mert a forgalom ilyenkor már semmi - tálcára teszi és a férfi asztalához viszi. Ahogy lehúzza maga mellé, a beszélnünk kell kijelentés, és, hogy őt akarja egy nagyon furcsa és nagyon téves folyamatot kezd elindítani a lány fejében, melyre a pontot a csoki teszi fel. Szegény lány egy pillanat alatt válik rákvörössé, ahogy a csoki és a férfi között jár a tekintete, kikerekedett szemekkel újra és újra lejátszva magában az elmúlt két percet.
- Ez nagyon kedves tőled.
Nem tudja, hogy elvegye-e a csokit, vagy sem, de a férfi a kezébe nyomja egyből, amire zavartan lehajtja a fejét. Ez egy elég kínos pillanat, a csomagolással játszik egy picit, összeszedi a gondolatait. Nem hitte volna, hogy ma még ilyen nos ajánlatot kap. Ez ma nagyon nem az ő napja.
- De… én nem…vagyok…olyan lány.
Esdeklőn néz fel végül a férfire, azon agyalva, hogy vajon mit ronthatott el ennyire, hogy a férfi totálisan félreérti őt. Pedig nem csinált semmit, legalábbis szerinte nem, sőt azt se tudja, hogy az ilyet hogyan kell csinálni.
- Sajnálom, ha más jött le. Én nem akartam, hogy mást gondolj, de én ilyet nem szoktam csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 15. 20:03 | Link

Veronka;
http://www.youtube.com/watch?v=gH476CxJxfg

A sapka levevése után, nem csak a hajam kuszálódott össze, hanem az agyam is: hogy miért? Ahogy meghallom a mai ajánlatot, rögvest arra gondolok, hogy összekeverni! Összekeverni mindent mindennel, nehogy már kicsit is unalmas vagy szokványos legyen. Manapság a nem normális a normális. Egy művész ne is legyen szokványos, hiszen ha az, akkor a hitelességével játszik - tudat alatt legyen más, mint a többiek, és akkor sínen van.
- És egy erdei gyümölcsös banánnal a tetején frappuchinohoz meg mellé egy nagy adag somlóihoz mit szól a kedves Czukrászda? - mély hang, azt hiszem ez jellemezz engem. Bárki, akivel életem folyamán beszéltem már, mind-mind a hangomról jegyzet meg: és azzal, hogy nem vagyok normális. Ezt nem én mondom, ők mondták, kedves hölgyeim és uraim, ők mondták mind saját önszántukból, bizony! Már megint jöjjek Dr. Nádori Pállal? Nem. Nincs is itt... vagyis persze, hogy nincs itt, de nem is érzem a jelenlétét, nem érzem hogy mit tenne és mondana ha itt lenne, és amúgy is, kit érdekel?! Enni akarok és olvasni. Közben figyelem a lányt, aki beszél és beszél, és közben ügyesen arra is van ideje hogy felvegye a rendelést. Mintha a sors is erre szánta volna: jó dolog ilyen helyen dolgozni, mert rengeteg embert ismersz meg, rengeteg történetet és sosem unatkozol. Remek munka, kivétel nekem - én nem lennék jó felszolgáló-pszichológus. Isten mentse azt a helyet, ahol én felszolgáló lennék! De ez a lány passzol. Mármint a helyhez. Mestertanonc? Mesélni? Te jó ég.
- Mestertanonc, igen. A kapkodós vizsga eredménye, hogy már másodikos mestertanonc - mintha büszkeség töltené el a szívemet, de a hangomat biztos, ahogy kimondom. Pedig mire is vagyok büszke? A másodikosságomra? Vagy arra, hogy itt vagyok? Vagy hogy egyáltalán sikerült, pedig össze-visszakapkodtam halál nyugodtan? Nem érzem, hogy büszke lennék. Akkor sem éreztem, hogy büszke vagyok, amikor felálltam otthon, és idejöttem, és akkor sem voltam büszke amikor megvolt az első divattervezői munkám és abból megtudtam venni a bogolyfalvi házat. A sajátomat, az első házamat, az enyémet. Amondó vagyok, hogy belőlem a büszkeség mint jelző és mint tulajdonság meglehetősen hiányzik. Dr. Nádori Pál azt mondaná, hogy csak nem ismerem be. Szerintem meg marhaság, hiszen azért nem ismerem be mert nem létezik; én mindent beismerek, ami valós és van. Ez nincs. Nem vagyok büszke, hiányzik belőlem az érzés. - Szívesen mesélek róla. De mit is? Kérdezz, és válaszolok a tanoncságról - "szívesen?", és "szívesen mesélek róla"?, meg "kérdezz és válaszolok?". Tudjátok mi nem tetszik, hogy már második éve vagyok itt? Az, hogy kezdek emberi lenni...
A lány közben elmegy, és meg kell vallanom, hogy nekem nem ismerős. De tanulónak kell lennie, hiszen ebben a nyavalyás faluban minden fiatal Bagolykőre jár. Hova is járna?! A vonatozás túl luxus... Visszajön, leteszi a rendelésemet, és kérdezz. A Ház. Arcom fapofa, egy érzelem sem látszik rajta, és még a hangom is nyugodt. Nyugodt és mély, c'est Balint.
- Örülök, hogy tetszetős a ház. Nekem is nagyon...király - azt akartam volna mondani, hogy szerettem, de nem jött a számra. Még szeretem, csak már... csak már mi? Kinőttem. - Éppen eladom vagy kiadom, még nem tudom. Nem érdekel?
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2012. október 15. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2012. október 25. 17:19 | Link

Laurena
október 26.

Az elmúlt hét a szokásosnál is fárasztóbb volt. A sorozatos próbák miatt egy percre sem állt le a társulat. Csak izzadságcseppek, néha könnyek a fájdalomtól vagy a megaláztatástól... Holnap premier! Olympia mégis Bogolyfalva macskaköves utcáin koptatta méregdrága magassarkú csizmáit. Az eső apró cseppekben szemerkélt és megtelepedett szőke hajában és a kabátján. Táskája- ami szokatlanul kicsi volt,- szorosan hozzásimult az oldalához. Többen megnézték azonban ez nem zavarta, a nap minden szakaszában utánafordultak az utcán a férfiak, sőt még a nők, a gyerekek is. Vajon érdemes-e taglalni miért is? Talán le sem lehet írni szavakkal, milyen a nő kisugárzása. Annak idején ő is szorgos, bájos levitásként erősítette a kékek házát, de mostanra már csak a bája a régi. Volt a tekintetében valami, ami leginkább csak a törtetőékben. Egyszerre vonzotta és tette érdekelté az embereket. Persze a férfiakat sohasem a tekintete, vagy az esze érdekelte igazán, hanem a külleme. Könyörtelen szabályok alá hajtotta testét, ezért volt ő a legjobb a szólisták között és persze a leggyönyörűbb. Mindig tudta, mi a célja és csak az lebegett a szeme előtt. Egyetlen dolog rendítette meg olykor, az édesség... Mióta összeköltöztek Timothyval rendszeresen evett belőle, holott 1 éve még jószerével azt sem tudta, mi az. Természetesen ez túlzás, de belegondolva a legcélszerűbb hasonlat. Hiszen meg tudta tanulni élvezni az életet, ami plusz színt vitt az  a mindennapjaiba, s hiába nem lesz már az a régi kedves levitás, hasonló még lehet.
Ritkán látott mosoly telepszik arcára. Laurenával, az elbűvölő prefektával találkozik, aki egyre gyakrabban hozta elő a nőből ezeket a mosolyokat. Olympiának csak féltestvére, egy bátyja volt, de Laut mindig is az ő húgocskájának tartotta, még ha nem is mondta ki nyíltan. Minden elért eredménye büszkeséggel töltötte el a balerinát. Ünnepekkor a legkülönlegesebb amerikai csokikat küldte neki és egy-két apróságot, ami a hasznára válhat.
Visszakalandozva az utcai jelentre, a sarkak már nem koppantak a járdán. Egy helyben állt a cukrászda kirakata előtt. Nem tudta, pontosan mennyi lehet az idő csak sejtette, hogy 18 óránál később aligha lehet. Kint már besötétedett, amit pompásan ellensúlyoztak a helyiség hangulatos fényei. Nem hallotta, de elképzelte ahogy a vendégek beszélgetése tompa zsivajjá áll össze, vagy épp megkocogtatják kanalaikkal a csészéjüket, vagy villájuk ütközik a süteményes tányérba. Milyen idilli, de főleg az, hogy a szőkeség be mer nyitni a cukrászdába hovatovább leül az egyik asztalhoz, ami kellő távolságban van a bejárati ajtótól, de nincs is olyan eldugott helyen, hogy Lau ne találhassa meg. Furcsa érzés a várakozás, eddig mindig ő késett, persze elnézték, mivel sokszor húzta el a próbaidőt az öreg, pöfékelő balettmester. Korgó hasa egyre türelmetlenebb volt, így kisebb gondolkodási idő után rendelt egy forró csokit és egy szelet dupla csokis sütit, hogy holnap minden rendben menjen...
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2012. november 7. 10:31 | Link

Bea

Ma az egész délelőttöm arra ment rá, hogy olyan dolgokat vásároltam, amire amúgy egyáltalán nincs szükségem. De valamiért megtetszettek és szinte üvöltöttek a polcokról, hogy vigyem őket haza én pedig nem tudtam nekik nemet mondani. Nate biztos ki fog akadni. Alig találunk helyet a holmijainknak és én még feleslegesen gyűjtöm a lomokat. De egyenlőre nem félresöpörtem ezt a problémát és elteltem az elégedettség érzésével. Abba az álomba ringattam magam, hogy a dudorodó zacskóknak igenis van értelme és amikor otthon majd kibontom nem fogom őket félredobni a sarokba mint kislány koromban a megunt játékaimat, vagy később a megunt fiúimat. Na jó, ez nem épp a legjobb példa, de mindenképp mosolyt csal az arcomra. Ráérősen sétálgatok, időm mint a tenger csak ne lennék olyan szomjas. Mikor elsétálok a cukrászda mellett megtorpanok és rögtön vissza is fordulok. Ha már itt vagyok, miért ne? Ami azt illeti, ahogy benézek a kirakat üvegén mér érzem az illatot ami megcsap ha belépek majd az ajtón és erre a fantáziálgatásra nem csak sokkal szomjasabb leszek, hanem éhes is. Nem kell sokat gondolkodnom a dolgon, megfordulok és bemegyek. Bár így délelőtt nincsenek olyan sokan, mégis mennem kell befelé egy darabig mire alkalmas asztalt találok magamnak. Az egyik székre lerakom a holmijaimat és a kabátomat a másikra pedig magamat. Nem kell sokat várakoznom máris megjelenik a pincérnő a képembe tolva a kínálatot. Legszívesebben mindent megkóstolnám de nem szeretnék hazafelé gurulva menni, így leteszek erről az álmomról és rendelek egy citromos pattogós cukorkás sütit na meg valami gyümölcslevet, hiszen eredetileg szomjas voltam. Miután a hölgy lesz szíves elfáradni, kényelmesen elterpeszkedem, előveszem az egyik magazint amit vásároltam és belemerülök az olvasásba egészen addig amíg meg nem érkezik a sütim. De még akkor sem veszem le az újságot, miért tenném? Két kezem van, egyikben a villa a másikban a magazin lapja. Úgysincs társaságom, majd szórakoztat az újság.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2012. november 7. 10:34
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 10. 18:31 | Link

Molly Jefkins


*Új iskola új élet kezdete. Mindig ezt mondják, bár ennek meg van az oka. Akinek eddig rossz volt az élete, az jót akar, akinek jó az pedig jobbat. Kár, hogy ezt csak szeretnék. Én nem hiszek ebben a hülyeségben. Ugyanaz az az ember maradok, így nem lehet annyira más. Lehet, hogy megismerek pár új embert, de azok sem térhetnek el annyira,  hogy a mostani életemből egy jót csináljanak.
Ezért ültem unottan végig a vonat utat. Becsuktam a szemem és csak aludtam. Így legalább nem érzékelek semmit a külvilágból. Hogy miért nem? Mert egy óriási butaság miatt elszúrtam az egész életem. Én tettem ezt magammal és sosem fogom megbocsátani. Megsüketültem egy baleset folytán. Ritkán tudok örülni, hogy nem hallok semmit. Ha kérnek tőlem valamit, akkor hivatkozhatok arra, hogy nem hallottam és nem várnak el annyit tőlem. A legrosszabb az egészben, hogy nem hallom a zenét, ami sokat jelentett nekem. A sportot is abba kellett hagynom emiatt.
A vonat lelassulása és megállása alatt, leveszem a bőröndömet és a fejemre húzom a kapucnit. Egy kék farmer van rajtam, egy fekete pólóval és egy szürke vastag pulcsival.
A vonatról leszállva érzem, hogy mindenki engem bámul, tudják, hogy valami nem stimmel velem. A szemebe húzom a kapucnit és így indulok el az egyik utcán. Nem a kastély felé, mert oda még nem szeretnék bemenni. El kellene intéznem rengeteg dolgot, hogy minden rendben legyen a beiratkozásommal, de ehhez semmi kedvem sincsen.
Most kezdem csak el érezni a hideget. Nem gondoltam, hogy ennyire rossz lenne az idő, így  a kabátomat a táskában hagytam. Hogy azt előhalásszam ki kéne nyitnom és mindent felforgatnom. Nem.*
~Egy melegebb helyet kell keresnem~
*Gondolom, majd hirtelen megállok. Valaki mögülem belém jön. Egy káromkodást olvasok le a szájáról, amit örülök, hogy nem hallottam. Nem kérek bocsánatot, mert ő nem figyelt jobban.  Bal oldalamon van a Posta jobb oldalamon meg, valamilyen Hangszerbolt. Jó illatokat kezdek el érezni és ahonnan az jön ott biztosan meleg van. Elindulok a megfelelő irányba. Egy cukrászda előtt találom magamat, halványan elmosolyodok és benyitok az ajtón. Tényleg meleg van, csak egy kicsit sokan vannak. Leveszem a kapucnimat és megszemlélem a helyet. Jobb oldalon van a pult, ahol most is elég sokan állnak sorba, a többi helyen pedig asztalok. Nincs túl nagy asztal, csak párszemélyesek. Fontolóra veszem a helyzetet. Vagy csak leülök az egyik sarokba és üldögélek egy kicsit, de akkor valaki biztos oda fog jönni és megkérdezi, hogy miért vagyok itt, ha nem is eszek semmit. A második pedig a gyors vásárlás és utána azt csinálom, amit akarok. A korgó gyomrom megmondja a választ. Beállok a sorba. Hét perc múlva már csak egy ember van előttem. Kinézem az egyik legrövidebb nevű süteményt. Kiáll az előttem lévő a sorból így én következek. A pultos szájáról egy köszönést olvasok le.*
- Napot! Egy krémest kérnék!*Ezzel be is fejeztem. Mivel nem hallom a hangomat nem nagyon szeretek idegenekkel beszélni. Csak azok előtt nyílok meg, akiket ismerek és biztos vagyok benne, hogy nem csúfolnak ki. Azt mondják, hogy majd kihozzák, emiatt én gyorsan kifizetem, majd elindulok egy távolabbi asztal felé. A legtöbb ember nem szeret sokat sétálni, így a közelebbiket foglalják el.
A bőröndömet a falnak támasztom és megfigyelem az embereket. A szájról olvasásnak az az előnye, hogy tudom mit mondanak a másik végén ülő emberek is, amit normálisan nem hallanék. Egy rossz mégis van, ha háttal ül az egyik fél csak a felét értem. Pár iskolás lány valamilyen Yaristáról beszél, a fiúk meg valamilyen Amiráról. Népszerű téma, hogy egy lány elájult a folyosón és szakított valamilyen elválaszthatatlan sztárpár.*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. november 10. 18:32
Hozzászólásai ebben a témában

Molly Jefkins
INAKTÍV


sok nyelven beszélő, zenész :D
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 10. 19:06 | Link

Park Min Woo

Az utóbbi időben nem nagyon éltem társasági életet.  Az órákra mindig elmentem, de az edzésekre csak ritkán. Futni sem voltam, és bár nem híztam, érzem magamon, hogy nem vagyok túl jó formában. Hosszú hetekig a szobába bezárkózva tanulni és csak fetrengeni… nem túl jó. De nem tudtam mást csinálni. Borzalmasan éreztem magam. Mindig rosszul voltam, és a térdeim is feldagadtak. Előbbinek a miértjét nem tudom, nem mentem le a gyengélkedőre. Utóbbira van néhány ötletem. Egy időben többet edzettem, mint a megszokott –minden nap futottam, volt hogy több órát, hasizomgyakorlatokat csináltam, guggolásokat meg mindenféle gyakorlatokat. Ennek az előnye, hogy még hajlékonyabb és gyorsabb lettem, hátránya, hogy mint kiderült a térdeim nem bírták a hírtelen változást és ezért háromszor akkorák lettek, mint normális állapotban. Nem nézett ki túl jól. Egy csomó tubus sportkrémet meg jégzselét meg mindenféle krémet használtam, mindig be volt fáslizva a lábam, de így is csak pár hónap alatt lett újra olyan, mint régen. Gondoltam, hogy nem szabad erőltetnem, de heti egyszer- kétszer azért elmentem futni, igaz csak kisebb távolságokat. A has-, és karizom erősítő gyakorlatokat nem hagytam abba. Azoknak semmi közük a térdemhez. Épp ezért a hasamon kicsit jobban látszódnak a kockák, és a karom is vastagabb lett. Persze ez még a normális kategóriába tartozik. Nem akarok nagyon vastag karokat, mert nagyon vékony vagyok, és az úgy furán nézne ki.
Most, hogy a térdem újra „szép” elmehet futni, hogy a lábizmaimat is erősítsem. Időközben nagyon lehűlt a levegő. Ezért hosszú adidas melegítő nadrágot vettem fel, és a melegítő felsőre egy dzsekit. Sapka, sál, kesztyű és sportcipő. Futás után be szoktam menni a faluba, és mivel ott nem akarok melegítő ruhában mászkálni, a táskámba betettem egy farmert, a téli magas szárú fekete cipőmet, egy pulóvert, és még pár dolgot. Amikor mindezzel elkészültem felvettem a vállamra a táskám, és elindultam. A sétányra mentem. Ott már van egy megszokott helyem, ahova el tudom dugni a táskám. Nem rég fedeztem fel a fában egy lyukat, ami elég nagy ahhoz, hogy be tudjam tenni a táskám, és ne vegyék észre. Így mielőtt elkezdtem volna futni, elraktam a táskám. A fáról leugorva futni kezdtem. Jó érzés volt újra mozogni. Kábé egy órája indultam el, amikor visszaértem a fához. Ennyi elsőre elég volt. Remélem, hogy nem fog újra feldagadni a térdem. Kivettem a lyukból a táskám, aztán elindultam a cukrászda felé. Ott először a mosdóba mentem, hogy átöltözhessek. A hajamat is kiengedtem, és egy rózsaszín virágos csatot tűztem bele. A cuccokat visszatettem a táskámba, a kabátomat a kezemre terítettem, és kiléptem. Kicsit szokatlan volt újra emberek között lenni, de nagyon jó érzés volt. Beálltam a sorba. Szerencsére csak ketten álltak előttem, így hamar sorra jutottam. Egy szelet snickers tortát kértem, és egy szénsavas ásványvizet. Azt mondták, hogy majd kihozzák, ezért bólintottam, és elindultam helyet keresni. Elég sokan voltak itt, így üres asztal nem nagyon volt. Megláttam egy fiút, aki egyedül ült és a fal mellett bőrönd volt. Gondolom most jött, mert még nem láttam itt. Vagy ez lehet, hogy azért van, mert mostanában nem mozdultam ki. Úgy döntöttem oda ülök hozzá, persze csak ha engedi. Elindultam felé, és csak az asztalnál álltam meg. Megvártam, míg felnéz, aztán megszólaltam.
- Szia! Molly vagyok. Leülhetek?
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 10. 19:57 | Link

Molly Jefkins


*Soha nem volt sok barátom. Talán még mielőtt a baleset történt pér számjeggyel több lehetett, de akkor sem túl sok. Akkor azért nem szerettek velem lenni, mert ázsiai vagyok. Mikor kicsi voltam, emlékszem, hogy egyszer sírva mentem haza iskolából, mert annyira kicsúfoltak. Erre édesanyám azt mondta, hogy ők meg vakok, ha nem olyannak látnak amilyen belül vagy. Talán ez a rosszul bánás pecsételte meg a mostani életemet is. Ha akkor azért csúfoltak, mert másképp néztem ki, akkor hogyan viszonyulnak egy süket ázsiai sráchoz. Emiatt lettem zárkózott és agy kicsit paranoiás. Kevés embert engedek közel magamhoz.Ahhoz a kevés emberhez tartozik az egyetlen igaz barátom, Norbi. Ő ismert engem már kisiskolás koromban és a történteknél is ott volt. Azt sajnálom, hogy utána ellöktem magamtól két évre. Ő sem tehetett semmit ez ellen én meg magányos lettem és teljesen magamba zuhantam. Azt a két évet legszívesebben kivágnám az életemből, de ezt nem tehetem meg. A másik ilyen ember a bátyám. Nagyon közel állok hozzá. Nem csak a bátyám, hanem egy kicsit olyanom is, mint egy lelki társ. Nem, nem vagyok meleg és vérfertőzést sem szeretnék, csak ő az az ember akinek tényleg mindent elmondok. Vagy inkább elmutogatok. Otthon inkább jelbeszéddel kommunikálok, mert azt biztos nem rontom el. A jelbeszéddel egy probléma van, hogy máshol nem nagyon tudom használni, mert nem értik meg az emberek, így marad a szájról olvasás.
A pincér megérkezik és kihozza rendelt Krémest. Mugli étel, de nagyon finom és egyszerű. Belekezdek az evésbe, így nem nagyon figyelem a körülöttem lévőket. Elvagyok a Krémessel és a tányér mintázatával. Akkor valaki megáll az asztal előtt. Felnézek rá. Szép lány és ápolt. Aranyos mosoly ül az arcán. Sportruhában van és agy kicsit piros az arca a kinti hidegtől. Leolvasom a szájáról a mondatot és egy kicsit elcsodálkozok.
~Miért akar mellém ülni? És egyáltalán miért mutatkozott be? Molly. Én biztos nem tenném. Ha megtudja mi a bajom, biztos sajnálkozva fog rám nézni.~
Ezek a gondolatok járnak a fejembe. Nem tűnik gonosznak, de a bájos gyerekek is tudnak azok lenni. Hezitálok. Körbenézek, hogy találjak neki egy szabad asztalt, de nem járok sikerrel. Akkor ezért akart mellém ülni. Kezd kínossá válni a csend. Bár ez tőlem furcsán hangzik.
- Hogyha egy perverz alak lennék azzal, hogy elárultad a neved, kiadnád magad. Először bizonyosodj meg róla, hogy nem egy ilyennel találkoztál. Ülj! *Megpróbálom rövidre fogni, de valami szúrós magjegyzést muszáj volt bedobni. A társalgás helyett belemélyedek a krémesbe, vagyis csak akkor veszem észre, hogy beszél, ha kéri, hogy nézzek fel.*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. november 10. 19:59
Hozzászólásai ebben a témában

Molly Jefkins
INAKTÍV


sok nyelven beszélő, zenész :D
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 10. 22:19 | Link

Park Min Woo

A futás miatt kicsit fáradt vagyok, ezért amíg a fiú válaszát várom egyik lábamról a másikra állak. Vajon miért nem válaszolt még? Az oké, hogy gondolkodik, hogy igent mondjon-e, de ennyi ideig? Figyelem őt, ahogy a szeme végig jár a helyiségen, aztán végre felnéz. Halványan elmosolyodok. Remélem, hogy egy egyszerű „igen” lesz a válasza, de nem. Ehelyett egy kicsit fura választ ad, mégis igaza van. Miből gondolom, hogy ő nem egy pedofil? Nem tudhatom, hiszen nem ismerem, még sose láttam. Csak egy egyszerű megérzés volt, hogy mellé üljek. Ő volt a legszimpatikusabb, és egyáltalán nem tűnik olyan embernek, aki megerőszakolhatna, vagy bármi. Az utolsó szaván meglepődök. Mi vagy én? Kutya? Ez azért kicsit fájt. Mégis mosolyt erőltetek az arcomra, és leülök.
- Köszönöm! Futni voltam, és kicsit elfáradtam. –Nézek rá mosolyogva. Nem kérdezte, hogy miért akartam leülni, de gondoltam elmondom. Hátha ezzel meg tudom magyarázni, hogy miért akartam ide ülni. A fiú nem válaszolt. Teljesen belemerült a krémesébe. Ezen kicsit csodálkoztam. Miért nem válaszol? Attól, hogy nem rám figyel még hallja, amit mondok. Biztos csak nem tud rá mit mondani, vagy nem érdekli.
Egy pincér állt meg az asztalnál és tette le elém a rendelt sütit és vizet. Megköszöntöm, aztán ő elment. Már nagyon szomjas voltam, így az üveg egy harmadát leittam. Közelebb húztam a tányérom. Ettem egy falatot, aztán a fiúra néztem.
- Új vagy itt? –Néztem rá, de nem reagált. Még mindig a sütijét figyelte. Ennyire nem akar beszélgetni? De hiszen a bevezetőjéből azt vettem le, hogy valamilyen szinten meg fogunk ismerkedni. Akkor miért nem válaszol semmire?
- Ömm… Szereted a kviddicset? –Próbálkoztam újra. Valamivel csak felhívom magamra a figyelmét. Vagy lehet, legközelebb megfogadom Austin tanácsát, és nem ismerkedek így idegenekkel. De nem tehetek róla, ilyen vagyok.
Mivel még mindig nem érkezett válasz, csöndben gondolkodtam, hogy mi legyen. Menjek el, vagy próbálkozzak még? Úgy tűnik, hogy ő nem enged csak úgy közel magához bárkit. De ha mégis kicsit közelebb engedne magához, lehet hogy jó barátok lehetnénk. Azt biztos, hogy ő nagyon jó barát. Bár csak sikerülne valahogy beszédbe elegyedni vele!
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 11. 14:44 | Link

Molly Jefkins

*Ahhoz képest, hogy csak a krémest alibinek használtam eléggé jól elvoltam vele. A tetejéről lesöpörtem a porcukrot, amiből ábrákat készítettem. Megpróbáltam minél kisebb darabokat levágni és a krémet szétolvasztani a számban. Egy kicsit gyerekes, de hát még csak 14 éves vagyok, akkor még javában kicsi vagyok. Anyám alig akart elengedni. Mindig féltett, de a baleset óta a kapuig is el akar kísérni. Nagyon szeretem őt, de ez egy kicsit már túlzás tőle. Apa néha mellém áll, hogy nem lesznek mindig ott nekem, ezért engedjék el a kezemet. Na ebből kezdődnek a veszekedések, hogy az egész az apám hibája volt. Ilyenkor megyek be a szobába és bezárom az ajtót. Ha kopognak én azt nem hallom így ellehetek egy kis ideig egyedül, majd mikor megunom csak akkor hagyom el a szobát. Bocsánatot kérek tőlük és újra szent a béke, általában. Csak Norbival meg a testvéreimmel szoktak elengedni valahova, bár nagyon mással nem is tudnak. Norbival tudok normálisan elleni, mintha semmi sem történt volna. Az ő egyik szülője is varázsló családból származik, de már az sem örökölte a varázsló géneket, így Norbert sem tud varázsolni. Pedig milyen jó lett volna közösen jönni ebbe a suliba. Testvéreim sem jártak ebbe az iskolába. Legidősebb a Roxfortba járt, mert már befejezte. A nővérem a Koreaiba, ahonnan alig jön haza. A kisebbik bátyám pedig nem akart járni egyikbe sem. Ő jobban szereti a muglikat. Szerinte a varázslók elvannak szállva maguktól. Tud pár alap varázslatot, de azt még úgy sem használhatja. Egy mugli középiskolába jár biológia szakra. Orvos szeretne lenni, aminek minden esélye megvan.
Tudtam, hogy a lány beszél hozzám, mert láttam a kezén a mocorgást, hogy nem érti miért nem szólok hozzá. Nem volt sok kedvem jó pofizni. Úgy sem értene meg, akkor meg minek ismerjem meg. Csak csalódnék benne. Egy pincér áll meg előttünk és egy tortát rak le Molly elé. Az ételeknél jó szeme van, a torta nagyon jól néz ki. Ránézek egy kicsit, hogy lássam az arcát. Egy kicsit kétségbeesett arcot vág. *
~Pontosan ezt akartam elérni, őrültnek hisz!~
*Ekkor eszembe jut még valami, amitől még hülyébbnek hinne. Lerakom a villát, hogy szabad legyen mind a két kezem. Nem nézek fel, hanem a kezemet figyelem. Elkezdek jeleket formálni vele. Aki nem érti ezeket, azt hiszi megbolondultam, aki meg érti ezt olvashatja ki: Nem értem miért ültél le, nem látod, hogy egyedül szeretnék lenni? *
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. november 11. 14:44
Hozzászólásai ebben a témában

Molly Jefkins
INAKTÍV


sok nyelven beszélő, zenész :D
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 11. 15:09 | Link

Park Min Woo

Az asztalnál ülve próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de a fiú nem figyelt rám. A sütijével foglalkozott. Először arra gondoltam, hogy azért nem válaszol, mert néma. De aztán rájöttem, hogy ez nem lehet, mert amikor idejöttem, beszélt. Oké, hogy nem ismerjük egymást, de ez pont tökéletes alkalom arra, hogy megismerkedjünk. Vagy legalább ne üljünk csöndben magányosan. Mégis csak jobb, ha van társaságunk. Kis időre abbahagytam a próbálkozást. Eközben érkezik meg a pincér és teszi le elém a tortát. Még felteszek egy kérdést, miután a fiú felnéz. Nem válaszol, csak néz. Aztán leteszi a villáját és mutogatni kezd valamit. A második jel után rájövök, hogy mit csinál. Jelbeszéd. Akkor ezért nem válaszolt. Mert süket és nem hallotta. Összehúzott szemekkel figyelem a jeleket, próbálok emlékezni, hogy melyik mit is jelent. Az árvaházban, ahol éltem volt egy süket- néma kislány. Ő tanította meg nekem a jelbeszédet. Az elején mindig elrontottam, de aztán belejöttem. Viszont már öt éve nem mutattam egy jelet sem. Tíz éves voltam, amikor a nevelők megelégelték, hogy az a szegény lány egy varázslóval játsszon, ezért elvitték őt egy másik folyosóra, távol tőlem. Az udvaron sem lehettünk együtt, és az ebédlőben sem ülhettünk egymás mellé. Ha megpróbáltunk titokban találkozni, és lebuktunk akkor mindkettőnket megszidták és büntetést kaptunk. Néha távolról próbáltunk jeleket mutatni, de ez így már más volt. Aztán amikor ő tizenegy éves lett elvitték egy másik városba, ahol más süket-némákkal együtt tanulhatott. Azóta nem hallottam felőle.
Az első két jelet nem tudtam lefordítani, mert annyira csodálkoztam, hogy mit csinál, hogy nem értettem meg. A többit viszont értettem, bár volt, aminek a jelentését kétszer át kellett gondolnom. Viszont sikerült megértenem. Bólintottam egyet, aztán én is jelelni kezdtem.
Nem volt máshol hely, és láttam, hogy valami baj van. Gondoltam keresek –megráztam a fejem, mert elrontottam- segítek, ha tudok.
Feleltem neki. Most biztos megleptem. Nem hiszem, hogy számított rá, hogy tudok én is jelelni. Arcomon egy kedves mosoly jelent meg. A legtöbben, akik valamilyen testi betegséggel rendelkeznek, nem szeretik, ha sajnálják őket. A fiún is ezt láttam. Beszélni tud, ezért valószínű, hogy nem születése óta süket, így még rosszabb és nehezebb lehet neki. Sajnáltam. Nagyon. De nem akartam, hogy ezzel felelevenítsem az emlékeit, hogy még szomorúbb legyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 11. 16:44 | Link

Molly Jefkins


*A sütemény lassan elfogyott. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy soha nem fog elfogyni és egyszer majd elmegy a lány ha nem rá figyelek. Sajnos, nem lett igazam. Még mindig ott ült a tortájával és a vizével velem szemeben, kétségbeesett arccal. Nem értem miért próbálkozik még mindig beszédbe elegyedni velem, ha látja, hogy nem akarok. Egyik kérdését sem olvastam le a szájáról. Kezd kínos lenni számomra, hogy még mindig itt van. Emiatt vetem be az utolsó fegyveremet, ami elriaszthatja.
A jelbeszéd egy remek tudomány, mert nem kell hozzá hang, hogy értsük egymást. Ráadásul a jeleket annyira nem nehéz elsajátítani, mert sok a kötődésük a szó jelentéséhez. Ezt tanultam meg először és csak utána a szájról olvasást. Azt is csak azért mert az emberek kilencven százaléka nem érti a jeleket.
Ezért döbbentem meg teljesen mikor Molly elkezdte mozgatni a kezét, amiből egy mondatot lehetett kiolvasni. Nem néztem ki belőle, hogy tudná csinálni, kellemesen csalódtam benne. Látszott, hogy már rég csinálta, a végét el is rontotta, de jelelt. Felnézek rá és elmosolyodok.*
- Te tudsz jelelni? *Kérdezem, mert nem akarom, hogy ne értse. Eztán belegondolok, hogy mit jelzett az előbb. Segítséget akar nekem nyújtani, mert látta, hogy baj van. Az örömöt csalódás váltja fel, ő is csak egy szerencsétlennek hisz, akinek segítség kell. Sok ilyen emberrel találkoztam már, bár azok nem tudtak jelelni. Azokat az embereket teljesen elítélem, mert nem tudják milyen az én helyzetem. Segítség. Elboldogulok én magam is.*
- Nem kell segítség! *Mondom undokan. Túlságosan kedveskedőnek tűnik. Most jön az a helyzet, hogy maradjak és próbáljam megismerni, vagy menjek el. Lehet, hogy csak kicsúszott a száján az az egy mondat, de jobb lett volna, ha nem mondta volna oda. Végül az előbbit választom.*
- MinWoo vagyok!
Hozzászólásai ebben a témában

Molly Jefkins
INAKTÍV


sok nyelven beszélő, zenész :D
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 11. 20:30 | Link

Min Woo

Volt egy olyan érzésem, hogy a fiú el akar ijeszteni a jeleléssel, de ez nem sikerült. Én is megleptem őt. Látszott rajta, hogy nem számított rá, hogy én is tudom a jelbeszédet. De amikor felnézett, elmosolyodott. Én pedig megkönnyebbültem.
- Igen, tudok. Árvaházban éltem, mielőtt idejöttem, és ott volt egy lány, aki megtanított erre. De már nagyon régen használtam. – Feleltem mosolyogva. Régen mindig azt hittem, hogy aki süket az nem tud beszélni. Ezért is volt kicsit fura, hogy ő most rendesen beszélve kérdezett engem, nem pedig jelelve. Biztos nem akarja, hogy félreértsek valamit. Ez kedves tőle. Így már nem is tűnik annyira ellenségesnek, mint eddig gondoltam. Az előző mondatomban említettem, hogy valami baja lehet. Most már tudom, hogy van is.
- Bocsáss meg, nem úgy értettem! –Néztem rá félénken. Hangom kicsit könyörgő volt, de ezt ő nem hallhatta. Elég undokul felelt, de megértem őt. Nem akartam megbántani, vagy valami. De legalább már tudom, hogy melyik témát kell kerülnöm. Pedig meg szerettem volna tudni, hogyan süketült meg. De úgy tűnik, erre még várnom kell. Nem fogom ezzel piszkálni, hogy mondja el. Majd ha akarja, akkor elmondja. Gondolom.
Láttam rajta, hogy hezitál. Biztos azon gondolkodott, hogy elküldjön-e. A tortám már elfogyott, szóval, ha elküld, mennem kell. Végül megszólalt, én pedig megnyugodtam. Nem küldött el, hanem bemutatkozott. Elmosolyodtam.
- Szájról olvasni vagy jelelni szeretsz jobban? –Kérdeztem. Nekem végül is mindegy, hogy melyiket használjuk. Hamar belejövök a jelelésbe, és akkor könnyen tudunk beszélni. Én sokszor próbálkoztam a szájról olvasással, de sose ment. Nem tudom megkülönböztetni a betűket. Majd egyszer talán megtanulom, de előtte még meg tanulok spanyolul beszélni. Már így is beszélek öt nyelven, plusz a jelbeszéd, ezek mellé, ha megtanulok spanyolul és szájról olvasni is… Úgyis van érzékem nyelvekhez, mert az összeset egyedül, önszántamból tanultam meg. Az árvaházban töltött unalmas délutánok tökéletes alkalmak voltak a nyelvtanulásra.  Itt már nincs annyi szabadidőm, de ha esténként csak egy fél órát erre szánok gyorsan meg tudok tanulni spanyolul. Legalább meg van a következő életcélom. A lehető legtöbb nyelven megtanulni.
- Hol éltél mielőtt ide jöttél? –Kérdeztem mosolyogva.
Utoljára módosította:Molly Jefkins, 2012. november 12. 15:57
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 12. 18:02 | Link

Molly


Az árvaházat biztos azért mondta, hogy tudja mit érzek. Csak sajnos nem értheti. Míg nem éli át azt a csöndet, amibe én vagyok, nem értheti. Egész nap úgy menni, hogy nem hallom az állatokat, nem hallom ahogy esik az eső, vagy fúj a szél. Nem hallhatom a testvéreim mostani hangját, mert biztos vagyok benne, hogy már megváltozott mindegyiküknek. Nem veszem észre, ha valaki mögém lopakodik, mert nem hallom a lépteit. Nagyon rossz így élni, de ezt kaptam, legyek így teljes. Én meg azt nem tudom elképzelni, milyen lehet család nélkül élni. Nehéz lehet az biztos, de neki biztosan vannak barátai. Az a néma lány is a barátja lehet.
- Most már nem tartod vele a kapcsolatot? Biztos sok szeretettre lenne szüksége, ne vedd el tőle. * Mondom még mindig egy kicsit mogorván, de most már kezdem megkedvelni. A segítség nyújtást azonnal visszautasítom, mert nincsen nekem szükségem rá. Azonnal mentegetőzni kezd. Visszatartok még egy gonosz megjegyzést, mert eléggé megbántottam az előbb is. Hogy lehet másképp érteni azt a mondatot, amit mondott. Ez most nem egy plusz pont tőle, de hát csak jót akar nekem. Elfogy a tortája így már csak beszélgetni tudunk. A kérdése meglep, mert ahogy az előbb leoltottam, mert segíteni akart a sérülésem miatt, most mégis azzal kapcsolatban hoz fel témát. Én biztos másra tereltem volna a szót a helyében, még is díjazom egy kicsit a kérdést.*
- Jelelni, de most beszélgessünk, mert a Kastélyba csak azt fogom nagyobb időben csinálni. *Válaszolom. Most megkérdezhetném, hogy ő melyiket, de ez egy eléggé hülye kérdés lenne tőlem, amire azonnal tudom is választ. Gondolkozom, hogy rendeljek e még egy édességet, de végül a nemnél maradok. Nem hiszem, hogy nagyon sokáig maradok még itt, mert még be kell iratkoznom. Nem nagyon nézhetek máshova, mert a következő kérdés már érkezik is. A válasz egyszerű, de nem tudom, hogy beengedjem e ennyire magamhoz, mert még nem nagyon ismerem, de ő nagyon szeretne közelíteni hozzám. Akkor próbáljunk meg barátok lenni.*
- Budapesten lakok a családommal. Te merről jöttél?
Hozzászólásai ebben a témában

Molly Jefkins
INAKTÍV


sok nyelven beszélő, zenész :D
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 13. 18:50 | Link

Min Woo

Kicsit elmerültem a gondolataimban. Elképzeltem, hogy milyen lehet süketnek lenni. Az biztos, hogy nagyon rossz. Nekem már –és szinte mindenkinek- az élete egyik legfontosabb része, hogy hallja, hogy mi folyik körülötte. Azt mondják, a csend megnyugtató. Biztos nem a süketekre gondoltak. Hallani a zenét, a madarak csiripelését, vagy bármit az egyik legjobb része az életnek. Az én életemben is a legmeghatározóbb dolog hangszeren játszani, énekelni és táncolni. Ha nem hallanék, és nem tudnám ezeket csinálni…
- Én szeretném vele tartani a kapcsolatot! Csak... az árvaházban ő volt az egyetlen barátom. Amikor megtudták, hogy varázsló vagyok, mindenki elment mellőlem, mert féltek tőlem. Csak ő maradt velem. De a nevelők nem örültek annak, hogy ő a barátom, ezért megtiltották, hogy vele játsszak. Mi mindig megpróbáltunk átszökni a másikhoz, hogy beszélgethessünk, de ha lebuktunk büntetést kaptunk. Aztán öt éve elvitték őt az ország másik végébe, egy olyan iskolába, ahol mindenki olyan, mint ő. És a nevelők nem mondták meg, hogy hova vitték. Még mindig reménykedek, hogy egyszer megtalálom őt! –fejeztem be a kicsit hosszúra sikerült gondolatom. Miközben beszéltem, olyan emlékeket mondtam el, ami miatt elszomorodtam. Öt éve próbálom kinyomozni, hogy hol lehet. Ha ennyi idő alatt nem sikerült, akkor mennyi az esélye, hogy most sikerül? Elég kevés. De nem adom fel. Az emlékek hatására könny szökött a szemembe. Oldalra fordultam, és gyorsan letöröltem. Vettem egy mély levegőt, aztán visszafordultam. A könnyek helyett egy halvány mosoly került az arcomra.
A következő kérdésemre kicsit később kapom a választ. Biztos elgondolkodott valamin. Végül is én ráérek, miért siettetném!? A válasz mellé egy kérdést is kapok.
- Németországban, egy apró faluban –feleltem. Más biztos visszakérdezne, hogy akkor hogy lehet, hogy ilyen folyékonyan beszélem a magyart. Könnyen. Van érzékem a nyelvtanuláshoz. Meg abban a faluban szinte csak magyarok éltek. Az árvaházban is mindenki magyarul beszélt, és négy éves korunktól kezdve tanítottak németül. Így már majdnem tökéletesen beszélem. De nem szeretem. A magyar és a francia szép, sokkal jobban szeretek ezeken, vagy a többi beszélt nyelven kommunikálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 15. 23:28 | Link

Veronika

Magas fiatal baktat az éjszakában egyenest a Navine kicsiny, de annál otthonosabb berkeiből. Ki kell ereszteni valahol a fáradt gőzt, és az bizony nem a torony, vagy a kastély falain belül lesz. A költözés, testvére házasságkötése, a szégyentelen némber családtaggá válása, apjának mugli hóbortjai és édesanyja szerető szíve többé nem volt hétköznapi probléma, amellyel illett foglalkoznia csak, mert ott élt velük. Elköltözött. Végre.
- Nincs több gond, sálálá - dúdolta halkan, szürke szövetkabátja és hatalmas kék nyaka köré vetett sáljának rejteke alatt, miközben még a varázslók atyja sem tudhatta, hogy Araczkiék kisebbik fia merre is csatangol éppen. Új volt még ez a kastély, új volt a vidék, és az itteniek is mind megbámulták, pedig nem volt különc alkat. - Talán a hajam.
Hangosan beszélt olykor, de csak ha egyedül volt, vagy ha nem volt tudatában annak, hogy valaki meghallhatja, titokban elkaphatja egy-egy kiejtett szavát. A haját nagyon szerette igényesen saját maga nyírni, soha, még édesanyjának sem engedte, hogy varázslatokkal igazítson rajta. Fejének jobb oldalán frissen nyírva simultak bőréhez a pici hajszálak, míg ahogy haladt a szemlélődő Endre bal félteke felé, úgy lett egyre hosszabb a látvány is. A hatás persze nem váratott sokáig. A családja, a barátai, na meg még az idegenek hogyan tekintettek rá. Pedig jámbor jószág volt ez a fiú kiskora óta. Finom arcszőrzetével nem sokat foglalatoskodott, hol bozontos volt, hol "szőrös, mint a hegyekben élő vérfarkas", de igénytelennek senki nem nevezte. Egyelőre.
Arcát pirosra csípte a hideg, kezeit folyamatosan dörzsölte, ajkai között látszódott a kifújt levegő. Kezdett fázósra fordulni a helyzet.
Melegséget rejtő szürke szemeivel csak most nézett körbe, és csak most vette észre, hogy valójában nem is jött olyan sokat, mégsem tudja, hol is van.
- Nagyszerű. Vissza a kezdetekhez - mormogta, és fel sem nézve a cégérre bújt be egy hőmérséklet javulással kecsegtető helyiségbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 15. 23:52 | Link

Endre

- Szívás…szívás…szívás.
Ez a mai nap nem megy neki. Az órákon el akart aludni, mivel éjjel nem volt képes aludni szinte egy percet sem. Van egy beadandó, amit el kellene készíteni, de egyszerűen nem tudja rendesen megcsinálni. Csakhogy, ilyenkor kattog az ember agya, alvás helyett is azon agyal, hogy mit kéne írnia. Aztán elteltek az órák. Az utolsó elhúzódott, így az ebéd kimaradt az életéből, egyből sietett ide, hogy munkába álljon.
Szeret dolgozni. Ez az egy, amit igazán szeret csinálni, így az elején magához is tért, miután átesett a holtponton, de azóta megint órák teltek el. Kétóránként bedobott egy kávét, tisztán, ami azért is nagy szó, mert életében nem ivott még kávét, épp elég energiája volt mindig, de úgy tűnik, ahogy közeledik a záróvizsgája úgy lesz egyre fáradékonyabb.
Mostanra eljutott odáig, hogy mosogatás közben sikeresen eltört egy tányért és két csészét, de ahelyett, hogy összeragasztotta volna őket, simán kidobta, majd eszébe jutott, hogy boszorkány, így kikereste a darabokat, amivel sikeresen elvágta a tenyerét kétszer is, de ezzel nem foglalkozott. Összeragasztotta őket, majd elmosta, de az egyik megint széttört, így őt konkrétan a pulton hagyta, hogy majd egy fittebb ember elintézi. Ezek után a kezéhez már nem mert hozzányúlni, inkább csak bekötötte. Majd megkéri az apukáját, hogy gyógyítsa meg. A kötés sikeresen átvérzett, így átköti, mellyel addigra végez, mire a fiú benyit. Szerencsére már csak néhány turbékoló van, akik egymással vannak leginkább elfoglalva, így nem zavarja őket, hogy a lány éppen átköti a kezét.
- Szia.
Lelkesen köszön neki, kicsit kihúzza magát, ez szokott segíteni, ha éppen elfáradt, mert a teste jelzést kap, hogy újra aktívkodni kell. Furcsának hathat, ahogy fekete nadrágban, fehér kötényben és türkizkék I <3 gossip feliratú pólóban áll, várva, hogy a vendég közelebb sétáljon. A haját, mint mindig, ha dolgozik most is feltűzte, hogy ne zavarja munka közben, így egész emberien fest.
- Mit adhatok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 16. 00:12 | Link

Veronika

Csokoládé, sütemények, kirakat meg a csillogó fények. Ezek a dolgok hamar rádöbbentik az embert arra, hogy valójában merre is lehet, hova is léphetett be. Szerencsére meleg idő fogadta, és az sem volt ellenére, hogy köröskörül csokoládéhalmok csábítgatták. Egyetlen, röpke pillanatra állt csak meg a bejáratnál, majd gyorsan beljebb lépdelt nehéz bakancsaiban. Tekintete csillogott, ahogyan a kinti sötétségből a fényesség helyi paradicsomába érkezett. A kastélyba érkezése óta nem érezte ennyire otthon magát, és miután az eladólány megszólította abban a bolondos szerelésben, Endre önkéntelenül is vigyorba fulladva nézelődött a cukrászdában.
- Varázslatos hely - mondta köszönés helyett, kedvesen és az egyik párra sandított. Hova is mennének a szerelmesek, ha nem ide? Gondolatai nem fonódtak az érzések megfejthetetlen gyűrűjébe, inkább az összetört tányér, és a lány bekötött keze irányába mozdult. - Vagy inkább veszélyes lenne ez a mesés cukrászda?
Vigyorogva felpattant, kigombolta kabátját, letekerte sálját, majd maga mellé engedve felesleges ruhadarabjait, csíkos pólójában és egyszerű, már kissé kopott farmerjében visszaült a pulttal szembeni székre és nagy szemeivel csendesen nézni kezdte a kötéssel ügyködő eladó lánykát.
- Mondjuk... - gondolkodott el hosszasan a pultra könyökölve, hol Veronikát, hol pedig a semmit nézve. - ...kérek szépen egy csokis muffint, valami finom pudingos töltelékkel. Talán vaníliával, vagy ami van. Ha nincs, akkor a te kedvencedet kérném. Ha az sincs, akkor kénytelen leszel kitalálni valamit a kedves vendégnek.
Csak remélni tudja, hogy most nem tűnt sem bolondnak, sem rátartinak, sem pedig bunkónak. Csupán jókedvű, és némileg szórakozott. E kettő gyakran nem jó párosítás.
- Amúgy szívesen segítek a kezednél - bök arcával a lány keze felé, és ha az elfogadja a segítséget, akkor Endre ügyesen bekötözi neki, remélhetőleg nem túl szorosra.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. november 16. 00:14
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 16. 00:36 | Link

Endre

- Azért vagyunk, hogy elvarázsoljunk. Vagyis a sütemények, meg a barátságos, őszi színek, amivel ki van festve a hely.
Igen, a fiút nyilván a meleg színek érdeklik, melyek még vonzóbbá teszik a helyet. Biztos ezért is jött be, hogy a tulaj színszeretetéről ejtsen néhány percet ezen a késői órán. Ez elég vadul hangzik. Gyorsan meg is köszörüli a torkát. Nem, ennél már nem nagyon lehet cikisebb a helyzet, bár Veronikát ismerve, ebből még bármit ki lehet hozni.
- Csak akkor ha Mugliismeretből három tekercses beadandót kérnek tőled holnap éjfélig. Tegnap reggel tűnt fel, hogy valamit elfelejtettem.
Annyira, hogy a sok agyalással is csak másfél tekercsig jutott, ami édeskevés lesz, főleg úgy, hogy még mindig évfolyamelső szeretne lenni, így az utolsó alapképzéses tanévében. Nagyon szép álomnak tűnik jelenleg az, ami egy hete még teljesen elérhető cél volt. Ez nagyon kemény változás nála.
- Mondjuk, ha már ilyen szépen kérted, kapsz egy muffint, és egyet a kedvencemből. A kettő együtt nagyon jó páros lesz. Te a csokisat szereted vaníliával töltve, és a vaníliásat csokival töltve.
Vesz is egyet a friss muffinok közül, a tányérra és a fiú elé teszi, majd egy másikra egy vaníliakockát, mely folyékony csokoládéval van töltve és melynek megvan az a remek plusz képessége, hogy a csoki nem kenődik szét, hanem a süteménnyel marad, amíg az ember szájába nem ér.
- Ha nagyon vad szeretnél lenni, még forró csokizhatsz is, viszont akkor egy hétig csak mosolyogni szeretnélek látni.
Különben is jól áll neki, mert amikor bejött, akkor is elmosolyodott, ami kifejezetten tetszett Veronikának, így szimpatizál a gondolattal, hogy a fiú sokat mosolyogjon az elkövetkezendő időben is.
- Az jó lenne, kétbalkezes vagyok leginkább. Mondjuk az én kedvenc sütimet adom érte cserébe.
Igaz, már a pulton van, de úgy érti, hogy akkor az az ajándéka. Kedves mosollyal kinyújtja a kezét, engedve, hogy a fiú megcsinálja a kötését.
- Remélem nem veszi el az étvágyadat a vágás, kár lenne a sütikért.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 16. 01:13 | Link

Veronika

Barátságos, őszi színek. Aha. Hát rendben. Tökéletes ismerkedős, első témának tűnik a cukrászda színeiről beszélgetni. Ilyenformában csatlakozhatnának is a fogyatkozó párocskákhoz, akik a sűrű csókolózáson kívül valószínűleg másról sem tudnak beszélni, mint a hűvös időről vagy a melegséget árasztó, őszi színekről. Hibbant ez a lány? Endre rövidke gondolatán hamisan felhorkant, majd nevetni kezd, és gyors szavak hagyják el torkát.
- Csak, mint én - rázza komikusan fejét, és hálás tekintettel néz fel a pletykaéhesnek mutatkozó eladókisasszonyra.
Mugliismeret? Beadandó? Tanulás? Iskola? Órák? Araczki összehúzza világos szemöldökeit, és mimikáin bizonyára kivehetőek az értetlenkedés jelei. Óvatosan előrébb hajol, és elismerő pillantással nyugtázza a lány szavait. Ő életében nem írt még meg egyetlen kiváló dolgozatot sem, sőt, a legtöbb órájára be sem tette bakancsos lábait. Jobbnak és egyszerűbbnek tűnt kívülről szemlélni az eseményeket, lustán heverészni az otthoni könyvek felett, vagy barátokkal lógni kihalt játszótereken, háztetőkön vagy az otthoni garázsban szívni a füstöt és mugli zenére lazulni.
- Szóval a megtestesült szorgalom áll előttem? - kérdezte kíváncsian, majd kedvesen folytatta. - És még van kedve mosolyogni, kiszolgálni, veszélyesnek lenni önmagára?
És csinosnak lenni. Ezt már nem mondta ki hangosan. Soha nem tenne ilyet, főleg nem egy ilyen helyen.
Araczki megköszöni a süteményeket, majd gyorsan odanyúl a lány kacsójához, hogy elbíbelődhessen a kötéssel. Nem túlságosan ért a sebekhez, csak épp annyira, mint egy átlagos korabeli srác, de valószínűleg ezesetben ez éppen elegendő is lesz.
- Talán ez kitart egy kis ideig, csak míg bezársz, és hazamész - mosolyog Veronikára, és azonnal neki is lát az egyik süteménynek. Az illatuk mennyei, és az első harapás után az ízről is többoldalas házidolgozatot tudna írni. - Hát ez csodás!
Percekig nyammog, meg sem szólal, teljesen elkábítja a sütemények ízvilága. Nem csoda, imádja a hasát, és ez a hely - vagy Veronika - pontosan tudja, mire van szüksége. A muffinok hamar elfogynak, és Endre ezzel a lendülettel tele is érzi magát.
- Nagyon köszönöm, valami fantasztikusan jók voltak! - lelkendezik a csupaszív eladóhölgynek, majd elnyom egy ásítást. Biztosan későre jár már, de egyelőre nem szeretne nyugovóra térni. Jó neki itt. Meleg is van, a színek is szépek, és Veronika is olyan kedves.
- Mióta dolgozol itt? - kérdezi most már csak a lányra koncentrálva. Iskola, munka, meg még kedvesség is egyben. Ezek a nők! Időközben azon is morfondírozni kezd, hogy vajon mennyi idős lehet a kiszolgáló erő, mert nem tűnik sokkal idősebbnek önmagánál. Bár a külső nagyon megtévesztő tud lenni, és valószínűleg idősebb is Veronika, mint amennyinek Endre megtippelné. Húsznál biztosan nem több! Vagy mégis? Kizárt dolog.
A cserfes, ide-oda szaladgáló gondolatok mellett nincs ideje normális mondatokat kinyögni, így Veronikának muszáj elviselnie a fiú mosolygós, talán kissé zavartnak - de nem az - tűnő válaszait, néhol felvetett kérdéseit. Sok dolog úgyis majd csak éjszaka, a kevésbé szép színekkel kivarrt ágyneműje alatt fog eszébe jutni, no de nem baj, majd küldi a füst jeleket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 16. 16:48 | Link

Endre

- Megfelelési kényszerem van.
Vallja be egy apró vállvonással a fiúnak. Sosem titkolta, hogy meg akar felelni mindenkinek, aki számít, azt akarja, hogy ha rá gondolnak, csak pozitívan gondoljanak rá. Azt mondják, igen, ez a lány mindent megtett, amit meg lehetett, hogy jó eredményeket érjen el.
- Késő gyerek vagyok, egyke,az unokatesóim már dolgoznak, sikeresek. Hm. A családom tönkretesz.
A végére még egy színpadias sóhajt is megenged magának. Persze nem gondolja komolyan, ezt el is árulja széles mosolyával, vidám hangjával. Ennek a fiúnak már a munkakezdésekor itt kellett volna lennie, és akkor nem kellett volna annyi mérget a testébe öntenie. Jobb lenne, de most már mindegy a dolog. Majd legközelebb megrendeli magának a fiút társaságnak, ha előtte éjjel beadandóval szórakozik.
- Mindent a vendégért.
A kötényét oldalra megemelve, kicsit pukedlizik is, hogy érezze a fiú a törődést. Az egyik párocska int, hogy fizetnének, így, egy pillanatra kiesik a szerepéből, de utána összeszedve magát kér egy percet a fiútól, amíg odasiet a párocskához, hogy rendezzék a számlát. Elégedettek, így mindenki boldog. Az ajtó csukódik utánuk és a lány máris ott terem a fiú előtt ismét, hogy a pénzt a kasszába juttassa, a borravalót pedig a saját, citromsárga-fekete pénztárcájába. Minden sarló jól jön, ha az ember gyűjtöget az álmai megvalósításához.
- Köszönöm a kötést.
Nem biztos, hogy már megköszönte, kicsit össze van zavarodva, amíg a párost kikísérte megszámolta, hogy még három páros van bent. A lényeg a lényeg, ha meg is köszönte, megköszöni még egyszer. Nem szeretne bunkónak tűnni, mert nagyon hálás a segítségért, magának nem tudta volna ilyen jól megcsinálni.
- Örülök, hogy ízlett. A frissebbekből kaptál, mert szimpatikus a mosolyod. Jól indítottál, még a végén jóban leszünk.
Ez hasznos, ha mondjuk az embernek jegyzetek kellenek, egy kis forrócsoki, vagy egy jó beszélgetés. Neki nincs sok barátja, ami meglepő lehet ezzel a csacsogó stílussal. Kicsit rossz is neki, de célirányosan élte eddig az életét, a szociális része kicsit háttérbe szorult, melynek hiányát mostanában kezdi el érzékelni, de szerencsére igyekszik tenni ellene.
- Az első tanévem utáni nyáron kezdtem, szóval lassan négy éve. Ha nagy leszek nekem is lesz egy ilyenem, vagy megveszem ezt. A tulajdonos lánya nemsokára férjhez megy és elköltözik az ország másik felébe, nem szeretné megörökölni a helyet.
Furcsa, hogy ennyi mindent elmesél egy fiúnak, akit most látott először, de jól esik beszélgetni vele, olyan kellemes.
- Most már mindent tudsz rólam, viszont én semmit rólad. A suliba jársz, gondolom, de még nem láttalak itt. Új vagy, vagy mufurc? Melyik ház?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 16. 19:53 | Link

Veronika

Endre sokat hallgat és még többet mosolyog, ahogyan az eladók gyöngye beszél, mesél, és produkálja magát. A negyedéves diák szürke tekintetét le sem veszi a pult másik oldalán színészkedő leányzóról, és időközben kényelmesen hátra is dől a székében, hogy minél jobb szögből, és a lehető legjobb pozitúrában tudja szemlélni a kész produkciót.
- Ha mindenki ezen az elven volna - feleli nevetésre álló szájjal - akkor nem volna érdemes ide betérni. Talán másoknak nem ezt jelenti a 'mindent a vendégért', de igen szimpatikus a kedves eladólány nézőpontja.
A fiú ezalatt a röpke idő alatt, amíg elfogyasztotta a muffinokat, és élvezte Veronika szenvedélyes társaságát, már sokkal jobban érezte magát, mint egész héten, amit itt töltött. Igaz az is, hogy nem sok emberrel találkozott, csupán a festményekkel diskurálhatott, meg a baglyokkal érthetett szót, de Veronika mellett szóljon, hogy mind a festmények, mind pedig a baglyok jóval lemaradtak a lány zseniálisan vicces, és őrjítően csacsogó stílusa mögött.
- Milyen megtisztelő a friss sütemény - mondta előredőlve, miután Veronika kötelességtudóan ellátogatott a távozni készülő pároshoz, és bezsebelt jó pár sarló borravalót. - Szép teljesítmény, de én mondom, megérdemled az összes ajándékpénzt.
Araczki nem szeret bókolni úton-útfélen, nála valahogy ez egészen másképp működik,  mint a mai átlag fiataloknál. Részéről csak akkor és csak ott lehet ilyesmiről szó, ahol a másik fél is komolyan gondolja, és nemcsak olyféle bizsergető fizikális vonzalomról van szó. Bár, ott nem is igen kell udvarolni, körbeugrálni a lányokat. Pár pillanatra magába zuhan, és gondolatfoszlányai száguldásába még bele is szédül. Hamar rá kell döbbennie, hogy igazából még nem is volt méltó a bókjaira senki sem, és talán ő sem volt még elegendő egyetlen boszorkánytanoncnak, muglinak, nőkezdeménynek. Ha én magam nem vagyok méltó, hogyan fogok valakit egyszer annak tartani?
- Ó, kérlek - legyint gyorsan a fiú még a lány hálájára, és kopogtatni kezd a pulton. Már csak három pár tartózkodik rajtuk kívül a kedves kis cukrászdában, és körbenézve mintha az egyik páros ismét indulóban volna. Kezdi magát zavaró félnek érezni, de még nincs kedve felöltözni, és kilépni a hűvösbe. Túl hideg van odakint, itt pedig túl kellemes.
- Nagyon illesz ide, és már most olyan érzést keltesz bennem, mintha tiéd lenne az egész kóceráj - nyugtázza lelkesen Endre a lány szavait, azután mosolyogva felhúzza a szemöldökét, majd ismét visszadől a szék háttámlájára.
- Mufurc lennék?! - kérdezi, és játszott sértődöttséggel karba fonja maga előtt a karjait. - A Navine ház dicső tagja vagyok - mondja a Rellonos magabiztosságot utánozva, majd megrázza a fejét, és kuncogva folytatja. - Elköltöztem otthonról a kedves családom miatt, és nem volt jobb ötletem, idejöttem szerencsét próbálni.
Be kellene vallania Veronikának, hogy eddig az egyetlen szerencsés dolog, ami itt történt vele, az ez a cukrászda volt. De ez most furcsán venné ki magát, és inkább magában tartja az ifjú.
- Van egy testvérem, méghozzá egy bátyám, Iván, aki nemrégiben megházasodott. - húzza a száját, ami talán mindent el is árul a szemlélőnek. - Ez mind szép és jó, de a nő csak a szüleim pénzére vágyik. Na, én itt léptem le. Engem ne azért szeressenek, ebből nem kérek.
A hangjában méreg és tehetetlenség bújkál, de hamar ismét mosolyra változik a peckes szájtartás.
- Ilyen az élet, nem? - húzza meg a vállát, és elmerengve bámulja Veronika arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 17. 18:20 | Link

Endre

- Miért, mi mást jelentene egy cukrászdában?
Kérdezi ártatlanul, és az ártatlan tudatlanságát igyekszik mosolya mögé. Tényleg nem esik le neki, hogy mi mást is érthetnek a mondat alatt. Oké, csókolózott már életében, és most ettől kiszabadultak a hormonjai, de semmi másban nem tapasztalt, így ezt az egész rész teljesen ismeretlen még számára. Elméletileg tud sok mindent, de ez gyakorlatban annyi, hogy reménykedik, hogy Adorjánnak minimális időn belül sok gyereke lesz, akikkel játszhat.
- Ez kedves tőled. Otthon van egy hatalmas unikornisos perselyem. Nem hagyományos, minél több pénz van benne, annál kövérebb. Áron a múltkor azt hitte malac.
Amire ő aztán jól megsértődött és szóba se állt a férfivel, vagy két teljes percig, utána is csak duzzogva, hiszen megsértette a drága lovacskáját, aki tény, hogy az utóbbi években kiszélesedett egy kicsit.
- Talán azért mert sokat játszok a gondolattal, és olyan kisugárzásom lesz tőle, mintha már vén róka lennék itt, pedig csak nyár óta bízzák rám a zárást, mármint, hogy egyedül vagyok itt. Délután előkészítem a sütiket, meg sütöm őket főleg, és este egyedül maradok, ez izgalmas és felnőttes.
A végét büszkén jelenti ki, szeret felnőttes dolgokat csinálni és mostanában hozzá is segítik ehhez. A tanársegédség, a munkában való feljebblépés, mind azt mutatják, hogy megérett a komoly viselkedésre, a bizalomra. Ez pedig nagyon az ínyére van. Már csak az öltözködésén kellene, hogy mindez meglátsszon.
- Tényleg? Hát ez remek!
A navinés szó, ha lehet, még jobb kedvre deríti. Szereti a navinéseket, mert ők cukik és tudja, hogy a kedves, és aranyos emberekkel ő maga is jól érzi magát. Nem csoda, ő teljesen közéjük való, ha fent élne, nyílván nagyon sok navinés barátja lenne.
- Akkor háztársak vagyunk. Szóval kizárt, hogy mufurc légy. Biztos, csak az időjárás az oka. Igen az lehet. Mindenkinek elveszi a kedvét.
Az övét is el szokta, ilyenkor pedig a legjobb ötlet a tea. Gyorsan el is kezdi készíteni, anélkül, hogy a fiút megkérdezte volna, de mivel látja, hogy még nem készül menni, biztos, hogy szívesen iszik vele egyet. Amíg a víz forr, elköszön az indulóktól, begyűjti a pénzt és egy másik párostól felveszi a rendelést. Ők a legkitartóbbak, már vagy nyitás óta itt vannak, teljesen egymásba feledkezve. Vigyorogva tér vissza, a pultnál kicsit kuncog is.
- Szép dolog a szerelem.
A használt tányérokat hátra viszi, és a mosogatóba teszi, ahol azonnal munkába áll a mosogatószer és a szivacs, hogy tisztává varázsolják a tányérokat és evőeszközöket. Közben a lány új tányérokat vesz elő, amire hatalmas kókuszos süteményeket pakol, közben a fiúnak magyarázva.
- Biztos valami különleges alkalmat ünnepelnek. Ma már megették az egész heti süti adagom, pedig engem sem kell ám félteni.
Ezzel pedig tovább is libben, hogy kivigye a sütiket, majd visszatérve két bögrét vesz elő, az egyiket a fiú elé téve. Cukrot, citromot és egy nagy dobozt, melybe sokféle tea van. Magának mézeskalácsosat vesz elő, de a fiúra rábízza a döntést.  
- Szóval szerencsét próbálni. Ez érdekesen hangzik. Vannak terveid is? Mondjuk, hogy mi szeretnél lenni, ha felnősz? A legtöbb korombeli kviddicsezni akar vagy auror lenni. Téged mi vonz?
A filtert emelgetve, elszórakozik azzal, ahogy időnként erősebb színfoltok és csíkok jelennek meg. Elvan a gyerek, ha játszik. Naponta rengeteg teát meg szokott inni, mégis ma még csak az elsőt issza. Nyáron a limonádé fogy literszámra, télen a tea.
- Furcsa, hogy milyen kétszínűek az emberek. Mindenkit csak a pénz meg a hatalom érdekel, pedig a házasság komoly dolog. Engem nem érdekel a másik vagyoni állapota, csak, hogy szeressen. Különben nem ér semmit a "gazdagságban, szegénységben" rész. A tesód meg gondolom teljesen szerelmes és el van vakulva. A szüleid is? Mert akkor lehet, hogy negyed-vagy félvér véla. Inkább negyed, nekik, ha jól tudom, nem dől be mindenki. Le kéne buktatni valahogy, tudod, mint régen, meg a mesékben. Mindig a jó győz. Lehetnénk mi a jók és győzedelmeskedhetnénk. Mondjuk kevesebb szenvedéssel, mint amennyit a hősök átélnek, de attól még győzhetnénk. Jó lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 18. 08:42 | Link

Veronika

A lány visszakérdez, és bár Endre nem tudja, hogy némi tudatlanság, szebben szólva finom ártatlanság bújkál szavai mögött, sejtései neki is vannak. Hiszen hasonlóan fiatal ő maga is ebben a témában, és a barátoktól-családtól, a hírekben hallottakon kívül erőtlen sugallata sincs az élet egyik legfontosabb mozgatórugójáról. Sohasem nézett másként egyetlen lányra sem, és amikor közelebbi kapcsolatba került egyik régi évfolyamtársával, akkor sem értette mitől kellene úgy odalennie.
- Én csak azt mondom, hogy példát kellene venniük rólad egyeseknek - menti ki magát a szituáció zavarából, és igyekszik nem csak a pult lapját szemlélni, hanem a kedves kiszolgáló felé is pillantani.
- Nekem is van ilyen perselyem - nevet az otthoni sárkányos pénzmegőrzőjére gondolva. - Csak az enyémnek még a bordái is látszanak. Apukám bűvölte meg régebben.
Endre kifejezetten utálta a pénzt, egészen kiskrapek kora óta megvetette, és azon kívül, hogy megvette a neki tetsző dolgokat, ingeket, pólókat, vagy egy menő seprűt, - amin lovagolni csak igazán kezdő szinten tudott - nem foglalkozott vele. Iván már más tészta volt. Az üzleti világ megszállottjaként sokszor hazavitte a munkát, a folytonos idegességet az árfolyamcsökkenés miatt,így könnyen és gyorsan elérte, hogy a kisöccs hamar ódzkodni kezdjen a bankok hatalmától.
- Áron? Ő esetleg a...? - kérdezi, ám semmi perc alatt rádöbben, hogy talán nem kellene ilyen tolakodónak lennie, és igyekszik kijavítani könnyelmű hibáját. - Ne haragudj, ehhez igazán semmi közöm, nem is tudom miért nem gondolkodtam előbb, szóval az unikornisok szépek, főleg a jó, húsos persely unikornisok.
Elvigyorodik, majd fel is nevet saját zavarán, amit az utóbbi kérdéssel, majd annak bolond kijavításával csak még mélységesebbé varázsolt. És még pálcára sem volt szüksége. Igazi balfékként viselkedtél, Endre, bravó!
- Magad készíted a süteményeket? - kérdezi kedvesen, hangjában meglepettség játszik. - Valamiért azt gondoltam, hogy manók tüsténkednek itt is, de ez pozitív csalódás számomra. Igazán értesz a dolgodhoz, mert oltári finomak voltak azok, amiket elém tettél, és - fordul hátra a párok felé - úgy látom, nemcsak nekem ízlettek ennyire. - elismerően, összehúzott ajkakkal néz fel a bolondos leányzóra, majd beletúrva szőkés-barnás hajába, felkönyököl a pultra. - Fogadok, hogy dugig van ez a hely éjjel-nappal. Legalábbis, lenne, ha 0-24-ben nyitva tartanátok.
Vigyora elárulja, hogy szívesen venné, ha a nyitvatartás az elképzelései szerint működne, de a világért sem várná el Veronikától, hogy még az éjszakáit is itt töltse, mint dolgod munkaerő.
- Az első boszorkány, akibe belefutottam, lám lám, hát nem háztársam? - nevet fejét rázva, és figyeli, ahogyan Veronika vizet tesz fel főni, majd gyorsan elszalad az egyik távozni készülő párhoz. Endre ujjaival játszik a pult lapján, míg beszélgetőpartnere, és egyben kedvenc cukrászkisasszonya vissza nem tér társaságába.
Szép dolog a szerelem. Tényleg szép lenne? A fiú egyelőre nem válaszol, inkább szemeivel próbál valamit meglátni Veronikán, keresi annak tekintetét, a választ erre az apró, jelentéktelennek is tűnhető mondatra. Tényleg így gondolja? Ő csak Iván és Andrea szerelmére tud gondolni, és ebből kifolyólag arra, hogy neki pont ez az állapot, amire nincsen szüksége. Inkább nem felel Veronika kijelentésére, csak nézi és hallgatja a lányt. Szívesen veszi az elé készített apróságokat, mélyen tiszteli azokat a nőket, akik ennyire figyelmesek, és kérés nélkül kedveskednek a másiknak.
- Köszönöm - mondja mosolyogva, és belenyúl a dobozba, rá sem nézve a teafüvek választékára. Elkészíti magának a forró italt, kevés cukorral és sok-sok citrommal ízesíti azt.
A negyedéves végignézi, ahogy Veronika a kókuszos süteményekkel ismét távozik a pult mögül, majd újra megjelenik. Kezd hozzászokni ehhez, és érdekesnek találja, hogy még tetszik is neki a helyzet.
- Kviddics - horkant fel és ujjaival kiveszi, és megnyomkodja a titokzatos teafiltert. - Ha én otthon bejelenteném, hogy kviddicssztár leszek, a családom hetekig röhögne rajtam. Nem értek a repülés művészetéhez, elég bénán kezelem a seprűt, legyen az bármily drága, és szuper, ahogy a kirakatokban reklámozzák őket. Alattam a seprűk nemigen maradnak meg... sőt, hogy úgy fogalmazzak, szokásuk ledobálni magukról, így nem egyszer volt már, hogy a hátsó kertben métereket zuhantam.
Önfeledten nevet és úgy mesél Veronikának. Jó visszaemlékeznie az elmúlt évekre,  az erőltetett menetekre és seprűlovaglásra fecsérelt délutánjaira. Az apja varázslatai nélkül sehol sem lenne már, az is szent.
- Úgyhogy tőlem sajnos, nem sajnos, távol áll a kviddics, úgy, mint az aurorság is. - kissé elgondolkodik saját szavain, hiszen anyukájától sokszor hallotta, hogy az aurorok jó emberek, biztos állással rendelkeznek, és vénséges korukig dolgozhatnak. Endrét mégsem hozta lázba, ő mindig a könyveit bújta, és a meséket hallgatta újra és újra, melyek fenséges sárkányokról, és halhatatlan lényekről szóltak.
- Engem a különleges lények érdekelnek - válaszolta meg a tervekről érdeklődő kérdést. - Különösen a sárkányok, bár meg kell mondjam, hogy csak elméleti szinten tudok róluk, a gyakorlatban aztán lehet, hogy én lennék az első, aki lemeredve könyörögne, hogy vigyék haza, vagy nem tudom.
Azután ismét a szerelem felé terelődik a szó, kétségtelen, az ifjú nem ússza meg egyszerű nem válaszolással ezt a témát. Testvére tényleg totál odavan Andreáért,  de az a nő még szépnek sem mondható, nem hogy vélaleszármazottnak.
- Á, kizárt, hogy bármi köze is legyen a vélákhoz - rázza a fejét, de azért elraktározza az információt, és éjjel, az ágyában biztosan ezen az elvétett félmondaton fog rágódni. - A tesóm nagyon szereti Andreát, és se lát, se hall, mint ahogyan az ilyenkor szokás lenni. Pedig választhatott volna mást, akit az egész család nagyon szeretett volna menyecskének, sógornőnek, egyszóval családtagnak. Nem is értem, hogy került mégis Andreára a választása annak a normálatlannak.
Endre hadarni kezdett útközben, hiszen kezdett megnyílni. Vicces, hogy egy idegennek, akinek még a nevét sem kérdezte meg, és akiről az ég adta világon semmit sem tud, csak, hogy finoman süt, és szereti az unikornisokat. Na meg van egy Áron nevű valakije.
- Jó volna - mosolyog ábrándokba veszve, és merengve emeli szájához az átforrósodott bögrét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 29 30 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed